Tartalom

Köszönet ...................................................................................................................9

Előszó .......................................................................................................................11A mesék elmélyítik a halálról alkotott elképzelésünket ..............15

Bevezetés a családfelállításba .......................................................................19A szeretet rendje ......................................................................................... 23Tisztelet és megbecsülés a gyermek–szülő és a férfi–nő kapcsolatban .................................................................................................. 23Példa a szimbólumokkal történő kezelésre ..................................... 25

Ha sokan meghaltak a családban ............................................................... 28A szép, fiatal nő és a vándor ................................................................... 28Esettanulmányok a meséhez ..................................................................... 29

Ha testvérek halnak meg ................................................................................ 35A fivér látogatása a túlvilágon ............................................................... 35Esettanulmányok a meséhez ..................................................................... 38

Ha egy gyermek hal meg .................................................................................47A halotti ingecske .........................................................................................47Esettanulmányok a meséhez ..................................................................... 48

Ha a szülők halálos betegek, vagy meg akarnak halni...................... 57Az életfák ........................................................................................................ 57Esettanulmányok a meséhez ..................................................................... 58

Az idős és elhunyt szülők tisztelete .......................................................... 64A hétéves álmot alvó királylány ............................................................ 64Esettanulmányok a meséhez ..................................................................... 73Az idős nagyapa és az unoka ................................................................. 82Esettanulmányok a meséhez ..................................................................... 83

A halál a férfi és a nő között ......................................................................... 87A házastársak ................................................................................................ 87Esettanulmányok a meséhez ..................................................................... 88A kígyó három levele ................................................................................. 93Esettanulmányok a meséhez ..................................................................... 97Kő és bambusz ............................................................................................ 104Esettanulmányok a meséhez ................................................................... 106

Ha elfelejtünk köszönetet mondani a gyógyulásért és az életünk megmentéséért ...........................................................................113

Hogyan vándorolt az élet keresztül a nagyvilágon? ...................113Esettanulmányok a meséhez ....................................................................115

A „rászedett halál”, avagy beleavatkozás az emberi sorsba ........ 122A gazdag ember, aki ezer évig akart élni ........................................ 122Magyarázat a meséhez .............................................................................. 126Messze Bagdadban ....................................................................................128A halál követei ............................................................................................ 129Esettanulmányok a mesékhez .................................................................131A halál mint keresztapa ..........................................................................134Esettanulmányok a meséhez ................................................................... 138Szervátültetés ............................................................................................. 144Esettanulmányok ......................................................................................... 145Eutanázia ...................................................................................................... 152Esettanulmány ............................................................................................. 155

Függelék: Kultúránk viszonyulása a gyászhoz és a halálhoz ....... 159

A megtagadott gyász ............................................................................... 160Ígéretek a halálos ágynál ....................................................................... 163Esettanulmányok ......................................................................................... 164Viszonyulás hozzátartozóink és önmagunk halálához ............ 166Esettanulmányok ......................................................................................... 168A kontrollált gyász mint társadalmi jelenség .............................. 172Az idő érzékelése a középkorban és napjainkban .......................174A modern orvostudomány – élet és halál ura? .............................176

Jegyzetek .............................................................................................................. 181

Irodalomjegyzék ............................................................................................... 185

A szerzőről .......................................................................................................... 186

11

Előszó

„Halál nélkül mit sem ér az élet!” – így végződik egy afrikai mese a hős hosszas tépelődése és szenvedése után. Az élet és a halál összetartozik; és aki helyesen viszonyul a halálhoz, egyben az éle-tét is szolgálja. Aki fél a haláltól, legtöbbször az élettől is fél. Aki teljes szívvel elfogadja az életet a mélypontjaival és csúcspontjai-val együtt, az a halált is békével fogadja. Ezt nemcsak a mesék bizonyítják, hanem a tapasztalat is igazolja.

Az ember mégis mindig arról álmodott, hogy kijátszhatja a halált. Humorosan, de komolyan is beszélnek a mesék olyan hősök-ről, akik – legtöbbször egy bizonyos időre – kicselezték a halált. Ezek a mesék azt a kérdést vizsgálják, hogy milyen lenne az ember élete, ha megállna az idő, és az ember örökké élhetne. Valóban érdemes lenne erre törekedni?

A családfelállításokon is gyakran felmerül az élet és a halál kér-dése, például amikor szervátültetésre került sor, vagy valaki rák-ban betegedett meg. Ezért ebben a könyvben sok történet szerepel nehéz emberi sorsokról, amelyek sajátságos módon összecsenge-nek az előttük bemutatott mesékkel. A mesék segítenek közelebb jutni a halál tabutémájához, hogy jobban megérthessük és felfog-hassuk.

Amikor az életről és a halálról szóló meséket olvasunk, gyakran különös dolgokat tapasztalunk. A halál konkrét személyként lép az ember elé; a könyvemben szereplő mesékben például mint szerető, koldus, beteg, fivér, izzó szemű öregember vagy keresztapa. Túl-ságosan gyakran feledkezünk meg arról, hogy a halál nem elvont, hanem személyes. Úgy kíséri végig az életünket, mint egy személy – még akkor is, ha ebből a kíséretből legtöbbször semmit sem érzé-

kelünk. Olykor a családfelállításoknál is személyt választok a halál képviselőjéül. Ahogy ez a személy beszél, az valóban hasonlíthat a mesében szereplő halál alakjához!

A mesékben megszokott dolog, hogy megjelenik a halál. Min-dig olyan „álöltözetet” visel, amelyet a vele találkozó mesealakok ismernek a mindennapjaikból. Úgy beszélgetnek vele, mint „ember az emberrel”. A mesékben a halál megjelenése teljesen szokványos, ez a mesék keletkezési idejéből fakad. A középkor és az egyszerű paraszti kultúra embere magától értetődőnek érezte, hogy a halál végigkíséri az életét, és ennek megfelelő természetességgel viszo-nyult hozzá.

Ma már szó sincs ilyen viszonyulásról. A történészek és szocioló-gusok nemcsak a halál tabuvá válásáról beszélnek, hanem egyene-sen a huszadik század „pornográfiájának” (Geoffrey Gorer) tekintik a halált. Semmi sem maradt a halálnak abból a természetességéből, ami a mesékben megjelenik. Társadalmunk elfelejtette a gyászt.

A könyv függelékében – „Kultúránk viszonyulása a gyászhoz és a halálhoz” – részletesebben kitérek a gyász gyakorlati kérdéseire. Arról is szó lesz, hogy milyen következményekkel jár, ha az ember megígér valamit egy haldoklónak, és hogy hogyan segíthetünk a haldoklóknak, hogy békében engedjék el az életet.

A családfelállítás hátteréből bizonyos mesék olyan hűen adják vissza egy család történetét, hogy nemritkán szó szerint lehet értel-mezni őket. Amikor például a következő mesék egyikében „a fivér követi a fivérét a sírba”, nem szabad jelképboncolgatással leplezni a testvér halálának jelentőségét. A családfelállítások és a terápiás munkám során szerzett tapasztalatok sokkal inkább azt mutatják, hogy a mesék egyszerű nyelve fején találja a szöget.

További fejezetek foglalkoznak a halállal a férfi–nő, illetve a gyermek–szülő kapcsolatban, és a halálhoz való viszonyulással, ha valamilyen csodának köszönhetően megmenekültünk tőle.

13

A bevezető fejezetet azoknak az olvasóknak írtam, akik még nem ismerik a családfelállítást.

Ennek a könyvnek az első változata – A férfi, aki ezer évig akart élni – 1999-ben jelent meg először. A szövegét ehhez a kiadáshoz tartalmilag és formailag is teljesen átdolgoztam, ezért is kapott új címet. A kiindulási alapot jelentő mesék ugyanazok maradtak, de a szöveg sok új esettanulmánnyal bővült, és új fejezetek is kerültek bele, például a haldoklók kíséréséről.

A könyv első kiadásának megjelenése után nagyon sok olvasó kérdezte, hogy mennyire „valóságosak” a halottak a családfelállítá-sokban: csak „pszichológiai” jelentősége van annak, ami történik, vagy a családfelállítás a halottakra is hatást gyakorol? Erről végső soron mindenkinek magának kell véleményt alkotnia. A családfelál-lításban szerzett, tizenöt éves gyakorlatom alapján azonban nagyon is jól értem, amit egyik páciensem, Martha írt meg nekem egy olyan családfelállítás után, amelyben nagyon fontos szerepet játszott elhunyt nagybátyja. Meg vagyok győződve róla, hogy a családfelál-lítás során végzett munka a halottak lelkivilágára is visszahat.

Martha lánya tizenegy éves, és egy gyermekpszichiátriai inté-zetben él. Az édesanyja azért jött el a családfelállításra, mert tenni akart valamit a lányáért. Arra a kérdésre, hogy történt-e valami szokatlan a családban, azt válaszolta, hogy az apja egyik fivére a születése után gyengeség miatt meghalt. Miután a nagymamának már több fia is volt, kislányra vágyott, és szemmel láthatóan örült, hogy a fiú a megszületése után olyan gyorsan meghalt... A csa-ládfelállítás megmutatta, hogy valamiképp a nagymama is hozzá-járult a gyermek halálához: vélhetően hagyta, hogy éhen haljon, vagy elhanyagolta a gyermek higiéniáját. Mindenképp szomorú, hogy a szülés után azt kiáltotta: „Vigyétek el innen ezt a gyereket, és dobjátok a legközelebbi szemétdombra!”

14

A családfelállításban a nagymama menekült a többi családtag, de mindenekelőtt a halott fia elől. Csaknem összeroppant a szé-gyen és a bűntudat súlya alatt. A gyermeket azonban az egész csa-lád szeretettel vette körül. Martha lánya ösztönösen azt mondta: „Őt ismerem – mindig az én oldalamon állt!” A gyermek folytono-san közösséget vállalt a nagybátyjával, akinek a létezéséről pedig az anyja sohasem mesélt neki.

A családfelállítás után néhány nappal Martha ezt írta nekem: „Amikor később átvettem a helyemet a családfelállításban, sírva karoltam át a nagybátyámat. Szívesen tartottam volna átölelve még tovább is, de ő azt mondta, hogy vissza kell mennem az élet-be. Ekkor tudatosan és szeretetteljesen elengedtem, hogy visszatér-jek az életbe. Amikor vége lett a családfelállításnak, és visszaültem a helyemre, éreztem, hogy még mindig mögöttem áll. Szeretettel végigsimította a karomat. Ilyet az ember valószínűleg nem él át családfelállítás után, legalábbis én magam még sohasem éltem át ilyet, és sohasem érdekelt különösebben a túlvilág! De ez most teljesen valóságosnak és teljesen természetesnek tűnt számomra. Egyetlen pillanatra sem éreztem félelmet. Azt hiszem, Önnek is tudnia kell, hogy kivételes esetben ilyet is lehet érzékelni.

Teljesen egyértelműen éreztem, hogy a nagybátyám éreztet-ni akarja velem: örül a megtalált oldásnak – önmaga miatt, és én miattam is. És természetesen én is örültem! A lezáró beszélge-tésnél valaki a csoportból megkérdezte, hogyan lehetséges, hogy a képviselők ennyire erősen érzik, hogy mi történt a családtagokkal, és hogy milyen a közérzetük. Valójában szívesen jelentkeztem vol-na, hogy elmondjam: a halottak is jelen lehetnek a családfelállítás-nál, és nekik is lehetnek érzéseik. De egyesek talán furcsán néztek volna rám. Nem volt hozzá bátorságom... A családfelállítás után úgy éreztem, hogy kimondhatatlanul felszabadultam. Most való-ban továbbmehet az élet, és bízom benne, hogy a kislányommal is minden rendben lesz.”

15

A mesék elmélyítik a halálról alkotott

elképzelésünket

Ha a halállal való találkozásba bevonjuk a mesék bölcsességét is, kiszélesedik a horizontunk. Még mélyebben behatolhatunk az elmúlás és a halál világába. A régebbi korokban, amikor ezek a mesék keletkeztek, az emberek – ahogy már említettem – sokkal kevésbé görcsösen viszonyultak ehhez a témához. Ezért a könyv-ben szereplő mesék újra és újra kézen fognak bennünket, hogy tudatosítsák bennünk, milyen sokféle belső hozzáállással lehet a halálhoz viszonyulni.

Most ellenállunk a kísértésnek, és nem akarjuk pszicholó giai szemszögből elemezni a meséket, hanem közvetlenül átadjuk magunkat nekik, és megvizsgáljuk, hogy mit akarnak mondani nekünk. Ez nem azt jelenti, hogy megkérdőjelezném a mélylélek-tani meseelemzést: Bruno Bettelheim, Eugen Drewermann, Marie-Louise von Franz, Verena Knast és mások nagy érdemeket szerez-tek ezzel a módszerrel.1 Én magam is foglalkoztam korai publikáci-óimban a mesék (C. G. Jung szerinti) értelmezésével.2

Az elemzésnek, értelmezésnek és magyarázatnak egy alternatí-vája, ha az ember közvetlenül átadja magát a szövegnek. A mód-szer hasonló, mint a családfelállításnál: a terapeuta előítélet nélkül átadja magát annak, ami megmutatkozik; elhatárolódik minden elképzeléstől és gondolattól, ami egy személlyel vagy tárggyal kap-csolatban él benne. „Elfelejt” mindent, amit tud róla. Ebből az üres középpontból, ahogy azt például a zen buddhizmus leírja, egyszer-re kiemelkedhet valami: egy szó, egy kép vagy egy felismerés. Ez közvetlenül történik.

Ami ilyenkor felszínre kerül, az mindjárt egy cselekvési utasítás, amelyet a terapeuta követ, anélkül hogy mindig feltétlenül meg is értené. Az, hogy hová vezet, gyakran csak a végén mutatkozik meg. Ehhez hozzátartozik, hogy az ember lemondjon a pszichoterápi-

16

ás módszerekben elterjedt, biztonságra törekvő gondolkodásról. A folyamat menetének kiszámíthatóságára és megismételhetősé-gére irányuló igény a természettudományok jellemzője, és nem a lelkileg megértett pszichoterápiáé. Aki a családfelállításban önma-gát háttérbe tolva megnyílik a folyamat előtt, akár megfigyelőként is részese lehet a megtalált oldásoknak, és saját maga is „elvihet” belőle valamit.

Amikor közvetlenül átadom magam egy mesének, belülről meg-érinthet, vagy érezhetek valamit, amit talán eleinte nem is lehet egyértelműen megfogalmazni. Amikor ezen az új módon kezdtem a mesék felé fordulni, csodálkoztam, mennyire szó szerint érthetők sokszor, és mennyire pontosan le tudják írni egyes pácienseim élet-történetét. A könyvben található egyik mesében például egy fiatal férfi azt mondja az elhunyt bátyjának: „Engedj magadhoz megint, testvérem, mert ezen a világon nincs (számomra) már hely.” Tartal-milag hasonló kijelentéseket hallhatunk családfelállítások során is, ha valakinek meghalt a testvére. Szerintem legalábbis ezt itt nem szükséges mélylélektanilag értelmezni.

Lesznek olvasók, akik csodálkoznak, hogy mennyire rövidek a leírásaim. Véleményem szerint az itt kiválasztott mesék messze-menően önmagukért beszélnek, így az esettanulmányoknál csak a leglényegesebb pontokra térek ki. Az igazán lényeges felismerések-nél nincs is szükség szószaporításra.

A családfelállítások során láthatóvá vált, hogy a mesék megmutat-hatják az emberek élet-forgatókönyveit.3 Megkérdezhetjük például a pácienst, hogy milyen mesék voltak fontosak neki gyermekko-rában: melyiket szerette, és melyiket gyűlölte. Miután megfelelő tapasztalatot szereztünk ezzel a módszerrel, felfedezhetjük, hogy a mese mely szabályszerűségek szerint áll kapcsolatban a család-rendszerben korábban születettek sorsával vagy korábbi esemé-nyekkel. A gyakorlat azt mutatja, hogy a problémáknak, amelyek-

17

kel az emberek pszichoterápiába kezdenek, több mint a fele nem az érintett személyiségfejlődéséből, hanem a családrendszeréből adódik. Így sok probléma nem a gyermekkori élményekre, hanem családtagok sorsának megismétlődésére vezethető vissza.4

Néhány példa élet-forgatókönyvekre:A farkas és a hét kecskegida című mesében az anya azt mondja a

gyermekeinek: „Óvakodjatok a gonosz farkastól!” A farkas azonban valójában a kizárt édesapa. Az anya maga köré gyűjti a gyerekeit, és megtiltja, hogy kapcsolatba lépjenek az apával. Az apának nem marad más választása, mint hogy színlel, és álruhát húz. Ám mivel kikényszeríti a közeledést a gyerekei felé, bűnhődnie kell.

A Piroska és a farkas című mesében az anyai nagyapa a csábító. A gyakorlatban ez lehet egy másik családtag is. Míg A repülő Róbert és A csillagtallér gyakran kóros soványságban szenvedők élet-for-gatókönyvében szerepel, a Csipkerózsikát olyanoknál lehet megta-lálni, akik idegi eredetű bőrbetegségben szenvednek: a tündér, akit a király nem hívott meg, a nem méltányolt, korábbi feleség, akit a gyermek képvisel.

A Manócska (Rumpelstilzchen) egy odaadott gyermek története: azt a tapasztalatot írja le, amikor valakinek nincs anyja, az apja pedig örökbe adja. A következő generációkban ilyenkor a lány gyakran örökbe adja a fiát. Ha valaki ezt a mesét nevezi meg, meg-kérdezhetjük, hogy örökbe adták-e őt magát, vagy egy másik gyer-meket a családban. Nemritkán az derül ki, hogy a páciens úgy érzi magát, mint ez az elhagyott gyermek.

A Manócska esetében szó lehet még abortuszról, vetélésről, halva született gyermekről, és gyakran rendellenes fejlődésű mag-zatról az anyaméhben. Sok esetben megfigyelhettem, hogy még mélyebben rejtőző tabuk is szóba jöhetnek. Egy férfi családjában, akinek a Manócska volt a kedvenc meséje, a „De jó, hogy senki sem tudja...” kezdetű mondat szállóigévé vált. A férfi apja a második világháborúban a nemzetiszocialisták egyik gyárát vezette, ahol

18

fegyvereket és más hadieszközöket gyártottak. Az anya gyakran kérdezgette az ottani helyzetről és a munkájáról, de az apa soha-sem mesélt semmit. Mindig csak azt mondta: „Jó, hogy nem tudod. Ha tudnád, mi történik ott, talán koncentrációs táborba kerülhet-nél.” Egy másik nő családjában, akinek az apja a Harmadik Biroda-lomban a titkosszolgálatnál dolgozott, ugyanez volt a helyzet.

Az Amikor Csipkerózsika nem ébred fel (Wenn Dornröschen nicht mehr aufwacht) című könyvemben részletesen foglalkoztam szá-mos ismert népmese történetével és archetipikus vonatkozásaival. Ebben a könyvben azonban kevésbé ismert meséket gyűjtöttem össze, amelyek az „élet és halál” témakörével állnak összefüggés-ben. A családfelállítóként végzett, gyakorlati munkám háttérként szolgált; egyszerűen engedtem, hogy a mesék hassanak rám, és felfedeztem kapcsolatukat azoknak az embereknek az élettörténe-tével, akik tanácsért jöttek hozzám. Valamennyi, itt elmesélt tör-ténetnek az élet, a halál, illetve az elmúlás és az elbúcsúzás áll a középpontjában.

19

Bevezetés a családfelállításba

Egy ilyen könyvnek valójában egy hosszú fejezettel kellene kez-dődnie a családfelállítás rendszeréről. Miután azonban a család-felállításnak az eredetileg Bert Hellinger által kialakított rendszere széles körben elterjedt, most lemondhatunk ennek részletezéséről. Bevezető olvasmányként ajánlom az Ami a lelket megbetegíti és ami meggyógyítja című könyvemet. Most csak a családfelállítás mód-szerének legfontosabb elemeire térünk ki.

A családfelállítást elvégezhetjük ugyan egyszemélyes terápia keretében is, papírból vagy fából készült figurákkal,5 de a csopor-tos családfelállítás lényegesen erőteljesebb hatású.

Miután a tanácsot kérő (azaz a páciens) röviden összefoglalja a terapeuta és a csoport előtt a problémáját, a terapeuta eldönti, hogy milyen módon állítsák fel a családot. Nem lép mindig szín-re valamennyi családtag. Ha kiderül, hogy bizonyos családtagok szerepet játszhatnak a kérdésben, a páciens a résztvevők közül kiválasztja önmaga és a szóban forgó családtagok képviselőit, és a saját, belső képe szerint állítja fel őket a teremben.

Ezután leül. Minden alkalommal bebizonyosodik, hogy teljesen idegen emberek pontosan meg tudják fogalmazni, hogy érzi magát a lelke mélyén az érintett családtag. Gyakran láthatóvá válik, hogy milyen, eddig rejtett dinamika működik egy betegség, egy párkap-csolati probléma, egy munkahelyi krízis vagy egy pszichés zavar hátterében.

Miután a csoportvezető különféle lépések után megtalálta a fel-oldást, legtöbbször maga a páciens is képes lesz arra, hogy átvegye a saját szerepét a felállításban. Végül esetenként arra is késztetést érezhet, hogy bizonyos személyeknek elmondjon valami fontosat.

20

Amennyiben külön nem utalok az ellenkezőjére, a családfel-állítások leírásában az olyan elnevezéseken, mint „társ”, „fele-ség”, vagy a páciens neve, mindig a képviselő értendő. Ha maga a pá ciens lép be a családfelállításba és a saját helyére áll, akkor erre külön utalok.

A családfelállítás az utóbbi időben továbbfejlődött „a lélek rezdü-léseihez”. Aki belsőleg összpontosítva kapcsolatba lép azzal a sze-méllyel, akit képvisel, nagyon lassú, de mégis intenzív mozgásba kezd. Ha a terapeuta elegendő teret enged ennek a mozgásnak, akkor egy ideig talán nem is lesz szükség beavatkozásra vagy szó-beli utasításra. Ám eközben a terapeutának belsőleg folyamatosan összpontosítania kell, hogy kritikus pontokon azonnal beleavatkoz-hasson a családfelállításba.

A képviselők mozgása gyakran előre nem látható és meglepő oldásokhoz vezethet. A könyvben leírt felállításokban a képviselők csendben maradtak, teljes mértékben átadták az irányítást a lel-kük mélyéről kiinduló mozgásnak.

Bert Hellinger nemrég kifejlesztette „a szellem rezdüléseit”, de miután ezt a módszert nem alkalmazom a munkámban, itt eltekin-tek a bemutatásától.

Az új módszerek ellenére természetesen a „klasszikus családfel-állításnak” továbbra is létjogosultsága van. Hiszen amikor például egy úgynevezett mozaikcsaládot állítunk fel, féltestvérekkel, anyós-sal-apóssal és másokkal, akkor néha olyan kavalkád alakulhat ki, hogy a rendszerezés érdekében bizonyos dolgokat szóban is meg kell fogalmazni. Ilyen esetekben mindenképp célszerű a klasszikus családfelállítást választani. Amikor azonban tettesekről és áldoza-tokról van szó egy családban, nagyon eredményes lehet „a lélek rezdüléseinek” módszere, mert a klasszikus családfelállítás csak részben képes a történések legmélyéig hatolni. „A lélek rezdülé-sei” azonban messze túllépnek a család rendszerének határain, és

21

megmutatják, hogy valamennyien a világ nagy egészének a részei vagyunk. Ehhez az is hozzátartozik, hogy egészen más szemszög-ből kell tekintenünk a jó és a rossz fogalmára, csakúgy, mint a bűn és az ártatlanság kategóriáira, amelyek elsősorban a személyes lelkiismeret szempontjából fontosak. Az emberek nemcsak a csa-ládjuk rendszerébe tartoznak bele, hanem nagyobb csoportokba is, amelyeknek a sorsa a mi életünkre is hatást gyakorol. Ami a létezésnek ezeken a magasabb szintjein történik, semmiképp sem ítélhető meg a hagyományos értékrendből kiindulva.

A csoportos családfelállítás és „a lélek rezdülései” mellett, ami ugyancsak csoportos terápiás forma, egyszemélyes terápiákon papírkorongokkal, illetve a már említett fafigurákkal dolgozom. Ezek a fabábuk úgy vannak kifaragva, hogy jelképezik a nemet (azaz nő vagy férfi), és a tekintet irányát mélyedések jelzik. Mind a páciens, mind a terapeuta egymás után rááll ezekre a figurákra, és ezen a módon testileg is érzékelhetik, hogy érzi magát az adott családtag a lelke mélyén. Amint már említettem, a családfelállítás-nak ez a formája messze nem olyan intenzitású, mint a csoportos felállítás, mégis nagyon gyakran gyógyító felismerésekhez vezet. Ennek legfontosabb előfeltétele, hogy az ember feladja minden elő-ítéletét, és belsőleg összpontosítson. Ha kellőképpen odafigyelünk, nagyon hamar testi jeleket is érzékelhetünk, amelyek fontos útmu-tatást adhatnak a terápia további menetéhez.

Könyveim olvasói már régebben is sokszor feltették a kérdést, hogy a tanfolyamaimat csak olyan emberek látogatják-e, akik már több-éves „terápiás gyakorlatot” szereztek. Azért feltételezik ezt, mert másképp nehéz lenne megmagyarázni, hogy a családfelállítások ilyen megdöbbentően pozitív hatást váltanak ki.

Sokan csodálkoznak, amikor nemmel felelek erre a kérdésre. A csoportjaim résztvevőinek legnagyobb része nem járt hosszabb

22

ideig pszichoterápiára, és többen egyáltalán nem is voltak még pszichológusnál vagy pszichoterapeutánál.

Sok felállítás kapcsán az is kiderül a könyvből, hogyan alakult a páciens élete a továbbiakban. Természetesen nem minden esetben, hiszen vannak, akik soha többé nem jelentkeznek. Mivel a család-felállítás hatása gyakran éveken át tart, ezért, hogy ne zavarjam meg a lelki folyamatokat, sohasem kezdenék el kíváncsiságból vagy „tudományos bizonyítási kényszertől hajtva” az érintetteknél kéretlenül kutakodni.

Nemritkán azonban egészen „véletlenül” kapok visszajelzése-ket, vagy csak évekkel később, amikor az érintettek valami egészen más okból jelentkeznek nálam, például szakmai vagy egészségügyi problémák miatt.

Szeretnék még egy dolgot megemlíteni a családfelállítások képei-vel kapcsolatban. A hozzám fordulóknak mindig azt tanácsolom, hogy ne akarják racionálisan megérteni a képet a terápia vagy a családfelállítás után. Hiszen ilyenkor egyébként sem a valóság tényleges visszatükröződéséről van szó, hanem „a lélek képeiről”. Ezeknek a lelki képeknek nyugalomra van szükségük, hogy a csend mélyén kibontakozhassanak. Sohasem olvashatók ki belőlük egy-értelmű utasítások valamilyen cselekvésre, mint például egy pár-kapcsolat-felállítás esetén, hogy most akkor hagyjuk el a párunkat és válasszunk egy másikat. Ha hosszabb idő elteltével a szívünk mélyén olyan érzések ébrednek, amelyek összhangban állnak ezzel a képpel, akkor már engedhetjük, hogy ez vezéreljen ben-nünket az életünk komoly döntéseket követelő helyzeteiben. Azt talán meg sem kell említeni, hogy mindig elhibázott lépés, ha a józan eszünk ellenére, hiszékenyen, saját magunk által végig sem gondolva követjük egy terapeuta szavát vagy tanácsát – bármilyen módszerrel dolgozzon is.

23

A szeretet rendje

A szeretet őseredeti formájában minden ember a szeretet legerő-sebb szálaival kötődik a szüleihez és a testvéreihez, de a család-rendszere valamennyi más tagjához is. A később született család-tagok „elsődleges szeretettel” kötődnek a korábban születettekhez. Ez akkor is így működik, ha ezek a családtagok ismeretlenek, vagy nem beszélnek róluk a családban, például az eltitkolt féltestvérek. A családunkkal szembeni, tudattalan lojalitás hatására átvállal-juk a korábban születettek vétkét vagy ártatlanságát. Így alakul ki a másoktól átvállalt szenvedés, vagy akár betegség is azáltal, hogy az ember magában hordozza a mély vágyat, hogy kövesse egy korábban született szenvedésének a példáját. Ez a vágy azzal is összefüggésben áll, hogy létezik egy tudattalan családi lelkiisme-ret. Oldást az jelenthet, hogy szerető tisztelettel fordulunk a nehéz sorsú családtag felé. Később a partnerünkhöz való kötődés révén kialakul egy másik családrendszer is: a jelenlegi családunk. Itt is, és a születési családunkban is működik egy természetes rend, amely-nek ismerete áldásos valamennyi érintett számára.

Tisztelet és megbecsülés a gyermek–szülő ésa férfi–nő kapcsolatban

A családfelállításban a terapeuta megfigyeli, hogy miként viszo-nyul a páciens a szüleihez. Aki határozottan megveti vagy gyűlö-li a szüleit, azért a terapeuta legtöbbször nem tehet semmit, és nem is szabad semmit sem tennie, azon kívül, hogy a megbánás felé irányítja. Csak azokat a pácienseket szabad elvezetni a család-fa problémás témaköreihez, akik legalább minimális együttérzést és tiszteletet tanúsítanak a szüleikkel szemben. Az itt bemutatott mesékben – Az öreg nagypapa és az unoka, valamint A hétéves álmot

24

alvó királylány – részletesebben is kitérünk arra, hogy mekkora jelentőséggel bír a haldokló vagy meghalt szülők tisztelete.

A szülők tisztelete és megbecsülése azért fontos, mert tőlük fogadunk el mindent, és ők mindent nekünk is adnak. Mindenek-előtt az életet ajándékozták nekünk. Ha nem tiszteljük őket, ezzel önmagunkat sem tiszteljük. Végső soron ugyanis az apánk és anyánk vagyunk, hiszen általuk keletkeztünk. Mi értelme lenne, ha az alma gyűlölné a fát, amelyen nőtt? A férfi és a nő ezzel szemben azonos szinten áll, mindkettő ad és kap, de a tisztelet hiánya itt is problémákat eredményez. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy aki megveti a partnerét, az valójában az egyik szülőjét nem tiszteli!

A férfi–nő kapcsolatban is súlyos következménye van a meg-vetésnek és a tisztelet hiányának. A következő példa jól mutatja, hogy milyen gyors, mélyreható és pozitív változást eredményezhet a hozzáállás megváltozása:

Egy elvált nő hívott fel, és arra panaszkodott, hogy a férje min-den kérdésben, ami a közös gyermekükkel függ össze, ellenségesen és együttműködésre képtelenül viselkedik. Amikor a gyermekvé-delmi hivatalban találkoznak, még kezet sem nyújt neki. Ez jó ideje így megy már, és elsősorban a férfi erőszakosságát nem tudja már elviselni.

A szavak mögött egyértelműen érezhető volt, hogy nem tiszteli a férfit. Azt tanácsoltam neki, hogy magában végezze el a követ-kező gyakorlatot: hajoljon meg mélyen a férje előtt, és adjon neki helyet a szívében mint gyermeke apjának. Még ha felbomlik is egy házasság, a szülői szerep megmarad.

A nő megfogadta a tanácsomat, és néhány nap múlva már meg is írta levélben, hogy a gyakorlat azonnal hatott. Amikor legköze-lebb találkoztak a gyermekvédelmi hivatalban, a férfi barátságosan nézett rá, és először ismét kezet nyújtott neki. Hosszú idő után most tudtak első alkalommal kellemes légkörben beszélni a gye-

25

rekkel kapcsolatos kérdésekről. A férfi viszonyulása a legrövidebb idő alatt pozitív irányban változott, pedig a nő nem is lépett vele kapcsolatba, mindössze annyit tett, hogy magában megváltoztatta a férfival szembeni beállítódását! Ám a viszonyulás megváltozta-tása gyakran megdöbbentő következményekkel jár, és ebből jelen esetben mindenekelőtt a gyermeknek származik haszna.

Példa a szimbólumokkal történő kezelésre

Gyakorlati munkám során, ahogy már mondtam, szimbólumok segítségét is igénybe veszem: a páciensnek nyilakkal ellátott (a tekintet irányát jelző), színes papírokat vagy fafigurákat adok, amelyek a családtagokat jelképezik. Ezután a páciens ezeket a szimbólumokat a belső képének megfelelően helyezi el a padlón, és egymás után beáll a helyekre. Terapeutaként én is ráállok ezek-re a szimbólumokra, és beleélem magam, amíg egy „testképet” nem kapok. Ezután, akárcsak a csoportban, oldásokat keresek. Ha a páciens komolyan veszi a munkának ezt a formáját, annak gyó-gyító hatása lehet, mint például Esther esetében.

Amikor a halál mindent beárnyékol: Esther

Esthernek jelentős túlsúlya volt, és félt az élettől. Eljött két keze-lésre, és arra panaszkodott, hogy nagyon kevés energiája van a hét-köznapokkal való megbirkózáshoz. Emellett ő gondoskodik a fiá-ról, aki szintén jelentős túlsúllyal, valamint pszichés problémákkal is küzd.

Amikor Esther a földre helyezi a szimbólumokat, többször is összetéveszti a sajátját a fiáéval. A fia mellette áll, és mindketten nagyon rosszul érzik magukat. Az apa félrehúzódik. Jól érzékelhe-tő, hogy a fiú valami nehéz terhet hordoz az anyja helyett.

26

Esther édesanyja a koncentrációs táborban veszítette el zsidó apját és más rokonait is. Amikor őket is felállítjuk, komolyság és súlyosság érezhető ugyan, de valamennyi családtag jobban érzi magát.

Különböző átcsoportosítások után Esther azt mondja az any-jának: „Olyan borzasztó volt neked elveszíteni az apádat! Érzem a fájdalmadat! Szenvedek helyetted!”

(Képzeletben) átöleli az anyját, és együtt sírnak. A fiú azt mond-ja az anyjának, hogy úgy gondolja, nem az anyjának kellene viselni ezt a súlyt. A fiúnak az apja mellett lenne a legjobb helye, aki kevés-bé terhelt családból származik.

A következő lépésben közelebb kell jutni a zsidó nagyapához. Esther az anyja mellé áll, úgy, hogy most mindketten közvetlenül a nagyapa előtt állnak. Esther arca eltorzul, és elkapja a tekintetét: „Nem akarok odanézni. Ez rettenetes. El akarok menni innen!” Arra bátorítom, hogy nézzen a nagyapja szemébe, akinek a fényképe még megvan neki.

Csak akkor oldódik fel benne a mély fájdalom, amikor azt mondja a nagyapjának és az édesanyjának: „Bennem is zsidó vér folyik.” Érzi, hogy ez a fájdalom gyógyító hatású. Végül édesany-jával együtt meghajol a nagyapja és három másik, távolabbi, zsidó családtag előtt. Megmutatja nekik a férjét, a fiát, és azt mondja: „A ti örömötökre itt maradok. Erőt merítek a zsidóságból. Kérlek benneteket, nézzetek szeretettel rám és a fiamra.”

Miközben a halottak szimbólumán áll, érzi, hogy azok jóindu-lattal fordulnak felé, az édesanyja és a családja felé is, és valóban örülnek, hogy ők maradnak. Ennek a családnak a feloldási képében a zsidó családtagoknak jó helyük van. Nélkülük nem is lenne lehet-séges, hogy az érintettek békében élhessenek tovább.

Esther csak a családfelállítás után mesélte el, hogy már har-minc-negyven évvel ezelőtt, fiatalként is arra vágyott, hogy egy kibucban dolgozhasson. Ebben sem fedezte fel az összefüggést a

27

zsidó nagyapjával. Hasonló módon szintén régóta élt benne a vágy, hogy egyszer az édesanyjával elutazzon Izraelbe.

Olykor éppen azt gyűlöljük, aki megérdemelné, hogy szeressük, csak hogy ne kelljen közelebb kerülni hozzá. Ennek a nőnek az egyik unokaöccse egy ideig rokonszenvezett a neonácikkal, és gyűlölte a zsidókat. Szerencsére még megtalálta a visszavezető utat.

A családfelállítás után néhány héttel Esther tíz kilót fogyott. Elmondta, hogy már nincs szüksége olyan sok alvásra, több ereje van a munkájához, és új elfoglaltságokat talál. Hasonló módon a fia is lefogyott tíz kilót.

Ezen a ponton szeretnék még szót ejteni a jelentős túlsúly-ról. Aki egyszerre akar élni és meghalni is, az elkezdhet például táplálékot felhalmozni: óvatosságból valamennyivel többet eszik, mint amennyire a testének szüksége lenne, mert az evés azt jelenti: „Maradok.” Ám ha tudatosul benne, hogy valóban marad-hat, ismét normálisan ehet. A fenti példa mutatja, hogy ez akkor sikerül, ha a páciens ismét a szívébe fogadja a kizárt személye-ket, és belső meggyőződéssel azt mondja a családtagjainak, hogy marad.

A félreértések elkerülése végett hozzá kell tenni, hogy a fent leírt összefüggés természetesen nem minden túlsúlyos páciensre igaz.6