tillmann_2007_aladomilelet

8/18/2019 Tillmann_2007_aLadomiLelet

1/151

A Ladomi lelet

1


2/151

A Ladomi leletKözreadjaTILLMANN J. A.

MDCCCCCVII

3

Mondhatatlan köszönetem

a feltárásban részt vevõ

munkatársaknak, kiváltképpen

LILI ESZTERNEK,

ADÉL HANNÁNAK,

ÁRMIN KRISTÓFNAK,

valamint

BOTONDNAK, a 6. oldal,

PETÁK PÉTERNEK, a 8. oldal,

CHRISTINE TILLMANNAK, a 242. oldal,

EVA-MARIA SCHÖNNEK, a 262. oldal

feltárásáért!

2


3/151

TA R TA LO M

0 1 . A K E Z D E T 9

0 2 . M E M Ó R I Á K É S M E G J E LE N Í T K 1 9

0 3 . K Ü L Ö N Ö S R E N D E LT E TÉ S Û K É S Z Ü LÉ K E K 3 1

0 4 . N É P E K , LÉ N YE K 4 7

0 5 . TÖ R TÉ N É S E K 6 5

0 6 . É P Í TM É N YE K É S I N TÉ Z M É N YE K 7 5

0 7 . R E L Á C I Ó K 8 9

0 8 . S Z E M É LYM Á S O K 1 0 5

0 9 . A N O M Á D B E LÁ TÁ S 1 3 5

1 0 . A R E Á LI Á K R É TE G E I 1 5 3

1 1 . A K E LE T- B Á B E LI K Ö N YVTÁ R 257

1 2 . A T E N G E R I N A G YS Z Ó TÁ R TÖ R E D É K E I 263

5

A kötet megjelenését támogatta

a Magyar Könyv Alapítvány

és a Nemzeti Kulturális Alap

SzerkesztetteTÖRÖK DALMA

© Tillmann J. A., 2007© Új Palatinus Könyvesház Kft., 2007

4


4/151

…az ég alatt és a föld fölött,

mélytengeri hasadékok és

hegyvidéki gyûrõdések között,

a tízezer méter magas résben.

(A n o m á d n av i g á c i ó - t ö r e d é k )

A leletekbõl a vándorlétben élõk sajátos világa és különös antro- pológiája tárul föl; az a nomád alapvonás, aminek köszönhetõ,hogy olykor lehántották magukról a hétköznapi utazás gönceit,

hogy végeérhetetlennek tetszõ vonulásuk közben néha feleszmél-tek, összerezzentek, aztán szétnéztek. Felfigyeltek egy neszre azéjben, egy dallamra a szélben. Vagy akár olyasféle zajokra, melye-

ket rég hallott vagy hallatlan idõk hullámainak zúgása keltett. Egy- szer csak észlelték mindazt, amire máskülönben nem volt érke- zésük vagy képességük, hiszen temérdek tárgy fényköre kötötte le figyelmüket, a célracionalitás révületeibe feledkeztek, vagy éppentenyérnyi testtájak keltette vágyakba merültek.

Amikor ilyen indíttatásból a papír fölé görnyedtek, vagy kla-viatúrák elé ültek, azt gondolták, hogy mamutok helyett mondá- sokat mázolnak a mállékony anyagra. A szavak ily módon meg-mutatkozó Szellemérõl pedig úgy tartották, hogy varázs vonulás;idõtlen idõszövedék, afféle mustrája mindeneknek. Ez pedig ak-

kor történik meg, amikor áthangzik valami a nyelveket áthatóhangból, és egyik szó a másikat szólítja.

A közreadó

76


5/151

01. A KEZDET

A hang

A leletek kezdetben kétségbe ejtették a kutatókat. A mély-bõl elõkerült tárgyak ugyanis – a tagadhatatlan hasonló-ság ellenére – más-más boltív kezdeményének tûntek.

Ama boltozatnak azonban, melyet alkottak volna, nyo-mát sem lelték. Nem is igen lelhették, ugyanis nem voltkét azonos szélességû és egyazon szögben emelkedõ da-rab, nem beszélve anyagaik és díszítõelemeik különbö-zõségérõl.

A fellelt ívek közt éppúgy elõfordultak bõrbõl készültdarabok, mint kõrisfa faragványok. A temetkezés módjaalapján egyszerre lehetett következtetni a személyes élet-

ben betöltött szerepükre, valamint közös, kultikus ren-deltetésükre. A leletek fektükben csónakot, álltukban gótikus bolt-

ívet idéztek. Valamennyi fogantyúval, valamint – a felál-lításhoz szükséges – lábazati nyílással volt ellátva. Ezek atulajdonságok arra engedtek következtetni, hogy a no-mádok e különös tárgyakat rendszeresen magukkal vit-ték, és idõrõl idõre felállították.

Az álló idomok egy emelt vállú boltozat keskeny sze-letének tûntek: fejmagasságig függõlegesen emelkedtek,onnantól hol lágyabban, hol pedig meredekebben íveltek a vízszintes felé. (Az egyes példányok képzetes kiegészí-tése különbözõ magasságú kupolacsarnokot ad.)

A gyakran felbukkanó leletek rendeltetésérõl az idõk során különféle feltevések alakultak ki, ezek azonbannem fejtettek ki különösebb meggyõzõ erõt az érdeklõ-

98


6/151


7/151


8/151


9/151

17

zanak fel. A ritmus számukra a változás zsinórmértéke, azidõ-pontok összecsendülése és virtuális vonallá rendezõ-dése. Az egy és a kettõ, a lét és a nemlét különbségének

lüktetõ, az élet minden pillanatát átható hullámzása.Miként a Magasabb Mámor vagy a vágyteli egyesülés vivõárama, úgy az elmúló és a múlhatatlan emlékezete isa zene révén lép a legerõteljesebben jelenükbe. Ezt az ér-zést a szinte minden megszólaltatott hangban benne rej-lõ idõtlenség hívja elõ: mintha egy majdani, mindig hangzó pillanat az örökkévaló országlás lélekzetét tárnáföl az éppen tovatûnõ pillanatnak.

Szívós munkával képessé válnak arra, hogy megszólal-tassák a Hallatlan Hangot. Ennek hallatán néha megkez-dett mozdulataik közben dermednek mozdulatlanná,néznek el az elérhetetlen irányában, vagy hanyatlanak hir-telen hátra; s ébrednek rá a magasabb rezgésközösségre.

Az õket velejükig átható vigaszról egy töredékes for-rás a következõket közli:

„ Az eredet alaphangja. A legtöményebb létsûrítmény. Min-den dobbanásában a Kezdet fellobbanását halljuk; a teremtetlen-bõl a térbe törõ örvénylés moraját, a hallható és hallhatatlan szét-

áradás mindigtartó hangját…Testetlen terében a változandó hullámzása zavartalanul ol-

dódik fel a múlhatatlan sûrû szövetében. A felhangzás és elhaláslüktetése teremt oldhatatlan közösséget mindenek között.

…dallamai eredendõ és eljövendõ örömök övezetébe vezet-nek. A hallatán támadó borzongás Más Magaslatok felé emel…

Hogyan is írhatnánk le a leírhatatlant? Zengetõink felzen-dülését? Az idegeink húrjain játszadozó hullámokat? Fájdalma-ink gyötrelmét, gyönyöreink gyûrûzését? Hisz csendülésének cso-dájára járunk; átható árama minden mélységben megmártóztat;

a távolok tüzét takaróként terítik körénk; hallatán hátrahagyjuk a pillanat partjait…”

16


10/151

18

02. MEMÓRIÁK ÉS MEGJELENÍTÕK

Feledésûzõk

A feledésûzõk eredetileg érintési magasságban helyezked-tek el a fedélzet különbözõ pontjain. Erre a célra többnyi-re terminálokat használtak, de gyakran éltek az éppen

kéznél levõ felületek – a széles szövegtükrök, hasznave-hetetlen hírlapok és hirdetéshordozók – adta lehetõsé-gekkel is. (Utóbbiak esetében felülírást alkalmaztak.)

A terminálok összekapcsolása a kihelyezett személyi em-lékezettel különféle szerves szûrõkön és késleltetõkön ke-resztül történt meg. A rendszer elég kezdetleges, ám en-nek köszönhetõen elég védett is volt. (Ezért aztán olyanrendkívüli esetekben sem károsodott, amikor egy macs-

ka sétált keresztül a magára hagyott klaviatúrán.) A feledésûzõk eltérõ tartalmú leírásokkal és egyéb lele-tekkel vannak telítve, és nemritkán megszakadnak. A sza-kadásokról nem állapítható meg egyértelmûen, hogy aközlés kimaradásáról volt-e szó, vagy egyszerû emlékezet-kiesés, esetleg késõbbi memóriakárosodás okozta õket.

A feledésûzõk eredeti rendeltetésérõl megoszlanak afeltevések. A leletek alapján leginkább az látszik valószí-

nûnek, hogy e berendezéseket elsõsorban a feledés ellen vetették be, de éppúgy használhatták különféle kapcso-latteremtésekhez is.

A feledésûzõ berendezések nagy száma ellentmondá-sos önérzetre és paradoxonokkal átszõtt gondolkodásrautal. Feloldhatatlannak tûnõ ellentmondás feszül a hasz-nálók mindent elmenteni törekvõ igyekezete és az Örök-kévaló emlékezetérõl vallott elképzelése – Isten az abszo-

19


11/151


12/151


13/151


14/151


15/151

29

A távolbalátók tetoválásával a nomádok akkor hagytak fel, amikor a kereteket célkereszttel egészítették ki. Egy idõ után ugyanis látásuk szinoptikussá vált: egyszerre

volt képes négy párhuzamos, egyidejûleg folyó közvetí-tés követésére. Ehhez pedig nem kellett egyéb, mint négy egymásra helyezett közönséges vevõkészülék.

28


16/151

30

03. KÜLÖNÖS RENDELTETÉSÛKÉSZÜLÉKEK

A feledtetõk

A feledtetõk a nomádok körében gyakori feszítettség, va-lamint a méltatlan tárgyak kiváltotta, egyébként érthetõfelindulás kiiktatására szolgálnak. Kívülrõl nem látszanak többnek egy tubákosszelencénél, az egyszerû külsõ azon-ban meglehetõsen bonyolult berendezést rejt. A teljesenzárt testben ugyanis további egymásba illõ testek – némely elbeszélések szerint végtelen – sora rejlik. E testek azon-ban nem simulnak egymáshoz, mint afféle matrjoskababák;épp ellenkezõleg: a készülék mûködése a nem érintkezéselvén alapul, amiként használata is ezen elv legszélesebb éslegszelídebb értelmének ismeretét feltételezi.

Az egymásba zárt testek minden egyes sarkát lehelet- vékony rugók kötik össze a hozzájuk legközelebb esõ szög-letekkel. Ez a meglehetõsen érzékeny felfüggesztés adja aberendezés lelkét vagy még inkább velejét, mellyel az a

való világ változásaira változatosan rezonál. A legkisebbmozdulatra is mozgásba lendülõ rendszer különös finom-ságú és hasonlíthatatlan lágyságú hangokat ad. (Hallatlanhangja a magunkfajta kutatót arra a különös zenére em-lékezteti, melyet gyermekkorában, hatalmas tengerikagylókra hajolva hallott felzúgni, és amelyek azóta már,oly sok más természeti tüneménnyel együtt, az enyészetmartalékává váltak.)

Külsõ megjelenésükre nézve a feledtetõk változatosképet mutatnak. A hölgyek fülein többnyire kisebbeket ésdíszesebbeket látni; ezek több élben törnek meg és élénk színekben játszanak. A férfiak nagyobb és súlyosabb fe-

31


17/151

ledtetõket hordanak. Ezek formája egyszerûbb, kevesebbkiszögellést mutat, és többnyire a színtartomány sötétebbszegletébõl származó fedõfesték borítja õket.

A feledtetõk használata meglehetõsen elterjedt; a köz-tereken majd minden második felnõtt nomád viseli – eb-bõl, egyebek között, arra kell következtetnünk, hogy vanmit feledniük.

32

Készülék a megfáradt tekintet megemelésére

Maga a készülék meglehetõsen egyszerû: kétfelõl nyitottkubus, melynek nyílásaiban egy fémtükör kapott helyet.

A megfelelõ mûködtetéshez szemmagasságban kellett el-helyezni. Ezért aztán talapzat is tartozik hozzá.

A készülék mûködése a fény és a tekintet tükrözésén, valamint eltérítésén alapul. Mûködési elvét tekintve né-hány szakértõ a vizuális aspektusra helyezi a hangsúlyt,míg mások a nézés mentális és eternális aspektusai felõlközelítik meg, és hajlamosak arra, hogy a megvilágoso-dással hozzák összefüggésbe. Tény, hogy a készülék füg-gõleges nyílásába tekintve a mindenkori nézõ az ég keret-be foglalt képét látja. Az átlósan elhelyezett tükör ugyan-is a felsõ nyíláson át feltáruló égbolt látványát közvetíti –legyen az akár a legigazabb kék, vagy a lególmosabb szür-keség. A tükörre hulló esõcseppeket egykor „az ég élet-adó könnyeinek” nevezték, és cseppformájú kristálykely-hekben fogták fel. E kelyhek égi eredetû tartalma körülkülönféle szenvedéselméletek is kialakultak.

A megfáradt tekintet megemelése némi áttételesség-gel történt. A nomádok töredezett, távolbalátón iskolá-zott tekintete csak ilyen négyzetes kivágatok keretrend-szerében tudta érzékelni a létezõket.

A berendezés helyes alkalmazásának a gondos elhe-lyezés éppoly elengedhetetlen feltétele volt, mint a rej-tettség. Üzembe helyezésekor mindennemû feltûnéstkerültek. Az újonnan felállított készülékre már másnapúgy tekintettek, mintha mindig is ott állt volna. (E tény meglehetõsen nagy nehézséget okoz a készülékek kor-meghatározását illetõen.)

A tekintet megemelésének természetesen más eljárásaisem voltak elõttük ismeretlenek. Ilyenkor a készülék hasz-nálatától egyszerûen eltekintettek. Egy töredékesen fenn-maradt tudósítás szerint ez a következõképpen történt:

33


18/151


19/151


20/151


21/151


22/151

Szemhatár-szélesítõk

A közönséges telematikus készülékekkel ellentétben aszemhatár-szélesítõk nem a látómezõ – látszólagos – tá-gításának elvén alapultak. Nem éltek a látószöget meg-növelõ képkompresszióval, sem pedig a hagyományosatropinapparátusokkal. Az életnek abban a mélységében,ahol a szemhatár-szélesítõk maguktól mûködésbe léptek,az efféle berendezések amúgy is alkalmatlannak bizo-nyultak volna.

A szemhatár-szélesítõk mûködésérõl ugyan nem ma-radt ránk hitelt érdemlõ leírás, ám tudjuk, hogy az érin-tetteket többnyire teljesen váratlanul érte, és a mozdulat-lanságig menõen lenyûgözte az ekkor megnyíló más mély-

ségek – vagy ellenkezõ nézõpontú megfogalmazásban: – másmagaslatok látványa.

Különféle közvetett források alapján arra kell következ-tetnünk, hogy ebben döntõen a külsõ és a belsõ szem kü-lönös kiélesedése és összehangolódása játszott közre. Nemeldönthetõ azonban, hogy az optikai vagy a mentális mû-

ködés mozdult-e ki elõbb megszokott pályájáról. Így aztáncsak feltevéseink lehetnek arra nézve, hogy a készülék autoreceptorai mely szervvel szervesültek – ha voltak egy-általán ilyenek –, és be kell vallanunk, hogy a szemhatár-szélesítés általunk teljességgel ismeretlen elveken és eljárá-sokon alapult. Mindenesetre a tudósítók erõs érzéki élmé-nyekrõl számolnak be, anélkül hogy ezek keletkezésének körülményeit különösebben ecsetelnék. Néhány beszá-

molóban ugyan szó esik a „Tágabb Összefüggések Tarto-mányáról” – amit más metszetben „Egyetemes Együttállás-nak” is neveznek –, e helyeket azonban eleddig még nemsikerült lokalizálni, illetõleg mibenlétüket feltárni.

A szemhatár-szélesítés élménykörérõl a legteljesebb-nek tekinthetõ beszámoló egy enyhén sérült memóriá-ban maradt fenn:

43

lágításban magánszámokat szemlélhetünk; alkalmi árny- játékot egy vagy több szereplõvel.)

E helyen rálelhetünk a kétségtelen érzések és a végsõkérdések kifutópályájára, ahol kellõen képezhetjük kép-zeletünket, élesíthetjük nem enyészõ emlékeinket.(Mindazonáltal nem kell feltétlenül kontemplálókészü-léket használnunk. Az esetlegesség erejére vagy az ég ke-gyére is ráhagyatkozhatunk, hogy kiválassza helyünket ésélezze érzékeinket. Ilyenkor az esemény egyszerûen csak megesik velünk. És ez így jó.)

42


23/151

45

„…a Szürkület Szárnyai már elkezdték kiszorítani a fehér fények raszterét a kockakövek közül. A kései óra kihaltságán aligenyhített egy-egy magasra hangolt csizmacsattogás. A lányok a

kertet keretezõ szegélyen kerengtek, olykor fennakadtak a cserjé-

ken, majd újult erõvel folytatták a fogócskát. A várfal mögül a zsilipeléstõl zsongó város zaját hozta a szél.

Távoli tremolóként szaggatott sziréni hangok szóltak. A szem- közti hegyoldal elmosódó formái közé éles négyzeteket metszettegy-egy fedélzeti fényforrás. A Naphegy tetején ezúttal is üresen

álltak a légikikötõ széttárt karjai. A torony tûhegyes árboca a mégélénk színekben játszó nyugati égboltba szúródott. Távol, a túl-

só gerinchajlat fölött súlyos, sötét felhõsávok vonultak. Az egyre

mélyebben kéklõ ég alatt kondenzcsíkok vetettek keresztet. Szá-raik közt cirrus minorok hajóztak át, valószínûtlenül rózsás re-dõket vetve…

…ekkor a függõlegesek megdõltek, a szilárd testek szállonga-ni kezdtek. A kiszögellések tengeröböl szirtjeinek tetszettek. A köz-tes terek rétegei táblákba töredeztek és egymásra torlódtak. A kö-

zeli körvonalak belevesztek a szélesre tágult horizontba……egy pillanat alatt súlyukat vesztették a viszonyítás vona-

lai. A testek egymásra tornyosuló tömbjei testetlennek tetszettek. Lila és zöld fényekben fürdõztek a formák, ahogy a felhõket át-törve felragyogott a napostya korongja…”

44


24/151

46

04. NÉPEK, LÉNYEK

A növekvõ napok népe

Késõújkori népismereti töredék

A nép útjai homályba vesznek. A homály egyik neve: jö- vendõ. A másik neve: múlt.

Ugyan nyelvek sokaságát beszélik, de a meghallásnak és a megértésnek csekély reményében. Ezért aztán nem

is igen állnak szóba egymással. Helyettük a szervek szól-nak: testük és társadalmuk szervei. Ha nagy néha mégisszót váltanak egymással, beszédük sietõs, a gyakorlatiaseljárásokra szorítkozó, és többnyire éppúgy nélkülözi ahatározott értelmet, mint az erõteljes képeket. A külön-féle törzsekhez tartozó egyedek nem is értik meg egy-mást, noha ugyanazokat a szavakat használják. (Ehheznemcsak a jó szándék hiányzik, hanem az utalások, a ta-

pasztalat- és értelmezésmintázatok hozzávetõleges ha-sonlósága.) Nem segíti elõ a megértést a készülékeikbõláradó hang- és szövegfüggöny, valamint a hallgatásra va-ló össznépi hajlam, melyet többnyire csak indulatszavak szoktak átszakítani.

Nem ismerik a megállapodottságot. Akárcsak az emelkedõ

spirál és a növekvõ város népe, õk is a haladás útját járják: a jövõ felködlõ képei felé egyre újabb és újabb létesítmé-nyek lépcsõit emelik. Ezenközben a célképzet idõrõl idõ-re elszínezõdik, a célirány pedig – elõbb észrevétlenül,késõbb pedig számottevõen – eltér a korábbi céltételezésirányától. Az így létrejövõ, szakaszosan megtörõ épít-mény szabályos görbülete folytán e nomádok állandóan

47


25/151


26/151


27/151

Mutánsok

Idõrõl idõre a nomádok körül mindenféle különös mutánsok is felbukkannak. Ezek közt éppúgy vannak rövid életû fajok, mint

szívós, majd minden érzõ lényt túlélõ szerzetek. A mutációk egyrésze egyenesen a fejlõdéselmélet megcsúfolásának ígérkezik. A leg-erõteljesebb szerveket és szervezeteket fejlesztõ fajok ugyanis hosz-

szabb távon felélik saját életfeltételeiket, míg az érzékenyebb testtelés szenzibilisebb észlelõberendezéssel bíró lények körültekintõb-ben élnek, és minden más mutációt túlélni látszanak. Az önkén-telen módosulásokon átment állatok mellett önkéntesen módosultemberi mutánsok is elõfordulnak. Ez utóbbiak közül néhány ta-

gadhatatlanul tökéletes animális arculatra tett szert.

Az elbéel

(anima vocabilitus area)

Az elbéel (LBL, Levegõbe Beszélõ Létezõ) a legképtele-

nebb pillanatokban képes megdermedni, a fejéhez kapni,és a levegõbe beszélni. (Archaikus ábrázolásokon ehhez amûvelethez még maroknyi készüléket használtak, mely akésõbbiekben hallókürtõik közvetlen részévé vált – ami-nek káros kísérõjelenségeként fülkagylóik enyhén elszí-nezõdtek.)

Az elbéelek egy láthatatlan szálon lógnak, mely min-denhová utánuk ér. (Egyes kutatók szerint ez a szál része

egy hálónak, mely megszabja lehetséges mozgásaik körét. A szál változó hosszúságú és elszakíthatatlan. Megfeszü-lése arról ismerszik fel, hogy az LBL hirtelen felkapja afejét, szemei – mintha jelenést észlelnének – a messze-ségbe révednek. Ezt követõ arckifejezésük, szintúgy hang-színük széles és változatos spektrumot mutat, mely fi-

53

zatok képesek a késõbbiekben nagyobb, emléknek neve-zett neuronkötegek tüzét kiváltani.

Memóriáik kapacitásának, valamint képzeletük és kel-méik hajlékonyságának köszönhetõen néha képesek vol-

tak kitölteni egy-egy néhány ezer éves idõrést. (A hatvan- peregyes pillanatban történetesen egy vérvörös morfon fe-szül, és áramlik szét a merõlegesbe emelt megalit hasadé-kában.)

Úgy tûnik, hogy a distancia pátoszát a morfománok-nál az elemi együttérzés kifinomult képessége ellenpon-tozza – és tartja élhetõ egyensúlyban. A kontúrlelkek kul-tuszáról készült felvétel tanúsága szerint a conpassio ké-

pessége az alaki azonosulásig terjed. Ez nem utolsósor-ban annak köszönhetõ, hogy a morfománok teste az alak masszívuma és az amorf átmenetiség közötti határmezs-gyén mutatkozik. Történetírásuk ennek eredetérõl nemtudósít, mûvészettörténet-írásuk azonban az absztrakcióés figurativitás közti feszültség fenomenális feloldásakénttartja számon.

52


28/151

az imitálásukkal is kísérleteztek.) A késõbbiekben azonbana levegõbe beszélés mind gyakrabban kínos helyzeteketteremtett és egyre jobban kiszorult a közterekrõl. Hova-tovább az érzékenyebb észlelõkkel mûködõ elbéelek is be-

látták: õk járnak a legjobban, ha fejüket mind gyakrabbanhúzzák ki a láthatatlan, ám annál hathatósabban köréjük feszített hurokból.

55

gyelemre méltó ellentétben áll a póráz megfeszülését ér-zékelõ ebek szemének mondhatatlan szomorúságával.)

Más megfigyelõk szerint ez a szál inkább egy sajátoscella származéka, mely hálózatfüggõ életmódjukkal ösz-

szefüggésben fejlõdött ki. (Felsõ kapcsolatuk bármikorképes megszólítani õket, hangjára figyelmeznek, mitöbb, fennhangon felelnek.) E kutatók feltevése szerint acella fala elasztikus, híven követi az LBL mozgását, sze-mélyiségszerkezetének kiszögelléseit, és csak az egyed-fejlõdés késõi fázisában alakul ki. (Analitikusok a mag-zatburokból, illetve a burok rekonstruálásának elfojtott

vágyából eredeztetik, e tézis azonban eddig még nem

nyert bizonyítást.) A Levegõbe Beszélõ Létezõk állandóan mozgásban

vannak, folyvást váltogatják az együtt- és különlétöveze-teiket, a pihenõhelyeket és a vadászterületeket. Mozgásuk kezdetben a szabad portyázás benyomását kelti, ám kisidõ multán kiderül, hogy valójában a túltengõ sokféleség tengere sodorja õket magával. (Mivel áradatának átrende-zõdése állandóvá vált, az LBL valójában egy zajló jégme-

zõn leledzik, ahol a nap mint nap keletkezõ törésvonalak tízezrein kel túltennie magát.) Egyes feltevések szerintûzött életmódjuk késztette õket arra, hogy révülésük alatt– õk ezt maguk közt „hívás”-nak mondják – egymástólteljesen eltérõ téridõkben egyszerre is képesek jelen lenni(társalogni, intézkedni, ténykedni – legalábbis levegõbebeszélt elbeszéléseik alapján erre kell következtetni).

A terhet, amit az egymástól homlokegyenest eltérõ

képességeket kívánó életterületek közötti kalandozáskényszere teremt, súlyosan megszenvedik. Ennek tudha-tó be, hogy kifejlett egyedeik kezdenek képtelenné válnia tartós koncentrációra. A hosszabb együttléteket éppoly nehezen viselik, mint a tartós egyedüllétet.

Különös képességüket kezdetben csodálat övezte. (Al-kalmi illuzionisták és szeriális mûanyag-megmunkálók

54


29/151


30/151


31/151

nyük állandó lázban ég, énekükben azonban nyoma sincssemmiféle gyötrelemnek. Mi több, ujjongó és dicsérõdalok ezek, mivel hangjukkal öntestüket is átrezgetik, ésfolyton fölébe kerekednek a fájdalomnak.

A phalaris-állatok idõvel minden közvetítõ nélkül ké-pesek szferikus szólamokká szelídíteni, vagy földöntúlikonfigurációkká fejleszteni az õket érõ fájdalmakat. A fáj-dalom formafejlesztõ fegyelme, tapasztalatának testkö-zelisége és lendítõereje mellett transzformációs tradíciójuksegíti õket ebben. Ezért nem is különösebben meglepõ,hogy e törékeny lények igen nagy horderejû tettekre ké-pesek: a lepke szárnyának egyetlen mozdulatával akár a

fél Földön végigsöprõ forgószelek is támadhatnak.

61

A phalaris-lepke

(papilio dolorosa)

A phalaris-lárvák fájdalomból születnek. Ontogenezisük meglehetõsen különös: keletkezésüket a legkülönfélébbfájdalomforrás képes kiváltani (testi-lelki gyötrelmek, szen-

vedélyek, együttérzések, alkony-élmények etc.). A lárvák a születési szenvedéseket hátrahagyva hamarosan önállóéletre és érzésekre képesek.

A phalaris-lárvák rendkívül tevékenyek. Elsõsorban azönszervezõdés terén mutatnak tündökletes képességeket:

már néhány felsejlõ sarj létrejötte elegendõ ahhoz, hogy nö- vekedésük sosem látott sûrûséget sorjázzon. A foltszerûenfejlõdõ szövetek egyre élénkebb kölcsönkapcsolatra lépnek egymással. Az egyes tagok tökéletlenségeit, a szervülés hiá-nyait, a test félkész foltjait a részek közti ko-evolutív közre-mûködés rendkívül hatékonyan képes kiigazítani. (Egyesfeltevések szerint felépülési folyamataikat ún. Gestalt-gének

vezérlik. Újabb kutatások szerint ezek az erõsen absztrahált

alakzatok – megfelõ megvilágításban – láthatóvá is válnak.) A phalaris-lepkék fölöttébb differenciált lények. Kü-

lönbözõségeik már lárvakorban erõs eltérésekhez vezet-nek. Álcákat csak azon egyedeik növesztenek, amelyek inkább a rejtõzés és a bújócskázás kultúrájában kívánnak élni. (Nemcsak a testük ki- vagy eltakarása terén törek-szenek új arányok és mintázatok kialakítására, hanem fõ-ként a személyüket illetõen: közszemlére csak szemléle-

tes részeiket szeretik kitenni. Erre nem a személyes szeny-nyes kiteregetésétõl való tartózkodás készteti õket, ha-nem a csillagnak [star] nevezett szerzetek álcacsóválásá-nak széles körben elterjedt kultuszától való viszolygás.)

Vannak köztük olyanok, akik miután levedlették bõ-rüket, nem növesztenek újat: puszta idegvégzõdéseiketteszik ki az éles levegõnek vagy a tûzõ napnak. Ettõl lé-

60


32/151

Addig láttak szemeink világlást, füleink hallották a csendet, a csend visszhangzó hívását. /…/

Elõször a szárnyakat metszették le, aztán elszaporították a szavakat. Majd földhöz szögeztettek a Szükségszerûség démonával,megvonták az idõt,és berekesztették a teret…

63

A szárnyszegettek

Fejlett haláltudatú, rövid életû populáció volt. Ennek el-lenére leleteik még ma is gyakran merülnek föl a külön-

féle létrétegekben; ott, ahol egy kudarc kivirágzik, vagy feltárul történeti horizontja, netán megtapasztalása po-pulárissá kezd válni. (Így például a „lelombozódik” igeeredete is e madárnyelvre vezethetõ vissza.)

A szárnyszegettek kihalásában egy mindeddig azono-síthatatlannak bizonyult Nagy Ellenség játszott döntõszerepet, mely ellenség egyébként önkeblükbõl kélt, be-szélte nyelvüket, és szívhez szóló szavakon szólt (érte-

lemszerûen: az elme kikerülésével). Egyes források szerint a szárnyszegettek derûtlensé-

güket gyilkos iróniával enyhítették, mely irónia élét, akár-csak egykor a sevillai pengéét, minden érintett rettegte:„Minden célzásuk talált, és találatuk megsemmisítõ erejû

volt” – állapította meg róluk egy korabeli kutató. A maga korában feltehetõen igen fejlett mondavilá-

gukból csak az alábbi eredetmonda töredéke maradt fenn:

Kezdetben volt a jó. Aztán már csak egyre rosszabb lett minden. Fájni kezdett a föld,ólommá aszott össze az idõés lesújtó lett minden létezõ.

/…/ Eljött a tovahaladó alkonyat

– Aurórával az élen –és hamarosan beállt

a sötétség délben. /…/ Azon a napon elborult az ég,hûlt helyét rõt neontörpék

csillagtestei belepték. /…/

62


33/151

05. TÖRTÉNÉSEK

Lángban álló szigettenger

Érzékeink kiélesedésének és kihunyásának váltakozásaszínezi vándorlásunkat.

Hatására hûvös józanságú harcosaink egy szemvilla-nás alatt is képesek felforrósodni, akár a fehérizzásig.

Vágytengerbe vagyunk vetve. Hullámai meg-megúju-ló ostrom alatt tartják érzékeinket. Éberségünket penge-éles, húsba hatoló élmények edzik. (Tehetünk persze úgy is, mintha nem is vetülne elénk olykor egy-egy sebnél isnyitottabb test. A villanásnyi szédületbe borító tökéleteshús és vér. Nyomában pedig a szakadásos létet áthidalnitörekvõ zuhanásvágy.)

Vágyaink vadona végtelen, és magunkfajta, lassú lán-

gon égõ lények éltetik. E vadon telítve van eleven, tûzbeborult testekkel, és e lelkes testek, mint afféle szeszélye-sen kerengõ bolygó- és naprendszerek, ellenállhatatlanulképesek vonzani, vagy éppen taszítani, más testeket.

A vadon fokozatosan tárja föl tüneményes tájait: kü-lönféle térségeit, melyek nem is feltétlenül testi termé-szetûek. A vonzódás és tartózkodás kereszttüzében, min-denféle kínok és különbnél különb kellemek tömegén fi-

nomulunk ki. (Eközben elég nagy a hajlandóságunk arra,hogy az egymás közt megnyíló mélységekbe vesszünk, jóllehet éppen eléggé tudjuk, hogy ez irányú elragadtatá-saink eredõje a testfelületeknél, sõt még a testeknél ismélyebben rejlik.)

A vonzások és viszontvonzások rezgéstartományameglehetõsen tágas és telítve van töméntelen üzenettel.

6564


34/151

ben számûzetésben.) Gyönyöreink gyûrûzése az eredetelsõ körét idézi, és a folytatásáért folyik. Öntudatlanul atovábbteremtés történik velünk, általunk és bennünk,miközben az összezárulás és szétáradás legszemélyesebb

szertartásait végezzük. Egykori, csírában szunnyadó teljességünkhöz csak

ennek az idõleges izzása fogható. Ebben az átmenetiség-ben azonban az örökkévalóság édességébõl kapunk oly-kor ízelítõt. Az ilyen elragadtatások nem egészen e világ-ról valóak: lángjai tûznek lángjai, sok vizek el nem olthatnák.

67

Sugárzásának kiszámíthatatlanul bekövetkezõ sûrûsödé-sében van valami ellenállhatatlan, aminek mégiscsak el-lent kell állni. (Miközben azt is tudjuk, hogy fellángolásaitöbbnyire az elfojtásokkal egyenes arányban növekednek.

A lefojtott tûz felcsapó csóvája pedig test és lélek még ki-terjedtebb térségeit perzselheti fel. Az ilyen excesszusok aztán elképesztõ eltévelyedésekhez vezethetnek.)

A különféle testtájak elrejtése és mások egyidejû meg-mutatása állandó hullámzást visz a vágyvilágba. A testek közti tájékozódás tudott és tudat(ta)lan területeire vonat-kozó teóriák ugyan különfélék, de e tanok tekintélyénmár nemegyszer esett csorba, ezért kissé kétkedõen köze-

lítünk kijelentéseikhez.Más testek társaságának és tagadhatatlan vonzásának

kitéve számos eshetõség nyílik elõttünk. Esendõ vol-tunkból következõen elég sok minden meg is esik ve-lünk. Akár az is, hogy nem történik semmi, miközbenmégis több történik, mintha minden megtörtént volna.

A gyönyörök örvényének olykor már leheletnyi fodro-zódása is megszédíti a vadon vándorait, akik közül sokan

szívesen merülnek bele egy-egy hirtelen támadó szédületrohamosan mélyülõ és egyre sûrûsödõ sötétjébe. Fejest ug-ranak a feltáruló fekete lyukba – néhány percre, avagy egy örökkévalóságnak tetszõ pillanatig. Leküzdhetetlen vágytól

vezérelve, az élet szakadásokon átnyúló láncolatát megte-remtve, netán félelmétõl eltelve vagy örömétõl reszketve.

Testet teljesen csak szellemmel szerethetünk. A sze-ret ereje szédítõ: még a legszilárdabbak is meg tudnak

tántorodni tõle. Szelíd szavára még a bennünk megbúvó vadállatok is hajlamosak kezes bárányokká válni. Ha ez aszeretet elég erõs, akkor képes elvenni animális kedvün-ket attól, hogy állandóan más testek társaságát keressük.

Leglágyabb fellángolásaink a vágyvadonban szület-nek. Innen eredünk: az õsesemény paradicsomi pillana-tából. (Ezért is érezzük magunkat azóta szinte egyvégté-

66


35/151


36/151


37/151

73

vetkezett be: avatárjaik ténykedése nyomán a mindenha-tóság érzése és a mindentudás téveszméje töltötte be el-méjüket. (Bár lehet, hogy ez a közremûködésük nélkül ismegesett volna velük – hiszen erre már az avatárok eljö-

vetele elõtt is bõségesen volt példa.)

72


38/151

74

06. ÉPÍTMÉNYEK ÉS INTÉZMÉNYEK

Nomád land art

Erre a lelettípusra a legmélyebbre menõ feltárások soránbukkantunk; különbözõ méretû példányaik ugyanis ele-

ve a felszín alatt rejlettek. Roppant méretük mellett soká-ig az is hátráltatta felismerésüket, hogy a térséget elözön-

lõ hordalékkultúrák kezdetben hulladéktárolónak hasz-nálták õket, késõbb pedig az erózió mosta el csaknem tö-kéletesen nyomaikat – készítõik ugyanis a földbõl a föld-ben-elv szerint képezték õket.

A létesítmények leginkább a kifinomult kõkorszak ko-losszális gúláira emlékeztetnek – azzal a nem éppen elhanya-golható különbséggel, hogy csúcsaikkal nem az ég, hanem aföld mélye felé mutatnak. Ehhez képest már-már mellékes-

nek tekinthetõ karakterisztikumuk, hogy a szabályosan mé-lyülõ piramidális katlan a képzeletbeli középvonalnál hir-telen véget ér: mintha egy gigászi penge csapódott volna leés vágta volna el a szabályos forma kibontakozásának útját!

A katlanok kivétel nélkül kelet–nyugati tájolásúak. Szé-lesebbik oldalukról – s ezek kiterjedése olykor kilométe-rekben mérhetõ – lépcsõsorok indulnak lefelé. A mélybe

vezetõ útvonalat tágas teraszok törik meg, rajtuk itt-ott pa-

dok állnak, peremeiken bájos balusztrádok (korabeli ne- vükön: báboskorlátok) húzódnak. A katlan legmélyebb pontjára érve a szemlélõnek kü-

lönös élményben van része: a múlt képletes, és mégis vi-tathatatlanul valóságos, mélységesen mély kútjából te-kinthet fel a valószínûtlen magasságban látszó, élesen fél-bemetszett égre.

75


39/151


40/151


41/151


42/151

esetekben a tévelygõ már csak az irgalomban bízhat Néa fáradtsággal társulva különösen kínzóvá teszi a moz


43/151

esetekben a tévelygõ már csak az irgalomban bízhat. Né-melyek ugyan véletlennek vélik, és mindenféle névvel il-letik azt a pillanatot, amikor a kilátástalanságból kövültszenvedés véget ér: váratlanul szavakat hoz a szél, majd

virágzó, lakott vidék tûnik fel, és a sivatag összezárul aszámûzött háta mögött.

85

a fáradtsággal társulva különösen kínzóvá teszi a moz-gást. Már a felszín legkisebb kiemelkedése is az akaraterõpróbájává válik.

A legveszedelmesebbek azonban azok a pusztaságok,

amelyeket madarak trillái töltenek be. Földjükre érveugyanis már az Ígéret Földjén hiszi magát az utazó, és haszemét csukva tartja, a csalogány csalfa hangja a legcsodá-latosabb tájakat csalja elõ emlékképeibõl. Csak sokára döb-ben rá, hogy a hangokat hallató madarak éppúgy hiányoz-nak errõl a tájról, mint a hangafû vagy a hárs.

Az elsötétedés sivatagába akár fényes nappal is bele-kerülhet az ember. Légkörének kifürkészhetetlen fény-

törése folytán a környezõ fényforrásokat, sõt akár a verõ-fényt is képes kioltani.Saját sivatagunkba rendszerint egyedül süllyedünk.

Ám a személyes sivatagok – fajtáik azonossága vagy térbe-li közelségük folytán – néha összeérnek, sõt egymásba isfolynak. Ezért elõfordulhat, hogy a bennük bolyongók egymásba botlanak.

Megesik, hogy útjuk során a sivárság vándorai elõtt

minden pusztaságok mélye merül fel – a maga mindenrekiterjedõ, kezdet elõtti pompájában. Ekkor kiderül, hogy a világ elsõdleges tere a sivatag; minden dolgok láthatára;az összes lény színre lépésének helye. Ezért is van tele a

világ lehetõségek, ellendülések és bukások sivatagaival.Így némileg érthetõ, hogy a különféle pusztaságok-

ban megpróbált nomádok, temérdek terepgyakorlattal ahátuk mögött, várakozással tekintenek az eljövendõ elé.

Edzettségük, erejük és állhatatosságuk többnyire átsegítiõket a soron következõ sivárság körén. Vannak azonbanolyan pusztaságok, melyekbõl egyáltalán nem látszik ki-út; ahol a völgyek és dombok váltakozása végeláthatatlan,mindegyik a megtévesztésig hasonlít az elõzõhöz; új ar-cok és alakzatok nem kínálnak vigaszt a szemnek, csak azemelkedõk és lejtõk ismétlõdnek vigasztalanul. Ilyen

84

Négyosztatú nyílásán át a szemlélõdõ tisztán láthattaSzigetek a Zajlás Tengerében


44/151

Négyosztatú nyílásán át a szemlélõdõ tisztán láthattaa körülötte tomboló Zajlás Tengerét. (A kivágat megnégy-szerezése a szinoptikus látást, a köztük árnyszerûen kiraj-zolódó crux quadrata pedig kezdet és vég viszonylatainak

élesebb érzékelését szolgálta.)” A késõbbiekben a szemlélõdésszigeteket egyre na-gyobbra képezték ki, és kisebb kontemplálóközösségek iskialakultak körülöttük. Alighanem a Szigetek széles körûelterjedése magyarázza az Általános Lassulási Akció ered-ményességét is. Ennek során ugyanis – máig tisztázatlanmódon – sikerült emberarányossá szelídíteni az elszaba-dult eseményeket, és megkezdõdhetett a nomád élet új

egyensúlyi állapotának megteremtése.

87

Szigetek a Zajlás Tengerében

A téridõk torlódásának terhei alól a nomádok különfé-leképpen igyekeztek megszabadulni. Életük üzemszerû

ûzöttsége ugyanis egyszer elérte azt a pontot, amikor márelméjük épsége és világuk élhetõsége forgott kockán. Ezenaz elviselhetetlen helyzeten eleinte szabadidõszeletek meg-teremtésével kívántak változtatni.

A hõn óhajtott hatás azonban nem következett be,mivel a kitöltetlen idõ készületlenül érte õket: valóságos

vákuum tátongott minden ilyen idõszeletben. A megszo-kott késztetések kimaradása, az ütemesség helyén táma-

dó üresség az unalom alaktalan mélyeibe taszította õket. A kiemelkedési kísérletek során mindenféle mágikus el- járással próbálkoztak.

Talán soha sem ért volna véget az alul- és a túlnyomás végletei közti vergõdés, ha nem találják fel a Szigeteket a Zajlás Tengerében. E szokatlan rendeltetésû építmények akétezredik év környékérõl igen nagy számban kerültek elõ.

A kor nomádjai a városok legkülönbözõbb, és gyakran

legforgalmasabb pontjain helyezték el õket. Erre a célraszívesen áldozták fel az akkor már igen nagy becsben tar-tott zöld színfoltokat: a parkokat, ligeteket és erdõségeket.

A Szigetek kezdetben szabályos alaprajzúak voltak, ésegyidejûleg egy-két személy szemlélõdését szolgálták. Azolykor világsátrat, máskor égboltot vagy mennybarlangot

jelképezõ kicsiny építmények szirtként emelkedtek ki akörülöttük zajló kavargásból. (Vélhetõen elszigetelt vol-

tuknak köszönhetõen kapták nevüket.) Egy fennmaradt leírás szerint használatukra a követ-kezõképpen került sor: „A bejárati ajtó becsukódása utána Belsõ Elcsendesülés Zsilipjén kellett keresztülmenni. Azezenközben végbemenõ átalakulást a teljes elsötétítés ésa tökéletes hangszigetelés is elõsegítette. Mintegy félórászsilipelés után nyílott meg a Kitekintés Ablaka.

86

07 RELÁCIÓK


45/151

07. RELÁCIÓK

A nomádok ivadékai

Az ivadékok azok a lények, akikkel a nomádok még em-beri kötelékben élnek; mi több, õk alkotják legfõbb társa-ságukat. Hisz egyébként nomádok: szüntelenül úton van-nak a növekvõ napok völgyében, az alsóbb és felsõbb szin-

ten kanyargó útvesztõk között. A keletkezéstõl az elmúlás felé vivõ vándorlásuk fel-nõtt fázisában születnek utódaik. Ebben mindig van né-mi – nem éppen elhanyagolható – részük, fõként azon-ban az Élet Könyvének Szerzõje nyitja meg családtörté-netük újabb fejezetét.

Az ivadékok, amint az többek közt Ágoston nyománismeretes, megtörten, vér, sár és mindenféle csurgalék

közt érkeznek. A leszármazás láncolatát tanúsítva vénséges vén vonásokat viselnek arcukon. Az életben elõrehaladvaaztán rendre felöltik, majd pedig levetik elõdeik arcát.

Az ivadékok érkeztével összeszorul a tér és átrendezõ-dik az idõ. Ezért felmenõik csak addig nyújtózkodhatnak,ameddig õk érnek – és amennyire életkori elaszticitásuk-ból telik. Az ivadéktér sûrûsége függ az ivadékok számá-tól, a szülõbolygók (bolygószülõk) állapotától és még meg-

annyi mástól. Összetétele az idõ elõrehaladtával sokat vál-tozik, olykor mérhetetlen intenzitást ér el: teljesen kitöltia téridõt; hajnaltól napnyugtáig, sõt olykor tovább is.

Egy ivadékot önjáróvá válásáig – hároméves koráig –hozzávetõlegesen háromezerszer kell felöltöztetni, levet-kõztetni etc. Szünnap nincs. Ezek nyomán a lélek söté-tebb fertályaiban néha nehézfémzenék fakadnak.

8988

Egy felmenõ feljegyzései Az ivadékok, anélkül hogy Nietzschére hallgattak vol-


46/151

gy j gy

Létrejöttükben nem volt semminemû tervszerûség; egy-egy fergeteges õsesemény nyomán egyszerûen hagytuk

lenni õket. Õk pedig lettek. Világszomjukkal csak szeretetük vetekszik. A hátra-hagyott édeni lebegésért vigaszul a feltáruló világ belak-hatóságának reményét kapják. Fáradhatatlanul, lenyûgö-zõ intenzitással veszik birtokba a teret. Még nem tudják,hová is születtek. E nemtudás elõtt és alatt tudásuk ere-dendõbb: vannak.

Kezdettõl fogva a teljességben tartózkodnak. (Ez abban

is megmutatkozik, hogy sokáig még a lábaikat is imára tud- ják kulcsolni: kisdedkerekségben, Buddha-békességben.)Minden ivadék szép. Szépségük nem e világból és nem e

világra való. (Utóbb el is múlik, ahogy az idõ elõrehalad.) Valamiképpen bevezetést kell nyerniük az életbe: fel

kell készíteni õket ezer eshetõségre, a gyönyör és a gyöt-relem közti kényes egyensúly fellelésére. És az elveszté-se utáni újramegtalálására.

Vannak olyan kérdések, amelyek elõl nem tudtam ki-térni: hogyan tartsam õket? (Mármint kézben.) Egyszeraztán rájöttem: feltétlenül elfele nézõben. Amerre maj-dan halad. (És közben némi testmeleget is tudhat a hátamegett.)

Dialogikusan kezdi az életet; hol hallgatólagosan, holmeg hangosan szólít fel, hogy legyünk vele, azaz általa ésérte. Elsõ szavuk, ami megtöri a megérkezésükkel kez-

dõdõ hosszú szótlanságot, így szól: te. Ezt mondja min-den ivadék saját, személyes nyelvtörténete kezdetén. Van bennük valami elviselhetetlen: folyvást részt kér-

nek belõlem. Pedig nincs bennem semmi érdekes, ráadá-sul nem is tudnak mindig meggyõzni érdeklõdésük ko-molyságáról – ez persze komolyan nem is kérhetõ szá-mon rajtuk.

91

, gy gna, veszélyesen élnek; nálánál is veszélyesebben. Hisz az-óta nagyot haladt elõre a világ. (Körös-körül baljós jelek az utak csataterein, óvatlan óvodai pillanatokban, a váltó-

árammal bevont házakban.)Noha az idõ nem pénz, hanem élet, a felmenõk álta-lában nem érnek rá. Rá, azaz életük gyümölcsére. Az idõprésének szorításában sokan korszerû megoldást válasz-tanak (ami némileg hasonlít harmadik világbeli anyák el-

járására, akik utódaikat egyszerûen derékig a homokbaássák, ha dolguk úgy kívánja): véreiket a televizionáriu-sok totemtévéoszlopának bûvkörébe helyezik, hadd bá-

jolja õket a mozgómágia.

90

A Könnyek Könyvébõl Elszenvedett vereségeiket, kudarcaikat és unalmukat


47/151

y y

Egy kétéltû magánbeszéde másodszülöttjéhez

…Mélyen a jelenbe merülve zajlik életünk, a jelenide- jûség szüntelenül tovazúduló sûrûjében sodródunk. Foly- vást azúrban vagyunk: nyughatatlanul ûzetünk a rémje-len szakadékony jegén, a végsõ elszakadás felé, amikormajd lágy gépezetünk idõzítése lejár, a lélek leválik a testmásodik fokozatáról, a hordozó hátramarad, és visszaosz-lik a Föld földjébe, melybõl vétetett.

Igen, így alakul utunk a világidõben; sírásod szüneté-

ben beáll a csend, a kétéltûek másik életének hírnöke. Eza tekintet megemelésének ideje, a kivonulásé a szokásszennyes folyamágyából, a lassú elszakadás a nehézkedéshínárosától; a körénk kövült páncélzat megnyitásának ideje ez, a szemek szoktatása az ég bársonyló kékjéhez…

Egyszer majd mindez elmúlik, akárcsak a torkodatszorongató sírás, miként elhal majd az a hol hangos, holhangtalan üvöltés is, amivel a fájdalom fogságában a két-

éltûek egymást és õt szólítják, AKI VAN, mindenen túlés mindenen innen…

93

úgy hozzák elém, mint macska az elfogott egeret – hogy közösen játsszunk azokkal, míg el nem múlnak.

A szeretet ugyan szeretne végeérhetetlen lenni, de az

idõ, mint ismeretes, ki van mérve. Digitálisan. (Lenni,majd nem lenni, ez itt a kérdés.) Ettõl aztán vívódások és villongások sokasága szökik szárba, átmeneti szomorúbá-natsorsokat sejtetve és letörtségvirágokat fakasztva.

Látszólagos sérülékenységük ellenére a legtökélete-sebb páncéllal vannak felvértezve: sírásból bármikor ké-pesek áthatolhatatlan falat emelni maguk köré. Ezt akönnyekbõl emelt erõdöt aztán csak a feledés vagy a sze-

retet tudja bevenni.Hozzájuk hajolva újra közel kerülhettem a kezdetek-hez, és megint elkezdtem természethû lenni: Li taj-pó ésa Bizottság szavai jutottak eszembe, ahogy évtizedek múl-tával újra közvetlen közelrõl szemrevételeztem a han-gyák hosszú menetelését a járóka rácsai között.

Két ivadékhoz kötõdve határozottan mélyebbre me-rülök az élet vizébe. Ez, számos hátulütõje mellett, eddig

azzal az elõnnyel járt, hogy rendületlenebbül vészelhet-tem át haladásunk valahány viharát. (A két oldalirányúkötelék feszítõereje ugyanis ellensúlyozza az excentrici-tást és növeli a stabilitást.) Meglehet, hogy nélkülük márrégen elvesztettem volna egyensúlyomat – a hajótörések és a szirének eshetõségérõl nem is beszélve.

92

„Oj bánatosan írok”Ivadékelmélyítõ


48/151

Növekvõ napok leírásaegy leendõ nagylány naplójából

vasárnap, junius 26itt nincsenek barátaim, csak a szülök most ülök és irok. oj bánatosan írok.nem sokára kész az ebéd

szerda 29ma játszottam sétáltam usztam! babáztam

555%%%%%%%%555%%%%%%%%555%%%%%%%

csütörtök 30csigákal játszottam. regelire tejet ittunk és opaféle mézet ettünk. most épen grépfrujtot iszokés zenét hallgatunk: Eric Satie darabokat zongorán.**********************************************

péntek julius 1.ma regelire kuglofot ettünk vajal és ittunk finom kakaót. játszottunk

vacsorára finom tejet ittunk és kenyeret ettünk.##############################

szonbat julius 2.ma regelire tej volt tejfölös kenyerrel.ebédre finom

kisérleti hust ettünk krumplipürével meg salátával.méren gijot rágtam babáztam a Hanna csigáji még min-dig megvannak most megyünk a halas tohoz1!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!1

95

Lélektangram

Alkalmas alkonyok kezdetén alkalmazd! (Legjobb, ha fel-hõk fodrozzák az eget, anélkül hogy egészen elborítanák.)Keress egy nyugatra nézõ ablakot, és telepedj le elé! Vezesdszemeit az égi erezetre (a felhõfoltok sodrára, az északnyu-gati szélre, vagy az esti járatok kondenzcsíkjaira)!

Beszélj az Elsõ Felcsendülésrõl, az Átható Rezgésrõl,a Hullámzó Hangzásról! Vedd a kezedbe a gömböket –

jangot a balba, jinget a jobba –, és emeld fejmagasságba!

Miközben megcsendíted a jangra hangolt gömböt, szóljígy hozzá: – Ez a Mély. – Várakozz addig, míg a hang át-hatja, majd elhal a csendben! Csendítsd meg a jingrehangolt gömböt, és így szólj hozzá: – Ez a Magas.

Majd várakozz, míg eléri elméje mélyeit, és ott enyész-hetetlen emléket képez. (Addig ismételd a bemutatást,míg az eget egészen el nem borítja az est!)

94

Posztmodern péntek délutánvasárnap julius 3b d b b l k d k f


49/151

Fejfénykép

Ez a leltárszerû lelet egy fejfénykép felidézésének igéze-tében került napvilágra. Keletkezésében kétségtelenülközrejátszott a szombat beköszöntének közelsége (bár enap elõestéjérõl nem tudható bizonyosan, hogy a kora-beli kiegyenesített idõben bárminemû kultikus kiemel-kedést képzett volna, ezért lehetett akár a hét köznapjai-nak elmúltát követõ fellélegzés emelkedett érzésének ideje is). Tény, hogy körötte a játékosságnak, a jóérzés-

nek és a könnyûségnek egy különös összetételû, ritkántapasztalható kevercse érezhetõ. Az elmosódottabb em-lékek arra engednek következtetni, hogy két lánygyer-mek és ugyanennyi felnõtt tartózkodott a helyszínen, va-lamennyien közremûködtek a lelet létrehozásában. Össz-

játékuk azonban a legfiatalabb résztvevõ rendezõ mun-kájának köszönhetõen nyerte el végsõ összetételét. A pon-tos datálás a hangsáv-helyreállítás nyomán vált lehetõvé,

ugyanis a csendéletszerû tárgycsoport kialakítása idején aháttérben vesperás hangjai hallatszottak. (Russische Klos-ter-Vesper. Monastérie Benedictine, Cheuvres.) A legkü-lönfélébb kulturális hatásokat mutató tárgyak mellett eza körülmény is a kor széles körû szinkretizmusára engedkövetkeztetni.

(A tárgyak leírása mellett olykor feltevéseinknek és két-

ségeinknek is hangot adtunk.)1. kék kacsaanyahajó, amint hátán hordoz egy piros,

egy fehér és egy zöld kiskacsát (nemzeti rendeltetés? ha-zafias nevelés???)

2. pasztellszínekben pompázó porcelánangyal a késõ-középsemmi korából. Sorozatgyártott sokadék, kezében

97

ma ebédre sárga bab levest ettünk a második fogásrétes volt grizes megyes turos mákos mindegyikenporcukor volt még délelöt babáztam és 8 órakor fekütünkle.

88***********

88***********

88***********

88*****

hétfö julius 4ma körül bringáztuk a tavat és usztunk a hideg vizben.

96

helytelenül tartott hegedû. Szánalmas elcsökevényesedettá kák ( lk l k l ik k llék? á lá

„A mult napok befejezötek”


50/151

szárnyacskák. (elkorcsosult kultikus kellék? szárnyalás-szimbolika?)

3. egyágú sárgaréz gyertyatartó barokkos beütésekkel

(neonnapfényforrások idején világló világfelidézésreszolgált)4. gyalugyámfa, fémél nélkül, archaikus kézmûves-

mûhely (könyvtámasztékként kisebbfajta karrierre tettszert a késõújkorban)

5. hamisítatlan hétágú bronz gyertyatartó; máskéntmondva: menóraû

6. fosszilis feliratokkal borított tengeri kavics (a leg-

õsibb írás – végérvényesen megfejthetetlen – intései. V.ö.: J. L. Borges: Isten betûje)7. kézifestésû – szuvenírszerû – keleti sótartó faedény,

szunnyadó színes tintaálmokkal telítve (az egykori biro-dalmi orosz népi iparmûvészet terméke)

8. Lenina öklömnyi fejszobra, ami alatt VI. (6.) Leninhetérásított (sárgára és kékre festett & feslett), békega-lambpiszokrétegekkel fedett ready made-je rejlik

9. vörös kínai selyemborítású kincsesládika, benneegy-egy tyúktojásnyi – jin és jang hangolású – fémgolyó(csikung)

10. fekete nyelû colos ecset (Marderhaar). Mögötte –emblematikus együttesben – különös címerpajzskivágatúalkotmány, mely áll: a falapra festett, sötétlõ kékre alapo-zott aranyornamentikából (keret és indakombinációk ke-

veréke) és egy lantot pengetõ gyermek portréjából (16.

század környéke, firenzei iskola??); olajnyomat, századelõ. A többi emlék nem azonosítható.

98

Adél Hanna naplója

a fanni meg a zsuzsi eljöt hozánk és csináltunk velük szal- vétarozsát és nálunk ebédeltek.és én rendet ragtam a cipök közöt, aztán másnap elmen-tünk a piacra és vettünk öszibarackot meg paprikát és pa-radicsomot. És azsztán elmentünk az Árminnak pelenkát

veni és hazamentünk, az Anya lefeküdt aludni és én meg játszotam a babáimal.Másnap elmentünk az anyag boltba a P Eszterel. Én meg

az Árminnt tologatam a babakocsiban. Amig a töbiek nészték az anyagokat. És hazamentünk aztán még elmentünk biciglivel a Profiba. Aztán hazamentünk és az Anya lepakolt.késöb elmentünk a kilátohoz és visza jötünk &&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&

A mult napok befejezötek !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

99


51/151

VI. 25. Ma essik az esõ, és olvasok, már a felén tulvagyok

Aztán nyommoztunk.A félelmet játékká fordítottuk át Kihúztuk a méregfogát


52/151

vagyok. Az esõ sajnos elég esendõ. Nemhogy esik, de még ned- ves is.

Ebédre krumpli és karfiol és tojás-rántotta volt. El-mentünk Hévizre.

„Szinte semmikor sem a jelenben, szinte mindig egy lehetséges jövõben és a múltban vagyunk, noha jelenleg élünk. Megbûvöl-ve attól, ami volt és ami lehetne vagy kellene, hogy legyen, képe-

sek vagyunk eltekinteni attól, ami éppen van és körülöttünk fo-lyik.” (Hannes Böhringer)

VI. 26. Ma végre süt a nap.Nap süt. Felnyitja mindennapi fényünket, megsüti min-dennapi mézes kenyerünket, felmelegíti fürdõnket. Napfeljön. Nap lemegy. Közben eltelik egy nap. Sok kis min-den, és sok kis semmi fér meg benne.

103

A félelmet játékká fordítottuk át. Kihúztuk a méregfogátés még jót is mulattunk mellete.

VI. 23. Reggel olvastam kb 1/2 orát aztán ettem za-bot és õrgréj teát ittam. És most írom a naplót. A zabkása és az önreflexió találkozása egy textusban. Két-ségtelen, hogy „ a gyerekek már hosszú ideje modern mûvé-

szek” (John Cage). „ Alapjában nincs különbség mûvészet ésnem-mûvészet, a mûvészet-események és más események között,legfeljebb annyi, hogy a mûvészet intézménye ideiglenes keretet

kínál az iránytalan, áramló figyelem, kivágatot egy behatárolt ta-

pasztalat számára – mindaddig, amíg az ember már erre a se- gédletre sem szorul. A mûvészet, az élet hétköznapjának ki-emeltje és megkülönböztetettje, lehetõvé teszi az átmenetet a kü-lönösbõl a semmikülönösbe.” (Hannes Böhringer)

Kaptunk egy pingvint. Az ember kap egy pingvint, igaz, felfújható, technikailag sokszorozott változatban. Pedig Pigafetta (Jelentés az elsõ

világ körüli utazásról) még erõsen elcsodálkozott, amikorelõször látta az általa „ludaknak” nevezett lényeket: „ A lu-dak feketék, és minden tolluk egyforma, a testükön csakúgy, mint

a szárnyukon; nem repülnek, táplálékuk hal. Olyan kövérekvoltak, hogy nem megkopasztani, hanem megnyúzni kellett õket.

A csõrük akár a hollóé.”

Az enyémet ugy hivják hogy Pink, a Hannáét meg

Pinkvin. A testvér, az elsõ rivális mindig kiváltja az elkülönbözõ-dés kényszerét. A rivális az, aki ugyanazon folyó (rivus)mellett lakik. Vértestvér. Egy vér. Egyazon folyó.

102

08. SZEMÉLYMÁSOK


53/151

A személymások mibenlétét és rendeltetését nem sikerült egyértel-mûen tisztázni. A legvalószínûbbnek az tûnik, hogy nem egye-bek, mint olyan hordozható és bármikor lehívható nomád (ön)meg-

jelenítések, melyeket kezdetleges, a külsõ és a belsõ nézõpont vál-

togatásával elõidézett kiábrázolásoknak kell tekintenünk. Ezekben a leletekben a legtalányosabb a lineáris kód révén ki-vitelezett leírás ténye, hiszen a korabeli jel- és képrögzítõk ennél

sokkal hívebb megjelenítésre is módot adtak volna. A leírás okát feltehetõen e berendezések átmeneti meghibásodásában kell keres-ni. Vélhetõen ezért is maradhattak fenn egy félreesõ tárlóban.

Városi nomád

Idõrõl idõre felocsúdik egy-egy létszférában. Teste, mely-ben vízre (az élet vizére) bocsátottak, teljesen önjáró, kisfogyasztású lágy gépezet. Az öntudatlanság magasabbszintjein is képes az eligazodásra; a mindennapi eszmé-letvesztések során erõsen szocializált és jól kondicionáltautomatizmusok irányítására hagyatkozik.

Hona, a vadon, egy bolygónyi gigantikus karaván. Mársok ezer éve úton van; szüntelenül halad. Nem tudni ho-

vá, csak azt, hogy elõre. Elöl – ez mindig ott van, ahol akövetkezõ pillanat eléri. Így nincs is különösebb megkü-lönböztetõ érvénye annak, hogy merre. Csak az bizo-nyos, hogy szüntelenül távolodik.

105104


54/151


55/151


56/151


57/151


58/151


59/151

temhez vezetõ puha póráz, bárhogy forgolódtam is, fo-lyamatosan követett. Éppoly szabad voltam, mint ami-lyen súlytalan Szárnyak nélkül is szárnyaló Vak és vágy

Lélektangram

Ez a lélektangram az Orchestra Luna hangjának hallatán ké


60/151

lyen súlytalan. Szárnyak nélkül is szárnyaló. Vak és vágy-talan. Csak a hangok, a hol tompán morajló, hol tagoltanés magasan megszólaló, olykor pedig engem egészen el-borító rezgések hullámai rendítették meg nyugalmamat.

Aztána derengésben egyszer csak minden meghasadt, a sötét-ségbõl kivált a világosság, és örvénylõ összehúzódások,fájdalmas taszítások közepette feltûnt a föld, ahová kínja-immal együtt végérvényesen kivettettem.

Létrejövésemnek ez a hasadása lett legfõbb tapaszta-latom. Szorongattatásaim közepette, míg rángó testemsikolyai szétszóródtak a térbe, érkezésem kapuja végérvé-nyesen visszazárult.

Azóta természetes hangom az üvöltés.

118

Ez a lélektangram az Orchestra Luna hangjának hallatán ké- szült. Létrejöttében jelentõs szerepet játszott még B. B. Marton

edóbeli Kelet-kutató, aki – egy levéllelet szerint – a szöveg szer- zõjét a legszemélyesebb személyes névmás használatának hiányamiatt szelíden megrótta. Végsõ formájának kialakulásában a

szuperhúrelmélet is közrejátszott. Írója ugyanis – e teória egyikterjesztõjével (M. B. Green) szó szerint egybehangzóan – állí-totta, hogy nem más, mint a téridõ szimmetriájának 32 belsõ di-menzióra történõ általánosítása.

01. Hátrább húzódom. Énem se legyen elöl. Számos szeg-letemet így zavartalanul szemrevételezhetem. Mielõttmég kirakom magam ék alakban. Vagy még inkább –

vonulásommal azsúrban – szaggatott vonalban.

02. Korhû vagyok. Kissé megkopott kéreglakó, aki együttmúlik a tovairamló idõfolyammal. A sodrás hatásáraegyre áramvonalasabbá válok. Súrlódásaim során mély-rehatóan megismertem a medret. A sekélyeseknél job-ban kedvelem a meredekebb esésû szakaszokat, szint-úgy a zúgókat és zugolyokat. Saját bõrömön tapasztal-tam meg az évszakonként változó vízhozamot, a ho-mok- és iszaphordalék szemkápráztató szerepét.

03. Önmagam elõtérbe állításától ösztönszerûen tartóz-kodom. A körben megjelenõ látkép így teljesebb. Za-

vartalanul helyet kaphat benne minden, ami éppenelém tolakszik.

04. Érzékelõ- és szûrõrendszeremet Szaratov környéki apaiéhezésélmények elbeszélései is élesítették. Talán ezértis szomjúhozza olyannyira az életet. Egyébként töb-

119


61/151


62/151

Formált faxok

(én vagyok és te vagy)

27. Némely formákban õshonos vagyok. Az összetarto-zók összetartásában, a végletek szétválasztásában ésátmeneti egyesítésében.


63/151

( gy gy)a mélykék ég alattén vagyok és te vagy.mások nincsenek.akiket annak vélsz,mint te és én vannak:másra és magukra eszmélnek,

jönnek, mennek, majd elmúlnak.

elliptikus életük távolba veszõ végpontjai közt,gyönyör és gyötrelem váltóáramában vonulnak.születnek, szenvednek és szeretnek.

hol hideg és halovány,hol sûrû és forró semmiségek szegélyezikfájdalmaik és elragadtatásaik folyamát,mígnem elérik az örvény fénykörét.ahol átlényegül lényük,és a túlsó távlatokba tér,

velük ezer enyészhetetlen emlék:hatmilliárd felizzó fényhída lét felfoghatatlan fonákján.

(Egyiptom nomádja)Úgy érezte szüntelenül Egyiptomban jár. Anélkül, hogy

valaha is útnak indult volna. Egyiptom eljött érte, Egyip-tom itt van. Mindenütt Egyiptom van: száz- és százezernégyzetmérföldön. Az egész Földön.

Mindig tengerre vágyott. Minden hajnalhasadtában akettéváló tengert remélte látni. De a tenger nem jött elhozzá, csak tengernyi Egyiptom; égbe hasító tornyaival,mélybe rejtett óvóhelyeivel, piramidális örvényeivel.

125

gy

28. Mozgalmas lényem, a nyughatatlan, mindegyre men-ni kész: folyton felfedezne, lemerülne, sodródna, az-tán éppoly iramban visszavonulna szigeteire, ahonnanátérezhetõ minden messzeség és eleven reszketés.

29. Néha megnézem az arcomat egy-egy tükörben, hogy el ne felejtse, ki vagyok.

30. Nem szeretek elfelejtkezni a teljes látás törvényérõl;a hát- és elõterekrõl, az elõidõkrõl és az eljövendõk-rõl; a kifinomult kódokról és szimbólumokról, a for-mák feszültségében és fegyelmében fejlõdõ erõkrõl.

31. Szeretetem, akárcsak szenvedésem, a szivárvány teljesszíntartományában szövõdik.

32. Számtalanszor szeretnék elheveredni esendõ testem vágytengerében, vagy egyszerûen csak elmúlni, kék ködök és vörös villanások között, túl a harminckette-dik hatványon és delejes dimenzión…

124


64/151


65/151


66/151

Néha haránt lehulló hópelyhek halványkék hálójaborul az égre. A számûzött tenger puha függönye elejét

veszi az éles érzékleteknek. Csak elmosódott körvonalak é k é k l h á k A á f lhõ é


67/151

133

és tompa neszek érnek el hozzánk. Aztán a felhõréteg egyszer csak felszakad, súlyos szürkéi keretében felbuk-kan a Nap.

Egy helyben maradva is hihetetlen sebességgel hato-lunk elõre, a felfoghatatlan felé. Nincs miért sietni. Mi-ért is kellene bármit elérni? Mindent bírni? Nem in-kább: jönni, lenni, menni?

132

09. A NOMÁD BELÁTÁS


68/151

134

A teoretikusan megtört tekintet

A nomád teória a többszörösen megtört tekintet tapasztalatán alapul. Ez a reflexió az (ön)tükrözés (re flectio) sajátságosan nomádmódja. A megtörtség részben a reflektálás közben elkerülhetetle-nül elszenvedett pályamódosításokból, az ide-oda csapódásokból,

a visszaverõdések látószög-módosulásaiból adódik. Következik

azután ûzõinek eleve eltérõ és a vándorlás során folyvást áthelye- zõdõ nézõpontjából. („ A valóság perspektívákban van adva”– mondják olykor egy mestert idézve.)

Többnyire arra törekszenek, hogy bölcsességszeretetük szá-lait idõkön és tereken túlnyúló szövedékekbe szervezzék. Koruk

átható kaotikuma jótékonyan közrejátszik abban, hogy nincse-nek kitéve a teoretikusokat oly gyakran szorongató szolipszizmus

kísértésének. Bár látásukat erõteljesen ostromolják a különféle-

képpen létesített látszatok, nincsenek híján a határozottan húsbavágó benyomásoknak sem.

Többszörösen megtört tekintetüknek köszönhetõen térérzé- kelésük fölöttébb kifinomult, s így éppannyira képesek a képletes,mint a valóságos szakadékok elkerülésére. (Ami az e téren ta-

pasztalt trák asszonyokat is ámulattal tölt el.) Nomadizálásuk a fejlõdésük során meglehetõsen elkülönült

létterületek közti közlekedés kényszerébõl következik. Ahogy a

testek közti térben, úgy az elemelkedettebb szemléletben sem kö-tõdnek egyetlen nézõponthoz. A nomád cogitatio a „távolodom,tehát vagyok” tradíció jegyében folyik.

Életvilágukat járván szinte szakadatlanul az esetlegesség el-vével szembesülnek: rácsodálkozhatnak a különféle koincidenci-

ákra, a véletlenszerûen adódó viszontagságokra. Az esetlegessé-

135


69/151

Tízezer hajnal törmeléke

Úton vagyunk. A táj szûnni nem akaró változása kétség-kívül erre utal Az utak egymásba érnek: fõutak és mel-

nek felfüggesztésével. Várakozással. Így megtörhetõ atörténés menete, szüneteltethetõ a kurzor futása, hogy helyet kapjon az, ami mögötte rejlik.

Hogy elõléphessen a háttérbõl


70/151

kívül erre utal. Az utak egymásba érnek: fõutak és mel-lékutak, kerülõ utak és tévutak. Az életutak és a halálutak.

Egy irgalmatlanul hömpölygõ idõfolyamban haladunk. Amikor erre ráébredünk, már messzire sodródtunk. Hol van már a mai reggel? Hová tûnt tízezer hajnal emléke?

Ideje megérkeznünk valahová. Történetesen egy tró-pusi mondatszigetre. Ahol tengernyi sietés és tolongásközepette némi nyugalomra lelhetünk.

A közeledés és a távolodás vizein hajózunk. Túl közelkerülve a tényekhez éppúgy hajótörést szenvedhetünk,mint ha túlontúl messze távolodunk tõlük.

A hajó, melyben úton vagyunk, a kor természete sze-rint ûrhajó: az ûrön át a téridõ bejáratlan tájai felé halad.Némely feltevések szerint huszonhat, mások szerint har-minckét dimenzióba merülve.

A teljesség felé tartunk, mely e helyt leginkább hiá-nyában ismerszik fel. (Érzékelésünk éppoly részleges éstöredékes, mint tudatunk. És mégis: idõrõl idõre sejtel-

münk támad egy teljesebb egészrõl. Ami még legna-gyobb önfeledtségeink idején sem szûnik meg. Sõt, ak-kor kezd igazán jelenvalóvá válni.)

Minden hat ránk valamiképpen. Gyakran anélkül,hogy akár csak alítanánk: mi, honnan és miként. Vannak azért kikezdhetetlen bizonyosságaink: egy kihûlt tûz-gömb kérgén élünk. Testünk, mely sarából sarjadt, ki vantéve a térnek, az érzékeinket érõ hatásoknak, a tél hide-

gének és a tûz forróságának. A rossz is részét képezi a tájnak. Mélységek nélkül

nem éreznénk a magaslatokat, míg az utóbbiak híján,meglehet, folyamatos bukásban leledzenénk. Ennek a le-hetõségnek elkerülésében kezünkre játszik a szenvedés.

139

Hogy elõléphessen a háttérbõl.

138


71/151

A mérsékelt övi szenvedélyek összhangban vannak aszenvedésekkel: az egyik (mérséklés folytán felhalmo-zódva) éppoly túláradó lehet, mint a másik.

Az ember önmaga rabja. Vagy a hozzátartozóké.

Hányféle kitevõn kódolt ez a kozmosz?


72/151

Olvasott róla, s máris, mintha vele történt volna meg.

Mintegy értelmiségi módra.

A körénk kövülõ idõben kérgesedünk.

A szerep élvezete: üres héj, a gyümölcs helyett.

Be vagyunk zárva: képeink és képzeletünk falai közé. Egyúttal ki is vagyunk zárva: ti az én köreimbõl, én a ti-

etekbõl.

A kört csak belülrõl lehet (be)látni, kívülrõl kimerít-hetetlen.

A korszellem hullámzása – végletek változása: most atar fej a tegnapi hosszú haj.

Az élet eleven, a kép végérvényes.

Egymásból élünk. Ez a testvériség.

A tévé: hatványozott hétköznap.

Kultúránk két elsietés között terül el. Ott a szülõ- éstemetkezési helye.

A vákuum és a túlnyomás végleteit váltogatjuk. (Le-hetne másként: kiegyenlítetten? Nem lenne langyos,forróból és hidegbõl kevert középszer? )

143

Csak a keletkezés és az elmúlás misztériuma képes

összeterelni a magunkfajtát. (Feltehetõen kezdettõl fogva. Már akkor is szét voltunk széledve.)

A szavak és mûvek sokasága elfedi azt, amit valójábanelõ akart volna idézni.

Némely értelmezõ hallatlan erõfeszítéseket tesz, hogy a lehetõ legtávolabb kerüljön az általa éppen tárgyalt szö-

vegtõl.

A vatta hangja a médiumok morajával vetekszik. Vanbenne valami nyugtalanító. (Elûzi a csendet. Ami elen-gedhetetlen ahhoz, hogy meghalljuk a neszeket.)

A valóságfikciókat elõbb-utóbb felülírja a vérvalóság.

Isten országában mindenki bevándorló.

Egyre többen vannak azok, akik valaki másra emlé-keztetnek. Mi lenne velünk, ha az idõzítés nem járna le?

Történt valami velünk, vagy csak mintegy turista-mód, teleszkópokon keresztül kontempláltuk a környé-ket, amin keresztülmentünk?

Kereszttel jelölt kamikáze: saját céljai kereszttüzében áll.

Az egyensúlytalanság korának közepette: állandóegyensúlyozó gyakorlatok.

142

A feltartóztatás, a hátráltatás és a felülmúlás mindegy-re elõálló feszültségében formálódunk.

Elõbb szembenézni mindennel, ami mindenekben

A szombat, a sábbát az igazi. Mi után vasárnap követ-kezik.

Az idõ ugyan lineárisan jár le, de körkörösen értelme-


73/151

jelen. Aztán az igen vagy a nem.

Szinoptikus szemlélete folytán – a számosságtól elté-rõen – szemlélõdik.

Nem egyetemi, hanem egyetemes ember.

Kontemplálni az önmagával kontrolállt káoszt.

Az idõtlen hangja az idõben mindig idõszerû.

Végbevinni a végtelent? Véghezvinni a véghetetlent?

Hihetetlenül hat a húsra a Hold, a vonzás, taszítás és viszonzás árapálya.

Az életre nem lehet befizetni.

A reálisan létezõ vízió a televízió. A reálisan létezõ ví-zióban mindenki szép. És a távolba néz.

Minden elmegy mellettünk. (Minden mellett elmegyünk!)

Néha két nap az élet: a szombat és a vasárnap.

Nem lehet mindenhová kétszer elmenni.

A teremtés Isten költészete.

145

zõdik.

Mélyre merülve egyre fokozódik a felhajtóerõ.

Az egyenlõ távolság megtartása egyszersmind egyen-lõ közelséget is jelent.

Van olyan, hogy valami nincsen.

A jobb és a bal között, egy másik, mélységes mély ha-síték határán, a fent és a lent keresztjén leledzünk.

Kereszténység: az értés, érteni vélés, a félreértés fino-modásának a története.

Ahhoz, hogy valaki valóban szabadon követhessemesterét, elõbb el kell szakadnia tõle.

A szenvedéstõl ûzve és a szeretéstõl vonva vagyunk.

A fejlõdés örvénye folytán az eredet, a múlt is a jövõfelé esik.

Az idõtõl nem lehet izolálódni. Az idõszerûtlen is ko-rának gyermeke.

A növény öntevékeny Isten kertjében. Lehet, de nemkell feltétlenül gondozni.

Akkor is számos remek szellem társaságában tudhat- juk magunkat, ha éppen senki sincsen a közelünkben.

144

A szétszálazódó és összeszövõdõ szövedék. Avagy a Háló népe

Egy hangtalan diszkó hangjai

Nomád hallgatáslisták

Hogy mi mindenrõl hallgattak, arról különféle helyeken fellelthallgatáslisták szólnak, amelyeket itt egybegyûjtve adunk közre.


74/151

Írnok, Burma elõretolt párducával a háttérben

Az alázatban lehetõ gõgnek görcse

A mûködés mámora.

A tömörítés története. Tér- és tárolástani tanulmányok

Búsuló Buddha. Avagy mitõl is nem vagyunk malájok?

Egymás kioltásának népe

Ahogy a Hold átvonul a Hármashatár-hegy fölött.Textuális tájkép

Fülhalkító. Adalékok az akusztikus hirdetésirtó és -kiiktató

rendszerek

Felfokozott és fékevesztett önfelejtés

A hátráltatás szerepe az elõrejutásban

Az alakoskodás korának énképei

A nemzeti tapéta tündöklése és eltûnése

Hogyan formáljuk a fasszádot? A szemfényvesztés szépsége

A telítettségbõl eredõ üresség

147

Egyes feltevések szerint ezek a címszószerû feljegyzések a maguk

idejében jegyzet vagy lábjegyzetek szerepét töltötték (volna) be. Más értelmezés szerint hallatlanul alkalmas módozatát képeztékelhallgatásaik villanásszerû megjelenítésének. De az sem kizárt,hogy a korabeli felületeken afféle hypertext-jéghegyek csúcsaikéntmeredeztek, és a felülírórendszerek fejlõdése egyszerûen értelmez-hetetlenné tette a mögöttes jeltömeget.

Az áttûnés sebessége. A haladás viszonylagossága sûrû rá- csozatú idõketrecekben

Elölrõl hátrafelé. (Könnyûbõl neki a nehéznek, légiesbelendülve át a közbensõ kaptatókon, aztán szelíden földet érve.)

A megejtõ másik

Traktátus a Tubákos Szelence Szellemérõl. Déd-nagyapák dicséretére

A legyezõelv a létezésben

A lúdtoll mártogatásának szerepe a meggondolás-ban

Hasadt lelkek hona. Holohasítékok egy hungarisztáni hát- ságból

A kaliforniai kisebbség kérdése

146

Nemlétezõk iparszerû léteztetése. A termelõi moralitástündöklése a „reggeli ital” nevezetû rémségben

Hermeneutikai hagymahámozás. Avagy a héjak elõál-lí á á k é l há á á k

Jeltömeg-tûvétevõk. Keresõrendszerek konfiguráció

„A komputerem elhagyott engem!”

k l k k T l á d l i hú


75/151

lításának és lehántásának

Centrális perifériák.

Másnap. A millenniumi máz és imázs múltán.

A kínai fogkrém korszaka

A nemzethalál-hiszemek hatása az énképekre. Al-

kalmazott alkonyelmélet

Hárító János története. A gyar lélek lenyomómechaniz-musa

Ami a szamovár mellett szól.

Letárolás. A jelen elmentése

Hollétünk hullámtermészete

149

Lépcsõkön lemenõ aktok. Tanulmány a tudatalatti hús-

hatás természetérõl

A szponzorálás szépsége

Részleges egész-észleletek Recognitából. Közlemé-nyek egy Kontextusközi Kutatóárokból

Szürreális szeptember

Hogyan tovább? Avagy az átható kétség mélysége

A másik méltánylásának mûvészete

Mobilizált rezgésvégen. Avagy az önrabulejtés mûvészete

Helybõl a határtalanba. Tudatmódosító hanghatások har-

minc másodperc alatt

A kihalás képessége

Képkelepcék. Az idõ idõleges legyõzésének emlékmûvei

Agyi antennák

Bábel belsõ várkastélya. Az önkörbe kerülés hátulütõi

A képtõl való szabadulás képessége

148

természetûek. Ez nemcsak a lélekzetvételünkkel és el-mozdulásainkkal keltett örvényekben, hanem ujjaink ta-pintófelületének rajzolatában, a szövetek és szervek szö-

vedékében is megmutatkozik. Így aztán amihez csak h áé ü k jt h j k lé ü k i i ált j ét

A meander mentén

Inspirált töredék

E b ó k d k kül õ é b l õ ké k


76/151

hozzáérünk, azon rajta hagyjuk lényünk inspirált jegyét.

Az egyszerre személyes és egyetemes szignatúrát. A kacs-karingós folyóvölgyekben, kõzetkristályokban, csigahá-zakban is felsejlõ jelrendszert: a bentrõl és a mélybõl ki-bomló gyûrûzés, valamint a kintrõl befelé tartó távolodásegymásba fordulását. Ami a távoli közeledésének és a kö-zeli távolodásának találkozása egy örvényállandóban – azállandó örvénylésben.

151

Egy tengerben tartózkodunk, külsõ és belsõ képek egy-

másba ömlõ tengerében. Hullámok egyenletes ívekbe vagy tört fodrokba rendezõdõ haladványában. Teremtõ,elemi és szerves erõk torlódása ez, amelyek mintegy visz-szatartják az anyagot a széthullástól.

A testen túl más testek, köztük és köröttük pedig atestetlen: légiesség, levegõég. Minden rendû és rangúrezgések, légáramok, anyagáramlatok és hullámmezõk.Hõhullámok, anyaghullámok, hanghullámok. Hallható

és hallhatatlan hangok. A világ zenéje. A hullámtartomány határtalan: az õstértenger máig

hatoló rezgése, a háttérsugárzás három Kelvin-fokos, ho-mogén hullámai járják át a teret.

Valójában csak hullámfolyamok vannak. Hullámvo-nulatok találkozása és halmozódása. Találkozás, rétegzõ-dés, kihûlés és megkövülés. Vég nélküli interferenciák,hol fénysebesen, hol fagylassún, megtörve és egymásra

gyûrõdve. Az elsõ hullám, amely fülünkbe hatol: a szív digitális

dallama. Az elsõ és utolsó életjel; a dobbanás-elhalás szó-lama. Amire már az elsõ mátrixban, a magzatburokbanráhangolódunk.

A személyes szólamok egyszer csak leválnak a lükte-tés vivõhullámáról, és saját konfigurációkba kezdenek.

A leválás gyötrelmes: fájdalmas elszakadás az érlelõ elõz-

ményektõl és védõburkoktól; a születés szenvedéssel jár. Az elsõ léle kzetvétellel, az elsõ üvöltéssel élethosszig

tartó légzés- és hanghullám indul útnak. A légzéshullám:belélekzés és kilélekzés. Inspiráció.

A magunkfajta lélekzõ lények spirálisan örvénylõ,hullámvonalak köré rendezõdõ életet élnek. Meander-

150

10. A REÁLIÁK RÉTEGEI

Hétnapló


77/151

Hétnapló

Litera.hu

Hétfõ

Beindítani reggelente a testet. Ráállítani a felkeléspályára,kerülni a kisiklásokra vezetõ akadályokat. Kezdve a to-

vábbi heverészésre indító késztetéseknél. Aztán esetleg kikerülni egy váratlan helyen felbukkanó tárgyat. Vagy

éppen kezelni a megszokott helyén mutatkozó hiányt.Hiszen az észlelõ- és vezérlõberendezés ilyetén éberségifoka mellett minden eltérés zavaró.

Az álom és az éber-lét hosszasan húzódó határvonalánbeidegzõdések vezetnek át. Tárgyak és teendõk elhelyezke-désébõl és sorrendjébõl kialakult tartós mintázat. Szokás, ahétköznapok architektúrája, amit kiépítünk, hogy lakni tud-

junk benne. Az agy kutatói szerint a sokadszorra végzett el-

memûvelethez jóval kevesebb neuront kell igénybe venni,mint elõször. Ezért tudunk úgy jönni-menni, hogy közbenegészen máshol jár az eszünk. (És erre annyira rászokunk,hogy már nem is nézünk a lábunk elé, s gödörbe esünk…)

Közbevág A. hívása: kórházba kéne mennie, mûtételõtt áll, köveitõl kellene õt megszabadítani. De nem csak ezt a terhet viszi. Szavainak és gondolatainak kaotikuma

legalább ilyen súlyos. És nemcsak neki, hanem másoknak is, amikor rájuk zúdítja.

Rácsodálkozni, ráközelíteni a szokásosra – mintha tör-ténetesen egy tibeti nomád tekintetével vennénk szemügy-re mindazt, ami körülvesz. (Hangsúlyozandó itt a nomád,

153152


78/151


79/151


80/151


81/151


82/151


83/151


84/151


85/151

Monteverdi a Bartókon, 400 éves az Orfeo. Húsz évetalált rám: egy brüsszeli lemezboltban Imre (Takács) aján-lotta a Vesprót. Péter (Balassa) volt akkor még velünk.Meghallgatom a San Marcóban, Gardinerrel készült 90-es koncertfelvételét. A Gloria földöntúli.


86/151

171

Így múlnak (el) napjaink.

170

Levélleletek

I. A Hold jövõjétõl a síri ceremóniákig


87/151

172

Harmadik ezredi jelcsere

A jelek cseréje rejtélyes rendeltetést töltött be. Az információ ára-moltatásának korabeli eljárásai éppúgy szerepet játszottak benne,mint a meditáció vagy az önközlés elemi szintjei.

A leletek különösségét legfõképpen kaleidoszkópszerû színessé-

gük adja. Noha feltehetõen egy kultúrkörbõl származnak, egészenegyedülálló eklekticitást mutatnak. Ez stiláris tekintetben nem ke-vésbé érvényes, mint tartalmi vagy mûfaji tekintetben. A nomádoktarkaságát már eddigi ismereteik alapján is tüneményesnek kelletttekintenünk, e realitásrétegben azonban a színek, beszédmódok és-fordulatok felkavaró kaotikumával találkozhatunk.

Jozepha Triumpha!Úgy hirlik voltál Guo banzájon.Ha igaz, nyald ki, hogy nem jöttél oda és köszönet fi-gyelmedért.Ha nem igaz akkor is.

Mahacsók és sok lovéMindenkinek.

Dír Brader!Lehet, angolul kellene írnom. Mostanság a legtöbbemberrel történõ érintkezés során folyamatosan for-dítási mûveleteket végzek. Ettõl kétségtelenül nemfokozódik a felebaráti érz�

tillmann_2007_aladomilelet

Documents