A foglalkozás-egészségügy helyzete és lehetőségei a foglalkozási rehabilitációban

dr. Kiss JózsefTengelic, 2007.november 26-27.

Dr. Bereczki Edit - OMMF A foglalkozás-egészségügy szerepe a rehabilitálhatóság véleményezésében

c. előadása, valamint

Lechnerné Vadász Judit munkaügyi és rehabilitációs szakértő Összefoglaló értékelés a rehabilitációs járadék bevezetésével összefüggésben az SZMM

és intézményei körében összeállított forrás térképről c. anyaga

felhasználásával

A rehabilitálhatóság foglalkozás-egészségügyi szempontjai

Az előadás vázlata, főbb témakörei:

A rehabilitáció kérdésköre

A foglalkozási rehabilitáció jelenlegei rendszere (szabályozás, feladat, eljárás)

A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok szerepe a megváltozott – komplex – rehabilitáció intézményrendszerében

A rehabilitáció megfogalmazása

Rehabilitáció alatt az egészségükben károsodottak képességeinek elérhető legmagasabb fokú helyreállitását kell érteni, testi- szellemi- szociális- és foglalkozásbeli vonatkozásokban egyaránt.

A rehabilitáció egy olyan szervezett segítség, amit a társadalom nyújt az egészségben, testi vagy lelki épségben ideiglenes vagy végleges károsodás miatti fogyatékos személynek, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a közösségben.

Orvosi/egészségügyi rehabilitáció – rehabilitációs szükséglet

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV törvény 100. §-a szerint:

Az orvosi rehabilitáció célja, hogy az egészségi állapotukban károsodottakat és a fogyatékosokat

az egészségtudomány eszközeivel – meglévő képességeik (ki)fejlesztésével, illetve pótlásával segítsék abban, hogy önállóságukat minél teljesebb mértékbenvisszanyerjék, és képessé váljanak a családba, a munkahelyre, más közösségekbe való visszailleszkedésre.

Orvosi/egészségügyi rehabilitáció (folytatás)

Az orvosi rehabilitáció szerves része különösen

- a fizioterápia,

- a sportterápia,

- a pszichológiai ellátás,

- a foglalkoztatás-terápia,

- valamint a gyógyászati

segédeszköz ellátás és ezek

használatának betanítás is.

Az orvosi rehabilitáció által nyújtható szolgáltatások 2.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 16. §-a és a Vhr. 3. §-a alapján:

a biztosított az orvosi rehabilitáció keretében jogosult:a) az orvos előírása szerinti vizsgálatra,

gyógykezelésre, gyógyászati ellátásra és foglalkoztatási terápiára,

b) meghatározott szanatóriumi ellátásrac) fekvőbeteg rehabilitációs gyógyintézetben nyújtott ellátásokra és

gyógyászati ellátásra

Az orvosi rehabilitáció által nyújtható szolgáltatások 1.

d) szenvedélybetegség esetén külön jogszabály szerinti rehabilitációs ellátásra

A biztosított jogosult külön jogszabály szerint:

- egészségügyi beavatkozást követő rekonstrukcióra,

- funkciózavart okozóveleszületett vagy szerzett testi rendellenesség korrekciójára.

A foglalkozás egészségügy részvétele a rehabilitációban

Az üzemegészségügy (a kezdetektől)

a foglalkozási rehabilitáció során segítette a megváltozott

- csökkent - munkaképességűek további foglalkoztatását.

A foglalkozás-egészségügy (1995-től, illetve 1998-tól)

- a megváltozott munkaképességűek

- a munkanélküliek

- a megváltozott munkaképességű munkanélküliek

további foglalkoztatásának előkészítésében vesz részt.

Megváltozott munkaképességű személy

Akinek munkaképesség – csökkenés mértéke:

az OOSZI szakvéleménye szerint legalább 50%-ot eléri, vagy

akinek munkaképesség-csökkenése az 50%-os mértéket nem éri el, de a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely

szakvéleménye alapján megállapítható, hogy

munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy

szellemi károsodása miatt csökkentek.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról

szóló 1991. évi IV. törvény alapján

A foglalkozási rehabilitáció: célcsoportok - szolgálatok

Célcsoportok:

- megváltozott munkaképességű munkavállalók (1)- munkanélküliek (2)- megváltozott munkaképességű munkanélküliek (2)

Szolgálatok:

(1) foglalkozás-egészségügyi alapszolgálatok közreműködése amunkahelyi foglalkozási rehabilitációban (munkaköri alkalmasság elbírálása 1. fokon)

(2) foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyek feladata a munkaköri alkalmasság 2. fokú elbírálása (szükség esetén rehabilitációs javaslattal), valamint az alkalmasság és a foglalkoztathatóság szakvéleményezése

Orvosi rehabilitáció Foglalkozási rehabilitáció

minden állampolgárnak munkavállalóknak munkanélkülieknek

Helye: eü-i intézmények,

járó (!?), fekvő(!?),

szanatóriumok,

gyógyfürdők, stb.

Helye:

gazdálkodó szervezetek

Előkészítés:

munkaügyi központ.

fogl.eü. szakellátó hely

munkába állítás

Helye:

gazdálkodó szervezetek

Végzi:

egészségügyi személyzet

Végzi:

a munkáltató

Szakmai segítő: FESZ orvosa

Végzi:

a munkáltató

Szakmai segítő:

FESZ orvosa

Célja: az egészségkárosodás súlyától függ

(minimum az önellátás)Célja: foglalkoztatás megvalósítása

A munkáltató rehabilitációs (jelenleg hatályos) feladatai

8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról

A megváltozott munkaképességű dolgozó rehabilitációjával kapcsolatos munkáltatói feladatok

3. § (1) A megváltozott munkaképességű dolgozót a munkáltató

köteles elsősorban eredeti munkakörében és szakmájában foglalkoztatni.

Ha ez nem lehetséges, a munkáltató működési körén belül olyan munkakörben kell őt alkalmazni, ahol egészsége további romlása nélkül munkaképességét hasznosítani tudja.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozót köteles

a) a munkakörülmények módosításával, elsősorban eredeti munkahelyén (munkakör) és szakmájában tovább foglalkoztatni, vagy

b) a munkáltató működési körén belül a dolgozó egészségi állapotának, korának és képzettségének figyelembevételével megfelelő munkahelyre áthelyezni, illetőleg

c) más munka végzésére betanítani, vagy szakképzésben részesíteni;

d) szükség esetén az e célra létrehozott külön üzemrészben foglalkoztatni;

e) részmunkaidőben alkalmazni;

f) bedolgozóként foglalkoztatni, ha a munkáltató tevékenysége erre módot ad.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedések költségei a munkáltatót terhelik.Régi, alacsony szintű, nem kényszeríthető ki!

A munkáltató rehabilitációs feladatai (folytatás)

Munkavállaló- jelölt -

Foglalkozás-egészségügyi Alapszolgálat – I. fok

Nem alkalmas

Munkáltató - intézkedése

Munkahelyi rehabilitációHelyi – Területi

Rehabilitációs Bizottság

Munkáltató- a munkavállalótovább foglalkoztatása

AlkalmasFoglalkozás-egészségügyi Szakellátó hely – II. fok

A munkavállaló (jelenlegi) munkahelyi rehabilitációjának folyamatábrája

A munkavállaló tovább foglalkoztatása

A munkavállaló nem foglalkoztatható tovább

Sikertelen rehabilitáció – szociális ellátás

A munkahelyi foglalkozási rehabilitáció nagyon gyakran

sikertelen.

Ez esetben az ügy az önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe

tartozó helyi vagy területi rehabilitációs bizottság elé kerül.

A helyi, illetve terület rehabilitációs bizottság többnyire nem

rendelkezik betölthető munkahellyel.

A tényleges foglalkozási rehabilitáció megvalósítása helyett

a rehabilitálandó ellátását a szociális ellátás intézményébe

terelik, ami egyedüli lehetőségként áll rendelkezésre.

27/1995. (VII. 15.) NM rendelet

a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról

A foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás keretében a szolgálat közreműködik:

- a munkahelyi foglalkozási rehabilitációban

- az előidézett károsodások rehabilitációs tervének

kidolgozásában

Célcsoport:

megváltozott munkaképességű munkavállalók

A foglalkozás-egészségügyi szakellátás feladata:- a munkanélküliek beiskolázás előtti és munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmassági vizsgálat - közhasznú munka előkészítése érdekében a munkanélküli munkaköri alkalmassági vizsgálata- a megváltozott munkaképességű munkanélküliek, valamint az alkalmi munkavállalók foglalkoztathatóságával kapcsolatos szakvéleményezés a munkaügyi központok számára.

27/1995. (VII. 15.) NM rendelet (folytatás)

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet

a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről:

Munkaköri alkalmassági vizsgálat:

annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen megterhelést jelent és annak képes-e megfelelni.

Célcsoport: munkavállalók,

közhasznú munkát végző munkanélküliek

Szakmai alkalmassági vizsgálat:

a szakma elsajátításának megkezdését megelőző, illetőleg a képzés és az átképzés időszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat

Célcsoport: tanuló, hallgató

munkanélküliek beiskolázás előtt

munkanélküliek munkaközvetítés előtt

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (folytatás)

Foglalkoztathatóság szakvéleményezése:annak megállapítása, hogy a vizsgált személy megváltozott munkaképessége mennyiben befolyásolja a munkavégzését különböző foglalkozásokban, illetve az alkalmai munkavállalók esetében annak megállapítása, hogy az alkalmi munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet.

Célcsoport: megváltozott munkaképességű munkanélküli alkalmi munkavállaló

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (folytatás)

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (folytatás)

A munkaügyi központ a munkanélkülit munkaköri, szakmai alkalmassági vizsgálatra vagy a foglalkoztatás szakvéleményezésére küldi.

A foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely nyilatkozik a munkaköri, szakmai alkalmasságról és a foglalkoztathatóságról.

A munkavállaló, tanuló, hallgató, munkanélküli, ha nem vesz részt a vizsgálaton, vagy nem alkalmas minősítést kap, nem foglalkoztatható.

A foglalkozás‑egészségügyi alapszolgálat orvosainak feladatai a foglalkozási rehabilitációban

Munkaköri alkalmassági vizsgálat és véleményezés a korábbi munkakörre.

Munkáltatói intézkedések megfelelőségének véleményezése - tanácsadói feladat

Munkaköri alkalmassági vizsgálat és véleményezés az új munkakör(ök)re.

A foglalkozási rehabilitáció eredményének ellenőrzése

A foglalkozás‑egészségügyi szakellátó helyek 1998-ban kapcsolódtak be a foglalkozási rehabilitációba, a foglakoztathatóság elbírálása kapcsán. (változás!)

Az 5/1998 (II. 11.) MüM rendeletben jelenik meg a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkozási rehabilitációjával kapcsolatos feladat, vagyis amunkaügyi központok rehabilitációs munkacsoportjainak kialakítása és a foglalkozás‑egészségügyi szakértői szolgáltatás biztosítása. (változás!)

Az eljárás alanyai a 40%-os munkaképesség csökkenést elérő vagy meghaladó munkanélküliek. (változás!)

Foglalkozás‑egészségügyi szakellátó helyek foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos tevékenysége

A foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely orvosának feladatai

A munkaképesség csökkenés mértékét korábban a foglalkozás – egészségügyi szakellátó hely orvosa is megállapíthatta.

A megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkozási rehabilitációja a foglalkozás‑egészségügy számára újszerű feladatot jelentett.

Nem egy adott munkakörre vagy szakmára kellett az alkalmasságot véleményezni, hanem az adott személy munkavégzéssel kapcsolatos korlátait kellett megállapítani és ennek ismeretében eldönteni, hogy avizsgált személyek milyen foglalkozásokban foglalkoztathatók.

A foglalkoztathatóság elbírálása és véleményezése

A foglalkoztathatóság elbírálása: a megváltozott munkaképességű munkanélküli vizsgálata egészségi állapotára vonatkozó dokumentumok áttekintése a munkakapacitás és a kiegészítő szakvizsgálatok értékelése a munkaügyi szervezet által megjelölt munkavégzésre

vonatkozó munkahelyi kockázatok számbavétele a foglalkoztatás korlátozásáról szóló adatok összevetése a

vizsgálati adatokkal, értékekkel, dokumentumokkal szakvélemény adása a foglalkoztathatóságról a

korlátozások és a tiltások megjelölésével a munkaügyi szervezet számára

3/2002. (II.8.) SzCsM – EüM együttes rendelet

a munkahelyek munkavédelmi minimum feltételeiről

Megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók munkahelyei (21. §)

(1) A megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók adottságaira a munkahelyek kialakításánál figyelemmel kell lenni.(2) Azokon a munkahelyeken, ahol megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalókat kívánnak foglalkoztatni, az ajtókat, az átjárókat, a szintbeli különbségeket, az áthidalókat, a lépcsőket, a zuhanyzókat, a mosdókat és a munkahellyel összefüggő berendezéseket a testi adottságainak megfelelően, illetve a megváltozott munkaképességükre figyelemmel kell kialakítani vagy szükség szerint átalakítani.(3) A megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók részére a munkahelyükön biztosítani kell az egészséges és biztonságos munkavégzésükhöz szükséges, általuk felismerhető jelzéseket.

A foglalkozások egészségi tényezői

A foglalkoztathatóság véleményezéséhez, olyan segédanyagra, volt szükség, amelyet a munkaügyi központok rehabilitációs csoportjai és a foglalkozás‑egészségügyi orvosok is használhatnak.

Megjelent a „Foglakozások egészségi tényezői” című kiadvány foglalkozás-egészségügyi orvosok, munkapszichológusok, rehabilitációs szakemberek közreműködésével.

A foglalkoztatás kizáró és korlátozó tényezői

A kiadvány tartalmazza a foglalkozás leírását

(munkatükröt) és a munkavégzést akadályozó korlátokat

(külön-külön a kizáró okokat, a korlátozó tényezőket és

csak bizonyos munkakörökben kizáró okokat).

A kizáró ok annyit jelentett a rehabilitációs csoport tagjai

számára, hogy az adott foglalkozásban a vizsgált személy

a munkavégzésre nem alkalmas, a korlátozó tényező

esetén viszont – a körülmények figyelembevételével –

mérlegelésre volt lehetőség.

A foglalkoztatás kizáró oka

Kizáró ok:

A kizáró ok azt jelenti, hogy a vizsgált személy nem

alkalmas az adott foglalkozásban való munkavégzésre,

mert annak során a foglalkozásra jellemző olyan - a

munkavégzésből és/vagy a munkakörnyezetből eredő –

hatás éri, amely állapotával nem egyeztethető össze,

számára megengedhetetlen igénybevételt jelent,

ezért várhatóan egészségét (tovább) károsítja.

A foglalkoztatás korlátozó tényezője

Korlátozó tényező:

A korlátozó tényező azt jelenti, hogy a munkavállaló nem

alkalmatlan egyértelműen az adott foglalkozásban való

munkavégzésre, ezért mérlegelni kell

- a munkavégzésből és/vagy a munkakörnyezetből eredő

hatás mértékét, időtartamát, gyakoriságát;

- a kedvezőtlen hatás kiküszöbölésének lehetőségét;

- az egészségkárosodás mértékét.

Ezekben az esetekben a munkakörülmények alaposabb, helyszínen történő megismerése és/vagy foglalkozás-egészségügyi szakvizsgálat szükséges.

A foglalkoztatás korlátozó tényezőinek főbb csoportjai

Foglalkoztatási korlátok:

1. Az érzékszervekre és a beszédkészségre

2. A testhelyzetre és a helyváltoztató mozgásra

3. A fizikai munka nehézségi fokára

4. Egyéb munkavégzési módokra

5. A munkakörnyezet kóroki tényezőire

6. Egyéb tényezőkre (munkaidő, munkarend)

Az elmúlt években kísérletek történtek arra is, hogy a

foglalkozás‑egészségügyi orvosok bekapcsolódjanak az orvos-szakértők munkájába.

3 megyében modell kísérlet történt: az OOSZI-ba utalás

előtt a beküldő orvos a vizsgált személy foglalkozás‑

egészségügyi orvosával olyan adatlapot töltetett ki, amely

azokat a kockázatokat tartalmazta, amelyeknek jelenlegi

munkahelyén ki volt téve és ezen túlmenően nyilatkozott a

jelenlegi munkahelyén történő további foglalkoztathatóság

lehetőségéről is.

A kísérlet sikeres volt, de a folytatás elmaradt.

A foglalkoztathatóság orvos-szakértői vonatkozásai

A jelenlegi szabályozás és ellátás

A megváltozott munkaképességű személyek járadékaiban

jelenleg az részesülhet:

akinek megszűnik a munkaviszonya, mert munkaképesség-

változása miatt munkáját nem tudja ellátni

munkaképesség-csökkenése legalább 50%-os (de nem rokkant)

egészségi állapotának megfelelő munkakörben való tovább

foglalkoztatása a helyi, illetve területi rehabilitációs

bizottság javaslata szerint nem oldható meg

a jegyző nem tud megfelelő munkahelyet biztosítani

A rehabilitáció új intézményrendszere 2008. 01.01-től

Szabályozási keretek (főbb rendelkezések):

291/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet

az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról

2007. évi LXXXIV. törvény

a rehabilitációs járadékról

2077/2007. (V.9.) Korm. határozat

a rehabilitációs járadék bevezetésével összefüggő kormányzati intézkedésekről

213/2007. (VIII.7.) Korm. rendelet

az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint

eljárásának szabályairól

…/2007.(...) Korm. rendelet

az egészségkárosodott személyek szociális járadékáról

A komplex rehabilitáció bevezetése

Változást eredményez:

a szabályozás rendszerében

az intézményrendszerben (szervezeti változások)

a szakmai minősítésben

a rehabilitációs szükségletek meghatározásában

az eljárási szabályokban

a rehabilitációs szolgáltatások körében

A rehabilitációs járadék bevezetése

2008. január 1-jétől a rehabilitációs járadék révén

társadalombiztosítási ellátásként egy új keresetpótló

juttatás kerül bevezetésre.

A rehabilitációs járadék célja:

elsősorban az egyén megmaradt és fejleszthető

képességeire épülő rehabilitáció lehetőségének

megteremtése, ezáltal az egészségkárosodást szenvedett

személyek visszavezetése a munkaerő-piacra.

A komplex rehabilitáció rendszere és célja

A komplex rehabilitáció célja:

az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének biztosítása, a rehabilitálhatóság megállapítása és az egyéni rehabilitációs szükséglet feltárása.

A foglalkozási rehabilitáció feladata:

Az egészségkárosodást szenvedett, megváltozott munkaképességű, de rehabilitálható személy számára a megmaradt képességeinek megfelelő foglalkoztatás és az ezt elősegítő rehabilitáció biztosítása.

Rehabilitációs járadék - a rehabilitáció ösztönzésére

A munkaképesség-csökkenést megállapító orvos-szakértői minősítési rendszer helyébe a komplex minősítés lép.

A komplex minősítés része:

- az egészségkárosodás,

- a szakmai munkaképesség

- és a rehabilitálhatóság megállapítása,

- az egyéni rehabilitációs szükséglet feltárása.

A komplex minősítési rendszer kiépítésével párhuzamosan megvalósul a foglalkoztatási, szociális és orvosi rehabilitációs szolgáltatások egységes rendszere.

A rehabilitáció lehetséges két fő iránya 1.

Az ORSZI szakértői bizottsága minősítése alapján:

1. Az érintett személy egészségkárosodásától függően alkalmassá

tehető a jelenlegi, az egészségkárosodást megelőző, vagy a

képzettségének megfelelő más munkakörben való

foglalkoztatásra, akkor a rehabilitáció egyik lehetséges

irányaként ezt a munkakört, illetve munkaköröket jelöli meg.

2. A másik fő irányt a rehabilitációra szoruló személy

átképzése jelenti olyan új szakmára, amelyben

egészségkárosodása jellegéből adódóan alkalmas, vagy

a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét követően

alkalmassá tehető a foglalkoztatásra. A rehabilitáció lehetséges irányaként az egészségkárosodás jellegétől és

súlyosságától függően több foglalkozás, foglalkozási

alcsoport, csoport megjelölésére is sor kerülhet a FEOR

(Foglalkozások Egységes osztályozási Rendszere)

alapján.

A rehabilitáció lehetséges két fő iránya 2.

Rehabilitációs szükségletek

A rehabilitáció lehetséges irányaitól függően a szakértői

bizottság a rehabilitációs szükségletek három körét

határozhatja meg:

- az orvosi rehabilitációs szükségleteket,- a szociális rehabilitációs szükségleteket,- a foglalkoztatási rehabilitációs szükségleteket.

Az alapvető rehabilitációs szükségletek megállapításának az a

célja, hogy ezek alapján megjelölje a rehabilitációs

szolgáltatásokat, amelyek révén sikeresen megvalósítható az

egyén rehabilitációja.

Foglalkoztatási rehabilitációs szükségletek és szolgáltatások

Foglalkoztatási rehabilitációs szükségletek

Foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatások

Munka-tanácsadás

Pálya-módosítási tanácsadás

Állás-keresési tanácsadás

Pszicho-lógiai tanácsadás

Előzetes szakmai alkalmassági vizsgálat

Munka- közvetítés

Rehabilitáció eredeti munkakörben

+

Rehabilitáció korábbi foglalkozásban

+ + +

Rehabilitáció más munkakörben + + + + +

Rehabilitáció új foglalkozásban + + + + +

A rehabilitáció konkrét iránya – a munkakör nevesítése

A rehabilitációs járadékban részesülő személy foglalkoztatását minden lehetséges eszközzel elő kell segíteni:

Ha a rehabilitációs járadékra jogosult kereső tevékenységet folytat és munkáltatója vállalja a rehabilitációját, akkor a rehabilitációt erre kell építeni. Ilyen esetben a rehabilitációs terv kidolgozásába be kell vonni a foglalkoztatót, tájékoztatást kell adni a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása során igénybe vehető a támogatásokról és kedvezményekről. (Alapszolgálatok!)

Ha a az előző rehabilitációs megoldás nem járható, akkor az ORSZI szakértői bizottsága szakvéleménye alapján kell döntést hozni a rehabilitáció konkrét irányáról.

Azt célszerű vizsgálni, hogy

- az adott munkaerő-piaci helyzet (álláskínálat)

- az ügyfél egészségi állapota

- a foglalkoztathatóság egyéb jellemzői

alapján melyek a foglalkozási rehabilitáció perspektívái,

esélyei. (Szakellátó helyek!)

A rehabilitáció konkrét iránya – foglalkoztathatóság

A rehabilitálhatóság szakmai tartalma

Az egészségkárosodott személy rehabilitálhatósága három feltétel együttes fennállása esetén állapítható meg:

- az érintett személytől elvárható erőfeszítések megléte

- a szükséges rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetősége

- az elhelyezkedési esélyek megléte esetén.

A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok bevonása a komplex rehabilitációba

A komplex rehabilitáció során a bizottság együttműködik a

foglalkozás-egészségügyi szolgálatokkal, tájékoztatást kérhet

és szakértőként bevonhatja a minősítésbe:

A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálatok orvosától tájékoztatást kérhető az egészségkárosodást szenvedett személy munkahelyi megterheléséről/igénybevételéről, az egészségkárosodásban szerepet játszó túlzott megterhelésekről és az egészségkárosító tényezőkről.

A munkaanamnézis révén feltárhatók az alkalmassági vizsgálatok, a foglalkoztathatóság adatai, a fokozott expozíció és a foglalkozási megbetegedés ténye is.

A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok bevonása a komplex rehabilitációba (folytatás)

A foglalkozás‑egészségügyi szakellátó helyek orvosai, valamint az OMFI szakértői segíthetik orvos szakértők munkáját a foglalkozási megbetegedések megítélésében.

Korábban évtizedekig olyan gyakorlat működött, hogy az elfogadott foglalkozási megbetegedés esetén a dolgozók állapotának és változásának megítélést az OOSZI Bizottság minden esetben az Országos Munka‑ és Üzemegészségügyi (korábban az Országos Munkaegészségügyi) Intézettől kérte, ahol rendelkezésre álltak a korszerű diagnosztikai lehetőségek.

A 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet értelmében az OMFI illetékes a munkavédelmi felügyelőség által végzett foglalkozási betegségek kivizsgálásának teljes körűségét és szakmaiságát elbírálni és szakmai döntést hozni a betegség foglalkozási betegségként való elfogadásáról.

A komplex rehabilitáció és a foglalkozás-egészségügy

A komplex rehabilitáció rendszere és a foglalkozás-egészségügyi ellátó rendszer a munka világában kapcsolódik össze.

A komplex rehabilitáció célja az, hogy az egyén megmaradt vagy fejleszthető szakmai munkaképességeire épülő rehabilitáció révén az egészségkárosodást szenvedettszemélyt visszavezesse a munkaerő-piacra, a megfelelő munkahelyre.

Szakmai munkaképesség: a jelenlegi, a megelőző, vagy más munkakörben való foglalkoztatásra való alkalmasság

Megfelelő munkahely: a rehabilitációs járadékban részesülő, az álláskereső részére megfelelő munkahely

A foglalkozás-egészségügy rehabilitációs tevékenysége

A munkavédelmi - ezen belül: a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi – feladatok ellátását

A munka világában az egészségügyi szolgáltatást a munkavédelem ellátó rendszerében a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítja.

- az alapszolgálatok

- a szakellátó helyek

- az OMFI biztosítja.

A progresszív ellátás mindhárom szintjén ellátnak foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos munkahelyi, foglalkoztatáspolitikai, hatósági felkérésre végzett feladatokat is.

A reformok legfontosabb eleme a foglalkoztatottság növelésre, ezen belül az inaktív emberek, első sorban a rokkantsági nyugdíjban részesülők munkába helyezésére, illetve nyugdíj helyetti rehabilitációjára

irányul.

Mi következik ebből?

A rehabilitációs járadékosok, az új minősítés több elemű mérlegelése miatt több megváltozott munkaképességű álláskereső a munkaügyi központokban, valamint remények szerint sok egészségkárosodással élő, de foglalkoztatható emberek megjelenése a munkahelyeken.

A munkavédelmi szabályok szerint kötelező munkaköri alkalmasság, a foglalkoztathatóság, a szakmai (szakképzésre való) alkalmasság megállapításának, majd az állapot fokozott ellenőrzésének kiemelt jelentősége van!

Milyen állapotban érik a változások a foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyeket, ill. milyen állapotban vannak azok ma?

Bizonytalanság az alapszolgáltatás és a szakellátás között

(szakmai határ, kvázi másodfok, azonos feladatellátó) Bizonytalanság a szakellátás struktúrájában

(három halmaz ld. később) Bizonytalanság a kompetenciában

(továbbutalások, konzíliumok lehetősége, munkáltató és a másodfok, egy munkáltató és több szakellátó hely)

Bizonytalanság a finanszírozásban

(A munkavállaló ill. a társadalombiztosítási ellátás igénybevevője biztosan (?) nem fizet! Vizitdíjat sem? )

A szakellátó helyek struktúrájáról: Három halmaz: OEP, ÁFSZ szerződöttek, pályázaton

nyertesek OEP 2006. december: 89 szolgáltató (kb. 60 működő), heti

1971 szakorvosi óra 19.000 eset (egyesek éves 1,2,5 eset), azaz minden ötödik órában egy eset!

Pályázaton nyertesek: 88 helyre 75 szolgáltató, ebből 51 Kh. v. RI, 24 vállalkozás. Heti óraszám 1919, megyénként 20 és 171 között.

Felmérés a nyáron a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal koordinálásában: 49 szolgáltató szolgáltat adatot

A 49 szakellátó hely főbb szolgáltatási jellemzői:

41 alapszolgáltatást is nyújt, csak 8 kizárólag szakellátó 44-nek van OEP szerződése ( 929 rendelési órában ), 5-

nek nincs 2006-os forgalmuk 1930 eset, 2007. első félévi 768 eset,

ehhez 90 orvos, 87 asszisztens Az egy orvosra jutó betegszám éves (!) szinten 2006-ban

21,4 (szórás 2 és 125 között!), 2007. első félévében 8,5 (0,8 és 22 között) volt.

Feltételezhető, hogy

a közfeladatok tartalma pontosan nem meghatározott, a szerződéses óraszámok esetlegesek, a több orvost és asszisztenst foglalkoztató vállalkozások nagy biztonsággal nem ebből élnek, az egészségügyi intézményekben a tevékenységet „kapcsolt munkakörként” látják el.

A felmérés kiterjedt még: a szakellátó helyek által közölt diagnosztikai eszközökre a számítógéppel való ellátottságra, internet hozzáférésre,

használt programokra az akadálymentes megközelíthetőségre az életkor és munkakör szerinti megoszlásra; gyakorlati

időre; a jogviszony jellegére; létszámösszetételre (162 főből 41 közalkalmazott, 29 vállalkozó, 92 alkalmazott)

a foglalkozás-egészségügyi szakorvosok szakképesítéseire és gyakorlati idejére (90 orvos, 76 foglalkozás-egészségügyi, összesen 152 szakképesítéssel)

A feladat? Változtatni „menetben”!

Az új ellátás kényszerítse ki a

szükséges jogszabályi, strukturális, eljárási

változtatásokat!

Az alapvető irány helyes.

Innen szép nyerni!

A komplex rehabilitáció várható hatása

Hozzájárulhat a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, az egyenlő esélyek biztosításához, a szegregációs folyamatok megelőzéséhez és megszüntetéséhez.

A megváltozott munkaképességű emberek igényét és lehetőségeit figyelembe vevő komplex rendszer erősítheti a társadalmi kohéziót és szolidaritást.

0

50

100

1.n.év

3.n.év

Kelet