1

Autizmus Külföldi adatok alapján számolva minimum 60 ezer autisztikus személy él

Magyarországon. Az autizmus skálája a mély fogyatékosságtól az ép intellektusú ember

enyhe szociális készségzavaráig terjed. Az autizmus gyakran jár együtt értelmi, vagy egyéb

fogyatékossággal. Elıfordulásuk fiúknál 4-5-ször gyakoribb, mint lányoknál.

A szakirodalmi források a szőken értelmezett autizmus gyakoriságát 0,05-0,15%-ra, a

tágabban értelmezett autizmus gyakoriságát ma 0,25%-ra becsülik. A diagnosztizált

személyek száma ismereteink, diagnosztikus módszereink javulásával növekszik.

Mivel nincs látható, típusos külsı jele, és a probléma belátása, megértése bonyolultabb,

mint a többi, klasszikus fogyatékosságé, az autizmus felismerése, leírása és a szakszerő

ellátás kialakulása mindenütt igen késın indult meg. Egyértelmő, hogy az autizmus a

viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható állapot, amely különbözı, agyi fejlıdési és

mőködészavart okozó organikus tényezık hatására jöhet létre. Okai között, amelyek nem

teljesen tisztázottak, elsısorban genetikai és az idegrendszert károsító hatásokat, esetleg

azok interakcióit feltételezik. A genetikus meghatározottság igen erıs. Ezt jól mutatja

például az a tény, hogy az autizmussal élı gyermekek testvérei között az átlagosnál ötvenszer

gyakoribb, 2,7% az autizmus megjelenése.

Az autizmus változatos tünetei A szociális interakciók minıségbeli károsodásának 4 kritériuma

• Az összetett nonverbális viselkedésmódok, pl. szemkontaktus, arckifejezés, testtartás,

gesztusok alkalmazásának egyértelmő károsodása a szociális interakciók

szabályozásában

• Az életkornak megfelelı kortárskapcsolatok kialakításának sikertelensége

• A spontán törekvés hiánya az örömnek, érdeklıdésnek, sikernek másokkal való

megosztására

• A társas és érzelmi kölcsönösség hiánya

A kommunikáció minıségbeli károsodásának 5 kritériuma

• A beszélt nyelv fejlıdésének késése vagy teljes hiánya (anélkül, hogy a személy

alternatív kommunikációs módokkal, pl. gesztus, mimika kompenzálna)

• Megfelelı beszéd mellett a másokkal folytatott beszélgetés kezdeményezésére vagy

2

fenntartására való képesség károsodása

• A nyelv sztereotip, repetitív használata

• Az életkornak megfelelı változatos és spontán szerep, illetve imitatív játék hiánya

• Társas utánzáson alapuló játék hiánya

A sztereotip( gépesen ismétlıdı) és repetitív viselkedés és érdeklıdés 4 kritériuma

• Gyakran kizárólagossá váló egy vagy több olyan sztereotip korlátozott érdeklıdéső

kör, amely intenzitását vagy tárgyát tekintve rendellenes

• Rugalmatlan ragaszkodás sajátságos, nem funkcionális rutinokhoz vagy rituálékhoz

• Sztereotip, repetitív motoros furcsaságok

• A tárgyak részleteiben való elmélyedés

Ezekbıl a tünetcsoportokból az autizmusdiagnózis felállításához legalább hat

kritérium nak meg kell felelnie, amelyekbıl legalább kettı a szociális kapcsolatok

károsodására, egy-egy pedig a kommunikáció zavarára, illetve a sztereotip viselkedésre

vonatkozik1.

A gyermekek a legsúlyosabb tüneteket 2-5 éves koruk között mutatják. Közvetlen

környezetükhöz való kapcsolatuk, alkalmazkodásuk ezután lényegesen javulhat, de az

alapprobléma nem változik. Minden 100 típusos, szők értelemben vett ("gyermekkori

autizmus") autizmussal élı gyermekbıl kb. 5 válik önálló felnıtté, 25-30 jelentıs fejlıdést

mutat, de támaszt, ellenırzést igényel, a többiek súlyosan fogyatékosak és ellátásra szorulnak

Az iskolába lépı autizmussal élı gyermek rendszerint nem tud az elvárt viselkedéses

követelményeknek megfelelni. Nem következik be a szülıi jelenlét és közvetítıszerep

csökkenése, a kortárscsoporttal való együttmőködés pedig spontán nem alakul ki. Az

autizmussal élı gyermek kortársaitól elhúzódik , kommunikációs kezdeményezései

furcsák, hiányosak, érdeklıdése szők körő marad: nem birtokolja azokat a képességeket,

amelyek a sikeres interakciókhoz elengedhetetlenek.

A nyelvhasználat nem kommunikatív, annak ellenére, hogy a gyermeki fejlıdésben a

hatékony kommunikációra való képesség jóval megelızi a beszéd megjelenését. Az

autizmusban azonban a nyelvhasználat kialakulása nélkülözi a személyek közötti interakciók

mőködésének intuitív megértését.

1 Baron-Cohen, Bolton; 2000

3

A megismerési folyamatok szintén jelentısen eltérnek az átlagostól. Az észlelést az

autizmusban befolyásolhatja az egyén szenzoros túlérzékenysége vagy adott esetben

extrém magas ingerküszöbe. A gyermek különbözı ingerekre eltérı reakciókat adhat (pl. a

hallási ingerekre nagyon érzékeny, a fájdalomra alig reagál).

A figyelem terjedelme és tárgya jelentısen eltérhet a szokásostól: a gyermek az

érdeklıdési körébe tartozó dolgokra elmélyülten figyelhet, az iskolai oktatás

szempontjából alapvetıen közös figyelmi állapot fontos elérése rendkívül nehéz lehet.

A memória szintén sajátosan mőködik: elıfordul, hogy a gyermek csodálatos

emlékezeti teljesítményeket produkál (szóról szóra megtanul teljes könyveket,

menetrendeket stb.), ugyanakkor saját élményeinek felidézése vagy érdeklıdési körén kívüli

tartalmak megjegyzése rendkívül nehezített lehet. A gondolkodás rugalmatlansága az

autizmus alapvetı jellemzıje. Az elsajátított problémamegoldó stratégiákat a gyermek

gyakran mereven, kizárólag a tanult módon alkalmazza.

Az átlagos kisiskolások megtanulják cselekedeteik következményeit végiggondolni, mások

nézıpontját figyelembe venni. Ez a képesség az autizmusban markánsan sérül, így az

autizmussal élı emberek számára különösen nehéz mentális állapotokat (attitődöket,

hiedelmeket, véleményeket, tudástartalmat) megragadni, értelmezni.

A társadalmi elvárások és erkölcsi szabályok az autizmussal élı gyermek esetében

nem értelmezhetıek. A szülık és a pedagógusok formálisan megtanítják a szociális

viselkedés szabályait, de empátiát nem tapasztalhatnak a gyerek viselkedésében.

A kortárs kapcsolatok kialakítása, a barátkozás hatalmas jelentısséggel bír ebben az

életkorban.

Az autizmussal élı gyermekek nem rendelkeznek stratégiákkal arra, hogy megosszák

másokkal érdeklıdésüket, élményeiket, s arra sem számíthatunk, hogy más gyermekek

játékába spontán bekapcsolódnak. A különleges tehetség, a kiemelkedı teljesítmény viszont

elısegítheti a kortárs csoporton belüli elfogadottságot, népszerőséget.

A fizikai fejl ıdés külsı jegyei nem térnek el az átlagostól, de a központi idegrendszer

sajátos fejlıdése és mőködése az autizmusban napjainkban is intenzív tudományos

kutatástárgya.

4

Legjellemzıbb élet helyzetek bemutatása szimbolikusan

Mások szándékait, érzelmeit gyakran nem érti meg, emiatt közömbösnek

tőnhet

Nem játszik gyerekekkel, csak ha felnıtt erılteti, segíti

Mások kezét húzza a számára kívánatos tárgyhoz

Egyoldalúan kommunikál, a válaszra nem figyel

Kerüli a kortárskapcsolatokat Visszhang-szerően utánozza a

beszédet Szakadatlanul ugyanarról a témáról

beszél Szokatlan mozdulatai vannak, pl:

kezével repdes

Fogdossa, pörgeti, zörgeti a tárgyakat

Tevékenységébıl hiányzik a fantáziadús szerepjáték

A változások ellen tiltakozik

Nem vagy ritkán használ szemkontaktust

Látszólag indokolatlanul nevet, sír, hangoskodik

Egyes dolgokat jól, gyorsan csinálhat, de nem olyat, amiben együttmőködésre

van szükség

A jó képességő autizmussal élı tanulók társas fejlıdésének jellemzıi serdülıkorban A serdülıkorra általában végképp nyilvánvalóvá válnak az autizmussal élı tanuló

minıségileg eltérı szociális fejlıdésébıl fakadó hátrányok. Gyakori, hogy a kortársak

ekkorra teljesen kiközösítik autizmussal élı társukat, esetleg tréfálkozásuk, gúnyolódásuk

tárgyává válik. Ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy nem veszi fel a kortárscsoport szokásait,

nem követi a divatot.

Rendszerint továbbra is megmarad a szülıkkel való szoros függıségi viszony, a

kortárs kapcsolatok továbbra sem válnak dominánssá. Bár a serdülés fizikai értelemben

bekövetkezik, a párkapcsolatok kialakítása éppen olyan nehezített, mint a barátkozás.

5

Az önállósággal kapcsolatos növekvı elvárások a feldolgozandó tananyagok egyre

növekvı mennyisége és elvont jellege hatalmas kihívást jelentenek az érintett fiataloknak.

A hagyományos tananyagokkal ugyan gyakran képesek megküzdeni ezek a diákok, de a

tanultak rugalmas, kreatív, önálló alkalmazása élethelyzetekben ritkán sikeres.

Munkavállalás Arról, hogy az autizmussal élı felnıtteknek milyen nehézségeik vannak a munkába

álláskor, sajnos a szakirodalom keveset ír. A legfontosabb és legalapvetıbb a

kommunikáció kétirányúságának megvalósulása a gyakorlatban. A hosszú távú és sikeres

munkavállalás megvalósulásáért minden szereplınek aktív résztvevıként kell

közremőködnie a folyamatban. A munkaadónak pozitív attitődöt kell tanúsítania az

integráció iránt.

A munkatársak pozitív szemlélete az autizmussal élı emberek integrációjával

kapcsolatban a beilleszkedés sikerének legfıbb meghatározó tényezıje lehet.

A munkaadónak és a munkatársaknak is hasznára kell, hogy váljon az integráció. Nekik is

eléggé motiváltnak és felkészültnek kell lenniük.

A munkának alkalmazkodnia kell az autizmussal élı személy speciális szükségleteihez,

képességeihez. A munkahely, ahol egy autizmussal élı személyt fogadnak, lehetıleg kis

mérető legyen.

Az autista munkavállalóval kapcsolatba kerülı összes személy rendelkezzen valamennyi

információval az autizmusról. Folyamatosan legyen kommunikáció, különösen az

autizmussal élı személy családjával, segítı szakemberrel.

Az autizmussal élı személyeknek már rendelkezniük kell a szükséges szociális és

kommunikációs készségekkel, és képesnek kell lenniük arra, hogy csoporthelyzetben

koncentráljanak, dolgozzanak.

A munkarend vizuális választ ad arra a kérdésre, mennyi ideig kell csinálnom valamit.

Ezen felül az egyéb vizuális támogatást nyújtó eszközök (munkaszervezés, folyamatábra stb.)

választ adnak a következı kérdésre: hogyan szervezzem és végezzem el a feladatomat. A

munkaasztalnál pedig olyan tevékenységeket adunk, amelyek önmagukban és önmaguktól

is világosak, úgyhogy nincs több jelentés hozzájuk adva, mint amennyivel az autizmussal élı

személy meg tud birkózni. Ez egy elég nehéz feladat: vizuálisan megmagyarázni valamit

azoknak, akik számára nehezen érthetı a mi, hol, mennyi és hogyan. Az autizmussal élı

6

személyek a dolgozóasztalnál elıször olyan munkával kapcsolatos készségeket sajátítanak el,

melyek „önmagukért beszélnek”, ilyen lehet a szortírozás, csomagolás stb.

Késıbb ezeket hagyományos értelemben vett oktatás és a bonyolultabb munkafolyamatok

megtanításához szükséges eszközök válthatják fel. Fontos azt is tudni, hogy a „beszélni

tudóknak” is nehézségeik vannak a „szóbeli támogatással” kapcsolatban.

Alapvetı kérdések az autizmussal kapcsolatosan

Létezik-e többféle autizmus? Az utóbbi évtizedekben jelentısen módosult az elfogadott „autizmus felfogás”.

Napjainkra az autizmusról. mint spektrum zavarról gondolkodunk. Azaz, a fejlıdési zavart

egy spektrum mentén képzelhetjük el, amely a súlyos, mély értelmi sérüléssel élı esetektıl az

egészen enyhe, jól beszélı, jó képességő érintettekig terjed. Megjelenési formái tehát igen

változatosak lehetnek az autizmussal élı emberek személyiségének, értelmi képességeinek,

autizmusuk súlyosságának, valamint az ıket érı környezeti hatások különbözıségeinek

függvényében.

Mi okozza az autizmust? A legtöbb szülı fejében megfordul, esetleg azt sugallják neki, hogy elkövetett

valamilyen nevelési vagy gondozási hibát, aminek következménye, hogy gyermeke

autizmussal él. Az autizmust azonban nem okozhatja nevelési hiba, hiszen veleszületett–

legnagyobb részt genetikailag meghatározott– agyi funkciózavar következményérıl van szó.

Megtanul-e beszélni a gyermek? Gyakori a megkésett nyelvi fejlıdés– nem ritka az 5 éves korban induló beszéd sem.

Ugyanakkor még a jól beszélı gyermekek esetében is feltőnı a kommunikációs sérülés. Tehát

nem elegendı a beszédet fejleszteni, sokkal inkább a megfelelı és érthetı kommunikáció

formáit kell tanítani. Nagyon hasznos, ha alternatív, „kézzelfogható” kommunikációs eszközt

kínálunk fel (pl. képek, fotók vagy tárgyak), amit, ha a nem vagy csak rosszul beszélı

gyermek megtanul használni, kifejezheti szükségleteit és megértheti környezetét. Ezek az

eszközök elısegíthetik, megalapozhatják a beszéd beindulását is.

7

Elnézıen vagy szigorúan bánjunk vele? Az autizmussal élı gyermek számára a beszéd, az emberek viselkedése, a környezet

változása többnyire érthetetlen, nehezen követhetı, kiszámíthatatlan. Sok szülı úgy érzi,

akkor tesz jót, ha megpróbálja átsegíteni gyermekét a nehézségeken, kiszolgálja, igyekszik

kitalálni minden kívánságát.

Igazi segítséget azonban az jelent, ha egyértelmően és következetesen jelezzük a gyermeknek,

mit várunk tıle, illetve szabályok kialakításával segítünk „rendet tenni" a zőrzavaros

világban. Azokat a módszereket, eszközöket kell kiválasztanunk, amelyek segítségével

biztosan megérti, hogy az adott helyzetben mit várunk tıle, meddig fog tartani és mi lesz

azután, így csökkenteni tudjuk a magatartásában elıforduló furcsaságokat, megelızhetjük a

problémás viselkedéseket és növelhetjük rugalmasságát. Vigyázat, a következetesség nem

jelenthet melegség és szeretet nélküli, merev rendszert.

Milyen óvodába / iskolába vigyem? Ebben a kérdésben a leghasznosabb kikérni a gyermeket ismerı, korábban vizsgáló

szakemberek véleményét. Ideális esetben olyan kis létszámú, a gyermek értelmi

színvonalához igazodó óvoda- illetve iskolatípustó a megfelelı, ahol lehetıség nyílik

speciális támogatásra és fejlesztésre. Az autizmus-specifikus módszerek alkalmazására még

abban az esetben is nagy szükség van, amikor a gyermek kiemelkedı értelmi képességekkel

bír. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az autizmussal élı gyermeknek a szociális

beilleszkedés és a megtanult ismeretek gyakorlati alkalmazása nehezebb feladat lehet, mint a

tananyag elsajátítása.

Meg lehet-e gyógyítani? Mivel az autizmus nem betegség, hanem egy, az átlagostól eltérı fejlıdésmenet

következtében kialakuló állapot, a szó orvosi értelmében nem gyógyítható (jelenlegi

tudásunk szerint). Ez azonban nem jelenti azt, hogy megfelelı fejlesztéssel, terápiával ne

lehetne igen nagy eredményeket elérni.

8

Értelmi fogyatékosság

A 2001-ben végzett népszámlálás adatai szerint 57.000 értelmi fogyatékossággal élı

ember él Magyarországon (6.sz. ábra), amely adat jelentıs csökkenést mutat az 1990-es

népszámláláskor jelentettekhez képest. Ezt részben az ország lélekszámának csökkenése

magyarázza, valamint az értelmi fogyatékosság megállapításánál használt egyre pontosabb

eredményeket hozó eljárások is. Számolni kell azzal a lehetıséggel is, hogy az 57.000-es adat

alulbecsli a valóságot, hiszen a 2001-es népszámláláskor az önálló nyilatkozatot vették

alapul az értelmi fogyatékosság kimutatásánál. A magyarországi romák értelmi

fogyatékossággal élı emberekként való téves diagnosztizálásának mértékét illusztrálja az a

tény, hogy a romák az értelmi fogyatékossággal élı emberek 29,4 százalékát (16.700 fı)

teszik ki, míg a teljes társadalomban csak 1,9 százalék az arányuk. A 2001-es népszámlálás

arra is rámutat, hogy az értelmi fogyatékossággal élı felnıtteknek több, mint az egyharmada

(16.010 fı) az általános iskola elsı osztályát sem végezte el.

1

Értelmi fogyatékos

Hallássérült, beszédhibásLátássérült

MozgáskorlátozottEgyéb

0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

300 000

l

A népesség fogyatékosság típusa 2001-ben

Értelmi fogyatékos

Hallássérült, beszédhibás

Látássérült

Mozgáskorlátozott

Egyéb

Az értelmi fogyatékosság fogalmi megközelítése

A központi idegrendszer fejlıdését befolyásoló örökletes és környezetei hatások

eredıjeként kialakult állapot , amelynek következtében az általános értelmi képesség az

9

adott népesség átlagától – az elsı életévektıl kezdve – számottevıen elmarad, és amely

miatt az önálló életvezetés is jelentısen akadályozott2.

Értelmi akadályozottsággal élı személynek tekintendı, akinek értelmi akadályozottsága-

genetikai, illetıleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá

tizenegyedik életévét megelızıen bekövetkezı súlyos betegsége miatt középsúlyos vagy

annál nagyobb (ESZCSM-2002. június)

Az értelmi fogyatékosság nem betegség, hanem állapot, amely alapvetıen meghatározza a

sérült személy egész életét, de megfelelı segítséggel, fejlesztéssel a teljesebb értékő

életvezetés kialakítható.

Az értelmi fogyatékosság biológiai meghatározása Nem minden központi idegrendszeri sérülés következménye értelmi fogyatékosság, de az

értelmi fogyatékosság alapja minden esetben idegrendszeri károsodás.

Az értelmi fogyatékosság pszichológiai meghatározása Az értelmi fogyatékosoknál a megismerı tevékenység zavara tapasztalható. Az észlelés,

emlékezet, gondolkodás funkciójának zavara. Ez mérhetı intelligencia tesztekkel.

Az értelmi fogyatékosság megváltoztatja az egész személyiségszerkezetet, a tanulási és

gondolkodási folyamatokat akadályozza, ezzel megnehezíti a szociális beilleszkedést. A

beszéd hiányosságai miatt a kommunikáció korlátozott. Az említett következményes

jelenségek miatt önértékelési zavar alakulhat ki.

A WHO meghatározás alapján:

• 50-70 IQ � debilitás

• 35-50 IQ � imbecilitás

• 20-35 IQ � súlyos imbecilitás vagy idiocia

• 0-20 IQ � idiocia

2 Czeizel E.- Lányiné Engelmayer Á.1986

10

Az értelmi fogyatékosság okai

Az értelmi fogyatékosság okai, összefüggések

Genetikai okok A genetikai eredető értelmi sérülések egy része örökletességet, bizonyos családi

halmozódást mutat, másik részüknél a genetikai állomány (az örökítı anyag) sérülése

"minden elızmény nélkül" következik be.

Genetikai eredető familiáris értelmi elmaradás okai: génhibák, kromoszóma

rendellenességek

Ezek között el lehet különíteni a familiáris kóreredető mentális szubnormálisok csoportját.

Szomatikus tünetek náluk komplex genetikai, antropológiai vizsgálattal nem találhatók, az

anamnézisben nincsenek specifikus kórfolyamatra utaló adatok, az egyén átlagos

intelligenciaszintje az enyhén elmaradott vagy debil kategóriába sorolható, és a szülık,

testvérek között legalább egy mentálisan retardált egyén fellelhetı.

Poligenetikus multifaktoriális öröklıdéssel magyarázható. Az intelligenciaszintet poligén

rendszer határozza meg a környezeti tényezık mellett.

Okok

BELSİ KÜLSİ

Öröklött Szerzett Szerzett

betegségek

traumák

környezeti

familiáris Kromoszóma rendellenesség

betegségek

traumák

11

A genetikai kórok monogén ártalom vagy kromoszóma rendellenesség lehet. A monogén

ártalmak az anyagcsere veleszületett rendellenességei, a recesszív öröklésmenetet mutató

különbözı enzimopátiák. Kromoszóma rendellenességek esetén a gyengeelméjőség

általában nem egyetlen tünete ezeknek a jól körülhatárolt szindrómáknak, hanem testi

kórjelenségekkel társul. Antiszociális viselkedés és más viselkedészavar észlelhetı. Az

autoszómák rendellenességei általában gyengeelméjőséggel járnak.

Környezeti fizikai kórokok Szerzett ártalmak

� Méhen belüli ártalmak (intrauterin)

� anyai betegségek, pl. a terhességi toxémia, pajzsmirigybetegségek, drog és

alkoholfogyasztás;

� fertızések, pl. rubeola, citomegalovírus, nemi betegségek;

� mérgezések;

� extrém alultápláltság.

Szülés alatti ártalmak (perinatális ártalmak) (a leggyakoribb okok a teljesség igénye

nélkül):

� oxigénhiány;

� szülési sérülések;

� koraszülés

Szülés utáni ártalmak (postnatális ártalmak) (a leggyakoribb okok a teljesség igénye

nélkül):

� fertızések;

� extrém sárgaság;

� mérgezések;

� extrém alultápláltság;

� oxigénhiány;

� agysérülés.

12

A képezhetıség eltérı lehetıségei szerint (tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott)

Tanulásban akadályozottak 6-7. osztályt képesek elvégezni

A fejlıdési zavarok nem olyan nyilvánvalóak, mint a középsúlyos értelmi fogyatékosnál. A

fejlıdés zavara a magasabb fejlettségi szinteken, magasabb pszichés funkciókban jelenik meg.

Az értelmi fejlıdés zavara azokban a funkciókban, helyzetekben mutatkozik meg, ahol egy

csoportban ugyanazon követelményeknek kell megfelelni.

• IQ 50-70 között

• Magasabb matematikai feladatokat nem tudják megoldani

• Befolyásolhatóak

• Érzelmileg labilisak

• Ingerszegény környezet is kiváltó oka lehet

• Központi idegrendszere sérült

• Beszédfejlıdése megkésett, megjelennek a pöszeség tünetei

• Térben és idıben tájékozódási zavaruk van

• Gyakorlati intelligenciájuk jó

• Számfogalmak kialakulásának gyengesége

• viselkedés, magatartászavarok kialakulnak, nehezen igazodnak emberi

viszonylatokban

• Erkölcsi értékrendjük nem annyira szilárd, ebben is támogatásra szorulnak.

• Önálló életvezetésre alkalmasak

Értelmükben akadályozottak: az 1-2. osztályt képesek elvégezni. Ezeknél a gyerekeknél a fejlıdési zavar szinte minden fejlıdési területet érint: a mozgásukat,

a beszédüket, a játékukat, a szokáscselekvéseiket. A fejlıdésük igen lassú, az iskolás kor

végére is csak egy részük képes írásra, olvasásra – számolásra alig képesen néhányan

tekintetük. Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlıdésére jellemzı, hogy sérülésük az

egész személyiségükre vonatkozik. Környezetváltozásra inkább érzelmekkel, mint értelemmel

reagálnak.

13

Mérhetetlen szeretetet tudnak adni akkor, ha biztonságban érzik magukat. Nagyon kötıdnek.

Krízishelyzeteket nehezebben élik meg, mivel ezeket mentálisan nem képesek feldolgozni.

• IQ 50-25 között

• Külsı jelei vannak: - jellemzı a járásuk, tátott szájuk, kifejezéstelen tekintet, lógó

nyelv, koponya deformitás

• Csak egyszerő munkák elvégzésére képesek, például a ház körüli munkákra, ha

értelmi és mozgásképességük ezt megengedi.

• Családalapításra nem, önállóságra csak közvetlen környezetükben képesek

Súlyos értelmi fogyatékosok: Olyan gyermekek, fiatalok és felnıttek, akiknél nem csak az agyféltekék kérgei, hanem a

kéreg alatti nyúltagyi rész is sérült. A sérülésnek ez a kiterjedtsége és súlyossága hozza

létre az egész pszichofizikai fejlıdés nagymértékő akadályozottságát. A súlyos fokban sérült

értelmi fogyatékosoknál rendszeresek a kóreredettel összefüggésben a szomatikus fejlıdés

rendellenességei, a koponya és csontváz torzulásai. Mindehhez rendszeresen más

fogyatékosságok is kapcsolódnak az érzékszervi – és mozgásfunkciókban, alkati

deformitásokban és ezek funkcionális kihatásaiban. Az alapvetı funkciók fejlıdése súlyosan

akadályozott. A motorikus funkciók alig fejlıdnek ki, az ülés és a járás megtanulása

nehézségekkel jár, a kialakult mozgások is gyakorlati rendellenességeket mutatnak,

elsısorban a koordinációban, a sztereotip – ritmusos együttmozgásokban. A kéz ujjainak

finom mozgásai nem fejlıdnek ki. Az önkiszolgálási, higiénikus szokások nem, vagy alig

alakulnak ki. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok nem sajátítják el az artikulált, tagolt

beszédet. A kognitív funkciók fejl ıdése alig mérhetı. Szociális magatartásuk fejletlen,

erısen befolyásolja a kommunikáció korlátozottsága, valamint szélsıséges affektivitásuk.

Emberi kapcsolatok kialakítására, kooperációra korlátozottan képesek.

A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztésérıl alig beszélhetünk.

Állandó ápolást, gondozást igényelnek felnıtt korukban is . Egyesek individuális

gyógypedagógiai tevékenység által fejleszthetık, elsısorban az önkiszolgálás és az elemi

kommunikáció terén. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok ellátásában az orvosi

felügyeletnek és gyógykezelésnek döntı szerepe van. Életük fenntartása speciális szociális

intézményi ellátással biztosítható.

14

• IQ 25 alatt

• Az idegrendszer nagy területe sérül

• Megszületéskor látszik

• Nem tanul meg járni, beszélni

• Kéz manipulációra sem képes

• Önálló életvezetésre nem képesesek

Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlettségi szintjének általános megjelenítése

Mozgás A nagymozgásos területeken gyakoribb a bizonytalan mozgáskoordináció a mozgásrendszer,

valamint az idegrendszeri sérülések együttes tüneteként. A finommozgás területein szintén

megfigyelhetı a koordinálatlanság. Az eszközök használata sok kisgyermeknek komoly

problémát jelent. A rajzi tevékenységet éretlen struktúra jellemezheti. A rajzok mindezek

ellenére színesek, derősek, érzelmeket fejeznek ki.

Kommunikáció-beszéd A beszédpercepció gyengébb szintő. A gyermekeknél gyakorta észlelhetı a hallási figyelem, a

hallási diszkrimináció zavaraként beszédmegértési probléma. A passzív és az aktív szókincs

szépen fejleszthetı a pedagógus irányításával. Sok kisgyermeknél megfigyelhetı a tartalmilag

szépen építkezı, önálló szövegalkotás. A fogalomalkotás nehézkesebb. Diszgrammatizmus is

kísérheti a beszédet. A beszéd alaki szintjét általában hangzóhiányok, torzítások jellemzik. A

beszédszervek funkcionálisan rendellenes fejlıdése viszonylag gyakori. Egyéb speciális

tünetként jelentkezhet a szavak, mondatok többszöri ismételgetése, az echoláció.

Játéktevékenység A gyermekek igénylik és szeretik a közös játékokat. A szerepjáték viszonylagosan egysíkúbb.

Örömet jelent a konstrukciós játéktevékenység akkor, ha a gyermek szenzomotorosan érett, és

értelmileg is megtanulja pl. a Duplo vagy Lego használatát. Azokban az

osztályközösségekben vagy csoportokban, ahol a pedagógus apró lépésekben vezeti be a

szabályjátékokat, sok kis gyermek igen szépen fejlıdik.

15

Életpálya-építés A gyermekek, tanulók idısebb korban is görcsösen ragaszkodhatnak egy-egy megszokott,

kedvenc játékhoz.

Megismerı tevékenységek A percepciós és a gondolkodási mőveletek szintjén eltérés mutatkozhat valamennyi területen.

A legszembeötlıbb az elvont gondolkodás kialakulásának korlátja. A serdülı gyermekek is

megrekedhetnek a konkrét, cselekvéses vagy tárgyi síkon.

Szocializáció Viszonylagosan függ az iskolai csoport- vagy osztályklímától. Az egészségesen mőködı

közösségekben szépen, harmonikusan fejlıdnek a gyermekek. Az értelmileg akadályozott

gyermekek nagy részénél a felnıttkorban is szükség van támogató szeretetre és megsegítésre.

Oktatás Magyarországon a Közoktatási törvény a közoktatást irányító fı jogforrás, amely

rendelkezik a speciális oktatásról is. A törvény 2003. évi módosításai kifejezetten

megtiltják a „cselekvıképesség hiánya vagy korlátozottsága” alapján történı

megkülönböztetést. A Közoktatási törvény külön rendelkezik a „sajátos nevelési igényő

gyermekekrıl”, beleértve az értelmi fogyatékossággal élı embereket is, de nem foglal

egyértelmően állást az integrált oktatás mellett.

A törvény szerint, a szülı vagy gyám csak akkor kérheti gyermeke felvételét egy adott

iskolába, ha az iskola rendelkezik a kívánt oktatáshoz szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi

feltételekkel. A gyakorlatban azonban számos iskolaigazgató az ilyen feltételek hiányára

hivatkozva utasítja el az értelmi fogyatékossággal élı tanulók felvételét. Ez azt jelenti, hogy a

legtöbb szülınek nem áll módjában értelmi fogyatékossággal élı gyermekét többségi iskolába

beíratni. Az értelmi fogyatékossággal élı gyermekek szüleitıl rengeteg panasz érkezik az

oktatási jogok biztosához a gyermekek oktatásához elégtelen forrásokkal és nem megfelelı

szolgáltatásokkal kapcsolatban.

16

A korai fejlesztés hálózata sem kielégítı Magyarországon, így nagyon sok óvodás korú,

értelmi fogyatékossággal élı kisgyermek nem jut hozzá ehhez a szolgáltatáshoz. Korai

fejlesztést elsısorban a Szakértıi Bizottságok nyújtanak, ám mivel ezek túlterheltek és

rendszerint nem rendelkeznek a megfelelı kapacitással, néhány civil szervezet igyekszik

kitölteni a szolgáltatási hézagokat.

Az integrációt felvállaló, inkluzív szemlélető nevelési és oktatási intézmények

Magyarországon a közoktatási törvény lehetıvé teszi az értelmileg akadályozott gyermekek

és ép fejlıdésmenető társaik együttes nevelését és tanulását, az integrációt. Az integrációt

pszichológiai, szociológiai, etikai vonatkozásokon alapulva egy a társadalomban csírázó

szemléletváltás indította el. A folyamatot felerısítették az aktív szülıi mozgalmak. Az

inkluzív szemlélető többségi iskolák egy többlépcsıs folyamaton mennek keresztül. Elıször is

egy szemléleti igény jelentkezik az iskola részérıl, majd ezt követi a tájékozódás.

Megtörténik az adott iskola dokumentációjának módosítása, kiegészítése. A nevelési és

oktatási intézmény alapító okiratában is megjeleníti az integrációt.

A következıkben a belsı szabályozó dokumentumokban is preferálják a megsegítés tartalmi

és módszertani lehetıségeit. Optimális esetben ezzel párhuzamosan zajlik a szakemberek

felkészítése és a tárgyi feltételrendszer kialakítása is.

A nevelés és oktatás tartalmi sajátosságai az inkluzív szemlélető iskolákban

Szemléleti alapelvek:

• Nyitottság valamennyi gyermek befogadására, tekintet nélkül testi, értelmi, szociális,

emocionális állapotára

• A nyitottság és pedagógiai innováció (új törekvések) reformszemlélete

• Empátia

• Hitelesség és állandóság (kongruencia) a nevelési értékek tekintetében

• Pozitív teljesítményelvárás

• A pedagógiai gyermekközpontúságra irányuló törekvés

• A diszkriminatív attitődök lebontása

• Az esély és érték szemlélete

17

Akadálymentesítés a kommunikációban Ha olvasási vagy értelmi problémával élı személlyel akarunk kommunikálni, célszerő az

alábbiakban leírt tanácsokat követni.

Beszéd stílusunk legyen egyszerő, lényegre törı. A rövid mondatokban közismert, egyszerő

szavakat használjanak. Egy mondat egy gondolatot fejezzen ki. A mondanivaló világos,

egyértelmő, logikus legyen. Beszéd közben érdemes a mondatok után egy pillanatnyi szünetet

tartani, hogy érzékeljük, egy hullámhosszon vagyunk-e. Írásban is, szóban is, ellenırizzük,

kérdezzük meg, hogy megértik-e a szöveget.

Beszélgetéskor, vagy írásbeli párbeszéd során ne használjunk nehezen érthetı vagy

olvasható szavakat, a ritka, idegen szavakat, szakkifejezéseket és rövidítéseket. Mondatainkat

úgy alakítsuk, hogy ne tartalmazzanak a fölösleges szavakat, elvont fogalmakat, a

hivatkozásokat. Többjegyő számok helyett írjuk pl. hogy "sok", ha mégis elkerülhetetlen,

konkrét példákkal segítsünk.

Sérült személlyel való kapcsolatunk során adjuk meg a kellı tiszteletet a velünk

kommunikáló embernek. Ha felnıtt emberrel beszélünk, felnıttekhez illı nyelvet

használjunk. Tagadások helyett pozitív szerkezeteket alkalmazzunk a mondatok megalkotása

során. Ha lehet, cselekvı igealakokat használjunk. Mindig gondoljunk arra, hogy partnerünk

nem ismeri az általunk érintett témát. Használjuk következetesen a szavakat. Egy dologra

mindig ugyanazt a szót használjuk.

Amennyiben írásban kommunikálunk, mindig a fontosabb mondandók kerüljenek elıre. A

tartalmat tekintve logikusan felépített sorrendő legyen közlendınk. A felesleges dolgokat

hagyjuk ki, de a fontos tényeket hangsúlyozzuk ki. Ne zsúfoljunk egy oldalra túl sok

információt. Új gondolat esetében új oldalt írjunk.

A mondat szerkezetét tekintve mindenképpen egy oldalra kerüljön. A leírt gondolatokat

mindig csak egyszerő írásjelekkel lássuk el. Ne használjunk feltételes módokat. A

"bizonytalan jövı" (pl. "történhetne") pontatlan és könnyen összezavarhat. Kis számok

lejegyzésekor mindig a számjegyet és ne a szót írjuk ki (pl. "3" és nem "három"), valamint

soha ne használjunk római számokat jelölésként. A szöveg mögött soha ne használjunk

háttérként képet. Ez megnehezíti az olvasást. Minden mondatot külön sorba írjunk. Egy-egy

sorban összetartozó elemek legyenek, és ha lehet, ne válasszunk el szavakat. Legfeljebb

kétféle betőtípust használjunk: az egyiket a fıszövegre, a másikat esetleg a címekre.

18

Jól olvasható, nagymérető( 14 pontos) betőtípust válasszunk. Ilyen például az Arial, a

Helvetica vagy a Times New Roman. A dátumokat írjuk ki (pl. 1998. Szeptember 1., hétfı),

a telefonszámokat pedig válasszuk el (pl. 266-80-82). Használjunk fıcímeket, feliratokat és

más olvasást segítı "iránytőket". Minden címet úgy írjunk le, ahogy az egy borítékon látható.

Óvatosan bánjunk a kiemelésekkel.

Ne használjunk csupa nyomtatott nagybetőt, inkább fett/vastag/kövér betővel vagy

aláhúzással emeljünk ki. Ellenırizzük, hogy jól láthatók-e az illusztrációk, a fényképeket

nyomtatott változatban is. Ha másolunk, az elsı példányt közepes színerıvel nyomtassuk. Jó

minıségő, matt papírt használjunk a jobb kontraszthatás miatt. A túl vékony papír nem

megfelelı, mert a szöveg átlátszik. Soha ne használjunk negatív nyomást (világos szöveg

sötét háttér elıtt). A képeket, kereteket stb., ha csak lehet, színesben nyomtassuk. Jobboldalt

ne alkalmazzunk sorkizárást. A hullámos jobboldali margó megkönnyíti a szövegtömb

olvasását. Válasszunk könnyen másolható formát

A fényképek, rajzok, szimbólumok azokhoz is eljutnak, akik nem tudnak olvasni. Pl. egy név

és fénykép megmutatja, hogy kit kell keresni.

Intézményi hátterek Az intézetek felszámolási folyamata csak lassan halad elıre Magyarországon, az értelmi

fogyatékossággal élı embereknek ijesztıen nagy aránya, 38 százaléka lakik még a

bentlakásos intézetek valamilyen formájában. Az ilyen intézetekben élı embereknek 48

százalékát alkotják az értelmi fogyatékossággal élı emberek. Ennek fı magyarázata a

napközi otthonok hiányában és a súlyosabb értelmi fogyatékossággal élı emberek részére

létrehozott védett munkahelyek szőkösségében rejlik.

A megfelelı szolgáltatások hiánya miatt a szülık azonban egyelıre gyakran kényszerülnek

bentlakásos intézetekben elhelyezni gyermekeiket.

Gondnokság kérdése Magyarországon számos értelmi fogyatékossággal élı embert 18 éves korában

gondnokság alá helyez a bíróság. Ennek két formája létezik:

• a cselekvıképességet korlátozó gondnokság esetében az egyén cselekvıképességét

részlegesen, bizonyos területekre és tevékenységekre korlátozzák;

• a cselekvıképességet kizáró gondnokság esetében pedig teljesen megfosztják tıle. A

gondnoksági meghallgatások alkalmával jelenleg használt eljárások nem megfelelı

19

mértékben veszik figyelembe az egyéni képességeket; a gondnoksági döntéseket nem

kellı mértékben ellenırzik, és a bírák fıleg cselekvıképességet kizáró gondnokságot

rendelnek el a korlátozó forma rovására.

A cselekvıképességet korlátozó gondnokság alatt állók rendelkeznek a munkába állás és a

munkavállalási szerzıdés aláírásának jogával. Nem egyértelmő azonban, hogy

foglalkoztathatóak-e a cselekvıképességet kizáró gondnokság alatt álló emberek, még akkor

sem, ha gondnokuk írja alá a munkaszerzıdést. Ez elsısorban a Polgári Törvénykönyv és a

Munka Törvénykönyve közti harmonizáció hiányának tudható be, s a helyzet

eredményeképp fordult elı, hogy munkaadók nem alkalmaztak cselekvıképességet kizáró

gondnokság alatt álló személyeket védett munkahelyeken vagy Támogatott Foglalkoztatás

programok keretében.

20

Halmozottan sérültség A súlyos halmozott fogyatékosok létszámáról pontos adatokkal nem rendelkezünk. Az

eddigi legpontosabb erre vonatkozó számítások szerint a ma Magyarországon élı súlyosan-

halmozottan fogyatékosok létszáma kb. 12 000 fı (ez a szám az egyéb fogyatékossággal élık

21 százalékából 2 százalékot teszi ki). Közülük mintegy 2000 fı tanköteles korú, illetve 4000-

en lehetnek a 18 évnél fiatalabbak. Ez a gyakorisági érték annyit jelent, hogy évente 200 (1

éves korán túl életben maradó) súlyos-halmozott fogyatékos születésével kell számolnunk.

1993 (a képzési kötelezettség fogalmának bekerülése a Közoktatási Törvénybe) óta a

bizottságok elıtt megjelenı súlyos halmozott fogyatékosok száma megduplázódott.

A Szakértıi Bizottságok által vizsgált súlyos-halmozott fogyatékosok száma évenként

Definiciók a súlyosan halmozottan sérültséggel kapcsolatosan „Súlyosan akadályozott gyerekeknek nevezzük azokat, akik a fizikai, mentális, vagy

emocionális problémáik intenzitása, vagy ezen problémák halmozódása következtében, a

hagyományosan biztosított, normál, illetve speciális pedagógiai lehetıségeken túl további

oktatási, szociális, pszichológiai és orvosi megsegítésre szorulnak ahhoz, hogy lehetıségeik

maximumát nyújtva a társadalmi közösségbe beilleszkedjenek, életüket hasznosan és

értelmesen éljék le, illetve önmagukat kiteljesítsék.3”

3 21 U.S. Code 1407 [7] ; 45 Code of Federal Regolations 121.1.

0 100 200 300 400 500

1981.

1983.

1985.

1987.

1989.

1991.

1993.

1995.

1997.

1999.

2001.

21

A pedagógiai szempontú megközelítésben a normál pedagógiai módszerekkel nem

oktatható tanulókat soroljuk ebbe a csoportba. Mint a törvényi megfogalmazásban láthattuk,

súlyosan-halmozottan sérült az a tanuló, akinek fejlesztéséhez a hagyományos értelemben vett

speciális pedagógiai módszerek sem elégségesek, ezért még komplexebb, speciálisabb

metódusok szükségeltetnek.

A jogi szempontú megközelítés kiemeli a társadalmi életben való részvétel

akadályozottságát.

Ehhez kapcsolódik a szociológiai aspektusa is a kérdésnek, mely a sérült ember

környezetéhez való függıséget tárgyalja. Ez súlyosan akadályozottak esetében extrém fokú

ráutaltságot jelent.4”

A szakirodalmi meghatározások három kritérium mentén vizsgálják a kérdést:

1. átlagtól elmaradó intelligenciahányados

2. hiányosságok az adaptív viselkedés terén

3. 18 éves kor elıtt kell a tüneteknek manifesztálódniuk

A magatartás leírásával plasztikusabb képet alkothatunk a súlyosan-halmozottan sérült

emberekrıl. Az amerikai szakirodalomban a következı 5 területen megmutatkozó

hiányosságok jelennek meg visszatérıen, feltételezve az elıbbiekben vázolt kritériumok

meglétét:

1. „beszőkült vagy teljesen hiányzó kommunikáció

2. sérült motoros és fizikai képességek

3. gyakori inadekvát viselkedés

4. hiányosságok az önellátási képességek terén

5. ritkán tapasztalható konstruktív magatartás és interakció”

A fejlıdést befolyásoló tényezık A gyermek fejlıdését a veleszületett képességek, valamint a környezet együttes hatása

alakítja. Az élet folyamán dinamikus együtthatás érvényesül a gének és a környezet között. A

gyermek élményei, tapasztalatai messzemenıen befolyásolják, hogy az adott biológiai kereten

4 GÖLLESZ, 1992; MÁRKUS, 1999.

22

belül a genetikus program milyen mértékben valósul meg Amennyiben fejlıdést veszélyeztetı

tényezık szerepelnek az anamnézisben, fokozott figyelemmel kell követni a gyermek

fejlıdését. Bizonyos esetekben lehetıség nyílik elsıdleges ill. másodlagos prevenció

alkalmazására is.

Prenatális tényezık(születés elıtti) Genetikai hatások:

• kromoszóma rendellenességek

• génhibák

• a családban elıfordult értelmi, érzékszervi, mozgásszervi fogyatékosság, ismert veleszületett

betegség, fejlıdési hiba, vagy anyagcserezavar

• rokonházasság

• a szülı pszichiátriai betegsége

Számos olyan genetikai állapotot ismerünk, melyek kromoszóma rendellenesség vagy gén

hiba következtében kórosan befolyásolják a gyermek fejlıdését. Enyhébb problémák családi

halmozódására is érdemes figyelni. Ilyen lehet a hiperaktivitás, a dyslexia, egyéb tanulási,

vagy magatartási problémák elıfordulása, illetve halmozódása a családban. Figyelem felkeltı

például, ha többen 3 éves koruk után kezdtek beszélni, vagy 2 éves koruk körül kezdtek csak

járni.

Intrauterin hatások (méhen belül) A magzat fejlıdését méhen belül az anyai prenatalis tényezık, valamint a teratogén ágensek

befolyásolják.

• akut, vagy krónikus betegség, gyógyszerfogyasztás

• alkohol, dohányzás vagy drogfogyasztás

• fertızések a várandósság idején

• toxaemia

• placenta ill. magzatvíz rendellenességek.

Kockázati tényezıt jelentenek

• megelızı vetélések, halvaszülés

• az anya nagyon fiatal életkora (15 évnél fiatalabb)

• a nem gondozott terhesség.

23

Neonatális tényezık (születés utáni közvetlen)

• szülési szövıdmények

• koraszülöttség, méhen belüli sorvadás

• iker (többes)magzat

• neurológiai kóros tünetek, koponyaőri vérzés, görcsök

• gépi lélegeztetés

• biokémiai rendellenességek (hyperbilirubinaemia,

hypoglykaemia)

• anyagcsere betegségek

• sepsis, meningitis

A részletes születési anamnézis ismerete elengedhetetlen, ezért igyekezni kell minél

pontosabb információt szerezni a szülések körülményeirıl. Az elhúzódó vajúdás, és nagy

kitolási szak hypoxiás károsodás veszélyét rejti magában. Érdemes a részletek felıl

érdeklıdni, pl. a szülés beindítása miért vált szükségessé, történt-e vákuum extrakció. A

szülészeti intézmények gyakran nem adnak információt a lepény állapotáról, az anyák

figyelme pedig általában nem tér ki erre. Gyakran szerények az információink a normál

súllyal, de dystrophiás küllemmel születı csecsemıkrıl. Gyanút kelthetnek a kisebb szülési

sérülések: cephalhaematoma, kulcscsonttörés, m. sternocleoidomastoideus sérülés. Biztosan

állítható, hogy 8-as Apgar érték alatt a gyermek fejlıdésének nyomon követése több figyelmet

igényel. De az Apgar értékek csak általános tájékoztatást nyújtanak, megfelelı Apgar szám

mellett is elıfordulhat a gyermek fejlıdését károsan befolyásoló tényezı.

A felsorolt kóros újszülöttkori állapotok esetén a gyermekek fejlıdését fokozott figyelemmel

kell követnünk.

Biológiai tényezık

• központi idegrendszeri gyulladások, betegségek, traumák

• eszméletvesztéssel járó állapotok

• toxikus hatások (ólom, szennyezett ivóvíz)

• gyakori fertızések (külön figyelmet érdemel a krónikus.

otitis media), krónikus betegségek

24

Környezeti tényezık

Család

A gyermek számára nyújtott érzelmi biztonság mellett a család egyben a szociális tanulás

elsıdleges színtere is. A család mőködését számtalan tényezı befolyásolja, úgymint:

• családstruktúra

• válás, egyedülálló szülı

• család szocioökonómiai státusza, pl. munkanélküliség

• szülık mentális betegsége

• nevelési módszerek.

Statisztikai összefüggést mutatható ki a család szocio-ökonómiai státusza és a gyermek

fejlıdése között: szegényebb családokban felnövekvı gyermekek fejlıdését hátrányosan

befolyásolhatja a nem kielégítı táplálkozás (pl. vashiány) és a toxikus környezeti ártalmak, itt

gyakoribb a koraszülés, a krónikus betegségek, a megkésett fejlıdés és a viselkedésprobléma.

A fenti összefüggések társadalmi szinten igazak, azonban az egyes családok mőködésének

megértésénél és megítélésénél a statisztika nem nyújt támaszt. A szülık mentális betegsége

fokozott rizikót jelent a gyermek fejlıdése szempontjából. A mentális betegség hatása annál

kedvezıtlenebb, minél hosszabb ideje áll fenn.

Tágabb szociokulturális környezet:

• kortársak

• gyermekintézmények (bölcsıde, óvoda , iskola)

• média

• társadalmi kultúra

Bár a családi élet kétségkívül alapvetıen befolyásolja a gyermek fejlıdését, óvodás kortól a

kortársakkal való kapcsolat egyre fontosabb.

A sérült gyermek számára is meghatározó a közösségi tapasztalat, hiszen a közösségi lét

szabályainak, a szociális normáknak a megtanulása, barátságok kialakulása elsısorban a

kortársak között lehetséges.

25

A modern gyógypedagógiai szemlélet szerint megfelelı tárgyi és személyi feltételek mellett, a

sérült gyermekek számára az integrált oktatás elınyösebb, mint a szegregáció. A másság

elfogadtatásában a pedagógusnak meghatározó szerepe van. Család, az óvoda, az iskola az

adott társadalomra jellemzı kultúrkörbe ágyazottan mőködik. Teljesítményorientált

társadalmunkban még ma is gyakran elıfordul, hogy a fejlıdési zavarral küszködı egyének –

és gyakran az ıket nevelı családok is – kitaszítottá válnak. A sérült ember jogait már

törvények sora védi, de a társadalmi integráció, az emberi méltóság alanyi jogon történı

megtapasztalása még várat magára.

A fejlıdés nyomon követése

A fent említett fejlıdést befolyásoló tényezık indokolják, hogy a családdal szoros

kapcsolatban álló védını és gyermekorvos messzemenıen figyeljen a rábízott gyermekekre

és családjukra. Az elsı életévekben az egészségügy feladatai közé tartozik a fejlıdés nyomon

követése és a megkésetten, vagy eltérıen fejlıdı gyermekek minél korábbi felismerése. Az

alapos anamnézis, a megfigyelés és a fizikális vizsgálat többnyire elegendı a súlyosabb

problémák felismerésében. A kevésbé szembetőnı problémák (pl. enyhe értelmi

fogyatékosság, beszédzavar) gyakran elkerülik az orvos figyelmét. A korai felismerést az is

nehezíti, hogy még az orvosok körében is fellelhetı a “majd kinövi” szemlélet, és ez

megakadályozza, hogy a rászoruló családok idıben kapják meg a gyermek optimális

fejlıdéséhez szükséges segítséget. A fejlıdési vizsgálat célja, hogy jelezze azokat a

problémákat, amelyek további kivizsgálást igényelnek, és így minden fejlıdési zavarral

küszködı gyermek idıben kerüljön megfelelı ellátásra.

A fejlıdési vizsgálat rendszeres végzését indokló tényezık

a) A fejlıdés rendszeres monitorizálása lényegesen több információt nyújt, mint egy adott

pillanatban készült státusz felvétel. A gyermekre jellemzı fejlıdési ütem és irány

prognosztikailag sokkal többet mond, mint az egyszeri vizsgálat.

b) Egyes fejlıdési zavarok csak bizonyos életkorban válnak nyilvánvalóvá. Pl. a

beszédzavarokat, az autizmust, a súlyosabb magatartási zavarokat, az érzelmi élet zavarait

általában 2-4 éves kor között, a speciális tanulási zavarokra utaló tüneteket pedig 5 éves kor

után lehet felismerni.

c) Az orvos és a védını a család látogatása és a vizsgálatok kapcsán alaposabban megismeri a

szülı–gyermek kapcsolatot, a szülı elvárásait gyermeke fejlıdésével kapcsolatban, és így

mélyebb rálátással támogathatja a szülıket a gyermeknevelés problémáiban.

26

Minden találkozást ki kell használni a gyermek fejlıdésének megfigyelésére, és akár a szülı

jelzi aggodalmát, akár a védınınek, orvosnak támad gyanúja a gyermek fejlıdésével

kapcsolatban, az akut betegség gyógyulása után javasolt a fejlıdési szőrıvizsgálat elvégzése.

Fejlıdési zavar gyanúja

Testi, érzékszervi, értelmi fogyatékossághoz vezetı kórállapotok jelentıs része már újszülött

korban kiderül – látható veleszületett rendellenességek vagy definitív perinatális történések

alapján – jóval azelıtt, hogy az elmaradás jelei mutatkoznának. Ezekben az esetekben a

felismerés nem okoz problémát. A fogyatékossághoz vezetı kórállapotok másik része

azonban nem okoz alarmírozó tüneteket, a problémára a fejlıdési elmaradás jelei hívják fel a

figyelmet. A szülık a csecsemı esetleges másságával sokszor csak a szülészetrıl való

hazabocsátás után szembesülnek, de olykor hetek, hónapok is eltelnek, míg sejtéseik gyanúvá

erısödnek. Fejlıdési zavar gyanúja akkor merül fel, ha a gyermek a vizsgálat idıpontjában

egy, vagy több fejlıdési területen megkésett, vagy kóros fejlıdést mutat.

Megkésett fejlıdésre utaló gyanújelek

Csecsemıkor

Alvás-ébrenlét rendellenességei

Fel kell figyelni az olyan “apróságokra”, mint a sok sírás, vagy a szokványostól eltérı alvás-

ébrenlét ritmus. Gyanússá válhat, ha túl sokat alszik, “túl jó” a gyermek, vagy ellenkezıleg

túlzottan irritabilis.

Látási magatartás megfigyelése: Kellıen éber, nem síró csecsemıvel 40 cm-es távolságon

belül, kezdettıl fogva lehet szemkontaktust létesíteni. A késıbbiekben figyelemmel kell

kísérnünk, hogy követi-e a közelében lévı arcot, tárgyakat, majd fél éves kora után a

szobában mozgó embereket. Egy éves kora környékén már az apróbb tárgyakat is észreveszi.

Hallási magatartás megfigyelése:

A csecsemık hallási magatartása – fıleg kezdı szülık számára – nehezen értékelhetı, a

zajgenerátorral végzett hallásszőrı vizsgálat pedig nem kielégítı. Mivel a közfelfogás az,

hogy a csecsemık a zajokra kevésbé érzékenyek mint az idısebbek, ezért egészen fiatal

csecsemık hallási magatartására rá kell kérdezni a szülıktıl:

– félálomban összerezzen-e apróbb zajokra,

– éber állapotban az anya hangjára orientálódik-e,

– felsíráskor az anya hangja megnyugtatja-e stb.

27

Figyelem, érdeklıdés folyamatának kísérése

Az érdeklıdés, és a figyelem, a háziorvos a védını számára nehezen objektivizálható, de

rendkívül fontos paraméterek. Hiányuk, vagy nem megfelelı minıségük fejlıdési zavarra

utaló árulkodó jelek. Különösen nehezen ítélhetı meg a fiatal csecsemık figyelmi

magatartása, érdeklıdése, mert az ébrenlét idıszakában az éberségi szintjük nem egyenletes.

Késıbbiekben fontos megfigyelnünk, hogy mi kelti fel a gyermek érdeklıdését, hogyan fedezi

fel környezetét, miként viszonyul az emberekhez, tárgyakhoz, milyen a játéka, manipulációja.

Szociális fejlıdés nyomon követése

2 hónapos kor környékén a gyermek a fölé hajló arcra visszamosolyog. Ez fontos mérföldkı a

fejlıdésben, melynek késése gyakran összefüggést mutat a késıbb megnyilvánuló zavart

értelmi fejlıdéssel. A gyermek 6 hónapos kortól egyértelmően megkülönböztetett módon

reagál az általa jól ismert személyekre. 8 hónapos kor után várjuk a „közös figyelem”

kialakulását, amikor a gyermek hanggal, vagy gesztussal felhívja az édesanya figyelmét a

számára fontos tárgyra, eseményre, valamint egyértelmően reagál az édesanya

kezdeményezéseire. Kérdezzünk rá, hogy megjelentek-e ezek az örömmegosztó, figyelem-

felhívó gesztusok, és hangadások. Ezek hiányában fokozott figyelemmel kell követnünk a

gyermek fejlıdését. A 8 hónapos kor környékén egyértelmővé váló utánzás a tanulás fontos

része, melynek késése, vagy esetleges elmaradása súlyos zavarok forrása lehet.

Nagymozgások figyelése

Halmozottan sérült csecsemıknél a szülık elsı panasza általában a nagymozgások késése,

viszont a nagymozgás mérföldköveinek pontos megjelenése vagy enyhe fokú késése nem

zárja ki az esetleges értelmi vagy egyéb fejlıdési zavart, tehát prognosztikai értéke viszonylag

csekély.

A fordított jelenségre is figyelni kell: kóros izomtónus fokozódás jele lehet, ha a csecsemı

hason “már korán, szépen tartja a fejét”, ha a vertikalisatio az átlagosnál gyorsabban zajlik le,

vagy ha megcserélıdik a szokásos fejlıdési sorrend: elıbb áll, azután ül le, vagy kimarad a

négykézláb mászás. Ezek az apróbb fejlıdési variánsok természetesen nem mindig kóros

jelenségek, gyakran a szők mozgástér váltja ki a korai vertikalisatiot. Fontos meggyızıdnünk

arról és szorgalmazzuk, hogy legalább a második félévtıl kezdıdıen a csecsemı már ne csak

az ágyában legyen, hanem tágabb térben is mozogjon, játsszon.

28

Finommozgás, szem–kéz koordináció

A kézhasználat fejlıdése az értelmi fejlıdés érzékeny jelzıje, ezért érdemes fokozott

figyelemmel követni. A kezek ökölben tartása 3 hónapos korra oldódik. A pontos nyúlást az

5. hónaptól, a tárgyak egyik kézbıl másikba vételét 6 hónapos kortól, a hüvelykujj

szembefordulását 8 hónapos kortól, a mutatóujj “önálló életre kelését” 9 hónapos kortól, míg

az érett, ujjbegyek közötti csippentı fogást 1 éves kortól várható.

A finommozgások késésén kívül fejlıdési zavarra utal az is, ha a kéz, ujjak nézegetése a 20.

héten túl is gyakran elıfordul. Lényeges a kézhasználat szimmetriája, a korai dominancia

parezisre utaló jel.

Kisdedkor (1-3év)

Feltőnı események nélküli eltelı csecsemıkor után a kisdedkori fejlıdés elsısorban a

beszédfejlıdés, a játék és a szociális készségek fejlıdésének területén mutathat az átlagostól

eltérı ütemet. A késıbbi értelmi fejlıdéssel szoros összefüggést mutat e készségek késése,

vagy eltérése. Különösen a beszéd értés alakulása idıhöz kötött, érzékeny jelzı, melynek

elmaradása gyakran elkerüli a szülık és a szakemberek figyelmét is.

A beszéd produkció lényegesen tágabb határok között fogadható el átlagosnak, de jelentıs

késése esetén szakvizsgálatra van szükség. A beszédkésés hátterében a fejlıdési zavarok

széles spektruma állhat: hallássérülés, értelmi fogyatékosság, autizmus, fejlıdési dysphasia,

specifikus nyelvi fejlıdési zavar, szociális depriváció. A gyermek játékának fejlıdésében

jelentıs változást látunk egy éves kor táján, amikor megjelenik a tárgyak funkció szerinti

használata. A kisautót tologatja, a babát öleli stb., szemben a korábbi manipulációkkal,

amikor a tárgytól függetlenül ugyanazt a tevékenységet hajtotta végre, egymáshoz ütögette,

dobálta stb. Két éves korra megjelenik a “mintha” játék. A gyermek úgy tesz, mintha lenne

étel a tányérban, és megeteti a babát. Három éves kor tájékán pedig már egyszerő

szerepjátékok és konstrukciós játékok jellemzik a játékát. Amennyiben a játék fejlıdés

menetében késést látunk, vagy a gyermek döntıen sztereotíp tevékenységeket végez,

mindenképpen javasolt a kivizsgálása. Ebben az életkorban szokott elıször feltőnni, ha a

gyermek viselkedésével gondok vannak. Kivizsgálás javasolt, ha a mozgásigénye, aktivitási

szintje lényegesen felfokozott, ha kifejezett figyelmi problémái vannak, vagy ha a gyermeket

nagyon nehéz irányítani, öntörvényő magatartást mutat. A szociális kapcsolatok terén

lényeges a reciprocitás (kölcsönösség), az örömmegosztás és az érzelmek árnyalt

29

kifejezésének képessége. A szobatisztaság kialakulásának késése (nappalra 3 év után)

fejlıdési zavar jelzı tünete lehet.

Óvodás kor

Optimális esetben a fejlıdésében gátolt gyermekek problémáira már fény derül csecsemı–

kisded korban. A tapasztalat azonban az, hogy az enyhébb problémák: magatartási, tanulási

nehézségek, részképesség zavarok, kortárskapcsolati problémák csak óvodáskorban, vagy

késıbb válnak nyilvánvalóvá.

Gondos neurológiai vizsgálat és képességfelmérés javasolt azokban az esetekben, amikor a

panaszok a korosztályhoz viszonyított átlag teljesítmény elmaradására vonatkoznak, pl.

rajzkészség elmaradása, figyelemi problémák, szegényes játék, magatartási tünetek (nehéz

irányíthatóság, túlzott visszavonulás, vagy indokolatlannak tőnı agresszió stb.).

A figyelemi funkciók ebben az életkorban jelentısen változnak, nı a figyelem terjedelme,

javul a szőrı funkciója és a koncentráció mélysége. Gyakori jelenség, hogy a gyermek a

vizsgálati helyzetben, kétszemélyes kapcsolatban sokkal összeszedettebb, míg a megszokott

környezetben– különösen csoportos közegben – az esetleges figyelmi problémák

nagymértékben felerısödnek.

A szülık panaszain, és a saját megfigyeléseinken kívül fontos információt kaphatunk a

gyermek óvónıjétıl, mivel bizonyos problémák csak a közösségben nyilvánulnak meg, vagy

erısödnek fel.

Fejlıdési zavarra utaló fizikális vizsgálati jelek Fejlıdési zavar gyanújának felmerülésekor a szokásos gyermekgyógyászati vizsgálatot

néhány specifikus szemponttal kell kiegészíteni, azonban a negatív fizikális státusz nem zárja

ki a fejlıdési zavar meglétét.

Alapvetı az életkorra vonatkoztatott növekedési paraméterek ismerete annak érdekében, hogy

megállapíthassuk, a gyermek szomatikus fejlettsége megfelelı-e.

Az elmaradó értelmi fejlıdés gyakran társul szomatikus retardációval. Ugyanilyen fontos a

fejkörfogat ill. a koponya formájának megítélése.

A tájékozódás része a bır megtekintése, (pl. eltérésekre utaló jelek megfigyelése).

A belszervi vizsgálat során elsısorban a máj, lép megnagyobbodás, a csontrendszer épsége

vagy deformitása lehet kórjelzı tünet.

A neurológiai vizsgálat során életkoronként más-más tüneteket keresünk.

Az alábbiakban néhány gyakran elıforduló tünetet ismertetünk, melynek alapján érdemes a

gyermeket szakemberhez küldeni.

30

Csecsemıkor

A neurológiai tüneteket keresve elıször a megfigyelésekre támaszkodunk. A spontán felvett

testtartás árulkodó lehet: négy hónapos kortól mindenféle végtagtartási aszimmetriát

kórjelzı jelenségként értékelhetı. Ezt megelızıen a végtagok helyzetét a fejtartás iránya

szabja meg: az aszimmetrikus tónusos nyaki reakció mőködésének megfelelıen a végtagok

vívó tartásba kerülnek. Ha a fejtartás “féloldalas” (a preferált irányba többet tekint a baba),

enyhébb esetben a másik irányba “szoktatás” (megfelelı fektetés, ingeradás az ellenkezı

oldalról) elegendı lehet, makacsabb esetekben gyógytornász segítségét kérhetjük.

A végtag mozgások aszimmetriája szintén intı jel lehet. Figyelni kell az öklök tartására,

nyílására ingerhelyzetekben (3 hónapos kor után többnyire nyitott kezeket várunk) és a vállöv

mozgására. A lábfejek tartása is árulkodó lehet. Kórosnak értékelhetı, ha minimális ingerre

észlelünk plantárflexiót. A rigiden feszes izomzat mindig kivizsgálást igényel. Nehezen

megítélhetı helyzetet teremtenek a különbözı eredető hypotóniák. Nemegyszer megesik,

hogy a kötıszövetek alkati lazasága alapján mondják ki a gyermekekre neurológus bevonása

nélkül, hogy “hypotoniás cerebrálparézisük” van és – feleslegesen – kezelik. Az ilyen

csecsemık számára sokkal többet jelentene a mozgás motiválása. A neurológiai pozitív

tünetek közül a mozgástöbblet féleségek értékelendık: indokolatlanul nyugtalan vagy

csapkodó, feszengı mozgások, a mimika furcsasága, nyelvöltögetés, idısebb csecsemıknél

sztereotíp mozgáselemek - neurológiai vizsgálati beutalóhoz elegendı tünetek.

Kisdedkor

Kisdedek tájékozódó neurológiai vizsgálata nehezebb, mint a csecsemıké: ık már

bizalmatlanok lehetnek és akár elutasítóak is. Sokat jelenthet a spontán mozgás megfigyelése.

A mozgás érésével válnak láthatóvá finomabb koordinációs és egyensúlyi problémák.

Enyhébb féloldali vagy alsóvégtagi spasztikus tünetek nem egyszer az önálló járás

kialakulásakor válnak nyilvánvalóvá.

A megkésett pszichomotoros fejlıdés gyakran ebben az életkorban lesz egyértelmő.

A retardáció etiológiai kivizsgálásához feltétlenül gyermekneurológus segítségét kell igénybe

vennünk, aki az anamnézis és a vizsgálati jelek alapján indikálja a további kivizsgálás

menetét, a szükséges laboratóriumi, agyi elektromos és képalkotó vizsgálatokat.

31

Óvodás/kisiskolás kor

A részképességek elmaradásának megítélésében a gyógypedagógiai vizsgálatok az

elsıdlegesek. Természetesen nem maradhat ki a neurológiai vizsgálat sem. Gyakran ki kell

kérni a pszichológus segítségét is. A gyermekpszichiátriai vizsgálat ezekkel egyenértékő

eredményre vezet. A klasszikus neurológiai vizsgáló módszerekkel sokszor nem lehet elıbbre

jutni, ezért a neurológiai vizsgálatot végzı orvosnak “győjtenie kell” “soft neurologic signs”-

ként emlegetett tüneteket (többek között mozgási összerendezettség zavara, diszharmonikus

mozgás, fixálási nehézségek, dysdiadochokinezis).

A fejlıdési zavar felismerése és ellátása A megkésett fejlıdés felismerését gyakran elhúzódó, aggódással teli idıszak elızi meg,

amikor a szülı már sejti, hogy gond van, de ennek oka még nem ismert.

Ilyen helyzetekben mielıbbi kivizsgálás javasolt, melynek célja kettıs:

• egyrészt az etiológiai diagnózis megállapítása,

• másrészt a gyermek funkcionális felmérése, amelyen a további ellátása alapszik.

Érzelmi támasz nyújtása A szülık számára az elsı krízis az, amikor kiderül, hogy gyermekük fejlıdésével gond van.

Valószínőleg nem az alapellátásban dolgozó orvos az elsı szakember, aki közli a szülıkkel a

diagnózist, de a szülık szinte minden esetben felkeresik orvosukat a hírrel, kikérik

véleményét és tanácsait.

Ahhoz, hogy hatékonyan tudja támogatni az orvos a szülıket, fontos hogy ismerje az

elfogadás fázisait. Miután a szülık megtudják, hogy sérült a gyermekük, gyakran a

gyászhoz hasonló folyamat lépcsıfokait járják végig .

Kezdetben gyakori a tagadás, a mély elkeseredés. Elıfordul, hogy a veszteség miatti

csalódás dühöt, esetenként agressziót vált ki a szakemberekkel szemben. Ilyenkor gyakran

keresnek fel másik szakembert, remélve, hogy jobb hírt fog mondani. A kezdeti sokk után

gyakori az elégtelenség megsemmisítı érzése. Elégtelenség egyrészt a reprodukciós kudarc,

másrészt a sérült gyermek neveléséhez szükséges készségek bizonytalansága miatt.

A veszteség – a várt egészséges gyermek elvesztése – gyászt, depresszív reakciót

eredményez. Az alkalmazkodás hosszú folyamata során jellemzı az érzelmek kavargása. A

védtelen, sérült kisgyermek gyakran fokozott óvó reakciót vált ki a szülıkbıl. Ez többnyire

32

meleg, érzékeny törıdést biztosít a gyermek számára, de túlféltı, korlátozó szülıi magatartást

is.

Gyakran “alternatív” gyógykezelés után néznek a szülık. Ezt nem érdemes megakadályozni,

de célszerő a segítséget kérı szülıkkel közösen értékelni ezek eredményét.

Ennek ellentéte is elıfordul, amikor a szülı nyíltan vagy rejtetten elutasítja a gyermeket. Ez

megnyilvánulhat érzelmi hidegségben, racionalizált el nem ismerésben, vagy az elutasítás

túlkompenzálásaként jelentkezı túlféltésben. Az alkalmazkodás folyamata idıvel általában

stabilizálódik, de újabb problémák jelentkezésekor gyakran ismét felborul. Ebben az

adaptációs folyamatban a szülıknek tartós érzelmi támogatásra és tanácsadásra van

szükségük.

Tanácsadás a gyakori viselkedésproblémákban A házi gyermekorvosi praxisban az orvosok kb. 1/3-ra becsülik azok arányát, akiknél

elsıdlegesen érzelmi, magatartásprobléma áll a panasz hátterében. A fejlıdési zavarral élı

gyermekek között ez az arány még magasabb, akár az 50 %-t is elérheti. Az alábbiakban,

néhány sérült gyermekeknél gyakrabban elıforduló viselkedési problémát részletezünk.

Fokozott sírósság

Gyakori probléma ez sérült, fiatal csecsemıknél. Ha tartósan fennáll, nagyon megviseli

mind a szülıket, mind a gyermekeket. Az akut betegségek kizárása után fontos, hogy

érzelmileg és praktikus javaslatokkal is támogassuk a szülıket. Az „elrontás” tévhite még

mindig gyakori, pedig a síró csecsemı könnyebben nyugszik meg, ha ölbe veszik, ringatják.

Az általa okozott feszültség a gyermekbántalmazás kiváltó oka is lehet. Ha a szülı tudja, hogy

van, akihez fordulhat, ez önmagában csökkenti a feszültséget. Elıfordul, hogy sérült

kisgyermek esetén az anya–gyerek kötıdés nehezebben alakul ki. A gyermek jelzései

bizonytalanabbul értelmezhetıek, a gyakori anyai depresszió pedig tovább nehezíti a

kapcsolat kiépülését.

Alvás

Az alvásproblémák, elsısorban az éjszakai felébredések, nagyon gyakoriak, és rendkívül

kimerít ıek a család számára. A központi idegrendszer károsodása következtében az alvási

minta szervezıdése, valamint a napi ritmus kialakulása sérülhet, de az éjszakai felébredéseket

33

számos egyéb tényezı is befolyásolja. Pl. a túlzottan reagáló szülık megerısíthetik a gyermek

éjszakai felébredéseit, és ezzel hozzájárulnak a probléma fenntartásához. Szoros összefüggés

van az anyai stressz és az ébredések között, az éjszakai nem alvás pedig tovább fokozza az

anya kimerültségét.

Az alvászavarok rendezésénél az elsı lépés a gyermek napi rutinjának áttekintése és apró

módosítások ajánlása. Pl. az elhúzódó nappali alvás csökkentése, stabil esti fektetési rutin

kialakítása. Amennyiben ezek nem vezetnek eredményre, akkor pszichoterápiás kezelés

ajánlott.

A szülık gyakran választják azt a megoldást, hogy saját ágyukba veszik a gyermeket.

Bizonyos kulturális közegben ez az elfogadott norma. Többnyire azonnal csökkenti az

éjszakai felébredések gyakoriságát. A rövidtávon jó hatású megoldás hosszú távra mégsem

ajánlott, mivel hetek, hónapok múlva nagyon nehéz visszaszoktatni a gyermeket saját ágyába.

Gyógyszeres terápia általában nem oldja meg a problémát és csak kivételes esetekben,

gyermekneurológus vagy gyermekpszichiáter javaslata alapján, jön szóba.

Evés

Csecsemıkorban mind a testi betegségek, mind a pszichoszociális ártalmak evészavart

okozhatnak, mely az enyhe alultápláltságtól a súlyos gyarapodási elégtelenségig terjedhet.

Az étkezési anomáliák a sérült gyermekek kb. 30%-t érintik.

Ezek hátterében organikus és funkcionális okok egyaránt megtalálhatók. Az organikus

problémák közé tartoznak az anatómiai és élettani anomáliák, a gyomor-bélrendszer, a

kiválasztási rendszer, az idegrendszer és a keringési szervek krónikus betegségei, melyek

ellátása szakorvosi feladat.

A nem organikus gyarapodási zavarok hátterében többnyire helytelen táplálási

gyakorlat áll.

Sérült gyermekeknél gyakran elmarad az önálló evés lehetıségének biztosítása, és elıfordul,

hogy még idısebb korban is csecsemı módra, ölben etetik a gyermeket. Ez a gyakorlat gátolja

a gyermek önállóságának kialakulását és másodlagosan a gyermek szociális fejlıdését is

hátráltatja.

Önkiszolgálás

Sérült gyermek esetében a kívánt önkiszolgálási szintet általában nehezebb elérni, mivel

az önállóság iránti szükségletét nem, vagy kevésbé jelzi. Az önállóság elısegítésében a

34

gondozási helyzetek optimálisan fejlesztı hatásúak lehetnek, hiszen a gyakran ismétlıdı,

azonos tapasztalatokra a gyermek elıbb-utóbb megtanulja a megfelelı választ.

Fontos, hogy a gyermeket a fejlettségi szintjének megfelelıen gondozzuk. A gondozás

szakasza várhatóan így is el fog húzódni, mivel késıbb válik éretté az önállóságra, a

szobatisztaságra, mint zavartalanul fejlıdı társai. Fontos, hogy méltó módon szolgáljuk ki,

kérjük és gyakran köszönjük meg az együttmőködését, ne rángassuk, ne

türelmetlenkedjünk vele.

Specifikus magatartási problémák A különbözı fejlıdési zavarokhoz nagy százalékban társulnak magatartási problémák.

Sok esetben a magatartási gond elsıdleges, az idegrendszer károsodásából következı tünet.

Más esetekben a magatartási zavar a környezettel való kommunikáció nehézségeibıl fakad,

mivel a gyermek jelzései gyakran nem értelmezhetıek megfelelıen, vagy a család

gyermekhez való viszonyulása más, mint a normál fejlıdéső gyermekeknél.

Gyakran gondot okoz az önállóságra nevelés, a hisztik kezelése, a megfelelı szociális normák

tanítása. A legtöbb magatartási probléma nem igényel specifikus beavatkozást, megfelelı

szülıi reakcióval csökkenthetı. Szakember bevonása szükséges azokban az esetekben, ha a

magatartási problémák súlyosak, a szokásos tanácsadással nem rendezhetık, vagy specifikus

állapotokhoz kapcsolódnak.

Speciális egészségügyi problémák felismerése A különbözı etiológiájú (ok-okozati összefüggés)mentális retardációk esetében az átlaghoz

képest lényegesen nagyobb százalékban találunk társuló egészségügyi problémákat, melyek

gyakran nem kerülnek felismerésre és ellátásra. Leggyakoribbak a szemészeti, fogászati,

neurológiai, bırgyógyászati, izom-vázrendszeri és pszichiátriai problémák. Ezek a gondok

rontják a gyermekek életminıségét, és tovább nehezítik a családok életét.

A szakorvostól a speciális probléma ellátása várható, de az „egész gyerek” komplex összetett

gondozása és a különbözı szakterületek javaslatainak összehangolása csak a házi

gyermekorvos kompetenciája lehet.

35

A fejlesztés kérdése A családban élı halmozottan fogyatékos gyermek fejlesztése mindenképpen valamilyen külsı

szakember vagy intézmény segítségével történik. A fogyatékosság tényének feldolgozása

során a család által leggyakrabban használt metafora a „betegség”.

A gyerekem beteg, akit meg kell (és talán meg is lehet) gyógyítani. Ennek megfelelıen a

családok általában (és elıször mindenképpen) orvosi segítséget keresnek. Az orvos mellett az

utóbbi években egyre gyakrabban jelennek meg az alternatív gyógyászat széles spektrumának

képviselıi az akupunktúrától a javasasszonyig mindenhol próbálkoznak a szülık.

Az orvos szerepének megítélése meglehetısen nehéz, hiszen a súlyos halmozott fogyatékosok

esetében a szakember bizonyára pontosan tudja, hogy páciense nem fog meggyógyulni. Hogy

ennek ellenére a fogyatékos gyerekeket hosszú és sokszor igen költséges kezelésekben

részesítik, az jórészt abból adódik, hogy e gyermekek meglehetısen sok járulékos

egészségügyi problémáját valóban kezelni kell.

Az orvosok szerepének fontosságát erısíti, hogy az egészségügyi hálózat jól kiépített, a

legkisebb településeken is van mód arra, hogy a szülı orvosi segítséget vehessen igénybe. A

fentiek miatt tehát nem meglepı, hogy a fogyatékosok családjai elsısorban (a családok

86,8%-ában) orvosokkal tartanak kapcsolatot.

A szakemberek közül a gyógypedagógus az, aki az orvost követı második legnagyobb

gyakorisággal áll kapcsolatban a családokkal (57,7%). Tulajdonképpen ez a szakember tudná

a legtöbb segítséget adni a szülıknek, ı segíthetne a mindennapi élethez szükséges

jártasságok megtanításában, ı adhatna tanácsot a gyermekkel kapcsolatos problémákban,

információt a családi támogatásokról stb. Funkcióját azonban sokszor nem elég jól tölti be.

Az elsı probléma itt a szakemberek hiánya: a gyógypedagógus képzés az elmúlt 40 évben

gyakorlatilag nem tudta lefaragni ezt a hiányt: a friss diplomások jó, ha pótolni tudják a

pályaelhagyó vagy nyugdíjba vonuló szakembereket. A gyógypedagógus hiány fıleg vidéken

és a kisebb településeken égetı probléma. A képzés másik rákfenéje a specializálódás: olyan

gyógypedagógus, aki a súlyos halmozott fogyatékosokhoz értene igen kevés van.

A többi szakembertípus azután már csak a családok töredékével áll kapcsolatban

(gyógytornász 20%, pszichológus 11% szociális szakember 7%). Érthetı, hogy a családok a

kilátástalan anyagi helyzet mellett legnagyobb problémájuknak a fejlesztés hiányát és az

információhiányt említik .

36

Ha pusztán mennyiségi szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor megállapíthatjuk, hogy a

családok átlagosan 2,6 szakemberrel állnak kapcsolatban. A családok felében ez egy vagy

két szakembert jelent (orvos-gyógypedagógus), további 22%-uknál ez kiegészül egy

harmadik személlyel is, de ennél több szakmai támasz már csak a családok egy negyedében

fordul elı.

A sérült gyermekek összetett emberi lények, lényegesen több van bennük, mint amit az

intelligencia tesztek mérhetı eredményei mutatnak. Lássuk és láttassuk meg az embert a

"mérföldkövek" mögött. Bánásmódunkkal váljunk az emberi méltóság szószólóivá.

37

A hallássérültség

A hallássérültség fogalma, típusai: A halláskárosodás napjaink egyik népbetegsége. Pontos hazai felmérések nincsenek

arra vonatkozóan, hogy az össznépességben mekkora a hallássérültek aránya, de ha a WHO

hasonló célt szolgáló felméréseit, valamint a rendelkezésre álló orvosi szakirodalmi adatokat

(Surján - Pálfalvi, 1975) vesszük irányadónak, akkor azt mondhatjuk, hogy az össznépesség

10%-a valamilyen fokban érintett. A veleszületett halláskárosodások elıfordulása 0,2%.

Az iskoláskorú hallás károsodottak aránya hazai és külföldi szőrıvizsgálatok eredményei

szerint 4-6%. 65 éves kor felett viszont a különbözı mértékő károsodások gyakorlatilag

100%-ra tehetık. Így alakul ki végül a 10%-os arány, mely magába foglalja az idıskori

hallássérültek (nagyothallók) népes táborát is. A 2001-ben végzett népszámlálás adatai is

alátámasztják a fenti elméleteket.

A népesség fogyatékosság típusa és nemek szerint 2001-ben

Fogyatékosság típusa Fogyatékosok száma % arányban Férfi Nı

Mozgáskorlátozott 251 560 43,6 121 715 129 845

Látássérült 83 040 14,4 34 947 48 093

Értelmi fogyatékos 56 963 9,9 31 408 25 555

Hallássérült, beszédhibás 60 865 10,5 31 636 29 229

Egyéb 124 578 21,6 63 162 61 416

Összesen 577 006 100 282 868 294 138

A hallássérülés fogalmának meghatározásai "A hallási fogyatékosság a hallószerv állapotjellegő, organikus, illetve funkcionális

elváltozása, mely külsı vagy belsı kórokok (mechanikai, fizikai, kémiai, biológiai) hatására

fellépı betegségek következményeként alakulhat ki.5"

A hallássérültek közé sorolhatók mindazok, akiknek fizikai hallásképessége az ép hallástól

negatív irányú eltérést mutat, azaz akik teljes, vagy részleges halláscsökkenésben szenvednek.

5 László A., 1976

38

A hallássérülés tehát egy visszafordíthatatlan állapot, mely nem betegség és nem jelent

rokkantságot.

A hallás hiányától vagy csökkenésétıl eltekintve – ha más fogyatékosságuk, illetve

betegségük nincs – a hallássérültek egészséges emberek.

Hallássérültek győjt ıfogalom, a kifejezés a siketeket és a nagyothallókat egyaránt

magában foglalja, függetlenül a hallássérülés okától, súlyosságától, hallásállapot

milyenségétıl. Különféle eltérések vannak a siketség és a nagyothallás között, és ezen

különbözıségbıl adódóan más a szociális helyzetünk, eltérıek a kulturális igényeink és

legfıképpen a lehetıségeink.

Siket az a személy, akinek hallásküszöbe mindkét fülön 110 dB felett van. A

siketség élettani szempontból a hangérzékelés teljes hiányát jelenti. Pedagógiai szempontból

viszont ebbe a kategóriába sorolandók a teljes siketek mellett mindazok a zörej- és

hanghallók is, akik hangot még érzékelnek, de halláscsökkenésük következtében a beszéd

tagolt észlelésére, auditív (hallási, a hallással kapcsolatos) úton történı szógyőjtésre, hallás

útján történı kommunikációra (tájékoztatás, hírközlés, információk közlése, cseréje

valamilyen erre vonatkozó eszköz, jelrendszer útján) nagy hangintenzitás mellett,

hallókészülék segítségével sem képesek.

Egy másik megközelítés szerint azonban nemcsak azokat az embereket nevezzük és

tekintjük siketeknek, akiknek hallásállapotára a fenti paraméterek jellemzıek, hanem ezen

túlmenıen azokat, akik siketeknek vallják magukat és kommunikációjuk fı eszközeként

egymás között a jelnyelvet, halló emberekkel szemben pedig a beszélt nyelvet használják

szájról olvasással és természetes gesztikulációval támogatva.

Nagyothalló az a személy, akinek hallásküszöbe mindkét fülön 60-80 dB között van.

Ezen belül további három kategóriát különböztetünk meg:

• enyhe fokban nagyothallók (hallásküszöbérték: 25-40 dB között),

• középsúlyos nagyothallók (hallásküszöbérték: 40-60 dB között) és

• súlyos nagyothallók (hallásküszöbérték: 60-90 dB között) a 90-110 dB közötti

hallásveszteség a siketséggel határos sávba tartozik és zörejhallást tesz lehetıvé.

A nagyothallás tágabb értelmezése a hallásképesség legkülönbözıbb fokú csökkenését

jelenti. Nagyothallók tehát azok, akiknek hallásképessége különbözı mértékben csökkent,

39

hallókészülékkel vagy a nélkül is képesek hallás útján kommunikálni. A jelnyelvet ritkán

ismerik és használják, egymás között és a halló világgal is beszéd útján kommunikálnak, a

szájról olvasásnak és a természetes gesztusoknak (taglejtés, a beszéd, az elıadás élénkítésére

alkalmazott mozdulatok) az ı esetükben is komoly szerepe van.

A siketség vagy a nagyothallás okai. Mint a többi fogyatékosság, a hallássérülés is lehet veleszületett és szerzett.

Oka lehet genetikai probléma, a magzati életben vagy a születés során illetve a késıbbi

életkorban elszenvedett károsodás, betegség illetve baleset.

Egyre gyakoribb, hogy a siketség elıidézıje egy tudatos orvosi beavatkozás, amikor az

agydaganat mőtéti eltávolításának következménye a hallás elvesztése.

A siketség vagy a nagyothallás következményei. A hallás károsodásának következményeit nagyban befolyásolja annak

bekövetkezésének idıpontja, az érintett személy körülményei, adottságai, személyisége és

az, hogy addig milyen ismeretekre, tudásra, kommunikációs eszközökre, módszerekre

tett szert. Természetesen az összes lehetséges következmény részletes tárgyalására ezen

keretek között nem lehetséges. A hallássérülés a legkülönbözıbb életkorokban alakulhat ki.

Az egyik legfontosabb „vízválasztó”, hogy kialakulására, bekövetkezésére a hangzó beszéd

elsajátítása elıtt vagy után került sor.

A halláskárosodott emberek kommunikációja minden esetben akadályozott, a kommunikációs

partnerektıl fokozott figyelmet és empátiát, az érintettıl pedig jelentıs erıfeszítéseket és

türelmet kíván. Attól függıen, hogy az érintett személy milyen kommunikációs és értelmi

képességekkel, készségekkel rendelkezik, valamint hogy milyen kommunikációs eszközök,

csatornák alkalmazására nyílik lehetıség, a kommunikációhoz szükséges idıtartam és

körülmények is változóak lehetnek.

A magzati vagy korai életkorban kialakult súlyos fokú halláskárosodás (siketség)

esetében a beszéd spontán elsajátítására nincs lehetıség. Hangsúlyozni kell azonban, hogy

csupán a beszéd spontán elsajátítása marad el, speciális módszerekkel, eszközök

igénybevételével, szakemberek irányítása mellett a beszéd elsajátítására minden olyan esetben

lehetıség van, amikor a károsító ok nem okozott kárt a beszédszervekben is és a gyermek

értelmi képességei is megfelelıek.

40

Nagyothallás esetén a beszéd elsajátítása nehezített, kiemelkedı jelentıségő a korai

fejlesztés és a hallókészülékhez való mielıbbi, irányított hozzászoktatás.

A késıbbi életkorban elszenvedett károsodás egyaránt hatással lehet az érintett

kommunikációjára, személyiségére, családi, munkahelyi, baráti kapcsolataira. Új

kommunikációs módszerek elsajátítása, esetleg új foglalkozás, munkahely kiválasztása válik

szükségessé.

Kommunikációs problémák, nehézségek tagozódása a hallássérülés fajtája és súlyossága szerint A hallássérültek kommunikációja hallásállapotuk, intelligenciájuk, iskolázottságuk és

mőveltségük függvénye.

A siketek egymás közötti kommunikációjának fı jellemvonása a jelnyelv

használata. A siket közösséget a nyelv, a jelnyelv használata, nem pedig a hallásvesztés

orvosi minısítése tartja össze. Ahhoz, hogy a kommunikáció megvalósuljon, betöltse

információközlı szerepét, mindkét kommunikációs fél számára használható kommunikációs

csatornára van szükség. Mivel a siketek nem várhatják és nem is várják el a halló társadalom

minden tagjától, hogy sajátos nyelvüket megtanulja, akarva-akaratlanul rákényszerülnek,

hogy elsajátítsák a halló többség kommunikációs csatornájának használatát, azaz a beszélt

nyelvet. Ennek megfelelıen a halló világgal fıleg beszéd útján, szájról olvasással és

természetes gesztikulációval megtámogatva érintkeznek, illetve szükség szerint jelnyelvi

tolmácsokat vesznek igénybe.

Feltétlenül említést kell tenni azokról a siket emberekrıl is, akik – bár korai

életkorban vesztették el hallásukat – a jelnyelvet nem ismerik. Általában integrált

környezetben (többségi óvodában, általános iskolában) nevelkedtek, nincs kapcsolatuk a siket

közösséggel. Esetükben a kommunikáció eszköze – hasonlóan a nagyothallókhoz – a

hangzó beszéd alkalmazása, a szájról olvasás és szükség szerint az írás lehet. Hivatalos

tolmács alkalmazásakor kizárólag orális (szóbeli, beszéd útján történı) tolmácsolásra van

lehetıség, ennek igényét még a tolmács megrendelésekor tisztázni kell. Ugyanilyen

helyzetben vannak a felnıtt korukban (pl. baleset, mőtét vagy betegség következtében)

megsiketült emberek, azzal a különbséggel, hogy ık az elsı idıszakban szájról olvasni sem

tudnak, így a fı kommunikációs eszköz az írás lehet.

41

Mivel a nagyothallás a hallásképesség legkülönbözıbb fokú csökkenését jelenti, nem

határozható meg olyan egyértelmően a kommunikáció módja, mint a siketek esetében.

Általánosságban elmondható, hogy enyhébb fokú nagyothallás esetében a kommunikáció

zavartalan kivitelezése mindössze kicsivel több figyelmet, türelmet, odafordulást igényel.

Súlyos fokú nagyothallás esetében jelentıs támasz a szájról olvasás, a beszélı részérıl a

határozott beszédstílus és tempó, s természetesen az odafordulás, mint alaphelyzet.

Nagyothallóknál hivatalos tolmács alkalmazásakor általában orális (szóbeli, beszéd útján

történı) tolmácsolás történik.

A nagyothallók kisebb része – fıleg a súlyosan nagyothallók – ismeri a jelnyelvet

is, azonban sok esetben annak használatát szégyellik, megalázónak tartják, úgy gondolják,

hogy alkalmazásával saját értékeiket, hallásképességüket csökkentik, vagy vonják kétségbe.

Ennek megfelelıen nagyothallóval szemben a jelnyelv használatának csak akkor van helye,

ha azt ı maga igényli, ebben az esetben viszont a hangbeszéddel kísért jelelésnek komoly

segítı szerepe lehet.

Sok esetben azonban a hallássérülés mellett egyéb fogyatékosság is társulhat. Közülük

kiemelendık az értelmi fogyatékos hallássérültek és a siket-vakok.

Az értelmi fogyatékosság és a hallássérülés együttes megjelenése esetében feltétlenül meg

kell említeni, hogy nem egymásra épülı, következményes fogyatékosság-halmazról van

szó, hanem egymáshoz társuló két külön defektusról.

Értelmi fogyatékos hallássérültek (siketek és nagyothallók) mindazok, akiknek

intellektusuk (értelem, ész, felfogóképesség) károsodott, általános értelmi képességük az

adott népesség átlagától eltérı, s emellett részleges vagy teljes halláscsökkenésben

szenvednek. Kommunikációjuk fı jellemvonása, hogy kommunikációs defektusuk is

halmozódik, mentális (értelmi) és hallási fogyatékosságuknak megfelelıen. A beszéd

elsajátítása értelmileg sérült siketek esetében legtöbbször nem lehetséges, azonban a

jelnyelvet – különösen az enyhe értelmi fogyatékosok – probléma nélkül elsajátítják. Az

írásbeliség – mint kommunikációs forma – gyakorlatilag nem használható, legtöbbször

tudnak ugyan mechanikusan írni és olvasni, ez azonban funkcionális analfabétaságot takar, a

leírt, illetve elolvasott szöveget nem tudják megfelelıen értelmezni. Szókincsük illetve

jelkincsük szegényes, a kommunikáció fıleg jelnyelvi tolmács útján valósítható meg.

Nagyothallók esetében mind a beszédelsajátítás, mind az írás-olvasás megtanulása nehezített,

de végsı soron – értelmi állapottól függıen – kommunikációra alkalmas.

42

Siket-vakoknak azokat a személyeket nevezzük, akiknek látás- és hallássérülése

olyan mértékő, amely nem teszi lehetıvé, hogy velük a látássérülteknél, vagy a

hallássérülteknél alkalmazott módszerekkel vegyük fel a kapcsolatot és kommunikáljunk .

A siket-vak kifejezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki teljesen siket és teljesen vak,

hanem ide soroljuk azokat is, akiknek ugyan van látás- vagy hallásmaradványa, de

fejlesztésük, kommunikációjuk csak a két sérülés együttes jelenlétének figyelembevételével

képzelhetı el.

Két típusa van: a veleszületett siket-vakság és a szerzett siket-vak állapot.

Veleszületetten siket-vak az a személy, aki már születésekor oly mértékő látás- és

hallássérüléssel rendelkezik, mely állapot számára speciális siket-vakos gondozást,

fejlesztést tesz szükségessé.

Szerzett siket-vakságról pedig akkor beszélünk, ha a már meglevı látás- vagy

hallássérüléshez a késıbbi életkorban társul a másik érzékszerv súlyos fokú károsodása.

Hazánkban kb. 500-600 siket-vak él. Közülük körülbelül 170-180 fı még azelıtt mielıtt vált

siket-vakká, hogy megtanult volna beszélni,. Sajnos nagyon sok család, melyben ilyen látás-

és hallássérült gyerek él, egyelıre segítség nélkül, magára utaltan kénytelen nevelni

gyermekét.

A siket-vakok kommunikációjának módját erısen befolyásolja, hogy veleszületett, vagy

szerzett siket-vakságban szenvednek.

Veleszületett siket-vakság esetén szóba jöhet a beszéd alatti szájmozgás letapogatása

(TADOMA módszer), a testen és kézen, kézbe történı jelelés, a vakok által használt Braille

(a vakoknak 7 pontból variálható, a papír felületérıl kidomborodó tapintható írása) ABC

tenyérbe írása, valamint a hagyományos ABC tenyérbe írása.

Szerzett siket-vakság esetében a kommunikáció módját az határozza meg, hogy melyik

defektus keletkezett elıbb, azaz milyen kommunikációs módot, eszközt használt az illetı (ha

siket volt, valószínőleg jelelı lesz, ha vak volt, a beszédet és a Braille írást részesíti elınyben

a továbbiakban).

43

Oktatás

Alap- és középfokú oktatás estében

A Közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény) és a Fogyatékos tanulók

nevelésének / oktatásának óvodai és iskolai irányelvei meghatározzák az alapvetı

irányelveket, jogokat és kötelezettségeket a hallássérült gyermek oktatására, fejlesztésére

vonatkozóan. Az Országgyőlés által 1999-ben elfogadott Országos Fogyatékosügyi Program,

illetve az Esélyegyenlıségi törvény is kimondja, hogy a fogyatékos személy alapvetı joga,

hogy állapotának megfelelıen, életkorától függıen meghatározott, oktatáshoz való

alkotmányos jogait gyakorolhassa. A fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelése, iskolai

oktatása az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési, oktatási intézményben, vagy a többi

gyermekkel, tanulóval együtt folyhat, az integrált oktatás jogi kereteit a törvény biztosítja.

Tehát a szülık dönthetnek a hallássérült gyermekük oktatásáról, minden szempontot,

lehetıséget mérlegelve. Hazánkban 7 városban mőködik hallássérült gyermekek

ellátására szakosodott speciális oktatási intézmény: Budapest (itt külön van a siketek és

nagyothallók iskolája), Vác, Eger, Debrecen, Szeged, Kaposvár és Sopron. Ezek az oktatási

intézmények folyamatosan bıvülnek, többségük módszertani központként is mőködik, illetve

szakképzési feladatot is ellátnak a hallássérült tanulók részére. Ezen kívül egyes helyeken (pl.

Kaposvár) logopédusi, konduktori szaktevékenységet is folytatnak az intézmények

szakemberei.

Az utóbbi évtizedben felerısödött az integrációs szemlélet, ezért az utazó tanári

hálózat is folyamatosan bıvül. Az utazó gyógypedagógusok feladata az integrált oktatásban

tanuló hallássérült gyermekek szakszerő ellátása, fejlesztése, általában heti 2 alkalommal. Így

a hallássérült gyermeket nem kell kiemelni a családból, maradhat az otthoni környezetben,

helyi iskolába járhat tanulni. A módszert illetıen több szakvélemény is ütközik egymással.

Az ellenérvek elsısorban azon alapulnak, hogy a súlyosan hallássérült gyermek az integrált

környezetben nem tudja követni a tanórákat, így jobban lemarad a többiektıl. A siket diáknak

pedig nincs biztosítva a jelnyelvi tolmács, és a jelnyelvet sem tudja megtanulni (ha halló

szülei vannak), így a sorstársai között is nehezen fogja megtalálni a helyét.

Az integrációs módszer mellett érvelık azt hangsúlyozzák, hogy ez a járható útja annak, hogy

a hallássérült gyermekek minél elıbb és könnyebben illeszkedhessenek be a társadalomba

szemben a szegregált oktatásban résztvevı társaikkal.

44

A speciális intézményben tanuló hallássérült diákok elıbb-utóbb elsajátítják a jelnyelvet,

általában már óvodáskorban, egymással így kommunikálnak. Sajnos a szurdopedagógusok

többségének napjainkban is az a véleménye, hogy a jelnyelv használata az oktatás során

akadályozza a beszédfejlıdést, ezért nem alkalmazzák azt, többnyire a tanárok nem is

tanulnak meg jelelni.

A bilingvális – kétnyelvő – oktatás hívei azt a szemléletet képviselik, hogy a hangos beszéd

tanításával párhuzamosan jelnyelv útján kellene átadni az ismereteket a siket tanulóknak. Ez a

módszer hazánkban nem került bevezetésre, jelenleg az ún. orális módszer az uralkodó, mely

a hallásnevelésen és a beszédfejlesztésen alapszik, a jelnyelv kizárásával. Bár a Közoktatási

törvény lehetıséget biztosít a jelnyelvi fakultációra is: „A Fogyatékos gyermekek óvodai

nevelésének irányelvében, illetve a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi

irányelvében meghatározottak szerint a siket gyermek óvodai nevelése, iskolai nevelése és

oktatása jelnyelven is folyhat.6” Ez általában a 7.-8. osztályban lehetséges, ám jelentısége

csekély, mivel nem nagyon élnek vele a pedagógusok.

A továbbtanuló hallássérültek vagy speciális szakképzı intézetekben szerezhetik

meg szakmájukat vagy többségi iskolákba jelentkezve szerezhetnek érettségit, szakmunkás-

bizonyítványt. Vannak még többségi iskolákban kialakított speciális osztályok is. A korábbi

évtizedekben Vácott és Sopronban mőködött kifejezetten hallássérült diákok számára

szakmunkásképzı intézet, most a legnépszerőbb a budapesti Szabóky Adolf Mőszaki

Szakközépiskola és Szakiskola, az ország minden részérıl jönnek ide tanulni a hallássérültek.

Emellett lehetıség van a speciális szakképzést biztosító intézményekben tanulni, így a diákok

az általános iskola elvégzése után helyben folytathatják tanulmányaikat.

Akik a többségi iskolát választják a szegregált oktatás után, több nehézséggel is

szembe kell nézniük: alkalmazkodás, tanórák követése, a nagy mennyiségő tananyag

befogadása, az osztálytársakkal és a tanárokkal való kommunikáció. Megfelelı szülıi

háttérrel, megfelelı korrepetálással, megfelelı hozzáállással (mind környezete részérıl, mind

saját maguk részérıl) a hallássérült diákok általában le szokták győrni a különbözı szintő

„akadályokat”. A pályaválasztás során figyelembe kell venni, hogy vannak olyan szakmák,

melyeket nem választhatnak a hallássérültek fogyatékosságuk miatt. Ebben az esetben a

Hallásvizsgáló Országos Szakértıi és Rehabilitációs Bizottsághoz lehet fordulni, a Bizottság

egyik feladata a javaslattétel a gyermek állapotának megfelelı szakirány kiválasztásához.

6 A Közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény

45

Felsıfokú oktatás A hallássérültek oktatásában évtizedekig fehér folt volt a felsıoktatás területe,

elvétve akadt egy-egy hallássérült jelentkezı, egyetemista. Az Esélyegyenlıségi törvény

hatálybalépése óta egyre többen járnak fıiskolára, egyetemre, egyre többen élnek a

jogszabályok által biztosított lehetıségekkel, jogokkal.

Az Esélyegyenlıségi törvény mellett a legfontosabb jogszabály Fogyatékossággal élı

hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlıséget biztosító feltételekrıl

szóló 29/2002. (V.17.) számú OM rendelet. A rendelet elıírja a felsıfokú oktatási

intézményekben mőködı fogyatékosügyi koordinátor feladatait, hatáskörét, melyeket az

intézményi szabályzatban rögzíteni kell. A koordinátor fıbb feladatai:

a) a fogyatékos hallgatók által benyújtott felmentési kérelmek elbírálását végzı bizottság

munkájában való részvétel,

b) a fogyatékos hallgatókkal, azok személyes segítıivel, valamint a felsıoktatási intézmény

hallgatóival való kapcsolattartás,

c) a fogyatékos hallgatók tanulmányai, vizsgái során alkalmazható segítségnyújtási

lehetıségek biztosítása, illetve szorgalmi idıszakban a fogyatékos hallgatók által igényelt

konzultációs lehetıségek megszervezése,

d) a fogyatékos hallgatók tanulmányainak segítését szolgáló normatív támogatás

felhasználására, a segítségnyújtáshoz szükséges tárgyi eszközök beszerzésére történı

javaslattétel,

e) a fogyatékos hallgatók létszámának folyamatos és az adatvédelmi rendelkezések

betartásával történı nyilvántartása, és az adatok statisztikai célú felhasználásának biztosítása,

f) a beiratkozást követı 60 napon belül a fogyatékos hallgatók statisztikai adatainak a

Tanulmányi Osztály részére történı jelentése.

A hallássérült hallgatókra vonatkozóan a 8.§ az alábbiakat szabályozza:

Hallássérült hallgató (siket, nagyothalló) esetében

a) a szóbeli vizsga helyett biztosítani kell az írásbeli vizsgalehetıséget,

b) a súlyosan hallássérült (siket) hallgató az idegennyelv-tanulás és az államilag elismert

nyelvvizsga követelménye alól is felmentést kaphat,

c) aki már elızı tanulmányai során is tanult idegen nyelvet, de fogyatékossága miatt nem

képes az államilag elismert "C" típusú nyelvvizsga szóbeli követelményeinek teljesítésére,

felmentést kaphat az "A" típusú (szóbeli) nyelvvizsga letétele alól,

d) a hallgató kérésére a szóbeli vizsgáztatás esetén jelnyelvi tolmácsot kell biztosítani,

46

e) az érthetıség és a megértés szempontjából a feltett kérdéseket, utasításokat egyidejőleg

szóban és írásban is meg kell jeleníteni a hallgató részére,

f) minden vizsgáztatás alkalmával szükséges a segédeszközök (pl. értelmezı szótár,

kalkulátor), a vizuális szemléltetés biztosítása,

g) szükség esetén a nem fogyatékos hallgatók esetében megállapított felkészülési idınél

hosszabb felkészülési idıt kell biztosítani.”

Amióta kiépült a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózata, azóta egyre több az oktatási

tolmácsolás is, egyre többen veszik igénybe a jelnyelvi tolmácsolási szolgáltatást, különbözı

szinteken: tanfolyamok, felsıfokú szakirányú képzések, levelezı és nappali tagozatos

képzések.

Ennek köszönhetıen fokozatosan nı a diplomás vagy magasan kvalifikált hallássérültek

száma, és ezzel várhatóan könnyebb lesz az elhelyezkedésük is, illetve a beilleszkedésük a

társadalomba.

Egészségügyi ellátás és gyógyászati segédeszközök

Egészségügyi ellátás A siket és nagyothalló emberek egészségügyi ellátása során a legsúlyosabb

problémát – mint szinte az élet minden területén – a kommunikációs akadályok jelentik.

Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az egészségügy területén dolgozó

szakemberek szakképzésük során semmiféle speciális ismeretet nem kapnak a fogyatékos, így

a siket és nagyothalló emberekrıl sem.

Ennek következtében gondot jelent egy anamnézis felvétele, a panaszok, tünetek

feltárása, az együttmőködés páciens és kezelı (orvos vagy ápoló) között. Ráadásul a hazai

egészségügy súlyosan forráshiányos, a legritkább esetben kerül sor jelnyelvi tolmács

kirendelésére az intézmény részérıl. Maguk az érintettek pedig egészen a közelmúltig szintén

nem rendelkeztek megfelelı anyagi háttérrel.

Napjainkban ezt a nehézséget segítik kiküszöbölni az államilag finanszírozott

tolmácsszolgálatok. Ugyanezekre a problémákra vezethetı vissza, hogy igen kevesen

vesznek részt szőrıvizsgálatokon. A gyermekvállalás esetében a szülés lezajlásakor -a

kommunikáció elégtelensége miatt-teljesen magukra hagyatva élik át az élményeket. A

47

pszichés megbetegedések kezelése esetén nincs államilag finanszírozott – a jelnyelvet magas

fokon bíró pszichológus, vagy pszichiáter sem az országban.

Gyógyászati segédeszköz ellátás A hallássérültek speciális segédeszközökkel való ellátása két területre bontható, a

hallásjavító eszközök és a különbözı jelzıkészülékek.

A társadalombiztosítási támogatással rendelhetı, illetve kölcsönözhetı gyógyászati

segédeszközökrıl, a támogatás összegérıl és mértékérıl, valamint a rendelés, forgalmazás,

kölcsönzés és javítás szakmai követelményeirıl szóló 19/2003. (IV. 29.) ESZCSM rendelet

rögzíti a TB által finanszírozott segédeszközöket. A támogatás mértéke különbözı lehet. A

társadalombiztosítás által támogatott gyógyászati segédeszközök a támogatás alapjául

szolgáló ár százalékos (100, 95, 85, 70, 50 %), fix összegő illetve a betegségtıl függı

keretösszegben megállapított támogatását kapják.

A hallásjavító eszközök listája meglehetısen hosszú, sokféle típusú hallókészülék került fel

a támogatott készülékek közé, köztük egyre több a digitális hallókészülék is. A támogatott

eszközök kihordási ideje nem felel meg a gyakorlati tapasztalat által megkívánt idıszaknak.

A kihordási idın belül az azonos rendeltetéső gyógyászati segédeszköz csoportba tartozó

eszközök közül társadalombiztosítási támogatással csak egyféle gyógyászati segédeszköz

vehetı igénybe.

Társadalombiztosítási támogatás csak az egészségbiztosító által az orvos rendelkezésére

bocsátott vényen rendelt gyógyászati segédeszköz árához jár. A vényen szerepelnie kell az

orvos nevének, rendelıjének címe és telefonszáma, továbbá a hallássérült adatainak.

Szerepelni kell a vényen a hallássérültséget jelölı kódnak, a gyógyászati segédeszköz

jogszabályban meghatározott, pontos megnevezésének, darabszámának, továbbá

természetesen kell az orvosi pecsét és az orvos aláírása is.

Az orvos a hallókészülék vagy a jelzıkészülék rendelésekor tájékoztatja a hallássérült

személyt a kihordási idırıl, a társadalombiztosítási támogatás mértékérıl, összegérıl, illetve a

vénybeváltás 30 napos határidejérıl is; a segédeszközt kiadó forgalmazó pedig az eszköz

használatának módjáról.

A hallókészülékek illetve a jelzıkészülékek kiválthatók az egészségbiztosítóval szerzıdéses

kapcsolatban álló gyógyászati segédeszköz forgalmazóknál, gyártóknál, hallókészülék

forgalmazóknál, audiológiai szakrendeléseken.

48

A társadalmi szolidaritás elve alapján lehetıség van a közgyógyellátás terhére igénybe

venni egyes hallókészülékeket és jelzıkészülékeket. A közgyógyellátásra alanyi jogon vagy

méltányossági alapon lehet jogosultságot szerezni. A közgyógyellátás terhére felírható

eszközök javítása a közgyógyellátásra jogosultaknak térítésmentes.

Mi a hallókészülék és hogyan mőködik?

A hallókészülék nem más, mint egy akkumulátorral, vagy elemmel mőködı

hangerısítı berendezés. A hangok keltette levegırezgéseket egy mikrofon segítségével

felfogja, és elektromos rezgésekké alakítja át. A készülék ezt a rezgést felerısíti, és eljuttatja

egy hangszóróhoz, ahonnan ez a felerısített rezgés már hang formájában kerül a fülbe. A

készülékben szabályozni lehet a hangerısítés mértékét és a hang egyéb sajátosságait is

(pl. hogy a magas, vagy a mély hangokat erısíti e jobban a készülék). A cél minden esetben a

beszédmegértéshez szükséges hangok felerısítése úgy, hogy azok érthetısége a lehetı

legjobb legyen az egyéb külsı zajok kiszőrése mellett.

A hallókészülékek típusai

A hallókészülék gyártás rendkívül gyorsan fejlıdı iparág. A mikroelektronika

fejlıdésének köszönhetıen a hallókészülékek egyre kisebbek, könnyebbek és mőszakilag

messze felülmúlják a régebbi típusokat.

Ma már a digitálisan programozható készülékek is elterjedtek. A hallókészülékeknek több

fajtája is van. Vannak dobozos, fül mögötti, szemüvegszárba épített, hallójárati , sıt ma

már mély hallójárati készülékek is.

• A dobozos készülékek hátránya, hogy a hang irányának a meghatározása nem

oldható meg kielégítıen. Elınye viszont, hogy általában masszívabb, így kevésbé

sérülékeny.

• A fül mögötti készülékek hangja tisztább, mint a dobozosoké, a hang iránya

lényegesen jobban meghatározható, különösen két készülék esetében.

• A hallójárati készülékek igen kisméretőek. Ahogy nevükbıl is kiderül, a

hallójáratban helyezkednek el, így a kívülállók szinte nem is veszik észre. Ez

egyrészt kozmetikai elınyt jelent, másrészt nagyfokú kezelési komfortot nyújt.

49

A hallókészülékek használata és karbantartása

A hallókészülék fajtájának meghatározása mindig az audiológus (hallásvizsgáló) szakorvos

feladata. Fontos tudni, hogy a hallókészülék viselésének nincs sem alsó sem felsı korhatára,

a hallássérült személy a készülék használatát igényli és elfogadja.

Felnıttkorban nagyon fontos a környezet megértése, toleranciája a hallássérülttel szemben,

mert igen könnyen kialakulhat a túlérzékeny, gyanakvó, magába forduló viselkedésmód.

Megfelelı hallókészülék alkalmazásával, a környezet segítı, jó szándékú támogatásával az

elszigetelıdés nagyobb eséllyel elkerülhetı, és megoldható a hátrányok kiküszöbölése.

Hallókészülék viselése esetén rendkívül fontos – ha ugyan nem a legfontosabb –

kérdés a megszokás. Hallókészülékkel hallani, vagy ismét hallani csak tanulás útján,

fokozatosan lehet. A hallókészülék viselése nem hasonlítható például szemüveg hordásához.

Megfelelıen megválasztott szemüveggel viselése megkezdésekor azonnal érzékelhetı a

kívánt eredmény. Hallókészülék esetében idı, türelem és sok gyakorlás szükséges. A

hallókészülék eredményes alkalmazása viselıjének és környezetének egyaránt komoly

feladatot jelent.

Külön szót kell ejteni az idıskorú nagyothallókról. Velük kapcsolatban halmozottan

jelentkeznek a kommunikációs nehézségek okozta problémák. Az ı esetükben az

idıskorúakra jellemzı toleranciaszint csökkenést is feltétlenül figyelembe kell venni.

Fontos, nagy precizitást és türelmet igénylı feladat a hallókészüléknek és tartozékainak

karbantartása, hiszen nagyon érzékeny és költséges eszközrıl van szó, amellyel csak akkor

érjük el a kívánt eredményt, ha mőszakilag kifogástalan állapotban van.

Külön beszélni kell az illesztékrıl. Az illeszték egy olyan része a hallókészüléknek, amely az

általa reprodukált hangot bevezeti a hallójáraton keresztül a dobhártyába. Ezen túlmenıen

még különbözı funkciói vannak, úgymint: megfelelı akusztikus tömítést kell biztosítania, a

hallókészüléket a fülhöz kell csatolnia és a fülön kell tartania, a hallókészülék keltette jeleket

módosítania kell, és nem utolsó szempont, hogy kényelmes, esztétikailag elfogadható legyen.

Az egyénileg készített illesztéknek olyan jól kell illeszkednie a fülhöz, hogy rövid megszokás

után már ne is lehessen érezni használatát.

Néhány hasznos tanács a készülékek karbantartásához

Hallókészülékek:

• A készüléket nedvességtıl távol kell tartani. Az elemtartót éjszakára célszerő nyitva

tartani.

• Óvni kell az erıs hıhatástól.

50

• Le és felvételkor vigyázni kell, hogy le ne essen.

• Hajlakktól, spray-tıl szintén távol kell tartani.

• A készüléket puha ruhával kell tisztítani, alkoholt, szerves oldószereket ne

használjunk tisztításukra.

Illesztékek:

• Az illesztéket naponta, finom száraz ruhával meg kell tisztítani.

• Minden esetben ellenırizni kell a hallójárati részt, amelyet könnyen eltömhet a fülzsír

(ha ez elzáródik, a hang nem jut a fülbe).

• Hetente egyszer az illesztéket meg kell mosni. ( Magát a készüléket sohasem szabad

megmosni!)

• Minden olyan esetben, amikor gondok merülnek fel a készülék mőszaki állapotával,

vagy viselésével kapcsolatban, feltétlenül kérjék ki szakember véleményét.

Igazságszolgáltatás, közigazgatás, egyéb ügyintézés A siket és nagyothalló emberek részvétele az igazságszolgáltatással vagy a

közigazgatással kapcsolatos különbözı élethelyzetekben fokozott és halmozott hátrányokat

mutat. A vonatkozó jogszabályok nem mondják ki egyértelmően a jelnyelvi tolmács

alkalmazásának kötelezettségét az eljárás lefolytatója részérıl, csupán mint lehetıséget említi.

A bíróság elıtt zajló eljárásban például a bíró saját hatáskörében hozhat döntést arról, hogy

az eljárás során alkalmaz-e tolmácsot vagy az írásbeli kommunikációt választja.

51

Látássérülés

Látássérültek Magyarországon Magyarországon ma több százezer társadalmi létében súlyosan akadályozott,

fogyatékos személy él veleszületett vagy szerzett fogyatékossággal. (A KSH népszámlálási

adatai szerint 2001-ben 577 006 fı.)

A súlyosan sérült emberek egy jelentıs csoportja a látássérült emberek köre, a statisztika

szerint létszámuk 2001-ben 64558 fı volt, ez az összes fogyatékos embereknek 14,4 %-a.

Ebbe a fogyatékossági kategóriába tartoznak - a sérültség foka szerint - a gyengénlátó, az

aliglátó és a vak személyek. Korábban a statisztikai elemzés alapja lehetett a járadékban

részesülık statisztikája is, de mivel jelenlegi adható támogatások esetében nem tesznek

különbséget az egyes fogyatékossági típusok között, ezért ma ez alapján nem

azonosíthatóak a látássérült emberek, így jelen pillanatban a látássérült emberek helyzetének

elemzése során a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének és

tagszervezeteinek kimutatása az irányadó.Hazánkban évente kb. 2300 súlyos látássérülés

történik, melyek következtében mintegy ezer ember veszti el teljesen vagy részlegesen látását.

Még sajnálatosabb, hogy a sérültek 65%-a harminc évnél fiatalabb életkorú ember.

Látássérültek Magyarországon megyénkénti felosztásban 2001-es statisztika

0,02,04,06,08,0

10,012,014,016,018,0

Megyénkénti részarány az összes vak és gyengénlátó személyhez viszonyítva %-ban

Baranya Bács-Kiskun Békés

Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér

Gyır-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves

Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád

Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg

Tolna Vas Veszprém

Zala Budapest

A grafikonon látható, hogy az egyes megyék között igen jelentıs a szóródás (pl. Vas megye

52

1,9%, Pest megye 8,7% és Budapest pedig egy külön kategória). (8.ábra)

Ha az elérhetıség tekintetében a megyéknél tágabb, tervezési-statisztikai régiós szemléletben

vizsgáljuk a látási fogyatékosokat, akkor megállapíthatjuk, hogy Budapesten és Pest

megyében él a sérültek több mint egy negyed része. (25,2 %).

1990. és 2001. közötti idıszakban a látássérült személyek száma több mint 10 ezer fıvel,

közel 26 %-kal növekedett, 51400 fırıl 64558 fıre. A budapesti és Pest megyei látássérültek

száma az összlétszámnak közel egytizede. Megállapítható, hogy a vakok száma növekszik,

annak ellenére, hogy a népesség csökkenı tendenciát mutat, hogy Budapesten és Pest

megyében él a legtöbb vak, melynek elsıdleges oka az, hogy a fıvárosban az elhelyezkedés

esélye nagyobb, valamint, hogy a speciális intézmények, szervezetek is ide koncentrálódnak.

A budapesti kerületek közül Zuglóban (XIV. kerületben) élnek a legtöbben. Ebben

valószínőleg nagy szerepet játszik az, hogy a Vakok Állami Intézete, a látássérültek

érdekképviseleti szervezetei, a Vakok Óvodája, Általános Iskolája és Speciális Szakiskolája

valamint a városligeti vakok kertje is itt található.

Látássérültek a társadalomban

A látássérült emberek a magyar társadalom egyik leghátrányosabb helyzető

csoportjai közé tartoznak. Nagy részüknek nem csupán az egészségi állapota, hanem a

mostoha társadalmi körülményei is nehezítik az életét, s teszik szinte lehetetlenné a társadalmi

normaként elfogadott életvitel folytatását. Az utóbbi évtizedekben nem csak hazánkban,

hanem a világ más országaiban is növekedett a különbözı fogyatékossággal élık száma és

aránya. E növekedést sok tényezı (demográfiai, egészségügyi, általában jogkiterjesztést

tartalmazó társadalombiztosítási rendelkezések, stb.) befolyásolta. A fogyatékosok érdekében

hozott intézkedések ellenére a látássérült embereket nap mint nap, úton-útfélen

diszkrimináció ér. Az akadályokkal teli környezet, az elıítéletes viselkedésmódok, a

megalázó társadalmi attitődök, az egész társadalomban intézményesült diszkrimináció az,

amely a fogyatékos embereket érı hátrányokat és jogtalan eljárásokat okozza. A

fogyatékossággal élı emberek között is igen nehéz helyzetben vannak a látássérültek, mivel

az információk legtöbbjéhez az ember látása révén jut és ezek az emberek ennek a

képességnek hiányában élnek.

Többször is készültek olyan felmérések, amelyek a társadalom ép tagjainak a különbözı

fogyatékos csoportokhoz való viszonyulását vizsgálta. Kiderült, hogy a legpozitívabban a

látássérültekhez viszonyulnak. A felmérések pozitív mérlegének ellenére a látássérültekkel

53

szembeni elıítéletek mélyen élnek a társadalomban. Alapvetıen úgy gondolják, hogy aki nem

lát, az nem is tud munkát végezni.

Gyakran hangoznak el a vak ember számára "ostoba" kérdések: pl. hogyan fız? hogyan

vásárol be?

Természetesen ugyanúgy, mint aki lát, csak másféle információk (hallás, ízlelés, szaglás,

tapintás) alapján, ha pedig kell, látó segítséget kérve. A társadalom látó tagjai azon is

megrökönyödnek, ha egy vak televíziót néz, moziba és színházba jár. A látássérültek számára

mindez teljesen normális, hiszen a hallott információkból az agy alakítja ki a képet.

A vak és a gyengénlátó emberek túlnyomó többsége családban él, önálló háztartásban.

Gyermekeket nevelnek és iskoláztatnak. Nem minden esetben "bírja ki" a házasság, ha egyik

vagy másik házastárs felnıttként látását veszíti. Amennyiben erıs kötelék volt a két fél között,

úgy együttes erıvel feldolgozzák a megrázkódtatást. A született vak emberek párválasztását

jellemzıen az határozza meg, hogy saját sorstársain kívül, kerül-e látó emberekkel közelebbi

kapcsolatba. Az elıítéletek megszüntetésében, a tudat formálásában nagy szerepet játszik

a média, de elsısorban azoknak a szemlélete változik, akik személyes kapcsolatba kerülnek a

vak és gyengénlátó emberekkel.

Nagy elırelépést jelentene, a látássérült emberek esélyegyenlıségének biztosításában, a

foglalkoztatásuk elısegítésében és a szabadidı hasznos eltöltésében, ha minél több látássérült

jutna számítógéphez és a számukra kifejlesztett szoftverekhez.

A látássérült emberek éppen úgy igénylik a kulturális és sportolási lehetıségeket, mint az

egészséges emberek. A kultúra területén a zene, részben a színház és a rádiójátékok, valamint

a képzımővészet is élményt jelent a látássérült emberek számára. A rádió, a CD-k és

kazetták hallgatása az Internet használata a szabadidı hasznos eltöltését teszi lehetıvé. A

Braille-kották, a hangos- és elektronikus könyvek kiadása, viszont messze elmarad a látó

emberek számára készültekétıl, a jelenleg rendelkezésre álló könyvekbıl többre volna

szükség.

54

Látássérülés definíciója A látássérülés, mint fogyatékosság az enyhe látásromlástól egészen a teljes

vakságig terjed, így ez egy átfogó kifejezés. A látásnak rendkívül fontos szerepe van az

ember életében, hiszen az ismeretek zömét a látás útján szerezzük. A látásunk adja a

környezetünkbıl az információk 70-80%-át. A látás segíti az embert a térbeli tájékozódásban

és a helyváltoztatásban. A szemünk segítségével tudunk távolságbecslést végezni,

részleteket, színeket, formákat, kontrasztokat érzékelni, tárgyakat megkülönböztetni

egymástól. Mivel vizuális élményeinkbıl nyerjük információink jelentıs részét, így

természetes, hogy csak nagyon nehezen tudjuk elképzelni, miként lehet a kép, a látvány, azaz

a látás nélkül létezni.

Még a szótól is elborzadunk: vakság. Áltapintatból a vak embereket elneveztük

világtalanoknak, pedig nem szeretik ezt a titulust (az ı világuk fantáziájukra utaltabb, mint

látó társaiké).

Szánalom helyett értelmes segítségre várnak, hogy tanulhassanak, dolgozhassanak,

gyermekeket nevelhessenek, és hasznosan élhessék le az életüket. A társadalom szemlélete

lassacskán változik a fogyatékos emberek irányában, de sok még a tennivaló - mindkét fél

részérıl - annak érdekében, hogy az esélyegyenlıség maradéktalanul megvalósuljon.

A látásmaradvány mértéke alapján a látássérültek három csoportját különböztetjük meg:

• vakok, akik látásmaradvánnyal nem rendelkeznek

• aliglátók, akiknek látásteljesítménye 0.01 és 0.1 között van

• gyengénlátók, akiknek látásteljesítménye 0.1 és 0.3 közötti.

A korösszetétel tekintetében a 0-és 19 év közöttiek (azaz a kisgyerekek és iskoláskorúak)

aránya 7,3 %, a munkaképes korúak (azaz a 20 és 60 év közöttiek) aránya 39,0 %, míg a

nyugdíjas korúak ( azaz a 60 évnél idısebbek) részaránya a legmagasabb 53,8 %.

Az iskolai végzettség tekintetében azok aránya, akik az általános iskolát sem végezték el,

szerencsére alacsony (2,5%-os). A legtöbb vak és gyengénlátó ember Magyarországon

általános iskolai végzettséggel rendelkezik (67,4%), sajnos viszonylag alacsony a

középiskolát végzettek (23,7%) és még alacsonyabb a fıiskolát, egyetemet végzettek

részaránya (7,1%).

A látássérülés leggyakoribb okai: A veleszületett látássérülés esetén: örökletes betegségek, méhen belüli fertızések, a

szülés elıtti károsodások, valamint legnagyobb számban a koraszülést követı látásvesztés.

55

Késıbbi életkorban bekövetkezett látássérülés esetén: munkahelyi balesetek (szilánk, kı,

ívfény, sav vagy lúg okozta sérülések, a védıfelszerelések hiánya, elavult munkavédelmi

rendszabályok stb.) következtében, szakszerőtlen segítségnyújtás által okozott károsodás,

közlekedési baleset során bekövetkezett szemsérülések.

A vakság, aliglátás, és gyengénlátás ismérvei, eltérı sajátosságai A látássérülés fokát a látásélesség = vízus fejezi ki. Az ép emberi szem látásélessége, a

vízus 1,0 – azaz 100%. A vakságnak, az aliglátásnak illetve a gyengénlátásnak világszerte

különféle orvosi, pedagógiai, szociális, szakmai meghatározásai ismeretesek.

A vakság, az aliglátás és a gyengénlátás ismérveivel, sajátosságaival, az alapvetı

fogalmakkal és információkkal azért fontos hogy tisztában legyünk, hogy ezáltal ezeknek az

embereknek a helyzetét, gondolkodásmódját, érzés világát megérthessük.

Vakság: A WHO definíciója szerint vakságnak nevezzük azt az állapotot, ha a látásélesség a

jobban látó szemen nem haladja meg az 5%-ot, illetve a látótér nem nagyobb, mint 20

fokos”.

Vakságról az alábbiak szerint beszélhetünk:

1. Tudományos értelemben vak a fényérzékelés nélküli szem (amaurosis).

2. Általános értelemben viszont vakságról (caecitas) akkor beszélünk, ha mindkét szem

vak.

3. Pedagógiai szempontból vak az a személy, akinek látásvesztése 90-100%-os, tehát

legfeljebb 10%-os látásmaradvánnyal rendelkezik.

− Teljesen vak személy, aki a fényt nem érzékeli (vízusa 0)

− Fényérzékelı az, aki a fényt érzékeli, annak irányát meghatározza, viszont

megkülönböztetı képessége gyakorlatilag nincs. Ez olyan emberre vonatkozik, aki

közvetlen környezetében se tud a szeme segítségével tájékozódni. (Egyik szemével se

tudja 1m távolságból a kéz felmutatott ujjait megszámolni.)

4. Társadalmi szempontból vaknak kell tekinteni azt az egyént, akinek a látásélessége a

teljes látásélesség egy tizede.

5. Szakmai (professzionális) vakságról akkor beszélünk, ha valaki a munkakörét gyenge

látása miatt nem tudja többé ellátni. (Ennek határai különbözıek, általában az

olvasóképesség elvesztését jelenti.)

56

Aliglátás: Az aliglátók az ép látás maximum 10%-ával rendelkeznek. A vakok és az aliglátók között

mégis hatalmas különbség van, hiszen az aliglátók fizikálisan látnak, ha ez a látás ugyan kis

mértékő is.

E kis látásmaradvány nagy segítséget nyújt számukra a mozgásban, tájékozódásban, a

mindennapi életben, de viszont kevés ahhoz, hogy a síkírás-olvasást elsajátítani, vagy azt

használni képesek legyenek.

Ujjolvasóknak nevezzük azokat, akiknél még él a megkülönböztetı képesség. (A felmutatott

kéz ujjait 0-4 méterig terjedı távolságról is észlelik.)

Nagytárgylátóknak nevezzük azokat, akik mozgó hátérrel jól kiemelkedı nagyobb tárgyakat

észrevevı látásteljesítménnyel rendelkeznek.

Az aliglátók általában világszerte a vak gyerekekkel közösen vesznek részt a nevelés-

oktatásban. Látásukat azonban felhasználják a mindennapi életükben, vagyis a közlekedésben,

az iskolai oktatásban, a tanórán és az iskolán kívüli helyzetekben, és a tanárok, nevelık is erre

tanítják ıket.

Az aliglátók biztosan és jól tudnak egyedül közlekedni, és a környezetükben levı nem túl

kismérető tárgyakat általában képesek érzékelni. Síkírásos írásra és olvasásra azonban vagy

nem is taníthatók, vagy csak segítséggel (nagyított szöveg, optikai eszközök), rövid

terjedelmő szöveget tudnak elolvasni. Számukra a síkírás olvasása olyan fárasztó, hogy

hosszabb szövegek esetén a pontírás alkalmazása mindenképpen szükséges. Gyakorlatilag az

ı esetükben beszélhetünk a szakmai (professzionális) vakságról.

A látásmaradvánnyal rendelkezıknél megfigyelhetünk egy úgynevezett kettıs

peremhelyzetet, ami igen nagy pszichikai teherként nehezedik rájuk. Ennek oka az azonosulás

hiánya. Gyakran nem tudnak beilleszkedni, mivel a vakok látóként, a látók pedig

vakként kezelik ıket. Ezeken túl az is további problémát jelent, hogy a látásuk gyakran

cserbenhagyja. Esetükben a látásromlás még nem fejezıdött be, ezért a maradéklátás

megırzése illetve kihasználása jelentıs fontosságú az életükben, meghatározza a

tevékenységük legnagyobb részét. Ez természetesen nem csak a tevékenységükre, hanem az

élet egyéb területeire is kihat. A kettıs peremhelyzet az életmódban is felelhetı.

Gyengénlátás: Az ép látású emberek látásteljesítménye sem egyforma. A látás használatának

képessége egyénenként különbözı, igen sok tényezıtıl függ. A korlátozott vizuális érzékelés,

észlelés hiányos, torz ismereteket eredményezhet; a hiányos torz ismeretek emlékezeti

57

szervezıdése is hibás lehet, ami akadályozza a pontos fogalmak kialakulását. A

„gyengénlátó” kifejezésen a köznyelvben általában a látásnak mindenfajta, néha csak

egyénileg érzékelt, máskor mérhetı romlását, csökkenését értik. Szemészetileg és

pedagógiailag a "gyengénlátó" megjelölés pontosan körülhatárolt.

Hazánkban gyengénlátónak tekintjük azokat a látássérülteket, akiknek a jobban látó szemén a

szemüveggel javított látása a teljes látásnak 10-33%-a (V=0,1-0.33), azaz látásélessége 67-

90%-os.

A gyengénlátók képesek a normál nyomtatású szövegek olvasására a megszokottnál

lényegesen rövidebb olvasótávolságról (5-10 cm).

Számukra a nagyobb szövegmennyiség elolvasása is lehetséges, de szemizmaik és

idegrendszerük számára ez megterhelı, ezért bizonyos esetekben (pl. regények, egyetemi

jegyzetek) szívesen választják alternatívaként hanganyag használatát (egyéni felolvasás vagy

kazettára felvett könyvek).

A gyengénlátás leggyakoribb okai:

Oka lehet örökletes betegség, a szem veleszületett fejlıdési rendellenessége vagy szerzett

sérülés. A gyengénlátás okai az esetek legnagyobb részében a szem töréshibái, melyek optikai

segédeszközökkel teljesen nem javíthatóak. Ezek a nagyfokú rövidlátás, távollátás illetve

szaruhártya görbületi hibái. Oka lehet még tompalátás, szemtekerezgés, szemidegsorvadás,

szaruhártya, ideghártya és látótest elfajulások, általános festékhiány, a látószerven belüli

gyulladásos folyamat, daganat, hályog, fizikai, kémiai ártalmak stb. A gyengénlátók látó

életmódot folytatnak, és ezért náluk gyakran megfigyelhetı, hogy a munkavállalás során

megpróbálják eltitkolni vagy enyhíteni, illetve kisebbíteni látássérülésük mértékét.

A gyengénlátó gyerekek beiskolázása: Beiskolázáskor az alsó és felsı határt rugalmasan kezelik. A gyengénlátásnak nemcsak

a látásélesség az egyedüli meghatározója. Megítélésében közrejátszik a betegség fajtája és

lefolyásának valószínősíthetı ideje. Az iskolákba való felvétel bármely osztályfokon, tanév

közben is történhet a budapesti Látásvizsgáló Országos Szakértıi és Rehabilitációs

Bizottság szakértıi véleménye, javaslata alapján. Beiskoláznak súlyos fokban kancsal

gyermeket is, átmenetileg a szemtakarás idejére. A jó szem eltakarásával a kancsal gyermek is

gyengénlátóvá válik, és ugyanarra a segítségre van szüksége, mint a ténylegesen gyengénlátó

társainak. Ugyancsak megtalálható a tanulók között az a gyermek, akinek látásteljesítménye

58

ugyan eléri vagy néhány tizeddel meg is haladja a felsı határt (0,33), de figyelemzavarral,

részképességbeli hiányossággal, magatartási-, beilleszkedési-, személyiségfejlıdési zavarral

küzd, ami meggátolja abban, hogy meglévı látásmaradványát maximálisan ki tudja használni.

Mikor javasolt gyermek látásával kapcsolatos vizsgálata?

Csecsemıkorban és

kisgyermekkorban:

Óvodás korban

Iskolás korban

-Külsı jelek: hályog, kis-, ill.

nagyszemőség stb.

-Szemkontaktus felvétele

bizonytalan

-Feltőnı, színes tárgyak iránti

közömbösség

-Nem néz a mutatott irányba

-Figyelmen kívül hagyja az apró

tárgyakat

-Nehezen követi a mozgó

tárgyakat

-Ferde fejtartással nézegeti a

tárgyakat

-Mozgása megkésett, ügyetlen

-Fél mászni, ugrani

-Nem szereti a mozgásos játékokat

-A hangot adó, nagy formátumú

játékokat kedveli

-Ragaszkodik a biztonságot adó

kísérıhöz.

-A mozgásos játékoknál

kedvetlen, ügyetlen

-Képek, képeskönyvek iránti

érdektelenség

-Nem szívesen kapcsolódik be a

közös munkába

-Nem látja jól a bemutatott

tárgyakat

-Bizonytalanul, nehezen

tájékozódik

-Sorozatos kudarc

-A közösségtıl való félelem.

- Tanulás közben gyakran dörzsöli a

szemét, hunyorgat

- Figyelmetlen a táblai szöveg

megfigyelésében

- Azok kivitelezésében pontatlan

- Tekintete nem célirányos

- Fejfájásról, szédülésrıl

panaszkodik

- A betőformákat csak nagy

formátumban ismeri fel

- Betőket cserél fel

- Vonalvezetése szaggatott, reszketeg

- Helytelen a betőalakítása

- Pontatlan a betőkapcsolása

- Tollfogása görcsös

- Nem tud a vonalközbe írni

- Számokat, jeleket téveszti

- Megfigyelései felületesek

- Utánzást kiváltó munkái

pontatlanok.

59

A vakság pszichológiai sajátosságai A vakság olyan állapot, amely hatással lehet a lelki életre, tulajdonképpen az egész

személyiségre: a gondolkodás fejlıdésére, az épen maradt észlelési módokra (tapintás, hallás,

szaglás), az érzelmi életre, a társas magatartásra.

A látás elvesztése következtében, az ember nem tud a szem segítségével információkat,

tapasztalatokat szerezni és így a lelki élet bizonyos területein hiány keletkezik. A látás

hiányát azonban az épen maradt érzékelési módok kompenzálhatják. Az ember

alkalmazkodni tud ilyen helyzetben is a környezetéhez, képes tovább élni, és lelkileg fejlıdni,

annak ellenére is, hogyha valamelyik alapvetı fontosságú érzékelési módja kiesik.

A vakok számára nemcsak a külvilág megismerése jelent problémát, hanem az önmagukról

alkotott kép létrehozása is. A pozitív én-kép kialakulását több tényezı is akadályozza, illetve

nehezíti. A vak csecsemı, a látás hiánya miatt kevésbé tudja megfigyelni környezetén a

cselekvései által kiváltott reakciókat, hatásokat, mint látó társai. Az anya-gyermek kapcsolatot

is megzavarja a gyermek fogyatékossága. Az anya számára gyermeke nem válik kellı

mértékben örömforrássá, aminek következtében kevésbé lesz képes szeretetet és biztonságot

sugározni a gyermeke felé.

A vak kisgyermek számára problémát jelenthet az is, hogy környezetébıl torz

információkat kaphat, amely révén azt érezheti, hogy önállóságra képtelen. A vak

serdülınél az identitás-krízis kisebbrendőségi érzéshez vezethet. A felnıttkorban történı

megvakulás depressziót okozhat.

A felnıttként megvakult ember számára a legnagyobb lelki megrázkódtatást az jelenti, hogy

ugyanazt a világot ezentúl vakon, vagyis másként kell megélni. A látásvesztés következtében,

egy idıre munkaképtelenné is válik az adott személy, a munkahelytıl való elszakadás pedig

még növeli a reményvesztettség érzését.

A társadalom sem könnyíti meg a látássérültek helyzetét, mivel csak a felszínen mutatkozik

toleráns, jóindulatú és segítıkész magatartás, egy személyes találkozás alkalmával azonban

a vakokkal szemben leggyakrabban megjelenı attitőd a tartózkodás és a távolságtartás.

Mindez igen megnehezíti a vakok számára a társadalomba való beilleszkedést, re/integrációt.

A megvakult ember számára állandó belsı feszültséget okoz a társadalmi elvárásoknak való

megfelelés, és a társadalom nehezít is ezen, mert-mint szervezett közösség- az átlagostól

fizikailag, pszichésen, szociálisan vagy más módon eltérı személyeket megbélyegzi, és

másfelıl pedig szigorúan behatárolja ezeknek az embereknek az életlehetıségét.

60

Mindezek a veszélyek elkerülhetık lennének. Ha az anya - és szőkebb társas környezete -

elfogadná a gyermeket vakságával együtt olyannak, amilyen. Védené, de mozgásában és

önállóságában nem korlátozná. A vak kisgyermeket biztatni kell, rá kell ébreszteni arra,

hogy lehetıségek és képességek rejlenek benne. A vak serdülıt vagy felnıttet bátorítani

kell, hogy ne féljen szembenézni a vaksággal, saját maga korlátaival, fogadja el magát

olyannak, amilyen, ismerje meg valódi képességeit és lehetıségeit, hogy megtalálhassa azt a

tevékenységi területet, ahol személyiségét kibontakoztathatja.

A látását nem rég elvesztett embert úgy tudja környezete a kezdeti idıszakban leginkább

segíteni, hogy melléállnak, az értékeire és a további lehetıségekre mutatnak. Fontos volna,

hogy a többségi társadalom látó tagjai a vakokat jobban megismerje, hogy ezáltal

nyitottabbá és befogadóbbá váljék irántuk. Csak így lenne elérhetı az, hogy a vakok ne

szoruljanak ki a többségi társadalomból, és egy közösséget alkossanak. Mindez hozzásegítené

a vakokat abban, hogy pozitívan álljanak hozzá a további életútjuk alakulásához.

Megállapíthatjuk, hogy a látók és a sorstársak együttmőködése nélkülözhetetlen a

látássérültek számára a társadalomba való beilleszkedéshez, és a lelki életük pozitív

fejlıdéséhez.

A látás elvesztése, mint traumás krízis, fázisokra osztható. A látás elvesztése krízist

okoz az egyén számára, a gyermekkorban megvakultak döntı többsége azonban ezt nem éli

át.

Van egy úgynevezett sokk fázis, amikor az egyén elveszíti azt a képességét, hogy az

adott helyzetre megfelelıen reagáljon. A vakság problémájába ássa magát, nem vesz tudomást

környezetérıl, kiszakad belıle és sem fizikailag, sem szellemileg nem vesz részt környezete

cselekvéseiben, nem figyel a neki szánt információkra, nem vesz tudomást róluk.

A következı fázis a reakciós fázis, amikor a látássérült „gyászolja” az elvesztett

látását. A múltban lévı, még látó élményeivel foglalkozik. Meghiúsult életcéljain búsul és

mindezért önmagát és/vagy környezetét okolja.

A felépítı fázis az együttmőködés fázisa, amikor a látássérült és környezete

megtanulnak együttmőködni, egymással kooperálni. A látássérült és családja együtt keresik a

gyászérzésbıl, krízisbıl kivezetı utat, új célokat jelölnek meg.

A látássérült és családja a gondok és az új feladatok révén egymásra találnak. A személyiség

ekkor már felfogja, hogy sérült, és a sérülés már nem jelent a látássérült számára akkora

problémát, mint a krízis elején.

61

Az újra orientálódás fázisában már új célokat tőz ki maga elé az egyén, mindennapi

teendıit el tudja látni és többé-kevésbé reálisan képes, megítélni saját magát és környezetét.

Általában a vakokat jellemzi a fokozott érzékenység minden kudarccal szemben, fıleg ami

a vaksággal kapcsolatos. A kudarc mind a lelki életére, mind pedig az egész személyiségére

szétterjedhet. Gyakran jellemzı a látássérültekre az önbizalomhiány, a passzivitás, és az

elkülönülésre való hajlam.

A látássérült emberek legfıbb nehézségei A látássérülés teljesen vagy részlegesen megfosztja a környezet vizuális

információitól, teljesen érintetlenül hagyva a mozgásképességet és más érzékszervi

képességeket. A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb kihívást az önálló

közlekedés jelenti, melyhez vannak segítı eszközök. Ilyen közlekedést segítı eszköz:

• A fehérbot

• A vakvezetı kutya

• A GPS rendszer

A fehérbotról

A fehérbot a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszköze,

amelyet úgy a jármővek vezetıi, mint a gyalogosok távolról felismerhetnek, és ennek alapján

tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik.

A fehérbot - azon túl, hogy a látók számára is jelzés - a kéz meghosszabbítása is egyben.

A vak ember a következı lépés elıtt kitapintja a talajt, hogy az esetleges akadályokról ily

módon információt szerezhessen. A fehérbot olykor sötét szemüveggel társulva a vak ember

segédeszköze, a köztudatban pedig a vakságot jelképezi.

Vakvezetı kutya

A csepeli Vakvezetı Kutyakiképzı Iskola a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos

Szövetségének (MVGYOSZ) tulajdona, akárcsak az itt képzett kutyák, gazdáik csak örökös

használatra kapják meg ıket. A magyar vakvezetı kutya-képzés egyértelmően a legfejlettebb

Kelet-Európában. A tenyésztési program keretében golden és labrador retrivereket, illetve

német juhászkutyákat helyeznek ki sporttenyésztıkhöz, akik cserébe eladhatják a fél almot. A

többi alkalmas kölyök nevelıcsaládokhoz kerül egy éves koráig, majd egy alkalmassági

tesztet követıen válhat a kiképzési program részévé, mely általában fél évig tart.

62

A kutya-ember párok kiválasztásánál nagyon figyelnek arra, hogy "passzoljanak" egymáshoz.

Természetesen ez nem mindig sikerül. Ilyenkor azonban megvan a lehetıség arra, hogy újabb

kutyát adjanak annak a gazdának, aki nem jött ki a társával. Nemcsak a kutyának kell

vizsgáznia, kétlábú gazdája alkalmasságát is megvizsgálják. Már az igénylılapon kb. 30

kérdésre kell válaszolniuk, ezt követi a személyes elbeszélgetés, majd az elsı találkozás a

kutyával. A legtöbb igénylı akkor is tartana kutyát, ha látna, de sokan egyszerően

fogyatékosságukból adódóan rászorulnak a négylábúak nyújtotta segítségre. Általában, a

munkahelyen gyorsan elfogadják, és megszokják a vakvezetı kutyát. Vannak persze

kivételek. Egyre többen megértik azonban, hogy a gazdának szüksége van arra, hogy a lehetı

legtöbb helyre elkísérje ıt a kutya. Így aztán nem ritka, hogy színházba, moziba,

hangversenyre elmegy a vakvezetı kutyájával a gazda.

A kiképzési program során alapvetı feladata a kutyának belátni azt, hogy méretei

megnövekedtek, a mellette haladó ember méreteivel kiegészültek. Így csak olyan

helyeken, nyílásokon, átjárókon mehet át, ahol mindketten ütközés nélkül elférnek

Megtanulja a kutya azt is, hogyan vezesse vak gazdáját nagy forgalmú utakon, felbontott

járdájú utcákon, parkoló gépkocsik között, építkezések állványai alatt, gyalogátkelıhelyeken,

hidakon, aluljárókban és felüljárókon. Jármőveken hogyan viselkedjék, a fel-és leszállásnál,

helykeresésnél hogyan segítsen

A vakvezetı kutya azonban nem tudja a bemondott címre vinni gazdáját. A

vezetett vaknak kell tudnia, milyen útvonalon akarja megközelíteni célját, és ennek

megfelelıen irányítja a kutyát. Az pedig az útközben felbukkanó akadályokat és

veszélyhelyzeteket segít leküzdeni gazdájának. Tehát a kutya vezet, de a vak gazdája

irányításával!

A vöröskereszt világszerte a segítı jó szándék jelképe, ezért választották ezt a szimbólumot a

megkülönböztetés jeleként a vakvezetı-kutyával kapcsolatosan.

A közlekedés biztonsága megköveteli, hogy a gépkocsivezetık vizsgát tegyenek közlekedési

ismereteikbıl.

Ugyanezért van szükség arra is, hogy a mindennapi közlekedésben kutyával résztvevı vak

embernek is vizsgát kell tennie kutyájával együtt. A sikeres vizsgáról bizonyítványt kapnak

egy igazolvány formájában, amely jogosítványt jelent a vakvezetı kutyákat megkülönböztetı

kedvezmények igénybevételére.

63

Hogyan segítsünk a vakvezetı kutyával közlekedı vak embernek?

A legfontosabb elv: segíteni akkor kell, ha ezt a vak személy igényli! Lámpás

keresztezıdésben meg kell mondani a lámpa színét, hiszen a kutya színlátása nem

bizonyított. A közlekedésben résztvevı jármővek megállóiban a járat számát és irányát

kell közölni a látássérült személlyel. Ha az úton átkísérik, mindig a kutyával ellenkezı

oldalon segítsék a vak embert! Autóbuszon, ahová az elsı ajtón szállnak fel, a vezetıfülke

mögötti helyet adják át nekik! Leszálláskor a vak jobb kezét fogva segítsék le! Munka

közben a kutyát ne simogassák, figyelmét ne vonják el! Idegennek etetni nem

szabad!Vakvezetı kutyával közlekedı személynek mindig a másik oldalán haladjunk,

mint amelyiken a kutya halad.

GPS-navigálás vakoknak A látássérültek önálló közlekedését a korszerő elektronikus eszközök jelentısen

megkönnyíthetik. Választ adhatnak azokra a nehéz kérdésekre, hogy hol vagyok, és a cél

eléréséhez merre kell mennem. A készülékek többnyire egyszerően és könnyen

használhatóak, jellemzı tulajdonságuk a gyors, megbízható és hibamentes mőködés, hiszen a

hibás vagy lassú mőködés csak hátráltatja a vak embert a tájékozódásban.

A GPS készülékek korában elképzelhetetlen mértékben képesek visszaadni a vakoknak a

mozgás szabadságának élményét. A készülékeket nem olyan céllal tervezik, hogy kiváltsa a

vakok által közlekedéshez használt hagyományos eszközöket, hanem hogy azokat

kiegészítve segítsen nekik az új és ismeretlen helyek felfedezésében. Az Európai Őrkutatási

Intézet más szervezetekkel karöltve GPS-en alapuló személyes tájékozódási rendszereket

tesztel, melyek segítenek a vakoknak az egyedül történı tájékozódásban. A "Tormes" névre

keresztelt kézi készülék, egy kilogrammnál könnyebb, Braille-billentyőzettel, valamint

hangszintetizátorral van ellátva. A mőholdas, globális helymeghatározó rendszerbıl hívja le

az információkat, melyeket hangosan közöl. A készülék városok térképeit tartalmazó

adatbázist is tárol, aminek segítségével a felhasználó azonnali visszajelzést kap közvetlen

környezetérıl.

A jelenlegi GPS-es navigációs rendszerek pontossága pár métertıl egészen 15 méterig

terjed, ami túl sok ahhoz, hogy a Tormes ellássa feladatát. Ráadásul magas épületek között a

készülékek és a mőhold közötti kapcsolat is megszakadhat (ez az ún. kanyon-effektus), ami

szintén csökkenti a készülék megbízhatóságát.

64

A pontosság növeléséhez a Tormes az őrkutatási intézet mőholdas navigációs rendszerét, az

Egnos-t használja, mely ellenırzi, hogy a GPS mőholdak adatai pontosak-e. Az Egnos-szal a

pontosság 2 méterre szőkíthetı, ami még mindig nem teszi lehetıvé, hogy olyan kisebb

tárgyakra figyelmeztessen, mint egy lépcsı vagy egy járdaszegély. Ezért van szükség

továbbra is a fehérbotra és a vakvezetı kutyákra. Az Egnos emellett figyelmeztet a jel

vételével kapcsolatos mindennemő problémára. A kanyon-effektus kiküszöbölésére az ESA

mérnökei megalkották a Sisnet-et, ami az Interneten keresztül mobilhálózatokra közvetíti a

jelet. A rendszer fenti hiányosságai miatt valószínőleg egyenlıre nem fog elsıdleges

eszközzé válni a vakok tájékozódásában, viszont hasznos lehet, amikor konkrét címre vagy

helyszínre kell eljutniuk.

Akadályoktól mentes közlekedés és környezet A látássérült személynek nehézségei lehetnek az általa használni kívánt járm ő,

annak ajtaja, valamint a jármőben lévı helye megtalálásában. Tömegközlekedési

eszközökön, fel és leszállásnál a látássérült embert általában segítik. Többnyire csak az a baj,

hogy egyszerre többen akarják ezt jó szándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja,

hogy melyik segítı kézre "figyeljen". Felszálláskor a legcélravezetıbb segítség, ha a nyitott

ajtóhoz kísérjük, és kezét a kapaszkodóra helyezzük. Leszálláskor a teendı ugyanez, csak

még a lépcsıfokok számát is mondjuk meg. A vak személyt kísérjük a jármő lépcsıjéig, ı

botjával megkeresi azt. Szabad kezét tegyük a kapaszkodóra.

Egyedül szálljon fel a jármőre, ahol kezét szintén egy kapaszkodóra tegyük. Ha úgy kívánja,

kísérjük el ıt egy üres helyig. Amikor egy vak embernek ülıhelyet kínálunk, akkor a

döntést bízzuk rá, hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési

eszközökön biztonságosabb, ha ül, mert például hirtelen fékezésnél érthetıen nagyobb

életveszélyben van, mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem elég közölni,

hogy itt van egy szabad hely, hanem mondjuk meg az irányt is, és ha lehet, fogjuk meg a

könyökét és vezessük oda az ülıhelyhez. Amennyiben állni kíván , úgy tegyük kezét a

megfelelı kapaszkodóra. Nehézségei lehetnek a leszállási hely meghatározásában is. Ha a

vak személy jelzett, mutassuk meg neki az ajtót és a megállót, ahol le kell szállnia.

65

Akadálymentes környezet a látássérült ember szempontjából

Az épület akadálymentes megközelíthetıségénél fontos az épület közvetlen

környezetének megfelelı kialakítása, a közeli útkeresztezıdések hangos jelzılámpával való

felszerelése, a rámpásított járófelületek érdesített burkolattal való ellátása, és a gyalogos

átkelık felfestett jelzéseinek láthatóbb megerısítése. Akadályt képezhetnek az utcán a

fejmagasságba benyúló eszközök, utcai kellékek: postaládák; a burás, falra szerelt

telefonkészülékek, a járdára felparkolt gépkocsik, csatornafedık.

Az önálló közlekedés során, az utcán támpontként szolgálhatnak a kerítések, egyenes

oldalfalak, oszlopok, fák, trafó szekrények, és minden fix, mindig megtalálható, bottal jól

érzékelhetı tárgy.

Az épületben való tájékozódás során fontos a látássérültek számára a járófelületen jól

megkülönböztethetı érdességő ésszínő vezetısávok kialakítása, a termek, folyosók jó

megvilágítása, az élénksárga színre festett korlátok, lépcsık szélei, az érdesített

csúszásmentes felületek kiépítése, jól látható nagyított piktogramok és számok

elhelyezése, illetve tapintható Braille írásos jelzések elhelyezése a liftekben.

Az épületen belül speciálisan kialakítható támpont a járófelületbe épített érdes felülető

vezetısáv, mely lehet egy ragasztott szınyeg vagy gumi burkolat, illetve egyéb színben és

érdességben jól megkülönböztethetı burkoló anyag. Ennek mérete szélességben 40-50 cm,

vastagsága maximum 0,5 mm. Az élénk színre (sárga) festett jelzések, a lépcsık szélére

festett tájékozódást könnyítı csíkok rendkívül fontosak nagymértékben megkönnyítik az

aliglátó és gyengénlátó emberek épületen belüli közlekedését.

További egyértelmő jelzés és támpont a gyengénlátóknak, ha az üvegajtók kilincseinek

szintje, és magassága élénksárga színnel meg van jelölve.

A lépcsık mellett folyamatos megszakítás nélküli korlátot kell felszerelni, mely a pihenı

egy méteres szakaszaiban sem ér véget. Az épületen belüli tájékozódást megkönnyíthetik az

intézmény beosztását tartalmazó tapintható térképek használata, melynek legkönnyebb és

leggyorsabb áttekintésére egy fix helyen található pult tökéletesen megfelelı, ahol

vízszintesen lehet tanulmányozni. Ennek célszerő magassága kb. a derék magasság. Ez a

térkép csak vázlatos információkat tartalmaz, jelzi a folyosók irányát, az ajtók számát

szintenként és egy külön listán a számokhoz tartozó szobákban található elıadók nevét.

Az ajtókra ragasztott információk gyakorlata nem praktikus a látássérültek

szempontjából, mert a kinyíló ajtók balesetveszélyesek lehetnek az éppen ott álló személy

66

számára. Ezért célszerőbb az ajtó mellé elhelyezni az információs táblát, amely integráltan

egyaránt tartalmazza a nagyított és a domború számokat is.

Ha a beszélı lift kialakítása nem megoldható, akkor olyan liftet kell beépíteni melynek

nyomógombjai jól érzékelhetıek a Braille írás feltüntetése ettıl függetlenül szükséges.

Ezen túl, természetesen nélkülözhetetlen a porta vagy recepció szolgálat, segítıkész

munkatársainak jelenléte, akik személyes segítséget és információt nyújthatnak az

érdeklıdık számára.

Tájékozódás a közvetlen és a tágabb környezetben A vakon született vagy korán megvakult embereknek más a térben való tájékozódása,

mozgása, tárgyfelismerése, képzeletvilága. Aki vakon született, az természetesen már eleve

másfajta (a látó emberekéhez képest másfajta) környezet-megismerési módba született bele.

A látássérült személyeknek nehézségeik lehetnek saját helyzetük térbeli meghatározásában,

valamint bonyolult területen való tájékozódás és haladás esetén.

Ha helyzetükrıl kérdeznek, vagy tájékozódni szeretnének az irányok pontos

meghatározásával írjuk le a helyet: az ön jobb keze felıl ez és ez, öntıl balra ez és ez

található, stb.

Általános hasznos tanács:

• Tartsuk be a "vak és aliglátó személyek vezetésének technikáját".

• Ne kényszerítsük kerekesszékbe a látássérült személyt.

• Bizonyosodjunk meg róla, hogy az illetınek szüksége van-e segítségre.

• Adjunk világos információkat.

• Amikor útbaigazítást kérnek, írjuk le a helyet, a követendı útvonalat (forduljon a jobb

oldala irányába, harmadik ajtó balra), adjunk meg nem látással érzékelhetı

karakterisztikus pontokat (az étterem megtalálható a pohárcsörömpölés, az ital- és

esetleg az ételszag nyomán), ajánljuk fel az illetınek, hogy elkísérjük.

• Gyızıdjünk meg róla, hogy az adott válasz elegendı-e.

• Ne fejezzünk ki bizonyos információkat kizárólag gesztikulálásokkal vagy mimikával.

• Ne induljunk el elızetes bejelentés nélkül.

67

Ez a fajta jó szándékú, de szakszerőtlen segítség többet árt, mint használ. Tudnunk kell, a

vak embert zavarja, hogy valaki folyamatosan követi ıt, függetlenül attól, hogy segíteni

akarják. A követı, segítı szándékú irányjelzı szavai megosztják figyelmét, stressz-helyzetet

eredményezhetnek.

• Ha ételt szolgálunk fel egy vak embernek, az óra számlapjának a mintájára

mondjuk el, hogy mi hol található a tányéron. Tizenkét óra a tányér tıle legtávolabbi,

míg hat óra a tányér hozzá legközelebb esı része. Ha vendégünk esetleg azt kéri,

hogy az ételt vágjuk fel neki, ezt már az étterem konyhájában meg lehet tenni, a

felszolgálás elıtt.

A gyengénlátók számára az írott anyagok gyakran csak nagymérető betőkkel

olvashatók. A nagyobb sor- és betőtávolság ilyenkor ugyanolyan fontos, mint a betők mérete.

A feliratokat egymással éles kontrasztot alkotó színekkel kell elkészíteni. A legtöbb

látássérült ember számára a fekete alapon fehér betők a legkönnyebben olvashatóak. A jó

megvilágítás fontos, azonban túl erıs se legyen a fény. A fényes típusú papírlap vagy fényes

kiképzéső falfelület csillogása ilyenkor a látást zavarhatja.

A vak személyek vezetésének kísérésének technikái Mindannyian tudjuk, hogy nem elég segíteni, hanem pontosan ismernünk kell, hogy

mikor, milyen mértékben és hogyan nyújtsunk segítséget ahhoz, hogy az valódi célját elérje.

Ezenkívül mindig vegyük figyelembe a segített ember egyediségét, azaz abban segítsünk,

amire ı kér bennünket, hiszen ı tudja, mire van szüksége. Természetesen felajánlhatjuk

másban is a segítségünket, de ne vegyük sértésnek, ha visszautasítja, mert egyszerően nincs rá

szüksége. A vak és aliglátó személyek is tudnak önállóan közlekedni fehér bot vagy kutya

segítségével. El tudják dönteni, mikor van segítségre szükségük.

Ugyanakkor vannak olyan látássérültek, akiknek a látási problémája nem is vehetı észre,

viszont nekik is lehet segítségre szükségük, például feliratok elolvasásában.

68

Ilyen esetben ajánljuk fel, hogy az írott információkat felolvassuk a vak ügyfeleinknek,

például az étlapot, az árcédulákat vagy a banki ügyfél tájékoztatót. Számoljuk a tételeket,

hogy tudja melyik számla, mire vonatkozik.

A vakoknak szükségük van a kezükre az egyensúlyozáshoz, ezért ha vezetést kérnek,

ajánljuk fel nekik a karunkat és ne ragadjuk kézen ıket. Csak akkor fogjuk meg a kezüket,

ha egy korlátra vagy szék támlájára helyezzük, ami a lépcsıjárást vagy leülést segíti.

A közlekedésben nyújtott segítség során a kísérı felajánlja egyik karját a vak embernek: "A

jobb vagy a bal karomat kéri?" A kísérı ezzel a karjával megérinti a vak embert, amit az

megfog a könyök fölött úgy, hogy az ujjai belül vannak, a hüvelykujja pedig kívül. A vak

személy derékszögben hajlítja karját teste mellett. A két ember így párhuzamosan

helyezkedik el, a vak ember egy alkarhosszal megy a kísérı mögött.

A fentiek ellenére ajánlatos, hogy a vak ember továbbra is használja a botját, hisz az

biztonságérzést ad. Ezért nem szabad a vakember botját tartó kezét fognunk.

A kísérı a "vezetı-karját" a teste mellett tartja:

- kivéve a szők átjárókat,

69

- kivéve a megállásokat, hogy megfoghasson egy tárgyat.

A kísérı a könnyed vagy görcsös fogásból érzékeli azt a bizalmat vagy bizalmatlanságot,

amely a vak személybıl felé árad. Szők átjárók esetén a kísérı hátranyújtja a "vezetı-karját".

A vak személy, akit ezzel a mozdulattal figyelmeztet, mögötte helyezkedik el. Ez esetben a

vezetett megfelelı visszajelzést kap az elıtte felmerülı esetleges akadályokról.

Határozottságra van szükség irányváltoztatások esetén. A kísérınek lehetıség szerint

derékszögben kell irányt változtatnia és minden hirtelen manıvert el kell kerülnie.

Lépcsı: a kísérı lassan halad. A vak személy kísérıje karjának állásából érzi, hogy le- vagy

felmennek-e, anélkül, hogy a kísérı bármit is mondana. Lépcsıjárásnál a kísérı mindig

legyen egy lépcsıfokkal elıbbre. A lépcsıt szembıl közelítsük, kezdetét és végét pedig

elıre jelezzük.

Az a szabály, hogy a látássérült embernek csak az ı beleegyezésével segítsünk, ez esetben

is alapvetı. A járdaszegélynél a le- és fellépésnél a kísérı mindig lassítson! Közvetlenül a le,

illetve fellépésnél figyelmeztesse a látássérült személyt: - Most lépjen fel/le!

Korláttal kiegészített lépcsınél mindig helyezzük a vak ember kezét a korlátra! A

lépcsıket nem kell számolni, de az utolsó lépcsıfoknál szóljunk, hogy ez az utolsó. Ha

választani lehet lépcsı és mozgólépcsı között, bízzuk azt a látássérült emberre. Amennyiben

a mozgólépcsıt választja, a rálépés után hívjuk fel a figyelmét a gumikorlátra. Feltétlenül

tegyük hozzá az irányt is!

A vak emberrel közlekedve mindig számoljunk be neki az útvonal jellemzıir ıl és

mondjunk elıre minden akadályt, például a szintkülönbségeket ("le" és "fel ") vagy egy nagy

mélyedést a járdán. Egyéb veszélyek lehetnek a visszacsapódó lengıajtók, a félig nyitva

hagyott ajtók, a faltól fejmagasságban elálló tárgyak, például virágcserép vagy lámpa.

Ha figyelmeztetni akarunk, adjunk pontos leírást. Ha csak annyit kiáltunk hogy "Vigyázz!", a

vak ember nem fogja tudni, hogy megálljon, összehúzza magát, fusson vagy odébb ugorjon-e.

Ne fogjuk meg a vak ember botját vagy kutyáját. A kutyának a munkára kell

összpontosítania. A bot az egyén személyes terének része. Ha lerakja valahol a botját, ne

tegyük máshova. Mondjuk meg neki, ha a bot útban van.

Beszállás az autóba: a kísérı az ajtóval szemben helyezkedjen el és elmagyarázza a

helyzetet: "Ön a bal ajtóval szemben áll." karjáról leveszi a vak ember kezét és a kilincsre

helyezi, aki ezáltal ki tudja nyitni az ajtót és beülhet a kocsiba.

70

A kísérı tenyerével védi az autó tetejétıl a beszálló fejét, hogy az elkerülje az esetleges

fejsérüléseket. karjának kezét ráteszi a háttámlára és ezt el is mondja: "A kezem a háttámlán

van."

Egy tárgy megfogása: a kísérı ráteszi a vak ember kezét a tárgyra. A vak személy kezének,

egy óralap beosztásának leírásával történı irányítása által elkerülhetı, hogy megfogjuk és

vezessük a csuklóját: pl. a só a 11 óránál van.

A fentiekben leírt technikák ismerete azért lényeges, mert ha legközelebb találkozunk

valakivel a "vakok világából" akkor kevésbé fogjuk magunkat zavarban érezni. Fontos

megjegyeznünk, "vakok világa" nincs . İk nem külön világban élnek, hanem itt köztünk, a

mi közös világunkban, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk, mint

látó embertársaiknak. Ha egyszer közelebbrıl megismerkedünk velük, észre fogjuk venni,

hogy látó ember és nemlátó ember között legfeljebb csak külsıségekben vannak különbségek,

eltérések.

71

Mozgássérültség Magyarországon a fogyatékossággal élık legnagyobb csoportját a mozgássérült emberek

alkotják. A népszámlálás adatai és egyéb becslések szerint kb. 300.000 fıre tehetı a

létszámuk. Mozgássérültnek nevezzük azt a személyt, aki mozgásszervi képességit jelentıs

mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, és ez számára tartós hátrányt jelent a

társadalmi életben való aktív részvétel során.

I. A mozgásfogyatékosságok csoportosítása diagnózis szerint: 1. Az idegrendszer betegségeibıl eredı

� fejlıdési rendellenességek

� gyulladások

� anyagcsere betegségek, daganatok, sérülés, pszichés zavar

2. Nem idegrendszer betegségeibıl eredı

• a csontváz betegségei

• ízületek betegségei

• izom és kötıszövet betegségei

II. Életviteli önállóság szerinti csoportosítás: � teljes ellátásra szoruló( önmaga ellátására képtelen, folyamatos személyi segítést

igénylı)

� részleges ellátásra szoruló( részben önálló, de rendszeres segítségre szorul)

� önellátó ( segédeszköz használatával önálló életvitelre képes, amennyiben a környezet

megfelelıen akadálymentesített)

III. A legf ıbb problémák szerinti csoportosítás 1. felsı motoros neuron károsodás (a betegség oka a koponyaagyban van, fı jellemzıi a

görcsös bénulás és az akarattól független mozgások)

2. alsó motoros neuron károsodás (betegség oka a gerincvelıben van, fıbb jellemzıje a

petyhüdt bénulás)

3. myopathiák (mai tudásunk szerint oka a harántcsíkolt izomban van, izomgyengeség

jellemzi)

4. izületi mozgáskorlátozottság, végtag- és gerinc deformitások

5. végtaghiányok

6. törpenövés

72

Segítségnyújtás a tájékozódásban Mozgássérültségükbıl adódóan ezeknek az embereknek nehézségeik lehetnek az

információhoz jutásban vagy a kommunikációs eszközök használatában (önmaguk

megértetése másokkal, telefonálás, jegyzetek készítése).

Hogyan alakítsuk velük a párbeszédünket? � Személyesen hozzájuk forduljunk, ne pedig esetleges kísérıjükhöz.(9.sz.ábra)

� Ismételtessük meg velük, ha valamit nem értettünk.

� Egyszerő, világos, pontos, biztos információkat adjunk az olyan személyeknek, akik

nem tudnak jegyzeteket készíteni.

� Hagyjunk nekik idıt kifejezni magukat (nehézségeik lehetnek ugyanis a beszédben

vagy a hangjelzéssel mőködı számítógép használatában).

� Gyızıdjünk meg a kölcsönös, jó megértésrıl, mielıtt lezárjuk a beszélgetést.

� Legyünk még figyelmesebbek és türelmesebbek, ha az illetınek agyi motoros

érintettsége van.

Beszélgetés során a mozgássérült személyhez forduljunk

9. ábra

Akár szemmel látható, akár nem, ezek az emberek fizikailag gyengék, egyensúlyi vagy

koordinációs nehézségeik vannak a következı esetekben:

� helyzetváltoztatáskor,

� álló vagy ülı helyzetben maradáskor, leüléskor, felálláskor,

� bizonyos kézmozdulatok végzésekor, valaminek az elérésében, megfogásában, annak

megtartásában, a beszédben és/vagy az írásban.

Néhány szó az agyi motoros érintettséggel sújtott személyekrıl: ez a fogalom a gyakorlatban

lassú, koordinálatlan, gyakran szaggatott és pontatlan mozdulatokat végzı rokkantakat

73

jellemzi. Ezen emberek járása nehéz, kiegyensúlyozatlan, mely enyhe mámoros állapotra

emlékeztet. Idınként nem is képesek járni. Arckifejezésük kontrollálatlan, beszédük nehezen,

sıt bizonyos esetekben egyáltalán nem érthetı.

Segítség a járásban, eligazodásban

Járóképes, segédeszközzel közlekedı mozgássérült segítése Mit tegyünk, ha egy járóképes mozgáskorlátozott személynek szeretnénk segíteni a

helyváltoztatásában?

� Kérdezzük meg tıle, pontosan milyen segítségre van szüksége és hogyan tudjuk azt

végrehajtani.

� Soha ne azt a karját fogjuk meg, amelyikkel a botra támaszkodik.

� Ne fogjuk meg a botját sem.

� Ne sürgessük, hanem vegyük fel az ı tempóját, ritmusát.

� Kerüljük a hirtelen mozdulatokat!

Segítségnyújtás egy oldalon alkalmazott támbot használatakor

� Mindig a támbottal ellentétes oldalon álljunk.

� Korláttal ellátott lépcsın, ha a másik kéz nem alkalmas a bot megfogására, a

segédeszközt kérjük el, mert így a sérült a biztonságosabb támasztást tudja igénybe

venni.

� Ha nincs korlát, akkor az esetleges csomagok átvételével és az ép oldalon közvetlen

segítséggel biztosítjuk a stabilitást.

� Leüléskor: várjuk meg, amíg a sérült lábszárának hátulsó oldalával megérinti a széket,

majd stabilizáljuk a támbotot, ezzel biztosítva a leülést.

� Felálláskor: szembeállva, az ép oldalon fogott botot rögzítjük, az ellenoldalon a

kezünket nyújtjuk és enyhe húzó mozdulattal segítünk.

� A bottal ellentétes oldalon, hónalj és könyök támasszal is segíthetjük a felállást.

� Ha a szék elıtt asztal áll, biztonságosabb azon támaszkodva felállni és a stabilitás

megszerzésekor a botot a segített kezébe kell adni.

74

Segítségnyújtás két oldalon alkalmazott támbot használatakor

� Lépcsın járáskor az egyik bot szerepét átveszi a korlát, ezért a feleslegessé vált

segédeszköz hordozásában segíthetünk.

� Leüléskor és felálláskor a szék megfelelı helyzetbe hozásával és stabilizálásával,

valamint a támbotok átvételével segíthetünk.

Segítségnyújtás mankó használatakor

A hónalj- és a könyök-mankó az érintett végtag, ill. végtagok tehermentesítésére szolgál.

Általában mőtétek után, csak átmeneti ideig alkalmazzák. A segítés módja és mértéke

megegyezik a támbotnál leírtakkal.

Segítségnyújtás járókeret használatakor

A stabil járókeretet használó személyek segítése lépcsın járáskor a keretet átvesszük és míg

a rokkant az egyik oldalon a korlátba kapaszkodik, mi az ellenkezı oldalon személyi

támogatással segítünk.

� Leüléskor és felálláskor a széket megfelelı helyzetbe hozzuk és rögzítjük, majd a

járókeret megfogásával segítjük folyamatot. Felálláskor, ha a sérült igényli, akkor

egyik kezünkkel megtartjuk a járókeretet, a másik kezünkkel pedig hónaljtámasszal

enyhén megemeljük.

� Az a sérült, aki guruló járókerettel közlekedik, a lépcsıt valószínőleg nem tudja

igénybe venni.

� Ha lift nincs, akkor emelıszerkezetet kell használnia.

� Az emelıszerkezet ülését megfelelı helyzetbe hozzuk.

� Megvárjuk, hogy a sérült lábainak hátsó oldalával érintse a széket.

A guruló keretet fékkel rögzítjük, majd a sérültet hónaljtámasszal megtartva segítjük a

leülést. Felálláskor a guruló keretet a sérült elé helyezzük és fékkel rögzítjük.

� Hónaljtámasszal és a lábfejek megtartásával, majd egy emelı mozdulattal segítjük a

felállást. A stabilitás elnyerése után utat biztosítunk.

Kerekesszékkel közlekedı személyek számára nagy nehézségeket okoz, ha 2 cm-nél

(lekerekítés esetén 4 cm-nél) magasabb szintkülönbségekkel, szők ajtókkal, csúszós

burkolatokkal, vagy leküzdendı nagy távolságokkal találják magukat szembe.

75

Mit tegyünk és mit ne tegyünk, amikor egy kerekesszékkel közlekedı személynek nyújtunk segítséget?

� A mozgássérült személy jól ismeri kerekesszékét, ezért el fogja mondani nekünk,

hogyan irányítsuk azt. Teljesítsük tehát az elvárásait a szék mozgatását illetıen.

� Ellenırizzük karjainak és lábainak elhelyezkedését, mert elıfordulhat, hogy nem érzi,

ha végtagjai valamihez hozzáütıdnek, megsebesülnek, megégnek, stb.

� Ügyeljünk arra, hogy a ruhák, párnák és takarók jól legyenek elrendezve, nehogy

beleakadjanak a kerekek küllıibe.

� Ne kérdezzük meg az illetıtıl, tud-e járni! (Kerekesszékben van, tehát nem tud járni!)

� Ne a vászonrésznél toljuk a kerekesszéket, mert ezáltal a benne ülı személyt nyomjuk,

nem pedig a kerekesszéket!

� Ne toljuk túl gyorsan a kerekesszéket, mert nem fogunk tudni kikerülni egy hirtelen

megálló vagy irányt változtató gyalogost.

� Ne rázzuk a kerekesszéket, ez nem babakocsi!

� Ne fordítsuk meg hirtelen a kerekesszéket anélkül, hogy a benne ülı személyt

figyelmeztetnénk a manıverre.

� Ne emeljük fel a kerekesszéket a karfáinál fogva, mert ha azok kivehetıek, akkor a

kezünkben maradhatnak és így balesetet okozhatunk.

� Ne menjünk el úgy helyváltoztatás után, hogy nem gyızıdtünk meg róla, rögzítve

vannak-e a fékek.

Segítség a közlekedési eszközök használatában A keresszékkel közlekedı sérültek csak a teljesen akadálymentesített jármővekre képesek

egyedül fel, illetve azokról leszállni. Mivel a jármővek csak részlegesen, vagy egyáltalán

nincsenek akadálymentesítve, személyi segítségre van szükségük. Nehézségeik támadhatnak a

jármő közlekedı folyosóján, valamint a jármőben való elhelyezkedéskor is.A hatékony

segítéshez ismernünk kell a kerekesszék használatának módszereit még akkor is, ha

mozgássérült ember beavat minket a részletekbe a konkrét segítés során. Tudnunk kell,

hogyan kell ıt szakszerően felemelni, hordozni, hogyan birkózzunk meg a járdaszegéllyel és a

lépcsıfokokkal. Azért kell tudnunk, hogy ne okozzunk feleslegesen balesetet, sérüléseket,

csak mert kevéssé ismertük a segítés módszereit. A kerekesszékek nagy többségénél

mindegyik nagy keréken egy-egy rögzítı fék van.

Egyes fékek elıre tolva, mások hátrahúzva mőködtethetıek. Mindig gyızıdjünk meg róla,

hogy a fékek teljesen le vannak-e szorítva, mielıtt segítenénk a rokkant személynek leülni

76

vagy felállni. És arról se feledkezzünk meg sohasem, hogy ellenırizzük, a fékek ki vannak-e

engedve, mielıtt tolni kezdjük a kerekesszéket.

A = irányító fogantyú B = hátsó billentırúd C = háttámla D = ülés E = karfák F = kis kerekek G = nagy kerekek H = hajtókerék I = fékek J = lábtartók K = lábtámasz

A kerekesszékeknek 2 típusa létezik:

� kézi meghajtású kerekesszékek,

� elektromos villanymotor meghajtású kerekesszékek.

Azt, hogy ki milyen meghajtású kerekesszéket választ, nagyban befolyásolja

fogyatékosságának, bénulásának, esetleges deformitásának jellege.

A többség összehajtható vagy fix vázas, együléses, hátul két nagy, elöl pedig két kis kerékbıl

álló kézi vezérléső kerekesszéket használ. Ennek súlya 13 - 25 kg között mozog.

A kerekesszékkel való manıverezés technikái

Mindig elıre figyelmeztessük a mozgássérült személyt a mőveletre. Egyenetlen talajon

döntsük meg a kerekesszéket, de éppen csak annyira, hogy egyensúlyba billentsük. A

77

megbillentett kerekesszéket a két nagy hátsó kerekén toljuk vagy húzzuk, így megkönnyítjük

a haladást.

Lemenetel egy lépcsıfokról, járdáról, szembıl Hátrafelé menni kerekesszékkel lefelé igen veszélyes, sıt balesetveszélyes. A segítı ugyanis

magára ránthatja a kerekesszéket. Ezért olyan mőveleteket ne alkalmazzunk, ahol hátrafelé és

lefelé történne a kerekesszék mozgatása. Mindig szembe álljunk a leküzdendı akadállyal,

hogy folyamatos információink lehessenek az adott szituációról.

Közelítsük meg a lépcsıt annyira, hogy a kerekesszék elsı kis kerekei a lépcsı széléig érjenek

Billentsük hátra a kerekesszéket úgy, hogy a billenı rúdra rálépünk.

A hátrabillentett kerekesszéket lassan engedjük le a lépcsırıl úgy, hogy az egyik lábunkat

térdünk behajlításával magunk mögött megtámasztjuk, így valósítva meg a biztonságos

lejutást a lépcsırıl.

Feljutás egy lépcsıfokra, járdára

Billentsük hátra a kerekesszéket és tegyük fel a kis kerekeket a járdára, addig tolva a

kerekesszéket, míg a nagy kerekek a járdaszegélyhez nem érnek

78

Ezt követıen emeljük fel a kerekesszéket a fogantyúknál és addig toljuk, amíg a nagy kerekek

is fel nem gördülnek a járdára.

A kerekesszék beemelése a jármőbe

A két segítınek tökéletes összhangban kell elvégeznie a mőveletet, a mozdulatoknak

szigorúan rendezetteknek és összehangoltaknak kell lenniük a szállított személy és a segítık

biztonsága érdekében. A mőveletet úgy hajtják végre, hogy a szállított személy háttal

helyezkedik el a jármőnek. A hátul lévı segítı egyik lába az elsı lépcsıfokon van, a másik a

második lépcsıfokon. Könnyedén elırehajolva tartja magát, a háta egyenes, térde enyhén

behajlított. Feszes karokkal megfogja a kerekesszék fogantyúját.

Továbbra is hátradöntött helyzetben maga felé húzza a kerekesszéket a nagy kerekein, a

lépcsıfokokon gurítva.

Az elöl lévı segítı hátradöntött helyzetben tartja a kerekesszéket, elıretolva azt,

közvetlenül a lépcsıfokig. Majd combjával tolva felemeli, miközben háta egyenes, karja

pedig feszes marad. A hátul lévı segítı hátrafelé fellép a második lépcsıfokra, egyik lábával

a következı lépcsıfokra támaszkodik, hogy megırizze egyensúlyát és stabilitását. Karját

feszesen tartva egyenes hátát hátrafeszíti, hogy ellensúlyozza a megdöntött kerekesszék

súlyát. Maga felé húzza a kerekesszéket combjával nyomva azt.

A kerekesszék jármőbıl történı kiemelése Lényeges, hogy hátradöntve tartsuk a kerekesszéket a rokkant személy elıreesésének

elkerülése érdekében, mivel - a beemeléssel ellentétben - a rokkant személy elıremenetben

száll le. A kerekesszék kiemelésének technikája fordítottja a beemelésnél alkalmazottnak.

A hátul lévı segítınek feszes karral kell fognia a kerekesszéket és biztosítani tartóit a

talajon, hogy ıt magát se rántsa elıre. Tehát úgy fogja biztosítani stabilitását, hogy egyik lába

79

még a vonatban van, a másikat a következı lépcsıfokon megtámasztja. Lábait behajlítva,

hátát pedig hátradöntve tartja, hogy ellensúlyozza a kerekesszék súlyát és lehetıvé tegye a

kiszállás fékezését.

Az elöl lévı segítı a vázat fogja és egy erıteljes nyomással hátradöntve a kerekesszéket,

biztosítja a teljes kiemelési mővelet alatt a tartást és a fékezést. A mővelet kezdetekor ı

majdnem függıleges helyzetben van, a mővelet végére pedig szinte guggol. Vagyis abban a

pillanatban, amikor a kerekesszéket mind a négy kerekével a talajra helyezik, háta egyenes,

térde pedig behajlítva marad.

A hátul lévı segítı végül egyik lábát az utolsó lépcsıfokra helyezi, a másikat pedig a

talajra. Lába behajlítva marad, háta egyenesen van hátradöntve. Más típusú kerekesszékeknél

is az az alapelv, hogy hátra kell dönteni a kerekesszéket, még akkor is, ha a mozgatáshoz

három segítı szükséges.