Dragomán György: Máglya – oktatási segédanyag

Készítette: Gyeskó Ágnes Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola

I. Miért érdemes tanítani a regényt és hogyan helyezzük el a tananyagunkba?

Az elemzésből majd kiderül, hogy sok szempontból is fontos és egyben jól tanítható könyvnek gondoljuk ezt a művet. Alább csak felsorolva összefoglaljuk a szempontokat.Tartalmi (történelmi, személyes, lelki, filozófiai és etikai)szempontok:

- közelmúltunk megértése, megérthetősége - a sztálinista jellegű diktatúráktól való megszabadulás nehézségei- a múlthoz való viszony, a múlttal való szembenézés kötelessége- a holokauszt feldolgozhatatlansága (nem az üldözöttek nézőpontjából)- az igazság nehezen deríthető ki, talán nincs is ilyen- minden pillanatban erkölcsi döntéseket hozunk, felelősséget vállalunk- megmenthetünk-e valakit helytelen, bűnös döntésekkel- meddig mehetünk el az áldozatvállalásban- kikiálthatjuk-e magunkat az igazság bajnokának- hogyan tudunk segíteni az emberi fájdalmak feldolgozásában- a felnőtté válás nehézségei- a világ nehezen kiismerhető metafizikai szerkezete- az agresszió és kiszolgáltatottság természete a hétköznapokban- jól ismert iskolai helyzetek: kirekesztés, megbélyegzés, piszkálódás

Poétikai szempontok:- az énregény poétikai jellemzői- speciális nevelődési regény- beavatástörténet- kettős narráció- több idősík- a történetek megképződésének technikája, a kirakós játék dramaturgia- motivikus szerkezet- metaforikus, szimbolikus motívumok értelmezései- mágikus realizmus a magyar irodalomban

A tananyagba való illeszthetőségrőlA tananyagba kézenfekvő módon illeszthető 12. osztályban napjaink magyar irodalmát tanítva, ill. a posztmodern regényről beszélgetve. Érettségi tételként is megállja a helyét. Kapcsolható Marquez Száz év magány című regényéhez, amit sokan tanítanak; összehasonlítható a két mű a mágikus realizmus kétféle megvalósulásának szempontjából. (Különös tekintettel az időkezelésre, a magány motívumára és természetesen a mágikus összefüggések és cselekedetek történetszervező elvére.) Így is lehet érettségi tétellé tenni. Részleteket taníthatunk akkor, amikor a mágikus tudatformáról tanulunk 9. osztályban vagy akár filozófia órán. A műben megfogalmazott etikailag is értelmezhető problémák miatt az emberismeret, az etika, a társadalomismeret tananyag részévé is tehetjük a kiemelhető részleteket. Más énregényekhez ill. nevelődési regényekhez is kapcsolhatjuk, és mint beavatás- történetet is taníthatjuk. A múlt feltárását célzó „nyomozás” és a mindent átszövő hazugsághálózat miatt akár az analitikus drámák valamelyike mellé is odatehető, lehet Szophoklész Oidipuszával együtt olvasni, hisz Emma a saját és családja

bűnössége miatt és után is kutat, és az élethazugságok miatt feldolgozható Ibsen művével, a Vadkacsával együtt is. Nem kézenfekvő, de Jókai történelmi regényeivel is összevethető a mű, ill. Illyés: Egy mondat a zsarnokságról c. művével is.A végzős év időszorítása miatt megfontolandó, hogy már 11-ben tanítsuk esetleg. Körülbelül 6-7 tanórát azért rá kell szánni a feldolgozására.Azért tartom nagyon jól tanítható műnek ezt a regényt, mert bár egyes kritikusok szerint kissé kimódolt és didaktikus (sőt, valaki egyenesen giccsről ír), és túlírt, véleményem szerint jól olvasható, a motivikája egy kezdő olvasó számára épp annyira érthető, és követhető, hogy legyen kedve vele dolgozni. Annyira poétikus és gazdag a szöveg, amennyire még egy diák olvasónak ízléses, és se nem sok, se nem kevés. Szép írás, a gyerekek nyelvén szólal meg, érthetőek a mondatok. A mágia izgalmasan fonja egybe a szöveget. A fantasyn nevelkedő gyerekeknek ez nem idegen, szerintem szívesen olvassák. Épp annyira „történelmi” a történet, amennyire ezt érdekesnek tarthatja akár egy nem végzős diák is. A szöveg magába szív, nem unalmas, ahogy a diákok mondani szokták: nem vontatott. Sok és sokféle esemény történik benne. Az egyes fejezetek szinte külön-külön is élvezhetőek. A vágások, a nem lineáris időkezelés pedig izgalmassá, rejtvényszerűvé teszi az olvasást. A befogadó is puzzlet játszik, mint Emma.

Lehetséges érettségi tételek feladatvariációkkal:Témakör: Mai magyar irodalomTétel: Dragomán György Máglya című regényének értelmezéseFeladat:

A) Mutassa be az idézetek segítségével, hogyan ábrázolja a mű a diktatúra utáni állapotok kiismerhetetlenségét? Mit mond a múlthoz való viszonyról, az igazságról és a szabadság lehetőségéről?„az volt jó a forradalomban, hogy az alatt a négy nap alatt legalább tudta, ki kivel van. … Akkor azt érezte, pontosan tudja, mi a szabadság. Hogy mit jelent. Most már nem annyira biztos benne.” (33. f. 349. o.); „mindenki mást mond. …engem nem érdekel, mit beszélnek az idióták, elég, ha azt tudom, mi az igazság. … ellopták még a halottakat is, ahogy azelőtt elloptak mindent, mert mocskos hazugok mind.” (10. f. 108. o.); „a kutya kutya marad, a gazda meg gazda.” (31. f. 326. o.)

B) Mutassa be a műben a kirakójáték motívumát és a mű kirakójátékszerű szerkezetét, dramaturgiáját! Hogyan kapcsolódik ez a többi motívumhoz? Segítenek az idézetek.„A papírfecnik ott kavarogtak a fejemben, néha ujjbeggyel megérintettem egyiket-másikat, hagyom, hogy vigye a kezemet.” (34. f. 357. o.); „ a két cserépszilánk pontosan egymáshoz illik, összetapadnak …te tudod, hogy ezzel valami elkezdődött … úgy nyilall át a koponyádon a megértés, … Nézed és hallgatod, most már minden szavát érted, olyan, mintha mindig is értetted volna” (20. f. 200. o.); „A kirakó jut eszembe, amit hatéves szülinapomra kaptam. … próbáljuk kirakni a kép széleit, és ha majd az meglesz, akkor elkezdhetünk befele haladni. … Láttam, hogy csomószor nem is illettek egymásba” (34. f. 354. 355. o.)

C) Mutassa be a mű motívumait és metaforáit! Hogyan alakítják a művilágot? Segítenek az idézetek. „ Ezután mindig tudnom kell, hogy merre van észak. … először eldöntöm, hogy merre van észak, csak aztán kukucskálok be az ujjaim között az iránytű mutatójára. Nem egészen arra mutat, amerre gondoltam, de majdnem.” (10. f. 107. 109. o.); „szilánkokra törik a tábornok elvtárs csupa vér arca, és aztán mind rohanunk, végig az intézet termein és osztályain és szobáin, és tépjük le a falakról a képeket és feliratokat … és aztán kész is volt a máglya … és mi a tűz körül álltunk és énekeltük, hogy nincs többet, vége van, ollé-ollé, és a máglya helyén nem maradt semmi más, csak a kormos üvegszilánkok, ” (1. f. 19. o.); „A máglyát a grupp közepére rakjuk. … Nagymama azt mondja, írjak rá mindent az ágakra, amitől csak meg akarok szabadulni.” (32. f. 327. o.)

D) Értelmezze a Máglya című regényt mint mágikus realista művet! Segít az idézet.„Nagymama nagyon halkan azt suttogja, a tüzet nézhetem, de a földre nem szabad többet lenézzek … A talpunk az agyagba süllyed, a földnek csapódik, egyre gyorsabban és egyre keményebben. … Az agyagos sárban egy emberalak fekszik, van teste, feje, keze, lába. Földből van, agyagból van, látom a mellkasán és fején a talpunk nyomát. … Földcsontja. A szolgánk lesz, a fáskamrában fog lakni, azért hívtuk, hogy vigyázzon ránk.” (32. f. 331. 333. 334. o.); „A kávézacc szövevényes, barna mintát rajzolt a csésze belsejére … A mintában egyszer csak meglátom az arcom. … Anya arcát látom, felismerem, mosolyog…aztán ő is tovább öregszik” (1. f. 10. o.)

Témakör: LátásmódokTétel: A zsarnokság természete és meghaladhatósága, a kollektív és egyéni bűnösség gondolata két magyar műalkotásban: Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse és Dragomán György Máglya című regényeFeladat: Hasonlítsa össze a két műben megjelenő etikai problémát: a zsarnokság rendszerében maradhat-e bárki is bűntelen! Megőrizhető-e valaki tisztának bűn árán? Hogyan ábrázolja a problémát a két különböző műfajú alkotás? Segít a regény két idézete.„Az csak ott és akkor derül ki, amikor dönteni kell, amikor azt kell mondani, hogy igen vagy nem. Nagyapám egész élete arról szólt, hogy nemet mondjon, csak ahhoz, hogy ezt megtegye, valaki másnak igent kellett helyette mondani. Nem menekülhetett volna meg tőlük.” (34. f. 360. o.); „A Tanárúrnak elég volt egy kis darab az igazságból ahhoz, hogy már egyáltalán élni se akarjon.” (31. f. 325. o.)

Témakör: LátásmódokTétel: A történelemről való beszédmódok a magyar irodalomban: Jókai Mór A kőszívű ember fiai és Dragomán György Máglya című regénye történelemszemléletének és poétikájának különbözőségei

II. Néhány szó a szerzőről, a regény helye az életműben

Dragomán György a mai magyar prózairodalom egyik legtehetségesebb alkotója. 1973-ban született Marosvásárhelyen, tizenöt éves korában települt át Magyarországra szüleivel. Későbbi feleségével. a szintén Erdélyből áttelepült Szabó T. Anna költővel a középiskolában ismerkedtek meg. Versekkel és novellákkal udvaroltak egymásnak. Első regénye, A pusztítás könyve 2002-ben jelent meg. Sajátos, Bodor Ádám regényvilágát idéző disztópikus mű a hatalom szinte mágikus erejéről. Több díjat is kapott. Második regénye A fehér király 2005-ben jelent meg. Szintén több díjat és rendkívül elismerő kritikákat kapott. Közel harminc nyelvre fordították le, Angliában film készül belőle. Elbeszélője Dzsátá, egy tíz éves kisfiú, aki egy diktatúrában él. Nincs pontos hely- és időmeghatározás, ebben nagyon hasonlít a regény a Máglyához. Sejthető, hogy Ceausescu Romániájában vagyunk. Magyar és román szereplők vannak, elvtárs a megnevezés, Dzsátá apját a Duna-csatornához vitték. Apja elhurcolásától számított egy év a regényidő. Dzsátá a saját élete történeteit meséli el szinte egy szuszra, tagolás, központozás nélkül, sorolva, sorolva az eseményeket. Nem nagyon értelmezi, csak rendkívüli intenzitással átéli és nagy láttató erővel az olvasóval is átéleti az agresszió, erőszak, hatalom rémisztő hatásait. Egyfajta nevelődési regény és beavatástörténet ez is. A fejezetekben tapasztalható, hogyan válik Dzsátá egyre felnőttebbé, egyre öntudatosabbá. Ugyanakkor külön-külön is megállja némelyik fejezet a helyét mint novella. Ez a regény is erősen motivikus. A Máglya 2015-ben jelent meg, a szerző tíz évig írta. Dragomán regényírói munkássága mellett kiváló novellista, blogger és műfordító is.

III. A mű értelmezése

1. Tér és idő – történelmi regény? A regény térben és időben kevéssé konkretizált. A cselekmény egy diktatúra végnapjai után néhány héttel kezdődik, időtartama kb. egy év téltől télig: Emma február végén kerül a nagymamához (3. f. Nagypapa Szilveszter napján halt meg, ami „Nincs még két hónapja se.” 41. o.). A helyszín csak sejthetően egy romániai, erdélyi kisváros. Az erre utaló, részben román, részben erdélyi magyar tájnyelvi szavak: pionír (úttörő), málnás szuk (málnaszörp), motorina (nyersolaj), blokkház (lakótelepi panelház), apartament (lakótelepi lakás), kalorifer (légfűtéses kályha), borkán (befőttes üveg), foncsika (rongyocska, darabka) és a leginkább árulkodó: szeku szó, ami a romániai titkosrendőrségnek, a (Securitate) magyarosan szekuritáténak a rövidebb alakja. Ez időbeli utalás is a Ceausescu-rendszerre. Konkrét utalás még az elvtársnő megszólítás és az, hogy nagyapa a Duna-csatornánál volt átnevelő táborban, valamint a lyukas zászló a kisváros főterén. Ez utóbbi az ’56-os forradalom jelképévé vált, (Az egyéb, diákok számára esetleg nehezebben érthető szavak a magyar tájnyelvben is előfordulnak, pl. lerben sült krumpli=a sparhert sütőjében héjában sütött krumpli, sifiteli a lisztet=ide-oda söprögeti a deszkán a lisztet, mátyásmadár=szajkó, dívány= fekvőhely, kőttestészta=kelttészta, pergelt cukor=égetett cukor, grillázs. Mindegyik szó jelentése kikövetkeztethető a kontextusból.) Azaz olvashatjuk úgy is a regényt, hogy gondolatban romániai, erdélyi, legkonkrétabban az író korábbi lakóhelye miatt marosvásárhelyi helyszínre képzeljük a cselekményt, és a cselekmény idejét a tábornok megölése miatt a diktátor kivégzésének ideje, azaz 1989 decembere utánra tesszük, s így a rendszerváltás regényeként olvassuk. Nem feleltethető meg minden pontról pontra a valóságban megtörténteknek, de ezt egy erősen referenciális olvasat esetében sem várjuk. A szereplők magyarok, hiszen a nevük magyar, románok nem szerepelnek a regényben, nincs nemzetiségi konfliktus. A könyvnek több olyan jellegzetessége van, ami azt mutatja, hogy nem akarja önmagát történelmi regényként definiálni. Hiszen nem tartalmaz semmiféle konkrét helyszínmegjelölést, nincs konkrét időmegjelölés sem, és az események sem eléggé azonosíthatóak.Közelmúltként idéződik meg a holocaust is, mint a nagymama fiatal kori élménye. Ez is betájolja a regényidőt. Esetleg zavaró lehet ez a néhány konkrétum. Miért vannak, ha aztán ezek nem fontosak? És miért nincs több belőlük, ha fontosak? Konkrétumok azért kellenek, hogy élményszerű, természetes, ne mesterkélt, kitalált legyen a tárgyi világ. Ez túlságosan elvinné a művet egy nagyon nem referenciális világ felé, egy túlságosan fikciós világba. Több konkrétum viszont azért nem kell, mert nem konkrétan a romániai rendszerváltás krónikája akar lenni. (A pártfőtitkár helyett a „tábornok” elnevezés is általánosító elemelés.) És főként nem a nagyepikai hagyomány elvárásainak megfelelő társadalmi önreflexió. Szándékosan nem vállalja a társadalmi-történelmi vízió prezentálását, bár ezt kritikusai számon kérik rajta.A regény egyrészt sokkal elemibben és általánosabban szól arról, miféle kibeszéletlen, feltáratlan, elfeledett és elnyomott traumákkal élünk itt Közép-Kelet-Európában, ezért nem érdemes egyetlen helyszín és időpont konkrétumaihoz kötni. Másrészt sokkal szubjektívebb módon tárja fel a kollektív tapasztalatot, és teljesen más módon, mint azt megszoktuk a múltfeltáró, emlékező és a múltat megértő, feldolgozó, ill. öndefiniáló, a főszereplő identifikációját bemutató regényekben. Ezért másképpen is kell olvasni, másfajta elvárásokat kell támasztanunk. A regény más kulccsal nyílik, mint amit a rutinos magyar olvasók megszoktak.

2. Az elbeszélő és a narráció – fejlődési-nevelődési regény? Beavatástörténet? A regény egy kialakuló epikai hagyományba helyezhető, amelyben sok magyar regény utódja. A gyerekfőszereplő az egyes szám első személyű elbeszélő. (Pl. Barnás: A kilencedik, Borbély:

Nincstelenek, Dragomán korábbi műve, A fehér király, Kertész: Sorstalanság,Vámos: Zengazének) A hagyományos elbeszélésektől eltér viszont a narráció abban, hogy Emma jelen időben beszél, akkor rögzíti a vele történteket, amikor épp átéli. Figyelnünk kell erre és az értelmezés egyik kulcsaként tekinthetünk az adott eljárásra. Az „éppen most történik” érzése egyrészt az olvasó számára filmszerűvé teszi a leírtakat vagy épp nagyon is élővé, hiszen a mi időnk Emma ideje. Másrészt a tapasztalat közvetlenségét helyezi előtérbe ez a beszédmód szemben azzal az epikai hagyománnyal, amit a múlt idejű elbeszélés lehetővé tesz, azaz az utólagos, reflektív-értelmező narrációval.Emma 13 éves kamasz, kb. fél éve árva, szülei balesete után az árvaházba kerül. Nem akar emlékezni, nem akar beszélni a történtekről („nem akarok rájuk gondolni” 7. o.), a traumát senki nem segít neki feldolgozni. Keveset tud a világról, amelyben él, hiszen gyerek, és nem is akar többet tudni. Ő az elbeszélő, az ő nézőpontja, kezdetben a tudatlanság és az elzárkózás, majd az élménygyűjtés és önvédelem nézőpontja, amelyből elénk tárul minden történés. Emma egyetlen kapaszkodója önmaga. Saját teste, néhány tárgya, a saját benyomásai, érzései a világgal kapcsolatban, a saját ösztönei. Minden élményt úgy interiorizál, ahogy egy gyerek tényleg teszi ezt a valóságban. Nehéz pontosan emlékeznünk nekünk, felnőtteknek arra, milyen volt a 13 éves tudatunk. A mű arra tesz kísérletet többek között, hogy ezt rekonstruálja. Ez a tudat inkább ösztöntudat. Kevéssé önreflektív, nem tudatos elhatározások, nem végiggondolt tervek szerint működik. Amit Emma tapasztal, nem valami szociális-kulturális szűrőn keresztül jut el hozzá, ezek a szűrők még nem teljesen alakultak ki. Az olvasónak is így, hasonlóan közvetlenül mutatkoznak meg a dolgok, együtt fedezi föl Emmával a világot. Vagy legalábbis egy ilyen felfedezésre, ráébredésre invitál minket a narráció jellege. Persze az olvasó tudatosan viszonyul a szöveghez, ezért közben összerakja, szétszedi, elemzi és értelmezi Emma motivációit, lelkiállapotát, világát. Az olvasó ill. a kritikus már csak ilyen: mindent meg akar érteni. Kényszeresen, lépésről lépésre, a racionális, analitikus, tudományos módszereivel szeretné a regény főszereplőjének a döntéseit, ún. fejlődését megérteni. Hiányt érezhet esetleg, ezt a kritikusok meg is fogalmazzák, amiért ez a szereplő nem önreflektív, nem tudatos, nem „érti meg” a megszokott módon a saját világát, és főként nem értelmezi azt, de még az olvasót is folyamatosan elbizonytalanítja, és nem kalauzolja a racionalitás útján. Emma az emlékeit is jelen időben írja (pl. a szülei halálakor megkísérelt furcsa öngyilkossági kísérletét), ezzel azt mutatja, hogy ezek még feldolgozatlan, nem megértett emlékek, élmények.De ne szűkítsük le ezt az élménybefogadást, ne véljük a 13 évesek megismerési sajátosságának! Nemcsak arról van szó, hogy egy kamasztudatot mutat a regény, hanem ennél jóval többről. A megértésnek azt a természetét mutatja fel, ami az életünk gyakorlatában inkább jellemző, mint a racionális megértés, ami valóban az életünk, a felnőtt életünk velejárója. A helyzeteinknek, viszonyainknak és önmagunknak az a felfogása, hogy amikor történnek velünk a dolgok, akkor nagyon bennük vagyunk, akkor csupán átéljük azokat, és csak jóval később, mintegy magától, nem hosszas töprengés és elemzés után, hanem pusztán az élmények felidézésétől egyszerre összeállnak, értelmet nyernek, más nézőpontok fókuszába kerülnek, megértődnek, megvilágosodnak. Még szavakat is nehéz erre az egyszerre megmutatkozásra találni. Egyfajta intuíció ez, a szó eredeti értelmében: nem érzés, hanem valóban megértés, de nem tételes, nem végiggondolt, nem analizáló. Holisztikus, egyszerre történő, heurisztikus megvilágosodás, ennek rajongó jellege nélkül. Kassák a „fölérezni” szót használja erre. Amikor történnek velünk a dolgok, nem mindig tudjuk, pontosan mi is zajlott, miért érezzük ezt vagy azt, az összes ok és okozat rendkívül bonyolult, szétszálazhatatlan kuszaságban látható vagy nem látható. Időnek kell eltelnie ahhoz, hogy rendeződjenek, tisztuljanak, ülepedjenek az élmények és az ezeket tudatosító gondolataink, amíg a saját viszonylatainkat tisztán és elkülönítetten látjuk és főként, amíg ezeket meg is tudjuk fogalmazni. Még a legönvizsgálóbb, legreflektívebb emberrel is így történik. De nem tudjuk megfogalmazni, csak utólag, hogy mi is van velünk, hisz éppen ez a lényeg. Csak ködként gomolyog, önmagunk számára is rejtélyesen, átláthatatlanul. Mágikusan?

A saját fejlődésünk sem egy lépésről lépésre követhető, racionalizálható folyamat, valójában nem is fejlődés, ha azt folyamatszerűnek képzeljük, hanem inkább ugrások sora, egyik pillanatban még valamilyenek vagyunk, aztán gyülemlik, gyülemlik a sok hatás, ami éri a személyiséget, a sok gondolat és érzés, és egyszer csak benne találjuk magunkat egy másik érzelmi és mentális fejlettségi állapotban, és más emberként tapasztaljuk saját magunkat. Utólag persze okosak vagyunk, és pontosan le tudjuk vezetni, mi miért és hogyan történt, még lépésekre is tudjuk bontani. Ezt szoktuk meg az epikában is. Így okos utólag a múlt idejű, reflektív elbeszélő. És ezt kéri számon a regényen a kritikák zöme: miért nem ábrázolja a fejlődést a megszokott módon. Azért nem, mert nincs ilyenfajta fejlődés s regény filozófiája szerint.A Máglya című mű kísérletet tesz a lehetetlenre, arra, hogy fölmutassa ezt a gomolygó, nem-értelmezett, hanem éppen megélt élményhatást, amit már sok regénynek valamennyire sikerült, de emellett azt a bizonyos összeállt, egyszerre megképződött, nem-tudjuk-honnan-jött megértést is. Azt ill. azokat a bizonyos megértett pillanatokat, amiket a pillanat szül. Ebben az értelemben nem hagyományos fejlődési vagy nevelődési regény a mű. Mert Emmából ugyan valóban érettebb ember lesz a regény végén, de ez a változás nem folyamatos, nem olyan nyilvánvalóan követhető, nem bontható lépésekre önmaga számára. Ugrásokban, egyes pillanatokban tetten érhető, megmutatkozik. Ezért nincs Emmában önreflexió, ezért nem tudatosul benne (a szónak megszokott értelmében) az, ami vele történik. Ő maga sem érti pl., miért tudja megmenteni Krisztinát (36. fejezet), miért tudja, hogy mit kell tennie. Nagyon fontos, hogy itt sem beszél, nem okoskodik, nem racionalizál, hanem énekel és ölel (381. o.). Vagy hogy miért tudja azt mondani Péternek, hogy ha a bűnös nagyanyját megölik, attól még nem jutnak közelebb az igazsághoz (42. f. 435. o.). Egyszerűen megszületnek benne ezek a mondatok, az addigi információk, élmények, tudás alapján a pillanat szüli meg őket, Emma éppen akkor, ott ért meg az egész élményanyagból valami lényegit. Emma nem írja le az érzéseit és a motivációit sem a tetteivel, döntéseivel kapcsolatban, hiszen már az is értelmezés volna, az is utólagos volna. Bizony, az érzéseinket is megértjük akkor, amikor beszélni tudunk róluk. Pl. amikor elmegy az árvaházból a nagymamával, az is egy döntés. De nem valószínű, hogy végiggondolt, racionális. Van egy nagymama a senki helyett, egy rokoni kötődés lehetősége a semmi helyett. Ösztönösen megy bele az ember, itt Emma abba, hogy megpróbálja az új életet, minden jobb, mint egy árvaház, ahol nincsenek fontos érzelmi kötődései (ez a búcsú személytelenségéből látható), sem gyerek, sem felnőtt. Ezeket így mind végig lehet elemezgetni, és biztosan mindez benne van Emma döntésében, de mindezek végiggondolása nélkül, nem „agyalva” dönt. Ezt mutatja ez a jelen idejű, nem reflektív narrációs technika. És nem véletlen, hogy Emma unja a racionális, analitikus gondolkodást igénylő matematikagyakorlást. Vagyis fejlődésregényről van szó, de a műfajnak valami újfajta megvalósulásáról.Az elemző meg tudja tenni, hogy összegyűjti a változás részleteit, lépéseit. És a motivációk is kikövetkeztethetők utólag. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az analízis a legjobban használható kulcs ennek a regénynek a felnyitásához, de megtehető. Vagyis összegyűjthető, mik is azok az élmények, hatások, emlékek, amelyek új, érettebb emberré teszik Emmát. Ha nevelődési regénynek tekintjük a művet, akkor azt feltételezzük, hogy a legfontosabb az a végállomás, ahova eljut, amivé válik, amit megtud a világról. Egy ilyen olvasat is lehetséges. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen hatást, élményt sorolok föl. Nagymama meséje a zsidó barátok bujtatásáról, a saját traumájáról, a tartótiszt látogatása, a város közvéleményének ítéletei, a tanárainak mondatai a felelősségről és a szabadságról, Krisztina története, az első szerelem, Péter történetei, a menstruáció tapasztalata – mind elég erős, sokkoló élmények ahhoz, hogy megváltoztassák, felneveljék Emmát. Így az identitás megtalálásának, megkonstruálásának regénye is a mű, és ez be van ágyazva valamiféle kollektív identifikációs történetbe, amiről később ejtek szót.Talán relevánsabb beavatás-történetként olvasni a művet. Már csak azért is, mert a nagymama a rítusaival is megteremti ezt a beavató légkört. Többször ki is mondja, hogy azért tanít meg valamit Emmának, hogy

ha ő már nem lesz, akkor egyedül is boldoguljon (szilvaízfőzés), és Emma is sokszor megjegyzi, hogy pont úgy csinált valamit, ahogy a nagymama, megtanulva így a felnőtt világ szabályait. A tanárok és a kortársak történetei is a felnőtt társadalom szabályait közvetítik, egyszersmind a kisváros viszonyaiba is beavatják a messziről érkezett tudatlant. A beavatás minden értelemben sikeres lesz, ezt bizonyítja, amikor a felnőttek önállóságával és felelősségével menti meg a nagyanyját (nem mágiával). Épp azért válhat Emma a legtisztábban látó szereplővé a regény végén, mert ő messziről jött, tudatlan, nincsenek előítéletei, nem áll egyik oldalon sem – hány oldal is van? ezt maguk az érintett acsarkodók sem tudják, és az oldalak mindig változnak is, – és mindvégig megőrzi a kívülállását, bár érzelmi szempontból bevonódik, de csakis személyek és nem „ügyek” iránt köteleződik el. Beavatandóból és beavatottból beavató lesz, amikor megoldja a nagy rejtvényt, hová is tűntek a besúgóakták, a kompromittáló dokumentumok. Ezzel a városnak lehetőséget ad a valódi szembenézésre. De épp annyira releváns úgy olvasni ezt a regényt, hogy ezt a hétköznapjainkból igen ismerős lélektani működést modellálja, ahogyan benne vagyunk a saját élményeinkben, és nem tudunk kilátni belőlük. És épp ennyire a megtudás pillanatának a regénye is. Egyébként maga a szerző is éppen ilyesmit mond egy vele készült interjúban: a regény arról az elnyújtott pillanatról szól, amikor megértjük, hogy miben élünk.Van a regényben egy másik elbeszélő is, Emma nagymamája, aki a saját fiatal kori traumáját meséli el unokájának 7 részletben: hogyan bujtatta zsidó barátait, hogyan árulta el őket, mi történt vele a bolondok házában, hogyan segített neki nagypapa a traumát feldolgozni, és újra emlékezni, amikor megismerkedtek (és még egy részletben azt is, mit élt át, amikor Emmáért ment az intézetbe). Ezek a betétek egyes szám második személyben hangzanak el, a nagymama úgy meséli, mintha Emmával történnének meg, ezzel bevonja őt a saját élményébe. El is mondja ezt: „A legfájdalmasabb történeteket csak úgy szabad elmondani, hogy aki hallja, azt érezze, hogy vele történt meg, az ő története.” (8. f. 96.o.) Úgy is értelmezhető a második személyű monológ, hogy a nagymama meséje ez, ahogyan Emma hallja, mintha Emma mondaná második személyben. És úgy is, hogy a nagymama ezzel el is távolítja magától a múltat, le is teszi, megválik a történettől, rátestálja Emmára a saját múltját, őrizze ő tovább, dolgozzon vele ő tovább. Úgy is működik ez a beszédmód, mint egy ráolvasás: ezt csinálod, azt csinálod. Egyébként a hétköznapi beszédhelyzetekben is alkalmazzuk, szoktunk így sztorizni egymás között: pl.„Most képzeld el, mész az utcán és ez történik veled… te mit tennél?” A szembenézés gesztusát is jobban elősegíti. És ez a történet is jelen idejű. Mintha ezzel is azt kommunikálná a nagymama, hogy éld át! Persze a jelen idő triviális módon a múlt lezáratlanságának is a jele, annak, hogy ez a történet nincs feldolgozva, kibeszélve, interiorizálva a közösségben, nincsen valóban múlttá téve.

3. Idősíkok, történetek, cselekményvezetés A regénydramaturgia egyik fő szervezőelve az emlékezés. Az emlékek egyrészt személyes emlékek pl. Emmának a szüleiről, a nagymamának a fiatal kori barátairól, Krisztinának a testvéréről, Ankának Emma szüleiről; másrészt kollektív emlékek a város ill. az ország múltjáról, a diktatúráról, a besúgórendszerről és a holokausztról. A kétféle emlékegyüttes szinte szétválaszthatatlanul fonódik egybe. Amikor az emlékező felidézi a képeket és eseményeket, az személyes élményből indul, gyakran tárgyakhoz kapcsolódik vagy a jelen helyzete ad alkalmat az asszociációra. Az emlékek személyessége mindvégig megmarad, de minden esetben kollektív tartalmat is kap kisebb vagy nagyobb mértékben. Pl. Emma emlékszik a szüleivel töltött utolsó estére, a veszekedésükre, anyja féltékenységére, ekkor is az egyik legfontosabb mondat az, amiben besúgónak minősíti azt a nőt, akivel az apa flörtöl. Vagy a nagymama nyilvánvalóan kollektív élményként is értelmezhető története, hogyan bujtatta és talán árulta el zsidó barátait, Pali bácsi személyes emléke nagypapáról, aki szerinte nem volt besúgó, Anka emléke Emma apjának ellenzéki tartalmú illegális tárlatáról, Krisztina emléke a sortűzről, amelyben megölték a testvérét. Ezzel a regény egyik legfontosabb problémáját is nevesítem. Nem szigetelődhetünk el, nincs olyan, hogy saját élet, amibe be lehet zárkózni. A történelem formál, a közösség múltjától nem lehet

elzárkózni az egyénnek és a közösségnek magának sem. A közhelyes gondolat, hogy a személyes emlékezet nélkül nincs identitás és a kollektív emlékezet nélkül nincs közösség bomlik ki, mutatódik meg a regényben egyáltalán nem közhelyesen, bár a kritikusok egy része szerint kissé didaktikusan. A „Ne kerüld el a szembenézést!” parancsát Emma megérti, ösztönösen követi, pl. amikor Krisztina bizonygatja, hogy már nem is él, és a túlélők lelkifurdalásával nem képes hurcolni az emlékeit, akkor Emma képes érezni, a saját traumáit is újraélve (fölidézi az utolsó találkozást szüleivel), és képes segíteni túlélni és kimondani: élünk. Így szembenézései és az emlékek befogadása révén nyeri el új, felnőtt identitását. A felejtés átok, mondja nagymama, aki háromszor felejtett el mindent a bánat miatt (6. f. 77. o. és a mű végén). A fájdalom viszont segít emlékezni. Az emlékezethez rengeteg emlékőrző motívum is kapcsolódik (lsd. 5. rész), és emlékekből rakódnak össze a nagy történetek. Az emlékek átértelmezik a jelent is. Pl. Emma a sárga csillagos történet után: „már én sem tudom márciuskának látni.” (13. f. 137. o.)A jelen mellett három nagyobb időegység különíthető el az emlékezet segítségével a múltban. A legtávolibb emlékek a 2. világháborúba vezetnek, a holokauszt idejébe, ezek a nagymama emlékei, ez az ő múltja; az időben kicsit közelebbiek a diktatúra éveibe, ami voltaképpen a szülők (és a nagyszülők) emlékanyaga, de nem ők mesélik el (csak kicsiny részüket a nagymama); és az időben legközelebbi a diktatúra végnapjainak néhány napja, a forradalom eseményeinek múltja. Fontos, hogy a szülők nem tudják elmesélni a múltat, mert ők nem képesek feldolgozni, nekik nem sikerülhet a szembenézés. Ezért is „kell” meghalniuk. (Mint ahogy apának nem sikerül a kirakó képét összeállítani.) Mindhárom idősík feldolgozatlan emlékekkel, meg nem értett motívumokkal terhes és hiányos is. Nem összefüggő, egymásból következő darabok logikusan követhető láncolata. (Ezzel a ténnyel is összefügg egyébként a narráció fent már tárgyalt jellegzetessége.) A múlt törmelékekben, darabkákban bontakozik ki, senki nem tudja a teljes egész történetet, ill. több verziót tudnak többen. Még nagymama is elbizonytalanítja azt, amit elmesélt: lehet, hogy mégsem úgy volt: „Lehet, hogy egészen másképp történt minden” (38. f. 406. o.)Ez átvezet a regénydramaturgia másik, az emlékekkel összefüggő szervezőelvéhez, a mozaikossághoz, a mozaikelvű vagy kirakójátékszerű történetépítéshez. Emma számára a múlt tehát darabkákból, a regény szavával: foncsikákból épül föl, amiket részben a saját emlékeiből kapar elő, részben másoktól kapja őket, sokaktól sok darabot. Emmának mégis sikerül valamiféle egységgé ötvöznie a tudatában, ha ez nem is explicit a szövegben, implicit módon benne van a tetteiben a regény végén: a rókák kiszabadításában, a nagymama megmentésében és főként a nagy rejtvény megoldásában. A múltról (4. rész) és a kirakós játékról (5. rész) is lesz szó később.

4. Fontos problémák a regényben Az egyik legfontosabb problémacsomag tehát a regényben a múlttal való szembenézés, a múlt bevallása vagy eltagadása, ill. a múlt elbeszélhetősége és értékelhetősége. Mindegyik szereplő mindig a múlthoz való viszonyban határozza meg a saját jelenét, véleményét a dolgokról és az embertársairól. A múlt mindenki számára traumatikus, lezáratlan, és nagy részben nem megértett. Az egyik metaforikus mutatója ennek a műben az, hogy a nagypapa holmijai ugyanott, ugyanúgy vannak, ahogy hagyta őket, a nagymama nem enged hozzájuk nyúlni, és jelen időben beszél nagypapáról: „Nagyapa nem szereti, ha hozzápiszkálnak a dolgaihoz.” (3. f. 46. o.) A holtakat nem temették el, csak üres koporsókat. (4. f. 51. o.) A falakon a leszedett képek után hiány marad. (1. f. 18. o., 4. f. 56. o.) Krisztina szerint Emma nem ülhet mellé, mert az Réka helye, aki meghalt (4. f. 57. o.). A halottak még mindig ott „vannak” a jégpályán, Emma szinte látja őket (27. f. 283. o.). Emma magának meg is fogalmazza, hogy a múlt nem múlik el: „ami elmúlt, elmúl, közben tudom, hogy ez nem igaz, ez egy mérhetetlen nagy hazugság” (4. f. 55. o.). Anya megtagadja a múltat, semmiről nem mesél Emmának, a rossz élményekkel együtt a jókat is kidobja, megfosztja Emmát a családi emlékezettől. A szereplők nem tudják elfogadni a veszteségeket, nem

végezték el a gyászmunkát: nagymama nagypapa halálát, Emma a szüleiét, Krisztina a testvéréét nem képes feldolgozni. A fáskamra a múlt őrzésének mágikus helyszíne, Emmának tilos belemenni. A feldolgozást akadályozza, gátolja a múlttal való kollektív szembenézés hiánya. Amikor a közösség végre eltemeti a halottakat, akiknek kiadását nagypapa követelte a szekusoktól, akkor végre nagypapa emlékétől is sikerül búcsút venni. De amíg nem tisztázódnak a dolgok, addig nem lehet tőlük megválni. Ezzel összefügg a regény másik nagy problémája, az igazság-hazugság kettőssége. Vajon van-e igazság? Ha igen, akkor ki tudja? És kimondható-e? Tisztázhatók-e egyáltalán a dolgok? Az egyik pont olyan lehet, mint a másik, csak akarni kell. (21. f. 212. o.) Nagymama és Pali bácsi szerint nagyapa nem volt besúgó, mások szerint igen. (10. f. 108. o.) Valaki szerint öngyilkos lett nagyapa, valaki szerint megölték. (5. f. 69. o., 5. f. 65. o.) Iván szerint Feri apja besúgó volt, közben lehet, hogy épp Iván apja volt az (21. f. 42. f.). Abban az egyszerűnek tűnő kérdésben sem látnak tisztán, hogy ki kivel ért egyet, ki kinek az ellensége vagy ellenfele. Lehet úgy hazudni, hogy igaznak tűnjön? Sőt, meg is kell tanulni így hazudni a túléléshez. Emma apja is ezt mondta, hiszen mindenki hazudik, a hatalomban lévők is, (5. f. 64. o.) nagymama is erre tanítja Emmát, hogyan hazudjon észrevétlenül (21. f.). Annyira átjár mindent a hazugság és csalás, hogy aki jó valamiben, azt automatikusan csalónak tartják, pl. Iván Ferit a pénzdobálós játékban, Krisztina Emmát az ugrókötelezésben. (22. f. 221. o.) És attól sem igaz valami, ha tényleg mindenki úgy tudja (21. f. Gumibá mondja). A harmadik nagy probléma: hatalom, kiszolgáltatottság, illetve szabadság, autonómia problémája. Ez magától értetődően a közösség történetének a nagy problémája, hiszen épp az elnyomás alól szabadultak föl. Többen többféleképpen fogalmazzák meg ezt a nehézséget. A nagymama a hatalom beszédmódján is megszólal, tekintély Emma életében, gyakran megfélemlít, de cinkos is, önállóságra is nevel. Gumibá kísérlete világít rá, hogy nem tudnak élni a szabadsággal: a diákok maguktól 2 kivételtől eltekintve nem rajzolnak, várják, hogy utasítást kapjanak. Péter a vadászsólyommal, Rével kapcsolatban fogalmazza meg: „azért jön vissza hozzá, mert vissza akar jönni, vagy egyszerűen csak azért, mert nem tudja, hogy mást is tehetne.” (29. f. 299. o.). Lehet-e szabad az ember úgy, hogy nem szabadon nőtt föl, hogy nem ismeri tapasztalatból a szabadságot? Hogyan lehet megtanulni az autonómiát? Emma azért is alkalmas a viszonyok megértésére és tisztázására, mert nagyon önálló. Képes saját döntéseket hozni, vállalja azok következményeit. Nem válik áldozattá, képes magát megvédeni (pl. a fényképész akciója: 14. f., Krisztinának visszavág: 4. f., Péternek beolvas az éjszakai randin, hogy nem zsarolhatja őt: 33. f.). A negyedik nagy problémakör a felelősség és a bűnösség kérdése. Kinek a hibájából történtek a dolgok? Nevesíthetők-e a felelősök, meg kell-e büntetni a bűnösöket? Honnan tudható, kik a bűnösök? Krisztina is, nagymama is önmagát hibáztatja, felelősséget éreznek amiatt, ami a szeretteikkel történt. Emma is végigjátssza gondolatban, hogy a szüleivel együtt ül az autóban a baleset közben. Ez a túlélők lelkifurdalása, amiről tudni kell, nagypapa nagymamának ki is mondja: „Azért, mert túlélted, nem te vagy a hibás.” (20. f. 204. o.). De a diktatúra bűneiért a közösség szerint valakiknek meg kellene lakolni, az igazságnak, ha van ilyen egyáltalán, ki kellene derülni. Másrészt mint egy görög sorstragédiában a közösség az utódokat is bűnösnek tartja felmenőik vétkeiért, pl. amikor Emmát bűnösnek nevezi az ismeretlen nő a főtéren csak mert kiderül, ki a nagyapja (4. f. 50. o.). Emiatt is kétségessé válik, megmondható-e, ki a bűnös, ill. ki milyen mértékben az? Van-e mérték? És ki mondja meg, ki ítélkezhet? Azt a problémát is fölveti ehhez kapcsolódóan, hogy lehet-e tisztának maradni egy erkölcstelenségre épülő rendszerben. Nagymama áldozata (az, hogy besúgóvá lesz, őszerinte nagyapa helyett) azért történik, hogy nagyapa erkölcsileg tiszta maradhasson. Lehet-e erkölcsöt „venni” erkölcstelenséggel. Az, hogy mikor ezt nagypapa megtudta, már nem akart tovább élni, azt bizonyítja, hogy nem.A legfőbb kérdése a műnek: van-e megváltás a múlt traumáitól. Nem kínál szokványos múltfeldolgozási stratégiákat a mű, de azt képes elérni az olvasóban, hogy megképződjék benne valamiféle múltfeldolgozási mód: hagyjuk hatni magunkra a tudást, az innen-onnan kapott információkat, emlékeket, éljenek ezek bennünk folyamatosan, tegyük saját részünkké a történeteket, és akkor egyszer majd összeáll

az a tudás a lelkünkben, ami helyes erkölcsi viszonyulásokat, ítéleteket is megszülhet. Ezt példázza Emma múltmegértése. A mű létmódja konstituálja a befogadásának mikéntjét, és a műben felvetett problémák kezelésének a mikéntjét is egyúttal.

5. Motívumok, metaforák A cím mint az egyik vezérmotívum: máglya Mindhárom máglya a múlt tárgyainak, bűneinek, fájdalmainak elégetésére szolgál, nagyon hasonlóak, ugyanakkor egymás változatai, variációi. Az 1. fejezetben felidézett máglyát azért rakták, hogy a diktatúra kellékeit: képeket, könyveket és propagandaanyagokat égessenek el rajta, olyan, mint egy tisztítótűz. A második máglyát nagymama és Emma rakja (32. f.) hogy megszabaduljanak a bánattól, fájdalmaktól, ill. hogy megkapják az élettől, amit szeretnének. Ez a máglya mágikus célokat szolgál, nagymamának ez a legnagyobb „varázslata” mind között. A tartótiszt látogatása (31. fejezet) után kerül sor erre, és ez a két fejezet a regény közepe. Egy agyagembert is létrehoznak, kitáncolnak a földből, hogy megvédje őket. A harmadik máglyát csak meg akarják rakni a 42., utolsó fejezetben. Füstbomba és égő fáklya készíti elő, és emberekből volna. Abból a tíz feltételezett vagy tényleges spicliből, köztük van nagymama is, akiket a népharag ki akar végezni, hogy megtisztítsa a közösséget az árulástól, a hazugságtól és a múlt mocskától. De nem az arra érdemesek bíráskodnak, és nem a főbűnösök lakolnának. A három máglya a múlt feldolgozásának, lezárásának eszköze, ez a regény egyik legnagyobb témája. Szimmetrikus elhelyezésük is azt sugallja, hogy ezek a regény motivikus pillérei, a legfontosabb motívum, ezért is lett ez a cím. Egy negyedik máglyát is felidéz a közvetlenül megjelenített három, a holokauszt(=égőáldozat) halottakból rakott máglyáját. Ráadásul a szó hangalakja nagyon hasonlít a mágia szóhoz. Mivel a mágia az egyik lényeges tulajdonsága Emma világának és a regénynek, így a cím nagyon gazdag jelentésűvé, hangzásában is izgalmassá válik. Tűz, füst, égésA máglya motívumhoz szervesen kapcsolódik, de a harcokat, a rombolást és a zűrzavart is kifejezi. A vasgyáriak füstbombákat dobálnak Péterékhez, Emma lerajzolja az élményt, rajza hasonlít apja képéhez. Ő is a diktatúra zűrzavarának, gonoszságának megörökítője. A rémálmokat nagymama kivasalja az ágyneműből, elégeti, a tetveket leégeti Emma hajáról. Ezek is mind a megtisztulás, a tisztítótűz változatai.RókaRókaláb, rókabunda, itatóson megjelenő róka alakú folt és maga az állat – több formában, változatban is előkerül a motívum. Mindenek előtt a szabadság – üldözöttség kapcsolódik hozzá, de kifejezi a nőiességet is. Vadállat, így a függetlenséget is megtestesíti. Emma egy rókalábbal védi meg magát Krisztinával szemben, rókabundára vágyik, róka kacsint neki, és rókákat szabadít ki futás közben a ketrecekből. Így Emma én-szimbólumaként is tekinthetünk rá.Vadászsólyom, madár, álombeli repülés – A szabadság metaforái.HangyaA kicsi állatok úgy gyűjtögetik össze a morzsákat, ahogyan Emma a saját és a közösség múltjának darabkáit. Emma én-szimbólumai, ezért is szereti, cukorral eteti őket. Nagymama elpusztítja a bolyt, de Emma megmenti a királynőt és egy maroknyi állatot. Ők segítenek a nagymama fecnijeit kirakni.Kirakó, fecni, cserépdarabokA kirakó Emma 6 éves kori játéka, apjával próbálják összerakni, de az apja által megalkotott szabály szerint (tudatosan) nem sikerül. Emma a képre, a lényegre koncentrálna, apja a keretek megtalálásához ragaszkodik. (34. f.) De a keretek zűrzavarosak, az ő nemzedéke nem alkalmas az igazság rekonstruálására, ill. így, kigondolva nem is lehet összeállítani az igazságot. A cserepekből nagyapa és nagymama rakják össze a korsót, közben ennek segítségével állítják helyre nagymama emlékezetét és egyúttal identitását, és nagyapa is ezáltal kerül vissza az életbe a háborúból. (20. f.) Nagyapa fényképe is olyan, mintha egyszer széttépték majd összerakták volna, „mint valami rejtvényt” (3. f.) Emma a

(hangyák segítségével) rakja össze a tartótiszt által összetépett jelentéseket és nagyapa búcsúlevelét. Neki sikerül hiteles dokumentumokat, igazat újraalkotni. (34. f.) Ez metaforikusan azt jelentheti, hogy ő az, akinek van esélye megérteni valami lényeges összefüggést, igazságot a múlt kuszaságából a tisztasága, kívülállása miatt. A kirakójáték-elv az elbeszélésmód és a sugallott olvasási mód jellemzője is, mint arról már volt szó: a különböző emberektől különböző időpontokban összevissza begyűjtögetett történetmorzsákból kell Emmának és az olvasónak is rekonstruálnia a múlt eseményeit.Érdekességként megjegyzem, hogy az alkotás folyamata is olyan volt az író saját nyilatkozata szerint, mint egy mozaik kirakása. Az elemzés létrehozásának munkája is ehhez volt hasonló, és a kész elemzés is teljesen szándékosan darabokból épül fel. (Ha nem is holisztikus, hanem inkább a hagyományos racionális, analitikus módszerrel megalkotva. )Rajzolás, rajzok, képek, fényképezésMind a pillanat megörökítésének és így az emlékezetnek az eszköze. Emma apja festőművész, lánya is örökli a képességet. Nagymama is rajzol a lisztbe a gyúródeszkán azért, hogy az emlékeit fel tudja idézni. Mindkét rajzolás akkor sikeres, ha úgy működik, mint a mágia, ha nem gondolkozik közben, csak csinálja. Ebben az egész regény, annak narrációja által sugallt intuíciót is felmutatja, és abban is, hogy a pillanatot ragadja meg. Másrészt a megörökítéssel jelenné teszi az elmúltat. Harmadrészt a megismerés, a világelsajátítás eszköze is: Emma lerajzolja a diófát, és akkortól már az övé. És a szabadság megélésének egyik módja is, ha azt rajzolhat, amit akar. Ezzel a lehetőséggel csak ketten tudnak élni a rajzkörben. Apu szerint a rémálmoktól is csak úgy lehet megszabadulni, ha lerajzoljuk őket. A rosszul sikerült rajzoktól meg kell szabadulni, Emma a patakba szórja rajzainak darabjait, de újra kell kezdeni, nem lehet abbahagyni, belső kényszerré válik. Nagyapa fényképez, őt magát is csak fényképről ismeri Emma, és a gépének szíjára akasztja föl magát vagy akasztják föl, azaz áldozata is lesz annak, hogy a valóságot nemcsak a képein akarja megmutatni, hanem a titkosrendőrökön is számon kéri annak feltárását. Van még egy fényképész is a regényben, aki minden nap egyszer lefotózza ugyanazt a hársfát. Emmát is le akarja fotózni, akciója szinte erőszaktételnek tűnik, birtokba vételnek. Emma akkor engedi, amikor a saját döntéséből történik. (14. f.)Szem, látásA zöld diókba csukott szemeket karcolnak. Amikor Emma megtudja az igazat nagyanyja besúgó múltjáról, a diók „szeme” felnyílik. Nagymama szeme is kinyílik a regény végén, tehát él.CsigaIsmerjük gyerekkorunkból a tengerzúgást magában foglaló nagy csigákat. A regénybeli tengeri csigában korábbi bűnök vannak rögzítve, mint egy magnetofonban. Bele lehet mondani, gyónni lehet neki, árulkodni lehet neki. Emma titokcsigának hívja. Nagymama elteszi, ki tudja, egyszer még Emma is hasznát veheti (16. f. 165. o.) – ez a mondat anticipálja a regény végét. A kertkapun egy csigaház rajza van, mielőtt a tartótiszt odamegy. Ebből az üzenetből tudja nagymama, hogy jönni fog. Talán az ő spicli fedőneve volt ez, összefüggésben a titokcsigával. Emmának a regény végén a csiga árulja el, hogy a vaskoporsó „esnemür” azaz nem üres, bennük vannak az ügynökakták (41. f. 432. o.)TájfutásKézenfekvő metaforája a világban való eligazodás képességének. Emma ösztönös tehetség ebben, anyjától örökölte. A futás önmagában is metaforája a szabadságnak, a korláttalanságnak, főként, ha nem pálya, hanem az erdő a helyszíne. Iránytű és térkép nélkül, azaz „agyalás” nélkül, magától érzi Emma az irányokat futás közben, és az életében is. Biztonságos cselekvés, mert az legalább egész biztosan tudható, merre van észak. „észak az észak” (10. f. 109. o.)Fájdalom, öncsonkításA mágikus rítusokban gyakran áldozatot kell hozni azért, hogy sikerüljön az eljárás. Ez nyilvánvaló metaforája annak, hogy a dolgoknak megvan a maguk ára. A szembenézés, a múlt és a bűnök bevallása, vállalása is fájdalmas, nem lehet megúszni. Ha saját magamnak okozok fájdalmat, és kibírom, azzal

uralom a testem. A fájdalom jelzi azt is, hogy élünk. Krisztina nem érzi a fizikai fájdalmat, annyira erős a lelki gyötrelem, amit átél. A fájdalom segít emlékezni – mondja nagymama. A fájdalom és az öncsonkítás a hétköznapokban is összekapcsolódik a veszteséggel: Anka levágja a saját haját, véresre sérti a fejbőrét, amikor a szerelme megcsalja.VérA fájdalomhoz, az áldozathoz és így a máglyához, tűzhöz is kapcsolódó motívum. Emma gyakran saját magán ejtett tűszúrásokkal próbálja elérni, hogy valami megtörténjen, ekkor a vér pecsételi meg az áldozatot. A nagymama vérszerződést köt vele a vonaton a hajtűvel. A Péterék és a vasgyáriak között kiújult hadakozásnak Emma cseresznyedobálással vet véget, a piros lé mint álvér ironizálja, jelentékteleníti az ellentétet. Nagyapa az ereit vágja föl az ásóval az átnevelőtáborban.HajAnya haja a lefolyóban, Emma haja és a nagymama haja a három nemzedéket összefűző erős kötelék és a nőiség jelképe. Hajtűvel kötnek vérszerződést nagymama és az unokája, nagymama a véres tűt visszatűzi a kontyába. Anya hajgumija mint beavatási tárgy jelenik meg ajándékként az első menstruációkor. Ezt a hajgumit lopja el Gazsi, és szerzi vissza Emma. A fényképész ki akarja bontani Emma haját. Nagymama haja belelóg a szilvaízbe, amit együtt főznek. A hajba való masni vigyáz apa szerint Emmára. A haj a női és egyéni identitás metaforája, ezért fontos Emmának, hogy növeszti, és nem akarja a tetvek miatt elveszíteni. A tetűirtás rituáléja megtisztító esemény, égetéssel végzi el nagymama, Emma a haján keresztül védetté válik. Nagyapa is a saját haját masszírozza, hogy erőt merítsen a függönyrojton toporogva, ami szintén hajhoz hasonlít. Anka a hajától fosztja meg magát, amikor nőként kudarcot vall. A legtöbb motívummal ez a motívum kapcsolódik össze.Liszt, por és agyag, földA mágia segédeszközei: alakíthatóak és elegyednek a levegővel, szerves részei a valóságnak de tünékenyek. A lisztbe rajzolt ábrák emlékeket mozgósítanak, megidéznek, a szemétlapáton lévő por segít a hajgumit megtalálni. Vizesen összetömörödve tartósabb anyag: a Földcsontja embert azért hozzák létre, hogy megóvja nagymamáékat. Azt mutatja, hogy a világ természete mágikus, az anyagok természetében benne rejlik a változás. Egyfajta hülozoizmust is mutatnak a motívumok: mindennek lelke van, nincs éles határ élő és élettelen természet között. A fürdőruha élőlényként szorítja Emma testét: „a ruha szorít, de én erősebb vagyok” (24. f. 245. o.). Ez is sajátossága a mágikus tudatnak, és a gyermeki tudatnak is. Az egységélmény Emma álmaiban és képzelgéseiben is megjelenik, pl. „Földből vagyok, hamuból vagyok”, „a homok megmozdul bennem, lassan csorogni kezd”, „egy halvány szélű, elmosódott árnyék vagyok, és ez az élmény a fájdalommal is összekapcsolódik. (18. f. 185-186. o.) Ez az egységélmény a teljes tudatlanság állapotát is jellemzi, nagymama traumatikus állapotát: „mintha te magad is földből lennél” (20. f. 197. o.)A motívumok mindegyike Emmához és szinte mindegyike a mágiához is kapcsolódik.

6. Mágia, mágikus realizmus Annyira váratlan, idegen és néha varázslatos némelyik olyan pillanat az életünkben, amelyről a 2. részben szó volt, hogy azt lehet megélni bennük, hogy a világ dolgai tényleg összefüggenek, egy nagy összefüggő rendszert alkotnak, és hogy számunkra voltaképpen mennyire kiismerhetetlenek ezek a viszonylatok. Valamint azt, hogy mennyire nem számít a folyamatoknak a racionalizálása, mert úgysem az adja ki a végső igazságot. Így függ össze ez a fajta „megértése” a valóságnak valamiképpen a mágiával, a mágikus tudattal. És ezért szerves, elengedhetetlen, lényegi szervezője a regénynek a mágia. A mágia definíció szerint nem transzcendens, épp ellenkezőleg! Olyan tudatforma, a világ megragadásának olyan archaikus módja, amelynek az az alapélmény adja a lényegét, hogy a világ, a természet minden darabja egymással szervesen, lényegileg összefügg a hasonlóság vagy az érintkezés alapján. Így ha az egyik dologgal történik valami, vagy csinálunk valamit vele, az megtörténik a vele lényegileg azonos másikkal is. Nem

külső vagy transzcendens hatásra, hanem immanens kapcsolatok révén. A mágikus kapcsolat immanens, evilági. Nem is kell feltételezni hozzá transzcendenciát. (Persze nincs kizárva belőle, de nem szükséges hozzá.) Az ilyen elven, hiten, összefüggésen alapuló cselekvéseket, rítusokat is mágiának mondjuk. Ezek a lényegi összefüggések a gyermek tudatában végképp nem válnak külön azoktól az összefüggésektől, amit a modern tudomány bizonyítottnak vél, a civilizáció elfogadott, racionálisan igazolt. Minthogy a regénynek épp a racionális oknyomozásnak ha nem is tagadása, de ignorálása a lényege, a mágia a legrelevánsabb eszköz arra, hogy az olvasó se az ok-okozatiságban akarjon mozogni. Az 1. részben leírt benne levés a dolgokban és helyzetekben, a folyamatokban való feloldódás, a nem-értelmezés attitüdje, majd az egyszerre felfogás csodája egyesül a mágiában, amelynek éppen ez a természete. Ahogy a nagymama tanította: nem szabad gondolkodni, akkor működik. (25. f.) Lehet járulékos hasznokat is találni nagymama boszorkánykodásaiban: a világgal szemben, amely kiismerhetetlen és fenyegető, ez tűnik célravezető fegyvernek. Csak ez marad mint menedék, hiszen látható, mennyire nem működnek a kinti valóságban a logikus érvek, a józanság, a meggyőzés, a racionalitás. Emellett a mágia a világ kusza kiismerhetetlenségével szemben átlátható, kezelhető szabályok szerint működik, amely szabályok egy részét ráadásul az egyén maga alkothatja meg, találhatja ki. Így teljesen ura lehet saját cselekvésének. A mágia tehát hatalom is a világ és önmagunk fölött. Kívül és felül van minden társadalmi játszmán. Ez is igaz, persze. Az apa mágiái a kisgyerek megnyugtatására szolgálnak: vigyázzon Emmára a masni, varázsoljuk el a fájdalmat stb. Ez is igaz. Mégis a legfontosabb, amiért áthatja Emma egész világát, az az egészben látás, a nem racionálisan kimutatható összefüggések megértése. Úgy tűnik, ez és csak ez lehet a világ megértésének és kezelésének legcélravezetőbb módja. Az apa játékos, a nagymama komoly formában, Emma ösztönösen és tőlük megtanulva alkalmazzák. A nagymama hiába lát mágikusan, ő benne van a szennyben, az összefüggéseket nem tudja megérteni, nem képes megtisztító erő lenni. Ezért is sikerülhet épp Emmának rájönni a szekusok csalására, mert ő valóban többet tud, mert másképpen látja a dolgokat: őseredetibb egységükben (és kívülről).Ezzel az egységgel magyarázható a regénynek az a néhány kritikusa által zavarónak ítélt sajátossága, hogy minden annyira ki van benne találva, ki van számítva, meg van alkotva, tökéletesre van csiszolva. Minden éppen úgy van, ahogy számítunk rá, anticipálódnak események, visszatérnek , összefüggenek a motívumok, és egymást értelmezik, és egyértelműek a metaforák. De hisz épp egy ilyen világot akar lefesteni, elénk tárni. Azt mutatja meg nekünk, okoskodó, racionális felnőtteknek, hogy igen, a világon pont így, ennyire precízen, ennyire pontosan függenek össze a dolgok, értelmezik egymást, szimbolikusan megjelenítik és befolyásolják egymást, csak jól kell figyelni, meg kell látni az összefüggéseket, és akkor ennyire egyszerűen felmutatódnak a viszonyok.Néhány példa mágikus tettekre, élményekre. Nagymama kávézaccban mutatja a három nő arcképét. Emma látja nagyapát hajmasszázs közben. Emma bekerül a kutya elméjébe, amikor az megharapja. A fáskamrában sír a kötőtűvel átszúrt fonalbaba, a fáskamrát fog alakú kavicsokkal védi nagymama, Emmának fáj, amikor közéjük lép. A tengeri csigából hangok mesélnek. Emma tűvel szúrja megát, hogy ne feleljen törciórán. A por segít a hajgumit meglelni. Nagypapa segít a könyvszekrényben a térképet megtalálni. A ráolvasásszerű írás segít abban, hogy nagymama ne találja meg a fürdőruhát. Nagymama prímszámokat ír, hogy Miklós meggyógyuljon. A tartótisztnek szánt ételt nem szabad megenni, mert tisztátalan. Emma mondogatja, hogy ne ébredjen föl a nagyanyja az éjszakai randevú közben, és a nagyi tényleg nem ébred föl. Krisztina sorsot cserél a testvérével. A máglyán elégetik a rossz dolgokat és agyagembert táncolnak maguknak. A hangyák rakják össze a búcsúlevelet és a jelentéseket. Nagyapa holmijait eltemetik. A titokcsiga súgja meg, hogy esnemür.

Jól használható fogalom a regény jellemzésére a mágikus realizmus. A fogalmat általában a latin-amerikai regények egy részére szokták használni, de a műfaj (?) stílus (?) egyre jobban elterjed a magyar irodalomban is. A Máglyában szinte minden jellemzőjét megtaláljuk. Vegyük sorra ezeket!

- Középpontban az identitáskeresés, önmeghatározás áll. Itt Emma és a közösség identitáskeresése, az identitás újraalkotása egyaránt.

- Maga az emlékezés is mágikus tevékenységgé válik. Itt is igaz ez, sőt, az emlékezés történetteremtő eljárás.

- Az eredet fetisizálódik. Emma minden képessége és késztetése valamelyik ősétől jön, erre tudatosan irányítja rá a figyelmet a regény.

- Az amúgy realista regényben varázslatos elemek tűnnek fel, ezeket a szereplők elfogadják és nem magyarázzák meg.

- Erős a történetelvűség, ugyanakkor az idő összeomlik, a jelent átjárja a múlt, és a jelen ismétli a múltat vagy emlékeztet rá. A Máglyában maga a téma, a regény anyaga is éppen ez, hogy a múlt kísért, lezáratlan és a jelenben visszatér.

- Az érzékekre ható részleteket gazdagon, aprólékosan jeleníti meg. - Az ok-okozati viszonyokat megfordítja. A Máglya nem vesz róluk tudomást. - Mágikus tevékenységek vannak benne, és a természet fölötti és a hétköznapi közti határt felborítja

– írja a szakirodalom. Mindez a Máglyára is jellemző azzal a különbséggel, hogy nem természetfölöttiről van szó, ill. lehet akár az is, de a mágia sikeréhez nem kötelező a jelenléte, és a Máglyában éppen ez az immanencia a lényeg: a mágia eleve a világ része. Ezért is sikerül olyan természetesre Dragomán mágikus realizmusa. Tényleg realizmus, ez az igazi realitás Emma számára.

- A lét tapasztalatát próbálja verbalizálni, valóban. - Az irányzat ill. ábrázolásmód a szakirodalom szerint a magyar anekdotikus epikai hagyományhoz

is kapcsolódik – gondoljunk Mikszáth babonákkal átszőtt novelláira is! - A jelen idejű elbeszélésmód is a ritualitáshoz kapcsolódik: mondom és megtörténik. A nyelv

szubverzivitása jellemző az irányzatra: nincs határ képzelet és valóság, nyelv és cselekvés között. Emma mondogatja, hogy ne ébredjen föl a nagyanyja, és az meg is történik.

Mindezek miatt is egyedülálló olvasmány és lenyűgöző kísérlet a regény, a magyar epikában új látásmódot és narrációt honosíthat meg.

IV. Feladatok a regény órai feldolgozásához

Nem kell minden feladatot elvégezni. Használjuk úgy a feladatokat, mint egy ötlettárat!Javaslom, hogy állítsunk össze csoportokat már a feldolgozás elején, és végig a saját csoportjukkal dolgozzanak a diákok. Lehet differenciálni az érdeklődés, illetve képességek alapján, pl. a jelentésteremtés szakaszában található 1. feladatban nehezebb összeállítani Emma szüleinek történetét mint a nagymamáét. Létszámtól függően természetesen lehet 2-3 A, B, stb. csoport.Ha úgy döntünk, hogy közös olvasmánnyá tesszük a regényt, akkor érdemes a ráhangoló feladatokat esetleg az elolvasás előtt megcsinálni, de működnek akkor is, ha már mindenki elolvasta a regényt. Sőt, akkor is használhatóak, ha csak részleteket tanítanánk. Pl. az iskolában játszódó fejezetek egyes részleteit lehet anélkül olvasni, hogy a regény egészét ismernék a tanulók. Iskolai problémákról, beilleszkedési nehézségekről szóló részek: 4. f., 5. f., 7. f., 13. f. (első fele), 21. f., 22. f. (eleje), 26. f., A reflektáló rész egyéni feladatait házi feladatnak is lehet adni. A tanulókat pedig (akár osztályzattal is) bármelyik feladat elvégzésekor lehet értékelni.A feladatokhoz nyilván használhatják a diákok az okos telefont, az internetet és a regény teljes szövegét a kereséshez. A jelentésteremtő rész feladatainak megoldásai a regény elemzésében benne vannak.

I. Ráhangolódás 1. Munkaforma: egyéni, majd csoportos

Eljárás: emlékek, gyerekkori élmények, asszociációk mozgósítása Feladat: a) Emlékezz vissza olyan eseményre, tettre gyerekkorodból, ami történt veled, amit megtettél és közben azt gondoltad, hitted, érezted, hogy ha az megtörténik, hogy ha azt megteszed, akkor más dolgok is bekövetkeznek emiatt! Segít a Radnóti idézet: „s az iskolába menvén, a járda peremén,/ hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,”b) Van-e olyan tárgyad, aminek ilyen erőt tulajdonítasz? (Pl. vizsgákon mindig a zsebedben van stb.)c) Osszátok meg egymással a megosztható emlékeket, beszéljétek meg, van-e alapja az ilyenfajta hitnek, és ha igen, akkor mi!

2. Munkaforma: első körben egyéni, majd csoportosEljárás: címmeditáció pókhálóábra segítségévelFeladat: Írjuk a lapunk közepére ezt a szót: MÁGLYA! Mi jut erről eszünkbe? Mindenki írjon legalább 4 asszociációt, majd a csoport beszélje meg a leírtakat! (Mi mindent szoktak máglyán elégetni?)

3. Munkaforma: csoportos Eljárás: megbeszélés, adatgyűjtés, kutatásFeladat: Történelmi ismereteitekre támaszkodva idézzétek föl, ill. keressetek példákat arra, hogyan „szoktak” véget érni a diktatúrák, az önkényuralmi rendszerek, bármilyen zsarnoki hatalom. Mi következik közvetlenül ez után? Ha egyedül nem megy, nézzetek utána! Alakítsatok ki a csoporton belül munkamegosztást!

II. Jelentésteremtés 1. Munkaforma: csoportos, a közzététel frontális

Eljárás, módszer: mozaik elvű csoportmunka majd közzététel valamint puzzlekészítés és történetpiramisFeladat: A történet rekonstruálásaa) Rekonstruáljátok a regényben elhangzó történetmorzsák alapján a múltban játszódott történeteket! b) Vizsgáljátok meg azt is, kiknek a morzsáiból állt össze a ti történetetek és milyen időrendben!c) Miért fontos, és mi mindent jelent szerintetek az, hogy nem egybefüggően meséli el a regény ezeket a történeteket? Miért bontja fel az időrendet, ill. miért „osztja szét” több szereplő között az események felidézését? Ha nem osztja el, akkor miért nem? Nem kell összefüggő szöveget írnotok, de felsorolásotokban törekedjetek alapos, teljes válaszra!A csoport: A nagymama története a bolondok házába jutásigB csoport: A szülők története (érintkezik kicsit a nagyszülőkével)C csoport: Nagypapa és nagymama közös története nagypapa haláláigD csoport: A városi (országos) események a regény végéig (benne kicsit a szülők és nagyszülőké is)d) Röviden ismertessétek egymásnak a történeteket és a c) feladat megoldásait!

e) Alternatív feladat az d) helyett:

Készítsetek szövegpuzzlet a szomszédos csoportnak! A regény interneten megtalálható szövegének segítségével keresgéljétek meg a saját történetetek legalább 6-8 darabkáját! Keverjétek össze és adjátok tovább. A másik csoport feladata, hogy állítsa időrendi sorrendbe a darabkákat! (Annyi gépre van szükség, ahány csoport van) f) Beszéljétek meg, hányszor fordul elő a regényben a mozaik- ill. a kirakó rakosgatás? Mi a szerepük a műben?g) Írjatok történetpiramist a saját rekonstruált történetetekből először mindenki sajátot, majd alkossátok meg a csoportotokét:

1. sor: 1 szó a főszereplő2. sor: 2 szó jellemzés3. sor: 3 szó a helyszínre4. sor: 4 szó a problémáról5. sor: 5 szó egy eseményről 6. sor: 6 szó egy másik eseményről7. sor: 7 szó egy harmadik eseményről8. sor: 8 szó a megoldásról

_ _ _ _ _ _

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

2. Munkaforma: csoportos

Eljárás: közös olvasás, történetmesélés különböző formákban, eszmecsereFeladat: A narrációróla) Olvassátok el a 24. fejezetből a fürdőruhapróbálás részletét a 255-256. oldalon! b) A csoportból egy vállalkozó mesélje el röviden ugyanezt a történetet a másiknak egyes szám

első személyben, de múlt időben!c) Egy másik vállalkozó személy is mesélje el röviden ugyanezt a történetet szintén múlt időben,

de egyes szám harmadik személyű, külső elbeszélővel, aki Emmáról mesél.d) Beszéljétek meg, és jegyezzétek föl tapasztalataitokat, véleményeteket: mi a különbség a 3

történet között! (Szempontok pl.: személyesség érvényesülése, hangvétel, a befogadó bevonása, egyéb szempontok.)

e) Mire jó tehát az egyes szám első személyű elbeszélői nézőpont? Mi minden a hozadéka? Mik a korlátai?

f) Mire jó, mi a lényege a jelen idejű elbeszélésnek?g) Találkoztatok-e már tanulmányaitok során egyikkel vagy/és másikkal (vagyis E/1 és jelen

idejű elbeszéléssel)?

3. Munkaforma: csoportosEljárás: állóképek belső hanggal, majd eszmecsereFeladat: Értelmezzük a regényt mint fejlődésregényt és/vagy mint beavatástörténetet!a) Alkosson minden csoport egy állóképet a kapott jelenetből! A bemutatáskor a többi csoport

bármelyik tagja megérintheti annak a szereplőnek a vállát, akinek a gondolataira, érzéseire kíváncsi.

b) Az összes állókép megnézése (és meghallgatása) után beszéljétek meg, mi mindent tanult meg Emma az egyes helyzetekben!

c) Gyűjtsetek még olyan helyzeteket a regényből, amelyben Emma felnőttebbé vált, olyan problémákat, amelyekkel szembesülve megtanult valamit önmagáról vagy/és a világról!

A: 4. f. 1. nap az iskolában. Krisztina mellett ül Emma, de Krisztina kiutálja: „aztán megint bokán rúg” pillanata.

B: 5. f. A pannó mögött a W.C.-ben Emma kihallgatja, mit mondanak a lányok a nagyapjáról.C: 21. f. Iván és Feri verekedését megszakítja Gumibá ezt mondja: „a jóisten mentsen meg attól, hogy ilyen idióták kezdjenek el igazságot tenni.”D: 29. f. A pályaudvaron a két banda összecsapásának Emma véget vet: „belemarkolok a cseresznyébe, rájuk üvöltök, hogy fejezzétek be, hülye barmok, vért akartak, hát megkapjátok” E: 31. f. Nagymama régi tartótisztjének látogatása, Emma a kulcslyukon leselkedik. A férfi „pofon vágja nagymamát”F: 39. f. Temetik az áldozatokat, Emma a diófáról nézi, Diszkosz Gyurka a levegőbe lő.

4. Munkaforma: egyéni és csoportosEljárás: megbeszélés, eszmecsereFeladat: Egy mágikus részlet feldolgozása. Válasszon a csoport minden tagja egyet az alábbi fejezetek közül: 1. (10. 21. o), 6. (76-77. o.), 11. (118-119. o.), 12. (120-123. o.), 14. (143-148. o.), 15. (156-158. o.), 16. (163-165. o.), 17. (169. o.), 19. (190-191. o.), 32. (327-334. o.), 34. (356-358. o.), 37 (383-386. o.), 41. (431-432. o.) Mindenki másikat válasszon!a) Mi a közös a történetekben? Beszéljétek meg, és fogalmazzátok meg egy mondatban!b) Idézzétek föl, mi történik! Mit csinálnak a szereplők és mi célból? Véleményetek szerint miért

véli, hiszi Emma és/vagy nagymama, hogy a dolog sikeres, hatásos lehet? És valóban az?c) Keressetek ezek között olyan mágiát, amiről egyértelműen bebizonyosodik Emma számára,

hogy sikeres lett!d) Beszéljétek meg, mit árul el, mit mutat a mágiának ez a mindent átható jellege az egész

ábrázolt világról!e) Hogyan függ össze ez a mágikus hit a regényben megjelenő társadalmi közeggel?f) Ha van olyan a csoporton belül, akit idegesített ez a „fantasy”-jelleg, gyűjtsetek érveket a

meggyőzésére! Az ellenzők tábora is gyűjtsön ellenérveket: miért nem jó a mágiát belekeverni egy realista regénybe! Ezután egy koordinátort választva próbáljátok egymást meggyőzni egy eszmecsere keretében!

5. Munkaforma: csoportosEljárás: kutatás, T-táblázat vagy szemponttáblázatFeladat: Mágikus realizmusa) Nézzetek utána a szakirodalomban, mit jelent a mágikus realizmus! Készítsetek jegyzeteket!

Alkalmazzatok munkamegosztást a csoporton belül! b) Véleményetek szerint ez az irányzat jellemző-e erre a regényre? Vegyétek sorra az ismérveket,

és keressetek rá példákat a műből! Ábrázoljátok T-táblázatos vázlatban, amire jutottatok: a bal oldalra kerüljenek a mágikus realizmusra jellemző ismérvek, a jobb oldalra, hogyan valósulnak meg ezek a Máglyában! A szemponttáblázatba a regényből vett idézeteket is beírhatjátok. Pl.

A mágikus realizmus jellegzetességei

Megvalósulása a Máglya c. regényben

Alátámasztó idézet fejezetszámmal, oldalszámmal

6. Munkaforma: csoportos, majd azon belül egyéniEljárás: idézetkártya (felhasználása és készítése) és fürtábra valamint vázlatírás tetszőleges módszerrelFeladat: Motívumok vizsgálataa) Gyűjtsétek össze a regény valamennyi motívumát az idézetkártyák segítségével! A motívumok

közötti jelentéshálót ábrázoljátok egy fürtábrán! (Több motívum van, mint ahány kártya.) b) A fürtábrát egészítsétek ki a hozzájuk kapcsolódó fogalmakkal, szereplőkkel!c) Válasszon mindenki 1-1 motívumot (és hozzá az idézetkártyát)! A máglyát most ne válassza

senki! Írjon róla a többieknek rövid értelmezést! d) Értelmezzétek a máglya motívumát közösen! Hányszor és hogyan kerül elő a regényben,

milyen metaforikus jelentései vannak és miért ez a cím?e) Mire jó a motívumok ilyen fokú gazdagsága és összefüggése? Készítsetek közös vázlatot e

témáról!f) Gyártsatok idézetkártyát az adott idézetkártyákon nem szereplő valamelyik motívumról!

Idézetkártyák:A) „ Ezután mindig tudnom kell, hogy merre van észak. … először eldöntöm, hogy merre van észak,

csak aztán kukucskálok be az ujjaim között az iránytű mutatójára. Nem egészen arra mutat, amerre gondoltam, de majdnem.” (10. f. 107. 109. o.)

B) „A kapu egyik szárnyára fehér krétával egy halvány csigaházat rajzolt valaki” (30. f. 306. o.)C) „Nagymama egy kerek asztal mellett áll, előtte a gyúródeszka, a gyúródeszkán liszt. Fölé hajol,

jobb kézzel rajzol valamit a lisztbe, nézi egy pillanatig, aztán bal kézzel kitörli.” (3. f. 39. o.)D) „az örvény forog-forog-forog, meglátok benne egy hosszú, fekete hajszálat, tudom, hogy Anya

haja, akkor hullott bele a kagylóba, amikor indulás előtt megfésülködött. Belenyúlok a vízbe, meg akarom fogni … nem sikerül” (1. f. 13. o.)

E) „Megint elfordítom a kezem, a hangyák a tenyerembe másznak, aztán végig az ujjaimon. Megbizsergetik a bőröm, csiklint.” (12. f. 125. o.)

F) „A sírok között hirtelen megmozdul valami, vörösen ragyog, egy róka az.…Tisztán látom, hogy a róka biccent egyet” (37. f. 389. o.)

G) „Mindenki rajzol már, csak én nem kezdtem el, a lapot nézem, tiszta üres, a gyúródeszkára szórt liszt jut eszembe,… Mintha nem is én mozgatnám a kezem.” (16. f. 159. 161. o.)

H) „átvasaljuk az ágyneműt, kivasalunk belőle minden rosszat.…Nagymama nagyot sóhajt, hát így ég el minden, minden és mindenki.” (24. f. 249. 250. o.)

I) „Azt álmodom, hogy repülök. Ráfekszem a szélre, hagyom, hogy vigyen. A hajam kibomlik és szétterül körülöttem” (25. f. 263. o.)

III. Reflektálás

1. Munkaforma: csoportos vagy frontálisEljárás: VillamosszékFeladat: a) Vállalja valaki Emma szerepét. Üljön középre! A többiek tegyenek fel neki kérdéseket főként

arról: mit miért tett vagy nem tett, mit hogyan gondolt az egyes helyzetekben! Mit érzett, milyen nehézségei voltak? Hogyan érez a többiek iránt?

b) Vállalja valaki a nagymama szerepét. A feladat ugyanaz.2. Munkaforma: egyéni

Eljárás: kreatív írás: árnyékfejezet írása vagy saját elbeszélés írása

Feladat:a) Írj egy árnyékfejezetet, ami „kimaradt” a regényből! Emma természetesen egyes szám 1.

személyben ír és jelen időben. Használj föl motívumokat a regényből és kövesd a mágikus realizmus néhány szabályát! Kerüljenek elő Emma vagy a családja múltjából is történetdarabkák!

b) Írj egy mágikus realista vagy legalábbis mágiával átitatott elbeszélést! A történetet bármilyen korba helyezheted, lényeges, hogy mese és fantasy nem lehet, azaz helyezzétek a mágikus eseményeket valószerű, történeti közegbe!

3. Munkaforma: egyéniEljárás: írás saját magam számáraFeladat: Írjatok automatikusan, végiggondolás, „agyalás”, tervezés nélkül szöveget mindarról, ami a regény hatására bennetek kavarok, amit a regény elindított bennetek, amit gondoltok, éreztek most, a megbeszélés után!

IV. Számonkérés, házi feladatok 1. Írj értelmező feleletvázlatot a regényről! Térj ki minden olyan fontos sajátosságára, amit az órákon

megbeszéltetek, amivel foglalkoztatok, és tartalmazza a saját véleményedet is! Használd a következő fogalmakat: egyes szám első személyű elbeszélő, jelen idejű történetmesélés, kirakó-játékszerű v. mozaikos történetépítés, metaforikus motívumok, motívumháló, mágikus realizmus, történelmi, kollektív tudat, fejlődésregény, felnőtté válás, beavatás-történet!

2. Írj értelmező esszét a regényről!Lehetséges címek:a) A Máglya című regény mint beavatástörténetb) A Máglya című regény mint a mágikus realizmus egyik magyar megvalósulásac) A Máglya című mű mint a közelmúlt problémáival való szembenézés regényed) Etikai problémák a Máglya című regénybene) A Máglya című mű motivikus hálózata

3. Írj egy árnyékfejezetet, ami „kimaradt” a regényből! Emma természetesen egyes szám 1. személyben ír és jelen időben. Használj föl motívumokat a regényből és kövesd a mágikus realizmus néhány szabályát! Kerüljenek elő Emma vagy a családja múltjából is történetdarabkák!

4. Tervezz borítót, ami a regény más motívumát, motívumait használja föl! (Nem a rókát.)5. Rajzolj illusztrációt egy általad választott jelenethez!6. Mesélj el egy történetet a saját életedből ugyanolyan stílusban és technikával, amellyel Emma

mesél!7. Írj jelenetet a regény egyik fejezetéből, azaz dramatizáld a jelenetet! Adjátok is elő ezt a jelenetet!8. Keress az interneten egy kritikát a regényről! Olvasd el, majd írj a kritikáról kritikát! Domborítsd

ki, az írás melyik állításával értesz egyet és melyikkel nem. Érvelj a saját álláspontod mellett!9. Írj rövid, méltató írást (laudációt) abból az alkalomból, hogy a szerzőt kitüntetik a regényéért!10. Írj recenziót az iskolai elektronikus újságba, vagy a saját blogodon ajánld a regényt a többieknek!11. Írj fülszöveget a regény következő kiadásához! Olyan jellegzetességeket domboríts ki, amik miatt

szerinted a kortársaid megvásárolnák ezt a regényt a könyvesboltban!

V. Irodalomjegyzék (kritikák, és beszélgetések az íróval)

• http://janosnovics.blogspot.hu/2015/02/inkabb-giccs-mint-muveszet-dragoman.html • http://felonline.hu/2015/02/22/az-emlekezet-feher-foltjai-dragoman-gyorgy-maglya/

• http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5291/dragoman-gyorgy-maglya/ • http://olvassbele.com/2014/10/11/osszesurusodott-cseresznyegyanta-dragoman-gyorgy-

maglya/ • http://ujnautilus.info/mult-fogsagaban-dragoman-gyorgy-maglya • http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-11-13+09%3A00%3A00/dragoman-

gyorgy-maglya • http://port.hu/article/33920 • https://www.youtube.com/watch?v=eJvtxT8oodE • http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5305/beszelgetes-dragoman-gyorggyel/ • http://www.konyv7.hu/magyar/ menupontok / felso-menusor / folyoirat /ki-vagyok-en--

dragoman-gyorgy-multbeli-nyomozasa-magia-es-valosag-hataran http://www.szombat.org/hirek-lapszemle/bubajos-diktaturak-beszelgetes-dragoman-gyorggyelAz íróról:• https://hu.wikipedia.org/wiki/Dragom%C3%A1n_Gy%C3%B6rgy • http://gyorgydragoman.com/?lang=hu