Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim,szeretettel üdvözlök Mindenkit,aki ma itt megjelentHorváth Anna kiállításának megnyitóján!

Prológus: Sok esztendôvel ezelôtt történt, Szentendrén. A Vasúti villasorról ka-nyarodtam a Kôzúzó utcába, amikoris észrevettem egy fiatal lányt rengeteg batyú-val … lassítottam és megkérdeztem Tôle, segíthetek-e, elvihetem, hogy ne kelljenfáradnia? Örömmel beleegyezett és én megkérdeztem hová megy? – Az Art-is Stúdióba – mondta. – Micsoda véletlen – válaszoltam – én is oda tartok... Szeretem Ôket, évek ótadolgozunk együtt.– Én is szeretem Ôket – volt a válasz.– Hanák Katihoz megyek – mondtam.– Én is – volt a válasz.– Ôt szeretem a legjobban – mondtam.– Én is – volt a válasz –, az Édesanyám.Így ismerkedtem meg Annával …

Mese: A spirálvégû Vándorbot elindult a Drót felé, régen látták egymást. A Ván-dorbot mindig megcsodálta kusza összevisszaságának rendezettségét, ahogyankilép a türkiz farost raszter-rendszerébôl és fölé helyezkedik formájával, árnyékávalmintegy korrigálni, átrendezni szándékozva annak rendjét … Anarchista, ez a Drótmûvészneve. Talán Annartista kifejezôbb lenne, gondolta a Vándorbot, a spirál-fejû. Élt valami kevéske irígység benne a Dróttal kapcsolatban, hiszen annak

mindkét vége amolyan spirálszerûség … Rokonok vagyunk, gondolta és odabic-centett neki majd továbbsétált. Féltékeny nem volt, tudta, hogy mindent a KÉZrendezett így. A KÉZ.Találkozott egy másik rokonával is, I. Pitypanggal. Ô is hasonló körülményekközött él, kékeszöld farost otthonában, egy vonalháló konstruktivista szigorúságátfeloldva karcsú és hajlékony szárával, dandelion-csipke-koronájával. És a Diktátor.Ô egy szerény, visszahúzódó fajtája az akarnokoknak. Azért osztogat ô. Hideget,meleget. Rokon ô is, szegrôl-végrôl. Egy ragyogó rokon. Minden elvárható fénytmagának követelô rokon. Ez a mûfaj már csak ilyen … De érdekesen izgalmasakterek, amelyek körülveszik! Meddig tart a hatalom? Meddig hat? Igen. Árulkodóa KOMPOZÍCIÓ. Is.Tovább sétált. Mindig különös érzés fogta el, ha a Lángelmé-vel találkozott. Ô nagyon más hatást gyakorolt a Vándorbotra. Lángoló térben élteéletét. Kacskaringós formája, színei a leghidegebb kéktôl az égô vörösig mindigelgondolkodtatták Vándorbotot, a spirálfejût. Volt benne valami ellenállhatatlanlendület. Valami ellentmondást nem tûrô erô. Valami, amitôl Vándorbot mindigkisebbnek érezte magát. Tudta, hogy ez nem lehet önmagában csak Lángelme,ez valami felette létezô erô lehet csak. Talán a TEHETSÉG. Talán az kellett ahhoz,hogy Lángelme létezzen …Vagy artista barátai: Tök (aki fénylik) és II. Pitypang – két világszám a manézsból!Egyensúlyozó mûvészek. Tök fél kézen álló szára fenn a magasban, egy pókhálófinomságú csipke szélén, a lélegzetét visszatartó nézôtér elôtt. Csak mi látjuk se-gítôit, az aranyfonál képében megjelenô Ôrangyalait, akik megóvják a végzetesmegbillenéstôl. És II. Pitypang, a kötéltáncos – ô szintén rokon –, aki elindula végtelen szürkeségbe, hogy egyszer átérjen oda, ahol még senki nem járt, ahová

már a taps sem ér el, ahová már nem holmi sikerekért, hanem csakis saját magá-ért kell átérnie … ahová senki nem lát át, csak a SZEM. Az a SZEM.Azután Peacock és Firework – a Páva és a Tûzijáték. Szeretem ôket, vallja Vándor-bot, a spirálfejû, csupa játék mindkettô … hideg kék színek játéka az egyik, melegvörös-sárgáké a másik. Látom, hogy repülnek felfelé, pukkannak szét a petárdák,majd hogyan hullanak alá fekete-szürke hamutekervényként. Látom a szétfröccse-nô kékeket a tollakon, finoman keveredve a szívárvány éppen oda illô színeivel …Látom. És biztosan tudom az ÖTLET eredetét …A Világítótorony a testvérem, mondja Vándorbot. Minden benne van, mindenjellemzô. A kékes farostégbolt, felhôvel, esôvel-széllel. Ahogy illik egy cúgos ten-gerparton. A csipkeszikla szigetcsúcs. És a torony. Spirálfejû vándorbot-torony,amely önmaga az izzószál, a világító izzószál. Izzítja, fûti ôt a SZERETET, amely-nek létét köszönheti.Vándorbot, a spirálfejû, a hosszú séta végére elfáradt,leült Kinga kertjében, meg-csodálta a szép kék virágokat és visszagondolva útjára rá kellett, hogy döbbenjen:a KÉZ, a SZEM, a TEHETSÉG, az ÖTLETEK, az árulkodó KOMPOZÍCIÓK és azalkotás SZERETETE mind-mind elengedhetetlenül szükségesek ennek a különlege-sen látványos és érdekes világnak a megteremtéséhez, amit nevezzünk egyszerû-en csak ANNASÁGnak …

Végezetül: Hogy a történet kerek legyen, idézek egy kérdô-mondatot a facebooknevû közösségi oldalról: – Ismersz Te egy Kemény Zoltánt? – írta ezt Veveyben Anna és jött rá a válaszSydneybôl, Krisztától:– Igen, az Édesapám …

Köszönöm a türelmüket, a kiállítást megnyitom.