robur 13

8/13/2019 Robur 13.

http://slidepdf.com/reader/full/robur-13 1/126

8/13/2019 Robur 13.


TARTALOM

I. B. SINGER: GÓLEMAz agyagfigura egy csapásra életre kelt. Mozgatni kezdte karját-

lábát, és megpróbálta fölemelni a fejét. A rabbi azonban óvatosannem véste fel az egész szent nevet a homlokára...

BOGÁTI PÉTER: IDTOJÁS (els rész)Az eltérített gyíkles - Vigyázz, jön a buhurt! - Tyh, micsodakösönty! – Lóra, vitézek! - Hoppá! - A gladiátor randevúja - Aprokonzul csapdája

E. WNUK-LIPINSKI: PÁRBESZÉD A FOLYÓN ÁTPilóta téved a „legsötétebb" Afrikába. Mi lesz mesterkedései vége?Sikerül-e meghódítania a folyó túlsó partján él békés törzset?

8/13/2019 Robur 13.


I. B. SINGER

Gólem

Ajánlom e könyvemet az üldözötteknek és elnyomottaknak szerte a

világon, fiatalnak és öregnek, zsidónak és nem zsidónak, mert areménység ellenére reménykedve hiszem, * hogy egy szép napon végetér majd a hamis vádaskodások és gonosz ítéletek korszaka.

I. B. S.*Pál apostol levele a Rómabeliekhez 4.18. 2

Abban az idben, amikor a híres kabalista, Löwe rabbi volt Prágaóvárosának rabbija, üldözték a zsidókat. II. Rudolf császár nagy tudásúuralkodó volt, de nem állhatta az olyan embert, aki nem hív katolikus.Üldözte a protestánsokat, de még inkább a zsidókat, akiket gyakortaazzal vádoltak, hogy a pászkát keresztények vérével készítik. Szintemindenki tudta, hogy hamis ez a vád, hogy a zsidó vallás még az állativér fogyasztását is tiltja, nemhogy az emberit. S mégis néhány évelteltével újra meg újra kezddött a vádaskodás. Ha egy kereszténygyermek eltnt valahol, a zsidók ellenségei mindjárt kijelentették, agyermeket megölték, hogy a vérével pászkát készítsenek, Hamistanúkban pedig sohasem volt hiány. Ártatlan embereket végeztek ki, bár nemegyszer az is megesett, hogy az eltnt gyermek késbb élve ésegészségesen elkerült.

Löwe rabbi igen bölcs ember volt, járatos a miszticizmusban ésbájosságban. Természetfeletti er k fölidézésével és kámeákkal megtalizmánokkal meg tudta gyógyítani a betegeket. Ha gyülekezetének egy

ártatlan tagját bebörtönözték, Löwe rabbi sietve bebizonyította azártatlanságát. Sokan hirdették, hogy ha a közössége nagyveszedelembe kerül, Löwe rabbi még az angyalokat, démonokat ésmanókat is segítségül tudja hívni a megmentésükre.

Élt Prágában egy földesúr, bizonyos Jan Bratislawski. Ez a gróf szörnyen gazdag volt, sok-sok birtok, több száz jobbágy tulajdonosa, deszerencsejátékokban, tivornyákban és más földesurakkal vívottbelviszályokban elveszítette mindenét. Megátalkodottsága miatt afelesége annyira szégyenkezett, hogy belebetegedett, és meg is halt.Egyetlen kislány maradi utána, Hanka.

Ugyanez id tájt élt Prágában egy zsidó, bizonyos reb Eliezer

Polner. Ügyes, szorgalmas üzletember volt, s habár a gettóban élt, híresbankár lett belle, nevét nemcsak Prágában, hanem egész Európábanismertek. Reb Eliezer a jótékonyságáról is híres volt, egyaránt segítettzsidókon és keresztényeken. A hatvan felé közeled, ezüstfehér szakállú férfi még hétköznapokon Is fekete kalapot és hosszúselyemkaftánt viselt széles selyemövvel. Nagy háza volt, családos fiai éslányai és nagy csapat unokája, is tudósember volt a maga módján.Mindennap a kel nappal kelt, imádkozott, s délig a Bibliái és a Talmudotbújta. Csak ezután ment a bankba, hogy az üzleti ügyeit intézze.Shneidel, a felesége igen jó hír családból származott, s ugyanolyanistenfél és jószív teremtés volt, mint a férje. Naponta eljárt a

szegényházba, kenyeret és meleg levest vitt a szegényeknek ésbetegeknek.

8/13/2019 Robur 13.


Mivel Bratislawski gróf állandó pénzszkében élt, el kellett adniatermföldje, erdeje java részét, valamint a jobbágyait is, akiketakkoriban, a tizenhatodik század végén úgy adtak-vettek, mint a marhát.Sok-sok pénzzel tartozott reb Eliezer bankjának, s ezért reb Eliezer hovatovább kénytelen volt megtagadni tle a további kölcsönöket.

Abban az esztendben, márciusban, ami a zsidó naptár szerintniszán hónapra esett, a gróf a hét minden napján kés éjszakáig gazdagszerencsejátékosokkal kártyázott. A tarsolyában lév utolsóaranydukátot is elvesztette. Mindenáron vissza akarta nyerni a pénzét, sezért hozomra kezdett játszani, aláirt egy kötelezvényt, hogy haadósságot csinál, azt három napon belül törleszti. Ha valaki egy ilyenígéretet megszegett, azt ezek a szerencsejátékosok igen nagyszégyennek tartották. Nemegyszer megesett, hogy a szerencsejátékos,aki nem tudta megadni az adósságát, pisztollyal f be ltte magát!

Miután Bratislawski gróf aláírta az adóslevelet, tovább vívta akártyacsatát nagy hevesen, s közben szünet nélkül vedelte a bort és

dohányzott. Mire a kártyacsata véget ért, Bratislawski gróf hetvenötezer dukátot veszített. Ahhoz is túlságosan részeg volt, hogy felfogja, mit tett.Hazament a kastélyba, hogy jól kialudja magát. Csak akkor döbbent rá,hogy mi történt, amikor fölébredt. Hiszen hetvenöt dukátja sem volt,nemhogy hetvenötezer! A birtokait pedig már mind eladta vagyelzálogosította.

Amikor a gróf felesége, Heléna meghalt, a kislányára, Hankárahatalmas vagyont, több mint egymillió dukátot ér ékszert hagyott. Eztaz örökséget törvényszéki letétbe helyezték, mivel ekkora vagyonrzésére a grófot nem tartották alkalmasnak. Anyja végakarata szerintHankának tizennyolc esztends korában kellett átvennie az örökséget.

Amikor Bratislawski kijózanodott, rettenetes kétségbeesés lett úrrárajta. Túlságosan is szerette az életet ahhoz, hogy öngyilkosságotkövessen el. Tudta ugyan, hogy reb Eliezernél kimerült a hitele, mégisbefogatott a kocsisával, és a gettóba, reb Eliezer bankjába vitette magát.Mikor a gróf megmondta, hogy mekkora összegre volna szüksége, rebEliezer így szólt:

- Nagyméltóságú uram, hiszen jól tudja, hogy ilyen összeget sohavisszafizetni nem tudna.

- Meg kell kapnom a pénzt! - üvöltötte Bralislawski.- Igazán sajnálom, de az én bankomtól nem kaphatja meg - válaszolt

reb Eliezer higgadtan.- Te átkozott zsidó! Majd én megmutatom neked, hogy megszerzemazt a pénzt! - rikoltotta a gróf dühödten. - Te pedig még drágánmegfizetsz a pimaszságodért, hogy a hatalmas Bratislawski grófnakvissza merted utasítani a kölcsönt.

E kemény szavak után arcul köpte reb Eliezert. Reb Eliezer egyszer en letörölte zsebkend jével a köpést, és azt mondta:

- Bocsásson meg, gróf úr, de talán nem kellett volna ilyen hatalmasösszegben játszania s olyan adóslevelet aláírnia, amelyet sehogyan sebír kiegyenlíteni.

- Abban biztos lehetsz, hogy megszerzem azt a pénzt, téged meg

börtönbe juttatlak, aztán felakasztatlak. Jól megjegyezd, amit mondtam.

8/13/2019 Robur 13.


- Élet és halál Isten kezében van - mondta reb Eliezer. - Ha meg kellhalnom, alázattal fogom tudomásul venni Isten akaratát.

Bratislawski gróf távozott, hazament a kastélyába, hogy kifundáljonvalamit a dilemmája megoldására. Két dologra áhítozott: pénzre, hogyaz adósságát megadja, meg arra, hogy bosszút álljon a zsidón.

Csakhamar ördögi tervet eszelt ki.Mivel már csak két hét volt hátra a zsidó húsvétig, a prágai zsidókszorgalmasan sütötték a pászkát. A tél szokatlanul hideg volt, de niszánhava meghozta a tavasz langyos fuvalmát. Reb Eliezer szokása volt,hogy este, lefekvés eltt a Misnát, a zsidók törvénykönyvéttanulmányozza. Ezúttal azt a részt választotta, amelyik apászkasütésnek, a szeder elkészületeinek, a Hagada felolvasásának sa négy serleg szentelt bor megivásának szabályait írta el. Több mintháromezer esztend telt el az Egyiptomból való kivonulás óta, ám azsidók szerte a világban nem feledték, hogy hajdan az egyiptomiakuralkodójának, a fáraónak voltak a rabszolgái, és hogy szabadulásukat

Istennek köszönhették. Reb Eliezer egyszer csak nehéz léptek közeledtét hallotta, majd a

kapuját durván megdöngették. A cselédlányok és szolgák már aludtak.Reb Eliezer maga nyitott ajtót, s egy csoport katonát pillantott meg,kivont karddal a kezükben álltak a kapuban. A vezet jük, egy tizedesmegkérdezte:

- Te vagy Eliezer Polner, a zsidó?- Én vagyok, igen.- Verjétek bilincsbe, és vigyétek! - mondta a tizedes.- Miért? Mit vétettem? - kérdezte reb Eliezer elképedve.- Azt majd megtudod. Na, indulás! Reb Eliezer a börtönben töltötte az éjszakát. Másnap reggel

kihallgatásra vitték. Abba a terembe, ahová a legveszedelmesebbnözket szokták. Reb Eliezer ott találta Bratislawski grófot meg mégnéhány személyt, köztük egy férfit, akir l lerítt a részegség, és egyasszonyt, akinek csupa bibircsók volt az arca, és kancsalított. Avizsgálóbíró megszólalt:

- Az a vád ellened, zsidó, hogy betörtél Bratislawski gróf házába, éselraboltad onnét a kislányát, Hankát, méghozzá abból a célból, hogymegöljed és a vérével pászkát készítsél.

Reb Eliezer egészen elsápadt.

- Soha nem részesültem abban a megtiszteltetésben, hogymeglátogathassam a gróf kastélyát - mondta elfúló hangon. - Mindeneste odahaza vagyok. A feleségem, gyermekeim, vejeim, menyeim ésösszes cselédeim tanúsíthatják, hogy igazat beszélek.

- Azok mind zsidók - mondta erre a vizsgálóbíró. - Ezzel szembenvan itt két keresztény tanú, akik látták, hogy betörtél a gróf kastélyába,és zsákba gyömöszölve elvonszoltad a gyermekét.

- Tanúk? Miféle tanúk?- Itt vannak a tanúk. - Ezzel a vizsgálóbíró a részeg emberre meg a

bibircsókos asszonyra mutatott.- Mondjátok el, mit láttatok! Stefan, te beszélj elször.

Stefan merevnek látszott a részegségtl, pedig még reggel volt.Nyugtalanul toporgott, úgy dadogta:

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


- Nincsen itt mit meggondolni. Ki várt rád meg az elrabolt gyermekreodakinn? Hová vitted? Hogyan oltottad ki fiatal életét? - kérdezte avizsgálóbíró.

- Mást nem mondhatok, mint hogy aznap este otthon voltam,csakúgy, mint minden áldott este. És semmit el nem követtem.

- A megszokott zsidó konokság! - kiáltott Bratislawski gróf. -Rajtakapták ket, és mégis megpróbálják letagadni az igazságot.Akasztótára kerülsz, zsidó! Még az a te istened se mentheti meg azéletedet!

- Énrólam mondhat, uram, amit akar, de Istent ne káromolja!

megsegít minket, ha kiérdemeltük.- Igazán? Akkor miért nem tépi le a láncaidat? – gúnyolódott

Bratislawskl. - Miért nem csap engem agyon a villámjával?- Istennek nincs szüksége az ön tanácsaira, hogy mitév legyen,

uram - mondta reb Eliezer.- Elrendelem, hogy Eliezer Polnert, a zsidót tartsák börtönben,

kenyéren és vízen, s kínvallatásnak vessék alá, mígnem bevallja, hogymit csinált a védtelen gyermekkel, és ki nyújtott segédkezet szörny tetteelkövetéséhez - mondta a vizsgálóbíró.

A katonák azonnal visszavezették reb Eliezer Polnert abörtöncellába. A két tanút, Stefant és Barbarát ugyancsak elvezették.Bratlslawski gróf feléjük kacsintott és elvigyorodott.

Amikor Bratislawskl végre egyedül maradt a vizsgálóbíróval, ígyszólt:

- Most, hogy Hanka halála meger sítést nyert, nekem, mint egyedüliörökösnek, haladék nélkül meg kell kapnom, a teljes örökséget.

- No, várjunk csak - felelt a vizsgálóbíró. - Elébb hadd üljön el ez abotrány. Ennek a zsidónak még a keresztények között is sok barátjavan. Aligha akad olyan ember, aki elhiszi, hogy ez az öreg bankár éjnekévadján megjelent a zsákjával, hogy elrabolja a kislánykáját. Az esetkésbb még feljebbvitel! bírósághoz kerülhet. A zsidónak pedig acsászári palotában is akadhatnak pártfogói. Amíg a zsidó él, és nemismeri el a bnösségét, nem lehet fölakasztani. Hanka örökségére mégvárnia kell.

- De nem várhatok. A becsületem forog kockán - mondtaBratislawski. - Ha rögvest meg nem fizetem az adósságomat, oda anevem becsülete.

A vizsgálóbíró ravaszul mosolygott.- Oda az már azóta, hogy nagyméltóságod megszületett.- Az én nevem makulátlan, s az is marad egész Csehországban -

hetvenkedett Bratislawski.- No, majd az id eldönti. Bratisiawski és a vizsgálóbíró még egy ideig suttogott-beszélgetett.

Habár kereszténynek vallották magukat, egyikük sem hitt Istenben mega parancsolatokban. Életük értelme a pénz volt, a kártya, az ital, ahazárdjátékok s a különféle léha élvezetek.

Löwe rabbi még a többi prágai zsidónál is jobban kétségbeesett,amikor reb Eliezer elfogatásának szörny hírét meghallotta. A rabbi

egész életében a Messiás eljövetelét várta, aki majd megváltja a világotminden szenvedéstl és bntl, Isten fényessége pedig szétárad minden

8/13/2019 Robur 13.


lélekben, minden szívben. Még a vadállatok sem fogják többé széttépniegymást, a farkas és a bárány békésen él egymás mellett. Istenvisszavezeti népét a Szentföldre, a templomot újjáépítik Jeruzsálemben,és a halottak feltámadnak.

Ehelyett ilyen ocsmány váddal illetik a gyülekezet egyik

legtiszteletreméltóbb tagját! A rabbi tudta, hogy most majd egymástkövetik a letartóztatások, s a prágai hóhér hamarosan kivégzéshezkészítheti el a bitófát és kötelet.

Löwe rabbi pontosan tizenkettkor fölkelt, hogy elmondja az éjféliimáját. Mint rendesen, most is hamut szórt a fejére, és belefogott ahajdani templom lerombolása feletti sirámaiba. A reb Eliezer Polnert és amai idk zsidó közösségét ért szerencsétlenség felett is könnyeit ontotta.

Egyszer csak nyílt az ajtó, s belépett rajta egy kis emberke, foltozottgúnyában, a dereka körül kötél, s a hátán zsák, úgy festett, akár egykoldus. Löwe rabbi meglepdött. Úgy emlékezett, hogy leláncolta azajtót, mieltt imáiba belefogott, s íme, az ajtó mégis nyitva állt. Löwe

rabbi félbeszakította imáját, s karját kitárta az idegen felé, mert a vendégmegtisztelése Isten szemében még az imádságnál is elbbre való.

- Salóm aléhem, béke veled! - köszöntötte a rabbi a kis embert, ésmegkérdezte; - Mit tehetek érted?

- Köszönöm, nincs szükségem semmire. Megyek is hamarosan -mondta az idegen.

- Éjnek évadján? - kérdezte Löwe rabbi.- Igen, mennem kell hamarosan. Löwe rabbi az idegenre nézett, s abban a pillanatban kitalálta, hogy

nem közönséges vándorral van dolga. Meglátott a szemében valamit,ami csak nagy emberekre jellemz, és amit csak nagy emberek vesznekészre - a szeretet, méltóság és istenfélelem közös vonását. Rájött, hogyaz idegen a harminchat titkos szent egyike lehet, akiknek a hagyományszerint a világ fennállását köszönheti. Löwe rabbi még sohasemrészesült ebben a megtiszteltetésben, hogy ilyen termet emberreltalálkozzon. Lehajtotta a fejét, és így szólt:

- Mélyen tisztelt vendég, nagy a mi bánatunk itt Prágában.Ellenségeink az elpusztításunkra készüldnek. Vége-hossza nincs amegpróbáltatásoknak.

- Tudom - mondta az idegen.- Mitévk legyünk?

- Készíts gólemet, az majd megment benneteket.- Gólemet? Hogyan? Mibl?- Agyagból. Vésd föl Isten egyik nevét a homlokára, s ennek a szent

névnek az ereje éltetni fogja egy ideig, hogy betölthesse küldetését.Nevezd Josephnek. De gondod legyen rá, hogy a hús-vér emberekhibáiba ne essen.

- Melyik szent nevet véssem a homlokára? - kérdezte Löwe rabbi. Az idegen a mellényzsebébl krétát húzott el, és Löwe rabbi

imakönyvének fedelére néhány héber bett irt. Majd így szólt:- Most mennem kell. Mindez maradjon a kettnk titka. És a gólemet

csak a zsidók megsegítésére használd!

Mieltt Löwe rabbi egyetlen hálálkodó szót mondhatott volna, azember eltnt. Ekkor eszmélt csak rá a rabbi, hogy az ajtó mindvégig be

8/13/2019 Robur 13.


volt láncolva. A rabbi remegve áldotta az Urat, amiért égi követételküldte.

A szent ember megmondta Löwe rabbinak, hogy a gólemkészítésének titkát meg kell riznie, a rabbinak azonban Todrusszal, asameszával, mégiscsak meg kellett osztania a titkot. Az elmúlt negyven

esztendben Todrus volt a rabbi szolgája, és már nem egy titkotmegrzött. A nagy erej férfi hségesen szolgálta a rabbit. Nem volt sefelesége, se gyermeke. Egész életét Löwe rabbi szolgálata töltötte be; arabbi házában lakott, ágyát a rabbi dolgozószobája melletti helyiségbenvetette meg, hogy még éjnek idején is szolgálatára állhasson, haszükség van rá. Löwe rabbi megkocogtatta Todrus szobájának ajtaját,és beszólt:

- Todrus.- Rabbi, mire van szüksége? - kérdezte Todrus, aki rögvest fölébredt.- Agyagra. Bárki más megkérdezte volna: „Agyagra? Éjnek idején?"

De Todrus megtanulta, hogy szó nélkül tegye, amit a rabbi mond.- Mennyi agyagra? - kérdezte.- Sokra.- Egy zsákra?- Legalább tíz zsákra.- És hová tegyem azt a sok agyagot?- Vidd föl a zsinagóga padlására. Todrus szeme csodálkozást tükrözött, de csak ennyit mondott:- Igen, rabbi.- És az egészet titokban kell tartani, még a családom eltt is - mondta

a rabbi.- Úgy legyen - felelte Todrus, s már indult is.Löwe rabbi tovább imádkozott. Biztos volt benne, hogy Todrus

megteszi, amire kérte. Miután bevégezte az éjszakai imáját, visszafeküdt aludni, és

napkeltekor ébredt. Löwe rabbi igen jól tudta, mi az, hogy gólem. Legendák keringtek a

zsidók közt a gólemekr l, amelyeket hajdanvolt szentek készítettek,hogy nagy veszedelem idején megmentsék a zsidókat. A legendákszerint csak a legszentebb élet rabbik rendelkeztek ilyen hatalommal,és k is csak többnapi könyörgés, böjtölés és a kabala titkainak elmélyült

tanulmányozása után. A jámbor rabbinak soha eszébe nem jutott, hogy ilyesfajta kegyben részesülhet.- Lehet, hogy csak álmodtam az egészet? - kérdezte magában. De

kora reggel, amikor kinyitotta a zsinagóga ajtaját, agyagnyomokat látotta földön. Miközben Löwe rabbi aludt, Todrus kiment a Prága környékiagyagbányába, és aztán az agyagot fölvitte a padlásra. Igen er s ésnagy akaratú embernek kellett lennie, hogy mindezt éjfél és napkelteközött véghezvigye.

Löwe rabbi nemigen tudott volna fölmenni a padlásra, és ott acsaládja tudta nélkül órákig elidzni. Szerencsére a felesége, Genendelaznap épp egy esküvre volt hivatalos, és magával vitte a gyerekeket

rneg a cselédlányt is. A menyasszony, egy árva leány, távoli rokona volt

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Amikor Todrus az üzletbe belépett, megpillantott egy ugyanarra ahihetetlen méretre készült köntöst, nadrágot és hozzá ill cipt.Elképedve kérdezte meg a boltost, hol tett szert ezekre a különösholmikra. A boltos elmesélte, hogy egyszer, negyven esztendejekülországbeli cirkusz érkezett Prágába, hogy eladja Dávid és Góliát

cím darabját. Aztán a cirkuszosok hajba kaptak, a darabjuk pedig nemvonzotta a közönséget, úgyhogy minden kacatjukat fillérekértkiárusították. Az üzlet tulajdonosa így folytatta:

- Egy petákot adtam a holmikért, s csak azért vettem meg, mert azilyen ritkaságok vonzzák az érdeklket. De már annyi éve lógnak itt,hogy rájuk se néz senki. Meg aztán csupa por az egész, s nekem semidm, se türelmem, hogy kiszellztessem, kiporoljam. Miért kérdi? Már zárni akarom a boltomat.

- Meg akarom venni - mondta Todrus. - Ha méltányos áronmegkaphatom.

- Aztán mihez kezd vele?

- Ki tudja? - felelte Todrus. - Csak méltányos árat kérjen érte.- Nahát, életemben még ilyen különös dolog nem történt velem -

mondta a boltos. - Ezek a maskarák még soha senkit nem érdekeltek. -Rendkívül olcsón kínált fel mindent Todrusnak, és az alkut egykettremegkötötték. Tudta az egész város, milyen becsületes ember Todrus,mindig volt nála egy erszény a közösség pénzével, amit Löwe rabbirábízott. Todrus tartott tle, hogy az emberek az utcán majd csodálkozvamegállítják, de szerencsére az estének ebben az órájában senki semtartózkodott az utcán. A férfiak mind a zsinagógában voltak, azasszonyok pedig odahaza vacsorát f ztek férjüknek és gyerekeiknek.Todrus megmászta a zsinagóga lépcsit anélkül, hogy bárki is megláttavolna, és letette a ruhát, kalapot meg a gólem cip jét. Milyen különös, agólemnek sikerült fölülnie! Odakinn félhold világított, ennek a fényénéllátta meg Todrus az ül gólemet, aki egy penészes könyvekkel telifaládának dlt és csodálkozva bámult rá. Todrust úgy elfogta a rémület,hogy így kiáltott:

- Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!** Mózes I. 6.4.Kisvártatva Löwe rabbi jött fölfelé a lépcsn, kezében a lámpással,

amelyben viaszgyertya égett. Ahogy a rabbi megpillantotta a köntöst, akalapot meg a cipt, így szólt:

- A gondviselés mindent elrendezett. Igaz ugyan, hogy az embernekszabad akarata van, a gondviselés mégis elre tudja, hogy az ember milyen elhatározásra készül.

Miután felöltöztették a gólemet a furcsa ruhákba, azt mondta a rabbi:- Köszönöm, Todrus. és most hagyj magamra!- Igen, rabbi - mondta Todrus, és amilyen gyorsan csak bírt, iszkolt le

a lépcsn. Löwe rabbi sokáig bámulta a gólemet, maga is csudálkozott az

alkotásán. Milyen különös volt a zsinagóga padlása a lámpás pislákolófényében! A sarkokban hatalmas pókhálók lógtak a gerendákról. Aföldön öreg, szakadt imasálak, repedt sófárok, törött lámpások,

gyertyarúddarabkák, hanuka-gyertyatartók hevertek, valamint ismeretlenés elfelejtett írnokok által írott megfakult kéziratlapok. A tetfedél-

8/13/2019 Robur 13.


repedésein behulló holdfényben a porszemcsék a szivárvány színeiben játszottak. Szinte érezni lehetett azoknak a nemzedékeknek szellemét,akik éltek, szenvedtek, szolgálták Istent, ellenálltak üldöztetésnek éskísértésnek, majd örök idkre elcsöndesedtek. Különös gondolat futott átLöwe rabbi agyán: „Ha azok, akik tagadják, hogy a világot Isten

teremtette, látnák, hogy én, egy földi asszony szülötte, mire voltamképes, elszégyellnék magukat eretnekségük miatt. De hát ekkora aSátán hatalma, hogy elvakíthatja az emberek szemét, s megzavarhatjaaz agyát. Hiszen magát a Sátánt is Isten teremtette, hogy az ember szabad akaratából választhasson jó és gonosz között."

Ahogy Löwe rabbi ott állt, és nézte a gólemet, a gólem is minthavisszanézett volna rá az agyagszemével. Aztán a rabbi így szólt:

- Nem vagy még egészen kész, gólem, de most majd befejezlek.Tudnod kell, hogy rövid idre és nem ok nélkül készítettelek. Soha ne ispróbálj letérni a kijelölt útról. Tenned kell, amit mondok neked.

Azzal Löwe rabbi felvéste az alef bet utolsó rovátkáját. A gólem

mindjárt fölkelt.- Mássz le, és várj rám odalenn a zsinagóga udvarán további

utasításért! - mondta a rabbi.- Igen - mondta a gólem kongó hangon, mintha csak egy barlang

mélyébl szólna. Aztán lemászott a zsinagóga elhagyatott udvarába. Agettóbeliek korán feküdtek, és pirkadatkor keltek. Az esti imádság utánmindenki hazatért.

Löwe rabbi gondolatait túlságosan elfoglalta a gólem, nem is igenfigyelt a felesége és gyermekei beszédére, akik hazatértek az esküvl,és a menyasszonyról, a vlegényr l és a vendégekr l csevegtek. A rabbirendszerint korán aludni tért, hogy az éjféli imához frissen keljen. Ezúttalazonban megvárta, amíg felesége és gyermekei nyugovóra tértek, aztánhalkan kiosont a zsinagóga udvarára. A gólem ott állt és várt. A rabbiodament hozzá: - Gólem, mostantól fogva Joseph a neved.

- Igen.- Joseph, sürgsen meg kell találnod Bratislawski herceg lányát, egy

Hanka nev kislányt. Az apja azt állítja, hogy a zsidók ölték meg akislányt, de én biztos vagyok benne, hogy elrejtette valahová. Nekérdezd, hogy hol találod. Azok az er k, amelyek neked életet adtak,majd tudatják veled azt is, hogy hol van a kislány. Te része vagy aföldnek, és a föld sok mindennek a tudója... annak, hogyan n a f , a

virág, a búza, a rozs, a gyümölcs. Várd ki a napját, amíg reb Eliezer ügyét tárgyalásra kitzik, aztán hozd el a gyermeket, és mutasd megellenségeinknek, milyen hamis volt a vád, amellyel bennünket illettek.

- Igen.- Akarsz valamit kérdezni? - kérdezte a rabbi a gólemtl.- Mit kérdezni? - mondta rá a gólem.- Mivel te egyetlen célból jöttél létre, más agyad van, mint az

embereknek. Azt azonban senki sem tudja, hogy az agy hogyanködik. Amíg pihensz, és várod a napot, amikor majd meg kellkeresned Hankát, alhatsz, álmodhatsz, láthatsz, hallhatsz. Lehet, hogydémonok próbálnak majd rád akaszkodni. Ne tör dj velük. Téged a

gonosz nem érinthet. Prága népe ne lásson téged addig a napig, amíg

8/13/2019 Robur 13.


látnia nem kell. Addig térj vissza a padlásra, ahol megformáltalak, saludd ott az agyag békés álmát! Jó éjt!

Löwe rabbi már fordult is hazafelé. Tudta, hogy a gólem pontosanúgy fog tenni, ahogy mondják neki. Amikor hazatért, a rabbi elmondta azesti imát, majd lefeküdt. Évek óta elször fordult el, hogy nem bírt

elaludni. Óriási hatalommal ruházta fel az ég, pedig félt, hogyérdemtelenül. Ugyanakkor szánta a gólemet. Úgy érezte, az értetlenségkifejezését látta a gólem szemében. Mintha a tekintete azt kérdeztevolna:

- Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Mi a létem titka?Löwe rabbi gyakran látta ugyanezt a kifejezést az újszülött

csecsemk, de még az állatok szemében is.Azok, akik úgy akarták, hogy nyomorúságos legyen a zsidók

húsvétja, elrendezték, hogy hamarosan kezdetét vegye a tárgyalás. Ahúsvét eltti napon reb Eliezer Polnert a közösség számos vezet jévelegyetemben, akiket azzal vádoltak, hogy neki a gyilkosságban

segédkezet nyújtottak, a bíróság elé vitték. Az emelvényen három parókás, fekete tógába öltözött bíró ült. A

zsidók megbilincselve álltak elttük, kivont kardos-lándzsás katonákrizetében. A bíró a tárgyalásról kitiltotta Prága városának zsidóit, Izraelellenségei azonban nagy számban jöttek el feleségükkel, gyermekeikkel,hogy végignézzék a zsidók meggyalázását. Az ügyész, mutatóujjával rebEliezer Polnerre meg a többi zsidó vádlottra mutatva így szólt:

- Isten kiválasztott népének tartják magukat, aztán nézzétek, hogyanviselkednek. Ahelyett hogy hálásak volnának uralkodónknak és nekünk,valamennyiünknek, hogy engedjük ket itt élni, lemészárolják agyermekeinket, és vérüket a pászkájukba keverik. Nem isten népe k,hanem a Gonosz követi. A kis meggyilkolt Hanka vére bosszúért kiált.Nemcsak az Eliezer Polner nev zsidó meg a többi összeesküvk,hanem az egész zsidó közösség bnös.

E szavak hallatán az öregasszonyok sírva fakadtak. A fiatalok közülnéhányan kacsingattak, mosolyogtak. k tudták, hogy az egészet csakkitalálták. Bratislawski gróf úgy tett, mintha a könnyeit törölgetné. Azsidók Löwe rabbit szólították tanúként, s az ügyész megkérdezte:

- Bele van-e írva az átkozott Talmudotokba, hogy keresztény vért kellönteni a pászka tésztájába?

- Ennek nyoma sincs sem a Talmudban, sem bármelyik más szent

könyvünkben - felelte Löwe rabbi. - Nem sötét kamrákban, hanempékmhelyekben, nyitott ajtók mellett sütjük a pászkánkat. Bárkibemehet és megnézheti. A pászkában csakis liszt és víz van.

- Nem igaz tán, hogy több száz zsidót ítéltek el, amiért vért keverteka pászkájukba? - kérdezte az ügyész.

- Sajnos, azt kell mondanom, hogy igaz. De ez nem bizonyítja, hogya vádlottak bnösök voltak. Elvetemült tanúkban, akik készek a hamisesküre, soha sincsen hiány, kivált, ha megvesztegetik ket.

- Nem igaz tán, hogy e zsidók közül sokan elismerték bnösségüket?- Igaz ez is, de azután tettek tanúvallomást, hogy kínpadra vonták

ket, kéz- és lábujjaikat izzó tkkel szurkálták. Megvan a határa, hogy

egy ember mennyi fájdalmat képes elviselni. Mindannyian hallottákAltona városának esetét, ahol egy ártatlan keresztény asszonyt

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


szúratnám ki, semmint hogy benne kárt tegyek. Én vagyok a hatalmasJan Bratislawski, Csehország oszlopa.

- Csak volt - mondta a f bíró fagyosan. - A vagyonát kártyánelvesztette. Adóslevelet írt alá, amit nem tudott kiegyenlíteni. Lepénzelteezt a két gonosztevt, hogy a gyermekét bezárják a pincébe, csak hogy

az örökségét, az ékszereket megszerezze. Ezekért a bnökértszigorúan, bnhdnie kell, elveszíti minden földjét és birtokát. Stefan ésBarbara - folytatta az ügyész -, ki mondta, hogy ezt a gyönge gyermeketzárjátok a pincébe? Mondjátok meg az igazat, különben elrendelem amegkorbácsoltatásotokat.

- A gróf mondta - felelték mindketten. Barbara rikoltozni kezdett. -Inni adott, és megfenyegetett, hogy ha nem engedelmeskedünk,meghalunk.

- Húsz aranydukátot ígért, meg egy hordó pálinkát - jelentette kiStefan.

A bíró újra meg újra az asztalra csapott a kalapáccsal, de a

teremben nem ült el a zsivaj. Az emberek kiabáltak, öklüket rázták.Néhány asszony elájult. Bratislawski gróf fölemelte a kezét, úgy mondta,hogy maga a bíró is szövetségre lépett vele, és neki is részesülnie kellettvolna az örökségbl, de a bíró közbekiáltott:

- Katonák, verjétek bilincsbe Jan Bratislawskit, ezt az elvetemültgazembert, és vessétek a tömlöcbe! - Aztán Bratislawskira mutatvahozzátette: - Ha ennek a szélhámosnak még mondanivalója van, aztmajd elmondja a bitófa alatt, kötéllel a nyaka körül. Ti pedig, zsidók,szabadok vagytok mindannyian. Térjetek haza otthonaitokba, és üljétekmeg az ünnepeteket. Katonák, oldjátok el a kötelékeiket. Az igazságosbíróságon, mint amilyen ez is, és egy olyan tiszteletre méltó bíró

jelenlétében, mint jómagam, az igazság mindig gyzedelmeskedik.- Ki volt az óriás? - hallatszott a kiáltás mindenfell. De senki sem

tudta. Olyan volt az egész, akár egy álom vagy mint a mesék, amelyeketöregasszonyok regélnek lenfonás közben, gyertyafénynél.

A szent ember megmondta Löwe rabbinak, hogy a gólem létrejöttéttitokban kell tartani, mégis híre ment a dolognak. Prága városában ésCsehország-szerte az óriásról beszéltek, aki a hamis vádak alól tisztáztaa prágai zsidókat. II. Rudolf császár fülébe is eljutott a hír, és elrendelte,hogy Löwe rabbi jelenjen meg az óriással a palotában, mihelyt letelt ahúsvét nyolcnapos ünnepe.

A rákövetkez éjszaka, hogy a gólem megjelent Hankával a bíróságeltt, és reb Eliezer meg a közösség többi vezeti kiszabadultak, a rabbi

fölment a zsinagóga padlására, és ott találta a faragott képként hever gólemet. Löwe rabbi odament, levakarta a szent nevet a homlokáról, ígybiztosította, hogy a gólem fel ne bukkanhasson sehol az ünnepek alatt, skavarodást ne okozzon keresztények és zsidók között.

Boldogan ünnepeltek a prágai zsidók. Miközben fölidézték acsodákat, amelyek sapáikkal estek meg Egyiptom földjén, arról a nagycsodáról is pusmogtak, amelyik itt esett meg Prágában. Húsvétkor minden zsidó király és minden zsidó asszony királyné. Nagyvigasztalásukra szolgált a tudat, hogy Isten most is jelen van, hogy

megvédelmezze az övéit a jelenkor fáraóitól, amiként háromezer esztendvel ezeltt is megtette volt.

8/13/2019 Robur 13.


Amikor véget ért a húsvét, Löwe rabbi éjnek évadján fölment apadlásra, s hogy a császár kívánságát teljesíthesse, ismét fölvéste aszent nevet a gólem homlokára. Ezúttal már nem titkolhatta el családjaés a többi zsidó meg a keresztények ell a gólem létezését.

Amikor a rabbi felesége, gyermekei és unokái meglátták a Löwe

rabbi mellett sétáló gólemet, sikoltozva menekültek. A kocsik és fogatokelé befogott lovak vad vágtába kezdtek vagy ágaskodtak, amikor agólemet megpillantották. A kutyák veszettül ugattak. A galambok olyanmagasra szálltak föl, amennyire csak bírtak, és a háztetk fölöttköröztek. Varjak károgtak.

Még az ökrök meg a tehenek is elbdültek, amikor a hosszú lábainlépked, fejével mindenki fölé tornyosuló gólemet megpillantották.

Amikor Löwe rabbi a császár palotájához közeledett, és az rökészrevették a gólemet, kötelességükr l megfeledkezve otthagyták akirályi palota kapuját, és futottak, hogy mentsék az életüket. A császár hamar meghallotta, hogy mi folyik odakinn, és a rabbi és szörnyeteg

társa elébe sietett. Löwe rabbi meghajtotta a fejét, és szólt a gólemnek,hogy tegyen hasonlóképpen.

- Ki ez a kolosszus, a Messiásotok? - kérdezte a császár.- Felséges uram - felelte a rabbi -, ez nem a Messiásunk, csupán egy

agyagból gyúrt gólem.- Ki keltette életre? Hogyan került Prágába? - kérdezte az uralkodó. Löwe rabbi nem mondhatta meg az igazat, ám hazudni sem akart. - Felséges uram - mondotta hát -, vannak titkok, amelyeket még egy

királynak sem lehet kifecsegni. A király meg a rabbi sokáig beszélgetett, ezalatt a gólem mereven

állt, egyetlen porcikáját sem mozgatta.- Egy ilyen óriással - mondta a császár -, ti, zsidók, az egész világot

leigázhatjátok. Mi a biztosítékunk rá, hogy nem fogjátok sorra elfoglalniaz országokat, és nem hajtotok mindannyiunkat szolgasorba?

Amire Löwe rabbi így felelt:- Mi, zsidók megtapasztaltuk a szolgaságot Egyiptom földjén, s ezért

nem akarunk senkit szolgává tenni. A gólem csak ideiglenes segítségetnyújt nekünk ebben a mi különösen veszedelmes helyzetünkben. AMessiás majd akkor j el, ha a zsidók erényes cselekedeteikkel,kiérdemlik a megváltást.

- Mennyi ideig kell ennek a szörnyetegnek életben maradnia? -

kérdezte a császár a gólemre mutatva. - Egy nappal sem tovább annál, hogy szükség van rá - felelte Löwerabbi.

Miközben a császár a rabbival beszélgetett, Prága-szerte mindmegszólaltak a templomok harangjai. Volt egy magas torony Prágavárosában, az Ötök Tornyának hívták. Olyan söreg volt ez a torony,hogy már senki sem emlékezett rá, miért ez a furcsa elnevezés. Alegenda szerint öt királyi testvéré volt még abban az idben, amikor Csehországban bálványimádók éltek. A templom tornyának tetején voltegy rézharang, és egy rszem mindig ott rködött, hogy hírül adja, nincs-e tz valahol, vagy nem kell-e ellenség hirtelen támadásától tartani.

Mikor az rszem meglátta a gólemet, meghúzta a rézharangot, a többitemplom harangozója hasonlóképpen. A császár igen nyugtalan lett, és

8/13/2019 Robur 13.


megkérte a rabbit, tüntesse el a gólemet, de Löwe rabbi megígérte, hogysenki emberfiának sem esik bántódása Prága városában vagy bárholmásutt a szent birodalomban. Hazájukból való elzetésük óta elször esett meg a zsidók történetében, hogy egy rabbi ígérje meg acsászárnak, hogy sem felségének, sem népének nem esik bántódása.

Amikor Löwe rabbi visszatért a gettóba a gólemmel, mintha kihaltvolna a környék. A boltok mind zárva, senki sem merészkedett azutcára. A város elnéptelenedett, mintha járvány tört volna ki, s azemberek bezárkóztak volna, nehogy belélegezzék a halált hozó levegt.

Mivel a rabbi megígérte a császárnak, hogy amilyen hamar csaklehetséges, megszabadul a gólemtl, s mivel közvetlen veszélysehonnan se fenyegette Prága zsidóságát, elhatározta, hogy fölviszi agólemet a padlásra, s letörli homlokáról a szent nevet. Föl is küldte agólemet a padlásra, és meghagyta, hogy ott várjon rá. A gólemengedelmeskedett. Amikor a rémület elült, és a gyülekezet vezetifölkeresték a rabbit, hogy kikérdezzék a császárnál tett látogatása fell,

a rabbi mindent elmesélt nekik, és megnyugtatta ket, hogy a gólemmásnapra nem lesz több nagy halom agyagnál. Ismét béke és rend leszPrága városában, csakúgy mint a gettóban. Néhány vezetmegkérdezte a rabbit:

- Miért kell megszabadulnunk a zsidók er s védelmez jétl? Talánéletben kéne hagynunk.

- Szent könyvekben írva vagyon - mondta a rabbi -, hogy nem ilyenmódon jön el a megváltás. A mi Messiásunk húsból, vérbl való szentember lesz, nem pedig egy behemót agyagfigura. Amit Isten egyszer megtett értünk, azt megteheti újból, ha nagy veszedelem leselkedik ránk.- A Talmud mondását idézte: - Csodák nem esnek mindennap.

Löwe rabbi megtartotta a szent embernek tett ígéretét, aki éjnekévadján meglátogatta, és sohasem árulta el a feleségének,Genendelnek, hogy milyen er segítségével keltette életre a gólemet,habár az asszony gyakorta kérdezgette. Hanem Genendel mégiscsakmegtudta Todrustól, a samesztl. Hogy miért volt oly nagyon kíváncsiGenendel az óriás titkára? A rabbi házának kertjében sok-sokgyümölcsfa és temérdek virág ntt, s a kells közepén hatalmas sziklaállt. Ez a szikla akkora volt, hogy ásóval, csákánnyal évekbe tellett volnaelmozdítani Márpedig err l a szikláról azt tartotta a fáma, hogy állítólaghatalmas kincs rejtzködik alatta. A monda szerint élt egyszer Prága

városában egy igen gazdag zsidó, egy alkimista, aki ólomból aranyattudott csinálni. Napközben a Talmudot meg a többi szent könyvettanulmányozta, de éjszaka az alkímia mágikus tudományát gyakorolta.Az aranyat pedig nem arra fordította, hogy belle kényelmesen éljen,hanem a szegényeknek adta. Követei által a Szentföldre is küldöttaranyat, a kabalisták egyik jediváját támogatta. Egy napon azonbanCsehország uralkodója, egy gonosz és kapzsi zsarnok elhatározta, hogymegöli a szentet, és minden kincsét megszerzi magának. Kiagyaltvalami ostoba bntényt, amivel ezt az alkimistát megvádolta, majdbitófára juttatta. Amikor a mártír kötéllel a nyaka körül a bitófa alatt állt,így kiáltott az uralkodóhoz:

- Soha pillantást ne vess erre az aranyra, de hasznod se legyenbelle! - A rákövetkez percben a szent élet alkimistát fölakasztották,

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


A rabbi pedig megértette, hogy egyszer s mindenkorra elveszítettehatalmát a gólem fölött.

Igen bánkódott. Nem volt értelme, hogy az esztelen gólemmel vitábaszálljon. Olyan hibát követett el, amit nem tudott többé helyrehozni.

Prága városában zsidók és keresztények között egyaránt híre ment,

hogy a rabbi elveszítette halalmát a gólem fölött, aki föl-alá járkál akertjében, és ügyefogyottan segédkezik Todrusnak, a samesznak. Azemberek arra számítottak, hogy az uralkodó majd megbünteti Löwerabbit, és szigorú rendelkezésekkel fogja sújtani az egész zsidóközösséget. De úgy tnt, hogy még az olyan hatalmas uralkodó, mint II.Rudolf császár, sem akarja magára haragítani Löwe rabbit, a zsidókat,no meg magát a gólemet. Amellett úgy látszott, hogy a gólem senkirenézve nem veszedelmes. Úgy viselkedett, mint egy túlméretezettgyermek, és boldogan sietett a segítségére mindenkinek. Különöstörténetek jártak róla.

Általában a vízhordó vitte a vizet Löwe rabbi házába a f zéshez és

mosáshoz. Egyszer aztán a vízhordó megbetegedett, és Genendelmegkérte a gólemet, hogy hordjon vizet a házba. A gólem boldoganmegragadta a vödröket, és szaladt a kúthoz. Amikor a lányok, akik vízértmeg ruhát mosni mentek a kútra, meglátták a gólemet, megrémültek,még a vödreiket meg a mosni való ruháikat is otthagyták, és hanyatt-homlok menekültek. A gólem megtöltötte a vödreit, majd sebes léptekkelIndult a rabbi konyhájába, és beöntötte a vizet a tartályba. Genendeladdigra már elment hazulról, a gólem meg egyre csak hordta, hordta avizet. Mire a rabbi felesége hazaért, a ház összes szobáit elöntötte a víz.Genendel megmagyarázta ugyan a gólemnek, hogy a vizet a tartálypereméig kell tölteni, csakhogy a gólem ezt nem fogta fel.

Azeltt a gólemnek ételre sosem volt szüksége. Most azonbanegyszerre szörny étvágya támadt. Ha Genendel egy vekni kenyeretadott neki, egyben lenyelte az egészet. Ha megszomjazott, a képétbeledugta egy rocska vízbe, és egy kortyintással a felét kiitta. Egyszer kiment a ház elé, és az utcán játszadozó gyerekekkel fogócskáznikezdett, letiporva, összetaposva mindent, ami a lába elé került. Egyszer meg épp akkor lépett a konyhába, amikor a rabbi szakácsa egy teli fazékhúst melegített. A gólem megragadta a fazekat, és ami benne volt, minda szájába döntötte.

Mivel a rabbi nem bírta megfékezni a gólemet, elhatározta, hogy

legalább megtanítja emberi módon viselkedni, de a gólemnek körülbelülannyi esze volt, mint egy egyéves gyermeknek, ereje bezzeg, mint azoroszlánnak. Nem is beszélt, hanem bömbölt. Ha valami tetszett neki,vadul felnevetett. Ha valami nem tetszett, iszonyatos dühbe gurult.Amikor egyszer Genendel adott neki egy tányér levest, a levessel együtta kanalat is lenyelte. Akár egy gyermek, mindenr l azt hitte, hogy játék.Fölemelt egy lovat, és futásnak eredt vele. Egyszer elment egy szobor eltt - egy kivont kardú király bronz lovas szobra volt -, és olyan izgalomvett rajta er t, hogy feltépte a szobrot a talapzatáról, és elfutott vele.

Minden játék volt számára, a létra, a téglarakás, az uborkával telihordó, az eleven katona. Bement a pékségbe, sorra kihúzta a sok vekni

kenyeret a kemencébl, és megpróbálta lenyelni. Egyszer a hentesnélfel akarta zabálni az összes húst. Néha a bohóckodásából jó is

8/13/2019 Robur 13.


származott. Egyszer egy ég ház mellett haladt el, ahol épp tzoltókpróbálták eloltani a tüzet. A gólem berontott a házba, és a pusztakezével oltotta el a lángot. Amikor elkerült, fekete volt a füsttl éskoromtól. A tzoltók aztán t locsolták le vízzel.

Egy id múlva már észlelni lehetett rajta a fejldés, a szellemi

gyarapodás jeleit. Mintha már jobban beszélt volna jiddisül, és aszavakat is tisztábban ejtette. Néhány zsidó Prágában úgy vélekedett,hogy érdemes eltrni a gólem minden ballépését, mert egy szép naponmajd teljes érték lénnyé cseperedik, és a zsidók örök védelmez je válikbelle egész Csehországban, de tán még a határokon túl Is. Néhányanarra is gondoltak, hogy a gólem talán a Messiás elfutára. Tudtamindenki, hogy a zsidók ellenségei nem tudják mire vélni a gólem létét,és veszélyeztetve érzik magukat a nagy erejétl. Akadtak

jövendmondók Prágában, akik azt jósolták, hogy a gólem segítségévela zsidók a világ leigázására törnek. Löwe rabbi azonban nem osztozott areményeikben. Tudta, hogy a zsidók megváltása puszta fizikai er vel

lehetetlen.Löwe rabbi nagy csalódással látta, hogy a gólem napról napra

emberibb lesz: tüsszentett, ásított, nevetett, sírt. Még divatozni is akart.Egyszer a rabbi napközben elszunnyadt, majd arra ébredt, hogy a gólemépp a szrmekalapját és rojtos köpenyét meg a papucsát próbálgatja,habár egyik sem illik rá. A tükör eltt állt, ás grimaszokat vágott. Löwerabbi azt is észrevette, hogy serked a szakálla. Lehetséges, hogy agólem a végén épp olyanná válik, mint a többi ember?

Egyszer, amikor Löwe rabbi a dolgozószobájában ült és olvasott, agólem belépett. Azeltt a gólem mindig lármásán, nagy dérrel-dúrralnyomakodott be mindenhová. Ezúttal óvatosan nyitotta ki az ajtót, éshalkan lépkedett. A rabbi fölemelte tekintetét a könyvébl.

- Joseph, mit akarsz? - kérdezte.A gólem nem válaszolt azonnal. Mintha egy percig habozott volna,

aztán megkérdezte: - Gólem ki? Löwe rabbi zavartan nézett rá.- Te vagy a gólem, Joseph.- Gólem öreg?- Nem öreg.- Gólemnek bar micvája? Löwe rabbi nem akart hinni a fülének. Hol tanult a gólem ilyesmit?- Nem, Joseph.

- Gólem akar bar micvát.- Eljön még annak is az ideje.A gólem hallgatott. Aztán megkérdezte: - Gólem apja ki?- Mindannyiunk apja odafenn az égben - felelte rá Löwe rabbi.- Gólem anyja ki?- Neked nincs anyád.- Gólem bátyja, húga?- Nincsen, Joseph. A gólem feljajdult. Aztán egyszerre szívettép zokogásban tört ki.

Löwe rabbi megremegett.- Miért sírsz, Joseph?

- Gólem egyedül.Löwe rabbi megsajnálta Josephet.

8/13/2019 Robur 13.


- Ne sírj! Te megsegítetted a zsidókat, megmentetted az egészközösséget. Mindenki a barátod.

A gólem mintha elgondolkodott volna a hallottak fölött.- Gólem nem akar gólem lenni - jajdult fel.- Hát mi akarsz lenni?

- Gólem akar apát, anyát. Gólem ell fut mindenki.- Majd kihirdetem a zsinagógában sábeszkor, mieltt a Tóraolvasásába belefognék, hogy soha senki ne fusson el elled. És mosthajtsd le a fejedet!

- Nem!Löwe rabbi az ajkát harapdálta.- Joseph, téged nem úgy teremtettek, mint a többieket. A feladatodat

elvégezted, és most ideje, hogy nyugovóra térj. Hajtsd le a fejedet, éstérj nyugovóra.

- Gólem nem akar nyugodni.- Hát mit akarsz?

- Gólem nem akar gólem lenni! - kiáltott jajveszékelve. A gólem jajongásától megdöbbent rabbi így szólt:

- Légy jó, Joseph! Teljesítetted Isten akaratát. Ha szükségünk leszrád, majd fölébresztünk. Esedezve kérlek, hogy hajtsd le a fejed.

A gólem kiment a dolgozószobából, és bevágta maga után az ajtót.Futva megindult Prága utcáin, s aki csak látta, futott elle rémületében.Összetiport egy gyümölcsöskosarat, és összetörte a zöldségárusokbódéit. Hordókat és ládákat borított fel. Löwe rabbi hallotta, mi folyikodakinn, és imádkozott Istenhez, nehogy a gólem olyasmit cselekedjék,amivel szégyent hoz a közösség fejére. Nem sokra rá magas rangúrendrtiszt jelent meg a rabbinál.

- Rabbi - kezdte -, a gólemed tönkreteszi a várost. Meg kellzaboláznod! Ha nem teszed, minden zsidónak el kell hagynia Prágavárosát.

A kormányzótanács nem érte be annyival, hogy figyelmeztesseLöwe rabbit. Elrendelték a gólem elfogatását, láncra verését, s haellenkezni próbálna, a lefejezését. A palotához vezet utcákateltorlaszolták. Imitt-amott gödröket ástak, hogy a gólem, ha arra jár,beleessen. Hanem a gólem sem katonáktól, sem torlaszoktól, semgödröktl nem ijedt meg. Minden akadályt elsöpört az útjából. Elevenkatonákat fogdosott össze, és úgy játszadozott velük, akár a játék

katonákkal. A nehéz kdarabok úgy pattogtak le róla, mintha acélbólvolna. Egy id után visszatért a gettóba. Elhaladt egy héder eltt, ahol a

tanító betvetésre oktatta a gyerekeket. A gólem bement a héderbe, ésbeült egy padba. A gyerekek elképedten bámulták az óriást, aki mégültében is fölért a mennyezetig. A tanító úgy határozott, hogy legjobb, hatanít tovább, mintha mi sem történt volna.

- Alef, bet, gimmel, dáled... – mondotta, és fapálcájával a táblára írt jelekre mutogatott.

- Alef, bet, gimmel, dáled... - mondta a gólem olyan hangon, hogybeleremegtek a falak.

Todrus, a samesz jelent meg a nyitott ajtóban.

- Joseph, a rabbi beszélni akar veled.- Gólem akar alef, bet, gimmel, dáled - jelentette ki a gólem.

8/13/2019 Robur 13.


- Velem kell jönnöd! - mondta Todrus. Egy pillanatra a gólemet elfogta a méreg. Úgy festett, mintha

hatalmas mancsával el akarná kapni Todrust, és minden porcikájátösszetörni. Aztán mégiscsak fölállt, és megindult Todrusszal. Amikor arabbi dolgozószobájához értek, már alkonyodott. Löwe rabbi már elment

a zsinagógába, hogy elmondja az esti imát. A gólem bement akonyhába. Odabenn olajlámpás égett. Genendel, a rabbi feleségeimakönyvébl imádkozott. A rabbi gyermekei már mind megházasodtak,és maguknak is gyerekeik voltak. Genendel a cselédlányán kívül egy kisárva leányt tartott maga mellett. Miriamnak hívták, segített a háztartásimunkákban. A gólem leült a padlóra. Fáradtnak látszott.

- Éhes vagy, Joseph? - kérdezte Miriam.- Éhes - ismételte a gólem. Miriam letett eléje egy nagy tál kását, a gólem egybl fölhabzsolta. Miriam kenyeret, hagymát, retket adott neki. A gólem egy

szempillantás alatt eltüntette.

- Hová teszed azt a sok ételt? - kérdezte Miriam mosolyogva. - Étel - visszhangozta a gólem. Majd: - Miriam kedves lány - mondta

hirtelen. Miriam elnevette magát. - Nahát, gólem, nem is tudtam, hogy te szemügyre veszed a

lányokat.- Miriam kedves lány - mondta a gólem. Ha bárki más mondott volna ilyet Miriamnak, menten belepirul.

Azokban az idkben még félénkek voltak a lányok. De a gólem elttMiriam nem szégyenkezett.

- Nem akarsz elvenni feleségül? - kérdezte évdve.- Igen, feleségül - mondta, és rámeredt a nagy szemével. Majd

egyszerre olyasmit mvelt, amitl Miriam megrémült. Fölemelte, ésmegcsókolta a lányt. Ajka érdes volt, akár a céklareszel. Miriamfelsikoltott, s a gólem kijelentette:

- Miriam gólem felesége. Azzal letette, és hatalmas tenyerével tapsolni kezdett. Ekkor lépett

be Genendel, és Miriam elmondta neki, mi történt. A rákövetkez napon Löwe rabbi hivatta Miriamot, és megígértette,

hogy az els alkalommal, amikor a gólem lehajtja a fejét, Miriamlevakarja a szent nevet a homlokáról. A rabbi elmondta neki, hogy ez

nem bn, mert a gólem nem emberi lény, hanem rövid id

re létrehozottalkotás.

- A gólemnek nincsen lelke - magyarázta a rabbi -, csak nefese,olyasfajta, mint a magasabb rend állatoknak.

Miriam megígérte a rabbinak, hogy teljesíti a kérését. De csak teltek-múltak a napok, s bár a gólem gyakran lehajtotta a fejét Miriam eltt,

valahogy nem bírta rávenni magát, hogy letörölje homlokáról a szentnevet. Ezenközben a gólem egyre vadabb dolgokat mvelt. Egy nap,amikor az Ötök Tornya felé járt, észrevette a hatalmas harang körülkering toronyrt. A gólem egy majom ügyességével kúszva indult fölfeléa torony falán.

Percek alatt fölért a torony tetején lév balkonra. Amikor a toronyr meglátta a falon araszoló gólemet, rémületében meghúzta a harangot.

8/13/2019 Robur 13.


Odalenn csdület nézte a gólem mutatványát. Katonák, tzoltókhallották a vészharangot, és futva érkeztek a színhelyre.

Amint a gólem fölért a tetre, belökte a csigalépcshöz vezet ajtónaz rt, aztán irtózatos sebességgel körözni kezdett a harang körül. Jóidbe tellett, amíg ráunt a játékra, aztán néhány másodperc alatt

lecsúszott a torony falán. A szeme, akár a sasé, mert ahogymegpillantotta Miriamot a tömegben, hozzárohant, karjába kapta, ésboldogan száguldott vele az utcákon, szökdécselt, ugrabugráltörömében. Amikor Löwe rabbi meghallotta, hogy mit mvelt a gólem,keser en tett neki szemrehányást, hogy viselkedésével nyugtalanságotkelt az emberek között. De a gólem így válaszolt:

- Gólem nem rossz. Gólem kedves. A rákövetkez napon nyolc fehér paripa vontatta fogat hajtott be a

gettó kapuján, eltte tíz dragonyos tört utat. A fogat Löwe rabbi házaeltt állt meg, és egy generális, a katonaság legrangosabb vezet jeszállt ki belle. Löwe rabbi a háza eltt fogadta a nagy méltóságú urat,

és mély meghajtással üdvözölte.- Az uralkodó parancsára kerestelek fel - kezdte a generális.- Mi a parancs, felséges uram?- felsége elrendelte, hogy a gólemet sorozzuk be Csehország

hadseregébe - mondta a generális. - Majd készítünk neki különlegesfegyvereket, és megtanítjuk a használatára. Nyolc napot adunk neki,hogy felkészüljön a katonai szolgálatra.

- De felséges uram, a gólem nem húsból-vérbl való ember! -tiltakozott a rabbi. - Nem is megbízható.

- Majd mi harcost faragunk belle. Egy ilyen katonával, mint a gólem,sok ellenségünket legyzhetjük.

- Felséges uram, a gólem nem azért jött a világra, hogy háborútviseljen.

* Utalás: Teremtés 3. 17.- Rabbi, magyarázatnak semmi helye - mondta a generális. - A gólem

nyolc nap múlva bevonul. Ez felsége utasítása. - Azzal a generálisvisszatért a kocsijához, és a kíséretével együtt távozott.

Löwe rabbi fel-alá járkált. Nagy-nagy szomorúság vett rajta er t.Azért készítette a gólemet, hogy a zsidókat megsegítse. Most pedig agólembl a császár katonája lesz. Ki tudja, tán még a fölötteseire isrátámadhat, aztán majd a zsidókat vádolják a fegyelmezhetetlenségéért.Löwe rabbi hivatta Miriamot, és így szólt:

- Miriam, valahogyan le kell törölnöd a szent nevet a gólemhomlokáról. Ez így nem mehet tovább.

- Rabbi, én nem bírom...- Miriam, a Tóra nevében utasítalak, hogy tedd, amit mondtam! Én

nem vagyok gyilkos, de az agyagnak az agyagba kell visszatérnie.- Rabbi, ez olyan, mintha arra utasítana, hogy öljek meg egy embert.- Miriam, én készen állok, hogy a szent nevet letöröljem, de neked rá

kell venned, hogy lehajtsa a fejét, vagy hogy elaludjék.- Rabbi, megteszem, amit megtehetek - mondta kis id múltán

Miriam, azzal visszatért a konyhába. A gólem vad tekintettel nézett rá, és

így kiáltott:- Gólem éhes!

8/13/2019 Robur 13.


Miriam kinyitotta a kamrát, és a gólem felfalt mindent, amit csak találtott. Aztán meglátott egy üveget a legalsó polcon, megragadta, és azt isle akarta nyelni.

- Joseph, mit csinálsz? Várj csak egy percig!- Ez mi? - kérdezte a gólem.

- Bor - felelte Miriam. - Nem enni-, hanem innivaló.- Gólem akar bort. Miriam teletöltött egy poharat borral, és a gólem kiitta. A lány hozott

egy második üveggel, majd egy harmadikkal, a gólem meg csak itta, éskiabált, hogy: - Még! - Nem volt még részeg, és Miriamnak eszébe jutott,hogy odalenn a pincében van bor, a rabbi azzal mondott áldást asábeszra, meg volt húsvéti bor is, amit a család fogyasztottszéderestéken, amikor mindenkinek négy serleg bort kell innia.

- Joseph, gyere le a pincébe - mondta Miriam. – Ott sok jó bor van. Miriam lement a lépcsn a pincébe, és a gólem követte. Hideg és

sötét volt a pincében, de Miriam nyitva hagyta a konyhába vezet ajtót,

és némi világosság beszdött. Löwe rabbi hallotta, ml folyik odalenn,és a pinceajtóban állt, nehogy a gólem bántalmazza Miriamot.

- Most aztán ihatsz, amennyit csak akarsz - mondta Miriam agólemnek. Aztán alighogy kimondta, sírva fakadt. A gólem megragadottegy hordó bárt, kidugaszolta, és ivott. Miriam csak állt, nyelte a könnyeit,és leveg után kapkodott. A gólem vedelt, szuszogott és elégedettenfelhorkantott. A tekintete egyszerre volt vad és ellágyult.

- Gólem szereti bort! - kiáltotta. Ezek voltak az utolsó szavai. Aztán elzuhant a padlón, és horkolni

kezdett. Löwe rabbi látta és hallotta, mi történt odalenn, és lement alépcsn. A gólem f ié hajolt, úgy mondta: „Föld a földhöz és por aporhoz visszatért. Isten - áldott legyen az neve - tökéletes, mindenútja Igazság, az igazság Istene, akiben nincs semmi gonoszság, igaz ésigazságos Isten ." Azzal letörölte a szent nevet a gólem homlokáról.Meg is csókolta ott, ahol azeltt a név volt bevésve. A gólem egy utolsóthorkantott, majd teljesen elhagyta az élet.

Löwe rabbi fölment a dolgozószobájába, de Miriam lenn maradt apincében. Lehajolt, megcsókolta a gólem szemét, a száját. Sírt, sírt, akönnyek majd elvakították.

Aznap éjszaka Löwe rabbi és Todrus fölcipelte a gólem testét azsinagóga padlására. Nagy volt a rettegés a gettóban, ha a császár

értesül a gólem haláláról, bosszút akar majd állni a zsidókon, elssorbanLöwe rabbin. De nem így történt. Már csak azért sem, mert maguk a

katonai vezetk sem voltak elragadtatva a gólem bevonultatásától.Tartottak tle, hogy az egész katonaságot szétzülleszti, vagy netánrátámad a kapitányokra. Sok keresztény rájött arra is, hogy a zsidók nemolyan gyöngék és elesettek, mint ahogy azt az ellenségeik hiszik. Nagyer lakozik ezekben az emberekben, akiket Isten az Övéinek választott,s akiket dicsségre fog juttatni a Napok Végén.

Igaz ugyan, hogy a gólem nem volt ember, Löwe rabbi mégis kaddistmondott fölötte.

Legendák keringtek. A gólemet látták éjnek idején a császár

palotájában; egy szélmalomnál pillantották meg, amint a malom kerekéthajtotta; majd az Ötök Tornyának tetején, feje a felhkbe fúródott.

8/13/2019 Robur 13.


Aztán ijeszt eseményt történt a gettóban: Miriam eltnt. Egy esteGenendel látta, hogy lefeküdt, hallotta, hogy elmondta a „Sömá"-t, majdaludni tért. Másnap reggelre az ágya üresen állt. Azt suttogták, hogyhajnalban Miriam a folyó felé tartott, bizonyára azért, hogy a vízbe fojtsamagát. Mások hitték, hogy a gólem várt rá a sötétben, s magával vitte

oda, ahol a szeret lelkek egymásra találnak. Ki tudja? Lehet, hogy aszeretetnek még a szent névnél is nagyobb a hatalma. Ha a szeretetetegyszer a szívbe bevésik, azt onnét ki nem lehet törölni többé. Azörökké él.

Dezsényi Katalin fordításaNémeth Lajos rajzai

A szövegben található idegen szavak és kifejezések magyarázata azels elfordulás sorrendjében:

kabala - misztikán alapuló tan, amely a számok, illetve betk mögötta világ rejtett értelmét kutatta

rabbi - zsidó pappászka - lisztbl és vízbl készült kovásztalan tésztaTalmud - A zsidóságnak a Biblia után a legfontosabb irodalmi mve,

amely az ókorban írásba foglalta a több száz éven átszájhagyományként ismert biblia-, illetve törvénymagyarázatokat,legendákat, tanulságos történeteket

reb - férfiak megtisztel megszólítása, „úr"gettó: zsidónegyed, zsidók által lakott város A zsidó naptár hónapjai: tisri (szeptember-október), hesvan

(október-november), kiszlév (november-december), tévét (december- január), sebát (január-február), adár (február-március), níszán (március-április), ijár (április-május), szván (május-június), tamúz (június-július), áb(július-augusztus), elúl (augusztusszeptember)

níszán - a zsidó naptár hetedik hónapja zsidó húsvét - a kovásztalankenyér ünnepe az Egyiptomból való kivonulás emlékére (Pószah)

Misna - a Talmud egy része, a zsidó jog tételeinek gy jteménye

szeder - pészah ünnep els két estéjén a zsidó családoknál avacsora alkalmával meghatározott rend szerint felolvassák a Hagada

cím könyvbl az egyiptomi kivonulás történetétHagada - a pészah els estéjének szertartáskönyve; f része az

egyiptomi kivonulásról szóló elbeszéléssálóm aléhem - „béke veled", köszöntés, amelyre a válasz: „aléhem

solem"gólem - agyagember Isten egyik neve - Sém há Mefojres - Istennek az a neve, amelyet

tilos kiejteni, és ezt a nevet csak kivételes személyek ismerik. (A legendaszerint a prágai Löwe rabbi ezt a nevet véste fel a maga készítette

agyag-óriás, a gólem homlokára, és az ennek a révén különlegestetteket tudott végrehajtani.)

8/13/2019 Robur 13.


samesz - zsidó templomszolgaalef - a héber ábécé els bet jesófár - kosszarvból készült kürt, amelyet a liturgiában használnakhanuka-gyertya - a Jeruzsálemi templom újraszentelésének

emlékünnepén használt nyolcágú gyertyatartóban égetett gyertya

alkimista - aki a bölcsek köve segítségével aranyat tud csinálni jes iva - magasabb fokú talmudiskola fiúk számárabar micva - tizenhárom éves zsidó fiúk nagykorúvá avató szertartásasábesz - szombat, ünnep a vallásos zsidóknálTóra: Mózes öt könyve: a törvényeket, legendákat, folklórt, erkölcsi

és etikai tanításokat tartalmazzahéder - alsó fokú, általában fiúiskola, ahová a gyerekek már

négyéves korukban kezdenek járnialef, bet, gimmel, dáled - a héber ábécé els négy bet jekaddis - a halott tiszteletére mondott imama - „Halljad, Izrael, az örökkévaló, a te Istened, az Örökkévaló

egyetlenegy" - a zsidó istenhit legtömörebb megfogalmazása.Mózes V. 6. 4. Napok Vége - az Utolsó ítélet, amikor Isten

megbünteti a gonoszokat és megjutalmazza az igazakat

8/13/2019 Robur 13.


BOGÁTI PÉTER

IdtojásI. rész

1.

Az eltérített gyíkles

A nagyokosok szerint minden írásm els mondatából kiderül,mennyit ér az egész: érdemes-e tovább olvasni, vagy jobb másfoglalatosságot keresni. No, most aztán f het a fejem, hogy' a csudábakezdjem!

Ámbár mindegy, ha kitalálom a világirodalom legjobb kezdmondatát, ami utána következik, azt úgysem hiszik el nekem! Nem isakartam én leírni sohasem, de Veronika - aki mellesleg maga sem hiszia sztorit, de hisz bennem, ami több mint gyönyör , még akkor is, hatudom, hogy Branovitshoz fog férjhez menni, és engem csak patronál -azt mondta, hogy nem a hitel a fontos, hanem a képzeler , írjam csakle bátran, akár megtörtént, akár kitaláltam az egészet, és a többit bízzamaz utókorra; az vagy igazolja, mint Marco Póló kalandjait, amiket szinténnem hittek el a kortársak, vagy szimplán csodálni fog a képzeler mért,és az is valami. Mivel én, viszonylag serd korom ellenére, képtelenvagyok ellenállni a ni bájnak, ha az ráadásul bölcs elrelátással párosul- még akkor Is, ha annak javát utóbb egy Branovits fogja élvezni -,elhatároztam, hogy engedek, és papírra vetem történetemet, akár hiszik,akár sem.

Csak az az els, kezd mondat!

„Szükségem volt egy eleven gyíkra" - ez jó? Kétségtelenül felkelti afigyelmet, de nem elég irodalmias. Mondjuk inkább úgy, hogy „gyíkotfogni indultam e szép, nyári nap der s reggelén..."

Ez hülyeség. Kit érdekel, hogy milyen id volt? Legfeljebb engem,mert nem szeretem, ha elkap az es. Nincs annál utálatosabb, mintamikor ül az ember a robogóján, és vidoran berreg kint az országúton, s

jön egy zápor, hogy nyakon vágja és brig áztassa. Pedig mindösszefélórányi az út otthonról az öreg romig, ami fent ül a hegy tetején, éssidk óta vár volt, amíg meg nem unták újraépíteni, ha belecsapott avillám.

Tudja-e mindenki, hogy a gyíkok az ilyen elhagyatott, öreg kövek

között szeretnek leginkább napozni? Lehet, hogy nem, tehát legjobb, haezzel kezdem. S akkor már érthet, hogy miért éppen oda mentemgyíkot fogni. No persze, erre megkérdezhetik a nagyokosok, akikneksemmi sem elég jó, hogy mi az ördögnek kellett nekem egyáltalábangyík.

- Tudod, csinálunk a szakkörben egy skori mozit. Amibenharmadkori shüllk küzdenek egymással. Mármost, ha egy gyíkotfelnagyítasz akkorára, mint egy dinosaurus, vagy hasonló, akkor szintesemmi különbség nincs a kett között! De nem is kell felnagyítani, hiszenminden viszonyítás dolga. Ha a környezete kicsi, akkor a gyík egyblóriás. Egyszer trükk...

Így is kezdhetném, hiszen ezt mondtam Veronikának, amikor avárrom tövében összetalálkoztunk. Azon a szép, der s, nyári reggelen,

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


semmit. Csupa olyan kdudor maradt alatta, ami tényleg kdudornakbizonyult. Persze az ilyesmi bárkivel megeshet. Csakhogy mégsem lehetazzal kezdeni egy f ként rólam szóló történetet, hogy még egy vacakkövigyíkot sem tudok fülön csípni (ráadásul a gyíknak nincs is füle), mertki az ördög olvassa tovább, ha már az elején kiderül, milyen balkezes

vagyok... (Egyébként tényleg balkezes vagyok, de ettl még tudhatnékcélozni!) Pedig ha ki lehetne hagyni ezt a nyavalyás els mondatot, vagy csak

úgy sutyiban átlépni fölötte, akkor a másodikból menten kiderülne, hogynem egészen én vagyok a hibás.

Valami ugyanis közbejött. Megvan! Ezzel kezdem: valami közbejött - ezt mindenki

továbbolvassa, hogy megtudja, mégis mi a csuda jött közbe.Egy tojás. Az jött közbe. Tényleg csuda. Megvolt vagy három méter magas, és ahhoz mérten széles, éppen

hogy arányosan tojás legyen. A színe Is, mint a friss tyúktojásé, bár nem

szívesen láttam volna hozzá azt a tyúkot, amelyik ekkora tojást képestojni!

Méghozzá olyan tojást, amely nem fekszik, hanem a tompábbik, deott is a gömböly végén áll! Nem tartja semmi, se láb, se állvány, demég az a megoldás sem, amelyet a kultúrpletyka „Kolumbusz tojásá"-nak nevez. Mint tudvalev, a neves turista a magában is megálló tojásfilozófiai problémáját úgy oldotta meg, hogy kissé odacsapta a terméketaz asztal lapjához, amitl a tojás vége tüstént belapult, s szilárdanmegtartotta addig ingatag önmagát. Ez a túlméretezett, mégis szabályostojás azonban alul-felül egyaránt ép volt, s mondhatni magától állt;

jobban kifejezni nem tudom. Amikor a lepkehálót felemeltem, a tojás még határozottan nem volt

ott az alsó vár udvarán. Az sem lehet, hogy a szemüvegem kereteeltakarta, mert akkoriban vékony kerettel hordtam, s különben is mozgotta fejem. Akkor sem volt ott a tojás, amikor a hálóval lecsaptam. A gyík,az ott volt. Mieltt a háló leért volna. Mert mire leért, már mégse volt ott.A gyíkok kétségtelenül villámgyorsan mozognak. De én se vagyok rest.

Valaminek közbe kellett jönnie.Ez volt a tojás. A gyík elbb látta meg, mint én, s bár túl sok esze még egy mai

gyíknak sincs, annyit belátott is, hogy valami nincs rendjén. Hogy ilyen

tojás felteheten nem létezhet. Noha kétségkívül ott állt az orra el

tt.Mivel pedig ekkora ellentmondás meghaladja egy gyík

felfogóképességét, kapta magát, és azon pillanatban kereket oldott. Néztem: hová? De a gyík eltnt a szemem ell. Viszont ott volt a

tojás. Talán helyesebb lett volna, ha én is követem a gyík példáját. Sok

mindentl megkíméltem volna magamat; önöket pedig, hogy fárasszákmagukat a történetemmel. Az ember azonban jóval esendbb, mint azoktalan állat. Például azért, mert kíváncsi. Például arra, hogyan kerülthirtelen oda a tojás? Például arra, hogy ki az a srác, aki a tojás oldalábavágott s már nyitott ajtóban áll?

Úgy húsz-harminc méternyi távolságból teljesen normális, korombelisrácnak látszott, eltekintve attól, hogy a farmere elég ócska volt, ami már

8/13/2019 Robur 13.


nem igazán divat, a trikóján pedig kókuszpálma színes ábrája díszlett,két majommal. A többit nem lehetett látni a nyakában lógó doboztól. Asrác észrevett, és elindult felém.

- Üdv! - mondta, amikor közel ért, és megállt.- Szia! - feleltem, de csak hogy lássa, van modorom, mert mindjárt

hozzátettem: - Miért zavartad el a gyíkomat?- Gyík? - kérdezte kissé zavartan, és a dobozán lév gombokatnyomogatta. - Aha! Gyík. Pikkely, hideg vér, atavizmus.

- Stimmel - hagytam rá. - Kivéve a hideg vért. Az fogytán.- Bocsánat! Gyík - programhiba. Törölve! Kérdés: Mikor vagyok? Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. A srác nyilván kissé értelmi

fogyatékos. Nyomott, szegény! Nem tehet arról, hogy elriasztotta azsákmányomat. De mielbb szabaduljak tle, mert nincs idmgyógypedázni. Ki tudja, mikor indul a következ gyík?

- Ma vagy, öcsi - feleltem. - Kopj le szépen, a házikóddal együtt.Nekem még dolgom van.

- Mindig ma vagyok - mondta rendületlenül. - Ennek nincs értelme.Programhiba. Helyes válasz: tegnap vagyok. Finomabb elemzés!Közelít érték: évtized, évszázad. Mikor?

Rajtam ne múljon, csak szabaduljak tle. Most már biztos, hogygyagyás. Elvettem a noteszomat, és megmutattam a dátumot.

- Tudsz olvasni, öcsi? Ez a mai dátum. Bólintott. Lehet, hogy mégis megértett. Hátraintett a tojás felé.- Kijelz részleges. Csak számláló. Folyamatjelz igen, állapotjelz

nem. Pontos dátum, vagy kiszámolom, vagy megkérdezem. Nem is olyan dinka. Én is szívesebben kérdezném, hogy mennyi a

mateklecke eredménye, mint kiszámolom. De hát az élet kegyetlen, ésnem az iskolának tanulunk, állítják a nagyokosok. No jó, most már tudjaa koma, hogy milyen nap van, utazhat tovább.

Igaz is: honnan került ide?- Valami helikopter? - kérdeztem, a tojásra mutatva, bár annak se

hangja, se forgószárnya nem volt. De hát valahogyan csak jött! A fiúrezzenéstelen arccal és ugyanazon hangon válaszolt:

- Járm az idben. Mikor te vagy, nekem voltál. Mikor én vagyok,neked leszek.

- Kissé kacifántosan fogalmazol. Azt akarod mondani, hogy te a jövl állítottál be ide, az alsóvárba?

- Azt. Nem kacifántos. Program. Egy igen, egy nem. A többi mindigebbl következik. Ha nem csinálná ilyen halálos komolyan, azt hinném, cirkusz

érkezett a városba. Nem hagyom magam beugratni. Veszem a lapot,meglátjuk, meddig bírja cérnával!

- Helyes... - válaszoltam. - Te mikor vagy? Nyomogatta a doboz gombjait, s ekkor vettem észre, hogy az elején

egy digitális kijelz világít. Peregtek rajta a számok, majd megállapodtak.Ha évszámnak olvastam ket, kétszáz évvel mutatott többet, mintamennyit az én imént felmutatott naptáram.

- Elég messzir l jössz - ismertem el. - Mondhatni, te vagy onnan az

els. Tudtommal, legalábbis. Hogyan jutottál hozzá az idgépedhez?- Loptam - felelte a srác lakonikusan.

8/13/2019 Robur 13.


- Aha! - mondtam. - Jobb, ha vissza se mégy, mert ha elkapnak,gondolom, meghúzzák érte a füledet.

Nem nevetett, nem is tiltakozott, csak közölte: - Nem húzzák. Gép azidben, visszaáll nullára. Nem vehetik észre.

- Úgy érted, hogy ha visszamegy arra a pillanatra, amikor elindultál,

az idgéped mintha meg sem mozdult volna? Oltári!- Oltári? Nincs értelme. - Nyomogatni kezdte a dobozt, amíg azegyszerre csak majdnem ugyanolyan fahangon, mint beszélt,megszólalt: - Óriási, Nagyszer . Hihetetlen. Meglep etcetera. - A srácagyán végre valami átsuhant, ezúttal a felismerés. - Oltári, értem.Köbgyöki. Mi így mondjuk. Elemzésed helyes.

- Így persze könny lopkodni - vontam vállat. - Ha senki semhiányzik.

- Csak ha memória törölve.- Azt mondod, amikor visszaértél, mindig ki kell törölnöd a gép

memóriájából a megtett utat, különben elárulna?

- Elemzésed helyes. Jól vagy programozva.- Ha azt érted alatta, hogy helyén az eszem, elfogadom. Mondd, ti

mind ilyen kurtán társalogtok?- Célszer en. Másként nincs kontaktus a géppel. Nem érti.- És egymás közt? Ha nem a géppel, hanem egymással társalogtok?- Lehet. De ritkán gép nélkül. Géppel könnyebb, egyszer bb,

egysejtbb. - Látva arcomon az értetlenséget, ismét a dobozhoz fordult,amely ezúttal az kifejezését fordította le a mi szóhasználatunkra: -Hibátlanabb, hibamentesebb, kevesebb hibalehetség, áttetszbb,egyértelmbb etcetera.

- És fárasztóbb - tettem volna hozzá, de eszembe jutott, hogy nekiknyilván nem az. Persze ha léteznek, és nem valami nagy átejtés azegész. Legkevesebb, hogy addig meresztettem mind a négy szememeta kövekre, amíg elaludtam a napon, és ilyen hülyeségeket álmodom! Delegalább álmodjak logikusan. Megkérdeztem: - No és a költészet, azirodalom? „Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó?" És „De csitt, mi fény tör átaz ablakon? Napkelte az. - És napja: Júlia..."

- Másik program. Megy az is.- Még szép. Csak azt nem értem, ha feltaláltátok az Idgépet, miért

te vagy az els, aki idelátogat vele. Persze az id végtelen, de mégis... A srác leült mellém a kre. Látszott, kedvére van, hogy hasonló

korúval beszélhet, s nem hitetlenkedem, hanem készpénznek fogadomel minden szavát.- Egy példány - mondta. - Kockázat igen, felelsség Igen, vállalása

nem. Történelem van, korrekció nincs. Beavatkozás - egyenlváltoztatás. Változtatás - egyenl más következmény. Máskövetkezmény - egyenl más jöv. Paradoxon: gép visszamegy,történelem másként alakul. Gép nem találja kiindulópontját. Nincs. Hanincs, nem indulhat visszafelé. Paradoxon feloldhatatlan, katasztrófavalószín. Tehát gép megépítve, használata tilos. Elzárva, rizve.Szigorúság.

- És te? Hogyan tudtad ellopni?

- Én vagyok a gondnok fia - mondja fapofával, és egyszerre elkezdröhögni, de úgy, hogy majd lefordul a kl. Ml tagadás, én vele

8/13/2019 Robur 13.


röhögök. Mert akár igaz, akár blöff, van abban valami végtelenülmulatságos, hogy tudósok feltalálnak és megépítenek egy olyanhihetetlen masinát, mint az idgép, és amikor rájönnek, milyenveszedelmes jószágot alkottak, hiába zárják el számtalan biztonságiintézkedéssel. Kívülr l nincs aki hozzáférhetne, de belülr l, amire

pillanatig se gondolnak, a laboratórium gondnokának kamasz fia,könnyen hozzájuthat. Ha nem is szó szerint, de leemelheti a szögr l akulcsot, és beleülhet. S mivel az egész építés alatt ott lábatlankodott atudások körül, akik ügyet sem vetettek rá, velük együtt megtanulta ahasználatát is.

S a csendes, elhagyatott, zárt helyiségbe belopódzva kedvéremegteszi azt, amit a felnttek nem mernek: elindul az Idben...

Mindez így rendre kiderült, noha kissé nehézkesen, mert új barátoma komputer-beszédmodora - amelyre valóban az szoktatja majd rákortársait, hogy jóformán nincs egyetlen cselekvésük sem, amely neszámítógép közbejöttével, segítségével történne - neki könnyítette, de

nekem lassította, nehezítette a beszélgetést. Megkértem rá, hogyhasználja mindentudó dobozát: annak tolmácsoláséval könnyebben ésgyorsabban értjük meg egymást, így is történt, s én a továbbiakban már ezt a „lefordított" szöveget jegyzem föl.

- Igaz, gyíkot fogni jöttem ide - mondtam -, de most már kíváncsivátettél. Megnézném a ti világotokat. Aztán visszahozol ide, ugyanebbe apillanatba, és senki sem veszi észre, hogy távol jártam.

- Sajnos, erre nincs mód - ingatta a fejét. - Jöv nincs, csak múlt.- De hiszen te is onnan jöttél, és arról beszélsz!- Mert nekem az a jelen és a múlt. Neked a jöv. Amit beszélek róla,

vagy elhiszed, vagy sem, de oda el nem juthatsz, mert az számodra mégnem történt meg. Mi sem használhatjuk a gépet a mi korunkhoz mértenelre. Csak visszafelé. Ami megtörtént, az felidézhet - ez a géptalálmányának lényege. Magát az elvet én sem értem, mertmatematikában mi még csak a felsfokú logaritmikus egyenletekabsztrakciós dekódolását tanuljuk, szóval az alapfogalmakat, de a gépkezelését ismerem, mert az alig bonyolultabb egy egyszer integrációsönvezérl komplexjármnél, ahhoz pedig már az alsó tagozatosok isértenek. Ebben a gépben csak több a gomb, és egy kicsit jobban odakell figyelni, de amúgy megy ez magától is, ha elindítják...

- Ez csak süket szöveg, te... Van neked egyáltalában neved?

- Oszkár. Jó név, mi? Nálunk most az ilyen régies nevek divatoznak.És a tiéd?- Az enyém is régi: Péter. Most nem annyira divatos, de én

megkedveltem. Szóval, te Oszkár, én hallgatlak téged, de most már egyárva szavadat sem hiszem. Csak tupírozod (szaporítod, nagyítod,felfújod etcetera) a kifogásokat, hogy ne kelljen igazolnod is, amitállítasz.

- Nem lepsz meg, Péter. Miért is hinnél nekem? Én se hinnémfordított esetben. Hiszen hallod, az ilyen idutazás nálunk is mégújdonság, és tilos is. Nem tud róla, csak egy tucat tudós, a papám megén. De a papámnak a bolharákok a hobbija (bogara, szórakozása,

idtöltése etcetera), és nem sokat tör dik a géppel.

8/13/2019 Robur 13.


- Bolharákról jut eszembe: elmegy a nap, és én nem fogtam egy fiagyíkot sem!

- Mit töröd magad? Kinézel a természetrajzkönyvbl egy jó gyíkábrát,és letapogattatod a számítógéppel. A többi az dolga.

- Nálatok. De minálunk az ilyesmi még olyan szinten létezik, mint

nálatok ez a tojás, amivel fantáziaországban utazgatol.- És ha bebizonyítom neked, hogy nem fantázia? Hogy igaz, amitmondok?

- Mégis?!- Rövid az eszed, Péter barátom! Miért egyedül hozzánk akaródzol

jönni? Gyere velem együtt, tovább, visszafelé!Hideg futott végig a hátamon.- A múltba?- Hát persze! Én most is ott vagyok!Megtapogattam a fejét és a kezét.- Elég valóságosan, annyi szent. Mondd, nem árt az egészségnek

egy ilyen utazás?- Mi van, barátom? Csak nem - gyors zongorázás a dobozon a

megfelel korszer kifejezésért – rezeltél be?! Feltekintettem a fellegvár felé, mintha attól tartottam volna, hogy

Veronika meghallja akár csak a feltételezést is! De messze volt, ésmunkájába elmerülve. Pedig talán mit nem adna az Ilyen utazásért! Deha mégis veszedelmes? Még baja esnék! Ha ártalmatlan, legközelebbén viszem t el az annyira ismerni vágyott múltba!

Hirtelen áttört a fák s jén a pálya felöl a sípszó, s ez eldöntötte adolgot! Majd kiderül, ki is a férfi!

- Gyerünk! - álltam fel, ellentmondást nem ismerve, és elindultam atojás felé.

Más kérdés, hogy mire odaértem, kissé elgyöngült a lábam. Ott jutottcsak eszembe, hogy mi van, ha mégis igaz az egész? Ha Oszi nemblöfföl, hanem tényleg elvisz magával a múltba?

De már nem lehetett visszafordulni. Elttem magasodott a támasznélkül álló tojás; szinte lebegni látszott.

Beléptem az ajtón.

2.Vigyázz, jön a buhurt !

Csalódtam: a tojás belülr l olyan üres volt, mint... mint az a tojás,amin lukat szúrnak, hogy kiengedjék rajta a tartalmát, s marad a héj.Márpedig függetlenül attól, hogy a készíti milyen alakot választottakhozzá, az ember elvárná egy rendes idgéptl, hogy legyen benne egycsomó mszer, meg villogó lámpák, fények, meg vezérlpult gombokkal,mutatókkal, teker kkel, karokkal, meg magnó, meg videó, meg rádió,meg mit tudom én, még mi, de legalább székek, jó párnásak,fülesfotelek, mint az rhajókban vannak, hogy a gyorsulást, lassulástmeg a többi zökkenket kék foltok nélkül is ki lehessen bírni.

Ebben meg semmi. Még egy árva lóca sem!

Oszkár pedig azt mondja:- Foglalj helyet!

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Szemem-szám elállt a csodálkozástól: talán még meg is köszöni,hogy megverik... Nem mertem Oszira nézni, mert tudtam, hogy röhögrajtam, minek avatkoztam be?

Hátha még azt is tudnám, mi az ördög az a kvintén, ami miattmegérdemelte és vállalta a körmöst!

No, ez hamarosan kiderült, csak elbb igazolnunk kellett magunkat,hogyan kerültünk be a várudvarba anélkül, hogy a kapurségbeengedett volna. Az rparancsnok gyanakvó kérdezsködésére Oszkár doboza válaszolt:

- A burgundi palotagróf apródjai vagyunk, és lovagi hstettekvégrehajtására a Szentföldre tartunk; Petrus vitéz és Oskarus vitéz.Páncélos szekerünk amaz öszvérfogat nyomán jve által a kapun,magad is láthattad volna, ha nem a sátán kedvére való kockázássaltöltd isten szent napját!

A parancsnok derékban meghajolva, bizalmatlanul nézett a dobozra,amelybl a hang jött; de mivel az lehetetlen, jobbnak látta nem firtatni.

Annál is inkább, mert tényleg nem látta páncélos jármnek kinevezetttojásunkat a kapubolt alatt áthaladni, függetlenül attól, hogykétségtelenül kockázással töltötte az idt. Mármost két eset lehetséges:vagy az ördög küldöttei vagyunk, és akkor foglalkozzanak velünk azinkvizítor atyák, vagy mégis a burgundi palotagróf emberei, akkor pedig

jobb, ha tisztességgel bánik velünk, mivel Konrád úr, e vár gazdája apalotagrófnak hbérese, és aligha örülne annak, hogy seniorjaapródjával nem bánnak elzékenyen.

Mindezt ilyen összefüggen csak késbb értettük meg, amikor már élveztük Konrád úr vendégszeretetét. A várnagy ugyan szerette volna,ha tojásunkat valahová odébb visszük az udvar közepér l, de nem adtukbe a derekunkat. Azt ugyan fölöttébb nehéz lett volna megmagyaráznineki, hogy különleges jármvünk az idben képes ide-oda vándorolni, dehelyileg egy tapodtat sem tudjuk elmozdítani.

Bármely, más korba való beilleszkedésnek egyetlen módjalehetséges: ha igyekszünk alkalmazkodni annak a kornak nem csupánszokásaihoz, hanem gondolkodásmódjához is. Erre Oszkár figyelmeztetett, aki nem bizonyult ostoba fickónak akkor sem, ha a sajátfejével gondolkodott, mindentudó dobozának segítsége nélkül. felelt avárnagynak is:

- A pápa úr szentsége úgy adta áldását az hintó-szekérre, hogy egy

kisded szelencében elküldötte hozzánk szent Vilibáld vértanú bal hátsózápfogát, valamint tar fejének két valódi hajaszálát. E csodatév

ereklyék maguk irányítják ez hintószekeret, Mihály és Rókusarkangyalok kívánsága szerint. Mi, bnös halandók hozzá nemérhetünk...

- Rókus nev arkangyalt ugyan nem ismerek - fitogtatta égi jártasságát a várnagy, és keresztet vetett -, de szent Vilibáldról meg az

csodatev erejér l magam is hallottam. Maradjék hát az hintószekér ahajt, ahun vagyon, majd állítok mellé egy porkolábot, hogy aganajhordó szamarak föl ne rúgják.

Emígyen egyezségre jutván, sorsunkat elrendezettnek véltük, s már

azon törtük a fejünket, hogy a tisztes visszavonulás útjára lépünk, mielttkitudódna, hogy a burgundi palotagróf akkor hallott utoljára rólunk,

8/13/2019 Robur 13.


amikor Vilibáldról, azaz sosem, midn a harisnyanadrágos, pufajkásapród odalépett hozzánk. Maga körül tekingetve, suttogóra fogotthangon így szólt:

- Az én nevem Menyhért, és az Fekete-erd bárójának fia vagyok.Köszönöm, hogy segítségemre jövetek, s nem engedetek, hogy az

szigorú fegyvernök tovább aprítson, mivelhogy az igen fájdalmasérzeteket keltett minden tagomban.- Minek hagytad? Nem oly sokkal er sebb nálad! Elcsodálkozott.- Mi mást tehettem volna? Vagy ti nálatok, az palotagróf udvorában

nem úgy vagyon, hogy az tanítómester pálcával igazítja rendre, serkenti jobb magaviseletre az tanétványokat?

- De bizony úgy, úgy - helyeseltem gyorsan. - De ezúttal mivelérdemelted ki a pálcát, Menyus?

- Hallottad! Csak harmadszorra vertem át a kvintént. Jertek, nézzétekmagatok! - s felvezetett a bástyára, honnan le lehetett látni az alantelterül tájra. Méghozzá pontosan oda, ahol nem is régen (?!) még

Branovits tanár úr egzecíroztatta harsány füttyszóra csemetéit. Afutballpálya helyén most is sík porond terült el, némi f vel és sokgörönggyel. Hanem a fa-tribünök helyén kerkély övezte a pályát, befelélejt lépcssorokkal. Jobbára romokban hevert az építmény, de azért föllehetett ismerni még eredeti formáját.

- Római vár vala - magyarázta Menyhért. - Az dics római nép építéhajdan, de beszélik, még eleink is lakozának benne. De az üd

ugyancsak megronta... Hanem a tér bévül alkalmatos buhurtra meglovagi tornára és. Olyankor fából nézel helyeket ácsoltat Konrád úr, szászlókkal szépen fel is díszíttetik.

Magyarázhattam volna a szolgálatkész apródnak, hogy nem várkénthasználták a rómaiak az amfiteátrumot, aminek romjai terültek elelttünk és alattunk, hanem cirkusznak s fölöttébb véres játékokporondjának; de egymásra tekintettünk Oszkárral, és elhagytuk azismeretterjesztést. Annál is inkább, mert barátunk tovább magyarázott:

- Amott az térségben az iránya kvintén, mi úgy kibabrált vélem, pedigamúgy jó ménen ültem...

Karót láttunk letzve a porondon, s rajta sisakot, meg egyhozzáer sített brpajzsot. Oszkár kapcsolt elbb.

- Nem tudtad leverni a pajzsot? - kérdezte.- Végöl levertem - felelte Menyhért. - De nem a mester kedvére s

nem is az enyémre. Holnap torna lészen, s ha már a buhurton sembizonyulok elég ügyesnek, hogyan gyzök majd a tornán? Pediglen ottnekem gyzedelmeskednem kell mindenáron, mert... mert... - De nemtartozik idegenre...

- Azt mondod, buhurt... -tdött Oszkár, és a dobozhoz fordult,amely készségesen tolmácsolt:

- Buhurt egyenl harci játék, fegyvergyakorlat etcetera.- Jól mondod, az, az - nézett kissé csodálkozva az apród Oszkár

megszólaló hasára, de túlságosan el volt foglalva magával ahhoz, hogyfennakadjon a dolgon. A biztonság kedvéért még tereltem is a figyelmétmásfelé.

8/13/2019 Robur 13.


- Apródok nem szoktak részt venni lovagi tornán, legfeljebb mint urukkísér je - mondtam, noha fogalmam sem volt arról, hogy így igaz-e. DeMenyus kihúzta magát.

- Áltáljában nem is. De én már a minap betöltöm az tizenötödikesztendmet, s lovaggá üttetem. De ahhoz helyt kell állanom. Harmadik

esztendeje szolgálom Konrád urat, öltöztetem, vetkztetem, tartom nékiestve a fáklyát, vágom étkének a húst, nyújtom a kenyeret, hordom amosdótálat, tisztesség ne essék szólván, olykor még az serblit is alóla,miként azt vélem, teszitek ti az nagyuratoknak, kinek udvorábannevelkedtek. Hanem a mezn eddig lovát vezethettem, arrafelsegíthettem, pajzsát, lándzsáját vihettem, de mögötte kellett járnommindenkor. Hanem holnap az tornán ott lészen Ludmillácska is, s nézni,látandani fogja, hogyan török kopját érette...

- Érette?- Szalagját bírom, s az lesz lándzsám zászlaja...Már csak azt kellett volna tudnunk, ki is az a Ludmillácska, de a

bástya fokán megjelent a pálcás apródmester, akit az imént oly csúfulhálóba kerítettem volt. De mintha mi sem történt volna, a legnagyobbbarátsággal és udvariassággal hajolt meg elttünk, miközben zekéjénekujja, amely karja hosszánál fél méterrel hosszabban lógott le, a földetsöpörte (s mivel nem járt hozzá lapát is, teljességgel hiába - de ez mostnem tartozik ide).

- Nagyságos és szeretett Konrád urunk kegyelmessége, hírétkapván annak, hogy senior Burgund palotagróf nemes apródjai várábaérkezének, elvárja uraságtokat estebédre, fenn, a palotán!

Evésre való meghívást épelméj ember vissza nem utasít; gondolom,így volt ez a múltban is, és ahogyan Oszkárra pillantottam, nem maradtkétségem, hogy így lesz ez a jövben. Mondhatják erre persze, hogyépelméj ember nem csámborog fölöslegesen a „sötét"-nek nevezettközépkorban, s ha mégis odatéved, igyekszik mielbb menteni azirháját. De mondani könnyebb, mint megtenni. S különösen, ha dreönbizalmunkat növelhette a tudat: mindössze néhány lépésnyirevagyunk tojásunktól, amelybe visszatérve, bármely pillanatban hipp-hopp! úgy faképnél hagyhatjuk a történelmet, mint a pinty!

Következleg nagy méltósággal elfogadtuk a meghívást, és követtükaz elszabott szerelés hórihorgast a fels várba vezet sikátoron, majdlépcsn, amely emeletr l emeletre kanyargóit, míg el nem ért addig a

morc hodályig, amelyet lovagteremnek neveztek, s amelyben buzgószolgák éppen akkor állították föl a kecskelábú asztalt, hogy fehér abroszt terítve rá, ebédlvé alakítsák a gerendamennyezet helyiséget.A vakolatlan kfalakat sznyegek borították, az ablakok inkábbréseknek tntek, mint igazi ablakoknak - de hiszen várban voltunk,nem víkendházban, méghozzá alighanem a lpor feltalálása elttiidben, hiszen ágyút, puskát sehol se láttunk, viszont a falakon, aholszabad hely maradt, ott lándzsák, pajzsuk s más kézügyesség-fejleszteszközök lógtak.

A keskeny álablakok nem voltak beüvegezve, ami így nyáridbenmég hagyján, legfeljebb az es esik be, de télen ugyancsak cudar hideg

lehetett a vastag kfalak között! Igaz, az egyik fal eltt ugyancsak klrakott kandalló ásított, de ha abba bef tenek, szegény lovag elöl sül,

8/13/2019 Robur 13.


hátul fagy... Most ugyan nem égett benne tz, mégis az eltte állómagas támlás karosszékbl emelkedett föl a vár ura, akit csak ekkor vettünk észre, mert a teremben, noha kint még sütött a nap, s

félhomály uralkodott.- Isten hozott benneteket, úrfiak! - mondotta öblös hangon Konrád úr,

valahonnan derékig ér szakálla fels harmadából. Iparkodtunk úgyviselkedni, mintha tényleg azok volnánk, akiknek mondottuk magunkat.Mi tagadás, jókora követ éreztem a gyomrom táján (pedig ugye a

kíváncsiságon túl az éhség hozott ide), hogy mikor szúrom el jóvátehetetlenül a dolgot. Oszkár mit érzett, nem beszélhettük meg, de jövbeli tojásos magabiztosságán szemmel látható rések tátongtak, ésn pillogott rám: vigyem el én a balhét... (álljam a sarat, tartsak ki,bizseregjenek a mikroprocesszoraim etcetera).

Egyelre azonban rendben folyt minden. A szolgák befejezték aterítést, és réztálban kézmosó vizet hordtak föl. Elkerült a házasszonya, továbbá egy fehér arcú, kicsit gömbölyded leányzó, csipkés

fejdísszel és hímzett köténykével. Róla hamarosan kiderült, hogy nemmás, mint Ludmillácska, házigazdánk és vendéglátónk leányzója, kiértMenyhárt az amour courtois, azaz a lovagi szerelem illendségiszabályait áthágva, epekedett. De ez még odébb volt; egyelre aházigazda asztalhoz invitált bennünket, s az epeked szerelmes hordanikezdte a tálakat, mivel az már nem a szolgák, hanem az apród dolgavala. (Így legalább a legízesebb falatokat kínálhatta imádott hölgyének,mert a szerelem légies, de a leányzó, mint említettem, elég jó húsbanvolt.)

Kést, villát azonban hiába kerestem az asztalon, jószerivel még atányért is fukarul mérték. Lestem, mihez kezdenek a háziak. Nos, azúrhölgy és leányzója tulajdon puszta kacsójukkal nyúltak a tálba, s úgyvették ki a sáfránytól sárga lébl a zaftos cubákot, s hogy le necsöpögjön az abroszra (lecsöpögött), karaj kenyeret tartottak alátányérul. Egyedül a házigazda vont el övébl kést, és szúrta a jókoraoldalasba, amikor kiemelte a lébl. Mi - tehettünk volna mást? - szintén akezünket használtuk, mint a nk. A házigazdának fel is tnt a dolog.

- Burgund uram udvarában trt sem viselnek immár az apródok? -kérdezte némileg gúnyosan, ami azonban inkább vélt gazdánknak, mintnekünk szólott.

Nagy barátság nem lehetett közöttük, még ha rangban a Burgund

palotagróf nyilván fölötte is állott, s ilyenre a középkorban sokat adtak. -Útiruhátok is igen furcsa... - tette hozzá.- Siets az utunk - feleltem -, s így málhás szekerünk lemaradt.

Abban vagyon minden ruházatunk és holmink.- S hová oly siets? - kérdezett rá tüstént. No, most legyek okos! Szerencsére Oszkár segítségemre sietett.- Keresztes hadakat toborzunk a Szentföld fölszabadítására, s err l

kérdez urunk minden jó lovagot, szerte a tartományban - mondotta, sközben dobozára pislogott, mintha attól várná feleletére a jóváhagyást.

Ámbár meglehet.- S míg az Úrjézus szenvedéseinek földjén járunk, mások

betelepednek házunkba, kifosztják kamráinkat, s felprédálják javainkat! -csapott öklével nagy indulatosan Konrád úr az asztalra, hogy kupáinkból

8/13/2019 Robur 13.


kiloccsant a bor. - Mondjátok meg Burgund úrnak, hogy amíg azrablóknak torkát nem szegi, se Konrád lovag, se Balambér lovag, kivelhamarost szoros rokonság is egybef z, biztonságos várát el nem hagyja!

Feltétlenül megmondom, ha arra visz az utam - akartam felelni, deegyszerre megszólalt a hátunk mögött Menyhárt, és arca igencsak

sápadt volt.- Mire értsem, jó uram, ez utalást a rokonságra Balambér lovaggal?- Nem te dolgod, öcsém... Ámbár tudod magad is!- Ha Ludmilla kezére célozol, uram, jói tudod, hogy arra én pályázom,

s a Fekete-erd bárója fiának ajánlata nem alábbvaló az Balambérénél!- Coki, öcskös! - mordult fel Konrád úr. - Nem apród dolga elírni,

kihez adjam a lányomat! Balambér derék lovag, sok marhával, er svárral. Te pedig pelyhes állú legényke vagy csupán!

- Ha az holnapi tornán gyzök, s gyzni fogok, annyi bizonyos,ígérted, lovaggá ütsz engem is...

- Ha gyzöl... De mint hallom, háromszor futottál neki a kvinténnek

ma is, míg egyszer leverted... Hát lassabban a testtel, fiam! De hamindenképpen a szájadat akarod járatni, ott a lant, dalolj nekünk valamit,hogy mulassanak a vendégek!

Menyhártban forrt az indulat, de engedelmeskednie kellett.Leakasztotta a hangszert, mivel az is a falon függött (szekrény nem isállt a helyiségben, csak a sarokban egy nagy, vasalt láda), smegpengette. Magas fejhangon énekelni kezdett:

Karját fogtam, csikartam is tán.Toporzékolt a kislányÉs kezembe harapott.Gondolta: vért ereszt kezem fején,de nem éreztem énse kínt, se haragot.römhöz ért ajkának bársonya,s fájdalmas ez volt, ez csupán.* Képes Géza fordítása

- Majd megmutatom én neked, mi fájdalmas! - ordított föl Konrádlovag, lerántotta nyakából az odakötött asztalkendt, amelyet szépenkicifrázott a bven rászórt sáfránylé, s felugrott. - Jobbágyleányokkalharapdálódz, de nem eljegyzett úrikisasszonyokkal!

- Uram, ez csupán egy vers - tartotta maga elé védekezen Menyusa lantot. - Johannes Hadlaub, neves minnesanger mve, ösmerikminden mívelt udvarokban!

- Énekeltél volna hséneket, az Grál lovagjairól vagy Arthur királyudvarából! Ludmilla - fordult a lányához -, harapdáltad ez ifjút?!

- De atyám! - sikoltott a kövérkés leányzó, felugrott, és kifutott aterembl.

Konrád úrnak ekkor már pálca volt a kezében (a falról akasztottavolna le azt is?), s fenyegeten közeledett Menyushoz. Vérmérsékletemmintha alkalmazkodni kezdett volna a korhoz, bennem is fölment apumpa (indulatba jöttem, dühbe gurultam, túlfeszültség lépett föl azáramköreimben etcetera), s felugrottam.

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


mutatott - holnap a legkisebbik Siegfried fiúval kellett volna megvívnia alovagi címért. Másítok.

Veletek vívjon meg! Ha oly becsben állotok Burgund úrnál, hogykövetséget biz reátok, akkor bizonyára lovagi erényeiteket isbizonyítottátok már. S méltó ellenfelei lesztek ennek a lovagjelöltnek.

Reátok bízom, melyiktökkel vívjon meg, vagy akár válasszon maga;nékem mindegy. Térjetek nyugovóra, s készüljetek: holnap napkeltével aporondon kell helytállanatok uratokért s magatokért! Jó éjszakát! - intettcsaládjának, s mindvégig szótlan neje kíséretében távozott. A cselédségkövette. Magunkhoz sem térhettünk a meglepetéstl, már hármasbanmaradtunk Menyhárttal. Néztünk egymásra, mi tagadás, nem túlságosörömmel.

- Ezt sikerült összehoznunk - nyögtem ki végül. - Nem gondolod,ideje, hogy visszavonulót fújjunk?

- Egy - bólintott Oszkár. - Kett: mi lesz vele?- Valami csak lett - utaltam arra, hogy mi itt voltaképpen a már

megtörténtet éljük újra. - Nélkülünk is.- Az nélkülünk - folytatta a komputerstílust Oszkár.- Ez a változat más. Már velünk.- Nem te mondtad, hogy a legfontosabb: nem beavatkozni?- Egy - bólintott. - Kett: mégis megtörtént. Szerencsére csak csekély

impulzus. Mikroméret, történelem megy tovább.- No, látod. Meglesz... Vagy inkább: meg volt az nélkülünk is.

Trombitálj visszavonulót.- És ? - mutatott Oszkár Menyusra, aki enyhén szólva, látott szájjal

hallgatta a számára több mint rejtélyes szóváltásunkat. - Amitörténelemnek semmi, neki minden.

- Arra vársz, hogy holnap jól kiporolja az irhádat? - bosszankodtam. -Arra vársz, hogy kivessen a nyeregbl, és esetleg kitörd a nyakadat is?Én, tudod, nem vihetem vissza a te korodba a tojást. Elfelejted, mekkorar lehet mindebbl?

- Nem vetlek ki az nyeregbl! - szólt közbe Menyus, hallván aszámára els érthet szavakat.

- És Ludmilládat végképpen Balambérnak adják! - mondtam, - Az jobb?

- Ha mindketttöket földhöz csaplak, akkor is az övé lesz! - kesergettMenyhárt. - Hiszen hallottátok.

- És ha Ludmilla mást akar? - kockáztattam meg.- csak leányzó, azt meg senki sem kérdi - legyintett az apród. -Bárha, nektek elárulhatom, teste-lelke értem ég.

- A teste is? - kérdezte Oszkár.- Balambér öreg, mint az országút – magyarázta Menyus. - Velem

meg már andalgott is a csalitosban...- Jobb, ha nem is folytatod - emelte föl a kezét Oszkár. - Még kiderül,

hogy ez már nem is kétesélyes ügy, anélkül pedig még a számítógép setud mit kezdeni vele.

- Kétesélyes ez, komám - feleltem. - Vagy Balambér, vagy Menyus.Mi lenne, ha megszöktetnénk ket? A párviadalt is megúsznánk...

- Hová szöktessük? Magunkkal nem vihetjük ket.

8/13/2019 Robur 13.


- No persze, Maradtam volna a gyíkjaimnál! - sóhajtottam. - Mostmiért nem segít a hasadon a doboz valami jó idézettel? Ami éppen ideillik. Megbökdöshetnéd egy kissé!

- Ti nem vagytok Burgund úr apródjai! - kiáltott föl váratlanulMenyhárt, és keresztet vetett.

- A gazdád hamarabb rájött - bólintottam. - De néked jót akarunk. Hátne sokat kérdezsködj! Ezenközben Oszkár a gombjaival foglalatoskodott, mert a doboz a

szokásos hasbeszél hangján megszólalt:- Megállj, leányom! Van még egy segítség! Már éppen jelezni akartam, hogy a mindentudó doboz tévedésben

leledzik, hiszen mind a hárman kifejezetten hímnemek vagyunk, amitmég akár egy klasszikus idézet kedvéért sem szívesen adnánk föl,midn az ajtóban megpillantottam Ludmillát, aki nyilván visszaszökött, smár oda is futott Menyushoz. A fránya gép mindent észrevesz, s mi több:elbb, mint mi…

- Mondd hát, ifjú vitéz, ama segítséget! - rebegte a dundi leányzó, saz apródra csimpaszkodott, aki boldog szerelemmel ölelte át. Nem lehetérz szív, amely meg ne esne rajtuk!

Még a komputeré is hozzájuk húz, s így folytatja:

Nézd, itt e csepp üveg: ha ágyba tértél,Hörpintsd ki hirtelen, mi benne van.Ettl minden kis porcikád elöntiValami hvös, ólmos zsibbadás;Eredben is megáll a lüktetés;Lélegzeted se jelzi majd, hogy élsz;

Ajkad, képed rózsái megfakulnak;Pillád lecsuklik, mintha a halálZárná ki lelked ablakán a fényt,S kormányzó ész híján minden tagodDermedt, görcsös, hideg lesz, mint a holté...

- Ó, szegény fejem! - sikoltott föl a lány..- Miféle segítség az, amelycsak a halálban lel menedéket?!

- Nyugodj, meg, leányzó - feleltem. - Társam jót akar. Amit hallasz,

csupán egy költemény, amelyet bizonyos Shakespeare nev költ

írt,*akarom mondani, fog írni, de ezzel most ne tör dj. Hallgasd tovább

tanácsát!

A zord halálnak álcáját viselvén,Így fekszel majd negyvenkét óra hosszat,S végül - mint könny álomból - felébredsz...* Mészöly Dezs fordítása

- Már úgy meg mire jó az egész? - tamáskodott ezúttal Menyhárt, ésmagához szorította Ludmillát, mintha sosem akarná elengedni.

- Nem kívánhatom tletek, hogy a világirodalomban is jártasaklegyetek - nyugtattam meg -, de némi türelem szükségeltetik a dologhoz.

8/13/2019 Robur 13.


A költeményben, amelyet mímusok adtak volt el, a szerelmes leányzótJúliának, az ifjút pedig Rómeónak nevezik. k is szerelemben égnekegymásért, de hiába: a szülk halálos ellenségek, s Júliát egy Parisnev ifjú grófnak szánják. Egy jámbor barát tanácsára és segítségévelJúlia beveszi a mondott szert, s halottnak hiszik, megsiratják, eltemetik.

De negyvenkét óra múlva, a csendes kriptában föltámad...- S Rómeóval megszökik! - találta ki a történet folytatását Menyhárt,földerülve. A torkomat köszörültem.

- A terv kétségtelenül így szólt...- De nem sikerült! - jajdult föl a leány. - S megholtak... Meghökkentem: talán ismerik a történetet? Hiszen tudvalev, hogy

Shakespeare többnyire közkézen forgó történeteket dolgozott föl, s nem találta ki ket. De csekély a valószínsége, hogy éppen a Rómeó ésJúlia históriáját ebben a várban is ismernék... S mi szükség lenne rá,hogy egyáltalában megismerjék? Végtére is, ott a szándék kivitele azonvallott kudarcot, hogy Rómeó nem tudta: Júlia csupán tetszhalott, mert

az üzenet nem ért el hozzá... Igazi halottnak vélte, s ezért öngyilkoltameg magát. Menyus viszont itt van, részese a tervnek, ismeri a titkot, éssemmi akadálya sem lesz, hogy kivárja, amíg Ludmilla a tetszhalálbólmagához tér. S akkor usgyi, meg sem állanak a Fekete-erdig, aholMenyus abszolúte otthon van!

- Senki se holt meg - feleltem némi késéssel, de nagyon meggyhangon. - Vígan egymáséi lettek, s talán még ma is azok, sok gyerekkels még több unokával...

- Azt én is sokat akarok - pirult el Ludmilla, és nem volt kétségem,hogy ha módja nyílik rá, akaratát végbe is viszi.

Már csupán az alkalmat kell megteremteni hozzá.Mi sem könnyebb ennél - gondolná magában az ember. Azután

eszébe jut, hogy vajh', mi is lehetett ama kis üvegcse tartalma, amelytetszhalálba meríté Júliát, hogy színe veszett, lélegzete szakadt, mint azigazi holtnak? Ez az apróság valahogyan kimaradt a történetbl, amimáskülönben érthet is, hiszen irodalom és mvészet nem kémiaóra,hogy receptet is adjon a cselekményhez.

Menyus semmi megfelel f zetet, altatószert sem ismert, deszintén szólva, ha ismert volna is, jólélekkel aligha mertük volnarábeszélni, hogy megigya. Annyit tudtunk a középkori vegytanról, hogyaz aranycsinálás titkát is hiába keresték, pedig azt nem él emberen

kellett kikísérletezni, mint a tetszhalált. S különben is, a kissé mordulfélbeszakadt estebéd után kell leckét adott a kor higiéniájából ahhoz,hogy ne bízzunk a vegykonyhamvészet f zeteiben sem. Ha talán nemalszik is el örökre a szép dundi leányzó, elég, ha olyan hascsikarást kap,hogy nem a Feketeerdig, de a legközelebbi csendes zugig sem jut elbaj nélkül...

Persze maradt még egy lehetség: beülünk a tojásba,„hazaszaladunk", és hozunk valami jóféle altatót, amely biztos hatású,és nem veszejti el azt, aki lenyeli. Csakhogy én, egyfell, ha álomrahajtom busa fejecskémet, tüstént durmolok, minden pirula nélkül is;másfell, éppen ezért, kevéssé ismerem a recept nélkül kapható

altatókat. De tegyük föl, hogy tanácsokat kérek valakitl, akár receptet isszerzek, hogy valami biztosabb szerhez jussak, legyünk csak ismét

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


- Nem tarthatnak itt örökké - mondta Oszkár, és ez a szó, hogy„örökké", meglehetsen furcsán hangzott a szájából, ha meggondolomakár helyzetünket, akár a körülményeket, amelyek ide juttattak. - Reggelkiengednek, már csak azért is, hogy részt vegyünk a tornán. S akkor talán lesz módunk valahogyan visszajutni a tojásba. Például azt

mondjuk, hogy benne maradtak a fegyvereink...- Az asztalnál még azt mondtuk, hogy utánunk hozzák a holminkat!- Úgysem hitte el Konrád bátyánk. De a tojásba talán visszaenged,

mert nem tudja elképzelni, hogy azzal megszökhetünk, anélkül hogy ahelyünkr l elmozdulnánk.

- S ha mégsem? Én még életemben nem ültem lovon, nemhogykopját törni tudnék! Oszkár elmosolyodott.

- Ne aggódj, majd én megvívok a barátunkkal.- Ez azt jelenti, hogy a ti idtökben még lesznek lovak? Hiszen már

most is.. - akarom mondani, az én idmben is fogytán vannak, azazlesznek... Hallod-e, ha nem megyünk haza, én beledilizek

(megbolondulok, eszemet vesztem, zárlatos leszek etcetera) ebbe aszüntelen idzavarba!

- A ló egészség - zökkent vissza Oszkár a saját modorába. -Egészség kötelez. Mindenkinek három választott sport. Egyik ló. Énúszom, vívok és lovagolok. Te?

- Én sakkozom - feleltem kitér én. - De azért van saját kocsid már?- Senkinek sincs saját kocsija - tért vissza a folyamatos beszédre. -

Vannak közforgalmú jármvek és egyediek, de azok is köztulajdonban adepókban. Akinek szüksége van rá, beül és megy.

- Mindenkinek van hozzá jogsija?- Nincs szükség rá. Lineáris mágnességgel haladó jármvek

korlátozott sebességgel, és a gyerek is kezelheti. De csak kétkilométeres távolságnál nagyobbra használhatók. Azon belül kötelez

gyalog járni.- Kötelez?- Az. Embervédelembl. Technika mindent tud, mindent helyettesít,

az ember ellustul, elpuhul, elkényelmesedik, és gyenge lesz. Mozgásegészség, járni kell. Csak öregek, betegek kivételezettek. Más senki. Denem is jutna eszébe. Megszoktuk, hogy járunk. Járni jó.

- Most tényleg jó lenne! - tértem vissza helyzetünkre. - Nincs valamitanácsa a mindenttudó dobozodnak? Amivel kihúzhatna a csávából?

Oszkár a mellén lógó szerkentyre tekintett. -Technikát, irodalmat,filozófiát tud. Középkorra nincs beprogramozva.

- Pedig akik a tojást kitalálták, számíthattak volna rá, hogy odajutnakvele.

- Nem akartak sehova se jutni. Azért került zár alá.-Tényleg nem tehetünk mást, alszunk egyet. Holnap talán okosabbak

leszünk - mondtam, és az ágyra tekintettem, amelyen azonban csupán jól megtömött szalmazsák fedte a deszkákat, párna, takaró semmi. - Hanyár van is, ezek között a falak között megvesz bennünket az istenhidege - bosszankodtam.

De mintha csak toppra jött volna, nyílott az ajtó, és begördült rajta a

vár kisasszonya, nyomában két szolgálóleánnyal, akik jókora dunyhákat

8/13/2019 Robur 13.


cipeltek, s hozzá lepedket. Ludmilla sem érkezett üres kézzel: kétpárnát ölelt formás, dundi karjával.

- Tegyétek csak le, majd az ifiurak kedvükre megágyalnak maguknak- rendelkezett Ludmilla, s oly óvatosan rakta le a két párnát, minthatörékenyek lennének.

- Az lepedt sem? - csodálkozott az egyik szolgáló.- Korai neked még ifiurak leped jét vetni! – felelte úrn jük, s bár ekijelentésnek kevés értelme volt, a leányok engedelmeskedtek, sLudmilla már terelte is kifelé ket. - Igaz, jó álmokat! - mondotta közben,s az ajtóból, már egyedül, visszasúgta: - Hanem a szert ne feledjétek!

Az ajtó becsukódott Ismét, s ml egymásra bámultunk.- Nem látja ez a balga leányzó, hogy foglyok vagyunk? - kérdeztem. -

Lesheti az altatóját a likon…- Mondtam, aludjunk rá egyet - felelte Oszkár, s megfogta az egyik

párna sarkát.A párna megbillent, és kiesett alóla a kötél.

Mivelhogy a két párna között szorosan összetekerve s laposra hajtvaegy tekercs jó er s kenderkötél rejtzött.

Ezért hozta Ludmillácska saját kezével a párnákat! Ezért nemengedte cselédeinek, hogy megágyazzanak!

- Micsoda ötlet! - kiáltottam föl.- Középkori - felelte lakonikusan Oszkár, és kitekintett az ablakon. -

Mászni csak tudsz?- Módjával - feleltem óvatosan. - Hanem ezek után igazán el kell

hoznunk számára az altatót. S még a szemére sem vethetünk semmit:az csak az igazán középkori ötlet!

Oszkár a nehéz tölgyfa ágyat vizsgálgatta.- Legjobb lesz, ha ehhez kötjük. Elég er s, hogy megtartson.Eszembe jutottak az udvaron bóklászó árnyak.- Nem árt némi türelem. Várjuk ki, míg lenyugszik a hold. Ha rséget

állítottak, addigra az is elálmosodik, s kevesebbet lát. Éjfélig kellett várakoznunk; akkor a hold eloldalgott a hegy mögé, s

az udvaron az árnyékok egybemosódtak. Kitartottunk, amíg világos falútojásunk körvonalait is elnyelte a sötétség, azután nekiveselkedtünk anehéz tölgyfa ágynak, és az ablakig taszigáltuk. Lábaira hurkoltuk akötél egyik végét, a másikat kieresztettük az ablakon. Reméltük, leér aföldig. Menyus, aki a szökést kiagyalta, és a kötelet a gyanún felül álló

Ludmilla kezébe adta, nyilván gondolt rá, hogy ne legyen kurtább aszükségesnél... Hanem igazán szerethetik egymást, ha erre vállalkoztaks kockáztattak! Mivel mit sem ront segítségük értékén, hogy nem csupánértünk, hanem önmagukért is tették! Igazán nem hagyhatjuk pácbanket!

- Én megyek elre - mondta Oszkár, és kitekintett a feneketlensötétségbe. - Te addig mindenesetre tartsd kézzel is a kötelet, hogyhanetán az ágy kevés lenne hozzá, id eltt földet ne érjek. Ha lentvagyok, háromszor gyengén megrántom, s jöhetsz te is. Én majdfeszítem, hogy könnyebben mászhass.

- Nem vagyok azért egészen kezd - feleltem, s már lovagló

ülésben billegett az ablak kkeretén.

8/13/2019 Robur 13.


Megköpte a tenyerét, bizonyítva, hogy némely szokások az id

múlásával s a tudomány fejldésével sem halnak ki. De hát ez alegbiztosabb módja annak, hogy a kötél ne csússzon. már kint is volt.

Egy pillanatig még láttam imbolygó fejét, azután elnyelte a sötétség.Teljes er mbl markoltam a kötelet, de a hajdani bútorokat még nem

pozdorjából készítették; derekasan kitartott az ágy lába egyedül is. Félperc sem telt belé, a feszül kötél lazulása jelezte, hogy Oszkár bajnélkül leért, majd három apró rándulás, hogy indulhatok én is.

Nem állítom, hogy szabadidm javát kötélmászással töltöttem volnaeddig, de annyi gyakorlat és ügyesség azért szorult belém, hogy akifeszített kötélen, kézzel-lábbal kapaszkodva, csúszás nélküllearaszoljak két emelet magasságból, még ha nem lakótelepi, hanemven kiadagolt középkori is az a két emelet.

Lihegve fogtam talajt, és sóhajtva engedtem el a köteleket.- Mi legyen vele? - kérdeztem súgva.- Semmi - felelte Oszkár. - Így kell hagynunk. Vagy sikerül

Menyuséknak virradat eltt visszahúzniuk, vagy így marad. Úgyse hisziazt Konrád úr, hogy kirepültünk az ablakon...

- Ebben nem vagyok olyan biztos - feleltem, de nem volt ajánlatostovább társalognunk a fal tövében.

Megcéloztuk az irányt, amelyben a tojás bújt a sötétben, ésösszegörnyedve futni kezdtünk felé.

Oszkár futott elöl, következleg esett hasra.- H! - mondta valami, amiben felbotlott. - Ki vagy?Nem tehettem mást, felsegítettem - nem Oszkárt, felugrott magától

is, hanem akiben felbotlott -, s a fal felé fordítottam, amerr l jöttünk. -Arra futott a beste! - súgtam neki, és az alvásból felriadt r kábánelfutott. Ha lett volna türelmünk hozzá, kivárjuk, amíg a falhoz ér, éskoppan. De mi addigra már a tojásnál jártunk, Oszkár még futás közbenmegnyomta dobozán a kell gombot, és az ajtó kitárult.

Lihegve roskadtunk a semmire, amely puhán, de szilárdanmegtartott bennünket. Az ajtó már bezárult mögöttünk, és a tojásbanmegnyugtatóan világos lett.

- Most aztán nyomás - sürgettem Oszit, de leintett.- Néhány percen most már nem múlik - telelte. – Itt biztonságban

vagyunk, és nem szabad, hogy remegjen a kezem, mert elvétem az idt,és rosszkorra viszlek vissza.

- Err l jut eszembe, ne gyere ugyanarra az id

pontra értem, mertamíg és ahol éppen van ez a gép, addig látható is. Lehet, amikor

felvettél engem, senki a fels várban dolgozók közül nem vett észre. Deha túl nagy forgalmat bonyolítunk le, elbb-utóbb feltnést keltünk vele.Meglehet, a középkorban nem kell magyarázkodnunk, legfeljebb csodáthisznek, vagy az ördög mesterkedésére gondolnak. De az én korommégis valamelyest már természettudományos id, ahol épkézlábmagyarázatot kellene adni, azt pedig felteszem, jobb mellzni...

- Túlfeszültség - vágott közbe Oszkár. - Mikor? - Gondolom, úgyestefelé, amikor Veronika és a napszámosai elhagyták már a hegyet.

- Ott leszek - felelte Oszkár, és megnyomta a gombot.

Szokás szerint nem történt semmi, de mi tudtuk, hogy nagyon istörténik. Feszülten hallgattunk, Oszkár az óráját nézte.

8/13/2019 Robur 13.


Azután elengedte a gombot, és nekem a jelenben kellett lennem.- A biztonság kedvéért elbb lessünk körül - tanácsoltam. Oszkár átlátszóvá tette a falat, és körülpillantottunk. Sütött a nap, körben a falaknak csak romjai látszottak, s fent a

csúcson se sokkal több a fels várból.

- Hangot nem tudsz beereszteni? - kérdeztem. Barátom megint babrált a dobozon, s egyszerre madárcsicsergéshatolt át a falon, majd hallottuk, hogy odalent az úton elhúz egyteherautó. S utoljára éles, szaggatott sípszó harsant föl; semmi kétség,Branovits tornatanár úr idomítja még kölykeit.

- Megérkeztem - álltam föl a kényelmes semmir l. - Tehát ahogyanmegbeszéltük. És szia!

- Kikapcs! - köszönt el Oszkár is, és kinyitotta az ajtót. Kiléptem az udvarra, és visszafordultam. A bezáródó ajtóban még

megpillantottam Oszkár gombra szegez tekintetét, azután az ajtóbezárult, a tojás megremegett, a másodperc tört része alatt elhalványult,

majd eltnt a szemem elöl. Ismét magam álltam az alsó vár elhagyatott,romos udvarán, kezemben a lepkehálóval.

Odaballagtam a khöz, ahol utoljára egy szemfüles és csalókagyíkkal volt randevúm. De a gyík már nem volt ott, és én letelepedtem azüres kvel szemben. Némi ásózörgés lehallatszott a fels várból is, énvégigsimítottam a homlokomat: valóban nem álmodtam az egészet?!

Oldalra tekintettem, ahol a fels vár leghosszabb fala az udvarig értle: emeletnyi most is állott belle. De az ablaknak, ahonnan egygazdátlan kötélnek kellene kilógnia és himbálódznia, hiszen csak azimént ereszkedtem le rajta - nyoma sem volt.

Ó, persze, hiszen annak már sok száz esztendeje... No, jobb lesz, barátom, ha nem töröd tovább a fejedet, mert a végén

tényleg belezavarodsz... S meglehet, mégiscsak álom volt az egész. Majd elválik. Hiszen ha mégsem, Oszkárnak alkonyatnál ismét meg

kell jelennie. S ha jön, talán megtörtént, ami megtörtént. Ámbár az ismegesik, hogy az ember tovább álmodja a legkedvesebb álmait!

Addig azonban van még id, s azt el kell valahogy töltenem.Felkerekedtem, s meglátogattam Veronikát odafönt. Éppen, nagyonizgatott volt, s valamit dédelgetett a tenyerén. Felém mutatta.

- Ugye szépek?- Persze, gyönyör ek - feleltem, de tovább nem ismétlem, hiszen ezt

már elmondtam. A kösöntyk arra mindenképpen alkalmatosak voltak, hogyvisszazökkentsenek a jelen idbe, és segítsenek elütni belle az estighátralévt.

Veronika listát készített a sátorba gy jtött leletekr l, azutánösszecsomagolta jegyzeteit, rajzait, fényképezgépét, s végül kifizette anapszámosokat, akik a munka nehezebbjét végezték. Az állványt acsörlvel, amelyr l a napközben egyre mélyül ciszternábaleereszkedtek, egyelre a helyén hagyták, mondván, azt is majd holnapa terepjáróval szállítják el. A munkások elköszöntek, s nyomukban mi islassan ballagtunk lefelé Veronikával.

- Mozgalmas élet lehetett itt hajdan - nézett az egyikbástyamaradványra a régészlány, miközben elhaladtunk mellette.

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Kíváncsian szemrevételeztem: valóban pillekönny, manyagmellvéd és lábszárvéd volt, a sisak pedig hasonlatos ahhoz, amit mais használnak a hokizók. Ütt persze nem hozott magával, de egyvastag, körülbelül egy méter hosszú, ugyancsak manyag rúd feküdt aszerelés mellett.

- Hát ez micsoda? - kérdeztem, és felemeltem, de kivette akezembl.- Vigyázz, mert ha elindul, kiveri a ház oldalát... Majd meglátod, ha

használom... Ha kopjatörésre kerül a sor...- De ha szegény Menyust kiveted a nyeregbl, meglehet,

Ludmillácska maga is Balambért választja!- Ne félj, van erre is tervem! - nevetett Oszkár.- Mit találtál ki?- Én semmit. Megbeszéltem a dolgot a házikomputerrel. Az adott egy

ötletet. De ne félj, utána kitörültem a memóriájából, nehogy apámmegtalálja, ha megint a szemüvegét kéri számon tle, mert magától

sosem emlékszik rá, hová tette!- De megeredt a szavad! Inkább indíts, mert egyszer már majdnem

lebuktunk (leleplezdtünk, rákerültünk a kijelzre etc.)!Oszi nekiveselkedett, és megnyomta az indítót.- Mi történt? - kérdezte azután.- Veronika meglátta a tojást, amikor elször jöttél vele. Alig tudtam

kimagyarázni a dolgot. Még jó, hogy ezt a randevúnkat késbbre tettük...- Sajnos a gép ugyan a helyér l nem mozdul el, de amíg valahol az

idben jelen van, addig kétségtelenül jelen van - magyarázta Oszkár teljesen fölöslegesen, mert hiszen ez eddig is nyilvánvaló volt.Mindamellett rákérdeztem:

- Nem kellene már elengedni a gombot?- Mi?... Ja! Dehogynem! - kapta le a kezét róla Oszkár. - Elterelted a

figyelmemet róla...- Légy szíves, és ne fogd rám a saját zárlatodat! - dühödtem meg. -

Hová a pokolba vittél?!- Nyugi, mindjárt kiderül - felelte, és áttetszvé tette a tojást. Természetesen ugyanott voltunk, ahol eddig is, de körülöttünk az

alsó várnak nyoma sem volt. Olyannyira, hogy még - azaz már -romjaiban sem állott. Rendbe szedtem a memóriámat, éskövetkeztettem.

-Túlszaladtál! Korábban vagyunk... Mikor?Oszi tanácstalanul nézett az órájára. - Rád figyeltem... Nem tudom, hány másodperccel nyomtam

tovább...- Kérdezd meg a dobozodat!- Az se tudhatja... Nézzünk ki!- Egy tapodtat se mozdulok! Megint elkapnak, és nem születik

minden korszakban egy ment Ludmilla!- Látod, egy lélek sincs körülöttünk... Csak pár lépést! Mire válaszolhattam volna, kinyitotta az ajtót. Kilépett, és én nem

tehettem mást, mentem utána.

A rét - mert az alsó vár udvara csupán virágos rét volt ezúttal -valóban elhagyatottnak látszott. Magas fák ntték körül, s erd borította

8/13/2019 Robur 13.


a hegyet is, ahol egyszer majd fellegvár épül. Beleszimatoltam alevegbe.

- Füstszagot érzek...- Én semmit - felelte Oszkár, s mivel a szag félreérthetetlenül csípte

az orromat, kénytelen voltam megállapítani, hogy kétszáz év múlva

(mármint hozzám képest), az emberiség sok minden tekintetébenfejlettebb lesz a mainál, de a szaglóérzéke kétségtelenül tompulni fog. Oszkár tehát mit sem sejten elindult a rét széle felé, a fák közé.

Bosszúsan követtem, míg a lejt szélére nem értünk; ott megtorpantunkmind a ketten.

A fák között kiláttunk a hegy alatt elterül síkra, s rajta, tlünk aligszázméternyi re, az amfiteátrumra.

Nem a romjaira, mint Konrád úr várából volt (lesz! lesz!) látható,hanem a nagyjából és egészébl még ép képítményre. Benne egycsomó fehér és kék ruhás n, gyerek, a falakon római sisakos katonákdárdákkal, pajzzsal. Túl az amfiteátrumon fehér falú házak égtek nagy

füsttel. S ezt nem érezte Oszkár!- Nem tetszik nekem ez - mondtam, és hasra feküdtem egy fa

tövében. Barátom ajánlatosnak látta követni példámat. Ebben a pillanatban a hátunk mögött éktelen lárma támadt.

Érthetetlen nyelv kiáltozás, lódobogás, fegyvercsörgés. Rémültenkaptuk hátra a fejünket, és azt láttuk, hogy ahonnan jöttünk, a rétenlovas katonák robognak át, elvágva bennünket a tojástól, el mindenfélevisszavonulási lehetségtl!

- Mit mondtam! - sziszegtem a fogam között, de már késn, s ígyteljességgel hiába.

A brruhás, torzonborz fegyveresek a tisztásra érve megálltak,leugráltak lovukról, és nem is ügyelve a tojásra - talán furcsa sziklánakvélték, talán észre se vették, annyira mással voltak elfoglalva -,becsörtettek a fák közé. Nem volt nehéz kitalálni, innen akartákbekeríteni és megostromolni az alkalmi er ddé vált amfiteátrumot. Egyreközelebb értek hozzánk. Felrántottam Oszkárt.

- Fussunk, mert nyakunkon a népvándorlás! - kiáltottam, és magamután vonszoltam az egyetlen, még nyitva lev irányba, az amfiteátrumfelé. Szaladtunk, mint akit kergetnek. Ha meggondolom, kergettek is...

Bukdácsolva lecsörtettünk a hegyoldal maradékán, míg nyomunkbanott loholtak a támadók. Nem ugyan miattunk, de semmi kétségünk sem

lehetett, ha utolérnek, hiába bizonygatjuk nekik, hogy mi csak gyíkotfogni indultunk... Leértünk az országútra. Ha még nem is aszfalton, csupán bokáig ér

porban rohantunk tovább... Az út az amfiteátrum felé kanyargott. Messzir l láttuk, hogy annak kapuját bezárták már a védk, hiába is

kopogtatnánk rajta! Pedig az üldözök már szintén kiértek a fák közül, sk is az úton trappoltak...

Levágtunk az utat szegélyez tippancsba, s az építmény oldala felétartottunk. Talán a túloldalon még találunk nyitott bejáratot; s ha nem, azamfiteátrum fala legalább eltakar bennünket üldözink ell. Mivel mostmár jól láthattak bennünket, s másként nem menekülhettünk ellük.

Az íves kfal tövében futva a magas f némileg ismét fedezett, ígyértünk a kanyarig, azon túl pedig az amfiteátrumhoz csatlakozó képület

8/13/2019 Robur 13.


állta utunkat. Földszintes téglaépület volt, nagy ablakokkal. Beugrottunkaz egyiken, s egy folyosóra értünk. Itt már nem láthattak üldözink;reméltük, egérutat nyerhetünk... Kiértünk egy udvarra, közepénvízmedencével. Megkerültük, és ismét befutottunk az oszlopok közé.

Az oszlopokkal párhuzamosan fal emelkedett, rajta egyetlen ajtó.

Beléptünk. Félhomályos helyiségben állottunk. Sarkában piszkos, földestunikában egy férfi térdelt, és göröngyöket szórt vissza sebesen egygödörbe. Még látszott, hogy a gödörben cserépkorsó áll - azt igyekszikeltemetni.

Amint meghallott és megpillantott bennünket, hátrafordult, ésfelkapta a mellette hever rövid, kétél kardot. Felénk tartotta, és lassanfelemelkedett. Véreres szeme vadul forgott.

Több ajtó a helyiségen nem volt, s mögöttünk fölhangzott az üldözklábdobogása.

4.Lóra, vitézek!

A vérben forgó szemek azonban nem ránk tekintettek; túlnéztekrajtunk, mögénk, az ajtóra.

Hátrakaptuk a fejünket mi is. Az ajtó világos négyszöge éppen akkor sötétült el: termetes alak jelent meg benne, brruhában, egyik karjánpajzzsal, másik kezében buzogányféle vasdoronggal. A világosságról

jött, s hunyorogva nézett körül. Nyilvánvalóan észrevett bennünket is, de fegyvert csak a sarokban

feltérdepl piszkos tunikás férfi kezében láthatott. Egyszerre mozdultakegymás felé, s ugyanakkor ösztönösen mi oldalt - különbenmenthetetlenül közöttük maradunk, s ez nem sok jóval kecsegtetett.

A fal mellett kecskelábú asztal állott, annak ütköztünk. Megragadtukés elredöntöttük. Vastag, gyalulatlan lapja maradt az egyetlen fedezékszámunkra. De a szembekerülk, hogy eltakarodtunk az útjukból, ügyetsem vetettek ránk, csak egymást figyelték.

A támadó nem sokat teketóriázott. Magasra emelte buzogányát, éselreugrott. Nagyot ordítva csapott le.

A tunikás összegörnyedve maradt és félreugrott. Egy idben kaszáló

mozdulattal kardjával oldalra csapott, de fegyvere a pajzson koppant.Els összecsapásuk tehát egyiküknek sem hozott sikert.Óvatosan kerülgették egymást, alkalmat keresve az újabb rohamra, s

nem vették észre, hogy valamennyiünk feje fölött a gerendamennyezetropogni kezdett: tüzet fogott! Alighanem az amfiteátrum védi gyújtottákfel felülr l, hogy az épület ne szolgálhasson az ostromlóknak támaszulés segítségül, hiszen tetejér l már majdnem elérhették volna a cirkuszfels peremét. A száraz és olajjal bven átitatott fa gyorsan tüzet fogott.Abban reménykedtünk, hogy talán a küzdk is észreveszik fejük fölött aveszélyt, kihúzódnak a csapdából, s kint, az oszlopok között, a nyíltudvaron folytatják a párviadalt. Nem gondoltunk a félig elásott

cserépkorsóra! Már a támadó is megpillantotta, és semmi kétsége semvolt, hogy a másik azért iparkodott az utolsó pillanatban elásni, mert tele

8/13/2019 Robur 13.


van arannyal... Vagyonát szerette volna átmenteni arra az esetre, hautóbb brét is sikerül megmentenie!

Nem maradt ideje egészen elrejteni, s most már a támadó nemcsakés elssorban az életére tört, hanem a kincset akarta mindenáronmegszerezni! Ezért kockáztatott, de ezért nem tágított a tunikás sem. S

ez lett a mi szerencsénk is. A következ összecsapásban a nomádnak sikerült kiütnie a kardot amásik kezébl, s már nem tartva tle, a túlsó sarokba, a gödörhöz ugrott.De a tulajdonos nem adta fel, s kihasználva a pillanatot, hogy nemszegezdik rá fegyver, puszta kézzel vetette magát támadójára. Mind aketten felbuktak a lendülettl, és a félig telt gödörbe estek. Kezükegymás torkán...

Ez volt az alkalmas s alighanem egyetlen pillanat, amikor egérutatnyerhettünk... Felugrottunk, félrelöktük fedezékünket, és az ajtóhozrohantunk.

Kint szemünkbe csapott az éles napfény és a s, fojtogató füst.

Nem tör dve azzal, hogy meglátnak bennünket az udvaron át, ismét avízmedence mellett, arrafelé rohantunk, amerre a kijáratot gondoltuk.

Mások is arra igyekeztek, támadók és megtámadottak egyaránt. Azépület egész teteje már lángokban állott, s bármely pillanatbanberoskadhatott. Mindenki a menekülés útját kereste. Senki sem tör döttvelünk. Kint azután, az épület eltt, kiújult a harc: a jól felfegyverzetttámadók kegyetlenül felkoncolták az épületbl menekülket, akik jórésztfegyvertelenek voltak, s az amfiteátrumba szerettek volna bejutni. Deannak kapuját már eltorlaszolták a védk, s részvétlenül nézték, hogytársaik a szemük eltt pusztulnak el.

Mindezt inkább csak érzékeltük, mint láttuk, mert nem a páholybólnéztük a történteket! Menekülk voltunk mi is a javából, s szerencsénkenés gyors lábunkon kívül alighanem annak is köszönhettük, hogykijutottunk a kavarodásból, hogy ruházatunk mer ben különbözötttámadókétól, védkétl egyaránt... Egyik sem tudhatta biztosan, kihez,hová tartozunk, s egy-egy megtorpanásnyi id elegend volt számunkra,hogy a felemelt fegyver ell kitérjünk, mieltt lecsaphatott volna. Deháromszor is meggondolom legközelebb, mieltt kilépek a tojásból, haegyszer sikerül visszajutnom belé!

Arról már nem is mertem ábrándozni, hogy egyszer ismét otthonlehessek!

Ha más-más korból is, de mind a ketten ismertük a környéket. Azépületek változhattak az évszázadok alatt, szaporodhattak éspusztulhattak, de a hegy, a völgy, általában a táj aligha... Hiszen még azút is ugyanott kanyargott minden alkalommal, amikor rá kellett lépnünk...

A pataknak is meg kell lennie! Egyszerre gondolhattuk, mert szó nélkül is mind a ketten arrafelé

futottunk. Az én idmben a patak párhuzamosan folyt az országúttal,vagy kétszáz méternyire attól, a várheggyel ellentétes oldalon.Méghozzá meglehetsen menedékes partba bevágódva... Ha odáigsikerül elérnünk sértetlenül, s most is ugyanúgy találjuk, vágatában talánészrevétlenek maradunk, s kijuthatunk a nem várt és kívánt csatából is!

Szerencsénkre csapadékos nyárban járhattunk: a f magasra ntt, sbár az én koromban sík területet ezúttal inas cserje tarkította, amelynek

8/13/2019 Robur 13.


ágai helyenként összekapaszkodtak, s karmoltak is, de legalábbelrejtettek, míg egyszerre kicsúszott lábunk alól a talaj, s legurultunk ameredek parton a patak széléig. Vígan s az emberi világhelytelenkedéseivel mit sem tör dve, csörgedezett a víz a magamegszokott útján.

Lihegve megálltunk, s kezünket, arcunkat a hs, átlátszó vízbemártottuk. A csata elmaradt mögöttünk, de lármája elhatolt hozzánkig.Csak utol ne érjen!

- Fel vagy alá? - kérdeztem Oszkárt.- Tlük függ - mutatott fölfelé. - Ha k erre, mi arra.- De ki mondja meg, merre? - tártam szét a kezemet, s óvatosan

visszamásztam a bevágásból a part fels pereméig. Kilestem. Sokatnem láttam, csak a magasba tör füstöt, s a harci zajt hallottam. -Semerre se - súgtam hátra és alá. - A cirkuszt ostromolják... Azzalvannak elfoglalva...

Szikraes és láng csapott a magasba: ekkor omlott be a ház teteje,

amelybl menekültünk. Vajon a korsóért vívott küzdelem eldlt-e eddig?Visszamásztam a patakhoz.- Ha elindulunk a patakkal szemben, fölfelé - mondtam -, az én

idmben eljutunk egy kis hídig, azon visz át az út. Ha az alatt sikerülészrevétlenül átjutnunk, megkerülhetjük a várhegyet.

- A híd még nekem is meglesz - bólintott Oszkár. – S ha az út már most létezik, valami csak átviszi a patak fölött is... De mihez kezdünk, hamegkerültük a várat?

- Még nem tudom... Kivárjuk, míg a harc eldl, vagy este lesz, ésmegpróbálunk a tojáshoz visszajutni... De itt semmi esetre semmaradhatunk tovább... Túl közel vagyunk, s a leghitványabb marcona istúler ben van hozzánk képest...

Oszkár belátta, hogy igazam van, s a patak medre mellettelindultunk. Néhol a part annyira összeszkült, hogy a vízbekényszerültünk. De mi volt ehhez képest, hogy az imént még az életünkfüggött egyetlen hajszálon! Némán és kitartóan gyalogoltunk tovább.

Némileg tévedtünk: a híd helyén még palló se állott! Az út ekkor iskeresztezte a patakot, de csak gázlóban. Sáros széllel laposodott el azaddig s azon túl is magas part; aki át akart kelni a vízen, az lehúztalábbelijét, s áttalpalt, vagy szekéren, lovon haladt, s annak a csermelynem jelentett akadályt.

Nekünk sem, amennyiben emberrel nem találkoztunk. Akimenekülhetett, az fölteheten már elfutott, s ha nincs kit üldözni, akerget se fárad fölöslegesen. Ha pedig nincs híd, az sincs, amit azellenség ell rizni kell. Egyszóval bátran haladhattunk tovább, a harcvégképpen elmaradt a hátunk mögött, s mi akár ki is jöhettünk már avágatból...

Hanem azért csak óvatosan! Elég néhány kóbor lovas, és pórul járhatunk. Valamelyest tanultunk meggondolatlanságunkból...

A késbbi várhegyet, mint említettem, még erd borította. Meredekoldalába a lóra szokott nomádoknak semmi kedvük sem voltfelkapaszkodni. Óvatosan, de kitartóan araszoltunk elre, immár fölülr l

közelítve meg tisztásunkat, amelyen a tojás állott.

8/13/2019 Robur 13.


Alkonyodott, mire odaértünk. A harc, amennyire kivehettük,valamelyest csitult. Úgy tnt, az amfiteátrumot eddig nem sikerültbevenniük, de a támadók nem adták föl szándékukat. Sátrakat vertek föl,csak alig néhány lépésnyire is a tojástól, amellyel továbbra sem tör dtek.Mivel megmagyarázni, értelmezni nem tudták, és semmihez sem

hasonlított. Jól sejtettük, hogy a terep egy furcsa alkotórészénektekintették. Alig ötven méter választott el bennünket tle, de messzebbesett talán annál is, mint amikor a most még nem létez várfalakróltekintettünk le rá... Ki hoz kötelet számunkra, hogy odajussunk?!

Ezúttal azonban senki segítségére sem számíthattunk. Magunkatpedig gyengének és tehetetlennek éreztük. Talán, mert egyszerre túl sokmegpróbáltatáson estünk, át; talán, mert nagyon váratlanul ésfelkészületlenül értek bennünket. S ráadásul önmagunkon kívül senkitsem okolhattunk érte; nincs annál kínosabb, mint amikor az embernekbe kell látnia, hogy egyedül a hibás...

Lefeküdtünk egy vastag törzs, öreg fa tövében, s vártuk a jó

szerencsét. De legalábbis, azt, hogy egészen besötétedjék, s anomádok - mert immár semmi kétségünk sem lehetett, hogy valamelyikpusztai lovas nép zúdult a szemünk eltt rá egy civilizált településre -elnyugszanak. Valamikor k is szoktak aludni, s általában régen acsatákat éjszakára szüneteltették, különben megesett volna, hogy asötétben ellenség helyett barátot kólintottak f be. Ha sikerülészrevétlenül beosonnunk közöttük a tojásba, megmenekültünk.

Valami azonban már egy ideje bökte a csrömet. Nem akartamegyenesen rákérdezni, mert ha megsértem Oszkárt, még itt hagy apácban. Óvatosan közelítettem meg.

- Amikor éppen nem idtojásokat lopkodol, mire készülsz?- Egészségr leszek - felelte, s elengedte füle mellett a mondat els

felét. Gyanakodva kérdeztem:- Tornatanár?- Nem egészen - nevetett, s ezzel megnyugtatott. ugyan nem

sejtette, hogy bennem miért él határozott elfogultság e különben nemesfoglalkozás képviselivel szemben. - A testedzés is része lesz amunkámnak, de az több ennél. Nálunk ez a legfontosabb és legjobbanfizetett hivatások egyike. Egy gyakorlott egészségrnek nagyobb atekintélye, és többet keres, mint akár egy programtervez. Pedig anélkülmegállna az élet...

-Tornatanárok nélkül viszont nagyon jól el tudom képzelni!- Mondom, hogy ez több annál! Nálunk minden fizikai munkát gépekvégeznek, a nehezeket éppen úgy, mint a nagyon finomakat. Az ember pedig nemcsak tevékeny, hanem lusta lény is. Feltalálta a kereket meg anukleáris energiát, de ha teheti, szívesen kifekszik a napra, süttetni ahasát. Ez benne van minden harmadik osztályos társadalomismeret-tankönyvben... Nomármost, az orvos legfeljebb a betegeket tudjameggyógyítani, de akinek kutya baja sincs, csak úgy magától satnyul el,azon az orvos nem tud segíteni. Ha pedig nem egy-két emberrel eshetmeg, hanem egyszerre sokkal, abból már könnyen baj lehet... Erretalálták föl úgy hetven-nyolcvan esztendvel ezeltt... Vagy mondjam

inkább úgy, hogy azeltt? az egészségröket, akiknek az a hivatásuk,hogy az emberiség fizikai és szellemi frissességét és rugalmasságát

8/13/2019 Robur 13.


rizzék meg. Nehéz mesterség, marha sokat kell hozzá tanulni meggyakorolni, és biztosan kin majd a szakállam, mire alsó fokúgyakornokból f r leszek...

- S nem l a fenekedbe egy tök egészséges jazig, vagy alán, vagyfene tudja, kik ezek, egy horgas nyilat!

- Ki tudja, ha tervezr leszek - ábrándozott Oszkár -, ezek atapasztalatok még jól jöhetnek nekem...- Pedig k is szívesebben lovagolnak, mint gyalogolnak - intettem a

tisztáson foglalatoskodók felé. - Azt is egészségrök találták föl, hogyvalahány kilométerig nem szabad kocsiba ülni?

- Egy híres f r hozatta törvénybe. Akkora szobrot kapott érte halálaután, hogy lift visz föl a tetejére!

- Ha jól értem, a számolás meg a technika nem tartozik azegészségrök tananyagába...

- Szerencsére nem, mert ahhoz én elég süket vagyok. Csak azalapfogalmakat kell tudni, mint a diagonális halmazelméleti logaritmusok

meg a végtelenek paradigmái, de hát ezek érettségi tételek, akár tudós,akár libatenyészt lesz utóbb belled.

- Valami elnye mégis van annak, hogy nem a jövben élek -mormogtam, hallva a mi tagadás, érthetetlen kifejezéseket. Pedig ha énvész vagy történész leszek is, a technikát kedvelem. De félre a távoli

jövvel! Végre elérkeztünk oda, ahová kilukadni szándékom volt. Lehetlegudvariasabban mondtam: - Tudod, azon töprengtem, hogy az adoboz a nyakadban mi mindent tehetne még, ha arra jó, hogy vezéreljea tojást, tolmácsoljon vagy irodalmi idézeteket szónokoljon... Pedigmilyen kicsi!

- A miniatürizálás nem olyan nagy dolog - nézett a dobozra Oszkár. -Lézerrel egész könyvtárat lehet felírni egy barackmagra. - Csak az a baj,hogy aki nem szokta meg valamelyik gép kezelését, az nem is sejti, mirelehetne még használni!

- Ezt mondom én is! - kiáltottam fel, hogy ilyen könnyen bejött azutcámba. Menten a szájamra csaptam is, mert a kazárok (vandálok,vizigótok?) a közelünkben tébláboltak. - Hátha ez a doboz mást is tud,mint amire használod?

- Prospektus nincs hozzá, annyi bizonyos – ismerte be Oszkár. - Azttudom csinálni vele, amit a tojástervezktl láttam... Az idézetgombot iscsupán véletlenül ismerem: egyszer valamin veszekedtek, és az egyik

megnyomta, mire a doboz Goethét kezdett szavalni.

k jót röhögtekrajta, kibékültek, én meg megjegyeztem a gombot. - Megnézhetem közelebbr l? - kérdeztem, s egyáltalában nem

lepdtem volna meg, ha ellenkezik. De csupán aggódott:- Nagyon kell vigyázni vele, mert hátha elszúrjuk (elrontjuk,

tönkretesszük, rövidre zárjuk etc.), s itt ragadunk. Lassan beközelítettem a dobozhoz, s bár nem vettem le a nyakából,

megérintettem.- Gondolom, van rajta egy törlgomb, mint a magnókon - mondtam. -

Arra kell vigyázni, hogy azt ne nyomjuk meg. A többivel talán lehet máskapcsolásokat elhívni vagy akár beletáplálni...

- Ha valami fegyverre gondolsz, az biztosan nincs belétáplálva! Sebalta, se atombomba...

8/13/2019 Robur 13.


- Valami jóféle lézersugaracska se?- Nálunk nincs fegyver! De ezt hosszú elmagyaráznom...- Ne is tedd, Oszikám! Mert azt talán még elhiszem, hogy ott nálatok

nincsen. De a tojást arra találták föl, hogy utazzanak vele. Oda is,akarom mondani, akkorra is, amikor még a rossz bácsik bántották

egymást, és fütyültek arra, hogy valaki az abszolút békébl érkeziképpen. Nem lehet, hogy valami védekez fegyvert legalább neprogramoztak volna belé!

- A tojás érinthetetlen és támadhatatlan - védekezett más fegyver híján Oszkár érvekkel -, és ne feledd, hogy kiszállni nem akartak belle,csak nézni! Hogy meg ne sértsék az idparadoxont; de ezt már többször mondtam...

- Jó, jó, mondtad - hagytam rá, és tovább vizsgáltam a dobozt.Viszonylag kevés gomb volt rajta, de hálózatszer en; ami azt jelentette,hogy számos, különböz kapcsolatot lehetett közöttük teremteni. Detényleg, ki tudhatja - ha nem tudja -, hogy egy-egy kapcsolathoz mi van

beprogramozva! De valami próbát mégis tenni kéne... Továbbkérdezsködtem: - Hogyan csinálod például a láthatatlan anyagsrítést?Amitl szék meg asztal lesz a tojásban?

- Ó, az semmi! - legyintett Oszkár. - Egyszer gerjesztés.Mély lélegzetet vettem, mert közeledtem a célhoz.- És azt csak a tojásban lehet létrehozni?Oszkár elsápadt, és kezét véden a dobozra tette.- Mire gondolsz?! - kérdezte elfulladó hangon.- Azt hiszem, sejted - válaszoltam, és kitekintettem a fák közül a

rétre. Vagy ötvenlépésnyire tlünk a nomádok egy csoportja éppen tüzetrakott, s a száraz r zse már ropogott. Ismét a dobozt vettem szemügyre,és az oldalán lév rácsra mutattam. - Ha jól sejtem, ez itt rajta egyegyszer detektor. Mi lenne, ha a tz felé fordítanád, és beindítanád azanyagsrítési programot?

- Fogalmam sincs, mi történne - ismerte be Oszkár.- Nem baj - vigasztaltam. - Itt az alkalom, hogy kipróbáld - és anélkül,

hogy elvettem volna tle a dobozt, rácsos oldalát a tz felé fordítottam. -Nyomás, barátom!

Oszkár némileg habozott, de nem mert ellentmondani. Kezevégigfutott a billentysoron, és a tábortz oly hirtelen aludt el, minthaelfújták volna, vagy valaki egy óriási kalapot borít rá.

A gyors és tökéletes eredmény bennünket is megdöbbentett, pedigmi legalább számítottunk valamire... De a tzrakókat oly váratlanul érte,mint a villámcsapás. Vagy inkább az ellenkez je, hiszen az gyújt s nemolt! Az eget nézték, de abból egy szem es nem esett... A fa száraz volt,s szél se rebbent: mi történt hát?!

Legföljebb találgathattuk, mert beszédüket vagy inkább zavart ésösszevissza kiáltozásukat nem értettük; talán ha tolmácsgépünket isüzembe helyezzük, az lefordítja. Ámbár miért és ki programozta volnabelé ezt is? De a gép ezúttal mással volt elfoglalva. Miként cselekedte,amit tett, legfeljebb abból következtethettük, hogy a nomádok végül istudomásul vették, hogy tüzük elaludt, és megpróbálták újra meggyújtani.

Csakhogy a reá vetett r zse a semmibl visszapattant, minthaláthatatlan fal venné körül vagy födné az iménti máglyát. S ez

8/13/2019 Robur 13.


végképpen megzavarta ket. Fel s alá futkostak, mígnem az egyiksátorból elcipeltek egy roskatag öregembert, akinek brsüvegéblszínes tollak állottak ki, nyakában zsinórra f zött csontok zörögtek, éskezében mindenféle csöngkkel felcicomázott botot rázott.

Az öreget a kihlt tzrakás elé állították, s buzgón magyaráztak neki,

mire széttárta karját, egyik lábáról a másikra kezdett ugrálni, és magasfejhangon, kiáltozva énekelt valamit.Oszkár elengedte a dobozt, amely megbillent, és engedelmesen

visszasimult a mellére.Ugyanabban a pillanatban a tzhelyre vetett r zse akadálytalanul

hullott az ott lév elszenesedett csonkok közé, s egy alá tartott fáklyátólmindjárt lángra is lobbant. Nyomában éktelen diadalordítás tört ki.

- Így terjed a babona! - csóváltam elégedetlenül a fejemet. - Mostmélységesen hiszik, hogy a varázslójuk oszlatta el a rontást a tüzükfelöl, és sikerült elzniök az éjszaka szellemeit!

- Még nincs is éjszaka - felelte Oszkár, és én legszívesebben képen

vágtam volna! - Ez most a legnagyobb gondja? Ahelyett hogy örülne,mert kezünkben a szabadulás lehetsége! Arról nem is szólva, hogymagától aligha jött volna rá... De nem vághatom képen, mert egyrésztnem vagyok agresszív jellem, másrészt mégiscsak övé a doboz, amelyvoltaképpen tényleg varázslatos eszköz: hiszen ítész csoda, hogy mimindenre képes az emberi ész s tudomány!

- Az anyagkoncentráció tökéletesen megteremthet a tojáson kívül is- állapítottam meg higgadtan. - Ennek a védelme alatt bántatlanulbesétálhatunk a tojásba!

- Minek a védelme alatt?- Nagy ég! - emeltem magasba a karomat, mint Ferdinánd az Ármány

és szerelem cím klasszikus m ktelez iskolai eladásán, amikor elakarják szakítani imádott Lujzájától. Err l egy pillanatra felködlöttbennem Ludmilla és az Menyhártja, továbbá Rómeó meg szegényJuliskája; s eltdhettem volna, hogy ha az élet is csupa boldogtalanszerelembl állana, mint az irodalom, akkor mitl lenne emberiség, hogykorsókat ásson el, tüzet varázsoljon, és egyszer majd falat tudjon építeniaz összesrített semmibl... De az id sürgetett, helyzetünk továbbra isválságos volt, s így elhessentettem magamtól a dre ábrándozáskísértését. - Ha két oldalunkra áthatolhatatlan burkot vonsz ebbl amicsodából, akár az orruk, szemük eltt vonulhatunk el, egy ujjal sem

nyúlhatnak hozzánk!- Gondolod?- Francnyavalyát (Ördögöt, chippet etc.) gondolom! Tudom!!!Oszkár képe végre földerült.- Nosza - mondta rögtön egészen értheten, s maga elé tartva a

doboz detektoros felét, kilépett a fák közül. A tz ezúttal kiesett a hatósugárból, és vígan lobogott tovább. De

egy marcona brruhás belekerült, s lépés közben úgy megdermedt,mintha kvé vagy jéggé változott volna: egyik lába a levegben maradt,a másik csak éppen sarkával a talajon, és mégsem esett el! Senki sehitte volna el, talán még az én idmben sem, ha megmondjuk: körülötte

a leveg tartotta meg...

8/13/2019 Robur 13.


Elcsodálkozott ezen viszont a közelében tartózkodó többi nomád.Sok idejük azonban nem maradt rá. Ahogyan haladtunk elre, mintegyalagutat építve magunknak a tojásig, rendre mozdulatlanná lettek k is.Csak a rét távolabbi részén lévk tették tovább a dolgukat, de a közbentényleg ssöd homályban nem figyeltek föl a különös jelenségre. S

ami azt illeti, szedtük a lábunkat, hogy sok Idejük ne maradjon acsodálkozásra se az érintetteknek, se a nézknek. Mint említettem talán, a tojás legföljebb ötven méterre volt tlünk. S

gyorsan, baj nélkül elértük volna, ha egy ifjú nomád, ki tudja, honnan éshogyan, nem kerül a hátunk mögé! Mi tagadás, erre az egyre, nemügyeltünk... Márpedig ha egyszer már oda jutott, bántatlanul követhetettbennünket az „alagútban". S bizony jött is utánunk, egyre sebesebbléptekkel, vállán íjjal, hátán tegezzel, amelybl sn meredeztek a tollasnyílvesszk, jobb kezében pedig rövid lándzsát tartott.

Mindezt csak egy pillanatra tudtuk fölmérni, a láb-dobogásrarémülten hátrakapott fejjel, mert jobbnak láttuk az utolsó métereken

futásra venni a dolgot, s elérni a tojás közben gombnyomással kinyitottajtaját, mieltt a nekibuzdult harcos bennünket ér utol!

Nyakunkon éreztük lihegését, amint elértük a bejáratot, s elsnek énugrottam be, nem azért, mert gyávább vagy gyorsabb lettem volna,hanem mert Oszkárnak kellett hátrább jönnie, hogy a dobozzalmanverezhessen. S ennek töredékmásodpercei elegendek voltakahhoz, hogy üldöznk beérhessen bennünket, ha fegyverrel még nem is,de annyira igen, hogy a lendülettl beugorjék a tojásba!

Hibátlanabb és alkalmatlanabb vendég még aligha járt ott! Maga is így vélhette, mert szúrásra vagy dobásra emelt keze a

lándzsával lehanyatlott, s álmélkodva vagy csupán gyanakodva tekintettkörül. A sima falú, jóformán üres helyiségben nyilván csapdáragyanakodott. S ha Oszkár ösztönösen bezárja mögöttünk s ezzelmögötte is az ajtót, benne is lett volna. Más kérdés, hogy nem éppenörömünkre és elnyünkre.

Barátom és útitársam (vagy inkább „vezérlm", hiszen az útitárs énvoltam) azonban egészen mást cselekedett. Lehajolt a magával hozott sváltozatlanul a tojás padozatán hever holmikhoz, felkapta közülük azt abizonyos, nem tudom, mire jó, egyméteres rudat, egyik végét a hóna alászorította, a másik végét, szembefordulva üldöznkkel, felé fordította, sa rúd tövében megnyomott valamit.

A következmény döbbenetes volt! Hogyan is írjam le? Legegyszer bb, ha az úgynevezettteleszkópantennához hasonlítom. Azt mindenki ismeri, akinek vantáskarádiója, s ugyan kinek nincs! De hasonlóak a tengerészetilátcsövek vagy a fényképezgép-állványok is: több, egymásba dugott éskihúzható csl állnak.

Nos, ilyen teleszkópnak bizonyult Oszkár egyméteres rúdja is. Azzala különbséggel, hogy nem kellett az elemeket egymásból kihúzkodni,hanem kilökdtek azok maguktól Is! Pontosabban valamely, nyilván atövébe beépített motoros szerkezet nyomta ki, de hát ilyesmi már az énidmben is elfordul a jobb és drágább autók „magától kibújó"

antennáival. Két különbség azonban mégis mutatkozott: egyfell, míg azantennák többnyire vékony falú, érzékeny eszközök, Oszkáré kemény és

8/13/2019 Robur 13.


szilárd rúdnak bizonyult; továbbá oly villámgyorsan lökdött ki s nttáltala az egyméteres rúd a négyszeresére, hogy az ifjú harcost nemcsupán telibe találta a melle - brmellvértje - közepén, hanem úgyfellökte, hogy nagyot szaltózva hátrafelé, kiröpült a nyitott ajtón, tojásunktövébe!

Oszkár egyik kezének mozdulatára e teleszkópdárda visszabújtönmagába, a másikéra bezárult az ajtó, s mi végre magunkban, és teljesbiztonságban lehettünk!

Elmélkedhettünk volna meggondolatlanságunkról, amely ekkorabajba sodort, s szerencsés megmenekülésünkr l, de nem hiszem, hogyerre akkor képesek lettünk volna, s így nincs Is mit róla elbeszélnem.Nagy a gyanúm, hogy nem Is hiányzik senkinek. De azt fel kell

jegyeznem, hogy néhány percig nem gondoltunk semmire, még atávozásra sem, csak álltunk és lihegtünk.

Ez utóbbit is azért kell följegyeznünk, mert így derült ki, hogytávozásunkkor tojásunk falát áttetsz állapotban hagytuk, következleg,

kiláthattunk rajta most is. Láttuk, amint a nomád, kissé kábultan azütéstl és eséstl, de sértetlenül, feltápászkodik, és magát, fejétmegrázva, vissza akar ugrani oda, ahonnan érthetetlenülkiakolbólították! Még annyira se gondolt, hogy lándzsáját, amelybuckázás közben kiesett a kezébl, ismét felragadja, csak nekiugrott azajtónak, de annak helyén persze már szilárd tojásfal állott.

természetesen nem láthatott be hozzánk, csak mi láttuk, mint afelülr l foncsorozott belgaüvegek túloldalán lévk szokták, ahogyan kétkezével, egész testével rátapadt a falra, még orra is belapult, aminthozzányomta. s szemébl egyszerre düh, csodálkozás és értetlenségsugárzott. Puha, szke szakálla a fal és megdöngetett melle közészorult, s enyhén rezgett. Ha nem így találkozunk vele, nagyon derék,szemrevaló fiatalembernek vélhettük volna; nem is sokkal idsebbneknálunk, de már kész harcos.

Örülhettünk, hogy nem maradt alkalmunk kitapasztalni. Így azonbanvédve voltunk tle, s barátunkká sem lehetett már. Álltunk egymássalszemben, közöttünk a tojás vékony s az id, a kor, a társadalmi fejldésmérhetetlenül vastag elválasztó falával; s már semmi reményünk semlehetett rá, hogy e falakat leomlasszuk vagy átlépjük.

- Mi lett volna vele, ha nem tudod kidobni? - kérdeztem Oszkártól, s afiatalember tágra nyílt, de semmit sem látó szembogarába tekintettem.

- Velünk jött volna - felelte Oszkár, s keze már a gombon volt.- Meddig? Hova?- Másodpercekig. És sehová... Annyi id alatt, hogy észbe kapni se

tudunk, öregedett volna meg, omlott volna össze, s enyészett volna el.Mondtam, hogy jöv nincs, csak lesz; oda nem lehet utazni - smegnyomta a gombot.

A csodálkozó arc azonnal eltnt ellünk. Akár, mert a falönmköden átlátszatlanná vált az indulás pillanatában, akár egyszer en azért, mert elvitte az id...

Ugyanakkor belém hasított a rémület. Amit eddig játéknak éskalandnak véltem, még az, elmúlt órák veszedelmeivel együtt is, hiszen

végig volt bennük valami számomra nem valóságos, ami megvédett -

8/13/2019 Robur 13.


nem a bajtól - attól, hogy igazán felfogjam, az egy pillanat alattátélhetvé és fenyegetvé vált.

- Állj! - kiáltottam fel, s hangomban lehetett valami talán nem isegészen emberi, ami arra kényszerítette Oszkárt, hogy gondolkodásnélkül megállítsa a tojást.

Jóllehet alig néhány másodperce lehettünk „úton".- Mit történt? - kérdezte nem titkolható rémülettel is.- Mindjárt - mondtam, és sóhajtottam; vagy csupán mély lélegzetet

vettem? - Ezentúl óvatosabbnak és megfontoltabbnak kell lennünk.Elbb nézzük meg, mi van körülöttünk....

A tojás ismét átlátszóvá lett, de a réten egyetlen él lelket semláttunk. Feltekintettem a hegyre, várnak még mindig nem volt nyoma. Azerd hallgatagon és magányosan vette körül tisztásunkat. Legfeljebbnéhány pillangó röpdösött a mezei virágok között, de róluk tudvalev,hogy a természet azon szépségei közé tartoznak, amelyek mégnincsenek tudatában ennek.

- Tehát azt mondod - szólaltam meg végre -, hogy ez a szerencsétlenvizigót vagy sfrank, ha velünk marad, és elindulunk, tüstént meghaltvolna?

- Annyi id alatt, amely számára egy emberölt, kétségtelenül -felelte Oszkár, minden különösebb érzelem nélkül. Ez némilegfelbosszantott.

- Ha jóI emlékszem, valamikor azt mondtad, hogy ebbl a masinából,akár véletlenül, akár szándékosan, kihagyták vagy kivették azidszámlálót, az idkijelzt... Ne felelj, hiszen így van! Folytatom. Aztmondtad, hogy csak az órán tudod mérni, hogy kábé hány másodpercalatt, kábé hány évet billegtünk elre-hátra. Még mindig ne válaszolj! Havalamiért tovább nyomod, teszem azt, azért, mert közben másrafigyelsz, dumálsz (beszélsz, fecsegsz, kommunikálsz etcetera), akkor megeshet, hogy odébb kötsz ki, mint szerettél volna. Elre vagy hátra,aszerint, hogy melyik éppen az irány... Ezt nem mondtad, hanemmegtörtént. És ez nekem elég. Mert igaz, hogy visszafelé történt meg, ésMenyus kora helyett egy kevéssel korábban parkoltunk. Ha nemkíváncsiskodunk, tüstént korrigálhattunk volna, s szerencsénkre még ígyis javítani tudunk. De mi történik, ha fordítva esik meg?! Ha éppenhazafelé tartunk? Elbb az én koromba, azután te továbbmégy a tiédbe?Jó, jó, ezt is megcsináltuk már, és nem lett belle semmi baj....De

ahogyan elszúrtuk oda, bármikor elszúrhatjuk visszafelé is. Viszketnikezd az orrod, megvakarod, és közben nem ott lépek ki, ahol tizenötéves vagyok, hanem ahol ötven? A te figyelmetlenséged vagy éppenhülyeséged miatt leéltem az életemet, anélkül hogy tényleg leéltemvolna belle három és fél évtizedet!

- Észre sem vetted volna! - vágott közbe, amikor kénytelen voltamlélegzetet venni. - A te eszedben, tudatodban benne lenne az ötven évegészében...

- Ez feltevés, amit nem szeretnék kipróbálni... Mert lehet másként is,hiszen itt voltam! Mi a fene más történhetett volna velem közben?! Dehagyjuk. Mert ugyanúgy kiköthetsz néhány másodperccel odébb is, és

az nekem újabb ennyi-annyi évtized, és már régen nem élek... Itt

8/13/2019 Robur 13.


heverek én is ezen a francos padlón... Egy csomó rongy között néhányredves csont és tüsszentpor...!

Oszkár megvakarta jövbeli üstökét.- Lehet, hogy igazad van. De hadd emlékeztessek valamire! Te nem

hitted el, hogy ez a gép mködik. Te akartál bizonyságot szerezni róla,

hogy tényleg el lehet utazni a múltba. Te szálltál be hozzám... Igaz, énhívtalak is... De én megmondtam azt is, hogy csak a múltba lehet utaznivele. Én figyelmeztettelek arra, hogy csak saccolni lehet azidpontokat... Miért teszel hát nekem szemrehányást?

Kinéztem a rétre, a pillangókra meg a nyugalomra. Valamelyestmegnyugodtam én is.

- Jól van, Oszi - feleltem -, semmi értelme, hogy szemrehányásttegyünk egymásnak bármiért is. Együtt kezdtük a balhét, vigyük eltovábbra is együtt, (Együtt kockáztattunk, vállalkoztunk, integráltuk azáramköreinket etc.) De ésszel éljünk. Hol járhattunk eddig? Valahol a Xll-XIV. században élhettek Menyusék, már az érett középkorban, de még a

fegyverek eltt. Ha valahogyan el tudnám mondani Veronikának, biztosan pontosítaná... Csakhogy mit lehet ezen elmondani? Ez amostani eset pedig valamikor a népvándorlások idején eshetett meg, azV. században, de lehetett a VIII. században is... Egyébként, juteszembe, ha visszamegyünk Menyhárthoz, már elég felntt ahhoz,hogy megmondja, az Úr hányadik esztendejét írják éppen, amire aziménti, szép szke szakállú vendégünk aligha lett volna képes...

- Nincs kedvem újra találkozni vele! – rázkódott meg a közeli emléktlOszkár. Tökéletesen egyetértettem vele.

- Valami azonban megint az eszembe jutott - mondtam. - Haidmúlást jelz mszerünk nincs is, nem hiszem, hogy ez a mindentudódoboz ne rögzítené a megtett utakat... Valami ilyesmire egyszer céloztális, amikor arról beszéltél, hogy ha törld a gép memóriáját, nem derülhetki, hogy megfújtad. Azaz...

- Értem - emelte föl a kezét Oszkár. - Tmondatos, kettesszámrendszerben és logikában járó agyát fáraszthatta az én folyamatosés érvel módszerem. - A tárgyra!

- Azon vagyok - feleltem. - Ha a gép feljegyez és rögzít minden utat.akkor benne kell lennie annak is, hogy mennyit haladunk ide vagy oda.És mennyit haladtunk. Ha így van, akkor ezeket az adatokat el lehethívni belle, és újra bele lehet táplálni. És akkor nem tévedhetsz el! A

memória szerint beprogramozod, hogy meddig volt az ujjad a gombonattól kezdve, amikor otthonról elindultál hozzámig, s biztos, hogy nálamleszel. Ha beletáplálod az egyszer megtett id-utat tlem Menyusig,biztos, hogy nála kötünk ki, és nem a cimbereknél, mert olyanok is voltakvalamikor. De semmiképpen sem kötsz ki velem tisztes és remélhetenkés elhunyásom után, hogy még a saját síromhoz se találhassak oda...De hülyéskedés nélkül: ugyanez veled is megeshet. Túllsz a sajátcélodon, és akkor már senki se lesz, hogy visszalopja ezt a tojást... Arrólnem is beszélve, hogy mennyire csodálkozna a te utókorod, amikor váratlanul, elkerül a múltból egy jövtojás... Ennyit akartam mondani, atöbbi rajtad áll.

8/13/2019 Robur 13.


- Állna - válaszolta némi szünet után Oszkár. - A baj csak az, hogyfogalmam sincs, hol rzi ez a micsoda a memóriáját, és ha megtalálnámis, hogyan programozzam vele a továbbiakat...

- Szép kis jöv - tdtem -, amelyben az ember egészségétspecialistákkal védik, de az rangyalkákat nem tanítják meg önmagukat

megvédeni az élet nehézségei ellenében.- Ne gúnyold a jövt, mert segítsége nélkül most a jazigok vagycimberek fazekában f nél vacsorára - vágta vissza Oszi.

- És a jöv segítsége nélkül már régen otthon feküdnék azágyacskámban, három-négy kövér gyíkocskával az ágy alatt. Add ide azta dobozt, ha nem félsz néhány percre megválni tle, és kedves a sajátéleted is neked.

- Ha kellen kedves lenne, nem adnám oda neked - emelte le anyakából.

Valami túl sokat nem értek a kibernetikához, hogyan érthetném megazt belle, ami kétszáz esztend múlva lesz? Hiszen már napjainkban is

átlag tízesztendnként megduplázódik a számítógépek teljesítménye.De munkadiszplé a mi iskolánkban is van már, s így terminálon dolgoznivalamelyest tudok. St, ismerem azokat a kapcsolásokat is, amelyekkela programot be lehet tömni a master falánk és feneketlen memóriájába,hogy onnan az ember akár a terminálra, akár a kiíróra bármikor elhívhassa. Gondoltam, ha a bölcsesség n is két évszázad alatt, azalapelvek aligha... S tanulmányozni kezdtem a dobozkát.

Nem technikatörténetet írok, de még csak nem is a magam eszénekdicshimnuszát. Utóbbi már csak azért lenne a szerénytelenségen túligazságtalan is, mert némi gyanakvó tartózkodás után a jövend nagyreménység egészségr is mellém ült a semmibl sztt kanapéra, ésegyütt próbálgattuk a doboz lehetségeit, amíg valósággá nem értek, sbejárt utunk „megszólalt". Innen kezdve már gyerekjáték volt programmáalakítani az egyes útszakaszokat, és úgy sorrendbe állítani ket, hogyaz eddig ismert bármelyik idponthelyet egyetlen billentyvelelhívhattuk: tojásunknak ott kell megállnia, ahol kívántuk tle!

Ezek után feladhattuk csendes kitér nket, s próbát tehettünk: visszaaz alsó vár udvarára, ama nevezetes éjszakára, amelynek virradatánvalakinek meg kell mérkznie valakivel, s el kell dlnie annak is, hogy kinyerje el Ludmillácska párnás, de kívánatos kacsóját! Az utóbbi fellnem lehettek kétségeink, de a párviadalok fell egyelre más

szándékkal aludta álmát Menyhárt, más felállásokra készült Konrád úr, smi tagadás, más terveink voltak nekünk is. Jobban mondva Oszkárnak,aki ezt már akkor említette, amikor lovagi páncélként felölteniszándékozandó manyag hoki-szerelését elhozta és bemutatta nekem.Be sok minden is történt velünk azóta. De elhatározásunkon ez mit semváltoztatott. Különösen, hogy végül én is megismerkedtem Oszkár tervével, s egyetértettem vele. Már csak a végrehajtás maradt hátra.

Újraprogramozott dobozunkon Oszkár megnyomta a gombot, s már nem kellett rajta tartani az ujját, sem órája másodperckijelz jét lesnie: aprogram önmagát vezérelte, s amikor a kijelz halk csipogás mellettvibráló zöldes nullával figyelmeztetett, hogy az idgép célhoz érkezett,

az átlátszóvá tett tojásfalon át láthattuk, hogy ismét ott vagyunk Konrádúrnál az alsó várban. St, amint szemünk megszokta a sötétséget, az

8/13/2019 Robur 13.


er s csillagfényben az emeleti ablakból kilógó s szelíden hullámzókötelet is felfedeztük. Nem maradt kétségünk, hogy ha odamennénk, afal tövében rálelnénk az álmából riasztott rre, aki útmutatásom nyománnyílegyenesen nekiment a falnak, nagyot koppant, s azóta is hallgat...Már csak azért is, mert hiába történt azóta annyi minden, valójában, itt

legfeljebb percek múltak el! Oszkár lehajolt, és egy manyag zsákba gy jtötte szerelését. Azsákot megmarkolta, kinyitotta a tojásajtót, és kilépett a csendeséjszakába. Én a nyomában.

Nesztelenül futottunk a fal tövéig. Kissé odébbtakarítottuk azütközéstl és alkoholtól egyaránt kábult rt, majd Oszkár megfeszítette akötelet, én pedig mint tette egyszer hajdanán öt perce , megpöktem atenyeremet, majd nekiveselkedtem, s mászni kezdtem fölfelé. Nemdicsekszem: keserves munka volt, mire elértem az ablakpárkányt, ésmegkapaszkodhattam benne. Izmaim sajogtak, és a természetesolajozás ellenére, égett a tenyerem, nem hagyva semmi kétséget az

iránt, hogy reggelre akkora hólyagok éktelenkednek majd rajta, mint egy-egy lampion!

Bemásztam, majd kihajoltam, és megrántottam a kötelet, jelezve,hogy fent vagyok fogságunk színhelyén, ahonnan oly nehezenszabadultunk. Oszkár a kötél végére er sítette a zsákot, és én felhúztama szobába. Harmadszorra a visszaengedett kötélen fölmászott is, majdismét felszedtük a spárgát, leoldottuk az ágy lábáról, szép lapos kötegbeösszetekertük, s bedugtuk a helyére visszataszigált bútor alá.

Mindezek után nem maradt hátra más dolgunk, mint hogy aLudmillácska és szolgálóleányai által kényelmünkre bocsátottágynemvel megágyazzunk magunknak, lefeküdjünk, és mindenkétséget kizáróan megérdemelt álmunkra végre lehajtsuk busa kisfejünket.

Ha mást nem is, azt az egyet talán minden különösebb bizonygatásnélkül is elhiszik nekem e történetbl, hogy öt perc sem kellett hozzá, súgy húztuk a lóbrt (durmoltunk, horkoltunk, bekapcsoltuk a bioszignáltetc.), hogy még az ágyúlövés sem ébresztett volna föl, ha valaki netánid eltt föltalálja a puskaport!

Egyedül a kel nap sugarai riasztottak föl, s a harsány kürtszó,amely az üveg és tábla nélküli ablakon rikoltotta az ébresztt:

- Lóra, vitézek!

5.Hoppá!

Egymásra tekintettünk. Bólintottam.- Kezdhetjük.Oszkár az ajtóhoz lépett, és megdöngette. Jól számítottunk: állt mögötte valaki. Nem fegyveres ugyan, végtére

is vendégek voltunk, hanem mindössze egy szolgalegény; de nemlehetett kétségünk, szükség esetén egy kiáltására fegyveres pribékek

ugranának el a lépcsforduló fülkéibl! Nekünk azonban eszünk

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Visszatértem a szobába, s összecsomagoltam a holminkat. Aanyag zsákba tettem a kötelet is, részint, mert véltem, könnyebb volteste belopni, mint napvilágnál eltüntetni, részint, mert az ember lehetleg ne dobáljon el semmit; sose lehet tudni, mikor lehet szükségerá. A csomag így se lett súlyos. Igaz, megismerve az anyagsrítés

lehetségeit és módját, immár bátrabban vágtunk neki dolgainknak, dekerülni akartuk a környezet számára nagyon érthetetlen mutatványokat,mert szem eltt tartottuk, nekik az ördög nem cifra káromkodás csupán,hanem olyan valóságos lény, mint a szentek a mennyországban. Azokpedig ugyancsak valóságosak, különben miben reménykedhetneszegény jobbágyember, ha holtával kijut e földi siralomvölgybl?!

Kürt harsant, ezúttal reggelire, s Franciscus bekopogott értem.- Jöjj, uram, a nagyterembe, oda gyl mindenki! S valóban, mint el este, a nagyasztalt már felterítették, de

körülötte nem csupán Konrád úr és családja gyülekezett, hanem szépszámmal idegen uraságok is, különböz asszonyszemélyekkel, azaz

feleségükkel, lányaikkal. Konrád úr megpillantva harsány hangon fordultfelém:

- Köszöntlek, Burgund grófjának követe! Remélem, nyugságos álmodvala... Ösmerkedj az urakkal!

Kezet ráztam a vendégekkel, s bókoltam a hölgyeknek. Elbbazonban vállamra vetett tisztes csomagomat a láda mögötti zugbaejtettem, nehogy valaki batyuzó kereskednek nézzen...

- Hallom, társad maga méne lovat választani - folytatta a ház ura. -Azt jelenti ez, hogy közületek vívand meg Menyhárttal?

- Bízzuk a választ reá, uram - tértem ki, s tekintetem Ludmillátkereste. Éppen ekkor lépett be, és az asztalra pillantott: helyén-eminden?

Roskadásig volt rakva hússal, baromfival, jókora mártásos tálakkal,fehér kenyérrel és borral. Ebédnek is soknak véltem, de a jelenlévkönlátszott, hogy ilyesfajta reggelihez szoktak. Nagy jókedvvel asztalhozültek, s én úgy igyekeztem, hogy Ludmilla mellé kerüljek.

- Még itten vagytok? - kérdezte inkább a szemével, mint a szájávalcsalódottan.

- Ne félj semmit! - súgtam vissza, és az asztal alatt megszorítottam akezét. Érezte, hogy az enyém nem üres, és ügyesen átvette az altatót!

Nem ugyan üvegcsében, mint a Montague-k és Capuletek idején

vala szokásban, hanem fóliába zárt tabletta formájában. S csak ekkor döbbentem rá, hogy ha nem magyarázom el, szegény leány még képes,s úgy, ahogy van, nyeli le! Akkor pedig akár be se vegye, hiszen a fóliamegvédi a szert sértetlenül - és hatástalanul! -, míg csak újra napvilágranem bukkan...

- Az elaluvás eltt fertályórával kelletik lenyelni -súgtam tovább. - Kétálló napig leszel tle holt, és mégis eleven. Pontban ugyanakkor feléledsz, és néhány perc múltán már semmit se érzel, csak minthaálomból ébredtél volna. Hanem egyre nagyon vigyázz: az szert mostanvékony páncéllemez védi és rzi. Azt elbb körmöd hegyévelbészakajtod, s az belle elkerül fehér pirulát nyeled le! Megértettél?

- Úgy leszen - felelte Ludmilla, s mintha csak ruháját igazítaná,hímzett gyolcsinge meglehetsen tágas hasítékába rejtette a tablettát. A

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


- Ha majd lovaggá ütötted, uram, választhat. De addig nem lehetszava - elzte meg gyorsan Oszkár az apródot, nehogy az ide nem illtfeleljen.

- Ne légyen gondod véle, uram! - állott fel az asztal derekánál egytestes és felten veres orrú férfiú, sok arannyal kihányt ujjasban. - Ha

emez suhanc valósággal viseli már a lovagi címet, állok elébe azkihívásnak, akár tjostra, akár másra!- Már ez derék dolog - mosolyodott el a várúr. – De kérlek, Balambér

úr, bánj majd véle kíméletesen. Végtére is az Burgund palotagróf úr kíséretébl való ez pelyhes állú lovag, s nem szeretném, ha éppenudvaromban hozna túlságos szégyent az tiszteletre méltó seniorjára!

- Asztalodhoz ülhetek, uram? - kérdezte Oszkár nyugodtan, minthanem is hallotta volna az iménti gúnyolódó szavakat. - Igencsakmegéheztem, s a mái napon még falatot sem ettem!

Ugyanakkor Balambér eltolta maga ell a roskadásig rakott tálat.- Ha vívnom kell, az elírás mértékletességre int! Hé, legény! Vidd

ellem ezt itt, s mindössze két sült csirkét hozzál, semmi többet! Nem a lovag volt falánk, hanem, ahogyan az asztalt elnéztem,

inkább a kor: két csirke ezen a terítéken valóban diétás reggelinekszámított. Máskülönben, kezdtem jövl visszaperdült barátomatkomolyan becsülni; mind több tanújelét adta annak, hogy helyén az eszeés a szíve. Bár az egészségr-jelölteket mindarra kiképezik, amit egyminsített öttusázónak is tudnia kell, a jelents súlycsoportbélikülönbség ellenére nem tekinthettem elre lefutottnak az összecsapást.Fogalmam sem volt arról, mi fán terem a tjostírozás, de felsejlettbennem, hogy Oszkár hazaruccanását nem csupán az altató és ahokifelszerelés beszerzésével töltötte, hanem valamilyen mindentudókönyvtárgépet is kifaggathatott a középkor fell. Talán méggyakorlatozott is... Végtére, nem mondta, hogy mennyi Idt töltött otthon,s attól, hogy hozzám megbeszélésünk szerint fél nappal késbb érkezettvissza, még akár egy hetet is rászánhatott a felkészülésre.

Semmi kétség, a gyztes labda majd mindig a jöv játékosáé...! Nem tudom, Menyust mivel sikerült megnyugtatnia, és terveinkhez

idomítania, de az apród szelíd engedelmességgel állt az asztal mögé, snyújtotta a tálat, kancsót urának, kívánság szerint, miközben bölcsenkerülte Ludmillát, csak lapos pillantásokat vetett felé, s bizonnyal kutyáulirigyelt engem, hogy a duci leányzó mellett szoronghattam az ugyancsak

körülült asztalnál. Konrád úr azonban tudta a rendet. A heroldok megfútták a kürtöket,s fegyverbe szólították a résztvevket.

A társaság asztalt bontott, s nagy zajjal elindult lefelé, a lovagi tornaszínhelyére, amely nem volt más, mint a hajdani amfiteátrum porondja.Az egykori néztér romjait ismertük már els ittlétünktl, de igazán csakmost vettem szemügyre, hogy „idközben" láttam majd ép állapotábanis! Várként már aligha lehetett volna használni (vajh, hogyan ért végetamaz ostrom is - alighanem a szorongatottak szörny pusztulásával!).de egyemeletnyi jobbára még állott a körfalból, s ha nagyrésztmegbontva, de a lépcss ülhelyek néhány sora is használható maradt.

Mindamellett a porond szélén faemelvényt húztak, amelynek árbocain aházigazda és a vendégek címeres zászlait lengette a szél. Nem kis

8/13/2019 Robur 13.


megdöbbenésemre közöttük láttam egyet, amelyen két majom évdöttegy pálmafán! Majdnem oly pontosan, mint Oszkár filmnyomottatlétatrikóján! Meg nem foghattam, hol kerített a várúr mestert hozzá, akiily kurta id alatt ily hséggel megfestette!

A közönség elhelyezkedett. Az asztalvendégek a fa-tribünön, a

népség-katonaság pedig az amfiteátrum kicsorbult klépcsin. Ismét elreléptek a heroldok, kürtöltek egy sort, majd ismer sünk, ahórihorgas mesterfegyvernök kihirdette: - Els párként tjostot ví,kihívóként Oskarus lovag, Burgund palotagrófjának kedvelt hbérnöke,elfogadóként pedig lovag Balambér, Föls- és Alsók, valamint Laposrétura! Jó lovagok, fegyverkezzetek, s ne habozzatok elttünk megjelenni!

A heroldok megint futták egy sort, s hónom alatt a szerelészsákjával, elindultam a porond egyik vége felé, hogy segítsek Oszkárnakbeöltözni.

Ugyanez történt a porond másik végén, ahol azonban Balambér urategész szolgahad készítette föl a párviadalra. Most már tudtam, hogy mi

a tjost: a lovagi tornának legismertebb változata, amikor a bajvívókpáncélba öltözötten lóra szállnak, hónuk alatt egy-egy hosszú rúddal, adárdával, avagy kopjával, s a tér két végér l nekirugaszkodva,egymásnak rohannak, megkísérelve kilökni ellenfelüket a nyeregbl.Olykor ennyi is elég a gyzelemhez, keményebb esetekben azonbangyalog vívnak tovább. Már ha az egyik képes arra, hogy felálljon, amásik pedig, hogy leszálljon a lováról. Ó, nem azért, mert megütöttevolna magát, dehogyis! Hanem mert a szerelése nyom annyit, ha nemtöbbet, mint becses küzd személye.

Mi már régen beöltözötten vártuk Oszkárral a torna kezdetét, amikor Balambér felruházása még félig sem volt készen... Elször jól párnázottnadrágot húztak rá, s a térdét filccsíkokkal még külön körültekerték. Aderekára szintúgy kis párnácskákat kötöztek, majd minderre húzták fel avasnadrágot, ami brre varrt s egymásba kapcsolt vasgykbl állott. Anadrágot széles öv tartotta meg a lovag derekán.

Következett a felstest... Elször is jól kivattázott, steppelt pufajkátadtak Balambérra, s hogy a nyakánál se járhassa át a leveg vagy azellenfél fegyvere, vastag sállal azt is körültekerték. Amikor már bizonyosak voltak benne, hogy nyáron se fázhat meg, ráadták avasinget, amely a térdéig lógott, s a mellvértet, hogy a páncéling nelobogjon a szélben...Végül kipárnázott sapkát húztak a fejére, arra

ráhajtották a páncéling sodronycsuklyáját, s ettl kezdve Balambér lovagmegsznt egyéniség lenni, mert a csuklya orrát-száját is eltakarta.

Közben mások a térdére vaskosarat, sípcsontjára vas lábszárvédt slegalulra vascipt húztak. Ekkor, hogy a lovag meg ne rozsdásodjék (eznem tréfa, tényleg ezért!), s hogy a Közönség tudja, ki ül avasketrecben, arannyal kihímzett, rojtokkal, bojtokkal díszítettselyemköntöst borítottak az egész összeállításra, elöl a lovag címerével.

Ha kívülr l úgy tetszeti, hogy a lovag mindezt odabent túlélte, aköntösre rákötötték a kardot, a bal karjára felhúzták a pajzsot, s kezébenyomták a tompa vég farudat, a kopját.

Úgy állt ott, a porond szélén Balambér lovag, mint önmaga elre

csomagolt szobra! De két apród a biztonság kedvéért két oldalróltartotta, amíg oda nem vezették a lovát: ahhoz mérten a söröslovak

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


visszavezettük ket a pálya két szélére, s a többi már az dolguk volt. Afegyvernököknek, apródoknak a küzdelembe beleavatkozniuk szigorúantilos volt, erre, noha mindenki tudta, a msorvezet mesterfegyvernökünnepélyesen figyelmeztetett.

Rövid ideig álltak egymással szemben, majd Konrád úr

meglobogtatott egy kendt, és ez volt a jel a startra (talán, mert hang asisakokon nem bizonyosan jutott át). A két ló lassú ügetésben, laza kantárszárakkal elindult egymás felé.

A közönség elcsitult. Félúton lehettek egymástól, amikor Balambér kissé megemelkedett

a nyeregben, elredlt, egyik kezével maga elé tartotta pajzsát, amásikkal jól hóna alá szorította a kopját, és belevágta sarkát lovaoldalába A ló leszegte a fejét, és fokozatosan vágtába csapott át. Szintetapinthatóan érezhet volt, ahogy a ketts súly, lóé és páncélosé asebességgel együtt növekszik, s menthetetlenül elsodor mindent ésmindenkit, ami, aki az útjába kerül.

Szemben velük Oszkár is gyorsított valamelyest, de nem kezdettvágtába, s nem látszott, hogy támadásra készülne: igaz, védekezésresem.

Zsinóron közeledtek egymás felé, az összeütközéselkerülhetetlennek látszott. Jobban mondva az, hogy az elremered

kopja pillanatokon belül kiüti a szinte fegyvertelennek látszó ellenfelet.Azután, amikor már csak néhány lépésnyire voltak egymástól,

Oszkár sarka parányit mozdult az állat oldalán, gyeplt tartó kezemegrezdült, s a fürge lovacska oldalazva kitért. Balambér ésvaskereskedése ügy zúgott el mellette, mint az elhajított k, amelynekpályáját a hajítás íve, ereje egyszer és mindenkorramegváltoztathatatlanul meghatározta.

Böcsületére váljék a betanított harci ménnek, hogy talpon maradt;pedig Balambér lovag, hogy döfésre tartott kopjafa a semmit szúrta által,teljes erejével fékezett. A ló lassított, a vastömeg azonban követte atehetetlenségtl elírott pályát; a fizika törvényeit nem a diákokbosszantására találták ki.

Balambér megfordult, és nem értette, ml történt. A térség túlsó végén Oszkár újabb rohamra készen átltt. Balambér

csak azért nem csóválta meg a fejét, mert a vasfazék rajtakiszámíthatatlanul viselkedett, ha lóbálták. Jobb a békesség.

A közönség végképpen nem értett semmit. Sem azt, hogy Oskaruslovag kopja helyett miért markol csupán kurta baltanyelet (mi más lenneaz az izé a kezében?), sem azt, hogy Balambér miért nem ütötte ki anyeregbl, miért vétette el a döfést. No de sebaj, legalább tovább tart a

játék; amely f ként mindig a közönségnek az, hiszen nem szerzi a kékfoltot, viszont mindig gyztesnek érzi magát...

Következett tehát a második összecsapás. Helytelen lennekétségeket támasztani afell, hogy ezúttal bármi is másképpen történt,mint az els alkalommal. Balambér, mondhatni, arra voltbeprogramozva, hogy fokozódó lendülettel rohamozzon, s a kell idbenés távolságban megemelkedve minden erejét, ügyességét ellenfele

telibe találására összpontosítsa, így is tett. Csupán Oszkár, aki közvetlenközelbl látta mindezt, vehette észre, hogy Balambér teljesítménye, a

8/13/2019 Robur 13.


fokozott igyekezet ellenére is nemhogy javult volna, hanem inkább mégromlott. Mivel nem ismerte föl elbbi kudarcának okát, önmagát pedigeszébe sem jutott hibáztatni, ideges lett, amely állapot - függetlenül attól,hogy még a kifejezést nem ismerték - már a középkori emberrel iselfordult. A leeresztett rostélyú sisak különben is elég gyatra kilátást

engedélyezett, s tekintetét a szemébe csurgó b izzadság ishomályosította. Fordult, indult, rohamozott, bökött és nem talált.Alighanem így esett volna akkor Is, ha Oszkár nem lép el megint elle.

A tribün felhördült, a népség, katonaság viszont hallgatott, mertnekik mindegy volt, ki gyz. A sebesülteket elhordani, a fegyvereketmegtisztítani, a lovakat lecsutakolni, a porondot felsöpörni így is, úgy isnekik kell majd.

Középkori divat volt a számmisztika is: egyes számokhoz babonáshiedelmek f dtek, ismer s ez minden mesébl. A tizenháromszerencsétlen szám, a hét viszont szerencsés, noha ennyi feje van asárkánynak. A három pedig különösen kitüntetett szám. Oszkár meg is

elégedett vele. Innen az események drámai gyorsasággal peregtek. Három egymást követ roham, ennyi teherrel a hátán még a

legedzettebb igáslónak is sok. Már nem csak Balambérról dlt a veríték,hanem paripájáról is. Gzölgött szegény állat a rárakott rojtos-bojtostakaró alatt, nyelve kilógott, ina reszketett, s amikor mégis, harmadszor is ügetésre, majd vágtára szorították, hiába tartotta kemény kézzel agazdája, imbolygott, mint a legismertebb közhely a hasonlatok tengerén:árboca vesztett hajó a viharos hullámokon!

Ha látni lehetne a levegbe rajzolt vonalakat, cifra köröket jegyzettvolna fel Balambér kopjavége, amint csalóka ellenfelét kereste a mindbizonytalanabbá váló nagyvilágban. Már elugrani sem kellett elle;elvétette célját magától is.

Oszkárnak azonban immár nem is állhatott szándékában a továbbimanverezés. Most már is szorosan markolta kurta fegyverét, végétmegtámasztotta nyeregkápáján, s amikor a kopjavég kétarasznyiraelsuhant mellette, teljes er vel megnyomta a teleszkóp motorgombját.

A könny, de acélkemény rúd kivágódott tokjából. Fél másodpercalatt hossza ötszörösére ntt, s vége zendülve csattant Balambér mellvértjén.

A lovag váratlan, kivédhetetlen és er s ütéstl elször oldalra fordulta nyeregben, mintha csodálkozna, hogy honnan jön a hang, majd

hanyatt dlt, s lehanyatlott a lóról. Földre zuhanó kopjája felverte a port. Paripáját tovább vitte a

lendület, de terhétl szabadulva lassan megállott, és csodálkozva nézettvissza: Balambér teljes hosszában elnyúlva hevert a földön, s nemmozdult. Ha jól megütötte is magát, más baja aligha történt. Inkább ahitetlenkedés bénította meg, mint a fájdalom: ilyesmi nem történhet megvele!

Pedig megtörtént. Oszkár lecsendesítette apró lovát, s kecses körben megfordulva,

visszaügetett a lassan könyökére támaszkodó Balambérhoz. Mellé érve,lefelé fordította kopjáját, és végét a földre támasztotta.

- Kapaszkodj ebbe, lovag! - mondta egy csepp gúny nélkül. Végtéreis, tudta, hogy a lovag idsebb is, er sebb is, jobb bajnok is nála;

8/13/2019 Robur 13.


veszített, mert a jöv eszével és technikájával nem birkózhatott meg.Balambér azonban elutasította a lovagi segítséget, és odarohanófegyvernökei segítségével tápászkodott föl.

Oszkár vállat vont, s magára hagyva a porba hanyatlott hst, atribün elé lovagolt. Ott felütötte a hokifejvéd rácsát, és olyan mozdulatot

tett Konrád úr felé, amelyet elegáns tisztelgésnek gondolt, de egyátlagos cowboy tüstént visszaltt volna, hívén, hogy Oszkár a seriff lányát követeli. Szerencsére, máskor, más szokások, ezúttal a mozdulatbejött, és Konrád úr a keze ügyében lév koszorút Oszkár elretartottkopjafának végére akasztotta. A koszorú der sen végigcsúszott ateleszkópon, és kijött Oszkár csuklóján. Leszedte róla, és sisakjátkobakjáról lekapva, a koszorút a fejére helyezte. Majd a kopját egyetlenujjmozdulattal - amelyet a közönség, ha lát is, sem ért meg - eredeti,kurta alakjára rövidítette, s mieltt bárki megkérdezhette volna, mikor kötött ez ügyben szövetséget az ördöggel, s mit adott érte cserébe neki,megszólalt:

- Konrád nagyúr! Burgund grófjának lovagja, Oskarus köszönt téged,s kíván hosszú, diadalmas és kövér életet! E csörtét leányod nevében és

jegyében vívandtam, azon biztos reményben, hogy Menyhért apródot, kierre megérett, lovaggá avatandva, a szépséges Ludmilla kezét nékiadod, mivel szeretendi, meg el is tudja tartandani. Éljen a király!

Ez utóbbi mondat - mint késbb kiderült - nem volt egészenszerencsés, mert az országúton éppen két király tartotta magátérvényesnek, a másikat jogtalan és aljas trónkövetelnek bélyegezve. Smert éppen két pápa is volt, mind a két királyt rendesen ki is átkozták, deaz csak házon belül volt érvényes, az ellenfél természetesen továbbimádkozott. Mivel azonban Oszkár csak királyt mondott, név nélkül -mellesleg nem is mondhatott mást, hiszen az egészr l fogalma sem volt!-, mindenki a helyileg érvényesre gondolt, és napirendre tért a dologfölött. Konrád úr azonban megmakacsolta magát.

- Menyhártot, mint ígértem, lovaggá avatom - mondotta. - Igaz, hogya buhurton még némi hiányosságok mutatkoznak teljesítményében, dete, Oskarus lovag a nevében víttál, s jól víttál, noha váltakozó kopjád aza mi vidékünkön nem szokásos, s némileg talányos is. De nem kívánokünneprontó lenni, s okát nem firtatom. Mivel ez ünnep Balambér lovag svalóban szépséges és erényekben gazdag leányom, Ludmilla isten ésember eltti eljegyzésére is szolgál. S ebben nem másíthatja meg

akaratomat és elhatározásomat az sem, hogy bár kétségtelenül fortélyoskopjád segítségével, de mégiscsak tenmagad és egyedül t aznyergébl kivetetted. A szerencse forgandó, mint az régi rómaiakmondották, s attól még Balambér lovag dics lovag maradott, továbbávan neki számos birtoka, amelyet elrehaladott korára való tekintetteltermészetesen jövend neje nevére irat majd. Továbbá velemszövetséges, és esze ágában sincs az eretnek pápa nevében aSzentföldre utazni, hogy közben mindkettnk váraiba az Fekete-erd

bárója, kinek Menyhárt bár derék, de kissé ügyetlen fia, távollétünkbenbetelepedjék!

- Atyám! - kiáltott föl, elhaló hangon Ludmilla, és az ajkához kapott.

Most nyeli le - gondoltam. Oszkár se gondolhatta másként, mert nemvitatkozott tovább, s Konrád úr lovaggá avatta az elébe álló Menyhártot.

8/13/2019 Robur 13.


A szertartás meglehetsen bonyolult volt, s közben sn pislogtamLudmilla felé, várva a szer hatását. De a szemlátomást jó egészségnekörvend, gömbölyded leányzó még a tetszhalálba sem sietetttúlságosan.

Közben díszes miseruhában elkerült a vár papja és Menyhárt, aki

ez alkalomra szintúgy hímzett köntöst öltött, elébe térdelt, ésösszekulcsolt kezét a pap kezében tartott misekönyvre helyezte.- Akarod-e Isten nevében alázatosan elnyerni a lovagi méltóságot, s

a lovagi szabályokat legjobb tudásod szerint betölteni? - kérdezte a pap,és Menyhárt alázatosan válaszolta:

- Akarom.Ludmilla hangosan csuklott egyet, a pap pedig fennhangon így

szólott:- Alázatos fogadalmad segítsen bneid igaz bocsánatához. -

Konrádhoz fordult. - Nagyúr, a jelölt lelke immár tiszta, te következhetsz! Konrád úr kétél kardját elbb Menyhárt jobb, majd bal vállához

érintette, azután a hopmestertl átvéve az elre elkészített kardot éslándzsát, a kardot a fiú derekára övezte, a lándzsát a kezébe nyomta.

- A mindenható Isten tiszteletére lovaggá teszlek! - kiáltottaharsányan, hogy a legtávolabb ülk is hallhassák. - Örömmel fogadlaktársaságunkba! - megölelte Menyhártot, és közben a fülébe súgta, hogycsak a mellette állók hallották: - De Ludmillát hagyd békén, öcsém, mertmáskülönben ugyanezen karddal, amellyel felavattalak, metszem lemindkét füledet...

Ludmilla is hallotta e szavakat, felsikoltott és elalélt. Ettl némi zavar támadott a szertartásrendben, bár senki sem

rendült meg, mert a hajdani leányok, hói a szoros f k, hol a jómodor kedvéért, gyakran ájultak el. Egy bels cseléd ecetes kendt tartottLudmilla fitos orra alá, és várta, hogy tüsszentsen, s felnyissa a szemét.

Ludmilla azonban sápadt, néma és mozdulatlan maradt.- Nem jól van ez így - döntött végre Konrád lovag. - Vigyék föl az

ágyasházba! - intézkedett, s folytatta volna az ünnepséget, kivált atornát, ha a közben f bb páncéldarabjaitól megszabadított Balambér odanem lép hozzá, s így nem szól:

- Valamely árulás és praktika vagyon az dologban.- Inkább csak az nagy meleg - vélte Konrád úr.De Balambér, akit f tött kudarca, nem adta föl.

- Vagy a hitvány trónbitorló cselszövése! - kiáltotta, és Oszkár feléfordult. - küldötte e hitvány szemfényvesztt is, hogy az igaz lovagierényeket megcsúfolja! De még nem végeztünk, öcsém! - s kardjátkirántva, Oszkár elé ugrott. - Kopja után kard következik!

Oszkár hátrább lépett, mert a kardhegy majd az orrát csiklandozta, s, eltekintve a teleszkóptól, fegyvertelen volt. Ki tudja, mivé fajul a dolog,ha Menyhárt a frissen kezébe nyomott dárdával meg nem bökdösiBalambér derekát.

- Lassabban az testtel, uram! - szólt. - Elbb velem mérd összemagad...

Balambér indulatosan félreütötte szabad kezével a lándzsát.

- Sorra kerülsz te is, taknyos, csak várd ki! Elbb véle számolok le!

8/13/2019 Robur 13.


- Adjatok egy kardot! - tekintett körül Oszkár segélykér én. Még csakaz hiányzott! Ahelyett hogy örült volna els gyzelmének, most kockáratette volna - mit is?

Sosem derült ki, mert a várkapu fell sikoltozva futott felénk egyleány, s már messzir l kiabálta:

- Megholt a kis úrnnk! Jaj, jaj, megholt Ludmillácska! Egészenmegholt a lelkem! Egészen ugyan nem, de err l legfeljebb hárman tudtunk. Hatalmas

kavarodás támadt. A nk a szolgálóval versenyt sikoltoztak, a férfiakzavarba jöttek, Konrád úr nem találta szavát. Legtöbben a vár feléindultak, mintha azzal bárkit Is fel lehetne támasztani!

Csak Balambér tartott ki a rögeszméjénél.- Meggyilkolták! - ordította, és ránk mutatott, mivel ekkor már én is

Oszkár mellett állottam. - Ti gyilkoltátok meg a menyasszonyomat is!S kardjával nekünk rontott.Menyus elénk ugrott, egyik kezében a dárda, a másikban a kard, de

Balambér egyetlen suhintással félresöpörte. A dárda ki is esett a fiú kezébl, s a felbszült lovagot, úgy tetszett,

már senki sem állíthatja meg. Konrád úr sem, mert már elindult fel, avárba, a többiekkel.

A kavargó tömegbl ekkor egy ifjú ugrott el fegyvertelenül, sBalambér hátába kerülve rávetette magát, és teljes erejével leszorítottaa karjai. Felismertem: Franciscus volt, a madarak és szerelmesekbarátja. Konrád úr szolgája.

- Fussatok, urak! - kiáltotta felénk, s mi habozás nélkül követtüktanácsát. Menyhártot azonban lovagnak nevelték, s egy lovag nemfutamodhat meg. Már csak kardját tartva maga elé, kiáltozta Franciscusfelé:

- Ereszd el! Ereszd el tüstént! Megvívok én véle!- Vívsz ám a nénikéddel! - mondtam kurtán, és megragadtam

díszköntöse nyakát. Menyus megtántorodott, s elejtette a kardját is.Kétségtelenül több lovagi erény szorult belé, mint tehetség. De abarátunk volt, s végül is csak ez számít. Ez számít igazán.

- Jönnek a csatlósai, és megesznek! - hadartam, és rángattam.Menyhárt immár lehetetlenül követett bennünket.

Jókor, mert Balambér, mint a pelyhet, rázta le magáról a fiút, shadonászva eredt a nyomunkba. Méghozzá, mint elre láttam, nyomába

szegdtek csatlósai is. Bár a pillanatnyi el

ny a miénk volt, az id

és atávolság nekik dolgozott. Bolond, aki akkor latolgatja, hogy szégyen-e a

futás, amikor nem csupán hasznos, de más lehetség úgyszólván nincsis. Szedtük a lábunkat.

A vár felé tartottunk. Végtére az alsó vár udvarán állott a tojás,egyetlen, de biztos menedékünk. S nem törhettük a fejünket azon, hogybár a kiváltó okot a zrzavarhoz mi tálaltuk ki, álmunkban semgondoltuk, hogy még a saját fejünkre hullhat vissza; míg Ludmillácskátkétnapi édes álomba ringatjuk, reánk nem csupán a tetszhalál vár,hanem valóságosan elmetszik a torkunkat! Szép dolog az irodalom, decsak a színházban, ahol a színész tudja, hogy függöny után hazamegy

vacsorázni, akár megholt, akár sem! Shakespeare-t játszani kell és nemutánozni!

8/13/2019 Robur 13.


Kés bánat... De mondom, nem volt nekünk se annyi idnk, se annyieszünk, hogy ezen elmélkedjünk. Örültünk, hogy menthetjük a brünket!Majd ha a tojáson belül leszünk, akkor találgathatjuk, hogy mennyi azannyi és merre az erre...

Úgy tetszett, kis szerencsével tartani tudjuk az elnyünket, és ez

elég ahhoz, hogy elérjük a tojást. Odaértünk a várhoz, és átrobogtunk akapu alatt. Az rség nem tudta, hogy üldözés forog fönn, azt hitte,Ludmilla miatt rohangászunk mi is, a többi néppel. Fény gyúlt azagyamban.

- A trónbitorló emberei! - kiáltottam az rségkapitánynak, éshátramutattam. - El akarják foglalni a várat! Hidat föl!

A szöveg önmagában értelmetlen lett volna, hiszen az rség ismerteBalambért és embereit. Csakhogy a feudális anarchiában, amely a kortminden jobb történelemkönyv szerint jellemezte, sosem volt semmibiztos. Aki ma, öt percre is még szövetséges, az holnap vagy már mostis, ellenséggé válhat. S mi történt? A vlegény már nem vlegény, mert

a menyasszony hirtelen meghalt! De fegyverrel rohan a nyitott várkapufelé! Mit akar? Az rség honnan sejtette volna, hogy bennünketüldöznek? Úgy pedig csak az támad, aki el akar venni valamit! Perszehogy a várat!

S a kapubolt alatt tanyázó katonák, ha már a hidat fölvonni nem istudták, mert az üldözk azon dobogtak, de elébük pattantak, hogyszelíden, de határozottan megkérdjék tlük: mi dolog ez, halottas házbafegyverrel törni be?!

Elértük a tojást. Oszkár a melléhez er sített dobozhoz kapott, éslenyitotta az ajtót. Menyhárthoz fordultam.

- Maradj a közelben! Pontosan két nap múlva, de éjszaka,visszatérünk!

Ebben a pillanatban a fels vár egyik ablakában megjelent Konrádúr, és lefelé mutatott, egyenesen Menyusra.

- Fogjátok el! - kiáltotta sztentori hangon. - Nem lehetett az övé, hátmegmérgezte a leányomat!

Az udvaron kavargó tömeg felénk fordult. Már másodperceink semmaradtak. Beugrottunk a tojásba, és mintha csak egyet gondoltunkvolna, két oldalról megragadva Menyhártot, berántottuk magunkkal t is!

Egy mozdulat, s az ajtó becsukódott mögöttünk.A múlt kívül rekedt.

Most már gondolkodhatunk. Most már töprenghetünk: hogyantovább. Mit rontottunk el, s mit kell tennünk, hogy helyrehozzuk. Vanidnk. Ha tetszik, fél ezredév. De innen jobb eltnni.

Oszkár keze már a gombon.S ekkor belém hasított a rémület.- Vigyázz! - ordítottam föl, és Menyusra mutattam. - nem jöhet oda

velünk!!!Oszkár sápadtan bólintott. -Tudom - felelte. - Most egyirányú utcában vagyunk.És megnyomta a gombot.

6.

8/13/2019 Robur 13.


A gladiátor randevúja

- Helyezd te is kényelembe magad! Menyus azonban a falig hátrált,és sn vetette magára a keresztet.

Nem csoda: Oszkár és én a semmin ültünk, és kényelmesen

hátradltünk. E látvány még az ón, XX. századbeli kortársaim számárais több mint meglep lenne; de mindenképpen több mint amennyit aFeketeerd bárójának frissen lovaggá avatott kamasz fia elviselhetett.Tüstént beláttam, hogy észérvekkel semmire sem mehetek nála, ahhoztöbb id kellene, mint amennyi nekünk rendelkezésünkre állott. Maradt acsoda; középkori embernek az még egyenl volt a valósággal.

- Ne gondolj mindjárt a krampuszokra - tanácsoltam halálra rémültútitársunknak. - Nemcsak pokol van a túlvilágon. Elfordul ott más is - ésujjammal fölfelé mutattam.

Menyhárt felhagyott a kereszthányással.- Az mennyekbl jöttetek volna? - kérdezte, és meg sem várva rá a

feleletet, térdre esett. Így járta csak meg Igazán: a térsrít rendszer, érzékelve a

súlypontáthelyezést, tüstént láthatatlan párnát tett a térde alá, sMenyusunk tíz centire a tojás padlójától a puha semmin lebegett.Megadta magát sorsának, s lehajtott fejjel suttogta:

- Bocsássatok meg hitvány fejemnek! Nem láttam az szárnyaitokat...- Látod, ez már jó válasz - feleltem. - Nem is vagyunk angyalok...

például - mutattam Oszkárra - kicsit lopós, máskülönben aligha lennénkItt. Én pedig, ha senki sem látja, néha piszkálom az orromat... Elégedjmeg annyival, hogy nem a gonosztól valók vagyunk, különben lettünkvolna-e segítségedre?

- És Ludmilla? - rebegte Menyhárt, mert a szerelem nemcsak elvennitudja némelyek eszét, hanem élesíteni is.

- Ne félj, nem halt meg. Most ajánlatosabb volt lelécelnünk{angolosan távoznunk, dekódolnunk, sebtiben az turulkát körösnietcetera), de mire visszatérünk, feléled, s viheted az erddbe,holtomiglan-holtodiglan. Err l jut eszembe, Oszikám, ugye már nemnyomod a gombot?

- Köbgyök is lenne! Már az sóceánban úszkálnánk! Erre az útranincs még program...

- Épp ezért kérdem. Nem is sejted, mennyit mentünk?

- Ahogy a kijelzt elnéztem, legalább egy ezrest...- Mi atyánk, ki vagy a mennyekben! - kiáltottam föl, és Menyus ettl

több izgalommal kezdett rám nézni, mint minden eddigi szövegem után.No persze, igazi ördögök Ilyet sosem mondanak, mert tüstént visszakellene takarodniuk a föld alá! - Nem lenne ideje körülnézni? - jutott azeszembe, s egyben kihasználtam ifjú lovagunk oldódó feszültségét. -Kérlek, ne lepdj meg semmin! Ezen gépezet, mely az tikmony alakjátöltötte volt magára, képes bennünket az dücs múltbavisszaröppenteni... Ezt tévé mostan is.

De mely korban járunk, még nem sejtjük magunk sem... A tojás oldala áttetszvé vált, s mi ismét, azaz változatlanul, ott

álltunk az alsó vár -. helyén. Majdnem ugyanazon a réten, mint anépvándorlás korabeli kitér k idején. Emberi építménynek még -

8/13/2019 Robur 13.


ugyanúgy semmi nyomát sem fedeztük föl. A különbség csupán annyibólállott, hogy még más fák bólogattak körülöttünk, más „elrendezésben",már ahogyan a természet hosszú id alatt formálja önmagát. A f , avirágok, fölöttünk az erdvel borított hegycsúcs persze nem változott;ahhoz több id szükségeltetik, mint ezer esztend. Már ha hinni lehet

Oszkár nagyvonalú idmérésének! sem volt teljesen elégedett vele.- Le kéne kukkantani a lapályra! - mondta.- Még csak az hiányzik! - tiltakoztam hevesen. - Egyszer már

lekukkantottunk, s nem gyztük menteni az irhánkat! Csak semmi bohókalandosság! Megpihenünk egy kicsit, míg Konrád úr indulatai és azudvaron gyelg kíváncsiak lecsillapodnak, s visszatérünk.

- Logika zéró - esett saját stílusába hirtelen Oszkár. - Hibásvisszacsatolás, zárlatveszély. Vissza ugyanoda egyenl visszaugyanakkor. Jelen helyzet törölve.

- Vagyis ott lennénk, ahol a part szakad - bólintottam. - Akár le se

léceltünk volna... Azaz, akármikor vagyunk most, hülyeség, hogy ittvagyunk... Menyus, nem kell Idefigyelned, ezt úgysem érted.Tulajdonképpen én sem, de ez most nem számit. Ide figyelj, Oszkár!Addig ésszer a következtetés, hogy ha nagyot ugrok elre saját kiindulóidmhöz mérten, akkor elugrom a saját életemet... De egy-kétnapot ki vesz észre? Ki érez meg?

- Nincs kipróbálva...- Szerencsére az sem, hogy tényleg a saját nagypapám lennék. De

rendben van, azt jobb nem kipróbálni, mert még bejön. Két napotazonban át lehet akár aludni is. Mondjuk, aki nagyon elfáradt, és altatótvesz be, vagy akit megoperálnak, és utána nem engedik egy idremagához térni, az sincs tudatánál két napig, és nem hiányzik neki ilyencsekély id. St! Jut eszembe, hiszen Ludmillának szintúgy kiesik azéletébl, és eszünkben sincs emiatt aggódni!

- Valami baj van? - aggódott Menyhárt, a lány nevét hallván.- Van, de nem ott és nem úgy, ahogyan gondolod, fiú - mondtam, és

újra Oszkárhoz fordultam. - Ha követjük a te logikádat, két napotcsúsztatunk... Bennünk nem okozhat kárt, ha az iménti szökéshezképest két nappal késbb térünk vissza, de szerintem abból se lett volnabaj, ha rémületünkben nem a múlt felé indulunk, hanem óvatosan kétnapot elre lépünk, Ludmilla feléledésének idpontjára. Ennyi meg se

kottyant volna Menyusnak, és ez a lehetség még most is fennáll. Tudsz jobb megoldást?

Oszkár nem tudott. De ez csak sokkal késbb derült ki, ha ugyan ami, meglehetsen elképeszt viszonyaink között egyáltalában ajánlatosilyesmivel bonyolítani a dolgot, mint „elbb" meg „késbb". Jó, ha idbenmeg tudunk kapaszkodni a „most"-ba!

Most ugyanis az történt (lám, már az is abszurd, hogy múlt idejigeragot kell használnom a jelen idej idhatározó után!), hogy mielttOszkár válaszolhatott volna, éles füttyszó hasította a levegt,valahonnan a fák közül. S a túloldalról hasonló felelt rá. Majd mindkétoldalon egy-egy alak vált ki a sl, és közeledett felénk. Id kellett,

míg meglátták egymást, mert közöttük állott a tojás.Menyhárt riadtan nézett körül, de megnyugtattam:

8/13/2019 Robur 13.


- Csak mi látjuk ket, k nem látnak be ide... Most te is kisangyalvagy, viselkedj méltósággal.

A két fiatalember nagyjából hasonlított egymáshoz. Ámbár az egyikrruhát viselt, némileg hasonlót a késbbi nomádokéhoz, akiketkorábban láttunk, míg a másik kétségtelenül római szabású tunikát, azaz

a térd fölött végz, ujjatlan inget. A brruhás kezében rövidhajítódárdát tartott, övébe baltát tzött, míg a másik mindössze rövid,görbe kardot fogott. Ez utóbbi meglepett, hiszen a rómaiak kardja, eztminden történelmi filmbl tudhatjuk, egyenes és kétél volt. De hát eznem mozi…

Megkerülték a tojást, és a tövében összetalálkoztak. A füttyökbl sejthet volt, hogy barátok, mégis meglepett, hogy

kézfogással üdvözölték egymást, mint akár két lord a krikettklubban.- Örömvel lát én, Bertus - mondta a brruhás.- Üd szoros, szó kevés - felelte a másik. - Kol nap rajta manus én üt.

Bertus liber, indul oda nép.

- Pel szabad, Bertus?- Pel. Bertus hata, maga ház belen. A brruhás e szavakra láthatóan boldogan megölelte társát, én

pedig kérden néztem Oszkárra: miért nem fordul dobozához? Hiábaismer sek a szavak, tolmácsra lenne szükség mégis!

Oszkár se vélte másként, és keze a gombokon matatott. - Saját nyelvünk, korai állapot - közölte a masina, majdnem

ugyanolyan szaggatottan, mint a kinti társalgók. Átfutott a fejemen, hogymiféle hasonlatosság kerekedik egy beszélt nyelv korai, kezdetlegesállapota s kési, komputeres változata között, de ajánlatosabbnakláttam, ha nem mélyedek el túlságosan a dologban. Annyi mindenesetrekiderült, hogy a tógás neve Bertus, és ugyanazon népbl való, mint arruhás, mi több, amelynek hozzájuk mérten mind kisebb utódaivagyunk mi hárman is, elbb Menyhárt, majd én, s lesz Oszkár...

Továbbá kiderült, hogy Bertus hazakészül, várják is, de elbbvalaminek „holnap" még történnie kell. S eszünkbe jutott, hogy minthalatin szavakat is hallottunk volna...

- Oszkár - ötlött fel bennem a gyanú -, alighanem akkor vetted leujjadat a gombról, amikor ez a föld még római provincia volt!

- Meglehet - felelte savanyúan Oszkár, és ráparancsolt a dobozra,hogy tolmácsoljon tisztességesen.

Hanem addigra kint a két alak már búcsúzott, s elvált egymástól. Arruhás elmerült az erd s jében,Bertus pedig letelepedett a tojás tövében, és görbe kardjának élét

vizsgálgatta. Mintha csak várt volna még valakire... Valami csorbulástfedezett föl a kardon, s elbb körmével piszkálta, majd fenni kezdte atojás falán, amelyet nyilván sima, kemény sziklának vélt.

- Jót tesz ez ennek? - néztem kérden Oszkárra.- Ártani nem képes, de rossz helyen csinálja, mert ott az ajtónyílás.

Nem látja persze, de az a szerkezet kényes pontja... - Zavard el! -tanácsoltam. - De ne ijessz rá!

- Egy floppy discnek (adatmódosító programnak, kibicnek etc.)

semmi sem drága - mondta Oszkár, de bütykölt valamit. Bertus barátunkelkapta a kezét, mintha megszúrta volna. Csodálkozott, mivel nem látott

8/13/2019 Robur 13.


sehol egy szemnyi tüskét sem a sziklán, újfent hozzáért. A mikroáramazonban ismét csípett rajta egyet, mire felhagyott a kísérletezéssel, hogyéppen egy idgép oldalán köszörülje a vaskardját.

Megkerülte a tojást, és hátát nekitámasztva, fütyürészett. Oszkár ebben már nem látott veszedelmeset, sem a támaszkodásban, sem a

kissé hamis füttyszóban, s nem szurkálta tovább. Már csak azért setehette, mert figyelmünket új látogató kötötte le: az erd szélén ifjúleányzót pillantottunk meg, bokáig ér , fehér ruhában, amelyet bronzcsattartott a vállánál, tarkóján kontyba kötött hajjal, lábán brsaruval. Futvaközeledett a legényhez, aki tüstént ellökte hátát a tojástól, és kitártkarokkal várta.

- Quem tibi refugere esse? - kiáltotta.- Sine calamitas! - nevetett a lány, és a fiú karjába futott.- Megint egy új nyelv! - morgott Oszkár.- Nem új - csodálkozott Menyhárt. - Latinus.- Persze, hiszen ti még azt is tanultátok! – ütöttem a fejemre. - Hát

fordítsd, ha érted!- Küssé konyhai az grammatikájuk, s pórias az ejtésük - fitymálta a

kint lévket Menyus -, de azért értem ket... Az ifjú pár azonban elbb hosszan csókolódzott, ami kétségtelenül

kellemes cselekvés lehet egy szép lánnyal, de elssorban akkor, hamaga teszi az ember, s nem csupán szemlél je mások örömének.Kénytelenek voltunk kivárni, s akkor sok fölösleges és unalmasungyumbungyumkodások között kiderült, hogy Bertus helybéliszármazású gladiátor; a leányzó pedig egy elkel rómainak a lánya.Nem tévedtünk tehát, amikor a tartózkodásunk idejét a római provinciavalamelyik évére tettük.

Kiderült továbbá, hogy jól sejtettük az elbbi beszélgetés értelmét is:Bertus másnap valamely viadalra, ezek szerint gladiátor párviadalrakészül, melyet, ha megnyer, visszatérhet saját népéhez, családjához.Csak nem Tulliával, azaz a lánnyal együtt készül erre...?

Senki se várhatott tlünk többet, mint azt, hogy láthatatlanul is,szerencsét kívánjunk nekik. Ámbár a gladiátorok, ha veszítettek, ritkánélték túl, s ha mégis, aligha nyerték el gazdag római lányok kezét. Demindez nem a mi dolgunk volt. Óvakodtunk attól, hogy a legcsekélyebbmértékben is beleavatkozzunk hajdan volt ügyekbe, elegend nekünkbellük annyi is, amennyit eddig fölvállaltunk! Csakhogy.

Csakhogy az ifjú szerelmespár már búcsúzkodni kezdett, s Bertusmagabiztosan állította:- Csöppet se aggódj, kedvesem, gyzök, s megkapom a doctortól a

rudist (nem tudom, mi az a rudis - tette hozzá Menyus)... - midn zörgéshallatszott az erdszél bokrai között, amelyek rég láthattak ekkoraforgalmat, mert ezúttal három, állig felfegyverzett, marcona alak lépettel mögülük. Rövid, egyenes, igazi római kardjukat elretartvaközeledtek.

- Ne mozdulj, Bertus! - kiáltotta a középs, akinek vértjén színesszalag jelezte, hogy a sarzsi. - S ne próbálj szökni!

- Miért szöknék? - kérdezte a gladiátor.

- Nem kértél engedélyt Dominus Atticustól, hogy elhagyd a ludust... Skülönösen nem arra, hogy munus eltt asszonnyal találkozzál!

8/13/2019 Robur 13.


Az egyik fegyveres a lány felé indult, aki ekkor már néhány lépésselodébb állt, s arcát kend jével eltakarta, hogy ne ismerjék föl.

- Fuss! - kiáltott rá Bertus, és kardját maga elé tartotta.Tullia futásnak eredt, és megkerülte a tojást, de ott, annak

takarásában megállott, és hozzátapadva várta, figyelte, mi történik a

túloldalon szerelmesével. A nyomába eredt fegyveres, hogy Bertusnál kardot látott,visszafordult, társaihoz csatlakozott. A három katona néhány lépésnyiremegállott a gladiátortól.

- Csak nem akarsz velünk szembeszállani? - kérdezte némilegmeglepdötten a szalagos.

- Eszembe sincs - felelte Bertus. - De ha megtámadtok, az életemetvédem.

- Egy napért érdemes? - gúnyolódott az egyik katona.- Állj ki velem te holnap, s akkor meglátjuk – felelte Bertus. A katona

kiköpött.

- Én harcos vagyok, nem rabszolga!- Mégis fogdmeget játszol a saját városodban!- Hol itt a város? - nézett körül a katona. - Kint vagyunk az erdben, s

nagyon úgy fest a dolog, hogy szökött rabszolgára vadászunk... Bertus felemelte kardját, és a beszél hátralépett, elhallgatott.- Ne hadonássz, trák! - lépett közbe a szalagos. - És te se jártasd a

szádat, Vulpio. Bertus veterán gladiátor, egy híján harminc párviadalbangyzött. Hiába hsködsz, ha a porondon kellene találkoznod vele,szkölnél... Lehet, holnap megkapja a rudist, és akkor megmetszi arödet. Err l ennyit. – Visszafordult a gladiátor felé. - Urunknak fontos aholnapi ludus. Sok pénzébe került, s nem szeretné, ha a legnagyobbattrakciója elmaradna.

- Nem is fog elmaradni. Gladiátor vagyok, nem közönségesrabszolga - mondta Bertus -, és elretartotta a szablyát. - Fogd akardomat.

A parancsnok átvette a kardot, és megragadta Bertus karját. Amásikat a katona fogta.

- Biztonság kedvéért kapd el a nt is! - mondta a szalagos aharmadiknak.

- Hanem ezt már nem trhetem! - ugrott föl Menyus.- No nézd csak! - Csodálkozott Oszkár. - Már te is kezded?

- Lovag vagyok! - felelte méltóságteljesen Menyhárt. - Csak az iménttettem fogadalmat reá, hogy védelmezem a ni ártatlanságot!- Ártatlanságról itt már alig eshet szó - jegyeztem meg, de Menyhárt

harciasan vágott a szavamba:- A leány védtelen! Lovagját lefegyverezték. Ki védi meg?! A katona széles ívben elindult a tojás körül, és Oszkár fapofával

mondta:- Van benne valami igazság. De hol a kardod, Menyhárt?- Neked meg hol az humanitásod?! - kiáltott fel Menyus, és a lányra

mutatott, aki egész testével a tojáshoz tapadt, mintha belé akarnasimulni, felszívódni benne, hogy ne láthassák.

Pedig a katona egyre közeledett, s már csak pillanatokon múlott,hogy megpillantsa a lányt.

8/13/2019 Robur 13.


- A chip álljon belétek! - mondta a foga között Oszkár, és megnyomtaa gombot.

Az ajtó eltnt, s mivel Tullia éppen annak helyén lapult a tojáshoz,arccal elre bezuhant, mint a k, aminek hitte volt a tojást. Csak azértnem ütötte össze magát, mert a térsrít önmköden közbelépett, s

mire elérte volna a talajt, mintha habszivacs matracra esett volna,felfogta a lányt. Tullia úgy maradt, a katona pedig körüljárva a tojást, amelynek ajtaja

persze tüstént helyére billent, jelentette parancsnokának: nincs ott egylélek sem rajtok kívül!

- Neki sikerült megszöknie - állapította meg az éleselméjen. -Gyere! - mondta Bertusnak, és elrelódította. A gladiátor megkönnyebbülten engedett.

Mi annál tanácstalanabbá néztünk egymásra és a még mindigmozdulatlanul fekv nre.

t ugyan hová vigyük?!

7. A prokonzul csapdája

Az elefántcsont kockák zörömböltek az ónpohárban, ahogyan aprokonzul kövérkés, mégis er s keze megrázta ket. Azután egyenergikus mozdulattal az asztal sima márványlapjára borította, és atalusok szétgurultak.

- Venus! - kiáltott föl örvendezve a prokonzul, mert a négy kockamind más számot mutatott: 1-et, 3-at, 4-et és 6-ot. Ez volt a legjobblehetséges dobás, mert a taluson 2-es és 5-ös nem volt, csak a fentinégy szám. Két oldalát legömbölyítették, azokon nem tudott megállni akocka. Volt alkalmunk kitapasztalni, mert már jó ideje játszottunk, ésGaius Atticus feszt nyert. Hovatovább visszanyerte a pénzt, amit leányamegmentéséért jutalmul adott nekünk.

- Aki Venust dob, az a rex bibendi! - jelentette ki elégedetten. - Neszabadkozzatok hát, mert az én jogom és kötelességem, hogymulattassalak benneteket! - Intett a mögötte álló rabszolgának. - Töltsmulsumot!

S a serlegek megteltek mézes borral.

Innunk kellett, noha kedvünk se vitt rá, szokva se voltunk hozzá.Várható volt, hogy elbb-utóbb berúgunk, s akkor nem tudom, mi lesz.Egyedül Menyhárt állta a sarat, hiszen a középkorban csak alegszegényebb jobbágy ivott vizet, amely többnyire fertzött volt;asztalra mindig bort adtak föl. De könny újbort, mert azt értékesebbnektartották az óbornál. Ez az édesített római ital azonban nehéz, f szeresbor volt, és már éreztük erejét: a fejet tzbe hozta, a testet viszontólomsúlyúvá tette...

Mondom, egyedül Menyusban reménykedhettünk. Már csak azért is,mert volt az elkel patriciusfi, mi ketten mellette csupán alázatoscliensek lehettünk, akik útjára elkísértük. E szereposztást részint

Menyhárt latintudása, részint egyedül elfogadható öltözéke indokolta. ugyanis változatlanul azt a selyemmel hímzett és arannyal kihányt

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Gondolod, hogy nem mentem volna inkább a jó zsíros, gazdagJúdeába?! Höhö! De ugye, konzulból kett van, s szolgálati évük letelteután azon a provincián osztozkodnak, ami éppen üresedésben van!Letelt az idnk, és mivel anyagilag, politikailag is egyformán er sekvoltunk, jobb híján kockát vetettünk. Én kutyát dobtam, így aztán

Poncius Pilátus vitte el a bséges Júdeát, nekem pedig maradt ez! S a prokonzul egybl kihajtotta a teljes kupa mulsumot. Jobb is, hogy így tett, mert legalább nem láthatta, mint reagál

szavaira Menyhárt, akit e bejelentés bizony elsápasztott; már - shozzánk mérten még - azon kor gyermeke volt, amely e névre nagyobbindulatba jött, mint akár az ördögére is!

Felugrott, s elfúló hangon rebegte:- Oda akarok menni! Talán még láthatom a Földön...!- Semmit se láthatsz - nyomtam vissza a lectusra, azaz a hever re,

mivel a rómaiak tudvaleven fekve s könyökölve ettek, ami nagyonkényelmetlen dolog, mégis megszokták. - Mer káprázat csupán -

nyugtattam. - Vedd, hogy álmodod az egészet! Barátunk bal keze egyik körmét belevágta jobb keze fejébe, hogy

kiserkedt rajta a vér.- Elválik, ébredéskor nyoma lészen-é ennek, vagy sem! - sziszegte, s

erre jobb volt semmit sem felelnem. Szerencsénkre, a prokonzulnak semélesítette a figyelmét az elfogyasztott sok bor, és elméjevisszakalandozott a ludikra, azaz a rendezend cirkuszi játékokra.

- Megmondjam, miféle meglepetést készítek el? - nevetett cöcögve.- Hoztam magammal egy gladiátort a székvárosból. Már az vidékRómához képest! Gondoljátok el, mennyire vidéki akkor az, ami itttalálható... Az én rangom nem engedheti meg, hogy harmadosztályúgladiátorok poros verekedését nézzem... Csinálhatnám persze azt, hogykihirdetem: munus sine missione lesz, de az ilyen isten háta mögöttihelyeken az is veszélyes, ha a vesztesek nem hagyhatják el élve aporondot, ha mindet meg kell ölni! Mert mi van akkor, ha a vesztes nemgyöngébb, hanem éppen a város kedvence, de rossz napot fogott ki,vagy egyszer en csak megcsúszott egy madárkakán? Fenékre ül, elejtia fegyverét, és ha elre kimondom, hogy „nincs elbocsátás", akkor aközönség háborogni kezd... Ha engedek neki, oda a tekintély, nem is azenyém, hanem az Impériumé; ha kitartok, még én szítom a lázadást!

- Nem irigyellek a gondjaidért, uram - mondtam, és Venust dobtam

én is. Elém tolt tíz sestertiust.- Ügyesebb vagy, fiú, mint a patrónusod! Nos, azért is lettem ideges,amikor lementem a laktanyába, hogy megnézzem a holnapi munusonfellépket, s kiderül, hogy a legjobb gladiátor, az iskola veteránja,ráadásul a tartományban született ipse, engedély nélkül elkóborolt! Mégcsak az hiányzik, hogy megszökjön verseny eltt, s netán lepaktáljon azelégedetlenkedkkel! Igaz, rabszolga, de kint, az erdben otthon van!

- Mint hallom, holnap utoljára áll ki. Ha gyz, többször már nem kellaz életét kockáztatnia - szólalt meg hosszú id után elször Oszkár, ésVenust dobott is. Csak Menyusnak nem volt szerencséje, igazolva ababonát, hogy szerelemben és játékban nem fér össze a szerencse...

- Éppen ez az - vette vissza a poharat a prokonzul, mert megint következett. - Rómában nincs titok. Nem csupán az Urbsban, de az

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


jöttek a kereskedk, azután a kocsmák és így tovább. A köztársaságbukásának idejére, s a római Impérium kialakulásának éveire,amelyekben éppen jártunk, ha a tartomány székhelyénél kisebb, deazért eleven városka ntt a síkon, amit különben az is bizonyít, hogynemcsak a XX. században, de majd kétszáz évvel késbb is, virágzik

még.- Különös - mondtam a boltíves házifürd medencéjének kellemesmeleg vizében elnyúlva -, hogy akármikor landolunk, valamisporteseménybe ütközünk...

- Ahol pálya, ott játék - felelte kurtán Oszkár. – Ha amfiteátrum, akkor gladiátorviadal, ha középkor, akkor lovagi torna, ha a te korod, akkor foci. A pályákat is mindig ugyanott építik, akár csak a templomokat.

Ha ásót ragadsz, kiderül, hogy idtlen idk óta mindig az állott ahelyén. Ennyi az egész.

- És mi lesz kétszáz év múlva?- Levegház.

- Az ml?- Óriási csarnok, akkora, mint a pálya, de átlátszó, hogy a fény

bejusson. Nem üveg, mert az kizárja az ibolyán túli sugarakat, hanemspeciális manyag, amely feler síti: úgy napozhatsz benne, mint amagas hegyek között. Egyúttal segít nehéz levegt csinálni.

A levegház ugyanis oxigéndús, csiramentes levegt biztosit, amisajnos, a mi korunkra meglehets hiánycikk. Bár az a fajta esztelenlevegszennyezés, ami a ti idtökben divatban volt, már régen tilos, dekövetkezményeit viseljük. A mi levegnk jóval hígabb, mint a tiétek.Ezért építünk levegházakat, ahol mindenki hetenként egy napot eltölt,hogy feldúsuljon a tüdeje...

- Az levegégben sokféle ártalom lakozhat - jegyezte meg Menyhért.- Pestis, lepra, lidérc!

- Ó, kis ártatlanom! - sóhajtottam föl. - Te még azt a jó büdösporfüstöt sem ismered, nemhogy a savas est... A döghalált ki lehetirtani egy jól irányzott tszúrással, de a gyárkémény füstjét, akipufogógázt és cigarettát nem a Jóisten, hanem mi, gyarlóteremtményei találtuk föl. - Oszkárhoz fordultam. - Ha jól értelek,sportpálya lesz a ti idtökben is ugyanott, csak a vívás célja és formájaváltozik... Nem kard, háló és kopja, nem is brlabda, hanem a tisztaleveg a fegyveretek!

- Ami éppen a legdrágább - mondta Oszkár, és odatartotta hátát arabszolgafiúnak, hogy az szivaccsal jól ledörzsölje. Ekkor Tullia lépett a szurokfáklyákkal világított szk helyiségbe.- Elég meleg a víz, fiúk? - kérdezte fesztelenül, s ügyet sem vetett

arra, hogy az említett szivacson kívül semmi egyéb nem fedettbennünket. Igaz, a rómaiak nem csináltak az ilyesmibl akkora ügyet,mint késbbi szemérmes korok, de Menyus elpirult, és behunyta aszemét. Ettl ugyan nem lett láthatatlan, azonban azt sem látta, hogyTullia egyetlen mozdulattal kioldja a köntösét tartó fibulát, a ruha alábához hull, s , csupán abban az egy szál selymes brben maradva,amelyet születésével kapott, s azóta is vele n, elmerül mellettük az

illatosított meleg vízben.

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


nem állhat. Egyszer en eltapossa. És Róma nyugodtan alhat: egylázadó-vezérrel kevesebb.

- Meg egy ölésre alkalmas férfival - tette hozzá szokott szárazstílusában Oszkár. A nyíl talált.

- Bertus több annál! - kiáltott föl Tullia, s apró, de energikus kezével

akkorát csapott, hogy a víz magasra fröccsent. Egy rabszolga tüsténtelreugrott a faltól.- Úrnm?- Semmi - Intett a lány, s a szolga eltnt. Tullia pedig csendesebben

folytatta: - Ti nem éltek az Urbsban, nem érthetitek, mit érzek én... Nemis fontos.

Bertus halott, noha még nem sejti.,. Hacsak... nem segítetek, hogymegmentsük...

- S apád? - kérdeztem.- Fütyülök rá - vont vállat a lány. - Fütyülök a politikára. Neki csak az

a fontos, hogy jól megszedje magát prokonzulsága alatt, pedig Itáliában

szép birtokaink vannak!- Manapság drága az élet - mondta Oszkár. - Te is sok pénzébe

kerülhetsz.- Ellenségem vagy, fiú? - nézett rá mereven, er sen festett

szemöldöke alól a lány.- Csak tárgyilagos - felelte Oszkár. - De hogyan segíthetnénk?- Meg kell szöktetni Bertust.- Módja volt rá, s nem akart. Hallottad.- Akkor még nem tudta, hogy ki lesz az ellenfele.- S gondolod, hogy ha megtudja, megfutamodik elle?- A halála ell fut.- De férfi! - kiáltott fel Menyus. - S egy lovag túler ell sem menekül

el.- Persze - bólintott Tullia. - Ezt kedvelem benne. De mit érek egy

férfias hullával?- Megfontolandó érv - nézett ránk Oszkár. - Uraim, mit tehetünk egy

hölgy érdekében?- Ma már semmit - mondtam. - Ma már volt egy menetünk. Holnap

felkeressük a fiatalembert, és megkérdezzük az véleményét is.- Holnap már kés! - tiltakozott a lány. - Napvilágnál nem lehet

szökni! Különösen annak, akit már jól riznek is.

- Nem szöktetésre gondoltam - válaszoltam. - Ismerem a Bertus-féléket, s ebben patrónusomnak - Menyus felé intettem - igaza van: nemszöksek, inkább szegjék a nyakukat.

- Tehát nem számíthatok rátok - legyintett a lány, és felállott. Derékigkiemelkedett a vízbl. Fehér bre oly sejtelmesen világított a fáklyák r tfényében, hogy még újdonsült lovagunk is elfeledte becsukni a szemét...Egy pillanatra veszélyben forogni éreztem hódolatát a szintúgy csinos,de húsosabb Ludmilla iránt. Még szerencse, hogy belle nem ennyit,de egy tenyérnyit sem láthatott pucéron ez idáig. - Törülközt! - kiáltott alány, s egy rabszolga elre melegített, puha kendt borított a testére. Acsábítás megsznt.

- Ne hamarkodd el! - találtam szavamra én is. - Gyzni is lehet. Mégemberhegyek ellenében is. Csak meg kell találni a módját.

8/13/2019 Robur 13.


- S te megtalálod? - nézett rám a lány úgy, hogy megirigyeltem agladiátort.

- Talán - feleltem, s visszakérdeztem: - Te miért bízol éppenmibennünk?

Tullia tetl talpig törlkbe burkolódzott, s menni készült.

-Ti nem vagytok római polgárok. De barbárok sem. Nem tudom, kikvagytok. Csak azt tudom, hogy mások vagytok. Egyszer segítettetekrajtam, gondoltam, számíthatok rátok másodszor Is. Az elsért apámfizetett. A másodikért én, mennyit kértek?

- Elre semmit - feleltem, s szerettem volna befejezni a beszélgetést.- De csodállak: nem félsz?!

gösen fölvetette kontyos fejét.- Egy római prokonzul lánya?! - mondta, és faképnél hagyott

bennünket.

8.„ Ki kit legyz..."

Menyhárt könnyedén pattant föl a lóra. Aranyos ruhája csillogott anapfényben, nyakig ér , hullámos haját lobogtatta a szél. Mi azonban,egyszer cliensek, csak gyalogszerrel követtük.

A prokonzul err l nem tehetett, nekünk pedig a választott szerepetvégig kellett játszanunk. Kérésünkre, hogy szeretnénk meglátogatni agladiátorkaszárnyát, Menyhárt számára tüstént lovat rendelt, s kíséretülegy századost. is lovon ült, mi pedig szedhettük a lábunkat.Sajnáltam, hogy szerény mopedemet nem hoztam magammal;alighanem befért volna a tojásba. Igaz, pótülése nincs, s szegényOszkár talpalhatott volna egymagában. Ámbár nem tudom, mit szóltakvolna a derék rómaiak, ha a berreg kerekek megindulnak alattam! S mitmondtam volna én?

Szerencsére néhány száz méterr l volt szó csupán; azt is jólkiépített kövesúton tettük meg. Ahogyan elhagytuk a város kapuját, már megpillantottuk az amfiteátrum ép, emeletes falait. Mögötte a várhegyerds oldala emelkedett, tetején - közelr l nem látszott - zömök,négyszögletes képítménnyel. Vajon Veronika tudja-e, hogy a vár helyén már az ókorban római rtorony állott? Hiszen a népvándorlás kori

megállónk alkalmából már nyomát sem láttuk... Viszont hamarosan teljes terjedelmében elttünk állott azamfiteátrum tövében az az épület, amelyben kis híján otthagytuk afogunkat! Zömök fehér falai ismer sen emelkedtek, noha némikülönbséggel; bizonyára késbb többször átépítik. S nekünk akkor nemsok idnk volt (lesz!) a nézeldésre, hogy stílustani megfigyelésekettegyünk.

Kétségtelenül ugyanazon a bejáraton léptünk be, mint akkor. A falakzömökebbeknek tntek, s kevesebb ablaknyílás törte át ket. Középen,ahol az átrium vízmedencéjét kerülgettük, ezúttal csupán simára döngölt,agyagos udvart találtunk. Rajta félig fegyverkezett gladiátorok

gyakorlatoztak.

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Társalogtunk még egy sort, majd megköszöntük a szíveslátást, éselbúcsúztunk. A centurió a kapuban csatlakozott hozzánk, de mi t isútjára bocsátottuk, mondván, hogy további kalauzolásra nincsszükségünk. Szabadkozott, alighanem a prokonzul nagyon a lelkérekötötte, hogy tartson szemmel bennünket, de er szakoskodni nem mert.

Amint magunkra maradtunk, beszámoltam a kurtakapcsolatfelvételr l és a megbeszélt randevúról.- Hátha még azt is tudnám, hogy mit mondunk neki - sóhajtott

Oszkár. S nem volt, amivel vigasztalhattam volna. Hiszen ha felfedjükBertus eltt, hogy mi vár rá, esetleg kétségbe ejtjük!

- Nem oly vitéznek tnend ! - mondta Menyhárt, s neki lett igaza.Bertus pontban délben, mintha csak levezet kocogást tartana,megjelent a patak árnyas partján. Nem követte senki, már nem tartottaka szökésétl. Figyelmesen meghallgatta részint latinul, részintanyanyelvünk vélt ókori változatán eladott beszámolónkat. Alighanemaz utóbbi, noha abból értett meg kevesebbet, keltett benne annyi

bizalmat a sohasem látott, különös figurák iránt, akik voltunk, hogyfaggatózás nélkül elfogadja beavatkozásunkat és tanácsunkat. Nemmutatott különösebb megrendülést, amikor megtudta, hogy mi vár rá;önbizalma volt oly er s, vagy a gladiátorsors, a tudat, hogy mindenszereplése egyben az utolsó is lehet, edzették meg - nem tudhattuk,nem is találgattuk.

- Többet aligha tanult a germán, mint én – mondta (elhagyom a szószerinti idézést, s köznapi nyelvünkön tolmácsolom inkább). - A többiszerencse dolga.

- Elször is, nem bízhatod a szerencsére, mert a szabadulásod függle, s nemcsak a te sorsod forog kockán, hanem azoké is, akik várnaktéged, akik számítanak rád... Másodszor pedig, lehet, hogy nemügyesebb nálad, de er sebb, ez bizonyos. Ha feldönt, nem állhatszellent neki!

- Nem olyan könny engem feldönteni – mosolygott marconán.- Gondolkozz! - szólt vitánkba Oszkár. - Szándék: téged feltétlenül

ártalmatlanná tenni. Azért hozták, ez egy. A sorsolás csalás lesz, hogy tikerüljetek szembe egymással, ez kett. Három...? Te se tudod, én setudom. k tudják. Mire te is megtudod, kés. Már a porondon vagytok,és gyz. Készülni kell.

- Azt teszem.

- Láttam. Kevés. Tudod, mi lesz az fegyvere?- Én trák módra vívok. Úgy oplomachus.

A választ nem nagyon értettük, mert ugyan honnan tudtuk volna,hogy a gladiátorviadal egyik szabálya éppen az, hogy soha nemállítanak szembe egymással két azonos fegyverzet harcost. A nézkérdekldését fokozta az, hogy más-más eszközökkel, tehát más-másmódon igyekezett a gladiátor legyzni ellenfelét.

Nem árulhattuk el, hogy minderr l fogalmunk sincs, ezért Oszkár, jövend egészségr és gyakorló sportember, két, viszonylag egyeneskarót ragadva föl az erd elhullajtott ágai közül, próbát ajánlottBertusnak, aki ugyan nem értette a célt, de ráállt. Ügyesen és nagy

er vel támadott, s meglepdött, amikor harmadik, negyedik rohama iscsupán a levegt találta. Oszkár hol egy táncos lépéssel, hol csupán

8/13/2019 Robur 13.


felstestének mozdulatával kitért elle, s a kardot helyettesít karónéhány centire suhant el tle. Azután villámgyorsan riposztozott, és aszáraz fa nagyot csattant Bertus brén.

- Bocsánat! - eresztette le fegyverét Oszkár. - Kit gladiátor vagy,kétségtelenül, de ahol én élek, ismerünk néhány olyan fogást, ami neked

új, s bizonyára meglepetés lenne ellenfelednek is... Ügyesen fejezte ki magát. Én tudtam, hogy miben, hol a különbség:bármily kifinomult lehetett Is az ókori párviadal technikája, a modernvívás tudományos alapon kikísérletezett elemeit nem ismerhették.Sajnos, ehhez sem értek sokat, de a kurta bemutatóból kiderült, hogy amai tr- vagy kardvívás alapfokú mozdulatai is hatásosabbak, mint azókori párbajé. S beláttam, hogy úgyszólván az egyetlen, amit tehetünk,ha a rendkívül rövid id alatt, ami a rendelkezésünkre állott, Oszkár betanít néhányat közülük a tehetséges és remélheten készségesBertusnak.

Ekkor azonban Menyus új ötlettel állott el.

- Mi lészen, ha az germanus nem gyzend, de nem is vész? Bertuspáncélban lészen, mint Balambér vala, s az páncél cudarul nehéz.Hamarább fárad, ereje fogy, az germanus addig nyüstöli, míglen Bertuskipurcan!

Isten látja lelkemet, nem tlem tanulta ez utóbbi kifejezést! Desajnos, igaza volt. Csakhogy folytatta:

- Adnánk reá ama csudálatos páncélt, mi Oskarus viselete vala: sfürgébb lészen tle. Terhe kevesebb, kitartása több!

Oszkár nem volt elragadtatva az ötlettl, én azonban Menyus melléálltam, s az egészségr-növendék végül engedett. A hátralév idbenvivóleckét adott Bertusnak, aki valóban fogékony tanítványnak bizonyult.Csattogtak a „kardok", s a lecke második felében már Oszkáron ispuffantak a találatok. Hsiesen állta ket, noha a gladiátortempógyakorlás közben sem maradt sokkal enyhébb, mint egyenesben volt; atorkát ugyan nem szándékozott elmetszeni Bertus az ellenfélnek, deinkább ésszer ségbl, mint kíméletbl.

Több reménnyel, de nem megnyugodva váltunk el új barátunktól.Ami tlünk tellett, azt megtettük, s nem kívánta senki, hogy bármit istegyünk. De a félmegoldások senkinek sem javították még a kedélyét.Azonkívül éhesek is voltunk.

- Ne egyél sokat ebédre - tanácsolta búcsúzóul Bertusnak Oszkár. -

Az emésztés a gyomorban okoz vérbséget, és kevesebb oxigén jut azagyba. Éhes oroszlán jobban harap, mint az álmos oroszlán. Kikapcs.

Megöleltük Bertust. akinek ez szemmel láthatóan jobban esett, minta sok zavaros szöveg, elváltunk, s a prokonzul asztalánál degeszrezabáltuk magunkat. Pedig talán nekünk sem ártott volna némiönmegtartóztatás, hiszen ha más formában is, de történelmiokvetetlenkedésünkkel mi is vásárra vittük a brünket. S még csak aztsem mondhattuk el magunkról, amit Bertus önmagáról; hogy profikvagyunk abban, amit csinálunk!

-Találkoztatok vele? - kérdezte izgatottan Tullia.- Tudja. És nem fél - válaszoltam.

- Nem nyugtattál meg - húzta el er sen festett száját a lány. - Bátor embert is agyonüt az er sebb.

8/13/2019 Robur 13.


- Bízzunk! - tanácsoltam. - Kapott néhány tippet.Felszolgálták a mézes fügét, és nem folytathattuk a társalgást.Délután díszes menetben vonultunk át ismét az amfiteátrumba.

Menyus megint lóra szállt, s együtt lovagolt a prokonzullal meg a városmás elkelivel. S ezúttal nekünk sem kellett gyalogolnunk. Akár Tullia,

mi is gyaloghintót kaptunk, amelyet négy-négy izmos rabszolga markoltés cipelt. Szívesen váltottam volna velük szót, hogy kitudjam, k is a minépünkbl valók-e, de nekik tilos volt megszólalniok, s énajánlatosabbnak tartottam, ha nem szólítom meg ket. St, a hordszékfüggönyét behúztam, mintha a napfénytl menekülnék, pedig csak azsákot rejtegettem, amelyben a hokiszerelés volt. Valahogyan Bertushozkell juttatnom, s feladnom rá, hiszen ilyesmit sosem viselt még.

Bevallom, némileg dobogott a szívem, amikor a f kapun átbeléptünk az ép, az igazi amfiteátrumba. A locariusok, vagyis a

jegyszedk bennünket nem zaklattak, mivel az editor vendégei voltunk,vagyis a prokonzulé, aki a játékokat rendezte, és költségeit fedezte.

Természetesen a pódiumon kaptunk helyet, a díszpáholyban. Aporondhoz legközelebb es helyeket arról a falról nevezték el, amely aközönséget a játéktértl elválasztotta. Mondják, ahol vadállatokat isküldenek a porondra, ott a pódium magas fala védi meg a nézket, ha atudatlan tigris, elefánt vagy medve ket kívánná megkóstolni az elébükvetett halálraítéltek helyett. Márpedig az alsó sorokban ül nézkelkelek és gazdagok, tehát „finom falatok". Olyanok, akiknek jogukvan párnát tenni a fenekük alá; a fölsbb sorok közönsége törheti magáta kemény kövön. S hogy hajlandó törni, azt bizonyította, hogy mire mibeléptünk a páholyunkba, a tágas aréna lépcssorai dugig megteltek.Igaz, csupán férfiakkal, mert nknek ez idben, különösen vidéken mégtilos volt e véres játékokon megjelenniük.

Valójában mi is csak most kezdtük fölfogni, hogy a hangsúly avéresen van, s nem a játékokon. A mi fogalmainkban e jelzs szerkezetmajdhogynem átvitt, képletes értelm; akkor azonban nagyonegyértelm valóságot jelentett. Még semmit sem láttunk belle, deahogyan a homokkal felhintett, még sima porondra néztünk, elremegéreztünk belle valamit. Különösen, amikor egy készséges szolga akezünkbe nyomta a libellus numerariust, magyarán a msorfüzetet,amelyben a porondra lép gladiátorok nevét sorolták föl. Persze mégpárosítás nélkül, hogy a fogadók ne számolhassanak az

er viszonyokkal, s így a tét sorsa bizonytalanabb legyen. A névsoronszerepelt a kaszárnya mind a tizenhat gladiátorának neve s

tizenhetedikként a prokonzul germánjáé is. Ki lesz a tíz, aki szembekerülegymással, csak a következ percekben válik el.

Ha nem tudnánk, hogy a harmadik pár összeállítása jó elreelhatározott...

A munusok közönsége nem szeret várakozni. A sorsolás és némiszertartás után máris megjelent a porond bejáratában az els pár. Ahangulat megteremtése végett mindjárt az egyik legszélsségesebbpárosítással kezddött a msor. Egy retiarius küzdött egy secutorral.Utóbbi állig felfegyverzett, majdhogynem páncélos lovag volt, persze ló

nélkül. Vassisak, jókora pajzs, meg fém és br kar-, lábszárvédkborították a testét, míg a retiarius jóformán pucér maradt, csak egyik

8/13/2019 Robur 13.


karján volt némi takaró. Fegyverzete mindössze hosszú szárú,háromágú szigonyból s egy dobóhálóból állott.

A cél egyszer és egyértelm volt: vagy a secutor meríti kardját amásik védtelen, pucér testének, fejének bármely részébe, vagy aretiarius keríti hálója fogságába a nehezebben mozgó páncélos vitézt, s

szúrja belé tövig szigonya három hegyét. Izgatottan néztük, amint kerülgették egymást, tettek ingerl vagyfélrevezet mozdulatokat, hogy elnyösebb helyzetet csikarjanak ki, deamikor a secutor egy villámgyors vágása nyomán a retiarius oldalábólpatakzani kezdett a vér, megfordult a gyomrom. Nem így a közönségé,amely fokozódó izgalommal nézte, beleértve az egyetlen nt, Tulliát is,aki rangjára tekintettel mégis jelen lehetett.

- Habet! Hoc habet! - ordították a felsbb sorokban a találat láttán. Egyedül a retiarius nem látszott észrevenni sebét. Szigonyával a

másik sisakja felé döfött, de a secutor sisakján semmiféle disz, taréj nemvolt, amiben a fegyver kampós vége fennakadhatott volna, és így

lecsúszott róla. Hanem a döfést elkerülend, a páncélos mégishátrahkölt, s kissé megtántorodott. A retiarius abban a pillanatbankivetette hálóját, de balszerencsésen: csupán a pajzsot érte el, arraborult rá. A secutor egyetlen kardcsapással elvágta a háló tartókötelét, sa háló ártalmatlanul csüngött le a pajzsról.

Ekkor a secutor elrelendült, s a pajzsát használta támadófegyvernek. Magasra emelve a szigonyra csapott le vele, amelynekhegye lefelé fordult, és beállott a porond talajába. A retiariusmegpróbálta kiszabadítani, de a támadó teljes súlyával ránehezedett. Aküzdk egészen egymás közelébe kerültek, s erejüket megfeszítveharcoltak a szigonyért; az egyik, hogy eltörje, a másik, hogykiszabadítsa.

Izmaik pattanásig feszültek, de egyik sem kerekedett fölül. Azer feszítéstl elveszítették egyensúlyukat, és felborultak, hemperegvegurultak oldalt. A szigony kicsúszott a retiarius kezébl, a pajzs pedig,noha nem esett le a secutor karjáról, oldalt fordult, és fedetlenül hagyta atestét. Összegabalyodva birkóztak, s ekkor derült ki, hogy a retiariuskezében még egy fegyver rejtzött: rövid, egyenes tr, amelyet aszigony nyeléhez hozzászorítva fogott, s amely a kezében maradt akkor is, amikor a másikat elengedte. Ez a tr most a secutor védtelennétárulkozott melle fölé emelkedett és lesújtott. A sebbl magasba

szökkent a vér.... A közönség az izgalomtól nem tudta tovább türtztetni magát. Úgyugrott talpra, mint korunkban majd, ugyanezen a helyen, egy-egy jólsikerült gól után fog...

Ó, de a különbség! A secutor nem halt meg. Sebe súlyos volt, harcolni nem tudott

tovább, megadta magát. Elszoruló torokkal jutott eszembe, amit déleltta lanista mondott: ritkán kell utánpótlásról gondoskodnia, mert a helyilakosság békés és engedékeny; megelégszik a gyzelemmel, s nemkívánja a vesztes halálát!

Nem számoltam azonban a játék editorával. Gaius Atticus azért jött

el ide, hogy rendet teremtsen. Ehhez szüksége volt arra, hogy lehetellenfelét, Bertust megölesse. Hogy megölethesse, nem elég

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Mire visszatértem, a második küzdelem is véget ért, szintén halállal.Sem a gyztest, sem a tetemet nem láttam már, szerencsére csak aporondszolgák egyengették a homokot, és szórtak frisset oda, ahol arégi már nem tudta beinni a kifolyt vért.

- Mennyit tettél a germánra? - kérdezte a prokonzul, s eszembe jutott,

hogy arról egészen elfeledkeztem; pedig szerettem volna megnéznimagamnak az ipsét. No de hiszen tüstént meglátom úgyis!- Egy a ketthöz adják - legyintettem -, úgy meg nem érdemes.

Mindenki rá fogad! Talán a negyedik vagy az ötödik párra...- Jó cliensed van, uram - mondta Gaius Atticus Menyusnak. - Nem

szórja a pénzt, amit tled kap. Válaszra nem volt szükség, mert kinyílt a porondra vezet kapu, és

megjelent benne Bertus és a germán. Elszorult a torkom. Az ellenfél két,de inkább három fejjel volt magasabb Bertusnál, s legkevesebb húszkilóval több. Egyszer en nem estek egy súlycsoportba.

Az oplomachus elírása szerint, nem hordott vértet, csupán egy br

ágyékkött. Viszont magas pajzsa, ha mögé húzódott, jóformán egésztestét eltakarta. Bal kezében tartotta, s kiegészítésül a bal lábát isfémborítás, az ocrea védte, jobbjában kétél, egyenes kardot tartott.Fején az arcát is beborító sisakot hordott; ha voltak is indulatai, a rostélyeltakarta.

Bertus öltözéke némi meglepetést keltett, a közönség fölmorajlott, denem tiltakozott. A legfontosabb kellékeket, a sisakot, pajzsot,lábszárvédt látta; s a trikó alatt föltételezte a manicát is, a kardot tartó

jobb kar burkolatát. A gladiátorok üdvözölték a közönséget, s a páholy eltt elkiáltották a

halálba menk szokásos jelmondatát:- Ave, proconsul! Morituri te salutant!S már szembe is fordultak egymással. Pedig ez volt a legfontosabb, amire Bertusnak búcsúzóul utaltam is:

a pajzs miatt a gladiátorok általában szemtl szemben küzdöttek. Amodern vívás azonban a „legkisebb testfelület" elvén alapul; kifordulva,minél kisebb találati lehetséget nyújtani az ellenfélnek, s atámadófegyverrel védekezni is. A vívók persze nem viselnek pajzsot.

Csakhogy a gladiátorviadal nem pusztán találatra ment. Ha ötször kigyulladt a lámpa, nem ért véget kézfogással a küzdelem. És ugye, nemazért, mert az olajmécsest még nem lehetett csatlakoztatni a

fegyverhez... Ott és akkor semmi kedvem sem volt a tréfához! Az oplomachusbebújt irdatlan pajzsa mögé, pereme mellett elreszegezte egyenes,kétél kardja hegyét, és megindult elre, mint a mozgó hegy, hogyteketória nélkül elsöpörje ellenfelét.

Bertus nyugodtan várta egy helyben, majd az utolsó percben oldalralépett, és a germán térdhajlata felé suhintott.

Csakhogy a gladiátorok páncélja, bár gyér volt, éppen alegérzékenyebb helyeken fedte a küzdt; a lábát, fejét, izületeit. Azokona helyeken, ahol legkönnyebben lehetett harcképtelenné tenni ket. Aközönség azonban nem szerette a rövid küzdelmeket.

Nos, ez nem ígérkezett annak. A germán szüntelenül támadott,Bertus kikerülte vagy kivédte, és riposztozott. De nem tudta kihozni

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


változtatva! Ugyanakkor új sebet ejtett ellenfelén, s ráadásul beszorítotthelyzetébl is kikerült! Ha a seb is súlyos, a germán kezdheti elölr l akiszorító manvert...

A seb súlyos volt, de nem tette harcképtelenné. S tapasztalata,önfegyelme is volt annyi - nemhiába került ki is minden eddigi

párviadalából gyztesen! - hogy ne kísérletezzék ismétléssel. Ha eddignem tudta volna, most már bizonyos lehetett abban, hogy vívás ésharcmodor tekintetében egyenl ellenfélre talált. Nem bízhat már másban, mint egyedül testi erejében. S lehetetlen, hogy a trák sokáigbírja még lélegzettel, er nléttel!

Tullia a vágás nyomán serked vérre felsikoltott és tapsolt; apjanémi meglepetéssel pillantott rá, de utána tüstént mind a ketten ismét avívókra figyeltek, s a lány keze megállt a levegben.

Az oplomachus megfordult, maga elé rántotta pajzsát és ölesugrásokkal rávetette magát Bertusra. A roham, s nyomában az ütésirtózatos volt. Bertus. mint a k vágódott hanyatt, s ezúttal nem a kési

vívó-technika, hanem a gladiátorok beidegzett tapasztalata mentettemeg az életét. Bár egyensúlyát vesztette, és földre esett, anélkül hogyidt pazarolt volna a körültekintésre, tüstént oldalra gurult, legalábbhárom fordulatot téve, hogy az esés helyétl minél messzebbre kerüljön.

Minden gyakorlott, azaz több párbajt élve megúszott gladiátor tudta,hogy ha földre dönti ellenfelét, azonnal döfnie kell. S minden gyakorlott,azaz még él gladiátor tudta, hogy ha földre döntik, azonnal helyzetetkell változtatnia, hogy elkerülje a döfést.

Az oplomachus kardja a porondba fúródott, és eltört. A lendülettlelesett is. Bertus addigra térdelt, és a folytatás nem volt kétségessenki eltt.

Gaius Atticus azonban ebben a pillanatban intett amérkzésvezetnek, aki szintén a porondon tartózkodott, s követte aküzdket. A doctor az intésre a kezében lév rudist a két gladiátor közédobta.

A közönség talpra ugrott. Párbajt a doctor csak akkor szakíthatott meg, ha valamelyik gladiátor

megszegte a szabályokat. Ezúttal azonban semmi ilyen nem történt. Adoctorról a tekintetek a prokonzul felé fordultak. Gaius Atticus sápadtvolt, száját összeszorította, de nem habozott. Már nem tör dött anépszer séggel. A hatalomért cselekedett; amely ugyan nem az övé

volt, de képviselte. Hátranyúlt, a mögötte rségként álló katonák egyikéhez, övébl

kihúzta a rövid, egyenes kardot, a légionáriusok fegyverét, s behajítottaa porondra, a germán felé.

Joga volt-e ehhez, a szabályok szerint, nem tudom. De akié ahatalom, az a maga képére szabhatja a szabályokat is, amíg érvényt tudszerezni hatalmának. A nézsereg elhallgatott. Nagy csönd ült azarénára.

A germán felemelkedett, nyugodtan odament a kardhoz, ésfölemelte. A doctor összeszedte a törött kard maradványait, majdfelszedte a porból az eldobott rudist, és intett: folytathatjátok!

8/13/2019 Robur 13.


Hárman egymásra tekintettünk, s tudtuk szó nélkül is, hogy ugyanaztgondoljuk: ebben a harcban Bertus nem gyzhet, ha fölénybe kerülne, aprokonzul ismét megállítaná...

Tekintetem az Oszkár mellén függ dobozra esett. Kinyújtottam akezem.

- Add Ide! - mondtam halkan.- Nem csinálhatsz térsrítést - mormolta a foga között Oszkár. -Olyan közel vannak egymáshoz, hogy mind a kett megbénul.

- Mást gondoltam - súgtam vissza, és sürgeten intettem.Oszkár levette nyakából a dobozt, és nyújtotta.- Vigyázz, nehogy a piroshoz érj, mert a tojás nélkülünk is utazik. S

ha ittrekedünk, ez a korszak nem biztosít öregségi nyugdíjategyikünknek sem...

- Ne félj, tudom - feleltem. - Azonkívül Menyust várja Csipkerózsika,hogy fél tucat gyereket szüljön neki, ha felébred...

- Min parázna beszéd! - pirult el Menyhárt.

- Min, min! - mondtam, és lázasan kerestem azt az összefüggést agombok között, amelyre még a nomádok megrendszabályozásátpróbálgatva rábukkantam, de akkor inkább a térsrítéssel éltem.

A germán, kezében az új karddal, pajzsát maga elé tartva, ismétmegindult Bertus felé. Nem ismervén a trák fegyverzetének titkát, egyrekonokabbul számított arra, hogy Bertus kifullad annak súlya alatt, sösszeroppan. Csak zni, hajtani kell, nem engedve egy pillanatra semlélegzethez jutni!

Bertus állva várta a támadást. Felismerte, hogy már csak egyetlenlehetség maradt számára: ha harc közben végez az oplomachussal. Hakövetkez csapásával nem csupán megsebesíti, hanem megöli. Akkor nem lehet a germánt kivonni a harcból, nem lehet haladékot vagysegítséget nyújtani a számára.

Csakhogy ez volt egyben a legkevésbé járható út Bertus számára. Atesti fölény egyértelmen a másik oldalon volt, s úgy hozzáférni agermánhoz, hogy halálos sebet ejthessen rajta, majdnem lehetetlenneklátszott.

Ezúttal azonban Bertus nem csupán az életéért harcolt, hanemvalami ennél fontosabbért is: a szabadságáért!

Nem várta meg hát, amíg ellenfele eléri, szembetámadott is.Egyszerre fogta föl pajzsával az egyenes kard döfését, és csapott le a

maga görbe trák szablyájával a másik sisakjának tövére. A közönség egy emberként, üvöltve ugrott talpra. Azután haláloscsönd ült az amfiteátrumra; csak a fegyverek tompa zörgése hallatszott.

A lecsapó kardból Jupiter villáma sújtott a germán sisakjára. Kékes, villanó fénye napvilágnál Is er sebben szikrázott és

sistergett. A germán megtántorodott, de nem esett össze. Apró mozdulattal

növeltem a feszültséget. A germán teljes er l visszavágott, Bertus kardjával védte. A

fegyverek között hatalmas szikrák pattogtak, s az oplomachus testeösszerándult, mintha görcs állott volna belé. Térdre esett, pajzsát a feje

fölé tartotta. Bertus nem érzett semmit. A manyag keszty, sisak, vértnem vezette az áramot. Szigetelt.

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Távoztával a lanista is lelépett. Mi maradtunk egyedül, de sokkeresnivalónk nekünk se maradt ott. S a további öldöklésre sem voltunkkíváncsiak.

- Azt hiszem, több dolgunk nincs a római birodalomban - mondtaOszkár, s rám nézett. – Elégedett vagy?

- Ha engedem, most Bertus a halott - válaszoltam. - Ki kit legyz...Ennek a kornak ez a törvénye.- Menjünk hát haza! - s most Menyusra tekintett. - Vár a

menyasszonyod...- Mihály arkangyal lángpallosa igazságot szolgáltatott - foglalta össze

szereplésünket Menyhárt. Úgy döntöttünk, hogy nem vitatkozunk vele.- Irány a tojás! - mondtam, és elhagytuk az amfiteátrumot. Került kellett tennünk, hogy be ne tessékeljenek bennünket

gyaloghintóinkba, s Menyus lovát is el ne vezessék. A kaszárnyairányába tértünk. Kapujában nalak tnt föl, majdnem futott. Hosszústólájának fodrai fölverték az út porát, amint közeledett. A fejét borító

ricinum fátylán a napfényben megcsillantak az ékszerek; err l ismertükmeg, hogy Tullia az. Megálltunk, és bevártuk.

- Árulás! Gyalázat! - kiáltozta magából kikelve, s Menyus lábáhozrogyott. Ifjú lovagunk zavartan emelte föl a karjánál fogva.

- Mi történt, hölgyem? - kérdezte gálánsan.- Bertust bezárták! - sikoltozta a lány magánkívül.- Bezárták? - csodálkoztunk. - De hisz elnyerte szabadságát!- A lanista nem engedi - magyarázta elfulladva Tullia. - A rudisszal

csak a gladiátori szolgálat alól mentesül. De rabszolga marad!- Rabszolga? Hát nem hadifogoly volt, mieltt gladiátor lett?- Katonaként esett fogságba, de a lanista azt állítja, hogy már

pénzért vásárolta az államtól, s nyugtája is van róla a praefectustól!- Mi a különbség?A lány némileg meghökkenve nézett ránk.- Mit kezdjek egy lanista rabszolgájával? Álljak mellé porondot

söpörni vagy konyhát súrolni?!- Meg is vásárolhatod - kockáztattam meg. - És felszabadítod...- Ha a lanista eladja. S ha nekem lenne rá pénzem, hogy

megvegyem - felelte Tullia. - A vagyon apámé.- Az társai pediglen várják tet - Intett az erd felé Menyhárt.

Mozdulatára Oszkár hozzátette:

- Bennünket pediglen az tojás vár, lovagom!- S a nemes hölgy? - mutatott Tulliára értetlen arccal Menyhárt. Nemkönny dolog, gondoltam, ennyi különböz társadalmi rendszert egynevezre hozni! Még szerencse, hogy az életben ilyesmi fölöttébb ritkánfordul el... Nem is olyan megfontolatlanok a jövbeli tudósok, akikinkább zár alá helyezték az idgépet. Ha nekünk, abszolút amatröknekennyi komplikációt okoz - vagy mi okozunk vele ennyi bonyodalmat? -,mi lenne, ha bárki hivatásszer en gyalogolhatna bele a természet sbenne az emberiség történetének rendjébe?!

Mindemellett böki az ember csrét, ha igazságtalanságot tapasztal.Nem kellett volna talán beavatkoznunk Bertus sorsába, de ha már

egyszer így esett, s egyik csávából kihúztuk, magunkat is lebecsülnénk,ha a másikba benne hagynánk. Lehet, nem a mi dolgunk, hogy ez a

8/13/2019 Robur 13.


szép lány sír utána, s az sem, hogy a felkelk várják vezérüket azerdben. De az már a miénk, hogy a lanista, bár nem sejti, de bennünketis átvert (becsapott, dekódolt etcetera), s most itt állunk...

Miért állunk még itt?!- Térj vissza a jó atyádhoz! - tanácsolta Menyhárt Tulliának. - Mi az

lanistát jobb belátásra bírandjuk, meglásd! A szándékkal tökéletesen egyetértettem, de a megoldás útjábólsemmit sem láttam. Tullia, ördög tudja, miért, de változatlanul megbízottbennünk, s hálálkodva búcsúzott. Még láttuk, amint beszállgyaloghintójába, s távozik. Ott maradtunk nagy elszántsággal, detökéletesen tanácstalanul.

- Mihály arkangyal ha egyszer segélt, megteszi másodjára is! -bizakodott Menyus. Mi azonban tudtuk, hogy az ég villámait is csakmeghatározott feltételek között lehet hasznunkra fordítani. Igaza van azírásnak, amikor azt állítja, hogy könny a lelki szegényeknek, mivelsejtelmük sincs arról, hogy milyen kemény dió a természet er it

tudománnyal igába hajtani... Magyarán szólva, könnyebb egy gladiátort gyzelemre segíteni, mint

egy rabszolgát kiszabadítani. Vagy felszabadítani. Mert az elbbiesetben egy egész birodalom üldözi minden erejével, már csak azért is,hogy a többinek eszébe se jusson hasonló.

Felszabadítani - az más. De hogyan? Hiszen pénzünk rá nekünksincs. Se módunk, se hatalmunk.

- S ha szabad lesz, hová megy? - tette föl a kérdést Oszkár. - Azerdbe a népéhez, vagy a városba Tulliához?

- Már ezt döntse el - vélte fölöttébb modernül Menyhárt. - Milovagok vagyunk, s dolgunk csupán annyi, hogy megszabadítsuk...

- Fel - javítottam ki. - Menjünk be hozzá... S könnyelm, dre lelkek, ahelyett hogy türelmesen várakozó

tojásunk felé folytattuk volna utunkat, sutba vágva minden korábbielhatározásunkat, betértünk ismét az ismer s kapun, agladiátorkaszárnya épületébe.

Bertus cellája ajtaján azonban nem leltünk rácsot; st, az ajtó nyitvaállott. S bent, a cella üresen tátongott. Még azt a kevés és szegényesholmit, amelyei az elkben láttam ott, sem fedeztük föl. Egy ludus-szolga söprögetett arrafelé, s felvilágosított bennünket, hogy ehelyiségekben csupán gladiátorok lakhatnak. Bertus annak lenni

megsznvén, immár csak közönséges rabszolga, akinek helye a lobbirabszolga között, a föld alá vájt közös ólban...

- Odavezetnél? - kérdeztem, de Oszkár megfogta a karomat.- Várj! - s a dobozra mutatott. - Ez nem csak technikát tud. Logika is.

Kérdezzük meg elbb t. S az árkádsor egyik oszlopának tövébe telepedve foglalkozni

kezdett a dobozzal. Elbb kicsit értetlenül bámultam rá, de azután felfogtam, mire

gondol. A bekövetkezett fordulatra senki sem gondolt; talán maga alanista sem. Tegnap még is komolyan ígérte, hogy az utolsó gyzelemegyben a szabadságot is jelenti Bertusnak. Ha az utóbbit már sajnálta

volna tle, a lehetségek sorába belépett az, hogy nem fog gyzni,otthagyja a fogát, s ezzel a kérdés megoldódik. Végül új helyzet állott

8/13/2019 Robur 13.


el: gyzött, életben maradt, de szabadon engedni mégsem lennetanácsos...

Hagytam, hogy Oszkár a számítógéppel társalkodjék, de büszkevoltam rá, hogy a várható eredményt magamtól is kitaláltam: a Ianistautasításra cselekedett!

Mi ? Üzleti vállalkozó, aki gladiátorokat tart, Képez ki és ad bérbeannak, aki megfizeti, mert játékokat akar rendezni. Függ tehát amegrendell, s ha az ráadásul a hatalmat is képviseli, mint GaiusAtticus is, akkor kétszeresen függ tle... Bertust nem sikerült eltenni lábalól, s most már nem is lenne ajánlatos, mert az elemi erejfelháborodást keltene a város, st, talán az egész tartomány, az egészprovincia lakosságában. De szabadon engedni mégúgy se lennetanácsos... Marad az ötlet, hogy vásárolt rabszolgának sorolják - hamispapírt gyártani err l már az ókorban sem volt nehéz -, s akkor jog szerintis rizet alatt marad. Parancsot adott rá a prokonzul, vagy a Ianistamagától is kitalálta a gondolatát, már másodrend.

Persze, akár magunktól jövünk rá erre a következtetésre, akár aszámítógép dobja ki, arra nem kapunk választ, hogy mit tehetünk ellene.Kiszabadítani, megszöktetni nem tudjuk, felszabadításához pedig pénzkellene. S a Ianista hozzájárulása.

Míg tanakodtunk, megjelent. Nem csodálkozott azon, hogy ismételkerültünk; a jó vállalkozó alighanem semmin sem csodálkozik, amíg kinem deríti, hogy kereshet-e rajta... Beinvitált otthonába, s mi hamarosanmegint az ismer s szobában találtuk magunkat.

- Halljuk, Bertust nem engeded szabadon – mondta támadóanMenyhárt. A lanista gyanakodva kapta föl a fejét.

- Sosem ígértem - felelte tüstént. - Többet nem vív, de ennyi azegész. Élete biztonságban, kell-e több?

- nem így gondolta - jegyezte meg Oszkár.- Kit érdekel, mit gondol egy rabszolga - vont vállat a Ianista, és bort

töltött, nekünk is. - S mi gondotok vele nektek?Errre nehéz lett volni mit felelni, de a lanista a boroskorsót a

sarokban tette le a hvös köre, s éppen oda tette... Mint e történetben nem elször, heveset dobbant a szívem.- Urunk - intettem Menyus felé, hiszen mi az cliensei voltunk, s csak

az nevében beszélhettünk – talán megvásárolná tled!- Miért? - fordította félre a fejét a szikár emberke.

- Ügyes fickó - feleltem. - Nem tudom, te mennyi prémiumot adtálneki gyzelmenként, de ha némivel többet kap, talán újra kiállna aporondra. Nem itt, nálunk. Vagy akár Rómában is.

- Nem hinném - s nagyot kortyolt a kupából. – Ez már nem akar többé munust vívni...

- Itt - nyomtam meg a szót jelentségteljesen. – De másutt? Miegyebet tehetne?

- Mennyit adnál érte? - fordult egyenesen Menyushoz.- Mennyit érne meg neked, hogy messzire vigyük? - vágott elébe

Oszkár, aki már pedzette, mire játszom.- Háromezer sestertiusért vettem - számolt a Ianista. - Kiképeztem,

etettem, ha gyzött, premizáltam...

8/13/2019 Robur 13.


- És kerestél rajta. - tettem hozzá, mieltt a csillagokig veri az árat.Elnevette magát.

- Ilyen clienseket én is elfogadnék, uram – mondta Menyhártnak, aki jószerivel egy szót sem értett az alkuból, de már ismert bennünketannyira, hogy bátran reánk bízza magát.

- Mondd ki az árát! - válaszolta kurtán.- Ötezer sestertius - mondta ki a Ianista, majd cuppantva a bor után,hozzátelte: - S szavatokat adjátok, hogy kiviszitek a provinciából.

Egymásra néztünk Oszkárral. Az összegr l már mindketten tudtuk,hogy állni tudjuk. De az ígéretet?

Csalónak nem érvényes az adott szó - mentettem föl magunkat, ésrábólintottam.

- Reggelre hozzuk a pénzt. Menyhárt nem szólt egy szót sem ellene, de amint ismét magunkra

maradtunk - s végre úton voltunk a tojás felé! -, izgatottan érdekldött,honnan vesszük a pénzt.

- Ott van elásva, a lanista szobájának sarkában - feleltem. - Jobbanmondva, lesz elásva. Talán még több is. Nincs más dolgunk, mint kiásniés visszahozni. A többi Bertus dolga. S rajtunk nem kérheti számonsenki.

- Hé! - állt meg félúton Menyhárt. - Addig nem ásogattok, amígengemet Ludmillámhoz vissza nem térítetek, s t keblemre nemölelhetem épen, egészségben!

- De mennyire, de mennyire! - nyugtattam meg. - De most már lépjünk ki, mieltt ez a francos (fékom-adta, ezer bites etc.) történelemvalami újabb leckét nem állít elibénk!

Tojásunk megnyugtató épségben és türelemben várt ránk. Beszálltunk, ledltünk semmi-párnáinkra, hogy kifújjuk az ókort

magunkból, s nyakunkba vegyük a középkort. Csak magunkbankérdeztük; Vajon tényleg életben találjuk Ludmillát?!

Sajdik Ferenc rajzai

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK

8/13/2019 Robur 13.


EDMUND WNUK-LIPINSKI

Párbeszéd a folyón át

Pontosan a világháború befejezésétl számítottháromszázhuszonegyedik napon történt. Amióta lejárt a naptáram,

jegyzetfüzetemben vezettem az idszámítást, ami már csak azért semokozott nehézséget, mert gyermekkoromtól rendszeret voltam.Háromszázhuszonegy nappal ezeltt - legalábbis számomra -befejezdött a világháború.

Akkor léptem le a Luanda közelében vesztegl hadihajóról. A háborút sok olyan törzs vészelte át, amelyeknek elleg nem

jutott idejük arra, hogy falvaikat megtorló atomcsapás célpontjává -vagyis, ahogy régen mondták: városokká - építsék ki. E törzsek szerte aFöldön, f leg az utaktól és nyersanyagforrásoktól távol éltek. Ilyen voltaz is, amelyik sidk óta a Kongó mentén élt.

Háromszázhuszonegy napos vándorlás után értem erre a vidékre.Számításaim szerint vasárnap volt; ezért a szokásosnál is lustábbanmeneteltem. Bár amúgy sem haladtam túl gyorsan. Mentségemre nemcsupán a vasárnapot hoztam fel; arról is meg voltam gydve, hogyközeledik vándorutam vége. Már korábban úgy döntöttem, letelepszemaz els utamba kerül faluban, még akkor Is, ha ott csak marhapásztor lesz bellem. Aligha számíthattam arra, hogy új közösségembenhasznát vehetem majd a szakmámnak. Elleg a hadihajószámítógépét kezeltem.

Azon a napon, délután emberi jelenlét nyomaira bukkantam. Az els,talán nem a leginkább meggy bizonyíték az az ösvény volt, amelyre

véletlenül bukkantam a s

ben. A másik és egyben utolsó bizonyíték aza nyílvessz volt, amely elsüvített a fülem mellett, és beleállt alegközelebbi fatörzsbe. Megkönnyebbülten kezdtem menekülni - novégre, nem állatok ell futok, amikkel semmiképpen sem lehet szótérteni, hanem azok az emberek kergetnek, akikkel életem hátralév

részét nyugodt harmóniában szándékoztam tölteni. Amint mondtam, ez háromszázhuszonegy nappal azután történt,

hogy a maradék legénység többi tagjával együtt elhagytam hatalmashadihajónkat. Kis csoportokra oszlottunk, és hittük, ily módon legalábbnéhányan megmenekülünk.

Az én csoportomban tizenegy f volt; a létszám aztán átlag havonta

egy emberrel csökkent. Elsként a szakács hagyott el bennünket; azevakuálás alatt ugyanis elvesztette a kontaktlencséjét, és az erdbenliánnak nézett egy óriáskígyót. Aztán elvesztettünk három matrózt,ezeknek elegük lett a céltalan vándorlásból, és inkább csatlakoztak apilóták karavánjához. A pilóták négy elfogó vadászszázad maradványaivoltak; üzemanyag és további parancsok híján Libreville környékén egytartalék reptéren hagyták gépeiket, és elindultak dél felé, azzal az er selhatározással, hogy a Ráktérít alatt az els alkalmas helyen önellátófehér települést alapítanak. Kérdezték, nincs-e köztünk n, de mivel nemvolt, úgy döntöttek, hogy útközben keresnek maguknak.

Csapatunk maradéka továbbmenetelt kelet felé. Abban bíztunk,

hogy a Fekete Földrész kells közepén lesz a legbiztonságosabb, hiszez van a legmesszebb a zsákutcába került civilizációtól. Nem sokkal

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


Hajnalban fény - túl éles fény! - ébresztett. Azonnal kiszakadtam azálomból. A tüskés ágakat elhordták, a bejáratnál bennszülöttek álltak, ésrám szegezték lándzsáikat. Megint csak nem volt idm barátságosgesztusokat keresni. Kirántottam revolveremet, és a levegbe lttem azutolsó eltti golyót. Öreg Coltom a helyzet magaslatára emelkedett,

pedig hónapok óta nem tisztítottam meg. A dörrenés rémülettel töltötte ela négereket, arcra borultak - így tekintélyemet megrizve vonulhattam kia barlangból.

Megértettem: errefelé ritkán vagy soha nem hallottak lövést. Ezesélynek látszott, hát gyorsan kihasználtam. Barátságot ugyan nemmutathattam nekik, ám - a túlélési stratégia részeként - nagylelkségetgyakorolhattam irántuk, ezzel többre mentem. Mutogatva parancsoltamnekik, hogy vezessenek falujukba. A revolvert mindenesetre rájukszegeztem, nehogy gyengeségnek véljék nagylelkségemet. Ezt agesztust pontosan megértették.

Vándorlásom háromszázhuszonkettedik napján a falu a Coltnak

kijáró tisztelettel fogadott. Adtak egy kunyhót, és lelkesen kezdtemtanulni a helyi nyelvet. Lelkesedésemet az is fokozta, hogy szerettemvolna mihamarább elmagyarázni nekik: gyermekkoromtól kiütéseketkapok a babtól, ami pedig errefelé az étrend alapját képezte. Már egyhét múlva kijelenthettem házigazdáimnak, hogy imádom a sült húst kissóval. Tíz nap múlva megértettem, hogy a bennszülöttek nem ismerik asót. Két hét múlva megtudtam, hogy a legközelebbi környéken só nemvolt, nincs és nem is lesz.

Egy hónappal késbb eléggé szabadon társaloghattam atörzsf nökkel, a tiszteletre méltó Balungával - a tisztelet a kövérségemiatt járt ki neki. Ezenfelül rizte kunyhójában a titokzatos istent imádótörzs legnagyobb talizmánját. Az istent az egyszer ség kedvéértAquavitának neveztem el. Negyven nappal késbb megengedték, hogyrészese legyek a legnagyobb titoknak, vagyis Balunga f nök és Aquavitarituális menyegz jének, ami - a bennszülöttek hite szerint -elengedhetetlen feltétele volt az ess évszak kezdetének és a jóbabtermésnek. Akkor derült ki, hogy a talizmán nem más, mint egypalack Aquavita-pálinka; tartalmát már er sen megviselték az el

hasonló szertartások. Maga a menyegz abból állt, hogy a palackbavizet töltöttek, majd azt a f nök a törzs összes tagjának szeme láttárakiitta. Szívesen vettem benne részt, mert a f nök varázslónak nevezett

ki, így már a Colt nélkül is álomra hajthattam a fejemet. Ez az állásnagyon megfelelt nekem; emberemlékezet óta egyetlen varázslót semért bántódás törzse részér l, ellenkezleg: tisztelettel és bizalommalövezték. Csak a só hiányzott.

A parancsomra elkezdett kutatások eredménytelenek maradtak;lehet, mert Balunga derék harcosai nem tudták, mit keresnek.

A folyó túlsó partja némi reményt ébresztett bennem, állítólag volt ottegy „keser viz" tó, de semmiképpen sem tudtam rábeszélni aharcosokat, keljenek át a folyón. A másik parton egy tzimádó törzslakott, a f nökét Amelungának hívták. Kezdetben azt hittem, a két törzsellenséges viszonyban van egymással. De kiderült, hogy régi barátság

zte ket össze; régebben nket és kecskegidákat cseréltek általánosmegelégedésre. De alig egy éve annyi krokodil szállta meg a folyót, hogy

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


expedícióban. Nem akartam több rizikót vállalni. Csak tervemnek azt arészét akartam elmagyarázni Balungának, amelyet neki kellett volnavégrehajtania. De akkor folytatta:

- Nem is tudom, miért akarsz te mindenáron a keser viz tóhozJutni. Azt a vizet sem ember, sem kecske nem tudja meginni.

- Nemes f nök! - feleltem - Nem a keser vízr l van szó, hanem abenne elolvadt sóról.- De minek kellene nekünk az a só?- Ha rászórják az ételre - közöltem lelkesen -, akkor az olyan, mintha

Aquavilához méltó ételt ennénk.- Nekem így is ízlik az ételünk - vont vállat Balunga, és a szájába

tömött egy marék babot. - De ha neked nem ízlik, varázsló, hát azÖregek Tanácsa csökkentheti az adagodat. Szívesen megosztoznánaka részeden.

Ennek már fele sem volt tréfa. Megértettem: bármennyire isdicsérném a só erényeit, megszerzéséért senki sem szállna szembe

még egy fogatlan és vak krokodillal sem. Úgy döntöttem, másképpenpróbálkozom. Az elkészített fegyverek készen álltak, de a teljesfelfegyverzéshez hiányzott még valami: az eszme, melynek nevébenBalunga harcosai elindulhattak volna. Ezt kellett most beadnom anöknek.

- Nemes Balunga! Hát a krokodilok miatt törzsünknek mindig kevésbabja lesz, és soha ne lehessen több kecskéje? Asszonyaink rosszulterm földdarabokat mvelnek, a kecskék már a maradék füvet tépdesik- közben a folyó mentén termékeny a föld, ott bizony legalább kétszer annyi bab teremne, mint itt, és azt is beszélik, hogy oly sok ott a dús f ,hogy háromszor ennyi kecskét is tarthatnánk.

Balunga hanyag intéssel elküldte feleségeit. Arcán nagy er feszítésnyomait fedeztem fel. Ez azt jelentette, hogy gondolkodik; érveimentöprengett. Ez elég sokáig tartott, végül így szólt:

- Én is gondoltam erre, varázsló. Magad is tudod, mennyireszívemen viselem a törzs jólétét. Manapság más idk járnak, a fiatalharcosok már nem elégszenek meg bármivel. Úgy akarnak élni, mint anökök, pedig közel sincs annyi érdemük, éveik száma sem mérhethozzánk, mégis azt szeretnék megkapni, ami csak az élet vége felé jár az embernek. De hogy így legyen, nem elégséges már csak a nkmunkája. Varázsló, meg kell értetned velük, hogy jobban fognak élni, ha

munkához látnak! Tegyék hát le a lándzsát és a pajzsot, f ként azért is,mert a vadászat eredményei is siralmasak, és irtsák ki a dzsungelt. Így

több földünk, több babunk és kecskénk lesz.- Nagy Balunga, éleselméjséged rettegést ébreszt bennem. A te

eszed eltt semmi sem marad titokban. Messzebbre látsz, mint mimindnyájan. Ezért voltál kegyes engem próbára tenni; hogybeleegyezek-e abba a megoldásba, amely nem egyeztethet összetörzsünk hsi hagyományaival... Mert hát hogyan is küldhetnénk aharcosokat dzsungelt írtani? Hát van nekünk idnk, hogy várjunk néhányess évszakot, míg a dzsungelbl kiszakított föld teremni kezd Aquavitaés a te dicsségedre, nagy vezér? Tudom, f nök, valójában mit

gondoltál: csak próbára akartad tenni méltatlan szolgádat... Érzem, ígyvolt, ezt súgják azok a titkos er k, amelyeket éppoly lelkesen szolgálok,

8/13/2019 Robur 13.


mint téged. Tudom, közeleg a nap, amikor kiadod a parancsot, hogy aharcosok induljanak el a krokodilok ellen. Tudom, sok éjszakán áttöprengtél ezen. Azt mondom néked, f nök, eljött az id, amikor nagytervedet megvalósíthatod. Amint elzöd innen a krokodilokat,mérhetetlen hatalom kerül a kezedbe. Akkor senki sem mérkzhet majd

veled. Amelunga pedig, ha addig nem kerül e falánk állatok gyomrába,védelmedre bízza magát. A folyó mindkét partját uralni fogod, én pedig,a te h szolgád, elterjesztem majd hatalmas Aquavitánkba vetetthitünket, aki különben ezután még inkább megkedvel majd téged, f nök.Eljött az id, f nök, hogy megmutasd, milyen hatalmas vagy.

Beszédem nagy hatást gyakorolt rá, mert abbahagyta a babrágást.Arcán újra megjelent az er feszítés kifejezése: gondolkodott. Sokáig.

Majd így szólt:- Megfontolom mindazt, amit mondtál, hséges varázslóm. Valóban

volt ilyen szándékom, olvastál a gondolataimban. Menjfoglalatosságaidhoz, én pedig a rám jellemz bölcsességgel

végiggondolom az ügyet. Der látó voltam, és máris a titkos fegyvereket, vagyis a hosszú,

kemény vég lándzsákat válogattam. Ez nem foglalta le sok idmet, anap többi részében a kunyhókat ellenriztem egészségügyiszempontból. Észrevettem, hogy a fiatal harcosok szigorúbbanbetartották utasításaimat, és szívesebben átadták magukat a mosdásgyönyör ségeinek. Ha lett volna fél marék sóm, biztosan elérem, hogylegalább k szót emelnek a sózott ételek mellett. Az kunyhóikbanmindig szívesen látott vendég voltam, ám az idsebb harcosok mégtelve és bizalmatlanul néztek rám. Tudtam: ha Balunga kiadja aparancsot a krokodilok elleni harcra, a fiatalok énekelve indulnak a folyófelé, az öregek pedig csatlakoznak hozzájuk, mert nem lesz másválasztásuk.

Balunga még aznap hivatott. Már a kunyhó küszöbére lépvemegértettem, hogy az ügy rossz fordulatot vett. Balunga nem nézett aszemembe, nyakán verejtékpatakok csörgedeztek; félt tlem, de még

jobban félt a kockázatos vállalkozástól. Ezt mind megértettem, mielttkinyitotta a száját. De vártam. Intett, üljek le jobbján, és elzavarta afeleségeit.

-Tiszteletre méltó varázslóm, végiggondoltam mindent a rám jellemz bölcsességgel, és arra a belátásra jutottam, hogyha elindulunk

a krokodilok ellen, de nemzzük el

ket, elvesztem a feleségeimet, ezt akunyhót, de mindenekfölött az ízletes babot, amely nélkül nem élhetek.

A kudarcot mindenki úgy érti majd, hogy Aquavita már nem kegyeliBalungát. Új f nököt választanak, engem pedig elznek. Oly sokáigéltünk e földön, amit a kegyes Aquavita adományozott nekünk. Miértkellene nekünk több föld, mint amennyi nekünk adatott? Ezzelmegsértenénk hatalmas istenünket.

Félbeszakítottam volna, de nem hagyta. - Mindent megfontoltam, varázsló. Nem küldhetem a harcosokat

serdt írtani, mert az a törzs szent törvényeinek megsértése lenne. Dea krokodilok ellen sem küldhetem ket, mert ha a vállalkozás sikerrel jár,

akkor a harcosok érdemeik fejében nagyobb babadagokat követelnekmajd. És ha asszonyaink tényleg több babot termelnének, és nemcsak

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


A kunyhómban szemembe ötlöttek az új lándzsák. És akkor jött azötlet: államcsínyt követek el.

Ha önök valaha is elkövettek már államcsínyt, akkor tudják, hogy azakció sikere két feltételtl függ. Az els: olyan eszmét találni, amelymagával ragadja az elégedetlenkedket, semlegesíti a határozatlanokat,

és elnémítja az ellenzékét. A második: olyan emberekre van szükség,akik habozás nélkül végrehajtanak bármiféle parancsot, akkor is, ha aznem áll összhangban a hangoztatott eszmével.

Ám volt egy kis baj: a törzsünkben én voltam az egyetlenelégedetlen ember. A Balungának fenyegetleg említett fiatal harcosokcsak morogtak, de egyik sem emelt volna kezet Balunga szentszemélyére. Igaz, volt köztük egy fiatal, becsvágyó, tehát a forradalomsegít jének szerepére alkalmas fiatalember: Oguna, a tanítványom.lem tanulta a varázslómesterséget. A többieket kivétel nélkül ötletemellenzi közé számíthattam, hisz akik csak egyféle életet ismernek,természettl konzervatívok. Az világuk, ameddig csak vissza tudtak

emlékezni, mindig változatlan volt. Nehéz feladat eltt álltam; de azok közé tartozom, akiket az

akadályok inkább cselekvésre sarkallnak. Lehet, a dzsungelben ahosszú vándorlást is ezért vészeltem át. A felkelés szervezése hát úgyelfoglalt, hogy még a só hiányáról is megfeledkeztem. Ügyködésem igazicélja csak esténként jutott eszembe, amikor Is megkaptam vacsorámat,a sótlan kecskecombot. Amiben ráadásul ott éktelenkedett Balungaszentséges fogsorának nyoma... A f nök e kegyes gesztussal adtatudtomra, hogy a túlparti expedíció rült tervét már megbocsátotta.Balunga törzse igazi fia volt; azt szerelte, ha minden a régikerékvágásban halad.

Ebben az volt a jó, hogy nyugodtan folytathattam készüldéseimet,Balunga bízott bennem. Márpedig a sikernek nincs jobb biztosítéka, minta megdöntend zsarnok bizalma. Lassanként átállítottam magamat aforradalmi szóhasználatra; ezt megkönnyítette, hogy a sótlan hús - mégha a f nök elbb bele is harapott! - fogyasztása igencsak nagy dühötébresztett bennem.

A kecskecombot nem ettem végig, a maradékot kidobtam a kunyhóelé. A hierarchikus szokások értelmében étkezéseim maradványaiOgunának jártak. Még nem laktam jól, mégsem tudtam enni.Felhajtottam azt a savanyú italt, amit a vadkávé saját pörkölés

gyümölcsébl készítettem, és behívtam Ogunát. Segédem azonnal megjelent, ami nem volt furcsa, hisz az egyik

alapvet dolga éppen az volt, hogy parancsaimat lesse. Tudtam, többfiatal harcos szívesen kerülne a helyére, jobb volt a kunyhómárnyékában erjedt kókusztejet iszogatni, mint az serdben vadállatokathajkurászni. Ezt Oguna is jól tudta, ezért lelkiismeretesen látta el számosfeladatát. A kezdet kezdetén megesküdött, hogy parancsaimat úgyteljesíti, mintha azt maga Aquavita adta volna ki. Így hát azon az esténígy szóltam Ogunához:

- Hséges szolgám! Ma beszéltem Aquavitával. - E szavakra Ogunaarcra borult, én pedig félbeszakítottam, mert nem szeretek olyannal

beszélni, akinek nem látom az arcát. - Állj fel, Oguna, nagy karrier vár

8/13/2019 Robur 13.


rád! Aquavita nagy kegyesen engedte, hogy elrenézzek a jövbe.Érted, amit mondok?

- Igen, nagy varázsló - hajolt meg óriási tisztelettel.- Akkor hát figyelj, elsnek tudod meg, mi fog történni. A törzsünk oly

hatalmas lesz, mint még soha! Csodálatos életünk lesz! - ekkor már

magam is szinte éreztem a nagy titok hangulatát. - Csodaszép élet: telebabbal, szabad tzön sütött kecskecombokkal, szívesen szolgáló, kövér kkel. A törzs legjobb és leghségesebb harcosai olyan tudásratesznek szert, amire itt annakeltte senki sem volt képes: fakéregrevarázsolhatják gondolataikat, és amikor csak akarják, e gondolatokatonnan leolvashatják.

- Még a mások gondolatait is? - kérdezte Oguna félve. - Bizony. Mindenki egyenl lesz, de mivel egyeseknek majd

felügyelniük kell erre az egyenlségre, hát k még egyenlbbek lesznek.Értesz engem, Oguna?

- Nem, nagy varázsló, de mélységesen hiszem, hogy igazad van -

felelte áhitatos tisztelettel, és megint a földre borult.- Állj fel, mert eljött a nagy tettek ideje. Jó, hogy hiszel nekem; e hitre

építem remek törzsünk fényes jöv jét. Aquavita velünk van! Közeledett beszélgetésünk legnehezebb szakasza. Terveimnek

legalább egy részét el kellett mondanom.-... De ez a jöv nem valósul meg magától. Az eseménynek

serdejébl magunknak kell kitépnünk! - tetszett a metafora, úgydöntöttem, nem felejtem el, mert tudtam: jövend politikai beszédeimbensok metaforára lesz szükségem.

-Te jól kezeled a dzsungelvágó kést, Oguna. Egy csapással levágodmég a bivaly fejét is.

- Aquavita dicsségére!- És jól bánsz a hosszú lándzsákkal, amelyeket a krokodilok ellen

készítettem...-...Magad parancsoltad, hogy kipróbáljam ket, nagy varázsló;

messzebbre szállnak, er sebben csapnak bele a célba. Jól bánok velük.- Jól van. Tudtam, hogy dicsség és elléptetés vár rád. Megteszel-e

mindent, hogy a törzsünk jobban éljen? Teljesíted-e Aquavitaparancsát? - Tudtam, hogy legalább az államcsíny els szakaszában aparancsokat egy köztiszteletben álló, tekintélyes valaki nevében kellkiadni. Akkor is, ha ez a valaki nem létezik. Ezt a szerepet jól eljátssza

majd Aquavita, amíg ki nem alakul egy új tekintély. Ne csodálkozzanak,hogy ekkor önmagamra gondoltam. A helyemben mindenki így tettvolna.

Oguna alázatos mozdulattal fejezte ki egyetértését. Éreztem, az els

lépés sikerült. Volt már egy vakon engedelmesked hívem.Mindenesetre hozzátettem:

- Azok, akik sikerrel kiállják az els próbát, számíthatnak népünkhálájára. A nép végre felszabadul a rabság évszázados igájából!

- Szolgállak, nagy varázsló.- Jól van. Hát elárulok egy titkot: Aquavita két feltételt szabott. Ha

segítségére akarunk számítani, ezeket teljesítenünk kell.

Még haboztam. Most lépek arra az útra. amelyr l már nincsvisszatérés. Ha egy ember a zsarnok megdöntésére gondol, az még

8/13/2019 Robur 13.


csak ábránd. De ha ketten beszélgetnek err l, az már egy államcsínykezdete. Eszembe jutott befejezetlen, sótlan vacsorám, döntöttem.

- Oguna, figyelmeztetlek: ha engedélyem nélkül elmondod valakinek,mir l beszéltünk. Aquavita iszonyú büntetéssel sújt téged.

Oguna arca elszürkült, így hát megfelelképpen elkészítettem a

talajt.- Halljad hát, Oguna! Elször is, a folyó túlsó partján van egy keser viz tó...

- Tudom, nagy varázsló. Átkozott a vize, még a kecskék sem isznakbelle.

- Tévedsz, Oguna, a tó vize szent. Nem az egyszer emberekért,még kevésbé a kecskékért van. A tó Istenünk vize, az élet vize!

- Nahát, nagy varázsló! - suttogta Oguna döbbenten.- Ezt mondta nekem a hatalmas Aquavita; haragszik, hogy ezt még

mindig nem értették meg. Azt is mondta: aki ügyesen használja majd ezta vizet, megszabadul minden betegségtl, f leg a haj és a körmök

kihullásától. Aquavita ezt a vizet a mi törzsünknek adományozza.- De nagy varázsló, a tó a Nagy-folyó túlsó partján van. Ott él az

Amelunga törzs, az az területe. A folyóban pedig a krokodilok...- A szép jöv nem jön el nagy tettek nélkül, Oguna! Tudom, ez

kemény feltétel, de Aquavita velünk van. A másik feltétel még nehezebb- amennyire lehetett, megpróbáltam igen közömbösen beszélni. - Félrekell állítanunk Balungát, mert Aquavita nagyon megharagudott rá.Oguna feljajdult, és megint arcra borult.

- Ez lehetetlen! A nagy Balungát három démon rzi, ezek az ajtajánfügg amulettekben lakoznak. Magad mondtad, hogy az amulettek

jobban rzik Balungát, mint egy csapat harcos, hisz villámcsapás érnéazt, aki kezet emelne a f nökre.

Elvettem kissé már rozsdás revolveremet.- Emlékszel erre az amulettre?- Igen, nagy varázsló.- Emlékszel, hogy ebbl csapott ki a villám? Én küldtem azt a

villámot.- Emlékszem.- Nos, ki hát a villámok ura?- Te, nagy varázsló…- Ha pedig én parancsolok nekik, egyikük sem bántaná az én

emberemet.- Bizony így van, nagy varázsló, csak ha magad akarnád! Megkönnyebbülten fellélegeztem. Megtettem hát a következ lépést

is.- Figyelj hát, hséges szolgám! A fiatal harcosok közül kik szolgálnak

rá Aquavita bizodalmára?- Mindegyik.- Tudom, de gondolkozz: közülük kik lennének hajlandók Aquavita

feltételeit és az én parancsaimat teljesíteni? Kezdetben csak négy-ötbátor fiatalra lenne szükségem, akik ártalmatlanná teszik Balungatestrségét.

Oguna a homlokát ráncolta.- Azt hiszem, vannak ilyenek - felelte kis töprengés után.

8/13/2019 Robur 13.


Még azon az éjszakán négy fickó jelentkezett a kunyhómban.Mindenre készek voltak, f leg Balunga sógora és els Balunga elsszámú felesége anyja sógorának unokaöccse; ez utóbbit Balungamostanában elhanyagolta, amikor a vadászzsákmányt szokta felosztani.

Ez a komor tekintet fiú különösen értékes volt számomra; Balunga

testrsége már hozzászokott, hogy állandóan a f nök kunyhójaközelében gyeleg. Azonfelül a fickó remekül ismerte a folyó túlpartjánél törzset, mert a f nök els feleségének hozományaként maga isonnan származott. Rögtön meg is kérdeztem a nevét (Seko. „Aha,persze, Seko, hiszen jól ismerlek én téged, fiam!"), hogy érzi magát, éstud-e bánni a fegyverrel. Biztosítottam afell is, hogy ezentúl meg fogjakapni a vadhúsból a neki járó részt, mert én már most a leend

csodaszép jöv szabályai szerint osztom el a javakat. Megtetszett mind a négy, hát Ogunát kineveztem parancsnokuknak,

és még aznap éjjel elvégzend feladatot kaptak. Nagy lelkesedésselvállalták - Oguna biztosan már megcsillogtatta elttük a fényes karrier

lehetségét. Amint elmentek, lefeküdtem, és úgy tettem, mintha aludnék - hogy a

fiatalok kudarca esetén én is eljátszhassam: most ébredtem, semmir lsem tudok. De nem jött álom a szememre. Az serd éjszakai életénekhangjait a szokásosnál élesebben hallottam. Füttyök, üvöltések,hörgések, hirtelen szárnycsattogások - eddig nyugodtan aludtammellettük, de most rettegve gondoltam, mi lesz, ha nem sikerül a dolog.Félálomból ébredve azt hittem, harcosokat küldtek értem, hogy ahiénáknak vessék testemet. A tz kialudt. Megint lépteket hallottam -ezúttal valóban. Hallgatag férfiak csapata közeledett. A szívem akár egy, tompán verte bordáimat. EKG-t kéne csináltatni, jutott eszembe azabszurd gondolat. Hvös éjszaka volt, mégis verejtékben fürödtem. Aférfiak közeledtek. A kunyhó falához tapadtam, revolverrel kezembenlestem az ajtót. Elmozdult a gyékény...

Oguna állt a küszöbön.- Nagy varázsló, minden akaratod szerint történt. Balunga

kegyelemért könyörög, egyetlen vágya van: hogy téged szolgálhasson.- A teströk?- Készek arra, hogy híven szolgáljanak téged, bár egyelre

megkötözve várják, mi lesz a sorsuk.- Jól van, Oguna, nagyon jól. Nem csalódtam benned, ezért az új

rendrének parancsnokává nevezlek ki. - A revolvert diszkréteneldugtam. Oguna meghajolt, várt. Nem hittem volna, hogy minden ilyen

gyorsan végbemegy. Az államcsíny sikerült, hát most lépnem kellett.Mivel ez volt életemben az els puccs, még nem tudtam beleélnimagamat a diktátor szerepébe. Mindenesetre olyan testtartást öltöttem,amit politikusoktól láttam régebben. Ogunában olyan benyomástkeltettem, hogy nem csupán értem az eseményeket, de elre is látomket.

- Ma napkeltekor összegy jtd a törzs öregjeit és az összes harcost.Balunga kunyhója eltt lesz a gyülekezés. Ott adjátok át nekemünnepélyesen a hatalmat.

- Így lesz, nagy varázsló. Amint jelt adsz, odahozzuk Balungát.- Mi az, hogy hozzátok? Hát nem tud járni?

8/13/2019 Robur 13.


- Meg van kötözve.- Hát eresszétek el - mondtam, de gyorsan hozzátettem: - Illetve,

majd közvetlenül a ceremónia eltt. Adjátok értésére, ne próbálkozzonsemmiféle trükkel, ha élni akar.

- Igen, nagy varázsló, így lesz.

- És még valamit, Oguna. Ha egymás között vagyunk, szólíthatsznagy varázslónak, de hivatalosan mától nagy vezér vagyok. Új rendünk,amelynek nevében legyztük a zsarnokot, megérdemel tán egy nagyvezért, igaz?

- Igaz, nagy vezér. - Ogunának a szeme sem rebbent.- Számítok rád, parancsnok - hangsúlyoztam az új nevét.- Nem fogsz csalódni bennem - felelte igen magabiztosan. Úgy

látszik, máris kezdett hozzászokni magas állásához.A hatalom ünnepélyes átadása emelkedett hangulatban történt. A

felvilágosulatlan elemek nem zavarták meg az ünnepséget.Tekintélyemet növelend, a revolverrel léptem fel. Balunga átadta a

nöki hatalom jelvényeit, f leg pedig az Aquavita-palackot; rituálisanfelhörpintettem belle néhány kortyot, majd kunyhómba vonultam.Testreim és a falu népe követtek. Aznap csak Balunga maradt egyedül.

Amikor a kunyhó bejáratánál felakasztottam a f nöki jelvényeket, apalackot és a revolvert pedig rejtekhelyre dugtam, a lakosság - azÖregek Tanácsával az élen - éljenzett. A msor következ pontjaként atestrség szétosztotta azt a szárítotthús-készletet, amelyet az elrelátóBalunga gy jtött magának. A hivatalos lelkesedés ekkor spontánovációba csapott át, a teströk körülvettek, hogy védjék személyemet afelszabadított nép örömének e megnyilvánulásaitól. A remek fiúk azáltalam feltalált hosszú dárdáikat markolva harcias arccal álltak - de éntudtam, ez csak álarc: valójában rettenetesen örülnek, hogy a megfelelidpontban a megfelel oldalra álltak.

Ünnepi szónoklatomban megemlítettem a folyó menti hadjárat tervét,majd elkezddött a tánc. Kés éjszakáig tartott a dorbézolás. Ogunanem vesztegette az idt, nekifogott az alakulatok szervezéséhez.

Három nap alatt leraktuk az új társadalom alapjait. Elször is Ogunamegszervezett egy nem túl nagy, de ügyes kis sereget. Másodszor:Seko létrehozta a rend biztosítására szolgáló különleges osztagot.Harmadszor; én személyesen reformáltam meg - a különleges osztagsegítségével - az Öregek Tanácsát: a neve attól kezdve Törzsi Tanács

lett. Kirúgtam a konzervatív vénségek hetven százalékát, helyükrederék, tettrekész ifjakat vittem be - számíthattam rájuk, mert karrierjüketnekem köszönhették.

Javaslatomra a Tanács elnökéül Ogunát választották meg. Ugye,nem kell hozzátennem, hogy a választás egyhangú volt? A varázslóposztját megtartottam magamnak. Ezt különben maga a nép követelteígy - lényegtelen az a tény, hogy ezt elleg én súgtam megOgunának. A fiúnak még nem volt kell politikai tapasztalata, idnkéntsegítenem kellett neki.

Most már komoly reményeim voltak arra, hogy hamarosan jól sózottkecskecombot falatozhatok. Hogy ez minél elbb bekövetkezzen,

katonai gyakorlatokat rendeltem el. Igaz, én vérbeli civil voltam, még ahadseregben sem képeztek ki (volt egy nagybácsim a vezérkarban...),

8/13/2019 Robur 13.


de az egykori tévéközvetítésekbl emlékeztem a hadgyakorlatokra és adíszszemlékre. Gyorsan kitaláltam a rövid vezényszavakat, ezektörzsünk harci történetében teljesen új fejezetet nyitottak. Leadtam nekikegy alkalmatos beszédet is az általam nekik adományozott modernfegyverek gyzhetetlenségér l, ami aztán er sen javította a hadsereg

harci kedvét, Egy hétig gyakorlatoztunk; idnként ünnepélyes inspekciót tartottam.A harcosok hamar megtanulták, hogyan kell szárazföldön és vízbenátdöfniük a krokodilbábukat. Eljött az ideje, hogy igaziakkal kerüljenekszembe. Oguna dicsségre vágyó harcosai lelkesen várták ezt apercet... és ezt nemcsak én hittem így. Seko naponta közölt jelentései isugyanazt tartalmazták.

Gondosan választottam ki a csata napját, és a következ

Ünnepélyes szónoklatomban biztosítottam mindenkit: Aquavita velünkvan, és türelmetlenül várja, hogy leszámoljunk az istentelen hüllkkel,amelyek megszentségtelenítik a Nagy-folyó vizét.

Hajnalban Indultunk, óvatosan. Elöl a törzs legjobb futóiból alakultfelderítosztag haladt; feláldozandó kecskéket vezettek. A falánkkrokodilok els rohamát ezeknek kellett feltartaniuk. Ötszáz méterrelmögöttük vonult a sereg derékhada, végül jöttem én a teströk szorosvédelmében - mögöttünk pedig a törzs többi tagja. A kunyhókban csak acsecsemk és a járóképtelen öregek maradtak. No és persze Balunga.Bezárattam, mert bár sokszor adta bizonyítékát hségének, jobbnakláttam nem kockáztatni - ki tudja, miként fog viselkedni, ha a hadjáratkudarcot vall?

A kecskék ellenkeztek, szerettek volna visszaszökni a faluba -politikailag nem voltak eléggé felvilágosultak. Nem értették meg, milyendicsséges szerepet kaptak, ezért késleltették menetelésünket. Végül afelderítk eltntek a parti bozótban, ahol két éve nem járt ember. Asereg lépésr l lépésre nyomult a veszélyes zónához. A szívem er senvert. Közeledett a dönt pillanat.

Teltek a percek, de a bozótból senki sem lépett ki. Hihetetlenneknt, hogy a krokodilusok egyszerre és azonnal felfalták volna az összesfelderítt! Hiszen azon ifjak olyan jól tudtak futni. Kezdtem magamatkényelmetlenül érezni. Parancsot adtam a rohamra. A hadsereglándzsáit rázva, ordítva rohant a bozótba. Aztán már semmit semhallottunk.

A Törzsi Tanács tagjai félve pillantgattak rám, a menet végén a nkminden eshetségre siránkozni kezdtek.

Tekintélyem percr l percre apadt. Már a teströk is nyugtalanulössze-összenéztek... Amikor aztán azt suttogták, hogy „odavesztek mindegy szálig", egész tekintélyemet latba vetettem.

- Utánam! Elsként rohantam a bozótba. Nem néztem hátra, de

megkönnyebbülten hallottam a zörgést a hátam mögött; a testrgárdanem hagyott cserben.

Támadásra szegezett lándzsával szaladtam át a bozóton, és aNagy-folyópartjára jutottam. Furcsa látvány tárult a szemem elé. A

felderítk és a f sereg katonái a vízparton járkáltak ide-oda,szemlátomást kerestek valamit. A kecskék meg békésen legelésztek.

8/13/2019 Robur 13.


Oguna jött, ós katonásan jelentette:- Nagy vezér! Nincs a parton egyetlen krokodil sem!- Erre számítottam - feleltem mindenesetre, és azon töprengtem,

hogy az eseménybl hogyan kovácsolhatnék katonai sikert.Még aznap nagygylést hívtam össze. A msor f pontjai a sereg

diadalmenete és az én beszédem volt. Nagy súlyt fektettem az összestörzsi ünnepség látványosságára. Hisz jól tudtam, hogy a köznépemlékezetébe semmi sem vésdik bele olyan mélyen, mint a nagyszertartások; ezt a tekintély, a stabilizáció és a jobb jöv bizonyítékánaktekintik. Mert a vesztesek, a veszélyben lévk nem tartanakünnepségeket.

Hozzá kell tennem, hogy az ünnepségek révén a törzsi demokráciaszintjét Is emelni lehetett. Bevezettem azt a szokást, hogy az ünnepségalatt a törzs minden tagja kérdéseket tehetett fel, st véleménytmondhatott a nagy vezér politikájáról. Mindig a közvetlen demokráciahíve voltam, és erre neveltem népemet is. Bizonyos, kizárólag technikai

okok miatt a kérdésfeltevés és a véleménynyilvánítás rendszerétszervezetté kellett tenni. Mert hát mi lenne, ha hirtelen mindenkikérdéseket tenne fel, és elmondaná, mit gondol? Káosz törne ki, ésmegsértenék hivatali tisztemet, amelyet pedig csak a törzs érdekébenvállaltam. Sekót tettem felelssé a rend és illem megtartásáért. Sekonevezte hát ki azokat, akiknek kérdést kellett feltenniök; hamarosan akérdésfeltevnek történ kijelölés lett társadalmunkban az egyiklegnagyobb kitüntetés. Mivel a kérdéseket minden társadalmi rétegbl felkellett tenni, de nem mindenki tudta, mit kérdezzen - hát a Törzsi Tanácselkészítette a fontosabb ünnepségek standard kérdéseinek ésvéleményeinek jegyzékét. Így bárki részt vehetett a demokratikuspárbeszédben, és nem kellett attól tartania, hogy fellépése politikailagéretlennek bizonyul. A társadalmi reformok terén ez nagy eredmény volt.Minden újabb ünnepség meger sített engem és a többieket abban ahitben, hogy jó irányban haladunk. A kezdeményezések a törzs összestagjának egyhangú támogatását élvezték. Soha nem találkoztamegyetlen ellenvéleménnyel sem.

Ezúttal is így volt. Beszédemben nyilvánosságra hoztam, hogyAquavita és egy különleges varázslat segítségével én már ellegelztem a krokodilokat, a mai hadjárat pedig bebizonyította, hogy dicsseregünk enélkül is elbánt volna velük. De én annál jobban szeretem

népemet - mondtam -, mintsem hogy szükségtelenül kockára tegyembiztonságát. Beszédemet az szinte lelkesedés kiáltásai szakítottákfélbe. Ezt követen hivatalosan kihirdettem: a folyópartot ismét törzsünksi területéhez csatoljuk. Örvendeztek neki - ahogy az emberek mindigörülnek, ha területüket megnövelik. A kecskék egy részét levágattamlakomára. Seko akkor alig tudta megfékezni a lelkesült tömeget.

Nyugodtan szabadlábra helyezhettem Balungát; már nem jelentettveszélyt. A lakoma kés éjszakáig tartott, vége-hossza nem volt azéneklésnek, a táncnak. Élvezve néztem népem vigasságát. Egy, csakegy dolog rontotta el a kedvemet: a só hiánya.

Másnap reggel a sótlan babból és kecsketejbl álló sovány reggeli

után kiderült, hogy nem lehet felvenni a kapcsolatot a folyó túlsó

8/13/2019 Robur 13.


partjával. A törzs összes tamtamdobja használhatatlan volt. A fatörzsblkivájt csónakok is elrohadtak az elmúlt évek során.

Reggeli után tatarozó brigádokat hoztam létre, egy részük nekifogottúj tamtamokat gyártani (hisz hogyan is uralkodhatnék távközlésieszközök nélkül?), más részük a csónakokat javította.

Megparancsoltam, az én számomra építsenek egy jóval nagyobb különcsónakot, amit nem csupán evezkkel, de saját találmányú vitorlákkal iselláttak. Ez lett a flotta zászlóshajója.

A fiúk egész nap dolgoztak, és amikor minden készen állt, szóltamOgunának: értesítse a túlpartiakat, hogy baráti látogatást teszünk náluk.Emlékszem arra a szép estére a Nagy-folyó partján, ahogy a víz fölöttszállt a tamtamok hangja...

Oguna majdnem egy óra hosszat hívta a túlpartot, míg végre odaátis megszólaltak a dobok. Seko azonnal fordította:

ÖRÜLÜNK, HOGY ISMÉT KAPCSOLATBA LÉPTÜNK. Ml ISELZZÜK A KROKODILOKAT. BALUNGA FIVÉREMMEL AKAROK

BESZÉLNI! AMELUNGA.A távirat tartalma kissé zavarba hozott.- Te Oguna, Amelunga valóban Balunga fivére?- Az anyjuk révén rokonságban vannak. Mit válaszoljunk nekik?- Közöld, hogy új nagy vezéretek van, aki szintén Amelunga fivére! Oguna gyakorlott keze alatt feldübörgött a tamtam. Kis csönd után a

szél meghozta a választ:BALUNGÁVAL AKARUNK BESZÉLNI! Dühített ez a makacsság, minthogy felesleges múltbéli emlékeket

ébresztett. Fogtuk a tamtamokat, és hazamentünk a faluba.Összehívtam a legszkebb vezérkart, vagyis Sekót és Ogunát.

- Ha nem teljesítjük Aquavita második feltételét, elveszítjük Istenünk jóindulatát. Meg kell szereznünk a keser viz tavat, ez a pillanatparancsa. Azonfelül pedig: eltrjük-e, hogy a folyón túli testvéreinkAmelunga igájában nyögjenek, miközben mi leráztuk Balungazsarnokságát?

- Nem engedhetjük meg! - felelték egyetérten.- Így van, ez új rendszerünk szégyene lenne – egyre jobban

belelendültem. - Óriási önzés lenne a részünkr l, ha eredményeinketmegtartanánk csak magunknak. A folyón túli testvéreink nemérdemelnek jobb sorsot? - kiabáltam. Nincs a kiabálásnál meggybb

dolog.- Megérdemlik! - felelte két emberem tettre készen.- Van egy tervem - folytattam -, méghozzá egyszer , végrehajtása

nem jelenthet nehézséget olyan kit harcosoknak, amilyenek tivagytok.

- Hallgatjuk szavaidat, nagy vezér - felelte Seko izgatottan.- Gyorsan kell cselekednünk, mieltt Amelunga ostoba válasza

elterjed a törzsben, és megzavarja szeretett népünk gondolatalt...- Így van!- Akkor tehát azt fogjuk tenni - és közelebb hajoltam a fülükhöz,

nehogy arra méltatlanok is meghallják direktíváimat. - Te, Seko, jól

ismered a törzsedet. Vannak ott rokonaid is, az segítségükkelmegmutatod a folyón túli barátainknak, hogy élhetnének jobban is,

8/13/2019 Robur 13.


8/13/2019 Robur 13.


bennszülöttek, engem utánozva, sózott ételeket kezdtek fogyasztani.Hamarosan úgy rászoktak, hogy enélkül már el sem tudták képzelni azéletüket.

Még sokáig maradtam volna Seko vendége - ám mindinkábbnyugtalanított Oguna viselkedése. Ahelyett hogy magától küldözgette

volna nekem a helyzetjelentéseket - csak akkor jelentett, ha erre különfelszólítottam. A jelentésekben meg már nem nevezett engem „nagy"-nak. Váratlanul és villámgyorsan visszatértem hát a faluba. Ogunát egygylés elnökségében találtam; tagjai a leghívebb rokonai voltak, akiket ahadsereg fontosabb vezet posztjára állított. Állítólag arról tanácskoztak,hogyan lehetne növelni a sereg harci kedvét, ami rémiszten csökkent.Oguna szerint, mivel a környéken most nincs semmilyen ellenség, hát asereg eltespedt. Emlékeztetett rá, hogy éppen én hirdettem régebben:az ellenség nélküli hadsereg megsznik létezni, fokozatosandemoralizálódik. Lehet, valóban említettem Ilyesmit valaha, de hát mostteljesen más lett a helyzet! Balungától ma már a gyerekek sem féltek, az

öreg extörzsf nök nem tölthette be hát az ellenség szerepét. A sereg a gyakorlatokat is unta, Oguna pedig folyton azt állította: a

seregnek valódi ellenségre van szüksége. Ez logikusan hangzott, ésmég igazat is adtam volna Ogunának, ha nem jön közbe egy esemény,amely aggodalmat ébresztett bennem.

Egy éjszakán nyoma veszett revolveremnek és az Aquavita-palacknak. Megértettem: Oguna immár fellelte az ellenséget, akimegmenti hadseregét. Ellenségnek - engem szemelt ki.

Egyetlen perc késedelem nélkül, a sötétség leple alatt teleraktamzászlóshajómat élelmiszerrel, fegyverrel, és ellöktem a parttól. Úgyvéltem, ostobaság lenne megvárni a reggelt, és szóvá tenni az eltnttárgyak hollétét.

Lefelé Indultam a folyón, abban a reményben, hogy csatlakozhatoma repülsökhöz, akik a Ráktérít alatt szándékoztak települést alapítani.

robur 13

Documents