1

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM BOLYAI JÁNOS KATONAI MŰSZAKI KAR

Informatikai tanszék

KATONAI INFORMATIKA II.

Katonai informatikai rendszerek,

alkalmazások

EGYETEMI JEGYZET

Budapest, 2006

2

Írta és összeállította:

Dr. Munk Sándor ezds., egyetemi tanár

Lektorálta:

Péli Péter mk. ezredes

HM HVK Katonai Tervező Főcsoportfőnökség

Informatikai osztály, osztályvezető

© 2006 Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás,

valamint a fordítás jogát, az egyes részeit illetően is.

Kiadja: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

Felelős kiadó: Prof. Dr. Szabó Miklós, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora

Tördelő: Dr. Munk Sándor

Készült a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nyomdájában

Felelős vezető: Kardos István

3

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 5

1. INFORMATIKAI RENDSZEREK FOGALMA, FELÉPÍTÉSE ......................................................... 6

1.1 Informatikai rendszerek fogalma, értelmezése ........................................................ 6

1.1.1 Informatikai rendszerek fogalma, értelmezése a NATO-ban ......................... 7

1.1.2 További katonai informatikai rendszer-fogalmak és értelmezések ............... 11

1.1.3 Általános informatikai rendszertípusok és értelmezések ............................. 17

1.1.4 Informatikai rendszerek alapvető fogalmainak összegzése .......................... 19

1.2 Informatikai rendszerek felépítése, összetevői....................................................... 22

1.2.1 Informatikai rendszerek eszközei ................................................................. 22

1.2.2 Szervezeti informatikai rendszerek és általános felépítésük ........................ 27

1.2.3 Funkcionális informatikai rendszerek és felépítésük ................................... 30

1.2.4 Adattárház-alapú informatikai rendszer-architektúra ................................... 32

1.2.5 Katonai informatikai rendszer-architektúra típusok ..................................... 33

2. INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK ...................................................................................... 36

2.1 Informatikai alkalmazások alapjai ......................................................................... 36

2.1.1 Informatikai alkalmazások fogalma, típusai ............................................... 36

2.1.2 Elosztott alkalmazások és architektúrák ...................................................... 40

2.2 Általános célú alkalmazások .................................................................................. 47

2.2.1 Szöveges dokumentumok, okmányok kezelése ........................................... 48

2.2.2 Kisebb számítások, elemzések végrehajtása ................................................ 51

2.2.3 Nyilvántartások kezelése .............................................................................. 53

2.2.4 Bemutatók, tájékoztatók támogatása ............................................................ 54

2.2.5 Térbeli információk kezelése ....................................................................... 57

2.2.6 Információcsere, információkeresés támogatása .......................................... 60

2.2.7 Munkaszervezés, időtervezés támogatása .................................................... 65

2.2.8 Álló- és mozgóképek, hangfelvételek kezelése ............................................ 67

2.3 Katonai informatikai alkalmazások ....................................................................... 72

2.3.1 Helyzetismeret-alkalmazások ...................................................................... 73

2.3.2 Számvetések, előrejelzések .......................................................................... 83

2.3.3 Csoportmunka-alkalmazások ....................................................................... 89

2.3.4 Számítógépes gyakorlatok, szimuláció ........................................................ 95

3. INFORMATIKAI RENDSZEREK A NATO-BAN ................................................................... 104

3.1 A NATO informatikai rendszerének fogalma, felépítése, összetevői .................. 104

3.1.1 A NATO informatikai rendszerének átfogó felépítése ............................... 105

3.1.2 A NATO informatikai infrastruktúra összetevői ........................................ 107

3.1.3 A NATO Általános Kommunikációs Rendszere ........................................ 110

4

3.2 NATO szervezeti informatikai rendszerek ........................................................... 113

3.2.1 Az ACE ACCIS és a CRONOS rendszerek ............................................... 113

3.2.2 Az ACLANT MCCIS rendszere ................................................................ 117

3.2.3 Bi-SC AIS, NATO informatikai rendszerek integrációja ........................... 120

3.3 NATO funkcionális informatikai rendszerek ....................................................... 123

3.3.1 Légierő informatikai rendszerek a NATO-ban ......................................... 124

3.3.2 Logisztikai informatikai rendszerek a NATO-ban .................................... 129

3.3.3 Hadműveleti és felderítő informatikai rendszerek a NATO-ban ............... 135

3.4 Informatikai rendszerek a NATO tagállamok hadseregeiben ............................. 140

3.4.1 Informatikai rendszerek az Egyesült Államok hadseregében .................... 140

3.4.2 Informatikai rendszerek a brit hadseregben .............................................. 158

3.4.3 Informatikai rendszerek a francia hadseregben ......................................... 162

3.4.4 Informatikai rendszerek a német hadseregben .......................................... 167

3.4.5 Más tagállamok informatikai rendszerei ................................................... 169

3.5 Informatikai rendszerek a Magyar Honvédségben ............................................. 172

3.5.1 A Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépítése ..................... 172

3.5.2 A Magyar Honvédség informatikai rendszerének összetevői ................... 175

3.5.3 A Magyar Honvédség informatikai infrastruktúrája ................................. 188

ÁBRAJEGYZÉK ................................................................................................................... 196

A FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE .............................................................................. 199

5

BEVEZETÉS

A katonai szervezetek – mint bármely más szervezet – vezetéséhez békében és hábo-

rúban egyaránt elengedhetetlen a szükséges információk, illetve az ezeket hordozó

adatok megfelelő helyen és időben, előírt pontossággal és hitelességgel történő ren-

delkezésre állása. Ennek érdekében minden szervezetben folyik a rendeltetésszerű

működéshez szükséges információk és adatok megszerzése, továbbítása, átalakítása,

tárolása és rendelkezésre bocsátása: az információfeldolgozás.

A tudományos-technikai fejlődés, a korszerű informatika eszközök és módszerek

egyre bővülő körével segíti ezt a folyamatot. A fejlett információtechnológiák foko-

zatosan beépülnek az emberi tevékenység minden szférájába. A katonai (ezen belül

a csapat-) vezetés hatékonyságának egyik alapvető, egyre növekvő jelentőségű felté-

tele az informatikai eszközök, eszközrendszerek alkalmazása, szolgáltatásaik széles-

körű igénybevétele.

Jelen jegyzet a katonai informatikai rendszerek és alkalmazások bemutatását tűz-

te ki célul. Ismerteti az informatikai rendszer fogalmának lehetséges értelmezéseit,

ezen belül a NATO által elfogadott és más katonai informatikai értelmezéseket. Tár-

gyalja az informatikai rendszerek felépítését, összetevőit, a szervezeti és a funkcio-

nális informatikai rendszerek fogalmát, bemutatja a korszerű informatikai rendszer-

architektúrákat. Összegzi a NATO informatikai rendszerének alapvető jellemzőit,

ismerteti átfogó felépítését és összetevőit. Ezt követően bemutatja a főbb NATO

szervezeti és funkcionális informatikai rendszereket, valamint röviden egyes NATO

tagállamok főbb informatikai rendszereit. Ismerteti a Magyar Honvédség informati-

kai rendszerének felépítését, főbb összetevőit és az ezt támogató informatikai infra-

struktúrát. Összegzi az informatikai alkalmazások fogalmi alapjait, az alkalmazások

főbb típusait. Végül bemutatja a legfontosabb általános célú alkalmazás-típusokat és

a katonai feladatorientált alkalmazások jellegzetes csoportjait.

6

1. INFORMATIKAI RENDSZEREK FOGALMA,

FELÉPÍTÉSE

1.1 INFORMATIKAI RENDSZEREK FOGALMA,

ÉRTELMEZÉSE

Az informatikai rendszer kifejezés a magyar nyelvben szakmai és köznapi értelem-

ben is széles körben, gyakran használatos, azonban tartalma az idők során folyama-

tos változáson ment át, sőt ugyanazon időben is találkozhatunk különböző értelme-

zéseivel. Elsőként a számítógéppel segített (számítógépes) információs rendszer ki-

fejezés szinonimájaként jelent meg, azóta azonban az információtechnológia fejlő-

désének eredményeként jelentéstartalma több alkalommal is kibővült. Már a foga-

lom értelmezésének részletesebb vizsgálata előtt is megállapítható, hogy az informa-

tikai rendszer kifejezés minden esetben információs tevékenységeket megvalósító,

vagy támogató, valós (működő) technikai rendszerrel kapcsolatban jelent meg.

Az informatikai rendszer fogalma szorosan kapcsolódik a távadatfeldolgozás,

majd a számítógépes hálózatok megjelenéséhez. Ezt megelőzően a számítógéppel

támogatott információfeldolgozás a számítóközpontokban elhelyezett nagyszámító-

gépeken történt, az 1960-as évekig jellemző módon közvetve, kötegelt feldolgozás-

sal, majd az 1970-es évektől az osztott idejű feldolgozási módok és a terminálok

megjelenésével közvetlenül a számítógépterem melletti terminálszobákban. Mindez

azonban még valójában csak számítógép-rendszer volt, nem pedig informatikai

rendszer.

Az informatikai rendszerek első, kezdeti változatának tulajdonképpen a távadat-

feldolgozásra, a szervezeti munkahelyeken megjelenő terminálokon elérhető szol-

gáltatásokra épülő rendszereket tekinthetjük, amelyek tipikus példáját a repülőtéri

helyfoglaló rendszerek szolgáltatták. A személyi számítógépek és a számítógép-há-

lózatok 1980-as években történő megjelenésével aztán a "központi számítógép és

termináljai" modellt fokozatosan felváltotta a hálózatba kapcsolódó, egymással terv-

szerű módon együttműködő informatikai eszközök egységes rendszere. Ezek első-

ként egy adott szakterület tevékenységét, funkcióit támogatták, majd fokozatosan

összekapcsolódtak egy szervezet integrált informatikai rendszerébe.

A továbbiakban sorra vesszük az informatikai rendszerekkel kapcsolatos fogalmi

alapokat a NATO-ban, a katonai informatikai szakterületen, majd az informatikában

általában. Ezt követően és ezekre épülően kerülnek összegezésre az alapvető fogal-

mak és értelmezésük.

7

1.1.1 Informatikai rendszerek fogalma, értelmezése a NATO-

ban

Az információs tevékenységeket megvalósító technikai rendszerekhez kapcsolódó,

alapvető NATO fogalmak közé az information system, communication system, illet-

ve a communication and information systems fogalmak tartoznak, amelyek definíci-

óinak a NATO szabályozókban előforduló különböző változatai a következők:

"information system (IS): Eszközök, módszerek és eljárások, illetve

működtető személyzet, információfeldolgozási funkciók megvalósí-

tására létrehozott rendszere.

Megjegyzések:

1.) Példák 'információs' rendszerekre: command and control information sys-

tem, management information system, beleértve az irodaautomatizálást is.

2.) Egy 'információs' rendszernek lehetnek az információfeldolgozást támogató

információtovábbítási funkciói is (pld. az 'információs' rendszer egy helyi háló-

zathoz tartozó számítógépei között)."1

"communication system (CS): Eszközök, módszerek és eljárások, il-

letve működtető személyzet, információátviteli funkciók megvalósí-

tására létrehozott rendszere.

Megjegyzés: Egy 'kommunikációs' rendszernek lehetnek az információtovábbí-

tást támogató információtárolási és -feldolgozási funkciói is."2

"communication and information systems (CIS): A kommunikációs

és az információs rendszerek – eszközök, módszerek és eljárások, il-

letve működtető személyzet információátviteli, illetve információ-

feldolgozási funkciók megvalósítására létrehozott rendszereinek –

összefoglaló megnevezése."3

"communications and information system: Eszközök, módszerek és

eljárások, illetve működtető személyzet meghatározott információto-

vábbítási és információfeldolgozási funkciók megvalósítására létre-

hozott rendszere."4

"communication and information systems (CIS): A kommunikációs

és az információs rendszerek összefoglaló megnevezése."5

A hivatkozott szabályozókban szereplő fenti három fogalom magyar megnevezé-

sére több változattal is találkozhatunk. A NATO kézikönyvek ezen kifejezések for-

1 AAP-31(A), AAP-6(2005) [Az AAP-31(A)-ban szereplő definíció a korábbi változattól csak egy stilisztikai módo-

sításban, egy hivatkozásban (ADatP-2 01.NN.39) és a két megjegyzésben tér el. Az AAP-6 fogalomjegyzékbe a

megjegyzések nélkül 2002.10.14.-i dátummal került be]. 2 AAP-31(A), AAP-6(2005) [Az AAP-31(A)-ban szereplő definíció a korábbi változattól csak a megjegyzésben tér

el. Az AAP-6 fogalomjegyzékbe 2002.09.29.-i dátummal és egy további megjegyzéssel kiegészítve került be (A

megjegyzés: Egy 'kommunikációs' rendszer kommunikációs lehetőséget biztosít felhasználói között és magában

foglalhat átviteli rendszereket, kapcsoló rendszereket, illetve felhasználói rendszereket)]. 3 AJP-01(B), 13-1.o. 4 AAP-6(V), 2-C-8.o. (1/11/90); AJP-01(B), 13-1.o. 5 AAP-31(A), AAP-6(2005) [Az AAP-6 fogalomjegyzékbe 2002.05.29.-i dátummal került be és váltotta fel az előzőek-

ben ismertetett változatot].

8

dításakor az 'információs', illetve a 'távközlési' (ritkábban a 'híradó', 'hírközlési', vagy

'összeköttetési') jelzőket használják.6 Az AAP-31 magyar fordítása ugyanerre az 'in-

formatikai' és 'információs', illetve a 'híradó' kifejezéseket tartalmazta (utóbbiakat el-

térő módon a CIS, illetve IS fogalmak esetében). Végül az AJP-01(A) változat ma-

gyar fordításában a 'távközlési' és a 'tájékoztató' jelzők szerepeltek. A magyar kato-

nai szakirodalomban emellett egyre gyakrabban találkozhatunk a 'kommunikációs'

jelző alkalmazásával is. A Magyar Honvédség 2002 végére kidolgozott alapvető

doktrínáiban7 az 'informatikai rendszer', a 'híradó rendszer', illetve a 'híradó és infor-

matikai rendszerek' kifejezések kerültek elfogadásra és alkalmazásra.

Az információs rendszer és az informatikai rendszer kifejezések a Magyar Hon-

védségen belül a korábbiakban eltérő tartalmú fogalmakat jelöltek. Az informatikai

rendszer kifejezéssel a katonai informatika egy adott szervezet egészére, információ-

feldolgozási folyamataira és tevékenységeire, az ezt támogató eszközrendszerre és a

közreműködő személyzetre vonatkozó fogalmat jelölt8, míg információs rendszer

alatt ezzel szemben a szervezet(ek) egységes információfeldolgozási rendszerének

egy részrendszerét – funkcionális szempontok által összetartozó információs tevé-

kenységek, valamint az ezek megvalósítását támogató erőforrások összességét – ér-

tette.9

A NATO szóhasználatban is kimutatható ez a tartalmi kettősség, ugyanis az in-

formation system (IS) kifejezés egyaránt használatos egy teljes szervezet(rendszer)

egységes 'informatikai rendszerének' megjelölésére (pld. ACE ACCIS – Automated

Command and Control Information System), illetve egyes funkcionális alrendszerek

megnevezésére (pld. JOIIS – Joint Operations & Intelligence Information System),

vagy ezek típusmegjelölésére.

Mindezek alapján a magyar katonai informatikai terminológiában célszerű meg-

tartani mindkét fogalmat (annak ellenére, hogy nem tartozik hozzájuk eltérő angol

megnevezés), mert így eltérő kifejezéssel lehet megjelölni a Magyar Honvédség,

vagy a 48. harckocsi zászlóalj informatikai rendszerét, illetve a Költségvetési Gaz-

dálkodási Információs Rendszert, vagy egy konkrét pénzügyi információs rendszert.

Ez azzal a következménnyel jár, hogy konkrét angol megnevezések magyarra fordí-

tása során a tartalom alapján kell eldönteni, hogy melyik magyar kifejezés használa-

ta a megfelelő. Az ellenkező irányú fordítás során hasonló probléma nem merül fel,

legfeljebb egyes esetekben megfelelő jelzők – (organizational) information system,

vagy (functional) information system – alkalmazása válhat szükségessé.

A híradó és informatikai rendszerek (CIS) kifejezés értelmezéséhez kapcsolódó-

an a bemutatott meghatározásokból is megállapítható, hogy ez két különböző fogal-

mat is takar: egyrészt a híradó (kommunikációs) rendszerek és az informatikai rend-

szerek összefoglaló megnevezésére, másrészt az integrálódásuk következtében kiala-

kuló rendszerek megnevezésére szolgál. A kétféle rendszertípus integrációs folya-

6 NATO kézikönyv, 3. kiadás (1977), 129-130.o., 162.o., 185.o. 7 A Magyar Honvédség összhaderőnemi doktrínája (2002. október), illetve A Magyar Honvédség összhaderőnemi

vezetési doktrínája (2002. november). 8 MH Informatikai Szabályzata, 6. pont [8.o.] 9 MH Informatikai Szabályzata, 8. pont [8.o.]

9

matának lezáródásáig értelemszerűen mindkét értelmezésnek helye van, tehát a meg-

felelő fogalom meghatározása is kettős tartalommal célszerű.

A katonai informatikai rendszereknek a korábbiakban két alapvető típusa jelent

meg, amelyek mind funkcióikban, mind technikai megvalósításukban eltértek egy-

mástól. Ezek megnevezése a NATO informatikai terminológiában management in-

formation system 'vezetői információs rendszer', illetve command and control infor-

mation system 'vezetési és irányítási információs rendszer' volt. Ez utóbbihoz szoro-

san kapcsolódik a command and control communication system fogalom is. A három

definíció az AAP-31(A) kiadványban a következő:

"management information system (MIS): Egy szervezet vezetésének

döntéshozatali tevékenységét támogató információfeldolgozási rend-

szer.

Megjegyzések:

1.) A NATO-ban MIS alatt olyan rendszert értenek, amely például erőforráske-

zelési (védelmi tervezési, haderőtervezés és költségvetési), adminisztrációs és

irodaautomatizálási, válságkezelési, kockázatelemzési funkciókat támogat.

2.) Egy C2IS információcsere céljából összekapcsolható egy MIS rendszerrel."

"command and control information system (C2IS, CCIS): A katonai

vezető szervek [katonai] vezetési tevékenységét támogató informati-

kai rendszer.

Megjegyzések:

1.) A C2IS és C2CS rendszerek egymás kiegészítői.

2.) Korábbi NATO dokumentumokban a 'command, control and information

system (CCIS)' kifejezés 'doktrínából, eljárásokból, szervezeti felépítésből, sze-

mélyi állományból, eszközökből és létesítményekből és híradásból álló integrált

rendszer, és amely a vezetés minden szintje számára biztosít időszerű, megfele-

lő adatokat a tervezés, vezetés és ellenőrzés végrehajtásához' értelmezéssel volt

használatban. A CCIS kifejezés alkalmazása kerülendő.

3.) Az 'automated command and control information system (ACCIS)' kifejezés

használata általános értelemben – egy olyan C2IS rendszer megjelölésére,

amely automatizált – kerülendő."

"command and control communication system (C2CS): A katonai

vezetők (vezető szervek) között a [csapat]vezetési információk to-

vábbítását biztosító kommunikációs rendszer.

Megjegyzés: A C2CS a C2IS kiegészítője és különbözik a C3 rendszertől."

A két előbbi fogalom szakszerű megnevezésére az előzőekben használt szósze-

rinti fordítások helyett első változatban több jelzőpár is elképzelhető: béke(vezetési)

– háborús (vezetési); politikai – katonai; felsővezetési – csapatvezetési. Ezek egy

korábbi időszakban és helyzetben még megfelelőek lettek volna, de napjainkra már

egyik sem igazán alkalmas a tartalom megjelölésére.

Az első fogalom értelmezése az informatikai szakirodalomban egy olyan rend-

szer, amely a szervezet különböző funkcionális területein működő információs rend-

10

szerek adataiból válogatja ki, összegzi, állítja elő és bocsátja a vezetők számára a te-

vékenységükhöz szükséges információkat. Ez az értelmezés pontosan megegyezik a

bemutatott definícióval, de nem igazán esik egybe a fogalomhoz fűzött első meg-

jegyzéssel. Mindezek alapján a fogalom célszerű magyar megnevezése: igazgatási

informatikai rendszer.

A második fogalom sajátossága (mindenekelőtt a command and control jelzőből

kiindulva), hogy az adott informatikai rendszer mindenekelőtt a katonai műveletek

végrehajtásának támogatását szolgálja, legyenek ezek háborús katonai műveletek,

vagy nem háborús, válságreagáló műveletek. Ennek megfelelően a célszerű magyar

megnevezés a műveleti informatikai rendszer lehet.

A bemutatott fogalmak közötti összefüggéseket egy NATO előadás a következő

ábra formájában összegezte10

:

híradó és informatikai

rendszerek (CIS)

felhasználói

erőforrástartomány

hálózati

erőforrástartomány

informatikai

rendszerek (IS)

kommunikációs

rendszerek (CS)

MIS C2IS

általános célú

szegmens

speciális célú

szegmens

1.1.1 ábra: Híradó és informatikai rendszerek11

A két új – a magyar katonai informatikában korábban nem használt – fogalom beve-

zetéséhez kapcsolódóan azt a tendenciát is figyelembe kell venni, hogy a gyakorlat-

ban megkezdődött a két rendszertípus integrálódása, összeolvadása, vagyis a jövő-

ben a két típus önálló formájában várhatóan el is fog tűnni, funkcióik egy egységes

informatikai rendszer keretében jelennek majd meg. Ez a közeljövőben várhatóan

elvezet majd ezen fogalmak elavulásához, alkalmazásuk megszűnéséhez. Bizonyos

értelemben ez a helyzet már a mai időszakot is jellemzi.

A NATO értelmezés szerint a híradó és informatikai rendszerek egy általánosabb

fogalom, a C3 systems (C3S) – leggyakoribb magyar fordításai szerint 'C3 rendsze-

rek', illetve a 'konzultációs, vezetési és irányítási rendszerek'12

– altípusait alkotják.13

10 A felhasználói erőforrástartomány, hálózati erőforrástartomány, általános célú szegmens, speciális célú szegmens

fogalmak értelmezését lásd később. 11 Forrás: STUGARD: Information systems in support of command and control, 16. dia. 12 NATO kézikönyv, 212.o. 13 A C3 (Consultation, Command and Control) kifejezés értelmezésével részletesebben az 1.2.3 pont foglalkozik.

11

Bár ez a fogalom jelenleg (2003-ban) nem szerepel sem az AAP-31, sem az AAP-6

fogalomjegyzékekben, alapvető szerepet játszik a katonai informatikai terminológi-

ában.

A fogalom tartalma mindenekelőtt a NATO C3 Testület hatáskörét szabályozó

okmány, valamint egyes NATO továbbképzési előadások alapján, illetve a NATO

C3 Szervezet felépítésére támaszkodva határozható meg. A szabályozó okmány sze-

rint "a C3 rendszerek közé a politikai konzultáció, a válságkezelés, a polgári ve-

szélyhelyzeti tervezés, illetve a katonai vezetés és irányítás minden szintje számára

szükséges kommunikációs rendszerek, információs rendszerek, érzékelő és riasztási

rendszerek, navigációs és azonosítási rendszerek és ezek létesítményei tartoznak."14

Egy előadás szerint pedig "a C3 rendszerek a C3 funkciók támogatására szolgáló

rendszerek, amelyeknek a 'híradó és informatikai rendszerek' (CIS) egy részét képe-

zik".15

A hivatkozott szabályozó okmányból és előadásból16

, illetve a NATO C3 szerve-

zet (NC3O) felépítéséből17

levezethető módon a C3 rendszerek közé – a már bemu-

tatott communication and information systems mellett – a sensor and warning sys-

tems ('érzékelő és riasztási rendszerek'), navigation[al] systems ('navigációs rendsze-

rek'), identification systems ('azonosítási rendszerek'), valamint ezek létesítményei

tartoznak. Ebben a körben a C3 szakterülethez kapcsolódóan nem szerepelnek, de

logikailag ide sorolandók a fegyver(rendszer) irányító rendszerek is. A felsorolt

rendszertípusok részletesebb bemutatására egy másik jegyzetben18

kerül majd sor.

1.1.2 További katonai informatikai rendszer-fogalmak és ér-

telmezések

Az információs tevékenységeket megvalósító, támogató rendszerekkel kapcsolatban

számos további fogalommal, kifejezéssel találkozhatunk, többek között az Egyesült

Államok hadseregének szabályozóiban, valamint a katonai informatikai szakiroda-

lomban.

Az Egyesült Államok hadserege alapvető fogalomjegyzékében (JP 1-0219

), illetve

a katonai informatikai szakterület alapvető doktrinális okmányában (JP 6-020

) a kö-

vetkező meghatározásokkal találkozhatunk:

"information system (IS): információk gyűjtését, feldolgozását, táro-

lását, továbbítását, megjelenítését, rendelkezésre bocsátását és keze-

14 Terms of Reference for the NATO C3 Board, I. 1. (a) - 1.o. [Megjegyzés az eredetiben: Az NC3B felelőssége az

érzékelő és riasztási rendszerek esetében a kapcsolódó kommunikációs infrastruktúra, illetve 'híradó és infor-

mációs rendszerek' elvi kérdéseire korlátozódik.] 15 TURAN: Introduction to the NATO C3 community, 4. dia. 16 TURAN: i.m., 5. dia. 17 Például a NC3B nyolc albizottságából a négy utóbbi (Összhaderőnemi C3 követelmények és elvek; Interoperabili-

tás; NATO frekvenciagazdálkodás; Információvédelem; Információs rendszerek; Kommunikációs hálózat; Azo-

nosítás; Navigáció) bár ebből hiányoznak az érzékelő és riasztási rendszerek. 18 Katonai informatika III., A katonai informatika eszközrendszere. 19 Joint Publication 1-02, Department of Defense Dictionary of Military and Associated Terms [Katonai és kapcso-

lódó kifejezések szótára] (2001). 20 Joint Publication 6-0, Doctrine for Command, Control, Communications, and Computer (C4) Systems Support to

Joint Operations [Összhaderőnemi műveletek 'informatikai' támogatásának doktrínája] (1995).

12

lésére szolgáló infrastruktúra, szervezet, működtető személyzet és

összetevők teljes együttese."21

"command, control, communications, and computer (C4) systems:

doktrína, eljárások, szervezeti struktúrák, működtető személyzet,

eszközök, létesítmények és kommunikációs képességek integrált

rendszere, amelynek rendeltetése egy parancsnok vezetői funkciói-

nak támogatása katonai műveletekben."22

Említést érdemel, hogy a JP 1-02 nem tartalmazza a communication system fogalmat

(bár két másik fogalom meghatározásában előfordul) és hogy az information system

fogalom sem szerepel a JP 6-0-ban, forrásául az információs műveletekkel foglalko-

zó doktrínális kiadvány (JP 3-1323

) szolgál.

Az information system fogalom további dokumentumokban is előfordul, az első

példa egy működő rendszert írja le, míg a második lényegében magát az információ-

feldolgozási folyamatot takarja.

"Információk, információtechnológiai és személyi erőforrások ösz-

szessége, amely adatokat gyűjt, feljegyez, feldolgoz, tárol, továbbít,

visszakeres és megjelenít manuálisan vagy különböző mértékben

automatizáltan."24

"Információk gyűjtésének, feldolgozásának, karbantartásának, to-

vábbításának és rendelkezésre bocsátásának szervezett, meghatáro-

zott eljárásoknak megfelelő – automatizált vagy manuális – rend-

je."25

Az eddigiek mellett az automatizált információs rendszer (automated informa-

tion system – AIS) fogalom és meghatározása az 1990-es évek dokumentumaiban

több – bár tartalmilag lényegében megegyező – változatban szerepelt, amelyet a kö-

vetkező definíció szemléltet:

"Számítógépes hardver, szoftver, kommunikációs képességek, infor-

mációtechnológia, működtető személyzet és más erőforrások ösz-

szessége, amely információkat gyűjt, feljegyez, tárol, továbbít, visz-

szakeres és megjelenít. Állhat csak hardver, csak szoftver elemekből

vagy a kettő kombinációjából. Nem tartoznak ide azok a számítógé-

pes (hardver és szoftver) erőforrások, amelyek a fegyverrendszerek-

nek fizikailag részét képezik, azokhoz tartoznak, vagy hatékony al-

kalmazásukhoz lényegesek; illetve azok alkalmazására történő spe-

ciális felkészítés, szimuláció, tesztelés, karbantartás és beállítás,

vagy azok kutatása és fejlesztése során kerülnek felhasználásra"26

21 Joint Pub 1-02 (2001), 203.o. 22 Joint Pub 1-02 (2001), 80-81.o.; Joint Pub 6-0, Glossary, GL-5.o. A Joint Pub 1-02 tartalmaz egy harcászati szintű

változatot is (tactical C4 systems). 23 Joint Publication 3-13, Joint Doctrine for Information Operations [Információs műveletek összhaderőnemi doktrí-

nája] (1998). 24 DoD Directive 8320.1, DoD Data Administration [Védelmi Minisztériumi adatadminisztráció] (1991), 11.o. 25 DoD Directive 8320.1-M-1, Data Standardization Procedures [Adatszabványosítási eljárások] (1998), 15.o. 26 Global Combat Support System Capstone Requirements Document (2000), Terms and definitions, 84.o.;

13

Mint látható, a fenti kifejezés lényegében a számítógéppel támogatott (számítógé-

pes) információs rendszer fogalom szinonímájának tekinthető, azzal a különbséggel,

hogy a katonai gyakorlatban ezek köréből különböző okokból kizárásra kerültek a

fegyver(rendszer) irányítási rendszerek, valamint az ezekhez kapcsolódó kiképzési

és kutatás-fejlesztési (pld. szimulációs) rendszerek.

A C4 rendszerek helyét, szerepét és értelmezését a JP 6-0 dokumentum részlete-

zi. Ennek megfelelően a C4 rendszerek magukban foglalják a vezetési folyamat

megvalósításához szükséges híradó rendszereket és számítógépes rendszereket is. A

C4 rendszerek egy nagyobb rendszer, a vezetéstámogató rendszer részét, annak in-

formációcserét és döntéselőkészítést támogató alrendszerét képezik.

A vezetéstámogató rendszer (command and control support system – C2SS) az

a legtágabb értelemben vett rendszer, amely a parancsnokot támogatja a vezetés és

irányítás megvalósításában. Rendeltetése, hogy gyűjtse, továbbítsa, feldolgozza, il-

letve védje a vezetéshez és működéshez szükséges információkat, valamint akadá-

lyozza az ellenség hasonló tevékenységét, korlátozza ilyen irányú képességeit. A ve-

zetéstámogató rendszert a feladatnak megfelelően biztosított és megszervezett veze-

téstámogató (különböző típusú felderítő, híradó, informatikai, tűztámogatás koordi-

náló, légtér-irányító, elektronikai harc, álcázó és megtévesztő, stb.) erők építik ki és

működtetik. A rendszer helyét és szerepét a következő ábra szemlélteti.

Szembenálló

erők

Parancsnok

Visszacsatolás

Vezetés

Saját erők

Jelentések

Parancsok

eloszt gyűjt

feldolgoz és továbbítgyűjt eloszt

felderít véd

Vezetéstámogatórendszer

inf.

inf.

inf.

inf.

inf.

inf.

1.1.2 ábra: Vezetéstámogató rendszer helye és szerepe27

A C4 rendszer a vezetéstámogató rendszer részét, annak információcsere és döntés-

támogató alrendszerét képezi. Rendeltetése, hogy minden szintű és funkciójú pa-

rancsnok (vezető) számára biztosítsa az időszerű és megfelelő adatokat, információ-

kat tevékenységeik tervezéséhez, irányításához és ellenőrzéséhez. Alapvető célja:

CJCS Instruction 6212.012A, Compatibility, Interoperability, and Integration of Command, Control, Communica-

tions, Computers, and Intelligence Systems [C4I rendszerek kompatibilitása, interoperabilitása és integrációja] (1995);

DoD Directive 8210.1, Life-cycle Management of Automated Information Systems (AIS) [Automatizált informá-

ciós rendszerek (AIS) életciklus-kezelése] (1993). 27 Forrás: Joint Pub 6-0, I-2.o.

14

- a tevékenységek összhangjának biztosítása;

- a haderő képességei teljeskörű kihasználásának elősegítése;

- a kritikus információk megfelelő helyre juttatása;

- az információk szintetizálása (fúziója).

A tevékenységek összhangjának biztosítása érdekében a C4 rendszernek támo-

gatnia kell, hogy a haderő és az együttműködő szervezetek parancsnokai, illetve más

kulcsfontosságú személyei megismerhessék, összehangolhassák benyomásaikat, vé-

leményüket és elképzeléseiket.

A haderő képességei teljeskörű kihasználásának biztosítása érdekében a C4 rend-

szernek az emberi érzékszervek és gondolkodás kiterjesztéseként kell működnie. Tá-

mogatnia kell az embereket az észlelésben, reagálásban és a döntéshozatalban, hogy

képesek legyenek hatékonyan tevékenykedni gyors ütemű tevékenységek során is.

A kritikus információk megfelelő helyre juttatása érdekében a C4 rendszernek

gyorsan kell reagálnia az információ-igényekre és az információkat el kell juttatnia

azokra a helyekre, ahol szükség van rájuk. Mindez csökkenti az átfutási időt, sőt a

híradó rendszer terhelését is.

Az információk szintetizálása (fúziója) segítségével biztosítható a C4 rendszerek

legfőbb célja: a harcolók igényeit kielégítő, pontos kép kialakítása a harcmezőről. A

szintetizálás során létrehozott megfelelő minőségű információ növeli a tevékenysé-

gek összhangját, csökkenti a bizonytalanságot, ezzel képessé teszi a haderőt, hogy

képességeit a legteljesebben kihasználja és hatékonyan hajtsa végre a (had)művele-

tet.

Az említett kiadványok mellett a különböző szintű, különböző időpontokban, kü-

lönböző haderőnemek (szervezetek) által kibocsátott szabályozókban és dokumentu-

mokban további – hasonló, vagy kapcsolódó tartalmú – rendszer-megnevezés fogal-

mak találhatók. Ezek közé tartoznak többek között a következők:

"command, control, communications, and intelligence (C3I) sys-

tems: híradó, automatizált információs, felderítő rendszerek, vagy

eszközök, amelyek a parancsnokot segítik a csapatok tevékenységé-

nek tervezésében, irányításában és ellenőrzésében."28

"command, control, communications, computer, and intelligence

(C4I) systems: bármely rendszer, amely a következőket vagy azok

egy részét megvalósítja – kommunikációs, automatizált információs,

illetve felderítő rendszer vagy eszköz, amely a parancsnokot segíti a

csapatok tevékenységének tervezésében, irányításában és ellenőrzé-

sében. A C4I rendszerek elemei: hardver, szoftver, működtető sze-

mélyzet, berendezések és eljárások. Ezek a rendszerek az informáci-

ók gyűjtésére, előállítására, tárolására, megjelenítésére és rendelke-

zésre bocsátására létrehozott információfeldolgozási és információ-

28 Forrás: DoD Instruction 4630.8, Procedures for Compatibility, Interoperability, and Integration of Command,

Control, Communications, and Intelligence (C3I) Systems [A vezetési, irányítási, híradó és felderítő (C3I) rend-szerek kompatibilitási, interoperabilitási és integrációs eljárásai], 2. számú melléklet (1992).

15

továbbítási rendszerek, valamint az információk (adatok) integráció-

ját jelentik."29

A fenti fogalmak mellett találkozhatunk a C4ISR rendszerek kifejezéssel is,

amelynek az alapját a következő meghatározás szolgáltatja:

"command, control, communications, computers, intelligence, sur-

veillance and reconnaissance (C4ISR): a vezetési rendszerhez és a

felderítési szakterülethez kapcsolódó valamennyi rendszer és funk-

ció leírására használt kifejezés."30

A felsorolt, egyre bővülő tartalmat reprezentáló rendszertípusok közötti össze-

függéseket és kapcsolatokat a következő ábra szemlélteti.

Communications (híradás)

Computers (informatika)

Intelligence (hírszerzés)

Surveillance (megfigyelés)

Reconnaissance (felderítés)

C3

C4

C4I

C4ISR

ISR

C2

Command

& Control(vezetés)

1.1.3 ábra: Informatikai rendszerekkel kapcsolatos fogalmak struktúrája31

A XXI. századi hadműveleti és katonai informatikai jövőképek alapvető összete-

vőjét képezik az információs tevékenységek végrehajtását megvalósító, vagy támo-

gató globális rendszerek kialakítására irányuló elképzelések. Az interoperábilis in-

formatikai rendszerek összekapcsolására épülő globális informatikai infrastruktúra

(globális háló – Global Grid) fogalma elsőként az "Informatika a harcos számára"32

koncepcióban jelent meg, amelyet 1992. júniusában fogadott el a Vezérkari Főnökök

Egyesített Bizottságának J-6 Csoportfőnöksége.

A grid (hálózat, rács) kifejezés megjelenése ebben a megnevezésben egy új típu-

sú rendszerfelépítésre utal. Az informatikai, számítástechnikai szakirodalomban

egyre gyakrabban előforduló grid kifejezés általában egy olyan rendszer-architektú-

rát jelöl, amelyhez különböző hardver, szoftver és információs erőforrások csatla-

koztathatók és amely biztosítja a rendelkezésre álló erőforrások könnyű konfigurálá-

sát és ezzel új funkcionalitás kialakítását. Egy grid lényegében egy olyan infrastruk-

29 CJCS Instruction 6212.012A, Compatibility, Interoperability, and Integration of Command, Control, Communica-

tions, Computers, and Intelligence Systems [A vezetési, irányítási, híradó, számítógépes és felderítő rendszerek kompatibilitása, interoperabilitása és integrációja] (1995).

30 Concept for Future Joint Operations, 83.o. 31 Alapul felhasznált forrás: Concept for Future Joint Operations, Figure 14, 85.o. 32 C4I for the Warrior (C4IFTW).

16

túrát képez, amely lehetővé teszi információs, számítási, vagy más erőforrások glo-

bális integrációját.

A grid kifejezés olyan hagyományos rendszerek angol megnevezéséből szárma-

zik, mint az elektromos hálózat, vagy a szállítási hálózat és annak alhálózatai (közút-

hálózat, vasút-hálózat, csővezeték-hálózat, stb.). Az elektromos hálózat összekap-

csolja az áramot szolgáltató forrásokat (erőműveket) és különböző kiegészítő szol-

gáltatások révén (pld. terhelés-elosztás) biztosítja az elektromos áram elosztását,

széleskörű elérését. A szállítási hálózat hasonlóképpen kapcsolja össze az anyagi ja-

vak és szolgáltatások forrásait és biztosítja ezen javak és szolgáltatások elosztását,

széleskörű hozzáférhetőségét.

A grid architektúra alapvető elemét képezi az 1990-es évek végén megjelent há-

lózat-központú hadviselés (Network-Centric Warfare) koncepciónak is33

. A hálózat-

központú hadviselés alapját informatikai szempontból a különböző funkcionális ré-

tegekbe szervezett (rendezett) rendszerelemek képezik, amely rétegek mindegyike

egy speciális hálózatot (grid-et) alkot. A koncepcióban szereplő három alapvető ré-

teget az alapvető infrastruktúrát képező informatikai infrastruktúra (information

grid), valamint az erre épülő információgyűjtő alrendszer (sensor grid) és a feladat-

végrehajtó alrendszer (engagement/shooter grid) képezi.

A Globális Informatikai Hálózat (Global Information Grid) meghatározását,

alapvető jellemzőit egy 2000-ben kiadott katonai informatikai jövőkép34

tartalmazza.

Az ebben foglaltak szerint:

"A Globális Informatikai Hálózat globálisan összekapcsolt informá-

ciós képességek, folyamatok és működtető személyzet összessége,

amelynek rendeltetése információk gyűjtése, feldolgozása, tárolása,

rendelkezésre bocsátása (elosztása) és kezelése a harcolók, a politi-

kai vezetés és a támogató szervezetek igényeinek megfelelően."35

A Globális Informatikai Hálózat alapvető rendeltetése, hogy megteremtse az in-

formációs fölény megteremtéséhez szükséges hálózat-központú infrastruktúrát. A

rendszer magában foglal minden birtokolt, vagy bérelt kommunikációs és számítás-

technikai rendszert és szolgáltatást, szofvert, alkalmazásokat, adatokat és biztonsági

szolgáltatásokat. A rendszer által nyújtott szolgáltatások elérhetők mindenütt: bázi-

sokon, állomáshelyeken, táborokban, helyőrségekben, létesítményekben, mobil plat-

formokon, települési helyeken. A rendszer emellett kapcsolódási lehetőségeket (in-

terfészeket) biztosít koalíciós, szövetségi, valamint más – nem védelmi minisztériu-

mi – felhasználóknak és rendszereknek. A fentiekből láthatóan a GIG lényegét te-

kintve az Egyesült Államok hadseregének egységes, globális (szervezeti) informati-

kai infrastruktúrája.

33 Lásd például CEBROWSKI-GARSTKA: Network-Centric Warfare: Its Origin and Future. (1998); ALBERTS-GARST-

KA-STEIN: Network Centric Warfare, Developing and Leveraging Information Superiority. (1999) 34 Enabling the Joint Vision [Az összhaderőnemi jövőkép feltételeinek megteremtése] (2000). 35 Enabling the Joint Vision, 1.o.

17

1.1.3 Általános informatikai rendszertípusok és értelmezé-

sek

A szervezeten belüli funkcionális informatikai (információs) rendszertípusok

egy korai csoportosítását az Encyclopaedia Britannica36

tartalmazza, amely ezen

rendszereket három nagy kategóriába – a vezetés-orientált, az adminisztráció-orien-

tált, illetve az alaprendeltetés-orientált rendszerekbe – csoportosítja.

A vezetés-orientált (management-oriented) információs rendszerek – amelyre

példaként a katonai alkalmazás vezetési és irányítási (command-and-control) infor-

mációs rendszereit (CCIS) említi – elsősorban a felső vezetés döntéseinek előkészí-

tését szolgálják. Ezen rendszerek elsősorban a szervezet belső állapota és a működé-

si környezet kulcsfontosságú jellemzőinek gyűjtésére és szintetizálására összponto-

sítanak. A jellemző alkalmazás-típusok gyakran a modellezés és a szimuláció esz-

köztárára épülnek. Ide tartoznak a döntéstámogató alkalmazások is.

Az adminisztráció-orientált (administration-oriented) információs rendszerek –

melyeket vezetői információs rendszereknek (MIS) is neveznek – elsősorban a szer-

vezeti erőforrások nyilvántartására és kezelésére összpontosítanak. Ezek alapján lát-

ják el a felső vezetést aggregált adatokat tartalmazó jelentésekkel. Ezen rendszerek

tipikus alkalmazásai pld. a pénzügyi, személyügyi, gazdálkodási, projekt-tervezési

alkalmazások, illetve az irodaautomatizálás alkalmazásai. A vezetés-orientált infor-

mációs rendszerek tekinthetők az adminisztráció-orientált rendszerek egy továbbfej-

lődési irányának is.

Végül a működés-orientált (service-oriented) információs rendszerek a szervezet

alapvető működési folyamatainak (termelés, szolgáltatás, stb.) támogatására össz-

pontosítanak. Ezek a rendszerek az előző két kategóriával szemben már jelentős

mértékben függnek az alaprendeltetéstől, így jellemzőik is sokrétűek. Ide sorolhatók

például a számítógéppel segített tervezés (Computer Aided Design – CAD), a számí-

tógéppel segített gyártás (Computer Integrated Manufacturing – CIM), vagy bizo-

nyos értelemben a katonai alkalmazásban a fegyverirányítási alkalmazások.

A funkcionális informatikai rendszerek szélesebb körben elfogadott osztályozása

két nagy csoportra – a működés-orientált (működés-támogató), illetve a vezetés-ori-

entált (vezetés-támogató) rendszerek csoportjára – épül. A szakirodalomban a két

csoportnak különböző megnevezéseivel is találkozhatunk: 'működési' és 'informáci-

ós' (operational ~ informational); működés-támogató és vezetés-támogató (operation

support ~ management support) rendszerek.

A működés-orientált informatikai rendszerek a szervezet "mindennapi" mű-

ködését támogatják. Gazdálkodó szervezetek esetében ide tartoznak az olyan hagyo-

mányos rendszerek, mint: rendelésfelvétel, készletnyilvántartás, gyártástámogatás,

bérelszámolás, könyvelés, stb. Igazgatási szervezetek esetében ebbe a csoportba el-

sősorban az ügyiratkezelő és nyilvántartó, illetve a hatáskörükbe tartozó adatokat

kezelő (nyilvántartó, naprakészen tartó, rendelkezésre bocsátó) rendszereket sorol-

36 Lásd: New Encyclopaedia Britannica, Macropeadia 21. kötet, 563-565.o.

18

hatjuk. A működés-orientált informatikai rendszerek jelentőségét mutatja, hogy gya-

korlatilag minden szervezetben elsőként ezek jelentek meg (ezek voltak az első szá-

mítógépes rendszerek).

A támogatott működési folyamat jellegétől függően a működés-orientált rendsze-

rek tovább is osztályozhatók. A tranzakció-feldolgozó rendszerek (transaction pro-

cessing systems) a szervezeti események kezeléséhez kapcsolódó feladatokat támo-

gatják37

, a folyamat-irányító rendszerek (process control systems) a gyártási folya-

matokhoz kapcsolódó információk kezelését szolgálják, végül az irodaautomatizálá-

si rendszerek (office automation systems) az iroda munka végzéséhez nyújtanak se-

gítséget.

A vezetés-orientált informatikai rendszerek a szervezetben folyó tervezési,

előrejelzési és menedzsment funkciókat támogatják. Gazdálkodó szervezetek eseté-

ben ilyenek pld. a piackutatás, pénzügyi elemzés, mérnöki tervezés, stb. Ezen rend-

szerek rendeltetése elsősorban az adatok elemzése, a vezetői döntések támogatása,

hozzájárulás annak meghatározásához, hogyan működjön a szervezet a közelebbi és

távolabbi jövőben. A vezetés-orientált informatikai rendszerek általában abban is el-

térnek a működés-orientált rendszerektől, hogy azok szűkebb szakterületre irányult-

ságával szemben több különböző szakterületre is kiterjednek, azok működési adatai-

nak széles körét használják fel.

A vezetés-orientált informatikai rendszerek között a idők során különböző típu-

sok és megnevezések jelentek meg. Az 1970-es években az elsők között jelent meg a

döntéstámogató rendszerek (Decision Support System – DSS) fogalma, amelyek

rendeltetése összetett elemzési feladatok támogatása a szervezeti folyamatok időben

és pontosan meghatározott tendenciáira épülő megalapozott vezetői döntések előse-

gítésére. Ezek közé olyan funkcionális informatikai rendszerek tartoztak, amelyeket

vezetők használtak félig-struktúrált, vagy struktúrálatlan problémák megoldására

irányuló döntések meghozatala során és amelyek nem automatizálták, hanem

"együttműködve" támogatták a döntéshozatalt.

A felsővezetői informatikai rendszerek (Executive Information System – EIS) fo-

galma az 1970-es 1980-as évek fordulóján jelent meg38

olyan sajátos vezetői infor-

matikai rendszerek megnevezésére, amelyeket rendkívül könnyű használat, gyors

teljesítmény és korlátozottabb elemzési képességek jellemeznek. A számítástechni-

kai ismeretekkel kevésbé rendelkező felsővezetők számára készült első ilyen rend-

szerek a különböző szakterületi rendszerekből gyűjtötték össze, szintetizálták és ál-

talában szemléletes, grafikus formában jelenítették meg a legfontosabb információ-

kat.

A vezetői informatikai rendszerek (Management Information System – MIS) ren-

deltetése a szervezeti és külső információk vezetési/igazgatási célokra történő meg-

jelenítése és elemzése. Viszonylag egységesen elfogadott értelmezés szerint a veze-

tői informatikai rendszerek a középvezetői szint tevékenységének támogatását szol-

37 Napjainkban ezek egyre inkább online tranzakció-feldolgozó (On-Line Transaction Processing, OLTP) rendszerek

formájában jelennek meg a szervezetek életében. 38 Ezt megelőzően hasonló megnevezéssel már az 1960-as években léteztek nagyszámítógépi környezetben a műkö-

dés-orientált rendszerek adattárainak, adatállományainak vezetési célú, statikus lekérdezéseket biztosító rend-szerek.

19

gálják. Ennek megfelelően ezeket összetettebb elemzési szolgáltatások, részletesebb

és szakterületileg korlátozottabb információkör jellemeznek.

A speciálisan elemzési funkciókat ellátó vezetés-orientált informatikai rendsze-

reknek napjainkban két jelentős típusával találkozhatunk. Az online elemző rendsze-

rek (On-Line Analytical Processing – OLAP) rendeltetése nagymennyiségű adat kü-

lönböző aspektusokból történő vizsgálata.39

Az OLAP rendszerek a rendelkezésre ál-

ló adatokat egy többdimenziós (virtuális) "kockába" rendezik, amelynek segítségé-

vel az elemzők a számukra fontos aspektusokból vizsgálhatják az adatokat, nincse-

nek rákényszerítve arra, hogy más rendszerekből származó jelentésekre, kimutatá-

sokra kelljen támaszkodniuk.

Az adatbányászat (data mining) rendeltetése a nagytömegű adattengerből rejtett,

belső kapcsolatok, összefüggések feltárása. Az ezt támogató rendszerek az OLAP

rendszerekkel szemben nem ismert információkat keresnek, vagy ismert feltételezett

összefüggéseket ellenőriznek, hanem ismeretlen, nem magától értetődő és potenciá-

lisan hasznosítható információkat és összefüggéseket tárnak fel, lényegében új tu-

dásösszetevőket állítanak elő.

Végül találkozhatunk a szervezeti informatikai rendszerek (Enterprise Informa-

tion System – EIS) fogalmával is. Ez alatt általában olyan rendszereket értenek,

amelyek a szervezeti és külső információk szervezeti szintű – vagyis nem kizárólag

vezetés-orientált – hasznosítását biztosítják.

1.1.4 Informatikai rendszerek alapvető fogalmainak összeg-

zése

Az eddigiekből láthatóan az informatikai rendszerek és a kapcsolódó rendszerfogal-

mak egységesen elfogadott sajátossága, hogy azok információs tevékenységek támo-

gatására szolgálnak és összetevőiket technikai (információtechnológiai) eszközök,

programok, adatok, illetve szükség esetén a működtető személyzet alkotják. Emellett

eleget kell tenni a rendszer fogalom követelményeinek is, tehát nem nevezhető in-

formatikai rendszernek egy egyedi eszköz (pld. egy autonóm számítógép), vagy akár

több, egymással kapcsolatban nem álló eszköz (számítógép) összessége sem. Ezen

kereteken belül a különböző értelmezések közötti különbségek vagy a rendszerek

rendeltetésére, funkcióira, vagy az eszközrendszer jellegére épülnek, épülhetnek.

A funkcionális megközelítésmód alapján legszűkebb értelemben az informatikai

rendszerek közé azon rendszerek sorolhatók, amelyek elsődleges rendeltetése az in-

formációk feldolgozása (átvétele, tárolása, átalakítása és rendelkezésre bocsátása).

Az ilyen rendszerek tipikus megjelenési formája napjainkban egy kisebb helyi háló-

zatba kötött számítógépek összessége, az információtechnológia egy korábbi fejlett-

ségi szintjén pedig egy központi számítógép és a hozzá csatlakozó távoli végberen-

dezések (terminálok) rendszere volt. Ez lényegében a NATO értelmezés szerinti in-

formation system (IS) fogalomnak felel meg.

39 A fogalom 1992-ben jelent meg az adatbáziskezelés egyik jelentős szakértőjének (E. F. Codd) cikkében, amely-

ben tizenkét pontban összegezte a hagyományos adatkezeléstől részben eltérő követelményeit, sajátosságait.

20

Az információtechnológia fejlődésével, a számítástechnika és a híradástechnika

azonos technológiai és műveleti alapjainak kiépülésével, a mikroelektronika és a di-

gitális technika gyakorlatilag egyeduralkodóvá válásával megszűnt a szűkebb érte-

lemben vett informatikai, illetve a kommunikációs (katonai értelmezésben híradó)

rendszerek megkülönböztetésének oka és egyre inkább lehetősége is. Az informati-

kai rendszerek funkciói között megjelent és egyre jelentősebb szerepet játszik az in-

formációtovábbítás és az információcsere. A kommunikációs rendszerek szolgáltatá-

sai között pedig növekvő mértékben terjednek az információtároláshoz, információ-

feldolgozáshoz kapcsolódó funkciók. Végül napjainkra bekövetkezett, de legalábbis

befejezés előtt áll a korábban egymástól lényegében független rendszerek integráció-

ja.

Mindezek alapján a funkcionális megközelítésmód második változata szerint az

informatikai rendszerek közé azon rendszerek tartoznak, amelyek rendeltetése az in-

formációk feldolgozása és/vagy továbbítása. Ez lényegében a NATO értelmezés sze-

rinti communication and information systems (CIS), illetve az Egyesült Államok

hadseregének command, control, communications, and computer (C4) systems fo-

galmainak felel meg.

Az informatikai rendszerek fogalmának legtágabb értelmezése kiterjed az infor-

mációs tevékenységek teljes körére, az előzőekben említetteken kívül beleértve min-

denekelőtt az információszerzést is. Ebbe az irányba mutatnak többek között a C3I,

C4I, illetve C4ISR rendszerfogalmak, illetve a NATO C3 rendszerek fogalma. Az

információtechnológiai fejlődés következtében ugyanis az azonos technológiai alap

és az integrálódás fokozatosan kiterjed az információs funkciót megvalósító vala-

mennyi eszköztípusra.

A három különböző értelmezéshez – a már bemutatott felsorolás-jellegű kifejezé-

seken kívül – sem a magyar, sem a nemzetközi szakirodalomban nem alakult ki egy-

ségesen elfogadott önálló rendszer-megnevezés. A második változathoz részben

kapcsolódóan találkozhatunk ugyan az infokommunikációs rendszer kifejezéssel,

ennek tartalma azonban egy harmadik területet, az elektronikus média eszközeit és

rendszereit is magában foglalja.

Az információs tevékenységeket támogató rendszerek folytatódó integrációja a

jövőben várhatóan szükségessé teszi egy olyan szakkifejezés kialakulását, vagy el-

fogadását, amely ezen integrált – a korábban önálló információfeldolgozási, kom-

munikációs és információszerző/gyűjtő rendszereket alrendszerekként magában fog-

laló, vagy funkcióikat integrált módon megvalósító – rendszertípus megnevezésére

szolgálhat. A szakmai és köznapi szóhasználatban egyes jelek arra mutatnak, hogy

ez a kifejezés az 'informatikai rendszer' lehet, amelyben az informatikai jelző az 'in-

formációs tevékenységeket támogató technikai' tartalmat takarja. Természetesen ez

az informatikai rendszer fogalom értelmezése nem tévesztendő össze a korábbi, szű-

kebb tartalmú értelmezéssel.

Az elmondottakra alapozva fogalmazható meg a következő definíció, amely a

meghatározásban szereplő 'információs funkciók' körének eltérő változataitól függő-

en mindhárom – a legszűkebb, közbenső és legtágabb – értelmezési lehetőséget ma-

gában foglalja:

21

Az informatikai rendszer (általában) eszközök, programok, adatok,

valamint a működtető személyzet információs funkciók, tevékeny-

ségek megvalósítására létrehozott rendszere.

A fenti általános meghatározás mellett két továbbira is szükség van. Meg kell

ugyanis különböztetnünk egy adott szervezet informatikai rendszerét, amelynek ren-

deltetése a szervezet információfeldolgozási folyamatainak, tevékenységeinek támo-

gatása, illetve egy adott funkcionális információs rendszer tevékenységeit támogató

informatikai rendszert, amely kiterjedhet akár több szervezetre is. Az informatikai

fejlődés korábbi időszakát inkább a funkcionális informatikai rendszerek jellemez-

ték, napjainkra azonban már megnövekedett a szervezetek informatikai rendszerének

szerepe és jelentősége.

Egy szervezet informatikai rendszere a szervezet felügyelete alá

tartozó eszközök, programok, adatok, valamint a működtető sze-

mélyzet összessége, amelynek rendeltetése a szervezet információs

tevékenységeinek megvalósítása, támogatása.

Egy funkcionális informatikai rendszer egy adott információs

rendszer, egységes szabályozás hatálya alá tartozó információs te-

vékenységek összességének megvalósítására, támogatására szolgá-

ló eszközök, programok, adatok, valamint működtető személyzet

összessége.

A fenti meghatározásnak megfelelően a szervezeti informatikai rendszer magá-

ban foglalja a szervezet felügyelete alá tartozó azon – szervezeti informatikai infra-

struktúrának tekinthető – eszközöket és más erőforrásokat is, amelyek egyes funkci-

onális információs rendszerek működtetésében (is) felhasználásra kerülnek. Ezek

mellett természetesen lehetnek kizárólagosan egy adott funkcionális informatikai

rendszerhez tartozó informatikai eszközök és erőforrások is, azonban ezen megoldá-

sok köre egyre szűkül.

22

1.2 INFORMATIKAI RENDSZEREK FELÉPÍTÉSE,

ÖSSZETEVŐI

Az informatikai rendszerek bonyolult, összetett rendszerek, amelyek felépítése kü-

lönböző nézőpontokból vizsgálható, összetevőik különböző szempontok alapján cso-

portosíthatók, osztályozhatók. Ezek közül kiemelt szerepet játszanak a funkcionális,

a szervezeti, a térbeli/területi, illetve a technikai megközelítésmódok – vagyis annak

leírásai, hogy milyen funkciókat, kik, hol és milyen eszközökkel valósítanak meg.

1.2.1 Informatikai rendszerek eszközei

Az informatikai rendszerek összetevői közé, mint azt az előző pontban megfogal-

maztuk, technikai (információtechnológiai, hardver) eszközök, programok (szoftver

eszközök), adatok és a működtető személyzet tartoznak. Ezekhez közvetlenül kap-

csolódnak az informatikai rendszer működési feltételeit biztosító infrastruktúrális

(elhelyezési, energiaellátási, stb.) erőforrások.

A felsorolt összetevők között elsődleges szerepet játszanak az informatikai rend-

szer eszközei, amelyek – mint azt egy későbbi pontban részletesebben elemezzük –

egyaránt magukba foglalják a hardver és a szoftver eszközöket (sőt bizonyos típusú

adatokat is), hiszen a felhasználók számára nincs jelentősége annak, hogy egy adott

információs funkció "huzalozott", vagy program formában került megvalósításra.

Napjainkra az információtechnológia fejlődése következtében egyébként folyamato-

san nő a "puha" (soft) rész aránya.

Egy informatikai rendszer eszközrendszere tehát az informatikai rendszerhez

tartozó (hardver és szoftver) eszközök összessége, kapcsolataikkal együtt. Ezek az

eszközök funkcionális szempontból különböző csoportokba sorolhatók. Az informa-

tikai rendszer fogalom szűkebb, vagy tágabb értelmezésétől függően ezek a csopor-

tok a következők lehetnek: az információfeldolgozás/tárolás eszközei, az informá-

ciótovábbítás/csere eszközei, valamint az információszerzés/gyűjtés eszközei. Az

egyes csoportok nem teljesen függetlenek egymástól, egyes eszközök összetett funk-

cióik következtében több csoportba is besorolhatók. A fenti csoportosításnak megfe-

lelően az informatikai rendszer információfeldolgozó40

, kommunikációs és informá-

ciószerző alrendszerre tagolható. Az összetett funkciójú eszközök miatt az alrend-

szerek határai természetesen nem húzhatók meg élesen.

Az információfeldolgozó alrendszer eszközei funkcionális szempontból tovább

osztályozhatók felhasználói/üzemeltetői végberendezésekre, valamint kiszolgáló

eszközökre. Az információfeldolgozó alrendszer eszközei integrált informatikai

rendszer esetében egységes hálózatba kapcsolódnak. Ez a hálózat lehet egyenrangú

hálózat, helyi hálózat, több helyi hálózatból felépülő összetett hálózat vagy nagyobb

földrajzi területen elhelyezkedő szervezet esetében helyi hálózatokat egyesítő városi

40 Az alrendszer megnevezésére gyakran használatos a "számítástechnikai" jelző is, ez azonban nem funkcionális,

hanem technológiai jellegű megközelítés. Ennek alapján például a számítástechnikai alrendszerhez kellene so-rolnunk napjaink számítógép-alapú kapcsolóeszközeit, telefonközpontjait is.

23

szintű hálózat. Végül az informatikai rendszerek közötti összeköttetést távolsági há-

lózatok valósítják meg.

A végberendezések az informatikai rendszer kulcsfontosságú összetevői, ezek

közé azokat az eszközöket soroljuk, amelyek segítségével a felhasználók képesek az

informatikai rendszer szolgáltatásait igénybevenni, illetve a működtető személyzet

képes a rendszer üzemeltetési, felügyeleti, stb. feladatait megvalósítani. A szervezeti

munkahelyeken elhelyezett végberendezések lehetnek hálózatba kötött felhasználói

munkaállomások, felhasználói eszközök, felügyeleti munkaállomások, hagyomá-

nyos távközlési (híradó) végberendezések és más speciális eszközök.

A felhasználói munkaállomás (user workstation) olyan eszköz – asztali számító-

gép, hordozható táska-, vagy noteszgép41

, stb. – amely az informatikai rendszer szol-

gáltatásainak igénybevétele mellett a gyorsabb, szükség esetén autonóm működés

érdekében képes nagyobb méretű alkalmazói programok (program-összetevők), il-

letve adatok tárolására és ezek felhasználására. Funkciói közé tartoznak általában a

teljeskörű irodaautomatizálási szolgáltatások, az elektronikus információcsere, illet-

ve a csoportmunka támogatása, valamint az adott munkakörhöz kapcsolódó egyes

feladatorientált alkalmazások.

A felhasználói eszköz (user terminal/device) egy olyan kisebb méretű és kapaci-

tású eszköz, amely néhány alapvető irodaautomatizálási szolgáltatás (köztük elektro-

nikus levelezés és böngészés) segítségével, illetve kisebb alkalmazások hálózatról

történő letöltése és felhasználása révén nyújt valósítja meg funkcióit. Ebbe a cso-

portba sorolhatók mindenekelőtt a különböző kisméretű (kézi) számítástechnikai

eszközök (pld. személyi digitális asszisztensek42

), illetve a megfelelő adatátviteli és

adatfeldolgozó képességekkel (pld. WAP funkcióval) rendelkező mobil-telefonké-

szülékek.

A felügyeleti munkaállomás (administrative workstation) jellegét tekintve a fel-

használói munkaállomáshoz hasonló eszköz, amely a rendszer-, hálózati, illetve biz-

tonsági felügyeleti és menedzsment feladatokat ellátó személyzet számára biztosítja

a munkakörébe tartozó feladatok ellátását. Ennek megfelelően a felhasználói munka-

állomáson rendelkezésre álló alkalmazások és funkciók mellett rendelkezik a szük-

séges felügyeleti és menedzsment funkciókkal és alkalmazásokkal.

A hagyományos távközlési (híradó) végberendezések közé többek között a veze-

tékes és mobil telefonkészülékek, telexkészülékek, faxberendezések, videokonferen-

cia eszközök tartoznak. Napjainkra megkezdődött a távközlési és számítástechnikai

végberendezések integrációja, egymás szolgáltatásainak kölcsönös átvétele. Minder-

re példa a már említett WAP-telefon, mint számítógép-hálózati eszköz alkalmazása,

de ide sorolható a számítógép segítségével megvalósított fax-küldés és fogadás, vi-

deokonferencia-szolgáltatás, vagy a számítógép-hálózaton folytatott telefonálás is.

A kiszolgáló eszközök az információfeldolgozó alrendszer alkalmazók számára

láthatatlan részét alkotják. Ezek közé azokat az eszközöket soroljuk, amelyek az al-

kalmazók számára közvetlenül nem kezelhetők, de a végberendezések számára ren-

delkezésre bocsátják erőforrásaikat, szolgáltatásaikat. Az alkalmazó szervezeti ele-

41 Laptop, notebook. 42 Personal Digital Assistant, PDA.

24

meknél vagy önálló informatikai (feldolgozó-, számító-) központokban elhelyezett

kiszolgáló eszközök lehetnek helyi hálózatban kiszolgáló gépként alkalmazott sze-

mélyi számítógépek vagy központi közepes- és nagyszámítógépek. Ugyanazon ki-

szolgáló eszköz a rajta futó szoftver eszközöktől függően egy, vagy több szolgálta-

tást is nyújthat, illetve ugyanazon szolgáltatást nyújthatja több, együttműködő ki-

szolgáló eszköz is.

A kiszolgáló eszközök, illetve az általuk nyújtott szolgáltatások jellegük szerint

különböző csoportokba sorolhatók. Az első csoportba többek között a hálózati, adat-

bázis-, térinformatikai, web- és dokumentumkezelő kiszolgálók tartoznak, amelyek

nagymennyiségű adat osztott elérését, közös felhasználását biztosítják ezen adatok

tárolása és a kezelésükhöz szükséges szoftver eszközök rendelkezésre bocsátása ré-

vén. A második csoportba olyan – kommunikációs, levelező-, üzenetkezelő, név-,

címtár-, stb. – kiszolgálók sorolhatók, amelyek rendeltetése a hálózati információ-

csere támogatása, feltételeinek biztosítása. A harmadik csoportot az információfel-

dolgozási képességeket nyújtó alkalmazás-kiszolgálók alkotják, míg a negyedik cso-

portba különböző technikai eszközök osztott felhasználását biztosító (pld. nyomtató)

kiszolgáló eszközök tartoznak.

A hálózati kiszolgáló (network server) olyan eszköz, amely helyi hálózati szol-

gáltatásokat nyújt a hozzá kapcsolódó munkaállomásoknak, illetve kapcsolatot biz-

tosít a külső, távolsági hálózathoz. A helyi hálózati szolgáltatások közé tartozik töb-

bek között program- és adatállományok létrehozásának, tárolásának, módosításának,

valamint megosztott felhasználásának lehetősége, megnövelve ezzel a munkaállo-

mások számára rendelkezésre álló tárolókapacitást és lehetővé téve a munkaállomá-

sokon megvalósított információs tevékenységek közösen használt adatokon keresz-

tül történő kommunikációját, együttműködését. Emellett a hálózati szolgáltatókhoz

csatlakozhatnak közösen használható nyomtatóberendezések is.

Az adatbázis kiszolgáló (database server) az adatok központi kezelését fizikai he-

lyett logikai szinten teszi lehetővé a kiszolgáló eszközön futó adatbáziskezelő rend-

szer segítségével. Így mód van egyedi adatok és kapcsolataik összehangolt, védett,

megosztott megadására, módosítására és felhasználására. Ez a szolgáltatás az infor-

matikai rendszerben zajló adatátvitel szempontjából is sokkal gazdaságosabb, mint

az állományszolgáltatás. A térinformatikai kiszolgáló (GIS server) lényegében sajá-

tos adatbázis kiszolgáló, amely speciális térinformatikai adatbázisok, digitális térké-

pészeti adatok központi kezelését támogatja.

A web kiszolgáló (web server) az Internet egyik alapvető szolgáltatását képező

web-lapok tárolását, rendelkezésre bocsátását ("böngészését"), illetve ezen lapok el-

helyezését és naprakészen tartását támogatja. A web-lapok szöveget, képet, mozgó-

képet, animációt és hangot tartalmazó speciális formátumú43

, úgynevezett hipertext,

illetve napjainkra már hipermédia formátumú dokumentumok, amelyek más ilyen

lapokra, egyéb dokumentumokra, vagy ugyanazon lap egy másik részére mutató

kapcsolatokat is tartalmaznak.

43 Hipertext leíró nyelvű (HyperText Markup Language, HTML).

25

A dokumentumkezelő kiszolgáló (document management server) különböző for-

mátumú (szöveges, képi, rajz-, multimédia, stb.) dokumentumok tárolását és vissza-

keresését, valamint az ezekhez általában szorosan kapcsolódó munkafolyam-kezelő

(workflow management) alkalmazások működési feltételeit biztosítja. Sok esetben a

csoportmunkát támogató központi alkalmazások is ezen a kiszolgálón kerülnek elhe-

lyezésre, mivel ezek és a munkafolyam-alkalmazások kölcsönösen támogatják, ki-

egészítik egymás funkcióit.

A kommunikációs kiszolgáló (communications server) rendeltetése különböző

kommunikációs lehetőségek biztosítása, különböző kommunikációs csatornák keze-

lése, működtetése. Ezek közé tartozhat többek között a távbeszélő vonalon történő

kapcsolatfelvétel ("behívás", dial-up) támogatása (remote access server), illetve ka-

tonai alkalmazás esetén a vezetés és irányítás, illetve a helyzetismeret fenntartása so-

rán alkalmazott harcászati adatkapcsolatok (TADIL, Link-xx) kezelése.

A levelező/üzenetkezelő kiszolgáló (e-mail/messaging server) rendeltetése az

elektronikus levelezés központi funkcióinak megvalósítása, vagy különböző üzenet-

formátumokhoz tartozó üzenetek kezelése. Az előbbiek közé tartoznak a hagyomá-

nyos internetes44

levelező kiszolgálók, valamint az X.400-as levelezőrendszer ki-

szolgálói. Az utóbbiakhoz sorolhatók a katonai alkalmazás (FORMETS/ADatP-3,

USMTF, OTH-Gold), illetve az igazgatási és gazdálkodó szervezetek által használt

elektronikus dokumentumcsere (EDI) formátumú üzeneteket kezelő eszközök.

A névkiszolgáló (name server, DNS server) rendeltetése Internet-et alkotó eszkö-

zök egyedi azonosítóinak (Internet-cím) és könnyebben megjegyezhető neveinek ke-

zelése, egymásnak történő megfeleltetése. Az egymással együttműködő névkiszol-

gálók rendszere ily módon biztosítja a neveknek megfelelő címek meghatározását,

elősegítve ezzel a kényelmesebb használatot. A címtár kiszolgáló (directory server)

rendeltetése a különböző objektumokra (pld. szervezetekre, személyekre, eszközök-

re, folyamatokra, stb.) vonatkozó leíró információk – pld. megnevezések, azonosí-

tók, jelszavak, elérhetőségi információk, stb. – központi kezelése és rendelkezésre

bocsátása. Az együttműködő címtár kiszolgálók egy elosztott címtár rendszert alkot-

nak.45

Az alkalmazás kiszolgáló (application server) szükségessége először a jelentős

feldolgozási kapacitást, hardver erőforrást igénylő alkalmazások esetében merült fel,

amelyek így korlátozottabb kapacitású végberendezésekkel rendelkező felhasználók

számára is elérhetővé váltak. A háromrétegű elosztott rendszerekben46

az alkalmazás

kiszolgálók szerepe elsősorban a szervezeti eljárásokat (összefüggéseket, szabályo-

kat) megvalósító alkalmazások központi kezelése, tárolása és rendelkezésre bocsátá-

sa.

A kommunikációs alrendszer eszközei alapvetően átviteli vonalakra, kapcsoló-

eszközökre és védelmi eszközökre csoportosíthatók. A kommunikációs alrendszer

jellegét tekintve lehet alapvetően integrált, vagy különböző (hagyományos távbeszé-

lő, telex, fax, stb.; számítógépes hálózati; vagy videokonferencia) szolgáltatásokat

44 POP3, IMAP, vagy HTTP, illetve SMTP protokoll alapján elérhető. 45 A címtár szolgáltatások alapvető leírását az X.500-as szabványsorozat tartalmazza. 46 Részletesebben lásd az informatikai alkalmazásokkal foglalkozó későbbi fejezetben.

26

nyújtó, lényegében önálló alrendszerek összessége. Az információtechnológiai fejlő-

dés eredményeként napjainkra gyorsuló ütemben terjednek az integrált szolgáltatású

kommunikációs rendszerek.

Az átviteli vonalak lehetnek koaxiális, sodrott érpárú, optikai és más speciális

kábelek vagy rádió, rádiórelé és műholdas összeköttetések. A különböző eszközök

közötti rövidtávú összeköttetések esetében ezek mellett napjainkra megjelentek az

infravörös átvitelre épülő megoldások is. Kisebb számítógépes hálózatok esetében a

kommunikációs alrendszer összetevői közé lényegében csak a végberendezéseket és

kiszolgáló eszközöket összekötő adatátviteli vonalak tartoznak.

Összetettebb vagy eltérő jellemzőkkel rendelkező részekből felépülő hálózatok-

ban hálózati kapcsolóelemek is szükségesek. Számítógépes hálózatokban ezek lehet-

nek hálózati elosztók, jelismétlők, hidak, útvonalválasztók és átjárók.47

A hagyomá-

nyos távközlési rendszerek esetében a különböző kapcsolóberendezések (telefon-

központok, videokonferencia-vezérlőrendszerek, stb.) alapvető szerepet játszottak és

játszanak napjainkban is.

A védelmi eszközök közé mindenekelőtt a különböző titkosító eszközök, valamint

a kommunikációs alrendszerben áramló információkat szűrő eszközök alkotják. Ez

utóbbiak közé tartozik a tűzfal (firewall), amely különböző hálózatok (hálózatré-

szek) között elhelyezkedő funkcionális egység és amelynek rendeltetése a két háló-

zat(rész) között áramló üzenetek felügyelete, ellenőrzése, szükség esetén szűrése. A

szűrés során különböző jellemzők alapján korlátozható, sőt teljes egészében letiltha-

tó a védendő hálózatrészbe, vagy az onnan kifelé irányuló adatforgalom. Mindez

hozzájárulhat a védendő hálózatrésznek az illegális beavatkozások elleni, illetve a

benne tárolt információk jogosulatlan megismerése elleni védelméhez.

Az informatikai rendszer ismertetett összetevői lényegüket tekintve funkcionális

komponensek, amelyek megvalósíthatók egy önálló eszköz és az esetlegesen hozzá

kapcsolódó szoftver és adat-összetevők formájában, egy integrált eszköz részét ké-

pező funkcionális (hardver) egység és működtető programja formájában, valamint

egy közös hardver platformon működő, azt megosztottan használó szoftver összete-

vők (alkalmazások) formájában.

A NATO informatikai fogalomjegyzékben48

a felsorolt fogalmak közül kettő, a

felhasználói végberendezés és a kiszolgáló eszköz található, a következő meghatáro-

zásokkal:

"terminal [user] ([felhasználói] végberendezés): Egy adatbeviteli,

vagy megjelenítő eszköz, melyen keresztül a felhasználó elérhet egy

híradó vagy informatikai rendszert. Megjegyzés: Az egység kapcsolódhat más ilyen egységekhez közvetlenül vagy

hálózaton keresztül."

"server (kiszolgáló [eszköz]): Hálózati eszköz, amely osztott erőfor-

rások kezelésével nyújt szolgáltatásokat a hálózat felhasználói szá-

mára.

47 Hub, repeater, bridge, router, gateway. 48 AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information System Terms and Definitions.

27

Megjegyzések:

1.) A kifejezés gyakran használatos egy helyi hálózat ügyfél-kiszolgáló archi-

tektúrájával összefüggésben.

2.) Példák: nyomtató kiszolgáló (nyomtatási szolgáltatást nyújt, ezért a hálózat

alkalmazóinak nem szükséges saját nyomtatóval rendelkezniük), állományki-

szolgáló (tárolási és archiválási lehetőséget nyújt bővítve a hálózati végberen-

dezések tárolási képességét), alkalmazás kiszolgáló (a végberendezések által

nem rendszeresen használt, költséges alkalmazói programok felhasználását biz-

tosítja)."

1.2.2 Szervezeti informatikai rendszerek és általános felépí-

tésük

A szervezeti és funkcionális informatikai rendszerek kiterjedésük és összetettségük

alapján különböző csoportokba sorolhatók. Az összetett felépítésű informatikai

rendszerek architektúrális, felügyeleti és védelmi szempontból legkisebb összetevője

a lokális feldolgozási egység (az informatikai védelmi szakirodalomban alkalmazott

megnevezéssel enklávé), amely adott fizikai környezetben elhelyezkedő végberen-

dezések, kiszolgáló eszköz(ök), az ezeket összekapcsoló átviteli vonalak és kapcso-

lóelemek, a külső hálózatokkal fennálló összeköttetést biztosító berendezés(ek), va-

lamint (esetleg) a kapcsolódó környezeti erőforrások és személyzet egységes fel-

ügyelet és irányítás alatt álló összessége.

A szervezeti informatikai rendszerek alapvetően a szervezetek felépítésének

megfelelően osztályozhatók. Az első csoportba az egy helyszínen működő szerveze-

tek egységes informatikai rendszerei tartoznak, amelyek napjainkban jellemző mó-

don egy helyi számítógép-hálózatot, egy szervezeti telefonközponthoz kapcsolódó

belső távközlési hálózatot, esetleg más (pld. videokonferencia-) rendszereket foglal-

nak magukban. Ezek az informatikai rendszerek lényegében egyetlen lokális feldol-

gozási egységet képeznek, eszközrendszerüket a lehetséges legnagyobb mértékű

homogenitás jellemzi.

A második csoportot a több telephelyen működő szervezetek informatikai rend-

szerei alkotják, amelyek az egyes telephelyek lokális feldolgozási egységeire, a te-

lephelyi informatikai alrendszerekre tagolhatók. A telephelyi informatikai alrendsze-

reket a szervezet saját kommunikációs rendszere, vagy külső szolgáltatók által biz-

tosított összeköttetések kapcsolják egységes rendszerbe. A több telephelyes szerve-

zetek informatikai rendszereit is egységes, de a szükséges mértékben decentralizált

felügyelet és irányítás, illetve a lehetséges legnagyobb mértékű homogenitás jellem-

zi. Mivel a telephelyek általában nem kapcsolódnak a szervezet egyes szervezeti

egységeihez, a telephelyi informatikai alrendszerek a szervezet informatikai rendsze-

rének csak fizikai összetevőit képezik.

A harmadik csoportot a bonyolult hierarchikus felépítésű, viszonylagos önálló-

sággal rendelkező részszervezetekből álló szervezetrendszerek informatikai rendsze-

rei képezik. Ilyen szervezetrendszerek például egy adott államon belül az egyes ál-

lamigazgatási, honvédelmi, rendészeti, igazságszolgáltatási, közszolgáltatást nyújtó

szervezetek, vagy a multinacionális gazdálkodó szervezetek, illetve ide tartoznak

egyes nemzetközi szervezetek és katonai-politikai szövetségek is.

28

Minden szervezetrendszer esetében meghatározható az a legalacsonyabb szerve-

zeti – az informatikai rendszerek szempontjából elemi – szint, amelynek szervezetei

kellő önállósággal, hatáskörrel, feladatokkal és képességekkel rendelkeznek infor-

matikai erőforrásaik felhasználására, működési feltételeik biztosítására, védelmére,

vagy korlátozott mértékű továbbfejlesztésére vonatkozóan. Ezt a szintet például a

Magyar Honvédség esetében ma alapvetően a dandárok, önálló zászlóaljak; a Rend-

őrség esetében a rendőr-kapitányságok; a NATO esetében pedig a NATO parancs-

nokságok és a reagáló erők parancsnokságai képezik.

Egy összetett szervezetrendszer informatikai rendszerét az elemi szintet kép-

viselő, egymással összekapcsolt informatikai rendszerek összessége alkotja. Ezen

belül körülhatárolhatók a közbenső vezetési szintek informatikai rendszerei is. Eze-

ket az adott szintű vezető szervezet, valamint a hozzá tartozó (neki alárendelt) szer-

vezetek informatikai rendszerei alkotják. Ilyen közbenső szintű informatikai rend-

szert alkot például az MH szárazföldi haderőnemének informatikai rendszere, egy

megye rendőri szervezeteit magában foglaló informatikai rendszer, vagy egy NATO

regionális parancsokság erőinek informatikai rendszere.

Az egyes elemi informatikai rendszereket általában a szervezetrendszer egészére

kiterjedő egységes kommunikációs hálózat kapcsolja össze, ebben az esetben a köz-

benső szintek informatikai rendszerei csak logikai rendszert alkotnak. Lehetséges

azonban olyan megoldás is, amelyben a kommunikációs hálózat maga is hierarchi-

kus felépítésű, a szervezetrendszer gerinchálózata csak a következő szint szervezete-

inek informatikai rendszereit kapcsolja össze és az alacsonyabb szintek informatikai

rendszerei ehhez csak a saját hálózatukon keresztül kapcsolódnak.

Egy szervezet informatikai rendszerén belül elkülöníthetőek az egyes szervezeti

egységek (szervezeti elemek)49

számára közvetlenül rendelkezésre álló informatikai

erőforrások, valamint a szervezet egészének érdekeit szolgáló, többek által közösen

használt erőforrások, a szervezeti informatikai infrastruktúra50

. A szervezeti in-

formatikai infrastruktúra alapvető részét az informatikai rendszer további összetevőit

rendszerbe integráló hálózat (a kommunikációs alrendszer kapcsoló eszközei és átvi-

teli vonalai), a kiszolgáló eszközök nagyobb része, valamint a széles körben felhasz-

nálható alkalmazások és adathalmazok (adatállományok, adatbázisok, adattárházak,

stb.) képezik.

A szervezeti egységek (elemek) informatikai alrendszerei elsősorban felhasználói

végberendezéseket és/esetleg kiszolgáló eszközöket foglalnak magukban, amelyeket

a szervezeti infrastruktúra kapcsol össze egymással és kapcsol a szervezet más egy-

ségeihez, illetve a szervezet környezetéhez. Bár korábban ez nem így volt, napjaink

korszerű (pld. struktúrált kábelezéssel kiépített) hálózatai esetében már az egyes

végberendezéseket összekapcsoló – valós, vagy virtuális – helyi hálózat(rész) sem

tekinthető a szervezeti egység informatikai alrendszere részének.

49 Például főosztályok, osztályok, részlegek; csoportfőnökségek, főnökségek, szolgálatfőnökségek; zászlóaljak, osz-

tályok, századok, ütegek, stb. 50 Az infrastruktúra fogalmával általában, illetve a magasabb szintű (globális, nemzeti, védelmi) információs infra-

struktúrákkal a Katonai informatika I. (A katonai informatika alapjai) jegyzet 1.3.1 pontja foglalkozik.

29

A NATO informatikai fogalomjegyzékben51

a szervezeti informatikai infrastruk-

túrához és a szervezeti egységek informatikai alrendszereihez kapcsolódóan, de

részben eltérő értelmezéssel a hálózati erőforrástartomány, a felhasználói erőforrás-

tartomány, valamint a felhasználói rendszer fogalmakat találhatjuk, amelyek megha-

tározása a következő:

"network domain (hálózati erőforrástartomány): A kommunikációs

rendszer központi irányítás alatt álló erőforrásai, amelyek nagyszá-

mú felhasználó számára nyújtanak szolgáltatásokat. Megjegyzések:

1.) Olyan funkciókat tartalmaz, mint jelzés, kapcsolás, átvitel, vagy átjáró, va-

lamint olyan szolgáltatásokat, mint távszolgáltatások, hordozószolgáltatások,

hálózatmenedzsment és –felügyelet a hálózati erőforrástartományban.

2.) A hálózati erőforrástartomány és a felhasználói erőforrástartomány egymást

kizáró kifejezések."

"user domain (felhasználói erőforrástartomány): Felhasználói körze-

tekben elhelyezett, felhasználói irányítás alatt álló kommunikációs

és informatikai rendszer-erőforrások. Megjegyzések:

1.) Olyan funkciókat tartalmaz, mint információfeldolgozás, átjáró és elosztás,

valamint olyan szolgáltatásokat, mint helyi távszolgáltatások, illetve menedzs-

ment és felügyelet (a hálózatmenedzsment és –felügyelet kivételével).

2.) A felhasználói erőforrástartomány és a hálózati erőforrástartomány egymást

kizáró kifejezések."

"user system (felhasználói rendszer): Felhasználói végberendezések

és más eszközök együttese, amelyek meghatározott funkciók végre-

hajtása és más rendszerekhez történő hozzáférés érdekében kerültek

összekapcsolásra. Megjegyzés: Példák felhasználói rendszerekre: telefonkészülékek, melyek egy

automata zártkörű telefonközponton keresztül vannak összekapcsolva (PABX),

üzenetkezelő rendszer (MHS), helyi hálózatba (LAN) kötött és más rendszerek-

hez hozzáféréssel rendelkező személyi számítógépek."

A fenti meghatározásokat a korábban elmondottakkal összevetve látható, hogy a

hálózati erőforrástartomány a szervezeti informatikai infrastruktúra kommunikációs

alrendszerhez tartozó összetevőinek felel meg, de nem tartalmazza a szervezeti szin-

tű szolgáltatásokat nyújtó kiszolgáló eszközöket, alkalmazásokat, adatokat. Ez utób-

biakat a felhasználói erőforrástartomány körébe sorolja, amelynek értelmezése lé-

nyegében a szervezeti egységek informatikai alrendszerei összességének felel meg.

A két fogalom egyébként elsősorban a NATO szintű informatikai infrastruktúra és a

szervezeti informatikai rendszerek összességének leírására, megkülönböztetésére

szolgál, amelyet egy későbbi pontban részletesebben tárgyalunk. A szervezeti egy-

ség informatikai alrendszerének tartalmához a felhasználói rendszer fogalma áll kö-

zelebb, azonban a meghatározásban foglaltak a szervezeti struktúrához igazodó

megközelítés mellett lehetővé teszik a funkcionális megközelítést is.

A katonai alkalmazásban a viszonylag hosszabb távon stabil összetételű szerve-

zetek informatikai rendszerei mellett lényeges szerepet játszanak a feladatorientált

51 AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information System Terms and Definitions.

30

módon létrehozott, sok esetben dinamikusan változó összetételű csoportosítások in-

formatikai rendszerei. Egy ilyen informatikai rendszer alapvetően hasonló felépí-

tésű, mint a korábbiakban bemutatott rendszerek. A csoportosítás informatikai infra-

struktúráját általában a csoportosítás parancsnoksági feladatait betöltő szervezet biz-

tosítja52

, amelyhez a csoportosítást alkotó erők (szervezetek) informatikai rendszerei

kapcsolódhatnak. Az egyes nemzeti erők informatikai rendszerei a csoportosítás

mellett általában saját haderejük informatikai rendszerével is kapcsolatban marad-

nak. Amennyiben a csoportosításban egy adott nemzetből több szervezet vesz részt,

célszerűen a nemzeti kontingens informatikai rendszere is kialakításra kerül.

1.2.3 Funkcionális informatikai rendszerek és felépítésük

A funkcionális informatikai rendszerek – megnevezésüknek megfelelően – funk-

cionális szempontból összetartozó információs tevékenységek megvalósítását, tá-

mogatását biztosítják. Egy funkcionális informatikai rendszer hatóköre lehet egy

adott szervezeten belüli, vagy szervezetrendszerek esetében kiterjedhet több vezetési

szintre és szervezetre. Végül vannak olyan rendszerek is, amelyek több, együttmű-

ködő, vagy egyszerűen a szolgáltatást igénylő (arra jogosult) szervezetből is elérhe-

tők.

A funkcionális informatikai rendszerek tartalmi szempontból támogathatják egy

adott szűkebb alkalmazási terület, néhány ilyen terület, vagy akár egy átfogó szak-

terület tevékenységeit. Ilyenek – vagy ilyenek voltak – többek között a Magyar

Honvédség esetében a Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer (KGIR), a

Személyügyi Információs Rendszer (SZEMIR), a Hadműveleti Vezetési Információs

Rendszer (HAVIR); a NATO rendszerei közül a Légierő Vezetési Rendszer (ACCS)

és a Szövetséges Felvonulási és Szállítási Rendszer (ADAMS); vagy az Egyesült

Államok hadseregének Összfegyvernemi Vezetési Rendszere (MCS), Fejlett Tábori

Tüzér Harcászati Adatfeldolgozó Rendszere (AFATDS), Összekapcsolt Hadművele-

ti/Felderítő Központok Európában (LOCE) rendszere, vagy Összhaderőnemi Tele-

píthető Felderítés-támogató Rendszere (JDISS).53

A funkcionális informatikai rendszerek – akár egy szervezeten belül, akár több

szervezetre kiterjedően – hálózatba kapcsolódó rendszerösszetevőkből állnak, ame-

lyeket éppen a hálózati analógia alapján csomópontoknak (node) is neveznek. Egy

csomópont lehet egyetlen felhasználói munkaállomás, felhasználói munkaállomások

helyi hálózatba kapcsolt csoportja, vagy akár egy jelentősebb feldolgozó és tároló

kapacitással rendelkező eszközrendszer is a megfelelő szoftver összetevőkkel egye-

temben.

Az informatika-alkalmazás kezdeti időszakában még nem léteztek integrált szer-

vezeti informatikai rendszerek, a szervezetek informatikai erőforrásai egymástól

52 Az IFOR (hadszíntéri) informatikai rendszerének infrastruktúráját például az ARRC informatikai rendszerének

(Interim ARRC Information System – IARRCIS) hálózati alrendszere biztosította és ez teremtette meg a kap-csolatot a CRONOS hálózathoz, azon keresztül pedig a NATO informatikai rendszeréhez.

53 ACCS = Air Command and Control System; ADAMS = Allied Deployment and Movement System; MCS = Ma-

neuver System; AFATDS = Advanced Field Artillery Tactical Data System; LOCE = Linked Operations/Intel-ligence Centers Europe; JDISS = Joint Deployable Intelligence Support System.

31

független funkcionális informatikai rendszerekhez tartoztak. Ennek megfelelően

ugyanazon szervezeten belül egymás mellett léteztek a különböző funkcionális rend-

szerekhez tartozó munkaállomások, vagy csomópontok (pld. IFOR/SFOR vezetési

pontokon CRONOS node, MCCIS node, ADAMS node, LOCE node). Szervezet-

rendszerek esetében az informatikai fejlesztések eredményeként egyre növekvő szá-

mú, több szintet átfogó – egymás mellett működő, de egymással együtt nem működő

– funkcionális informatikai rendszerek hálózati összeköttetései és az ezeken áramló

adatok, mint egymás melletti "kályhacsövek" (stovepipes) működtek.

Az egyes rendszerekhez önálló – legtöbbször eltérő típusú – munkaállomások,

azonos funkciók eltérő jellegű és tartalmú megvalósításai, sőt kezdetben saját háló-

zati összeköttetések tartoztak. A kommunikációs alrendszerek adatátviteli lehetősé-

geinek fejlődésével és a TCP/IP technológia uralkodóvá válásával a különböző funk-

cionális informatikai rendszerek hálózati összeköttetései nagyobbrészt azonos, integ-

rált alapra kerültek, a további (hardver, szoftver és funkcionális) különbözőségek,

heterogenitás azonban változatlanul megmaradtak.

Az ilyen, nem interoperábilis rendszerek alkalmazásának korlátai legvilágosab-

ban az összhaderőnemi műveletekben, elsőként a Sivatagi Pajzs, Sivatagi Vihar mű-

veletekben mutatkoztak meg. Ezek a tapasztalatok vezettek az Egyesült Államok

hadseregében 1992-ben az informatikai rendszerek egy új elképzelésének az "Infor-

matika a harcos számára"54

koncepcióban történő megfogalmazásához. A koncepció

által kitűzött célt egymással interoperábilis informatikai rendszerek összekapcsolt

rendszere alkotta.

Interoperábilis informatikai rendszerek kialakításának alapvető eszköze a külön-

böző rendszerekben közös összetevők, szolgáltatások, funkciók egységes megvalósí-

tása, megosztott felhasználása. A közösen használt technikai (hardver) eszközök és

szoftver elemek körének az interoperabilitás növelése érdekében bekövetkező foko-

zatos bővülése vezetett az integrált szervezeti informatikai rendszerek (ezen belül a

szervezeti informatikai infrastruktúra), illetve a szoftver megvalósítások esetében az

úgynevezett közös működtetési környezetek55

kialakulásához.

Napjaink korszerű informatikai rendszerei már nem homogén, változatlan tartal-

mú és felépítésű rendszerek, hanem különböző szintű önállósággal rendelkező, egy-

mással együttműködő rendszerekből sok esetben dinamikusan változó módon fel-

épülő rendszerek. A homogén és stabil felépítés lehetőségét többek között a rendsze-

rek egyre növekvő mérete, illetve a rendszerek közötti összeköttetések egyre bővülő

száma is korlátozza, hiszen ma már nincs lehetőség, de legalábbis nem gazdaságos

egy kiterjedt alkalmazási területet támogató informatikai rendszer teljeskörű meg-

tervezésére és egyidejű kifejlesztésére. Az informatikai rendszerfejlesztés alapvető

módjává az evolúciós módszertan, illetve a meglévő elemekből történő, a meglévő

rendszerekre épülő fejlesztés vált.

Az ily módon kialakuló informatikai rendszerek jellegének megjelölésére jelen-

tek meg a rendszerek rendszere (system-of-systems, SoS), illetve rendszeregyüt-

tes, rendszercsalád (family-of-systems, FoS) megnevezések. A rendszerek rendsze-

54 C4I for the Warrior (C4IFTW). 55 Common Operating Environment (COE), részletesebben lásd egy későbbi pontban.

32

re (rendszeregyüttes) alatt önálló (független) rendszerek olyan összességét értjük,

amelyek különböző módokon elrendezve, összekapcsolva különböző képességek

megvalósítását biztosítják. Meglévő rendszerek "keveréke" így a helyzethez igazo-

dóan szabható testre a szükséges képességek megteremtése céljából.56

A korábbról megmaradt57

, egy meghatározott működésmódot és megoldást meg-

valósító és erre optimalizált rendszereket fel kell váltaniuk az információk és infor-

mációs szolgáltatások megosztására optimalizált rendszereknek. Az egyes rendsze-

rek csak annyiban lesznek hatékonyak, amennyiben hozzájárulni képesek rendszerek

rendszerének, együttesének képességeihez.

A két említett kifejezéssel többek között az Egyesült Államok hadseregének

olyan nagyobb méretű funkcionális informatikai rendszereihez kapcsolódóan talál-

kozhatunk, mint a szárazföldi haderő összfegyvernemi informatikai rendszere (Ma-

neouver Control System, MCS), valamint az összhaderőnemi vezetési (Global Com-

mand and Control System, GCCS) és logisztikai (Global Combat Support System,

GCSS) informatikai rendszerei.

1.2.4 Adattárház-alapú informatikai rendszer-architektúra

A szervezeti informatikai rendszerek felépítésének egyik, napjainkban elterjedt vál-

tozata az adattárház-alapú architektúra, amelyet a következő ábra szemléltet. Az ar-

chitektúra központi eleme a működés-orientált (funkcionális) informatikai rendsze-

rek adataiból a vezetés-orientált (funkcionális) informatikai rendszerek igényeinek

megfelelően kialakított szervezeti szintű adathalmaz, az adattárház.

vezetés-orientált

(al)rendszerek

működés-orientált

(funkcionális)

(al)rendszerek

szervezeti

adattárház

adatpiacok

adattisztítás

adatszintetizálás

1.2.1 ábra: Általános adattárház-alapú architektúra58

56 Lásd például: Capstone Requirements Document, Global Combat Support System, Glossary [88.o.] 57 Legacy = örökölt. 58 Forrás: Data Warehouse/Data Mart. Components, Concepts, Characteristics előadásanyag, 3. dia (© Enterprise

Group, Ltd., 1997.)

33

Az adattárház (data warehouse) a vezetés döntéshozatali (elemzési, értékelési) fo-

lyamatai támogatása céljából összegyűjtött adatok együttese, amely szervezeti ob-

jektum-orientált, integrált, időorientált és folyamatosan bővülő. A szervezeti objek-

tum-orientáltság azt jelenti, hogy az adattárház adatai a szervezeti objektumokat,

nem pedig a szervezeti folyamatokat írják le, jellemzik. Az integráltság azt takarja,

hogy az adatok számos különböző forrásból származnak és kerülnek szintetizálásra.

Az időorientáltság arra utal, hogy az adattárházban szereplő adatokhoz érvényessé-

gük időpontja (időintervalluma) is kapcsolódik. Végül a folyamatos bővülés lénye-

ge, hogy az adattárházból az adatok nem törlődnek, lehetővé téve így a korábbi idő-

szakokra is visszatekintő elemzést.59

Az adatpiac (data mart), vagy másnéven lokális adattárház lényegében azonos

jellemzőkkel rendelkezik, azonban terjedelme kisebb, tartalmilag egy szervezeti

egység, vagy egy funkcionális terület által igényelt, felhasznált adatokra korlátozó-

dik. Az adatpiac fogalmának háromféle értelmezése is létezik. Az első szerint –

amelyet az ábra is szemléltet – egy adatpiac az adattárház meghatározott részeiből

létrehozott specializált adategyüttes, amelyet így könnyebb és hatékonyabb használ-

ni, mint a teljes adattárházat. A második értelmezés szerint az adatpiac az adattár-

háztól függetlenül létezik, általában egy örökölt működés-orientált rendszer adatai

alapján. Végül az adatpiac lehet az adattárház kialakításának egy közbenső, a szer-

vezet egy részére kiterjedő változata.

1.2.5 Katonai informatikai rendszer-architektúra típusok

Az informatikai rendszerek felépítésének (architektúrájának) megjelenítésére – akár

dokumentációs, akár tervezési célból – különböző szempontok szerint, különböző

formákban kerülhet sor. Az architektúra egy rendszer alapvető szerveződése,

amely összetevőiben, azok egymás közötti és a környezettel fennálló kapcsolataiban,

valamint a tervezésüket és időbeni fejlődésüket meghatározó alapelvekben és irány-

elvekben testesül meg. Az informatikai rendszerek felépítésének leírására a katonai

informatikában általában három architektúra nézet – a műveleti, a rendszer- és a

technikai – szolgál.60

Az architektúra nézet (architectural view) egy rendszer egészé-

nek meghatározott szempont(ok) szerinti reprezentációja.

A működési architektúra nézet (operational view) a katonai művelet végrehajtá-

sához vagy támogatásához szükséges feladatok és tevékenységek, működési elemek,

valamint információáramlás leírása, vagyis lényegében az informatikai rendszer al-

kalmazói környezetének meghatározása. Az információáramlás leírása magában fog-

lalja: a cserélt információk típusának leírását, az információcsere gyakoriságát, az

általuk támogatott feladatokat/tevékenységeket, az információcsere jellegének az

interoperabilitás megteremtéséhez szükséges szintű leírását. A működési architektú-

ra lehetővé teszi a szervezeti folyamatok áttekintését és átszervezését, a doktrinális

elvek vizsgálatát, valamint a (had)műveleti követelmények (kommunikációs igé-

59 A működés-orientált informatikai rendszerek általában csak az aktuális adatokat kezelik (tárolják), a korábbi ada-

tok azonnal, vagy egy bizonyos idő elteltével kikerülnek (törlődnek) a rendszerből. 60 Részletesebben lásd például a NATO C3 Technical Architecture dokumentumsorozat második kötetét [3-8.o.].

34

nyek, interoperabilitási előírások, védelmi szintek, stb.) megfogalmazását. A műkö-

dési architektúra általában független a szervezettől, a haderőstruktúrától, a tech-

nológiától és a konkrét technikai rendszerektől.

A rendszer-architektúra nézet (system view) a (had)műveleti funkciókat megva-

lósító vagy támogató rendszerek és kapcsolataik – többek között grafikus – leírása.

A rendszer nézet a fizikai erőforrásokat és teljesítmény-követelményeiket rendeli

hozzá a működési architektúrához és annak követelményeihez. A különböző rend-

szerek kapcsolódásának és együttműködésének, illetve interfészeinek leírása mellett

tartalmazhatja egyes konkrét rendszerek belső felépítését és működését is. A rend-

szer architektúra a működési architektúrában leírt információáramlást részletezi a

rendszerközi, illetve alkalmazásközi információcsere szintjén (információmodell). A

rendszer architektúra általában technológia független, több szervezetet és feladatot is

támogathat.

A technikai architektúra nézet (technical view) egy adott rendszer részeinek és

elemeinek elrendezését, kölcsönhatásait és kölcsönös függőségét meghatározó, egy

adott követelményrendszernek történő megfelelését biztosító szabályok összessége.

A technikai architektúra a rendszerek, rendszerelemek megvalósításához, együttmű-

ködéséhez szükséges – a hatékonyságot és interoperabilitást, valamint az evolúciós

fejlesztés feltételeit biztosító – szabványok és szabályok minimális rendszere.

A NATO informatikai fogalomjegyzék61

az architektúrákhoz kapcsolódóan a kö-

vetkező két fogalmat definiálja, az előzőekben ismertetettektől részben eltérő értel-

mezéssel:

"system architecture (rendszer architektúra): Egy rendszer logikai

struktúrája és működési alapelvei.

Megjegyzés: A működési alapelvek magukba foglalják azokat a szolgáltatáso-

kat, funkciókat és csatlakozási szabványokat, melyeket a teljesítmény- és egyéb

megkötések megkövetelnek."

"physical architecture (fizikai architektúra): Egy rendszer architek-

túra fizikai összetevőinek azonosítása és elrendezése egy keretrend-

szerbe, amely leírja a fizikai struktúrát, a technikai funkciókat, a ter-

vezési sajátosságokat és technikai jellemzőket, amelyeket a rend-

szernek és egyes összetevőinek megadott korlátok között teljesítenie

kell."

Az informatikai rendszerek felépítésének fejlesztési célú leírására más jellegű, a

korábban bemutatott architektúrális nézeteket is felhasználó tervezési architektúrá-

lis leírások szolgálhatnak. Ennek egy változatát a NATO elvek három – egymásra

épülő – architektúra formájában fogalmazzák meg. Az átfogó (overarching) archi-

tektúra az adott szervezetrendszer (pld. a NATO, a Magyar Honvédség, vagy a

Rendőrség) valamennyi informatikai rendszerét és ezek alapvető interoperabilitási

követelményeit írja le hosszabb távra érvényes módon, általános működési, rend-

szer- és technikai architektúra nézetek segítségével. A referencia architektúrák már

rendszerspecifikusak, egy adott informatikai rendszer középtávú időszakra érvényes

61 AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information System Terms and Definitions.

35

felépítését rögzítik, az átfogó architektúrában foglaltaknál részletesebben. Végül a

szintén rendszerspecifikus cél- (target) architektúrák a referencia architektúrákat

konkretizálják egymást követő rövidebb időszakokra.

Cél-a

rch

itek

túra

Cél-a

rch

itek

túra

Cél-a

rch

itek

túra

Referencia

architektúra

Cél-a

rch

itek

túra

Cél-a

rch

itek

túra

Cél-a

rch

itek

túra

Referencia

architektúra

Átfogó architektúra

Megvalósítási

időtáv

Hatókör

Részletesség

1.2.2 ábra: Tervezési architektúrák és összefüggéseik62

A NATO informatikai (C3) rendszerek esetében az átfogó architektúra időtávja

körülbelül tíz év, a referencia architektúráké öt év körüli, míg a cél-architektúrák két

évre szólnak.

62 Forrás: NATO C3 Technical Architecture, Volume 2, Architectural Descriptions and Models, Version 4.0 – Fi-

gure E.1. [64.o.]

36

2. INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK

2.1 INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK ALAPJAI

2.1.1 Informatikai alkalmazások fogalma, típusai

Az informatikai rendszer szolgáltatásait lényegében a benne végbemenő, általa meg-

valósított adatfeldolgozási folyamatok (tevékenységek) nyújtják az alkalmazók szá-

mára. Ezek valósítják meg vagy segítik elő – az alkalmazók közvetlen közreműkö-

dése nélkül vagy velük együttműködve – az egyes információs tevékenységek vég-

rehajtását. Ezek teszik lehetővé az adatok bevitelét, tárolását, továbbítását, visszake-

resését, rendezését, feldolgozását és új adatok előállítását, végül megjelenítését.

Az adatfeldolgozási folyamatokat (számítógépes) programok valósítják meg. A

számítógépeken futó programokat eredetileg rendeltetésük szerint három csoportba

sorolták. Ezek a következők voltak:

- a rendszerprogramok;

- a rendszerközeli programok;

- és az alkalmazói programok.

A rendszerprogramok körébe tartoznak mindenekelőtt az operációs rendszerek

és a programfejlesztést támogató különböző programok. Az 1960-as években a rend-

szerprogram alapvető jellemzője volt, hogy ezt a számítógépet gyártó cég bocsátotta

az alkalmazó rendelkezésére, mintegy a gép részeként. A későbbiekben ez a fogalom

fokozatosan elvált a számítógépgyártótól és ma már önálló szoftverfejlesztő cégek

gyártanak rendszerprogramokat (operációs rendszereket, programfejlesztő eszközö-

ket) különböző cégek számítógépeihez.

A rendszerközeli (kiszolgáló- vagy segéd)programok olyan programok, ame-

lyek az operációs rendszer vagy más rendszerprogram szolgáltatásait egészítik ki, il-

letve bővítik hasonló jellegű funkciók megvalósításával. Ezek közé tartoznak többek

között a különböző másoló, megjelenítő-listázó, adathordozó-kezelő, teljesítmény-

mérő, vírusellenőrző, tömörítő és hibakereső programok. A két első kategória között

nem húzható éles határ: egyes funkciók először rendszerközeli program formájában

jelentek meg, később azonban fokozatosan az újabb operációs rendszerek részévé

váltak.

A rendszer- és rendszerközeli programok összefoglaló megnevezésére használják

a rendszerszoftver kifejezést is, amely a következőkben ismertetendő alkalmazói

programokkal (ebben az esetben alkalmazói szoftverrel) szemben azokat a progra-

mokat foglalja magában, amelyek nem közvetlenül az alkalmazói funkciók, az in-

formációs rendszer lényegi feladatai megvalósítását támogatják, hanem a számító-

gép (vagy a hálózat) működtetését, az erőforrások elosztását és igénybevételét vezér-

lik, illetve az informatikai fejlesztés és támogatás egyes feladatainak végrehajtására

szolgálnak.

37

Az alkalmazói programok az előzőekkel szemben egy konkrét alkalmazói

funkció megvalósítását szolgálják. Eredetileg a megkülönböztetés alapját az képezte,

hogy az alkalmazói programok egyes alkalmazók, esetleg alkalmazói csoportok igé-

nyei alapján – mintegy "mértékvétel után, rendelésre" – kerültek kidolgozásra. Ez

mára megváltozott, az alkalmazói programok (legalábbis egyre növekvő részük) az

általános igények felmérése és elemzése alapján – "különböző méretekben és válasz-

tékban, konfekció-áruként" – készülnek el.

A rendszer és alkalmazói szoftver mellett létezik egy harmadik típus, a felhaszná-

lói, pontosabban felhasználó által készített szoftver is, ami alapvetően nem pro-

fesszionális szoftverfejlesztők által készített kiegészítéseket, bővítéseket foglal ma-

gában. Ilyenek lehetnek többek között a szövegszerkesztők, táblázatkezelők, vagy

más alkalmazások beépített programnyelvei segítségével készült kiegészítések, ame-

lyek az adott alkalmazásba beépülve a felhasználó egyedi igényeihez illeszkedve

bővítik annak szolgáltatásait, vagy testreszabják azokat. Tulajdonképpen ide sorol-

hatóak a felhasználó által létrehozható, beállítható konfigurációs állományok, ame-

lyek egyes paraméterek megadása mellett ma már sok esetben interpretálható utasí-

tásokat is tartalmazhatnak.

A rendszerszoftver és az alkalmazói szoftver közötti határ nem minden esetben

húzható meg könnyen. A rendszerszoftverek, operációs rendszerek piacán jelentős

erővel rendelkező Microsoft elleni per egyik alapvető kérdése éppen az volt, hogy az

Internet Explorer böngésző program a Windows operációs rendszer része, vagy ön-

álló alkalmazói program. De hasonló kérdés merült fel a Linux operációs rendszer és

a Linux kernel közötti viszony értelmezésével kapcsolatban is. Emellett az alkalma-

zók számára a rendszerszoftver és az alkalmazói szoftver a speciális, beágyazott

rendszerek – pld. CD-lejátszók, mikrohullámú sütő, stb. – esetében is gyakorlatilag

megkülönböztethetetlen.

Az alkalmazói program kifejezés helyett egyre gyakrabban találkozhatunk az al-

kalmazás (application) megnevezéssel is. Az új megnevezés bevezetésének egyik

oka a szoftverek bonyolultságának növekedésében kereshető. Kezdetben ugyanis

egy feladat végrehajtását általában egy alkalmazói program támogatta, később azon-

ban egyre gyakoribbá vált, hogy egy feladat néhány – összetartozó, egymást kiegé-

szítő – program segítségével került megvalósításra, amelyeket együtt alkalmazói

programcsomagnak neveztek63

. A megvalósított funkciók körének, illetve az ezeket

megvalósító programok számának további bővülésével jelent meg aztán és terjedt el

az alkalmazói programrendszer kifejezés is.

Az alkalmazás kifejezés ebben a helyzetben is lehetővé tette az alkalmazói szem-

léletmód érvényesítését: például szövegszerkesztő alkalmazás(ok)ról lehetett beszél-

ni attól függetlenül, hogy szövegszerkesztő programról, szövegszerkesztő program-

csomagról vagy szövegszerkesztő programrendszerről volt szó.

63 A ‘program’ fogalom ugyanis az adott számítógép, pontosabban az adott operációs rendszer által meghatározott

kategória, így nem alkalmazási szempontból kerül eldöntésre, hogy mi egy program és mi több program:

ugyanaz a feladat egyik esetben egy programmal, más esetben (más operációs rendszer esetében) több prog-rammal valósítható csak meg.

38

Az 1990-es években jelentek meg az úgynevezett integrált programcsomagok,

amelyek egymástól eltérő, de kapcsolódó funkciójú alkalmazásokat – pld. szöveg-

szerkesztőt, táblázatkezelőt és bemutatókészítőt – foglaltak magukba. Ezek sajátos-

sága az volt, hogy az egyes összetevő alkalmazások alapvetően azonos felhasználói

felülettel rendelkeztek, ami megkönnyítette alkalmazásuk elsajátítását, illetve jelen-

tős mértékben támogatták egymás adatainak felhasználását, beépítését. Az integrált

programcsomagok egyik első képviselője a Lotus 1-2-3 volt, napjainkban pedig

mindenekelőtt az irodai programcsomagok (Microsoft Office, OpenOffice, StarOf-

fice, stb.) tartoznak ide.

Az egyes alkalmazások – alkalmazói szempontból – elsősorban a támogatott,

megvalósított funkciók, az alkalmazási területek alapján csoportosíthatók. Ezen be-

lül is két nagy csoportot – az általános célú és a feladatorientált alkalmazásokat –

különböztethetünk meg.

Az általános célú alkalmazások jellemzője, hogy a szervezetek tevékenységé-

nek jellegétől függetlenül, azok több vagy minden alkalmazási területén felhasznál-

hatók, olyan feladatokat valósítanak meg, vagy támogatnak, amelyek az alkalmazók

széles köre számára hasonlóak, vagy azonosak. Az általános igényekből következő-

en ezen alkalmazások általában nem egy alkalmazó megrendelésére, hanem szoftver

cégek kezdeményezésére kerülnek kidolgozásra és kereskedelmi forgalomba. A leg-

fontosabb általános célú alkalmazás-típusok részletesebb bemutatására a 4.2 pontban

kerül majd sor.

A feladatorientált alkalmazások jellemzője, hogy adott tevékenységet végző

szervezetek, vagy egy adott, konkrét alkalmazási terület által megfogalmazott fel-

használói igényeket elégítenek ki. A speciális igényekből következően ezen alkal-

mazások általában egyedileg, szerződés alapján, önálló megrendelésre kerülnek ki-

fejlesztésre.

A két alkalmazás-csoport közötti határ nem húzható meg élesen, sőt napjainkban

– a fejlesztési ráfordítások hatékonyabb kihasználása és megosztása érdekében – az

egyedi fejlesztések rovására egyre inkább az általános célú alkalmazások irányába

tolódik el hangsúly.

Az általános célú és feladatorientált alkalmazások más megnevezéssel a NATO

fogalomrendszerében is megtalálhatóak. A NATO C3 technikai architektúrát tartal-

mazó dokumentumban64

az általános célú alkalmazások az általános támogató al-

kalmazói szolgáltatások (Common Support Application Services), a feladatorien-

tált alkalmazások pedig a Mission Applications nevet viselik. A dokumentum meg-

határozása szerint az általános támogató alkalmazói szolgáltatások "az adatok egy

hálózaton belüli egységes (közös) feldolgozásához és megjelenítéséhez (megosztá-

sához) nyújtanak szolgáltatásokat. Hozzájárulnak a különböző feladatorientált al-

kalmazások közötti interoperabilitás megteremtéséhez"65

.

64 ADatP-34, NATO C3 Technical Architecture. 65 ADatP-34, NATO C3 Technical Architecture, Volume 5, NC3 Common Operating Environment. Ver 6.0 [3.o.]

39

FEJLESZTŐFEJLESZTŐFELHASZNÁLÓFELHASZNÁLÓ

FELADATORIENTÁLT (MISSION) ALKALMAZÁSOKFELADATORIENTÁLT (MISSION) ALKALMAZÁSOK

A

P

I

-

K

A

P

I

-

K

ÁLTALÁNOS CÉLÚ

(COMMON SUPPORT) ALKALMAZÓI SZOLGÁLTATÁSOK

ÁLTALÁNOS CÉLÚ

(COMMON SUPPORT) ALKALMAZÓI SZOLGÁLTATÁSOK

HÁLÓZATI SZOLGÁLTATÁSOKHÁLÓZATI SZOLGÁLTATÁSOK

KERNEL SZOLGÁLTATÁSOKKERNEL SZOLGÁLTATÁSOK

INFRASTRUKTÚRÁLIS SZOLGÁLTATÁSOKINFRASTRUKTÚRÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK

TÁ

MO

GA

TÓ

(SU

PP

OR

T)

SZ

OLG

ÁLT

AT

ÁS

OK

(Mód

szer

ek/

eszk

özök

, in

form

áci

ótár

ak,

fel

kész

ítés

, re

nds

zerm

ene

dzsm

ent

, vé

del

em

)

A

D

A

T

O

K

A

D

A

T

O

K

2.1.1 ábra: A NATO közös működtetési környezet összetevő modellje

66

Az általános támogató alkalmazói szolgáltatások közé a következők tartoznak: álta-

lános vezetési, menedzsment és adminisztrációs alkalmazások, adathozzáférési

(adatbáziskezelő) alkalmazások, csoportmunka eszközök, web-eszközök, dokumen-

tumkezelő alkalmazások, üzenetkezelő alkalmazások, irodaautomatizálási alkalma-

zások, térinformatikai alkalmazások, illetve informatikai védelmi alkalmazások.

Mint a felsorolásból is látható, ezek az alkalmazás-típusok nagyrészt megegyeznek

az általános célú alkalmazások ismert típusaival, kiegészítve néhány a katonai al-

kalmazásban sajátos típussal. Ezek közé tartoznak például az általános vezetési al-

kalmazások csoportjába tartozó riasztási-értesítési alkalmazások.

A feladatorientált – köztük különösen a katonai – informatikai alkalmazások jó

ideig a felhasználók egyedi igényei alapján, egyedi fejlesztés eredményeként készül-

tek. Az informatika ugrásszerű fejlődésének, az általános célú alkalmazások képes-

ségei gyorsütemű bővülésének, valamint a gazdaságos fejlesztés követelményei elő-

térbe kerülésének következtében az egyedi fejlesztések helyébe a kereskedelmi for-

galomban kapható (Commercial Off the Shelf, COTS) szoftverek alkalmazása, il-

letve beépítése lépett. Ebbe a csoportba a gyorsan beszerezhető és módosítás nélkül

alkalmazható szoftverek tartoznak. A COTS termékek jellemzően nagy példány-

számban, alacsonyabb áron állnak egy széles felhasználói kör rendelkezésére. COTS

szoftverek esetében a forráskód általában nem áll rendelkezésre, a karbantartást, kö-

vetést pedig a gyártó egy licensz alapján biztosítja.

A NATO esetében a COTS termékek mellett két további fogalom is használatos.

A kormányzati (Government Off the Shelf, GOTS) szoftver egy kormányzat szá-

mára kifejlesztett szoftver, amely az arra feljogosítottak számára módosítás nélkül

alkalmazható, specifikus igények kielégítésére szolgál, a tulajdonjogot az adott kor-

mányzat gyakorolja, alkalmazására kölcsönös megállapodások alapján van lehető-

ség. A NATO (NATO Off the Shelf, NOTS) szoftver pedig egy NATO szervezet

számára kifejlesztett szoftver, amely az arra feljogosítottak számára módosítás nél-

kül alkalmazható. A NOTS szoftver is specifikus igényeket elégít ki, tulajdonjogát a

NATO birtokolja és más NATO szervezetek számára is hozzáférhető.67

66 ADatP-34, NATO C3 Technical Architecture, Volume 5, NC3 Common Operating Environment. Ver 6.0 [3.o.] 67 AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions [2-15, 2-24.o.].

40

2.1.2 Elosztott alkalmazások és architektúrák

Az informatikai alkalmazások működtetése és felhasználása hosszú ideig – a számí-

tógépek közötti hálózati kapcsolatok megjelenéséig – egy adott számítógéphez kö-

tődött. Az 1960-as évekig az alkalmazások egy számítóközpontban elhelyezett szá-

mítógép-konfiguráción "futottak", szolgáltatásaik igénybe vétele kezdetben jellem-

zően kötegelt módon, adatbeviteli űrlapok kitöltésével és visszakapott eredménylis-

ták hasznosításával történt. A következő lépés a felhasználók tevékenységének ké-

nyelmesebbé, hatékonyabbá tételében a számítóközpontokban elhelyezett terminá-

lok megjelenése, a kötegelt üzemmódról az interaktív alkalmazásra történő áttérés

képezte. Egy újabb, nagy lépést jelentett a számítógéphez közvetlenül, vagy termi-

nálvezérlő berendezéseken keresztül kapcsolt terminálok korlátozott távolságon be-

lül történő kihelyezhetősége a felhasználók munkahelyére.

Az úgynevezett távadatfeldolgozás már egy új, az autonóm alkalmazások kereteit

meghaladó alkalmazás-architektúra közvetlen előzményét képezte. Az autonóm al-

kalmazások alapvető sajátossága az volt, hogy az alkalmazás valamennyi összetevő-

je egyetlen számítógépen fut, még abban az esetben is, ha az alkalmazással történő

információcserét egy – a számítógéptől távolabb elhelyezkedő – számítógép-perifé-

ria, a terminál támogatja.

Az elosztott alkalmazások – az autonóm alkalmazásokkal szemben – olyan al-

kalmazások, amelyek egymástól elkülönülő, általában (de nem feltétlenül) önálló,

egymással hálózati összeköttetésben álló számítógépeken futnak. Az elosztott al-

kalmazások összetevői a felhasználó számára hasznos (beviteli, feldolgozási, tárolá-

si, megjelenítési) funkciókat egymás között elosztják, majd ezeket számára egymás-

sal együttműködve egységes módon, a megosztást "elrejtve" biztosítják. Az egyes

összetevők elméletileg lehetnek önmagukban is működőképes önálló alkalmazások,

vagy önmagukban érdemi szolgáltatásokat nem, vagy csak korlátozott körben nyúj-

tani képes alkalmazás-összetevők.

Az elosztott alkalmazások megjelenése az informatika eszközrendszerének fejlő-

dése, a hálózati kapcsolatok megjelenése mellett elsősorban a szélesebb alkalmazói

csoportok által közösen használt adatok hatékony kezelésének igényéhez kapcsoló-

dott. Az 1970-es évek informatika-alkalmazásának jellegzetes kifejezése volt az

"egységes (központi) adatbázisra épülő" jelző. Ez a megoldás biztosította, hogy va-

lamennyi érdekelt fél azonos forrásból jusson információkhoz és az arra jogosult

felhasználók által végrehajtott módosítások, pontosítások egységesen jelentkezzenek

minden felhasználó számára.

Az elosztott alkalmazások első és mindmáig létező típusát az ügyfél-kiszolgáló

(kliens-szerver) architektúrára épülő alkalmazások képezik. Az ügyfél-kiszolgáló ar-

chitektúra két eltérő funkciókkal rendelkező alkalmazás(-összetevő) típusra épül. A

kiszolgáló alkalmazás-összetevő általában nagyobb teljesítményű számítógépeken

fut, elsődleges feladata a közösen használt adatok kezelése (tárolása, naprakészen

tartása, rendelkezésre bocsátása), illetve a közösen használt feldolgozási funkciók

végrehajtása. Az ügyfél alkalmazás-összetevő elsődleges feladata a felhasználói kap-

41

csolattartás (adatbevitel és megjelenítés) feltételeinek biztosítása és általában kisebb

kapacitású számítógépeken (munkaállomásokon) fut. Egy kiszolgáló általános jel-

lemzője, hogy passzív (alárendelt szerepet játszik), kéréseket, megrendelésekre vár,

azokat végrehajtja, majd azokra választ (eredményeket, vagy jelentést) küld. Ezzel

szemben egy ügyfél aktív (fölérendelt, vezérlő szerepet tölt be), kéréseket, megren-

deléseket küld a kiszolgálónak, majd várakozik a válasz megérkezéséig.

Mint a következő ábrából is látható, az egyes kiszolgálók több ügyfél igényeit is

kiszolgálják (tulajdonképpen e célból jelentek meg az elosztott alkalmazások), de ar-

ra is van lehetőség, hogy egy adott ügyfél több kiszolgáló szolgáltatásait is igénybe

vegye.

Kiszolgáló réteg

Ügyfél réteg

…

2.1.2 ábra: Ügyfél-kiszolgáló architektúra

A kiszolgáló és az ügyfél alkalmazás-összetevők közötti információcsere a számító-

gépek közötti hálózati kapcsolatok felhasználásával valósul meg. Mindez természe-

tesen a gyakorlatban csak akkor lehet működőképes, ha az együttműködő alkalma-

zás-összetevők egyeztetett információcsere formátumot és eljárásmódot, úgyneve-

zett protokollt alkalmaznak. Az elosztott alkalmazások megjelenését követően a kü-

lönböző alkalmazásokban az információcsere fizikai és szintaktikai szinten is szá-

mos különböző (egyedi, vagy gyártóspecifikus) protokoll segítségével került megva-

lósításra. Különböző megoldások jelentek meg és léteznek még ma is az információ-

csere egy sajátos formája, a távoli eljáráshívás megvalósítására is.

Az elosztott alkalmazások összetevői közötti együttműködés, a más fejlesztőtől

származó kiszolgálók és ügyfelek közötti interoperabilitás megkönnyítése érdeké-

ben, az informatikai fejlődés tendenciái által vezérelten az alkalmazott protokollok

között fokozatosan előtérbe kerültek és lassan egyeduralkodóvá válnak az Internetes

(pld. TCP/IP és XML alapú) protokollok.

Az ügyfél és a kiszolgáló alkalmazás-összetevők között az alkalmazási funkciók

különböző módon oszthatóak meg, amelyet a következő ábra szemléltet.

42

megjelenítés

adatkezelés

feldolgozás

adatkezelés adatkezelés adatkezelés adatkezelés

feldolgozás feldolgozás

Kiszolgáló

adatkezelés

feldolgozás

megjelenítés megjelenítés megjelenítés megjelenítés megjelenítés

feldolgozásfeldolgozás

Ügyfél

osztott

megjelenítés

távoli

megjelenítés

távoli

adatkezelés

osztott

feldolgozás

osztott

adatkezelés

2.1.3 ábra: Ügyfél-kiszolgáló típusú alkalmazások altípusai68

Az osztott (vagy távoli) megjelenítés lényege, hogy az ügyfél feladata kizárólag a

felhasználóval való kapcsolattartás, az adatok fogadása és ellenőrzése, majd a feldol-

gozási- vagy adatigények továbbítása a kiszolgálónak és a visszakapott adatok meg-

jelenítése. Ennél az altípusnál a feldolgozás és az adatkezelés teljes egészében a ki-

szolgáló feladata.

Az osztott feldolgozás lényege, hogy különböző kiszolgálók nyújtanak speciali-

zált szolgáltatásokat az ügyfeleknek, amelyek feladata a felhasználóval való kapcso-

lattartás mellett az egyedi feldolgozási feladatok végrehajtása. Így a specializált –

pld. nyomtató, üzenetkezelő, névtár, stb. – kiszolgálók hatékonyabban kialakíthatók,

míg az egyes felhasználó-specifikus funkciók az alkalmazók „közelében” tarthatók.

Az osztott (vagy távoli) adatkezelés lényege, hogy a kiszolgáló – ebben az eset-

ben általában adatbázis-kiszolgáló – rendeltetése kizárólag az adatok kezelése és az

adatvédelem, adatbiztonság szavatolása, az adatok feldolgozása teljes egészében az

ügyfél (ügyfelek) feladata. Az osztott altípus sajátossága, hogy ebben az esetben az

ügyfél is kezelhet helyi adatokat.

A különböző típusok természetesen eltérő előnyökkel és hátrányokkal rendelkez-

nek, eltérő követelményeket támasztanak az ügyfél és kiszolgáló alkalmazás alapját

képező számítógéppel, vagy a hálózati kapcsolatokkal szemben. Minél több funkció

kerül megvalósításra az ügyfél alkalmazás-összetevőben, annál nagyobb erőforrás

igénye lesz az alapul szolgáló számítógép-platformmal szemben és annál bonyolul-

tabb az ügyfél-oldali alkalmazások felügyelete, karbantartása, továbbfejlesztése. Ha-

sonlóképpen minél több funkciót tartalmaz a kiszolgáló alkalmazás-összetevő, annál

nagyobb erőforrás-igény jelentkezik ezen az oldalon is, ami különösen sok felhasz-

68 Egyes vélemények szerint csak három altípus létezik, mert a gyakorlatban a távoli megjelenítés és a távoli adatke-

zelés valójában mindig osztott megjelenítés és adatkezelés.

43

náló (ügyfél) egyidejű támogatása esetében ütközhet kapacitás-korlátokba. A feladat

jellegétől függően a feldolgozási funkciók megosztása jelentős hatással van az ügy-

felek és a kiszolgáló közötti adatáramlás volumenére, ami a hálózati kapcsolatok át-

viteli jellemzőitől függően akadálya lehet a hatékony működésnek.

A már bemutatott megoldásokhoz különböző ügyféltípusok is tartoznak. Ezek

két alaptípusát szokásos megnevezéssel vékony (sovány), illetve vastag (kövér) ügy-

félnek nevezik. Napjainkban egy harmadik, átmeneti típus is megjelent, amelyet

gazdag [funkciójú] ügyfélnek neveznek.69

A vékony ügyfél esetében a feldolgozás túlnyomó többsége és az adatkezelés a

kiszolgálón történik, ami lehetővé teszi a minimális hardver és szoftver ráfordítással

történő megvalósítást. Egyes megfogalmazások szerint vékony ügyfélről attól füg-

gően beszélhetünk, hogy az alkalmazás telepítése a felhasználónál igényli-e, vagy

sem kiegészítő szoftver telepítését. A vékony ügyfél előnyei közé sorolható az ala-

csonyabb informatikai fenntartási költség, a könnyebben biztosítható informatikai

védelem és az alacsonyabb hardver költségek. Az informatika fejlődése során már

több alkalommal jelentek meg speciálisan vékony ügyfél-alkalmazások működteté-

sére alkalmas speciális hardver megoldások70

.

A vastag ügyfél a vékony ügyféllel szemben a feldolgozási funkciók jelentős ré-

szét, sőt esetenként az adatkezelés egy részét is magára vállalja. Mindez lehetővé te-

szi az alkalmazás sokkal erőteljesebb testreszabását, felhasználói igényekhez történő

alakítását és kiegészítését. Igaz ennek "ára" a karbantartás és a védelem bonyolultab-

bá válása, valamint a hardver platformmal szemben támasztott magasabb követel-

mények. A korábban a vastag ügyfél szinonímájaként kezelt gazdag ügyfélről ma

már olyan esetekben beszélünk, amelyet a funkciók kiegyensúlyozott megosztása

mellett a vékony ügyfelek számos sajátossága is jellemez.

Napjainkban az ügyfél-kiszolgáló alkalmazások legnépszerűbb változatát a web-

alkalmazások képezik. Ezek alapvető sajátossága, hogy az ügyfél alkalmazást a ma

már az operációs rendszerek részét képező böngésző alkalmazás képezi, így egy

web-alkalmazás a megfelelő kiszolgáló elérhetőségének ismeretében minden külö-

nösebb szoftver telepítés nélkül használható. A böngésző programok megjelenítési

lehetőségei bizonyos mértékben korlátozzák a felhasználói felület lehetőségeit,

azonban ezeket a korlátokat az informatikai fejlődés fokozatosan bontja le. A koráb-

ban önálló internetes alkalmazások (pld. elektronikus levelezés, hírcsoportok, stb.)

szinte mindegyike már a lassabb és kevesebb funkciót nyújtó, de önálló programot

nem igénylő web-alkalmazások formájában is rendelkezésre áll.

A tipikusan a vékony ügyfél kategóriába tartozó web-alkalmazások mellett meg-

jelentek a vastag ügyfél típus előnyeit nyújtó gazdag internetes (web-) alkalmazások

is. Ezek esetében már a feldolgozás egy része az ügyfél alkalmazás-összetevőben, a

böngésző programban kerül megvalósításra. Ennek technikai hátterét a kiszolgálóról

letölthető kiegészítő alkalmazás-összetevők71

biztosítják.

69 Thin, thick (fat), rich client. 70 Ilyen volt az 1990-es években megjelent hálózati számítógép (Network Computer, NC). 71 Értelmezhető Java és más scriptek, futtatható Java programok és beépülő modulok, stb.

44

Az ügyfél-kiszolgáló típusú modell egy továbbfejlesztése a többszintű elosztott

alkalmazás modellje, amely esetében az alkalmazás három feladatcsoportja nem két,

hanem több egység között kerül megosztásra. Ebben az esetben a megjelenítési

funkció – és ezzel a szolgáltatás igénybevétele – egy helyen kerül megvalósításra, a

feldolgozási feladatok megoszlanak egy vagy több további egység (hely) között, vé-

gül az adatkezelési feladatokat ismét további egységek valósítják meg.

A háromrétegű elosztott architektúra jellemzője, hogy az ügyfél és a kiszolgá-

ló réteg között megjelenik a feldolgozási (vagy köztes) réteg is. Ebben a rétegben

helyezkednek el a szervezeti (alkalmazói, "üzleti") eljárásokat, a feldolgozási szabá-

lyoknak, előírásoknak megfelelő műveleteket megvalósító alkalmazás-összetevők. A

feldolgozási réteg alkalmazásai rendszerint önálló számítógépeken, az adatbázis-ki-

szolgálóktól független, úgynevezett alkalmazás-kiszolgálókon futnak. Mindez hoz-

zájárul a terhelés gazdaságosabb megosztásához, valamint a változó terheléshez,

igénybevételhez történő rugalmasabb alkalmazkodáshoz. A gyakorlatban megnyil-

vánuló szűk keresztmetszettől függőn növelhető akár az adatbázis-, akár az alkalma-

zás-kiszolgálók száma.

Az eltérő funkciójú rétegek elválasztása egyben a felhasználói igényekhez törté-

nő rugalmasabb igazodást is támogatja. A feldolgozási rétegben mód van ugyanis

ugyanazon adatok eltérő szemléletű kezelésére, különböző adatok integrált kezelésé-

re, illetve az adatok alkalmazási terület-specifikus feldolgozására. A feldolgozási

funkciók megvalósítása mellett a közbenső réteg sajátos feladata lehet a különböző,

sok esetben heterogén adatbázisok adatainak összehangolása, az adott alkalmazási

terület által igényelt, egységes formátumra alakítása, illetve általában az eltérő adat-

csere felülettel rendelkező alkalmazás-összetevők között szükséges átalakítások

megvalósítása. Az ilyen funkciókat biztosító alkalmazás-összetevőket hívják köztes-

réteg (middleware) alkalmazás-összetevőknek.

Kiszolgáló réteg

Ügyfél réteg

…

Köztes réteg…

2.1.4 ábra: Háromrétegű elosztott architektúra

45

A többrétegű (másnéven n-rétegű) elosztott architektúra a háromrétegű architek-

túra természetes továbbfejlesztését képezi, amelyben a feldolgozási funkciókat egy-

nél több alkalmazás-összetevő valósítja meg, így a felhasználói felületet és az adato-

kat kezelő rétegek között több közbenső réteg helyezkedik el. Ez tovább növeli a

terhelés gazdaságosabb elosztásának lehetőségét, illetve a feldolgozási és köztesré-

teg funkciók hatékony, több célra történő felhasználásukat biztosító megvalósítását.

adatkezelés

megjelenítés

Adat(kezelő) rétegdata tier

Feldolgozó réteg(ek)middle tier(s)

szervezeti/alkalmazás-logika

Megjelenítési rétegpresentation tier

ügyfél

feldolgozás

adatkezelés adatkezelés

feldolgozás feldolgozás

megjelenítés megjelenítés

2.1.5 ábra: Többrétegű elosztott architektúra

A rétegek számának növekedésével az egyes alkalmazás-összetevők közötti kapcso-

latok, együttműködés lehetősége is folyamatosan bővül. Mindez egy olyan architek-

túrát eredményez, amelyben az egyes összetevők már nem rendeződnek rétegekbe,

hanem az információs színtér autonóm szereplői, amelyek szolgáltatásaikat meg-

határozott feltételek mellett más alkalmazás-összetevők rendelkezésére bocsátják.

megjelenítés

feldolgozás

adatkezelés

megjelenítés

feldolgozás

adatkezelés

megjelenítés

feldolgozás

adatkezelésmegjelenítés

feldolgozás

adatkezelés

feldolgozás

adatkezelés

adatkezelés

2.1.6 ábra: Együttműködő alkalmazásokra épülő architektúra

46

Az eddig bemutatott, a megjelenítés-feldolgozás-adatkezelés funkciói állandó jel-

legű megosztására épülő, rétegekre tagolódó architektúrák nem kizárólagos módjai

az elosztott alkalmazások leírásának és megvalósításának. Ezek mellett találkozha-

tunk az egyenrangú alkalmazások modelljével, a szolgáltatás-orientált architektú-

rákkal és a grid-architektúrákkal.

Az egyenrangú (peer-to-peer) alkalmazások esetében az egyes összetevők a

konkrét feladattól függően lehetnek ügyfelek és kiszolgálók is, vagyis igényelhetnek

(és kaphatnak) szolgáltatásokat más összetevőktől, illetve nyújthatnak szolgáltatáso-

kat más összetevőknek. Egyes alkalmazási területeken – pld. fájlátvitel, fájlcsere

esetén – az egyenrangú alkalmazások jelentik az egyetlen hatékony megoldást. Az

egyenrangú alkalmazások között általában ad-hoc, feladatfüggő kapcsolatok állnak

fent, a funkciók és szolgáltatások pedig egyenletesen oszlanak meg a résztvevők kö-

zött (általában nincsenek kiemelt szerepű kiszolgálók és rendszeresen csak mások

szolgáltatásait igénybevévő ügyfelek).

Az egyenrangú, együttműködő alkalmazásokra épül az úgynevezett grid-archi-

tektúra, amely megnevezését az elektromos hálózatokról kapta. A kifejezés az

1990-es évek elején jelent meg azt tükrözve, hogy a grid-alapú feldolgozás (Grid

Computing) ugyanúgy biztosítja a számítási (feldolgozási kapacitást, ahogy az elekt-

romos hálózat az elektromos áramot. A grid-alapú megközelítésnek számos definí-

ciója van, amelyekben az a közös, hogy a szolgáltatásokat a hálózat, pontosabban

annak elkülönült erőforrásai egymással együttműködésben biztosítják képességeik,

kapacitásaik és rendelkezésre állásuk függvényében.

Az egyenrangú alkalmazások újabb, napjainkban előtérbe került, az Internet-

technológiára épülő megvalósítási formája a szolgáltatás-orientált architektúra és

a web-szolgáltatások.72

A szolgáltatás-orientált architektúra alapvető elemét a kü-

lönböző szolgáltatásokat megvalósító, különböző erőforrásokat rendelkezésre bocsá-

tó autonóm alkalmazás-összetevők képezik, amelyek a hálózat különböző csomó-

pontjaiban működnek és szolgáltatásaik szabványos módon vehetők igénybe. Ennek

megvalósítását ma már szabványos Internet-protokollok támogatják.73

72 Service Oriented Architecture, web services. 73 A web-szolgáltatásokat leíró nyelv (Web Services Description Language, WSDL), az elérhető web-szolgáltatások

információit rendelkezésre bocsátó (Universal Description, Discovery, and Integration, UDDI), valamint a szol-gáltatások igénybevétele során alkalmazható protokoll (Simple Object Access Protocol, SOAP).

47

2.2 ÁLTALÁNOS CÉLÚ ALKALMAZÁSOK

Az általános célú alkalmazások – jellegükből következően – a szervezetekben zajló

információfeldolgozás általános funkcióit támogatják. Ennek megfelelően e csoport

főbb típusai napjainkban a következők:

- szöveges és grafikus dokumentumokat, okmányokat kezelő alkalmazások;

- kisebb számítások, összegzések, elemzések elvégzését támogató alkalmazások;

- információk nyilvántartását, tárolását, visszakeresését támogató alkalmazások;

- bemutatók, tájékoztatások megtartását támogató alkalmazások;

- térbeli információk kezelését támogató alkalmazások;

- egyének és szervezetek közötti információcserét támogató alkalmazások;

- munkaszervezést és időtervezést támogató alkalmazások;

- végül a hang-, kép- és video-felvételeket kezelő alkalmazások.

A polgári életben ezen alkalmazás-típusokat, vagy legalábbis nagyobb részüket, szo-

kás irodaautomatizálási alkalmazásoknak nevezni.

Az informatikai alkalmazások (különösen az általános célú alkalmazások) jó ré-

sze megegyezik abban, hogy alapvetően valamilyen elektronikus objektumot (szö-

veges vagy grafikus okmányt, térképi állományt, számolótáblát, bemutatót, stb.) ke-

zel. Az alkalmazás által kezelt elektronikus objektumot, tényleges tartalmától füg-

getlenül, szokás dokumentumnak, az ilyen alkalmazásokat pedig dokumentum-ori-

entált alkalmazásnak nevezni. A dokumentum-orientált alkalmazások alapvető

funkciói közé tartozik többek között: az ilyen objektumok létrehozása, megőrzése,

módosítása, végül nyomtatása.

A dokumentum létrehozása funkció eredményeképpen egy új, üres (vagyis tény-

leges tartalom nélküli) objektum jön létre és kerül megjelenítésre a képernyőn. Ez-

után kezdődhet meg az objektum tartalmának létrehozása (a szöveg bevitele, a grafi-

ka megrajzolása, a számolótábla adatainak beírása, a bemutató elkészítése). Az

elektronikus objektumok létrehozásuk után további módosítás, formázás és nyomta-

tás céljából általában háttértáron kerülnek megőrzésre. Az ehhez kapcsolódó funkci-

ók: a mentés és a megnyitás (betöltés).

A mentés magában foglalja az újonnan létrehozott objektum tárolását, illetve a

módosított, formázott dokumentum új állapotának megőrzését a háttértáron. A ko-

rábbi változat ilyenkor vagy elvész (felülírásra kerül), vagy más néven megmarad.

Általában csak egy korábbi változat kerül ilyen módon megőrzésre, újabb módosítás

esetében a legkorábbi törlődik. A munka biztonsága érdekében többnyire beállítható

az automatikus mentés is: megadható, hogy az objektum meghatározott időközön-

ként – például percenként (vagy néhány percenként) – külön igénylés nélkül kimen-

tésre kerüljön. A mentés mellett általában rendelkezésre áll a mentés más néven

funkció is, melynek segítségével lehetőség van a dokumentum új néven történő

megőrzésére. Mivel ennek során a dokumentum az eredeti néven is megőrződik, in-

nentől a háttértáron két, külön kezelhető példányban létezik. A megnyitás egy már

48

létező és háttértáron tárolt elektronikus objektum előkészítése további munkára: mó-

dosításra, formázásra vagy nyomtatásra.

A dokumentum-orientált alkalmazások további két csoportra oszthatók. Egyes al-

kalmazások egyidőben egyetlen dokumentumot képesek kezelni, míg más alkalma-

zások több dokumentumot is kezelnek: ez utóbbiak esetében tehát egyszerre több

objektum lehet megnyitva (betöltve). A megnyitott objektumok közül a képernyőn

egyidőben egy vagy több is lehet látható, de csak egy lehet aktív, vagyis módosítha-

tó, formázható, nyomtatható. Az aktív objektum szabadon választható, váltogatható.

A dokumentum bezárása funkció a több dokumentumot kezelő alkalmazások kö-

zös funkciója, amely során a kiválasztott objektumon tovább nem lehet dolgozni. Az

alkalmazások általában nyilvántartják, hogy az egyes objektumok tartalma (formája,

állapota) megváltozott-e az utolsó betöltés óta, illetve ez a változás (bővülés, módo-

sulás) kimentésre került-e a háttértárra. Amennyiben egy megváltozott objektum ke-

rülne bezárásra, az alkalmazás figyelmeztető üzenet segítségével ad lehetőséget az

elvégzett munka megőrzésére (ez akkor is megtörténik, ha az alkalmazás befejezése

során maradt megőrzetlen módosítás).

A különböző – de azonos csoportba tartozó – alkalmazások eltérő formában is tá-

rolhatják az objektumot a háttértáron, az alkalmazónak azonban szüksége lehet más

alkalmazással készített objektumok betöltésére, vagy egy adott alkalmazással készí-

tett objektum más alkalmazásban történő felhasználására. Ennek érdekében az al-

kalmazások általában biztosítják más tárolási formátumú dokumentum megnyitását

(importálását), illetve további feldolgozás céljából a dokumentum más tárolási for-

mátumban történő kimentését (exportálását) is.

A dokumentum nyomtatása, mint a papíron történő megjelenítés, lehet egy köz-

beeső tevékenység (hagyományos módon kezelhető munkapéldány előállítása) vagy

az objektummal folytatott munka utolsó lépése (a végleges változat kinyomtatása).

A nyomtatás előtt általában lehetőség van a képernyőn úgynevezett nyomtatási kép

formájában megtekinteni a objektumot. A nyomtatás kiterjedhet az objektum egé-

szére vagy csak meghatározott részeire. Általában lehetőség van több példány

nyomtatására is.

2.2.1 Szöveges dokumentumok, okmányok kezelése

A szöveges dokumentumok, okmányok kezelése az információfeldolgozás alapvető

funkciója, hiszen a szervezeteken belüli és szervezetek közötti információáramlás

egyik alapvető hagyományos formája az írásos kommunikáció. Ez utóbbi az úgyne-

vezett dokumentumok (okmányok) segítségével történik. A szervezetekben különfé-

le dokumentumok sokasága kerül előállításra és alkalmazásra, melyek különböző,

tartalmi és formai szempontok szerint csoportosíthatók. A szervezeti dokumentumok

típusai közé sorolhatók többek között a levelek, feljegyzések, jelentések és űrlapok,

katonai alkalmazásban pedig a harci okmányok.

A kizárólag szöveges részeket tartalmazó dokumentumot szöveges dokumentum-

nak nevezzük, de sok más dokumentumban is általában a szöveg képezi a dokumen-

tum vázát, alapját. Az illusztrációs részek (ábrák, táblázatok, diagramok, képek, stb.)

49

többnyire a szövegben elhelyezett betétek formájában foglalnak helyet a dokumen-

tumban. A szöveges és illusztrációs részek tartalmi szempontból gondosan szerkesz-

tett együttest képeznek, mivel a szöveg egy-egy részstruktúrája (pld. fejezet, bekez-

dés, stb.) többnyire szoros kapcsolatban áll egy-egy megfelelő illusztrációval.

A dokumentumokkal, mint információhordozókkal kapcsolatos tevékenységek

összessége a dokumentumfeldolgozás, amely szorosan kapcsolódik a szervezetben

zajló információfeldolgozáshoz. A dokumentumfeldolgozás két nagy részre osztha-

tó, ezek a dokumentumkészítés, valamint a dokumentum tárolás és visszakeresés.

Mivel a dokumentumok túlnyomó többsége még napjainkban is szöveges dokumen-

tum és a többi dokumentumban is jelentős a szöveges részek aránya, a dokumentum-

feldolgozáson belül is jelentős szerepet játszik a szövegfeldolgozás.

A szövegfeldolgozás a szöveges dokumentumok, illetve a dokumentumok szö-

veges részei létrehozásához, tárolásához és visszakereséséhez kapcsolódó tevékeny-

ségek összessége. A hagyományos szövegfeldolgozáson belül korábban élesen elvált

egymástól az irodai eszközökkel (írógépekkel) készített, valamint a nyomdai úton

előállított dokumentumok, a kiadványok fogalma. A két típus között jelentős tartal-

mi és minőségi különbség mutatkozott. Az írógéppel készített dokumentumok álta-

lában illusztrációk nélkül, tipográfiailag egyszerű kivitelben, kevés példányban ké-

szültek, a nyomdai kiadványok viszont jó minőségű illusztrációkat, változatos betű-

készletet tartalmaztak és nagy példányszámban kerültek előállításra.

A kiadványok elkészítésének hagyományos folyamata magában foglalta a kiad-

vány tartalmának (esetleg több szerző által történő) megírását, az anyag(ok) szer-

kesztését, a kézirat ellenőrzését, a kiadvány oldaltervezését, az illusztrációk elkészí-

tését, a szedést, montírozást, korrektúrát, a nyomdakész oldalak alapján történő

nyomtatást, végül a kiadvány végleges kialakítását (fűzését, kötését, stb.). Ebben a

folyamatban a szerzőtől kezdve a kiadó munkatársain (különböző szerkesztőkön, il-

lusztrátorokon, stb.) át a nyomdai szakemberekig (szedők, gépmesterek, könyvkö-

tők, stb.) terjed a résztvevők köre, így egy kiadvány elkészítéséhez, még a legegy-

szerűbb nyomtatványok esetében is, idegen szakemberekre és azok speciális tudásá-

ra volt szükség.

A szövegfeldolgozás gépi támogatásának eszköze hosszú ideig az írógép (később

az elektromos írógép) volt. Az informatikai fejlődés következtében az 1960-as évek

közepén jelent meg az első szövegszerkesztő gép, amely a beírt anyagot mágnessza-

lag-kazettán tárolta, ami lehetővé tette a javítást és törlés után az újrafelhasználást is.

A mágnesszalagos tárolással született meg lényegében az elektronikus dokumentum.

A szövegszerkesztő gépekkel egyidőben jelent meg és terjedt el a szövegszer-

kesztés fogalma is, mint a szöveges elektronikus dokumentumok létrehozásához,

módosításához és papíralapú megjelenítéséhez kapcsolódó tevékenységek összessé-

ge. A szöveges okmányok, valamint a kiadványok készítését és kezelését szöveg-

szerkesztő és kiadványszerkesztő alkalmazások támogatják. A szövegszerkesztő al-

kalmazások megjelenése az 1970-es évekhez köthető, a fejlődés az első sororientált,

majd teljes képernyős szerkesztőprogramokon át vezetett, a valódi szövegszerkesztő

alkalmazásokig, amelyek a szöveg tartalmi struktúrájához igazodva bekezdésorien-

50

táltak, biztosítják az alapvető formázási lehetőségeket és a tartalom automatikus iga-

zodását.

A szövegszerkesztő alkalmazások alapvető funkciói: a szöveges dokumentum be-

vitele, módosítása, formázása és nyomtatása. A bevitel és a nyomtatás lehetőségei

alapvetően megegyeznek a dokumentum-orientált alkalmazások általános lehetősé-

geivel, így nem részletezzük. Napjainkra ezen programok szolgáltatásai gyakorlati-

lag azonosakká váltak.

A dokumentum módosítása során legáltalánosabb értelemben a szöveg javítására,

új szövegrészek bevitelére, meglévő szövegrészek törlésére vagy átrendezésére ke-

rülhet sor. A szöveg javítása a kisebb módosításokat (betűhibák, betű- vagy szóki-

hagyások, feleslegek, hibás szórend korrigálását) foglalja magában. Ide sorolható to-

vábbá egy adott szövegrész keresése, illetve helyettesítése.

A tartalom módosításának említett lehetőségei mellett a szövegszerkesztő prog-

ramok egyre több támogatást nyújtanak a dokumentumok egyes tartalmi elemeinek

kezeléséhez is. Ilyenek például: a dokumentum-szerkezet megadási lehetősége, az

automatikus tartalomjegyzék készítés, valamint a jegyzetek kezelése. A dokumen-

tum-szerkezet kialakításának előnye, hogy lehetővé teszi a struktúra-elemek automa-

tikus számozását, a dokumentum tartalmának szelektív megjelenítését, hatékony át-

rendezését és az automatikus tartalomjegyzék készítést.

A dokumentum formázása során kerül kialakításra a szöveg megjelenése a papí-

ron. Ez magában foglalja az oldalformázást, a bekezdésformázást, a karakterfor-

mázást és a lapratördelést. Az oldalformázás során adhatók meg a dokumentum egé-

szére a nyomtatás során használandó papírlap jellemzői (méret, tájolás), a szöveg

megjelenítésére felhasználható terület leírása (a margók), valamint a minden lapon

megjelenő elemek (fejléc, lábléc, lapszámozás). A bekezdésformázás során adhatók

meg az egyes bekezdések formai jellemzői: a margók közötti elhelyezkedés, a sorok

közötti távolság, a bekezdések közötti távolság, a sorok igazítása és a lapratördelés

vezérlése. A karakterformázás az egyes karakterek jellemzőinek beállítását teszi le-

hetővé. Ezen belül általában lehetőség van a kiválasztott karakter(ek) típusának, mé-

retének, kiemelésének, elhelyezkedésének és távolságának beállítására. A lapratör-

delés a szöveg lapokon történő megjelenésének szabályozását teszi lehetővé. Ez álta-

lában a bekezdések megfelelő jellemzőinek beállításával, a kívánt laphatárok meg-

adásával, valamint a fattyú- és árvasorok kezelésének szabályozásával lehetséges.

A korszerű szövegszerkesztő programok beépített szótárak és nyelvtani ismeretek

segítségével ma már biztosítják az automatikus elválasztást, az elírások ellenőrzését,

szinonimák használatának lehetőségét, valamint a nyelvtani és stilisztikai ellenőrzést

is.

Az elektronikus dokumentumokra történő áttérés és a számítástechnika fejlődése

következtében jelent a számítógépes, más néven asztali kiadványszerkesztés74

, ami

már nem igényli más szakemberek közreműködését. A számítógépes kiadványszer-

kesztés nyomdai (vagy azt megközelítő) minőségű kiadványok előállítása általános

célú számítógépekkel, nyomdai szakemberek közreműködése nélkül.

74 Desktop Publishing (DTP).

51

2.2.2 Kisebb számítások, elemzések végrehajtása

A kisebb számítások, elemzések végrehajtása szintén bármely munkakörben gyak-

ran előforduló feladat. A számvetések meghatározott alapadatokból kiindulva, meg-

adott algoritmus szerint az alkalmazó számára szükséges eredményadato(ka)t állíta-

nak elő. Egy algoritmus a számvetés során (feltételesen vagy feltétel nélkül) végre-

hajtandó tevékenységek (műveletek), valamint végrehajtásuk rendjének meghatáro-

zása olymódon, hogy az eredményadatok előállítása véges számú lépésen belül biz-

tosítva legyen. A számvetések alapvetően numerikus – esetleg logikai – adatokkal

dolgoznak és ennek megfelelően matematikai és logikai műveleteket, bonyolultabb

esetben függvényeket, illetve ezekből felépített képleteket használnak.

A számvetések hagyományos végrehajtásának gyakran előforduló változata az

adatok és az elvégzendő műveletek számvetési űrlapokba rendezése. Az űrlapok

megfelelő mezőket tartalmaznak az alap-, az eredmény- és a közbenső munkaadatok

számára. Ez utóbbiak esetében emellett kitöltési (számítási) utasítások határozzák

meg ezen adatok kiszámításának módját, valamint előírt sorrendjét.

A számvetések végrehajtása nagyszámú adat, vagy nagyszámú művelet esetében

a gyakorlatban tulajdonképpen nem is kivitelezhető űrlap, vagy hasonló jellegű se-

gédlet nélkül, mert különben nem biztosított az adatok feljegyzése (megőrzése).

Még egyszerű számvetés esetében is fel szokás jegyezni a részeredményeket.

A számvetési űrlapok és az ezekkel megoldott számvetések jellemzői közé tarto-

zik általában, hogy azonos típusú adatokból több szerepel a számvetésben és azonos

típusú adatokon ugyanazt a műveletet többször kell végrehajtani. Mindezekből kö-

vetkezik, hogy a számvetési űrlapok jellemzője a táblázatos elrendezés is, ahol az

azonos típusú adatok sorokba, oszlopokba, esetleg mátrix-formába vannak rendezve.

Az elemzések a számvetések speciális formáinak tekinthetők. A számvetések ál-

talában az alapadatokból eredményadatokat állítanak elő, az elemzések viszont álta-

lában éppen fordított feladatot oldanak meg: meghatározott (megkívánt) eredmény-

adat(ok)hoz keresik azokat az alapadatokat, amelyek ehhez az eredményhez vezet-

nek.

A számvetések számítógépes megvalósítása hosszú ideig kizárólag a hagyomá-

nyos rendszerfejlesztés (a feladat megfogalmazása, a számvetést megvalósító speciá-

lis alkalmazás kifejlesztése, ellenőrzése, majd alkalmazásba vétele) útján volt lehet-

séges. Mindez az alkalmazó(k), a rendszerfejlesztő(k), valamint esetlegesen más

szakemberek szoros együttműködését igényelte. A kisebb számvetések végrehajtását

informatikai szakemberek közreműködése nélkül is támogató első általános célú al-

kalmazások táblázatkezelő alkalmazás75

néven az 1970-es évek végén jelentek

meg. Ezek az alkalmazások lényegében a számvetési űrlapok: a papírral, ceruzával

és radírral végzett hagyományos tevékenység számítógépes megvalósítását tették le-

hetővé.

A táblázatkezelő alkalmazások alapvető eleme az űrlapok készítését lehetővé té-

vő üres táblázat: a munkalap. A munkalap meghatározott számú sorba és oszlopba

rendezett mezőkből (rubrikákból, úgynevezett cellákból) álló táblázat. Az első táblá-

75 Spreadsheet.

52

zatkezelő alkalmazások 64 oszlopból és 256 sorból álló táblázatokat kezeltek, ez az

érték napjainkra jellemzően 256 oszlopra és 65536 sorra bővült. A munkalap oszlo-

painak jelölésére általában betűjel (A, B, ..., Z, AA, AB, ...), sorainak jelölésére sor-

szám (1, 2, ...) szolgál.

A számvetési űrlap a munkalapon a papíron történő tervezéshez hasonlóan ala-

kítható ki. Ki kell jelölni az egyes adatok tárolására szolgáló mezőket, majd a köz-

benső és eredményadatok mezői esetében meg kell határozni – és a mezőbe beírni –

az adott adat előállítására szolgáló képletet. A képletekben a felhasznált adatok he-

lyett az azokat tartalmazó mező azonosítóját kell megadni. A táblázatkezelő alkal-

mazások általában nagyszámú függvényt tartalmaznak, amelyek a képletekben fel-

használhatók. Ezek legjellemzőbb csoportjai a következők: matematikai, logikai, tri-

gonometriai, statisztikai, pénzügyi, mátrix-kezelő, valamint dátum és idő-kezelő

függvények. A munkalapokon nem csak a számvetés végrehajtásához szükséges

adatok és képletek helyezhetők el, hanem az adatok bevitelét, illetve az eredmények

szemléletes megjelenítését segítő szövegek (feliratok, táblázatfejlécek, magyaráza-

tok, stb.) is.

Az újabb táblázatkezelő alkalmazások több munkalapot munkafüzetbe csoporto-

sítva kezelnek. Ez egyrészt lehetővé teszi az összetartozó munkalapok együttes ke-

zelését, másrészt módot ad háromdimenziós táblázatok kezelésére is. A munkafüze-

tekben a munkalapok mellett általában kisebb programokat tartalmazó program-

(vagy makró-) lapok, diagramokat tartalmazó lapok, sőt párbeszédes adatbevitelt le-

hetővé tévő dialógus-lapok is lehetnek.

A táblázatkezelő alkalmazások alapvető tartalmi funkciói: munkafüzetek (mun-

kalapok) módosítása, formázása, számvetések és elemzések végrehajtása, diagramok

készítése, valamint az eredmény nyomtatása. A korszerű táblázatkezelő rendszerek a

fentiek mellett általában adatbázis-kezelő funkciókkal is rendelkeznek, így alkalma-

sak kisebb nyilvántartások kezelésére is.

A munkalapok formázása többek között az adatok megjelenítési formátumának

(szám, dátum, időpont formátum, stb.) és jellemzőinek (betűtípus, betűnagyság, szín,

mezőmintázat, keretezés, stb.) megadását, valamint a sorok és oszlopok méretének

beállítását foglalja magában. Ez utóbbira azért lehet szükség, hogy egyes adatok a

szükséges formátumban megjeleníthetők legyenek.

A számvetések végrehajtása során van mód az alapadatok megadására, ezzel a

keresett eredmények kiszámítására és megjelenítésére, majd szükség esetén hagyo-

mányos adathordozón történő megjelenítésére (nyomtatására). Tulajdonképpen ez a

funkció az előkészített "számítógépes számvetési űrlap" kitöltése, felhasználása: a

táblázatkezelő alkalmazás alapvető céljának megvalósítása.

Az elemzések végrehajtása során általában mód van egy kívánt (minimális, ma-

ximális, vagy meghatározott) eredmény elérését biztosító alapadat, vagy alapadatok

meghatározására, valamint különböző statisztikai elemzések végrehajtására. A meg-

felelő alapadatok keresése esetén megadható, hogy mely alapadatok – esetleg mi-

lyen korlátok között – változhatnak.

A diagramok készítése – az eredményadatok szemléletes formában történő meg-

jelenítése – mára a táblázatkezelő alkalmazások általános funkciójává vált. Az ered-

53

ményadatok általában megjeleníthetők oszlop-, kör-, terület-, pont-diagram vagy

grafikon, illetve ezek háromdimenziós változatai formájában.

2.2.3 Nyilvántartások kezelése

A nyilvántartások kezelése, információk tárolása és visszakeresése az előzőekhez

hasonlóan az információfeldolgozás alapvető funkciója. A szervezeti információk

tárolása sok esetben különböző nyilvántartások segítségével történik, amelyek közös

tulajdonsága, hogy meghatározott körbe tartozó, azonos típusú objektumokat, ponto-

sabban azok leírását tartalmazzák. További közös tulajdonságuk, hogy e nyilvántar-

tások általában nem egyszerű jegyzékek, felsorolások – bennük a nyilvántartott ob-

jektumok megnevezésén (azonosítóján) kívül azok más jellemzőit is megtalálhatjuk.

A nyilvántartások rendeltetése, hogy segítségükkel későbbi időpontban az akkor

szükséges (bennük tárolt vagy azokból származtatható) információk rendelkezésre

álljanak. Ennek során: eldönthető, hogy egy adott (nevű vagy azonosítójú) objektum

szerepel-e a nyilvántartásban, s így beletartozik-e a nyilvántartott objektumok köré-

be; hozzáférhető egy adott (nevű vagy azonosítójú), a nyilvántartásban szereplő ob-

jektum bármely tárolt jellemzője, vagy jellemzői; meghatározható az objektumok

adott (a tárolt jellemzőkre vonatkozó) feltételeknek megfelelő köre. Természetesen

az így nyert információk szolgálhatnak további feldolgozás alapjául, összetettebb in-

formációk forrásául.

Számítógépes nyilvántartásról akkor beszélünk, amikor a nyilvántartást számító-

géppel és azon futó programokkal támogatjuk. A számítógépes nyilvántartások kor-

szerű formái az adatbázisok, amelyek lényege, hogy a szervezet számára szükséges

adatok szervezeti szinten csak egyszer kerülnek rögzítésre vagy előállításra, majd tá-

rolásra és ezek mindenki számára hozzáférhetőek.

Az adatbázis összetartozó adatok és kapcsolataik káros és fölösleges redundancia

nélkül, közösen tárolt összessége, mely felhasználható több alkalmazás adatigényé-

nek kívánt formában történő kielégítésére. Az adatbázis önmagában csak egy adat-

halmaz, melynek kezelését speciális programok, az adatbázis-kezelő rendszerek te-

szik lehetővé. Az adatbáziskezelő-rendszer olyan általános célú program(rend-

szer), amely biztosítja adatbázisok létrehozását, karbantartását és felhasználását.

Az adatbázisok felhasználói három csoportba sorolhatók: a szűkebb értelemben

vett felhasználók, az adatszolgáltatók, adatkarbantartók és az adatbázis-adminisztrá-

tor(ok). A valóságban egy felhasználó – különböző feladataihoz kapcsolódóan – tar-

tozhat egyszerre az első és a második csoportba is.

A szűkebb értelemben vett felhasználók az adatbázisból (mint egy nyilvántartás-

ból) egyes adatokat, adatcsoportokat keresnek vissza, majd azokat vagy közvetlenül

felhasználják tevékenységükben vagy további adatokat állítanak elő segítségükkel.

Az adatszolgáltatók, adatkarbantartók feladata az adatbázis adatai aktualitásának,

naprakészségének fenntartása. Ennek érdekében a valóságban bekövetkezett esemé-

nyeknek, változásoknak megfelelően az adatbázis adatait módosítják, bővítik vagy

eltávolítják. Az adatbázis-adminisztrátor (aki az adatbázis összetettségétől függően

lehet egy vagy több személy) feladata az adatbázis létrehozása, majd az adatbázis

54

használatának figyelemmel kísérése, segítése, szükség esetén az adatbázis újraszer-

vezése, valamint adatvédelmi és adatbiztonsági feladatok végrehajtása.

Az adatbázis-kezelő rendszer funkcióit a felhasználók közvetlenül a rendszer se-

gítségével vagy közvetve, alkalmazói programokon keresztül vehetik igénybe. Ez

mindkét esetben csak speciális nyelv segítségével hajtható végre. Az adatbázis-ke-

zelő nyelv (vagy adatbázis-nyelv) két részre, általában két önálló nyelvre – az adat-

leíró és adatkezelő nyelvre – osztható. Az adatleíró nyelv a teljes adatbázis és az

egyes programok által használt részek definiálására szolgál, míg az adatkezelő nyelv

az adatbázis karbantartására és lekérdezésére szolgál.

Az adatbázis-kezelő rendszerek típusai elsősorban aszerint különböztethetőek

meg, hogy milyen formában jelenítik meg és kezelik a nyilvántartott objektumokat,

valamint a köztük lévő kapcsolatokat. Az adatbázis-kezelés napjainkra egy szabvá-

nyosodási folyamaton ment át, gyakorlatilag uralkodóvá váltak a relációs adatbázis-

kezelő rendszerek, amelyek szabványosított adatbázis-kezelő (SQL) nyelvvel ren-

delkeznek.

2.2.4 Bemutatók, tájékoztatók támogatása

A mindennapi gyakorlatban – így a katonai szervezetek esetében is – gyakran je-

lentkező feladat az információk csoportos átadása. Ide tartoznak többek között a kü-

lönböző bemutatók, tájékoztatók, előadások, vagy beszámolók. Ezek közös vonása,

hogy az előadó(k) alapvető célja, feladata meghatározott információk minél hatéko-

nyabb közreadása, esetleg ezen felül a résztvevő(k) meggyőzése.

Az információk csoportos átadása során a szemléletesség jelentősége régóra is-

mert és elismert. Ennek okai egyrészt az emberi érzékszervek, másrészt a megisme-

rési folyamat sajátosságaiban rejlenek. Közismert, hogy az érzékszervek nem egyen-

lő mértékben vesznek részt a megismerésben: kiemelkedően fontos szerepe van pél-

dául a látásnak. Emellett a "szemléletes" ismeretátadás növeli a figyelmet, szellemi

aktivitást vált ki és megnöveli a megszerzett ismeretek „megmaradásának fokát” is.

A hagyományos szemléltetés legtöbbször rajzok, álló- vagy mozgóképek, vala-

mint hangfelvételek felhasználásával, különböző audio-vizuális eszközök segítségé-

vel történt. Ez utóbbiak közé tartoznak többek között:

- az írásvetítők, diavetítők és episzkópok;

- a filmvetítők és videolejátszók;

- valamint a hanglemezek és magnetofonok.

A továbbiakban ezek közül csak a vizuális eszközökkel foglalkozunk.

Az írásvetítők a szemléltetés hagyományos segédeszközei közül az alkalmazás

gyakorisága és sokfélesége tekintetében is közvetlenül a táblák után következnek:

információhordozójuk az írásvetítő fólia (fóliasorozat). Egyaránt alkalmasak előre

elkészített szemléltető anyag megjelenítésére, de az előadónak módja van az isme-

retadás során ezeket módosítani, kiegészíteni, vagy mintegy táblaként használva újat

készíteni (írni, vagy rajzolni).

Az írásvetítő fólia az ábrázolási módot tekintve tartalmazhat realisztikus képeket,

vagy sematikus (szimbolikus) ábrákat, illetve ezek kombinációját. Az előbbiek le-

55

hetnek például fényképek, valósághű árnyékolt rajzok, festett képek, vagy térhatású

mérnöki rajzok, az utóbbiak pedig vonalas rajzok, diagramok, táblázatok, képletek

vagy szöveges vázlatok. Az előkészítés könnyebbsége miatt az írásvetítő fóliák

többsége a második csoportba tartozik.

A diavetítők az írásvetítőkhöz hasonlóan vizuális információkat nyújtanak: in-

formációhordozójuk a diakép (diasorozat). Az írásvetítő fóliával ellentétben a diaké-

pek elsősorban fényképeket tartalmaznak, szöveges vagy rajzos részeket csak mini-

mális mennyiségben, kiegészítésképpen, értelmezési célból.

Egy bemutató, tájékoztató során általában nem egy fólia vagy dia, hanem fóliaso-

rozatok, diasorozatok kerülnek felhasználására. Ezek a sorozatok értelemszerűen

egy nagyobb, összefüggő ismeretanyag-blokk szemléltetését szolgálják. Alapvető

követelménynek tekinthető, hogy legyenek tartalmilag összefüggőek és módszerta-

nilag egységesek. Természetesen az egyes fóliák (diák) az adott céltól függően le-

hetnek különböző típusúak.

A fólia- (dia-) sorozatok elemeinek felhasználása általában előre meghatározott

sorrendben történik, de – különösen a fóliasorozatok esetében – mód van a konkrét

igényekhez dinamikusan igazodó sorrendű bemutatásra. Ennek során, például isme-

ret-megerősítés, vagy felfrissítés céljából vissza lehet térni korábbi fólia (dia) bemu-

tatására, vagy egyes fóliák (diák) kihagyhatók. A bemutatás sorrendje lehet akár hie-

rarchikus is, amikor a sorozat lényegében több, eltérő szintű sorozatból épül fel.

A prezentációs alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek az in-

formációátadás (bemutatók, tájékoztatások, stb.) szemléletességének növelését biz-

tosítják a hagyományos írásvetőkhöz hasonló módon.

A prezentációs alkalmazások alapvető objektuma a számítógépes bemutató (pre-

sentation), amely más "dokumentumok"-hoz hasonlóan létrehozható, betölthető és

kimenthető. A számítógépes bemutató számítógépes diákból (slide), valamint speci-

ális kiegészítő elemekből (pld. előadói megjegyzések) áll.

A prezentációs alkalmazások alapvető funkciói: számítógépes bemutató létreho-

zása, az egyes számítógépes diák elkészítése, a diák sorrendjének és megjelenítési

módjának megadása, kiegészítő elemek készítése, a számítógépes bemutató "leját-

szása", valamint megjelenítése hagyományos hordozón.

A számítógépes bemutató létrehozása során általában lehetőség van előre elkészí-

tett formai és tartalmi elemek, struktúrák (sablonok, bemutató-vázak stb.) felhaszná-

lására. A sablonok a számítógépes bemutató formai elemeit – a diák megjelenését –

meghatározó, előre elkészített eszközök. Alkalmazásuk következtében az újonnan

készített diák a sablonnak megfelelő formátumban jönnek létre. A sablonok létező

bemutató esetében is alkalmazhatók: ebben az esetben a meglévő diák megjelenését

is módosítják.

A bemutató-vázak lényegében félkész bemutatók, amelyek egy adott témakör tar-

talmához illeszkedő, előre elkészített diákból állnak. Az egyes diák előre eltervezett

felépítésben változatlanul hagyható részeket – elsősorban címeket – és módosítandó

elemeket tartalmaznak. A módosítandó elemek általában szövegesen utalnak arra,

hogy helyettük milyen információt kell megadni.

56

A számítógépes diák elkészítése a dia felépítésének kiválasztását, vagy megadá-

sát, egyes elemeinek létrehozását és a dia formátumának meghatározását foglalja

magában. Minden dia meghatározott típusú elemekből épül fel. Ezek az elemek le-

hetnek többek között: címek, szöveges részek, diagramok, szervezeti struktúrák, áb-

rák, vagy akár képek is.

A dia felépítése kiválasztható előkészített felépítés-típusokból, vagy létrehozható

tetszőleges elemekből, tetszőleges elrendezésben. A dia egyes elemeinek létrehozása

az elem típusától függően a szöveg begépelésével, az ábra megrajzolásával, a diag-

ram adatainak és formátumának megadásával, valamint más alkalmazások segítsé-

gével, vagy kész elemek átvételével történhet. A dia formátumának megadása során

beállítható többek között: a szövegek jellemzői, az alkalmazott színkészlet és a hát-

tér mintázata.

A diák sorrendjének megadása során mód van diák törlésére, áthelyezésére, má-

solására, valamint új diák beszúrására. A diák megjelenítési módjának megadása so-

rán lehet beállítani, hogy az egyes diák cseréje milyen módon és milyen ütemezéssel

történjen. Az eltűnés és megjelenés történhet különböző irányokba történő mozgás-

sal, valamint részenként, fokozatosan. Beállítható az is, hogy egy dia mennyi ideig

maradjon megjelenítve.

A kiegészítő elemek készítése során adhatók meg az előadói megjegyzések és a

hallgatóságnak szánt emlékeztetők. Minden diához önálló lapon csatolhatók fel-

használói megjegyzések. Ezek kinyomtatva segítik az előadót a bemutató, tájékozta-

tó megtartásában. A bemutató tartalma emlékeztető formájában kinyomtatható a

hallgatóság számára is. Ehhez megadható, hogy az emlékeztető egy lapon hány (ál-

talában 2, 3, vagy 6) diát tartalmazzon.

A számítógépes bemutató "lejátszása" során történik meg az elkészített diák meg-

jelenítése, amely lehet automatikus (ha az egyes diák megjelenítési ideje be lett ál-

lítva), manuális, vagy a kettő keveréke. Manuális esetben az előadónak van módja –

az egér vagy a billentyűzet segítségével – a következő vagy az előző diára lépni. Az

egér segítségével a megjelenített dián egy kis mutatójel is mozgatható. A lejátszás

céljára általában egy önálló alkalmazás – úgynevezett megjelenítő – is rendelkezésre

áll.

A lejátszás során általában mód van a megjelenítő üzemmódból áttérni a rajzoló

üzemmódba. Ebben az előadó az egér segítségével ideiglenes szabadkézi rajzokat

készíthet, kiemelheti, kiegészítheti az éppen látható dia tartalmát. Emellett – megfe-

lelő előkészítés esetén – mód lehet arra is, hogy a bemutatás során, külön igény alap-

ján egy rész-sorozat kerüljön lejátszásra.

A számítógépes bemutató hagyományos hordozón történő megjelenítése lehetsé-

ges papírra, hőálló fóliára, valamint speciális eszköz, vagy egy megfelelő szolgáltató

cég segítségével 35 mm-es diafilmre. Megjeleníthető a teljes bemutató, vagy csak

egyes diái. Megadható az is, hogy a kiegészítő elemekből mi kerüljön megjelenítés-

re.

57

2.2.5 Térbeli információk kezelése

A mindennapi gyakorlatban sokszor van szükség olyan információk kezelésére (tá-

rolására, feldolgozására, megjelenítésére), amelyek egyes objektumok térbeli hely-

zetére és kapcsolataira vonatkoznak. Ehhez kapcsolódik a térinformációs rendszer

fogalma: olyan információs rendszer, amelynek rendeltetése a térbeli elhelyezkedés-

hez köthető információk gyűjtése, tárolása, kezelése, elemzése és megjelenítése. E

megnevezés mellett és helyett sokszor találkozhatunk a geoinformációs rendszer, il-

letve a földrajzi információs rendszer kifejezésekkel is. A térinformációs rendszerek

csoportosítása különböző szempontok – többek között területi kiterjedésük és ren-

deltetésük – szerint lehetséges.

A kezelt térbeli információk területi kiterjedése alapján a rendszerek lehetnek

globális, regionális és lokális rendszerek. A globális rendszerek a Föld egészére

vagy egyes kontinensekre, a regionális rendszerek nagyobb területekre (egyes orszá-

gok vagy országrészek), a lokális rendszerek pedig viszonylag kis területre (egyes

településekre) terjednek ki. Ezek mellett találkozhatunk még a helyi (szervezeti, in-

tézményi szintű) rendszerek fogalmával is.

A rendszer rendeltetése szerint a térinformációs rendszerek lehetnek archiváló,

monitoring és modellező jellegű rendszerek. Az archiváló jellegű rendszerek bizo-

nyos térbeli objektumokra vonatkozó információkat, illetve ezek változásait több

időpontra vonatkozóan, visszamenőleg tárolnak. A monitoring jellegű rendszerek

előre nem modellezhető jelenségeket, eseménysorozatokat, illetve ezek hatásait kö-

vetik nyomon és dokumentálják. A modellező jellegű rendszerek ismert információk

és törvényszerűségek alapján bizonyos változásokat, eseményeket jeleznek előre.

A térinformációs rendszerek alapvető eleme a térbeli objektum, amely a térbeli

információkat hordozza. A térbeli objektum olyan objektum, amely térbeli helyzetét

leíró (geometriai) tulajdonságokkal és kapcsolatokkal is rendelkezik. A geometriai

jellemzőket elsősorban a térbeli objektum geometriai dimenziói határozzák meg.

Ennek megfelelően az alábbi térbeli objektumtípusok különböztethetők meg:

- nulladimenziós pontszerű objektumok;

- egydimenziós vonalszerű objektumok;

- kétdimenziós terület- vagy felületszerű objektumok;

- végül a háromdimenziós testszerű objektumok.

A térinformatikai szakirodalomban – elsősorban a felügyeleti (monitoring) célú

rendszerekben – előfordul a négydimenziós objektumok fogalma is, amelyeknél a

negyedik dimenzió az idő.

A pontszerű objektumok egyetlen térbeli jellemzője: helyzetük megadása vala-

mely vonatkozási rendszerben. A vonalszerű objektumok olyan térbeli objektumok,

amelyeket hosszirányú kiterjedésük, alakjuk és helyzetük jellemez. Az elemi vonal-

szerű objektumok két végpontot összekötő vonalak, a valós vonalas entitások általá-

ban csak összetett vonalszerű objektumokkal írhatók le, amelyek több – egymáshoz

végpontjaikkal csatlakozó – elemi vonalszerű objektumból, úgynevezett vonalele-

mekből állnak.

58

A terület- vagy felületszerű objektumok olyan térbeli objektumok, amelyeknek

két jellemző – szélességi és hosszúsági – kiterjedése van. A területszerű objektumok

pontjai egy síkban (vagy egy síknak tekinthető felületen) helyezkednek el, míg a fe-

lületszerű objektumok egyes pontjai nem. A területszerű objektumok alapvetően vo-

nalszerű határukkal írhatók le. A felületszerű objektumok térbeli jellemzőinek nem

létezik egyszerű leírása, ezért ezek az objektumok más – a felületre illeszkedő pont-

szerű, vonalszerű, vagy területszerű – objektumok csoportjával kerülnek megközelí-

tésre. A testszerű objektumoknak három jellemző – szélességi, hosszúsági és magas-

sági – kiterjedése van. Az ilyen objektumoknak a felületszerű objektumokhoz ha-

sonlóan nincs egyszerű leírása, így azokhoz hasonlóan csak megközelítő megadásuk

lehetséges.

A térbeli objektumok leíró jellemzői (attribútumai) közé tartoznak mindazon jel-

lemzők, amelyek függetlenek az objektum térbeli elhelyezkedésétől. A felhasználók

számára szükséges információk túlnyomó többségét a leíró jellemzők hordozzák.

Általánosságban megállapítható, hogy a geometriai jellemzők általában alkalmazás-

függetlenek, míg a leíró jellemzők többnyire alkalmazás-függők.

A térbeli objektumok közötti kapcsolatok két csoportba sorolhatók. Az elsőbe a

térbeli, a másodikba a leíró jellemzőkre épülő kapcsolatok tartoznak. Az objektumok

közötti térbeli kapcsolatok a két objektum egymáshoz viszonyított térbeli elhelyez-

kedésén alapulnak. Ennek megfelelően a két objektum közötti viszony lehet: elkülö-

nülés, távolság; érintkezés, szomszédság; illeszkedés, bennfoglalás. A konkrét térbe-

li kapcsolatok – az objektumok típusától függően – eltérő módon jelentkeznek.

Az objektumok között a leíró jellemzőkre épülő kapcsolatok a térbeli kapcsola-

toktól eltérően igen sokfélék lehetnek. Az ilyen kapcsolatok alapja a két objektum

valamely leíró jellemzőjének összehasonlítása, egyezésének vagy viszonyának meg-

határozása.

A térinformációs rendszerek funkcióinak megvalósítására jelentek meg a térin-

formatikai alkalmazások. Ezek a kezelt térbeli objektumok geometriai és leíró jel-

lemzőit különböző formákban tárolják. A tárolás alapvető sajátossága, hogy a geo-

metriai és a leíró jellemzők eltérő módon, de objektumonként egymáshoz rendelve

kerülnek tárolásra.

A leíró jellemzők tárolása többnyire a hagyományos táblázatkezelő vagy adatbá-

zis-kezelő rendszereknek megfelelő76

, azokhoz hasonló formában történik. A geo-

metriai jellemzők tárolása a gyakorlatban kétféle megoldás, illetve ezek kombináció-

ja – a raszteres, vektoros és hibrid adatmodell – alkalmazására épül.

A raszter alapú rendszerek a valós világ geometriáját a vizsgált terület egészét le-

fedő idomok (képelemek) – általában négyzetek vagy téglalapok, ritkábban három-

szögek vagy hatszögek – felhasználásával tükrözik. E rendszerek alapvető jellemző-

je a felbontás, a képelemek mérete, amelynek optimális megválasztása a raszter ala-

pú tárolás legnehezebb kérdése.77

76 Lásd a 4.2.2 és 4.2.3 pontokat. 77 Mivel a kellően valósághű raszteres ábrázolás jelentős tárkapacitást igényel, ezen rendszerekben különböző tömö-

rítési (kódolási) eljárásokat fejlesztettek ki és alkalmaznak.

59

A vektor alapú rendszerek a valós világ geometriáját az egyes objektumoknak a

jellemző alkotóelemeivel (pontok, vonalak, felületek) történő megadásával ábrázol-

ják. A pontok megadása koordinátáikkal, a vonalaké pont-koordináták sorozatával

történik. A felületek ábrázolására a konkrét adatmodellekben különböző megoldások

léteznek.

A térinformatikai alkalmazások közötti adatcsere alapvető feltétele a szabványo-

sítás, amelyek közül legfontosabbak a grafikus adatcsere, illetve a földrajzi adatok

és digitális térképek szabványai. A katonai térinformatikai szabványok közül legje-

lentősebb a DIGEST (DIgital Geographic Information Exchange Standard – Digitá-

lis Földrajzi Információs Csereszabvány), amely a katonai térképészet, a katonai ve-

zetés és a fegyverrendszerek közötti térbeli információcsere szükségleteinek kielégí-

tésére jött létre.78

A térinformatikai alkalmazások funkciói három alapvető csoportba – az adatbevi-

tel, az elemzés és modellezés, valamint a megjelenítés funkciói közé – sorolhatók.

Az adatbevitel funkcióinak általános rendeltetése, hogy a térinformatikai alkal-

mazás működéséhez szükséges adatokat a megfelelő formában bejuttassa a rendszer-

be. Az elsődleges adatbevitel esetében készen kapható adatok átvételére kerül sor és

ennek során végrehajtásra kerülnek az esetleg szükséges formátum-, vagy koordiná-

ta (vetületi) transzformációk. A másodlagos adatbevitel esetében az alkalmazó új

adatokat állít elő (például geokódolással), vagy meglévőket módosít a jobb felhasz-

nálás érdekében (strukturálással). A geokódolás során egy leíró adatállomány re-

kordjait földrajzi koordinátákkal rendelik össze, ami egy meglévő térképi állomány

szöveges adatai és a leíró adatállomány közötti egyeztetésen alapul.

Az elemzés és modellezés funkcióinak általános rendeltetése az új – igényelt in-

formációt hordozó – adatok előállítása. Ebbe a csoportba az alábbi, jelentősebb mű-

velettípusok tartoznak:

- a mérési műveletek segítségével térbeli jellemzők (hosszúságok és területek)

határozhatók meg, illetve adott objektumtól meghatározott távolságon belüli

objektumok választhatók ki;

- a számolási műveletek segítségével kiválasztott objektumok leíró adataiból

származtathatók tetszőleges adatok, például statisztikai jellemzők (összeg, át-

lag, szórás, minimális vagy maximális érték, stb.) formájában;

- a rétegek közötti műveletek segítségével például eltérő jellegű objektumok kö-

zös (vagy éppen önálló) részei határozhatók meg;

- a hálózatelemzési műveletek segítségével például meghatározható két pont kö-

zötti legrövidebb út, vagy egy hálózat szeparálását biztosító pontok kiválasztá-

sa;

- a háromdimenziós műveletek segítségével lehet többek között izometrikus (pld.

szint-) vonalakat létrehozni, vagy terepmetszetet készíteni két pont között.

A megjelenítés funkcióinak általános rendeltetése a térinformatikai alkalmazás

által kezelt, vagy elemzés és modellezés segítségével előállított adatok rendelkezésre

78 A szabványhalmazt a NATO tagállamok által létrehozott Digitális Földrajzi Információs Munkacsoport (Digital

Geographic Information Working Group) dolgozta ki. Első változata 1991-ben jelent meg. A szabványt a NATO hivatalosan 1993. januárjában a STANAG 7974 formájában fogadta el

60

bocsátása képernyőn vagy hagyományos (pld. papíralapú) hordozón. A megjelenítés

során – a szemléletesség növelése érdekében – mód van a grafikus jellemzők (mére-

tek, szín, vonalvastagság, vonaltípus, területmintázat, stb.) beállítására, illetve a gra-

fikus és kapcsolódó leíró adatok elrendezésének meghatározására.

2.2.6 Információcsere, információkeresés támogatása

Az információcsere és információkeresés funkcióit napjainkban gyakorlatilag ki-

zárólagosan az Internet szolgáltatásai, illetve ennek szervezeti szintű megvalósításai

biztosítják. Az Internet egymással adatátviteli kapcsolatban álló és azonos szabvány

(TCP/IP) alapján kommunikáló számítógépek összessége, hálózatok világméretű há-

lózata. Hasonló szolgáltatásokat egy szervezeten, intézményen belüli, az Interneten

alkalmazott TCP/IP protokollokra és szoftverekre épülő, nem nyilvános, belső (he-

lyi) hálózat, intranet biztosíthat. Az internetes szolgáltatások köre az idők során fo-

lyamatosan bővült és ez a folyamat napjainkban is tart. A két leggyakrabban alkal-

mazott szolgáltatás az elektronikus levelezés és az információk keresése, böngészés

képezi.

Az elektronikus levelezés az Internet egyik leggyakrabban használt szolgáltatá-

sa, amely a hagyományos levelezéshez szinte teljes egészében hasonló módon mű-

ködik, de annál sokkal kényelmesebben, gazdaságosabban és összehasonlíthatatlanul

gyorsabban. Az elektronikus levél napok helyett perceken, sőt másodperceken belül

eljut a címzett postaládájába, költségei lényegében függetlenek a címzett földrajzi

elhelyezkedésétől és többpéldányos küldemény esetén a címzettek számától. Az

elektronikus formátum önmagában is rendelkezik annak minden előnyével, a köny-

nyű módosíthatósággal, az egyszerű és gazdaságos tárolási, archiválási lehetőséggel

Az elektronikus levelező rendszerek az úgynevezett ügyfél-kiszolgáló (kliens-szer-

ver) architektúra alapján épülnek fel. Az elektronikus levelezést támogató alapvető

funkciókat – levelek továbbítása, tárolása, rendelkezésre bocsátása – az úgynevezett

levelező, vagy levelezési kiszolgálók (mail-server) valósítják meg, míg a felhaszná-

lói funkciókat – levelek készítése, fogadása, megtekintése – levelező (ügyfél-)prog-

ramok, levelező kliensek biztosítják.

Az elektronikus levelezés infrastruktúrális feltételeit biztosító levelező kiszolgá-

lók olyan számítógépek, amelyeken egy levelező kiszolgáló alkalmazás fut. A leve-

lező kiszolgálók alapvető rendeltetése az elektronikus levelek átvétele, továbbítása a

küldőtől a címzetthez (címzettekhez), a beérkezett levelek tárolása a címzett elektro-

nikus postafiókjában, majd igény esetén azok átadása, rendelkezésre bocsátása. A

felhasználó tevékenységét közvetlenül támogató levelező programok a felhasználó

számítógépén futó alkalmazások, amelyek alapvető rendeltetése az elektronikus le-

velek elkészítésének, elküldésének, a beérkező levelek fogadásának, megtekintésé-

nek, helyi tárolásának és rendezésének támogatása. Az ügyfél-kiszolgáló működés-

módnak megfelelően az elküldendő leveleket a levelező programok átadják egy le-

velező kiszolgálónak, a beérkező leveleket pedig lekérik a megfelelő levelező ki-

szolgálótól, vagyis igénybe veszik a kiszolgálók által nyújtott szolgáltatásokat, a to-

vábbi funkciókat pedig önállóan valósítják meg.

61

A gyakorlatban különböző levelező rendszerek alakultak ki, amelyek közül első-

ként az Internethez kapcsolódó változat jelent meg. Emellett napjainkban már jelen-

tős, bár elterjedésüket illetően lényegesen kisebb szerepet töltenek be az X.400

szabvány alapján működő rendszerek, illetve a szervezetek belső levelezését támo-

gató különböző rendszerek (Microsoft Exchange, Lotus cc:Mail, Lotus Notes, stb.).

Ezek általában lehetőséget biztosítanak az Internetes levelezés saját rendszerükbe

történő integrálására, de az is előfordulhat, hogy a külvilág irányában zártak, nem

elérhetők.

Az Interneten hozzáférhető információk keresésének és elérésének alapját napja-

inkban a World Wide Web képezi. Kidolgozójának célja egy olyan új típusú, úgy-

nevezett hipertext formátumú dokumentum-rendszer kialakítása volt, amelynek lé-

nyegét a dokumentumok közötti kereszthivatkozások (kapcsolatok) képezték. A ke-

reszthivatkozások lehetővé tették, hogy a felhasználók a dokumentumokat nem-

szekvenciális módon tanulmányozhassák.

A World Wide Web lényegében egymással kapcsolatban álló, vagy önálló hiper-

text dokumentumok világméretű rendszere, amelyek különböző számítógépeken

(úgynevezett web-kiszolgálókon) találhatók. Megfelelő alkalmazás telepítésével bár-

mely, az Internetre csatlakozó számítógép lehet web-kiszolgáló, így egy magánem-

ber is rendelkezésre bocsáthat az érdeklődők számára különböző dokumentumokat.

A megfelelő formátumban leírt dokumentumokat web dokumentumoknak, weblap-

oknak nevezik. Egy-egy szervezet, vagy akár magánszemély (illetve az általuk mű-

ködtetett web-kiszolgáló) weblapjai között központi, kiemelt szerepet játszik az úgy-

nevezett honlap, amely általában az alapvető információkat tartalmazza és amelyről

a többi weblap közvetlenül, vagy közvetve elérhető.

A világhálón rendelkezésre álló weblapok megtekintése, a felhasználókat érdeklő

információkhoz történő hozzájutás az egyes lapok közötti szövevényes és időben is

változó kapcsolatok miatt általában nem egy előre eltervezhető folyamat. Az infor-

mációhoz jutás egy adott weblaptól kiindulva különböző kapcsolatokon keresztül,

több – akár tucatnyi, vagy sokkal több – lépés eredményeként lehetséges, de lehet

sikertelen is. Sok esetben az egymást követő weblapokon olyan információkat talál-

hatunk, amelyek érdekesebbnek tűnnek az eredetileg keresettnél, sőt az is gyakran

előfordul, hogy az információkeresésnek konkrét cél nélkül vágunk neki. Mindez

indokolja azt, hogy a World Wide Web lapjainak kötetlen olvasgatására a szörfölés,

tallózás, illetve böngészés kifejezések terjedtek el. A böngészéshez mindenekelőtt

egy böngésző program szükséges és természetesen szükség van az Interneten elérhe-

tő web-kiszolgálókra is, amelyek a keresett weblapokat tárolják, vagy állítják elő

igény esetén.

A World Wide Web-en rendelkezésre álló óriási mennyiségű és egyre növekvő

információhalmazban megfelelő segítség nélkül ma már rendkívül nehéz, szinte le-

hetetlen megtalálni a szükséges információkat, pontosabban az ezeket az informáci-

ókat tartalmazó oldalakat (weblapokat). Az információkeresés támogatására már a

90-es évek elején megjelentek különböző szolgáltatások, amelyek köre és funkcióik

azóta is folyamatosan bővülnek.

62

A rendelkezésre álló weblapok közül alapvetően kétféle módon – tematikus,

vagy kulcsszavas kereséssel – választhatjuk ki, találhatjuk meg a számunkra szüksé-

ges információt tartalmazó lapot, vagy lapokat. A legnagyobb kereső szolgáltatások

általában mind a tematikus, mind a kulcsszavas keresést biztosítják, sőt a más jelle-

gű keresések köre is folyamatosan bővül.

A tematikus keresés (katalógus-rendszerű keresés) esetén a különböző weblapok

témájuk szerint átfogó témakörökbe, azokon belül témacsoportokba, majd további

szinteken egyre specializáltabb alcsoportokba kerülnek besorolásra. A tematikus ke-

resést nyújtó szolgáltatások elsőként az átfogó témakörök listáját (pld. tudomány,

kultúra, sport, szórakozás, stb.) jelenítik meg. Egy adott témakörre kattintva a kivá-

lasztott témakör témacsoportjai jelennek meg, majd a keresés hasonlóképpen foly-

tatható a különböző alcsoportokra is. A keresés legvégén az adott alcsoportba sorolt

weblapokra mutató kapcsolatok listája található, de ilyenek már megjelenhetnek ko-

rábban is. Egy alcsoport katalógus-lapja vegyesen tartalmazhat további, részletesebb

alcsoportokra és "valós" weblapokra mutató kapcsolatokat.

A kulcsszavas keresés (jellemző szavak, kifejezések alapján történő keresés) so-

rán meg kell adni – a kereső szolgáltatás által rendelkezésre bocsátott keresőmezőbe

be kell írni – a keresett szót, szavakat, vagy kifejezéseket, vagyis a keresőkérdést. A

keresés eredménye a keresőkérdésnek megfelelő weblapok (találatok) listája, amely

általában az egyes lapok címét, tartalmának elejét, vagy rövid tartalmi kivonatát és

más jellemzőket tartalmaz. A lapok (találatok) címe egyben kapcsolatként is műkö-

dik, rákattintva az adott lap elérhető.

A különböző keresési lehetőségeket biztosító kereső szolgáltatások lényegében

meghatározott számítógép(ek)en működő alkalmazások és adatbázisok amelyek ma-

guk is a World Wide Web formátumában és eszközeivel (vagyis böngésző progra-

mok segítségével) érhetők el, vehetők igénybe. A kereső szolgáltatások eredményei-

ket nem a világ weblapjainak a kérdés alapján történő végignézésére (hiszen ez kellő

gyorsasággal nem lenne lehetséges és óriási hálózati forgalmat generálna), hanem az

adatbázisaikban összegyűjtött és naprakészen tartott információkra alapozzák. A kü-

lönböző szolgáltatásokhoz különböző adatbázisok tartoznak és ezek kezelése is elté-

rő módon történik.

A további internetes alkalmazások közé tartoznak többek között a fájl-átvitel; a

levelezési listák; a hírcsoportok; a valósidejű társalgás (csevegés); valamint az inter-

netes telefonálás, rádióhallgatás és tévénézés.

A fájl-átvitel, az Internethez csatlakozó számítógépek közötti fájlcsere, az Inter-

net egyik – 1971 óta létező – alapszolgáltatása volt, amelynek rendeltetése tetszőle-

ges állományok (elektronikus dokumentumok, programok, stb.) hálózaton keresztül

történő továbbítása. Napjainkban a fájl-átvitel elsődleges alkalmazási területévé az

Interneten hozzáférhető állományok letöltése vált. A fájl-átvitel a hasonló megneve-

zésű protokoll79

segítségével valósul meg, ügyfél-kiszolgáló rendszerben. Ennek fel-

tételeit az úgynevezett ftp-kiszolgálók biztosítják, amelyek az általuk tárolt állomá-

79 FTP – File Transfer Protocol.

63

nyokat megfelelő ftp-parancsok hatására megküldik az igénylőnek (ftp ügyfél, ftp

kliens).

A fájl-átvitelre alapvetően két módon van lehetőség, az egyik esetében az ftp-ki-

szolgáló szolgáltatásait csak az arra jogosult felhasználók számára nyújtja, míg az

úgynevezett anonymous kiszolgálók mindezt lényegében korlátozás nélkül lehetővé

teszik. Az anonymous kiszolgálók nyilvánosan hozzáférhető állományok tömegét tá-

rolják és a kényelmesebb, hatékonyabb hozzáférés érdekében a nagyobb kiszolgá-

lókhoz azok tartalmának másolatát tartalmazó "tükör-kiszolgálók" tartoznak. Ennek

megfelelően ugyanaz az állomány több kiszolgálóról is letölthető, így közülük kivá-

lasztható az, amely a "legközelebb" van, a legkevésbé leterhelt, stb.

A levelezési listák rendeltetése az azonos érdeklődési körű emberek közötti,

elektronikus levelezésre épülő információcsere feltételeinek biztosítása. A szolgálta-

tás eredetileg abból a célból jött létre, hogy egyetemi oktatók és kutatók oly módon

oszthassák meg egymással kutatási eredményeiket, hogy ne kelljen mindannyiuknak

folyamatosan nyilvántartaniuk, naprakészen tartaniuk az adott témakörben érintett

levelezőtársak címét.

A levelezési lista szolgáltatás hátterét egy speciális, úgynevezett levelezési lista

kiszolgáló biztosítja. A kiszolgálón különböző témákhoz tartozó listák hozhatók lét-

re, amelyhez az adott téma iránt érdeklődők lényegében szabadon kapcsolódhatnak.

A listára történő feliratkozás során a jelentkező elektronikus levélcíme bekerül a lis-

ta címjegyzékébe. A listának magának is van egy elektronikus levélcíme, amelyre

levelet küldve azt a lista minden résztvevője megkapja, a levél a címjegyzékben sze-

replő valamennyi címre továbbításra kerül. Természetesen a listáról bármikor le is

lehet iratkozni, amelyet követően a listára érkező levelek továbbítása is megszűnik.

A listára bárki küldhet levelet, amely nagylétszámú lista esetén több száz, vagy

akár több ezer címre is elkerül. Ugyanezen okból egy nagylétszámú lista résztvevő-

jének címére naponta akár néhány száz levél is érkezhet. A levél tartalmazhat az

adott témakörben hasznos információkat, érdekességeket; korábbi levelekhez kap-

csolódó hozzászólásokat, reflexiókat, vagy megoldandó problémákat, kérdéseket is.

Ez utóbbi esetben a lista résztvevői közül sokan válaszolhatnak, így nagyobb az

esély a megoldás megtalálására. Egy adott véleményre, kérdésre nem csak a levele-

zési listán keresztül, hanem a közvetlenül az eredeti levél küldőjének is lehet vála-

szolni.

Mivel a levelező listán keresztül rengeteg üzenet érkezhet, a levélforgalom csök-

kentése érdekében a levelező kiszolgálók általában biztosítanak egy úgynevezett tal-

lózó (magazin) szolgáltatást. Ezt igénybevéve a lista tagja a beérkező üzeneteket

nem egyenként, hanem naponta, vagy hetente összegyűjtve egy nagyobb levélben

kapja meg, amely az összes napi/heti üzenetet tartalmazza. Egy másik lehetőség a

szüneteltetés, az üzenetküldés időleges felfüggesztése (a listáról történő leiratkozás

nélkül), amelyre például akkor lehet szükség, ha valaki hosszabb időre szabadságra

megy és nem akarja, hogy a beérkező üzenetek megtelítsék a postafiókját. A szabad-

ságról visszaérkezve a szüneteltetés megfelelő paranccsal feloldható.

A levelezési listák jellegüket tekintve lehetnek nyitottak és zártak, illetve szaba-

dok és moderáltak. Nyitott listára bárki szabadon, közvetlenül fel- és leiratkozhat,

64

míg a zárt listára csak közvetve a listagazda segítségével. A szabad (nem moderált)

listák esetében a listára küldött üzenetek minden ellenőrzés nélkül automatikusan

kerülnek továbbításra a lista tagjai számára. A moderált listák esetében az üzenetek

viszont először a moderátorhoz (szerkesztőhöz) kerülnek, aki azokat elolvasva a lis-

ta szabályainak megfelelően eldönti, hogy megjelenhetnek-e, szükség esetén akár

rövidítheti, vagy át is szerkesztheti azokat. A levelezési listák egy sajátos csoportját

alkotják azok, amelyekre csak bizonyos emberek írhatnak, a többség csak olvashatja

ezeket. Ilyenek lehetnek például a különböző elektronikus hírlevelek.

A hírcsoportok a levelezési listákhoz hasonló funkciókat töltenek be, az azonos ér-

deklődési körű emberek közötti információcserét, információáramlást támogatják. A

levelezési listákkal ellentétben azonban a beküldött levelek nem kerülnek automati-

kusan továbbításra a témakör iránt érdeklődők számára, hanem központilag kerülnek

tárolásra, ahol mindenki elérheti azokat. Erre elsősorban olyan témakörök esetében

lehet szükség, amelyekre naponta több ezer levelet is írnak, hiszen a listára felirat-

kozottak ennyi beérkező levelet gyakorlatilag képtelenek lennének feldolgozni.

A hírcsoport80

egy adott témakörben beküldött üzenetek, központilag tárolt és

rendezett összessége. Az üzenetek kezelését, tárolását és rendelkezésre bocsátását

speciális, úgynevezett hírcsoport-kiszolgálók biztosítják. A hírcsoport-kiszolgálók a

beérkező üzeneteket néhány hétig tárolják és a hírcsoportok aktuális tartalmát egy-

más között is viszonylag rövid időn belül szinkronizálják. Nem minden hírcsoport-

kiszolgálón található meg minden hírcsoport, ezek körét az üzemeltető határozza

meg. Van olyan hírcsoport-kiszolgáló is, amely nem teljesen nyílvános, szolgáltatá-

sait csak egy meghatározott felhasználói kör számára bocsátja rendelkezésre.

A valós idejű társalgás több felhasználó valós idejű, írásos formában történő infor-

mációcseréjét biztosítja. A csevegésnek (chat) is nevezett eljárás során a felhaszná-

lóknak lehetőségük van írásban, közvetlenül kommunikálni azokkal, akik velük

egyidőben veszik igénybe ezt a szolgáltatást.

A valós idejű társalgás, csevegés81

egy olyan telefon-, vagy CB-rádiórendszer-

hez hasonlít, amelyben mindenki össze van kötve és konferenciabeszélgetés formá-

jában mindenki lényegében bármikor bekapcsolódhat a beszélgetésbe. Az Interneten

folytatott valós idejű társalgás a többi szolgáltatáshoz hasonlóan ügyfél-kiszolgáló

rendszerben működik, amelynek alapját a csevegés-kiszolgáló képezi és a hozzáfé-

réshez egy csevegő program szükséges.

A különböző csevegés-kiszolgálókon több különböző csoportban, úgynevezett

csatornán folyik a társalgás. Ezeket csevegő szobáknak is nevezik. Egy felhasználó-

nak a társalgáshoz előbb csatlakoznia kell egy társalgás-kiszolgálóhoz, majd be kell

lépnie egy csatornába (szobába). Ezt követően a csevegő program egy ablakában fo-

lyamatosan jelennek meg a társalgásban résztvevők – köztük az újonnan csatlakozó

felhasználó – által éppen begépelt üzenetek. A felhasználók a csatornákon becenév-

vel jelennek meg, amelyet tetszőlegesen választhatnak meg és menet közben is mó-

dosíthatnak. Egy felhasználó egyidőben több csatornába is beléphet, ilyenkor ezek

külön-külön ablakokban jelennek meg. Az ablakok általában három részből állnak:

80 News-group. 81 IRC – Internet Relay Chat.

65

az elsőben a csatorna résztvevőinek becenevei találhatók, a másodikban az üzenetek,

míg a harmadikban gépelhetők be a saját üzenetek.

Új csatornát új név megadásával bárki nyithat és várhatja arra mások belépését,

amit például tervezett beszélgető partnereivel már korábban egyeztetett. A felhasz-

nálók nem csak a csatornákon keresztül, nyilvánosan cseveghetnek, hanem bármikor

nyithatnak egy privát csatornát is. A csatornát nyitó meghatározhatja a belépés mód-

ját, ami lehet nyilvános, meghívásos, jelszavas, titkos, vagy moderált és a csatorna

szabályait megsértő felhasználókat ki is zárhatja a csatornából.

Az internetes telefonálás, rádióhallgatás és tévénézés a TCP/IP-alapú hálózatok

világméretű elterjedése és átviteli szolgáltatásaik minőségének fokozatos javulása

következtében vált lehetővé. Az internetes telefonálás technológiai alapját a beszéd

digitalizálása és a digitalizált beszédinformációk IP-alapon történő továbbítása ké-

pezi. A "telefonálás" lehetséges számítógépek között a már régóta létező perifériák –

hangkártya, mikrofon és hangszóró, vagy mikrofonos fejhallgató – segítségével és

megfelelő telefonhálózati kapcsolat esetén számítógép és hagyományos telefonké-

szülék között is.

A folyamatos valós idejű hang- és mozgókép-átvitel82

lényegében azt jelenti,

hogy a hálózatról érkező audio-, vagy video-adatfolyam a letöltés során folyamato-

san lejátszásra is kerül. Az áramló médiának is nevezett megoldás során a multimé-

dia fájl lejátszása a letöltéshez képest kis késéssel megkezdődik, így a lejátszáshoz

nem kell megvárni a teljes fájl letöltését. A letöltés során a fájl egy – meghatározott

időtartamú anyagot képező – része a memóriába kerül és onnan történik a lejátszás,

majd ezt a további részek folyamatosan váltják fel. Ehhez természetesen az szüksé-

ges, hogy a további részek a lejátszás ütemében beérkezzenek.

2.2.7 Munkaszervezés, időtervezés támogatása

A hatékony tevékenység – ezen belül különösen a vezetői munka – alapvető feltétele

a megfelelő időgazdálkodás: a célszerű munkarend kialakítása a rendelkezésre álló

idő, a feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a teljesítőképesség összehangolása

alapján. Az időgazdálkodás csak akkor lehet megfelelő, ha a magunk határozzuk

meg, hogy mikor mivel foglalkozunk és nem az események, a munkatársak vagy a

körülmények irányítják tevékenységünket.

Az időgazdálkodás megvalósításához – még a magánéletben is – be kell osztani a

rendelkezésre álló időt, meg kell tervezni annak felhasználását. Az időtervezés során

alapvetően kétféle tevékenységet kell figyelembe venni, betervezni: meghatározott

időponthoz kötött, általában rögzített időtartamú tevékenységek ("találkozók"); más,

általában meghatározott időpontig elvégzendő tevékenységek ("tennivalók").

A meghatározott időponthoz kötődő tevékenységek jellemző módon más szemé-

lyekhez kapcsolódnak (azokkal együtt kerülnek végrehajtásra). Ezek esetében a te-

vékenységet velük együttműködésben, előzetesen egyeztetve, de legalábbis elfog-

laltságaikat figyelembe véve kell betervezni. Ide tartoznak többek között a különbö-

ző értekezletek, megbeszélések, találkozók, valamint a különböző ünnepekről törté-

82 Streaming audio/video.

66

nő megemlékezések. A "találkozó"-típusú tevékenységekkel kapcsolatos alapvető

funkciók a következők: a "találkozók" egyeztetése, betervezése; a "találkozók" nyil-

vántartása és megjelenítése.

A meghatározott időpontig elvégzendő tevékenységek az idejét tervező által ke-

rülnek végrehajtásra, így betervezésük során nem kell más személyhez, vagy szemé-

lyekhez igazodni. Általában ezeknek a tevékenységeknek is van viszont véghatáride-

jük, ameddig végre kell őket hajtani. Ezt a véghatáridőt meghatározhatják az adott

személy számára, de lehet saját elhatározásának eredménye is. Az ilyen tevékenysé-

gek között lehetnek végrehajtási függőségek és eltérhet fontosságuk (végrehajtásuk

prioritása). A "tennivaló"-típusú tevékenységekkel kapcsolatos alapvető funkciók a

következők: a "tennivalók" jellemzőinek (végrehajtáshoz szükséges idő, végrehajtás

határideje, prioritás, stb.) meghatározása; a "tennivalók" és állapotuk (megkezdve,

befejezve) nyilvántartása, naprakészen tartása; a "tennivalók" helyzetének megjele-

nítése.

Az időtervezés hagyományos eszközei: az előjegyzési naptár és a tennivalók lis-

tája. Ezeket napjainkra egyre inkább felváltják a menedzser-kalkulátorok és az idő-

tervező alkalmazások. Természetesen ezek a segédeszközök kellő rendszeresség nél-

kül önmagukban nem elegendőek, de jelentős mértékben segíthetik a rendelkezésre

álló idő hatékony felhasználását.

Az időtervező alkalmazások az időgazdálkodást támogató, a tevékenységek vég-

rehajtását segítő alkalmazások, melyek rendeltetése személyes feladatok tervezésé-

nek, nyilvántartásának, naprakészen tartásának és megjelenítésének támogatása. Az

időtervező alkalmazások a kezelt tevékenységeket egy időbeosztás-állományban tá-

rolják, ami természetesen mindig adott személyhez kötődik. Ennek megfelelően az

időtervező alkalmazások általános funkciói a következők közé tartoznak: új időbe-

osztás-állomány létrehozása, vagy meglévő betöltése; időbeosztás-állomány kimen-

tése (esetleg új néven). A fentiek mellett sajátos funkció az időbejegyzés-állomány

meghatározott dátumnál korábbi adatainak archiválása, illetve az archivált adatok

visszatöltése.

Az időtervező alkalmazások konkrét funkciói általában a következő csoportokba

sorolhatók: határidőnapló kezelése; tennivalók listájának kezelése; címlista kezelése.

A határidőnapló kezelése a "találkozó"-típusú tevékenységek kezeléséhez kötő-

dik. Ehhez az időtervező-alkalmazások a hagyományos határidőnaplóhoz hasonló

formátumot biztosítanak, amelyben a tevékenységek napi, heti vagy havi formában

tervezhetők és jeleníthetők meg. A tevékenységek tervezése során megadható a kez-

dő- és végidőpont, valamint a tevékenység azonosítása (leírása). Általában lehetőség

van a tevékenységet adott idővel megelőző figyelmeztetés beállítására is.

Speciális funkció az ismétlődő tevékenységek betervezése, amelyet lehetséges

csak egyszer kell végrehajtani megadva az ismétlődés jellegét. Az ilyen tevékenysé-

gek ismétlődhetnek: naponta; egy vagy többhetente, meghatározott napon vagy na-

pokon; egy vagy többhavonta, meghatározott napon; vagy évente meghatározott hó-

nap, meghatározott napján. Megadható emellett az első és az utolsó tevékenység dá-

tuma is.

67

Munkacsoportos alkalmazás esetén a fentieken kívül meg kell adni a tevékeny-

ségben érintett személyeket is és mód van a tevékenység egyeztetésére, más szemé-

lyek elfoglaltságainak megtekintésére is. Ebben az esetben a tevékenység azonosítá-

sa bizalmassá tehető (vagyis mások csak az elfoglaltság tényét láthatják, de tartalmát

nem).

A tennivalók listájának kezelése során a tennivalók feladatonként és a könnyebb

kezelhetőség, illetve kereshetőség érdekében feladatcsoportokba (projektekbe) so-

rolva kerülnek kezelésre. Tervezésük során meg kell adni megnevezésüket (leírásu-

kat), prioritásukat, véghatáridejüket, tervezett időtartamukat és feladatcsoportjukat,

majd végrehajtásuk után be kell jegyezni készenlétüket.

Mindezek alapján mód van a tennivalók szelektív megjelenítésére. Kiválasztha-

tók például meghatározott feladatcsoportok még meg nem kezdődött, éppen végre-

hajtás alatt álló, még be nem fejezett, már befejezett, vagy elmaradt feladatai. A

megjelenített feladatok rendezhetők is prioritásuk szerint.

2.2.8 Álló- és mozgóképek, hangfelvételek kezelése

Napjainkban a szervezetekben felhasznált, feldolgozott adatok többsége – esetleges

előfeldolgozás után – numerikus és szöveges formában jelenik meg, de jelentős sze-

repet játszanak a nagyobb mennyiségű információt tömörebb, szemléletesebb for-

mában hordozó grafikus, valamint hang- és képi adatok is.

A grafikus adatok alapvető változata a rajz: a vonalas ábra. Ide sorolhatók az ösz-

szefüggéseket szemléltető grafikonok, diagramok, folyamat- és struktúra-ábrák, va-

lamint a különböző vázlatok, tervrajzok és ez utóbbiak – akár háromdimenziós – né-

zetei. A rajzok készülhetnek kizárólag fekete, vagy színes vonalak felhasználásával,

illetve az egyes rajzi elemek kitölthetők különböző színekkel. Ennek megfelelően

beszélhetünk fekete-fehér vagy színes rajzokról.

A hangadatok lényegében a hangfelvételeket és a mesterségesen előállított hang-

jelzéseket foglalják magukban. A képi adatok közé sorolhatók a valóságot viszony-

lag hűen ábrázoló festmények és technikai eszközök segítségével készített fényké-

pek. Végül a hang- és képadatokat egyaránt tartalmazó formák közé tartoznak a

film- (video-) felvételek. A grafikus, valamint a hang- és képi adatok közötti átme-

netet képviselik az animációk, a filmfelvétel-szerűen lejátszható és általában hang-

felvétellel kiegészített rajz-sorozatok.

A rajzok készítése és kezelése hagyományos formában jellemző módon papírala-

pon történt és ezt a tevékenységet a rajzoló-, illetve sokszorosító eszközökön kívül

más speciális eszköz nemigen támogatta. A festmények készítése lényegében a raj-

zoláshoz hasonlóan, csak eltérő technikával történt. Az animációk készítése pedig

ugyan a későbbi lejátszás miatt már filmszalagra történt, de az egyes rajzok (kockák)

elkészítése szintén a hagyományos rajzoláshoz hasonló volt.

A hang- és képfeldolgozás hagyományos fogalma alatt a valós környezeti – audio

és vizuális – hatások megfelelő eszközökkel történő rögzítését vagy továbbítás cél-

jából jelekké történő alakítását, a rögzített anyagok (felvételek) vagy jelek módosítá-

sát, átalakítását, tárolását, illetve továbbítását, végül a felvételek, jelek audio vagy

68

vizuális jellé történő visszaalakítását értették. A feldolgozás egyik alapvető jellem-

zője a valóságban folytonos hatások hasonló – analóg – jelekké történő átalakítása és

ilyen formában történő kezelése volt.

A hang- és képfeldolgozás hagyományos adathordozói a papírfénykép, a hangle-

mez, a magnetofonszalag és kazetta, valamint a filmszalag és a videokazetta voltak.

A hagyományos rögzítő- és lejátszó eszközök közé tartoztak a fényképezőgép, a

magnetofon és a filmfelvevő (vagy videokamera), valamint a filmvetítő, a diavetítő

és a videolejátszó.

A grafikus, hang- és képi adatokkal kapcsolatos hagyományos alkalmazások kö-

zé tartoztak többek között a következők:

- rajzok (pld. ábrák, műszaki rajzok, stb.) készítése, tárolása, visszakeresése, szö-

vegekben történő felhasználása;

- animációk készítése, tárolása és lejátszása;

- hang- és képi információk egy- vagy többirányú továbbítása, cseréje két vagy

több pont között;

- hang-, álló és mozgóképfelvételek készítése, módosítása, tárolása, visszakeresé-

se és megjelenítése.

Az informatika eszközrendszerének fejlődésével és alkalmazásainak bővülésével

a grafikus, hang- és képi adatok hagyományos, analóg kezelését fokozatosan felvál-

totta a digitális feldolgozás, ami a hagyományos eszközökre is visszahatott. Ma már

a rögzítés és tárolás, így a megjelenítés is digitális alapon történik. Ez a technikai

fejlődés vezetett többek között a számítógépes rajzoló alkalmazások, valamint az

úgynevezett multimédia alkalmazások megjelenéséhez és elterjedéséhez.

A számítógépes rajzoló alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, ame-

lyek elsősorban vonalas rajzok készítését, feldolgozását és megjelenítését biztosít-

ják. A pontos, méretezhető, nagyítható rajzok iránti igény többek között a műszaki

tervezés, a térinformatika és a kiadványszerkesztés területén jelent meg. Hasonló

igények jelennek meg a katonai alkalmazásban is a helyzetnyilvántartás és tervezés

során, illetve a különböző vázlatok készítéséhez kapcsolódóan.

A felsorolt igények kielégítésére dolgozták ki a számítógéppel segített tervező

(vagy rajzoló) alkalmazásokat83

, valamint az általánosabb felhasználásra szánt gra-

fikus alkalmazásokat. Az egyszerűbb alkalmazások kétdimenziós rajzok készítését

támogatják, de vannak, amelyek háromdimenziós képességekkel is rendelkeznek.

A vonalas rajzok sajátosságaihoz igazodva ezek az alkalmazások vektoros ábrá-

zolási módot használnak. Ennek jellemzője, hogy a rajz utólag is önállóan kezelhető

rajzelemekből áll, amelyek koordinátákkal és meghatározott jellemzőkkel kerülnek

tárolásra84

. A koordinátákkal történő ábrázoláshoz az alkalmazások általában külön-

böző koordináta-rendszerek használatát biztosítják.

A leggyakrabban használt rajzelemek közé tartoznak a következők: pontok, egye-

nesvonalak (töröttvonalak), ívelt vonalak, téglalapok (négyzetek), sokszögek, ellip-

szisek (ellipszis-ívek, körök, körívek). Az alkalmazó a felsoroltak mellett saját rajz-

83 CAD – Computer Aided Design, Computer Aided Drawing. 84 Éppen ez biztosítja például a pontos nagyítást vagy kicsinyítést.

69

elemeket is létrehozhat, az egyes alkalmazási területekhez pedig speciális rajzelem-

könyvtárak is rendelkezésre állnak.

A számítógépes rajzok – más "dokumentumok"-hoz hasonlóan – hozhatók létre,

tölthetők be és menthetők ki (tárolhatók), módosíthatók és megjeleníthetők. A rajzo-

lás a legtöbb alkalmazás esetében logikailag összetartozó részenként is történhet és

ezek a részek (rétegek) egymástól függetlenül jeleníthetők meg.

A számítógépes rajzoló alkalmazások alapvető funkciói közé az alábbiak tartoz-

nak:

- rajzelemek beépítése, módosítása vagy törlése;

- a rajz egészének, vagy részeinek másolása, törlése, eltolása, forgatása, tükrözé-

se, kicsinyítése, nagyítása;

- összetett rajzelemek (szimbólumok) létrehozása, rajzelemkönyvtárak alkalma-

zása, karbantartása;

- rajzelemek vonalvastagságának és vonaltípusának, valamint színének megadá-

sa, módosítása;

- vonalakkal határolt zárt területek kiszínezése, árnyalása.

A rajzoló alkalmazások a rajzelemek elkészítését általában különböző segédesz-

közökkel (pld. segédvonalak, rácshálók) és üzemmódokkal (derékszögű rajzolás; se-

gédvonalra, rácshálóra illesztés, stb.) támogatják.

A multimédia kifejezés már a hagyományos információfeldolgozás, elsősorban

az oktatás fogalomkörében megjelent, olyan megoldási módokat és eszközöket jel-

lemezve, amelyeket különböző típusú információhordozók együttes alkalmazása jel-

lemzett. Az informatika-alkalmazás esetében ez a kifejezés már a numerikus, szöve-

ges, grafikus, hang- és képi információk85

integrációját jelenti.

A multimédia alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek az in-

formációk valamennyi (vagy majdnem valamennyi) megjelenési formáját integrált

módon kezelik. Tágabb értelemben ide soroljuk a hang- és képi információkat keze-

lő alkalmazásokat is. Főbb típusaik a következők:

- hang- és képfeldolgozó alkalmazások;

- video- és animáció-feldolgozó alkalmazások;

- multimédia információtároló és visszakereső alkalmazások;

- multimédia konferencia alkalmazások;

- háromdimenziós megjelenítő és modellező alkalmazások.

A multimédia alkalmazásokhoz többek között olyan, úgynevezett multimédia-

képességekkel rendelkező számítógéppel kell rendelkezni, amely képes hang- és ké-

pi információk átalakítására (mikrofon és kamera) és megjelenítésére (hangszóró és

megfelelő képernyős megjelenítő).

A hangfeldolgozó alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek di-

gitális formájú hangfelvételek bevitelét, tárolását, módosítását és lejátszását biztosít-

ják. Alapvető funkcióik közé a többek között a következők tartoznak: különböző

forrásokból származó hang-információk digitalizálása, egyes jellemzők (sebesség,

85 Vagyis lényegében az informatika eszközeivel kezelhető valamennyi formátumú információk.

70

hangerő, hangszín) módosítása, valamint felvételrészek kiemelése, törlése, átcsopor-

tosítása, másolása, összeállítása.

A képfeldolgozó alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek digi-

tális formájú állóképek bevitelét, tárolását, módosítását és megjelenítését biztosítják.

A számítógépes rajzoló programokkal szemben jellemzőjük a képpontos (szürkeár-

nyalatos vagy színes) ábrázolás. Alapvető funkcióik többek között a következők: ké-

pek digitalizálása, egyes képpontok módosítása, képrészletek különböző módon tör-

ténő kiválasztása, törlése, másolása és módosítása (kontraszt, fényesség, színátmene-

tek változtatása, stb.), a kép bővítése vonalas elemekkel és folthatású részekkel, va-

lamint a nyomdai megjelenítéshez a kép színrebontása.

A video- és animáció-feldolgozó alkalmazások olyan általános célú alkalmazá-

sok, amelyek digitális formájú filmfelvételek, animációk bevitelét, tárolását, módo-

sítását és lejátszását biztosítják. Ezek az alkalmazások nem a felvételt alkotó egyes

képekkel, hanem azok összességével végeznek műveleteket. Alapvető funkcióik kö-

zé tartoznak többek között az alábbiak: különböző forrásokból érkező felvételek di-

gitalizálása, felvételek összeállítása egyes képekből, felvételrészletek kiemelése, tör-

lése, átcsoportosítása, másolása, összeállítása.

A multimédia információtároló és visszakereső alkalmazások egyik csoportja a

hagyományos adatokat tároló és visszakereső – például adatbázis-kezelő vagy háló-

zati böngésző – alkalmazások kibővítéseként jött létre, biztosítva grafikus, hang- és

képi adatok tárolását és megjelenítését is. Ezek esetében a visszakeresés azonban ál-

talában csak a hagyományos, szöveges és numerikus adatok alapján lehetséges.

A "valódi" multimédia információtároló és visszakereső alkalmazások a tárolt

adatok grafikus, hang- és képi jellemzői alapján is biztosítják a visszakeresést. Ezt

biztosíthatja a tárolás során jellemzőkkel történő manuális ellátás (indexelés), ami

azonban szűk körű, szubjektív és lassú folyamat. A multimédia jellemzőkre épülő

szabad lekérdezések viszont ma még nehezen kezelhetők, így elterjedésük elsősor-

ban a jövőben várható.

A multimédia konferencia alkalmazások több résztvevő számára biztosítják mul-

timédia információk cseréjét valamilyen hálózaton keresztül. A konferencia folya-

mán bármely résztvevő küldhet és fogadhat hagyományos (numerikus, szöveges és

grafikus), valamint hang- és képi adatokat. Amennyiben a cserélhető adatok formá-

tuma korlátozott, beszélhetünk osztott képernyős (csak hagyományos adatok), hang-

konferencia (csak hang-adatok) vagy videokonferencia (csak hang- és képi, vagy

csak képi adatok) alkalmazásról.

A háromdimenziós megjelenítő és modellező alkalmazások az előzőekkel szem-

ben nem rögzített hang- és képi adatokat kezelnek, hanem maguk állítanak elő ilyen

adatokat: nem létező vagy tervezett objektumokat, vagy ilyenek összességéből álló

virtuális valóságot jelenítenek meg statikus vagy dinamikus formában.

Az egyes objektumok valósághű háromdimenziós megjelenítése (visualization)

elsősorban a tervezőmunka és a tudományos kutatás során felmerülő igényeket elé-

gít ki, de ez támogatja (részben) mesterséges tartalmú videofelvételek készítését is.

A funkció bonyolultsága elsősorban a láthatóság, a fényviszonyok (árnyékok, visz-

szaverődés, stb.) valósághű modellezésének nehézségeiből következik.

71

A virtuális valóság (VR - Virtual Reality) a megjelenítés olyan fejlettebb változa-

ta, amely az alkalmazó számára az egyszerű megtekintés helyett az interaktív – a

mesterséges világban történő – tevékenységet is biztosítja. Alapvető alkalmazási te-

rülete a tervezés és kutatás mellett a felkészítés. A jövőben várhatóan a virtuális és a

tényleges valóságban lezajló tevékenységek összekapcsolhatók lesznek és a min-

dennapi szervezeti működés részévé válnak.

72

2.3 KATONAI INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK

A feladatorientált alkalmazások, mint azt a fejezet elején meghatároztuk, jellegüket

tekintve alkalmazási terület-orientáltak. Más alkalmazások szükségesek a hivatali

jelegű tevékenységet végző igazgatási szervezetekben, a termelő és szolgáltató tevé-

kenységet végző gazdálkodó szervezetekben, vagy az oktatási, a kulturális, a tudo-

mányos kutatási intézményekben, valamint a védelmi szféra szervezeteiben, ezen

belül a katonai, a rendvédelmi (rendőrségi), a határőrségi, a katasztrófavédelmi és a

nemzetbiztonsági szervezekben.

Az egyes alkalmazási területek tehát sajátos informatikai alkalmazásokat igé-

nyelnek, amelyek körét és tartalmát alapvetően az adott alkalmazási terület támoga-

tandó információs folyamatai, tevékenységei határozzák meg. A katonai alkalmazás

esetében meg kell különböztetnünk a haderők két, egymástól eltérő jellegű műkö-

désmódját: a haderő fejlesztésére, felkészítésére és fenntartására irányuló, alapvető-

en békeidőszaki tevékenységeket, valamint a katonai műveletek végrehajtását.

A továbbiakban a figyelmet a katonai műveletek végrehajtása során alkalmazható

informatikai alkalmazásokra összpontosítjuk. Ehhez vegyük sorra a katonai vezetés

folyamatában felmerülő információs tevékenységeket, amelyek röviden az alábbiak:

- a környezetből érkező hatások, jelzések érzékelése, megfigyelése, a környezetre

vonatkozó, szükségesnek ítélt adatok megszerzése;

- a saját állapotra vonatkozó, szükséges adatok összegyűjtése;

- a környezeti és saját állapotra vonatkozó adatok összegzése és értékelése, egy

releváns, célorientált helyzetkép kialakítása, folyamatos fenntartása;

- a helyzetkép és a motivációk alapján az elérendő cél kialakítása, módosítása;

- az aktuális helyzetre és annak korábbi változásaira alapozva előrejelzések készí-

tése a környezet és saját állapot jövőbeni alakulására;

- a célok, az aktuális helyzet és az előrejelzések figyelembevételével a végrehaj-

tandó tevékenységek és végrehajtási rendjük meghatározása, szükség esetén

pontosítása vagy módosítása;

- a kialakított tervek, feladatok eljuttatása az alárendelt szervezetek, a végrehaj-

tók számára;

- a kialakított terveknek, elgondolásoknak megfelelően az egyes (rész)tevékeny-

ségek végrehajtásának figyelemmel kísérése, irányítása.

A felsorolt információs tevékenységek alapján az ezeket támogató informatikai

alkalmazások három nagyobb csoportba sorolhatóak. Ezek a következőek: a helyzet-

ismeret kialakítását és fenntartását támogató alkalmazások; a számvetések, előrejel-

zések készítését támogató alkalmazások; végül a csoportmunkát – a vezető szerve-

ken (törzseken) belüli és közötti együttműködést, információcserét – támogató alkal-

mazások. A következőkben ezen alkalmazás-típusok általános alapjait, sajátosságait

ismertetjük, kiegészítve egy, a katonai alkalmazásban már napjainkban is jelentős

szerepet játszó, de a jövőben tovább növekvő szerepű alkalmazás-típussal, a szimu-

lációs alkalmazásokkal.

73

2.3.1 Helyzetismeret alkalmazások

Minden szervezett tevékenység alapvető feltétele a tevékenység végrehajtási körül-

ményeinek megfelelő szintű ismerete, a helyzetre vonatkozó adatok gyűjtése és fel-

dolgozása. Ez a tevékenységrendszer a katonai műveletek vezetésében is jelentős

szerepet játszik: a parancsnok tevékenységét segítő törzs feladata az információk fo-

lyamatos gyűjtése, összevetése, elemzése, feldolgozása és elosztása; a helyzetre vo-

natkozó információk folyamatos aktualizálása. Többek között ezen információk

szolgálnak alapul a parancsnok számára a helyzet értelmezéséhez, a jövőbeni feltéte-

lek alakulásának előrelátásához, a tevékenységek elgondolásának kialakításához, a

tevékenységi változatok elemzéséhez és a kockázatok értékeléséhez.

A helyzetre vonatkozó adatok gyűjtésének, feldolgozásának és értékelésének

eredménye, a kialakult helyzet mentális képe: a helyzet ismerete. A helyzetismeret

nem csak egyszerűen az összegyűjtött (megszerzett) és szintetizált információk ösz-

szessége, hanem ezeknek meghatározott szempontoknak eleget tevő, célorientált ér-

telmezés és következtetések segítségével kiegészített rendszere. A helyzet ismerete

dinamikus jellegű, azt a helyzet változásaihoz, valamint az információigényekhez

igazodva folyamatosan aktualizálni szükséges.

A helyzetismeret tartalmilag konkrét információk összessége, a helyzet elemei-

nek létére, jellemzőire és viszonyaira vonatkozó tények és elképzelések rendszere. A

helyzet elemeinek, jellemzőinek és viszonyainak köre alany- és tevékenységfüggő:

értelemszerűen más összetevők tekintendők relevánsnak egy katasztrófa-elhárítási

feladat, egy háborús művelet, vagy egy békefenntartó művelet esetében. A helyzet-

ismeret összetevői közé a tudatosan tevékenykedő szereplők, valamint az ezek tevé-

kenységeinek színterét képező egyéb, szűkebb értelemben vett környezeti objektu-

mok és körülmények tartoznak. A helyzetismeret általában magában foglalja a sze-

replők és a környezeti objektumok időbeni létére, térbeli helyzetére, állapotára, te-

vékenységére és változásaira, valamint a köztük fennálló viszonyokra vonatkozó in-

formációkat.

A helyzetismeret alapját a helyzet elemeiről – a szereplőkről és a környezetről –

érkező környezeti hatások, összegyűjtött, vagy megszerzett (alap)adatok képezik.

Ezek közül kell kiválasztani, összevetni és értékelni, összegezni és szintetizálni, kö-

vetkeztetések alapjául felhasználni azokat, amelyek a helyzetismeret kialakításához

szükségesek. Természetesen a környezeti hatások és adatok nem mindegyike hasz-

nálható fel a helyzetismeret kialakításához, ennek megfelelően nem minden beérke-

ző adat kerül felhasználásra, így az adatok aktív összegyűjtése, megszerzése is meg-

határozott követelmények alapján történik. A helyzetismeret nem csak a megszer-

zett, szelektált és szintetizált adatokat tartalmazza, a teljes helyzetkép kialakításához

szükség van az információhiányok kitöltésére, a kép következtetések, feltételezések

alapján történő kiegészítésére.

A helyzetismeret versengő, vagy ellenséges környezetben különösen kiemelt je-

lentőséggel bír. A gazdasági szereplők kompetitív helyzetismerete (a versengő sze-

replőkkel szembeni helyzetismeret-előnye) elismerten a hatékony döntéshozatal

kulcsfontosságú feltétele, a kompetitív előnyök alapvető összetevője. A fogyasztók

74

(ügyfelek), a versenytársak, valamint a gazdasági környezet ismerete teszi lehetővé

többek között a termékek, szolgáltatások értékét leginkább befolyásoló jellemzők

meghatározását; a termelés, szolgáltatás hatékonyságának növelését. A helyzetisme-

ret lényeges összetevőjét képezi a megjelenő korszerű eszközök és eljárások ismere-

te is.

A katonai vezetés esetében a környezet a katonai szervezet működési környeze-

tét, a katonai művelet környezetét jelenti, így a katonai szakirodalomban a helyzet-

ismeret kifejezés mellett, illetve helyett a harcmező ismeret (battlefield awareness),

illetve a harctér ismeret (battlespace awareness) kifejezésekkel találkozhatunk. A

harcmező a hagyományos szárazföldi hadviselés fogalomtárához tartozik, míg a

harctér a XXI. századi összhaderőnemi hadviselés kifejezése. A harctér ismeret mel-

lett több publikációban és szakmai kiadványban is találkozhatunk a harctérre vonat-

kozó tudás (battlespace knowledge) kifejezéssel is.86

A továbbiakban ezen kifejezé-

sek helyett egységesen a katonai helyzetismeret kifejezést használjuk.

A helyzetismeret fogalom helyzetre vonatkozó konkrét tudásként történő értel-

mezése mellett létezik egy másik értelmezés is, amely a helyzetismeret megteremté-

sére irányuló általános képességet fejezi ki. Ez a képesség a korszerű információ-

gyűjtő (érzékelő, megfigyelő, felderítő) és információfeldolgozó eszközök, valamint

az ezeket egységes rendszerbe kapcsoló hálózatok által biztosított lehetőségekre

épül. Ez az értelmezés jelenik meg a domináns katonai helyzetismeret (dominant

battlespace awareness, vagy dominant battlespace knowledge) fogalomban.

A helyzetismeret nem csak egyes szereplők, hanem ágensek szereplők szorosab-

ban, vagy lazábban együttműködő rendszerei (pld. szervezetek, csoportok) esetében

is értelmezhető. Ilyen rendszerekben azonos, vagy eltérő képességekkel rendelkező

szereplők közös, vagy egyeztetett célok (részcélok) megvalósítása érdekében össze-

hangoltan tevékenykednek. Az egyes szereplők eltérő képességeikből és tevékenysé-

gükből következően értelemszerűen önálló, másokétól kisebb-nagyobb mértékben

eltérő helyzetismerettel rendelkeznek, amelyek összessége, rendszere alkotja a szer-

vezet, csoport integrált, osztott helyzetismeretét.

Az osztott helyzetismeret nem csak egyszerűen összetevőinek szummatív ösz-

szegzése, hanem bonyolultabb szervezetek esetében azok összehangolt, folyamato-

san egyeztetett, többszintű rendszere. Az egyes szereplők helyzetismeretei között – a

köztük lévő együttműködés szintjének és tartalmának megfelelő – átfedések vannak:

kapcsolódó tevékenységeik hatékony és eredményes megvalósításához a helyzet

érintett elemeiről azonos, vagy kellő mértékben megegyező ismeretekkel kell ren-

delkezzenek. Természetesen az átfedő részek mellett mindegyik szereplő helyzetis-

merete tartalmaz(hat) önálló, csak az adott szereplőre jellemző, csak az ő tevékeny-

ségéhez szükséges ismeret-elemeket is.

Az együttműködő csoporton, szervezeten belül az osztott helyzetismeret tagoló-

dása a munkamegosztás jellegéhez igazodóan lehetséges többek között térbeli, vagy

tartalmi (funkcionális) szempontok alapján, valamint ezekre épülően szintenként. A

térbeli tagolás (pld. csatlakozó harctevékenységi körzetek/felelősségi területek) ese-

86 Ezen anyagokban e kifejezés tartalma megegyezik a harctér ismeret fogalom tartalmával, míg ez utóbbi vagy szi-

nonimaként szerepel, vagy a helyzetismeret egy alacsonyabb, közbeeső szintjének megjelölésére szolgál.

75

tében a helyzetismeretek átfedése az egyes részek csatlakozásaira terjed ki, ami az

egyes szereplők szempontjából a "szomszédok" helyzetének ismeretét jelenti. A tar-

talmi (funkcionális) tagolás (pld. fegyvernemenkénti felosztás) esetében az átfedés

az adott funkcionális területeken kölcsönösen jelentőséggel bíró elemekre terjed ki

(pld. a légicsapások és a tüzérségi tűzcsapások). Az átfedő részekről az előbb emlí-

tett két esetben az egyes szereplők nem feltétlenül, sőt általában nem azonos részle-

tességű helyzetismerettel rendelkeznek. Hasonlóképpen eltérő részletesség ("felbon-

tás") jellemzi az összetett szervezetek különböző szintjeinek helyzetismereteit is.

A katonai műveletek alapvető jellemzője a térbeli jelleg: a katonai tevékenységek

által elérendő célok legtöbbször térbeli formában kerülnek meghatározásra, a kato-

nai szervezetek, csoportosítások tevékenységének alapvető eleme a térbeli manőver,

a katonai műveletek szereplőinek térbeli elhelyezkedése és mozgása alapvetően be-

folyásolja lehetőségeiket, tevékenységük hatásait és eredményeit. Ebből következő-

en a katonai helyzetismeret megjelenítésének alapvető formája a vizuális – térképi

alapú grafikus – megjelenítés, amelyet szükség esetén szöveges, táblázatos, vagy

más formátumú megjelenítés egészíthet ki.

A helyzetismeret vizuális megjelenítése lehetővé teszi a katonai műveletek sze-

replői helyzetének, mozgásának, tevékenységének és feladatainak, valamint egyes

lényeges jellemzőinek, illetve a környezet lényeges elemei elhelyezkedésének és

főbb jellemzőinek szemléletes ábrázolását, illetve az együttműködő elemek közötti

megosztását. A vizuális megjelenítés alkalmazását más formákhoz viszonyított tö-

mörsége, könnyebb és gyorsabb feldolgozhatósága, pontosabb értelmezhetősége is

indokolja.

Korábban a harcmező vizualizációja (elképzelése) jelentős mértékben a hadvezér

intuíciójára épülő folyamat volt, amelynek során a rendelkezésére álló, a törzs által

számára biztosított – gyakran össze nem illő, pontatlan, idejétmúlt, vagy hiányos –

információkat a harcmezőről szerzett "benyomásaival" összevetve alakította ki azt a

mentális képet, amelynek alapján vezette a harcot. Ezt a képet aztán különböző esz-

közökkel és módszerekkel öntötte mások számára is felhasználható formába, hogy a

különböző résztvevők tevékenységét egységesítse, összpontosítsa. A parancsnoki

elképzelés egységes értelmezésének hiánya gyakran vezetett az erők összehangolat-

lan alkalmazásához.

A parancsnok harctérre vonatkozó elképzelésének kialakítása, a harctér vizuali-

zációja (battlespace visualization) a katonai vezetés egyik alapvető összetevője: az a

folyamat, amely során a parancsnok értékeli, értelmezi az aktuális (saját, ellenséges

és környezeti) helyzetet, elképzeli a kapott feladat teljesítését jelentő végállapotot,

majd kialakítja az aktuális helyzetből a végállapotba vezető tevékenység-sorozatra

vonatkozó elgondolását. A parancsnoki elképzelés alapját a törzs által biztosított in-

formációk, valamint a parancsnok tudása, gyakorlata és intuíciója képezik.

A harctér vizualizációjának eredménye és ennek vizuális megjelenítése tartalmá-

ban bizonyos mértékig több a szűkebb értelemben vett helyzetismeretnél, hiszen a

helyzetre és azok értelmezésére vonatkozó információk mellett magában foglal a

76

szereplők jövőbeni céljaira, feladataira és tevékenységeire vonatkozó alapvető in-

formációkat is. Ez a két összetevő a hagyományos vezetési módszerek esetében kü-

lönböző rendeltetésű (nyilvántartó, munka-, terv-, stb.) térképek formájában még

jobban elkülönült egymástól.

A harctéri helyzetre vonatkozó – egymással szinkronban álló – ismeretekre, va-

lamint ezek vizuális megjelenítésére minden együttműködő szervezetnek, illetve

azok minden, önálló funkcionális elemének szüksége van. Ez képezi a közös, össze-

hangolt tevékenység egyik, nélkülözhetetlen alapját. A helyzetre vonatkozó ismere-

teket vizuális formában különböző "képek" megjelenítik meg, amelyek megnevezé-

sében az angol nyelvű szakirodalomban leggyakrabban az "azonosított" (recognized)

és a "közös" (common) jelzőkkel találkozhatunk.

Az azonosított (helyzet)képek87

a harctéri helyzet egy adott (légi, tengeri, szá-

razföldi) "dimenziójához" tartozó, annak egy meghatározott területén elhelyezkedő

alapvető objektumokra és azok, elsősorban azonosító és térbeli jellemzőire vonatko-

zó, értékelt információkat tartalmaznak. Az azonosított helyzetképek elsősorban a

felderítő, helyzetértékelő és elemző szervezetek eszközei, egyben tevékenységük

eredményei, amelyek rendszerint a valós földrajzi elhelyezkedés meghatározását se-

gítő minimális "térképi" alapokat (pld. a szárazföldi és vízterületek, illetve az orszá-

gok határvonalait, továbbá a szárazföldön a vízrajz, a településrendszer és az útháló-

zat főbb elemeit), valamint a helyzetképet alkotó objektumok mozgását megjelenítő

elemeket tartalmaznak. A helyzet alapvető (jellemzően mobil) objektumainak meg-

jelenítése a katonai alkalmazásban nyomvonalnak – (cél)pályának – nevezett formá-

ban történik.

A nyomvonal (track) a katonai helyzetmegjelenítés alapvető fogalma, amely egy

mobil harctéri objektum aktuális – közvetlenül megfigyelt, vagy különböző forrá-

sokból származó információk alapján meghatározott – térbeli helyzetét reprezentálja.

A megjelenítés lehetséges az utolsó ismert helyzet (térbeli pont) megadásával, vagy

az utolsó néhány meghatározott helyzet, és az azokat összekötő vonal segítségével.

Az egyes összetartozó objektumok nyomvonalai az értékelés során, megjelenítés

vagy szintetizált továbbítás céljából egy magasabb szintű, integrált objektum nyom-

vonalává egyesíthetők.

A közös helyzetképek egy adott vezetési szint számára biztosítják a helyzet ösz-

szes lényeges elemére (szereplőire és környezetükre) vonatkozó ismeretek egységes,

szemléletes megjelenítését. Ennek keretében egy térképi alapon ábrázolva általában

tartalmazzák:

- a saját, ellenséges és semleges szárazföldi, tengerészeti és légi erők aktuális

helyzetére vonatkozó és állapotáról rendelkezésre álló információkat;

- a saját, ellenséges és semleges erők ismert (tervezett, vagy feltételezett) jövőbe-

ni mozgására vonatkozó információkat;

- a saját, ellenséges és semleges erők elhelyezkedését és tevékenységét befolyá-

soló környezeti (pld. időjárási) feltételekre vonatkozó információkat;

87 Azonosított légi-helyzetkép (Recognized Air Picture), azonosított tengeri helyzetkép (Recognized Maritime Pic-

ture), azonosított szárazföldi helyzetkép (Recognized Land Picture).

77

- valamint különböző, a tervezést és vezetést segítő, illetve a tevékenységek tér-

beni és időbeni koordinálását biztosító objektumokat (vonalakat, területeket).

A közös helyzetképek az aktuális helyzetet írják le és részletezik, valamint olyan

összetevőket is tartalmaznak, amelyek a parancsnok számára lehetővé teszik a jövő-

beni helyzet előrejelzését és befolyásolását. Két alapvető típusuk – a vezetési szint-

nek, illetve a megjelenített terület jellegének megfelelően – a közös hadműveleti

helyzetkép, illetve a közös harcászati helyzetkép.

A közös hadműveleti helyzetkép (Common Operational Picture) egy felelősségi

körzettel rendelkező parancsnok számára rendelkezésre álló helyzetinformációk ösz-

szessége. Az egyes felelősségi körzetek közös hadműveleti helyzetképeit, illetve

ezek egyesítését természetesen a magasabb (nemzeti katonai és politikai, vagy szö-

vetségi) vezetés szintek számára is hozzáférhetővé kell tenni, hiszen csak ennek a

birtokában képesek ezen szintek a védelmi, biztonságpolitikai céloknak megfelelő

katonai feladatok meghatározására, a katonai műveletek, tevékenységek felügyeleté-

re és irányítására.

A közös harcászati helyzetkép (Common Tactical Picture) egy adott művelettel,

az ahhoz meghatározott (had)műveleti körzettel, valamint a műveletet végrehajtó

(többnemzetiségű, vagy egy adott nemzeti haderőhöz tartozó) összhaderőnemi al-

kalmi harci kötelékkel kapcsolatos fogalom.

Egy felelősségi körzet közös hadműveleti helyzetképe alapvetően az adott körzet

haderőnemi összetevőinek (komponenseinek) azonosított helyzetképei, valamint az

adott körzetben végrehajtott (had)műveletek közös harcászati helyzetképei alapján,

azokat szükség esetén más forrásokból kiegészítve kerül kialakításra. Hasonlókép-

pen az egyes haderőnemi, vagy harcászati helyzetképek alacsonyabb szintű helyzet-

képek (pld. lokális légihelyzet-képek, alárendelt csoportosítás harcászati helyzetké-

pei) integrálásával, összehangolásával és kiegészítésével alakulnak ki.

Egy azonosított, vagy közös helyzetkép, illetve az annak alapját képező osztott

helyzetismeret tartalmáért – az esetlegesen nem teljes helyzetinformációk értelmezé-

séért, kiegészítéséért; az ellentmondó információk egyeztetéséért; valamint egyes in-

formációk meghatározásáért – mindig az adott vezető szerv felelős vezetője (pa-

rancsnoka) felelős. Ennek megfelelően a magasabb vezetési szint helyzetképének

tartalma az alárendeltek számára, a saját helyzetképük (helyzetismeretük) alakításá-

ban meghatározó jelentőséggel bír, hiszen mindig a parancsnok helyzetértékelése és

elgondolása képezi a vezetésével folyó (had)művelet alapját, a tevékenységek ösz-

szehangolt végrehajtásának feltételeit.

A különböző helyzetképek összehangoltságuk ellenére, térbeli tartalmuk és rész-

letezettségük tekintetében is eltérnek egymástól. Ennek megfelelően a helyzetinfor-

mációk a haderőnemi azonosított helyzetképekből, illetve a harcászati helyzetképek-

ből különböző kritériumoknak megfelelő módon szűrve és aggregálva kerülnek to-

vábbításra a közös hadműveleti helyzetkép kialakítása érdekében.

A helyzetre vonatkozó adatok gyűjtését és feldolgozását támogató informatikai

alkalmazások alapvető összetevőit napjainkban a helyzetismeretet reprezentáló adat-

78

és tudásbázisok (a továbbiakban röviden helyzetismeret-bázisok), valamint a hely-

zetismeret-bázis tartalmának felhasználása, illetve a helyzetismeret kialakítása és

fenntartása során felhasznált eljárási tudást és összefüggéseket realizáló alkalmazás-

komponensek alkotják.

A helyzetismeret-bázisok egy adott parancsnokság (vezető szerv) helyzetre vo-

natkozó információinak meghatározott körét tartalmazzák. Egy parancsnokságnak

logikailag egyetlen helyzetismeret-bázisa van, amely azonban tartalmilag, jellegét

tekintve, vagy fizikailag különböző részekre tagolódhat. Ennek a fizikai tagolásnak

az alkalmazás szempontjából lényegében átlátszónak kell lennie. Az osztott adatbá-

zis-technológia lehetőségei biztosítják, hogy a helyzetinformációk felhasználása so-

rán – hatékonysági, információbiztonsági jellemzőktől eltekintve – nincs különbség

attól függően, hogy ezek az információk egy fizikailag is egységes egészet alkotó

helyzetismeret-bázisból, vagy egy részekre tagolt helyzetismeret-bázis valamelyik –

földrajzilag ugyanazon helyen, vagy meghatározott (akár jelentős) földrajzi távol-

ságra elhelyezkedő – fizikailag önálló részéből származnak.

A jelenlegi helyzetismeret-bázisok tartalma jellegüket tekintve két nagyobb rész-

re tagolható: a helyzetképeken vizuálisan is megjelenítésre kerülő információkra

(ezen belül a térképi információkra; a mobil objektumok térbeli helyzetére vonatko-

zó nyomvonal információkra, valamint további térbeli objektumokra vonatkozó in-

formációkra), illetve a különböző formátumú egyéb információkra. Ezek az infor-

mációk a helyzetismeret-bázisok eltérő jellegű részeiben (részadatbázisaiban) kerül-

nek tárolásra.

A térképi információk a helyzetre vonatkozó információk legstabilabb, több

éven, vagy évtizeden, évszázadon át változatlan részét alkotják, egyben a helyzet to-

vábbi objektumai földrajzi helyzetének referencia-bázisát, vizuális megjelenítésük

hátterét alkotják. A térképi információk különböző digitális térképészeti termékek

formájában, illetve ezen termékeknek az adott helyzet igényeihez illeszkedő, "testre-

szabott" kivonataiként alkotják részét a helyzetismeret-bázisnak.

A helyzetismeret során felhasznált digitális térképészeti termékek formátuma és

információtartalma rendkívül különböző lehet és ennek megfelelő mértékben járul-

nak hozzá a helyzetismeret tartalmához. A megjelenítési háttér-, illetve a földrajzi

helymeghatározást segítő szerepet megvalósíthatja egyszerűen egy koordináta-rend-

szer, valamint egy ilyennel ellátott raszteres térkép, vagy (fény)kép. Lényegesen bő-

vebb információkat tartalmaznak viszont az objektum-orientált (vektoros) digitális

térképek, amelyek önálló térképi adatbázisoknak is tekinthetők. Ezek az összetarto-

zó objektumokra vonatkozó térbeli és más információkat általában egymástól elkü-

lönített egységekben, úgynevezett rétegekben tárolják.

A térképi információkat hordozó digitális térképészeti termékek jelentős mennyi-

ségű szakmai munka eredményeként általában nemzeti (országos, kormányzati, ka-

tonai) térképészeti szervezetek tevékenységével készülnek. Ezek a termékek lénye-

gében változatlan formában kerülnek felhasználásra, esetleges kiegészítésük, ponto-

sításuk megoldható különböző kiegészítő rétegek segítségével. A katonai vezetés el-

sősorban saját "termékeit" használja fel, de egyes esetekben szükség lehet más forrá-

sokból származó termékek eredeti formában (pld. kellő földrajzi pontossággal bíró

79

raszteres képek), vagy átalakítás utáni alkalmazására. Az ellenőrzés, vagy átalakítás

mindenképpen szakmai feladat – térképész "tudásfeldolgozó szakemberek" feladata.

A nyomvonal információk az előbbiekkel szemben a helyzetinformációk legvál-

tozékonyabb, jellemzően percenként vagy másodpercenként változó részét alkotják.

Az ilyen módon nyilvántartott térbeli jellemzők a valóságban folyamatosan változ-

nak és ezeket a változásokat valós, de legalábbis közel valós időben követni szüksé-

ges. A helyzet változásai követésének időbeni követelményeit alapvetően a mobil

objektumok mozgási jellemzői (mindenekelőtt sebességük), valamint térbeli helyze-

tük meghatározásának pontosságigénye határozzák meg.

A mobil objektumok térbeli helyzetére vonatkozó és egyes, azonosításukra alkal-

mas információk speciális, úgynevezett nyomvonal, vagy objektum-helyzet adatbá-

zisban (track database) kerülnek tárolásra és kezelésre. Ezek az adatbázisok, vala-

mint a tartalmukat megjelenítő első számítógépes helyzetképek történetileg a légi-,

illetve tengeri helyzetet elsősorban radarinformációkra alapozottan megjelenítő esz-

közrendszerekből nőttek ki és még ma is a helyzetismeret-adatbázisok viszonylag

elkülönült részét alkotják.

A nyomvonal információk nagyobb – az elemi objektumokra (egyes repülőesz-

közökre, hajókra, főbb szárazföldi harceszközökre, elektronikus eszközökre) vonat-

kozó – részének forrásai a különböző felderítő-, érzékelő-berendezések (szenzorok),

vagy műholdas helymeghatározó eszközök, amelyek mérési, megfigyelési eredmé-

nyeiket valós időben, szabványos üzenetek segítségével, például harcászati adatkap-

csolatok révén bocsátják más felhasználók rendelkezésére. A nyomvonal informáci-

ók másik – a saját, ellenséges, és semleges erőkre (egységekre, csoportosításokra)

vonatkozó – részének forrásait a hagyományos módon, vagy elektronikus formában

továbbított, ritkábban beérkező helyzetjelentések képezik.

A további térbeli információk objektumai között vannak (lehetnek) valós, a

térképeken nem szereplő speciális, vagy ideiglenes létesítmények, objektumok (pld.

leszállópályák, átrakó állomások, hadihidak, tábori építmények); tervezett szabályo-

zó, koordináló pontok, vonalak, vagy területek (pld. menetvonalak, harctevékenysé-

gi körzetek, tiltott zónák, aknamezők, célobjektumok); a tevékenységeket befolyáso-

ló környezeti (pld. meteorológiai, vagy oceanográfiai) jelenségek; valamint külön-

böző térbeli elemzések, értékelések eredményei (pld. járhatósági viszonyok, látható-

sági zónák, tűzhatás-körzetek).

A térbeli jellemzőkkel rendelkező objektumok – elsősorban együttes megjelení-

tésük megkönnyítése érdekében – rétegekbe szervezve kerülnek tárolásra. Ezek a ré-

tegek a hagyományos törzsmunkában használatos oleátáknak, térképre helyezhető

átlátszó fóliáknak felelnek meg, hasonló szerepet töltenek be. A térbeli információk

a helyzetismeret-adatbázisok részét alkotó, önálló objektum-orientált térinformatikai

adatbázisokban, vagy a térképi alapként felhasznált digitális térképi termékeket ki-

egészítő rétegekként kerülhetnek tárolásra.

Az ebbe a csoportba sorolt térbeli információk legnagyobb része a művelet elő-

készítése vagy végrehajtása során, a katonai vezetés folyamatában keletkezik és ér-

vényessége, használhatósága jellemzően az adott műveletre korlátozódik. Az infor-

mációk másik (kisebb) részét – például a természeti környezet aktuális jelenségeire,

80

és azok várható változásaira vonatkozó információkat – speciális szakmai szerveze-

tek állítják elő és biztosítják. Ezek a (had)műveletet végrehajtó erőkhöz képest külső

források, amelyek általában nemzeti, vagy szövetségi katonai szervezetek (intézmé-

nyek), de felhasználásra kerülhetnek más forrásokból származó információk is.

Az egyéb leíró információk körébe a hagyományos (relációs, szöveges, multi-

médiás, stb.) adatbázisokban tárolt információk tartoznak. Ezen adatbázisok egy ré-

sze kizárólag az adott helyzetre vonatkozó elemeket tartalmaz, másik (nagyobb) ré-

szük pedig általános jellegű, széles körben felhasználható – nem csak az adott hely-

zetre vonatkozó – információkat foglal magában.

Az első csoportba tartoznak például a (had)műveleti feladatokat, terveket, paran-

csokat és intézkedéseket szabad, vagy félig kötött formátumban tároló szöveges

adatbázisok; a harcrendi (hadműveleti) felépítést és az egyes elemek rendszeresített,

illetve meglévő erőit, eszközeit, harci lehetőségeit leíró adatbázisok; valamint más

számvetések, értékelések felhasznált és eredményadatait tartalmazó numerikus adat-

tárak. Ezek az információk is jellemző módon a katonai vezetés folyamatában kelet-

keznek és az adott műveletre érvényesek.

A második csoportba tartoznak a különböző objektumok állandó, vagy ritkán vál-

tozó jellemzőit tartalmazó adatbázisok, mint például a művelet körzetére vonatkozó

politikai, közigazgatási, demográfiai, etnikai, vallási, gazdasági, kulturális jellemzők

(az egyes országok esetében pld. a CIA Tények Könyve); a lehetséges szereplők

(szervezetek, csoportok, fontosabb személyek, stb.) hozzáférhető jellemzőit és ko-

rábbi tevékenységét összegző leírások, értékelések; vagy a különböző eszközök és

berendezések főbb (harcászat)technikai jellemzőit leíró adattárak. Az ide tartozó le-

író információk forrásainak köre, tartalma és formátuma – már e vázlatos felsorolás-

ból is láthatóan – rendkívül szerteágazó és jelentős részük kívül esik a katonai (sőt

az állami) vezetés hatókörén. Érvényességük általában nem kötődik az adott műve-

lethez, annál térben és időben is jelentős mértékben tágabb.

A helyzetismeret-bázisok tartalmának felhasználása a különböző felhasználói

igényeknek és jogosultságoknak megfelelően, különböző módon és formákban le-

hetséges. Ezek közé tartozik: az aktuális, dinamikusan változó helyzetkép megjele-

nítése; a helyzetismeret részét képező információk közvetlen felhasználói lekérdezé-

se, vagy keresése; valamint a helyzetismeret más – pld. döntéstámogató – alkalma-

zások segítségével történő közvetett felhasználása.

A közös helyzetkép megjelenítése technikailag többféle változatban lehetséges.

A legegyszerűbb esetben a megjelenítés (fény)képszerű módon, a felhasználó szá-

mára tartalmilag módosíthatatlan formában kerül átadásra. A bekövetkező változá-

sok követése elvileg lehetséges azok bekövetkezésének ütemében, gyakorlatban

azonban a frissítési ciklusnak van egy, különböző tényezőktől függően meghatároz-

ható, minimális időtartama, ami meghatározza a helyzetkép időszerűségét, felhasz-

nálhatóságát.

A szelektív megjelenítést biztosító változat esetében a helyzetképet alkotó ele-

mek (összetevők), vagyis a helyzetismeret vizuálisan megjeleníthető információi,

81

önállóan kerülnek továbbításra a felhasználóhoz. Ebben a változatban a felhasználói

oldalon olyan alkalmazásra van szükség, amely képes fogadni, tárolni, értelmezni és

megjeleníteni a kapott információkat. Ez az alkalmazás megegyezhet a helyzetisme-

ret-bázishoz tartozó, a megjelenítést végző alkalmazás-komponenssel, vagy lehet

más, megfelelő térinformatikai funkciókkal rendelkező (általános célú, vagy speciá-

lis) alkalmazás. Az első esetben az átadott adatok értelmezése magától értetődően

biztosított, a második esetben viszont az adatok továbbítására egy mindkét alkalma-

zás által ismert formátumot kell használni.

A helyzetismeret-információk lekérdezése és keresése egyrészt adott harctéri

objektumokra vonatkozó információkhoz történő igény szerinti hozzáférési lehető-

séget, másrészt meghatározott feltételeknek eleget tevő objektumok kiválasztásának

lehetőségét foglalja magában. A lekérdezési funkció egy adott objektumnak (vagy

objektumok egy csoportjának) a helyzetképen történő megjelölésével, majd az erről

az objektumról (objektum-csoportól) rendelkezésre álló, a helyzetképen meg nem je-

lenített ismeretek közül a kívánt – numerikus, szöveges, rajzi, képi, vagy multimédi-

ás – háttér-információ(k) kiválasztásával és megjelenítésével valósul meg. Több ob-

jektum kiválasztása esetén az igényelt leíró információk megjeleníthetők valameny-

nyi objektumra külön-külön (lista-jellegűen), vagy – amennyiben ezt az adott infor-

mációk jellege (pld. mennyiségi) lehetővé teszi – az objektum-csoportra összegzett,

integrált formában.

A keresési funkció esetében egy keresési kritérium megadása után az annak meg-

felelő harctéri objektumok kerülnek kiválasztásra. A kiválasztott objektumok ezt kö-

vetően az aktuális helyzetképen megjelenítésre kerülhetnek (ha eddig nem voltak),

vagy valamilyen formában kiemelt módon kerülhetnek megjelenítésre, esetleg az

objektumok egy bizonyos körében kizárólag ezek maradnak megjelenítve. A keresé-

si funkció célja az eredmények egyszerű vizualizációja mellett lehet további művele-

tek megalapozása is.

A helyzetismeret-bázis más alkalmazások által történő felhasználása körébe

gyakorlatilag minden alkalmazás (funkció) besorolható, hiszen a helyzet-informá-

ciók szinte minden katonai vezetési tevékenység során – így az ezeket támogató in-

formatikai alkalmazások számára is – jelentőséggel, de legalábbis befolyásoló hatás-

sal bírnak. Ezek közé tartoznak mindenekelőtt a riasztó-értesítő alkalmazások.

A riasztó-értesítő alkalmazások a helyzetismeret-bázis aktuális helyzetét és annak

változásait figyelemmel kísérve bizonyos események bekövetkezése esetén megha-

tározott formában riasztásokat küldenek bizonyos felhasználóknak, vagy alkalmazá-

soknak. A riasztást kiváltó események, valamint a riasztás formái és módjai lehetnek

előre definiáltak, illetve a riasztást kérő felhasználók (alkalmazások) által meghatá-

rozottak. A riasztó alkalmazások ennek megfelelően fogadják a bizonyos események

figyelésére vonatkozó "előjegyzéseket", illetve ezek lemondását; nyilvántartják az

érvényben lévő figyelendő eseményeket, és figyelik ezek bekövetkezését; végül be-

következésük esetén végrehajtják, elküldik az erről szóló értesítést.

82

A helyzetismeret kialakítása és fenntartása tartalmilag az információgyűjtő esz-

közökből beérkező alapadatok; a más, együttműködő szervezetek által előállított

helyzetadatok; a különböző forrásokból előzetesen, vagy a műveletek során beszer-

zett információk felhasználásával és szintetizálásával, illetve az egyes szereplők

helyzetismeretének összehangolásával történik. Ennek megfelelően a helyzetismeret

kialakítását és fenntartását szolgáló infomatika alkalmazói komponensek közé a be-

érkező üzeneteket feldolgozó; az információkat különböző forrásokból aktív módon

megszerző; valamint a helyzetadatok összevetését biztosító alkalmazások tartoznak.

A helyzetre vonatkozó adatokat tartalmazó üzenetek feldolgozása különböző

típusú és jellegű üzenetek feldolgozását foglalja magában. A katonai vezetés, illetve

a harctéri helyzetismeret szempontjából legfontosabb, helyzetadatokat (is) tartalma-

zó üzenetek két nagy csoportba, a bit-orientált adatkapcsolatok és a karakteres üze-

netformátumok közé sorolhatók. Az előbbiek eredeti funkciója elsősorban a vezetési

pontok, valamint a fegyverrendszerek és hordozóeszközeik közötti (közel)valósidejű

információcsere megvalósítása, míg az utóbbiak a parancsnokságok, politikai és kor-

mányzati, valamint más szervezetek közötti információcsere eszközei.

A bit- és karakter-orientált üzenetformátumok kialakításának indoka eredetileg az

alkalmazásukkal elérhető adatátviteli jellemzőkben rejlett. A valós- vagy közel va-

lósidejű információcsere a rendelkezésre álló – az igények jellegéből következően

vezetéknélküli összeköttetéseken keresztül megvalósított – adatátviteli csatornák el-

érhető átviteli sebessége (néhány ezer bit/s) mellett csak a lehető legtömörebb, biten-

kénti ábrázolási formátummal volt megvalósítható, míg a nem-valósidejű informáci-

ók átvitelére a könnyebben előállítható és feldolgozható karakteres formátumokat is

lehetett alkalmazni. Napjaink megnövekedett adatátviteli, adattömörítési és adatfel-

dolgozási lehetőségei következtében a bit-orientált üzenetek alkalmazási köre egyre

szűkül, a helyzetismeret fenntartásával összefüggésben tulajdonképpen a korábbi

rendszerekkel való interoperabilitás fenntartására korlátozódik.

Az üzenetfeldolgozó alkalmazás-komponensek alapvető feladatai közé – az üze-

netek jellegétől függetlenül – a következők tartoznak: a beérkező üzenetek vétele;

ellenőrzése és értelmezése; szükség esetén szűrése; majd az üzenet tartalmának át-

alakítása a helyzetismeret-bázisban történő felhasználás számára alkalmas formára.

Amennyiben az adott kapcsolat jellege azt megköveteli, ezen alkalmazások feladata

lehet – megfelelő üzenetekkel – a (hálózati) kapcsolat fenntartása, egy adott típusú

hálózati állomás "megszemélyesítése" is.

A bit-orientált adatkapcsolatok közé a katonai alkalmazásban a harcászati

adatkapcsolatok tartoznak, amelyeket a harcolók a harcmezőről szóló valósidejű in-

formációcsere során használnak fel a helyzetismeret, illetve a vezetés és irányítás

érdekében. A harcászati adatkapcsolatok alapvető funkciói: felderítési, vezetési (légi

irányítási, légi elfogási, csapásmérési/bombavetési, automatikus leszállításhoz szük-

séges), navigációs és azonosítási, valamint kapcsolat- (hálózat-) kezelési adatok cse-

réje. Ennek megfelelően ezen kapcsolatok elsősorban a légierőnél és a haditengeré-

szetnél alakultak ki, de mára kiterjedtek a haderők egészére.

A harcászati adatkapcsolatokat egymástól tartalmilag a résztvevő objektumok kö-

re és a továbbított információk jellege; formailag az alkalmazott üzenetformátum;

83

míg technikailag az adatátvitel jellege, sebessége, titkosítása és zavarvédettsége kü-

lönbözteti meg. Az egyes adatkapcsolatok megnevezése a NATO-ban Link-xx, ame-

lyekre vonatkozóan az adatátviteli szabályokat az ADatP-xx, az üzenetformátumokat

pedig a STANAG 55xx dokumentumok szabályozzák. Az Egyesült Államok hadse-

regében az ezeknek megfelelő harcászati adatkapcsolatok a TADIL-x megnevezést

viselik.

A karakteres üzenetformátumok jellemzője a katonai alkalmazásban – a harcá-

szati adatkapcsolatokkal ellentétben – a kommunikációs mód- és technikai eszköz-

függetlenség, valamint a magas fokú szabványosítás. Míg egy hadseregen belül akár

5-10 adatkapcsolat is előfordulhat, addig karakteres üzenetformátumból általában

csak egyetlen használatos. Ez annak a következménye, hogy a karakteres formátum

lehetővé teszi az adott üzenetszabvány újabb üzenetekkel történő bővítését, vagy az

egyes üzenetek újabb összetevőkkel történő kiegészítését.

A NATO-ban és tagállamaiban jelenleg alkalmazott karakteres üzenetformátu-

mok gyakorlatilag egyetlen családba tartoznak, amelynek tagjai többek között a

NATO által alkalmazott Üzenetszöveg Formátum Rendszer és az Egyesült Államok

Üzenetszöveg Formátum rendszere.88

Mindkét rendszer esetében az üzenetek egy

vagy több üzenetrészből, azok pedig egy vagy több adatelemből állhatnak, amelye-

ket szabványos elhatároló-jelek választanak el egymástól.

Egy adott üzenetformátum szabványban pontosan meg van határozva az alkal-

mazható üzenetek, üzenetrészek és adatelemek köre, valamint ezek lehetséges szer-

kezete (kötelező és elhagyható összetevői, ) és formátuma, illetve az adatelemek ál-

tal felvehető értékek halmaza. Ez a kör az információcsere igényeknek megfelelően

folyamatosan bővül. A kötött formátumú üzenetek jelentős előnye a szabad szöve-

gekkel szemben, hogy míg emberek által is viszonylag könnyen értelmezhetők, a

formátumszabványok ismeretében automatizáltan is feldolgozhatók.

Napjaink informatikai fejlődése a katonai üzenetformátum szabványokra is jelen-

tős befolyást gyakorol. A strukturált információk leírására 1998-ban elfogadott

XML nyelv a közeljövőben várhatóan felváltja a jelenlegi MTF formátumot, mert

kereskedelmi forgalomban kapható, ipari szabvánnyá vált megoldás, amelyet infor-

matikai alkalmazások széles és egyre bővülő köre alkalmaz és kezel.

2.3.2 Számvetések, előrejelzések készítése

Számvetés alatt köznapi értelemben valamely tervnek, teendőnek alapos mérlegelé-

sét, az erők, lehetőségek számbavételét, illetve valamely elvégzett munkának, telje-

sítménynek bíráló értékelését értjük. Szűkebb értelemben számvetésekről akkor be-

szélünk, ha a mérlegelésre, megítélésre számítások eredményeként kialakított szám-

szerű információk segítségével kerül sor. A mennyiségi jellemzők ősidők óta az em-

beri tudás tárgyát képezik. Előbb a számlálás eredményeként a különböző objektu-

mok számossága, majd a mérés megjelenésével a térbeli és időbeni jellemzők szám-

szerűsített értékei váltak a gondolkodás megőrizhető és feldolgozható objektumaivá.

A mennyiségi, számszerű információkkal végzett számítási műveletek az eredmé-

88 NATO Message Text Formatting System (FORMETS), US Message Text Format (USMTF).

84

nyes emberi tevékenységhez szükséges új, megbízható információk előállítását tet-

ték lehetővé. A jövőre vonatkozó információk előállítását előrejelzésnek nevezzük.

A számvetések, előrejelzések alapját a különböző jellemzők között fennálló ma-

tematikai-logikai összefüggések, törvényszerűségek képezik. Ezek teszik lehetővé,

hogy egyes jellemzők értékének ismeretében más jellemzők – ismeretlen, de alkal-

mazói szempontból szükséges – értékei meghatározhatóak. A keresett értékek meg-

határozásának módját egyszerűbb képletek, összetettebb algoritmusok, vagy bonyo-

lult modellek írják le. A tudományos-műszaki számvetések, az adatfeldolgozási al-

kalmazások mellett már az informatika-alkalmazás kezdeti időszakában a két alap-

vető alkalmazás-típus egyikét alkották.

A szervezeti szintű tevékenységben a számvetések különböző szerepeket töltenek

be: segítenek az aktuális helyzet integrált mutatókkal történő leírásában; a jövőbeni

folyamatok, állapotok, jellemzők előrejelzésében; valamint a kitűzött célok elérésére

alkalmas tevékenységek megtervezésében. Emellett a számvetések jelentős szerepet

játszanak az egyes elemi, szakterületi tevékenységek megvalósításában is. A külön-

böző szakfeladatokhoz kötött számvetések (számítások) végrehajtását régóta segítik

az alkalmazók személyi munkaeszközét képező táblázatok, nomogrammok, logarlé-

cek, számológépek és napjainkban már kézi, vagy más személyi számítógépek.

A számvetések a katonai alkalmazásban is alapvető szerepet játszanak, mind a

törzsmunkában, mind a különböző szakterületi alkalmazásokban. A katonai művele-

tek előkészítése, megtervezése és megszervezése során többek között a kapott fel-

adat tükrében elemezni, értékelni kell a kialakult helyzetet; ki kell dolgozni a kitű-

zött célok elérését biztosító cselekvési változatokat; végül ezek összehasonlítására,

előnyeik és hátrányaik számbavételére alapozva ki kell választani a legmegfelelőbb

cselekvési változatot.

A kialakult helyzet értékelése, a helyzet és ezen belül egyes elemeinek megítélé-

se nagyszámú információ összegyűjtésére, összevetésére, ellenőrzésére és nyilván-

tartására épül. Az ilymódon megszerezhető információk azonban csak kiinduló ala-

pot biztosítanak. A konkrét, feladatfüggő helyzetmegítéléshez ezen "elemi" adatok –

egyes esetekben csak egyszerű összegzésére, de többnyire összetettebb számításokra

épülő – feldolgozására és ennek révén szintetizált információk előállítására van

szükség. Ezt valósítják meg többek között a különböző műveleti képesség (harci le-

hetőség) számvetések, a terepértékelés során elvégzendő láthatósági, tüzelési lehető-

ség-, vagy járhatósági számvetések, valamint az időjárási, vagy oceanográfiai előre-

jelzések.

A lehetséges cselekvési változatok kidolgozása során különböző verziókat kell

kialakítani arra, hogy a kitűzött cél elérése érdekében milyen típusú tevékenysége-

ket, mely erők, mikor és hol, miért és hogyan hajtsanak végre. Az egyes cselekvési

változatok kialakítása vezetési szintenként eltérő jellegű feladat. Harcászati szinten a

végrehajtandó feladatok jellemzően előre jól meghatározott típusokba89

sorolhatóak

és ezekhez a feladat-típusokhoz előre kidolgozott, szabályzatokban rögzített cselek-

89 Pld. egy meghatározott terület, objektum elfoglalása; egy szembenálló csoportosítás megsemmisítése; egy megha-

tározott terület, objektum megvédése; szembenálló felek szétválasztása egy adott sávban; vagy veszélyeztetett csoportok, személyek megóvása, kitelepítése.

85

vési változat sablonok állnak rendelkezésre. A végrehajtandó feladatok bizonyos

mértékig hadműveleti és hadászati szinten is tipizálhatóak, azonban itt már sokkal

kisebb a lehetőség cselekvési változat vázak szabályozó dokumentumokban történő

előzetes rögzítésére. Helyettük az előzetes tervezés során közvetlenül nem végre-

hajtható, de a további tervek kidolgozásához alapul szolgáló készenléti tervek ké-

szülnek. A különböző számvetések minden vezetési szinten a cselekvési változatok

további kidolgozása során játszanak szerepet. Ezek közé tartoznak többek között a

különböző erőforrás (erő-eszköz) elosztási számvetések, manőverszámvetések, va-

lamint nagybani és részletes időszámvetések.

A cselekvési változatok összehasonlítása, az optimális változat kiválasztása álta-

lában további számvetések végrehajtását igényli. Ezek az összehasonlítási kritériu-

moknak megfelelő összegzett jellemzők meghatározására irányulnak (pld. az elért

eredmény szintje, a feladatvégrehajtás időtartama, a ráfordított erőforrások mennyi-

sége, a várható veszteségek mértéke). Ennek megfelelően ide tartoznak többek kö-

zött az erőforrás-felhasználási számvetések és a veszteség-számvetések (előrejelzé-

sek).

A műveleti képesség (harci lehetőség) számvetések rendeltetése állandó szer-

vezetek (szervezeti elemek) és ideiglenes hadműveleti (hadrendi) elemek feladatvég-

rehajtási képességeire vonatkozó jellemzők meghatározása. A feladatvégrehajtási

képesség meghatározása többnyire a szervezet, elem rendelkezésére álló technikai

eszközök és anyagok mennyisége, harcászattechnikai jellemzői alapján történik, de

egyes jellemzők függ(het)nek a meglévő személyi állomány létszámától, az egyes

személyek tulajdonságaitól, képességeitől, az adott szervezet, elem felkészültségé-

től, kiképzettségétől és tapasztalataitól, valamint a környezet sajátosságaitól és a

végrehajtandó feladattól is. A számvetésekkel meghatározható képességek köre

rendkívül széles, a műveletet végrehajtó csoportosítás egészére vonatkozó általános

jellegű képességektől a legalacsonyabb szintű szervezeti elemek szakterületi képes-

ségeiig terjed.

A képesség (lehetőség) számvetések csoportjába sorolhatók a háborús műveletek

esetében a saját és ellenséges csoportosítások lehetőségeit összevető erő- és eszköz-

viszony számvetések is, amelyek két szembenálló csoportosítás azonos típusú vagy

egymással ellentétes tartalmú jellemzőinek, lehetőségeinek arányát határozzák meg.

Az erő- és eszközviszony számvetések lehetnek mennyiségi és minőségi számveté-

sek: az előbbiek csak az eszközök mennyiségét vetik össze, az utóbbiak a mennyisé-

get az eszközök hatékonysági jellemzői alapján meghatározott súlyozó tényezőkkel

módosítva veszik figyelembe.

Az előzőekben említett számvetések a helyzetismeret kialakítása és fenntartása

során összegyűjtött, megszerzett állapotinformációkra épülnek. Ezek az információk

a saját erőkre vonatkozóan általában megfelelő időszerűséggel és pontossággal biz-

tosíthatóak. Erőviszony számvetések esetében viszont a szembenálló félre vonatko-

zó információk nem mindig állnak rendelkezésre hasonló mélységben, így ezeket

doktrínális elvekre alapozott, valószínűsített értékekkel kell helyettesíteni.

86

A képesség (lehetőség) számvetések végrehajthatóak előre- és visszafelé terve-

zéssel. Előbbi esetben a rendelkezésre álló erők és eszközök képességei kerülnek

meghatározásra, míg az utóbbiban egy meghatározott képességből kiindulva lehet

meghatározni, hogy annak realizálásához milyen és mennyi erőre, eszközre van

szükség. Mindez felhasználható egy katonai művelet végrehajtására tervezett cso-

portosítás összeállítása, kijelölése során. A kívánt képesség biztosításához szükséges

erők első változatban általában típus-szervezetek formájában határozhatók meg,

majd ennek alapján lehet létező szervezeteket, szervezeti elemeket hozzárendelni,

vagy ideiglenesen, a műveletek időszakára újakat létrehozni.

Tulajdonképpen a képesség (lehetőség) számvetések közé sorolhatóak a helyzet-

ismeret nyilvántartásokra épülő feltöltöttség-, vagy harcérték számvetések is, ame-

lyek a szervezetek, szervezeti elemek, csoportosítások rendelkezésére álló erőket és

eszközöket a rendszeresített mennyiségekkel vetik össze és ennek eredményeként

százalékos arányban határozzák meg az egyes összetevők eredeti, előírt állapotához

viszonyított képességét. A harcérték számvetések eredményei a vezetés számára vi-

zuális formában is jól megjeleníthetőek intervallumonként eltérő szín alkalmazásá-

val.90

Szintén relatív képesség számvetésnek tekinthető az egyes szervezetek, szerveze-

ti, vagy működési elemek, valamint technikai eszközök egységnyi képességűnek vá-

lasztott erőkhöz, vagy eszközökhöz viszonyított képességének meghatározása. A

pld. egységdandárban, egység harckocsiban kifejezett képesség számos részképes-

ség figyelembevételével kerül meghatározásra. Mindez biztosítja az azonos megne-

vezésű, vagy típusú szervezetek, technikai eszközök (pld. két harckocsi dandár, vagy

két közepes harckocsi) reálisabb összehasonlítását, számbavételét és így az átfogó

képességek gyors megítélését támogatja. Tulajdonképpen ez kerül felhasználásra a

minőségi erő-eszközviszony számvetések esetében is.

Az erő-eszközelosztási számvetések rendeltetése, hogy egy adott feladat végre-

hajtására kialakított cselekvési változatokhoz működési elemenként, illetve részfel-

adatonként meghatározza a rendelkezésre álló erők és eszközök elosztását. A nagy-

bani cselekvési változatok meghatározása általában csak a legfontosabb erőforrások

(erők és eszközök) átfogó számbavetelére épül, így a cselekvési változatok részlete-

sebb kimunkálásához, a megvalósíthatóság és a várható eredmény részletes értékelé-

séhez további számvetésekre van szükség.

Az alkalmazott matematika, ezen belül mindenekelőtt az operációkutatás számos

különböző optimalizációs módszert biztosít meghatározott célfüggvény szempontjá-

ból optimális erőforrás-elosztási problémák elméleti megoldására, azonban ezek ön-

állóan, eredeti formájukban a katonai gyakorlatban általában csak rendkívül korláto-

zott mértékben alkalmazhatóak.

Az erő-eszközelosztási számvetések a valóságban a "bemenő adatok ~ számvetés

~ eredményadatok" működésmód helyett jellemzően interaktív módon működnek,

amelyben a vezérlő szerepet a felhasználó játssza. Ennek során a rendelkezésre álló

erőforrások részenként, lépésenként kerülnek elosztásra és minden lépés után meg-

90 Széles körben használt megoldás a relatív képességek négy csoportba sorolása: zöld jelölés = 80-100% képesség,

narancssárga jelölés = 60-79% képesség, vörös jelölés = 40-59% képesség és fekete jelölés = 0-39% képesség.

87

határozásra kerülnek az elosztás számszerűsíthető következményei (összegzett jel-

lemzői, paraméterei). Ezek elemzésével az elosztás pontosítható, módosítható, illet-

ve folytatható.

A katonai erő-eszközelosztási számvetések további sajátossága, hogy az elosztás-

ra nem az erőforrások elemi egységei (fő, darab, liter, stb.) szerint, hanem nagyobb

egységekben kerül sor. Ennek alapvető összetevőjét a tervezést végrehajtó szervezeti

szintnél eggyel, vagy kettővel alacsonyabb szintű szervezeti egységek képezik. A to-

vábbi (pld. logisztikai erőforrások) esetében is jellemzően nagyobb egységekben tör-

ténik az elosztás, amelyet aztán az alacsonyabb vezetési szintek részleteznek majd.

Az erő-eszközelosztási számvetések – a műveleti képesség számvetésekhez ha-

sonlóan – sok esetben nem a rendelkezésre álló konkrét erőforrások, hanem típus-

erőforrások alapján kerülnek végrehajtásra. Mindez a későbbiekben szintén szüksé-

gessé teszi a részletes, konkrét erőforráselosztás végrehajtását. Erre a megoldásra

többek között a konfliktusok, válságok megoldására, kezelésére előzetesen kidolgo-

zott tervek esetében van szükség.

A manőverszámvetések katonai alkalmazásban betöltött kiemelt szerepe a kato-

nai tevékenységek erőteljesen térbeli jellegéből következik. A műveleteket végrehaj-

tó erőknek, csoportosításoknak az esetek túlnyomó többségében korábbi elhelyezési,

alkalmazási körzetükből, kisebb, vagy nagyobb távolságból kell eljutniuk a feladat-

végrehajtás körzetébe, majd a feladatvégrehajtás során is szükség lehet a [had]műve-

leti (alkalmazási) területen belüli mozgásra, áthelyezésre. A manőverszámvetések

közé tartoznak többek között a felvonulási és szállítási számvetések, a menetszám-

vetések, vagy az előrevonás- és szétbontakozás számvetések.

Valamennyi manőverszámvetés alapvető jellemzője, hogy meghatározott erők és

eszközök meghatározott hely[ek]ről meghatározott hely[ek]re történő eljuttatásának,

eljutásának alapvető időbeni és térbeli jellemzőit határozzák meg. A számvetés alap-

ját a legegyszerűbb út-idő-sebesség összefüggés képezi, amelynek alkalmazásához

azonban nagyszámú kiinduló információt kell beszerezni, illetve előzetesen, vagy a

számvetés részeként meghatározni.

Az erők és eszközök mozgása, szállítása meghatározott egységekre (szállítmá-

nyokra, menetoszlopokra, működési/harcrendi elemekre) tagolva történik. Ezt a ta-

golást egyes esetekben a manővert követő alkalmazás, más esetekben pedig részben,

vagy elsősorban a manőver végrehajtásának körülményei határozzák meg. A mozgás

tervezéséhez az egyes elemekkel kapcsolatban meg kell határozni néhány jellemzőt

(pld. menetoszlop-hossz, elérhető menetsebesség, szállítás esetén méret és súly), va-

lamint a manőver kiinduló és célpontját.

A számvetés végrehajtásához minden esetben meg kell határozni a mozgás, szál-

lítás során felhasználható útvonalakat, összetettebb esetben útvonalhálózatot és ezen

belül az egyes – homogénnak tekinthető – útvonalszakaszok alapvető jellemzőit is.

Ezek közé mindenekelőtt az útvonalszakasz hossza és az útvonalszakaszon a külön-

böző típusú, mozgást végrehajtó elemek által elérhető sebességet. Egyes esetekben a

mozgást – pld. a manővert végrehajtó elemek súlyát, térbeli kiterjedését – korlátozó

további jellemzők figyelembevételére is szükség lehet.

88

A lehetséges útvonalak és jellemzőik meghatározhatóak előzetesen, vagy a terve-

zés időszakában. Természetesen a számvetés során egy előzetesen előkészített útvo-

nal-adatbázis is általában pontosítást, kiegészítést igényel. Ezzel a megoldással ta-

lálkozhatunk például a NATO hadműveleti szintű felvonulási és szállítási informati-

kai rendszere (ADAMS) esetében is. Ezzel szemben a hadműveleti területen végre-

hajtott rövidtávú manőverek esetében az útvonalakat és jellemzőiket általában a ren-

delkezésre álló térképek segítségével kell meghatározni.

Az egyszerűbb manőverszámvetések esetében a mozgást végrehajtó elemek szá-

mára rendelkezésre álló (kijelölt) útvonalak egymást nem keresztezik, ütközésre így

nem kerülhet sor. Összetett úthálózatokon végrehajtott felvonulás esetében azonban

a számvetésnek már a lehetséges összeütközéseket is figyelnie kell és ki kell küsz-

öbölnie.

A manőverszámvetés alapvető eredménye az egyes elemek mozgásának rendje

(honnan, mikor kell indulniuk, mely útvonalszakaszokon milyen sebességgel kell

haladjanak, meghatározott pontokat mikor kell átlépjenek, hol, mikor és mennyi pi-

henőt kell tartsanak és hová, mikor kell megérkezzenek). Az eredményt felhasznál-

ják a mozgást végrehajtó elemek, valamint a teljes manővert irányító vezető szervek.

Az eredmények megfelelő térinformatikai támogatással megjeleníthetők térképi ala-

pon is.

A manőverszámvetések, más számvetésekhez hasonlóan végrehajthatóak előre-

és visszafelé tervezéssel. Az előbbi esetben meghatározott kiinduló időponthoz szá-

mítva kerül meghatározásra, hogy a manőver mikorra és hogyan hajtható végre. A

kiinduló bázis lehet konkrét időpont, vagy egy virtuális időpont, amely később he-

lyettesíthető a tényleges indulási időponttal. Visszafelé tervezésnél a manőver előírt

befejezése adott és az ehhez szükséges indulási időpont kerül meghatározásra.

Az erőforrás-felhasználás és veszteség-számvetések (előrejelzések) rendelteté-

se egy adott, tervezett cselekvési változathoz a várható személyi veszteségek, illetve

technikai és anyagi erőforrás-felhasználások meghatározása. Mindkét előrejelzés

alapját a tervezett tevékenységek jellege, háborús tevékenységek esetén a szemben-

álló felek erő- és eszközviszonyai, valamint a természeti és az épített környezet fi-

gyelembe veendő tényezői képezik. A számvetések eredményei vonatkozhatnak egy

adott művelet egészére és lebonthatóak, részletezhetőek a műveletet végrehajtó erők,

meghatározott térbeli körülhatárolások (területek, irányok, stb.), valamint egyes idő-

szakok (a művelet szakaszai, hónapok, hetek, napok, stb.) szerint.

Az erőforrás-felhasználás és veszteség-számvetések működésmódjukat tekintve

az egyszerűbb képletekre, algoritmusokra épülő megoldásoktól az összetettebb harc-

tevékenységi modellekig terjedhetnek. A konkrét számvetések tartalma – a személyi

veszteségektől eltekintve, amely közös – általában haderőnemenként és alkalmazási

területenként (fegyvernemenként, szakcsapatonként) változik. Minden alkalmazási

terület értelemszerűen a saját lényeges erőforrásaira vonatkozó felhasználási és vesz-

teség-előrejelzéseket használ.

A személyi veszteség előrejelzése a vissza nem térülő és az egészségügyi veszte-

ségek várható mértékének és eloszlásának meghatározását foglalja magában. Műve-

leti körülmények között ez képezi alapját az egészségügyi biztosítás erői és eszközei

89

telepítési rendjének, a feladatok tervezésének, illetve az egészségügyi eszközök és

anyagok készletezésének, utánpótlásának.

A technikai eszközökben várható veszteségek (meghibásodások) és az anyagi

erőforrások felhasználásának előrejelzése a logisztikai támogatás, ezen belül az

üzembentartás és az ellátás tervezésének egyik legfontosabb előfeltétele. Mindez

egyaránt igaz a békeidőszaki tevékenység, illetve a válságreagáló és hadműveletek

esetében.

2.3.3 Csoportmunka-alkalmazások

A csoportmunka informatikai támogatásának hagyományos, általános célú alkalma-

zásokkal megvalósuló lehetőségei közé többek között az adatok osztott használata,

az elektronikus levelezés, az elektronikus hirdetőtáblák, a valós idejű társalgó prog-

ramok, valamint a videokonferencia-alkalmazások tartoznak. Ezek azonban csak

részben helyettesítik, támogatják a közös munka egyes tevékenységeit. A katonai

vezetésben a közös munkavégzés egyik új, még kísérleti fázisban lévő támogatási

formáját a virtuális technológia eszköztárának felhasználása jelenti, amely biztosítja

a valódi közös munka körülményeinek lehető legteljesebb mértékben történő meg-

valósítását egy látszólagos közös környezetben akkor is, ha az együtt tevékenykedő

személyek földrajzilag egymástól távol helyezkednek el.

A szakirodalom e kérdéskörre, illetve a szorosan kapcsolódó területekre vonatko-

zóan a számítógéppel támogatott közös munkavégzés, az elosztott virtuális környe-

zetek, az együttműködést biztosító virtuális környezetek, együttműködést biztosító

virtuális munkahelyek, illetve katonai vonatkozásban a virtuális vezetési pont vagy a

virtuális vezetési központ kifejezéseket használja.91

Az egymástól távol lévő személyek közös tevékenységét támogató eszközök kü-

lönböző csoportokba sorolhatóak aszerint, hogy mennyiben jelentik (érzékeltetik) a

felhasználók "áthelyeződését" a sajátból a közös környezetbe és mennyire szinteti-

kus ez a közös környezet (mennyire képes a valóságban éppen nem létező körülmé-

nyeket és helyzeteket szemléltetni).

Egy közvetlen párbeszédnél nincs áthelyeződés, csak saját környezet van. Ha-

gyományos telekonferencia-rendszer esetében az áthelyeződés részleges, mert a

résztvevők számára mintegy összeadódik a saját környezetük és a többi résztvevők

környezete. Végül egy sisakérzékelővel és más virtuális valóság eszközökkel felsze-

relt személy számára az áthelyeződés érzete közel 100%-os lehet.

A közös környezet szintetikussága napjainkban még szorosan összefonódik az al-

kalmazott technológiával: a valós világról készült fénykép- és filmfelvételek segítsé-

gével előállított közös környezetek alkotják a skála egyik végpontját és a teljesen

számítógép által generált környezetek a másikat.

Az elosztott virtuális környezetek olyan számítógép által generált környezetek,

amelyekben több felhasználó működik, "él együtt". A – valamely hálózat segítségé-

91 Computer-supported Collaborative Work (CSCW), Distributed Virtual Enviroments (DVE), Collaborative/Coope-

rative Virtual Environments (CVE), Collaborative Virtual Workspace (CVW), Virtual Command Post (VCP), Virtual Command Center (VCC).

90

vel összekapcsolt – felhasználók egymással és a környezettel egyaránt kölcsönhatás-

ba léphetnek. Más elosztott rendszerekhez hasonlóan az elosztott virtuális környeze-

tek is rendelkeznek e környezet (a "világuk") egy modelljével, nyilvántartják az ösz-

szes objektum aktuális állapotát. Ezen állapotokat a végbemenő kölcsönhatások kö-

vetkeztében folyamatosan módosítani kell. A felhasználók által kezdeményezett köl-

csönhatások következményei, az ezek eredményeként bekövetkezett változások

megfelelő szabályok figyelembevételével minden más szereplő számára érzékelhe-

tők.

Az elosztott virtuális környezetek megvalósítása történhet centralizált, vagy el-

osztott módon. Centralizált megvalósítás esetében a virtuális környezet modellje és

állapota egy központi helyen (számítógépen) van tárolva, az egyes felhasználók esz-

közei ehhez kapcsolódva küldik el jelzéseiket saját tevékenységükről és onnan kap-

ják meg a környezet aktuális állapotának változására vonatkozó jelzéseket, vagy kér-

dezhetik le az aktuális állapotot.

Elosztott megvalósítás esetében minden felhasználó tárolja és naprakészen tartja

a környezet – vagy annak egy része – modelljét és állapotát. Mindegyik felhasználó

kapcsolatban áll minden más felhasználóval és a tevékenységéről szóló jelzéseket

elküldi minden – vagy csak az ez iránt érdeklődő – felhasználónak.

A két megvalósítási mód természetesen eltérő jellemzőkkel rendelkezik. A cent-

ralizált változat esetében könnyen biztosítható a konzisztencia és kevesebb üzenet-

nek kell áramolnia a hálózaton, azonban az egyetlen központi eszköz véges kapaci-

tása korlátozza a nagy, bonyolult környezetek megvalósítását. Elosztott megvalósí-

tás esetében a "világ" részenkénti megvalósításával sokkal enyhébb méret- és bo-

nyolultságbeli korlátok jelentkeznek, azonban a konzisztencia jóval nehezebben biz-

tosítható, sokkal több kapcsolatra van szükség és az üzenetforgalom is jelentős mér-

tékben nagyobb.

Az együttműködést biztosító virtuális környezetek az elosztott virtuális kör-

nyezetek olyan típusai, amelyek biztosítják mind a környezet, mind az abban tevé-

kenykedő résztvevők valósághű, vagy ahhoz közeli megjelenítését. A környezet há-

rom dimenziós valósághű, valósidejű, a bekövetkező változásokat is követő megje-

lenítése – mint azt a különböző szimulátorok is bizonyítják – ma már a legtöbb eset-

ben általában nem jelent problémát.

A virtuális csoportmunka környezetének megjelenítése általában egy épület-me-

tafora keretében kerül megvalósításra, amelyben a lehetséges együttműködési terek

épületek emeletein elhelyezkedő helyiségek. Minden egyes helyiség – a valós mun-

kakörnyezetekhez hasonlóan – egy adott tevékenység végrehajtására szolgáló, annak

körülményeit és feltételeit biztosító környezet. Az egyes helyiségek a tevékenységi

rendnek megfelelő csoportosításban, elérhetőségben és közelségben helyezkednek

el. Az épületek és emeletek funkcionálisan összetartozó tevékenységeket befogadó

helyiségeket fognak egységbe.

A helyiségek lényegében kommunikációs és dokumentumtároló egységek, ame-

lyek lehetővé teszik, hogy az adott feladattal foglalkozó személyek összejöjjenek,

információt cseréljenek, illetve hozzáférjenek a szobában található dokumentumok-

hoz. A hagyományos elektronikus dokumentumok (szövegállományok, számolótáb-

91

lák, stb.) lehetnek a helyiségben tartósan tárolt elemek, mint egy kézikönyvtár köny-

vei. Lehetnek azonban más résztvevők által "hozott" – saját környezetükből átmásolt

– dokumentumok is. A helyiségek zárhatók, a belépés személyenként, csoportonként

korlátozható vagy engedélyezhető.

A helyiségek térképe általában hozzáférhető, illetve az épületek előterei, az eme-

letek folyosói szolgálják a közös környezetben történő eligazodást információikkal:

felirataikkal, térképeikkel, esetleg – a portásokhoz hasonló – mesterséges eligazító

személyekkel. Ezek a közös helyiségek szolgálhatnak – szintén a hagyományos épü-

letekhez hasonlóan – a különböző védelmi – azonosítást végző, belépéseket ellenőr-

ző vagy korlátozó – funkciók megvalósítására is.

Az együttműködő résztvevők valóságközeli megjelenítése a csoportmunka ese-

tében különösen fontos, hiszen az együttműködés alapvető feltétele a társak minden

– a közös tevékenység szempontjából – lényeges tevékenységére, megnyilvánulásá-

ra történő reagálás. Ehhez érzékelni – minimum látni és hallani – kell, hogy a többi

részt vevő éppen hol van, hogyan mozog, mit mond és mit csinál.

A résztvevők megjelenítése mesterséges figurák – az úgynevezett megtestesülé-

sek (avatarok) – segítségével történik. A virtuális környezetben ezek a figurák kép-

viselik a különböző résztvevőket. Ezen figuráknak kell biztosítaniuk a korábban

megfogalmazott információk megjelenítését. A hely és a helyváltoztatás megjelení-

tése, illetve a beszéd közvetítése már viszonylag egyszerű – akár sakkfiguraszerű –

ábrázolásmód mellett is lehetséges, azonban ez még nem teszi lehetővé az egyes fi-

gurák könnyű megkülönböztetését, felismerését, a finomabb mozgások, különösen a

metakommunikáció megjelenítését.

A beszéd "megjelenítése" egyszerűbb esetben történhet hagyományos – minden

tartalmi transzformáció nélküli – hangátvitellel, azonban ennél hatékonyabb megol-

dás a beszéd megértése és a párbeszédben részvevő másik személy által beszélt

nyelvre történő automatizált lefordítása. Ennek különösen a különböző anyanyelvű

személyek közös tevékenysége során – a katonai alkalmazásban a többnemzetiségű

törzsek, szervezetek esetében – van kiemelt jelentősége. Ebben az esetben minden

résztvevő a saját nyelvén "működő" világban érezheti magát, függetlenül a többi

résztvevő által ténylegesen használt nyelvtől.

A teljesértékű kommunikációhoz a beszéd mellett legalább olyan fontos a meta-

kommunikáció megjelenítése, amelyhez elengedhetetlen a mimika és a gesztusok

megjelenítése. Ehhez azonban a szereplők bábúszerű megszemélyesítése már nem

elegendő, szükség van az arc és az arckifejezés, valamint a test, testtartás és külön-

böző testmozdulatok valóságközeli megjelenítésére. Ez tehát tulajdonképpen az em-

beri test és testmozgás valóságközeli megjelenítését igényli, amellyel egy önálló ku-

tatási terület foglalkozik.

Az eddigiekben vázolt információk megjelenítéséhez megfelelő ütemben kell

biztosítani a valós személyek beszédének, helyváltoztatásának, mimikájának és

gesztusainak átvitelét. Ez teljesértékűen a napjainkban rendelkezésre álló hálózatok

jellemző átviteli kapacitásaival nem lehetséges, azonban különböző közelítő megol-

dások alkalmazásával már a gyakorlatban is van példa igen jó valóságközeli megva-

lósításra.

92

Az eddigiekben vázolt eszközök és módszerek lehetővé teszik azt is, hogy a

szervezetek adott feladat elvégzéséhez a szükséges személyeket egy virtuális mun-

kacsoportba hozzák össze, függetlenül azok konkrét földrajzi elhelyezkedésétől és

számukra a feladathoz igazodó virtuális munkakörnyezetet biztosítsanak. Módot ad-

nak arra is, hogy speciális szakértelem igénye esetén a feladat végrehajtásába ideig-

lenesen bevonásra kerüljenek a megfelelő szakértők anélkül, hogy a helyszínre utaz-

nának. Ez természetesen a kvalifikált tudást hordozó emberi erőforrásokkal való ha-

tékonyabb gazdálkodást tesz lehetővé.

A csapatok törzseit napjainkban viszonylag nagylétszámú, összevontan elhelye-

zett személyzet jellemzi. Bár az informatika és távközlés fejlődése számos egyedi

törzsfunkció automatizálását, támogatását tette lehetővé, a törzsmunka jellege válto-

zatlanul a centralizáltan koordinált manuális tevékenység. Ennek megváltoztatása a

törzsmunka modernizálásának, a XXI. század törzsmunkája kialakításának egyik

kulcsa. A technológiai fejlődés, a csoportmunka előző pontban ismertetett új lehető-

ségei teremtették meg a feltételét a vezetési pontok egy újszerű megvalósításának.

A virtuális vezetési pont lényegében egy osztott virtuális tér, amelyben a valós

térben különböző helyeken működő vezetési pont elemek személyzete közösen te-

vékenykedik. A virtuális vezetési pont több funkcionális helyiségből épül fel, ame-

lyek önmaguk is egy-egy önálló – akár a többiektől teljesen független – virtuális

környezetet képeznek. A szemléltetésre használt rendszer92

egy központi és több

csatlakozó helyiségből áll.

2.3.1 ábra: Virtuális vezetési pont központi helyisége (példa)

92 Hill-Dockery: Virtual Command Center.

93

A központi helyiség egy tábori elhelyezésű parancsnoki sátor érzetét kelti háttér-

ben a környező táj képével. A helyiségben különböző információs eszközök (képer-

nyők, táblák, terepasztal), illetve ajtók találhatók, amelyek a csatlakozó helyiségek-

be vezetnek. Az egyik csatlakozó helyiség az eligazító- vagy konferenciaterem. A

két ábrán a virtuális vezetési ponton "tevékenykedő" személyeket reprezentáló figu-

rák is láthatóak.

2.3.2 ábra: A virtuális vezetési pont eligazító terme (példa)

Az eligazító- vagy konferenciaterem lehetőséget biztosít eligazítások, tájékoztatók

levezetésére, vagy megbeszélések, konferenciák végrehajtására. A helyiségben lévő

fali táblán megjeleníthető egy rögzített audiovizuális bemutató. A teremben tartóz-

kodó résztvevők lehetnek egyszerű hallgatók, az eligazítást tartó(k), vagy a párbe-

szédben résztvevők: hozhatnak információkat, tehetnek jelentéseket; szerezhetnek

információkat, meghallgathatnak eligazítást; részt vehetnek a párbeszédben. Minden

tevékenység, ami a teremben történik bizalmas és csak a teremben tartózkodók szá-

mára ismert. A teremben működhet az elhangzottakat rögzítő berendezés is, amely-

nek anyaga visszajátszható, vagy jegyzőkönyvként szolgálhat.

A virtuális vezetési pont szereplői számára rendelkezésre álló információs eszkö-

zök között szerepelhet például videofal, számítógép-képernyő, videokivetítő tábla és

falitábla. Az egyes információs eszközök használati módja lehet osztott, közös, vagy

egyedi. A tévéképernyő átkapcsolását a helyiségben tartózkodó résztvevők bárme-

lyike megteheti, de ez az összes többi résztvevőre kihatással van (ugyanúgy a kivá-

lasztott műsort fogják látni). A számítógépképernyőt egyidőben csak egy résztvevő

tudja használni, a falitáblára viszont egyidőben akár többen is írhatnak.

A videofal (tévéképernyő) valódi (videobemeneten érkező) tévéműsort – például

a CNN – jelenít meg valós időben. Ilyen képernyőkből több is lehet: ugyanabban a

94

helyiségben, vagy funkciótól függően93

különböző helyiségekben elhelyezve. A vi-

deoképernyő megjeleníthet egyetlen tévéműsort, vagy több műsor között lehet vá-

lasztani "átkapcsolással". A számítógépképernyőn a hagyományos vezetési ponton is

rendelkezésre álló alkalmazás – például a NATO-ban alkalmazott CRONOS rend-

szer – "fut". A videokivetítő tábla célszerűen az eligazító teremben lehet, amelyen

demonstrációs anyagok, bemutatók jeleníthetők meg az eligazítást, tájékoztatást tar-

tó résztvevő által vezérelve. Végül a falitábla több helyiség eleme lehet, amelyen

szöveges és rajzos információkat helyezhet el bármely résztvevő.

2.3.3 ábra: Példa lehetséges információs eszközökre

A terepasztal speciális információs elem, lényegében a harcmező és az ahhoz kap-

csolódó tény-, terv- és prognózis-adatok háromdimenziós interaktív képe. Ez a ha-

gyományos térképekhez hasonlóan lehetővé teszi a kialakult, illetve a jövőben vár-

hatóan kialakuló helyzetek megtekintését. Emellett azonban a résztvevők e terepasz-

tal segítségével léphetnek a "virtuális harcmezőre" és hajthatnak végre olyan tevé-

kenységeket, amelyeket hagyományos esetben különböző térinformatikai és multi-

média alkalmazások szolgáltatnak, illetve ennek segítségével realizálhatják egyes

döntéseiket.

A virtuális vezetési ponton tevékenykedő résztvevők két csoportba sorolhatók:

az elsőbe a törzshöz tartozó valós személyeket megszemélyesítő figurák, a második-

ba a különböző – elsősorban a tudástechnológia, mesterséges intelligencia eszközei-

re épülő – mesterséges szakértői figurák tartoznak. Ezek egymástól megjelenésük-

ben általában semmiben sem különböznek, de szükség esetén speciális megjelenés-

sel megkülönböztethetők.

93 Például időjárásjelentés-csatorna, helyi tévéadó, stb.

95

A valós törzstiszteket megszemélyesítő résztvevők természetesen a működtetőjük

által meghatározott, vezérelt módon – természetesen a valós vezetési pontokon is

fennálló korlátozások határai között – viselkednek: mozognak a virtuális vezetési

ponton; lépnek be a megfelelő helyiségekbe; használnak, működtetnek eszközöket,

berendezéseket; állítanak elő, használnak fel, helyeznek el, vesznek magukhoz, sem-

misítenek meg információhordozókat; lépnek kapcsolatba, beszélgetnek el más – va-

lós vagy mesterséges – résztvevőkkel; vesznek részt közös megbeszéléseken, vagy

tevékenységben.

A mesterséges résztvevők speciális – passzív és aktív – szolgáltatásokat szemé-

lyesíthetnek meg, amelyek közé többek között a következők tartozhatnak: informá-

ciószolgáltatás hagyományos adattárakból (adatbázisokból); információszolgáltatás

szakértői tudást tartalmazó tudásbázisokból; folyamatok, események figyelése és

meghatározott feltételek teljesülése esetén más résztvevők figyelmeztetése, értesíté-

se; információfeldolgozási feladatok önálló végrehajtása, az eredmények informá-

cióhordozón történő rögzítése és más résztvevők számára hozzáférhetővé tétele.

A résztvevők közötti kölcsönhatások, elsősorban a kommunikáció, a lehető leg-

nagyobb valósághűséggel történnek. Egy valós résztvevő a helyiségben zajló esemé-

nyeket, beszélgetést helyzetének megfelelően érzékeli: azt látja, ahová éppen néz; a

közelebb álló résztvevők hangját hangosabban, a távolabbiakét halkabban hallja; az

egyes résztvevők hangereje hozzájuk közeledve erősödik, távolodva halkul.

A mesterséges résztvevők – az egyes berendezésekkel, eszközökkel ellentétben –

a valós résztvevőkkel azok viselkedéséhez teljesen hasonló módon lépnek kapcso-

latba, kommunikálnak: megszólíthatóak, válaszolnak, megszólítanak másokat, mu-

tatnak, stb. Bár tevékenységük (funkcióik) megvalósíthatóak lennének a hagyomá-

nyos informatikai alkalmazásokhoz hasonló módon, eszköz-jellegűen is, "emberi"

viselkedésük mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy a valós résztvevőknek ne kell-

jen speciális számítógépes nyelveket, felhasználói felületeket ismerniük.

Az együttműködést biztosító virtuális környezetek megvalósításának elvi alapjai

adottak, alapvető technikai feltételei lényegében már ma is rendelkezésre állnak, az

ilyen típusú alkalmazások első változatai mind a polgári életben, mind a védelmi

szférában már megjelentek. Alkalmazásuk – mindenekelőtt e vezetési terület egyes

sajátosságai: a vezetett tevékenység sokrétűsége, dinamikus változásai és magas in-

formáció, valamint szakértelem-igénye következtében – a jövőben a katonai és azon

belül a csapatvezetésben is a hatékonyság növelésének, az információs fölény kiví-

vásának egyik eszköze és ezzel a sikeres tevékenység egyik záloga lesz.

2.3.4 Számítógépes gyakorlatok, szimuláció

A valóság objektumainak, jelenségeinek, folyamatainak, rendszereinek hasonlósá-

gán alapuló modellezés a megismerésnek olyan módszere, amely az elméleti kutatá-

sok mellett a gyakorlatban is számos területen alkalmazható. Jelentősége és alkal-

mazhatósága napjainkban az informatika szolgáltatásainak, lehetőségeinek folyama-

tos bővülésével párhuzamosan növekszik. A modellezés és speciális változata, a szi-

muláció kiemelt szerepet játszik a katonai alkalmazásban is, amelynek okai részben

96

a katonai tevékenységek sajátosságaiban és összetett jellegében, részben az informá-

ciós fölény kivívása és megtartása alapvető követelményeiben rejlenek.

A modellezés olyan módszer, amelynek során a megismerendő objektum, jelen-

ség helyett annak modelljét vizsgáljuk, majd az így szerzett ismereteket vonatkoztat-

juk, alkalmazzuk az eredeti objektumra, jelenségre. A modellezés központi fogalma

a modell, egy olyan anyagi vagy eszmei rendszer, amely az eredeti objektummal ob-

jektív megfelelési viszonyban áll és azt a megismerő szubjektumnak az objektumot

megismerő tevékenységében, az ismeretek megszerzésében vagy közvetítésében he-

lyettesíteni képes.

A modellezés alkalmazásának szükségessége többek között olyan bonyolult rend-

szerek vizsgálatánál merül fel, amelyekben: körülményes vagy lehetetlen a kísérleti

helyzet előállítása; részeik, összetevőik, változóik nem mindig kontrollálhatók; bi-

zonyos körülményeket nem lehet, vagy nem szabad előidézni, megváltoztatni. Tipi-

kusan ilyen rendszer a hadtudomány kutatásának tárgya, a fegyveres küzdelem,

amely békeidőben csak sajátos módon, háborúban pedig csak korlátozott mértékben

vizsgálható.

A modellezés – mint megismerési módszer – az eredeti objektum tanulmányozá-

sának bonyolult, többlépcsős folyamata, amely magában foglalja a modell kiválasz-

tását, vagy megalkotását; a modell tanulmányozását (a modell-kísérletet); a meg-

szerzett ismeretek átvitelét az eredeti objektumra; végül az ismeretek ellenőrzését és

igazolását. A folyamat végén az eredeti objektum kutatása többnyire nem zárul le,

hanem az objektum közvetlen vizsgálatával, vagy újabb (részletesebb, pontosabb)

modellezésével folytatódik.

Alapvető funkciójuk alapján a modellek különböző csoportokba sorolhatóak, le-

hetnek: tudományos kutatási (ismeretszerző); oktatási, demonstrációs (ismeretköz-

vetítő); valamint gyakorlati, technikai (tervezési) modellek. A modellek mindhárom

csoportja az információhordozó tulajdonságra épül: arra a tényre, hogy a modell tár-

gyának bizonyos alaptulajdonságait tükrözi vissza, a tárgyról szóló információk kon-

centrált hordozója, a megfelelés mértékében és szempontjából képes azt helyettesíte-

ni.

A modellek csoportosíthatók felépítésük, formájuk (alkotóelemeik és működés-

módjuk) szerint is. Ebből a szempontból a modellek két nagy csoportba sorolható-

ak: anyagi (valóságos, dologi) modellek, valamint eszmei (képzelt, gondolati) mo-

dellek. Az eszmei modellek tovább osztályozhatóak elemeik megjelenési formája

alapján. A fogalmi modellek lényege a közvetlen érzéki tapasztalatok feldolgozása a

gondolkozás (gondolatkísérletek) segítségével. A kép- (más néven grafikus) model-

lek szemléletes elemekből épülnek fel (tipikus képviselőjük a térkép, mint a terep

modellje). Végül a jelmodellek a modellezett objektumok viszonyait és tulajdonsá-

gait meghatározott jelek segítségével fejezik ki.

A matematikai modellek a jelmodellek speciális csoportját képezik, elsősorban a

modellezett objektum mennyiségi jellemzőit, viszonyait és összefüggéseit tükrözik

és hasonló jellegű ismeretek megszerzését biztosítják. A legszélesebb körű alkalma-

zást biztosító matematikai modellek az alkalmazott matematikai apparátustól függő-

en lehetnek analitikus és szimulációs modellek. Az analitikus modellek esetében a

97

matematika eszköztára megfelelő módszereket biztosít a modell elméleti jellegű szá-

mításokkal (egyenletrendszerekkel, függvényekkel, stb.) történő vizsgálatára, azon-

ban sok esetben ilyen eszközök nem állnak rendelkezésre. Ez utóbbi esetben a mate-

matikai modellek másik csoportja alkalmazható.

A szimuláció és a szimulációs modellek definíciójára a szakirodalomban több

változat is található. Egyesek a szimuláció fogalmát a modellkísérlettel azonosítják,

mások a számítógép segítségével végrehajtott numerikus számítások sorozatával és

annak statisztikus kiértékelésével. Vannak olyan vélemények is, amelyek szerint a

szimulációs módszer lényege, hogy valamely rendszer vagy folyamat időbeni visel-

kedését írja le. A jegyzetben szimulációs modell alatt valamely rendszer vagy folya-

mat dinamikájának vizsgálatára alkalmas olyan matematikai modellt értünk, amely-

nek működése során a működési folyamato(ka)t alkotó elemi eseményeket véletlen

mennyiségek numerikus generálásával és a valóságban mért mennyiségek bevitelé-

vel realizáljuk. A szimuláció fogalma alatt pedig egyszerűen egy szimulációs modell

működtetését értjük.

A szimulációs modellek működtetésének alapja az idő változásának kezelése. Ez

döntően befolyásolja az egész szimuláció hatékonyságát, lényegében ez vezérli a

modell dinamikus működését. Az idő szimulációjának alapvető módszerei két osz-

tályba – az eseményvezérelt és az időléptetéses módszerek közé – sorolhatók.

Az eseményvezérelt (event driven) modellek folyamatosan nyilvántartják a jövő-

ben bekövetkező, előrejelzett eseményeket és a modellidő minden lépés során a kö-

vetkező, legkorábbi esemény bekövetkezési idejére változik. Minden ilyen lépésben

megtörténik az éppen bekövetkező esemény következményeinek és hatásának mo-

dellezése. Az idő léptetése tehát változó növekménnyel történik, a lehető legna-

gyobb lépésekkel. E módszer előnye, hogy nem „foglalkozik” olyan időpontokkal,

amikor nem történik semmi, viszont hátrányának tekinthető, hogy a bekövetkezésre

váró események listájának kezelése rontja az egyébként jó hatásfokot.

Az időléptetéses (time stepped) modellek esetében a modellidő egyenletes lépé-

sekkel – egy kiválasztott, rögzített időnövekmény szerint – halad előre és minden

lépésben megvizsgálásra kerül, hogy az adott időpontban van(nak)-e bekövetkező

esemény(ek) és ebben az esetben is megtörténik ez(ek) hatásának modellezése. A

módszer előnye, hogy nem kell eseménylistát kezelnie, de feleslegesen kezel idő-

pontokat és nehéz az időegységet optimálisan megválasztani.

A szimulációs – illetve általában a rendszerek, vagy folyamatok működését leíró

– modellek osztályozhatók a működés során lehetséges beavatkozások szerint is. A

leíró modellekben nincs a működés során beavatkozásra képes fél. A szabályozható

modellek során egy vagy több félnek van lehetősége a modellből információt sze-

rezni és a lefolyásba beavatkozni. A résztvevők számától függően beszélhetünk egy,

két- vagy többoldalú modellről, illetve ez utóbbiakon belül koalíciós vagy koalíció

nélküli változatokról.

A katonai műveletek modellezése számos különböző kérdés megválaszolására

irányulhat. Ezek közé mindenekelőtt a következők tartoznak:

98

- milyen harcászat-technikai paraméterekkel rendelkező fegyverrendszerek, hadi-

technikai eszközök szükségesek meghatározott célok eléréséhez, illetve adott

paramétereik mellett milyen lehetőségek vannak a kitűzött célok elérésére;

- az egyes haderőnemek, a haderőnemeken belül a különböző fegyvernemi és

szakcsapatok, a csapatok esetében a különböző eszközök milyen aránya bizto-

sítja egymás előnyös tulajdonságainak kölcsönös, összehangolt kihasználását,

illetve egy adott összetétel milyen feladatvégrehajtást biztosít;

- milyen szervezeti felépítés a legalkalmasabb az új, korszerű eszközök optimális

alkalmazásához;

- az egyes fegyverrendszerek, katonai szervezetek milyen alkalmazási képessé-

gekkel rendelkeznek különböző feltételek között;

- milyen alkalmazási elvek, módszerek szolgálják legjobban a kitűzött cél eléré-

sét a rendelkezésre álló erők és eszközök figyelembevételével.

A felsoroltakból kitűnik, hogy a lehetséges alkalmazási területek kiterjednek a

doktrinális kérdések kidolgozására, a fegyveres erők építésére, a haditechnikai fej-

lesztésre, a csapatok alkalmazásának tervezésére, valamint a parancsnokok és tör-

zsek felkészítésére.

A katonai műveletek modellezése elé kitűzött célok e széles körét áttekintve fel-

tétlenül le kell szögeznünk, hogy minden modellnél pontosan meg kell határozni a

vizsgálati (alkalmazási) területet, a megválaszolandó kérdéseket, mert univerzális

modell nincs! Bonyolult kérdések megválaszolásához többnyire egy modell alkal-

mazása nem elegendő: több, egymásra épülő vagy egymást kiegészítő, egymással

összehangolt modell kidolgozására és felhasználására van szükség.

A katonai művelet egy magasabb kategória, a tevékenységi rendszer (művelet,

operáció) körébe tartozik, annak egyik fajtája. A tevékenységi rendszer az operáció-

kutatás (a korábbi katonai szóhasználatban műveletkutatás) alapvető fogalma: tevé-

kenységek és rendszabályok olyan rendszere, amely meghatározott cél elérésére irá-

nyul és egységes elgondolás alapján kerül végrehajtásra. Az operációkutatás ilyen

tevékenységi rendszerek optimális, vagy legalábbis kielégítő változatainak matema-

tikai módszerekkel történő kiválasztására törekszik.

Bár a modellezés és az operációkutatás egymással szoros kapcsolatban állnak

(hiszen az utóbbi is különböző modellek felhasználására építve végzi feladatát), a

megközelítésmódban kimutatható az eltérés. A modellezés ugyanis nem minden

esetben törekszik a különböző kritériumok szerinti optimum keresésére, hanem meg-

elégszik a különböző feltételek közötti valószínű végrehajtási változat előrejelzésé-

vel. Ennek oka lehet a modellezés konkrét célja (ami nem is igényel optimum-ke-

resést), vagy az optimum-kereséshez mindezidáig elégtelen eszközkészlet.

A katonai műveletek, ezen belül a fegyveres küzdelem modellezése napjainkban

ma már elsősorban – sőt szinte kizárólag – matematikai, azon belül is szimulációs

modellek segítségével történik. Ennek során modellezni kell a műveletben résztve-

vő, érintett feleket, ezek tevékenységét, a környezetet, amelyben a művelet végrehaj-

tásra kerül és a környezetben lezajló egyes folyamatokat. A katonai műveletek mo-

dellezésének egyik legjelentősebb alkalmazási területét a számítógéppel segített

gyakorlatok képezik.

99

A számítógéppel segített gyakorlatok (CAX – Computer Assisted Exercise) a

gyakorlatok olyan dinamikus formái, amelyben a katonai művelet lefolyását és ered-

ményeit a résztvevő felek tényleges tevékenysége nélkül számítógépek határozzák

meg előzetesen elkészített forgatókönyvek vagy szimulációs modellek segítségével.

A számítógéppel segített és a hagyományos gyakorlatok különböző szintű törzsek

gyakoroltatását teszik lehetővé, a hadműveleti szintű gyakorlásnak azonban egyre

inkább a számítógéppel segített gyakorlatok az egyedüli praktikus eszközei.

A számítógéppel segített gyakorlatok előnyei a hagyományos gyakorlatokkal

szemben az azonos feladat hatékonyabb megoldása mellett másban is megmutatkoz-

nak. Az utóbbiak adott esetben nagyméretű manőverei emberben, anyagban és

pénzben egyaránt igen költségesek. Ezzel szemben számítógéppel segített gyakorla-

tok esetében a tényleges fegyverrendszerek nem kerülnek felhasználásra, alkalmazá-

sukat szimuláció helyettesíti. Bár a számítógéppel segített gyakorlatok maguk is

költségesek, mégis sokkal kevésbé azok a hagyományos hadműveleti szintű gyakor-

latokhoz képest.

A számítógéppel segített gyakorlatok típusai mindenekelőtt részletességük (való-

sághűségük) alapján csoportosíthatók. Ez meghatározza a gyakorlat alkalmazási te-

rületét és költségeit. A részletesség azt fejezi ki, hogy milyen szintig kerülnek meg-

jelenítésre és modellezésre a résztvevő erők, a felhasznált fegyverrendszerek, a terep

és más összetevők. A részletesség természetesen összefügg a bonyolultsággal: vagy-

is a magasabb részletesség magasabb bonyolultságot, több résztvevőt és magasabb

költséget is jelent.

A számítógéppel segített gyakorlatok ebből a szempontból három csoportba so-

rolhatók: ezek a szemináriumok, az alacsony felbontású gyakorlatok és a nagyfel-

bontású gyakorlatok. Egy tipikus szeminárium 5-10 résztvevőre terjed ki és néhány

ezer dollárba kerül. Egy alacsony felbontású gyakorlat körülbelül 50 fős és több

százezer dollárt igényel. Végül egy nagyfelbontású gyakorlat 500 főt igényel és több

mint egymillió dollárba kerül. Ezeket a költségeket kell összevetni a gyakorlat által

biztosított eredményekkel. A parancsnokok és törzsek felkészültsége, begyakorlott-

sága akár több millió dollárt is megérhet.

A szeminárium egy olyan kisméretű, számítógéppel segített gyakorlat, amelyben

a parancsnok és közvetlen beosztottjai elemeznek egy szimulált helyzetben kialaku-

ló lehetőségeket és alternatívákat. Ebben az esetben a felhasznált modellek nagymér-

tékben aggregáltak, ami lehetővé teszi az igen gyors, a valós időnél is gyorsabb mű-

ködést. A résztvevők korlátozott száma miatt a szeminárium során a haditevékeny-

ség egyes összetevői érdektelenek. Például egy hadászati utánpótlás elemzése során

csak a hajók és repülőgépek kikötők és repülőterek közötti mozgása kerül figyelem-

bevételre, a szállított csapatok a megérkezés után kikerülnek a rendszerből.

A szeminárium előnye, hogy a korlátozott számú résztvevő konkrét célkitűzések-

re viszonylag olcsón készíthető fel. A szeminárium tervezése, támogatása és végre-

hajtása más típusokhoz képest kevésbé költséges és kevesebb ráfordítást igényel.

Hátránya, hogy egyes, a tevékenység kimenetelét befolyásoló tényezők figyelmen

kívül hagyásra kerülnek.

100

Az alacsony felbontású (aggregált) gyakorlatok esetében a felbontás a gyakor-

lók szintjének megfelelő. Például ha hadosztályparancsnok a résztvevő: tipikus gya-

korlati egység a dandár. Így a gyakorló parancsnok számára megjelenítésre kerül va-

lamennyi – a valóságban meglévő – alárendelt szervezete. Az alacsony felbontású

gyakorlatban egy parancsnok és a gyakorlat tárgyában érintett törzse vesz részt. A

gyakorlat, céljától függően folyhat valós időben vagy annál gyorsabban.

A nagyfelbontású (részletes) gyakorlatok esetében a szereplő elemek viszony-

lag kis objektumokat (századok, repülőgépek, stb.) vagy nagyszámú egyedi fegyver-

rendszert ábrázolnak. A katonai tevékenység legtöbb aspektusa vagy számítógépes

modellezésre kerül, vagy a támogató személyzet szimulálja azokat. Egy ilyen gya-

korlat tervezése hosszú időt vesz igénybe és sok ember (alájátszó) kell a gyakorlat

funkcióinak támogatására. Mivel a résztvevők számos elemmel állnak kapcsolatban,

a gyakorlat általában valós időben fut. Emellett a gyakorlat nagy számítógép-ka-

pacitást is igényel az elemek közötti kölcsönhatások szimulációjához.

Egy számítógéppel segített gyakorlat előkészítése és levezetése négy fő lépés-

ből áll: a célok kitűzése, a tervezés, a végrehajtás (beleértve a hardver és szoftver

összeállítását és a forgatókönyv lejátszását), valamint a gyakorlat utáni elemzés. A

célok kitűzése magában foglalja a gyakorlandó funkciók és a gyakorlók meghatáro-

zását, valamint a gyakorlat követelményeinek kijelölését. Ezt követően a tervezés

fordítja le a célkitűzéseket a gyakorlat érdekében szükséges tevékenységekké. A ter-

vezés magában foglalja a forgatókönyv kifejlesztését, a szabályok és eljárások kije-

lölését, a gyakorlatvezetőség és a résztvevők szerepének meghatározását. A tervezés

befejeztével az operátorok és irányítók felkészítése, majd a forgatókönyv lejátszása

következik. Végül a gyakorlatot követően a gyakorlatvezetőség és más résztvevők

végrehajtják a sikerek és kudarcok elemzését.

A tervezés során a célkitűzések lefordításra kerülnek a gyakorlat lefolytatásához

szükséges feladatokra és erőforrásokra. Ezt általában a felhasználó és a szimulációs

központ döntéshozói hajtják végre. A tervezési szakasz magában foglalja a forgató-

könyv kidolgozását, a gyakorlat technikai, személyi és földrajzi tényezőinek megha-

tározását. A forgatókönyv a gyakorlat kiinduló pontja, amely elsőként azt a környe-

zetet és hátteret írja le, amelyben a gyakorlat eseményei lejátszódnak. Ez kiterjed a

fizikai (földrajzi) és a geopolitikai környezetre egyaránt.

A forgatókönyv mellett létre kell hozni egy adatbázist is, amely a szimulációt

támogatja. A forgatókönyv nagyrészt minőségi információkat tartalmaz, melyeket

megfelelő részletességgel mennyiségivé kell alakítani. A terep, a célpontok, az ele-

mek, a fegyverrendszerek és a logisztikai tényezők példák a gyakorlathoz szükséges

adatokra. Az adatbázis tervnek fel kell készülnie valamennyi, a szimulációhoz szük-

séges input biztosítására. Egyszerűbben fogalmazva a forgatókönyvnek és az adat-

bázisnak valamennyi lényeges adatot tartalmazni kell a gyakorlat beállításról és a

végrehajtásról.

A végrehajtás két részből áll: az első a közvetlen előkészítés, amely végbemehet

a tervezés utolsó lépéseivel egyidőben és a tényleges végrehajtás. A közvetlen elő-

készítés során kell feltölteni az adatbázist a szimulációhoz szükséges adatokkal és

ekkor történik az egyes szerepek és funkciók begyakorlása is. A második fázis a

101

tényleges végrehajtás a szabályozott környezetben kerül levezetésre. A gyakorlók a

műveleti feladataikat hajtják végre. A gyakorlatvezetőség figyeli a gyakorlatot és

biztosítja, hogy az a célkitűzéseknek megfelelően haladjon. Ha a gyakorlat eltér a

célkitűzéstől, a gyakorlatvezetőség intézkedhet a szimuláció megváltoztatására.

A gyakorlat utáni elemzés során a résztvevők értékelik az eredményeket, amely

lehetőséget biztosít a döntések, tevékenységek további javítására; a tervezés és a

gyakorlat-végrehajtás pontosítására; vagy a szimulációs lehetőségek fejlesztésére.

Az elemzés végrehajtható jelentések, kérdőívek, értekezletek vagy külső szervek ál-

tal végrehajtott felülvizsgálat formájában.

A szimulációs alkalmazások, programcsomagok szélesebb körben a 60-as évek-

től kezdődően terjedtek el a szimulációs modellek számítógépes megvalósítására.

Ezek kezdetben speciális célnyelvek, az úgynevezett szimulációs nyelvek (például

SIMSCRIPT, GPSS, SIMULA) alkalmazására épültek és elsősorban azzal segítették

az alkalmazót a szimulációs modell létrehozásában és működtetésében, hogy: struk-

túrájukkal és felkínált modell-elemeikkel orientálták a modell megalkotását; prog-

ramnyelvi elemeikkel megkönnyítették a konkrét modell (program) létrehozását; va-

lamint beépített adatgyűjtési és automatikus eredményrögzítési lehetőségeikkel egy-

szerűbbé tették az eredmények kiértékelését. Az előbbiekkel szemben hátrányaik

közé tartozott többek között, hogy megtanulásuk olyan többletráfordítást igényelt,

ami "nem térült meg", ha csak egyetlen vagy néhány esetben használták fel.

A szimulációs nyelvek alkalmazásával szerzett tapasztalatok és a szoftverfejlesz-

tés lehetőségeiben bekövetkezett fejlődés következtében a 80-as évek közepétől

uralkodóvá vált az a nézet, hogy a szimulációs alkalmazások fejlesztésére felesleges

célnyelvek felhasználása, a korszerű általános célú programnyelvek már alkalmasak,

sőt alkalmasabbak erre a feladatra.

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma már a 60-as évek elején kinyilvá-

nította érdeklődését a modellezés, ezen belül a csapatok harci lehetőségeinek értéke-

lési módszerei, a fegyveres küzdelem lefolyásának és eredményeinek előrejelzése

iránt. Az első modellek az 1959-61-es években kerültek alkalmazásba. A 70-es évek

közepén már mintegy 450 modellt tartottak számon, a 80-as évek elején pedig már

közel 700 modell volt használatos a tudományos kutatásban, a vezetés és a törzsek

gyakorlati tevékenységében.

A modellek között tartalmukat illetően többségében a szárazföldi csapatok, illet-

ve a szárazföldi csapatok és a harcászati légierő együttes tevékenységét vizsgáló mo-

dellek szerepeltek. A modellezett folyamat jellege szerint kezdetben a harctevékeny-

ségi és az anyagi-technikai biztosítási (logisztikai) modellek voltak túlsúlyban, ké-

sőbb már a vezetési folyamatok modelljei is szélesebb körben kerültek alkalmazásra.

A szárazföldi csapatok tevékenységének modelljei kezdetben az egyszerűbb típu-

sú, determinisztikus párbaj-modellek voltak zászlóalj szintig bezárólag. Ezt követő-

en jelentek meg a sztochasztikus zászlóalj-szintű modellek egyre több tényezőt fi-

gyelembe vevő változatai, majd megkezdődött a dandár, hadosztály, hadtest szintű

számítógépes hadijátékok kidolgozása. A hetvenes évek közepén indult be a mate-

102

matikai modellek verifikálása (helyesség-bizonyítása) a koreai, vietnami és közel-

keleti háborúk, valamint a gyakorlótéri tapasztalatok alapján, mivel addig alig volt

kísérletileg ellenőrzött harctevékenységi modell. Ezzel egyidőben jelentkezett a

részletesebb hadszíntéri modellek igénye is.

A modellek verifikálása során bebizonyosodott, hogy a zömében tűzerő-indexen

(tulajdonképpen eszköz harci potenciálon) alapuló modellek nem tükrözik kellően

hűen a valóságot. Ennek következtében az újonnan kifejlesztett modellek már az

eszközök valós jellemzői (például lőtávolság, szórás, szórás, stb.) alapján szimulál-

ták a végbemenő folyamatokat.

Az 1990-es évekre az önálló szimulációs alkalmazások hátrányai egyre nyilván-

valóbbá váltak a hadügyi alkalmazásban, melyek kiküszöbölésére jelentek meg az

elosztott szimulációs rendszerek, amelyek egymással együttműködő, önálló szimu-

lációs alkalmazásokból (rész-szimulációkból) állnak. Ezen rendszerek legfontosabb

előnyei – más elosztott rendszerekhez hasonlóan – a feladatok megosztásában és az

erőforrások hatékonyabb kihasználásában rejlettek. Mivel a rész-szimulációk saját

infrastruktúrán működnek, nem kell egyetlen eszközrendszernek megbirkóznia egy

összetett rendszer minden elemének szimulációjával. Emellett az egyes rész-szimu-

lációk megvalósítása és az ehhez szükséges eszközrendszer kiválasztása igazodhat,

optimalizálva lehet az adott szimuláció speciális igényeihez.

Mivel a teljes szimuláció rész-szimulációk együttműködéséből épül fel, lehetőség

van arra, hogy ugyanaz a rész-szimuláció – egyidőben vagy felváltva – több elosz-

tott szimulációs rendszerben működhessen, ezzel szükségtelenné válik az adott terü-

let szimulációjának többszöri megvalósítása, a rész-szimulációk újrafelhasználhatók.

Az elosztott szimulációs rendszerek megvalósításának alapja, feltétele a rész-szi-

mulációk közötti együttműködés szabályozása, szabványosítása. Mindez megfelelő

rendszer-architektúra és információcsere-szabvány (protokoll) kialakítását teszi

szükségessé. Egy szimulációs alkalmazás akkor használható fel egy elosztott rend-

szerben, ha eleget tesz ezen feltételeknek. Az ilymódon felépíthető rendszereket ál-

talában szövetségeknek (federation), az ezeket alkotó rész-szimulációkat pedig a

szövetség tagjainak, szövetségeseknek (federate) nevezik.

A katonai gyakorlatban megvalósított elosztott szimulációs rendszer-architek-

túrák, eszközök közé tartoznak többek között a következők: az Elosztott interaktív

szimuláció; az Aggregált szintű szimulációs protokoll; valamint a Magas szintű ar-

chitektúra.

Az Elosztott interaktív szimuláció (Distributed Interactive Simulation, DIS) ren-

deltetése, hogy megfelelő infrastruktúrát biztosítson eltérő helyeken működő, eltérő

típusú szimulációk összekapcsolásához és ezzel lehetővé tegye reális, bonyolult vir-

tuális „világok” kialakítását. Egy DIS rendszerhez tartozhatnak: különböző eszköz-

(harcjármű, repülőgép, stb.) szimulátorok; számítógépes szimulációk; valós eszkö-

zök (harcjármű, repülőgép) kezelőikkel együtt. Egy ilyen rendszerben minden részt-

vevő a saját valós ideje szerint tevékenykedik és minden olyan változást, amely ha-

tással lehet más résztvevők állapotára vagy tevékenységére, üzenetek formájában to-

103

vábbít mindenkinek. Minden egyes résztvevő joga, hogy az érkező üzeneteket figye-

lembe vegye, vagy figyelmen kívül hagyja, ha ez őt nem érinti. A DIS rendszerek

jellemzője az eszköz-szint és a valósidejű működés.

Az Aggregált szintű szimulációs protokoll (Aggregate Level Simulation Proto-

col, ALSP) a DIS lehetőségeinek kibővítése céljából került kidolgozásra. Rendelte-

tése magasabb absztrakciós szintű, aggregáltabb elemek (egyes eszközök helyett

zászlóaljak, dandárok, vagy akár hadosztályok) szimulációjának támogatása.

A Magas szintű architektúra (High Level Architecture, HLA) elgondolásának ki-

alakítása, az előző két megoldás előnyeit is magába építve az Egyesült Államok Vé-

delmi Minisztériumának modellezési és szimulációs stratégiája alapján kezdődött

meg 1995-ben. Az architektúra jellemzője, hogy a szimuláció általános funkciói egy

közös infrastruktúra formájában kerülnek megvalósításra és valamennyi rész-szimu-

láció ehhez az infrastruktúrához kapcsolódik: ennek a szolgáltatásait veszi igénybe,

ezen keresztül kommunikál más rész-szimulációkkal.

megfigyelő

1. rész-

szimuláció

2. rész-

szimuláción. rész-

szimuláció

csatoló

interfészvalós vez.

rendszer

…

közös infrastruktúra (Run-Time Infrastructure, RTI)

2.3.4 ábra: A HLA architektúra nagybani felépítése

Az elosztott szimulációs rendszerek, együttműködő szimulációs alkalmazások meg-

jelenésével szinte egyidőben merült fel annak a lehetősége és szükségessége is, hogy

ezen rendszereket összekapcsolják az „élő” vezetési rendszerekkel. A vezetési és

szimulációs rendszerek közötti együttműködés lehetőségének megteremtése kö-

vetkeztében: a modellezés és szimuláció módszerei közvetlenül felhasználhatóvá

válnak a fegyveres küzdelem megvívása során; a parancsnokok és törzsek felkészí-

tése ugyanabban a környezetben történhet, amelyben az alkalmazás során fognak te-

vékenykedni.

Egy vezetési rendszer szerepe az együttműködésben alapvetően háromféle lehet:

szolgáltathat alapinformációkat a szimuláció előkészítése során; lehet a szimuláció

virtuális világának passzív megfigyelője; vagy lehet a szimuláció aktív résztvevője.

A két rendszer közötti együttműködés feltételeit egy csatolórendszernek kell támo-

gatnia, amely biztosítja a vezérlő, illetve a helyzet-információk cseréjét a vezetési

rendszer és a szimuláció között. Ennek során a csatolórendszer a vezetési rendszer

számára a szimulációt, mint működési környezetet jeleníti meg, a szimuláció számá-

ra pedig a vezetési rendszert egy rész-szimulációként ábrázolja.

104

3. INFORMATIKAI RENDSZEREK A NATO-BAN

3.1 A NATO INFORMATIKAI RENDSZERÉNEK

FOGALMA, FELÉPÍTÉSE, ÖSSZETEVŐI

A NATO informatikai rendszere alatt szűkebb értelemben a teljes egészében, vagy

részben a NATO által finanszírozott szervezeti és funkcionális informatikai rendsze-

rek összességét értjük. Ide tartoznak mindenekelőtt a NATO vezető szervek, pa-

rancsnokságok igazgatási (MIS) és műveleti (CCIS) informatikai rendszerei, vala-

mint egyes (viszonylagos) önállósággal rendelkező funkcionális – pld. üzenetkezelő,

légierő vezetési, felvonulás-tervező, stb. – informatikai rendszerek. Tágabb értelem-

ben a NATO informatikai rendszerének részét képezik a NATO erők, vagy NATO

tagállamok haderői különböző informatikai rendszerei is.

A NATO informatikai rendszerének fogalmához kapcsolódó, legtágabb értelme-

zés szerint azzal azonos fogalom a NATO C3 rendszere. Ez a korábban ismertetett

értelmezésnek megfelelően a híradó és informatikai rendszerek mellett magában

foglal más típusú rendszereket is. Egy interoperabilitással foglalkozó NATO doku-

mentum94

szerint a NATO C3 rendszere "híradó és informatikai rendszerek, érzékelő

(szenzor) és riasztási eszközök, navigációs és azonosító rendszerek és ezek létesít-

ményeinek összessége, beleértve NATO szinten egyeztetett eljárásokat, szolgáltatá-

sokat, valamint közös finanszírozású, illetve az ezekkel kapcsolatban álló többnem-

zetiségű, együttműködő, vagy nemzeti erőforrásokat amelyek szükségesek a NATO

C3 funkciók megvalósításához."

A kezdeti időszakban az informatikai szolgáltatások bázisát a NATO-ban a veze-

tő szervek, parancsnokságok egymástól lényegében elszigetelt igazgatási informati-

kai rendszerei alkották. Ilyen rendszer került kialakításra a brüsszeli NATO Köz-

pontban95

MINERVA néven, valamint a szövetséges erők európai és atlanti-óceáni

főparancsnokságain (ACE MIS, ACLANT MIS). A műveleti informatikai rendsze-

rek (ACE ACCIS, ACLANT MCCIS) az 1990-es évek elején-közepén jelentek meg

a NATO-ban. A különböző parancsnokságok informatikai rendszerei közötti infor-

mációcserét különböző üzenetkezelő rendszerek96

biztosították.

A NATO vezetését – konzultáció, vezetés és irányítás (C3) – támogató egységes

informatikai (híradó és informatikai) rendszer kialakításának újragondolása szintén

az 1990-es évek első felében kezdődött meg. Ennek során kidolgozták a rendszer át-

fogó architektúráját és 1993-ben megszületett a megegyezés az Európai Szövetséges

94 NATO Interoperability Management Plan (NIMP). 95 NATO Headquarters. 96 Telegraph Automatic Relay Equipment, TARE (Automatikus Telex Közvetítő Rendszer [Berendezés]), illetve …,

AIFS ().

105

Főparancsnokság Automatizált Műveleti Informatikai Rendszerének (ACE ACCIS)

megvalósítási stratégiájáról, majd ezt követően megvalósítási tervéről.

A különböző informatikai rendszerek egységes NATO informatikai rendszerbe

történő integrálásának célkitűzése már 1996-ban, az új felépítésű NATO C3 Szerve-

zet létrehozásakor megfogalmazásra került97

. A szervezet számára meghatározott

feladatok 5. részterületének két részcélkitűzése a következő volt:

1.) A két főparancsnokság közös műveleti informatikai rendszerének (bi-MNC

CCIS) kialakítása, amely a szükséges mértékben interoperábilis a nemzeti műveleti

informatikai rendszerekkel.

5.) A műveleti és az igazgatási informatikai rendszerek integrálása.

3.1.1 A NATO informatikai rendszerének átfogó felépítése

A NATO informatikai rendszerének átfogó felépítése – amelyet a következő ábra

szemléltet – elsőként a fizikai kommunikációs architektúrát (NATO C3 Physical

Communications Architecture) leíró dokumentumban jelent meg. Ennek megfelelő-

en az informatikai rendszer egy hálózati erőforrás-tartományból (network domain)

és több felhasználói erőforrás-tartományból (user domain) épül fel.

(statikus) (statikus)

(mobil)

Felh. erőforrás

tartomány(ok)Felh. erőforrás

tartomány(ok)

Hálózati erőforrástartomány (GPS)

(A rövidítések

magyarázata

a szövegben)

NIDTS

PSTN

NCN

G

NDNG

NDN

mobil

hálózatSAG

3.1.1 ábra: A NATO informatikai rendszerének nagybani felépítése

A hálózati erőforrás-tartomány tovább tagolódik egy általános és egy speciális cé-

lú szegmensre. Az általános célú szegmens (General Purpose Segment, GPS) a fel-

használók széles köre számára nyújt általánosan hozzáférhető szolgáltatásokat (el-

sősorban békeidőszak, válsághelyzet, konfliktuskezelés, vagy hagyományos konflik-

tusok esetén). A hálózati erőforrás-tartomány speciális célú szegmense (Special Pur-

pose Segment, SPS) ezzel szemben a felhasználók egy kiválasztott, viszonylag szűk

körének nyújt különleges szolgáltatásokat (például nukleáris fenyegetettség esetén).

97 NATO C3 Organisation Goals and Objectives.

106

A hálózati erőforrás-tartomány általános célú szegmense kétféle felhasználói ka-

tegóriát támogat: „statikus” és „nem statikus” felhasználókat. A statikus felhaszná-

lók alapvetően az állandó elhelyezésű szervezetekben (NATO parancsnokságok,

szervezetek és hivatalok; nemzeti védelmi minisztériumok, vezérkarok; hadszíntéri

állandó vezetési pontok, stb.) tevékenykednek. A nem statikus felhasználók tevé-

kenységét a térbeli helyváltoztatás jellemzi, ide tartoznak a szárazföldi csapatok har-

cászati szintű erői, továbbá a légierő, valamint a haditengerészet repülő- illetve hajó-

fedélzeti erői, vezetési pontjai. A nem statikus felhasználókat általában saját, eltérő

felépítésű kommunikációs hálózatok támogatják, amelyeket speciális hozzáférést

biztosító átjárók (Special Access Gateway, SAG) kapcsolnak az általános célú szeg-

menshez.

Az általános célú szegmens a tervek szerint a következő részeket foglalja magá-

ban: NATO vonalkapcsolt hálózat, NATO csomagkapcsolt hálózat, nyilvános kap-

csolt távbeszélő hálózatok, közös digitális átviteli infrastruktúra, valamint a speciális

hozzáférést biztosító átjárók. Az elgondolás kialakításának időpontjában a NATO

két saját üzemeltetésű hálózattal rendelkezett, amelyek együtt a NATO Integrált

Kommunikációs Rendszerét (NATO Integrated Communications System, NICS) al-

kották.

A NICS egyik összetevője, a Kezdeti Hangkapcsolt Hálózat (Initial Voice Swit-

ched Network, IVSN) egy vonalkapcsolt, programvezérelt analóg rendszer, amely

telefon-, facsimile- és vonalkapcsolt adatátvitelt biztosít. A NICS másik összetevője

az Automatikus Telex Közvetítő Berendezés (Telegraph Automatic Relay Equip-

ment, TARE) rendszer, amely tárol-és-továbbít módszerrel biztosítja telex üzenetek

átvitelét alacsonysebességű telex-berendezések segítségével.

A NATO vonalkapcsolt hálózat a NATO Alaphálózatra, a nemzeti védelmi há-

lózatokra, valamint a közös digitális átviteli infrastruktúrára épül. A NATO Alaphá-

lózat (NATO Core Network, NCN) nemzetek közötti szolgáltatásokat biztosít és

NATO/nemzeti átjárókon (NATO/National Gateway) keresztül kapcsolódik az

egyes nemzeti védelmi hálózatokhoz (National Defence Network, NDN). A NATO

Alaphálózat egymással a közös digitális átviteli infrastruktúra segítségével össze-

kapcsolt NATO Alapközpontokból (NATO Core Switch, NCS) épül fel.

A NATO csomagkapcsolt hálózat jelenlegi (első) változatának megnevezése

NATO Kezdeti Adatátviteli Szolgáltatás (NATO Initial Data Transfer Service,

NIDTS), amellyel egy későbbi pontban részletesebben foglalkozunk. A hálózat NA-

TO tulajdonban lévő adatkapcsoló központokból (Data Switching Exchange, DSE)

áll, amelyeket a vonalkapcsolt alapközpontokhoz hasonlóan a közös digitális átviteli

infrastruktúra kapcsol össze.

A vonalkapcsolt alapközpontok és a csomagkapcsolt adatkapcsoló berendezések

a főbb NATO vezetési pontokon, vagy azok közelében kerülnek telepítésre és ezen

vezetési pontok helyi kommunikációs, illetve hálózati kapcsolati igényei kielégítését

is szolgálják. A közös digitális átviteli infrastruktúra különböző – NATO tulajdonú

és bérelt – átviteli rendszerek olyan költség-hatékony együttese, amely (mint már

utaltunk rá) egyaránt támogatja a vonal- és a csomagkapcsolt hálózat működését.

107

A felhasználók nyilvános kapcsolt távbeszélő hálózatokhoz (Public Switched

Telecommunications Network, PSTN) is csatlakoztatásra kerülnek (kerülhetnek),

ami többek között lehetővé teszi nemzeti és nemzetközi nyilvános szolgáltatások

igénybevételét, amennyiben ezekre szükség van és a szolgáltatás igénybevétele biz-

tonságos és gazdaságos, illetve helyettesítő, kisegítő megoldásként a NATO hálózat

túlterheltsége vagy kiesése esetén.

A felhasználói erőforrás-tartományok lényegében az egyes vezető szervek, pa-

rancsnokságok tevékenységét támogató, helyi hálózatokra és ügyfél-kiszolgáló ar-

chitektúrára épülő igazgatási és/vagy műveleti informatikai rendszerek. Az informa-

tikai rendszerek szolgáltatásainak alapját az úgynevezett alapszolgáltatások (Core

Capability) alkotják, amelyek többek között teljeskörű irodaautomatizálási, adatbá-

ziskezelési, térinformatikai, üzenetkezelési és kommunikációs szolgáltatásokat fog-

lalnak magukban. Az alapszolgáltatásokat a különböző funkcionális területek, szak-

területek alrendszereinek (FASS - Functional Area Sub-Systems) szolgáltatásai egé-

szítik ki.

3.1.2 A NATO informatikai infrastruktúra összetevői

A NATO informatikai infrastruktúra alapvető összetevőit a különböző NATO infor-

matikai rendszerek közötti összeköttetést biztosító, ezeket egységes rendszerbe kap-

csoló hálózat, illetve hálózatok képezik, amelyet a NATO fogalomrendszerében a

2.1.1 pontban már ismertetett hálózati erőforrástartomány jelöl. Ennek szűkebb érte-

lemben vett informatikai szempontból két legfontosabb összetevője a NATO Kezde-

ti Adatátviteli Szolgáltatás, illetve a CRONOS WAN.

A NATO Kezdeti Adatátviteli Szolgáltatás (NATO Initial Data Transfer Servi-

ce – NIDTS) egy NATO szintű nagytávolságú csomagkapcsolt hálózat, amely

NATO Secret (System High) szinten biztosít adatátviteli szolgáltatásokat, minősített

adatok közel valós idejű cseréjét NATO és más, jóváhagyott felhasználói rendszerek

között. A hálózat tizenkét csomagkapcsoló csomópontra épül, amelyek különböző

NATO és nemzeti vezetési pontokon, védett (legalább Class II osztályú) környezet-

ben helyezkednek el. A csomópontokat digitális vezetékes és műholdas vonalak kö-

tik össze, amelyek átviteli kapacitása kezdetben 64 KB/s volt. Az 1997 szeptemberé-

re kiépült hálózat elvi felépítését és földrajzi elhelyezkedését a következő ábrák

szemléltetik.

MOD CA(Ottawa)

HQ BALTAP(Viborg)

HQ NORTH(Stavanger)

HQ NORTHWEST(Northwood)

HQ AFCENT(Brunssum)

HQ NATO(Brüsszel)

SHAPE(Casteau-Mons)

SACLANT(Norfolk)

HQ AFSOUTH(Nápoly)

MOD GR(Athén)

MOD TU(Ankara)

CINC-IBERLANT(Lisszabon)

3.1.2 ábra: Az NIDTS hálózat elvi felépítése

108

3.1.3 ábra: Az NIDTS kapcsolóközpontjai

Az NIDTS hálózat felügyeletét és vezérlését három központ látja el. Az elsődleges

NACOSA Hálózatvezérlő Központ és a NACOSA Hálózatfelügyeleti Központ98

a

SHAPE csomóponthoz kapcsolódik, míg a másodlagos Hálózatvezérlő Központ a

HQ NORTHWEST csomópontnál működik. A hálózatvezérlő és a hálózatfelügye-

leti rendszer99

összetevőit a következő ábra szemlélteti. A hálózatvezérlő rendszer

kommunikációs szerverei teszik lehetővé az NIDTS összekapcsolását más hálóza-

tokkal.

HQ NORTHWEST

SHAPESACLANT

NNCS2

szerver

NNCS2

szerver

NNCS2

szerver

más hálózatok

más hálózatok

más hálózatok

NMS

NMS NNCS2 NNCS2 NNCS2

NNMC NNCC

NMS

3.1.4 ábra: Az NIDTS hálózatvezérlő és hálózatfelügyeleti összetevői

A délszláv válság kezelése támogatására kialakított CRONOS nagytávolságú háló-

zat (WAN) elődjét egy prototípus rendszer (ECHO) hálózata képezte.100

A CRO-

NOS rendszer előzményeit képező fejlesztések a 90-es évek elején indultak a

98 NACOSA Network Control Center (NNCC) és NACOSA Network Management Center (NNMC). 99 NACOSA Network Control System (NNCS2), Network Management System (NMS). 100 A CRONOS és az ECHO rendszerek részletesebb ismertetésére a 2.2.1 pontban kerül sor.

109

SHAPE informatikai szervezetében101

, amelynek eredménye az AFSOUTH számára

kialakított, négy csomópontot magában foglaló prototípus rendszer (Evolutionary

Capability for Headquarters Operation – ECHO) lett. 1994 februárjában, a délszláv

konfliktus következtében merült fel a rendszer válságkezelés során történő alkalma-

zásának szükségessége. A rendszer kiterjesztése és alkalmazásba vétele 1995 máju-

sában az IFOR művelet tervezéséhez kapcsolódóan következett be. Ekkor került sor

a rendszer átnevezésére: az új név Válságkezelő Műveletek NATO Nyílt Rendsze-

rekben (Crisis Response Operations in NATO Open Systems – CRONOS) lett.

Az ECHO hálózata kezdetben – 1993 végén – négy csomópontot foglalt magá-

ban, az X.25 alapú hálózati összeköttetések 2.4 KB/s átviteli kapacitással működtek.

A délszláv konfliktus kezelésére történő felkészülés keretében került sor a hálózat

kiterjesztésére és átalakítására. A TCP/IP alapra történő áttérés fejlettebb védelmi

lehetőségeivel biztosította a NATO Secret (System High) szintű működést. 1995-

ben az átviteli vonalak kapacitása differenciált módon 9.6-64 KB/s-ra nőtt és a rend-

szer kiterjesztésre került az IFOR csomópontokra.

SHAPE

5 ATAF

Vicenza

Zágráb

HQ IFOR

Szarajevó

AFSOUTH+AIRSOUTH

WestStar

SACLANT

LANDSOUTH

ARRC

Hub 2

Split

ARRC

Hub 2

SE Rear

N Main

N Rear

Main

SE Main

Rear

SW MainTAC

KaposvárPloce

PHQ 1PHQ 2

AFNW

NAVNW

NATO

AFCENT

RFAS

Disko

LSE

NAVSOUTH

STC

SubMed

San Vito

LaSalle

LAN

LAN

3.1.5 ábra: CRONOS/IARCCIS hálózat 1995-ben (IFOR)102

Az IFOR/SFOR, illetve ARRC/LANDCENT váltáshoz kapcsolódóan a CRONOS

hálózat tovább bővült: a csomópontok száma meghaladta a negyvenet és az össze-

köttetések többségének átviteli kapacitása 64 KB/s-ra növekedett.

101 SHAPE Technical Center, az akkor még önálló szervezet ma már a NATO C3 Agency részét képezi. 102 Forrás HILLMER: CRONOS Today, the IFOR Data Network, 10. dia.

110

MDN (N)

MDN (SE)

MDN (SW)

TAC

ZetraSplit Ploce

Szarajevó

Commanche

tartalék

tábor

SFOR

Main

Zágráb

5 ATAF

Vicenza

MOD DE AMF(L)LANDCENT

PHQ

SACLANT

EASTLANT

BALTAP

SHAPE

NIDTS

WestStar

LANDSOUTHAFSOUTH+AIRSOUTH

NATO HQ

SITCEN

AFCENTAIRCENT

ARRCRFAS

DiskoLSE

AF NWNAV NW

HQ NORTH

MOD UK

NAVSOUTH

La Salle

SUBMED

Stuttgart

Mannheim

NC3A(NL)

SACLANT

NC3A(BE)

NPC GLON

ISSC (NATO HQ)

SACEUREP

US EUCOM

Oberammergau

3.1.6 ábra: CRONOS hálózat 1997-ben (SFOR)103

3.1.3 A NATO Általános Kommunikációs Rendszere

A 2.1.1 pontban bemutatott architektúra helyébe az 1990-es évek megváltozott fel-

használói igényei és a drámai ütemű technológiai fejlődés következtében egy új el-

gondolás, egy új rendszerarchitektúra lépett, amelynek felépítése alapvetően külön-

bözik a korábbi gyártóspecifikus hálózatokétól (TARE, ISVN), sőt még az NIDTS-

étől is.

A NATO Általános Kommunikációs Rendszere (NATO General Communication

System, NGCS) egy szolgáltatás-alapú104

rendszer, amely alapvetően ISDN, vonal-

kapcsolt és IP-alapú csomagkapcsolt szolgáltatásokat nyújt felhasználóinak, négy

különböző biztonsági szinten. Az NGCS egymáshoz konvergáló hálózatok együtt-

működésére épül, vagyis minden szolgáltatást a felhasználó szempontjából egyetlen

hálózat nyújt.

Az NGCS három alapvető képességgel rendelkezik. Az NGCS Alapképesség

(NGCS Corporate Network Capability/Core Capability) a NATO szervezeteket és a

NATO tagállamokat kapcsolja össze. Ez egy NATO felügyelete alatt álló rendszer,

nemzeti felügyelet alatt álló kiegészítő összetevőkkel. Az NGCS Külső C3 Képes-

ség (NGCS External C3 Capability) a NATO-n kívüli felekkel történő összeköttetést

biztosítja, amelyet előzetes megállapodások alapján és megfelelő információvédelmi

mechanizmusok beépítésével építenek ki. Végül a NGCS Nyilvános Információelé-

rési Képesség (NGCS Public Information Access Capability) vonalkapcsolt és cso-

magkapcsolt elérést biztosít a nyilvános információforrásokhoz.

103 Forrás BARBATO: CRONOS Overview, 13. dia. 104 A távközlési fogalomrendszer szerint szolgálat-alapú.

111

NGCS Külső C3Képesség

(szükség szerint)

NGCS Alapképesség

NGCS NyilvánosInformációelérési

Képesség

3.1.7 ábra: Az NGCS hálózati képességei105

A NGCS egy statikus és egy telepített összetevőből áll, amelyek ugyanarra a hálóza-

ti architektúrára épülnek. Emellett a NGCS külső hálózatokat is használ csomópont-

jai összekapcsolására, illetve hogy ezen hálózatok felhasználói számára szolgáltatá-

sokat nyújtson. Ezen külső hálózatok közé nyilvános hozzáférésű hálózatok106

, nem-

zeti védelmi hálózatok (NDN) és speciális szolgáltatású (szárazföldi harcászati, ha-

ditengerészeti és nemzeti harcászati légierő) hálózatok tartoznak.

Nyilvános hozz áférésűelérés i hálózatok

NDNelérés

NGCSstatikus

NDNelérés

NGCS

telepített

Nemzeti/harc ászati há lózatok

NGCStelepített

3.1.8 ábra: Az NGCS és a külső hálózatok107

105 Forrás: NATO General Communication System (NGCS) Reference Architecture, 4. ábra [18.o.] 106 PSTN, ISDN, GSM, PMR, bérelt vonalak, FR, ATM, VPN, nyilvános Internet, stb. 107 Forrás: NATO General Communication System (NGCS) Reference Architecture, 5. ábra [24.o.]

112

Az NGCS két tartományra tagolható. Az egyik a digitális átviteli tartomány (Digital

Transmission Domain), amelynek rendeltetése az átviteli, illetve szükség esetén a

sávszélesség-menedzsment funkciók megvalósítása. Funkcióit földi és műholdas

összeköttetések felhasználásával valósítja meg. A másik a felhasználói hálózateléré-

si tartomány (User Network Access Domain), amelynek rendeltetése a szolgáltatá-

sok rendelkezésre bocsátása.

A felhasználói hálózatelérési tartomány két alapvető összetevőt foglal magában.

A vonalkapcsolt összetevő (Circuit Switched Component, CSC) nagyobbrészt a

NCN továbbfejlesztésére épül, amelyet nyilvános hozzáférésű hálózatok egészítenek

ki. A csomagkapcsolt összetevő (Packet Transport Component, PTC) pedig a nem-

minősített (BLACK) és védett (RED) router-hálózatokra épül, amelyeket IP-alapú

titkosítás választ el egymástól. A két összetevő szolgáltatásait a távoli felhasználók

az NGCS csomópontokhoz nyilvános hozzáférésű hálózatokon keresztül kapcsolód-

va vehetik igénybe.

113

3.2 NATO SZERVEZETI INFORMATIKAI RENDSZEREK

3.2.1 Az ACE ACCIS és a CRONOS rendszerek

Az Európai Szövetséges Főparancsnokság Automatizált Műveleti Informatikai

Rendszere (Automated Command and Control Information System of Allied Com-

mand Europe – ACE ACCIS, vagy ACE AC2IS) tervezett architektúrája a követke-

ző követelményekre és elvekre épült:

- a rendszer alapját az állandó elhelyezésű NATO vezetési pontokon telepített

(távolsági hálózati szolgáltatásokkal rendelkező) ACCIS csomópontok képezik;

- az ACCIS csomópontok együttműködnek mobil katonai vezetési pontok, polgá-

ri (NATO) vezetési pontok, nemzeti védelmi minisztériumok, valamint más NATO,

illetve nemzeti szervezetek műveleti informatikai rendszereivel;

- az információcsere a vezetési és informatikai rendszer csomópontokon belül és

azok között közös információcsere szabványokra épül;

- a technikai interoperabilitás és az alkalmazói programok átvihetőségének bizto-

sítása érdekében az ACE ACCIS rendszer a NATO Nyílt Rendszer Környezet javas-

latai és alapelvei (többek között a NATO OSI Referenciamodell és a kapcsolódó

szabványos "profilok") alapján épül fel.

Az ACE ACCIS csomópontok globális felépítése – a polgári intézményi és vál-

lalati hálózatokhoz hasonlóan – az elosztott nyílt rendszerek, valamint az ügyfél-

kiszolgáló architektúra elveire épül, melyet a következő ábra is szemléltet.

LAN

Funkcionális

terület híd

LAN

Funkcionális

terület híd

háttér-hálózat

(backbone LAN)

útvonalválasztó

vagy átjárópont-pont kapcsolat

NIDTS

TARE (régi rsz.)

DSE

speciális átjáró

(SAG)

állomány-

kiszolgáló

adatbázis-

kiszolgáló

kommunikációs

kiszolgáló

helyi rendszervezérlés

…

3.2.1 ábra: ACE ACCIS csomópont nagybani felépítése

Az ügyfél-kiszolgáló architektúra szellemében a rendszer intelligens munkaállomá-

sokat (ügyfelek) és többfelhasználós feldolgozóegységeket (kiszolgálók) tartalmaz,

amelyeket egy nyílt rendszer szabványokra épülő helyi hálózat kapcsol össze. Egy

114

csomópont tulajdonképpen két szintre – alrendszer-szint és háttér-szint – osztható.

Az alrendszer-szint a vezetési pont egyes funkcionális területeinek (vezetési csoport-

jainak és más elemeinek) felhasználóit szolgálja ki, a háttér-szint pedig a vezetési

pont egésze számára közös, alapszolgáltatásokat nyújt (és amely többek között ma-

gában foglalhat a 2.1.2 pontban említett hálózati, adatbázis-, nyomtató-, kommuni-

kációs-, alkalmazás- és más kiszolgálókat).

Az alrendszer-szint felépítésében az egyes funkcionális területek feladatai – és

ennek következtében az igénybevett alkalmazások – közötti eltérések miatt a követ-

kező változatok lehetségesek:

- az adott funkcionális terület alkalmazásai nem igényelnek saját kiszolgáló esz-

közt, az alkalmazások a háttér-szint kiszolgáló egységein "futnak";

- az adott funkcionális terület alkalmazásai viszonylag egyszerűek, nem igényel-

nek kiszolgáló egységet, magukon a munkaállomásokon "futnak";

- az adott funkcionális terület alkalmazásai speciális szolgáltatásokat igényelnek,

ami saját kiszolgáló egységet tesz szükségessé.

Természetesen egy alkalmazás egyaránt – egyidőben – igényelheti alrendszer- és

háttér-szintű kiszolgáló egység(ek) szolgáltatásait is.

Az ACE ACCIS csomópontok eszközrendszere mellett az érintett NATO veze-

tési ponthoz kapcsolódó felhasználói erőforrás-tartománynak egy úgynevezett táv-

szolgáltató108

rendszer is a részét képezi. A rendszer felépítését a következő ábra

szemlélteti.

pont-pont kapcsolat

ISVN (régi rsz.)

PSTN

speciális átjáró

(SAG)

Funkcionális

terület

telefonkészülék

videokonf. berendezés

fax-berendezés

Funkcionális

terület

telefonkészülék

ISPABX

NDN

NCN

helyi rendszervezérlés

videokonferencia-vezérlő

audiokonferencia-vezérlő

…

3.2.2 ábra: Távszolgáltató rendszer elvi felépítése

A távszolgáltató rendszer "hagyományos" vonalkapcsolt – például távbeszélő, hang-

konferencia, facsimile (fax), video (állókép és mozgókép), valamint videokonferen-

108 A távszolgálat (teleservice) fogalma a nemzetközi távközlési testület (ITU-T) terminológiájának részét képezi: a

távközlési szolgálatok olyan típusa, amely a használók közötti távközlés teljes képességét nyújtja (a végberen-dezés működtetésével együtt) a szolgáltató szervezetek közötti megegyezés szerinti protokollok alapján.

115

cia – szolgáltatásokat nyújt a felhasználóknak. A távszolgáltatásokat (távszolgálato-

kat) integrált szolgáltatású automatikus alközpont (ISPABX), felhasználói végkészü-

lékek, szolgáltató készülékek és a helyi összeköttetési rendszer biztosítja. A felhasz-

nálói végkészülékek lehetnek többek között: telefonkészülékek, fax-berendezések,

video-berendezések (képernyők, videokamerák, állókép-rögzítők), audió-berendezé-

sek (mikrofonok, hangszórók), stb. Az integrált szolgáltatású automatikus alközpont

a helyi szolgáltatások mellett egyben kapcsolatot is biztosít a külső hálózatok (pld.

NATO alaphálózat, nemzeti védelmi hálózat, nyilvános kapcsolt távbeszélő hálóza-

tok) felé.

A NATO informatikai rendszerében érvényesülő integrálódás a felhasználói erő-

forrás-tartományra is kiterjed és a szűkebb értelemben vett informatikai (ACCIS), il-

letve a hagyományos távszolgáltató alrendszerek integrálódásának formájában jele-

nik meg. Ennek eredményét szemlélteti a következő ábra.

ISPABX

HUB

DSE

…

csomagkapcsolt

hálózat

vonalkapcsolt

hálózat

Funkcionális

terület

Funkcionális

terület

Funkcionális

terület

…

távszolgáltató

kiszolgálók

kiszolgáló

eszközök

3.2.3 ábra: Integrált felhasználói erőforrás-tartomány elvi felépítése

Az ACE ACCIS tervezésének alapvető dokumentumait az 1993 júniusában elfoga-

dott Megvalósítási stratégia, illetve az 1994 októberében elfogadott Megvalósítási

terv képezte.109

Az előbbi a rendszer megvalósításának átfogó irányelveit, míg az

utóbbi az 1995-2000 időszak részletes megvalósítási feladatait foglalta magában. A

megvalósítási terv jellegét tekintve egy dinamikus, evolúciós módon fejlődő doku-

mentum, amelyet kétévente igazítanak a megváltozott felhasználói és (had)műveleti

követelményekhez, illetve az információtechnológia változásaihoz.

Az ACE ACCIS rendszer fejlesztése egymást követő fejlesztési változatok (úgy-

nevezett increment-ek) megvalósítására épül. Az 1. fejlesztési változat rendeltetése a

meglévő rendszereszközök egyesítése egy stabilizált alapváltozatba, amely tartal-

mazza a legfontosabb alapszolgáltatásokat és amelybe a funkcionális alrendszerek

integrálhatók. Ezzel kialakul az alapszolgáltatások és az ezeket megvalósító szoftve-

109 AC/317-D/60, ACE ACCIS Implementation Strategy (AAIS) és ACE ACCIS Implementation Plan (AAIP).

116

rek ACE ACCIS szintű azonossága. A 2. fejlesztési változat a tervek szerint az alap-

szolgáltatások körét bővíti elosztott dokumentumkezelési és speciális térinformatikai

képességekkel.

A 3. fejlesztési változat lényegét a létező funkcionális alrendszerek integrálása

képezi. Az alapvető funkcionális alrendszerek közé a következők tartoznak: pa-

rancsnoki, válságkezelő alrendszer; felderítő alrendszer; hadműveleti (benne össz-

haderőnemi, szárazföldi, légierő és haditengerészeti) alrendszer; logisztikai alrend-

szer; valamint számítógéppel támogatott gyakorlatok alrendszere. Végül a 4. fejlesz-

tési változat tovább bővíti a szolgáltatások körét, többek között a bonyolult hadmű-

veleti környezet (pld. a többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelékek, il-

letve a békepartnerségi és más nem NATO tagállamokkal történő együttműködés)

speciális követelményeinek megfelelően.

Az ACE ACCIS rendszer megvalósítása a gyakorlatban egy eredetileg más ala-

pokra épülő, majd a délszláv válság során sikeresen alkalmazott CRONOS rend-

szerhez kapcsolódott. Az alulról-felfelé (bottom-up) módszerrel kialakított rendszert

az 1990-es évek második felétől már a jövőbeni ACE ACCIS rendszerhez átmenetet

képező változatnak tekintették.110

A CRONOS rendszer lényegét tekintve az érintett parancsnokságok, vezetési

pontok tevékenységét támogató csomópontok egymással útvonalválasztó- (router-)

alapú nagytávolságú hálózattal (WAN) összekötött rendszere. Az egyes CRONOS

csomópontokat – az ACE ACCIS architektúrális elveinek megfelelően – egy köz-

ponti háttér-hálózathoz kapcsolódó funkcionális alrendszerek (alhálózatok) alkotják.

A CRONOS jelentős mértékben kereskedelmi forgalomban kapható (COTS)

hardver és szoftver elemekből épült fel. A PC-típusú kiszolgáló-eszközök és munka-

állomások alapvető szoftver összetevőit kezdetben a Windows NT 3.51 operációs

rendszer, a Microsoft Office 95 irodaautomatizálási szoftver-csomag, a Microsoft

Exchange üzenetkezelő rendszer és a Microsoft Explorer 4.0 böngésző program al-

kották, amelyeket később újabb verziók (NT 4.0, Office 97, Exchange 5.0/5.5) vál-

tottak fel. A CRONOS alapszolgáltatásokat biztosító alkalmazások körét többek kö-

zött MapInfo térinformatikai, McAfee vírusvédelmi és WinZip adattömörítő szoft-

ver eszközök egészítették ki.

A funkcionális alrendszerek szolgáltatásait az előbbiekben ismertetett CRONOS

alapokra épülő különböző feladatorientált alkalmazások valósították meg. Ezek közé

a következők tartoztak: az ACE Prototípus Felderítő Rendszer (PAIS), a Válságrea-

gáló Prototípus Alkalmazás (CRESP), a Szövetséges Felvonulási és Szállítási Rend-

szer (ADAMS), az ACE Erőforrás-optimalizációs Rendszer (ACROSS), a Kezde-

ti/Átmeneti CAOC Képesség (ICC), a NATO Haditengerészeti Informatikai Rend-

szer (MCCIS), a Közös Hadműveleti Helyzetkép (COP) alkalmazások, és egy CRO-

NOS intranet alkalmazás (CRONOS Wide Web). Az egyes rendszerek, alkalmazá-

sok részletesebb ismertetésére egy későbbi fejezetben, illetve egy másik jegyzetben

fog sor kerülni.

110 Lásd például BARBATO: CRONOS Overview előadásanyagát.

117

3.2.2 Az ACLANT MCCIS rendszere

A NATO Haditengerészeti Informatikai Rendszer (Maritime Command and

Control Information System – MCCIS) előzményei az 1980-as évekre nyúlnak visz-

sza. Ekkor indult egy fejlesztés a SACLANT parancsnokságon egy informatikai

rendszer (CCIS) kialakítására. Ezt néhány évvel követte a CINCIBERLANT hason-

ló fejlesztési elgondolása. A fejlesztési elgondolások hasonlósága, a fejlesztési fel-

adatot elnyerő cég azonossága, illetve a költségtakarékosság következtében a két

projekt összevonásra került, a kialakítandó informatikai rendszer megnevezése

Alpha CCIS lett.

Az Alpha CCIS első verziója 1992 elején került telepítésre és hamar elnyerte az

alkalmazók elismerését. Ez a verzió az Egyesült Államok Haditengerészetének Had-

műveleti Támogató Rendszer (Operational Support System) megnevezésű informati-

kai rendszerén alapult. A 2. verzió alapját már az Egyesült Államok Haditengeré-

szetének újabb informatikai rendszere, az Összhaderőnemi Haditengerészeti Vezeté-

si Információs Rendszer (Joint Maritime Command Information System – JMCIS)

képezte.

Az alapul szolgáló rendszerekhez hasonlóan az Alpha CCIS is egy olyan evolú-

ciós fejlesztési folyamat eredményeként született meg, amely a tervezett funkciona-

litást egy közös működtetési környezetre, kereskedelmi forgalomban kapható alkal-

mazásokra, kormányzati megrendelésre készült alkalmazásokra111

és ezeket kiegé-

szítő alkalmazásokra épülő integráció révén valósítja meg. Az Alpha CCIS 1997-

ben megjelent 3. verziójától a rendszer alapját – az OSS COE, illetve a JMCIS COE

helyett – már a NATO Közös Működtetési Környezet (NATO COE) képezte.

A sikeres fejlesztés eredményeként az Alpha CCIS különböző változatai beveze-

tésre kerültek az ACLANT más parancsnokságain is112

. A JMCIS eredeti szolgálta-

tásait meghaladó NATO továbbfejlesztések és képességek következtében a rendszer

megnevezése 1994-től Észak-atlanti Informatikai Rendszer (North Atlantic CCIS –

NACCIS) lett. A további fejlesztések és a rendszer fokozatos elterjedése más NATO

parancsnokságokon és különböző tagállamok haditengerészeténél 1996-ban újabb

átnevezéshez vezetett, az immár NATO szintű rendszer MCCIS megnevezéssel

megtartotta az Alpha CCIS verzió-számozását.

Az MCCIS rendszernek az ACE-en belüli telepítésére két – északnyugati és déli

– regionális fejlesztési projekt keretében (NWR MCCIS, SR MCCIS113

) került sor.

A telepítés eredményét a 2.2.4 ábra szemlélteti. Az MCCIS 3.1 verzióját az 1997.

évi Összhaderőnemi Interoperabilitási Bemutató114

során ismerték a gyakorlatban az

alkalmazóknak és 1997 végén került rendszerbe állításra. A rendszer különböző

111 Common Operating Environment (COE), commercial off-the-shelf (COTS), government off-the-shelf (GOTS). 112 EASTLANT, WESTLANT, SUBWESTLANT, NORLANT, CENTLANT, SUBEASTLANT, AIREASTLANT,

STANAVFORLANT, CANLANT, STRKFLEET, ISCOMICELAND. 113 Nortwestern Region MCCIS projekt: AFNORTHWEST, NAVNORTHWEST, NORTH, JTFNON, BALTAP,

ADMDANFLT, COMBSWENORTHWEST, GERFLEET.

Sourthern Region MCCIS projekt: AFSOUTH, NAVSOUTH, MEDCENT, MEDEAST, MEDNOREAST,

STRIKEFORSOUTH. 114 Joint Warrior Interoperability Demonstration (JWID).

118

helyszíneken115

telepített és egymással a NATO WAN segítségével kapcsolatban ál-

ló összetevőkből áll, amelyek felépítését a 2.2.5 ábra szemlélteti. 2000 végéig az

MCCIS rendszer több mint 30 NATO és mintegy 20 nemzeti parancsnokságon, ve-

zetési ponton, támogató szervezetnél került telepítésre.116

NACCIS

NWR MCCIS

SR MCCIS

3.2.4 ábra: MCCIS helyszínek (Telepítési terv –1998)117

HeterogHeterogéénn kilensekkilensek

(UNIX (UNIX vagyvagy Windows NT)Windows NT)

LANLAN

WANWAN

TARETARE LINKLINK--11/1411/14

AlapvetőAlapvető szszervererverekek

KommunikációsKommunikációs

gagatewayteway--ekek

XX--Terminal Terminal szszervererverekek

GatewayGateway

Router/FirewallRouter/Firewall

3.2.5 ábra: Egy szervezet MCCIS rendszerének architektúrája118

Egy MCCIS 3.1 helyszín hardver alapját szerver és kliens szerepet betöltő HP 9000

számítógépek (munkaállomások)119

képezték, amelyeket X-terminál képességekkel

és/vagy böngésző szoftverrel rendelkező nem HP eszközök (PC, McIntosh, UNIX

115 MCCIS site, MCCIS node. 116 STUGARD: MCCIS Executive Overview for NATO CIS Course. [10., 11. dia] 117 STUGARD: MCCIS Executive Overview for NATO CIS Course. [9. dia]. 118 I.m. [13. dia]. 119 A HP eszközök az Egyesült Államok haditengerészetében TAC-III, TAC-IV (Tactical Advanced Computer)

megnevezést viseltek.

119

alapú eszközök, X-terminálok, stb.) egészíthettek ki. Az X-terminál képességgel

rendelkező nem HP eszközök lényegében azonos szolgáltatásokat biztosítottak, míg

a böngésző technológiával csak meghatározott MCCIS funkciókat lehetett elérni.

Az MCCIS 3.1 szoftver összetevői közé a következők tartoztak: HP-UNIX 9.07

operációs rendszer, Oracle 7.2.3 adatbáziskezelő rendszer, Netscape Navigator Gold

3.01 böngésző, Applix 4.3 irodaautomatizálási alkalmazáscsomag, IRIS 2.0.16 for-

matizált üzenetkezelő rendszer ADatP-3 alapú üzenetformátum-leírásokkal, vala-

mint további COTS/GOTS/NOTS és egyedi alkalmazások.

A PC technológia lehetőségeinek bővülése, illetve az INTEL/Windows platform

NATO-n belüli elterjedése (pld. CRONOS) következtében már 1997-ben felmerült a

platformváltás szükségessége. Az 1997-es Válságkezelő Gyakorlat120

során a SAC-

LANT Hadműveleti Vezetési Központban (Strategic Direction Center) 14 TAC-3

MCCIS munkaállomás, egy CRONOS terminál, egy Internet terminál és egy SAC-

LANT MIS PC működött. A különböző hardver és szoftver alapon működő rendsze-

rek eltérő törzsmunka-automatizálási szoftvereket is használtak, ami megnehezítette

a törzstisztek dolgát: SACLANT MIS (DOS/Win3.1, Novell GroupWise, AIFS

Message System, MS Office alkalmazások), CRONOS (WinNT, MS Exchange, MS

Office 7), MCCIS (APPLIX törzsmunka-automatizálási szoftver, MCCIS Message

Handling System/IRIS).

Az elmondottakból következően már 1997-ben elkezdődött egy hardver áttérési

projekt, amelynek célja a HP/UNIX munkaállomások lecserélése volt előbb PC-

alapú X-terminálokra, majd három-öt éven belül teljes áttérés (kliensek és szerverek

esetében is) a PC platformra. 1998-99-ben az MCCIS rendszer kiterjesztése már

DEC szerverekre és Windows NT kliensekre épült.

Az MCCIS különböző verzióiban a kormányzati megrendelésre készült alkalma-

zásokkal szemben folyamatosan növekedett a kereskedelmi, illetve a NATO fejlesz-

tésű121

alkalmazások részaránya, amelyet a következő táblázat szemléltet.

Alpha CCIS

0.9 (1992)

MCCIS

3.2 (1998)

MCCIS

4.0 (1999)

COTS 30% 50% 70%

GOTS 70% 30% -

NOTS - 20% 30%

Az MCCIS 3.1 verziójának feladatorientált alkalmazásai és adatbázisai közé a

következők tartoztak: Unified Build alkalmazások122

, Azonosított Tengerészeti

Helyzetkép (Recognized Maritime Picture – RMP), Tengerészeti Felderítő Adatbá-

zis (Maritime Intelligence Database – MIDB), válságkezelő programcsomag, "He-

lyek, területek és útvonalak" adatbázis (Places, Areas, and Routes - PAR), a Jane's

"Hadihajók" és "A világ repülőgépei" adatbázisai123

, a NATO C3 Agency által ké-

120 Crisis Management Exercise (CMX). 121 NATO off-the-shelf (NOTS). 122 A haditengerészeti informatikai rendszerekben általánosan használatos, a JMCIS rendszer alapját képező, többsé-

gükben GOTS alkalmazások. 123 Jane's Fighting Ships, Jane's All The World's Aircrafts.

120

szített Haditengerészeti Információs Rendszer (Maritime Information System –

MarIS) referencia-adatbázis, valamint a haditengerészeti erők aktuális állapotát

alapvetően a beérkező formatizált üzenetek (OPSTAT UNIT) alapján nyilvántartó

adatbázis.

Az MCCIS rendszer továbbfejlesztése három összetevőre épült: új technológiák

bevezetése, a már említett hardver áttérés, valamint az egyes funkcionális területe-

ken történő továbbfejlesztések. Ez utóbbiakat 1997-ben négy gördülő fejlesztési fá-

zis (Roll) keretében fogalmazták meg. Az első fázis három funkcionális területre ter-

jedt ki és meghatározott alkalmazások felhasználására épült: a hajózás haditengeré-

szeti felügyelete (Naval Control of Shipping ~ Perseus IV, UK GOTS), aknahadvi-

selés (Mine Warfare ~ MCM Expert, NC3A prototípus), meteorológia és oceanográ-

fia (Meteorology and Oceanography ~ Allied Environmental Support System).

A további fejlesztési fázisok tervezett tartalma a következő volt:

2. fázis: logisztika, válságkezelés, hadműveleti tervezés és számítógéppel segített

gyakorlatok.

3. fázis: felderítés és elektronikai hadviselés.

4. fázis: felszíni, felszín alatti, kétéltű és haditengerészeti légi hadviselés.

Az eredeti tervben az egyes fázisok megvalósítási határideje 1998 nyara, 1999

tavasza és 1999 tele volt. 1998-ban a megvalósítási ütemterv módosításra, a negye-

dik fázis pedig előrehozatalra került. A másfél éves fejlesztési fázisokra épülő új

ütemezés ekkor következőképpen alakult: 1. fázis ~ 1999 nyara, 4. fázis ~ 2000 nya-

ra, 2. fázis ~ 2001 nyara, 3. fázis ~ 2002 nyara. Később az üzemezés tovább módo-

sult, az 1. és 4. fázis határideje 2002-re, a 2. és 3. fázisok megvalósítása pedig az

egységes NATO informatikai rendszer (Bi-SC AIS) keretében, 2003 utánra válto-

zott.

3.2.3 Bi-SC AIS, NATO informatikai rendszerek integrációja

A különböző NATO igazgatási és műveleti informatikai rendszerek harmonizációja,

egységes alapra helyezése és egyetlen rendszerbe történő integrálása egy hosszú fo-

lyamatot képez, amely a meglévő rendszerek párhuzamos és konvergens fejlődésére,

az alapvető közös szolgáltatásoknak a NATO Közös Működtetési Környezetre124

alapuló megvalósítására épül. A közös NATO informatikai rendszer – Bi-SC AIS

(korábban Bi-MNC CCIS) – kialakításának alapvető célkitűzései a következők:125

- a NATO HQ, az ACE és az ACLANT meglévő informatikai szolgáltatásainak

integrációja és továbbfejlesztése a NATO felelősségi területén belüli és azon kívüli

műveletek rugalmas irányításához és végrehajtásához szükséges, hatékony és inter-

operábilis C3 és általános igazgatási funkciók megvalósításának támogatására;

- az igazgatási és műveleti informatikai rendszerek egyesítése egy integrált

NATO informatikai rendszer fokozatos kiépítése céljából;

- olyan rendszerek tervezésének és működtetésének elősegítése, amelyek javítják

a szervezeti szintek közötti információáramlást, figyelembe véve a CJTF követel-

124 NATO Common Operating Environment, NCOE. 125 Forrás: NATO C3 Technical Architecture, Volume 1, C.2 [23-27.o.]

121

ményeket és amelyek a lehető legnagyobb mértékben növelik az interoperabilitást a

nemzeti rendszerekkel;

- a Bi-SC AIS funkcionalitás fokozatos, evolúciós jellegű, a gazdaságosságot is

figyelembe vévő kiépítése, amely megengedi a helyileg szükséges funkciók megva-

lósítását; mindezt (ahol lehetséges) a létező informatikai rendszerek meglévő meg-

oldásainak/képességeinek a közös rendszerben történő megvalósításával.

ACE ACCIS

Increment 1

CRONOS

ACE MIS

ACLANT MIS

MCCIS

MACI

Bi-SC AIS

Enhancements

3 n

Bi-SC AIS

Core Capability

&

Functional

Area

Services

Bi-SC AISCore Capability

2000 2002 2004

MMHS Phase 1

ACLANT AISCore Capability

ACE AISACE ACCIS Incr 2

Core & MIS

MMHS Phase 2

Maritime C2 services

Land, Air & Common C2 services

Bi-SC Target 1 Bi-SC Target 2 Bi-SC Targets

3 n

3.2.6 ábra: A közös informatikai rendszer kialakításának folyamata126

WAN : NGCS

LANAlapvető képességek

Funkcionális alrendszerek

szárazföldi

C2 szolgáltatások

légierő

C2 szolgáltatások

haditengerészeti

C2 szolgáltatások

összhaderőnemi

C2 szolgáltatások

igazgatási

szolgáltatások

közös

C2 szolgáltatások

közös igazgatási

C2 szolgáltatások

alap-

szolgáltatások

interoperabilitási

szolgáltatások

inf. biztonsági

szolgáltatások

felügyeleti

szolgáltatások

3.2.7 ábra: A közös informatikai rendszer nagybani felépítése127

Mint a 2.2.6 ábrából is látható, a Bi-SC AIS alapváltozatát az ACE ACCIS rendszer

1. fejlesztési változata képezi.128

A Bi-SC rendszer alapszolgáltatásai képezik azt az

126 Forrás: NATO C3 Technical Architecture, Volume 1, Figure C.1: Bi-SC AIS Convergence Path [25.o.]

MACI = MCCIS AIS Convergence Initiative (MCCIS AIS Konvergencia Kezdeményezés). 127 Forrás: NATO C3 Technical Architecture, Volume 1, Figure C.2: Bi-SC AIS High Level System View [26.o.]

122

alapot, amelyre az egész rendszer épül; ezek támogatják a felhasználók alapvető

igényeinek általános célú alkalmazások segítségével történő kielégítését. A Bi-SC

alapszolgáltatások a két előd-rendszer alapszolgáltatásainak harmonizációja és szab-

ványosítása révén alakulnak majd ki. A funkcionális alrendszerek az alapszolgáltatá-

sokra épülve támogatják az egyes szakterületek tevékenységét, megvalósításuk alap-

ját a megfelelő előd-informatikai rendszerek adott összetevői képezik. Mint a koráb-

bi ábra is mutatta, a NATO közös, egységes informatikai rendszerének tényleges

megjelenésére csak 2004 után lehet számítani.

128 Alapváltozat = Baseline 0, 1. fejlesztési változat = Increment 1.

123

3.3 NATO FUNKCIONÁLIS INFORMATIKAI RENDSZEREK

Az előzőekben ismertetett két rendszer mellett, illetve ezekhez illeszkedően a

NATO-ban vannak olyan informatikai rendszerek is, amelyek egy-egy meghatáro-

zott alkalmazói (funkcionális) terület tevékenységének – vezetésének és működésé-

nek – információs folyamatait támogatják. Az egységes NATO informatikai rend-

szer teljeskörű kialakulását követően ezek a funkcionális informatikai rendszerek az

egyes szervezeti informatikai rendszerek funkcionális alrendszereit (Functional Area

Sub-Systems – FASS) alkotják. Felhasználhatják az adott szervezeti informatikai

rendszer, illetve a NATO informatikai infrastruktúra – ezen belül mindenekelőtt a

NATO informatikai hálózat – szolgáltatásait.

A NATO informatikai elgondolásokban és tervekben az idők során különböző

funkcionális alrendszerek kerültek megnevezésre. Az ACE ACCIS és CRONOS

rendszerekben szereplő funkcionális alrendszerek közé kezdetben a vezetési és vál-

ságkezelő, a hadműveleti, a felderítő, a logisztikai, valamint a gyakorlatokat támoga-

tó alrendszerek tartoztak. Később az egységes hadműveleti alrendszer helyébe az

önálló szárazföldi hadműveleti, légi hadműveleti és haditengerészeti hadműveleti al-

rendszerek léptek.

Az egységes NATO informatikai rendszer (BiSC-AIS) tervei a funkcionális al-

rendszerek helyett már a szolgáltatásokra összpontosítanak. Az ezekben meghatáro-

zott funkcionális területek a következők: összhaderőnemi, szárazföldi vezetési, légi-

erő vezetési, haditengerészeti vezetési, igazgatási, valamint a közös igazgatási és kö-

zös vezetési területek. Ez utóbbiba tartozik például a közös hadműveleti helyzet-

kép129

kialakításának támogatása, beleértve a felderítési információk kezelése.

Egyes szakterületek funkcionális informatikai rendszereinek fejlesztése az alkal-

mazói igények miatt a szervezeti informatikai rendszerek fejlesztésével egyidőben,

esetenként azt megelőzve megindult, másoké pedig még meg sem kezdődött. Ennek

megfelelően e rendszerek fejlesztése és megvalósítása önálló tervek, fejlesztési el-

gondolások alapján és sok esetben önálló, vagy részben önálló hálózati infrastruktú-

ra kiépítésével történt. Az egységes NATO informatikai rendszer és informatikai

infrastruktúra kiépítésével párhuzamosan, az informatikai erőforrások egységes el-

gondoláshoz illeszkedő, felügyelhető és gazdaságos felhasználása érdekében a funk-

cionális informatikai rendszereket fokozatosan illeszteni, integrálni kell az egységes

NATO informatikai rendszerbe.

A következőkben négy szakterület funkcionális informatikai rendszereit mutatjuk

be, amelyek közül NATO szinten a legnagyobb fejlesztési projektet a Légierő Veze-

tési Rendszer képezi. Másodikként a logisztikai szakterület funkcionális informati-

kai rendszereit ismertetjük, végül a hadműveleti és a felderítő szakterületek rendsze-

reinek rövid ismertetésére kerül sor.

129 Common Operating Picture, COP.

124

3.3.1 Légierő informatikai rendszerek a NATO-ban

Az egységes NATO légi vezetési és irányítási rendszer létrehozásának szükségessé-

ge a NATO tagállamai által önállóan és eltérő módon működtetett, sok esetben egy-

mással kapcsolatban sem álló saját rendszerek sokfélesége következtében merült fel.

A rendszer egyes elemei között nem volt szoros kapcsolat és közös eljárási rend sem

került kialakításra. Az Észak-Atlanti Tanács 1980-ban hagyta jóvá egy légi vezetési

rendszer kifejlesztését. A katonai (hadműveleti) követelmények meghatározását kö-

vető első tervek még a fejlesztés 1984-ben történő megkezdését célozták. A rendszer

megvalósításának részletes leírása csak 1989-re készült el, a 18 évre szóló terv pénz-

ügyi igényeit azonban a résztvevők nem fogadták el. A megváltozott biztonságpoli-

tikai helyzetre is tekintettel a fejlesztési program teljes felülvizsgálatára 1990-ben

került sor.

A rendszer fejlesztésének irányítására 1990-ben létrehozott szervezet alapokmá-

nyában foglaltak szerint az ACCS (Air Command and Control System) egy légi ve-

zetési és irányítási rendszer, amely magában foglal minden olyan eszközt és tevé-

kenységet, amelyek béke, konfliktus és háború időszakában a katonai követelmé-

nyeknek megfelelően biztosítják a tervezett légi tevékenységek, műveletek vezeté-

sét, irányítását.

A fejlesztési elgondolás jóváhagyását követően a NATO C3 Hivatalban130

meg-

kezdődött a szükséges technológia és megoldások kutatása, előkészítése. A kezdet-

ben csak önálló demontrációs eszközből a felhasználói tapasztalatok felhasználásá-

val egy használható prototípus rendszer alakult ki. Ezt követően a NATO gyakorla-

tokon végzett kísérletek bizonyították a rendszer életképességét és alkalmazhatósá-

gát. Mivel az ACCS rendszer rendszerbeállítása csak 2010-től volt várható és az eu-

rópai biztonságpolitikai események azt szükségessé tették, döntés született a prototí-

pus kezdeti képességként történő alkalmazására.

A rendszer eredeti megnevezése Kezdeti CAOC131

Képesség (Initial CAOC

Capability, ICC) volt, amely az idők során, a betűrövidítés megtartásával többször is

módosult, előbb Közbenső CAOC képesség (Interim CAOC Capability), majd ké-

sőbb Integrált Vezetés és Irányítás (Integrated Command & Control) lett.

Az Integrált Vezetés és Irányítás (Integrated Command & Control, ICC132

) egy

funkcionális informatikai rendszer, amelynek rendeltetése a légi műveletek vezeté-

séhez és irányításához szükséges információkezelési és döntéselőkészítési feladatok

megvalósítása, illetve támogatása NATO Egyesített Légi Hadműveleti Központ

(CAOC) szinten, békeidőszakban, gyakorlatokon, válságkezelés és háború során

egyaránt. A rendszer a légi hadműveletek tervezését, a folyamatban lévő légi műve-

letek irányítását, a légtérgazdálkodást, a felderítést, a logisztikai feladatokat, a ké-

szültségi erők eligazítását, valamint egyes belső rendszerfunkciók (pld. rendszerad-

minisztráció) megvalósítását támogatja.

130 NATO C3 Agency (NC3A), illetve egyik jogelődje, a SHAPE Technical Centre (STC). 131 Combined Air Operations Centre = Egyesített Légi Hadműveleti Központ. 132 A rendszer teljes megnevezése: NATO-wide Integrated Command & Control Software for Air Operations.

125

Az ICC rendszer egyes alkalmazásai (moduljai) átfogják a CAOC-szintű tevé-

kenység teljes körét. A munka során az egyes felhasználók tevékenysége - elsősor-

ban a központi adatbázison keresztül – kapcsolódik egymáshoz. Az ICC rendszer

felépítése biztosítja, hogy minden felhasználó egységes információkkal rendelkez-

zen, azonos információkra támaszkodjon.

Célok

adatbázisa

Hadszintér

adatai

Irányelvek és

direktívák

ACO

RAP

ACO

SALTO

+ADEPT

TGTEDIT

TGTNOM

ICCMAIN

RESALLOC

ASMAN

NIRIS

PREVIEWER

ADAPI

CADAPMission tote

FELDERÍTÉS

TERVEZÉS

FOLYÓ

MŰVELETEK

Adat

bevitel

Cél adatok

Cél kijelölés

Erőforrás

elosztás

Légtér

gazdálkodás

Link1

csatoló

Légihelyzet

ábrázolás

Erőforrás

terv

Célok

jegyzéke

(TNL)

Tervezés és

feladatszabás

ATO /

Légvédelmi

feladatok

ATMs

LégvédelemFolyó

műveletek

Konfliktus

megoldás

KÜLSŐ

RENDSZEREK

3.3.1 ábra: Az ICC rendszer főbb alkalmazásai (moduljai)133

Az ICC rendszer technikai értelemben helyi hálózatba kapcsolt kiszolgáló eszközök

és munkaállomások, valamint a rajtuk futó alkalmazások és tárolt adatok összessége.

Az ICC rendszer működhet önálló (autonóm) rendszerként, illetve távoli hálózaton

133 Forrás: Polonkai: ICC általános ismertető.

126

keresztül egy integrált vezetési rendszer részeként. Az alapkonfiguráció egy ICC-

kiszolgálóból és néhány munkaállomásból áll, amelyek közül az egyikhez csatlako-

zik nyomtató. Az ICC rendszer bővíthető további munkaállomásokkal, terminálok-

kal, tartalék kiszolgálóval, NIRIS kiszolgálóval, távoli hálózati csatlakozással és há-

lózati nyomtatókkal.

ICC SERVER Tartalék

SERVER

"NIRIS"

SERVER

Hub

Két monitoros

ICC

munkaállomás

ICC

munkaállomás

ICC

munkaállomás

ICC

munkaállomás

ICC

terminálLaser printer

Hálózati

Laser printer

AURORA

LIFOS

FOM

FOM

AURORA

RAP (Link1)

SCSI

Floppy driveFOM

SCSI

Tape drive

SCSI CD-ROM

drive

FOM

Hub

CRYPTO CRYPTO CRYPTO

LAN (Ethernet)

WAN

Modem Modem Modem

3.3.2 ábra: Az ICC rendszer felépítése, főbb hardver elemei134

Az ICC rendszer az ügyfél-kiszolgáló architektúrára épül. Az ICC kiszolgáló a rend-

szer központi eleme, amely az ICC adatbázist, további ICC és felhasználói állomá-

nyokat, valamint az ezeket kezelő ICC szoftvert és általános célú adatbáziskezelő

rendszert (ORACLE) tartalmazza. A tartalék kiszolgáló a működésbiztonságot szol-

gáló eszköz, amely szükség esetén képes átvenni az ICC kiszolgáló eszköz feladata-

it. A NIRIS kiszolgáló tulajdonképpen egy Link1 interfésszel rendelkező munkaál-

lomás, amelynek rendeltetése légihelyzet információk átvétele, az azonosított

légihelyzetkép (Recognized Air Picture, RAP) előállítása és az ICC rendszeren belü-

li rendelkezésre bocsátása.

134 Forrás: Polonkai: ICC általános ismertető.

127

Az ICC munkaállomások rendeltetése az ICC felhasználói funkcióinak megvaló-

sítása. A munkaállomásokon futó alkalmazások alapvetően az ICC kiszolgálón köz-

ponti adatbázis adatait használják, illetve kezelik. Végül az ICC terminálok a mun-

kaállomásokhoz kapcsolódó olyan eszközök, amelyek csak további felhasználói fe-

lületet biztosítanak az adott munkaállomáson futó alkalmazásokhoz.

Különböző szervezetek, vezetési pontok ICC rendszerei egymással távolsági há-

lózaton keresztül, megfelelő információvédelmi követelmények betartásával össze-

kapcsolhatóak. Ezt az ICC/Remote (ICC/Távoli) kiegészítő programmodul biztosít-

ja, amelynek segítségével egy távoli ICC munkaállomás képes a számára engedélye-

zett funkciók megvalósítására (információk lekérdezésére. átvételére és módosításá-

ra). Ily módon egy távoli ICC munkaállomás hozzáfér a saját, illetve a központi ICC

rendszer adatbázisához. A távoli ICC munkaállomások jellemzően a Légi Hadműve-

leti Központ elöljáró, illetve alárendelt és együttműködő szervezeteinél működnek.

Az ICC rendszer kiszolgáló eszközei és munkaállomásai SUN Sparc számítógé-

pek, SOLARIS operációs rendszerrel. A helyi hálózat bármilyen TCP/IP protokollal

működő megoldásra épülhet: a szabványos konfiguráció 10 vagy 100 Mbit/s Ether-

net hálózatot használ, de biztonsági megfontolásokból általában optikai hálózatot al-

kalmaznak. A rendszer folyamatos fejlesztés alatt áll, a 2.5.6 verzió 2001-ben jelent

meg, amelyet a 2.6 követett.

Az ICC rendszer a Magyar Honvédségben is telepítésre került, Magyarország

1998-ban vállalta, hogy 2001-ig létrehozza a nemzeti és NATO követelményeknek

megfelelő légi vezetési és irányítási központrendszert, amely magában foglalja a lé-

gierő hadműveleti központját, valamint a repülő ezredek és századok, illetve légvé-

delmi rakéta ezredek hadműveleti központjait. A teljesen kiépített rendszer biztosítja

az 5. CAOC és CRC, a Nemzeti Légi Hadműveleti Központ, valamint számos alá-

rendelt és együttműködő központ közötti információcserét.

Az előzőekben már említett NIRIS (NC3A Interoperable RAP Information Sys-

tem135

) rendszer eredetileg szintén a NATO C3 Hivatal által kifejlesztett prototípus

rendszer volt, amelynek rendeltetése az azonosított légihelyzetkép rendelkezésre bo-

csátása a délszláv válság megoldásában résztvevő szereplők számára. Az első válto-

zat 1995-ben került telepítésre, amelyet számos továbbfejlesztés követett. Ennek so-

rán folyamatosan bővült a felhasználható és a szolgáltatott információformátumok

köre. A NIRIS rendszer az azonosított légihelyzetkép előállítása és rendelkezésre

bocsátása mellett rögzítő és visszajátszó funkcióval is rendelkezik. Egy meghatáro-

zott légtér meghatározott időtartamra vonatkozó aggregált légitevékenységi képe136

hozható létre és jeleníthető meg.

A Légi Vezetési és Irányítási Rendszer (Air Command and Control System,

ACCS) egy funkcionális informatikai rendszer, amelynek rendeltetése a légi műve-

letek, a légtér igénybevétel, illetve a légvédelem integrált, egyeztetett tervezésének

és koordinálásának támogatása. A fejlesztési elgondolás már az 1990-es évek elején

135 A NATO C3 Hivatal interoperábilis azonosított légihelyzet információs rendszere. 136 Condensed RAP = tömörített légihelyzetkép.

128

megszületett, azonban a létrehozandó rendszer összetettsége, a közös összetevők és

szolgáltatások, illetve a megosztott funkciók és felhasználás bonyolultsága követ-

keztében a kidolgozás hosszú időt vesz igénybe. A teljes műveleti képesség elérésé-

nek tervezett ideje jelenleg 2012-re prognosztizálható.

A tervezett Légi Vezetési és Irányítási Rendszer egy olyan összetett felépítésű in-

formatikai rendszer, amelynek összetevőit különböző helyszíneken telepített, külön-

böző szintű önállósággal rendelkező, de egymással szorosan együttműködő – és en-

nek révén integrált alkalmazásokat nyújtó – informatikai rendszerek, rendszerössze-

tevők, valamint informatikai infrastruktúrális elemek alkotják. Az egyes rendszer-

összetevők a rendeltetésnek megfelelő integrált struktúrában működnek, de önállóan

is egy adott vezetési pont, vezető szerv informatikai rendszerét (vagy annak egy ré-

szét) képezik.

A Légi Vezetési és Irányítási Rendszer a tervek szerint a következő vezetési

funkciókat fogja támogatni:137

- erőforráselosztás: a pilótavezette és pilótanélküli repülőeszközök, valamint lég-

védelmi (föld-levegő) fegyverek alkalmazásának tervezése, feladataik meghatá-

rozása és elosztásuk;

- légi műveletek irányítása: a folyamatban lévő műveletek figyelemmel kísérése;

repülőgépek irányítása, veszélyhelyzetben lévő repülőgépek támogatása; légvé-

delmi eszközök irányítása, beleértve a potenciális célok kijelölését az alárendelt

egységek számára;

- légtérgazdálkodás: a légtér struktúra kialakítása és fenntartása; háborúban a lég-

térhasználat maximalizálása, ugyanakkor a saját erőknek okozott károk kocká-

zatának csökkentése;

- légiforgalom irányítás: koordinálás a légi műveletek irányításával; területi ra-

darirányítás; polgári és katonai légiforgalom koordinálása (a hatáskörnek meg-

felelően), riasztás/értesítés a kutatás-mentés számára;

- felderítés: azonosított légihelyzet-kép kezelése, előállítása és rendelkezésre bo-

csátása; szárazföldi, tengeri és vízfelszínalatti pályaadatok fogadása és rendel-

kezésre bocsátása;

- vezetési erőforrásgazdálkodás: szenzorok, ACCS részegységek kezelése (elosz-

tás, telepítés, konfigurálás, feladatszabás és monitorozás).

A Légi Vezetési és Irányítási Rendszer első verziója138

a tervek szerint az egyesí-

tett légi hadműveleti központokban, valamint a légiirányító központokban, azonosí-

tott légihelyzet-kép előállító központokban és szenzoradatokat összesítő pontokon

kerül telepítésre.139

A fejlesztés ezt követően a repülő ezred hadműveleti központok,

repülő század hadműveleti központok, légi műveleteket koordináló központok, va-

lamint a légvédelmi rakéta ezred hadműveleti központok tevékenységének támoga-

tására irányul.140

137 NATO C3 Techical Architecture Version 4.0, Volume 1, 28.o. 138 First Level of Operational Capability (LOC1) = a hadműveleti képesség első szintje. 139 Combined Air Operations Centre (CAOC); Air Control Centre, Recognised Air Picture Production Centre,

Sensor Fusion Post (ARS). 140 Wing Operations Centre (WOC), Squadron Operations Center (SQOC), Air Operations Coordination Centre

(AOCC), Surface to Air Missile Operations Centre (SAMOC).

129

3.3.2 Logisztikai informatikai rendszerek a NATO-ban

A logisztikai szakterület funkcionális informatikai rendszere az elsők között került

kidolgozásra. A rendszer kezdetben csak a szövetséges felvonulási és szállítási rend-

szert (ADAMS) foglalta magában. Az ADAMS működéséhez kialakított adatbázis

és a kezelését támogató egyes modulok a későbbiekben két további rendszer – az

ACE Erőforrás Optimalizációs Rendszer (ACROSS) és a Logisztikai Jelentő Rend-

szer (LOGREP) – kidolgozásának és működésének is alapját képezték.

LOGBASE

ADAMS

LOGREP

ACROSS

LogFASSkommunikáció

FDM SPM

GEO

MAM

MRG

DPM

DDM

GDM

TAM

LEMEM

AGMEM

ADMEM

3.3.3 ábra: A logisztikai funkcionális alrendszer moduljai

A logisztikai funcionális informatikai rendszer egy távolsági hálózaton (WAN) tör-

ténő működtetésre lett tervezve, de alkalmazható egy helyi hálózaton, sőt funkciói-

nak túlnyomó többsége akár egy autonóm számítógépen is. A rendszer alkalmazásai

és szolgáltatásai telepítésre kerültek (Izland kivételével) valamennyi NATO tagál-

lamnál, a NATO hadászati és hadműveleti parancsnokságain, a NATO reagáló erők

parancsnokságain, a NATO műveletekben résztvevő erőknél (pld. SFOR, KFOR),

az európai haderő szervezeteinél (WEU, EUROCORPS, EUROFOR), illetve az

ADAMS rendszer a békepartner államoknál is.

A Szövetséges Felvonulási és Szállítási Rendszer (ADAMS)141

rendeltetése

többnemzetiségű felvonulások, szállítások tervezésének támogatása. Alapvető funk-

ciója a részletes felvonulási tervek egyeztetése, összehangolása; a felvonuló erők,

szállított anyagi készletek nyomonkövetése; valamint ennek érdekében a közlekedé-

si, szállítási infrastruktúrára és erőforrásokra vonatkozó adatok kezelése. Az

ADAMS rendszer a NATO C3 Ügynökség (illetve jogelődje) által kidolgozott pro-

totípus alkalmazások egyike volt, amely az európai NATO parancsnokság (SHAPE)

mozgáskoordinációs központjának tevékenységét volt hivatott támogatni a délszláv

válság során az IFOR erők felvonulásának tervezése során.

141 Allied Deployment and Movement System.

130

„air gap”SHAPE AFSOUTH

CRONOS

saját 64 kbit/s link

ARRC

AFCENT

NATO HQ

SP IT TU GR

US NO PO NL DE FR UK BE CA GE LU STC

AFNW

nyilvános ISDN

ROUTER ROUTER

ISDN SATCOM/

ISDN

mások

3.3.4 ábra: Az ADAMS rendszer kezdeti hálózata

Az ADAMS rendszer hét alrendszerből, modulból áll, ezek közé a földrajzi adatok

kezelése, az erők és eszközök adatainak kezelése, a szállítási erőforrások adatainak

kezelése, az általános felvonulási modul, a felvonulás tervezési modul, a fenntartás

tervezési modul, valamint a felvonulás megjelenítése tartoznak. Ezt a nemzeti rend-

szerekkel kapcsolatot biztosító modulok egészítik ki.

Adatkezelő és

interfész eszközök

Tervező és

elemző eszközök

FDMErők és eszközök

adatainak kezelése

TAMSzállítási erőforrásokadatainak kezelése

GEOFöldrajzi és infrastr.

adatok kezelése

ADAMS-nemzeti

adatkonverziós

modulok

GDMÁltalános felvonulási

modul

DPMFelvonulás tervezési

modul

SPMFenntartás tervezési

modul

DDMFelv. megjelenítési

és jelentési modul

Nemzeti felvonulás-tervező és kezelő rendszerek

LOGBASE adatbázis

TervekAdatok

erők és

eszközök

szállítási

erőforrások

földrajzi

objektumok

infrastruktúra,létesítmények

igény megfo-

galmazás

szövetséges

diszpozíciók

fenntartási

igénylista

részletesfelvonulási

terv

3.3.5 ábra: Az ADAMS rendszer moduljai

142

A földrajzi adatok kezeléséhez mindenekelőtt a térképen megjeleníthető objektumok

(csomópontok és útvonalszakaszok) megadása és módosítása tartozik. Ilyenek a fel-

142 Forrás: Introduction to LOGFASS and ADAMS – Fig. 2-2 [8.o.]

131

vonulás (szállítás) során szerepet játszó repülőterek/légibázisok, tengeri kikötők,

vasúti állomások/létesítmények, valamint katonai bázisok és más létesítmények,

amelyek földrajzi koordinátáikkal és típusuktól függő leíró adataikkal adhatók meg,

vagy vehetőek át. A különböző típusú objektumok a térképen különböző színekkel

jelennek meg. Az előzőekben említett csomópontok között útvonalak definiálhatóak,

amelyekhez szintén leíró adatok tartoznak.

Az erők és eszközeik adatainak kezelése a LOGREP alkalmazáshoz hasonlóan

történik, ennek során mód van a szervezeti struktúrák és a rendelkezésre álló szerve-

zeti erőforrások, illetve a felvonulás és szállítás tervezéséhez szükséges további ada-

tok megadására. A szállítási erőforrások kezelésének rendeltetése a szállítás során

felhasználható technikai eszközök jellemzőinek tervezést előkészítő megadása.

3.3.6 ábra: ADAMS szállítási erőforrás kezelés

A felvonulás-tervezési folyamat első lépése az adott művelet végrehajtásához szük-

séges erőforrás- (szervezet-)típusokra vonatkozó igények meghatározása, ami a mű-

veletet végrehajtó erők parancsnokának feladata. Ezek az információk kerülnek el-

juttatásra a résztvevő államokhoz143

, amelyek ennek alapján konkrét szervezeteket

rendelnek az igényekhez és visszajuttatják a nemzetközi parancsnoksághoz, ahol

megtörténik a végleges hozzárendelés (szövetséges diszpozíciók), egyben meghatá-

rozásra kerülnek a tervezett beérkezési és indulási pontok is.

A felvonulás-tervezés következő szakasza a kezdeti felvonulási terv kialakítása,

amelynek során az érintett államok kialakítják a felvonulás során alkalmazott egysé-

geket, ezek szállítási útvonalait és a felvonulás/szállítás időtervét (egyenlőre relatív

időben). Az eredmények megjeleníthetőek táblázatos (szöveges) formában, valamint

GANTT diagram segítségével. A tervezés adatai további szempontok és körülmé-

nyek alapján finomíthatóak.

143 Szöveges formátumú fájlok segítségével.

132

3.3.7 ábra: ADAMS felvonulási időterv (részlet)

A felvonulás-tervezés utolsó szakasza a nemzeti felvonulási tervek összehangolása,

az ütközések kiküszöbölése. Ezt követi az összehangolt terv különböző szempontok

(beérkezések, szállítási csomópontok terhelése, kritikus eszközök beérkezése, stb.)

szerinti ellenőrzése. Végül megtörténhet a szállítási erőforrások hozzárendelése, el-

osztása és a felvonulási terv alapján különböző jelentések elkészítése.

Az ACE Erőforrás Optimalizációs [Szoftver]Rendszer (ACROSS)144

rendel-

tetése az európai NATO parancsnokság és a nemzeti logisztikai vezető szervek tá-

mogatása a lőszerek és eszközök készletképzésének tervezése során. Az ACROSS

rendszer három optimalizációs modellt tartalmaz a légitámadások lőszerfelhaszná-

lás, a légvédelmi lőszerfelhasználás, valamint a szárazföldi lőszerfelhasználás terve-

zésére.145

A DERA cég által kidolgozott rendszer személyi számítógépeken, Win-

dows operációs rendszer alatt fut, az optimalizálás lineáris programozási módsze-

rekkel történik. Az adatok jelentős része a logisztikai alrendszer közös LogBase

adatbázisából kerül felhasználásra.

A levegő-föld lőszerfelhasználási modell (AGMEM) a megadott légitámadó esz-

közök, ezek bevetései és lőszerei (bombái, rakétái, stb.); valamint a földi célpontok

alapján maximalizálja a megsemmisített célpontok mennyiségét és minimalizálja az

ehhez szükséges ráfordításokat (eszközveszteség és lőszerfelhasználás), ezzel meg-

határozza a célpontok megsemmisítéséhez szükséges optimális eszközkészletet. A

számvetéshez a célpontokat 50 mérföldes sávokba rendezetten kell megadni. Ered-

ményként meghatározásra kerül a megsemmisített célok súlyozott aránya, a szüksé-

144 ACE Resource Optimisation Software System. 145 Air-to-Ground Munitions Expenditure Model (AGMEM), Air Defence Munitions Expenditure Model

(ADMEM), Land Forces Equipment and Munitions Expenditure Model (LEMEM).

133

ges ráfordítás, valamint a célpontokra, a légitámadó eszközökre és ezek lőszereire

vonatkozó részletes adatok.

lőszer-

felhasználási

modellek

FORRÁS & ADATOKFORRÁS & ADATOK

SZÁMVETÉSEKSZÁMVETÉSEK

EREDMÉNYEREDMÉNY

Relációs

adatbázis

SHAPESHAPE

WGWG

nemzeteknemzetekműveleti

elgondolás

NATO

erők

működési

jellemzők

fegyverek

& lőszerek

célok

listája

BESZERZÉS

Lőszer

készlet

EL

LÁ

TÁ

S

KÉPESSÉG

CÉL

TÍPUSOK

VE

SZ

TE

SÉ

G

FELHASZNÁLÁS

Költség

VE

SZ

TE

SÉ

G

3.3.8 ábra: Az ACROSS rendszer elvi működési modellje

A légvédelmi lőszerfelhasználási modell (ADMEM) a megadott légvédelmi eszközök

(harcászati légierő, légvédelmi rakéták és tüzéreszközök) és ezek rakétái, lőszerei;

valamint a várható célok, támadóeszközök (repülőgépek, ballisztikus rakéták és ro-

botrepülőgépek) alapján maximalizálja a megsemmisített és minimalizálja a légvé-

delmen átjutó célok mennyiségét, egyben minimalizálja az ehhez szükséges ráfordí-

tásokat. A számvetéshez a légvédelmi erőforrásokat védelmi régiókhoz, a célokat

pedig támadási útvonalakhoz kell rendelni. Eredményként meghatározásra kerül a

védelem súlyozott hatékonysága, a szükséges ráfordítás, valamint a célpontokra, a

légvédelmi eszközökre és ezek lőszereire vonatkozó részletes adatok.

A szárazföldi eszköz- és lőszerfelhasználási modell (LEMEM) a saját és szem-

benálló szárazföldi erők, ezek helyzete és összetétele; a saját fegyverek, fegyver-

rendszerek és lőszerkészlet, valamint a megsemmisítendő célok alapján maximali-

zálja a megsemmisített célpontok mennyiségét és minimalizálja az ehhez szükséges

ráfordításokat (eszközveszteség és lőszerfelhasználás). Eredményként meghatáro-

zásra kerül a megsemmisített célok súlyozott aránya, a szükséges ráfordítás, vala-

mint a célpontokra, a saját fegyverekre, fegyverrendszerekre és ezek lőszereire vo-

natkozó részletes adatok.

A Logisztikai Jelentő (LOGREP) Rendszer146

rendeltetése a NATO szabályo-

zókban meghatározott logisztikai jelentések elkészítésének támogatása. A jelentések

között kiemelt szerepet játszik a logisztikai helyzetben bekövetkezett változásokra

vonatkozó LOGUPDATE, amelyet békeidőszakban évente, vagy 10%-ot meghaladó

változások esetén, háborús, vagy válságreagáló műveletekben pedig jellemzően na-

146 Logistics Reporting Tool.

134

ponta kell felterjeszteni. A rendszert az NC3A dolgozta ki. A 3.0 verzió fejlesztése,

amely személyi számítógépen, Windows operációs rendszer alatt működik, 1997-

ben kezdődött és 1999 után fejeződött be.

A LOGREP a logisztikai funkcionális alrendszer közös LogBase adatbázisára

épül. Az adatbázisban kerülnek nyilvántartásra a jelentésekben érintett erők (szerve-

zetek); ezek szervezeti kapcsolatai, struktúrája; valamint a rendelkezésükre álló erő-

források. A szükséges kiinduló adatok megadása után az adott jelentés adatai össze-

gyűjtésre kerülnek, majd ezek egy fájlba exportálhatók és elektronikus adatcsere út-

ján, vagy adathordozón juttathatóak el az elöljáró szervezethez. Ott a megküldött

adatok importálhatóak és így bekerülnek az adott rendszer adatbázisába.

A LOGREP (egyben a logisztikai alrendszer többi alkalmazásának) alapját a

nyilvántartásokban, jelentésekben szereplő szervezeti erőforrások (személyi és szer-

vezeti erőforrások, technikai eszközök, hadfelszerelési cikkek) listája képezi. Az ún.

jelentett tételek és ezek kódjainak147

listája folyamatos fejlesztés alatt áll. A hatka-

rakteres kódrendszer hierarchikus felépítésű. Korábban a jelentett tételek listájának

egyetlen változata létezett, ma már küldetésekre szabott misszió-specifikus listák ké-

szülnek.

3.3.9 ábra: LOGREP jelentett tételek rendszere

A LOGREP alapvető funkciója a nyilvántartásban szereplő szervezetek, csoportosí-

tások és erőforrásaik kezelése (megadása, módosítása, megjelenítése). Ezek az ada-

tok különböző változatokban (profilokban) létezhetnek, felhasználóbarát módon ke-

zelhetőek.

147 Reportable Items, Reportable Items Code (RIC).

135

3.3.10 ábra: Szervezetek és erőforrásaik a LOGREP-ben

A nyilvántartásban szereplő adatokból különböző lekérdezések, kimuatások, jelenté-

sek készíthetőek. A döntéselőkészítés támogatására – az ellátottság megítéléséhez,

illetve erőforrások átcsoportosításához – mód van az alárendelt (esetleg egy adott

földrajzi területen elhelyezkedő) szervezetek ellátottságának, hiányainak és felesle-

geinek lekérdezésére. Az eredmények megjeleníthetőek táblázatos, vagy grafikus

formában, illetve térképi alapon is.

3.3.3 Hadműveleti és felderítő informatikai rendszerek a

NATO-ban

A hadműveleti és a felderítő funkcionális informatikai rendszerek kialakítása a

NATO-ban az előzőekben említetteknél lassabban halad. Az első ilyen rendszerek

kialakítása – más alkalmazási területekhez hasonlóan – a délszláv válság megoldásá-

ra irányuló NATO szerepvállaláshoz kapcsolódik. Az IFOR művelet támogatására, a

CRONOS rendszer részeként került telepítésre két NATO fejlesztésű prototípus

rendszer – a Válságreagáló Prototípus [Alkalmazás] (CRESP) és az ACE Prototípus

Felderítő Rendszer (PAIS) – és került alkalmazásra egy Egyesült Államok által lét-

rehozott rendszer (LOCE). Az alkalmazási tapasztalatok alapján a későbbiekben

felmerült, illetve megkezdődött újabb rendszerek (JOIIS, BICES) kialakítása is.

A Válságreagáló Prototípus [Alkalmazás] (Crisis Response Prototype, CRESP)

az SFOR Összhaderőnemi Hadműveleti Központ alapvető informatikai rendszere

volt, amelyet prototípus alkalmazásként a NATO C3 Ügynökség dolgozott ki és

1996-ban került telepítésre a CRONOS rendszer részeként. A CRESP rendszer hely-

zetfigyelő, jelentő és helyzetértékelő szolgáltatást nyújtott a közös hadműveleti

helyzetkép148

kialakításához. Lehetővé tette az aktuális helyzetre vonatkozó adatok:

148 Common Operational Picture, COP.

136

- bevitelét az adatbázisba (manuálisan, vagy más adatbázisokból importálva);

- lekérdezését, átalakítását és elemzését;

- megjelenítését (grafikus, illetve térképi háttéren);

- beépítését jelentésekbe, illetve tájékoztatókba.

automatikus

adatimport

más CRESP adatbázisokból

manuális adatbevitel

helyi felhasználóktól

Adatbevitel máshelyi adatbázisokból

Helyzetadatok

megjelenítése

Adatok táblázatos

megjelenítése

Automatikus adatexportmás CRESP adatbázisokba

aktuális

CRESP

adatbázis

Válságorientált

adattáblák

Konfig

urá

ció Adaptá

ció

és

Konf. és adaptációs

eszközök CRESP

felhasználóknak

GIS

ABTérkép

megjelenítés

3.3.11 ábra: A CRESP működési rendszere

Mint azt az előző ábra is mutatja, a CRESP helyzetadatbázisa automatikusan impor-

tálható/exportálható volt más CRESP rendszerek (csomópontok) között és képes

volt adatokat importálni más rendszerekből, mint a későbbiekben ismertetésre kerülő

PAIS és LOCE. A CRESP nem valósidejű alkalmazás volt, a helyzetadatbázis frissí-

tése 30 percnél gyakrabban nem volt lehetséges. A gyakorlatban a módosításokra

naponta egyszer, a hagyományos helyzetjelentési rendszerhez igazodóan került sor.

Az ACE Prototípus Felderítő Rendszer (Prototype ACE Intelligence System,

PAIS) egy alapvetően kereskedelmi forgalomban kapható szoftver termékekre ala-

pozott rendszer felderítési adatok kezelésére, helyzetértékelésre és –megjelenítésre,

illetve felderítési információk cseréjére a BICES tagállamokkal. A rendszer 1993-tól

telepítésre került a NATO európai és atlanti főparancsnokságán (ACE és ACLANT),

valamint egyes NATO tagországok nemzeti vezetési pontjain.

Az elsősorban MapInfo és MS Access termékekre alapozott, integrált és testre-

szabott rendszer elsődleges funkciója helyzet- és harcrendi (ORBAT) információk

bevitele és átvétele; elemzése és értékelése; valamint megjelenítése térképi alapon,

szabványos katonai szimbólumokkal. A PAIS rendszer adatcsere képességekkel ren-

delkezett más PAIS rendszerekkel, a CRESP rendszerrel, illetve a későbbiekben is-

mertetésre kerülő LOCE rendszerrel. 1996 után az alkalmazási tapasztalatokra tá-

maszkodva az SFOR számára megkezdődött a CRESP és PAIS rendszerek átdolgo-

zása, integrálása egy egységes rendszerbe (JOIIS).

Az Összhaderőnemi Hadműveleti/Felderítő Információs Rendszer (Joint

Operation/Intelligence Information System, JOIIS) egy helyzetismeret-megjelenítő

137

és elemző rendszer, amelynek széleskörű alkalmazása 1999-ben kezdődött meg a

NATO európai erőinél. A rendszer rendeltetése szárazföldi és légierő harcrendi ada-

tok, kiemelt létesítmények és fegyvertároló helyek, célobjektumok, érdeklődésre

számot tartó események, valamint személyek és nemkormányzati, vagy paramilitáris

szervezetek adatainak kezelése (tárolása, lekérdezése és megjelenítése, szükség ese-

tén térképi alapon).

A JOIIS rendszer valamennyi nyilvántartott objektumtípus esetében lehetővé te-

szi különböző lekérdezések összeállítását és végrehajtását, vagy előre elkészített és

tárolt lekérdezések végrehajtását. A lekérdezések során mód van bármely jellemző

szerinti válogatásra, illetve a földrajzi elhelyezkedés és az időpont szerinti szűrésre.

3.3.12 ábra: JOISS esemény-lekérdezés és eredménye

A lekérdezésnek megfelelő objektumok listája rendezhető és exportálható az általá-

nos célú törzsmunka-automatizálási (office) alkalmazásokban történő felhasználás

céljára.

3.3.13 ábra: Lekérdezés eredményeinek térképi alapú megjelenítése

138

A lekérdezések eredményei – a feltételeknek megfelelő objektumok – megjeleníthe-

tőek térképi alapon is a NATO AAP-6 jelölésrendszerével. Az eredmény-objek-

tumok részletes adatai az adott típusnak megfelelő táblázatos (struktúrált) formában

jeleníthetőek meg. Az eredménytáblákból át lehet térni a kapcsolódó objektumok

(pld. szervezetek, személyek) adatainak megjelenítésére is.

3.3.14 ábra: Lekérdezés eredményeinek táblázatos megjelenítése

Harcrendi elemek, szervezetek esetében megjeleníthető az alárendeltségi struktúra

(szervezeti felépítés), légibázisok, egységek, létesítmények és célobjektumok eseté-

ben pedig mód van a rendelkezésre álló eszközök megjelenítésére is.

3.3.15 ábra: Alárendeltségi/szervezeti struktúra adatok megjelenítése

A JOIIS rendszer Windows (jelenleg Windows 2000) alapon működik Office és

MapInfo alkalmazásokat is felhasználva. Fejlesztése Visual Basic nyelven történt.

Jelentések készítésére opcionálisan használható a Crystal Reports alkalmazáscsomag

is.

139

A Összekapcsolt Hadműveleti/Felderítő Központok Európában (Linked Ope-

rations/Intelligence Centers Europe, LOCE149

) rendszer rendeltetése többnemzetisé-

gű felderítési műveletek támogatása. A rendszert az Egyesült Államok hadserege

fejlesztette ki a koalíciós hadviselés céljaira és amelyet a későbbiekben – mindenek-

előtt a délszláv válság kezelésének támogatására – számos NATO helyszínen telepí-

tettek.

Az Egyesült Államok Európában állomásozó erőinek felügyelete alatt álló rend-

szer az angliai Molesworth-ben működő LOCE Korrelációs Központban telepített

kiszolgáló eszközökből és az ezekhez kapcsolódó munkaállomásokból, valamint a

különböző általános célú és feladatorientált web-alapú alkalmazásokból áll. Funkci-

ói közé multimédiás, elektronikus levelezési, hirdetőtábla, elektronikus felderítési

(TACELINT) és képfeldolgozó szolgáltatások, helyzet- és ezen belül harcrendi in-

formációkat tartalmazó adatbázisok, valamint védett hang-kommunikációs képesség

tartozik. A rendszer saját összeköttetésekkel rendelkezik és integrálva lett a NATO

titkos minősítésű hálózatába (hálózataiba) is.

2000 végére a harcászati szinttől egészen a nemzeti védelmi minisztériumokig

terjedő LOCE helyszínek száma 500-ra növekedett, regisztrált felhasználóinak szá-

ma megközelítette a 3000-et, elektronikus levelezési felhasználóinak száma pedig a

10000-et. A rendszer egyben az Egyesült Államok hozzájárulása a NATO BICES

rendszer fejlesztéséhez és a tervezett átjáró a saját nemzeti felderítő rendszerei, illet-

ve a tervezett NATO rendszer között. A megjelent értékelések szerint a LOCE rend-

szert korlátozott sávszélesség (19.2 kbps), alacsony szintű felhasználó-barátság és

esetenként nehézkes működtetés jellemezte. A rendszer funkciói így beépítésre ke-

rültek a korszerűbb JDISS150

rendszerbe.

A Harctéri Információgyűjtő és Hasznosító Rendszer (Battlefield Information

Collection and Exploitation System, BICES) 14 NATO tagállam közös projektjének

keretében kialakított többnemzetiségű felderítő informatikai rendszer, amelynek

rendeltetése a felderítési információk egymás és a NATO közötti cseréjének, meg-

osztásának támogatása. A rendszer alapját egy BICES gerinchálózat képezi, elektro-

nikus levelezési szolgáltatással. A LOCE-hoz hasonlóan web-alapú rendszer nemze-

ti hozzájárulási adatbázisokon keresztül teszi hozzáférhetővé a NATO és egymás

számára rendelkezésre bocsátott felderítési információkat.151

A BICES kezdeti alap-

képesség (Initial Core Capability) telepítése 1999-ben kezdődött meg három NATO

parancsnokságon (SHAPE, AFSOUTH, AFCENT).

149 Eredetileg Limited Operational Capability Europe (Korlátozott hadműveleti képesség Európában). 150 Joint Deployable Intelligence Support System (Összhaderőnemi Telepíthető Felderítés-támogató Rendszer). 151 National Contributory Databases, "releasable to NATO" információk.

140

3.4 INFORMATIKAI RENDSZEREK

A NATO TAGÁLLAMOK HADSEREGEIBEN

A NATO tagállamok hadseregeiben napjainkig számos szervezeti és funkcionális in-

formatikai rendszer került alkalmazásra. Az első rendszerek az Egyesült Államok

hadseregében jelentek meg, a különböző haderőnemek, fegyvernemek igényeinek

megfelelően egyedi fejlesztés eredményeként, speciális terepi kivitelű hardver esz-

közökre és egyedi fejlesztésű alkalmazásokra építve. Az informatikai rendszerek el-

terjedése, az interoperabilitás jelentőségének előtérbe kerülése maga után vonta az

azonos architektúrális felépítés, a közös, vagy legalábbis kompatibilis hardver és

szoftver összetevők alkalmazásának igényét. A következő nagyobb változás az in-

formációtechnológiai fejlődéshez, a kereskedelmi forgalomban kapható termékek

képességeinek növekedéséhez és a gazdaságossági szempontok előtérbe kerüléséhez

kapcsolódott. Mindez nyomonkövethető az egyes rendszerek egymást követő válto-

zatainak alapvető jellemzőiben is.

A következőkben bemutatásra kerülnek a különböző NATO tagállamok hadsere-

geiben alkalmazott legfontosabb informatikai rendszerek. A hadseregek méretéből

és fejlesztési lehetőségeiből következően részletesebben kerülnek ismertetésre az

amerikai, a brit, a francia és a német hadsereg rendszerei, de megemlítésre kerülnek

a kisebb NATO hadseregek és a NATO-hoz az 1990-es években csatlakozó tagál-

lamok hadseregeinek egyes rendszerei.

3.4.1 Informatikai rendszerek az amerikai hadseregben

Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének informatikai rendszerei az alkalmazá-

si területtől függően csoportosíthatóak az összhaderőnemi informatikai rendszerekre,

az összhaderőnemi informatikai infrastuktúra összetevőire, valamint az egyes had-

erőnemek informatikai rendszereire. Ez utóbbiak is tovább osztályozhatóak, általá-

ban a vezetési szint, illetve az alkalmazási terület (szakterület) szerint. Ezek közül a

következőkben a korábbi WWMCCS, valamint a jelenlegi GCCS, GCSS rendsze-

rek, illetve a fontosabb infrastruktúrális összetevők kerülnek bemutatásra.

A WWMCCS (World-Wide Military Command and Control System152

) rendszer

az Egyesült Államok első jelentősebb összhaderőnemi informatikai rendszere volt,

amelyet az 1960-as évek elején, önálló – nagyszámítógépes - vezetési rendszerek

összekapcsolásával alakítottak ki, majd 1971-ben helyeztek egységes hardver ala-

pokra (Honeywell H6000 számítógépek). A WWMCCS összeköttetést biztosított a

nemzeti vezetés (az elnök és a védelmi miniszter), a vezérkari főnökök egyesített bi-

zottságának elnöke és a „Nemzeti katonai vezetési rendszer” más elemei között a

hadszíntéri haderőnemi parancsnokság szintig. A megváltozott körülmények hatásá-

ra 1982-ben áttekintésre kerültek a rendszerrel szemben támasztott követelmények

152 Világméretű katonai vezetési rendszer.

141

és megkezdődött a WWMCCS Informatikai Rendszer (WWMCCS Information

System, WIS) fejlesztés. A fejlesztés fő célkitűzései az automatizált üzenetkezelés

és a helyi hálózatokba szerveződő munkaállomások alkalmazási lehetőségének meg-

teremtése voltak, de a rendszert a későbbiekben fokozatosan felváltotta a GCCS.

A GCCS (Global Command and Control153

) rendszer – az 1992-ben elfogadott

"Informatika a harcos számára"154

informatikai koncepció és jövőkép alapvető eleme

– egy kiterjeszthető összhaderőnemi informatikai rendszer, amely automatizált dön-

téstámogató szolgáltatásokat nyújt az összhaderőnemi csoportosítások parancsnokai

és kulcsfontosságú szolgálati személyei számára. A GCCS egymással kompatibilis,

interoperábilis, integrált, közös informatikai infrastruktúra segítségével kapcsolatot

tartó informatikai rendszerek együttes alkalmazására épül. A GCCS rendszer össze-

tevőit a Nemzeti Katonai Vezetési Rendszer (NMCS), valamint a hadszíntér pa-

rancsnokságok, a haderőnemi vezérkarok, a hadszíntéri haderőnemi parancsnoksá-

gok, valamint a védelmi minisztérium hivatalainak informatikai rendszerei alkotják.

Az NMCS (National Military Command System) a GCCS elsődleges fontosságú

alrendszere, amely elsődlegesen a nemzeti vezetés (az elnök és a védelmi miniszter),

illetve a vezérkari főnökök egyesített bizottságának tevékenységét támogatja és szer-

vezetileg elsődleges vezetési pontokból, valamint a védelmi miniszter által meghatá-

rozott más vezetési pontokból épül fel. A felsorolt vezetési pontokat védett informa-

tikai hálózatok kapcsolják össze, felderítő és előrejelző rendszerek támogatják, ál-

lományuk folyamatosan feltöltött és működőképes. A vezetési pontok speciális ösz-

szeköttetéssel rendelkeznek a hadászati támadó és védelmi feladatot ellátó, illetve a

gyorsreagálású válságkezelő csapatok felé.

A GCCS rendszer alapvető funkciói közé a következők tartoznak: közös helyzet-

ismeret (egyeztetett helyzetkép) kialakításának támogatása, a hadászati tervezéshez

szükséges információk hozzáférhetővé tétele, a katonai műveletek együttműködő

(kollaboratív) tervezésének támogatása, valamint a tervek megvalósításának, a mű-

veletek végrehajtásának nyomonkövetése. A felsorolt funkciókat a GCCS rendszer

részét képező alkalmazások, alkalmazáscsomagok támogatják.

A GCCS-COP (Common Operating Picture) a GCCS közös helyzetismeret-tá-

mogató alkalmazása, amely biztosítja a saját, semleges és szembenálló felek száraz-

földi, légierő és haditengerészeti erői helyzetének és állapotának; a rendelkezésre ál-

ló tervezett/feltételezett manőver-információknak; a tevékenységekre hatással lévő

további tényezőknek; valamint a különböző terv-információknak a cseréjét, egyezte-

tését, nyilvántartását és megjelenítését.

A közös helyzetismeret nyilvántartás alapját az egymással különböző csatorná-

kon folyamatosan helyzetinformációkat cserélő helyzetismeret-adatbázisok, illetve

az ezeket tároló és kezelő kiszolgáló155

eszközök képezik. Ezek a kiszolgálók bizto-

sítják a beérkező helyzetadatok összevetését és tárolását, valamint a hozzájuk kap-

csolódó munkaállomások helyzetismeret-információkkal történő ellátását. A COP

153 Globális vezetési és irányítási rendszer. 154 C4I for the Warrior, C4IFTW. 155 Track Database Management, TDBM ("nyomvonal" adatbázis kezelés).

142

munkaállomások jelenítik meg a kiszolgálóktól kapott helyzetadatokat, a felhaszná-

lói igényeknek megfelelő tartalommal és formában, támogatják saját helyzetismeret

információk önálló rétegekbe (overlay) szervezett előállítását, megjelenítését és to-

vábbítását, illetve megfelelő jogosultságok esetén a központi adatbázis módosítását.

A helyzetismeret kezelésének és megjelenítésének alapvető eszköze az JMTK

(Joint Mapping Toolkit) térképi alapú információk kezelését biztosító alkalmazás-

csomag, amely lehetővé teszi a felhasználói igényeknek megfelelő megjelenítést,

térképi alapú információk létrehozását és különböző térbeli jellegű (térinformatikai)

műveletek végrehajtását. A következő ábra egy GCSS közös hadműveleti helyzet-

képet mutat be.

3.4.1 ábra: GCCS közös hadműveleti helyzetkép (COP)

A JOPES (Joint Operation Planning and Execution System156

) rendeltetése béke-

időben előzetes hadászati, hadműveleti tervek, elgondolások kidolgozásának támo-

gatása, válságidőszakban és konfliktus idején a tervek kidolgozásának, véglegesíté-

sének, parancsok, intézkedések kidolgozásának támogatása. A JOPES több önálló

alkalmazás integrált rendszere, amelyek közé többek között a rendelkezésre álló erő-

forrásokat nyilvántartó (GSORTS); felvonulást, szállítást tervező (JFAST); műszaki

tervező (JEPES), logisztikai elemző és előrejelző (LOGSAFE); vagy egészségügyi

tervező (MEPES) alkalmazások tartoznak. A JOPES rendszer alapvető átalakítására

JOPES 2000 megnevezéssel az ezredforduló táján került sor.

A GCCS rendszer technikai szempontból egy ügyfél-kiszolgáló architektúrájú,

központi adatbázisra épülő rendszer, amelynek kiszolgáló eszközeit kezdetben első-

sorban UNIX-alapú SUN számítógépek, munkaállomásait UNIX-alapú SUN eszkö-

zök, Windows-alapú PC-k és X-terminálok alkották. Az adatbázisok kezelése Oracle

156 Összhaderőnemi hadművelet-tervező és végrehajtó rendszer.

143

adatbáziskezelő rendszer segítségével történt. Az általános célú alkalmazások (szö-

vegszerkesztés, táblázatkezelés, grafikus alkalmazások, levelezés) közé többek kö-

zött az APPLIXware rendszer összetevői tartoztak. Az egyes vezetési pontok helyi

hálózatai közötti összeköttetést és adatcserét egy védett hálózat (SIPRNET) biztosí-

totta. A rendszer folyamatosan továbbfejlesztésre került, összetevői fokozatosan át-

kerültek Windows platformra. Az 1998-ban megjelent változat még az ügyfél-ki-

szolgáló architektúra "nehéz-ügyfél" típusú megoldására épült, míg a 2000 után

megjelent 4.0 változatot már a web-alapú megoldás jellemezte.

A GCSS (Global Combat Support System157

) rendszer az amerikai haderő össz-

haderőnemi logisztikai informatikai rendszere, amely egy integrációs és interopera-

bilitási projekt eredményeként alakult ki a korábbi logisztikai rendszerekből. Ren-

deltetése a logisztikai erőforrások nyilvántartásának, tervezésének és felhasználásá-

nak egységes rendszerben történő támogatása. A GCSS rendszer alapvető összetevői

közé olyan alrendszerek tartoznak, mint az erőforrásokat nyilvántartó JTAV, a szál-

lításokat támogató GTN, az egészségügyi TMIP (Theater Medical Information Prog-

ram), vagy a pénzügyi-költségvetési DFAS (GCSS – Defense Finance and Accoun-

ting System) rendszerek.

A JTAV (Joint Total Asset Visibility158

) rendszer rendeltetése naprakész, pontos

információk nyújtása az egységek, a személyi állomány, a technikai eszközök és az

anyagi készletek helyzetéről (helyéről, mozgásáról), valamint állapotáról. A rendszer

átfogja a beszerzés és javítás, a tárolás és a szállítás teljes folyamatát. A nyilvántar-

táshoz szükséges információk megszerzésének hatékonyságát és gazdaságosságát

támogatja az automatizált (pld. vonalkódokra, rádiófrekvenciás azonosító eszközök-

re, műholdas helymeghatározásra épülő) azonosítási technológiák alkalmazása.

A GTN (Global Transportation Network159

) rendszer az összhaderőnemi szállítási

parancsnokság (USTRANSCOM) informatikai rendszere a "menetközbeni látható-

ság" (In-transit Visibility, ITV) megvalósításának támogatására. Az 1990-es évek

végén rendszeresített rendszer a korábbi haderőnem-, vagy szállítási mód-specifikus

rendszerek átdolgozására és integrálására épült.

A DISN (Defense Information System Network160

) az amerikai haderő informa-

tikai infrastruktúrájának alapvető összetevője, egy világméretű védett hálózat, amely

lehetővé teszi, hogy a harcolók tevékenységük helyétől és körülményeitől függetle-

nül rugalmas, interoperábilis módon cseréljenek információt. A DISN rendszer a ko-

rábbi DCS (Defense Communications System161

) rendszert váltotta fel és három

alapvető összetevőből épül fel. Ezek: a támogató honi bázisok állandó informatikai

infrastruktúrája, a nagytávolságú hálózati infrastruktúra és a műveletek végrehajtá-

sára feladatorientált módon telepített infrastruktúra.

A rendszer információtovábbítási képességeire, szolgáltatásaira különböző kom-

munikációs rendszerek (alrendszerek) épülnek. Ezek közé tartozik a nem minősített,

157 Globális harctámogató (valójában logisztikai támogató) rendszer. 158 Összhaderőnemi teljeskörű erőforrás megjelenítés. 159 Globális szállítási rendszer. 160 Védelmi informatikai hálózat. 161 Védelmi kommunikációs rendszer.

144

de bizalmas információk továbbítását szolgáló Defense Switch Network (DSN), va-

lamint a minősített információkat továbbító Defense Red Switch Network (DRSN),

a hasonló módon elkülönülő IP-alapú útvonalválasztó hálózatok, a Non-Classified

Internet Protocol Router Network (NIPRNET) és a Secret Internet Protocol Router

Network (SIPRNET), a videotelekonferencia-szolgáltatásokat világméretekben biz-

tosító DISN Video Services Global (DVS-G) Network, valamint a felderítési infor-

mációk cseréjét támogató Joint Worldwide Intelligence Communications System

(JWICS).

A szárazföldi haderőnem lényegében egységes informatikai rendszere az ABCS

(Army Battle Command System162

), amely különböző szintű és rendeltetésű infor-

matikai rendszerek integrált rendszere. Alapvető rendeltetése, hogy támogassa a pa-

rancsnokok és törzsek számára a vezetéshez szükséges információkhoz történő hoz-

záférést minden vezetési szinten. A helyzetismeret-információk egy közös adatbázis

(ABCS Common Database, ACDB), illetve annak összetevői segítségével kerülnek

tárolásra, naprakészen tartásra és ezen keresztül férhetőek hozzá.

Az összetett ABCS rendszer különböző alrendszerei folyamatos továbbfejlesztés

alatt állnak, azonban az átfogó struktúra lényegében a kezdetektől változatlan és há-

rom szintre tagolható. A legfelső szintet a hadászati és hadszíntéri vezetést támogató

alrendszer (GCCS-A), a középső szintet a magasabb szintű harcászati vezetést

(ATCCS), míg az alsó szintet a dandár és alacsonyabb szintű vezetést támogató al-

rendszer (FBCB2) alkotja. A középső szint maga is további önálló funkcionális in-

formatikai rendszerekre tagolódik.

XXXX

XXX

XX

X

II

FBCB2

GCCS-A

GCCS-J

MCS

ASAS

AFATDS CSSCS

FAADC2I

ATCCS

MCS

ASAS

AFATDS CSSCS

FAADC2I

MCS

ASAS

AFATDS CSSCS

FAADC2I

3.4.2 ábra: Az ABCS rendszer felépítése, összetevői

A GCCS-A (Global Command and Control System – Army163

) rendszer a száraz-

földi haderő hadászati és hadszíntéri vezetést támogató informatikai rendszere, része

162 Szárazföldi haderő harcvezetési rendszer. 163 Globális vezetési és irányítási rendszer – szárazföldi haderő (korábban Army Global Command and Control Sys-

tem).

145

az ABCS rendszernek, ugyanakkor a szárazföldi összetevője az összhaderőnemi

GCCS rendszernek. Az 1990-es években a szárazföldi haderő még több, önálló ha-

dászati, hadszíntéri informatikai rendszerrel164

rendelkezett, amelyek funkcióinak in-

tegrálása egy egységes rendszerbe a 90-es évek végére történt meg.

A GCCS-A rendszer alapvető rendeltetése a hadászati tervezés támogatása a szá-

razföldi haderő hadműveleti/harcászati erőinek a hadszíntéri parancsnokságokhoz

történő hozzárendelésében, logisztikai támogatásában és telepítésében a nemzeti ka-

tonai vezetés által meghatározott feladatoknak és irányelveknek megfelelően vál-

sághelyzetekben és a katonai műveletek minden fajtájában. A rendszer funkciói kö-

zé tartozik többek az erők helyzetének nyomonkövetése, a befogadó nemzeti támo-

gatás, a civil-katonai kapcsolatok, a hadszíntéri légvédelem. valamint a lélektani

hadviselés támogatása. A rendszer által nyújtott alapvető szolgáltatások: közös hely-

zetismeret-kép kialakítása és rendelkezésre bocsátása; tervezés-támogatási informá-

ciók biztosítása előre tervezett, vagy igény szerinti rendben; az együttműködő had-

műveleti tervezés támogatása; valamint a feladatok végrehajtása, a terv megvalósu-

lása helyzetének rendelkezésre bocsátása.

A GCCS-A rendszer hadtest szintig lemenően kerül telepítésre, ahol kapcsolódik

az ATCCS rendszerrel. Technikai értelemben a GCSS-A korábban UNIX-, ma már

Windows-alapú adatbázis-kiszolgálók, illetve Windows-alapú asztali és hordozható

munkaállomások rendszere, amelynek interoperabilitását az összhaderőnemi GCCS

rendszerrel az architektúrális, infrastruktúrális és technikai azonosság165

támogatja.

Az ATCCS (Army Tactical Command and Control System166

) rendszer öt funk-

cionális (összfegyvernemi, felderítő, tüzér, légvédelmi és logisztikai) informatikai

rendszer167

integrált együttese, amelyek helyzetismeret információkat és döntéstá-

mogatási szolgáltatásokat nyújtanak a hadműveleti, harcászati vezetés számára had-

test szinttől lefelé. Az öt alrendszer közötti információcserét különböző kommuni-

kációs rendszerek biztosítják. A rendszerrel kapcsolatban a későbbiekben Ground

Combat Command and Control168

megnevezéssel is találkozhatunk.

Az MCS (Maneuver Control System169

) rendszer a harcászati szint összfegyver-

nemi informatikai rendszere, amelynek rendeltetése a műveletek tervezésének és irá-

nyításának támogatása. A rendszer a zászlóaljaktól a hadtest szintig biztosítja a kü-

lönböző vezetési funkciókat: a közös helyzetismeret fenntartását (helyzetinformáci-

ók cseréjét), helyzettérképek és jelentések készítését, cseréjét, megjelenítését, tervek

és parancsok készítését, összehangolását és elosztását. A közös helyzetkép egy el-

osztott megvalósítású, csoportosítás szintű adatbázis170

formájában kerül tárolásra.

Az egyes vezetési pontok, illetve a további funkcionális informatikai rendszerek

adatbázisai meghatározott rendben folyamatosan szinkronizálásra kerülnek.

164 AWIS (Army WWMCCS Information System), STACCS (Standard Theatre Army Command and Control Sys-

tem), TACCIMS (Theatre Automated Command and Control Information [Management] System). 165 DoD Joint Technical Architecture, DII Common Operating Environment, Common Hardware Software II. 166 Hadsereg harcászati vezetési és irányítási rendszer. 167 Battlefield Functional Area Command and Control System (BFACS). 168 Szárazföldi harcvezetés és irányítás. 169 Manőver [összfegyvernemi] irányítási rendszer. 170 Force-Level Information database.

146

Az MCS rendszer fejlesztése 1979-ben kezdődött meg. Az első változatok egy

kilenc munkahelyes hálózatot képeztek, amely speciálisan erre a célra tervezett esz-

közökön működött. Az első jelentősebb továbbfejlesztésre az 1980-as évek végén

került sor, az MCS szoftver 10. verziójának kialakításával, amely az ATCCS rend-

szer alrendszereinek kialakításához kapcsolódott. Az MCS rendszer a kilenc munka-

helyes hálózatból egy több mint 70 munkahelyes többszintű hálózattá vált, amelyben

az összeköttetést a SINGCARS és az MSE kommunikációs rendszerek171

biztosítot-

ták.

Az új változat már újabb típusú munkaállomásokra épült, amelyek közé három

típus: egy asztali számítógép kategóriájú hordozható számítógép egység (Transpor-

table Computer Unit, TCU), egy laptop kategóriájú könnyű számítógép egység

(Lightweight Computer Unit, LCU) és egy tenyérszámítógép kategóriájú kézi termi-

nál (Handheld Terminal Unit, HTU) tartozott.

3.4.3 ábra: MCS készülékek

Az egyes munkaállomásokhoz térképek és oleáták készítésére nagyméretű nyomta-

tó/rajzgép, nagyképernyős monitorok és harcászati lapolvasó-egységek tartoztak. A

rendszer központi adatfeldolgozó egységei egy standard integrált vezetési pont rend-

szer konténereiben kerültek elhelyezésre és szállításra, amely megfelelő szintű kör-

nyezeti védelmet biztosít számukra.

Az MCS rendszer napjainkban is folyamatos továbbfejlesztés alatt áll. A Block

III. változathoz a MCS szoftver 12. verziója tartozott (a változat megnevezése egy

kísérleti program következtében MCS/Phoenix volt). A Block V. fejlesztése 2003-

ban kezdődött meg, amelynek során megtörtént az áttérés a HP UNIX-alapú MCS

munkaállomásokról a Windows-alapú laptopokra.

Az ASAS (All-Source Analysis System172

) rendszer az ABCS rendszer felderítési

és elektronikai hadviselési informatikai alrendszere, egy harcászati szinten telepíthe-

tő, terepi kivitelű rendszer, amely zászlóaljtól a hadtest feletti szintig támogatja a

felderítési és elektronikai hadviselési feladatok megvalósítását. Az ASAS alapvető

171 Single-Channel Ground and Airborne Radio System (egycsatornás földi és légitelepítésű rádiórendszer), Mobile

Subscriber Element (mobil előfizetői elem). 172 Összadatforrású elemző rendszer.

147

rendeltetése, hogy biztosítsa a nagytömegű felderítési információk fogadását, össze-

gyűjtését, tárolását, elemzését, szintetizálását (fúzióját), elosztását, illetve a vezetési

folyamatokhoz szükséges formában történő előállítását és rendelkezésre bocsátását.

A rendszer fejlesztése az 1980-as évek első felében kezdődött, megvalósítását három

egymást követő változatban (Block I., II. és III.) tervezték. A 2000 környékére ter-

vezett Block III. célrendszer eredetileg tervezett formájában nem valósult meg.

Az ASAS Block I. összetevői a felderítő értékelő szervezetek173

, valamint a fel-

derítő törzsek tevékenységét támogatták. A rendszer tizennégy munkaállomást és

két-két központi egységet foglalt magában. A munkaállomások három különböző tí-

pusba tartoztak: hat összadatforrású munkaállomás (ASW), hat adott forráshoz tar-

tozó munkaállomás (SSW) és két távoli munkaállomás (RWS). A rendszer nagybani

felépítését a következő ábra szemlélteti.

3.4.4 ábra: Az ASAS Block I. felépítése, összetevői174

Az összadatforrású (All-Source) munkaállomás alapvető rendeltetése a különböző

forrásokból származó felderítési információk szintetizálásának, fúziójának támoga-

tása. Az aktuális felderítési információk egy közös relációs adatbázisban kerülnek

tárolásra, amelyeket számos formatizált üzenet automatikusan módosít. Az adatbázis

adatai a munkaállomáson grafikus módon megjeleníthetőek, a bekövetkező módosí-

tások automatikusan továbbíthatóak más ASAS munkaállomásokhoz (akár más

szervezetekhez is), illetve megfelelő feltételek bekövetkezése esetén riasztások, érte-

sítések generálhatóak. Alkalmazásai közé az összadatforrású elemzést, a felderítési

dokumentum-kezelést, az üzenetvéglegesítést, a helyzetértékelést, valamint a célada-

tok meghatározását támogató alkalmazások tartoznak.

Az adott forráshoz tartozó (Single Source) munkaállomás egyetlen információ-

szerzési eljárás (pld. rádióelektronikai, kommunikációs, elektronikai, vagy képfelde-

rítés) információinak elemzését és az információszerzés technikai irányítását támo-

gatja. Alkalmazásai elsősorban a felderítési adatok elemzését és az üzenetkezelést

173 Analysis and Control Element, ACE (elemző és irányító elem). 174 Forrás: FM 34-25-3, All-Source Analysis System and the Analysis and Control Element. [3-1 fig.]

148

támogatják. A távoli munkaállomás a nem felderítő értékelő szervezethez tartozó al-

kalmazók, mindenekelőtt a felderítő (G2/S2) törzsek számára biztosítja az ASAS

rendszer információihoz, szolgáltatásaihoz történő hozzáférést, de lehetővé teszi más

kapcsolódó ABCS adatbázisok adatainak elérését is.

Az ASAS Block I. rendszer központi elemeit a konténerekbe telepített két kom-

munikációs központkészlet és két adatfeldolgozó egység alkotja.175

Az előbbi ren-

deltetése az ASAS rendszer illesztése a különböző kommunikációs lehetőségekhez,

az utóbbi pedig lényegében egy központi kiszolgáló egység, amely a közös adatbá-

zist és a munkaállomásokon futó alkalmazásokat tartalmazza. A komolyabb számí-

tásokat végző ASW munkaállomások hordozható, terepi kivitelű duál-monitoros

DEC Alpha RISC processzoros eszközök voltak DEC Open VMS operációs rend-

szerrel és Oracle adatbáziskezelővel. A többi munkaállomás (SSW, RWS) az ABCS

rendszer közös eszközkészletébe (CHS) tartozó hordozható, terepi kivitelű UNIX-

alapú SUN SPARC eszköz volt.

Az ASAS Block I. tizenegy szervezetnél és egy kiképző központban került tele-

pítésre. A rendszerrel fel nem szervezetek számára került kialakításra az ASAS Ex-

tended alkalmazás-készlet, amely a Block I. eszközeivel funkcionálisan egyező, de

nem speciális kivitelű, kereskedelmi forgalomban kapható hardver eszközökön biz-

tosította az ASAS funkcionalitást. Az összetevők között megjelentek a Block II. pro-

totípus alkalmazásai is. A kommunikációs kapcsolatot egy moduláris, szállítható fel-

dolgozó-kapcsoló egység176

biztosította, az adatfeldolgozó egység szerepét pedig át-

vették a munkaállomások. A rendszer általában három, vagy több összadatforrású,

kettő, vagy több adott forráshoz tartozó és két távoli munkaállomás és két kommu-

nikációs egység tartozott. Az ASAS Extended végül több mint húsz helyen került te-

lepítésre.

Az ASAS Block II. változat az 1990-es évek második felében került telepítésre.

Az előző változat funkciói kiegészültek más kapcsolódó adatbázisok kezelésének le-

hetőségével, másodlagos képfeldolgozási szolgáltatásokkal, egy összhaderőnemi fel-

derítő dokumentumkezelő alkalmazáscsomaggal, illetve az összhaderőnemi felderítő

informatikai rendszerrel fennálló interoperabilitás elősegítésére .177

A Block II. rend-

szer 8-24 átkonfigurálható összadatforrású, vagy adott forráshoz tartozó munkaál-

lomást, egy CCS, vagy CAMPS típusú kommunikációs egységet és két távoli mun-

kaállomást tartalmaz. Technikai alapját UNIX-alapú CHS II. típusú munkaállomá-

sok képezik.

Az ASAS rendszer által nyújtott szolgáltatások kiterjesztését szolgálja az ASAS

Light változat, amely lényegében a távoli munkaállomás funkcióinak megvalósítása

egy terepi kivitelű laptopon és rendeltetése az ASAS funkciók hozzáférhetővé tétele

a zászlóalj szinten. Az ASAS Light kifejlesztéséhez kapcsolódott az annak alapjául

szolgáló ATLAS178

hardver/szoftver infrastruktúra kialakítása, amelynek első válto-

175 Communications Control Set (CCS), Data Processing Set (DPS). 176 Compartmented ASAS Message Processing System, CAMPS (egységekre tagolt ASAS üzenetkezelő rendszer). 177 'Military Intelligence Integrated Database System (MIDS)' adatbázis, 'Joint Collection Management Tools' al-

kalmazáscsomag, 'Joint Worldwide Intelligence System (JWICS)' összhaderőnemi informatikai rendszer, 'Joint

Deployable Intelligence Support System' (JDISS) alkalmazások. 178 Army Tactical Light Analysis System (szárazföldi haderő könnyű elemző/értékelő rendszer).

149

zata Pentium laptopokon, Windows NT alapon biztosított alapvető szolgáltatásokat

és képezte alapját különböző feladatorientált (pld felderítési ellentevékenységet,

vagy emberi erővel folytatott felderítést támogató) alkalmazásoknak.

Az AFATDS (Advanced Field Artillery Tactical Data Systems179

) rendszer egy

harcászati szintű automatizált tűztámogató rendszer, amelynek rendeltetése a száraz-

földi, légi és haditengerészeti telepítésű közvetett irányzású tűzeszközök alkalmazá-

sának koordinálása. A rendszer előzményei közé a TACFIRE és az IFSAS rendsze-

rek180

tartoztak. Az ADATDS teljes mértékben automatizált támogatást nyújt a tűz

tervezéséhez, koordinálásához, irányításához és kiváltásához. Képes az aknavetők,

tábori tüzér lövegek, rakéták, a közvetlen légitámogatás, a harci helikopterek és a

hajófedélzeti tűztámogató rendszerek tevékenységének kezelésére.

Az AFATDS rendszer munkaállomásai181

eredetileg HP RISC processzoros tere-

pi kivitelű szállítható számítógépek voltak nagyfelbontású színes monitorral, 2 GB

merevlemezzel, CD-ROM és magneto-optikai meghajtóval, valamint két hálózati

kártyával. A távolsági harcászati rádiókapcsolatokat egy harcászati kommunikációs

interfész modul biztosította. Az ADATDS munkaállomások kisebb helyi hálózatok-

ba kötve a tüzérosztályok vezetési pontján, a magasabb vezetési szintek tűztámogató

elemeiben és vezetési pontjain működnek és kölcsönösen információt cserélnek egy-

mással, az ATCCS rendszer más alrendszereivel, valamint számos más informatikai

rendszerrel..

3.4.5 ábra: AFATDS helyzetmegjelenítés

Az AFATDS rendszer alapvető feladatai közé a helyzet nyilvántartása, a parancsnok

tűztámogatással kapcsolatos követelményeinek kezelése, a célok kiválasztása és pri-

179 Továbbfejlesztett tábori tüzér harcászati adatrendszer. 180 Tactical Fire Direction System (harcászati tűzvezető rendszer) és Initial Fire Support Automated System (kezdeti

tűztámogató automatizált rendszer). 181 Fire Support Control Terminal, FSCT (tűztámogatás irányító terminál).

150

oritásuk meghatározása, tűzzel való pusztításuk lehetőségének és lehetséges eszkö-

zeinek meghatározása, végül a tűzfeladatok meghatározása. A helyzet nyilvántartása

magában foglalja a saját tűzeszközök és lehetőségeik, a szembenálló fél pusztítandó

objektumai, a tűztámogatási koordinációs rendszabályok, és a harcmező más lénye-

ges objektumai, szabályozó elemei információinak nyilvántartását és megjelenítését.

A helyzet megjelenítését a következő ábra szemlélteti.

Az AFATDS rendszer lehetővé teszi, hogy a célobjektumokról különböző forrá-

sokból beérkező adatokra a parancsnok meghatározza a tűzzel pusztításhoz szüksé-

ges (a helyzetadatok pontosságára, illetve időszerűségére vonatkozó) kritériumokat.

Ezt követően a kritériumoknak megfelelő célobjektumok esetében mód van súlyokat

rendelni a különböző célkiválasztási szempontokhoz, majd pusztítási követelménye-

ket meghatározni az elsőrendű fontosságú céltípusokhoz. Mindennek eredményeként

valamennyi potenciális célobjektumhoz kiszámításra kerül a tűzfeladat súlyozott

minősítése.

3.4.6 ábra: AFATDS tűztervezési képernyők

A kiválasztott és súlyozott értékkel minősített célobjektumok pusztításához az

AFATDS rendszer különböző szempontok figyelembevételével támogatja a legmeg-

felelőbb pusztítóeszköz és mód kiválasztását, a végrehajtandó tűzfeladatok meghatá-

rozását és továbbítását. Mindezeken kívül mód van a kívánt feladathoz szükséges lő-

szermennyiség meghatározására, a rendelkezésre álló logisztikai erőforrások (lőszer,

üzemanyag, stb.) nyilvántartására is.

Az AFATDS rendszer munkaállomásai egymással és más együttműködő rend-

szerekkel (köztük más tagállamok tüzérségi informatikai rendszereivel, mint a brit

BATES, a német ADLER, vagy a francia ATLAS rendszerekkel) bitorientált harcá-

szati adatkapcsolatok, valamint karakteres formatizált üzenetek segítségével cserél-

nek információt.

A FAADC2I (Forward Area Air Defense Command, Control and Intelligence

System182

) rendszer a szárazföldi haderőnem légvédelmi informatikai rendszere,

amelynek kialakítása különböző összetevők megvalósítása révén fokozatosan történt

182 Harctéri légvédelmi vezetési, irányítási és felderítő rendszer.

151

meg. Az első összetevők közé tartozott a légvédelmi rendszerintegrátor (Air Defense

Systems Integrator, ADSI), valamint a légvédelmi és rakétavédelmi munkaállomás

(Air and Missile Defense Workstation, AMDWS). Az előbbi a magasabb (pld. lég-

védelmi dandár) vezetési szinteken, az utóbbi pedig üteg szintig került alkalmazásra.

A légvédelmi informatikai rendszer utolsó, legteljesebb változatának megnevezése

AMDPCS (Air and Missile Defense Planning and Control System183

), amely egysé-

ges rendszerbe integrálja a légvédelmi és rakétavédelmi rendszer összes érzékelő-,

fegyver- és vezetési rendszerét.

A CSSCS (Combat Service Support Control System184

) rendszer az ATCCS

rendszer logisztikai alrendszere, amelynek alapvető rendeltetése naprakész adatok

szolgáltatása a parancsok számára a logisztikai helyzetről. A rendszer biztosítja a pa-

rancsnok által lényegesnek ítélt logisztikai erőforrások185

helyzetének nyilvántartá-

sát, megjelenítését. A CSSCS rendszer esetében ezek közé tartoznak pld. az élelmi-

szer és víz, ruházat, üzemanyag, lőszer, gépjármű, fegyverzet, valamint a személyi

erőforrások. Ezek a fejlesztés során a technikai kiszolgálásra, szállításra és egész-

ségügyi ellátásra vonatkozó információkkal bővülnek ki.

A CSSCS rendszer adatbázisának adatai származhatnak manuális adatbevitelből,

de az alapvető forrást más informatikai rendszerek képezik. Ezek közé tartozik az

FBCB2, amely a század és alacsonyabb szintű szervezetek adatait szolgáltatja szab-

ványos formatizált üzenetek segítségével. Logisztikai erőforrásokra vonatkozó ada-

tok érkeznek az ATCCS más funkcionális alrendszereiből is. Végül az egyik legfon-

tosabb adatforrás a STAMIS logisztikai rendszer-együttes.

A STAMIS (Standard Army Management Information Systems186

) logisztikai in-

formatikai rendszerek együttese, amelyek a logisztikai erőforrások részletes kezelé-

sét szolgálják, eredményeik elsősorban a logisztikai szakemberek számára nyújtanak

támogatást. Az összetevők közé többek között a következő rendszerek tartoztak: az

egység szintű logisztikai rendszer (Unit Level Logistics System–Ground, ULLS-G),

az ellátás-támogató rendszer (Standard Army Retail Supply System, SARSS), a ha-

ditechnikai rendszer (Standard Army Maintenance System, SAMS), vagy a szállítás-

támogató rendszer továbbfejlesztett változata (Department of Army Movement Ma-

nagement System-Redesigned, DAMMS-R). A STAMIS rendszert a 2000-es évek

elején fokozatosan váltja fel az integrált GCSS-A rendszer.

A CSSCS rendszer fejlesztése, az ATCCS rendszer részeként,1991-ben kezdő-

dött. Az első változat UNIX munkaállomásokra készült, majd a technikai alapot már

a SUN/Solaris-alapú CHS II. eszközök képezték. 1997-ben kezdődött meg az áttérés

a web-technológiára, amely lehetővé tette az alkalmazást bármely UNIX munkaál-

lomáson, PC, vagy Macintosh számítógépen.

A szárazföldi haderőnemnél a harcászati szintű logisztikai informatikai rendsze-

rek következő generációját a BCS3 (Battle Command Sustainment Support Sys-

183 Légvédelmi és rakétavédelmi tervező és irányító rendszer. 184 Harci kiszolgáló támogató [logisztikai] irányító rendszer. 185 Commander's Tracked Item List, CTIL (a parancsnok által követésre kijelölt elemek). 186 Szabványos szárazföldi haderőnemi vezetési informatikai rendszerek.

152

tem187

) képezi, amely az informatika legújabb szolgáltatásaira, kereskedelmi forga-

lomban kapható termékekre építve, integrált formában biztosítja a logisztikai erőfor-

rások kezelésével és a logisztikai folyamatok tervezésével, szervezésével és irányítá-

sával kapcsolatos valamennyi funkciót.

Az FBCB2 (Force XXI Battle Command Brigade and Below188

) rendszer a szá-

razföldi haderőnem legalsó vezetési szintjeinek informatikai rendszere, amely a

fegyverrendszerekre, harcjárművekre telepített és a harcjárműről szállt katonákat tá-

mogató eszközökre épül. A beépített/felerősített jellegéből következően az eszköz

megnevezése Appliqué189

lett. A rendszer alapvető funkciói közé a közös helyzetis-

meret kezelése, a harcfeladatok irányítása (üzenetek, parancsok, jelentések készítése

és továbbítása), tűztervezés támogatása, információcsere az ATCCS rendszer funk-

cionális alrendszereivel, valamint a harctéri kommunikáció támogatása. Emellett az

Appliqué szoftver együttműködött a platformot képező haditechnikai eszköz megfe-

lelő alrendszereivel.

Az 1990-es évek közepén megindult fejlesztés első változatának eredménye négy

eszköztípus lett: egy kereskedelmi forgalomban kapható kivitelű (Compaq note-

book) változat, egy terepi kivitelű (CHS LCU) készülék, egy katonai kivitelű válto-

zat, valamint a harcjárműről szállt katona számára kialakított egység (Dismounted

Soldier System Unit). Az Appliqué eszközök mindegyike Intel 486 processzoros

PC-alapú eszköz volt, 16 MB RAM-mal, típustól függően 170 MB-1 GB háttértárral

és 7"-10" monitorral.

3.4.7 ábra: FBCB2 munkaállomás

Az ABCS rendszert az előzőekben ismertetett informatikai rendszerek mellett to-

vábbi alrendszerek támogatják, egészítik ki. A helikopterre telepített A2C2S (Army

Airborne Command and Control System) rendszer a szárazföldi haderő légivezetési

képességét támogatja. A DTSS (Digital Topographic Support System) egy térképé-

szeti informatikai rendszer, amely digitális térképészeti termékeket és katonaföldraj-

187 Harcászati vezetés fenntartás támogató rendszer. 188 21. századi harcvezetés dandár és alacsonyabb szinten. 189 Rátétes, applikált.

153

zi értékeléseket biztosít a parancsnokok és törzsek számára a harcmező vizualizálás-

hoz. Adatai integráns részét képezik a haderőnemi adatbázisnak. A rendszer emellett

biztosítja a nemzeti térképészeti szervezettől, valamint a különböző felderítő rend-

szerekből származó speciális adatok rendelkezésre bocsátását is. Az IMETS (Integ-

rated Meteorological System) meteorológiai informatikai rendszer rendeltetése me-

teorológiai megfigyelési adatok, előrejelzések, valamint környezeti és meteorológiai

hatáselemzési szolgáltatások biztosítása. Az ISYSCON (Integrated Systems Cont-

rol) rendszer a vezetési, híradó és informatikai rendszerek felügyeletét és menedzse-

lését (ezen belül a hálózattervezést és kiépítést, frekvenciaelosztást, informatikai há-

lózat-menedzsmentet, illetve a kommunikációs védelmet) támogatja.

A légierő haderőnem informatikai rendszerei alapvetően a szárazföldi haderő-

nem informatikai rendszereihez hasonlóan fejlődtek. Kezdetben az egyes szakterüle-

tek és vezetési szintek gyártóspecifikus rendszerei jelentek meg, majd megjelent az

egyes rendszerek interoperabilitásának és integrációjának igénye. Mindez összekap-

csolódott az informatika eszközrendszere által nyújtott lehetőségek bővülésével, a

kereskedelmi forgalomban kapható eszközök alkalmazására történő áttérés tendenci-

ájával. A következőkben a légierő informatikai rendszerei közül mindenekelőtt a

TBMCS rendszer és összetevői kerülnek bemutatásra.

A TBMCS (Theatre Battle Management Core Systems190

) a légierő korábbi

gyártóspecifikus rendszereit (CTAPS, WCCS, CIS, C2IPS) integráló, majd fokoza-

tosan felváltó informatikai rendszer. A rendszer rendeltetése a felderítési adatok

gyűjtése és feldolgozása, a légi műveletek tervezése, a műveleti parancs (ATO) lét-

rehozása és elosztása, egység-szintű feladatütemezés, valamint az ATO végrehajtá-

sának figyelemmel kísérése.

egységszintű

alkalmazások

WCCS

CIS

CISADS

CTAPS

APSCAFMS

JMPPC2IPS

Joint HQ

AOC

WOC

összhaderőnemi

vezetés

légierő

vezetés

re. e. (wing)

vezetés

egységszintű

vezetés

3.4.8 ábra: A TBMCS rendszer felépítése

190 Hadszíntéri harcvezetési alaprendszerek.

154

A TBMCS rendszer fejlesztése az 1990-es évek közepén kezdődött, majd a folyama-

tosan bővülő lehetőségek és változó követelmények, illetve a fejlesztés nehézségei

következtében többször is újratervezésre került. Az első összetevők telepítése így

2001-ben kezdődött meg.

A TBMCS rendszer alkalmazásai közé többek között a következők tartoznak:

összhaderőnemi védelmi tervező (Joint Defensive Planner), hadszíntéri légi hadmű-

velet tervező (Theater Air Planner), légtér-menedzsment (Airspace Deconfliction),

cél- és fegyverzet kiválasztás (Targeting and Weaponeering Module), felderítési

adatkezelés (Intelligence Data Management), végrehajtás támogató (Execution Ma-

nagement) alkalmazások.

3.4.9 ábra: TBMCS alkalmazások

A CTAPS (Contingency Theater Automated Processing System191

) egy csopor-

tosítás-szintű tervező rendszer, amely a TBMCS előzményeit képezte. A rendszer

fejlesztése 1987-ben indult, majd közel tíz év múlva, az 5.2 verziót követően kap-

csolódott össze a TBMCS programmal. A CTAPS lényegét tekintve egy szabványos

hardver és szoftver elemekre, prototípus-alapú, evolúciós fejlesztési stratégiára épü-

lő alaprendszer, amely lehetővé teszi különböző feladatorientált alkalmazások integ-

rálását. Alkalmazásai között már megtalálható volt a TBMCS rendszer számos ké-

sőbbi alkalmazása is.

A WCCS (Wing Command and Control System192

) a légierő repülőezred szintű

végrehajtás-támogató informatikai rendszere, amelynek rendeltetése az egység-szin-

tű parancsnokok és törzsek tevékenységének támogatása a rendelkezésre álló erőfor-

rásokra és alkalmazásukra vonatkozó információk biztosításával. A WCCS rendszer

biztosítja az információáramlást a repülőezred hadműveleti központ és az ezred to-

vábbi vezetési pontjai és összetevői között egy egység szintű hálózat segítségével. A

rendszer Oracle adatbáziskezelő rendszert alkalmazó, UNIX-alapú SUN Sparc ki-

szolgáló eszközökön működik, X-terminál munkaállomásokkal.

A CIS (Combat Intelligence System193

) a légierő hadszíntéri felderítő informati-

kai rendszere, amely a korábbi hasonló rendszerek funkcióit integrálva biztosítja a

különböző forrásokból beérkező felderítési adatok fogadását, összevetését, elemzé-

191 Előzetes hadszíntéri automatizált feldolgozó rendszer. 192 Repülőezred (wing) vezetési és irányítási rendszer. 193 Harcfelderítő rendszer.

155

sét és értékelését, feldolgozását, tárolását és elosztását. A rendszer a hadszíntéri had-

erőnemi hadműveleti, valamint az egység szintű vezetési pontokon194

működik, ere-

detileg Sybase adatbáziskezelő rendszert alkalmazó UNIX-alapú SUN SPARC

munkaállomásokra készült.

A C2IPS (Command and Control Information Processing System195

) a légierő lé-

giszállítási, légi utántöltési műveleteinek tervezését, szervezését és végrehajtását tá-

mogató funkcionális informatikai rendszer. A rendszer összetevői a végrehajtási

szintet képező légibázisoktól a hadszíntéri hadműveleti központokon keresztül a

légiszállítási parancsnokságig biztosítják a naprakész információkat a légiszállítást,

légi utántöltést igénybevévő parancsnokok számára. A C2IPS rendszer információ-

kat szolgáltat a GTN összhaderőnemi szállítási informatikai rendszer számára és

együttműködik számos más (légibázis működéstámogató, meteorológiai, vagy szál-

lítási) korábbi és jelenlegi informatikai rendszerrel.

A GCCS-AF (Global Command and Control System – Air Force196

) rendszer a

légierő kialakítás alatt lévő hadászati és hadszíntéri vezetést támogató informatikai

rendszere, az összhaderőnemi GCCS rendszer légierő összetevője. A GCCS-AF

architektúrálisan egy korszerű web-alapú, többrétegű, szolgáltatás-orientált informa-

tikai rendszer, amely egy portál infrastruktúrán keresztül teszi hozzáférhetővé a

szolgáltatásokká alakított korábbi funkcionális alrendszereket, alkalmazásokat. A

megvalósítás első fázisában a közös szolgáltatások és az integált adatelérés jelent

meg, a későbbiekben ezeket fogják követni a légierő saját funkcionális alkalmazásai.

A haditengerészeti haderőnem informatikai rendszerei az 1980-as évek végén

jelentek meg és azóta több fejlesztési fejlesztési fázison estek át. A haderőnem jel-

legzetessége, hogy informatikai rendszere két különböző típusú összetevőből, parti

(ashore) és hajófedélzeti (afloat) rendszerekből épül fel. A információtechnológiai

jellegű fejlődés ennél a haderőnemnél is a másik két haderőnemhez hasonlóan ala-

kult.

A JOTS (Joint Operational Tactical Software197

) egy a 80-as évek végén és a 90-

es évek elején kialakított és telepített, elsősorban hajófedélzeti informatikai rendszer

volt, amely telepítésre került több haditengerészeti vezetési központban is. Különbö-

ző változatai több mint 200 hajóegységen, számos parti haditengerészeti felderítő

központban, a Parti Őrség hajóin, szövetséges hadihajókon és központokban kerül-

tek telepítésre. A különböző rendszerek telepítésének eredményeként megnöveked-

tek az átfedések a szoftver összetevőkben és a funkciókban, ami megnövekedett fej-

lesztési, karbantartási és kiképzési költségekhez vezetett. Emellett a rendszerek nem

voltak egymással interoperábilisak és sokszor ellentmondó információkat szolgáltat-

tak.

194 Air Operations Center (AOC), Air Support Operations Center (ASOC), Control and Reporting Center (CRC),

Wing Command Center (WCC). 195 Vezetési és irányítási információfeldolgozó rendszer. 196 Globális vezetési és irányítási rendszer – légierő. 197 Összhaderőnemi hadművelet harcászati szoftver[rendszer].

156

Az előbbi problémák kiküszöbölésére megkezdődött a hajófedélzeti rendszerek

közös összetevőinek összevonása, amelynek eredményeként kialakult egy közös

szoftver alap, amely a parti rendszerekre is kiterjedt, így mindkét alkalmazói kör

számára elősegítette az interoperabilitást. A Unified Build (UB) elnevezésű szoftver

környezet fejlesztőeszközök, dokumentáció és szoftver modulok összessége volt,

nem egy telepíthető rendszer, hanem a fejlesztők által használható alap egy alkalma-

zói rendszer kialakításához. Alapvető elemeit a JOTS rendszer főbb funkcióit nagy-

részt kormányzati megrendelésre készült szoftver (GOTS) termékek formájában

megvalósított összetevők alkották. Erre az alapra épültek a következő változatot ké-

pező NTSC-A és NCSS-A, valamint az ezeket támogató további informatikai rend-

szerek.

Az NTSC-A (Navy Tactical Command System – Afloat198

) egy a hajóegségeken

települt haditengerészeti parancsnokok tevékenységét támogató vezetési (C2) rend-

szer, amely az UB-ra építve integrált olyan korábban önálló rendszereket, mint:

track management, adatbázisok kezelése, helyzetmegjelenítés, képfeldolgozás, va-

lamint különböző döntéstámogató alkalmazások. Ezek közé tartozott az adatbázis-

lekérdezéseket és bizonyos üzenetkezelési funkciókat biztosító, Sybase-alapú NIPS

(NTSC-A Intelligence Processing System) felderítő informatikai alrendszer; a hajó-

fedélzeti parancsnokok számára helyzetinformációkat biztosító, helyi hálózatra épü-

lő TIMS (Tactical Information Management System) rendszer; a vezetési és törzs-

munkát segítő döntéstámogató alkalmazások (műhold veszélyeztetettségi, rádióhul-

lám terjedési, legrövidebb megközelítési számítások), vagy az oceanográfiai, időjá-

rási és környezeti adatokat kezelő NITES (NTSC-A Integrated Tactical Environ-

ment Subsystem).

Az NCSS-A (Navy Command and Control System – Ashore199

) rendszer – ko-

rábbi megnevezéssel OSS (Operations Support System200

) – a parti haditengerészeti

felderítő központok tevékenységét támogató rendszer, amely az UB-ra és Oracle

adatbáziskezelő rendszerre építve alapvetően adatbázis-lekérdezéseket, hajók hely-

zetére (mozgására és állapotára) vonatkozó üzenetek feldolgozását, valamint az elöl-

járó parancsnokoknak szóló napi tájékoztatók támogatását biztosította.

Az NTCSS (Naval Tactical Command Support System201

) három korábbi támo-

gató informatikai rendszer funkcióit egyesítő, a közös szoftver és hardver alapra

épülő rendszer volt, amely az NTSC-A rendszer kiegészítő adatokkal történő ellátá-

sát szolgálta. Az integráció alapját képező rendszerek közé a SNAP hajófedélzeti,

pénzügyi és számviteli (nyilvántartási) rendszer, az MRMS hajófedélzeti technikai

karbantartási feladatok tervezését és megvalósítását támogató rendszer, valamint a

NALCMIS hajófedélzeti, haditengerészeti repülőgép-karbantartási feladatok terve-

zését és megvalósítását támogató rendszer tartozott.202

198 Haditengerészeti harcászati vezetési rendszer – hajófedélzeti. 199 Haditengerészeti vezetési és irányítási rendszer – parti. 200 Hadműveleti Támogató Rendszer. 201 Haditengerészeti Harcászati Vezetéstámogató Rendszer. 202 Shipboard Non-tactical ADP program; Maintenance Resource Management System; Naval Aviation Logistics

Command Management Information System.

157

A JMCIS (Joint Maritime Command Information System203

) rendszer az evolú-

ciós továbbfejlesztés eredményeként az 1990-es évek első felében lépett az NCCS-A

(OSS) és NTCS-A rendszerek helyébe. Az öbölkonfliktus során világossá vált, hogy

a meglévő informatikai rendszerek részben elavultak, üzemeltetésük egyre több erő-

forrást igényelt. Emellett mivel ezek a rendszerek gyártóspecifikus hardverre, operá-

ciós rendszerekre épültek, a rendszerek közötti adatcsere bonyolult, nehézkes volt,

többnyire egyedi interoperabilitási megoldásokat igényelt. Mindez szüségessé tette

egy közös működtetési környezetre (COE) épülő új rendszer létrehozását. A korábbi

informatikai rendszerek funkciói a JMCIS rendszer Ashore, Afloat és Tactical/Mo-

bile változataiban kerültek megvalósításra.

A JMCIS első változatai még teljes egészében a haditengerészet meglévő UNIX-

alapú eszközeire (Sun 4, Hewlett Packard 700) épültek. Az utolsó változatban aztán

már megkezdődött a PC-alapú munkaállomások alkalmazása. A JMCIS-98 rendszer

az összhaderőnemi interoperabilitási követelmények teljesítése érdekében a haditen-

gerészeti közös működtetési környezetről áttért az összhaderőnemi közös működte-

tési környezetre és ezzel egyben a rendszer új nevet is kapott.

A JMCIS-t felváltó GCCS-M (Global Command and Control System – Mari-

time204

) rendszer fejlesztése 1998 nyarán gyorsult fel, a telepítés pedig 2001-ben

kezdődött meg.

3.4.10 ábra: GCCS-M helyszínek

A rendszer rendeltetése a haditengerészeti erők harci képességeinek növelése és a

döntéshozatali folyamat támogatása az aktuális helyzetre vonatkozó információk

megszerzésével, feldolgozásával és rendelkezésre bocsátásával a haditengerészeti

feladatok teljes körében (hadászati elrettentés, hajózás felügyelete, erők telepítése,

stb.).

203 Összhaderőnemi haditengerészeti vezetési információs rendszer. 204 Globális vezetési és irányítási rendszer – Haditengerészet.

158

A GCCS-M rendszer a JMCIS-hez hasonlóan három alapvető és egy kiegészítő

alrendszer-típusra épül (Ashore, Afloat, Tactical/Mobile, illetve Multilevel Securi-

ty). 2001 végére a parti változat mintegy 80 helyen (haditengerészeti vezérkar, öt

flottaparancsnokság, haditengerészeti támaszpontok, NATO és szövetséges helyszí-

nek, stb.), a hajófedélzeti több mint 300 hajóegységen és tengeralattjárón, a harcá-

szati/mobil változat pedig közel negyven helyszínen került telepítésre és a rendszer

építése azóta is folyamatos.

A GCCS-M számos összhaderőnemi alkalmazást foglal magában, köztük a kato-

nai felderítési adatbázist, az összhaderőnemi üzenetkezelő rendszert, az összhaderő-

nemi meteorológiai rendszert, az összhaderőnemi térképészeti készletet, a légierő

hadszíntéri harcvezetési alaprendszerét, valamint a hadszíntéri ballisztikus rakéta

előrejelző rendszert.205

A GCCS-M rendszer a korábbi rendszerekhez hasonlóan kezdetben nagyteljesít-

ményű UNIX kiszolgálókra és munkaállomásokra épült, azonban ezeket folyamato-

san felváltották a PC és Windows NT alapú eszközök, majd megkezdődött az áttérés

a web-alapú, JAVA nyelvre épített alkalmazásokra.

3.4.2 Informatikai rendszerek a brit hadseregben

A brit hadsereg informatikai rendszerei közül részletesen az ACE Gyorsreagálású

hadtest informatikai rendszereit mutatjuk be, amely méretét és funkcióit tekintve a

legösszetettebb. Emellett a brit hadseregben számos más informatikai rendszer is lé-

tezik, vagy van kifejlesztés alatt. Ezek közé tartozik többek között a légierő informa-

tikai rendszere (RAF Command, Control and Information System), a haditengeré-

szet rendszerei (RN Command Support System, Fleet Operational Command Sys-

tem), a JCS (Log) logisztikai rendszer, vagy a nukleáris baleseti informatikai rend-

szer (Nuclear Accident Response Information System).

Az ACE Gyorsreagálású hadtest átmeneti informatikai rendszere (Interim

ACE Rapid Reaction Corps Information System, IARCCIS) az ARRC parancsnok-

ságának tevékenységét támogatja laktanyai elhelyezésben és a terepen egyaránt.206

A

rendszer kialakítására a boszniai válságkezelésre történő felkészülés során került sor

1992-95 között. Az IARCCIS rendszer a kereskedelmi forgalomban kapható általá-

nos célú alkalmazásokat egyesítette speciális katonai igényeket kielégítő feladatori-

entált alkalmazásokkal.

A rendszer EDS Defense Ltd. cég által kialakított infrastruktúrája helyi és nagy-

távolságú hálózatokat, terepi kivitelű munkaállomásokat és általános célú alkalma-

zásokat foglal magában. Az első változatban a munkaállomásokat optikai kábeles

helyi hálózatok kapcsolták rendszerbe, a vezetési pontok közötti összeköttetést pedig

X.25 alapú nagytávolságú hálózat (pld. PTARMIGAN) kötötte össze. Az IARCCIS

munkaállomásai DOS, Windows 3.11 alapú PC-k, kiszolgáló eszközei SUN/Solaris,

vagy szintén PC alapú gépek voltak. A rendszer Microsoft Office alkalmazásokat és

205 GMIDB (General Military Intelligence Data Base), JMHS (Joint Message Handling System), JMS (Joint Meteo-

rology Segment), JMTK (Joint Mapping Tool Kit), TBMCS (Theatre Battle Management Core System), TBM-

WD (Theater Ballistic Missile Warning & Display). 206 Jane's C4I Systems, 2002-2003. [39-40.o.]

159

Oracle adatbáziskezelő rendszert tartalmazott, a Boszniában alkalmazott Microsoft

Exchange által támogatott levelezés mellett X.400 alapú üzenetkezelést is biztosí-

tott. Az 1999 elején megjelent továbbfejlesztett IARCCIS rendszerben a UNIX ki-

szolgálókat Windows NT kiszolgálók váltották fel.

3.4.11 ábra: Munka IARCCIS munkaállomásokon

Az IARCCIS rendszer a sikeres alkalmazást követően a brit hadseregben is rendsze-

resítésre került Hadsereg Harcászati Számítógépes Rendszer (Army Tactical Com-

puter System, ATacCS) megnevezéssel, amely tehát lényegében egy kereskedelmi

forgalomban kapható termékekre épülő LAN-WAN hálózat, amely biztosítja az

adatcserét laktanyán belül és kívül egyaránt.

Az ARRC informatikai rendszerének továbbfejlesztésével a hálózati infrastruktú-

rát ma már az ARRC Harcászati Integrált Híradó Rendszer (ARRC Tactical Integra-

ted Communications System, ATICS) képezi, amelynek alapját változatlanul a Ptar-

migan rendszer képezi, de kiegészül olyan fejlettebb szolgáltatásokkal is, mint a vi-

deo-telekonferencia, szélessávú digitális adatátvitel, valamint a rugalmasabb hordo-

zó szolgáltatások. Mindezt a tervek szerint 2006 után a korszerűbb FALCON rend-

szer fogja felváltani.

Az ARRC informatikai rendszer feladatorientált funkcióit a THISTLE vezetés-

támogató informatikai rendszer valósította meg. Az IARCCIS létrehozása előtt az

ARRC parancsnokságon a tervező munkát csak egy Excel táblázat és egy nehezen

kezelhető mozgástervező alkalmazás (BIEST) támogatta.207

A THISTLE rendszer

közel harminc szoftver összetevő együttese, amelyet az ARRC törzse a Cranfield

egyetem szakértőinek támogatásával dolgozott ki az IARCCIS technikai kialakításá-

val egyidőben, 1992-95 között, egy jövőbeni rendszer technikai demonstrációjaként.

A rendszer egy térképi alapú grafikus felhasználói felületből, adatbázis-alapú alkal-

mazásokból és operációkutatási modellekből épül fel. Az adatbázis-alapú alkalma-

zások egy ATCCIS208

kompatibilis közös adatbázisra épülnek és ebből az adatbázis-

ból nyerik alapadataikat az operációkutatási modellek is. A különböző, önállóan is

működőképes összetevők egymással egy APP-6209

alapú üzenetformátum (Common

Data Transfer Format, CDTF) segítségével cserélhetnek információt.

207 SCHREPF: Visual planning aid for movement of ground forces in operations other than war. [5.o.] 208 A NATO Army Tactical Command and Control Information System megnevezésű interoperabilitási programja. 209 APP-6 Military Symbols for Land Based Systems [Szárazföldi rendszerek katonai szimbólumai].

160

modell

adatbázisok

térképi

adatok

harcászati

adatbázis

Adatbázis-

alapú

alkalmazások

FLORA

grafikus

interfész

Operáció-

kutatási

modellek

CDTF

AAP-6 alapú adatformátum

pillanatfelvétel

3.4.12 ábra: Adatáramlás a THISTLE összetevők között210

A THISTLE rendszer alkalmazásai közé többek között a következők tartoztak:

FLORA grafikus interfész, ORCHARD harcrend kezelés, GORSE légtér-gazdálko-

dás, FERN műszaki tervezés, BASIL elektronikus naplózás, IVY manővertervezés,

CLOVER logisztikai raktározási modellezés, valamint harccsoport, hadosztály és

hadtest szintű harcmodellek, hadijátékok. A rendszer nyitott felépítését bizonyította,

hogy rugalmasan együtt tudott működni egy idegen fejlesztésű tábori híradástervező

rendszerrel (Raptor) is. Az alkalmazások funkcióit általánosságban a következő kép-

ernyőképek szemléltetik.

3.4.13 ábra: FLORA grafikus felhasználói felület

210 FORD: THISTLE Operational experience (konferencia-előadás) [17. dia]

161

3.4.14 ábra: ORCHARD harcrend kezelés képernyőkép

Az ARRC informatikai rendszerének továbbfejlesztése során elkülönült az állandó

elhelyezési körülmények között működő (In Barracks Information System, IBIS) és

a telepíthető (Out of Barracks Information System, OBIS) összetevő. Ezek együtte-

sen nyújtanak törzsmunka-automatizálási szolgáltatásokat és elektronikus levelezési

lehetőséget az ARRC parancsnokság vezetési pontjai, valamint az alárendelt (ho.,

dd.) és más NATO parancsnokságok között. Ezeket az egyes szakmai törzsek szá-

mára feladatorientált alkalmazások állnak rendelkezésre. Kisebb mennyiségű infor-

mációcsere igényeket (kisebb vezetési pontok, összekötő csoportok) a rendszer tele-

píthető informatikai eszközökkel (felderítő eszközök, védett üzemmódú telefonké-

szülékek, műholdas telefonkészülékek, harcászati rádiók) szolgál ki.

A brit hadseregben az összhaderőnemi gyorsreagálású erők létrehozásához kap-

csolódóan merült fel egy összhaderőnemi informatikai rendszer szükségessége. Az

Összhaderőnemi Hadműveleti Vezetési Rendszer (Joint Operational Command

System, JOCS) 1999-ben állt szolgálatba. Elsősorban egyeztetett hadműveleti hely-

zetképet, valamint az összhaderőnemi műveletek irányításához szükséges törzsmun-

ka-támogató alkalmazásokat nyújtott felhasználói számára. A rendszer kereskedelmi

forgalomban kapható technológiát és webböngésző megoldásokat alkalmazott az in-

formációk közreadására és elosztására, az ATacCS rendszerrel együtt biztosítja a

XXI. századi digitalizált harcmező harctéri informatikai alkalmazásainak alapját.

A további fejlesztések a digitalizálási program keretében folynak, amelynek első

fázisa magában foglalja a BAE Systems által megvalósított GP3 vezetéstámogató211

rendszert, amelynek rendeltetése helyzetinformációk megjelenítése és megosztása a

vezetési pontokon belül és azok között, GP3 termékek és adatok elosztása, valamint

az adott parancsnokság tervezőmunkájának támogatása. A rendszer, amely alapvető-

en egy fejlett földrajzi és térbeli képességekkel rendelkező "helyzetismeret eszköz",

elsősorban a felderítő és hadműveleti (G2/G3) törzsek tevékenységét támogatja, de

kapcsolódási felületet biztosít a személyügyi és a haderőtervezési (G1 és G4) tör-

211 Battle[field] Management System, harcvezetés-támogató rendszer.

162

zsek számára is. Az IARCCIS tapasztalataira épülő rendszer 3.1 verziója 2001-

2002-ben – többek között az évenkénti ARRCADE FUSION gyakorlaton – sikeres

hadműveleti teszten esett át az ARRC törzsében. A GP3 ekkor Windows NT ügyfél-

kiszolgáló architektúrára, illetve a továbbfejlesztett IARCCIS és Ptarmigan hálózati

infrastruktúrára épült.

A digitalizálási terv további összetevőit többek között az AP3 személyügyi nyil-

vántartási alkalmazás, a harceszközöktől (platformoktól) a hadosztályokig egységes,

közös vezetési és helyzetismeret támogatást nyújtó ComBAT (Common Battlefield

Application Toolset) alkalmazáskészlet, valamint a felderítési ciklus folyamatait tá-

mogató és a felderítési (megfigyelési, célmegjelölési) képességek összehangolt har-

cászati szintű alkalmazását biztosító G2 Intelligence Surveillance Target Acquisition

and Reconnaisance rendszer (ISTAR). Végül a Platform Battlefield Information

System Application (P-BISA) fogja integrálni a ComBAT alkalmazáskészletet és

más infratruktúrális szoftver alkalmazásokat a már létező és tervezett rendszerekkel,

érzékelőkkel a páncélozott harceszközökön.

3.4.3 Informatikai rendszerek a francia hadseregben

A francia hadsereg informatikai rendszerei közül részletesebben a szárazföldi had-

erőnem alapvető informatikai rendszereit ismertetjük. Ezek mellett számos informa-

tikai rendszer működik a francia haderőben, köztük a SGEA212

elektronikai hadvise-

lési, a SILCENT213

és NOMADE logisztikai, a MARTHA214

és a STRIDA215

légvé-

delmi, valamint az SCCOA216

légierő haderőnemi, az ACOM217

haditengerészeti

haderőnemi és a SENIT hajófedélzeti informatikai rendszerek.

A szárazföldi haderőnem informatikai rendszere vezetési szintekhez illeszkedő,

egymásra épülő rendszerekből áll, kommunikációs infrastruktúráját a RITA 2000

harcászati kommunikációs rendszer, távolsági hálózat (WAN), valamint a PR4G218

harcászati rádiókommunikációs rendszer képezi. Az összhaderőnemi szint informa-

tikai rendszere a SICA, amelyhez a hadműveleti szintű SICF, a harcászati szintű SIR

és a platform-szintű SIT kapcsolódik. E két utóbbit napjainkban a MAESTRO rend-

szer váltja fel.

212 Système de Guerre Électronique de l'Avant (Elektronikai hadviselési rendszer). 213 Système d'Information Logistique Centralisé (Központi logisztikai információs rendszer). 214 Maillage Antiaérien des Radars Tactiques contre Helicopters et Aeronefs (Harcászati radarok hálózata helikopte-

rek és légijárművek elleni harcra). 215 Système de Traitment et de Représentation des Informations de Défense Aérienne (Légvédelmi információk ke-

zelésének és megjelenítésének rendszere). 216 Systéme de Commandement et de Conduite des Opérations Aériennes (Légi műveletek vezetési és irányítási

rendszere). 217 Aide au Commandement de la Marine (Haditengerészeti vezetéstámogatás). 218 Poste Radio de 4ème Génération (Negyedik generációs harcászati rádió).

163

XXX

XX

X

III

II

I

…

összhaderőnemi szint

szárazföldi haderő hdt.

ho.

dd.

e.

szd.

fv. rsz.

érzékelő

z.

SICA

SICF

SIR

SIT

MAESTRO

RITA

2000

PR4G

komm.

hálózat

3.4.15 ábra: A francia szárazföldi haderő informatikai rendszerének összetevői

A SICA (Systéme d'Information et de Commandement des Armées) rendszer az

összhaderőnemi vezetési szint eszköze, amelynek szükségessége az Öböl-háború

idején merült fel. Alapvető rendeltetése, hogy a hadászati és a hadszíntéri vezetés

számára biztosítsa a a vezetéshez szükséges összes (helyzetismeret, tervezési, illetve

felderítési) információhoz történő hozzáférést és támogassa a hadászati döntéshoza-

talt, a koalíciós irányítást, valamint a hadműveleti feladatok végrehajtását.

A rendszer a szervezetek rutintevékenységét támogató infrastruktúrális elemek-

ből és a hadszíntéri tevékenységet támogató telepíthető összetevőkből épül fel. Az

előbbi a honi területen öt hadműveleti szintű szervezetnél került telepítésre, több

mint ezer felhasználó támogatására. A telepíthető összetevők a hadszíntéri igények-

től függően néhány (pld. 10-30) munkaállomástól több mint négyszáz munkaállomá-

sig terjedő rendszer kiszolgálását biztosítják. 2004-ben mintegy 15 helyen működött

SICA összetevő összekapcsolva a honi terület összetevőivel.

A rendszer fejlesztése moduláris struktúrában, fázisokra tagolva történik. Az első

változat (SICA G0) a legsürgetőbb igények kielégítését szolgálta. A SICA G1 ezt a

közös, általános célú alkalmazásokkal, ezen belül üzenetkezelő szolgáltatásokkal

bővítette ki. A 2004-től bevezetésre kerülő SICA G2 az előző verziók továbbfejlesz-

tését célozza.

A SICF (Systéme d'Information pour le Commandement des Forces) rendszer a

szárazföldi haderő hadtest, hadosztály és dandár szintű eszköze, amely egyaránt tá-

mogatja a harctéri és a békeidőszaki alkalmazást. A vezető szerveknél és vezetési

pontokon telepített SICF munkaállomásokat helyi hálózatok, illetve a RITA 2000

hálózat kapcsolja egységes rendszerbe, biztosítva ezzel a vezetési ponton belüli és a

vezetési pontok közötti információáramlást. A SICF rendszer a teljes vezetési fo-

lyamatot támogatja, beleértve a tervezést és az erők telepítésének előkészítését, a ve-

zetés és irányítás elemeit, az erőforrások elosztását, valamint az információáramlást.

164

3.4.16 ábra: SICF munkaállomások

A SICF rendszer kezdettől fogva kereskedelmi forgalomban kapható összetevőkre

épült, legelső változata – amelynek fejlesztése az 1980-as évek közepén kezdődött –

UNIX, X-Windows, MOTIF, TCP/IP, X.400 és X.25 alapokon működött. A rend-

szert az idők során különböző változatokban telepítették és a boszniai válságkezelés

során is alkalmazásra került. A továbbfejlesztett változat (SICF V1) tervezése a 90-

es évek közepén, telepítése 2000-ben kezdődött, majd ezt követi a SICF V2 változat.

A jelenlegi változatok Windows 2000 alapú szoftver összetevői közé a feladatorien-

tált alkalmazások mellett alfanumerikus és grafikus dialógus-kezelés, objektum-ori-

entált adatbáziskezelés, elektronikus üzenetkezelés és a hagyományos irodaautoma-

tizálási szolgáltatások tartoznak.

A rendszer elemei telepíthetőek intézményi, laktanyai környezetben, illetve mo-

bil, telepíthető konténerekben. A rugalmas hadszíntéri telepíthetőséget előre bekábe-

lezett konténerek (illetve moduláris konténer-készletek) támogatják. Egy vezetési

pont eszközrendszere jellemzően 50-200 SICF munkaállomást foglal magában.

2004-ben a rendszer több mint 50 vezetési központban (köztük az Eurohadtestnél és

a francia-német dandárnál) került telepítésre, összességében több mint 2000 munka-

állomással.

A SIR (Systéme d'information régimentaire) ezred és zászlóalj szinten alkalma-

zott harcvezetési rendszer. Alapvető funkciói közé a következők tartoznak: harcá-

szati helyzetnyilvántartás és kezelés, parancsok és jelentések készítése és továbbítá-

sa (grafikus is), terepértékelés és elemzések különböző térképészeti alkalmazások

segítségével, harcrend (ORBAT) kezelés. Az egyes törzsfunkciókat különböző fel-

adatorientált alkalmazások segítik: tűztámogatás, légierő, műszaki, logisztikai.

A rendszer összetevői egy vezetési pont gépjárműbe kerültek beépítésre, amely

védettségét tekintve lehet páncélozott, vagy tehergépjármű. Egy ezred vezetési pont

alapfelszerelése két SIR gépjármű, ami hat gépjárműig kibővíthető. A kommuniká-

ciót a PR4G és RITA rendszerek biztosítják. A rendszert az EADS szállítja, telepíté-

se 2002 végén kezdődött meg.

165

A MAESTRO egy új harcászati szintű informatikai rendszer a kezelőszemélyze-

tektől akár a dandár szintig. A rendszer technikai alapját egy érintőképernyős terepi

kivitelű noteszgép, a hozzá kapcsolódó műholdas helymeghatározó (GPS), lézer-

távmérő, valamint a harcászati és a polgári kommunikációs lehetőségeket egyaránt

biztosító rádiórendszer alkotja.

3.4.17 ábra: MAESTRO munkaállomás

A MAESTRO rendszer alapvető szolgáltatásai közé a SICF-hez hasonló térinforma-

tikai alkalmazáscsomag, AAP-6A alapú helyzetismeret alkalmazás, saját adatbázis,

formatizált üzenetkezelés, törzsmunkatámogatási (office) alkalmazások, video- és

képfeldolgozási lehetőség és módosított Outlook alapokra épülő elektronikus levele-

zési szolgáltatás tartozik. Az ADatP-3 NATO üzenetformátum alkalmazása lehetővé

teszi az interoperábilis működést a SICF mellett más tagállamok rendszereivel is. A

helyzetismeret támogatást, térképi alapú helyzetmegjelenítést a következő ábra

szemlélteti.

3.4.18 ábra: MAESTRO helyzetmegjelenítés

166

Az ATLAS a francia szárazföldi haderő automatizált tűztámogató rendszere. Az

elődje, az ATILA az 1980-as évek óta áll rendszerben és egy tucatnyi országban ke-

rült alkalmazásra. Az ATLAS rendszer lényegében valamennyi alapvető tüzér adatot

képes kezelni és tevékenységet támogatni löveg szinttől dandár, hadosztály szintig.

A Windows alapon működő alkalmazások biztosítják az erőforrások, eszközök nyil-

vántartását és térképi, vagy képi háttéren történő megjelenítését, illeve parancsok,

jelentések, riasztások készítését, továbbítását, kezelését.

A rendszer összetevőit különböző eszközök alkotják, amelyek között megtalálha-

tóak a hordozható érintőképernyős számítógépek ("előretolt figyelők"), valamint az

egy és két TFT képernyős számítógépek. Egy ATLAS vezetési ponton legfeljebb

négy munkaállomást tartalmazó Ethernet hálózat működik. A lövegektől a vezetési

ponthoz optikai kábeles összeköttetés van, a vezetési pont pedig PR4G, illetve RITA

segítségével kapcsolódik. Az ATLAS programot 2000-ben nyerte el a Thomson-

CSF (ma Thales) cég. A rendszert 2002-ben egy tüzérezrednél telepítették, majd

évente két-két újabb ezrednél került telepítésre.219220

3.4.19 ábra: ATLAS helyzetmegjelenítés légifénykép alapon

A MARTHA a francia haderő légvédelmi vezetési hálózata, amely három külön-

böző szintű összetevőből áll. Az első koordinációs szint (NC-1, SAMANTHA) ele-

meiből 1999-ben 78 volt telepítésre tervezve, az NC-2 és NC-3 szintek telepítése

2002-ben volt várható.221

A két eszközbe telepített NC1 szintű összetevők szakasz

szinten (pld. MISTRAL, ROLAND) támogatják a felderítési és tűzvezetési, valamint

vezetési feladatokat. Az NC2 szintű összetevők az NC1 összetevők tevékenységét

koordinálják, többek között helyi harcászati légihelyzetkép támogatással. Az NC3

219 Jane's C4I Systems, 2002-2003. [23.o.] 220 Jane's C4I Systems, 2003-2004. [30.o.] 221 Jane's C4I Systems, 2002-2003. [101.o.]

167

összetevők hadtest szinten működnek és biztosítják az általános harcászati légihely-

zetkép kialakítását (együttműködésben a francia légierővel), valamint támogatják a

kapcsolattartást a hadszíntéri szárazföldi erők vezetésével. A MARTHA rendszer a

francia hadsereg három légvédelmi tüzér ezredénél került telepítésre.

Az SCCOA rendszer a francia légierő hadműveleti vezetését támogatja. Alapve-

tő funkciói közé a következők tartoznak: légifelderítés-irányítás, feladatszabás, erő-

forráselosztás, valamint a felderítés és művelettervezés támogatása. A rendszer ren-

deltetése a légierő fegyverrendszerei hatékony alkalmazásának támogatása honi te-

rületen és hadszíntéri alkalmazás esetén egyaránt, egységes légi hadműveleti vezeté-

si központok

Az SCCOA rendszer fejlesztése (részben a NATO ACCS rendszerének fejleszté-

si elgondolásaira alapozva, azt kiegészítve) 1989-ben lett jóváhagyva, az első fázis

tényleges kidolgozása 1993-ban indult meg. A második fázis 1997-ben, a harmadik

2001-ben kezdődött.

3.4.4 Informatikai rendszerek a német hadseregben

A német hadsereg informatikai rendszerei közül röviden a két legismertebbet – a

szárazföldi haderőnem HEROS, illetve a légierő EIFEL rendszerét – mutatjuk be.

Ezek mellett említésre méltók még a tüzérség ADLER rendszere, a rakétasorozat-

vető tüzérség ARES rendszere222

, valamint az alegységszintű GeFüSys rendszer.

A szárazföldi haderő informatikai rendszereire vonatkozó fejlesztési elgondolá-

sok az 1970-es évek elején születtek meg. Az első tervek egy egész rendszercsalád

(HEROS223

) kifejlesztésére irányultak. Az eredetileg hét típusra (HEROS-1-től HE-

ROS-7-ig) tervezett család helyett az 1980-as évek közepén a fejlesztés két rendszer

kidolgozására összpontosult. A HEROS-3 a német szárazföldi haderő felsővezetési

szintjének informatikai rendszere, amely 1984-ben került alkalmazásba, majd 1997-

től megkezdődött jelentősebb továbbfejlesztése. A HEROS 2/1 rendeltetése a had-

testtől dandárig, illetve zászlóaljig terjedő vezetési szintek támogatása béke-, válság-

és háborús időszakban egyaránt.

A HEROS 2/1 rendszer első, Unix alapú változatát a DASA Defense Electronics

Group (korábban Siemens) fejlesztette ki és 1997-ben került rendszeresítésre a né-

met gyorsreagálású szárazföldi erőknél. Ezt követően alkalmazásra került a több-

nemzetiségű Eurohadtestben, valamint a délszláv válság kezelésében részt vevő né-

met SFOR kontingensben. A második változat már Windows NT alapra épül és az

ESG, valamint az EADS/Dornier fejlesztése. Az új változat 2000 novemberében ke-

rült elfogadásra, telepítésére 2001-től kezdődően került sor. Az eredeti tervek szerint

az első dandár 2001-ben, az első hadosztály 2003-ban került volna teljes egészében

felszerelésre. Ez azonban költségvetési okokból 2004-2005-re csúszott.

A HEROS 2/1 rendszer központi összetevői, pld. az adatbázis-kiszolgáló dupli-

káltak és légkondicionált, légiszállítható konténer-központokban helyezkednek el.

222 Artillerie-Raketeneinsatzsystem. 223 Heeres Führungsinformations System [für die rechnerunterstützte] Operationsführung in Stäben (Csapatvezetési

információs rendszer, hadműveleti vezetés a törzsekben).

168

Ezek tartalmazzák az optikai kábeles helyi hálózat, valamint a nagytávolságú hálózat

csatlakozópontjait. A szállítható vezetési pont munkaállomások csillaghálózatban

csatlakoztathatók a konténer-központhoz és 1 kilométerig terjedő távolságon belül

helyezhetők el.

2.4.20 ábra: HEROS konténer-központ és munkaállomás

A HEROS központi adatbázisa grafikus, táblázatos és üzenetformátumú adatokat

tartalmaz. A rendszer azon képessége, hogy formatizált és szabad formátumú üzene-

teket is fel tud dolgozni, biztosítja a szervezeti, eljárási és információigénybeli vál-

tozásokhoz történő rugalmas adaptációt. A HEROS a grafikus helyzetinformációkat

automatikusan konvertálja ADatP-3 formátumú üzenetekké és viszont. A katonai

rendeltetésű üzenetkezelés, helyzetmegjelenítés, parancs/intézkedés-készítés, illetve

eligazítások előkészítése mellett a törzsmunka támogatására a HEROS rendszer

COTS irodaautomatomatizálási alkalmazásokat tartalmaz.

A munkaállomásokon a helyzet egy háttértérképen, grafikus formában, változtat-

ható méretarányban jeleníthető meg. Polgári térképek és műholdfelvételek szintén

megjeleníthetőek. A helyzet elemei grafikus formában vihetők be, jeleníthetők meg

és módosíthatók. Kisméretű vezetési pontok támogatására a munkaállomások kiegé-

szíthetők kommunikációs képességgel, amelyek így vezetékes összeköttetés nélkül

biztosítják a HEROS által nyújtott funkciókat, szolgáltatásokat.

Az EIFEL a német légierő informatikai rendszere. Tervezése még az 1960-as

évek elején kezdődött, a kísérleti rendszer telepítésére 1973-ban került sor. Abban az

időben a rendszer három számítóközpontra épült, amelyben Siemens 4004 számító-

gépek működtek BS1000 operációs rendszerrel. A rendszeresítésre 1978-ban EIFEL

1 néven került sor. 1994-ben a NATO erők átszervezéséhez kapcsolódóan az EIFEL

rendszer is megújult, Siemens Nixdorf H90 nagyszámítógépekre és BS2000 operá-

ciós rendszer alá került. A négy számítóközponthoz a több mint 300 helyszínen

mintegy 600, többnyire PC típusú terminál kapcsolódik.224

Az ADLER225

rendszer egy tüzérségi informatikai rendszer, amely támogatja pa-

rancsok, üzenetek készítését és továbbítását, cél- és saját erőforrás adatok cseréjét;

grafikus helyzetinformációk előkészítését és megjelenítését; tűzfeladat és tüzérségi

vezetési információk kezelését; optimális fegyver és lőszerfelhasználás tervezését;

erőforrások elosztásának tervezését; valamint a célmeghatározás koordinálását. Az

224 Jane's C4I Systems, 2002-2003. [102.o.] 225 Artillerie-, Daten-, Lage- und Einsatz-Rechner[verbund] (Tüzérségi, adat, helyzet és bevetési számítógép[háló-

zat]).

169

ADLER rendszer – fixformátumú adatcsomagok formájában harcászati rádió- és ve-

zetékes összeköttetések felhasználásával – automatizált, védett, valósidejű adatcserét

biztosít más tüzér informatikai rendszerekkel, valamint a haderőnemi és szövetségi

parancsnokságokkal.

3.4.21 ábra: ADLER harcjármű és ADLER munkaállomás

Egy ADLER konténerben, vagy páncélozott járműben elhelyezett számítógép egy-

időben egy vezetékes vezetési pont hálózatot és legfeljebb három rádióvonalat képes

kezelni. A rendszer első változatát az ESG cég 1995-ben telepítette. Jelenleg az

ADLER II fejlesztése van folyamatban, amely már Windows 2000 alapokra épül és

kiegészül hordozható, terepi kivitelű munkaállomásokkal is.

3.4.5 Más tagállamok informatikai rendszerei

Az előző pontokban ismertetett nemzeti informatikai rendszerek mellett számos to-

vábbi NATO tagállamban működik eredményesen informatikai rendszer és támogat-

ja az adott haderő vezetését és tevékenységét. A következőkben példaképpen bemu-

tatjuk az olasz, a norvég és a dán haderő informatikai rendszerét.

Az olasz hadsereg haderőnemei önálló informatikai rendszerrel rendelkeznek. A

légierő rendszere a SICCAM, a haditengerészeté a LEONARDO, míg a szárazföldi

haderőnemé a SIACCON. A SIACCON (Sistema Automatizzato di Commando e

Controllo226

) rendszer a Marconi több haderőben alkalmazott ACCIS rendszerének

változataira épült. A rendszer közös hadműveleti helyzetképpel, haderőnemi, szakte-

rületi alkalmazásokkal, illetve speciális nem háborús műveleti funkciókkal támogat-

ja a katonai vezetést. A rendszer moduláris, méretezhető felépítésű, ami biztosítja

alkalmazhatóságát hadtesttől akár századig. Egy tipikus vezetési pont egy központi

összetevőből és a törzs részlegek munkaállomásaiból áll, amelyeket egy helyi háló-

zat kapcsol össze. A központi összetevőben egy adatbázis-kiszolgáló, illetve további

(levelező, web, stb.) kiszolgálók támogatja az alkalmazók tevékenységét.

A SIACCON rendszer 1990-as évek elején bevezetett első változata még UNIX

alapokra épült. A Windows NT-re történő áttérésre 2000-ben került sor. Azóta már

megtörtént a Windows 2000-re történő áttérés is. Mindez szorosan kötődik az alapot

képező MACCIS rendszer fejlesztéséhez, amely alkalmazásra került a bolgár, a bra-

zil és a chilei hadseregben is.

226 Automatizált vezetési és irányítási rendszer.

170

A szárazföldi haderő 2000 után megkezdte meg meglévő rendszereinek egységes

rendszerbe szervezését a CATRIN program keretében. A CATRIN (Sistema Cam-

pale di Transmissione ed Informazione) rendszer három funkcionális alrendszerből

épül fel. A SORAO (Sottosistema Ricerca e Acquisizione Obiettivi) támogatja a szá-

razföldi harctéri felderítést és célmegjelölést, illetve biztosítja a meteorológiai, va-

lamint a nukleáris, biológiai és vegyi (NBC) érzékelők információinak kezelését. A

SOATCC (Sottosistema Avvistamento Tattico Comando e Controlo) rendeltetése a

légi felderítés és célmegjelölés, illetve a szárazföldi haderő légvédelmi és repülő

erőinek irányítása. Végül a SOTRIN (Sottosistema di Transmissioni Integrato) a

hadszíntéri kommunikációs alrendszer (hálózat), amely a különböző alrendszerek, il-

letve vezetési pontok összeköttetését biztosítja. A továbbfejlesztés célja a SICCONA

(Sistemi di Comando, Controllo e Navigazione) rendszer kialakítása, amely integrál-

ja a szárazföldi haderő valamennyi páncélozott harcjárművét és hozzáférést biztosít

a jelenlegi SIACCON rendszerhez.

A norvég haderő összhaderőnemi informatikai rendszere a NORCCIS (Norwe-

gian Command and Control Information System227

). A rendszer az összhaderőnemi

(szárazföldi és légierő) műveletek tervezését és végrehajtását támogatja hadászati és

hadműveleti szinten, beleértve a telepített parancsnokságokat is. A NORCCIS II

rendszer tulajdonképpen egy ACE ACCIS platformra épülő integrált modulok ösz-

szessége. Ezek közé többek között szárazföldi haderőnemi, haditengerészeti és vál-

ságkezelési alkalmazások, szervezeti struktúra/harcrend kezelő, térképi alapú hely-

zetmegjelenítő, katonai üzenetkezelő rendszer, tervező modul, illetve egy web portál

tartoznak. A térinformatikai alapot a MARIA katonai térképészeti alkalmazás bizto-

sítja.

A NORCCIS II rendszer 1992 óta van rendszeresítve, telepítésére a norvég had-

erő szervezetein kívül sor került a KFOR-nál, a SHAPE-en, az AFNORTH-nál és a

NATO parancsnokságon. A rendszer egyes helyeken egyetlen laptopon, más helye-

ken több száz munkaállomáson működik. A helyzetmegjelenítő alrendszer kézi szá-

mítógépen is alkalmazható.

3.4.22 ábra: NORCCIS MARIA képernyő és PDA alkalmazás

227 Norvég vezetési és irányítási információs rendszer.

171

A dán haderő informatikai rendszere a DACCIS (Danish Army Command and

Control Information System228

), más néven ODIN, amelyet a Maersk Data dolgozott

ki Microsoft platformon. A rendszer rendeltetése a szárazföldi, légierő és haditenge-

részeti erők vezetéstámogatása, döntéstámogatása és információcsere támogatása

nemzeti és nemzetközi feladatok végrehajtása során háborús műveletektől, a béke-

támogató műveleteken át a humanitárius válságkezelésekig.

A DACCIS (ODIN) rendszer több mint 85, egymással több szinten együttműkö-

dő katonai informatikai alkalmazást, egy ESRI alapú térinformatikai rendszert és

egy katonai üzenetkezelő rendszert foglal magában. A rendszer önálló összetevői az

alkalmazó szervezet igényeinek megfelelően telepíthetőek. Ezek közé tartoznak pél-

dául az általános célú adatkezelő alrendszer, összhaderőnemi adatszinkronizáló al-

rendszer, vagy vezetési eszközkészlet229

, valamint a szakterületi (felderítő, tüzér,

műszaki, stb.) kiterjesztések. A rendszer első változata 2002-ben került kipróbálása,

2005-ben pedig lényegében befejeződött a hadosztály és dandár szintű telepítés. A

jövőben a zászlóaljak bekapcsolása is tervbe van véve.

228 Dán haderő vezetési és irányítási információs rendszer, 229 Data Engine, Joint Replicator, C3 Toolkit.

172

3.5 INFORMATIKAI RENDSZEREK

A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN

A jegyzet korábbi részeiben megfogalmazott általános definíciónak megfelelően a

Magyar Honvédség informatikai rendszere a Magyar Honvédség vezetési (vezetési

és irányítási) rendszerének egyik alapvető összetevője, a Magyar Honvédség fel-

ügyelete alá tartozó informatikai eszközök, programok és adatok, valamint a működ-

tető személyzet összessége, amelynek rendeltetése a Magyar Honvédség informáci-

ós folyamatainak és tevékenységeinek támogatása, megvalósítása, a vezetéshez, il-

letve a szervezeti tevékenységek végrehajtásához szükséges adatok és információk

gyűjtése, tárolása, feldolgozása, valamint megfelelő helyen és időben, megfelelő

mennyiségben, minőségben és formában történő rendelkezésre bocsátása.

3.5.1 A Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépí-

tése

A Magyar Honvédség – a védelmi szféra más szervezeteihez (BM Rendőrség, BM

Határőrség, BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, stb.) hasonlóan – egy hierarchi-

kus felépítésű, viszonylagos önállósággal és feladatokkal rendelkező részszerveze-

tekből felépülő szervezetrendszer. Ennek megfelelően a szervezeti felépítéshez il-

leszkedően a Magyar Honvédség informatikai rendszerén belül különböző, viszony-

lagos önállósággal rendelkező részrendszerek is körülhatárolhatóak.

A szervezeti informatikai részrendszerek közé mindenekelőtt a Honvédelmi

Minisztérium és a Honvéd Vezérkar informatikai rendszere, a szárazföldi haderő-

nem informatikai rendszere, a légierő haderőnem informatikai rendszere, valamint

az összhaderőnemi logisztikai és támogató szervezetek informatikai rendszere tar-

toznak. A felsorolt informatikai rendszerek maguk is tovább tagolhatóak az adott

középszintű vezető szerv (MH Szárazföldi Parancsnokság, MH Légierő Parancsnok-

ság, MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság, stb.) informati-

kai rendszerére, illetve az alárendeltségükben álló katonai szervezetek informatikai

rendszereire.

A Magyar Honvédség esetében az elemi szintet az önálló állománytáblával ren-

delkező katonai szervezetek (jellemzően dandárok, ezredek, önálló zászlóaljak, stb.)

informatikai rendszerei képezik. Ez az a szervezeti szint, amely tervezési, szervezé-

si, feladatvégrehajtási és kiszolgálási szempontból még kellő önállósággal rendelke-

zik ahhoz, hogy a szervezet rendelkezésére álló informatikai eszközök, programok,

kezelt adatok, valamint a működtető személyzet összességét önálló (önállóan műkö-

dőképes) informatikai rendszernek tekintsük.

173

A MH informatikai rendszere

HVK

inf. rsz.-e

szárazföldi haderőnem

inf. rendszere

légierő haderőnem

inf. rendszere

log., tám. szervezetek

inf. rendszere

MH SZFP

inf. rsz.-e

MH LÉP

inf. rsz.-e

MH ÖLTP

inf. rsz.-e

dd. inf. rsz.

dd. inf. rsz.

3.5.1 ábra: A Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépítése230

Az eddig elmondottakból látható tehát, hogy a Magyar Honvédség informatikai

rendszere lényegében a végrehajtó katonai szervezetek elemi szintű informatikai

rendszereinek, illetve a közép- és felsőszintű vezető szervezetek informatikai rend-

szereinek összessége. Informatikai szempontból ezek mindegyike önálló rendszer,

amely saját eszközökkel, programokkal, adatokkal, működtető személyzettel és a

működést szabályozó dokumentumokkal rendelkezik. A rendszer határait – amelyre

a funkcionális informatikai rendszerekhez kapcsolódóan a későbbiekben még vissza-

térünk – alapvetően a szervezet parancsnokának (vezetőjének) felelősségi, jog- és

hatásköre határozza meg.

Egy katonai szervezet rendelkezésére álló informatikai erőforrások összessége a

rendszerjelleget tekintve egy-két autonóm számítógéptől a nagyszámú, különböző

kategóriájú, hálózatba szervezett számítógépek együtteséig terjedhet. Az előbbi vég-

letet tulajdonképpen nem is lehet rendszernek tekinteni, azonban kezdetben a fejlő-

dés egyik állomását jelentette. Ma már a szervezeti informatikai rendszerek legegy-

szerűbb változata is legalább néhány (három-öt), helyi hálózatba kapcsolt számító-

gépet, köztük általában egy kiszolgáló eszközt tartalmaz. Nagyobb szervezetek in-

formatikai rendszerei ezzel szemben több tíz, akár néhány száz számítógépet is tar-

talmazhatnak, amelyek több – egymáshoz gerinchálózat segítségével kapcsolódó –

helyi hálózatot alkotnak.

Rendeltetésükből következően a felsorolt szervezeti informatikai rendszerek kö-

zötti elsődleges kapcsolatokat a rendszerek között áramló információk (adatok) ké-

pezik. Mivel a szervezetek közötti információáramlás – bár mennyiségileg elsősor-

ban ez a jellemző – nem csak az alá-fölérendeltségi viszonyok mentén folyik, az al-

rendszereket alkotó informatikai rendszereket sem szabad egy szigorú hierarchikus

230 Az ábrán látható konkrét struktúra és megnevezések a Magyar Honvédség egy adott helyzetét tükrözik, az ebben

bekövetkező esetleges változások az informatikai rendszer elvi felépítésének lényegét nem érintik.

174

struktúra összetevőinek tekintentünk. Ennek megfelelően informatikai szempontból

a Magyar Honvédség informatikai rendszerét alkotó szervezeti informatikai rendsze-

rek egymással egyenrangú, kölcsönösen kapcsolatban álló alrendszerek, amelyek el-

vi kapcsolatrendszerét a következő ábra szemlélteti.

a MH informatikai

gerinchálózata

HVK

inf. rsz.-eMH SZFP

inf. rsz.-eMH LÉP

inf. rsz.-e

MH ÖLTP

inf. rsz.-e

dd. inf. rsz.

dd. inf. rsz.

3.5.2 ábra: Az MH szervezeti informatikai rendszereinek kapcsolódása (elvi vázlat)

Mint a fenti ábrából is látható, a szervezeti informatikai rendszerek közötti kapcsola-

tot egy Magyar Honvédség szintű gerinchálózat biztosíthatja, amelynek kialakítása

2002-ben kezdődött meg.231

Korábban a Magyar Honvédség egészére kiterjedő tá-

volsági hálózat232

nem létezett. Az 1990-es években nagyobb mennyiségben megje-

lenő – elsősorban személyi – számítógépek alkalmazásához kapcsolódóan kezdődött

meg az informatikai (számítógép-) hálózatok kialakítása is. Ezek a két szakterület

akkor még jelentős mértékben eltérő – analóg és digitális – technológiai alapjai kö-

vetkeztében a híradó hálózatoktól függetlenül alakultak ki. A szükséges minőségű

átviteli utak hiányában így lényegében egymástól független, elszigetelt helyi hálóza-

tok jöttek létre, amelyek hatékony összekapcsolására még jelentős anyagi ráfordítá-

sok ellenére sem született gazdaságos megoldás.233

A különböző szervezetek, vezetési szintek közötti informatikai (adatátviteli) kap-

csolatok a Magyar Honvédségben elsőként a funkcionális informatikai rendszerek-

hez kapcsolódóan jelentek meg. Megvalósításuk módját tekintve alapvetően a híradó

rendszer átviteli lehetőségeire épülő – "bérelt", vagy "kapcsolt" jellegű – modemes

összeköttetések voltak. Részletesebb ismertetésükre a következő pontban kerül sor.

A Magyar Honvédség szervezeti informatikai rendszereinek speciális csoportját

alkotják a NATO és egyéb nemzetközi csoportosítások részeként, honi területen kí-

vül, válságreagáló, béketámogató és humanitárius műveletekben résztvevő magyar

erők234

informatikai rendszerei. Mint a Magyar Honvédség szerves összetevői, elvi-

ekben ezen erők informatikai rendszerei is integráns részét képezik a Magyar Hon-

231 A Magyar Honvédség informatikai gerinchálózatának részletesebb ismertetésére a 3.3 pontban kerül sor. 232 Wide Area Network, WAN. 233 A Magyar Honvédség adatátviteli gerinchálózatának dokumentációja és követelményei. "Transzporthálózat" (I.

ütem), 5.o. 234 Pld. műszaki kontingens, őr- és biztosító zászlóalj, szállító zászlóalj, stb.

175

védség informatikai rendszerének. Emellett természetesen kapcsolódniuk kell a fel-

adatot végrehajtó csoportosítás, ezen belül az elöljáró szervezet informatikai rend-

szeréhez is.

a MH informatikai

gerinchálózata

kontingens

inf. rsz.-e

a csoportosítás

inf. hálózata

3.5.3 ábra: Kontingens informatikai rendszerének kapcsolatai (elvi vázlat)

A gyakorlatban a Magyar Honvédség műveletekben résztvevő erőinek informatikai

rendszerei és ezeknek a Magyar Honvédség informatikai rendszeréhez történő kap-

csolódása teljesértékűen csak fokozatosan alakultak ki. [IFOR, KFOR, Irak.]

A Magyar Honvédségben – más szervezetekhez, szervezetrendszerekhez hason-

lóan – nem csak szervezeti, hanem funkcionális informatikai rendszerek is létez-

nek. Az informatika általános fejlődési törvényszerűségeinek megfelelően a Magyar

Honvédségben is először a funkcionális informatikai rendszerek alakultak ki egy-

egy meghatározott funkcionális, vagy szakterület támogatására. A következő pont-

ban az egyes funkcionális területek legfontosabb informatikai rendszereinek áttekin-

tésére kerül sor.

3.5.2 A Magyar Honvédség informatikai rendszerének össze-

tevői

A Magyar Honvédség informatikai rendszerének összetevői közül a következőkben

az egyes szakterületek – túlnyomó többségében funkcionális – informatikai rendsze-

reinek bemutatására kerül sor. Elsőként a központi rendeltetésű, majd a szárazföldi

haderőnemnél és a légierőnél, végül a logisztikai szervezeteknél alkalmazott infor-

matikai rendszerek kerülnek ismertetésre.

A központi rendeltetésű informatikai rendszerek közé számos szakterületi

(ágazati) funkcionális informatikai rendszer sorolható, amelyek az egyes vezetési

funkciók, vagy szakterületek Magyar Honvédség egészére kiterjedő feladatainak

megvalósítását támogatják. Az ebbe a csoportba sorolható informatikai rendszerek –

az adatátviteli lehetőségek kibővülésére alapozva – nagyobbrészt az 1990-es évek-

ben jelentek meg és épültek ki. Jellegükből fakadó általános jellemzőjük, hogy ösz-

szetevőik, csomópontjaik a Magyar Honvédség több katonai szervezetére kiterjed-

nek és ezek között az információcsere feltételeit az adott rendszerek saját összekötte-

tései biztosítják.

176

A továbbiakban a központi rendeltetésű informatikai rendszerek közül röviden a

hadkiegészítési informatikai rendszer, az Automata Mérő és Adatgyűjtő Rendszer, a

Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer, valamint a NATO irodaautoma-

tizálási rendszer kerül bemutatásra.

A 2004. december 31-ig működött hadkiegészítési informatikai rendszer ren-

deltetése a hadköteles állampolgárok, illetve ezek törvényben meghatározott adatai-

nak nyilvántartása és ennek alapján a fegyveres erők béke és háborús kiegészítésé-

hez szükséges információk biztosítása a katonai vezetés számára. A hadkiegészítési

informatikai rendszer a Magyar Honvédség egyik legnagyobb adatmennyiséget

(mintegy 2.5 millió hadköteles több mint 80 féle adatát) kezelő rendszere.

A rendszer központi összetevője a központi hadköteles nyilvántartásért felelős

szervezetnél, a MH Katonai Igazgatási és Adatfeldolgozó Központ (MH KIAK) mű-

ködik, csomópontjait az illetékességi területükön állandó bejelentett lakóhellyel ren-

delkező hadkötelesek nyilvántartásáért felelős megyei (budapesti) hadkiegészítő pa-

rancsnokságoknál telepített alrendszerek képezik.

A rendszer információs kapcsolatban áll az illetékes központi és helyi közigazga-

tási szervekkel235

, amelyek biztosítják számára a hadkötelesek anyakönyvi és lak-

cím-, illetve büntetettségi adatait. Ezek az adatok először a központi nyilvántartásba

kerülnek, majd egyeztetés után innen kapják meg a megyei alrendszerek. Arra is van

lehetőség, hogy a személyi adatokat a megyei alrendszerek közvetlenül az illetékes

megyei decentralizált közigazgatási szervektől vegyék át.

A rendszer első változata 1987-ben került kialakításra, kísérleti jelleggel, a Bor-

sod-Abaúj-Zemplén megyei hadkiegészítő parancsnokságon. Ezt követte 1991-92-

ben a további megyei alrendszerek, illetve a központi rendszer telepítése.

A megyei (budapesti) hadkiegészítő parancsnokságok alrendszereinek infrastruk-

túráját egy Novell hálózati operációs rendszerrel működtetett, egy fő és egy tartalék

kiszolgáló számítógépből, valamint a parancsnokság különböző osztályainál telepí-

tett munkaállomásokból álló helyi hálózat alkotja. A hadkötelesek adatait tartalmazó

adatbázis a kiszolgáló számítógépen helyezkedik el, amelyet a munkaállomások a

Clipper alkalmazásfejlesztő rendszer segítségével kidolgozott SZEMIR program al-

kalmazásával érnek el. Az egyes munkaállomásokon a meghatározott jogosultságok

függvényében van mód az adatok bevitelére, módosítására, illetve különböző szem-

pontok szerinti lekérdezésére, megjelenítésére.

A központi nyilvántartás alrendszere egy több kiszolgáló számítógéppel és szá-

mos munkaállomással rendelkező, funkcionálisan három részre tagolódó helyi háló-

zatra épül. A három részrendszer sorra a fejlesztést, a tesztelést, valamint a hadköte-

les nyilvántartás működtetését támogatja. Az MH KIAK központi nyilvántartása és a

megyei alrendszerek között az információcsere közvetlenül (modemes összeköttetés

útján) történt. 2003-tól az MH KIAK-ban megkezdődött a központi rendszer átdol-

gozása Oracle alapúvá.

2005. január 1.-ét követően a hadkiegészítési informatikai rendszer jelentősen át-

alakul. Az új honvédelmi törvény értelmében békeidőben nincs hadkötelezettség,

235 Állami Népességnyilvántartó Hivatal, majd BM Központi Nyilvántartó Hivatal, illetve a BM bűnügyi nyilvántar-

tás.

177

így a megyei (fővárosi) hadkiegészítő parancsnokságokon nem működhet a korábbi

nyilvántartás. Egy új központi adatbázist kell létrehozni, melynek rendeltetése a bé-

keidőszaki igazgatási feladatokon túl a hadkötelezettség visszaállításához szükséges

feltételek és képesség biztosítása.

Az MH KIAK szakemberei által kialakításra kerülő új rendszer szintén Oracle

alapú lesz, az új törvény előírásainak megfelelően fogja tartalmazni a leendő hadkö-

telesek adatait, és a hadkötelezettség bevezetése esetén biztosítja, hogy a megyei (fő-

városi) hadkiegészítő parancsnokságokon a haderő feltöltéséhez szükséges informa-

tikai háttér rendelkezésre álljon. Békeidőben csak a központi rendszer működik,

egyrészt a volt hadkötelesek részére szükséges igazolások kiadása, másrészt a fel-

adatok tervezéséhez szükséges adatok szolgáltatása érdekében.

Az Automata Mérő és Adatgyűjtő Rendszer (AMAR) rendeltetése a korai

nukleáris riasztás biztosítása. A rendszer kialakítására a csernobili reaktorbalesetet

követően került sor. A Vegyivédelmi Technikai Szolgálat 1991-ben helyezett üzem-

be egy 25 állomásból álló kísérleti mérőrendszert, majd ennek tapasztalatai alapján

került kialakításra az ötven mérőállomást tartalmazó rendszer, amely 1993-ban vál-

totta fel a korábbi, kézi működtetésű mérőrendszer feladatait. Az ötven állomásból

37 a Magyar Honvédség, 11 a Belügyminisztérium és 12 az Országos Meteorológiai

Szolgálat kezelésében van.

Az AMAR rendszer összetevőit az AMAR központ és a mérőállomások alkotják.

A mérőállomások meteorológiai és sugárzásmérő érzékelőinek adatait az állomás

számítógépe gyűjti és jeleníti meg táblázatos formában. A mérőállomások adatait a

központi számítógép rendszeres időközönként kérdezi le és ennek elemzése alapján

alakítja ki a sugárhelyzetre vonatkozó értékelt információkat, illetve szükség esetén

hajtja végre a riasztást. Amennyiben egy mérőállomáson a mért értékek a beállított

vizsgálati, illetve riasztási szintet meghaladják, azonnal sor kerül a mérési adatok

központba történő továbbítására.

Az AMAR rendszer mérőállomásainak informatikai összetevői szünetmentes táp-

egységgel, speciális illesztő kártyával és telefonos modemmel ellátott személyi szá-

mítógépek. A mérőállomás lehet telepített, illetve gépjárműbe, vagy akár helikopter-

be épített változat. Az AMAR központ kiszolgáló számítógépe eredetileg egy Novell

hálózat segítségével biztosította az egyedi bejelentkezéseket, adatfájlok és üzenetek

küldését és fogadását. Az adatok továbbítása a telepített mérőállomásokról a Magyar

Honvédség telefonhálózatán kereszül történt.

A Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer (KGIR) rendeltetése a

külön költségvetési fejezetet képező Honvédelmi Minisztérium integrált pénzügyi és

számviteli folyamatainak támogatása, ezen belül: pontos, időbeni információszolgál-

tatás a különböző vezetési szintek és szervezetek számára; az adatgyűjtéssel és in-

tegrálással az információk gazdaságos és rugalmas előállításának, illetve racionális

felhasználásának elősegítése; valamint a párhuzamos tevékenységek felszámolása és

a rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználása.

A rendszer kidolgozásáról 1996-ban született döntés, majd tenderkiírást követően

a fejlesztés 1997 nyarán kezdődött meg. A hardver összetevőket a Compaq, az alkal-

mazási szoftvereket és adatbáziskezelő rendszereket az Oracle szállította, a fejleszté-

178

si és implementációs tevékenységet a KFKI Számítástechnikai Rt. vezette. A rend-

szer alapját az Oracle Financials alkalmazásrendszer képezi.

A KGIR egy olyan komplex informatikai rendszerként lett kialakítva, amelyben

az egyes támogatott, vagy megvalósított tevékenységek funkcionális csoportokba,

azok pedig alrendszerekbe rendeződnek. Mindez megteremtette a feltételeit egy tér-

ben és időben elkülönülő, lépcsőzetesen megvalósuló fejlesztésnek és továbbfejlesz-

tésnek.

Az eredetileg tervezett alrendszerek közé az integrált humánpolitikai, a pénzügyi-

számviteli, a logisztikai gazdálkodási, a védelmi erőforrás és költségvetés tervező,

valamint a vezetői információs alrendszerek tartoztak. Ezek közül elsőként a pénz-

ügyi-számviteli alrendszer készült el, majd kis csúszással és a tervekhez képest kor-

látozott tartalommal született meg a humán erőforrás-gazdálkodási és bérszámfejtési

alrendszer. 2002-ben kezdődött meg a logisztikai alrendszer (Logisztikai Gazdálko-

dási Információs Rendszer, LGIR) tervezése is, de az előkészítés hiányosságai és az

alkalmazói szoftver kiválasztása körüli problémák miatt a fejlesztés előbb lelassult,

majd 2003-ban felfüggesztésre került.

A rendszer a teljes gazdálkodást és pénzügyi irányítást lefedi, a támogatott fő te-

vékenységek közé a következők tartoznak: a honvédelmi költségvetési fejezetnek a

Pénzügyminisztérium rendelkezései szerinti kidolgozása, a minisztérium vezetése

által hozott döntések pénzügyi végrehajtása, a felhasználás adminisztrálása és finan-

szírozásának lebonyolítása a megfelelő költségkeretek és pénzalapok kezelésével, az

egymáshoz szervesen kapcsolódó feladatok összefüggő végrehajtása, valamint a HM

vezetésének szakmai támogatásával és a vezetők felé való adatszolgáltatási kötele-

zettséggel járó feladatok végrehajtása. A rendszer megfelelő interfészekkel rendel-

kezik más költségvetési fejezetek hasonló rendszereihez, illetve az általánosan hasz-

nált irodai alkalmazásokhoz.

A KGIR működését egy Internet-technológiára épülő, de önálló számítógépes

rendszer, illetve adatátviteli hálózat támogatja. A rendszerben kezelt adatok a HM

Pénzügyi Számító és Nyugdíjmegállapító Igazgatóságnál üzemeltetett központi adat-

bázisban vannak tárolva, amelyhez csillagpontos rendszerben kapcsolódik a három

Területi Pénzügyi és Számviteli Igazgatóság rendszere. A budapesti alrendszer a tá-

volság rövidsége miatt a központi rendszerrel gyakorlatilag egy közös helyi hálózat-

nak tekinthető, míg a székesfehérvári és szolnoki alrendszerek bérelt vonali kapcso-

lattal rendelkeznek. Az egyes katonai szervezetek, illetve azok pénzügyi, személy-

ügyi és logisztikai szervezeti egységei a három TPSZI alrendszerrel állnak közvetlen

kapcsolatban. Mindez 2002-ben mintegy 150 helyszínt és 1200 felhasználót jelen-

tett.

A KGIR rendszer központi összetevőjében, a védett hálózati szegmensben alkal-

mazás-kiszolgálók, adatbázis-kiszolgálókra épülő adattárház, oktatást támogató ki-

szolgáló, központi rendszermenedzsment kiszolgáló, felhasználói segítségnyújtást

támogató (help desk) kiszolgáló és egy központi munkaállomás-felügyeleti kiszolgá-

ló, levelező kiszolgáló és adminisztátori munkaállomások működnek. A két távoli

TPSZI alrendszerben is működik egy levelező kiszolgáló és egy munkaállomás-

felügyeleti kiszolgáló.

179

A NATO Irodaautomatizálási Rendszer (NIAR) rendeltetése, hogy védett in-

formációcserét biztosítson a NATO és tagállamai felső szintű politikai és katonai

vezetése számára; támogassa a katonai vezetést (C2) a katonai műveletek végrehaj-

tása során; valamint elektronikus levelezési és belső használatra szóló web-szolgál-

tatást nyújtson az arra jogosult felhasználók számára.

A NIAR gyakorlatilag a NATO CRONOS rendszerének magyarországi kiterjesz-

tése. Ennek megfelelően a rendszer minősítése NATO Titkos, a rendszer központi

üzemeltetése (a magyarországi helyi üzemeltetés mellett) az NCSA által történik. A

rendszer magyarországi bővítése csak a NATO engedélyeztetési eljárás lefolytatása

után lehetséges. A NIAR magyarországi telepítése 2000-ben kezdődött a következő

helyszínek bevonásával: Külügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, MH Szá-

razföldi Parancsnokság, MH Légierő Parancsnokság, Katonai Felderítő Hivatal. A

rendszer folyamatosan kiterjesztésre kerül újabb központi szervezetek, valamint a

NATO felajánlásban szereplő katonai szervezetek irányában.

A NIAR működtetéséhez ki kellett alakítani a minősítésének megfelelő üzemelte-

tési környezetet mind a fizikai biztonság, mind a kompromittáló elektromágneses ki-

sugárzás elleni védelem szempontjából. Ennek megfelelően az egyes helyszíneken a

zóna besorolás szerinti TEMPEST fokozatú számítógépeket kellett telepíteni. A

számítógépeken Microsoft operációs rendszer és irodaautomatizálási alkalmazások

futnak.236

A szárazföldi haderőnemnél az informatika-alkalmazás előzményei az 1960-as

évek közepéig vezethetőek vissza, amikor 1966-ban a hadsereg hadtáp törzsön belül

megalakult egy könyvelőautomatával felszerelt munkacsoport. Az első elektronikus

számítógép (Videoton 1010/B) 1971-ben került a hadseregtörzsbe, ezt 1974-ben kö-

vette az ESZR sorozatba tartozó R-10, amelyre megkezdődött a béke- és a háborús

vezetést támogató programok kidolgozása. A háborús vezetés informatikai támoga-

tásában minőségi változást a mobil (törzsbuszba épített) MR-10 számítógépek 1978-

ban történő rendszeresítése jelentett, amelyek a fontosabb törzsmunkahelyekre tele-

pített képernyős terminálok, illetve mobil adatátviteli berendezések segítségével biz-

tosították a hadsereg vezetésének egészére kiterjedő informatikai rendszer kialakítá-

sát. Ugyanekkor kerültek létrehozásra a PC-4000 kisszámítógéppel felszerelt csapat-

szintű számviteli részlegek.

1984-ben az R-10 és MR-10 számítógépek helyébe az R-11 és MR-11 számító-

gépek léptek, illetve rendszeresítésre kerültek a VT-20 és MVT-20 számítógép-

komplexumok is. 1988-tól megkezdődött a számviteli részlegek VT-20 számítógé-

peinek kiváltása személyi számítógépekkel. 1989 végén a hadtest törzsekben az

MVT-20-ak kivonásra kerültek és helyettük 2-2 készlet SZUMMA mikroszámító-

gép-rendszer (törzsbuszba telepített terepi kivitelű ötgépes személyi számítógép-há-

lózat) került rendszeresítésre.

A szárazföldi haderőnem informatikai rendszerét a személyi számítógépek meg-

jelenéséig az egymástól lényegében elkülönülő és külön-külön a vezetési szintek

236 A kiépítéskor Windows NT, Office 2000, MS Exchange, Outlook Express és Internet Explorer.

180

szerint tagolódó békevezetési és háborús vezetési informatikai rendszerek alkották.

A békevezetési informatikai rendszer az adatfeldolgozó központokban, számviteli

részlegekben elhelyezett központi számítógépekre, ezek termináljaira, illetve az al-

kalmazókhoz kihelyezett autonóm számítógépekre épült. A rendszer elemei között,

még egy adott vezető szerven belül sem volt közvetlen összeköttetés. Az adatcsere

elsősorban adathordozók cseréje, esetleg géptávíró segítségével történő továbbítás

útján valósult meg. A háborús vezetési informatikai rendszer csomópontjait a veze-

tési pontokra rendszeresített mobil számítógép-komplexumok és ezek termináljai al-

kották, amelyeket adatátviteli összeköttetések kapcsoltak rendszerbe. Ez teljeskörű-

en az adott vezető szerv (parancsnokság) két vezetési pontja között valósult meg, de

korlátozottabb formában megjelent a haderőnemi vezetési szint és alárendeltjei kö-

zött is. A béke- és háborús informatikai rendszer között információcserére alapvető-

en az áttérés időszakában, a háborús rendszer adattárainak feltöltése során került sor.

Az 1990-es évek elejétől a korábbi technológiára épülő – jól működő, gyakorla-

tokon is kipróbált – informatikai rendszerek szerepe, működőképessége folyamato-

san csökkent. A békevezetés támogatását átvették a vezető szervenként helyi háló-

zatba kapcsolt személyi számítógépek, a háborús informatikai rendszerek helyébe

azonban gyakorlatilag nem lépett semmi. Bár különböző fejlesztések folytak a ko-

rábbi alkalmazások átdolgozására és új fejlesztések is indultak, a terepi kivitelű

számítógépek és különösen számítógép-hálózatok hiányában, illetve a megváltozott

biztonságpolitikai helyzetben és a szárazföldi csapatok alkalmazására vonatkozó el-

gondolások átalakulása miatt ezek abbamaradtak.

A továbbiakban röviden a szárazföldi haderőnem funkcionális informatikai rend-

szerei közül a hadműveleti vezetést támogató Hadműveleti Terminál és Program-

rendszert és utódját, a Mikroszámítógépes Csapatvezetési Rendszert; a hadműveleti

tervezést és grafikus helyzetnyilvántartást támogató HATERA rendszert; valamint a

békevezetést támogató harckészültségi és hadrafoghatósági ("1001"-es) rendszert és

az anyagi-technikai (logisztikai) szakterület nyilvántartó rendszereit ismertetjük.

A Hadműveleti Terminál és Programrendszer (HDMTPR) a hadseregtörzs

háborús informatikai rendszerének alapvető összetevője volt, amely 1985-ben az

MR-11 számítógép-komplexumra került kidolgozásra. A rendszer technikai alapját a

két tábori vezetési ponton (harcálláspont és hadtáp vezetési pont) telepített MR-11

számítógépek és ezek termináljai képezték. A két számítógép egymással adatátviteli

összeköttetésben volt, az adatok meghatározott időközönkénti cseréjével a hadtáp

vezetési pont számítógép-komplexuma felkészült a feladatok átvételére. A harcál-

lásponton a számítógép-központ a harcvezetési központ közelében települt, termi-

náljai kihelyezésre kerültek a kulcsfontosságú parancsnoki és törzsmunkahelyekre.

Egyidőben 12 terminál telepítésére volt lehetőség, amelyekhez helyi nyomtatókat is

csatlakoztatni lehetett.

A rendszer funkcionálisan egy központi adatbázisra és a nagyobbrészt ennek ada-

tait kezelő, felhasználó alkalmazásokra (akkori szóhasználattal hadműveleti-harcá-

szati feladatokra, programokra) épült. Ez utóbbiak közé a következők tartoztak:

- saját és ellenséges csapatok harcértékének nyilvántartása;

- csoportosítások létrehozása és értékelése;

181

- mennyiségi és minőségi erőviszony-számvetés;

- átcsoportosítás és menetszámvetés;

- atom- és vegyicsapások körzetében keletkezett veszteségek előrejelzése;

- a tüzérség harci alkalmazásának és lőszerszükségletének számvetése;

- valamint a csapatrepülők alkalmazásával kapcsolatos számvetések.

A központi adatbázisban kerültek nyilvántartásra a saját és ellenséges szerveze-

tek (csapatok) alegység szinttől seregtest szintig. Ezen belül nyilvántartásra került

szervezeti felépítésük, valamint a rendelkezésükre álló erők és eszközök rendszeresí-

tett és meglévő mennyisége (személyi állomány létszáma állománykategóriánként,

típusszervezetek mennyisége, illetve a fegyverzet, a harceszközök és egyes hadi-

anyagok mennyisége). A rendszeresített értékek általában előzetesen kerültek feltöl-

tésre, míg a meglévők a felderítési adatok, illetve a veszteségek nyilvántartásával. A

szervezetszerű összetevőkből csoportosításokat (hadrendi, harcrendi elemeket) lehe-

tett létrehozni, amelyeknek így a szervezetekhez hasonlóan lehetett megjeleníteni a

harcértékét.

Az erőviszony számvetés a szembenálló felek mennyiségi és minőségi erőviszo-

nyának meghatározását biztosította a meglévő erőforrásadatok alapján. A minőségi

arány számítása során az erők összemérése az erőforrások harci potenciáljának fi-

gyelembe vételével történt. Ez a technikai eszközök esetében az eszközök egységes

minőségi mutató rendszere alapján, a szervezetek vonatkozásában a számvetési egy-

séghadosztályhoz történő viszonyítás alapján történt. Az erőviszony-táblázat formá-

tuma kötött volt. A számvetés a sávszélesség megadása alapján tüzér eszköz, páncél-

törő eszköz és harckocsi sűrűségeket is meghatározott.

A további alkalmazások a központi adatbázisban tárolt adatok részbeni felhasz-

nálására, illetve a saját adatok nyilvántartására épültek, az előző három alkalmazás-

tól és egymástól nagyobbrészt függetlenül működtek.

A Mikroszámítógépes Csapatvezetési Rendszer (MCSR) lényegében a HDM-

TPR rendszer személyi számítógépre történő átdolgozása, amire az 1990-es évek

elején került sor. A rendszer technikailag egy személyi számítógépen működött au-

tonóm üzemmódban. Minimális hardver igénye igen alacsony volt, már egy 512 KB

memóriával rendelkező XT, vagy AT számítógépen működőképes volt. A rendszer

telepítésre került a terepi kivitelű mobil SZUMMA mikroszámítógép-rendszerre is.

Az MCSR rendszer egy saját fejlesztésű – Military Integrated Data Access Sys-

tem (MIDAS) megnevezésű – adatbáziskezelő rendszerre épült, annak keretei között

működött. A alapvető funkciói közé a harcérték nyilvántartás, a csoportosítások ke-

zelése, az erő- és eszközviszony számvetés, valamint a karbantartási funkciók tartoz-

tak. A rendszerhez további feladatok – lőszerszámvetés, hadtápanyag tervezés, vesz-

teségprognózis, egészségügyi számvetés – kidolgozása is megtörtént, illetve meg-

kezdődött.

Az autonóm módon működő MCSR rendszerek közötti információcserére, a kö-

zös helyzetismeret kialakítására és fenntartására csak az adatbázis-állományok átvi-

telével, vagy az erőforrásokban (létszámokban, mennyiségekben) bekövetkező vál-

tozásokat rögzítő állományok átvitelével és betöltésével volt lehetőség.

182

A HATERA rendszer (Hadműveleti és harcászati tervezés, grafikus helyzetnyil-

vántartás számítógép és más korszerű eszközök segítségével) lényegét tekintve a

Mikroszámítógépes Csapatvezetési Rendszer kiegészítése grafikus beviteli és meg-

jelenítési funkciókkal. A HATERA rendszer az MCSR-hez hasonlóan alapvetően

autonóm üzemmódban működött, de adatátviteli képességekkel is rendelkezett.

Hardver igénye egy digitalizáló táblával és rajzgéppel kiegészített személyi számí-

tógép volt. Az első verzió 1993-ban készült el, de telepítésére – részben a hardver

feltételek hiányában – nem került sor. Funkcionális informatikai rendszerként akkor

működhetett volna, ha az egyes HATERA alrendszerek egy vezetési ponton belüli,

vagy különböző vezetési pontok közötti adatátviteli összeköttetéssel összekapcso-

lódtak volna.

A HATERA rendszer működéséhez az MCSR adatbázisára és kezelőfelületére

(MIDAS) volt szükség. A grafikus adatbeviteli funkciók a digitalizáló tábla segítsé-

gével valósíthatóak meg, a megjelenítés a képernyőn, egy digitális térképi adatbázis

segítségével, egyezményes jelek alkalmazásával történik. A digitalizáló táblára ha-

gyományos térkép helyezhető, amely a megjelenítés azonosságához pozicionálható.

A rendszerben a helyzet elemeinek bevitele az egyezményes jelek alkalmazásával,

különböző rajzoló funkciók segítségével, több rétegben valósítható meg. A rögzített

helyzet rétegszinten kiválasztott összetevőit a rajzgép segítségével térképen és oleá-

tán is meg lehet jeleníteni. Végül a HATERA rendszer biztosította a harcérték-kimu-

tatások és erőviszony-számvetések térképről kiválasztott elemekre történő végrehaj-

tását is.

A légierő, légvédelem informatikai támogatásának kezdeteit az 1970-es, 1980-as

években a VP és VSZ eszközcsalád elemei237

képviselték, amelyek rendeltetése a

radaradatok feldolgozása, illetve a vezetési információk továbbítása volt. Az ötvenes

években tervezett eszközök egyes változataiban az elektromechanikus, az elektro-

mos és elektronikus elemek is megtalálhatók voltak. Az elektroncsöveket a VP-M

(modernizált) családban váltották fel teljes egészében a tranzisztorok és megjelentek

az első integrált áramkörök is. Az eszközcsoport tagjait még fix huzalozású logika,

szigorúan feladatorientált felépítés és működésmód jellemezte, így viszonylagos

korszerűtlenségük238

ellenére jó teljesítményt nyújtottak.

Az eszközök számítógép-komplexumaiban két azonos felépítésű számítógép volt,

amelyek közül az egyik alap-, a másik tartalék üzemmódban működött. Az alap-

üzemmódban működő számítógép oldotta meg a feladatokat és a végpontokkal is

csak ennek volt kapcsolata. A végpontokkal történő információcsere mellett az ope-

ratív memória tartalmát 10 másodpercenként átírta a tartalék számítógép memóriá-

jába, így az meghibásodás esetén átmenet nélkül volt képes folytatni a feladatmeg-

oldást.

A haderőnemnél az 1980-as évek második felében jelentek meg a személyi szá-

mítógépek, majd rendszerbe állt az AK-2 informatikai rendszer. Ezt hamarosan kö-

237 VP-01 (VP-01M), VP-02M, VP-04U, VP-11, VSZ-11M, VSZ-15. 238 VSZ-11M: 1.8 kHz processzor órajel, ferritgyűrűs (huzalozott) program- és adattár, mágnesdobos háttértár.

183

vette a haderőnem szervezeteit összekapcsoló informatikai hálózat kialakítása, majd

folyamatos továbbfejlesztése. Ezzel párhuzamosan jelent meg a polgári radarinfor-

mációs rendszer (Selenia, majd Glória). A repüléstervezés támogatására szintén az

1980-as évek közepén került kialakításra az automatikus repüléstervező rendszer

(ARTR), amelyet később további változatok (ARTR-2, RAFT) követtek.

A rendszerváltást követően, az 1990-es évek közepén a NATO csatlakozás köze-

ledtével az Egyesült Államok támogatásával került telepítésre a haderőnemnél a

Légtérszuverenitási Hadműveleti Központrendszer (ASOC), amely éveken keresztül

támogatta eredményesen a légierő vezetését. A Magyar Honvédségben 2000 után – a

NATO ACCS rendszerének a 2010-es évek első felére tervezett rendszerbeállításáig

– megkezdődött az azonosított légihelyzetkép előállításának támogatására a MASE

rendszer, a tervezési funkciók támogatására pedig az ICC rendszer239

rendszerbeállí-

tásának előkészítése.

Az AK-2 informatikai rendszer egy saját fejlesztésű parancsnoki információs

rendszer volt, amelynek rendeltetése a vezetés számára legfontosabb információknak

a vezetési ponton történő megjelenítése, illetve a feladatok megjelenítése és elosztá-

sa volt. Mindennek központi elemét képezte egy belső fejlesztésű, 10*60 karakteres,

LED panelekből felépített "fényújság" és az ehhez kapcsolódó számítógépes munka-

állomásokból álló hálózat. A hálózat elemei az akkori hadtest harcállásponton belül

9600 bps sebességű összeköttetéssel rendelkeztek, amelyhez az alárendelt szerveze-

tek munkaállomásai 1200 bps sebességű modemes összeköttetésen keresztül kapcso-

lódtak. Az AK-2 több fejlesztési változatot élt meg, az első verzió saját összeszere-

lésű Homelab-III számítógépekre épült, a következők alapját pedig Videoton TV

Computer, Commodore 64, IBM PC XT, végül IBM PC AT típusú eszközök alkot-

ták.

A polgári radarinformációs rendszer (Selenia, majd Glória240

) rendeltetése a

három polgári légiforgalmi radar felderítési adatainak, másodlagos radarinformáció-

inak rendelkezésre bocsátása a légierő, illetve a légvédelmi alakulatok számára. Az

ellenőrzött pályaadatok241

a polgári légiforgalmi repülésirányításnál keletkeztek.

Ezek a veszprémi vezetési pontra kerültek eljuttatásra és ott kerültek szintetizálásra a

katonai radaroktól érkező információkkal, illetve a repüléstervezést támogató infor-

matikai rendszer információival.

A rendszert az LRI szakemberei fejlesztették ki a nyolcvanas években még MS

DOS alapon Turbo Pascal és assembly nyelven. Csomópontjait 386-os személyi szá-

mítógépekből felépülő Ethernet-típusú helyi hálózatok alkották, amelyeket modemes

összeköttetés szervezett nagytávolságú hálózatba. A rendszer hivatalosan ki lett von-

va, azonban egyes alrendszerei még ma is működnek.

A repüléstervezést támogató informatikai rendszer rendeltetése a Magyar

Köztársaság légterében tervezett katonai repülések terveinek közrebocsátása, konf-

liktus-vizsgálata és rendelkezésre bocsátása. Ennek érdekében a rendszer biztosítja a

239 Integrált Vezetési és Irányítási Rendszer (Integrated Command and Control, ICC), a rendszer ismertetésére a

jegyzet egy korábbi fejezetében már sor került. 240 A rendszer első megnevezése az Alenia-Marconi cég által gyártott polgári radarok megnevezéséből (Selenia)

származott. 241 Több radar által közel ugyanott jelzett pályaadatokból szintetizált (úgynevezett 'multitrack') adatok.

184

repülési tervek, légtérfoglalási igények átvételét és feldolgozását, a forgalmi engedé-

lyek kiadását, valamint az illetékes légiforgalmi és légvédelmi rendszerek előzetes

és folyamatos tájékoztatását.

A rendszer első változata Automatizált Repüléstervező Rendszer (ARTR) néven

az 1980-as évek közepén került kialakításra a korábbi, géptávírókra alapozott rend-

szer kiváltásaként. A rendszer kiszolgáló eszközei Videoton VT-20 számítógépek,

munkaállomásai VT-20 terminálok voltak. A rendszer nem volt hosszú életű, a vi-

szonylag alacsony számítási kapacitás és a nehézkes kezelés hamarosan szükségessé

tették a továbbfejlesztést, amely 1989-ben kezdődött meg.

Az 1993-ban rendszeresített ARTR-II rendszer átfogó információkat nyújtott a

Magyarország légterében végzett repülésekről, repülési tervekről, légtérfoglalásról,

illetve a repüléshez szükséges adatokról (időjárási helyzet, repülőterek állapota, ra-

daradatok, stb.). A rendszer kapcsolatban állt a polgári légiforgalmi irányító rend-

szerrel242

, az Országos Meteorológiai Szolgálat rendszerével, valamint az ALENIA

radarrendszerrel és az ASOC rendszerrel.

Az ARTR-II kiszolgáló eszközei a DEC VAX miniszámítógép-család különböző

típusai, munkaállomásai pedig jellemzően duál-monitoros személyi számítógépek

voltak. A rendszer központjában egy VAX 6000 kiszolgálócsoport (cluster), a na-

gyobb csomópontokban VAX 4000/20 kiszolgáló gépek, míg a kisebb csomópont-

okban MicroVAX eszközök működtek VMS operációs rendszer felügyelete alatt. A

486-os kategóriájú DOS-os munkaállomások Ethernet hálózaton keresztül kapcso-

lódtak a kiszolgáló gépekhez, egyik monitoruk a légihelyzet-kép, illetve a tervezett

repülési útvonalak grafikus megjelenítését, a másik pedig a kiegészítő karakteres in-

formációk egyidejű megjelenését biztosította.243

A csomópontok közötti összeköttetés szinkron ISDN modemek segítségével ke-

rült megvalósításra. A hálózati kapcsolatok gyakorlatilag a rendszer teljes élettarta-

ma alatt megbízhatóan működtek. A rendszer továbbfejlesztését végül a hardver fo-

kozatos elavulása, a meghibásodások növekvő nehézségei és költségei, illetve az év-

ezredváltás dátumproblémája tették szükségessé.

A 2000. január 1.-én telepített Repülési Adatfeldolgozó és Tájékoztató Rendszer

(RAFT) alapvető felépítésében megegyezett az ARTR-II-vel, azonban a DEC ki-

szolgáló eszközöket Pentium-II kategóriájú Windows NT 4.0-ás személyi számító-

gépek, a PC munkaállomásokat pedig Windows alapú Neoware terminálok váltották

fel. Az első változatban még anyagi okokból megmaradt az ARTR-II adatbázis-ki-

szolgáló, azonban a későbbiekben ez is lecserélésre került egy HP alapú fürtözött ki-

szolgálócsoportra. A távmenedzselés érdekében pedig a kiszolgálókon a Windows

NT-t felváltotta a Windows 2000.

A RAFT rendszer központja változatlanul Budapesten volt, csomópontjai pedig

Ferihegyen, Veszprémben és a katonai légierő repülőterein (Kecskeméten, Szolno-

kon, Taszáron és Pápán). A központban továbbra is kiszolgálócsoport működött, a

csomópontok helyi hálózata Ethernet-típusú és a csomópontok közötti kapcsolat vál-

tozatlanul szinkron ISDN modemek segítségével valósul meg. A korábbi rendszer-

242 Akkoriban a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI). 243 A grafikus megjelenítést színes SVGA, a karakterest pedig fekete-fehér Hercules monitor biztosította.

185

hez képest eltérés, hogy a helyi hálózatokban különválasztásra került az adatbázis-

kiszolgáló és a terminál-kiszolgáló funkció, illetve a munkaállomások két monitorát

egy 19"-os XGA monitor váltotta fel.

ISDN

CRC

RAFT

AOC táj.

RAFT

AOC terv.

RAFT

RAFT

BUDAPEST VESZPRÉM

KECSKEMÉT SZOLNOK

RAFT SAR RAFT SAR

RAFT

adatbázis

kiszolgáló

RAFT

terminál

kiszolgáló

konverzió tervezés

RAFT

tájékoztatás

RAFTAFTRM

AFTN

RAFT

adatbázis

kiszolgáló

RAFT

terminál

kiszolgáló

3.5.4 ábra: A RAFT rendszer felépítése244

A később bekövetkezett változásoknak megfelelően megkezdődött a RAFT rendszer

átalakítása: a központ áthelyezése a veszprémi speciálisan erődített létesítménybe és

a hálózati kapcsolatok átterhelése a Magyar Honvédség adatátviteli transzportháló-

zatára.

A légtérszuverenitási hadműveleti központrendszer (Air Sovereignty Opera-

tions Center, ASOC) rendeltetése a katonai és polgári radaroktól érkező digitalizált

pályaelem-adatok245

, valamint a polgári légiforgalomirányító központból, egy szek-

torközpontból és más kapcsolódó ASOC rendszerekből, illetve NATO hadműveleti

központokból beérkező pálya-adatok246

feldolgozása, majd ezekből a rendelkezésre

álló repülési terv információkkal egyeztetve az azonosított, integrált légihelyzet-kép

előállítása.

A rendszerhez két adatbázis-kiszolgáló és operátori munkaállomások (alapkiépí-

tésben tíz) tartozott. Az egyik kiszolgáló eszköz elsődleges feldolgozó egység,

amelynek a feladata a beérkező adatok feldolgozása és kiküldése az operátori mun-

kaállomásokra. A másik kiszolgáló eszköz folyamatos üzemű tartalék, így bármely

üzemzavar esetén képes átvenni az elsődleges kiszolgáló feladatait. A rendszer ki-

szolgáló és munkaállomásai Sun Sparc számítógépek, amelyeket Solaris operációs

rendszer működtet.

A rendszer tizennyolc radarral, négy másik ASOC központtal, három további

Link-1 képességgel rendelkező rendszerrel (pld. NATO hadműveleti központtal),

244 Forrás: Csanádi Győző mk. őrgy. tájékoztató előadása (A légierő informatikai rendszerei), 2005.10.16. 245 Plot = pályaelem, amelynek paraméterei a légijármű koordinátáit tartalmazzák. 246 Track = pályaelem-adatokból képezett pálya, amely a koordináták mellett a légijármű haladási irányát és sebes-

ségét is tartalmazza.

186

három szektorközponttal, egy polgári légiforgalomirányító központtal képes együtt-

működni. A polgári légiforgalomirányító központból egy interfészen a pályaadatok,

egy másikon a repülési terv adatok érkeznek.

A rendszer három adatcsere formátumot használ. A Link-1 egy pálya-adatok for-

galmazására használt katonai üzenetformátum. A Link 1 központok önálló összeköt-

tetést tartanak fent a szomszédos Link 1 központokkal, amelyeken pálya-adatokat és

pályaadat-kezelési adatokat cserélnek egymással. Minden központ képes a saját,

vagy egy szomszédos központtól érkezett légihelyzet-kép egy részét, vagy egészét

elküldeni egy szomszédos központnak. AZ ASTERIX az EUROCONTROL üzenet-

formátuma általános célú strukturált (digitális) radarinformációk forgalmazására.

Végül a harmadik formátumot a repülési információs szolgálatok használják (ezek a

Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szövetség [ICAO] és az Online Adatforgalmazás

[OLDI] üzenetformátumai).

A több Aegis helyszínt szimuláló rendszer (Multi Aegis Site Emulator, MASE)

a NATO NADGE rendszerének átmeneti kiváltására került kifejlesztésre a rendszer

rendelkezésre állásának növelése és a fenntartási költségek csökkentése céljából. A

rendszer stacioner és mobil változatát 2005-ig közel tíz NATO nemzet telepítette,

vagy tervezte telepítését a közeljövőben. A rendszer három alapvető funkciója: a

légihelyzet-kép előállítása; az azonosított légihelyzet-kép továbbítása; valamint a

harctevékenységek vezetésének és a fegyverrendszerek irányításának támogatása.

A MASE rendszer elődjét az AEGIS haditengerészeti légvédelmi rendszer képez-

te, azonban az csak néhány bemenő csatorna feldolgozására volt képes. Az Aegis

Site Emulator rendszer a bemenő csatornák számát 8-ra növelve, az eredeti rendszer

funkcionalitását valósította meg korszerű informatikai eszközökön (Sun/Solaris plat-

formon). Mivel még ez a csatornaszám is kevésnek bizonyulhat, a MASE rendszer-

ben a kiszolgáló eszközök összekapcsolhatóak (innen származik a rendszer nevében

a Multi jelző).

A MASE rendszerhez a dedikált hálózaton keresztül gyakorlatilag bármely pro-

tokollt használó katonai és/vagy polgári radar csatlakoztatható. A beérkező jeleket

egy információszintetizáló egység (Multi Radar Tracker) dolgozza fel és állítja elő a

valósidejű légihelyzet-képet, majd ebből a légiforgalmi irányító központokból érke-

ző repülési tervek alapján állítható elő az azonosított légihelyzet-kép. Ez továbbítha-

tó szabványos adatkapcsolatokon keresztül az elöljáró, együttműködő vezetési pon-

tok, vagy a felhasználók számára. A földi telepítésű légvédelmi eszközök számára

az azonosított légihelyzet-kép a CSI rendszeren247

keresztül továbbítható.

A harctevékenység vezetésének támogatása keretében a MASE rendszer támo-

gatja a fenyegetettség elemzését és értékelését, a feladatok elosztását az alárendelt

erők között, lehetővé teszi a légi járművek rávezetését, légi irányítását, kutató-men-

tési feladatok támogatását, valamint légi utántöltő műveletek támogatását.

A logisztikai szakterületen több katonai szervezetre kiterjedő, egymással adat-

átviteli kapcsolatban álló összetevőkből felépülő informatikai rendszerek lényegé-

247 CRC/SAM Interface = légtérellenőrző és légvédelmi irányító központ/föld-levegő rakétarendszer interfész.

187

ben nem épültek ki. A logisztikai folyamatok informatikai támogatása elsősorban a

logisztikai nyilvántartások támogatására irányult, amely az egyes katonai szerveze-

teknél egyedi vezetői igényeket kielégítő számítógéppel támogatott nyilvántartások;

szakáganként az adott ellátó központok sajátos igényeit kielégítő, saját fejlesztésű

alkalmazásokkal támogatott nyilvántartások; valamint a központi biztosítású alkal-

mazásokkal támogatott nyilvántartások (eszköznyilvántartó rendszer, menetlevél

feldolgozó rendszer és Honvédségi Egységes Termékkód nyilvántartó rendszer)

formájában valósult meg.

Az egyes logisztikai szakágaknál használt alkalmazások rendeltetése, hogy tá-

mogassák a központi készletek, illetve igény esetén az alárendelt katonai szervezetek

készleteinek állandó és naprakész nyilvántartását. A számítógéppel támogatott

egyedi fejlesztésű nyilvántartásokat mindenekelőtt az anyagok gyors azonosításá-

nak, keresésének, valamint az időszakos jelentések elkészítésének megkönnyítésére

fejlesztették ki az egyes szakágak speciális igényeinek megfelelően. Az anyagellátó

központok szakanyag raktáraiban működő napjainkra már elavult alkalmazások in-

formatikai rendszernek nem tekinthetőek, felváltásukra a tervezett Logisztikai Gaz-

dálkodási Információs Rendszer keretében fog sor kerülni.

Az eszköznyilvántartó rendszer a tárgyi eszközök, beruházások, készletek és

immateriális javak analítikus nyilvántartását biztosította. A katonai szervezetek

számára központilag biztosított alkalmazás az adatokat egy szervezeti szintű adatbá-

zisban tárolta. Az adatbázis-alapú megvalósítás lehetővé tette, hogy egyszeri adat-

rögzítésre épülő módon különböző számítások, elemzések, rendszeres kimutatások

és egyedi lekérdezések készüljenek. Az egységes alkalmazás, illetve adat- és kód-

rendszer meghatározott korlátokon belül biztosította, hogy az egyes katonai szerve-

zetek nyilvántartási adatai átadásra, összegzésre és további feldolgozásra kerüljenek.

A rendszer a csapatszintű nyilvántartási folyamatokat jól támogatta, azonban nem

volt alkalmas az ellátó központok sajátos szakmai követelményeinek kielégítésére.

Mivel csak egy szervezet eszközeit és készleteit volt képes nyilvántartani, nem biz-

tosította az ellátásra utalt szervezeteknél lévő eszközök és készletek nyomon követé-

sére. Az alkalmazott kódrendszer a központi készletekben tárolt anyagféleségek

nagy száma miatt nem tette lehetővé ezek egyértelmű azonosítását, illetve raktári tá-

rolási helyük nyilvántartását.

A menetlevél feldolgozó rendszer a technikai eszközök üzemeltetési, igénybe-

vételi és javítási adatainak nyilvántartását biztosította. A katonai szervezetek számá-

ra központilag biztosított egységes alkalmazás lehetővé tette az eszköztípus-, üzem-

anyag-, menetlevél- és éves hajtóanyagkeret-adatok egységes formában és tarta-

lommal történő nyilvántartását, feldolgozását, valamint továbbítását, összegzését.

Mindezzel támogatta egyes szakmai információk előállítását, például a túlfogyasz-

tás, a soron következő technikai szemle, vagy az esedékes olajcsere meghatározását.

A Honvédségi Egységes Termékkód nyilvántartó rendszer a HM és MH

anyag- és eszközgazdálkodási rendszerében előforduló készletek és eszközök egyér-

telmű, egységes termékkóddal történő ellátásának feltételeit biztosító, központilag

kezelt nyilvántartás. A rendszer rendeltetése az érintett termékek termékkóddal tör-

ténő ellátása (termékkodifikáció) és az ehhez szükséges információk rendszerezett

188

nyilvántartása. A rendszer alapvető funkciói a központi nyilvántartásban kerültek

megvalósításra, majd ennek alapján került sor az érintett katonai szervezetek ter-

mékkód nyilvántartásainak módosítására, pontosítására.

A rendszer alapját képező 14 karakteres kód (HETK) a logisztikai folyamatok

végrehajtásához nem nyújtott kellő támogatást: struktúrája nem biztosította a termé-

kek egyértelmű azonosítását és nem tartalmazott a termékekre, gyártókra vonatkozó

részletes paramétereket. A termékek kóddal történő ellátása nem volt megkerülhetet-

lenül beépítve a logisztikai folyamatokba, így a jelentős termékkodifikációs ráfordí-

tások ellenére az egyes katonai szervezetek nyilvántartásaiban szereplő kódok nagy

része hibás volt, vagy nem létezett. A Honvédségi Egységes Termékkód rendszert a

NATO kodifikációs rendszer váltja fel.

3.5.3 A Magyar Honvédség informatikai infrastruktúrája

A Magyar Honvédségen belül az 1990-es években rohamos ütemben elterjedő sze-

mélyi számítógépek számos területen jelentős mértékben növelték az információs te-

vékenységek hatékonyságát, egyre növekvő eredményességgel támogatták a vezetési

folyamatokat és tevékenységeket. A szervezeti igények kielégítése érdekében már a

ebben az időszakban megkezdődött a személyi számítógépek helyi hálózatokba szer-

vezése, megjelentek a kezdetben egyszerűbb, majd fokozatosan egyre összetettebb

architektúrájú elosztott alkalmazások és rendszerek.

A digitális adatátviteli technológiára és eszközökre épülő helyi számítógép-háló-

zatok, az akkor még alapvetően analóg átviteli technológiára épülő híradó (kommu-

nikációs) rendszerektől lényegében függetlenül kerültek kialakításra. A helyi hálóza-

tok és a kommunikációs rendszer közötti együttműködésre csak a földrajzilag egy-

mástól távoli helyi hálózatok, autonóm számítógépek összekapcsolása, nagytávolsá-

gú hálózati kapcsolatok kialakítása során került sor. A szükséges minőségű átviteli

utak hiányában a Magyar Honvédségen belül nagyobbrészt egymástól független

szervezeti informatikai rendszerek – helyi hálózati szigetek – alakultak ki, amelyek

hatékony összekapcsolására nem született gazdaságos megoldás.

A fenti folyamattal egyidőben, a Magyar Honvédség szintű funkcionális informa-

tikai rendszerek működési igényeinek kielégítésére önálló, egymástól függetlenül

működő, helyi- és nagytávolságú megoldásokat egyaránt tartalmazó hálózatok jöttek

létre, amelyekben a nagytávolságú kapcsolatok jellemzően kis (néhány tíz Kbit/sec)

sebességű, modemes összeköttetésekre épültek. Az egymástól függetlenül kiépített

hálózatok eltérő technológiai megoldásai, párhuzamosságai következtében nem biz-

tosították a rendelkezésre álló erőforrások és szolgáltatások kölcsönös igénybevétel-

ének, gazdaságos működtetésének és összehangolt felügyeletének feltételeit.

A 2000-es évek elejére a Magyar Honvédség előtt álló feladatok, valamint az

ezeket támogató integrált informatikai rendszerek iránti igény szükségessé tette egy

Magyar Honvédség szintű integrált informatikai infrastruktúra kialakításának meg-

kezdését, amelynek alapvető összetevőjét a Magyar Honvédség informatikai gerinc-

189

hálózata, kiegészítő összetevőjét a Magyar Honvédség Internet gerinchálózata alkot-

ja.248

A Magyar Honvédség szervezeti és funkcionális informatikai rendszerei hálózati

infrastruktúrájának kialakítását korábban – többek között a forráshiány következté-

ben – számos olyan sajátosság jellemezte, amelyek Magyar Honvédség szinten nem

biztosították a hatékony szolgáltatások és a gazdaságos működtetés feltételeit. Az

egyes fejlesztések eredményeként nagyrészt a pillanatnyi igényeket kielégítő, kizá-

rólag az adott rendszer szempontjait figyelembevévő, egymással párhuzamosan lét-

rehozott hálózatok születtek. A legtöbb rendszerben kialakításra kerültek olyan álta-

lános célú hálózati szolgáltatások, amelyek azonos rendeltetésű hardver és szoftver

elemek beszerzését tették szükségessé. Az egyes rendszerekben egymástól függetle-

nül kerültek felhalmozásra tartalékok és kerültek megkötésre egyedi fenntartási

szerződések. Az egyes hálózatokban egymástól független felügyeleti és működtetési

rend alakult ki. A központi – mindenekelőtt átviteltechnikai – erőforrások rendkívül

gazdaságtalan módon kerültek felhasználásra. A rendszerek közötti átjárhatóság ko-

moly fejlesztések, átalakítások nélkül nem volt biztosítható.

A fenti problémák kiküszöbölése érdekében fogalmazódott meg 2001 után az

alapvető célkitűzés a meglévő beszéd- és alacsony sebességű adatátvitelt biztosító

digitális csatornák helyett egy funkcionálisan és technológiai szempontból korsze-

rűbb, Magyar Honvédség szintű hálózat kialakítására.

A Magyar Honvédség informatikai gerinchálózata249

egy önálló, egységes,

központilag sávmenedzselhető, forgalomhoz igazodó csomagkapcsolt távolsági

(WAN) hálózat, amely adatátviteli összeköttetést biztosít a Magyar Honvédség kü-

lönböző helyi hálózatai között. A gerinchálózat csomópontjait különböző átviteli

utak – MH kezelésű mikrohullámú, vezetékes és optikai összeköttetések, esetleg

sávszélesség bérlemények250

– kapcsolják össze.

Az informatikai gerinchálózat végleges kialakítására a tervek szerint három

ütemben kerül sor. Az első ütem feladata az alapvető hálózati képességeknek na-

gyobbrészt a már meglévő infrastruktúra képességeire épülő kialakítása. A második

ütem a meglévő infrastruktúra racionalizálását, a hálózat felépítésének logikai és

technológiai átalakítását (a későbbiekben ismertetendő mag- és elválasztó/felhordó

hálózatrészek kialakítását) jelenti. Ez magában foglalja a hálózati topológia átalakí-

tását, a meglévő elemek képességeinek fokozottabb kihasználását, illetve egyes

funkciók átterhelését. Végül a harmadik ütemben kerül majd sor technológiai váltást

lezáró eszközbeszerzésekre, hálózati szakaszok bővítésére, a tervezett struktúra és

képességek végleges kialakítására.251

A Magyar Honvédség informatikai gerinchálózata funkcionális szempontból há-

rom összetevőre, a maghálózatra, az elválasztó/felhordó hálózatra és a hozzáférési

248 A fejezetben foglaltak alapvetően a HM HVK Híradó és Informatikai Csoportfőnökség Informatikai osztályán,

elsősorban Molnár Bálint alez. által kidolgozott elgondolásokra, tervekre épülnek. 249 Adatátviteli gerinchálózata, más megnevezéssel transzport-hálózata. 250 Például az Egységes Közigazgatási Gerinchálózat, vagy a BM zártcélú hálózata szolgáltatásainak igénybevétele. 251 Az első ütem 2002-ben zárult le.

190

hálózatra tagolható.252

Az egyes összetevőket egymástól eltérő rendeltetés, funkciók,

illetve eltérő technológiai megoldások jellemzik.

A maghálózat rendeltetése a nagytávolságú összeköttetések lehető legnagyobb

hatékonyságú megvalósítása. A sávszélesség optimális kihasználása és a késleltetés

csökkentése gyors csomagfeldolgozást, így magas feldolgozási képességű, valamint

korlátozott számú csatlakozó felülettel rendelkező eszközöket, illetve korlátozott

számú eszköz-, átviteli közeg- és protokoll-típus alkalmazását igényel.

Az elválasztó/felhordó hálózat rendeltetése a maghálózat és a hozzáférési hálózat

elemeinek elválasztása, felcsatlakozási körzethez tartozó hozzáférési elemek jelfo-

lyamainak koncentrálása és továbbítása a maghálózat felé, illetve fogadása onnan és

elosztása. Legfontosabb feladatai:

- a különböző protokollok és átviteli közegek átjárhatóságának biztosítása;

- az eltérő eredetű és rendeltetésű hálózati forgalmaknak a maghálózatban alkal-

mazott megoldásoknak megfelelő át-, majd visszaalakítása;

- a számításigényes feladatok (virtuális magánhálózatok kezelése, titkosítás, szol-

gáltatásminőségbiztosítás, stb.) megvalósítása;

- az elválasztó/felhordó elemek közötti haránt- és kerülőutak kialakítása.

Az elválasztó/felhordó hálózat eszközeinek jellemzője az alkalmazható protokol-

lok és átviteli közegek széles választéka, a csatlakozási pontok magas száma, vala-

mint a közepes feldolgozási képesség.

Egy adott elválasztó/felhordó csomóponthoz (gyűjtőponthoz) csatlakozó hozzáfé-

rési csomópontok összessége egy körzetet alkot. Az egymáshoz közeli körzetek há-

lózatai között alacsony sebességű tartalék utak alakíthatók ki, amelyek felhasználha-

tók a hálózati torlódások elkerülésére, vagy a rendelkezésre állás növelése érdeké-

ben.

Hozzáférési hálózat

Elválasztó hálózat

gyűjtőpont

körzete

Maghálózat

Idegen

szolgáltató

gyűjtőpont

3.5.5 ábra: Az informatikai gerinchálózat elvi felépítése

252 Core network, distribution network, access network.

191

A hozzáférési hálózat rendeltetése a gerinchálózat szolgáltatásait igénybevevő

hálózatok, eszközök csatlakoztatása. Ebben a hálózatrészben találhatók az informa-

tikai gerinchálózat felelősségi körébe tartozó utolsó aktív elemek, amelyek a hang-

és adatjellegű szolgáltatási pontokat illesztik a gerinchálózathoz.

A Magyar Honvédség informatikai gerinchálózata két nagy részre – a Budapestet

és környékét ellátó, valamint az országos hálózatrészre – tagolható. A két hálózat-

rész szolgáltatásait a maghálózat három összetevője biztosítja. Ezek: a budapesti

mikrohullámú rendszert felhasználó maghálózat-rész, a budapesti optikai magháló-

zat-rész, illetve az országos mikrohullámú rendszert felhasználó maghálózat-rész,

amelyek tervezett felépítését a következő két ábra tartalmazza.

Kőrishegy Tata Dobogókő Kékestető Bánkút Nyíregyháza

Celldömölk

VilmospusztaSzékes-

fehérvár HM II.

Kabhegy

Kaposvár

Pécs-Jánoskilátó Kiskőrös Kiskunfélegyháza Szentes

Békéscsaba

Kecskemét

Cegléd Szolnok Túrkeve

Debrecen

BM BM

BMBM

EKG EKG

EKG

EKG

3.5.6 ábra: A tervezett országos informatikai gerinchálózat

ZMNE ÖLTP BHP

HM IV.

HM II.

HM I.

HM III.

PNRI

MH HIP

Híradószertár

KBH

Széchenyihegy

Techn.hivatal

Térk.hivatal

BMTeve u.

HM II.

Jánoshegy

EKG

Szfehérvár

Hármas-h. hegy

KKK

BBBH

Inf. Kp.HM V.

Mikrohullámú

Optikai

Nem MH

LRI

KIAK

PÜSZNYI

3.5.7 ábra: A tervezett budapesti informatikai gerinchálózat

192

A honvédelmi szférában az Internet-szolgáltatást a 2000-es évek elejéig – a Honvé-

delmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar integrációja előtt – különböző megoldá-

sok biztosították. A szervezeti integrációt követően megindult az egységes Internet-

szolgáltatás feltételrendszerének megteremtése, ami informatikai biztonsági okokból

a Magyar Honvédség informatikai gerinchálózatától elkülönített módon biztosítja a

szolgáltatások elérését a vezető szervek és a csapatok számára.

Az Internet gerinchálózat kialakításáig a Honvédelmi Minisztérium és háttérin-

tézményei elsősorban az X.400-as levelező rendszerhez történő csatlakozással bizto-

sították az Internet elérését. A hálózatból a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) 2 Mbit/s

sebességű Internet csatlakozásán keresztül lehetett elérni a világhálót. A helyi háló-

zatok nem voltak elkülönítve az Internet hálózatból, a hálózat védelmét tűzfal bizto-

sította. A távoli (HM I.-en kívüli) szervezetek Internet-elérése a MEH Internet köz-

pontjába történő modemes behívással volt megoldva. Az Internet-szolgáltatás az

elektronikus levelezéshez egy e-mail címet biztosított a gov.hu névtartományban. A

központi szolgáltatás mellett, egyedi igények alapján helyi Internet szolgáltatóhoz

kapcsolódó modemes csatlakozások is létesültek.

A Magyar Honvédség Internet elérését egy vezérkar főnöki intézkedés szabá-

lyozta. Központi szolgáltatás hiányában az egyes katonai szervezetek helyi Internet-

szolgáltatókkal kötöttek szerződést és 64 (128) Kbit/s sebességű, analóg, vagy ISDN

modemes behívással kapcsolódtak a hálózathoz. Ezek a szolgáltatások általában 1-3

e-mail címet és tárolóterületet biztosítottak az elektronikus levelezéshez, illetve a

web-lapok tárolására. Néhány intézetnél a helyi hálózaton belül saját levelező és

web-kiszolgáló is működött, míg a HVK szervek részére néhány X.400-as végpont

is telepítésre került.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem elsősorban oktatási és kutatási célokat

szolgáló helyi hálózata az 1990-es évek eleje óta kapcsolódik az Internetre. A háló-

zat jelenleg egy 2+2 Mbit/s kapacitású vonalon mintegy ötszáz felhasználó elektro-

nikus levelezési és információkeresési igényeit elégíti ki. Meghatározott felhaszná-

lók számára a ZMNE behívóközponton keresztül, modemes behívással van lehető-

ség az Internet elérésére, más felhasználók pedig a Miniszterelnöki Hivatal behívó-

központjának szolgáltatásait vehetik igénybe.

1999-ben a HM HVK Személyügyi Csoportfőnökség beruházásban kialakításra

került egy nyelvi labor hálózat, amelyet 21 helyőrség 15-18 számítógépből álló helyi

hálózatai alkottak. Ezek számára az Internet-szolgáltatást egy nyelvi labor Internet

központ biztosította, amelyhez az egyes hálózatok 64 Kbit/s-os analóg, vagy ISDN

modemes behívással kapcsolódhattak.

Mindezen előzmények ismeretében került kiírásra 2000-ben egy tender a Magyar

Honvédség Internet-szolgáltatásának biztosítására. A tender győztese 2001. január

1-én kezdte meg a teljeskörű szolgáltatást az ezt megelőzően már kialakított MH In-

ternet központ számára.

A Magyar Honvédség Internet központja a HM egyik objektumában (HM II.)

került elhelyezésre és szinkron adatkapcsolatot biztosító menedzselt bérelt vonalon

keresztül kapcsolódik az Internethez. Az elsődleges kapcsolat egy 2 Mbit/s sávszé-

193

lességű optikai összeköttetés, amely a jövőben az igényeknek megfelelően tovább

bővíthető. Emellett meghibásodás esetére egy 128 Kbit/s mikrohullámú összekötte-

tésre épülő tartalék vonal áll rendelkezésre.

Az Internet-szolgáltató253

1 Mbit/s sávszélességű garantált nemzetközi, valamint

1 Mbit/s sávszélességű belföldi IP kapcsolatot biztosít. A nemzetközi kapcsolat for-

galomhiánya esetén a belföldi forgalom számára biztosítja az átlagosan 2 Mbit/s

sávszélességet. A szolgáltató az elsődleges kapcsolatra 99.9%-os éves rendelkezésre

állást (évente legfeljebb 8.8 óra leállást) és négy órán belüli hibajavítást garantál. A

szolgáltatáshoz két C-osztályú, összefüggő IP címtartomány és a 'mil.hu' tartomány-

név tartozik. Az elsődleges névszolgáltatást254

a Magyar Honvédség, a másodlagost

a szolgáltató biztosítja.

Az MH Internet központban – a szolgáltatás-hozzáférési ponton – a Magyar Hon-

védség (belső) Internet-hálózatát egy tűzfal(eszköz) választja el a nyílt Internet háló-

zattól. A tűzfal és az azzal együttműködő helyettesítő kiszolgáló (proxy server) az

MH Internet hálózat belső IP címekkel rendelkező felhasználói végberendezéseit el-

rejti a külső hálózat elől. Az Internet felé publikus címmel csak a szolgáltatást bizto-

sító eszközök (útvonalválasztó, levelező kiszolgáló, web-kiszolgáló, stb.) rendelkez-

nek.

A Magyar Honvédség Internet központja által biztosított szolgáltatások közé a

következők tartoznak:

- elektronikus levelezés (6 MB-os postafiók, x.y@mil.hu formátumú elektronikus

levélcím);

- web-szolgáltatás (10 MB-os tárhely saját web-lapok tárolására);

- fájl-átviteli (FTP) szolgáltatás;

- WAP ("mobil Internet") szolgáltatás;

- név- (DNS) szolgáltatás.

A Magyar Honvédség Internet gerinchálózata – a Magyar Honvédség mikro-

hullámú távközlő hálózatának felépítéséhez igazodóan – alapvetően hat csomópont-

ra épül. Ezek a csomópontok a HM II. objektumban (MH Internet központ), Ceglé-

den, Kecskeméten, Veszprémben, Székesfehérváron és Nagytarcsán helyezkednek

el. A gerinchálózat csomópontjaihoz további kiegészítő – felcsatlakozást biztosító –

csomópontok (Szolnok, Hódmezővásárhely, Tata, stb.) is kapcsolódnak.

Az egyes csomópontokon Internet útvonalválasztók biztosítják az Internet szol-

gáltatások elérését a helyi hálózatok számára Ethernet vonalon, az egyedi munkaál-

lomásoknak pedig ISDN vonalon történő behívás útján..

A gerinc csomópontok közötti kapcsolatot a Magyar Honvédség mikrohullámú

távközlő hálózat biztosítja 2 Mbit/s-os ISDN összeköttetésekkel. A hálózat gyűrű to-

pológiájú, ami lehetővé teszi, hogy egy összeköttetés kiesése esetén a hálózat műkö-

dése kerülő útvonalon keresztül még biztosítható. Ezt az útvonalválasztók automa-

tikusan biztosítják.

A Magyar Honvédség Internet gerinchálózata informatikai biztonsági okokból

nem csatlakozhat a Magyar Honvédség informatikai gerinchálózatához. Ebből kö-

253 A jegyzet kidolgozásának időpontjában a GTS DATANET. 254 Domain Name Server (DNS) szolgáltatás.

194

vetkezően számára a távközlő hálózat kapacitásából kell önálló, rögzített sávszéles-

séget biztosítani. Ez a távbeszélő gerinchálózat kapacitáskorlátai miatt jelenleg nem

haladhatja meg a 5 x 64 = 320 Kbit/s-ot. További korlátot jelent az Internet-szolgál-

tatóhoz történő csatlakozás kapacitása, ez azonban – mint korábban már jeleztük –

nagyobb sávszélesség bérlésével orvosolható.

Kecskemét

Nagytarcsa

VeszprémSzékes-

fehérvár

HM II.

Cegléd

Hódmező-

vásárhely

Szolnok

Szentkirály-

szabadja

Tata

HM IV.

HICOM

tb.központ

Internet

router

3.5.8 ábra: A Magyar Honvédség Internet gerinchálózatának felépítése

A Magyar Honvédség egyes katonai szervezetei és ezek jogosult felhasználói külön-

böző módokon kapcsolódhatnak az MH Internet gerinchálózatához és férhetnek

hozzá ezen keresztül az Internet szolgáltatásaihoz. A kapcsolódás alapvető módja a

helyi hálózatokon keresztül történő csatlakozás, de elvileg lehetséges az egyedi be-

hívás is.

Internet

HM II.

Internet hálózat

Inf. Intézet

Internet hálózatMeteo. Intézet

Internet hálózat

Nyelvi labor

Internet hálózat

2 Mbps

opt.

128 kbps

UTP

Kat. szervezetek

Internet hálózatai

V.35, RS-232,

ISDN E1, UTP

10 Mbps

TX

10 Mbps

UTP

10 Mbps

UTP

100 Mbps

opt.

…

Demilitarizált zóna

(kiszolgálók)

3.5.9 ábra: A MH Internet központ és a hozzá csatlakozó helyi hálózatok

195

Az MH Internet központ útvonalválasztójához egyes helyi hálózatok közvetlenül

kapcsolódnak. Ide tartozik többek között a HM II. Internet hálózata, a nyelvi laborok

Internet hálózat központja (ezen keresztül kapcsolódnak az egyes nyelvi laborok he-

lyi hálózatai), valamint két intézet Internet hálózata. A különböző katonai szerveze-

tek további helyi hálózatai digitális (ISDN), vagy analóg (modemes) kapcsolaton ke-

resztül közvetlenül csatlakozhatnak az Internet központhoz.

A katonai szervezetek az Internet szolgáltatásait az MH Internet gerinchálózat

mellett más megoldásokkal is elérhetik. Ezek közé a következők tartoznak:

- csatlakozás a HM X.400 rendszerén keresztül;

- csatlakozás más (helyi) Internet-szolgáltatókhoz kapcsolódó helyi hálózatokon

keresztül;

- egyedi csatlakozás digitális (ISDN) behívással helyi Internet-szolgáltatóhoz,

vagy a budapesti nyelvi labor központhoz;

- egyedi csatlakozás analóg (modemes) behívással a Miniszterelnöki Hivatal

X.400 központjába, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem központjába, a

helyi Internet-szolgáltatóhoz, vagy a budapesti nyelvi labor központhoz.

A Magyar Honvédség Internet gerinchálózata a folyamatosan bővülő igények kö-

vetkeztében maga is folyamatos fejlesztésre, bővítésre szorul, amely a rendelkezésre

álló lehetőségek függvényében fokozatosan meg is valósul. Így a jegyzetben foglalt

információk is elsősorban tájékoztató jellegűek, nem feltétlenül tükrözik teljes pon-

tossággal a valós rendszer aktuális állapotát.

196

ÁBRAJEGYZÉK

1.1.1 ábra: Híradó és informatikai rendszerek ................................................... 10.o.

1.1.2 ábra: Vezetéstámogató rendszer helye és szerepe ..................................... 13.o.

1.1.3 ábra: Informatikai rendszerekkel kapcsolatos fogalmak struktúrája ......... 15.o.

1.2.1 ábra: Általános adattárház-alapú architektúra ........................................... 32.o.

1.2.2 ábra: Tervezési architektúrák és összefüggéseik ....................................... 35.o.

2.1.1 ábra: A NATO közös működtetési környezet összetevő modellje ............ 39.o.

2.1.2 ábra: Ügyfél-kiszolgáló architektúra ......................................................... 41.o.

2.1.3 ábra: Ügyfél-kiszolgáló típusú alkalmazások altípusai ............................. 42.o.

2.1.4 ábra: Háromrétegű elosztott architektúra .................................................. 44.o.

2.1.5 ábra: Többrétegű elosztott architektúra ..................................................... 45.o.

2.1.6 ábra: Együttműködő alkalmazásokra épülő architektúra .......................... 45.o.

2.3.1 ábra: Virtuális vezetési pont központi helyisége (példa) ........................... 92.o.

2.3.2 ábra: A virtuális vezetési pont eligazító terme (példa) .............................. 93.o.

2.3.3 ábra: Példa lehetséges információs eszközökre ......................................... 94.o.

2.3.4 ábra: A HLA architektúra nagybani felépítése ........................................ 103.o.

3.1.1 ábra: A NATO informatikai rendszerének nagybani felépítése .............. 105.o.

3.1.2 ábra: Az NIDTS hálózat elvi felépítése ................................................... 107.o.

3.1.3 ábra: Az NIDTS kapcsolóközpontjai ...................................................... 108.o.

3.1.4 ábra: Az NIDTS hálózatvezérlő és hálózatfelügyeleti összetevői ........... 108.o.

3.1.5 ábra: CRONOS/IARCCIS hálózat 1995-ben (IFOR) ............................. 109.o.

3.1.6 ábra: CRONOS hálózat 1997-ben (SFOR) ............................................. 110.o.

3.1.7 ábra: Az NGCS hálózati képességei ........................................................ 111.o.

3.1.8 ábra: Az NGCS és a külső hálózatok ...................................................... 111.o.

3.2.1 ábra: ACE ACCIS csomópont nagybani felépítése ................................. 113.o.

3.2.2 ábra: Távszolgáltató rendszer elvi felépítése ........................................... 114.o.

3.2.3 ábra: Integrált felhasználói erőforrás-tartomány felépítése ..................... 115.o.

3.2.4 ábra: MCCIS helyszínek (Telepítési terv – 1998) ................................... 118.o.

3.2.5 ábra: Egy szervezet MCCIS rendszerének architektúrája ....................... 118.o.

3.2.6 ábra: A közös informatikai rendszer kialakításának folyamata ............... 121.o.

3.2.7 ábra: A közös informatikai rendszer nagybani felépítése........................ 121.o.

3.3.1 ábra: Az ICC rendszer főbb alkalmazásai (moduljai) ............................. 125.o.

197

3.3.2 ábra: Az ICC rendszer felépítése, főbb hardver elemei ........................... 126.o.

3.3.3 ábra: A logisztikai funkcionális alrendszer moduljai .............................. 129.o.

3.3.4 ábra: Az ADAMS rendszer kezdeti hálózata .......................................... 130.o.

3.3.5 ábra: Az ADAMS rendszer moduljai ...................................................... 130.o.

3.3.6 ábra: ADAMS szállítási erőforrás kezelés .............................................. 131.o.

3.3.7 ábra: ADAMS felvonulási időterv (részlet) ............................................ 132.o.

3.3.8 ábra: Az ACROSS rendszer működési modellje ..................................... 133.o.

3.3.9 ábra: LOGREP jelentett tételek rendszere ............................................... 134.o.

3.3.10 ábra: Szervezetek és erőforrásaik a LOGREP-ben ................................ 135.o.

3.3.11 ábra: A CRESP működési rendszere ..................................................... 136.o.

3.3.12 ábra: JOISS esemény-lekérdezés és eredménye .................................... 137.o.

3.3.13 ábra: Lekérdezés eredményeinek térképi alapú megjelenítése .............. 137.o.

3.3.14 ábra: Lekérdezés eredményeinek táblázatos megjelenítése .................. 138.o.

3.3.15 ábra: Alárendeltségi/szervezeti struktúra adatok megjelenítése ............ 138.o.

3.4.1 ábra: GCCS közös hadműveleti helyzetkép (COP) ................................ 142.o.

3.4.2 ábra: Az ABCS rendszer felépítése, összetevői ...................................... 144.o.

3.4.3 ábra: MCS készülékek ............................................................................ 146.o.

3.4.4 ábra: Az ASAS Block I. felépítése, összetevői ...................................... 147.o.

3.4.5 ábra: AFATDS helyzetmegjelenítés ....................................................... 149.o.

3.4.6 ábra: AFATDS tűztervezési képernyők ................................................. 150.o.

3.4.7 ábra: FBCB2 munkaállomás .................................................................. 152.o.

3.4.8 ábra: A TBMCS rendszer felépítése ....................................................... 153.o.

3.4.9 ábra: TBMCS alkalmazások ................................................................... 154.o.

3.4.10 ábra: GCCS-M helyszínek ................................................................... 157.o.

3.4.11 ábra: Munka IARCCIS munkaállomásokon .......................................... 159.o.

3.4.12 ábra: Adatáramlás a THISTLE összetevők között ................................ 160.o.

3.4.13 ábra: FLORA grafikus felhasználói felület ........................................... 160.o.

3.4.14 ábra: ORCHARD harcrend kezelés képernyőkép ................................. 161.o.

3.4.15 ábra: A francia szárazföldi haderő inf. rendszerének összetevői .......... 163.o.

3.4.16 ábra: SICF munkaállomások ................................................................ 164.o.

3.4.17 ábra: MAESTRO munkaállomás........................................................... 165.o.

3.4.18 ábra: MAESTRO helyzetmegjelenítés .................................................. 165.o.

3.4.19 ábra: ATLAS helyzetmegjelenítés légifénykép alapon ......................... 166.o.

3.4.20 ábra: HEROS konténer-központ és munkaállomása ............................. 168.o.

3.4.21 ábra: ADLER harcjármű és ADLER munkaállomás ........................... 169.o.

3.4.22 ábra: NORCCIS MARIA képernyő és PDA alkalmazás ..................... 171.o.

198

3.5.1 ábra: A Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépítése ......... 173.o.

3.5.2 ábra: Az MH szervezeti informatikai rendszereinek kapcsolódása ........ 174.o.

3.5.3 ábra: Kontingens informatikai rendszerének kapcsolatai ....................... 175.o.

3.5.4 ábra: A RAFT rendszer felépítése ........................................................... 185.o.

3.5.5 ábra: Az informatikai gerinchálózat elvi felépítése ................................. 190.o.

3.5.6 ábra: A tervezett országos informatikai gerinchálózat ............................ 191.o.

3.5.7 ábra: A tervezett budapesti informatikai gerinchálózat ........................... 191.o.

3.5.8 ábra: A Magyar Honvédség Internet gerinchálózatának felépítése ......... 194.o.

3.5.9 ábra: A MH Internet központ és a hozzá csatlakozó helyi hálózatok ...... 194.o.

199

A FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE

AAP-6(V), NATO Glossary of Terms and Definitions (English and French). Modi-

fied Version 02. – NATO Military Agency for Standardization, Brussels, 2000.

AAP-6(2003), NATO Glossary of Terms and Definitions (English and French). –

NATO Standardization Agency, 2005.

AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and

Definitions. – NATO C3 Agency, 1998.

ADatP-02 (H), NATO Information Technology Glossary. – NATO Military Agency

for Standardization, 2000

ADatP-3 Part I., NATO Message Text Formatting System (FORMETS). System

Concept and Description. Baseline 10. – NATO HQ C3 Staff, 1994.

ADatP-34, NATO C3 Technical Architecture. Volume 1-5. Version 6.0 – ISSC

NATO Open Systems Working Group, 2004.

AJP-01(B) Allied Joint Doctrine. Ratification Draft 1. – NATO Standardization

Agency, 2000.

Ált/210. A Magyar Honvédség Informatikai Szabályzata. – Magyar Honvédség,

1993.

APP-6A, Military Symbols for Land Based Systems. – NATO Military Agency for

Standardization, 1999.

BAKSA Béla-SZEKSZÁRDI Pál (szerk.): Légvédelmi eszközök II. rész. – Zrínyi Miklós

Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 1997.

BARBATO, Marcello: CRONOS Overview. – Előadás-anyag, NATO CIS School,

Latina.

C4I for the Warrior, "The Joint Vision for C4I Interoperability". – Joint Chiefs of

Staff, 1998.

CEBROWSKI, Arthur K.-GARSTKA, John J.: Network-Centric Warfare: Its Origin

and Future. – Proceedings of the Naval Institute, 124:1, 1998.

Charter for the NATO C3 Organization. (Appendix 1 to Annex to PO(96)99). –

North Atlantic Council, Brussels, 1996.

CJCS Instruction 6212.01A, Compatibility, Interoperability, and Integration of

Command, Control, Communications, and Intelligence Systems. – Joint Chiefs

of Staff, 1995.

Concept for Future Joint Operations. Expanding Joint Vision 2010. – Joint Chiefs of

Staff, 1997.

CSANÁDI Győző: A légierő informatikai rendszerei. (Előadás) – Veszprém, 2005.

DoD Directive 8320.1, DoD Data Administration. – Department of Defense, 1991.

DoD Instruction 4630.8, Procedure for Compatibility, Interoperability, and Integra-

tion of Command, Control, Communications, and Intelligence (C3I) Systems. –

1992.

200

DoD Manual 8320.1-M-1, Data Standardization Procedures. – The Office of the

Assistant Secretary of Defense for C3I, 1998.

EBBUTT, Giles (szerk.): Jane's C4I Systems. (Fourteenth Edition, 2002-2003) –

Jane's Information Group Ltd., Couldson, 2002.

Enabling the Joint Vision. – Joint Chiefs of Staff, 2000.

FM 34-25-3, All Source Analysis System and the Analysis and Control Element. –

Department of the Army, 1995.

FORD, James: THISTLE Operational experience. In. 3rd ACCIS/AMIS Conference. –

SHAPE Technical Center, 1996.

GARNETT, Ian K.: Introduction to LOGFASS and ADAMS. – NATO C3 Agency,

2001.

Global Combat Support System Capstone Requirements Document. – Joint Staff,

Logistics Directorate, 2000.

HILL, Judith M. – DOCKERY, John T.: Virtual Command Center. – Defense Informa-

tion Systems Agency/D8, 1998.

HILLMER, Robert: CRONOS Today. The IFOR Data Network. – 3rd ACCIS/AMIS

Conference, SHAPE Technical Centre, 20-22. May, 1996.

Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms. – Joint Chiefs of

Staff, 2005.

Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations. - Joint Chiefs of Staff,

1998.

Joint Pub 6-0, Doctrine for Command, Control, Communications, and Computers

(C4) Systems Support to Joint Operations. – Joint Chiefs of Staff, 1995.

KURUCZ István-SIMON Sándor: Légtér-szuverenitási hadműveleti központrendszer.

(Egyetemi jegyzet) – Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 1999.

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája. – HM HVK Hadműveleti cso-

portfőnökség, 2002.

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Vezetési Doktrínája (Tervezet). – HM HVK

Vezetési csoportfőnökség, 2003.

MOLNÁR Bálint: A Magyar Honvédség adatátviteli gerinchálózatának dokumentáci-

ója és követelményei, "Transzporhálózat" (1. ütem) – HM HVK Vezetési Cso-

portfőnökség, 2002.

MUNK Sándor: Katonai informatika I., A katonai informatika alapjai. – Egyetemi

jegyzet, ZMNE, Budapest, 2003.

MUNK Sándor: Katonai informatika III., A katonai informatika eszközrendszere. –

Egyetemi jegyzet, ZMNE, Budapest, 2003.

NATO General Communication System (NGCS) Reference Architecture. Edition 1. –

2003.

NATO kézikönyv. 3. javított kiadás. – Stratégiai Védelmi Kutató Intézet, Budapest,

1997.

POLONKAI Albert: ICC Általános ismertető. – MH Légierő Vezérkar, 2001.

SCHREPF, Norbert: Visual planning aid for movement of ground forces in operations

other than war. Master's thesis. – USN Naval Postgraduate School, Monterey,

1999.

201

STUGARD, Howard E.: Information systems in support of command and control.

(Briefing held at NATO CIS School) – Latina, 2000.

STUGARD, Howard E.: Maritime Command and Control Information System. An

Executive Overview for NATO CIS Course. (Briefing held at NATO CIS

School) – Latina, 2000.

Terms of Reference for the NATO C3 Board. (Appendix 2 to Annex to PO(96)99). –

North Atlantic Council, Brussels, 1996.

TURAN, Emin: Introduction to the NATO C3 Community. (Briefing held at NATO

CIS School) – Latina, 1999.