Agota Kristof:A nagy füzet

Dramaturg: Erick AufderheydeFordította: Ignjatovic Tóth Mária

Személyek:

Iker 1 Iker 2

NagyanyaAsszonyEmber

I. RÉSZ

1. JELENET MEGÉRKEZÉS NAGYANYÁHOZ

EMBER: Nagyanya háza messze van a vasútállomástól, a városka túlsó végén. Ittnincsenek villamosok,

ASSZONY: járókelőket is ritkán látni,

EMBER: nyugodt ez a város. 1. IKER: Nagyvárosból jövünk. Egész éjjel utaztunk.

2. IKER: Egy-egy óriási koffert viszünk a ruhákkal. Magunkkal hoztuk apánk nagy szótárát is. Lépteink neszét hallgatjuk, szótlanul haladunk Nagyanyánk kert kapujáig.

1. IKER: Anya, elvette a sapkámat!

ASSZONY: Csillapodjatok. Várjatok meg itt.

(Bemegy a házba.)

1. IKER: Várakozunk egy keveset, majd bemegyünk a kertbe és az ablak alattösszekuporodva hallgatódzunk.

ASSZONY: Nem kérek semmit magamnak. Egyetlen vágyam, hogy gyermekeim túléljékezt a háborút. A nagyvárost éjjel nappal bombázzák. Az ennivaló is elfogyott.

NAGYANYA: Szó sem lehet róla.

ASSZONY: A gyerekeket falura küldik. Rokonkhoz vagy idegenekhez, bárhová. NAGYANYA: Akkor az idegenekhez kellett volna küldened őket, vagy bárhová.

ASSZONY: Ezek a maga unokái!

NAGYANYA: Az unokáim? És most jutottam az eszedbe? Tíz év kellett. Nem jöttél, nemírtál nekem.

ASSZONY: Jól tudja, hogy miért. Én szerettem az apámat, maga meg...

1. IKER: Az a másik hang erre felnevet.

NAGYANYA: Na jó, hányan vannak?

ASSZONY: Ketten. Két fiú. Ikrek.

NAGYANYA: És mit tettél a többivel?

ASSZONY: Milyen többivel?

NAGYANYA: A szukák négyet-ötöt kölkedzenek egyszerre. Megtartanak egyet vagy kettőt, atöbbit, megfojtják.

1. IKER: Anyánk erre nem válaszol semmit.

NAGYANYA: Van-e legalább apjuk? Úgy tudom, nem mentél férjhez. Nem hívtál esküvőre.Fattyúk, mi?

ASSZONY: Férjnél vagyok. Az apjuk, a fronton van. Már hat hónapja nem kapok hírt róla.

NAGYANYA: Akkor máris kirakhatod neki a keresztfát.

ASSZONY: Könyörgöm!

NAGYANYA: Most könyörögsz itt nekem, hálátlan szuka.

1. IKER: Anyánk egy idősebb asszonnyal jön ki a házból.

ASSZONY: Ő a nagyanyátok! Egy ideig nála maradtok, amíg a háborúnak vége lesz.

NAGYANYA: Nocsak, fehér ingecskék és lakkcipők!

IKER: Két pár gumicsizmára van szükségünk.

ASSZONY: Ez az udvar, ahol anyátok játszott, amikor kicsi volt. Akarjátok, hogyjátsszunk?

1. IKER: Most?Megcsókol minket, majd sírva elindul.

ASSZONY: Legyetek bátrak, drágáim! Majd írok nektek.

1. IKER: Nagyanyánk hangosan nevet, majd hozzánk fordul.

NAGYANYA: Nézem, ez a szuka mit hurcolt ide. Lepedők! Takarók! Ágynemű! No és fehéringecskék, lakkcipők. Mit nyöszörögtök? Majd én megmutatom nektek, hogyan kell élni! A betevőnálam nem ingyenes.

2. JELENET NAGYANYA HÁZA

EMBER: Nagyanya háza néhány perc gyaloglásra van a városka utolsó házától. Az őháza mögött már csak egy poros út van, melyet egy kerítés keresztez. Tilostovábbmenni!

2. IKER: Mi ezt nem feledjük el soha.

EMBER: Ott katona őrködik. 2. IKER: Tudjuk, hogy a kerítés mögött, a fák között elrejtve, létezik egy titkos katona

bunker, mögötte meg ott a határ és egy másik ország.

EMBER: Nagyanya házát kert veszi körül. A kert tele van ültetve különbözőzöldségfélével és gyümölcsfákkal. A házba a konyhán keresztül lehet bejutni.A konyha nagy és meleg. A nyitott tűzhelyben állandóan ég a tűz. Az ablaknáláll egy hatalmas asztal és egy sarokpad.

1. IKER: Azon a padon alszunk mi ketten.

EMBER: A konyhából ajtó vezet Nagyanya szobájába, de az mindig zárva van.

ASSZONY: Csak Nagyanya jár be oda éjszakára.

EMBER: Létezik még egy szoba, amelyikbe be lehet jutni anélkül hogy keresztülmennénk a konyhán, közvetlenül a kertből. Ebben a szobában lakik egy idegenkatonatiszt. De az ő ajtaja is állandóan zárva van.

1. IKER: A ház alatt van a pince, tele élelmiszerrel, a tető alatt van a padlás ahova Nagyanyánk már nem jár fel, amióta elfűrészeltük a létrát és ő összetörte magát.Mi ketten kötélen mászva jutunk fel oda. Ott fent rejtettük el a Füzetet, apánkszótárát és a többi dolgot, amit nekünk dugdosnunk kell. Hamarosan készítünkkulcsot, amely majd nyit valamennyi ajtót és lyukakat is fúrunk a padláspadlózatába. Ezeken a lyukakon keresztül tudjuk figyelni Nagyanyát és azidegen Katonatisztet saját szobáikban.

2. IKER: De úgy, hogy ők nem vegyenek minket észre.

3. JELENET A MUNKÁLATOK

1. IKER: Nagyanya, anyánk anyja. Mielőtt Nagyanyához költöztünk, nem is tudtuk, hogy anyánknak él az anyja. Úgy hívjuk őt, hogy Nagyanya.

2. IKER: Az emberek úgy nevezik, hogy boszorka. Ő úgy nevez bennünket, hogy...

NAGYANYA: Szukafattyak!

ASSZONY: Nagyanya megeteti az állatokat, megfeji a kecskéket, majd levezeti őket a folyóhoz, ott fákhoz kötözi őket. Ezután meglocsolja a kertet, leszedi a zöldségfélét és gyümölcsöt, majd mindezt felrakja terhet szállító kocsijára. A rakomány tetejére még feltesz egy kosár tojást, kisebb kalitkába nyulat vagy tyúkot, vagy kacsát megkötözött lábakkal. Megy a piacra, tolja maga előtt a taligát. Sovány nyakán átvetett heveder húzza lefele a fejét.

2. IKER: Repülőket látok. Öt bombázót.

ASSZONY: Tántorog a nagy súly alatt. El-elbotlik a hepe-hupás úton elszórt köveken, de őazért megy, megy, csámpázva, mint a kacsa.

1. IKER: Nagyanya, a bombázók!

NAGYANYA: Ha mindentől megijednék, ami a fejem felett elrepül, nem jutna időm bármit ismegcsinálni. Várhatna a munka.

1. IKER. Elmentek. Bizonyos munkákat el kell, hogy végezzünk Nagyanyának,különben megint kint aludhatunk és, nem fog enni adni nekünk. Kezdetbennem fogadtunk neki szót. Gyümölcsöt ettünk és nyers zöldségfélét.

ASSZONY: Visszajön a piacról. Eszik. Alszik egy órát. Kimegy az erdőbe, száraz ágat ésgombát gyűjteni, túrót készít, babot és gombát szárít, zöldségfélét főz, ismétmeglocsolja a kertet, külömböző dolgokat lecipel a pincébe, és így avégtelenségig, amig be nem sötétedik.

1. IKER: A hatodik reggelen, amikor Nagyanya kijön a házból, mi már meglocsoltuk akertet. Amikor jön vissza a piacról, mi éppen fát aprítunk.

NAGYANY: Tehát megértettétek. Az ennivalót és a tetőt a fejed fölé ki kell érdemelni.

2. IKER: Nem erről van szó! Nem nézhetjük, ahogy kínlódik. Sajnáljuk.

NAGYANYA: Miért sajnálnátok ti engem?

2. IKER: A munka nehéz, de valakit nézni ahogy dolgozik, az még nehezebb. Főleg, haidős az illető.

NAGYANYA: Szerencsétlen nagyanya, öreg nagyanya, mi? Szukafattyak, csak nem aztakarjátok mondani, hogy megsajnáltatok?

2. IKER: Nem, dehogy! Csak elszégyeltük magunkat.

NAGYANYA: Nem értem. Hogy mi?

2. IKER: Szégyeljük magunkat, saját magunktól.

NAGYANYA: Megértettétek, a tetőt és az ennivalót ki kell érdemelni. Ki kell érdemelni.Világos? Világos!?

1. IKER: Mától kezdve minden olyan munkát el fogunk végezni, amit el tudunk.

4. JELENET AZ ERDŐ

ASSZONY: Nagyanya mondja.

NAGYANYA: Mars az erdőbe! Hozzatok fát. De ne menjetek túl messzire. Közel a határ, akatonák rátok lőhetnek. Arra is vigyázzatok, el ne tévedjetek. Én biztos nemfoglak keresni titeket.

1. IKER: Gyakran megyünk az erdőbe. Még soha nem tévedtünk el, tudjuk, hogy melyik oldalon van a határ. Hamarosan megismernek minket a katonák is. Soha nem lőnének ránk. Nagyanya tanítgat minket megkülönböztetni a jó gombát a mérges gombától. Az erdőből a hátunkon hordjuk a gallyat és a fát. A gesztenyét és gombát kosárban.Egyszer, mélyen az erdőben, egy hatalmas árok szélén, mely egy bomba utánmaradt, találtunk egy halott katonát.

2. IKER: Egydarabban van még, csak a szeme hiányzik.

EMBER: Sok a varjú errefelé.

1. IKER: Elvesszük a puskáját, a töltényeket, a kézigránátot. Ahogy Nagyanyáhozérkezünk, figyelmesen szalmába és krumplis zsákokba rakjuk ezeket atárgyakat, majd elássuk a pad alá, épp a katonatiszt ablaka elött.

5. JELENET A MOCSOK

EMBER: Nagyanya házában vizet pumpálni kell az udvaron. A házban nincs szappan,fogkrém, vagy mosópor a ruhákhoz. A ragacsos vörös padló ragad a lábunkalatt, a nagy konyhaasztal meg tenyerünk és könyökünk alatt.

1. IKER: Odahaza a nagyvárosban anyánk gyakran fürdetett minket. Tiszta ruhát adottránk, levágta a körmünket. Minden étkezés után fogat mostunk.

EMBER: Bár Nagyanya mosogat, a tányérok, kések és kanalak soha nem tökéletesentiszták. A lábasakon vastag rétegben áll a zsíros szenny. A konyharuhákszürkék és büdösek.

1. IKER: Amikor hideg van, lehetetlen tisztára mosakodni. Egyre piszkosabbakvagyunk. Cipőnk talpa elkopott és lyukas is. Amikor csak lehet, mi mezítlábjárunk és egyszál gatyában. Bőrünk sötétebb lett, lábunk tele sebhelyekkel,karcolással, sebbel, rovar csípésekkel. Körmünk, amit nem vágunk, töredezik,a hajunk, mely teljesen kiszőkült a naptól, a vállunkig ér. Bűzlünk a trágyától,haltól, fűtöl, gombától, füsttől, tejtől, túrótól, sártól, mocsártól, izzadástól,vizelettől, rothadságtól. Büdösek vagyunk, mint Nagyanya.

6. JELENET TEST ÉS LÉLEK ERŐSÍTŐ GYAKORLATOK

ASSZONY: Boszorkány fiókák! Fattyúk! (4x)

EMBER: Szemetek! Barmok! (4x)

NAGYANYA: Büdös naplopók! Semmirekellők!! (4x)

1.IKER: Nagyanya gyakran ver minket csontos kezeivel, seprűvel vagy vizesronggyal. Húzza a fülünket, csupálja a hajunkat és szid minket.

2. IKER: Más emberek is gyakran megpofoznak minket, rugdosnak és szidnak. Mi nemértjük miért. Az nekünk fáj és sírásra késztet. Nem akarunk sírni.

1. IKER: Elhatározzuk, hogy megedződünk.

2. IKER: Hogy el tudjuk viselni a fájdalmat, sírás nélkül. Elkezdjük egymást pofozni.

IKREK: Gyengeelméjűek! Buták! Bitangok! Taknyosok! Szamarak! Ez fáj? Ez fáj? Ez fáj? Ez fáj?

1. IKER: Egyre erősebben és erősebben ütjük egymást. Mindanyiszor mondjuk:

IKREK: Nem fáj!

1. IKER: Mezítelenek vagyunk. Mind erősebben és erősebben verjük egymástnadrágszíjjal is. Mindanyiszor mondjuk:

IKREK: Nem fáj!

2. IKER: Kezünket a lángok felett tartjuk.

1. IKER: Késsel a lábunkba vágunk és a vállunkba is.

2. IKER: Belevágunk a combunkba és a mellkasunkba.

1. IKER: És, akkor alkoholt öntünk a nyílt sebre. Mindannyiszor mondjuk

IKREK: Nem fáj! Nem fáj! Nem fáj!

NAGYANYA: Mit csináltok, szuka kölykei? Add ide azt, verekedtetek? Mert én bolondokattartok a házamban! Az biztos.

2. IKER: Ne aggodjon, mi csak edzünk! NAGYANYA: Edzetek? Megőrültetek ti teljesen? De különben, ha az szórakoztat

benneteket… mit törődöm vele?

1. IKER: Bizonyos idő után, valóban nem érzünk semmit.

2. IKER: Az akinek fáj, az valaki más, annak fáj, nem nekünk.

1. IKER: Valaki más szenved, nem mi.

NAGYANYA: Meddig könyörögjek, hogy a fát vigyétek a házba!

1. IKER: Mikor, Nagyanya dühős mi azt mondjuk neki:

2. IKER: Ne kiabáljon ránk, inkább verjen minket.

1. IKER: Nagyanya, nézze, mi itt tartjuk az arcunk másik felét is, úgy ahogy az aBibliában meg van írva.

NAGYANYA: Vigyen el benneteket az ördög a bibliátokkal és az arcotokkal együtt.

1. IKER: De, mi tudunk régi szavakat is. Édesanyánk mondta nekünk azokat.

ASSZONY: Szeretteim! Édeseim! Angyalkáim! Én legdrágább picinyeim! Nem hagylak elbenneteket soha, szeretni foglak örökké. Ti vagytok, az élet nekem.

1. IKER: Amikor ezek a szavak az eszünkbe jutnak, szemünk megtelik könnyel. Ezeketa szavakat el kell feledni.

2. IKER: Ezek az emlékek terhesek.

1. IKER: Ezért folytatjuk a mi gyakorlatainkat, más módon.

6x ismétlődik:

1. IKER Én szeretteim! Édeseim!

2. IKER: Szeretlek titeket…

1. IKER: Nem hagylak el benneteket soha …

2. IKER: Szeretni foglak titeket örökké…

1. IKER: Örökké…

2. IKER: Ti vagytok az élet nekem …Nem fáj!

1. IKER: Így folytatjuk, amíg közönyössé nem vállunk.

7. JELENET AZ ISKOLA

1. IKER: Emlékszünk egy éjszakára odahaza, szüleink azt hiszik, alszunk. A szomszédszobában rólunk beszélnek.

ASSZONY: Nem viselik el, hogy szétválasszuk őket.

1. IKER: Apánk mondja.

EMBER: Csak az iskola órák alatt lesznek szét választva.

1. IKER: Akkor anyánk mondja.

ASSZONY: Nem viselik el soha. Én ezt tudom.

EMBER: Muszáj lesz. Az fontos, miattuk. Mindenki azt mondja, a tanító és apszichológusok is. Nehéz lesz nekik, de megszokják.

ASSZONY: Nem szokják meg soha. Ismerem őket. Ők, egy és ugyanazon személy.Elválaszthatatlanok.

EMBER: Pontosan, és ez az, ami nem normális. Együtt gondolkoznak, együtt lépnek fel,a saját világukban élnek. Az veszélyes és aggasztó.

ASSZONY: Az ikrekkel mindig vannak problémák. Ez nem egy, olyan nagy probléma.Rendben lesz minden.

EMBER: Igen, rendben lesz minden, ha szétválasztjuk őket. Minden embernek önállóélete kell, hogy legyen.

ASSZONY: Nekik nem lehet önálló életük, őket nem lehet szétválasztani.

1.IKER: Néhány nappal később indulunk az iskolába. Különböző osztályban vagyunk.Egy teljes épület választ el minket. A kettőnk közötti távolság végtelennektűnik.

2.IKER: A kettőnk közötti távolság, végtelennek tűnik.

1.IKER: Szédülést érzünk és elájulunk.

2. IKER: A mentőkocsiban ébredünk. Korházba visznek minket.

EMBER: Szimulánsok!

ANYA: Holnaptól ugyanabban az osztályban lesztek.

1. IKER: Írni, olvasni és számolni is tudunk. Elhatározzuk, hogy Nagyanyánálfolytatjuk a tanulást, egyedül, tanító nélkül.

8. JELENET A KÖNYVESBOLT

2. IKER: Nagyanyánál nincs se papír se ceruza, megyünk a könyv- és papírüzletbe.

1. IKER: Szükségünk volna ezekre a dolgokra, de nincs pénzünk.

EMBER: Hogy-hogy? Itt fizetni kell.

2. IKER: Nincs pénzünk, de okvetlenül szükségünk van ezekre a dolgokra.

EMBER: Pénz nélkül semmit sem kaptok. Na, ne nézzetek így rám! Kifelé!

2. IKER: Hajlandóak vagyunk elvégezni bizonyos munkákat, cserébe ezekért adolgokért. Például locsoljuk a kertet, gyomlálunk, csomagot kézbesítünk.

EMBER: Nincs kertem. Nincs szükségm rátok! És különben is, nem tudtok rendesenbeszélni?

1. IKER: Mi rendesen beszélünk.

EMBER: Miféle beszéd ez a ti korotokban? Hogy hajlandóak vagyunk elvégeznibizonyos munkákat?

1. IKER: Igyekszünk hibátlanul beszélni.

EMBER: Ez az! Túlságosan is hibátlanul beszéltek. Egyáltalán nem tetszik a modorotokés az sem, ahogy rám néztek. Na, kifele!

2. IKER: Vannak-e tyúkjai uram?

EMBER: Hogy vannak-e tyúkjaim? Miért kérditek?

2. IKER: Azért, mert ha nincsenek, módunkban áll rendelkezésére bocsátani bizonyos mennyiségű tojást. Cserébe azokért a dolgokért, melyek nélkülözhetetlenek számunkra.

1. IKER: A tojás ára emelkedik uram napról napra. A papíré és ceruzáé viszont ellenkezőleg.

EMBER: Nincs szükségem tojásra. Tudjátok mit? Vigyétek! Vigyétek! Meg ezt is!

1. IKER: Mi nem akartunk ajándékot.

EMBER: Vigyetek el, amit csak akartok! Vigyétek ezt, ezt, meg ezt is, meg ezt.

2. IKER: De miért akarja nekünk adni mindezt?

EMBER: Nincs rá szükségem többé. Hamarosan úgyis elmegyek.

2. IKER: Hova megy?

EMBER: Honnan tudjam? Elvezetnek, aztán kivégeznek.

2. IKER: Ki akarja önt kivégezni, és miért?

EMBER: Ne kérdezősködjetek, menjetek, most már.

2. IKER: Reméljük nem fogják önt elvezetni. Vagy ha elvezetik, nem fogják kivégezni.

1. IKER: Köszönjük uram, nagyon szépen köszönjük.

NAGYANYA: Hol loptátok mindezt, lopók?

2. IKER: Nem loptunk semmit. Ez ajándék.

NAGYANYA: Miféle ajándék? Ki ajándékoz ma bármit is?

1. IKER: Nem mindenki olyan zsugori, mint maga, Nagyanya.

NAGYANYA: Nem akarok rendőrséget a házamba.

9. JELENET A MI TANULÁSUNK

2. IKER: A mi tanulásunkhoz, megvan apánk szótára és a Biblia.

1. IKER: Nagyanyánál találtuk fent a padláson. Az órákon tanuljuk a

2. IKER: helyesírást

1.IKER: fogalmazást, olvasást, számolást fejből,

2. IKER: matematikát. Szótárból tanuljuk

1. IKER: a helyesírást

2. IKER: meg magyarázatot kapunk de új szavakat is tanulunk, szinonímákat.

1. IKER: A Biblia arra kell, hogy olvassunk hangosan és edzzük azemlékezőtehetségünket.

2. IKER: A Bibliából egész részeket megtanulunk fejből. 1. IKER: Noé fiai: Szem, Kám és Jáfet, akiknek a vízözön után születtek fiaik.

2. IKER: Jáfet fiai: Gómer és Magóg és Madai és Javan és Tubal és Mesek és Tirasz.

1. IKER: Gómer fiai: Askenász és Rifát és Togorma:

2. IKER: Kám fiai: Kus és Micrajim, Put és Kánaán.

1. IKER: Kus fiai: Szeba és Havila és Szabata és Ráma és Szabteka. Ráma fiai: Szeba ésDedán.

2. IKER: Kus, Nimródot nemzette. Ő volt az első hatalommal bíró a földön.

1. IKER: Az Úr jó vadásznak tartotta , innen is a mondás: Jó vadász az Úr színe előtt,mint Nimród.

2. IKER: Császári uralma alatt az övé volt: Bábel, Erek, Akkád és Halan, a Sineárföldjén.

1. IKER: Erről a földről ered Asszúr, aki felépíti Ninivé és Rechobot városokat ésKalach városát is.

2. IKER: Rezen, óriási város volt. Ninévé és Kalach városok közelébe épült.

1. IKER: Micraim fiai: Luditák, Anamiták, Lehabiték és Haftukikák,

2. IKER: És Patraziták, és Kaszlukiták, ahonnan a Filiszteusok és Kaftoriták származnak.

IKREK: Ezek voltak a fiú gyermekek leszármazottjai. Noék törzsekre majdnemzetekre osztódnak, és így benépesült a világ, a Vízözön után.

1. IKER: És így néz ki, a fogalmazást író óránk. A konyhaasztalnál ülünk. Előttünkkockás papír, ceruza

2. IKER: és a Nagy füzet. Egyedül vagyunk. Egyikünk mondja: a te fogalmazásod címe„Érkezés Nagyanyához”

1. IKER: A te fogalmazásod címe pedig „A mi tennivalónk”. Elkezdünk írni. Két óra,

2. IKER: két oldal kockás papír

1. IKER: áll rendelkezésünkre a téma feldolgozásához.

2. IKER: Két óra múlva elcseréljük a papírlapokat. Egymás helyesírási hibáját kijavítjuk

1. IKER szótár segítségével, és a fogalmazás aljára írjuk: Jó!

2. IKER: vagy: Nem jó! Amikor: Nem jó! akkor az írásbeli dolgozatot a tűzbe dobjukés igyekszünk újból feldolgozni ugyanazt a témát egy következő órán.

1. IKER: Amikor jó,

2. IKER: átírhatjuk a fogalmazást a Nagy füzetbe. Hogy el tudjuk dönteni, a fogalmazásJó vagy Nem, van egy egyszerű szabályunk: a fogalmazásnak igaznak kelllennie!

1. IKER: Körül kell írni, amit magunk körül látunk,

2. IKER: amit hallunk,

1. IKER: amit csinálunk. De például, tilos leírni „Nagyanya úgy néz ki,

2. IKER: mint egy boszorkány!”

1: IKER: de le szabad írni, hogy

2. IKER „Az emberek Nagyanyát boszorkánynak hívják”

1. IKER: Tilos leírni „A kis város szép”, mert a kis város valakinek szép lehet,

2. IKER: de másnak, ugyanez a város csúf is lehet. Írni fogjuk: „Eszünk sok diót”, denem szeretjük a diót. Szeretni a diót

1. IKER és „Szeretni az anyánkat”, az nem ugyanaz.

2. IKER: Az első kifejezés kellemes szájízről szól, a másik

1. IKER: érzésekről.

1. IKER: A „szeretni” szó, mint a többi szavak is, melyek érzéseket fejeznek ki, nagyonfelületesek.

2. IKER: Okosabb, ha a tények hű leírásához tartjuk magunkat.

10. JELENET TISZTISZOLGA

2. IKER: A sarok padon alszunk a konyhában. Valaki hírtelen kinyitja az ajtót.Felnézünk.

1. IKER: Uram, kérem, ne!

EMBER: Nem félni. Én a perfekt tisztnek tisztiszolga. Én, élni itt. Ti lenni kettő, vagyén iszok sok? Mit csinálni ti itt?

2. IKER: Mi, itt lakunk.

1. IKER: A mi Nagyanyánknál!

EMBER: A poszorka unokái, perfekt! Áh! Én lenni pihenésen otthon, én falumban.Sokat nevetni. Jódarab volt az lány.

1. IKER. Kérdezzük.

2. IKER: Hogy-hogy beszéli a nyelvünket?

EMBER: Anyám született itt. Mikor én lenni kicsi, anyám te nyelved beszélte velem.Honnan jönni ti kettő?

2. IKER: A Nagy városból.

EMBER: Nagy város nagyon veszélyes. Bum! Bum!

2. IKER: Maradunk, amíg a háború be nem végződik.

EMBER: Tud titkot vigyázni? A háború mindjárt vége. Ti itt aludni padon? Pad kemény, hideg. Poszorka vigyen titeket szobába.

1. IKER: Mi nem akarunk a Nagyanya mellet aludni. Ő horkol és büdös.

2. IKER: Volt gyapjú pókrocunk és ágyneműnk, de ő eladta.

EMBER: Nem szabad eladni, vén poszorka. Ha csinálni sok gonosz, ti mondani nekem,én bum-bum, lelövöm. Alszik. Perfekt.

1. IKER: Magunkra hagy mindet.Néhény perc múlva visszajön, és hoz nekünk két szürke színű katona pokrócot. Betakar minket.

11. JELENET A SZOMSZÉDASSZONY ÉS A LÁNYA

ASSZONY: A szomszédasszony fiatalabb Nagyanyától. A lányával a városka utolsóházában lakik. Romos, rozzant ház. Az asszony naphosszat ül egy sámlin azudvaron és maga elé néz, de nem tudni mit néz. Este a lánya megfogja a kezétés bevezeti a házba. Néha a lány megfeledkezik róla, vagy csak egyszerűennincs odahaza, akkor az anya kint marad egész éjszakára, eltekintve az időtől.

1. IKER: A szomszédasszony lánya valamivel idősebb nálunk. Gyakran kellettelkergetni a kertünkből, ahol gyümölcsöt és tojást akart lopni. Egyszermegleptük, amíg tejet szopott a mi kecskénk tőgyéből.

2. IKER: Állj, ne mozdulj! Fogd el!

ASSZONY: Semmit se tehettek velem! Nagyon gyorsan futok. Nem tudtok megfogni!

1. IKER: Figyeljük. Először látjuk közelről. Nyúlszája van, bandzsalít, az orrából folyika takony, vörös szemei sarkában pedig csipa van. Keze és lába tele vanpattanással.

ASSZONY: Úgy hívnak, hogy Nyúlszáj. Szeretem a tejet. Főleg tőgyeket szeretek szopni.Az olyan jó. Kemény és ugyanakkor érzéki is.

1. IKER: Nem válaszolunk. Ő közelebb lép.

ASSZONY: Más valamit is szívesen szopok. Akartok játszani velem? Nem. Undorodtoktőlem!

1. IKER: Nyújtja a kezét.

ASSYONY: Nem akarjátok? Én kimondottam szeretném. Undorodtok tőlem.

2. IKER: Nem, nem undorodunk tőled.

ASSZONY: Vidám játékokra tanítalak titeket. Bombázásra! Átkelés a hídon. Más egyébre.

2. IKER: Mi nem játszunk soha.

ASSZONY: Akkor mit csináltok egész nap?

2. IKER: Dolgozunk, tanulunk.

ASSZONY: Kéregettek is?

IKREK: Nem.

ASSZONY: Én kéregetek. És szoktatok-e lopni?

IKREK: Nem.

ASSZONY: Én meg lopok, és játszom is.

2. IKER: Gondját viseled az édesanyádnak. Te jó kislány vagy.

ASSZONY: Hiszitek, hogy jó vagyok? Valóban?

2. IKER: Igen. És ha bármire szükségetek lenne, neked vagy az anyádnak, csak szóljál.

1. IKER: Adunk neked gyümölcsöt, zöldségfélét, tejet…Siess, tűnj el gyorsan, amígnem jön Nagyanya.

ASSZONY: Nem kérek tőletek gyümölcsöt, zöldséget, tejet. Én mind ezt össze tudomlopni. Csak azt akarom, hogy szeressetek. Nem szeret senki, még a szülőanyám se. De én se szeretek senkit. Anyámat se. Titeket se. Gyűlöllekbenneteket!

12. JELENET A KÉREGETŐ GYAKORLAT

1. IKER: Régi, szakadt ruhákat veszünk fel. Bemocskoljuk az arcunkat és kezeinket.Kimegyünk az utcára. Állunk és várunk. Amikor a katonatiszt elhaladmellettük, felemeljük a jobb kezünket, tisztelgünk és kinyújtjuk a balkezünket. Legtöbbször a tiszt elhalad melletünk, nem áll meg és ránk se néz.

EMBER: Végre egy tisz megáll.

1. IKER. Piszkos kezünkbe apró pénzt tesz és szeletke csokoládét. Tovább várunk.

2. IKER: Jön egy asszony.

1. IKER: Pénzt dob nekünk és megsimogatja a hajunkat. Mondjuk.

2. IKER: Köszönjük!

1. IKER: Jön egy ember. Bácsi kérem, adjon egy kis pénzt nincs, se apánk, se anyánk….

EMBER: Jöjjetek velem, van nálam könnyű munka a számotokra. Utána, ha jóldolgoztok, adok nektek levest és kenyeret.

2. IKER: Nincs kívánunk önnek dolgozni. Nem kívánunk enni az ön leveséből éskenyeret se kérünk. Nem vagyunk éhesek.

EMBER: Akkor, miért kéregettek?

2. IKER: Hogy megtudjuk, milyen az, és hogy megfigyelhessük az emberek reakcióját.

EMBER: Piszkos csirkefogók! És pofátlanok!

2. IKER: Jön egy asszony. Megsimogatja a hajunkat.

1. IKER: Hazafelé menet eldobjuk a pénzt és a csokoládét is.

2. IKER: A hajsimogatást nem lehet eldobni.

13. JELENET NYÚLSZÁJ

1. IKER: A folyóparton ülünk és horgászunk. Nyúlszáj futva jön felénk, de nem veszészre minket. Nyúlszáj! Nyúlszáj! Nem hall minket.

2. IKER: Lefekszik a fűbe, felemeli a szoknyáját. Nem hord bugyit!

1. IKER: Nézd, a mezítelen hátsórészét és a szőrt a lábai között. Nekünk még mindignincs szőr a lábunk között.

2. IKER: Nyúszáj füttyent. Jön a kutya.

1. IKER: Ez a mi kutyánk.

2. IKER: Nyúlszáj magához hívja a kutyát, és a saját nemiszervét simogatja az ujjaival.

1. IKER: A kutya többször is megszagolja a lány nemiszervét, majd elkezdi nyalni.

2. IKER: Nyúlszáj mélyen lélegzik, vonaglik és sikong.

1. IKER: A kutya nemiszerve látható, mind hosszabb, vékony és vörös.

2. IKER: Nyúlszáj megfordul, és a saját hátsó részét nyújtja a kutya felé.

1. IKER: A kutya első mancsait Nyúlszáj hátára rakja. Szaglász, még közelebb jön,Nyúlszáj lábai közé húzódik. Gyors előre-hátra mozdulatokat tesz.

ASSZONY: Nyúlszáj sikong.

1. IKER: Észrevesz minket. Elpirul.

2. IKER: Nyúlszáj jól vagy?

ASSZONY: Kis mocskos leselkedők. Mit láttatok?

1. IKER: Láttuk, ahogy játszol a mi kutyánkkal.

ASSZONY: Még mindig a barátnőtök vagyok?

2. IKER: Igen, megengedjük, hogy játssz a kutyánkkal, amikor csak akarsz.

ASSZONY: És nem fogjátok elmondani senkinek, amit láttatok?

2.IKER: Mi nem mondunk soha senkinek semmit!

ASSZONY: Még az anyátoknak se?

1. IKER: Nekünk nincs Anyánk. Nyúlszáj a sírás nem segít! A sírás nem való semmire!

ASSZONY: Engem csak az állatok szeretnek. Nem szeret senki! Az anyám se szeret!

1.IKER: A sírás nem való semmire!

2. IKER: Nyúlszáj, igaz, hogy az anyád bolond?

ASSZONY: Egy nap megvakult, utána megsüketült. Azt mondja, velem is ez fog történni.Reggel, amikor felébredek, a szemeim tele vannak gennyel.

2. IKER: És a füled?

ASSZONY: Nincs bajom a füleimmel. Az anyámnak se. Ő csak úgy tesz, mintha nemhallana semmit, az úgy jól jön neki, amikor kérdéseket teszek fel. Úgy tesz,mintha nem látna, úgy tesz, mintha nem hallana. Hogy ne kelljen dolgoznia,mert azt szeretné, hogy éhenhaljak. Bombázók!

14. JELENET A VAKSÁG ÉS SÜKETSÉG GYAKORLÁSA

EMBER: Az egyik vakot játszik, a másik süketet. Kezdetben gyakorlásként a vakpiszkos, büdös kendőt köt a szemére, a süket meg teletömi fülét fűvel.Elmennek sétálni, amíg tart a riasztás. A süket a vak ajkairól olvas.

1. IKER: Hallom a repülőket. A motor erőlködik. Bombákkal vannak megrakva.

2. IKER: Látom a repülőket. Öt bombázó. Alacsonyan szállnak.

1. IKER: Elmentek! Ismét hallom a madarakat. Elcsendesült minden.

2. IKER: Igazad van, az utca üres.

1. IKER: Nem sokáig. Lépéseket hallok az oldalsó utcából. Balról.

2. IKER: Igazad van. Egy ember!

1. IKER: Milyen ember?

2. IKER: Mint a többi. Szegény, öreg.

1. IKER: Tudom. Felismerem az öregek lépteit. Azt is hallom, hogy mezítláb jár, tehát,szegény.

2. IKER: Kopasz. Régi katona kabátot hord. Nadrágja túl rövid. Lábai piszkosak.

1. IKREK: És a szemei?

2.IKER: Nem látom. A földet nézi.

1.IKER: És a szája?

2. IKER: Lelógó szája van. Nyilván nincsenek fogai.

1. IKER: Mondd, és a kezei?

2. IKER: Zsebében vannak. Felemeli a fejét, minket néz. De nem tudom megállapítaniszemei színét.

1. IKER: Ezenkívül?

2. IKER: Mély ráncok az arcán, mint a forradások.

1. IKER: Hallom a szirénákat. Vége a légiriadónak. Menjünk haza.

15. JELENET KATONA SZÖKEVÉNY

2. IKER: Miért fekszik itt?

EMBER: Nincs erőm továbbmenni. Az országhatár másik oldaláról jövök. Már két hetetalpon vagyok. Főleg éjjel. Éhes vagyok.

2. IKER: Miért nincs egyenruhában?

EMBER: Nem akarok katona lenni többé.

2. IKER: Nem akar többé harcolni az ellenség ellen?

EMBER: Senki ellen nem akarok harcolni. Haza akarok menni.

2. IKER: És hol van az ön otthona?

EMBER: Nem jutok el addig soha, ha nem találok élelmet.

2. IKER: Miért nem vesz magának valami ennivalót?

EMBER: Nincs pénzem. De nem is láthat meg senki.

2. IKER: Miért?

EMBER: Engedély nélkül hagytam el az egységemet. Ha elfognak, felkötnek.

1. IKER: Kérdezzük

2. IKER: Mint egy gyilkost?

EMBER: Igen, mint egy gyilkost.

1. IKER: Tovább kérdezzük

2. IKER: Hozzunk enni? Mit szeretne? Kecsketejet, főtt tojást, kenyeret, gyümölcsöt?

EMBER: Igen, igen.

2. IKER: Takarót? Hidegek az éjszakák.

EMBER: Igen. És senkinek nem szóltok semmit? Még az édesanyátoknak sem?

2. IKER: Mi nem mondunk soha semmit. Senkinek. Anyánk meg nincs!

1. IKER: Mikor visszatértünk az élelemmel és takaróval, azt mondja kedvesek vagyunk.

EMBER: Kedvesek vagytok.

2. IKER: Mi nem akarunk kedvesek lenni, mindezt azért hoztuk, mert szükséges. Ennyiaz egész.

1. IKER: Szemei megtelnek könnyel.

2. IKER: A sírás semmire nem való.

EMBER: Bocsássatok meg! Ezt csak a fáradtság teszi.

16. JELENET A BÖJTÖLÉS GYAKORLÁSA

2. IKER: Nagyanya, ma és holnap nem eszünk semmit. Csak vizet fogunk inni.

NAGYANYA: Nem fogtok enni semmit, semmit, csak vizet fogtok inni. Igen. És mit érdekelaz engem?! De dolgozni fogtok, mint máskor?

2. IKER: Természetesen, Nagyanya.

1. IKER: Bizonyos idő utám Nagyanya hív minket ebédre.

2. IKER: Bemegyünk a konyhába, jó illatok terjengenek. Kicsit éhesek vagyunk, denem túlzottan. Nézzük Nagyanyát, ahogy felvágja a sültcsirkét.

NAGYANYA: Gyertek, kész. Érzitek milyen jó illatú? Nagyanya ad mindenkinek egy

combot! Milyen puha ez a csirke. Semmi jobbat nem tudok elképzelni.

2. IKER: Mi nem kérünk semmit, Nagyanya.

NAGYANYA: Milyen puha a csirke hússa. Ízletesebbet el sem tudok képzelni.

1. IKER: Amióta idejöttünk magához, egyszer sem sütött csirkét.

NAGYANYA: Ma sütöttem egyet.

1. IKER: Tudta, hogy ma nem eszünk semmit, és holnap úgyszintén.

NAGYANYA: Tehetek én róla? Már megint kitaláltatok valami hülyeséget! Ez csak egyújabb esztelenség részetekről!

2. IKER Ez a mi egyik edzés gyakorlatunk. Meg kell szoknunk tűrni az éhséget.

NAGYANYA: No, akkor csak tűrjetek kőkeményen.

17. JELENET NAGYAPA SÍRJA

1. IKER: Másnap, Nagyanya kimegy a házból. Látjuk, elmenni készül locsoló kannávalés kerti szerszámmal a kezében.

NAGYANYA: Ez egy hülye gyakorlat. És az egészségre is veszélyes! Szamarak!

1. IKER: Követjük Nagyanyát.

ASSZONY: Bemegy a temetőbe. Megáll egy sír előtt. Kiszedegeti a gazt, gereblyéveleligazgatja a földet, virágokat ültet, vizet hoz a kútról. Amikor befejezi amunkát letérdel a fakereszt elé. Kezeit imára kulcsolja a hasán, minthaimádkozni szeretne.

NAGYANYA: Szemét. Egy zsáknyi szar. Disznó. Rohadék. Átkozott. Mocsok állat. Rohadtállat. Átkozott. Rohadt patkány. Utolsó féreg.

(Az Ikrek a kereszthez lépnek.)

1. IKER: Mikor Nagyanya elmegy, nézzük a sírt. Ápolt sír. A név rajta, nagyapánk neve.

2. IKER: Nagyapa mindkét neve, a mi saját nevünk. 1. IKER: Futunk haza. Nagyanya előtt megérkezünk. Az ágya alatt megtaláljuk nagyapa

bőröndjét.

NAGYANYA: Mit csináltok szuka kölykei? Rakjátok vissza azokat a dolgokat a bőröndbe!

2. IKER: Miért mérgezte meg őt?

1. IKER: Miért mérgezte meg nagyapát?

NAGYANYA: Miféle koholmány ez?

2. IKER: Az emberek mesélik, hogy megmérgezte nagyapát.

NAGYANYA: Miért hallgatok rájuk? Semmi se lett bebizonyítva. Az emberek meg, magukse tudják, hogy mit beszélnek.

2. IKER: Mi tudjuk, hogy nem szerette nagyapát. Miért ápolja akkor a sirját? NAGYANYA: Éppen azért! Mert az emberek mesélnek. Hogy végre hagyják abba azt a sok

beszédet. Elegem lett belőlük. És ti honnan tudjátok, hogy gondozom a sírját?Leskelődtetek utánam, szuka kölykei! Visszarakni a dolgokat.

Kurva és ördög kölykei! Nem fogjátok többet az én kenyeremet enni. Alvásközben lemészárollak benneteket. Átkozott a születésetek napja. Az ördögvigyen el benneteket! (5x)

18. JELENET KEGYETLENSÉG GYAKORLÁSA

EMBER: Vasárnap van.

1. IKER: Megfogunk egy csírkét. Elvégjuk a nyakát, úgy, ahogy azt Nagyanyától láttuk.

2. IKER: Nagyanya, ezt meg kell sütni…

NAGYANYA: Nincs arra jogotok! Én vagyok itt az, aki parancsol, átkozott szarrágók! Nemfogom megsütni! Inkább megdöglök éhen! (3x)

2. IKER: Nem számít. Akkor, megsütjük mi.

1. IKER: Elkezdjük koppasztani a csírkét, de Nagyanya kiveszi a kezünkből.

NAGYANYA: Nem is tudjátok, hogy kell ezt csinálni! Isten átkai, azok vagytok ti nekem!(3x)

1. IKER: Amíg a csirke sül, Nagyanya sopánkodik: NAGYANYA: Isten átka, azok vagytok! Ez volt a legszebb. Szándékosan vettétek a

legszebbet. Tudtátok, hogy éppen ezt fogom eladni. (3x)

1. IKER: A csirke sül, Nagyanya sír, azután kijön. Hozza a csirkét gombával…

NAGYANYA: Na, itt van, zabáljatok! Fulladjatok bele! (3x)

1. IKER: Amíg esszük a csirkét, mondjuk. 2. IKER: Milyen jóízű ez a csirke.

1. IKER: Semmi jobbat nem tudok elképzelni. Minden vasárnap megeszünk egyet.

NAGYANYA: Minden vasárnap?!

2. IKER: Minden vasárnap megeszünk egy csirkét, tetszik az magának, vagy sem.

NAGYANYA: Minden vasárnap! Megvesztetek? Azt akarjátok, hogy meghaljak? Én, akiolyan jó vagyok hozzátok!

1. IKER: Igen, Nagyanya, maga nagyon jó. Éppen ezért, a jósága miatt, minden vasárnap süt nekünk egy csirkét. Tetszik ez magának, vagy sem.

NAGYANYA: Azt akarják hogy meghaljak.

1. IKER: Mikor kissé lenyugodott még ezt mondjuk neki:

2. IKER: Ha valamit agyon kell ütni, le kell vágni, minket hívjon. Mi fogjuk aztcsinálni. Az lesz a mi gyakorlatunk: kitartásból!

NAGYANYA: Élvezitek, azt ugye?

2. IKER: Nem, Nagyanya, nem élvezzük. Éppen azért kell hozzászokni.

NAGYANYA: Értem. Ismét újabb gyakorlat. Igazatok van. Az embernek tudnia kell ölni,amikor az elkerülhetetlen. Igazán jó izű ez a csirke, kár hogy a gombamérgező. Mi van, beszartatok?

1. IKER: A halakkal kezdjük. Megfogjuk a farkukat és a fejüket a kőhöz vágjuk.Később állatokat verünk agyon, bár nem volt szükséges. Békákat fogunk,deszkapalra szögezzük őket és felvágjuk a hasukat. Egy nap a sárgamacskánkat felkötjük egy ágra.

EMBER: Úgy felakasztva hatalmasnak tünik. Rug, vág és rángatolódzik.

1. IKER: Amikor már nem mozog, levesszük az ágról.

EMBER: Ott marad fekve a füvön, mozdulatlan, majd hírtelen felugrik és elfut. Attól anaptól többé soha nem jön a ház közelébe.

1. IKER: Többé a tejet se issza ki a tányérból, melyet az ajtó elé teszünk.

NAGYANYA: Ez a macska mind félősebb.

19. JELENET TISZTISZOLGA

1. IKER: Régóta nem láttuk a tisztiszolgát. Egy délután besétál a konyhába. Ládákat adnekünk, melyeket a tiszt szobájába cipelünk. Kinyitja őket és az asztalra rakjaa borosüvegeket, pálinkát, sört, kolbászt és húskonzerveket, meg azöldségfélét konzervben.

EMBER: Miért ti nézni úgy az ennivalót az asztalon? Ha éhségetek van, enni csokoládé,keksz, kolbász.

2. IKER: Vannak emberek, kik éhenhalnak.

EMBER: És akkor mi van? Mi nem gondolni. Mi enni és nem halni.

2. IKREK: Ismerünk egy vak asszonyt és a lányát. Ők nem fogják átélni ezt a telet.

EMBER: Én azzal nem törődni! Elég lenni! Befogni pofáját!

2. IKER: Igen, ön ezzel nem törődik, pedig a mi ennivalónkat eszi.

EMBER: A tietek ennivaló? Én ezt hozni a hadsereg tartalék.

2. IKER: Mindez, ami ezen az asztalon van az a mi hazánkból van: ital, konzerv, keksz,cukor.

EMBER: Ti hinni, én akarom a háborút a tiétek szaros országban? Itt mindenki rossz, éste, kicsi gyerek. Mit tudok tenni? Vegyed mindent, nyugodtan, venni mindetasztalról. Ünnepnek vége. Ti nagyon rosszak velem.

2. IKER: A tiszt úr megjön ma este? Még egyszer sem láttuk.

EMBER: A tiszt meglehet soha nem jönni. Szerelmi kín van neki. Felejteni kell tisztnek.Ezek mesék nem gyereknek való.

20. JELENET TÉL / POSTÁS

1. IKER: Tél van. Mind hidegebb. Kezünk és lábunk tele fagyástól eredő daganattal. Azerdőt belepte a hó. Már nem mehetünk fáért.

2. IKER: Két pár gumicsizmára van szükségünk.

NAGYANYA: És mi kellene még? 2. IKER: Nagyanya, hamarosan elfogy a fa

NAGYANYA: Akkor spóroljatok, de nagyon!

2. IKER: Karácsony van. A város tarkább, mint más napokon. A házak ablakaikivilágítva, vidám emberi arcok tűnnek fel az ablakok mögűl.

EMBER: Időnként megjelenik a postás. Hosszasan csöngeti a bicikli csengőt, amígNagyanya ki jön a házból. Pénzt ad át neki, csomagot vagy levelet.

POSTÁS: Posta!

NAGYANYA: Ide vele!

POSTÁS: Itt írja alá, vagy tegyen egy keresztet.

1. IKER: Mi az Nagyanya, ki küldi a csomagokat, ki küld levelet? Ki küld csomagot, kiküld levelet? Ki küld csomagot, ki küld levelet? Ki küld csomagot, ki küldlevelet?

NAGYANYA: Na, itt van! Nem küld senki levelet!

2. IKER: Nagyanya, miért tépi el a levelet olvasatlanul?

NAGYANYA: Nem tudok olvasni. Soha, soha nem jártam iskolába. Örökké gürcölnömkellett. Engem nem kényeztettek, mint titeket.

2. IKER: Mi el tudjuk olvasni magának. Ez nem tisztességes Nagyanya. Ki küldi apénzt? Ki küldi a csomagokat? Ki küldi a leveleket?

1. IKER: Másnap átkutatjuk a szobáját. Az ágy alatt kibontott csomagot találunk. Bennekötött pulóverek, sálak, sapkák, kesztyűk. Vacsora után várunk. Nagyanya pálinkázik, majd dülöngélve kicsukja szobája ajtaját. Nekiesünk és verjük a hátát.

Elnyúlik az ágyon. Úgy teszünk mintha keresnénk a csomagot és megtaláljuk. Nagyanya hasrafekszik.

2. IKER: Ez nem tisztességes Nagyanya. Mi fagyoskodunk, nincs meleg ruhánk, maga

meg el akar mindent adni, amit anyánk kötött.

1.IKER: A mi anyánk pénzt küld nekünk.

2.IKER: A mi anyánk küldi a leveleket is.

1. IKER: Nagyanya sír.

NAGYANYA: Nem nekem küldi őket. Ő jól tudja, hogy én nem tudok olvasni. 10 évig nemírt nekem. Most, amikor ti itt vagytok, ír. Nekem nincs szükségem az őleveleire. Nekem nem kell semmi, ami tőle jön.

1. IKER: Attól kezdve, mi várjuk a postást a kerti kapuban.

EMBER: Posta!

2. IKER: Adja ide azt, amit hozott.

EMBER: Nincs semmi a számotokra. Posta!

2. IKER: Adja ide a leveleket! Azt nekünk küldi az anyánk.

POSTÁS: Nem, ez a Nagyanyátokra van címezve.

2. IKER: De nekünk szól, adja már ide!

1 IKER: Leteperjük a földre.

EMBER: Megőrültetek? Mit csináltok?!

1. IKER: Ha nem adja ide azonal, nem engedjük felkelni innen, itt fogjuk hagyni, amígmeg nem döglik a hidegtől.

EMBER: Rendben, rendben!

2.IKER: Ezentúl, mindent, ami csak postával jön, nekünk fogja adni

1.IKER: Ha nem tartja be az adott szavát, megöljük. Megértette?

EMBER: Képesek lennétek? Gyilkos fajzatok. Rendben, megkapjátok a postátokat.

1. IKER: Másnap elindulunk

2. IKER: melegen felöltözve

1.IKER: a városba. Anyánk levelét

2. IKER: felváltva visszük

1. IKER: az ingünk alatt.

21. JELENET A LOPÁS

IKREK: Angyalom, boldogságom. Nem fáj! Már nem fáj!

2. IKER: Saját pénzünkön veszünk két pár gumicsizmát. Újra ki tudunk menni.Egy nap, amikor hazafelé tartunk,

1. IKER: úgy döntünk, hogy meglátogatjuk Nyúlszájt. IKREK: Látjuk, hogy a hó nincs eltakarítva a romos ház előtt.

1. IKER: Nyúlszáj! Bemegyünk.

2. IKER: Szólítgatjuk. Valaki mozog a takaró és használt rongyok alatt.

1. IKER: Kelj fel. Nem szabad aludnod. Él még az anyád?

2.IKER: Él még!

1. IKER: Tüzet gyújtunk a nyitott tőzhelyben. A szobába ugyanolyan hideg van mintkint. Visszamegyünk Nagyanyához, és a pincéből krumplit, babot hozunk,majd megfejjük a kecskét

2. IKER: és visszamegyünk a szomszédba. Az átfázott asszonynak tejet öntünk aszájába.

1.IKER: Éhes vagy? Hozunk neked élelmiszert az üzletből, csak egy kevés pénzrelenne szükség. Előbb vennünk kell valamit,

2. IKER: hogy a többi szükségest ellophassuk.

ASSZONY: Menjetek a lelkészhez. Ő néha adott pénzt, ha kedvem volt megmutatni nekiazt ott, a lábaim között.

1. IKER: A lelkész? 2. IKER: Ezt kérte tőled?!

ASSZONY: Igen. És néha benyomta az ujját teljesen. Utána pénzt adott, hogy ne mondjamel senkinek. Neki van pénze.

IKREK: Ne aludj, nemsokára jövünk.

22. JELENET ZSAROLÁS

1. IKER: A lelkész a templom közelében lakik.

EMBER (Prédikál): mert az ember fia eljön ide, hogy mentséget találjon... Ki küld titeket?

1. IKER: Nyúlszáj küldött minket!

EMBER: Ki küldött?

2. IKER: Nyúlszáj és az édesanyja. Bizonyára meghalnak a hidegtől és éhségtől.

EMBER: Bár egyáltalán nem ismerem azokat az embereket, kész vagyok feladni nekikaz utolsó kenetet.

2. IKER: Még mindig nem kell nekik az utolsó kenet. Egy kevés pénz kellene inkább.Nyúlszáj küldött. Néha ön adott neki egy kis pénzt, tudja, amikor…

EMBER: Lehetséges. Sok szegénynek adok pénzt. Itt van, vegyétek el!

1. IKER: Ez kevés.

2. IKER: Túl kevés.

EMBER: Ebben a pillanatban az egész világ bajban van. Fogadjátok el ezt, és menjetekIsten áldásával!

1. IKER: Ma még megelégszünk ezzel az összeggel.

EMBER: Ez mit kell, hogy jelentsen?

1 IKER: A kényszer rávisz minket, hogy visszajöjjünk holnap is.

EMBER: Hogyan? Azonnal hagyjátok el ezt a házat. Kifelé, sátánfajzatok!

1. IKER: Holnap jövünk, és addig fogunk csengetni, amíg be nem enged minket.Zörögni fogunk az ablakokon,

2. IKER: és rugdosni fogjuk az ajtót,

1. IKER: aztán, elmondjuk mindenkinek, hogy mit tett Nyúlszájjal.

EMBER: Soha semmit nem tettem vele. Azt se tudom, ki ő. Egy féleszű lánymendemondáit senki se fogja komolyan venni. Mindaz amit ő mond,hazugság!.

1. IKER: Nem is fontos, igaz-e vagy hazugság. Lényeg az, hogy mi öntmegrágalmazzuk.

EMBER: Ez aljasság! Tudjátok-e ti egyáltalán, hogy mit tesztek?

1. IKER: Igen, Atyám. Zsarolunk.

EMBER: Ez szomorú.

2. IKER: Igen, az valóban szomorú, hogy erre vagyunk kényszerítve. De Nyúlszájnak ésaz édesanyának a pénz nélkülözhetetlen.

EMBER: Az Isten kísért engem.

1. IKER: Tízszer ennyire van szükségünk hetente, mint amennyit most adott.

EMBER: Az Isten most kísért engem. Rendben, jöjjetek minden szombaton. De tudjátokmeg, ezt szeretetből és könyörületből teszem a rászorultakért.

2. IKER: Ezt elvártuk öntől, atyám.

23. JELENET A LELKÉSZ SZOLGÁLÓJA

1. IKER: Egy szombaton, a tél vége felé, ülünk Nagyanyával a konyhában.

2. IKER: Kopogást hallunk az ajtón. Belép egy fiatal nő.

ASSZONY: Jó napot. Azért jöttem, hogy...

1. IKER: Elhallgatott, és minket nézett.

ASSZONY: Milyen szépek vagytok! Jöjj ide te! Vagy te!

2. IKER: Nem mozdulunk.

ASSZONY: Féltek tőlem?

1. IKER: Mi nem félünk senkitől.

2. IKER: Közelebb megyünk hozzá.

ASSZONY: Egek! Milyen szépek vagytok! Milyen piszkosak vagytok! Miért nemfürödtök?

IKREK: Fürdünk mi.

NAGYANYA: Mit óhajt?

ASSZONY: Krumpli kellene a lelkész úrnak. Csak mondja az árat. Nincs választásunk. Azüzletben már úgymond semmi sincs.

NAGYANYA: Itt van, két zsákkal. Tíz ezüst. Vagy egy arany. Pénzt nem fogadok el.

ASSZONY: Megveszem. Az árát hozom holnap. A kisfiúk tudnak segíteni? Kimosom apiszkos ruhájukat.

NAGANYA: Felőlem! De gyakran nem segítenek.

ASSZONY: Nekem fogtok. Ugye?

24. JELENET A FÜRDÉS

2. IKER: Megyünk a szolgálóval a lelkész házába. Majd ott a mosókonyhába.

ASSZONY: Jöjjetek ide. Először kimosom azt, amire szükségetek van. Amig ti fürödtök, aruhátok megszárad. Na, ki lesz az első? Te vagy te? Gyerünk, levetkőzni!

2. IKER: Kérdezzük.

1. IKER: Itt fog maradni?

2. IKER: amíg mi fürdünk?

ASSZONY: Itt maradok e? Akár az anyátok is lehetnék. Gyerünk, vetkőzzetek.

IKREK: Nem mozdulunk.

ASSZONY: Jó, akkor én vetkőzöm elsőnek.

2. IKER: Énekel, de elpirul amikor látja, hogy bámuljuk.

1.IKER: Nézzük a szép kemény melleket, úgy néznek ki, mint amikor a léggömb nincstejesen felfújva. Az éneklést folytatja a vízben is. Amikor kilép a teknőből,gyorsan magára veszi a fürdőkabátját.

2. IKER: Mi akkor kezdünk vetkőzni és együtt megyünk a teknőbe. ASSZONY: Gyerünk, beugrani. Szépen megsúrollak benneteket. Micsoda szép lábacskák!

Micsoda szép fülecskék! Milyen jó lenne nekem két, ilyen szép fiúcska. Csaknekem. Csiklandoznám őket mindenhol, mindenhol. Ha, lenne nekem, ilyen szép kétkisbabám, adnák nekik tejet szopni, itt, itt. Milyen kár, hogy nem vagytoknagyobbak. Milyen szép is ez, milyen jó játszani veletek.

1. IKER: Csókolgat minket. Az egész testünket. Nyakunkat csiklandozza nyelvehegyével,

2. IKER: hónunk alatt, lábaink között. Most a pad előtt térdel

1. IKER és a hímvesszőnket szopja, amik az ő szájában megkeményednek.

ASSZONY: Én kicsi férfiúim. Milyen kár, hogy nem vagytok nagyobbak. Milyengyönyörü is, milyen jó játszani veletek.

IKREK: Mélyen lélegzik, liheg, majd hirtelen megmerevedik.

ASSZONY: A kurva anyátokat! Minden szombaton fogtok jönni fürödni. Hozni fogjátok aszennyest is. Azt akarom, hogy mindig tiszták legyetek!

1. IKER: Jövő szombaton újból jövünk fürödni. És fát fogunk hordani cserébe a magamunkájáért.

2. IKER: És halat, és gombát is, majd ha lesz.

ASSZONY: Én férfiúim.25. JELENET A LELKÉSZ

IKREK: Jó napot, Atyánk.

ASSZONY: Szentatyám, ezek az én védenceim. Annak az öregasszonynak az unokái, akitaz emberek boszorkánynak hívnak.

EMBER: Ismerem őket. Nagyon megváltoztatok. Úgy néztek ki mint két angyal.Imádkozni szoktatok-e? Néha? Hoztam pénzt.

1. IKER: Nem, Atyám, mi nem imádkozunk.

EMBER: Itt van, ezt olvassátok. Itt sok szép leírást fogtok találni Jézus Krisztusról és aszentek életéről.

2. IKER: Mi már tudjuk azokat a leírásokat. Elolvastuk a Szentírást. Ó-szövetség, Új-szövetség.

EMBER: Hogyan? Ti elolvastátok az egész Bibliát?

1. IKER: Igen, Atyám.

2. IKER: Mi több, bizonyos részeket fejből tudunk.

EMBER: Például, mit?

2. IKER: Részeket a teremtésből, a kivonulásból, Salamon mondásait, Jelenésekből ésmást.

EMBER: Akkor tudjátok a Tízparancsolatot is. Ne ölj! Ne lopj! Stb.

IKREK: Isten Tízparancsolata!

EMBER: És be is tartjátok őket?

1. IKER: Nem, atyám, nem tartjuk be. Nem tartja be senki. Le van irva „ne ölj” ésmégis mindenki öl. Miért?

EMBER: Túl fiatalok vagytok, hogy ezt megértsétek!

2. IKER: Ön nem fiatal, magyarázza hát meg, miért? A Biblia helyett, szívesebbenolvasnánk történelmet és földrajzot. Konkrét dolgokkal foglalkozó könyveket,nem kitaláltról.

EMBER: Tessék itt van, ezt olvassátok. Azok túl nehezek lennének nektek.

IKREK: A Bibliától is nehezebb?

26. JELENET AZ IDEGEN KATONATISZT

1. IKER: A tűrés gyakorlatot végezzük. Mozdulatlanok vagyunk.

2. IKER: Nagyanya kijön a házból. Miközben elhalad melletünk

1.IKER: arcunkba rúgja a homokot. A katonatisz csukott szemekkel ül szobája elött,fejét a fehér falnak támasztva. Hirtelen odajön hozzánk, mond is valamit.

2. IKER: Mi nem válaszolunk, rá se nézünk. Késöbb a tisztiszolga mondja.

EMBER: Katonatiszt úr kéri jönni hozzá beszélni vele.

1. IKER: Nem válaszolunk.

EMBER: Felállni és menni. Katonatiszt lenni mérges, ha ti szófogadatlanok.

1. IKER: Mi nem mozdulunk. Amikor a nap eléri a ház kéményét, mi felállunk.

2. IKER: Megyünk a Katonatiszthez.

1. IKER: Mit akarhat tőlünk?

2. IKER: Katonatiszt kérdez, tisztiszolga fordít.

EMBER: Katonatiszt mondani, ti túl sok gyakorlat csinálni. És még látta ahogyan vernimagatok szíjjal.

1. IKER: Azok voltak a mi edződési gyakorlataink.

EMBER: Katonatiszt kérdezni, ti miért csinálni mind ezt?

1. IKER: Hogy el tudjuk viselni a fájdalmat.

EMBER: Kérdezi ti élvezni fájdalomban?

1. IKER: Nem.

2. IKER: Mi csak le akarjuk győzni a fájdalmat, meleget, hideget, éhséget.

1. IKER: Mindazt, ami fájdalmat okoz.

EMBER: Katonatiszt csodálni titeket. Hiszi hogy rendkivüli vagytok. Most jó,befejeztük. Nekem kell menni. Ti úgyszintén eltünni, menni horgászni.

2. IKER: De a Katonatiszt mosolyával marasztal minket, a tisztiszolgának meg int, hogytünjön el.

EMBER: Nem maradni! Gyorsan! Menni városba sétálni.

1. IKER: Katonatiszt rá néz, majd kettőnkre.

2. IKER: Tisztiszolga megy el.

EMBER: Fussatok! Nem maradni! Semmit nem érteni, tökfilkók!

IKREK: Katonatiszt mosolyog ránk, küld minket a szobájába. Leül a székre, magához húz minket, mindkettőnket felemel, a térdére ültet. Kezeinkkel átöleljük őt, szőrös mellkasára hajtjuk fejünket. Ringat minket. Alattunk, A Katonatisz lábai között, valami meleg mozgást észlelünk. Mi ketten összenézünk, majd a Katonatiszt szemébe nézünk. Ő feláll. Két ostort nyom a kezünkbe és hasra fekszik az ágyon. Csak egy szót mond ki, melyet mi megértünk, bár nem beszéljük az ő nyelvét. Ütni kezdjük. Egyszer az egyikünk, majd a másikunk. A Katonatiszt háta vörös csíkoktól tarkállik. Egyre erősebben ütünk. A Katonatiszt nyög és leveti nadrágját és gatyáját, nem váltóztatva fekvő helyzetén. Verjük a fehér seggét, combját és lábait, hátát, nyakát, vállait, teljes erőnkből, és mindene bevörösödik. A teste, haja, Katonatiszt ruházata, ágynemű, szőnyeg, mindkettőnk tenyere, karjaink – minden vörös már. A vér a szemünkbe is spriccel, keveredik izzadásunkkal, de mi tovább ütünk, mind addig, mig az ember, végül üvöltve nem hallat egy nem emberi hangot. Kimerülten rogyunk le az ágya mellett.

II. RÉSZ

27. JELENET A MI ELSŐ FELLÉPÉSÜNK

(2. Iker énekel)

2. IKER: A szolgálólány gyakran énekel.

1. IKER: Figyelmesen hallgatjuk ezeket a dalokat, majd megtanuljuk eljátszani őket aharmonikán. Egy este kimegyünk a városba. A kastély közelében,

2. IKER: egy régi utcában megállunk egy egyszerű ház előtt.

EMBER: Kiabálás, hangok és füst jön a pincelépcső ajtaján.

IKREK: Bemegyünk.

EMBER: Férfiak és nők borozgatnak, állva vagy padokon ülve.

1. IKER: Senki nem vesz figyelembe minket.

2. IKER: Egyikünk elkezd játszani a harmonikán, a másik egy ismert dalt kezd énekelni,egy nőről, aki emberét várja vissza a háborúból, aki hamarosan győzteskéntfog megérkezni. (énekel)

1. IKER: Hamarosan felénk fordulnak az emberek is. Halljuk a dalunkat, ahogyviszhangzik a pince boltozatai között, mintha valaki más játszana a hangszerenés énekelne.

ASSZONY: Tovább! Játsszatok még!

IKREK: (énekelnek)

EMBER: Elég legyen, kutyák!

2. IKER: Egy ember durván félre lök minket.

EMBER: Mindenki hallgasson el!

1. IKER: Ez süket.

2. IKER: Nem csak süket.

ASSZONY: Süket vagy nem, de legalább visszajött.

EMBER: Én visszajöttem. Csak hogy deréktól lefelé béna vagyok. A lábaim és mindenmás. Jobb szeretném, ha azonnal befejeződött volna ez az egéssz.

ASSZONY: Soha sem vagytok elégedettek.

EMBER: Pofa be! Az asszonyok semmit sem láttak a háborúból.

ASSZONY: Még hogy semmit sem láttunk? Ránk maradt az összes munka és gond.Miközben ti, a háború végeztével valahányan hősök vagytok. Holtan hősök.Élve hősök. Nyomorékan hősök. Ezért is eszeltétek ki a háborút. Ez a tiháborútok. Akartátok, lefolytassátok! Hősök!

2. IKER: Gyümccsel gyakorolunk zsonglőrözni: almával, dióval, barackkal. Kitalálunkszemfényvesztési trükköket is. Bohócnak öltözve megyük a városi térre.

1: IKER: Esténként a kocsmákat járjuk.

2. IKER: Az ittas emberek könnyen adakoznak.

1. IKER: Gyakran itallal is kínálnak minket, és mi fokozatosan rászokunk az alkoholra.

2. IKER: Cigarettázunk is, ha kínálnak. Néha, amíg az emberek nem túl részegek,bemutatjuk a mi kis színházi előadásunkat.

1. IKER: Az előadást nagy zajjal kezdjük. Mese a gazdagról és a szegényről.

2. IKER: Befejeztem a faaprítást, uram.

1. IKER: Dicséretes. A testmozgás jót tesz. Az arca egészen kipirult.

2. IKER: A kezeim megfagytak, uram.

1. IKER: Jöjjön közelebb. Mutassa. Pfuj, de undorító! Az ön keze tele van törésekkel ésgennyes sebekkel.

2. IKER: Azok fagydaganatok, uram.

1. IKER: Nektek, szegény embereknek állandóan valami undorító betegségeitek vannak.Piszkosak vagytok, az a legnagyobb baj veletek. Vegye el, ez az ön mukájáértjár.

2. IKER: Itt önöknél kellemes illat van, uram.

1. IKER: Az a tisztaság illata, fiam.

2. IKER: Én itt a meleg húsleves illatát érzem. Ma még semmit sem ettem. 1. IKER: Pedig enned kellett volna. Ami engem illet, én ma vendéglőben ebédelek,

szabadnapot adtam a szakácsomnak.

2. IKER: Akárhogy is, de én itt a meleg húsleves illatát érzem.

1. IKER: Itt nálam nem lehet a húsleves illatát érezni; nálam senki nem főz húslevest, aza húsleves csak az ön képzelgéseiben illatozik! Ti szegények állandóan csak ahasatokra gondoltok; ezért is nincs soha pénzetek; amit csak megkerestekazonnal elszórjátok levesekre meg kolbászra. Olyanok vagytok mint adisznók, igen, disznók, ott van, éppen most ledisznózta a parkettámat.Takarodjon innen, és ne kerüljön többé a szemem elé!

1. IKER: Köszönjük Krisztus, mindazt a jót, amit értünk teszel.

28. JELENET AZ EMBERI CSÜRHE

1. IKER: Egy nap a Katonatiszt hoz egy szótárat. Ennek segítségével megtanulhatjuk aző nyelvét. Tanuljuk a szavakat. A tisztiszolga javítja a kiejtésünket. AKatonatisz nagyon elégedett velünk. Nekünk adja szobája kulcsát. Most ott azttehetünk, amit csak akarunk: ehetünk kekszet, csokoládét, cigarettázhatunk. ATisztnek van egy gramafonja. Egyszer meghallgatjuk az ő hazájánakhimnuszát. De ő öklének egy csapásával széttöri a lemezt.

2. IKER: Egy nap a szolgálólánnyal eszünk. Kiabálást hallunk az utcáról. Kimegyünk.Katonai dzsipet látunk, idegen tisztekkel, katonai kísérettel. Emberi csőcselékkíséri őket. Olyan gyerekek mint mi. Öregek. Asszonyok, mint anyánk.

1. IKER: Két-háromszázan lehetnek, haladnak előre, katonai kísérettel.

2. IKER: Egyes asszonyok kicsi gyerekeket visznek, a mellkasukhoz szorítva. Egyelesik közülük.

1. IKER: A kezek elkapják a gyermeket és anyát. A kezek maguk után vonszolják akimerült anyát, mert az egyik katona már rájuk irányította a puskáját. Senkisem beszél, senki nem sír. Csak a katonai csizma dobogása hallatszik.

2. IKER: Pontosan előttünk, a haladó tömegből, egy kéz piszkos tenyerét nyújtjafelénk.

1. IKER: Ez az ember a könyvesboltból.

2. IKER: Könyörgöm – kenyeret! – mondja.

ASSZONY: Itt van, vegye el! Vegye el!

2. IKER: A napkeltében már csak a porfelhőt látjuk. Elindulunk haza. Az ablakonkeresztül látjuk a tiszteletest. Szobájában imádkozik egy nagy feszület előtt.

ASSZONY: Menjünk enni. Túl érzékenyek vagytok. Veletek ilyesmi nem fog, megtörténni.Azok az emberek senkik. Egy közönséges csürhe! Együnk, a kurva anyátokat!

1. IKER: Már nem vagyunk éhesek.

EMBER: Akartok-e velem imádkozni, gyermekeim?

1. IKER: Tudja hogy mi soha sem imatkozunk. Mi meg akarjuk érteni!

EMBER: Nem tudjátok megérteni. Túl fiatalok vagytok.

1. IKER: De maga nem fiatal. Ezért kérjük, mondja meg nekünk: Kik azok az emberek?Hova vezetik őket? Miért?

ASSZONY: Túl érzékenyek vagytok. Legjobb ha elfelejtitek, amit láttatok.

1. IKER: Mi soha sem felejtünk.

ASSZONY: Nyugodjatok meg. Ehhez nektek közötök nincs. Veletek ilyesmi soha nemtörténhet. Azok az emberek nem állnak távol az állatoktól.

NAGYANYA: Szedjétek össze az almákat! Mire vártok? Szedjétek össze az almákat fattyúfajzatok!

1. IKER: Magának mi baja, Nagyanya?

NAGYANYA: Kimentem a kapu elé megnézni, hogy menetel az a sok ember. Az almákkigurultak az utcára. Ez nem ok bárkit is durván verni.

1. IKER: Ki ütötte meg magát, Nagyanya?

NAGYANYA: Ki? Talán csak nem vagytok ennyire ostobák? Ütötték azok a többieket is ott amenetben. Annak ellenére, néhánynak közülük sikerült elcsenni az énalmáimból.

.

29. JELENET NYOMOZÁS

1. IKER: Nagyanya, ne feledje, az egyikünk vak, a másik süket. Jegyezze meg!

NAGYANYA: Rendőröket nem akarok a házamban! Nem tettem semmit!

EMBER: Nem, soha semmit. Csak egy kis mérget ide, meg egy kis méreg oda.

NAGYANYA: Semmi se lett bebizonyítva. Nem tehetnek velem semmit.

EMBER: Nyugodjon meg, Nagyanya. A holtakat nem fogják kiásni. Elég probléma már,elásni is őket.

NAGYANYA: Akkor meg, mit akarnak? Mit tettetek már megint, fattyú kölykei?

EMBER: Az alma nem esik messze a fától!

1. IKER: Ki ez?

2. IKER: Mit mond?

1. IKER: Milyen ember ez? Ne bántson minket.

2. IKER: Ne öljön meg minket.

IKREK: Segítség!!

EMBER: Mi van ezekkel?

NAGYANYA: Szegények, mindenkitől félnek. Szörnyű dolgokat éltek át a Nagyvárosban. Azegyik szegény süket, a másik meg vak.

EMBER: Hol voltatok az este?

1. IKER: Itt.

EMBER: Mi van itt?

NAGYANYA: Szoba. Bérbe adtam az idegen Katonatisztnek. Kulcsom nincs.

2. IKER: A csendőr a padlás ajtaját nézi.

NAGYANYA: Én oda nem szoktam feljárni. Csak ezek a gyerekek.

EMBER: Akkor rajta, indulás gyerekek!

2. IKER: Kötélen mászunk fel a padlásra. A csendőr kinyítja a ládát amelyikben örizzüka tanuláshoz szükséges dolgokat: Bibliát, szótárat, papírlapokat, ceruzákat és aNagy füzetet, ahol minden be van írva. De ez a csendőr nem olvasni jött.

NAGYANYA: Mit keres ez?

EMBER: Természetesen nem tudom felásni itt az egéssz kertet. Rendben. Lódulás,jöjjetek velem. Voltatok-e már az erdőben, annál a nagy ároknál? Ott volt egykatona holtteste.

1. IKER: Nem, soha.

EMBER: Amikor megtalálták a halott katonát, hiányzott a puska, töltények, kézigránatok.

1. IKER: Bizonyára szórakozott és hanyag volt az a katona, ha elveszítette mindazt,amire minden katonának nagy szüksége van.

EMBER: Nem veszítette az el. Halála után lopták el tőle.

1. IKER: Ki merészelte volna elvinni azokat a veszélyes dolgokat? EMBER: Ne játsszátok az ártatlant! Hol ismertétek meg a lelkész úr szolgálóját? Hol

ismertétek meg a lelkész úr szolgálóját? Te, kuss!

1. IKER: A Nagyanyánál. Krumpliért jött.

EMBER: Jó volt hozzátok?

1. IKER: Nagyon jó. Vajas kenyeret is adott.

2. IKER: Fürdővizet készít nekünk és mos is ránk.

EMBER: Tehát, mint egy anya. És a lelkész úr? Ő is jó volt hozzátok?

1. IKER: Nagyon jó. Könyveket ad kölcsön és sokmindenre tanít minket.

NAGYANYA: Ne csináld ezt velük. Félnek!

EMBER: Kuss! Mikor vitettek fát utoljára a parókiára?

2. IKER: Fát, mikor…

1. IKER: Öt nappal ezelőtt. Kedden délután.

EMBER: Nagyon szerettétek a szolgálólányt?

1. IKER: Igen, nagyon.

IKREK: Igen, szeretjük.

EMBER: Ma reggel szokás szerint tüzet gyújtott, és a tűzhely a konyhában felrobbant. Arobbanás az arcát érte. Nem szóltok semmit? Torz marad örökre! Nem tűntöknagyon szomorúnak.

1. IKER: Örülünk, hogy életben maradt, még pedig egy ilyen szerencsétlenség után!

EMBER: Ez nem volt egy szerencsétlenség. Valaki robbanószert tett a gyújtós közé.Megtalálták a töltényhüvelyt.

1. IKER: Akárki elrejthette a robbanószert abban a halom fában.

EMBER: Igen, de nem lehet akárkinél robbanószer.

1. IKER: Az emberek kegyetlenek lettek, szeretnek ölni. A háború tette őket azzá.

EMBER: Ne játsszátok itt az ártatlant. Ti hordtátok oda a fát! Képesek vagytok bármire!Ez a véretekben van! A Nagyanyátoknál a méreg, nálatok a robbanószer.Valljátok be, csirkefogók! Valljátok!

NAGYANYA: Hagyd békén őket!

EMBER: Kuss, mit bánom én a szolgálólányt! Hol a robbanószer? Hol a puska? Holvannak a kézigránátok? Ti tudjátok. Ti azt tudjátok, és meg fogjátok nekemmondani…

2. IKER: A csendőr ütni kezd minket. Két kézzel. Orrunkból és a szánkból vér folyik. Őteljesen belesáppad és üt, és üt. Rugdalja a bordánkat, vesénket ésgyomrunkat. Már nem tudjuk kinyitni a szemünket. Nem hallunk többet. Atestünket elöntötte az izzadság, vér, vizelet és ürülék. Eszméletünket vesztjük.

Börtöncellában fekszünk. Minden csontunk fáj. Minden homályos elöttünk,zúg a fülünk, szédülünk. Rettenetesen szomjasak vagyunk. Múlnak az órák.Nem beszélgetünk. Nem állunk fel. Nem válaszolunk. Észrevesszük, hogynem vagyunk egyedül a fogházban. Egy idős embert látunk összekuporodva asötétben. Lassan odakúszunk hozzá, megérintjük. Meg van merevedve éshideg. Később, az éjszaka folyamán, nyílik az ajtó. Bejön a csendőr,tisztiszolga és az idegen Katonatiszt. A tiszt fölénk hajol. Majd megvizsgáljaaz idős embert. Tisztiszolga tolmácsol.

2. IKER: A csendőr tőlünk kérdezi, ezt meg, hogy gondolja?

1. IKER: Azt mondja, hogy az öreg halott és hogy ön, nyomorult, ezt drágán meg fogjafizetni! Imátkozzon Istenhez.

2. IKER: Hordágyra raknak minket és egy korházautóba visznek. A csendőrt, akit sokkatona kisér, betuszkolják egy katonai terepjáróba. A tisztiszolga vezet. A nagyfehér szobában az orvos megtisztítja sebeinket, injekciót ad fájdalom ellen.Röntgen felvételeket készít. Semmink nem tört el, csak néhány fogunk, deazok úgyis tejfogak voltak.

NAGYANYA: Bevallotátok?

1. IKER: Nem, Nagyanya. Nem volt mit bevallani.

NAGYANYA: Így is gondoltam. És a csendőr, mi történt vele?

1. IKER: Azt nem tudjuk. De biztos, hogy soha többé nem fog visszatérni.

30. JELENET ÁLDÁS

1. IKER: Jó estét, Atyám!

EMBER: Vártalak benneteket. Hosszú ideig nem jöttetek.

1. IKER: Végig akartuk olvasni a könyveket.

EMBER: És a fürdések?

1. IKER: Nekünk most mindenünk megvan, ami szükséges a fürdéshez. Úgy van?

EMBER: Nem jöttetek a pénzért sem, amit a vak asszony számára készítettem. Itt van,vigyétek el.

1. IKER: Tartsa meg a pénzét. Elvettük a pénzét, amíg szükséges volt. Mi mostkeresünk elég pénzt. Tudunk adni Nyúlszájnak is. Megtanítottuk őt arra ishogyan kell dolgozni. Ő már nem koldul többé.

EMBER: Megtudtam azt is, hogy vertek és kínoztak is benneteket.

2. IKER: Hallgatunk.

1. IKER: Mi történt a szolgálólánnyal?

EMBER Jelentkezett a frontra, hogy sebesülteket ápolhason. Az a lány már halott.Gyónással ti is meg könnyebbülést nyerhettek. Isten megbocsát mindenőszinte bűnbánónak.

2. IKER: Mi nem bánunk meg semmit.

1. IKER: Nincs, mit megbánjunk.

EMBER: Az ablakon keresztül mindent láttam. A menetet. A szelet kenyeret. De abüntetés Isten dolga.

2. IKER: Mi, nem bántunk meg semmit.

1.IKER: Nincs, amit megbánjunk.

EMBER: Megáldhatlak benneteket?

1. IKER: Ha az önt boldoggá teszi, Atyám.

EMBER: Mindenható Isten, áld meg ezeket a gyerekeket, bármi is a gaztettük. Bocsássmeg nekik. Eltévelyedett bárányok ezek egy szörnyű világban. Ők is e szörnyűvilág áldozatai, nem tudják mit tesznek. Kérve kérlek, mentsd meg gyermeteglelküket, a te végtelen jóságodban és kegyességedben. Ámen.

31. JELENET A KRIPTA

2. IKER: Egy reggel jön az tisztiszolga és az idegen Katonatiszt, hogy elköszönjenektőlünk. A tisztiszolga nevet. A Tiszt feltesz egy lemezt: csendben hallgatjuk.Magához ölel minket, sír. Azt mondja, hogy most majd egy új nyelvet kelltanulnunk.

1. IKER: Az emberek azt mondják, hogy vége a háborúnak. Utána meg mondják, hogy

megváltozott a kormány és a háború folytatódik. Katonák vonulnak a városon,és egy másik országba mennek. A lakosság is a másik országba menekül.Viszik magukkal az egész háztartást. Teherautók és tankok éjjel-nappalhagyják el az országot. Az ellenkező irányból egy másik menet érkezik: agyőztesek!

2. IKER: Éjjel robbanást, lövöldözést és gépfegyvert hallunk. Nagy tűz és sűrű, undoritószagú füst emelkedik a raktárból. A kaszárnyához vezető úton, már nincsőrség. Úgy döntünk, oda megyünk és megnézzük.

1. IKER: Nagy vasajtót találunk, kinyitjuk. Az ajtó felett, idegen nyelven ki van írvaTRANZIT TÁBOR.

2.IKER: Belépünk. Óriási pódiumot látunk, melyen négy máglya feketéllik. Seholsenki. A többi épület leégett, még füstölög.

1. IKER: A bűz elviselhetetlen. Eltakarjuk az orrunkat, és továbbmegyünk. Kinyitunkmég egy vaskaput.

2. IKER: Azok a fekete máglyák, elszenesedett emberi testek. Némelyek elégtekteljesen, csak a csontok maradtak meg. A többi holttest csak megfeketedett.Megszámlálhatatlan. Kicsik és nagyok. Gyerekek és felnőttek.

1.IKER: Hisszük, hogy először megölték őket, majd utána leöntötték benzinnel ésfelgyújtották.

2. IKER: Hányunk.

1.IKER: Kijövünk az épületből.

2. IKER: Hazamegyünk.

1. IKER: Nagyanya enni hív minket.

2. IKER: De mi ismét hányunk.

32. JELENET A MI ANYÁNK

2. IKER: A kertben vagyunk. Katona terepjárót látunk, ahogy megáll a ház előtt. Ajárműből kilép anyánk. Egy idegen tiszt kíséri. Anyánk egy kisbabát tart akarjában.

ASSZONY: Jöjjetek! Siessetek! Hagyjatok itt mindent és jöjjetek! Gyorsan! Megyünk!

2. IKER: Kérdezzük.

1. IKER: Kié a baba?

ASSZONY: Ő a ti kis húgotok. Jöjjetek! Ez az új apátok. Megyünk. Nincs vesztegetni valóidőnk.

1.IKER: Hova utazunk?

ASSZONY: Egy másik országba.

2. IKER: Nem akarunk oda menni.

1.IKER: Mi itt akarunk maradni. Nagyanyánál. NAGYANYA: Mit keresel te itt?

ASSZONY: Eljöttem a fiaimért.

NAGYANYA: Mi az ott a karodon?

ASSZONY: Pénzt fogok küldeni, anyám.

NAGYANYA: Nem kell a pénzed. És nem adom a fiúkat!

ASSZONY: Jöjjetek kedveseim. Nem tudok elmenni nélkületek.

NAGYANYA: Nem elég neked a te idegen fattyúd? Magad is láthatod, nem akarnak veledmenni.

2. IKER: Gyorsan kötélen felmászunk a padlásra. A tiszt megprobál elérni minket, de miarcon rúgjuk.

ASSZONY: Parancsolom, induljatok azonnal!

NAGYANYA: Láthatod, parancsokra nem hallgatnak.

1. IKER: Elmehetsz nyugodtan.

2. IKER: Nekünk itt jó, anyám. Nekünk nagyon jó a Nagyanyánál.

ASSZONY: Ezek az én fiaim, akarom őket! Szeretem őket!

NAGYANYA: Nekem, meg szükségem van rájuk. Én már öreg vagyok, te meg még szülhetszmagadnak. Ott a bizonyíték!

ASSZONY: Kérem, ne tartóztassa őket! Könyörgöm.

NAGYANYA: Én nem tartóztatom őket. Gyerünk, fiúk, ide azonnal és utazzatok azédesanyátokkal. Azonnal!

1.IKER: Mi nem akarunk menni!

2.IKER: Itt akarunk maradni magánál, Nagyanya!

EMBER: Tank és gépfegyver lövések hallatszanak.

ASSZONY: Hagyjál békén, akarom a fiaimat! Szeretem őket!

EMBER: A tiszt a terepjáróba ül. Abban a pillanatban robbanás történik a kertben.

2. IKER: Robbanás után anyánkat a földön látjuk.

EMBER: A tiszt hozzárohan.

2. IKER: Nagyanya el akar rángatni minket onnan.

NAGYANYA: Ne nézzétek. Menjetek be a házba!

EMBER: A tiszt a terepjáróhoz megy, majd elmenekül onnan.

2.IKER: Nézzük az anyánkat. A hasából kifolyik a bele. Mindenütt véres. A csecsemőúgyszintén.

1.IKER: Anyánk feje ott lóg az árok felett, amit a gránát csinált. Szemei nyitva, és mégkönnyektől nedvesek.

NAGYANYA: Hozzatok lapátot!

2.IKER: Takarót teszünk az árokba és anyánkat ráhelyezzük. A csecsemő, még mindiga mellkasához tapad. Egy másik takaróval letakarjuk őket, majd betemetjük azárkot.

33. JELENET AZ ÚJ IDEGENEK JÖVETELE

2.IKER: Bemegyünk a városba megnézni, mi történik. Minden sarkon tankokat látunk.Mindenfelé sok-sok katona. Olyan egyenruhát viselnek, amilyet még nemláttunk eddig.

NAGYANYA: Most még finomkodnak, viselkednek, de majd meglátjátok később!

1.IKER: Délután a katonák szisztematikus házkutatásba kezdenek. Kémeket keresnekés fegyvert, aranyat és nőket. Sok ház üres. A lakosság az erdőbe menekült.Bújkál.

2.IKER: Az utcán egy ember és egy öregasszony verekszik, füstölt sonka miatt. Akatonák lopott alkohollal töltik tele magukat, verik egymást, ablakokat éskirakatokat törnek. Nótázgatnak. Ordibálnak.

1. IKER: Elmegyünk a könyvesboltba. Nyugodtan összegyűjtjük, amire szükségünkvan: a több kötetes enciklopédiát, ceruzákat és papírt.

34. JELENET NYÚLSZÁJ

2.IKER: Napok óta a szomszédasszony nem ül a kertben. Nyúlszájt sem látjuk.Elindulunk megnézni mi van velük. A romos ház ajtaja nyitva. Ül egy széken.Mozdulatlan. Arcát tenyereibe temette. Nyúlszáj a padlón fekszik. Mezítelen.A megmeredt lábai között száraz vértócsa és sperma. Nyúlszáj halott. Aszomszédasszony mondja.

ASSZONY: Menjetek innen!

1.IKER: Hát maga nem süket?

ASSZONY: Nem. Nem vagyok vak sem. Menjetek.

1.IKER: Mi történt itt?

ASSZONY: Láthatjátok. Halott, nem?

1.IKER: Igen. Halott.

ASSZONY: Ő hívta ide őket. Kiállt az utcára és intett nekik, hogy jöjjenek be. Tizenkettenvagy tizenhárman voltak. És, amíg azok közösültek vele, ő egyfolytábankiabálta : ”Milyen boldog vagyok, milyen boldog vagyok! Jöjjetek mind,jöjjetek!”. Boldogan halt meg. De én, nem vagyok halott! És a halál nem jön.Hívom, de csak nem jön. Biztos élvezi, hogy szenvedek. Évek óta hívom, denem vesz figyelembe.

1.IKER: Valóban meg akar halni?

ASSZONY: Ha jót akartok velem tenni, gyújtsátok fel a házat.

2.IKER: De szenvedni fog szörnyen.

ASSZONY: Gyújtsátok fel a házat, könyörgöm, gyújtsátok fel a házat! Ti képesek vagytokerre.

1. IKER: Igen!

2.IKER: Borotvával átmetsszük a torkát. Mindkét testet leöntjük benzinnel.Meggyújtjuk és kijövünk.

1.IKER: Az embernek tudnia kell, hogy mikor öljön!

NAGYANYA: A szomszédasszony háza leégett. Biztos az az őrült lánya, amilyen, valamit atűzhelyen hagyott.

2. IKER: Másnap visszamegyünk összeszedni a csirkéket és a nyulakat, de aszomszédok elvitték az éjszaka.

35. JELENET A HÁBORÚ VÉGE

1.IKER: Egy hónappal később, a háborúnak mindenütt vége. A felszabadítóinkelhelyezkednek nálunk, örökre, így mondják. Tanuljuk a nyelvüket. Ezthasználjuk a kereskedéshez: cigaretta, csokoládé, pálinka, bor, gyümölcs,nejlonharisnya.

2.IKER: Az emberek sorban állnak a hentes és a pékes üzletek előtt. Mindenkinekhiánya van mindenben. Nekünk és Nagyanyának nincs hiányunk semmiben.Később, újra van saját katonaságunk és kormányunk. Az iskolákban a mifelszabadítóink nyelve kötelező. A határ ismét rendeződött. Most már nemlehet átlépni.

36. JELENET NAGYANYA BETEGSÉGE

2. IKER: Egy nap szólítgatjuk Nagyanyát. Nem válaszol. Fekszik az ágyban és nemmozdul.

IKREK: Nagyanya, Nagyanya! Nagyanya, Nagyanya! Nagyanya, Nagyanya!

1.IKER: Lélegzik, szíve is ver. Egyikünk mellette marad, a másik orvosért megy.

2.IKER: Az orvos mondja, Nagyanyának agyvérzése volt. Naponta háromszorgyógyszert kell szednie. Bizonyára örökre szélütött marad. Estefelé szörnyűbűz érződik a szobájában. Levetkőztetjük, megmossuk, kitisztítjuk az ágyát.

1.IKER: Pelenkát vásárolunk és csecsemőnek való gumibugyit. Naponta többszörpelenkát váltunk neki. Pépes zöldségfélét készítünk. Megetetjük. Egy héttelkésőbb Nagyanya megmozdítja a kezét.

NAGYANYA: Pálinkát.

1. IKER: Az orvos megtiltotta.

NAGYANYA: Szuka kölykei! Csirkét főzzetek! Csirkét főzzetek! Hogy legyek jobban azöldségféléktől? Majd én megmutatom mennyire vagyok én béna!

2. IKER: Amikor a csírke elkészül Nagyanya az egészet megeszi. Este kéri, zárjunk beminden ajtót, ablakot. Beszélni akar velünk. Papírt kér. Lerajzol egytéglalapot, keresztet és kört a kereszt alá.

NAGYANYA: Gyerünk. Emelj fel. Dohányt. Botot. Megmutatom én nektek, mennyire

vagyok béna. Add ide azt a dobozt a párna alól. Fiatal, gazdag és szép. Széplehetett ennyi ékszerrel. Most ez mind az enyém. Mindez a kincs az enyém!Csillog, ragyog. Szuka kölykei ide hozzám, ez mind a tiétek.

1.IKER: Mi már tudtunk erről!

NAGYANYA: Miről tudtatok?

1.IKER: Hogy a kincset ott rejtegeti, nagyapa keresztfája alatt, a temetőben.

NAGYANYA: Gondolhattam volna. Mindenesetre, most már mind a tiétek.

1. IKER: Pillanatnyilag ezzel nem sokat lehet tenni.

NAGYANYA: Igazatok van. Várni kell. Tudtok várni?

1. IKER: Igen, tudjuk.

NAGYANYA: Szuka kölykei. Kell, hogy tudjátok - ha újabb roham jön, nem kérek többpelenkázást. A ti szaros gyógyszeretek helyett, e kisüveg tartalmát töltsétek azelső pohár tejbe, amit megiszok. Megértettétek, szuka kölykei? A boncolástólféltek, beszarik?

1.IKER: Nem félünk.

2.IKER: Csak hisszük, kilábal majd, másodszor is.

NAGYANYA: Nem. Nem fogok többé kilábalni. Gyerünk! Nem tudjátok, mit jelent bénánaklenni. Mindent látsz, mindent hallasz, de nem tudsz megmozdulni. Féltekmegtenni, gyávák?

1.IKER: Nem, nem. Megtesszük mi azt, ha valóban azt akarja, megtesszük.

NAGYANYA: Megígéritek?

IKREK: Igérjük!

NAGYANYA: Beszarik!

37. JELENET AZ APÁNK

EMBER: Hol van, hol a feleségem? Hol az anyátok? Azt mondták, külföldre menekült.Hol van? Ne próbálj bármit is eltitkolni előlem, vén boszorkány.

NAGYANYA: Jéééé! Valóban volt férje. Tetszik nekem a mód, ahogy hálát adsz mindazértamit a gyermekeidért tettem.

EMBER: Szarok én arra, mit lotyogsz itt nekem. Hol a feleségem?

2. IKER: Nagyanya kimegy a kertme, mi követjük. Bottal mutatja anyánk sírját amitteleültetettünk virággal.

NAGYANYA: Hát megmutatom, hol a feleséged. Itt van. A föld alatt.

EMBER: Halott? Hazudsz! Hazudsz, nem halott.

1.IKER: Halott. Egy gránat vitte el néhány nappal a háború vége előtt.

EMBER: Látni akarom őt.

NAGYANYA: A halottakat nem kell háborgatni.

EMBER: Látni akarom!

NAGYANYA: Hozzatok neki lapátot.

2. IKER: Esőben nézzük, ahogy apánk ás és teszi tönkre a virágokat. Eléri a takarót,félreteszi. Ott fekszik egy nagy csontváz, egy kis csontvázzal a mellén.

EMBER: Mi az ott a feleségem mellén?

1.IKER: A mi kis húgocskánk.

2. IKER: Apánk nézi a csontvázat. Arca nedves az esőtől, izzadságtól és könnyektől.Valahogy kimászik a gödörből és elmegy, vissza se néz.

1. IKER: Most mi legyen?

NAGYANYA: Temessétek be. Mi más?

2.IKER: A csontvázakat felvisszük a padlásra, minden egyes csontot szalmára teszünk,hogy száradjon. Később, hónapokig fényezzük anyánk és a csecsemőkoponyáját és csontjait. Utána összeillesztjük a csontokat és vékony dróttalössze is erősítjük. Amikor mindez kész, anyánk csontvázát a padlásgerendájára akasztjuk, a kisbabát meg a nyaka köré.

38. JELENET NAGYANYA HALÁLA

NAGYANYA: Megígértétek! Megígértétek! Megígértétek! Gyerünk!

2.IKER: Elárultál! Elhagytál! Miért árultál el, miért hagytál el? Ezt nem teheted többé!

1.IKER: Évekig nem hallottunk rólad!

EMBER: Segítsetek rajtam! Könyörgöm!

1.IKER: Évekig semmi hír nem volt rólad!

2. IKER: Mutatja a kezeit. Körme nincs. Kitépték tövig.

EMBER: Politikailag gyanús lettem. Nem maradhatok tovább ebben az országban. Átkell jutnom a határon.

1.IKER: A határ le van zárva.

EMBER: Ti itt éltek, valami lehetőségnek csak kell lennie. Át kell jutnom.

1.IKER: A határ le van zárva.

2.IKER: Meg lehet tenni, ha az életét kockára teszi. Az első akadály eljutni a határig,úgy hogy az őrök ne vegyék észre. Az út a határig aknázott. Az aknák cikk-cakkban vannak lerakva. Ha az egyenes vonalat követjük, és nagy lépteketteszünk, az esély hét az egyhez.

EMBER: Vállalom a rizikót. Inkább meghalok, de itt nem maradok.

2.IKER: Itt kell hagynia nálunk mindent, amilye csak van.

1.IKER: Nem azonosíthatják. Ha történik valami és kiderül, hogy az apánk, még mi isbajba kerülünk.

EMBER: Ti mindenre gondoltok.

1.IKER: Kenyérrel és kecskesajttal kínáljuk. Bort is adunk neki. A borba néhány cseppnyugtatót, amit Nagyanya, olyan ügyesen tudott készíteni különböző füvekből.

2.IKER: Feküdjön le, pihenjen. Majd mi felébresztjük. Jó éjt!

IKREK (felváltva): Szerelmem. Angyalom. Drágám. Örökké foglak szeretni. Életem. Szeretlek.

39. JELENET AZ ELVÁLÁS

2. IKER: Másnap korán ébredünk. Előkészítünk négy deszkát, Nagyanya kincséneknagyobb részét egy vászon zsákocskába rakjuk. Elmegyünk a határigkivizsgálni a helyzetet, hogy majd ki tudjuk választani a legmegfelelőbbátkelőt. Ott egy hatalmas fa tövében eldugjuk a vászon zsákocskát és a kétdeszkát. Később reggelit adunk apánknak.

2.IKER: Felköltjük az apánkat.

EMBER: Régen nem aludtam ilyen jól. Milyen kiszolgálás! Tej, kávé, tojás, sonka,kolbász. Ezt hogy csináljátok?

1.IKER: Dolgozunk. Egyen apám. Már nem lesz idő még egy lakomára indulása előtt.

EMBER: És az ma este lesz?

1. IKER: Nem. De azonnal, mihelyt befejezte az evést.

EMBER: Bolondok vagytok? Ellene vagyok, hogy világos nappal lépjem át ezt a szaroshatárt.

1. IKER: Csak egy agyalágyult kísérelné meg, hogy éjjel induljon neki a határnak. Éjjelnégyszer annyi a határőr. Délelőtt alig van ellenőrzés. A határőrök hiszik, hogysenki nem annyira őrült, hogy nappal probálkozzon.

2. IKER: Kirázzuk apánk zsebeit. Elvesszük az okmányait, vonatjegyét, noteszát anevekkel és címekkel és anyánk fényképét.

1. IKER: Nem szabad, hogy azonosítsák. Ha történik valami és kiderül, hogy az apánk,minket is felelősségre vonhatnak mint bűntársakat.

EMBER: Ti aztán mindenre gondoltok.

2.IKER: A fényképen kívűl mindent elégetünk. Tizenegykor indulunk. Viszünk egy-egy szál deszkát. Apánknak mondjuk, hogy feküdjön a nagy fa alá és nemozduljon. Hamarosan, néhány méternyire tőlünk elhalad két emberrel azőrjárat. Halljuk beszélgetésüket. Szidják az élelem ellátást, mert szerintükkihányni való. Az egyik édesanyja húslevesét dícséri, míg a másik elmondja,hogy neki soha nem volt édesanyja. Eltávolodnak. Húsz percünk van akövetkező őrjáratig.

1. IKER: Induljon apám. Induljon!

2. IKER: Apánk hóna alá veszi a két szál deszkát, elindul előre, az egyik deszkát a kerítésnek támasztja, felmászik. Mi ketten hason fekszünk a nagy fa alatt, kezünket fülünkre tapasztjuk, szánkat kitátjuk. Robbanás hallatszik. A két másik deszkával és a vászonzsákocskával rohanunk a tüskösdrót irányába. Apánk a másik kerítésnél fekszik. Igen, át lehet jutni a határon, ha valakit magad előtt hagysz menni. Kézben a vászonzsákkal, kitaposott nyomokban lépdelve, apánk élettelen testén haladva egyikünk átjut a határon, oda a másik országba.

1.IKER: Feltétlenül meg kell tanulniuk egymás nélkül élni, önállóan. Aki marad, visszamegy Nagyanya házába.