Testvér LövészekJACKSONVILLE, CSÜTÖRTÖK, 1851. MÁJUS 10. 6 OLDAL 0cent

IDŐJÁRÁSViharos szél és

záporok várhatók, de könnyen elő-fordulhat, hogy

pont nem.

A SAJTÓ TISZTELT

FIGYELMÉBE AJÁNLVA AZ

ÚR 2012. ÉVÉBEN.

A MESTERLÖVÉSZEK MAGÁNYOSSÁGA

Ha Rejtő Jenő egyszer forga-tókönyvet írt volna Quentin

Tarantinónak, abból minden bi-zonnyal valami olyan született vol-na, mint Patrick deWitt Testvérlö-vészek című regénye, és még az sem elképzelhetetlen, hogy a két fősze-repre a Mucsi-Scherer párost kérik fel hosszas castingolás után. A fia-tal kanadai szerző második regénye vérbeli anti-western, amely mintha a színfalak túloldaláról mutatna be egy nagyon is ismerősnek tűnő vad-nyugati történetet. Két mindenre el-szánt bérgyilkos egy ismeretlen férfi nyomába ered, akiről a nevén kívül csak azt tudják, hogy meg kell ölni-ük – de mi történik, ha a hidegvé-rű gyilkosok mégsem olyan hideg-vérűek, mint ahogy elvárnák tőlük, és nemcsak hogy ugyanúgy vágynak a törődésre, talán a szerelemre, mint a hétköznapi emberek, de még a gyomruk is csak nehezen bírja az al-koholt, sőt az egyiknek még a foga is begyullad, ráadásul annyira meg-szeret egy félszemű, lerobbant igás-lovat, hogy a szokásos délceg, feke-te paripa helyett ezen dülöngélve in-dul neki a vérben úszó naplementé-nek?

Patrick deWitt melankóliára és tépelődésre hajlamos narráto-

ra Eli Sisters, a híres Sisters-fivérek

fiatalabb és testesebb tagja, aki a báty-jával, Charlie-val már évek óta a Kapi-tány névre hallgató bandavezér szol-gálatában áll, bár titokban inkább len-ne egy nyugalmas kis szatócsbolt el-adója szerető feleséggel és gyerekek-kel, mint mindenre kapható verőem-ber. És voltaképpen a bátyja sem az a született rosszfiú, csak amióta kis-gyermekkorában egy jól irányzott lö-véssel eltette láb alól a részeges ap-jukat, amikor az az anyjukkal erősza-koskodott, azóta nem volt megállás, az egyik gyilkosságot követte a má-sik, és az egyedül maradt fivérek ha-mar a bűn hálójában találták magukat. Így aztán, ahogy más embereknek az a munkája, hogy ruhát varrnak vagy éppen sört csapolnak, addig a Sisters fivérek embereket ölnek.

Ahogy pedig elindulnak a cél-személy, bizonyos Herman

Kermit Warm keresésére Colorado Cityből, útjuk során elébünk tárul a XIX. század második felének Ame-rikája alulnézetből: a túlélésért küz-dő, megkérgesedett szívű kurvák és gengszterek, az erdőkben kószáló, ve-szélyes vadállatokként kezelt indiá-nok, és a semmiből hetek alatt kinö-vő vadnyugati városkák kiszolgálta-tott és csetlő-botló figurái, akik vala-hol mind a boldogságot keresik, de általában kevés sikerrel. Pedig elvileg Amerika egyik legszebb, felívelő kor-szakáról beszélünk, ahol tombol az ipari forradalom és a gazdasági fel-lendülés: Charlie és Eli Sisters azon-ban az előbbiből legfeljebb a külön-böző furcsa és érthetetlen találmá-nyokat ismeri meg – mint amilyen a fogmosókészlet, a San Franciscói ho-tel rézcsöves távbeszélő-rendszere,

vagy épp a csodaszernek tűnő fájda-lomcsillapítók – az utóbbiból pedig leginkább a Kaliforniában tomboló aranylázat, aminek legfőbb jellemző-je, hogy komplett idiótát képes csi-nálni a legértelmesebb emberből is, és elképesztő mértékben szaporítja a vadnyugaton amúgy is gyakran elő-forduló hullákat.

A viszontagságos út és a köz-ben történő hol vérfagyasztó,

hol kacagtató kalandok során azon-ban Eli nemcsak Amerikáról és az aranylázról tanul meg rengeteg min-dent, hanem önmagáról és bátyjáról, a mogorva Charlie-ról is, míg vé-gül már azt sem tudják, vajon tény-leg vakon engedelmeskedni akar-nak-e megbízójuk parancsainak. A történet végére pedig a rettenthetet-len zsoldosokból nem marad más, mint két megsebzett, elveszett em-ber, akikről kiderül, hogy talán több emberség szorult beléjük, mint ma-guk is hitték.

Patrick deWitt a sírva nevette-tés nagy mestere, aki meglepő

módon még az egyik legtöbbször át- és újraértelmezett, kifacsart és újrafeltalált zsáner, a western műfa-ját is képes új színekkel gazdagítani. Aprólékos megfigyelései, felejthetet-len karakterei, pergő párbeszédei és szeretnivaló akasztófahumora pedig garantálja, hogy a legkülönbözőbb ízlésű olvasókat is elvarázsolja majd Eli és Charlie Sisters történetével.

Dunajcsik Mátyás

KalapIGEN, A FEJEDRE!TomHat - Jacksonville, Edgewood Ave W 6.

I. oldal

Testvér LövészekA RÉSZLETES TÖRTÉNET

Charlie és Eli Sisters a Kapitány nevű vadnyugati ban-davezér bérgyilkosai, akik már hosszú évek óta állnak

az öntelt kiskirály szolgálatában. Az új küldetésük szerint egy Herman Kermit Warm nevű embert kell felkutatniuk és meg-ölniük San Franciscóban, akit Morris, a Kapitány egyik embe-re már régóta figyel. A regény narrátora a páros érzelmesebb, kevésbé vérszomjas tagja, Eli, aki a történet során olyan, vad-nyugati hősöktől a legkevésbé sem megszokott dolgokat pró-bál ki, mint a fogmosás és a fogyókúra.

Oregon Cityből indulnak egyáltalán nem rózsás hangulat-ban, mivel az előző munka során valaki felgyújtotta a lovai-kat, ráadásul a Kapitány ezúttal főnököt is kinevezett a csapat-nak – természetesen Charlie-t –, így Eli kevesebb pénzt kap a munkáért a megszokottnál. A regény kezdetén Eli épp az új lovaikat méregeti, Fürgét és Hasast, akik közül az utóbbi egy-általán nem egy mindenre elszánt csataló, és persze ő az, aki Elinek jutott. Ráadásul Elinek szinte rögtön az indulás után bedagad az egyik foga, amit a legközelebbi városban egy bot-csinálta fogorvos húz ki, megismertetve a Sisters testvéreket a fogmosás áldásos hatásaival és a fájdalomcsillapító-szerekkel, amiből azonnal el is lopnak egy jó adagot.

Utuk során először egy boszorkány-kinézetű vénasszony-nál szállnak meg, aki reggelre eltűnik a szörnyen bűzlő viskó-ból, és csak egy különös nyakláncot hagy ott a testvéreknek az ajtó fölött, amitől ők úgy megrémülnek, hogy nem mernek kilépni az ajtón. Mivel az ablakon csak Charlie fér ki, ő indul el, hogy valahonnan szerezzen egy baltát a viskóban lábado-zó testvére kiszabadítására. Viszont amíg távol van, a viskó-tól nem messze kikötött lovaikat megtámadja egy medve, akit ugyan Elinek sikerül leterítenie, Hasas viszont komoly sérülé-seket szerez a dulakodás során, és az egyik szemére gyakorla-tilag megvakul.

A következő városban – miután Charlie megint betegre issza magát, Eli pedig félszegen udvarolni kezd a szálló házvezető-nőjének, majd a kudarcot követően fogyókúrába kezd – tanúi lesznek egy klasszikus vadnyugati párbajnak, majd továbbin-dulva találnak egy gyönyörű, gazdátlan fekete lovat, amivel eleinte Hasast akarják lecserélni, az utolsó pillanatban azon-ban Eli szíve megesik az állaton, és minden rábeszélés elle-nére mégis a fekete lovat adja el, és az egyre rozogább Hasast megtartja magának.

Kaliforniába érve a testvérek először találkoznak az arany-láz tipikus szereplőivel, például egy kisfiúval, aki hetekkel ko-rábban az egész családjával indult el ide szerencsét próbálni, mostanra viszont már csak ő maradt, mert a többieket vagy a betegség, vagy az útonállók tették el láb alól, vagy egy a ma-gányos munkába lassan beleőrülő, paranoiás aranymosóval, II. oldal

akitől megtudják, hogy a környék ura, egy bizonyos Mayfield száz dollár vérdíjat tűzött ki a területen kószáló vörös bundá-jú medvére. Amikor ez utóbbi felbukkan előttük, Charlie egy jól irányzott lövéssel leteríti az állatot, és a testvérek a prémva-dász-vezér városába indulnak a fizetségért.

Mayfield eleinte barátságosan fogadja őket, az emberei azonban – akik megorrolnak a Sisters testvérekre, hogy elhap-polták előlük a pénzdíjat – a részeg kurvákkal való mulato-zás közben ellopják a prémet, amit persze másnap a testvé-rekre kennek. Így Elinek és Charlie-nak nem marad más vá-lasztása, minthogy az egész bandát módszeresen legyilkolják, Mayfieldet pedig fogságba ejtsék, akitől végül elveszik az ösz-szes pénzét – amit Mayfield szállójának pincéjében egy vas-kályhába rejtenek – és úgy indítják útnak egyetlen fitying nél-kül. Eli közben újra udvarolni kezd, ezúttal a szálló kiégett könyvelőnőjének, akitől még egy színes kendőt is kap szerel-mi zálogul, de nincs mit tenni: tovább kell menniük San Fran-cisco felé.

A kikötővárosba érve szembesülnek az aranyláz vidáman apokaliptikus káoszával: az ide érkező kereskedőhajókat ha-nyatt-homlok hagyják el a munkások, hogy elinduljanak ara-nyat mosni, a személyzet nélkül maradt hajókat pedig élelmes városiak fosztogatják, az árak az eget verdesik, és nagyjából mindenki őrült módjára viselkedik. A Morris által megadott hotelbe érve a megfigyelőnek csak a hűlt helyét találják, meg a naplóját, amiből egy egészen hihetetlen történetről értesül-nek.

Ahogyan Morris feljegyzéseiből kiderül, Herman Kermit Warm hamar észrevette, hogy Morris a nyomában van, és egy idő után különös barátság alakult ki köztük. Warm beavat-ta Morrist a titkába, ami miatt a Kapitány is utána küldte a Sisters testvéreket: a törpe méretű, vörös hajú feltaláló ugyan-is egy olyan kémiai anyagot kísérletezett ki, ami vízbe keverve láthatóvá teszi a folyómedrek mélyén megbújó aranyat. En-nek a találmánynak a hasznából ajánlott a Kapitánynak része-sedést, aki persze az egészet magának akarta, és ezért állította rá Warmra a bérgyilkosait.

Miután azonban meggyőzte Morrist, Warm újdonsült ba-rátjával elindult, hogy maga arassa le a találmány gyümölcse-it. Eli és Charlie a kezdeti hitetlenkedés után pedig úgy dönte-nek, tovább üldözik őket, abban viszont már egyáltalán nem biztosak, hogy a parancsnak megfelelően meg is akarják-e ölni őket, hiszen ezek ketten nem banditák és gonosztevők, mint a korábbi célpontjaik, hanem olyan emberek, akik a maguk csi-nálták meg a szerencséjüket.

Testvér LövészekIndulás előtt a szálló istállómesterével Eli kiveteti Ha-

sas kifordult szemét, amit innentől kezdve naponta ki kell mosni alkohollal, nehogy a szegény ló sebe elfertőződjön, de Eli már olyannyira összeszokott vele, hogy még ezt a kelle-metlenséget is vállalja a hegyekbe vezető úton, sőt még a fog-orvostól zsákmányolt fájdalomcsillapítóból is adnak neki.

Warm aranymosó-területére érkezve a két páros eleinte többször megpróbálja eltenni a másikat láb alól, végül azon-ban egy harmadik aranymosóbanda támadása után – akik Warm aranyjelző oldatát bornak vélik, és el akarják lopni – összebarátkoznak, és úgy döntenek, hogy együtt kezdenek neki az arany kitermelésének. Arra azonban nem számítanak, hogy az oldat ugyan valóban csodálatos, aranyszínű ragyogás-sal jelzi a folyó mélyén lévő aranyat, azonban olyan maró ha-tása van, hogy a vízbe mezítláb belegázoló aranymosóknak komoly sérüléseket okoz.

Amikor pedig a remélt haszontól vérszemet kapott Charlie a tervezett kettő helyett mind a három hordó olda-tot beleönti a folyó gáttal elkerített részébe, nem csak a saját jobb kezén sérül meg végzetesen, de az oldattal teli vízbe zu-hanó Warm és Morris is halálos dózist kap, és szörnyű kínok között halnak meg, miután a szer gyakorlailag leoldja róluk az összes húst és bőrt. És még itt sem áll meg a Sisters testvérek nemvárt kálváriája: miután a lovaik is meghalnak, másnap a területet elözönlő indiánok elveszik az összes, áldozatos mun-kával kitermelt aranyukat, amikor pedig kisemmizve hazain-dulnak, hogy legalább a Mayfield pincéjéban elrejtett pénzt megszerezzék, a szállót leégve és kifosztva találják, ráadásul az így munka nélkül maradt kurvák is alaposan megtépik őket.

Ekkor úgy döntenek, kilépnek a Kapitány szolgálatából és felhagynak az erőszakos élettel, főleg, hogy az időközben el-fertőződött seb miatt Charlie-nak le kell vágatni a jobb kezét, amit lövéshez használt. Együtt elindulnak az anyjuk házába, aki azóta nem óhajtott tudni róluk, amióta bérgyilkosként dol-goztak. Mielőtt azonban megkezdhetnék az új, nyugodt éle-tet, Elinek még el kell végeznie valamit: meg kell ölnie a Kapi-tányt, akinek nem lehet csak olyan egyszerűen felmondani…

III. oldal

SAJTÓKRITIKÁK„Ha Cormac McCarthy humoránál lenne, bizonyára olyan könyvet ír, mint ez a véresen vicces western.”

Los Angeles Times

„Ahogy Tarantino, deWitt is pontosan tudja, hogy kellő stí-lussal a vérontás is lehet vicces; és ahogy Mark Twain, azzal is tisztában van, hogy egy jó elbeszélőnek szinte minden emberi hibát megbocsát az olvasó.”

Cleveland Plain Dealer

„Furcsa, vicces és meglepően érzelmes… a végén akármeny-nyire is szégyelled, ugyanúgy szorítasz majd a Sisters testvé-rekért, ahogyan Jules-ért és Vinnie-ért a Ponyvaregényben.”

Outside Magazine

„Mesteri, fergeteges pikareszktörténet, mely a legjobb Charles Portis és Mark Twain-történetekkel is felveszi a versenyt, kö-nyörtelenül magával rántva az olvasót.”

Wells Tower, az Elpusztítva, felperzselve szerzője

„Patrick deWitt olyan laza magabiztossággal barangol a vad-nyugati tájakon, akár egy tapasztalt pisztolyhős, akinek a biz-tos kéz mellé egy költő szíve és egy jó adag akasztófahumor is kijutott… az olvasó pedig valószínűleg ugyanolyan formá-ban ér el az út végére, ahogyan Eli, az elbeszélő: sebzetten, de jobb emberré válva.”

Time Out New York

„Van valami filmszerű Mr. deWitt dísztelen prózastílusában, ami miatt először hátrahőköltem – tényleg komolyan gondol-ja? –, aztán élvezettel habzsoltam az oldalakat egész a végéig.”

Wall Street Journal

„Patrick deWitt második ütős regénye egy furcsa és stílusos antiwestern. Amikor a Kapitány nevű határvidéki kiskirály megbízzza Charlie és Eli Sisterst, a bérgyilkosait, hogy kutas-sák fel és öljék meg a Herman Kermit Warm nevű aranymo-sót, a testvérek útja Oregonból San Franciscóba, majd végül Warm aranymosó-telepére vezet a Sierra hegységben, miköz-ben egy boszorkány, egy medve, egy halott indián, egy csa-pat részeg szajha és egy vérszomjas prémvadászbanda is meg-próbálja útjukat állni. A faarcú Eli elbeszélése néha grotesz-ken nevetséges (mint amikor felfedezi a szájhigiénia rejtélyeit egy vadnyugati fogorvos segítségével, aki ingyen fogpor-min-tákat osztogat), de tud szívbemarkoló is lenni, mint például a

Testvér Lövészekkiégett könyvelőnővel folytatott románcban. Ahogy a testvé-rek története előrehalad, Charlie és Eli lassan felfedezik a vad-nyugati klisék mögötti emberi érzelmeket, és s a végére már inkább hányatott sorsú fiatalembereknek látjuk őket, mint hi-degvérű gyilkosoknak. Patrick deWitt a zsáner kifordításával egy izgalmas, vicces, és talán meglepő módon, de igen megha-tó vadnyugati történetet alkotott.”

Publishers Weekly

„Egy ritka ékszer… régóta nem találkozhattunk ennyire ma-gával ragadó és elgondolkodtató narrátorral… a könyv az antiwesternek nagy hagyományába illeszkedik, ám deWitt szarkasztikus humora és ravasz filozófiai vénája csakis az övé.”

Salon.com

„Elképesztő… egy csodálatosan hangszerelt pikareszk-törté-net, ami olyan gazdag és olyan részletes, hogy a létezés egész elátkozott cirkuszát bemutatja, ami csupa bádoglemez és pó-niló, meg kiontott belek és a haldoklók szemüregébe töltött sebalkohol.”

Esquire

„Valóságos lakoma rövid, csattanós fejezetekben tálalva… Ez a csodásan eredeti regény az első oldalon meglasszózza az ol-vasót, és jó ideig nem is ereszti, mielőtt ellovagolhatna a nap-lementébe.”

Boston Globe

„Lenyűgöző… A könyv szereplői azonnal elcsábítják az ol-vasót, hála deWitt finom, kidolgozott prózájának, melyben a leggroteszkebb elemek – egy amputáció, egy kifordult szem, egy kocsmai verededés, az ipari méretű mészárlások – is kéjes pontossággal, mindenféle macsó brutalitás nélkül vannak el-beszélve.” Cleveland Plain Dealer

„Csupa abszurd humor, mellbevágó erőszak és merő szo-morúság, amit Eli Siters merengő és melankolikus elbeszélői hangja tesz ellenállhatatlanná.”

Washington Post

IV. oldal

ELNYERT DÍJAKGovernor General’s Award, 2011 – Kanada legfontosabb irodalmi díja, melyet a Kanadai Művészeti Tanács (Canada Council for the Arts) ítél oda minden év legjobb kanadai könyvének. A díjat korábban olyan világhírű írók is megkap-ták, mint Malcolm Lowry (1961), Alice Munro (1968, 1978, 1986), Margaret Atwood (1985) és Michael Ondaatje (1992, 2000, 2007).

Rogers Writers’ Trust Fiction Prize, 2011 – A Kanadai Iro-dalmi Alap (Writers’ Trust of Canada) és a legnagyobb kana-dai médiakonszern, a Rogers Communications közös, magas díjazású irodalmi díja, melyet 1997 óta adnak át minden év legjobb kanadai regényének vagy novelláskötetének.

JELÖLÉSEKMan Booker Prize, 2011 – Az irodalmi Nobel után talán a vi-lág legfontosabb irodalmi díja, melyet az egész világon hatal-mas érdeklődéssel várnak minden évben, és a legjobbnak tar-tott, angol nyelven írt regénynek ítélnek oda. Korábban olyan szerzők kapták már meg, mint V.S. Naipaul (1971), Nadine Gordimer (1974), Iris Murdoch (1978), William Golding (1980), J.M. Coetzee (1983, 1999), Kazuo Ishiguro (1989), Arundhati Roy (1997) Ian McEwan (1998), Margaret Atwood (2000) és John Banville (2005). 2011-ben Patrick deWitt regé-nye olyan szerzők műveivel versenyzett, mint a nyertes Julian Barnes, valamint Carol Birch, Esi Edugyan, Stephen Kelman és A.D. Miller.

Walter Scott Prize, 2012 – Walter Scott közeli barátainak le-származottai, az angol Buccleuch Hercege és Hercegnője által alapított díj, melyet mindig az előző évben legjobbnak tartott történelmi regénynek ítélnek oda. Egy egyik legnagyobb ösz-szegű brit irodalmi elismerés, melyet 2010-ben Hilary Mantel, 2011-ben Andrea Levy kapott meg. 2012-ben Patrick deWitt mellett Sebastian Barry, Esi Edugyan, Alan Hollinghurst, Andrew Miller és Barry Unsworth regényeit jelölték a díjra, melynek nyertesét 2012 június 16-án hirdetik ki a Melrose-ban tartott Borders Book Festivalon.

Scotiabank Giller Prize, 2011 – Az egyik legnagyobb össz-díjazású kanadai irodalmi díj, melyet a kanadai Scotiabank szponzorál, és minden évben a legjobbnak tartott regénynek vagy novelláskötetnek íélik oda. Korábbi években olyan szer-zőket jutalmaztak meg vele, mint Margaret Atwood (1996), Alice Munro (1998, 2004) vagy Michael Ondaatje (2000). 2011-ben Patrick deWitt regénye olyan szerzők műveivel ver-senyzett a díjért, mint a nyertes Esi Edugyan, valamint David Bezmozgis, Lynn Coady, Zsuzsi Gartner és Michael Ondaatje.

Testvér Lövészek

Patrick deWitt pályáját forgató-könyvíróként kezdte, de kezdeti si-

kertelensége és anyagi nehézségei mi-att pultosként volt kénytelen tenget-ni napjait Los Angelesben. A keserűsé-gek mellett a fizikai munka lehetőséget is hozott az író számára: a Three Clubs Cocktail Lounge nevű átmeneti mun-kahelyén ismerte meg mai ügynökét, Peter McGuigant. Az 1975-ben, Van-couverben született író első könyve, az

Ablutions 2009-ben jelent meg, de a világhírt a 2011-ben ki-adott Testvérlövészek hozta el számára.

„Érzékeny cowboy” – ezzel a kis noteszbejegyzéssel kezdő-dött el deWitt könyvének - és sikerének – története. Az egy-mással civódó cowboyok ötletét kutatás követte, amikor pedig a 70-es évekbeli Time Life-sorozat egyik bőrbe kötött darab-jára (The Fourty Niners címmel) rábukkant, már eldőlt, mi-ről fog szólni a Testvérlövészek. Ám az ötlet kipattanásakor a vadnyugati zsáner épp népszerűségének mélypontján járt, amire az író egyik könyvkiadásban jártas ismerőse föl is hívta figyelmét. Őt azonban nem lehetett eltántorítani, s a trendek végül deWittet igazolták: 2004 és 2006 közt, mikor az HBO műsorra tűzte a Deadwood-sorozatát, beköszöntött a cow-boy-reneszánsz. Az olvasók beleszerettek Cormac McCarthy véres déli történeteibe, s tömve voltak a mozik, mikor 2007-ben a Coen-testvérek által készített és négy Oscarral is jutal-mazott Nem vénnek való vidéket bemutatták.

Végül 2011-ben kiadták a Testvérlövészeket, amivel Patrick deWitt mindkét rangos kanadai irodalmi díjat – a Governor-General’s Literary Awardot és a Rogers Writers’ Trust Fiction Prize-t – is kiérdemelte. A kanadai siker után a könyv jogai hihetetlen gyorsasággal keltek el külföldön. A szakma vélemé-nye szerint kivételes pillanatban született ez a könyv: ritkaság-számba megy, hogy egy a fiatal írózseni újszerű hangja és iro-dalmi látásmódja passzoljon az aktuális közízlés elvárásaihoz. A Testvérlövészek az a könyv, amire a kiadója büszke lehet, ugyanakkor kereskedelmi sikerrel is kecsegtet.

Patrick deWitt jelenleg Portlandben lakik a feleségével és a fiával, de 2012. május 20-án, európai körútjának részeként Magyarországra érkezik, hogy személyesen is részt vegyen a regény magyar kiadásának bemutatóján. Készülő új könyvével kapcsolatban azt nyilatkozta: nem tervez több westernt, mert nem áll szándékában több lovat veszélybe sodorni.

V. oldal

A TÖRTÉNELMI HÁTTÉR – A KALIFORNIAI ARANYLÁZ

RÖVID ÉLETRAJZ

A kaliforniai aranyláz (1848–1855) 1848. január 24-én kezdődött, amikor aranyat találtak egy colomai fűrész-

malom (Sutter’s Mill) mellett. A felfedezés híre gyorsan terjedt és mintegy 300 ezer embert vonzott Kaliforniába az Ameri-kai Egyesült Államok más területeiről, valamint latin-ameri-kai, európai és ázsiai országokból és Ausztráliából.

A negyvenkilenceseknek (forty-niner) nevezett aranykuta-tók eleinte patakokból és folyómedrekből mosták ki az ara-nyat, később azonban új, kifinomultabb technikákat fejlesztet-tek ki. Viszont csak kevesek tettek szert igazi vagyonra, sokan szegényebben tértek haza, mint ahogy elindultak.

Az aranyláz fordulópontot jelentett a térség fejlődésében: San Francisco korábban jelentéktelen kis település volt, ekkor azonban virágzó várossá nőtte ki magát, és 1850-ben az USA tagállama lett.

1850-re a könnyen kitermelhető arany nagy részét már begyűjtötték, így a nehezebben hozzáférhető lelőhe-lyek felé fordult a figyelem. A csökke-nő aranymennyiség az erőszak növe-kedését hozta: az amerikai bányászok szervezett támadásokat hajtottak vég-re a bevándorlók, különösen latin-ame-rikaiak és kínaiak ellen. Az újabb és újabb földterületek után kutató bányá-

szok indiánokat üldöztek el hagyományos vadász- és halász-területeikről. A halálozási arány igen magas volt az amerikai immigránsok körében is: minden tizenkettedikük halt meg be-tegségek, az elharapódzó erőszak vagy az önbíráskodás mi-att. A környezetet pedig a bányászat melléktermékei, a kőtör-melék és az iszap, valamint mérgező kémiai segédanyagai tet-ték tönkre.

Kalifornia ennek ellenére vonzó úticél lett az új megélhe-tést és otthont keresők számára. Az új bevándorlók kivéte-les leleményességről és a polgárjogok melletti elkötelezettség-ről tettek tanúbizonyságot az erőszakos felfordulás közepet-te is. Működő településeket alapítottak, alkotmányozó kong-resszust tartottak, amely megalkotta Kalifornia alaptörvényét.