A ZEN TLOATI HÁTTERE

A zen a buddhizmus egyiK legradikálisabb ága. Radika­

litása elsOsorban abban nyilvánul meg, hogy a hangsúlyt a

buddhizmus célja, a megvilágosodás eléréséban elsOsorban

arra a tudati illetve szellemi praxisra helyezi, amit ja­

Pánul zazennek neveznek, és amit legtöbbször a medit�ió

szóval szoKtunK fordítani. Maga a zen szó meditációt, egy­

fajta tudati elmélyedést, elmélKedést jelent. Olyan tudat­

állapotot, melyet talán úgy lehetne jellemezni, hogy

gondolkodni de nem valamiről. Tudjuk, hogy a meditációs

gyaKorlatoKnak igen fontos szerepOK van a buddhizmus más

irányzataiban is, és Kiemeit fontosságú gyaKorlatoK szinte

minden szellemi praxisban. A zen KülönböziK ezeKtOl a

szellemi irányzatoktól abban, hogy nemcsaK egyszerOen

fontos, hanem Központi szerepet tulajdonit a meditációnaK. '

Ugy is lehetne mondani, hogy egymaga a meditáció mint

prax1s, elvezet a megvilágosodáshoz, addig a tudatállapot­

og, amelyet a buddhizmus végsO céljánaK teKint.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet pontosan definiálni azo­

Kat a fogalmaKat, amelyeKet a zen lényegéül említettünK,

i gy nem definiálható, hogy mit jelent ez a meditációs

praxis, mi a meditáció, vagy mi a megvilágosodás tudat­

JIIapeta, de érdemes Körvonalazni és érdemes megvizsgálni,

hogy milyen létszemléletet feltételez a zen praxisa.

A buddhizmusnak, mint ideológiánaK a tudat az alapja, és a

zen a maga jellegzetes módján méginkább ezt hangsúlyozza.

A zenben nincsenneK Külsö eröK, Külsö istenségeK akiK az '

Uton való haladást. elösegitenéK. A zen azon az állás-

ponton van, hogy mindenl<i csaK saját magával rendelKezhet,

sa ját tudatát használhat ja saját maga és saját tudata

megváltoztatásához, töle kell függjön minden eredmény és

minden indítéK.

A zen célja, hogy az ember felismerje saját igazi

természetét. Ehhez a célhoz eszKöz a meditáció. A meditá­

ciót egy olyan KutatómOhelyneK teKinti, ahol az ember a

tudati felfedezéseket teszi, ahol a szellemi Kutatást

folytatja, és ahol e Kutatáso+< eredményét a saját gyaKor­

latában Kipróbálja. A zen radikális ebbOl a szempontból

15

is. Nem engeeli, hogy Külaö, nem saját tudatunKból ereoö tánaszt KeressOnK ezeKhez a kutatásokhoz. Ismeretes az a zen történet, melyben a mester a Következöket prédiKálta tanítványainak:

•Hív<Jk, akar )iJtok a DharmiJnal< megfeleltJen látni adolgokat? Akkor Jegf(JJ<6ppen attol orízl<e<:Jjetek, hogy az emberel< elt6rítsenek benneteKett 8iJrmive/ 6s Dá r kivel tal<liKoztoK is. aKár Kívül, aKiJr belül, tJnmagatoKt:>an, lJIJ6tel< meg! Ha a Buddhával taláiKoztoK, tJIJ6tek meg a BuddhiJt! Ha egy piJtriárkával tai81KoztoK. tJIJ6tel< meg a piJtriArl<iJt! Ha egy arhattal taiAIKoztoK, őlj6tel< meg .JZ

arhatot! Ha apiJtoi<Kal 6s any/Jtol<l<al találkoztoK. tJIJIJt.eK meg apiJtol<at· tls any<JtoJ<atl é z az egyetlen möd)a a szaba­dutllsnaK. a dolgok rabságllbél való l<iKeriJitlsnel< - ez a meneKIJttls útja, ez a fiJggetlen�g tJtJar

'

(Rinz ai R oku, cO) Hint az idézett KOanbOI is KitOnik, mely természete­

sen nem vulgárisan értendő, a zen nagyon erősen hangso­lyozza, hogy az ember csaK sajat magára, saját belső erore � saját szellemi tudasára Keu, hogy támaszKodjon. LegalábbiS aKKor, ha igazán rá aKar jönni a végsO igazsá­goKra, ha választ aKar Kapni a 16t legnag!Jobb Kérdéseire.

A modern világ, a mai Kor számtalan racionális és tudományos problémát megoldott. Eg!l sereg pszichiKai je­lenségre is választ Képes adni, de a tudati lét, az emb.er szellemi KéPességei még KezelhetetJeneK a számára. Íg!J ma is éppen otyan aKtuálisaK a tudattal Kapcsolatos Kérdé­seK és az emberi lét nagy kérdései, mint voltaK ezer vagy K<ltezer évvel ezelőtt. A tudat belsö élmény, és mint ayen természeténél fogva sem Kezell'>etO a mai tudOI'nan!IOS eszKö­zöKkel. oe Ki mer jOK mondani, hogy nem is fogja Kezelni a mai tUdomány ezeKet a Kérd<lseKet, amig kOisO megKozelíté­seKKel prOb�IKozi<. A mai ember teh<!t nem tehet mást ma sem, h a valdban meg aKar ja oldani a végsO KérdéseKet, mint. hog�o� visszanyúl azoKhoz a tradíciOKhoz, melyeK magábOI a tUdatbOI indlllnaK Ki a tudat és a lét l<érdéseineK megvála­szol<!sánoz. A buddhizmus <ls ezen beiOI a zen éppen ilyen tradíciO. Élő és befelé irányuto jellegéMI fogva ma •Sérvényes meQI<özelltés.

A zen egy tudatállapotot toz Ki r-ealíZácíós ceiKent. Ez az állapot a teljes tudati szabadság állaPOta, az em!)er­ígazi ter-meszetét megvalósító áll apot, a felébr-edett tudatanapota, a Buddha állapot. Nem azt tanítja, hogy Buddhá t imádni vagy tisztelni Kell, hanem azt, hogy Budahava váljunK. Ez a progr-ám tudajdonKéppen nem egy KonKrétan megfogalmazható, jól meghatározott cél. Nem volt az a buddhizmus KialaKulásanaK ide jében sem, és nem az ma sem. A megvilágosodott, a töKéletes emt>er ideáját meg megér-teni iS csaK hOsszu szellemi erőfeszítés, mélységes elKötelezettséggel és szívós, Kítartó önmegfígyeléseKKel végrehaJtott szenemi pr-axis utan lehetséges. Éppen ezer-t OI!IBn fontos a zent>en a medit<lciö. Hiszen mint monc!OttuK a meditáció az önátalaKítás szlntere. Harpedig -és ez az egyi< leglén�set>l> szemPOnt a régi és a mai Kor­embere számára eqyaránt - a szellemi pr-axis önátalakítás. Könnllen belátható, hOgy nemcsaK Buddhává. de aKár fiZiKus­sa vaqy laKatossá sem vi!llhatunl<, ha most nem vagyunl< azOk, anélKül, hogy jelentösen meg ne változna természetOnK, gondoiKod<lsunK, értéKren<))nk, stb. Hogyne Kellene az egész emberneK, a tudatnaK átalaKulni es megváltozni aKKor, ha

Buddh<lvá aKar-unK válni! Buddha alatt, mint mar utaltunK rá, a zen a töKéletes tudat állapotat érti.

VizsgáljuK meg, h09!1 m�yen föbl> tudati mozgásOk azOKségeseK egy �yen felfele töreKvő önatalaKitó fol\jamat realizáció,jáhOZI EIOSzör is ofeltetelezünK bizonyos elmé­lyüftséget és élményanyagot, mely az érdeKlOdést az emberi lét és tudat nagy kérdéseire irányítja, hiszen ezeK nél­KOl eleve reménytelen zenröl, de meg szenemi emberral is

beszélnünk. Tehát csaK azoKról van szó, aKiK meg aKar JáK oldani ezt a realizációs problémat. AZ ilyen· em!)erneK egy­részt azzal Kell fo glalKoznia, hogy KiKutassa, megfigyelje sa ja e masat, megfigyelje sa ja t tudati helyzete e. És itt azért nangsúlyozzuK, hogy sajat tudati helyzetet, mert önmaga lesz az, aki megv<lltoziK, nem a m<!siK ember. EnneK módszerei nyirvánvalóan másoK, mint a természettudomanyos

· megf igyelés.Másr-észt gondolKodási eszKözöKKel olyan il:leol69iai

b.t!Zist Kell a sajat maga szamara Kidolgoznia, amely a sa ját tudati helyzetének megfelel, és lehetOséget ad a

tudati moveletel<, tapasztai<�SOI< l<ereszt()lvitelére. Ezen a ponton az ember, a mao ember os, fOieg mag�ra van utalva. Term6szetes, I>Ogy l<omoly segitséget nyújt a tradic.onáhs ideoiOqoao 6s vataso l<érd6sel<l<el való foqlatl<.ozas, teoló-

9181. �s rnavel< tanlAm<lniiOZása, vagy a szentírásol<, a sZiltrál< és l<óanWOjtem6nyel< alapos osmerete, de ha csal<abból indulun!< l<i, hogy a mai ember tUdata nem azonoe a r&gebl:li l<oroK emberével, mároS KiderOI, I>Ogy nem KeruthetO el eg11 saj�t önauo ideolOglal t>azaisnaK a Kidolgozása. EnneK az ör'll\110 létszemléletneK Kell tehát biztositanos a vezérfonalat ahhoz az ön.nalaKitO tevéKenységéhez, mely Ot �tvoszo egy mllsik tudatállapotba. Nagyon fontos, no911 a helyzetbOI induljon l<i, majd a saJat é s az attalanos em­

bero tehetöségel<et feltérképezve egy lehetséges ember•

idea t fogamazzon meg cél< ént, tovább& u g yanez a lé tsz em­lét et adJOn módszertani ótmutatast a Kotozon emberrdea megvatósftasanoz is.

Már ez a l<ét atapvetO tudati tevél<enység os KomOly, nagyon komoly munkát és specialis I>OzzMIJ�st ogénvet. A zen azzal, hogy nem ad sémákat, hogy s zinte telJesen hi�f"'\\Zil< beiOle a dogmatikussol!g, a mal kor emt>ere szamara éPPOI\I jelentos segitséget adhat, mint adott az évszaza­c:IOK sor.an. Erre a belsO munl<ára utat Lao-ce movében os a következo idézet:

'N�m /61> J< i 8 Z 11 ;tt>n,

ds vtl49ot meg, smer,

nem Mz 1<1 az at>lal<on.

ds dgi útat megtsmer.·

(Tao-te Csmg, 47.) Az ónátalaKitás folyamatának eddig fetvazolt mozdu­

latao csaK eiOkészítO lépések. A legnehezebb. de eg11üttal a legszentebb munka az áltatunK l<ialakitott emberidea meg­valósitasa, realizéciOja. A zen ezen a megvatositáso llton nem osmer Kortatokat 6S nem l<orlátoz. Bármilyen módszer. bár� eszköz megengedett annal< a c6tlal< az elérésében. amel\) az ember igazi term6ezet6nek fe6smeréséhez 6:s a tökéletes tudatanapat et6rés6hez vezet. A tUdat onatale­Kitó tev61<enysége ÓQ\Iis a tUdaton bei\JI történ11<. ezért a meelotáeoó végig Kell l<isér Je ezt a folyamatot, és mont eqy Kosérteti mOhel!,lben, a meditácoóban old;a meg az ember

IB

azOI<at a tudati P<"�at, mel\leK a megvalósitas Közben mnt tegy0zend6 nehézs6gek mer<AneK fel. T öbb szempontbot 1gen jelentos a szenemi haladásban ez a periódus. EgyiK legfontosabb szempont az, hOgll ebben a f<lzisban dOI e� hOgy nel\jes ideológi& alapálásunK van-e, hisz en a l<onK­

r6t megvalósítasi léPései< igazotJM< a tudatrOI való helijes

eiK6pzei6Se1nKet, ha siKerül azza lennOnK, amoyenneK szerettOnK volna. ha siKerül elérni azoK at a tudatállapa­toKat, amelyeKet KitOztünK magunKanl<. A KudarcoK pedig arra hiv ,aK fel a fogyelmOnl<et, hOgy szellemi alapállás­unKban valami hiba van. azaz létszemléletOnKet, methodil<ai elKépzelesunKet ujra a t Ken gondolni, és !l jelen helyzet­bOI Kiindulva újra tel Kell épltenOnK. Egy masiK tontos szempant, ho9\l a szellemi haladilsnaK ebben a szaKasUban uj lehetOségeK tarulnaK fel. Olyan tudatfol\lamatoK válnaK lehetségessé, olyan tudatanapotoK IehetOsége valiK Kéz­zelfoghatóvá, melyeKre eddig nem is gondolhattunK. Nem­csaK azért mert nem voltunK KépeseK, de az6rt is mert eddigi tudatállapotainKban ezeK létezése fel sem merOit. HOgyan 1S lehetett votna KifeJezett célUnK ezeK reafiza­ctó ja? A meditác ió te hat a realiz<lciós oltnaK ebben a

periódusaban is nélKülözhetetlen elem.

A zemeK ez az önKutat<lsi és önmegvaltoztatási a�­tusa mei"Oben más megKöze"tése a tudatnaK. mint a f�ozó­fll<us t31"91.1111asmód. A zen éiO módon KutatJa az embert, onv1vo. és hel11ben. Röviden ú9y lehetne fogalmazni, h0911 aKi a zen útját jar ja, az saját magát teKinti a Kutatáe tar­gyanaK, amiKor az általanos embel"o tudatot aKar ,a megis­merno. és sa ,at maga t teKont1 Kisél"letl aiMI\IflaK, arnol< Ol" a léteszemléleto odeológiajMaK me9felel6en tudato ope­l"éeióKat aKar végezni.

Túlmenoen azon. hogy mol'áli!lan ez szinte az eqye� helyes a11aepant, a tudat meg1smerésében, a lét nag11 Kél"­dései'leK megosmeré�n ew)ttal az egijetlen lehetOség is.

" zen célja, h09II ebben a meditaciós Pl'axosban véwe­haJtott tudatos tudatatalaKító fOlyamatnaK az eredménue­

l<éppen egy Olyan tudatállapot foqalmazódJon meg az ember szamar-a. ame� a lehetO legtágabb, legtöKéletesebb emb�­ode<!rot ad Képet. De ugyanaz a medoUc.Os praxos, mely seqit az emberneK felismerni saját 1g8Zt tel"méSzetét,

eredményezi az így felismert tudati lehetőség megvalóSi­

tasat is. És a zen végső foKon enneK a mozdulatnaK a megvaiOsítasaval éri el igazi céli&t.

összefogJalva az eddigi gondolatmenetet, beláthato, hOgy a zen meditaciOs praxisa elvezethet egy töKéletes tudatallapot rea li zac iójahoz, de az is ny�vánvaló, hogy ez az út nem KönnyO Ot. Oe azzal, h09\I a nehézségeKre utaltunk, semrrit sem mondtunK. A zen egész embert kív<ln és erre ra KeD tennOnK az egész életünKet. Ozsóstl 1778-897),

aKi egyiKe volt a le9nagvobb zen mestereKnek. elsO meg­vilagosodási élményéneK jellemzéseként a Következöket mondta: "Hirtelen ttJnkre mentem. tls hontalannil lettem.• És U9\lancsaK előbbi ki.jel entésOnK illusztralasara had idézzúk fel K jó9en (kb. 800) mester megjegyzését is a zenrő�

'é z o/<Jan. mint mikor egy ember lóg fenn egy ftln, a fogaival kapszkodik, de kezei nem tJrik el az agakat, o!s Jtlbbal sem tud tamaszkOdni. Valaki me.gjelenik a Fa alatt. és azt ktJrdezi tóle:

- HitJrt JtJtt ide nyugatról Bódhidharma? J.fa nem vtJiaszol, helytelenOI reag81 a l<érdtJsre. Ha

valaszel elveszti a z életét. Te va Jon mit tennél ebben a t>e/f;zett:>en?'

r A Nincs Kapu, 5.) A zen buddhizmus ma divatos iranyzat úgy itthon, mint

KOJföldön, és abban, hogy egyre többen foglalKoznaK a zennel, része van a mai modern vil39 szenemi helyzeténeK is. A mai Kort a tudatossag KorszaKanak is lehet tekin­teni. egy olyan KorszaKnaK ahol a tudatossag 6s a tudat ew-e Kiemeitebb szerepnez jut A hagyomanyos értéKeK meg­

szanteK értéKneK lenni, 65 az ember elvesztette hitét szamos olyan dOIOQI:>an, meJyben eddig hitt. A zen nem Köve­tel hitet semmiben, ami KOisö vagy mástOl Kapott, 6S ne m

Követefi meg a hagyományoKra való tamaszKedast sem. SOt

még magara a buddhiz�roSra sem Kivan tamaszkodn i, pedig a zen ízig-vérig buddhizmus. Ez a vonas teszi alkalmassa. hOgy út lehessen a mai Korban 1S a modern ember szamara. A tudatosság igénye, amellett, hogy minden Korban m egvo lt, mégis a lellinkabb a ma• raciOnális KorunKban a legerosebb, ezért KeH hogy előtér be KerüljeneK azoK a vallasi vagy

20

nem valláSt ii"MI!IZatoK, metyeK a tudatosságon alapUlnak,

metye K az embe,.. szeHem i c�IJ&t KifeJezetten tudatos önat­

ataKitó eszKözöKKet KivanjaK el�ni. A zen a maga sPeei­<!hs módszeretvel eg11 m&sodpel"cre sem téveszti szem et01

a tudatosságot. A zen tuta jdonl< éppen a tudatoss ág út.Jil. lqen jellemzo a zenre az a mód is ahOllll a tan, a

Dnarma átadódk. TeKintve, hOQII a zen nemcsaK egyszeroen

etveti a szentil"áSOI<I"a, a 5Z0tl"áKI"a való tamaszKodást a szellemi Ot magasabb foKozatain, de ezt az elvet eguil<

alaPelvé vé teszi, igy a métyebb zero tanitasoK nem fogaJ­

mazó<hal< meg �s vel"báiS m6dOn. Ez nem azt )�!!len­ti. hogy nem keletKezteK specialis zen 5Zövegek, hanem azt. hogy a mélllebb tanítas, a tan atadása e1111 masiK ember

szamara nem ezeKen a szövegeKen Keresztlll valósul meg. A zen a tan átadasának Kérdésében .s igen szelsóséges, de KövetKezetes atásPOntot KéPvtset. Az igazi zen mozdulatoK Közvet lenOI a tudati s:zférában adódnaK at, mely átad&5t

tenetetlen l"acionális vagy verbalis módon megfogalmazni.

A zen ezt a Közvetitest szivtOI szlvig, vagy tUdattól t.udatig vaJO Közvetlero atadásroal< nev ezi.

A tan átadása ilyen m6don Közv e tlero és éiO, �s ez ma­gában foglalJ&, nogy a zen lenyellét csaK Közvetlen emberi KapcSOlatoKban, szellemi KontaKtusban tenet átadni. Né�

naqyon fontos Követl<ezmenue van enneK az elvneK. Az egyiK az. nogy al< l a zen Otjat j&r ja, az ne a saJat tudatan kivlll kel"esse a lét nagy Kérdéseire a választ, hiszen azt nem fogja megtalálni sem a szl)tráKban. sem más szent iras­l:lan, de nem fogja megtalálni semmi olyanban sem, ami a

sa Ját tUdatan Kl vOl van. A zen ennek az elvneK a kimondá­

saval a lehetO teg5ZIQOI"Obl:lan megpróbalja elKerOint azt,

hOgy a KövetOket f'élrevezesee. KihOzza az ember lába alól az utOlsó Ol�an támaszt is, ameill .még biztonságot adhatna, �s meQOvnatna az eml:lel"t attól, 1'10911 szembe nézzen az

•qazsaggal.E91J másiK KövetKezménye a fenti ellineK a mestel" ée a

tanltvál'l'J saJátos KapcsOlata. A zenl:len. a mester és a ta­

nítvál'l'J nem olyan Kapc801atl:lan van egymással, nogy a mes­ter megtaritja a tant a tanitván�K. A mestel" nem ol< tat ja a tanítványt a zenl"e, U!!!lanls ez az·t f'eltétetezné, mtntha a zen átadható volna a szavak segítségével Nem 81"1"61

21

l

van szo, hogy nem folyiK oKtatás os a zen KoiOstOI"OKban, hanem ari"OI. hOgy a zen l�r14Jege, a Dharma, a tan atadása nem Kommunol<áci6s csato..náKon Kel"esztül tór't�noK . .1111 )On ott eqtJ zen KOan enneK ;gazoi&S.il"a.

'Óbaku beszédet tartott a gyOit>kezetnek. 6s azt fTIOndta:

- r; mm<Jny<Jjan a sJJrrozo gabOn<JJ<JbOt ettek. Ha igv fo/vtatj<Jtok zt>n tanutm<Jnva,tokat, akkor so/'last> f09J8tok t:>efeJezni. TU<Jj<JtOk-e, !'109V Tang egt�sz birodalm<Jt.>an egvt>t­len zen tanitC sincs?

Ekkor egy szerzetes 16/>ett ki es igy szCit: - Oe nvilv/Jnva!C, /'logy vannak akik tanitv/Jnvokat

oktatnak 65 vt�zet<Ji egy gyOtekezetneJ<. Hi a velem6nye<l er rot>

Óbaku igy szCit: - tn nem az mondtam. 1109!/ nmcs zen. csal< azt. f>OíiV

nincs zt>n tanitc.· (Ket< Sz ikta Fel jegyztJst>k, ll.)

A zen mestel"eKI"ől sz016 Kölönböző töl"t�neteK világo­san �tatják, h09!I a zen mestel" egy zen mozdulat felmu­tatasaval segíti eiOre a tanrtván!lt a szellemi llton. Ez a zen mozdulat sohasem a l<lthato, a hallhatO vag!) az érez­hetO K�eo me9jelen6sben van, hanem abban a tudat<lllaPot­ban, melyneK KifejezOd�se, arca az adott megJelenés• torma. A mester által felmutatott zen mozdulat a tan lénvegébOI faKad, �s mond•g U9\janazt a lényeget taKlll' ja, fOggetlenill attOI, h09!I a KO�o megjelen�sí formáJa ezo-e, vaw ew prédíl<ac;ö, vagy egv cseleKvés, vagy egy attroc•­tile a tanítván<,� fel�. A zen törtenetirás a legi<Oiönf61ébl:> zen mozdulatol<at jegyezte fel. íw Például a mester g�Ja�<ran bOtütessel, légyl'lessegetovel oKtatta a tanrtván!,lt, vag11 egv artil<ulatlan Kialt&ssal, vagy egy meghöKKento valaaszar, esetleg egy pal"aoox helyzettet BaszorOI 1709-7881 jegileZtéK fel a KövetKezo történetet:

*Egyszer am,l<or Baszo 65 Hjakudzsc egyOtt s6t41tal<.Baszo e<JV va<Jkac5<1t I<Jtott �lrepO/ni.

- "' az? - 1<6rdezte. - €9!1 vadkacsa- v/Jtaszo/tll Hjal<udzsé. - Hol van? - 1<6r<leztt' Baszo. - lf4r e/reJ)(ilt · ft!lelte H)llkudzsc.

22

<rre Baszo úgy �MgCSJNarta HjaXudzsó orr�. hOgy az feiiMJ/tott a fA jdalomtól.

- AZ hOUY �pOl/ld el? - X6rl1ezte Baszo.· (K6X SZil<la Fe1Jegvz6sel<. 53.)

AmoKor tehát a mester egy zen mozdulatot felmUtat. nem azt aKar-ja elér-ni, hogy a tanitv&ny os Képes legyen uqyanezt a megjelenési form&t proeluK&Ini, peleiául ugyanazt a választ adno egy Kérdésre. hanem azt, hogy a tanítvány •S fel tud.jon mutatni zen mozelulatot. Márpedig a zen moz­OOiatbOI nem KövetKeziK. h0911 ugyanazt kellene tenni, vagy monelani mint a mester. Erre utal a KövetKezo történet os.

"ValahAnyszor Gutei mestert a zenrtJI l<draezttll<, egyszeroen csal< felemelte az uJJAt. Egyszer egy J;Jtogató megl<tlrdezte a Guteit l<•stlrtJ szerzetesfiütól. hogy mít tanit az tJ mestere, mire az felemelte az uJJAt. Hil<or Gute• tudom4st szerzett az es«r(JI, levllgta a fiu UJJlit �JI 1<6sse1. A fiü ordítva a fil jelalomtól el al<art szaladni. ae Gutet ut Ana sz(Jit. Hil<or visszafordult. Gutei feleme/Ce az uJJAt . EX J< or a fit) hirtelen mf!lgvilll.gosodott.•

r A Nincs Kapu, 3.)

A zen lényegéneK, a tannaK az ataelasa tulajdonKéppen akKor tör-téniK meg, amiKor a tanítvány is eljut a szellemi fe JIOdésben addig a foKig, hogy megl&tja a zen lényeget, meqtatja igazi természetet, míKor realiz;;llja a zen céiJ;H. d megv�agosoelást, a tudat teljes szabadságát. �van­való, hOgy csaK e KK or és csaKis eKKor v aiK é s valhat beiOle os mester, azaz eg11 otyan személ\lis61), aKi magAban t>oroozza a zen lényegét, a Dnllr"m6t, es csaKis eKKor Képes arra. h0911 masoK felé egy zen mozoulatot felmutasson. A meqvolágosoelás sajat belsO élménye az emberneK. Ezért mondja a zen, hoQ\1 a tan a beneöböl a bensobe, tuelattOJ l't tudatlq, e zivbOI a sz i v be adódiK ét.

AZ éiO atadas, a tan Közvetlen hagyomanyozO<lása a zenneK olyannyira jeU egzetes eleme, h0911 a zen történet· ir<ls a tan fennmar-adásat és ter Jeelé:!lét is mestereK szemé­"'él1ez köti. AnnaK ITH!gfelelóen, h0911 melyil< mester KoneK adta at o111en tudattól tuelatJQ ható moelon a tant, tartjtiK szamon a z en Közösséqel<et. a KOlostoroKat és a KOJönbOzö zen .-<�n��zatoKat. A zenben töKéletesen hiányziK a hlerar· r.hoKus fölérendeltség, noncs otyan vanasi hivatal, amelll

23

összefogna a Kissebb t<özö&séget<et, mely hivatal fölött meqint hivatal an. Csal< meater és tanitvanv van. A zent a mesterel< KépviseliK, aKiKet viszont a megvatósitott lényeg, a Dharma Köt össze az 610 és a réqi meaterekkel azllltal, how ugyanazt a lényeget hordozzák, ugyanazt a töKéletes tudatállapotot valósitottak meg.

A meaterek Közötti szenemi kaPCsolatot. szenemi örökl0d6si leszumaz4si csatádfaKént szoKtáK ábrázolni. hasonJOan ahhoz, ahogy a vérségi kapcsotatokat számon tartják ew család történet6ben. Azon a családf4n melyen a zen történetírás a tan Közvetten 610 hagyomanyozOdását számon tart.ja, az etso Pátri&rt<a Sál<jamuni Buddha. 6 Kas iaP&naK adta at a u.n t, aKI ÁnandanaK, �s igy egészen BOdhidharmáíg, aKi a zen hUszonnvotcadil< ;n.,;a; párti&r­K&ja. BOdhidharma i.sz. !520-t>an a Liang clnasztia ideJén Kinaba ment, ahol a tant Kínai meatereKen keresztOl tov&bb haqt�omán\IOZta. A Kínai zen !Kínai elnevezésén c $an}Bódhi<lharmát az elsO Kfnal Pátrlárl<al<6nt tiszteli. Kinából a XII. századaban KiválO meatereKen keresztOt. meaterrot meaterre. közvetlen tudattOt tudatig hato mOdon kerOlt át Japánba, ahol a mai napig is 610 hag11omany.

Jellegzetes von4e tehát a zenben, h09\I a tannak nin­csen 0111an megnyilvánult formája mety a tudaton t<lvOI je­tenne meg. Hég maga a meater is, at<i a tant hordozza, a maga létezésével azot< szamara, akik még nem jutattaK et a szetemség mester f01<4ra, nem IMs II1Ó'It egy mása< ember, és nem a zen. nem maga a tan, nem a megvdágosodás. A tan ezet< sumara még rejtett. Erre utat BasO (1644-1694) japán Kötto és zen szerzetes amikor azt mondja: 'Ne a rtJg, me$terel<et I<<Jvesd. azt I<Ove$(/ smít a r6gí mesterel< kiJvetteK l'

Hég eg11 jellegzetes, csat< a zenre Jellemzo vonást eze­retnénk targyalni. Ez a I<Oan mofa,ja. Mint már emlitettol<, a zen nem sz\Jtró!l<ra es szent ezÖ\Ie9el<l'e UlmaSZkodi<. EnneK ellenére, mint ismeretes, a zenneK is natalmae irodalma van. Kétségtelen, nogy a zen történetében az elsO idOI<t>en nem ,Ottet< létre kanoniKus irAeos movet<. mégis t<6eöt>b ewre töbD feljegyZés, í-odarlj alkotá$, vers vagy Kommen­tár keletKezett. F etje911ezt6k a mesteret<kel KaPCsotatos fontosabb szedemi eseményeKet, mesterek Közötti vagy

24

mestet" 6s taritv� KOzötti par-t>esz�eKet abból az c�. hoqy a tanítványoK, feli<lézve e történeteKet, Közelebb KerulhesseneK a megvalósítandó célhoz. EzeKbOI a fel jeg�­zéseKbOI alaKUlt Ko a Kóan mofa Ja. A Kóan tulajCIOt)Képpen paradOx szóveg. Legtöbbször � eseméfl\lt dOlgoz fel, me111 mester és tanlevany Közott játszódOtt le. EzeKben a törté­neteKben a mester valamijyen, a zenre je•emzo módon, fel­mutat egy zen mozdulatot, h09\I megpróbálja a tanitvátlll fiqyeunet a helyes mozdUiatra orányftani. FormajuKKal és t.artalmuKKal expliCit módon utalnaK arra a té�re, hogy atörténetben re ló lényeg nem magaban a sz övegben van Ez el<a szöveqeK rendszerint enentmondanaK a józan észneK. a hétKöznaPi gondOII<OdásnaK, gyaKran meghöKKentOeK és sOk­szor elsO látásra teljesen érthetetleneK. A mondanivalót erre jtO paradox torma jól iReszKediK a zen je•egenez, é s egyáltalán ne m mond eftent a zen alapelveineK. Had idéz­zúnK fel egy ilyen történetet a fentieK illusztrálására az eq!jiK nagy KóangyOjteménybOI:

'é 911 sz er zetes 1<6rdezte HJIJI<U<JZ!létól:

- �. a legcseé<Jiatosabb dolog? - Itt 0161< ezen a Hatalmas F en�ges Csl)<:son egye(JOI -

mon<Jta H jai<U<IZ!!d.

A szerzetes meghajolt, mtre Hja l<uaz&J megOtötte a

szerzetest.·

fK61< Szil<la Feljegyzései<, 26.)

A Kóan a maga par-adOx vOltával lé�egében egy megOl­dandó prot>léma. H;nt olyat századOKon At használtaK, beoK­tattáK a tanítványoK neveléSébe, éS Komoly hangslil\,tt KaPOtt a Jegtöbb zen KOlostorban. A mester bízonyos aiKal­maKKor feladatKént adOtt tel egy a tanítvány szeilemo szint ,eneK megfelelO Kóant, aKI néha igen hossz ol idOt töl­tött annaK megoldáséval. Ebben a mester tanítvény Kapc 9o­latban a tanítvény idOnKént oeszamo1 arrOI meeteréneK, hoqy mlre jutott a KOan megoldásával KapesOfatban. A

mester a vataszt csaK aKKor fogadja el, na tat ja, nog!l a t.anitvany felismerte a Kóan lénveget, de sohasem fogad elracoonalis oKfejtéseKen alaPUló választ.

Mo teKintheto egy Kóan megotdasánaK? H.nden olyan mozdulat. cseleKvés, szo vaqy gesztus megoldása a KóannaK, amely egy zen mozdUiatbOI faKad. Tetlát nemcsaK verbális

Kifejtés lehet a megoldás, hanem Darmi, hiszen egy zen

mozdUiatnaK bármi lehet a Kifejeződése. A Kóan megoldása

tehát élö Kapcsolatot feltételez mester és tanítvány

Között, és ezért lehet a Kóan hatéKony eszköz a zen

lényegéneK felismerésében.

A zen követKezetesen végigviszi és aJKalmazza a

gyaKorlatban is azoKat az alapelveKet, melyeket célKént

kítOzött magánaK. EzeK az alapelvek nem függeneK KoroKtól

és társadalmi KörülményeKtöl, érvényeseK minden idöben.

hiszen az emberi tudatból indulnaK Kí, és az emberi tudat

töKéletesítése a cél. A meditáció, mely a cél megvalósítá­

sának egyiK eszKöze, csaK olyan KépességeKet igényel,

amivel minden ember rendelkeziK potenciálisan, így az

emberi tudatot, a tudatosságot, a tiszta és világos gon­

dol<odást. A zen lényegéneK átadása, a tan hagyományozódá­

sa sem Követel Különleges körülményeKet, hiszen a Közvet­

Jen élö emberi kapcsolat az ember lehetősége. A Kóan

gyakorlatoK pedig ugyanolyan szervesen illeszkednek ebbe a

rendszerbe, mint a meditáció. A zen buddhizmus korunKban

ts élö hagyomány, és a tudaton alapuló praxisa realizációs

lehetOség a mai ember számára is.

26

Rev. dr. Dobosy Antal

a Körösi Csoma Sándor

Buddhológiai Intézet tanára