BEVEZETÉS

I. ENYINGI TÖRÖK BÁLINT ÉLETÚTJA

A TÖRÖK CSALÁD FELEMELKEDÉSE

A Török család eredetét csak a legutóbbi idők kutatásai tisztázták.1 A család őse bakonaki Horváth Pál volt, akinek három gyermekéről tudunk. Nevük: pati Török László, keményfalvi (Török) György, s a középső, Török Ambrus, aki kezdetben szintén a keményfalvi előnevet használta.

A dunántúli eredetű nemesi család a Mátyás király uralkodása alatti társadalmi mozgások idején emelkedett ki az ismeretlenségből és a szegénységből.2 A felemelkedés egyik útja ebben a korban a főnemesi, bárói családoknál vállalt szolgálat volt. A Török család esetében sem történt ez másképp. Török Ambrus - Bálint nagyapja - az Ujlakyaknál, az ország egyik leggazdagabb családjánál kezdte pályáját,3 amelyet a Kanizsayaknál folytatott,4 s végül 1462-ben Mátyás király szolgálatába lépett.5

Török Ambrus - Úgy tűnik - rendkívül tehetséges, és rátermett egyéniség volt. A királyi szolgálatban katonai és gazdasági jellegű tisztségeket viselt: Sopron vármegye főispánja, soproni kapitány volt, és diplomáciai téren is tevékenykedett6 1468-ban a budai vár udvarbírói tisztét töltötte be, ahol a királyi udvartartás ellátása mellett az összes királyi uradalom igazgatása is hatáskörébe tartozott. Az ott szerzett tapasztalatokat dúsan kamatoztatta Ujlaky Miklós körébe visszatérve, amikor Ujlakyt Mátyás bosnyák királlyá tette. Török Ambrus ekkor a jajcai vár udvarbírójaként, budai mintára szervezte meg Bosznia pénzügyi igazgatását.7 1479-ben Ujlaky halála után visszatért Mátyás szolgálatába, aki ekkor szörényi bánná nevezte ki.8

A szolgálat mellett a Török-család társadalmi felemelkedését Ambrus jó házasságai is elősegítették. Először Vityai Castellanus Veronikát vezette oltárhoz, majd annak halála után az igen vagyonos Antimus János leányát, Ilonát vette el.9 Birtokait mindkét házasságával, de más módon is tetemesen gyarapította: ő szerezte meg Enyinget, amely ezután a család nemesi előnevét adta.10

A tekintélyes nagyságúra felszaporodott birtokállomány következtében a család rangja is megnövekedett, erre vall a Mátyás királytól kapott címeres levél is, amely Budán kelt, 1481. XI. 26-án.11 Ez az oklevél két fiúról tesz említést: Imre és a fiatalon elhunyt Benedek neve szerepel benne. Más forrásokból Török Ambrus három leányáról is tudunk.12 Lucia, Krisztina és Ilona férjhezadásával a család rokonai közé fontos emberek kerültek: Lucia férje Héderváry Ferenc, a későbbi nándorfehérvári bán, Ilonáé Sulyok István lett, ebből a házasságból származtak Török Bálint későbbi gyámjai. Mindkét család tagjai sok szálon kötődtek Török Bálinthoz is. A harmadik vő osztopáni Perneszi Imre,13 ő volt hármójuk közül a legkevésbé jelentős személyiség.

Ambrus Mátyás király halála után a trónkövetelő Habsburg Miksa pártjára állt, de miután annak trónszerző akciója nem sikerült, II. Ulászló király hűségére tért.14 Az idősebbik Török-fiú, Imre, miként atyja, a Hunyadi család szolgálatában állt. A húszéves Török Imrét, a királyi famíliához tartozó középnemest Mátyás király 1484-ben nevezte ki Valkó vármegye főispánjának, mint olyan személyt, akinek hűségében feltétlenül megbízhat.15 Török Imre

valószínűleg 1487-ben kötött házasságot Parlaghy György leányával Krisztinával,16 akihez gyengéd szálak fűzték. Ennek kedves bizonyítéka az a pár sor, amelyet egy hivatalos levél végére írt, magyar nyelven.17 Az oklevelek 1502. augusztus 16-án említenek első ízben egy e házasságból származó gyermeket, Miklóst,18 majd 1503. február 24-én a másodikat, Bálintot.19

Bálint születési idejének pontosításában segít egy, a két idézett oklevél kelte közötti időben íródott adománylevél, 1502. szeptember 25-éről, amelyben még csak Miklós nevével találkozunk.20 Bálint születésének idejét tehát az 1502. IX. 25., és az 1503. II. 24. közötti öt hónapra tehetjük. Török Ambrus, a család felemelkedésének elindítója több urat is szolgált, de Imre Corvin János familiárisa maradt, egészen annak haláláig. Gyula várának, a herceg egyik legfontosabb birtokának várnagyi tisztét viselte. Urát alkalmilag nagyobb pénzkölcsönökkel is segítette, az pedig fedezetül nem egy birtokát zálogba adta neki.21 Mivel Corvin a kölcsönöket visszafizetni nem volt képes, a zálogszerződést esetenként adásvételi szerződéssé változtatták, amint ez Szabadka esetében is történt.22 A Török család ekkorra már tetemes nagyságúra nőtt birtokai e módon is tovább gyarapodtak. De a gyarapodás más módon is bekövetkezett. Corvin halála (1504) után, Török Imre 12 000 forint követelése fejében Gyula várát lefoglalta, s csak a tartozás kiegyenlítése után adta át Corvin özvegyének, Frangepán Beatrixnak, 1507-ben.23 - Török Imre urát elvesztvén országos hivatalt vállalt, Nándorfehérvár vicebánja lett.24

Már az előző évekből (1502-1504) is van adatunk arra, hogy részt vett a török elleni végvári harcokban.25 Most, új tisztében 1000 lovasával emlékezetes győzelmet aratott a Kruppa folyónál egy török vezér, Perhát vajda csapatai felett, magát Perhátot is megölte. Jutalmul a királyi kegy nándorfehérvári bánná emelte.26 1507-ben újabb társadalmi rangemelkedésben volt része, akkor II. Ulászló báróvá tette, (Miklós és Bálint fiával egyetemben).27 Így a család a középnemesség felső rétegéből a főnemesség soraiba került. Rangja lehetővé tette, hogy tagja legyen az ország politikai életét irányító testületnek, a királyi tanácsnak, bár ezekben az években többnyire Nándorfehérváron tartózkodott, védve az ország kulcsának tartott erősséget, és csak 1514-ben vásárolt házat a fővárosban.28

Komoly szerepe volt az 1514-es parasztháború harcaiban is, amelyek az ő birtokaira, Futak és Csörög várára is kiterjedtek. Ám Nagy Antal seregének legyőzése, s általa a délvidéki parasztháború megnyerése inkább a parasztvezérek tapasztalatlanságának mint az urak vitézségének volt köszönhető.29

Török Imre részt vett a fiatal Szapolyai János erdélyi vajda 1515-ben indított, sikertelenül végződött török elleni hadjáratában bántársával, Paksy Mihállyal együtt (aki a harcokban életét is vesztette).30 Hadbavonulása előtt, 1515. május 1-én a korabeli szokások szerint végrendeletet íratott. (1) A testamentumban említett gyámok személye jól érzékelteti azt az arisztokrata kört, amelyben ekkor a Török család feje mozgott.

1518-ban Török Imre átmenetileg az országos politikában is szerephez jutott, a Szent György-napi országgyűlésen. Ekkor felutazott Budára, s részt vett annak munkájában.31

Török Imre ezekben az években is következetesen és kitartóan folytatta birtokainak megvédelmezését és gyarapítását. Ekkorra kialakult vagyoni helyzetével kapcsolatban már utaltunk az elnyert Szabadka várára a mezővárossal és tartozékaival, de említeni kell még hogy 1503-ban II. Ulászló királytól birtokokat kapott Baranya és Somogy vármegyében,32 továbbá szívós küzdelmet folytatott Zágráb városával ottani házának birtokáért.33 1514-ben Kállay Borbála összes javait nyerte el a királytól,34 1516-ban Sárkány Ambrustól és Ferenctől a Borsod vármegyei Ónod kastélyát és mezővárost, Devecser és Tas mezővárost, és több

birtokot vásárolt 15 000 forintért, 1516-ban pedig két Pozsony vármegyei községre cserélte a Pest vármegyei Tétényt.35

Török Imre 1515 után másodszor is megházasodott. Második felesége Ráskay Balázs leánya, Katalin volt.36 Török Imre nevét 1519-ben említik utoljára az okleveles források.37 Halála után a család élén a másodszülött, Török Bálint követte. Nincs értesülésünk arról, miért nem az első fiú, de feltételezhetően Miklós nem volt olyan elmeállapotban, amelyet a közéleti szereplés megkívánt. (Miklós neve egyébként 1535-ig szerepel forrásainkban. (129) Török Imre jelentős vagyont hagyott utódaira, birtokai közül kiváltképp Szigetvár és Szabadka uradalma bírt nagy jelentőséggel. S mivel örököse a végrendeletben felsorolt arisztokraták jóindulatára is bizton számíthatott, úgy látszott az apa egyenletesen emelkedő karrierje fiában méltó folytatóra talál.

 

TÖRÖK BÁLINT IFJÚKORA

Török Bálint életének korai éveiről nem maradt fenn olyan forrás, amelyből gyermekkorára, neveltetésére következtethetnénk. A személyével kapcsolatos iratok fontos darabja atyja már említett végrendelete, amelyben lekcsei Sulyok István és Balázs is szerephez jutnak. Később ők lettek legbizalmasabb szervitorai, akiket felnőttként is maga mellett tartott, s azok, miután féktelen erejét is megtapasztalták, mindvégig híven szolgálták. (12., 13., 15) A Sulyok testvérek első és legfontosabb feladatuknak azt tartották, hogy a végrendelet előírása szerint behajtsák Török Imre járandóságát, amellyel neki a királyi udvar tartozott. (A különböző nagyságú összegeket fenntartott források szerint ez 70 000 vagy 140 000 aranyat tett ki.38) Török Imre ugyanis, mivel éveken át nem kapta meg báni fizetését, kénytelen volt saját költségén megerősíteni Nándorfehérvárt. Az udvar nem sietett rendezni tartozását, viszont beleegyezett abba, hogy míg az adósság fennáll, a kiskorú Bálint - zálog gyanánt - kezében tartsa Nándorfehárvárt, és viselje a báni tisztet.39 A Sulyok testvérek buzgólkodása még akkor is tartott, amikor megérkezett a hír, hogy I. Szulejmán hatalmas erőkkel támadást indított Magyarország ellen. Az udvari tanács a rendkívül veszélyes helyzetben, amint ebből Zay Ferenc emlékiratából értesülünk, a még igen fiatal Török Bálint fölé tiszttartót kívánt kinevezni, de a Sulyok testvérek ezt, állítólag Szapolyai János erdélyi vajda bíztatására, megakadályozták, mivel tartottak gyámfiuk érdekeinek sérelmétől.40

A vár 1521. augusztus 29-én, hősies védelem után török kézre került. A források csekély száma az események pontos rekonstruálását nem teszi lehetővé, de az bizonyos, hogy az ostrom kimenetelét súlyosan befolyásolta, hogy sem Héderváry Török Bálint bántársa, sem a gyámok, sem maga az ifjú főúr nem zárkóztak be a gondjukra bízott várba, hanem sorsára hagyták azt. S bár a kiskorúnak számító 17 éves Török Bálintot személy szerint senki sem okolhatta a katasztrófáért, évekig kellett viselnie a hűtlenség vádját, még a későbbiekben is, amikor a hivatalos felmentést már régen elnyerte. Ellenségei kritikus helyzetekben többször is felemlegették a nándorfehérvári kudarcot. (171)41

A vár eleste után a felmentésére összegyűlt sereg mohácsi táborában vádolták meg először nyilvánosan a bánokat, hogy az az ő gondatlanságuk miatt veszett el az ország kapujának tekintett erősség.42 A király ekkor Török Bálintot megfosztotta birtokaitól, (2., 3) és azokból mindjárt adományt is juttatott Báthory István nádornak, Bálint úr egyik, atyja végrendeletében kijelölt gyámjának.(4) A november 9-ére Budára összehívott országgyűlésen újra elhangzott a fenti vád43 Héderváry Ferenc és az ifjú főúr ellen. Török Bálint az ellene irányuló

közhangulattól tartva elmenekült az országból, s "Egy egész évig nem lehetett hallani, hogy hol van."44 Ráadásul a király Csehországba menvén, Báthoryt nevezte ki helytartónak, s ez a belpolitikai harcok fellángolásához vezetett. Így Török Bálintnak nemigen lehetett esélye arra, hogy a vádak alól egyhamar tisztázni tudja magát. Csak egy év múlva, 1522-ben Erdélyben lépett újra a nyilvánosság elé, Szapolyai János oldalán.45 Egy ideig itt tartózkodott Szapolyai híres törökverő vitézei - Bánffy Jakab, Bodó Ferenc - körében, és részt vett Szapolyai havasalföldi hadjárataiban.

Egészen addig maradt ott, amíg 1523 márciusában II. Lajos király haza nem tért Csehországból. Ekkor a belpolitikai helyzet újabb fordulatot vett. A pártviszonyok megváltoztak, az 1523. április 23-ra összehívott országgyűlésen Báthoryt megfosztották nádorságától,46 és a déli végek irányítója, az alsó részek főkapitánya az újonnan kinevezett kalocsai érsek, Tomori Pál lett. Tomori haladéktalanul megkezdte a védelem újjászervezését, ennek érdekében királyi szolgálatba fogadott Szapolyai famíliájából több tisztet, köztük Bánffy Jakabot, s az ekkor már jó katonának ismert Török Bálintot is. Tomori, hogy az emberhiánnyal küzdő déli védelmi rendszer fenntartásában segítségére levő, megbízható vitézek számát szaporítsa, gondot viselt arra, hogy Török Bálintot lekötelezze. Ezért arra törekedett, hogy hathatós segítséget nyújtson neki lefoglalt birtokai visszaszerezésében.

De Tomori mellett egyéb pártfogók is támadtak. A kortársak leírása szerint enyingi Török Bálint férfias, hódító külsejű ifjú volt,47 aki a házasságot is alkalmas eszköznek tartotta céljai elérésére. Választottja Pemfflinger Katalin, Mária királynő legkedvesebb udvarhölgye volt, akinek családja Török Bálint segítségére volt az udvar kegyének visszanyerésében a házassági előkészületek idején, és a későbbiekben karrierjének egyengetésében is.

A Pemfflingerek Regensburg környékéről származó nemesek- kereskedők voltak, akik Bécsben, majd a nagyobb haszonnal kecsegtető Budán tevékenykedtek.48 Pemfflinger János, Katalin apja 1477-ben tűnt fel Budán, ahol rövid idő alatt szédítő karriert futott be. Választott főbíró volt, szerteágazó nemzetközi kereskedelmet folytatott. Második felesége, Orsolya is elősegítette érvényesülését, mint II. Ulászló leányának, Anna hercegnőnek a dajkája. Gyermekeik közül a legidősebb, Sebestyén, a királynői udvartartás tagja, főlovászmester, Diósgyőr, majd Bruck an der Leitha várnagya, aki bárói rangra emelve, 1536-ban hunyt el. Öccse István három nővérével egyetemben a mohácsi csatavesztés után Mária királynő kíséretében egy időre elhagyta az országot, majd fontos szerepet játszott Habsburg Ferdinándnak a magyar trón megszerzésére irányuló politikájának kimunkálásában és megvalósításában.

Az 1520-as években a család legtekintélyesebb tagjának János fivérét (vagy fivérének fiát) Pemfflinger Márkot tarthatjuk. Ő pénzügyi területen tevékenykedett, János halála után át is vette a család pénzügyeinek irányítását. 1521-ben a király az erdélyi szászok fejévé, szász gróffá emelte. Márk részt vett Szapolyai havasalföldi hadjáratában, ahol alkalma nyílt megismerkedni Török Bálinttal, az ott vitézkedő fiatal huszártiszttel, és az ismeretség adta előnyöket kölcsönösen igyekeztek kihasználni. Feltételezzük, hogy ilyen okból született meg mindkét fél fejében a házasság gondolata. A Pemfflingerek számára kívánatos volt, hogy egy magyar bárói család sarjával rokonságba kerüljenek, Török Bálintnak pedig, akinek javai visszaszerzése érdekében fel kellett mentetnie magát a hűtlenség vádja alól, jó közbenjárónak látszott a királyi udvarban kitűnő kapcsolatokkal rendelkező szász gróf. Pemfflinger Márk hamarosan fel is utazott Budára, hogy az új rokonjelölt érdekében latba vesse befolyását.

A körülmények Török Bálint számára egyébként is kedvezően alakultak. Amint már utaltunk rá, Báthoryt eltávolították a nádorságból, Tomorinak pedig szüksége volt megbízható katonákra. Ugyancsak szerencsés körülménynek tekinthetjük, hogy Mária királynő ekkoriban szervezte famíliáját, és a Szapolyai párt több más tagjával egyetemben Török Bálintot is szolgálatába fogadta.49 Márk úr közbenjárását a Török-birtokok ügyében siker koronázta, annál is inkább, mivel a királyi udvarban 1523 novemberében fontos poszton egy újabb reménybeli rokon tűnt fel, Hans Schneidpöck, a német császári követ, akinek tekintélye végül minden akadályt elhárított.50

Eközben a királyi kúria egy ítélőmestere vizsgálatot folytatott Török Bálint ügyében, Bácson (amely Tomori érseki vára, s a főkapitányság központja volt), majd annak eredményeképpen a Visegrádon ülésező bíróság úgy döntött, hogy Báthory Istvánnak vissza kell szolgáltatnia Török Bálint birtokait, Tomori Pál közvetítésével. Ez még az 1523 év vége előtt meg is történt. (4., 5) A birtokok visszaadása Báthory részéről olyan gyorsan és akadálytalanul ment végbe, hogy arra kell gondolnunk, annak idején tudatosan vette azokat magához, hogy megmentse gyámoltja számára.

Egy éven belül, 1524. október 9-én pedig a házasság is megköttetett, (7) s ez megerősítette Török Bálint udvari kapcsolatait. Pemfflinger Katalin személyiségéről az okleveles források alapján nem alkothatunk árnyalt képet. Csak a férje fogságba esését közvetlenül megelőző időszak s az azt követő évek intézkedései alapján következtethetünk arra, hogy okos, céltudatos, energikus asszony volt. (266., 269., 271., 278) Takáts Sándor eleven vonásokkal rajzolta meg51 a főúri asszonyok fontos szerepét a hadbavonult férjek távollétében a gazdaság kormányzásában, küszködésüket a gondok megoldásában. Bizonyára Pemfflinger Katalin élete is ilyen módon zajlott. A főúri család életéről csak néhány egykorú vagy közel egykorú forrás informál. Elsősorban Tinódi későbbi, már az eszményítés szándékával írott sorai formálták azt az idealizált képet, amely a Török család életéről történetírásunkban él.52

A fiatal főúr, mint királynői familiáris Tomori parancsnoksága alatt a birtokaitól nem messze eső végvidéken katonáskodott. Ám csapatait nemcsak a török ellen vezette, hanem a szomszédos, vele ellenséges viszonyban levő földbirtokosok javait is el-elragadta. (8., 17) Erőszakos túlkapásait az a tény sem menti, hogy fizetését nem kapta meg, csakúgy mint katonatársai, akik közül nem egy - például Bárdy István - hírhedt volt rablásairól, és akit végül Tomori, megelégelve a panaszokat, lefejeztetett.53 Tomori Török Bálintot is megfeddte, de ennek, mivel a hatalmaskodások nem léptek túl a korban megszokott mértéken, komolyabb következményei nem lettek.54

A jövőre nézve megdöbbentő és elgondolkoztató viszont az az esemény, ami a rokoni körben történt. Török Bálint 1524-ben elzálogosította Szabadka mezővárost (több más birtokkal együtt) nagybátyjainak, Sulyok Istvánnak és Sulyok Balázsnak 5500 forintért. (6) Amikor a következő évben a visszafizetésre került volna a sor, a gyámfiú az összeget nem a régi, hanem az új, csekélyebb értékű pénzben fizette meg, ezért nem is bocsátották vissza a zálogot. (9) Török Bálint erre azzal válaszolt, hogy megtámadta Szabadkát, és erőszakkal foglalta el, (12., 13., 15) így kényszerítve rokonait a rossz pénz elfogadására.

Bálint úr ebben az időszakban kapcsolódott be az ország belpolitikai küzdelmeibe, mégpedig Mária királynő oldalán. Hatodikként lett tagja (ez megnövekedett politikai súlyát jelzi) a "Kalandos szövetségnek", amelyet az energikus királynő a központi hatalom megerősítése érdekében szervezett, 1525 júliusában.55 A következő, 1526 április-májusában megtartott országgyűlésen a szövetségnek a királyi hatalom megerősítésére szervezett akciója sikerrel

járt. A Werbőczy-párt visszaszorult, újra Báthory István lett a nádor, és Mária politikai tevékenységének köszönhetően a királyt teljhatalommal ruházták fel.56 Török Bálint tevékenysége a "Kalandos szövetség"-ben nem lehetett jelentős, de politikai karrierje itt indult el. Báthory megerősödött pozícióját arra is felhasználta, hogy kárpótlást kérjen Lajos királytól Török Bálint ellenszolgáltatás és késedelem nélkül visszaszolgáltatott birtokaiért.57

Ám Mária királyné pártjának belpolitikai sikereit beárnyékolta, hogy az év nyarán I. Szulejmán szultán ismét roppant haddal fenyegette Magyarországot. A bajokat tetézte, hogy - mint általában - a török ellen felvonultatott sereg kicsiny és rosszul felszerelt volt. Török Bálint is a végekre sietett, ahol az éhező, ellátatlan katonák élén vezértársaival Péterváradnál sikertelenül kísérelték meg feltartóztatni a támadókat.58 Pétervárad eleste után Török Bálint tiszte szerint csatlakozott a királyi haderőhöz. A mohácsi mezőn a török elleni hadviselésben jártas vitéz katona életének kimagasló fontosságú feladatát kapta, amikor a kétes kimenetelűnek látszó csata előtt megszervezték a király testőrségét.59 Ennek harmadik tagja Ráskay Gáspár és Kállay János mellett Török Bálint lett. Mint tudjuk, a király megóvása nem sikerült, és a főúr nevén folt esett, mint korábban Nándorfehérvárnál, bár a kutatások jelen állása szerint ebben a tragédiában vétlen volt.60

A nemzeti katasztrófa utáni bűnbakkereső szenvedélytől áthatott közhangulatban egyesek a testőröket tették felelőssé a király haláláért,61 s ez a nézet azóta, napjainkban is62 újjáéledt, pedig ha hihetünk Brodarics István emlékiratának63 nem a testőrök hibája volt, hogy tisztüknek nem tudtak megfelelni. A tragédia oka ugyanis, s ezt Brodarics műve is tanúsítja, Tomori meggondolatlan, és a haditanácsban elfogadott döntéssel ellentétes parancsa volt, amellyel elvezényelte az uralkodó mellől testőreit egy váratlanul felbukkant török csapattest megsemmisítésére. Így eme szerencsétlen intézkedés, amely ellen Török tiltakozott, s csak Tomori ismételt sürgetésére hajtotta végre, következményeként maradt holtan a védői nélkül tehetetlen II. Lajos király a csatatéren. Vele együtt esett el a két fővezér, a kormányzat legtöbb vezetője, hat püspök, és a sereg jelentős része, tíz-tizenötezer katona is.

 

MOHÁCS UTÁN

A mohácsi csatát követő hónapok (már Jászay Pál által alaposan átkutatott és publikált) iratanyagában64 semmilyen információt sem találunk Bálint úr hollétéről, csak az 1526. év novemberében Székesfehérváron tartott országgyűlés résztvevőinek névsorában bukkan fel újra,65 amiből az következik, hogy részese lehetett Szapolyai királlyá választásának. Mint Mária királyné famíliájának tagja, feltehetőleg az általános közhangulat hatására fogadta el az erdélyi vajda királyságát. Valószínű, hogy a királyválasztás körül, Szapolyai környezetében nem játszott jelentősebb szerepet.

Az új magyar király, mint annyi más, számára ekkor fontos személyt is, sietett lekötelezni a fiatal arisztokratát, Habsburg Mária familiárisát, és a délvidéki védővonal kulcspozíciójába, temesi ispánná nevezte ki.66 (Ez a tiszte ezután évekig megmaradt.) Ismeretes, hogy Mária királyné annak idején Szapolyai-párti emberekből szervezte meg famíliáját, és ma sem tudjuk pontosan, mivel vette rá a nagyurat, hogy legjobb embereit engedje át neki. Most viszont, a királyválasztás után az egykori Szapolyai-familiárisok rendre visszatértek urukhoz, hogy mindvégig kitartsanak mellette.67

De Török Bálint rövidesen elfordult az új királytól. Feltételezhetően ennek döntő oka Szapolyai eljárása volt Cserni Jován és Török Bálint összeütközése idején, amikor a Fekete Ember, a bizonytalan helyzetet kihasználva, többek között Török egyik legfontosabb birtokát, Szabadkát is elfoglalta,68 és a nagyúr hiába kérte a király jogorvoslatát, az nem lépett fel a szolgálatában álló katona ellen. Török Bálint ezek után maga indított hadat birtokaiért, vagyis a király által kinevezett temesi ispán hadba szállt az ugyanazon király szolgálatában álló katonák ellenében. Hamarosan vissza is foglalta Szabadkát, és oda tette át székhelyét. Valószínűleg itt értesült arról, hogy Pozsonyban, december 17-én a Mária özvegy királyné körül tömörült urak, önmagukat országgyűlésnek deklarálva, Magyarország királyává választották a királyné öccsét, Habsburg Ferdinándot. I. Ferdinánd, mikor uralma gyors elismertetése érdekében híveket toborzott magának, csábító ígéreteivel többek között a számottevő katonai erővel rendelkező "Jován cárt" is a maga oldalára állította.

Az 1527. év legfontosabb köztörténeti eseménysora az a kiterjedt szervezőmunka volt, amelyet a Pozsonyban időző Mária királyné és köre kifejtett annak érdekében, hogy a főurakat a Habsburg pártra vonja. Török Bálinttal Thurzó Elek kezdett tárgyalni, (18) aki még Sempte várát is felajánlotta neki arra az esetre, ha Szapolyai elfoglalná birtokait. (23) A tárgyalásokról tudott az akkor Pozsonyban tartózkodó Christoph Rauber laibachi püspök,69 és természetesen mindenről tájékoztatták az ekkor Morva- majd Csehországban tartózkodó I. Ferdinánd királyt is. (22) Ezek után Révay Ferenc és Podvinyay Tamás is bekapcsolódott a tárgyalásokba, úgy tűnik szerepük elsősorban az üzenetek közvetítéséből állt. (25) Habsburg Ferdinánd a főúr megnyerése érdekében mindent megígért, és Török Bálintnak küldött leveléből (19) az is kiderül, hogy a főúrnak a Habsburg-párthoz való közeledését nemcsak birtokainak fekvése, családi hagyományai és kapcsolatai motiválták, hanem az a remény is, hogy a jelentős Habsburg-haderő segít a törököt távol tartani a hazától. Természetesen az átállást anyagi feltételekhez is kötötte. (20) A levélváltás során megegyeztek abban is, hogy az átállást csak akkor teszik nyilvánossá, ha Ferdinánd király haddal lép Magyarországra. (19) Addig is, 1527 májusában Török Bálint az átállás fejében Mária özvegy királynétól újabb összegeket kért Pozsonyban.70 Ferdinánd király, amint arról Szerémi emlékiratából értesülünk, Botos Mártonon keresztül megkísérelte Cserni Jovánt és Török Bálintot összebékíteni, ám törekvése nem járt sikerrel, sőt, Bálint úr hamarosan, tisztázatlan körülmények között bosszút állt ellenfelén. A Czibak Imre vezette csatában a sződi mezőn "Jován cár" halálosan megsebesült, és az őt üldöző Török Bálint a haldokló vezért betegágyán megölte, levágott fejét Budára küldte Szapolyainak, a Cserni Jován kíséretét adó rác katonák két szekérre való levágott fejével egyetemben.71 Mivel Cserni Jovánt már halálos sebesüléssel ölte meg, Ferdinánd király nemigen róhatta meg tettéért, ugyanakkor Szapolyai előtt, akinek ekkorra a Fekete Ember már ellensége volt, Török Bálint tántoríthatatlan hűségét bizonyította. Ráadásul e cselekedetével Habsburg Ferdinánd utasítását is követte, egyelőre Szapolyai odaadó hívének tüntetve fel magát.

A bonyolult helyzetnek a Habsburg-trónkövetelő parancsa vetett véget, aki elkezdte hadjáratát Magyarország birtokbavételéért és ezért 1527. VII. 19-én felszólította Török Bálintot a nyílt csatlakozásra. (25) Ennek első lépéseként Tata alatt augusztus 10-én Török Bálint egymagában, katonái nélkül meglátogatta a Habsburg-tábort.72 János király gyanútlanságára jellemző, hogy két nappal korábban parancslevelet bocsátott ki Török Bálint jobbágyainak érdekében. (26) Habsburg Ferdinánd Győr, Szentmárton, Komárom, majd Visegrád és Esztergom elfoglalása után a főváros felé indult. Mivel Szapolyai nem tudott megfelelő hadat gyűjteni, augusztus 12-én Pestre költözött táborával. Ferdinánd augusztus 20-án ellenállás nélkül vonulhatott be 3000 fős seregével Budára. A nyugati országrész ezzel az ő uralma alá került.

 

I. FERDINÁND KIRÁLY OLDALÁN. 1527-1536.

Török Bálint csak ekkor csatlakozott 400 jól felszerelt lovassal73 a Nikolaus Salm gróf által vezetett királyi sereghez és csapataival részt vett Szapolyai hadainak üldözésében. (27) A megvert király Váradra, majd Erdélybe menekült.

A Habsburg-párt a csatamezőn aratott győzelmeit politikai téren is kamatoztatni tudta, s a Budára összehívott országgyűlésen a nemesség többsége Habsburg Ferdinándot ismerte el királyának, akit november 3-án Székesfehérváron meg is koronáztak. A koronázáson Török Bálint is részt vett, és felesküdött az uralkodóra. Így egy éven belül két törvényes királynak fogadott hűséget. I. Ferdinánd király ezt követően Esztergomba ment, ahová igen hamar Török Bálint is követte. Itt kapta új királyától az első adományokat (28), a Szapolyai hűségén maradt Bánffy János két birtokát. A birtokbavételnek csupán az az egy akadálya volt, hogy azokat még az eredeti birtokos, Bánffy tartotta hatalmában. Nem volt egyedülálló intézkedés ez az adományozás az uralkodó részéről. Ide kapcsolható I. Ferdinánd királynak egy áprilisi parancslevele (40) is, amelyben Török Bálintot és kapitánytársait felszólítja, hogy, ha visszafoglalnak a Szapolyai-párttól két várat (Késmárkot és Liptóújvárat), adják át azokat Batthyány Ferencnek, aki már 1527-ben jogot szerzett rájuk. Az ilyen adományok a polgárháború árnyát borították az országra. Igaz, az új király azt hitte ezekben a napokban, hogy az egész magyar "csetepatét" pár hónapon belül szerencsésen bevégzi, és letör minden ellenállást, tehát nyugodtan osztogathatja a másik tábor birtokait.

Török Bálint az adományok elnyerése után késlekedés nélkül a jánosisták ellen indult. (29) Először a Szapolyainak Egert visszafoglalni akaró Bodó Ferenc seregét legyőző csatában vett részt,74 majd Werbőczy István várát, Dobronyát foglalta el. (31) E várat Ferdinánd király előzőleg Révay Ferencnek adta, de 1528 februárjában, Révayt kárpótolva, adománylevéllel erősítette meg Török Bálintot e birtokban. (31) Ebben az adománylevélben címezték Bálint urat először temesi ispánnak, Ha egy egykorú tudósításnak hihetünk, II. 6-án Budán ruházta fel e címmel Ferdinánd király.75

Az 1527/28-ban lezajlott hadjáratok elején (1527 decemberében) I. Ferdinánd király a felföldi országrészbe küldte Török Bálintot és Pekry Lajost. (29) Ez az intézkedés a kassai polgárok kérésére történt, és ez a tény kétséget kizáróan bizonyítja a kassai polgárok már Szeréminél is említett Ferdinánd-pártiságát. A király azt kérte viszonzásul a kassaiaktól, hogy a városi gyalogosok számát ezer főre növeljék. Igen tekintélyes szám ez, hiszen tudjuk, hogy milyen kis létszámú seregekkel vívták Mohács után Magyarországon a hadjáratokat. - Johann Katzianernek 1528 márciusában már kész haditerve volt. (32) Hamarosan, március 8-án, Kassától nem messze, a szinai csatában, Szapolyai főserege megütközött Ferdinánd csapataival. Az ütközetben Török Bálint és Pekry Lajos a könnyűlovasságot vezette.76 A királynak küldött jelentésük új információkkal szolgál a csatában résztvettek személyéről.(37) A győzelmes csata után a sereg Kassára tért, ahol a fővezérek, Katzianer és Török Bálint ünnepélyes fogadtatásban részesültek, himnuszok és egyházi énekek kísérete mellett vonulhattak be a városba.77

De e szemünk elé rajzolódó kép korántsem konfliktusok nélküli. Johann Katzianer egy ekkor a királynak írott levelében (36) erősen panaszkodik Török Bálint önfejűségére, rossz természetére.

Egyelőre úgy tűnt, Ferdinánd elképzelései a gyors győzelmet illetően beváltak. Török Bálintot Szapolyai kincstartójának Tornallyai Jakabnak üldözésére küldték, akit március végéig legyőzött, és összes várát meghódoltatta.78 Március 26-án a Szapolyaiak központjának, a szepesi várnak átadására is sor került. (38) Ámde közben Török Bálint nem hanyagolta el saját érdekeit sem. Ő, aki nemrégiben felháborodottan tiltakozott a német katonák szörnyű pusztításai ellen, (27) most Körmöcbánya két birtokát kényszerítette súlyos adó fizetésére. (39) Bár az is igaz, hogy ezzel párhuzamosan a kapitányok a harcok közepette a felföldi városok közbiztonságát és gazdasági életét is megpróbálták újjászervezni. (33., 34., 35)

Közben a hadjárat sikeresen folytatódott, júniusban a vezérek már a Szapolyai család másik nagy erősségét, Trencsén várát is meghódoltatták, ekkor a Szapolyaiak kincstára, családi levéltára is a győztesek kezébe került.79 A Habsburg-párt uralmának kiterjesztéséhez a Felföldön ezek a győzelmek nagyban hozzájárultak. Szapolyai kénytelen volt megmaradt híveinek kis csapatával Lengyelországba menekülni.

Míg a Felföldön állt a harc, Ferdinánd király - rossz taktikai húzással - elhagyta Magyarországot, azzal a céllal, hogy - úgymond - a német rendektől segítséget kérjen. A király távoztával pártjának kezdeti lendülete alábbhagyott, a hívek elbizonytalanodtak. Ebben a légkörben pattant ki az első konfliktus a Habsburg-kormányzat és Török Bálint között.80 A király helyettesítésével megbízott helytartó, Báthory István, hogy a békétlenkedést letörje, megparancsolta a temesi ispánnak, foglalja el hivatalát, vonuljon a török által fenyegetett Temesvárra. Bíztatásul 5000 forintot (dukátot, mint Sanuto írja) juttatott Török Bálintnak, hogy az katonáinak zsoldját kifizethesse. De Török Bálint közölte, hogy ő eddig már 20 000 forintot hitelezett a kincstárnak. Ezért tehát a pénzt megtartotta, majd elbocsátotta embereit s egyik várába vonult vissza. Mivel ez a vár a Budához közeli Gesztes volt, sejteni lehetett, hogy hajlandó további tárgyalásokra. Báthory többször is kilátásba helyezte, hogy kifizetik neki a király felgyülemlett adósságát is, ha hajlandó Temesvárra menni. Az üzenetváltások hetekig eltartottak, a nagyúr nem sietett, még június első napjaiban is Buda mellett időzött. A tárgyalások csak június 9-én jutottak abba a stádiumba, hogy a helytartó azt írhatta Ferdinándnak: Török Bálint napokon belül kész a délvidékre indulni.81 Erre július elején került sor, tehát - úgy tűnik, - Istvánffy állításával ellentétben, Török Bálint Trencsén ostromában nem vett részt. Ő ezen idő alatt temesi hadjáratát készítette elő a fővárosban. Júliusban, mikor már Temesváron állomásozott csapatával, (42) Thurzó Elek közbenjárására82 elnyerte a kívánt adományt, a Zemplén vármegyei Kövesdet, és a királyi adománylevelet már Temesváron vette kézhez. (43) Mint az alsó részek főkapitánya, megkísérelte összefogni az országrészben megmaradt Ferdinánd-párti erőket, (42., 44) s a Habsburg-párt érdekeit fegyverrel is érvényesíteni a régióban. De hadjárata nem járt sikerrel. Először Lippánál szenvedett vereséget,83 majd miután Perényi Péterrel egyesítette hadát, a rácok újra legyőzték.84 Ezek után Török Bálint visszatért Budára.85

A Ferdinánd-párton úrrá lett az elkedvetlenedés, mert a királynak nem sikerült megszereznie a külföldi segítséget. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ereje nem elegendő az ország birtokbavételén túl, a török elleni védelem megszervezésére. Fizetetlen zsoldosainak rablásait már mindenki megelégelte. Nehezítette a Ferdinánd-hívek helyzetét, hogy Szapolyai 1528 őszén hazatért Lengyelországból, miután szövetséget kötött Szulejmán szultánnal. János király visszatért csapatai szinte akadály nélkül egyesültek a Czibak Imre vezette magyarországi fősereggel, és Makón találkoztak a megsegítésükre rendelt török haderővel is. Szapolyai téli szállásául Temesvárt szemelte ki, de Török Bálint várnagya nem adta át a várat.

A "nemzeti király" hazatértének hírére, valamint a moldvai és a havasalföldi vajda támadásai következtében Erdélyben is egyre bizonytalanabbá vált a helyzet a Ferdinánd párt számára, ezért 1529 tavaszán (miután Török Bálint a Szapolyaihoz húzó naszádosokat lecsendesítette)86

királya ide küldte őt.87 A nagyúr, ott, látva a Ferdinánd-párt szorult helyzetét, szolgálataiért szokatlanul nagy árat szabott, Diósgyőr várára, és Debrecen mezővárosra jelentette be igényét, vagy, javasolta, ha ezek elnyerése nem lehetséges, akkor 32 000 forintot kért. (45)88 De a Ferdinánd-párti érdekeket képviselő hadjáratát itt sem kísérte siker, s a Földvár mellett 1529. VI. 22-én vívott vesztes csata után89 a Habsburg király hívei Erdélyben is egyre kisebb területre szorultak vissza.

1529 nyarán Ferdinánd magyarországi kormányzata arra a hírre, hogy közelednek Szulejmán hadai, felbomlott. A főváros polgárai Báthory nádort és Szalaházy kancellárt követve menekültek a városból. Buda 1529. IX. 8-án török segítséggel Szapolyai kezére jutott. Ennek egyik oka az lehetett, hogy Ferdinánd király Bécs megerősítésével lévén elfoglalva, magyarországi érdekeltségeire nem tudott kellő módon figyelni. Török Bálint a király támogatása nélkül nem érezte elég erősnek seregét, ezért elhagyta Erdélyt. Gyula mellett XI. 11-én visszavonulásra késztette Czibak Imre, Szapolyai egyik legjobb hadvezére seregét, majd bevonult a már ostromzár alá vett Temesvárra90. Onnan azután a kétségbeesett, magukra hagyott védők több, segítséget sürgető levelet küldtek a királynak, siker nélkül.91

Az a két levél, amely teljes terjedelmében ránk maradt (49., 50), s amelyeket Török Bálint írt alá, igen figyelemreméltó elsősorban azért, mert értékes adatokkal szolgál a történetírásunkban kellően még nem feltárt temesvári ostrom történetéhez. (Erről az ostromról eddig jószerivel csak Szerémi egy odavetett, ráadásul pontatlan kronológiájú mondatából értesülhettünk).92 De még jelentősebb az a tény, hogy ez a két igen hosszú irat éles fényt vet írójának, Török Bálintnak jellemére és gondolkodásmódjára, egyéniségének pozitív és negatív összetevőire. Hiba volna, ha ezekben a levelekben csak a "körülzárt várból segítségért könyörgő vitézi levél" (amelynek oly sok példáját ismerjük a későbbi évtizedekből), ekkor születő műfajának képviselőjét látnánk, bár szinte az összes, e műfajra jellemző toposzt felvonultatja.93) Ilyennek tekinthetők például a védők szenvedéseit ecsetelő, a címzett érzelmeire ható sorok. Ám azok után józan okfejtés következik - a második levélben - Temesvár stratégiai fontosságáról, amelynek konklúziója az, hogy a vár Erdély kapuja, s ha elvész, az egész Erdély az ellenség kezére kerül".94 A levél írója ezután birtokért folyamodik, majd ismét a vár védelmének nagy nehézségeit festi, végül, utolsó érvként lemondását helyezi kilátásba.

Feltevésünk szerint Török Bálint pszichéjében ekkor erősödtek fel végzetesen a már eddig is meglevő negatív vonások. A levél e lelki fordulat kétségtelen dokumentuma. A magárahagyottság, a várva-várt segítség elmaradása, a jogosnak vélt anyagi követelések visszautasításának hatására ekkor fejlődött ki benne az a sértődöttség és düh, amelyet még a megbecsülés hiányának mardosó érzése is táplált. Súlyosbította mindezt az utóbbi idők sorozatos hadi kudarcainak tudata. Ferdinánd király pártján a szinai csata óta nem tudott egyetlen nagyobb győzelmet sem kivívni. Megalázó dél-magyarországi vereségei, csúfos erdélyi visszavonulása, amelynek következtében a remélt hatalmas adományok is elmaradtak, óriási csalódást okoztak neki. Nem állt egyedül ezzel a keserű érzéssel. Kudarcai egy egész nemzedék helyzetét reprezentálják. Emlékeztetni szeretnénk Maylád Istvánnak Nádasdy Tamáshoz írott levelére, amelyből kiolvasható, hogy e nemzedék kiemelkedő tehetségű, s a legmagasabb tisztségekre törő tagjai kénytelenek felismerni; nem képesek a rájuk háruló roppant feladatokat megoldani.94 A mohácsi tragédia után még nem volt módjuk elegendő

tapasztalatot szerezni a hadvezetés mesterségében, nem volt kitől elsajátítani a stratégia tudományát. A kis helyi csetepaték erre nem voltak elegendőek.

Hiába íródtak Török Bálinthoz ezután Szalaházy okosan csillapító szavai, (52) és érkeztek királya újabb ígéretei, (53) a felbőszült nagyúr megbékítése nem volt könnyű, és talán sohasem sikerült teljesen. Pedig a sikertelen erdélyi hadjárat után személyes találkozásra is sor került I. Ferdinánd király és Török Bálint között. Az 1530. év elején a nagyúr, vállalva az út veszélyeit95 elutazott Prágába, hogy tárgyalásokat kezdjen az uralkodóval. Február 2-án érkezett meg az udvarba, s az itt lezajlott a megbeszéléseket a királyi család két tagjának levelezéséből rekonstruálhatjuk.96

A tárgyalások központjában Bálint úr anyagi követelései állottak, mivel a király jelentős összeggel tartozott neki. Többek között megismételte kívánságát: az egyik legértékesebb királynői várat, a Mária tulajdonában levő Diósgyőrt kérte.97 A király nővéréhez fordult tanácsért, hogyan járjon el Török Bálinttal szemben. A királyné nem adta a várat, ezért testvére 10 000 forint készpénzzel, és egy másik, 60 000 forintig terjedő értékű várral - amelyet a későbbiekben maga a kérelmező választhat majd ki - igyekezett adóságát kiegyenlíteni.98 I. Ferdinánd király feltehetőleg a jó emberismerő özvegy királyné javaslatára választotta azt a bölcs megoldást, hogy Török rokonát, Pemfflinger Istvánt bízta meg sértett híve lecsendesítésével. (54., 55) A tárgyalások soká elhúzódtak, végül a király felmentette Török Bálintot a török által állandóan veszélyeztetett kényelmetlen temesvári kapitányságból, ami a nagyúr régi óhajtása volt, úgy, hogy azért temesi ispáni címét megtarthatta. (57) Mivel utóda a tisztségben rokona, Sulyok István lett, befolyása is megmaradt ezen a vidéken. Ráadásul az uralkodó főkapitánynak, majd erdélyi vajdának is kinevezte (59). Ez a cím persze, tekintve ottani hívei csaknem reménytelen helyzetét, a valóságban nem sokat ért.

Sajnos a Prágában megígért adomány egyre késlekedett. Így Török Bálint - tovább lépve a hatalmaskodások útján, - maga indult kárpótlást szerezni. Nemcsak a Szapolyai-párttól. Pusztító, rabló huszárait rettegte a Dunántúl. A legkönnyebb zsákmánynak ezekben az években az egyházi birtokok számítottak, mihamar el is ragadott közülük nem egyet, köztük Oláh Miklós birtokait. E tettével kihívta a jeles humanista haragját, aki ezentúl leveleiben a legsötétebb színekkel festette le őt.99 A főpap éveken át küzdött birtokai visszaszerzéséért, de ezt a jogtalanságot csak igen nehezen lehetett akkoriban orvosolni. Az egyházi birtokok elragadása Ferdinánd királynak sem tetszett, ez lett későbbi konfliktusaik egyik oka.

A katolikus egyház birtokainak elragadásából azonban nem szabad azt következtetnünk, hogy, amint azt több történetíró is állítja, Török Bálint csatlakozott a reformációhoz. Hiszen birtokain, Pápán, Debrecenben, Ozorán megmaradhattak a ferencesek, s amikor az ozoraiaknak a török elől menekülniük kellett, értékeiket Pápára szállították. Az egyetlen forrást, amelyre Töröknek a hitújítás melletti fellépésének alátámasztására nagy súllyal hivatkozni lehetne, (bár az is csak 1545-ben kelt) véleményünk szerint eddigi használói félreértették100.

Az kétségtelen, hogy a főúr saját érdekeinek érvényesítése mellett királyát is szolgálta, s az 1529-30-as években Székesfehérvártól Budáig és Pécsig portyázó huszárai a Dunántúl nagy részét Ferdinánd hűségére térítették.101 Az ellenpárt nem soká késlekedett a támadással. Mesztegnyői Bodó Péter, Szapolyai somogyi ispánja hadat gyűjtött, s 1530 augusztusának első napjaiban Székesfehérvár mellett megütközött Török Bálinttal. A csatában Török aratott győzelmet, Bodó egyik hadvezérét saját kezével ölte meg, a másikat foglyul ejtette102. De a győzelemnek nem sokáig örülhetett, mivel azonnal Szigetvárra, családjának lakóhelyére

kellett sietnie, amelyet Nádasdy Tamás, Szerecsen János és Kápolnay Ferenc csapatai tartottak körülzárva103.

De fordult a kocka, I. Ferdinánd Buda ellen indult. Szapolyai sürgős hívására vezérei segítségére siettek, felhagyva Szigetvár ostromával. Az ostromlókból rövidesen ostromlottak lettek, mivel a Budát vívó Roggendorff táborában Török Bálint is megjelent104. A hadjáratot a nagyúr ismét adománylevél kieszközlésével kezdte, és mivel a prágai tárgyalásokon kialkudott várat Nyitrában találta meg,105 azt magának adományoztatta, (60., 62) majd megerősítéséről is gondoskodni igyekezett. (61) A főváros ostroma sikertelen volt, és amikor híre jött, hogy Mohamed szendrői pasa és Bánffy János erős sereggel közeledik, Roggendorff feloldotta az ostromzárat, és ekkor először, amióta az országot két király uralta, fegyverszünet jött létre.

A visegrádi fegyverszünet jelentősége abban áll, hogy az egyezményt az ország területi megosztásának alapján kötötték, elismerve, hogy azon a területen, amelyet a másik elfoglalva tart, a teljes államhatalmat gyakorolhatja, vagyis itt rögzítették először írásban az ország kettészakadását. A két király egyezségére nem sokáig késlekedett a rendek válasza. Az egység eszméje, amely erősen élt a politikai köztudatban, súlyos sérelmet szenvedett, és ez heves reakciót váltott ki. Az állam egységének visszaállítása lett most az a cél, amely mindkét párt vezetői között talált támogatót. Ettől remélték az anarchiába merült ország talpraállítását a jóhiszeműek, de szép számmal voltak olyanok is, akik ebben nem hittek, s az egységtörekvések kalózlobogója alatt saját érdekeiket akarták érvényesíteni - így Török Bálint is.

A Ferdinánd-pártban egyre fokozódik a csalódás és a kiábrándultság. Ekkor következik be Ferdinánd uralkodásának első nagy válsága. Az események mind több példával szolgálnak arra, hogy belátván, a két király közül egyik sem képes teljes sikerrel fellépni a török ellen, előtérbe kerülnek a személyes ambíciók, a haza érdeke elé a gátlástalan birtokszerzés, az egyéni boldogulás kierőszakolása lép. Az ország a teljes anarchia felé tart. Szükségesnek látszott tehát, hogy az ország vezetői összehangolják elképzeléseiket és valamiféle megegyezésre jussanak az ország egyesítése kérdésében. Ennek érdekében országos jelentőségű gyűléseket kezdtek szervezni (ezeket "királytalan országgyűlések" néven ismeri a történettudomány).

1530 végén először Várday Pál, majd Perényi Péter javasolta, hívjanak össze egy közös gyűlést, amelyen az ország megmentéséről tárgyalhatnának. Perényi Török Bálintot is megnyerte az ügynek, aki az ország előkelőivel együtt megjelent 1530 márciusában Babocsán106, majd Bélaváron.107 De Bélaváron kiderült, hogy Perényi Péter kezdeményezésével csak a maga pecsenyéjét sütögeti, trónra kerülésének reményében. Török Bálint érezte, hogy valamiképpen cselekednie kell, ekkor hosszú tárgyalások után Pekry Lajossal és Bakics Pállal, akik már eddig számos viadalban voltak társai, Bélaváron egyezséget kötött, hogy vagy együtt maradnak I. Ferdinánd király pártján, vagy együtt hagyják el azt.108

A következő, Veszprémbe összehívott országgyűlés meghirdetése egyik királynak sem volt ínyére, ezért híveiket a megjelenéstől eltiltották. Királya Thurzó Elek közvetítésével üzent Töröknek, hogy a részvételtől visszatartsa.109 A legelőkelőbbek nem is jelentek meg, legfeljebb megfigyelőikkel képviseltették magukat, miként Török Bálint is,110 aki így elkerült egy kellemetlen találkozást Szalaházy Tamás egri püspökkel, aki Oláh Miklós érdekében annak elragadott egyházi javaiért akart nála közbenjárni.111

Török Bálint ekkorra már egész Somogy vármegyét - az Oláh Miklós által visszakövetelt birtokokat is - a kíméletlenül behajtott adókkal teljesen kimerítette.112 Ekkor családjával Nyitrára költözött,113 és Nyitra környéke sem járt jobban. Egyre-másra érkeztek a panaszok az udvarba kereskedők kirablásáról, és más erőszakos cselekedetekről. (66., 67) Ám Török Bálint minden eddigi cselekedete eltörpül egy ezután következő túlkapása mellett, amelyet még az is súlyosbított, hogy a két király közötti fegyverszünet megtiltotta a fegyverrel való jogtalan birtokszerzést. A nagyúr ennek ellenére 1531 júniusában megtámadta és birtokba vette a Trencsén vármegyében fekvő Bánt, a gazdag mezővárost, (69) majd e sikerén felbuzdulva Vágbesztercét szemelte ki magának,114 de annak elfoglalására kevésnek bizonyult az ereje, segítséget pedig királya nem adott.

Az év hátralevő részét a főurak tárgyalásai töltötték ki, mivel tulajdonképpen mindenki számára egyre nyomasztóbbá vált a kibontakozó anarchia. Nádasdy Tamás és Maylád István a kudarcba fulladt veszprémi gyűlés helyébe 1531 novemberére Zákányba hívták össze a rendeket, Ferdinánd király nemtetszése ellenére. A Zákányba összegyűlt urak közül többen Berzencére, Maylád István kastélyába vonultak, a tárgyalások folytatására. Török 1531 októberében Semptén tárgyalt Thurzóval, s ezt követően ő is oda ment, ahol sor került az egymásnak kölcsönös védelmet és segítséget fogadó ún. "Berzencei egyesség" megkötésére. Erre az egyességre minden odagyűlt főúrnak jó oka volt. Maga Maylád Ferdinánd pártján állott, de Erdélyben, ahol birtokai feküdtek, ez a párt igen visszaszorult, és ekkorra már mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy Ferdinánd uralma ott nem tud gyökeret verni. Ezért Maylád, hogy birtokait megtarthassa, Szapolyaihoz kívánt pártolni. A Szapolyait támogató Nádasdy Tamás, mivel házasodni készült, s választottjának, Kanizsay Orsolyának birtokai Nyugat-Magyarországon, I. Ferdinánd országrészében voltak, vissza akart térni a Habsburg-táborba. Berzencén megállapodtak, hogy Maylád átsegíti Nádasdyt arra az oldalra, Nádasdy pedig megkönnyíti Maylád átállását Szapolyaihoz. Török Bálintot és Bakics Pált célszerű volt bevonni az egyességbe, hogy birtokaik nyugalmát az átállás idejére biztosítsák. Mivel Fogaras várára nemcsak Maylád és Nádasdy, hanem Szalay János is adományt nyert, őt sem lehetett a megbeszélésekből kihagyni. Az egyességet 1531. november 4-én írták alá. (79) A fentebb felsoroltak az egyesség indokainak csak legfelső rétegét képezik. A mélyben személyes intrikák, és önös érdekek szövevényei húzódtak meg, ma már szinte kibogozhatatlanul. Az egyességet Nádasdy azért tarthatta fél sikernek, mert bár Török nem állt át Szapolyai pártjára, de az egyesség aláírásával tulajdonképpen kivonta magát I. Ferdinánd király joghatósága alól.

Az egyesség aláírásából megállapítható Török Bálint politikai stratégiájának megváltozása. Mert míg az előző években semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy ő I. Ferdinánd király feltétlen híve, ekkoriban - vélhetően tudatos meggondolás eredményeképpen, a királytalan országgyűlések egyik vezéralakjaként, - szakított az egyoldalú elkötelezettséggel. Jellemző, hogy ekkor már némelyik kortárs sem tudta eldönteni, hogy valójában Török Bálint kinek az oldalán áll. Ismeretes egy korábban, 1531. IV. 25-én Gyulafehérvárott kelt megbízólevél, (64) amelyet János király Nádasdy Tamásnak küldött, hogy lépjen kapcsolatba Törökkel, Bakics Pállal, Pekryvel, Mayláddal és Szalayval, s vonja őket a Szapolyai-pártra. Szapolyai udvarában ekkor már nem is titkolták; Török jó néven venné, ha János király megkegyelmezne neki.(65) Nádasdynak tehát nem volt nehéz dolga. Ő a tőle várt okossággal haladt célja felé, s annak elérése érdekében elsősorban Törökkel tárgyalt, több ízben is. (67)

Ebben az időben Ferdinánd király udvarába már az a hír jutott el, hogy Török Bálint Szapolyai oldalára állt. A király Bakics Pált bízta meg Török Bálint megfigyelésével, de ő, aki szintén átállni készült, természetesen megnyugtatta a gyanút fogott uralkodót.115 Így azután folytatódhattak a tárgyalások Nádasdyn keresztül János király és Török Bálint között.

Visszatérve a Zákányban történtekre, azon kevesek akik ott megjelentek, 1532 elejére Kenesére hirdettek meg egy újabb "egyetemes gyűlést", és azután meg is állapodtak annak programjában. A gyűlés megszervezését Nádasdy Tamás és Török Bálint vállalták. Elgondolásuk szerint fel kell tenni a kérdést mindkét királynak, milyen módon tudná megvédelmezni az országot. Ha egyik uralkodótól sem kapnak kielégítő választ, a törökkel fognak megegyezni. A résztvevők kiindulópontja az, hogy az országnak egy uralkodó alatt kell egyesülnie. De ezt az alapelvet, úgy tűnik, csak a nyilvánosságnak szánták. Az általános bizonytalanság mellett a főurak számára az ország megosztottsága előnyökkel is járt, és ezekkel az előnyökkel egyre tudatosabban élni is akartak. A bizalmas tárgyalások anyaga legalábbis erre enged következtetni.116 Így a kenesei gyűlésen sem történt megegyezés sem a török szövetség, sem a két király irányában, ezért újabb gyűlést hívtak össze 1532. március 12-re, Berenhidára.

Török Bálint eközben a Szapolyai-párti Héderváry Ferenc özvegyének várát, Ozorát kísérelte meg elfoglalni, eredménytelenül, sőt az akció során sebet kapott a jobb karján.117 Visszatért hát a politikához, s kitartóan szervezkedett, hogy a berenhidai gyűlés minél látogatottabb legyen, pedig Ferdinánd tanácsosai többször is próbálták elhatározásától eltéríteni. Törekvései ellenére kevesebben jelentek meg itt is, mint amire számítani lehetett. Holott eddigre a Kenesén történt megállapodás szerint a két követ már tárgyalt is a királyokkal a felvetett kérdésekben. A követek elő is terjesztették jelentésüket: I. Ferdinánd király kész fegyverrel megvédelmezni az országot, János király pedig megígérte, hogy csak békés eszközökkel fogja fennmaradását biztosítani. Ám Ferdinánd hívei elérték, hogy a rendek Berenhidán is elhalasszák a döntést, kihez csatlakozzanak a két király közül.

Azt nem tudjuk, hogy milyen további, konkrét eredményt hoztak a megbeszélések, azt azonban bizton állíthatjuk, hogy ezek az összejövetelek Berenhida után is folytatódtak. Sulyok György, Batthyány Ferenc, Török Bálint, Bakics Pál, Pekry Lajos, Maylád István Varasdon összegyűltek, s ott újabb találkozót szerveztek Pápára, (talán a berzencei egyesség kiterjesztése céljából) március 3-ra, amint erről Szalaházynak és Thurzónak írott meghívójuk tanúskodik. (84) Nem ismeretes dokumentum arról, vajon létrejött-e a pápai összejövetel, s ott, vagy később máshol zajlottak azok a tárgyalások, amelyek Török pártváltoztatási szándékainak kinyilvánításához vezettek. Az viszont tény, hogy János király 1532. II. 28-án újabb megbízólevelet állított ki Nádasdynak Török Bálint megnyerése ügyében. (85) Az ez irányú tárgyalások rövidesen olyan stádiumba jutottak, hogy megszületett Szapolyai kegyelemlevele (88), amelyben a hűségére visszatérő Töröknek büntetlenséget biztosított. Csak az üresen maradt keltezés helye mutat arra, hogy az oklevelet nem használták fel.

Vajon miért lépett vissza Török? Bensőséges viszonya Nádasdyval a berzencei egyesség szellemében továbbra is fennmaradt, ezt több levele bizonyítja, így csak arra gondolhatunk, hogy a közelgő török hadjárat bírta rá a pártváltoztatás meggondolására. Sajnos éppen az 1532. év első feléből nem ismeretes egyetlen olyan forrás sem, amely erre a kérdésre biztonságos választ adhatna. Sok olyan levél maradt ránk viszont, amely jól jellemzi a berzencei egyességet aláírt csoport tagjainak egymás közti személyes viszonyát. Üzenetváltások, ebédmeghívások, gratuláció Nádasdy házasságára, téglaszállításhoz kocsik kölcsönadása vagy éppen szövetvásárlás - a korszak hétköznapi életének, szokásainak fontos dokumentumai. (75., 89., 90)

A csoport tagjai között az addig kiegyensúlyozottnak mondható kapcsolatok 1532. áprilisától fokozatosan megromlanak. Ezt jelzi, hogy Török Bálint levélben panaszkodik Nádasdynak Bakics és Maylád embereinek erőszakosságaira. (87) Azután átmenetileg Nádasdy és Török

közt is megbomlott a jó viszony júniusban, mert Török nem adott fegyveres segítséget a Frangepán György által megtámadott szlavóniai Nádasdy-birtokok védelmére. (90., 91) Ezekben a hónapokban a Sulyok-testvérek - a nagyúr bizalmasai - jelentették az összekötő kapcsot Török és Nádasdy között. (89., 91)

Mint már utaltunk rá, a királytalan országgyűlések eredménytelenül értek véget.118 Nem sikerült az országot egyetlen uralkodó alá vonni. Török Bálint taktikai lépései hiábavalóak voltak, és nem ért célt azzal sem, hogy ingadozó hűséget mutatva akart Ferdinánd királytól újabb adományokat szerezni. Így hát 1532 júliusában újra szorosabbra fűzte kapcsolatát Nádasdyval. (92., 93) A királynak nem tetszett Török Bálint egyre bizonytalanabbnak mutatkozó hűsége, ezért egy időre eltávolította az országból. Másik ingadozni látszó hívével, Bakics Pállal együtt Regensburgba, a birodalmi gyűlésbe küldte.119 Itt jött a hír, hogy Szulejmán szultán hadai élén ismét Magyarország ellen indult. Ezután a birodalmi gyűlés tárgyalásainak középpontjába a török elleni védekezés ügye került. A gyűlés ekkori szakaszának egy figyelemreméltó mozzanatát éppen Török Bálint diplomáciai sikereként könyvelhetjük el, ugyanis Medici Hippolit bíboros a pápa által küldött segély nagy részét magyar lovasok fogadására költötte, hogy azok Török és Bakics parancsnoksága alatt harcoljanak a török ellen. Ezek a huszárok valóban jó szolgálatot tettek a Bécs ostromára indított török hadjárat során a nyár végi dunántúli harcokban, majd V. Károly Bécs körül felsorakozott hadaihoz csatlakoztak.120 Részt vettek az Ausztriába betört török sereg üldözésében, amikor az az ősz közeledtével visszavonult. Kászim pasa portyázó hadain Frigyes bajor palotagróf csapatai Wiener Waldban Leobersdorf mellett fényes győzelmet arattak, amelyben maga Kászim is elesett. A győzelemben nem kis része volt ennek a Török Bálint és Bakics Pál által vezetett magyar huszárcsapatnak.121 Az osztrák tartományokban aratott győzelmek után Török Szlavóniába, majd Esztergom védelmére sietett,122 s onnan Pozsonyba lovagolt, Szalaházy Tamás kancellárhoz, tárgyalni. A tárgyalások tartalmát Szalaházynak az uralkodóhoz intézett leveléből tudjuk. (96) A levélben foglaltak szerint Török Bálint megint tele van panasszal, "a király sem tisztséggel, sem fizetéssel nem gondoskodott róla". Főkapitányi címet kér magának, s azt, hogy részt vehessen Johann Katzianer hadjáratában. Szalaházy támogatja a kérést, mivel tudja, hogy Török Bálint mellőzésével a király ügyei "nem kis mértékben összezavarodnak."

A tél beállta előtt Török Bálint csapatai - Bakics és Szalaházy katonáival kiegészülve - felmentették Móré László várát, Palotát, amelyet a Szapolyai-pártiak ostromoltak, majd a nagyúr visszavonult Szigetvárba, téli pihenőre.123

1533 tavaszán a király Magyaróvárra rendelte Török Bálintot, hogy Katzianerral együtt részt vegyen a János király biztosaival folytatandó béketárgyalásokon.124 A tárgyalásokat rövidesen Pozsonyba tették át, de ott rövid idő múlva megszakadtak, mivel Szapolyai követei megtudták, hogy Ferdinánd király egyidejűleg tárgyalásokat kezdett Sztambulban a fegyverszünetről. Ezután márciusban már Bécsben ültek újra tárgyalóasztalhoz, és a magyar tanácsosok, köztük Török Bálint, itt tudták meg a fegyverszünet I. Ferdinánd által kínált feltételeit, melyek között az ország megosztottságának elfogadása is szerepelt. A király írásban kérte véleményüket, azt, emlékirat formájában a tanácsosok március 22-én be is nyújtották.

Az emlékirat elárulja, hogy a főurak pontosan tisztában voltak azzal, milyen következményekkel jár a megosztottság szentesítése. Véleményük szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a megosztottság kizárólag az osztrák örökös tartományok számára járna haszonnal, de a fő probléma az, hogy a királyi hatalom abban az állapotban

Magyarországon megrendülne, mert mihelyt valakinek kétes ügye támadna, azonnal átmehetne az ellenkező oldalra, így az anarchia állandósulna. Az emlékirat végén - nem minden él nélkül - azt javasolják Ferdinándnak, ha a magyarok dolgában intézkedik a portán, akkor azt velük is beszélje meg. A válasz természetesen nem tetszett a királynak, és intézkedett, hogy a tanácsosok változtassák meg véleményüket. Ez egy napon belül meg is történt, és a fegyverszünetet megkötötték.

A vélemények megváltoztatásának nem kis árat szabtak. A királynak tetsző válaszért Török Bálintnak a Bars megyei Hrussó vára jutott, (100) valamint ígéret arra, hogy Dobronyát is megkapja. (101) Továbbá ezekben a napokban Bécsben egy harmadik adományt is nyert, amelynek az eddigieknél nagyobb jelentősége volt politikai pályafutásának szempontjából: királya a vránai perjelség kormányzójává nevezte ki.125 Ezt a nagy jövedelmű egyházi méltóságot ekkor már a magyar király adományozta, ami lehetővé tette, hogy magyarok is elnyerjék. II. Lajos király óta pedig tulajdonképpen világi birtokká vált. Török Bálintnak ez a gazdag adomány rendkívül kedvező volt, mivel a János-rend dunántúli birtokai közel feküdtek az övéihez, és így helyzetét igen megerősítették. Sajnos az adomány egyelőre csak üres cím maradt, mert a birtokok a történetírásunkban szigetvári hősként ismert Zrínyi Miklós kezén voltak, aki előzőleg zálogba vette azokat az időközben I. Ferdinánd király kegyét elvesztett Tahy Jánostól. Török Bálint arra törekedett, hogy a birtokokat visszaváltsa, de Zrínyi nem volt hajlandó azokról lemondani, csakúgy, mint ahogyan Török Bálint sem adta vissza az általa elfoglalt egyházi javakat, bár Oláh Miklós fáradhatatlanul foglalkoztatta ennek érdekében a közbenjárókat, így többek között maga a király is felszólalt érdekében,126 és Bálint úr ígéretet is tett a visszaszolgáltatásra, de szavát most sem tartotta meg.127

Török Bálint és a Habsburg-udvar kapcsolata az 1530-as évek elején már egyre súlyosbodó ellentmondásokkal terhelt. Ám a bécsi adománylevelek mindennél jobban elősegítették Bálint úr Habsburg-párti hűségének megerősödését, és a Szapolyai-párthoz való közeledési kísérletek felfüggesztését. De fennmaradt Erasmus Katzianernak egy hozzá írott levele is (71), amelyből megtudjuk, hogy Török Bálint szemet vetett Szentbenedek tartozékaira, ám ezt már nem kapta meg.

Talán a király vele kapcsolatos próbálkozásairól árulkodik, hogy a Habsburg-udvarban ekkoriban új szerepet tölt be, mint a király közvetítője, egyesség-szerzője. I. Ferdinánd megbízta, hogy tárgyaljon Szilády Péterrel, - aki Ugrócot tartotta a kezében -, s érje el, hogy adja át azt Thúróczy Miklósnak, akinek ő, a király a várat eladományozta. (82) Szilády a kor neves jogtudósa volt, Thúróczy pedig a krónikaíró fia. Műveltség, diplomáciai készség tekintetében mindketten Török fölött állottak, s úgy sejtjük, ez is oka lehetett annak, hogy a közbenjárás nem járt eredménnyel; Ugróc Szilády kezén maradt. De a kudarcnak rejtett oka is lehetett. Bár a közbenjárás fejében az uralkodó kilátásba helyezte, hogy a csere hasznából kiegyenlíti egy régebbi tartozását, (56) Bálint úr, úgy látszik, mégis inkább Thúróczy jóindulatának-pártfogásának megnyerését tartotta fontosnak, aki a visegrádi fegyverszünet értelmében kijelölt bizottság egyik tagja volt. Ez a bizottság tárgyalta ugyanis a fegyverszünet alatt történt hatalmaskodási ügyeket, így azt a pert is, amelyet Podmaniczky János indított Török ellen Bán elfoglalása ügyében.

A Habsburg-hívek magyarországi hierarchiájában Török Bálint helyének objektív mutatója 1533-ból az a kamarai kiadási lista, amelyben a katonák között az első helyen áll, s 100 lóra évi 1000 magyar forint fizetést húz.128

A fegyverszünet ellenére 1533 őszén gyakorivá váltak a hadi események. János király személyesen vonult a Ferdinánd-párti Dunántúlra, hogy ott rendet csináljon.129 Ez főleg abból állott, hogy Szerecsen János tolnai főispán katonáival Török Bálint jószágait dúlta. Ő ezt nem hagyta visszatorlás nélkül, és több János-párti birtokot elfoglalt. Így amikor a két király megbízottai az év vége felé összeültek megvizsgálni a meghosszabbított fegyverszünet alatt történt erőszakoskodásokat, hosszú listát állíthattak össze Bálint úr fegyveres túlkapásairól. (108)

Visszaélések sorát követte el az adószedés során is, (83., 97., 98., 106., 113., 114) e téren sem ismert gátat maga előtt. Amikor pedig a királyi kamara 2000 forintnyi visszatartott hadiadót reklamált, (102., 120) felháborodottan utasította vissza a kérést.

A nagyúr továbbra sem kerített sort az egyházi birtokok visszaszolgáltatására, s nem engedett Szalaházy Oláh Miklós érdekében előadott kérésének.130 Oláh Miklós egy ez időben íródott levele jól érzékelteti a főúr körüli légkört: "Hogy Török Bálint királyunkat keresztre feszíti, abban nincsen semmi csodálnivaló" írja, és bűnei között felemlegeti Nándorfehérvár egykori elestét, mint Bálint úr nagy vétkét.131

Az egyházi birtokok egyre kínosabbá váló ügyét ekkor maga az uralkodó vette kézbe, ezúttal igen komoly elszántsággal, mivel a nemrégiben odaajándékozott nyitrai püspökséget vissza kívánta juttatni az egyháznak. Ezért 1533 novemberében, a magyar püspökökkel Bécsben folytatott tárgyalások lezárásaképpen Nyitráért cserébe, meg addigi szolgálatainak fejében, Török Bálintnak a különböző időben és helyeken tanúsított vitézségéért a rendkívül gazdag birtoknak számító Pápa várát ajánlotta fel, továbbá újra megerősítette abban, hogy kezére juttatja Dobronyát, (109., 110) és mindezt nagy összegű pénzadománnyal is megtoldotta. (110., 111., 113) Beleegyezett továbbá abba is, hogy Török Bálint elszállíttassa Pozsonyból ott készült fegyvereit. (112) (Pápa tényleges adományozására csak 1535 augusztusában került sor, a király és Török Bálint személyes tárgyalásai után.)

De a király és a nagyúr kapcsolata tovább romlott és nőttön nőtt köztük a feszültség. Török Bálint az 1534. év elején nem volt hajlandó résztvenni egy Czibak elleni hadjáratban.132 Áprilisban újra összeütközött a magyar kamarával a Somogy vármegyei adó kíméletlen és túlzott beszedése miatt. (120) A vránai perjelség javai a nagyúr minden igyekezete ellenére sem kerültek hozzá, és amikor 1534 őszén fegyverrel foglalta el a perjelséghez tartozó, egyik birtokot, a Szigetvár közelében fekvő Csurgót,133 Ferdinánd király véglegesen eldöntötte, hogy az ügyben a Zrínyiek mellé áll. Igaz, ezt a döntését egyelőre nyíltan nem vállalta, sőt 1535 júniusában újra megerősítette Török Bálintot és utódait a vránai kormányzóság tisztében. Ám a Zrínyi-család továbbra is következetesen megtagadta a birtokok átadását, s ez ekkor már gyaníthatóan a király tudtával, esetleg bíztatására történt. (127., 137)

A király és Török Bálint újabb egyezkedésére 1535 július-augusztusban került sor Bécsben, hosszas tárgyalások során. A megbeszélések tárgya az elfoglalt egyházi birtokok visszaadása volt. Ennek érdekében sor került a vránai perjelség régóta húzódó adományozásának írásban való rögzítésére július 26-án (126., 127), majd augusztus 31-én az átadás részleteinek szabályozására is. (133) Ugyanezen a napon Török Bálint kötelezte magát, hogy az elfoglalt egyházi javakat Szalaházy kezébe átadja, és lemondott arról, hogy a király beváltsa a vele szemben, tartozásai fejében vállalt kötelezettségeit. (134) Pápa és Nyitra elcseréléséről is végleges döntés született ekkor, és a király július 27-én erről is kiállította az adománylevelet. (132) A nagyszabású tranzakció lebonyolítását, amely mondhatni, az év egyik legfontosabb eseménye volt, miként egykor a Temesvár ostroma utáni konfliktus megoldását, most is

Pemfflinger István vállalta magára. A csere során Pemfflinger mindkét birtokot magához vette, és ő adta át az új tulajdonosnak, Thurzó Eleknek és Török Bálintnak. (138) Mivel Pápa igen gazdag adomány volt, az uralkodó joggal gondolhatta, hogy cserébe biztosíthatja az egyházi birtokok visszaadását, amire hosszú évek óta hiába törekedett. Ezt a célt most, úgy tűnt, el is éri.

A megállapodás megkötése után Török Bálint komolyan vehető ígéretet tett Oláh Miklós javainak visszaszolgáltatására,134 a Zrínyiek viszont továbbra sem adták ki a kezükből a vránai perjelséghez tartozó birtokokat. Ezek után a Török- és a Zrínyi-család viszálya az országos politikába is bevonult, mivel a Zrínyiek érdekeiért Horvátország rendjei is szót emeltek, és gyűlésükben feliratot intéztek a királyhoz, Török Bálint ellen, majd az ügyet a november végén megnyílt pozsonyi országgyűlésen is megtárgyalták, s ott I. Ferdinánd a rendek előterjesztésére adott válaszában megígérte, azon lesz, hogy a viszályt kiegyenlítse - vagyis a halogatás taktikáját választotta135. Török Bálint még november közepén, amikor az országgyűlés előkészületei folytak, Pozsonyba ment,136 azonban forrásaink nem szólnak arról, vajon résztvett-e a sok huzavona után megnyílt, majd januárban Bécsben folytatódó diétán. Azt azonban tudjuk, hogy miközben a király kisebb adományokkal igyekezett Bálint urat lekötelezni (136., 140), a két család között a perjelségért folyó per megkezdését egyre halogatta. Így az 1536. január 6-án kiadott perhalasztó oklevél (137) szerint pünkösdre tett esemény is meghiúsult, sőt I. Ferdinánd oklevele tulajdonképpen mindenféle peres eljárás lefolytatását megakadályozta. Így a birtokok végleg a Zrínyi család kezén maradtak. Török Bálint előtt ekkorra már világossá vált, hogy a vránai perjelséget jogi úton meg nem szerezheti, erőszakosan pedig nem érhet célt. Búcsút mondhatott tehát királya minden bizonnyal legnagyobb értékű adományának, három éven át tartó küzdelme hiábavaló volt. Az ügy fordulatai egészen az országos politikáig hullámzottak, és annak, hogy Török Bálint végül is elfordult a Habsburg-párttól csaknem egy évtizedes (csak kisebb megszakításokkal terhelt) hűség után, annak egyik kiváltó oka kétségkívül a vránai perjelséggel kapcsolatos csalódása volt.

Ferdinánd király 1536. január 6-i perhalasztása után Török Bálint meghozta döntését, és hamarosan tárgyalásokat kezdett Werbőczy Istvánnal, a dunántúli János-párt egyik vezetőjével. Január 31-én létre is jött megegyezésük a fehérvári keresztes konvent előtt Ozora kastély birtoklásáról. (139) A Werbőczyvel, János király legtekintélyesebb dunántúli hívével kötött egyességgel nagy akadály hárult el az átpártolás útjából. Megkönnyítette azt Pemfflinger Sebestyénnek, a Habsburg udvarnál Török Bálint egyik legbefolyásosabb rokonának ekkor bekövetkezett halála is.137 A főúr 1536 júniusában fordult utoljára királyához, két ízben is. Először, június 4-én arról informálta, hogy Podmaniczky János Szapolyai pártjára állt. (153) A levél megírásával egyidőben kirabolta azokat a kereskedőket, akik Thurzó Elek helytartó menlevelével árukat szállítottak János királynak. Mivel ezzel megsértette a fegyverszünetet, az uralkodó legsúlyosabb neheztelésének adva hangot megparancsolta az áruk azonnali visszaszolgáltatását. (157)

Másodszor június legvégén, már Szapolyai pártján állván, írt Török Bálint a Habsburg-udvarba, mondhatni végső próbálkozásképpen, akkori levelében Trencsén és Vöröskő várát kérte, valamint egy nagyobb pénzösszeget. (156) Erre már nem kapott választ, feltehetőleg ura nem is írt ilyet, és Ferdinánd király július 8-án diplomatájához, Weséhez írott levelében Török Bálint elpártolását mint befejezett tényt említi. (158)

I. Ferdinánd Török Bálint elvesztéséért - számos egyéb tényező mellett - nem kis mértékben okolhatta saját következetlen, kétszínű politikáját. (158) Neheztelése138 bár jogos volt, nem

tarthatjuk mindenben indokoltnak. A pártváltoztatásnak egyébként volt más, a nemzetközi viszonyokban gyökerező, igen nyomós oka is. V. Károly császár súlyos veresége Franciaországban kétségtelenné tette, hogy Ferdinánd király ezek után még kevésbé számíthat bátyja (eddig is elégtelen) segítségére magyar földön, az ország sorsán egyre kevésbé képes változtatni.139 Török Bálint reményei, amelyeket a nagyhatalmú európai dinasztia fiához fűzött, e téren sem válhattak valóra.

 

I. JÁNOS KIRÁLY PÁRTJÁN. 1536-1540.

Török Bálint átpártolása látványos külsőségek között jutott a világ tudomására. 1536. június 11-én Wese lundeni érseket, V. Károly császárnak a két király közötti béketárgyalásokra küldött követét ünnepélyesen fogadták Váradon, Szapolyai udvarában. A császári diplomatát fogadó bizottság élén Statileo János erdélyi püspök és Török Bálint állt.140 Szapolyai hívei ezen a napon nagy diadalt arattak, hiszen királyuknak komoly nyereséget jelentett a Dunántúl leghatalmasabb főurának átállása, akinek átpártolásával egy egész országrész került az ő fennhatósága alá, mert természetesen, bármennyire szerette volna azt Ferdinánd király, a Habsburg-pártiaktól elfoglalt birtokokat Török Bálint nem adta vissza tulajdonosuknak.

A régóta folyó béketárgyalások közben a fegyverzaj sem csitult el, kellett tehát a tapasztalt hadvezér, és János király nem habozott, hogy Török Bálint eljövendő hűségéért a kialkudott igen magas árat előre megadja. Kegyelemlevelében mindenekelőtt az ellene elkövetett összes cselekedetét megbocsátotta, és megerősítette új hívét korában szerzett birtokaiban. (164) De nem fukarkodott a király új adományokkal sem.

Így kapta ekkor Török Bálint Hunyad várát (162)az ország egyik legnagyobb uradalmával és Hunyad vármegye örökös főispáni tisztével.141 Királya elzálogosította nála 16 000 forintért (163) Debrecent, amelyre már régen szemet vetett, és amelyet már Ferdinándtól is kért. (A kortársak az ország legnagyobb és leggazdagabb városának tartották.142) Megkapta a pécsi püspökség javait, (amelynek jogos birtokosa a pécsi püspök Sulyok György volt), továbbá ezer lovas tartására való fizetést. (159) Végül János király Pápa váráról is adománylevelet állított ki, (161) és dunántúli főkapitánnyá nevezte ki új hívét.143

Ezek az adományok Török Bálintot Magyarország leggazdagabb, legnagyobb hatalmú főurává tették. A harmincas éveiben járó délceg arisztokrata hatalma csúcsára érkezett. Tapasztalt hadvezérré és rutinos politikussá érett. Birtokainak nagyságát az adománylevelek mellett a ránk maradt birtok- és adóösszeírásokból ítélhetjük meg. (124., 284., 290., 291., 292)

János király pártján első feladata Kápolnay Ferenc visszaszorítása volt, (165) akit Szigetvár ostroma óta személyes ellenségének tartott.144 De az év eleje óta Kápolnay a Bálint úr szövetségesének számító Werbőczynek is sok kárt okozott.

Az akció lebonyolítására készülve Török Bálint komoly figyelmeztetést kapott a Ferdinánd-párttól, hogy hűtlensége nem marad következmények nélkül. A koraőszön csaknem merénylet áldozatául esett.

Annak ötlete valószínűleg már néhány nappal az elpártolás után felmerült. Már 1536. július 18-án Ferdinánd király kapcsolatba lépett Bakics Pállal, "titkos dolgokban", és feltételezzük,

hogy már az ekkori tárgyalások során felvetődött a gyilkos terv Török Bálint élete ellen,145 bár a király az ide vonatkozó augusztusi utasításában még csak foglyul ejtését kívánta.146 Néhány hét eltelte után, szeptember 1-én már úgy intézkedett, hogy ha más mód nincs, Bakics tegye ártalmatlanná Török Bálintot, úgy, ahogy tudja.147 Bakics ennek a felhatalmazásnak a birtokában egykori bajtársa meggyilkolása mellett döntött. Erre több oka volt: elsősorban azt akarta elkerülni, hogy az esetleges fogoly vallomásában az ő, nem mindig makulátlan magatartásáról hitelesen tájékoztathassa a királyt, továbbá a jutalom utáni vágy is hajtotta. Merénylet-tervének lelki hátterét valószínűleg a csalódás adta, hisz egykor 1531-ben Bélaváron egyességet kötöttek Török Bálinttal, hogy mindenkor együtt változtatnak pártot, s most becsapva érezhette magát. Végül, azt is tudni lehet, hogy féltékeny volt Török Bálintra, feltételezhetően annak az övéinél nagyobb sikerei és gazdagsága miatt. (96)

A dilettáns módon megszervezett merénylet nem sikerült.148 Török a pártváltoztatás másik szokásos következményét, birtokainak eladományozását is elkerülte. Az elpártolás következtében a Ferdinánd király részéről másnak adományozott birtokairól szóló adománylevelek száma igen csekély. A király igen óvatosan élt ezzel a fegyverrel. Két Győr vármegyei Török-birtokról ismert ilyen rendelkezés. Az egyik a szentmártoni apátságnak, (188) a másik 1538-ból Kondé Istvánnak (a későbbi Pozsony vármegyei alispánnak) szól. (209) - Miután tehát semmi sem zavarta meg Török Bálintot a hadi előkészületekben, és a helyi csetepaték méreteihez képes tekintélyes számú katonát tudott összevonni megindította hadjáratát a Kapos mocsarai által védett Gerennás, Kápolnay fő erőssége ellen.

A hadjárat lefolyását Martonfalvay Imre, Török Bálint deákja leírásából, valamint Bakics leveleiből (pl. 148) ismerjük.149 Oly nagy volt a félelem a rettegett hadvezértől, hogy még Ferdinánd király is szükségét érezte, hogy - utolsó gesztusként - megparancsolja Török Bálintnak, hagyjon fel Kápolnay birtokainak pusztításával. (166) De az ennek a parancsnak már nem engedelmeskedett. Bár Kápolnaynak sikerült elmenekülnie, a hadjárat sikerrel végződött, Török Bálint Gerennást elfoglalta és felégette.150

A nagyúr Kápolnay legyőzése után erejét Bakics ellen fordította. Valóságos háború bontakozott ki a két egykori bajtárs között, amely az 1537. évben szinte hadjárattá fejlődött. Egy levélből az derül ki, hogy Török Bálint először egyezkedni próbált Bakiccsal, (167) s arra kérte, adja át neki két fő szolgáját, bizonyára azokat, akik a merényletet megszervezték. Miután Bakics ezt nem teljesítette, tűzzel-vassal pusztította birtokait. A nagyúr kihirdette, (170) hogy aki Bakicsnak szolgál, az ellen kíméletlenül eljár. Végül, miután feldúlta Bakics birtokait, (170) Ráróra tört, (171) remélve hogy személyesen ott találja, és elégtételt vehet volt harcostársán. De Bakics Kőszegre menekült, és onnan 1537 januárjában egy hosszú, vádakkal teli levélben párbajra hívta Török Bálintot, Győr alá. (171)

Török Bálint válasza februárban, az előző évben elfoglalt Ozora várában kelt. (172) Formája Bakicsénál összefogottabb, megfogalmazása intelligensebb, és komoly diplomáciai érzékről tanúskodik. Nem hárítja el a személyes megmérkőzés lehetőségét, de királya engedélyétől teszi függővé a bajvívást. Tanácsolja Bakicsnak, tegye ő is ezt, és Ferdinánd királytól, akiről a levél nagy tisztelettel szól, kérjen rá engedélyt. (172) A párbajból nem lett semmi, bár az uralkodó beleegyezett abba.151 (János király állásfoglalásáról nincs adatunk.)

Annál hevesebben folytatta viszont Török Bálint a Bakics Pál elleni hadjáratot. Ha hihetünk Bakics Bécsbe küldött tájékoztatásának (170) Török 3000 lovassal és 2000 hajdúval dúlta birtokait. Katonákra úgy tett szert, hogy szabad zsákmányolást engedett, ami minden zsoldnál többet ért. (173., 174., 177) Ferdinánd pártján rémületet keltett annak a híre, hogy Bálint úr

szívesen szervezne betörést a török hadaknak az osztrák tartományokba. De János király tanácsosai ezt a tervet nem pártolták, ezért egyelőre Török Bálint felhagyott vele. (176) (Bár később, a nyár folyamán is felbukkan egy kémjelentésben a hír, hogy a nagyúr török katonai segítséget próbál magának szerezni.(184) ) Saját katonái viszont egy-egy portya során eljutottak Ausztriába.(181) A Dunántúlon sem lehetett megakadályozni a háború kiterjedését. Török Bálint hosszas ostrom után (179.) bevette Lakot,152 Jánosházát,153 Veszprém városát, (182) Tihanyt, (182) a szentmártoni apátság minden birtokát (a monostor és a vár kivételével). (187) Az a fenyegető hír járta, hogy megesküdött; vagy Győrt, vagy Esztergomot elfoglalja.154 Ősszel viszont megfordult a hadiszerencse. A Győrtől Délre fekvő sokorói szőlőhegynél csapatai vereséget szenvedtek, (189) ezt követően Kecseti és Bakics Mihály hadai Veszprémet is felmentették az ostrom alól. (192) Török Bálint ekkor csapatait Pécs alatt vonta össze, majd a télen, - miután a Rába és a Duna befagyott - Körmend körül portyázott, (197) majd mégis megpróbált betörni Ausztriába. (200) Később arról szólnak a hírek, hogy Csurgón volt, (205) és miután onnan elűzték, Veszprém ellen fordult. (207)

Tavaszig Török Bálint csapatainak Vas, Győr, és Sopron vármegyei hadjáratával nagy zavart okozott Ferdinánd táborában, és a váradi békét megelőző béketárgyalásokon előnyt szerzett János király érdekeinek.

Ehhez az eseménysorhoz kapcsolódik I. Ferdinánd királynak 1538 januárjában a magyar kamarához intézett kétségbeesett hangú levele, (207) amelyben Vas vármegye hadiadójának azonnali befizetését sürgeti, mert - mint indokolja - azt teljes egészében a Török Bálint elleni hadjáratra kívánja fordítani. "Enélkül a pénz nélkül semmihez sem lehet kezdeni." - írja. A sürgetés, s a szavak mögött bujkáló félelem nem volt alaptalan. Szalay János Nádasdynak küldött leveléből tudjuk, hogy Török ott sajátmagának hajtotta be az adót. (217) Tehát a késlekedés kétszeresen is károsította a király érdekeit.

A Habsburg-pártra csüggesztően hatott az a hír is, hogy huszonötezres lélekszámú hadserege 1537. október 9-én a szlavóniai Gorjánnál megsemmisítő vereséget szenvedett a töröktől. (Ez megoldotta a Bakics-problémát is, a vitéz katona ugyanis dicsőséges körülmények között elesett a csatamezőn.) A vereségben Török Bálintnak is lehetett némi szerepe: tudjuk, hogy élelemmel látta el a török hadat. Az a hír járta Magyarországon, hogy a török szultán azt mondotta: senki sem szolgált neki olyan jól, mint Török Bálint. (194) Nem csoda, ha Ferdinánd király 1537 decemberében újra puhatolózni kezdett, hogyan téríthetné vissza pártjára a számára rendkívül veszélyes főurat, de mihamar be kell látnia, törekvései egyelőre hiábavalóak, ugyanis Török megtudta, hogy Bakics annak idején királyi parancsra tört orvul az életére.155 I. Ferdinánd király csak ekkor kezdte meg egykori híve birtokainak eladományozását. (188) Nem csoda, hogy ezután a Nádasdy által kezdeményezett tárgyalások sem jártak eredménnyel.156

A gorjáni vesztes csatából a fővezér, a tábort sorsára hagyó Johann Katzianer megmenekült.157

A katasztrofális vereség után a királytól menlevelet kapott ugyan, mégis Bécsben fogságba vetették, amíg tisztázza magát. Katzianer a fogságból megszökött és horvátországi birtokaira menekült.

A gorjáni vereség után Bálint úr nagyszabású politikai játszmába kezdett, amelynek legfőbb célja az volt, hogy a Szapolyai befolyása alatti területet megnövelje. Az ambiciózus főúr úgy gondolta, hogy ennek végső eredménye Magyarország egyesítése lehetne, János király uralma alatt. Egyszersmind a Zrínyi-család helyzetét szerette volna megrendíteni, s a törökkel alakuló kapcsolatok szálait (223., 224) szorosabbra fonni. Az akció megkezdésére az késztette, hogy

megtudta Katzianer szökését. Ekkor kapcsolatba lépett a hadvezérrel, és egyeztette vele elképzeléseit. Nem volt nehéz rávennie, hogy képességeit és kapcsolatait a jánosisták pártján kamatoztassa.158

A helyzetükből adódóan stabilan Ferdinánd-párti horvátországi urak a vereség után úgy látták, hogy a Habsburg-birodalomtól ez idő szerint nem várhatnak komoly segítséget a török ellen. Kihasználva pillanatnyi kétségbeesésüket, Katzianer azzal bíztatta őket, hogy a török megkíméli e területet, ha Szapolyai pártjára állnak.159 A közös fáradozás eredményeképp nemsokára - hosszú távú érdekeit figyelmen kívül hagyva - számos horvátországi uraság csatlakozott Török Bálint akciójához, ami jelentős térnyerést jelentett Szapolyainak.160

Katzianer, akinek a királlyal ellentétben pénze is volt katonákat fizetni, hadat gyűjtött. Komoly támogatásra akkor talált, mikor megmutatta a horvátoknak Ferdinánd király egy állítólagos régebbi levelét, amelyben az állott, hogy a török feletti győzelem után Katzianer a horvátországi urakat köteles lesz lefejeztetni.161 Az akció akadálytalanul haladt előre, és Török Bálint elérkezettnek látta az időt, hogy János királynak a mozgalomról beszámoljon. El is indult Váradra, ám elkésett, szándékait a körülmények kíméletlenül keresztezték. A gorjáni vereség híre ugyanis Váradra is eljutott, és ott is megváltoztatta a helyzetet. Wese-nek már nem maradt más választása, mint megkötni a békét.162 Ez 1538. február 24-én meg is történt.

Török Bálint futára tehát már kész helyzetet talált, mikor megjelent az udvarban ura levelével, amelyben azt kérte, hogy a király meg ne kösse a békét, mert olyan dolgok történtek, amelynek segítségével egész Magyarországot költségek nélkül visszaszerezheti, és ő diktálhatja majd a békefeltételeket. Másnap Török Bálint is megérkezett Katzianer kíséretében, aki Wese tudósítása szerint megígérte Szapolyainak, hogy egész Magyarországot meghódítja neki, kiterjedt nemzetközi kapcsolatai segítségével. De János király, aki nagyszerű politikai érzékkel és a realitások iránti érzékenységgel rendelkezett, bár a csábítás nagy volt, nem volt hajlandó a békeszegésre. Hiszen akkor már küszöbön állt eljegyzése a lengyel királyleánnyal Izabellával, és ahhoz előbb el kellett ismertetnie trónját Ferdinánd királlyal.

Mint ismeretes, a hosszadalmas tárgyalások után megkötött váradi béke némi nyugalmat hozhatott az országnak, és majdnem mindenki örült az egyességnek. A béke értelmében a két király a birtokában tartott országrész felett szabadon és teljes felségjoggal rendelkezhetett. János király a váradi béke megkötésével ugyanolyan szuverén uralkodóvá vált, mint Európa bármely fejedelme. Azt is rögzítették azonban, hogy halála után, még ha törvényes örököse maradna is, az egész ország Ferdinánd királyra, és örököseire száll. A békekötés mellett a királyok barátságot fogadtak, és kölcsönös segélynyújtásban állapodtak meg. Egy évi fegyverszünetet is kötöttek, amit a törökkel is közöltek, míg az előbbi megállapodásokat nem, azt csak akkor kívánták a Portával is tudatni, ha azt V. Károly császár is jónak látja.

Török Bálintnak a hadakozás mellett alig maradt másra ideje, ismereteink szerint ezekben az években csupán egyetlen alkalommal végzett igazgatási jellegű tevékenységet, amikor összehívta Győr vármegye közgyűlését. (222)

Török Bálintnak a béke, - amint ezt ő pontosan tudta - nem volt érdeke, a jog uralmától ő gazdagságának és hatalmának további gyarapodását nem várhatta. - A két fél közötti összecsapások egyébként, mintha nem is kötöttek volna békét, tavasszal is folytatódtak. Ezek során Bakics Péter felégette Enyinget, (211) majd a felelősségre vonás elkerülése érdekében arra hivatkozott, hogy csak később, az akció befejeztével értesült a fegyverszünetről. Így azután Török Bálint, (mivel a diplomácia eszközeivel nem ért célt) újra fegyvert fogott, s alig

egy hónappal a békekötés után lerohanta Győrt, (213., 214., 241) és Pekry Lajos javait Somogyban.163

De hogyan alakult az új helyzetben Török és a Ferdinánd-párt kapcsolata? Nem mindenkivel romlott meg a viszony, Batthyány Ferenccel, akivel már 1536 őszén is tárgyalt, hogy átcsábítsa a Szapolyai-pártra164 most is barátságos hangú levelet váltott. (204) Thurzó Elekkel (175) és Nádasdyval is kapcsolatban maradt. (203) Bakics Pál halála után fia, Péter közeledett Törökhöz.165 Szalayhoz fordult tanácsért, hogyan szerezhetné vissza a győri püspökséghez és Pápához tartozó javait. (217) Szalay javaslata így szólt: írjon a pápai s a gesztesi tiszttartóknak, bocsássák vissza azokat, s cserébe ő is adja át Töröknek, amit tőle elfoglalt.

A kapcsolat a Szapolyai-hívekkel sem volt zavartalan. Szapolyai megkísérelte a két alattvalója, Török Bálint és Héderváry István közti viszályt megszüntetését, mert kívánatosnak tartotta, hogy a pártján állók között jó legyen a viszony. (185., 186) Eddig sem tápláltunk illúziókat az azonos párton állók közti egyetértésről. János király fentebb idézett két oklevele alátámasztja feltételezésünket.

A tervezett horvátországi hadjáratra nem került sor, mert az itteniek ráébredtek, a Szapolyai-párthoz való csatlakozás reménytelen helyzetbe hozhatja őket a Habsburg birodalom peremén, és Szapolyai sem tudja keresztülvinni a szultánnál, hogy az elfoglalt területeket visszaadja.166 A mozgalom utórezgéseként a Török-párt a májusi zágrábi részgyűlésen is hallatta szavát, követelve, hogy a rendek a békéért fizessenek adót a töröknek.

Míg Horvátországban a helyzet megnyugodni látszott, a Dunántúlon tovább folyt a békebontás.167 Török Bálint az adóztatás ügyében nem engedett. Somogy, Zala, Veszprém vármegyében és Vas vármegye egy részében magának szedette be az adót. Ferdinánd király 1538. X. 4-én Linzben kelt oklevelében (229) utasította Thurzó Eleket, hogy tárgyaljon Szapolyai helytartójával az elkeserítő állapotok megszüntetéséről. Volt persze olyan ellenfél is, aki nem tárgyalások útján kívánta megoldani a vitás kérdéseket. A hírhedt veszprémi püspök, Kecseti Márton merényletet szervezett Török meggyilkolására, nem is egy alkalommal. Az először kiszemelt bérgyilkos azonban nem hajtotta végre a tettet, hanem Török szolgáinak jóindulatára bízta magát. A fehérvári keresztes konvent előtt tett tanúvallomása éles fényt vet Kecsetire s rajta keresztül a kor eldurvult erkölcseire is. (228) Nem csodálhatjuk, ha ezután igen megromlott a viszony a szembenálló felek között, Kecseti pedig, mindezt megtetézve, ismételten merénylet szervezésére kért engedélyt királyától. (230)

Az ősszel Katzianernek újabb pártfogója akadt Fráter György személyében, aki közbenjárt érdekében, hogy Szapolyai szolgálatába fogadja. Ez nem volt egyszerű, mert a két király, hogy véget vessen a zsaroló pártváltoztatásoknak, a váradi békében kikötötte, hogy egyik a másik alattvalóját csak ura engedelmével vonhatja pártjára. Ferdinánd János király döntésére bízta a dolgot, de az nem állt ki Katzianer mellett. Így a hadvezér ezek után kénytelen volt közvetlenül a törökhöz fordulni segítségért.168 Ez a tett már Ferdinánd királyt is a végső eszköz igénybevételére sarkallta. Akaratának végrehajtói a Zrínyi-testvérek lettek, János és Miklós, akik a megfelelő királyi jutalom ellenében orgyilkos módon elveszejtették Katzianert.

Török Bálintot a gyilkosság híre, legalábbis Nádasdy Tamáshoz novemberben írott levelének hangjából arra következtethetünk, igen elkeserítette. (237) Bizonyára azért, mert így az általa tervezett diverzió terve végleg füstbe ment, ráadásul a Zrínyiek helyzete is megerősödött. A török orientáció egyébként is Török Bálint politikai pályafutásának mélypontját jelentette.

Ekkor további változások álltak be az országos politikában. I. Ferdinánd 1539 második felében arra akarta rávenni János királyt, hogy megállapodásukkal ellentétben hozzák nyilvánosságra a váradi békét. Szapolyai ezt semmiképpen sem akarta, török támadástól tartott. Ferdinánd király ezért igénybe vette Rorario nuncius, III. Pál pápa Magyar- és Lengyelországba küldött követének segítségét célja elérésére. A nuncius novemberben érkezett Budára, és miután Fráter György elutasította, Török Bálintot próbálta megnyerni ügyének. A tárgyalás megkezdésekor pápai brévét nyújtott át neki, amit az nagy hálával fogadott.169 Ám Fráter György egyeztette politikáját Török Bálinttal, így a nuncius közbenjárása nála is kudarcot vallott. (240)

Bálint úr ezek után, az év végén hazatért Pápára, hogy a fárasztó tárgyalásokat kipihenje. Itt érte a hír, hogy a két erdélyi vajda, Balassa Imre és Maylád István összeesküvést szervez, ahogyan fennen hirdették, az önálló Erdély érdekében, valójában persze saját hatalmuk biztosítására és megnövelésére. Az összeesküvéshez sokan csatlakoztak, és a szervezkedést János király ellen igyekeztek fordítani, mind a Portán, mind Bécsben. János király felismerte a helyzet veszélyességét, és Török Bálintot Petrovics Péterrel Erdélybe küldte, hogy haddal teremtsenek rendet. Az erdélyi hadjárat - amelynek lefolyása Mindszenti Gábor naplójából és Verancsics Antal levelezéséből rekonstruálható,170 - jellemző epizódja Török Bálint becsületbeli ügye, aki kijelentette, tisztessége nem engedi, hogy Maylád István, - régi szövetségese - ellen harcoljon. A király becsületbíróságot hívott össze, és ennek döntése megengedte Török Bálintnak a Maylád elleni fellépést.171 Ám a nagyúr csak ímmel-ámmal harcolt, és rövidesen vissza is vonult Gyulafehérvárra, mert megbetegedett, (vagy legalábbis ezt terjesztette magáról).172 Gyulafehérváron találkozott királyával, aki valóban súlyos beteg volt, és állapota egyre rosszabbodott. Orvosai tanácsára Szászsebesre vitték, ott érte a hír, hogy felesége Izabella királyné egészséges fiúgyermeket szült. Halála előtt, politikai végrendeletének közlésekor a főemberek között ott volt Török Bálint is, aki ekkorra már az udvar egyik legbefolyásosabb tényezőjének számított.

Szapolyai - a váradi békében foglaltakkal szemben - arra kérte őket, ne válasszanak királyt az ausztriai házból, és fiát koronázzák meg. Továbbra is maradjanak meg a szultán pártfogása alatt, mert mind az ország, mind a maguk javát csak tőle várhatják. Izabella és fia gyámjául Fráter Györgyöt nevezte ki.173 Miután az állam ügyeit így elrendezte, 1540. július 17-én meghalt.

 

A HATALOM CSÚCSÁN. 1540-1541.

János király halála után tanácsosai kölcsönösen hűséget esküdtek egymásnak, majd megállapodtak a további teendőkről. Török Bálint helyzete, nem lévén olyan régi híve a Szapolyai-családnak mint a többiek, kényes volt, de ő is megesküdött, hogy Ferdinánd királyt az országba be nem engedi. Esküje őszinte volt, mivel tudta, hogy a Habsburg uralkodó nem lesz képes a váradi béke végrehajtására, nem tudja véghezvinni az ország egyesítését, hisz ebben az esetben az Izabellának és fiának fizetendő kárpótlás fejében a főuraktól vissza kellene váltania a nekik adományozott Szapolyai-birtokokat. Török Bálint arra is számított, hogy a király halálával a hatalmat pártjának addigi vezetői fogják gyakorolni.174 Célja az volt, hogy a csecsemő királyfi felnőttéig magának biztosítsa a kormányzói tisztet.

György barát azonban Perényi Pétert szemelte ki erre a posztra. De Perényi, aki az ellenpárthoz kívánt csatlakozni, a felajánlott tisztséget nem fogadta el. Török Bálint előtt

ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a Barát az ő kezébe nem fogja átengedni a főhatalmat. Eddig lappangó ellentéteiknek ez volt egyik első megnyilvánulása. A kezdődő viszályt azonban háttérbe szorították a királyfi körüli teendők. Werbőczyt és Eszéky Jánost a Portára küldték, hogy a szultán a gyermeket apja örököséül ismerje el. Mayládékkal fegyverszünetet kötöttek, a szászokat a királyné és fia hűségére eskették. Írtak Zsigmond lengyel királynak, azt kérve, járjon közbe V. Károly császárnál és I. Ferdinándnál, hogy ne nehezítsék meg a királyválasztó gyűlés összehívását, tartsák fenn a békét, Ferdinánd király pedig várjon a váradi béke végrehajtásával az alkalmasabb időkig. A tanácsosok a király holttestével Budára indultak, Török Bálint pedig Székesfehérvárra ment, hogy a várost megerősítse, és a temetést előkészítse.175 Ezután megtartották a királyfi keresztelőjét. A csecsemőt, aki a János Zsigmond nevet kapta, Török Bálint és György barát tartották keresztvíz alá.176 A keresztapaságban a főhatalom közelségének jelképét kell látnunk, és ezt nyilván a kortársak is így érezték. (Bár György barát mindig óvakodott attól, hogy Bálint úr előtérbe kerüljön.)

Szeptember utolsó napjaiban lezajlott a Rákos mezőn a János Zsigmondot királlyá választó országgyűlés. Az ország kormányzását a király nagykorúságáig anyjára, Fráter Györgyre, Petrovics Péterre és Török Bálintra bízták.177 Ha nem is úgy, ahogyan képzelte, a nagyúr ekkor politikai pályafutása csúcsára jutott, olyan pozícióba, amelyet a Habsburg-párton sohasem érhetett volna el.

A magyar főurak közül ekkor számosan I. Ferdinánd király oldalára álltak, és V. Károlytól fegyveres segítséget kértek a török ellen.178 I. Ferdinánd újra megkísérelte Török Bálintot is pártjára vonni, mert látta, hogy a néhai János király országrészét békés úton nem szerezheti meg. Fegyveres támadásra szánta el magát, amihez szüksége volt a tapasztalt hadvezérre. Közeledésének első dokumentuma I. Ferdinánd király 1540. augusztus 10-én Bécsben kelt oklevele (247), amelyben felhatalmazza Bornemissza Pál királyi titkárt a Török Bálinttal folytatandó tárgyalásokra, mert azok "nemcsak az ország nyugalmának megőrzését, hanem előnyök szerzését és tisztességed növekedését is szolgálják". Bornemissza fennmaradt instrukciója viszont semmi komoly ígéretet nem tartalmaz. (248)

A Buda elleni hadjárat elkezdése után egymást érték a további kísérletek, amelyek Török Bálint átpártolásának útját próbálták egyengetni. Ilyen céllal intézett hozzá levelet Leonhard Vels, aki Török hazaszeretetére apellált, bár eredménytelenül, mert Bálint úr visszafordította az érvelést, azzal, hogy éppen hazaszeretete és tisztessége nem engedi az özvegy királynét és csecsemő gyermekét elhagyni. (251) A következő akciót már gondosabban készítették elő az udvarban. A tárgyalásra Perényit, Révayt, Velst és Herbersteint jelölték ki, (252) s részletes utasításokban (amelyek közül egy ránk maradt) rögzítették feladatukat. (253) Ám az előző akcióhoz hasonlóan ők sem jártak sikerrel. Ennek több oka is volt. Komolyabb ígéreteket nem tettek, - valójában tehát nem is volt tényleges tárgyalási alap - nem teljesíthették Török Bálint feltételeit, hiszen sem Brandenburgi György, sem Bakics javait (amelyeket Szapolyai Töröknek adományozott) nem engedhették át neki, sem a hősünk által a Szapolyai-párton elfoglalt egyházi birtokok megtartását nem garantálhatták. Már a tárgyalásra kijelölt személyek kiválasztását sem tarthatjuk szerencsésnek. Perényi Péter Török Bálint elszánt politikai ellenfele volt, Révayval is meglazultak a korábban baráti szálak, Vels közeledését pedig a nagyúr már egyszer visszautasította. (A tárgyaló felek közti viszonyra s a légkörre jellemző, hogy az utasításban a négyszemközti megbeszéléseket megtiltották.) A Fráter György elleni érzésekre építő érvelés, bár kétségkívül meglevő ellenszenvre apellált, önmagában nem volt elegendő ahhoz, hogy a Szapolyai-párttól Törököt elvonja. György barát újra figyelmeztette Ferdinánd királyt ne támadjon, mert azzal a török sereget Magyarországra zúdítja. Ennek ellenére a királyi sereg Leonhard Vels vezetésével megindult Buda ellen. Ám a

várat a védelem két vezetője Török Bálint és Fráter György jól felszerelte és jól megerősítette. Az ostromlók harci kedve nem volt túl nagy, a két táborban levő régi bajtársak barátkoztak egymással. Török huszárai ki-kitörtek a várból, és a Ferdinánd-párti katonák zsákmányát elragadták. Ferdinánd király november közepén az ostromzár feladására adott parancsot, anélkül, hogy egy ágyúlövés eldördült volna. Vels ezek után Visegrád alá vonult, s miután azt bevette, Török Bálint birtokaira támadt.179 Tata, Székesfehérvár, Gesztes várát megvévén, Pápa ellen fordult. Ám Pápát nem sikerült elfoglalnia, a hadjárat különösebb siker nélkül véget ért.180

Nem jártak több eredménnyel Ferdinánd király diplomáciai akciói sem. Portai követe, a pártot változtatott Hieronymus Lasky urának kérte Magyarország átengedését, hiszen - úgymond - Szapolyai a váradi béke megkötésével árulást követett el hatalmas pártfogója a szultán ellen. De a szultánnak ekkor már más tervei voltak, kérése süket fülekre talált. Ezzel szemben elismerte János király fiát atyja utódjának a magyar trónon.181 És bekövetkezett az a végzetes elhatározás, amit György barát megjósolt: Vels hadjáratának hírére a szultán úgy döntött, jövőre hadat vezet Magyarországra, Ferdinánd király ellen.

A három gyám levélben kísérelte meg a szultánt lebeszélni e tervéről, azzal érvelve, hogy képesek ők egyedül is megvédeni magukat a Habsburgoktól,182 de a döntés már megszületett. Addig, amíg ő, a szultán személyesen jöhet, megparancsolta Mehmed szendrői bégnek, nyújtson segítséget a Szapolyai pártnak. Ez Török Bálint kezére játszott, mert ő Mehmed béggel évek óta jó kapcsolatot tartott fenn.183

A tavasszal kezdetét is vette az 1541. évi nagyszabású török hadjárat, melynek keserves végét jól ismerjük. Mehmed bég az indulás előtt a szultán nevében magához kérette Török Bálintot Dárdára. (Kettejük jó kapcsolatára jellemző, hogy Török korábban, még a télen meglátogatta Mehmed béget Szeremlyénben. (256) A veszélyt érezve Bálint úr fő szolgái azt tanácsolták, kérjen hitlevelet Mehmedtől.184 Ám a törökkel szemben bizalmatlanságot mutatni lehetetlen volt, a nagyúr ezért ettől elállt. Csapatai rövidesen egyesültek Mehmed seregével, majd Buda felé vonultak. Ezt megelőzően Török Bálint serege elfoglalta Tárnokot, s onnan pusztította a környéket. (256) Ferdinánd serege pedig Wilhelm Roggendorff vezetésével 1541 májusában, húszezer magyar, német és cseh zsoldossal megindult a vár ellen.

Roggendorff megérkeztéig Perényi Péter vette körül a várat, és sikerült megakadályoznia Török Bálintot abban, hogy visszatérjen az erősségbe, miután egy alkalommal elhagyta azt, hogy erősítést hozzon.185 Török Bálint kiszorult ugyan Budából, de így is sokat ártott a Habsburg-pártnak. Ostromzár alá vette Dombó várát, majd Fehérvár mellett megverte Ráskay Gáspár seregét. (258., 260., 261) Azután is a Dunántúlon maradt,186 hogy az oszmán seregek felvonulását biztosítsa. Nagy hasznot hajtott török szövetségesének azzal is, hogy pontos híreket tudott szerezni a Habsburg csapatok mozgásáról, s értesüléseit el is tudta juttatni Sztambulba. Segítette a török hírszerzést, egy török kém az ő közreműködésével kémlelte ki Bécset, és a keresztény hadak helyzetét.187 A szultán vezéreinek szükségük is volt erre, hiszen hamarosan megindították seregeiket Buda felé.188 Először Mehmed bég, aki előzőleg Pest alól visszafordult, vezényelte csapatait Buda alá, hozzá csatlakozott Török is, kétezer lovassal. Az addigi ostromlók így két tűz közé kerültek, helyzetük szinte reménytelenné vált, ám az időközben megindult tárgyalásokon mégis Buda átadását kérték. Erre a gyámok, most, amikor az erőviszonyok az ő oldalukra billentek, még kevésbé voltak hajlandók mint korábban. Természetesen György barát és Török Bálint csak időhúzásnak szánta a tárgyalásokat, hiszen tudták, hogy közeledik a szultán hatalmas serege. Az augusztus 22-i csatában, amelyet György barát, Török Bálint és Mehmed vezetett, Ferdinád király seregei súlyos vereséget

szenvedtek.189 A csata hevében, amikor Török Bálint huszárjai Perényi csapatával mérték össze kardjukat, Perényi állítólag azt kiáltotta: "Megbánod még Török Bálint, hogy a törökhöz csatlakoztál!"190 - prófétai szavak! Az ütközetben a Habsburg-pártiak vesztesége igen nagy volt, mind emberben, mind anyagiakban. Fráter György és Török Bálint ennek igen örült191, mert feltehetőleg abban reménykedtek, ha a szultán látja, hogy hívei az ő hadereje nélkül is képesek megvédeni Budát egy ilyen hatalmas Habsburg-sereggel szemben, visszafordul, s minden marad a régiben, úgy ahogy a boldog emlékű János király alatt volt. Mindkét gyám bízott szerencséjében, hisz a török mindkettőjüknek megígérte, hogy megteszi kormányzónak192 a királyfi felnőtté válásáig. Török Bálint Izabella segítségére is számíthatott, aki nem szívelhette a Barátot, és minden bizonnyal inkább kedvére volt a délceg, ereje teljében levő nagyúr, bizalma is nagyobb volt benne.193 Augusztus 26-án díszes külsőségek között fogadták Szulejmán szultánt Buda alatt. Török Bálint azt a ruháját öltötte fel, mely véres volt az utolsó harctól.194 Kegyes és sokatmondó fogadtatásban részesült, nagyértékű ajándékokat kapott a szultántól, mindenkinél jobban kitüntették. Rövidesen követség érkezett a török táborból, hogy kalauzt kérjen, mert - úgymond - a törökök Bécs ellen akartak vonulni.195 Ezek után az események kérlelhetetlenül haladtak az ország és Török Bálint tragédiája felé. Ismeretes annak története, hogyan foglalták el a szultán janicsárjai egy kardvágás nélkül a Szulejmánnál vendégeskedő magyar vezérek távollétében Budát. A vár elfoglalásának forgatókönyvét jól átgondolták, és a helyzet logikájából következően az események elhárítása szinte lehetetlen volt.196 A szultán meghívása elől kitérni nem volt mód, bár mindenki érezte a szituációban rejlő veszedelmet.

Az utolsó vasárnapon György barát még egy hosszas tárgyaláson vett részt a szultánnál, de hogy mi volt a megbeszélés tárgya azt pontosan nem tudni. Szerémi mester szerint György barát arra törekedett, hogy az ország addigi állapotát fenntartsa.197 Szulejmán szultán meg is ígérte, hogy a kérést a pasák elé terjeszti. Török Bálint nem akarta őrizetlenül hagyni a várat, javasolta, hogy csak György barát menjen vendégségbe a szultánhoz a kis királyfival, ő Werbőczyvel együtt majd harcra készen áll.198 De Werbőczy a terv ellen szólt, úgy vélte, a török ellen bizalmatlanságot mutatni nyílt kihívás lenne. A rommá lőtt várban, a döntő túlerővel szemben egyébként sem volt semmi esély az ellenállásra. A helyzetet az is nehezítette, hogy a velük rokonszenvező törökök közül némelyektől az ország vezetői azt a hírt vették, hogy a szultán elfogja őket, és Budát elveszi tőlük.199 Török Bálint még azt is tudta, hogy nem feledték neki, nemrég még Ferdinánd király oldalán harcolt mai szövetségesei ellen, és intő példaként lebegett előtte az Erdélyben elfogott Maylád esete is, akit a török csalárd módon vetett fogságba. Végül Izabella királyné kérésének engedett, aki reá bízta gyermekét.200

A baljós jelek beigazolódtak. Amikor a szultán - a királyi gyermek távoztával - egyedül maradt sátrában a tanácsosokkal, bejelentette nekik, hogy Budát birodalmához csatolja, és török kapitányt hagy benne. Miután a sorsdöntő szavak elhangzottak, György barát, Török Bálint, Werbőczy és Petrovics nem kevés bátorsággal ellentmondtak, de a szultánt nem érdekelték már az ellenérvek, nyilvánvalóan hosszú időn át kidolgozott és előkészített terv szerint járt el. Az összegyűlt janicsárok egy intésére elindultak, és Buda harc nélkül elveszett. A szultán sátra előtt Bálint úr szolgái, - köztük Martonfalvi Imre deák201 - hiába vártak urukra. A többi tanácsost is fogságban tartották pár napig, míg a díván az ország sorsáról tanácskozott,202 de Török Bálintot többé hazájában senki sem látta.

 

FOGSÁGBAN. 1541-1550.

A díván döntése szerint Fráter György nyerte el azt, amire Török Bálint Szapolyai halála óta törekedett, a Barát kezébe került az ország kormányzása. Török Bálint így szabadságával együtt elvesztette azt a politikai játszmát is, amelyre pályáját föltette.

György barát szerepe a dolgok alakulásában a mai napig sem tisztázott.203 Elsősorban neki állott érdekében legerősebb vetélytársának eltávolítása, ezt éleződő ellentéteik is indokolták. És bár már a kortársak között is voltak, akik a Barátot ezzel gyanúsították, erre vonatkozó dokumentumot mindeddig nem sikerült találni.204 A gyanúnak többek között az adott tápot, hogy Fráter György nem tett semmit Török Bálint kiszabadítása érdekében, sőt a Portán is inkább ellene működött.

De nem kell Török Bálint vesztének okait kizárólag egyéni ellentétekben keresni. Őt az átgondolt és céltudatos, kíméletlen török politika semmisítette meg.205 János király halála után Szulejmán szultán megelégelve az addigi vazallusi viszonyt, a nyílt megszállás mellett döntött. Célja végrehajtásában leginkább Török Bálint jelentett akadályt, mert ő volt az a jelentős anyagiakkal rendelkező karizmatikus vezető, aki a török ellen sikerrel felvehette volna a harcot. Ezen felül ő volt az egyetlen a gyámok közül, aki többször is pártot cserélt, hűségében tehát nem lehetett szilárdan megbízni. Barátságban volt Mayláddal,206 akinek mozgalmát veszélyesnek ítélték a Portán, s ez is ellene szólt. A pasák azt is Török Bálint szemére lobbantották, hogy júliusban figyelmeztette Perényi Pétert, hagyjanak fel Buda ostromával, mert közeleg a török.207

Végül is mindeddig hasznos volt egy szövetséges nagyúr a Duna mentén, aki hírekkel és élelmiszerrel segítette a török hadakat, de most, amikor területeit birodalmukba akarták olvasztani, az eddigi szövetséges könnyen ellenséggé válhatott volna. Egy korabeli röpirat szerint,208 amely persze nem feltétlenül hitelt érdemlő forrás, a pasák Szigetvár és Csurgó átengedéséért kezdetben visszaadták volna szabadságát. Ám Bálint úr ezt kereken megtagadta. Birtokai az előrenyomuló török hadak útjában voltak, hatalmi törekvései György barát céljait keresztezték, a két fél közös érdeke volt Török Bálint félreállítása.

A szultán, miután elvégezte amiért jött, hazaindult Konstantinápolyba. Buda a török világbirodalom északi bástyája lett. Lakosságának java része elmenekült és szétszóródott szerte a Habsburg-birodalomban.

A török haddal vonult Török Bálint tisztes őrizetben Konstantinápoly felé.209 Nándorfehérvárig még hitegették, hogy szabadon engedik, de ott vasat vertek rá, és mint rabot kezdték tartani.210 Egészsége megrendült, ezért a szultán Nándorfehérváron hagyta felgyógyulásáig. De rövidesen folytatnia kellett útját a török főváros felé.

Somogyvárra Martonfalvai Imre deák vitte meg a hírt.211 Természetesen a familiárisi kör Pemfflinger Katalin vezetésével azonnal működni kezdett a kiszabadítás érdekében. Ám a levelek nehezen jutottak el a címzettekhez. A távolság nagy volt, és a kiszabadítás érdekében járó, levélvivő szolgákat az ellenfelek elfogták.212

Pemfflinger Katalin nagy józansággal cselekedett, mikor ebben a helyzetben családjának régi pártfogójához, Ferdinánd királyhoz fordult: bocsássa meg, amit férje elkövetett ellene, és fogadja vissza őket kegyelmébe.

Megértette, hogy a hatalmi harcban döntő vereséget szenvedett Török-család útja ezután újra csak Habsburg Ferdinánd táborába vezethetett. Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy a magára

maradt feleség néhány szervitora, nem várva semmiféle felhatalmazásra, asszonya háta mögött azonnal kapcsolatba lépett a Habsburg-párttal. (270) Maga Pemfflinger Katalin eme életbevágóan fontos tárgyalások megkezdését kipróbált híveire a Sulyok-testvérekre bízta, s Nyáry Ferenc (273) Nádasdy Tamás (274) és Thurzó Elek (275) közvetítését is igénybe vette. Ezután 1541 decemberében a Habsburg-párti, de Pemfflinger Katalinnal is jó kapcsolatot tartó Batthyány Ferenc vette kézbe a tárgyalások lebonyolítását. (279) (Batthyány Török fiainak gyámságát is ellátta.) Katalin asszony a Szapolyai-párttal Bajomi Benedek révén maradt összeköttetésben. (276) A tárgyalásokat két hű familiárisa vezette: gordovai Fáncsy János és szabadkai Kis Ambrus. A megegyezésről Ferdinánd király 1542 augusztusában Nürnbergben kiadott oklevele tudósít, amelyben a király újra kegyelmébe és hűségébe fogadja a Török családot.(287) Cserébe Katalin asszony kötelezte magát 1542 szeptemberében kiadott oklevelében, hogy a kezén levő egyházi javakat, és a jogtalanul elfoglalt világi birtokokat visszaadja.(288) (Ez néhány esetben valóban meg is történt.213) Így végre az uralkodó is remélhette, hogy sikerül régi követeléseit érvényre juttatni, és ezen túl neki sem volt érdeke Török Bálint szabadsága. Meg kell említenünk azonban, hogy a kérdéses birtokokat Katalin asszony nem bocsátotta vissza hiánytalanul.

Egy ilyen esetet világít meg Révay Ferenc nádori helytartó egyik oklevele, amelyben Pemfflinger Katalin kötelezettséget vállalt Lengyel Gáspár elfoglalt birtokainak, közte Szigligetnek visszaszolgáltatására, ezt azonban mégsem tette meg.(285., 286)

A szerteágazó birtokvisszaadási perek mellett fel kell figyelni arra az esetre, mikor Pemfflinger Katalin parancsára debreceni jobbágyai egy Bihar vármegyei faluban nagy pusztításokat tettek. Az esetet rögzítő irat, (amely már csak a benne szereplő debreceni jobbágynevek nagy száma miatt is érdekes), fontossága abban áll, hogy megmutatja: a feleség akciói méltó folytatását jelentették Török Bálint egész országrészeket rettegésben tartó hatalmaskodásainak. (302) Természetesen Török Bálint ellenfelei, a nagyúr távollétében azonnal támadásba lendültek.214 Elsőként a Zrínyi-család lépett fel, és rövidesen elérte, hogy Pemfflinger Katalin elhagyja Szigetvárt, amely a király birtokába került, majd miután Zrínyi Miklós Csurgót is elfoglalta,215 onnan is el kellett mennie. A család Szigligetre, Németújvárra, majd Pápára került, végül Debrecenben talált végső menedékre. Katalin asszony innen folytatta kísérleteit férje kiszabadítására.216

Török Bálint és rabtársa Maylád Konstantinápolyban a császár rabjaként bizonyos kivételes elbánásban részesültek. Először a fővárostól nem messze levő Újtoronyban voltak, majd egy darabig a Héttoronyban. De a fogság legnagyobb részét magánházban lakva töltötték.217 - A kiszabadítással kapcsolatos tárgyalások érdemi részleteiről keveset lehet tudni, mivel ezeknek írásos nyoma alig maradt. Tudjuk, hogy Pemfflinger Katalin Szalánczy Jánosnál Erdély portai követénél próbálkozott,218 majd Nádasdy Tamástól várt segítséget. 1543-ból négy levele ismeretes, melyeket Nádasdynak írt ez ügyben. (298., 299., 301., 303) Konspirációs okokból e levelek csak tárgyalásokra szóló felhatalmazások, melyeket hű embereinek adott, a lényeges dolgok szóban hangzottak el.

Pemfflinger Katalin György barátot és Izabella királynét is felkereste,219 és meg is kezdődtek a tárgyalások Rusztem nagyvezírrel, és Török Bálint régi bajtársával, Mehmed pasával. A törökök a szabadságért azt kérték cserébe, hogy Török Bálint mondjon le minden váráról, és adja azokat az ő kezükbe.220 1544-ben Török Bálint tett is ilyen lemondó nyilatkozatot, ami után helyzete a fogságban megkönnyebbedett. A portai követ ekkor Ferdinánd királyhoz fordult, hogy fogadja el a szabadulás feltételeit.221 Ezt az uralkodó természetesen visszautasította, hiszen Török váraiban királyi katonaság állomásozott, Szigetvár pedig, az

ország védelmi rendszerének egyik legfontosabb erőssége, mint már jeleztük, a Zrínyiek közreműködésével az ő tulajdonába ment át. Pápát is megerősítették, és fontosságának megfelelően a dunántúli főkapitányság székhelyéül jelölték ki. Ezekért a várakért cserébe az állhatatlan hűségű Török Bálint szabadsága a királyi udvar szemében előnytelen cserének tűnt. 1547-ben, mikor békét kötöttek a törökkel, a békeszerződésbe belefoglalták, hogy Török Bálint várai közül azok, melyek I. Ferdinánd és alattvalói birtokában vannak, ott is maradnak.222 Így tehát a szabadulásnak ez az útja is lezárult.

Izabella királyné és Fráter György törekvéseit sem koronázta siker, sőt, a Barát ígéreteiben nem ok nélkül kételkedett Maylád. Ebben a helyzetben Pemfflinger Katalin hiába fordult a francia és a lengyel királyhoz, vagy az egymást váltó török hatalmasságokhoz. Török Bálint kiszabadítása tulajdonképpen senkinek sem állt érdekében. Helyzete is rosszabbodott223 s csak a halál váltotta ki onnan, betegsége után224 1550 őszén,225 47 éves korában. 1553-ban Katalin is követte urát a halálba. Őt Debrecenben temették el, a ferences barátok kolostorában.226 Férje nyugvóhelyét nem ismerjük.

Török Bálint egyike volt azon arisztokratáknak, akinek ambíciói közt szerepelt - a török segítségével - a legfőbb hatalom elnyerése. Ez egyiküknek sem sikerült. Ő és Maylád a szultán fogságában fejezte be életét, Perényi Péter 1542-ben I. Ferdinánd börtönébe került. valószínűleg azért történt ez így, mert nem voltak képesek átlátni a török nagyhatalmi érdekeket, nem tudták megtalálni szerepüket az oszmán világpolitika játszmáiban. Végső soron ez okozta Török Bálint sorsának tragédiáját is, politikája katasztrofális következményekkel járt, nemcsak az országra, hanem saját személyére nézve is. Ám idővel az ország testén lassan behegedtek a sebek amelyeket ő ejtett, az elrablott birtokok visszakerültek jogos tulajdonosaikhoz, várai a honvédő harc erősségei lettek. Két fiát, Jánost és Ferencet pedig nemsokára a török elleni küzdelem hőseként ünnepelték.

 

II. A ROKONI ÉS A SZERVITORI KÖR

Enyingi Török Bálint hatalmának és törekvéseinek alapja, támogatója és végrehajtója a hozzá sok szálon kötődő rokoni és szervitori kör volt. A nagyúr és e kör kölcsönös viszonyának ismertetése nélkül hősünk cselekedeteinek - és általában az egész korszaknak - megértése nehezebb lenne.227

A legbefolyásosabb rokonok - mint tudjuk - a Pemfflinger-család tagjai közül kerültek ki.228 Közülük Pemfflinger Márk, a szebeni királybíró Erdélyben tevékenykedett rokona birtokszerzéseinek érdekében. Ebbéli működésének legszebb példája az a kötelezvény, (45) amelyben társaival együtt támogatásáról biztosítja Bálint urat Diósgyőr várának és Debrecennek megszerzésében. Szerepet vállalt az 1530. évi tárgyalásokban is, a nagyúr az ő közvetítésével nyújtotta be az udvarnak követeléseinek jegyzékét. (61) Márk úr szükség esetén nem rettent vissza hamis információk terjesztésétől sem, ha a család érdeke azt kívánta. Ő volt az, aki az 1536. év végén, amikor már tudnia kellett, hogy Török Bálint János király pártjára állt, az udvarban azt hírlelte, hogy rokona hűséges I. Ferdinánd királyhoz! (167)

Pemfflinger Sebestyén, (Katalin bátyja) a diósgyőri várnagy és Török Bálint kapcsolatáról eléggé keveset mondanak forrásaink. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Sebestyénnek Mária özvegy királyné iránti hűsége - amikor Bálint úr meg akarta szerezni Diósgyőrt - erősebbnek bizonyult a rokoni köteléknél, és nem adta át a várat.

A család további tekintélyes tagja, Katalin másik testvére, a később udvarbíróvá majd magyar kamarai elnökké lett Pemfflinger István (akinek második neje gordovai Fáncsy Borbála) Bálint úr életében több alkalommal is döntő szerepet játszott. Első ízben akkor volt rokona segítségére, amikor az 1527-ben elkötelezte magát Habsburg Ferdinánd oldalán. Ekkor István az 1527. évi átállás egyik megszervezője volt. A Temesvár ostroma alatti válságos időszakban kiemelkedően fontos részt vállalt a nagyúr és a Habsburg-udvar kapcsolatának alakításában. A király ugyanis őt küldte 1530 őszén Török Bálinthoz, hogy a Temesvárnál magára hagyott, s ezért joggal neheztelő hívét megbékítse. (54., 55) Ez sikerült is, de nem csekély költséggel, hiszen Nyitra várának adományozása volt a békesség-szerzés ára.

Pemfflinger István egy további fontos és bonyolult ügyben is közreműködött rokona érdekében, s annak elintézésével az udvarban is elismerést szerzett. A Pápa és Nyitra elcserélésének során Thurzó Elek és Török Bálint közötti közvetítésre gondolunk. Az ügylet lebonyolítása Pemfflinger részéről sok költséggel is járt. Ezért, s kárpótlásul egy, a király által neki ajándékozott, majd visszavett coboly subáért (ami ekkoriban körülbelül 200 forintba került), I. Ferdinánd király 600 forint adományban részesítette. (138) Mindemellett Pemfflinger magas tisztségében hatékony segítséget nyújtott a különböző adókiutalások megszerzésében, (111) illetve az elmaradt adóösszegek behajtásában. (106) Természetesen a két rokon kapcsolata az ilyen ügyek tárgyalásakor, tisztázásakor nem volt mindig harmonikus és indulatoktól mentes. (117., 120) De ezzel együtt is, Pemfflinger Istvánt Török Bálint leghatékonyabb udvari pártfogójaként tarthatjuk számon.

A feleség, Pemfflinger Katalin már férje oldalán is komoly aktivitást fejtett ki. A harcok közepette gyakran egyedül maradó főúri asszony fontos szerepet vitt a gazdaság kormányzásában, ő küzdött a hétköznapi gondokkal. Ezt a képet a mi okmánytárunk is új részletekkel gazdagítja, például Pemfflinger Katalin és béri várnagyai, Horváth Márk és Horváth Gergely levelezésének bemutatásával.

Az említett levelek sora az 1541. május 27-től december 9-ig terjedő kritikus időszakot fogja át. Míg a harctereken emberöltőkre kihatóan eldőlt az ország sorsa, addig a két várnagy a szomszédokkal hatalmaskodott, birtokaikat elfoglalta, marháikat elhajtotta. A nagyasszonytól reájuk zúduló feddő leveleknek feltételezhetően ritkán lett foganatja. Uruk foglyul ejtése után viszont a várnagyok a Habsburg-párttal bocsátkoztak tárgyalásokba, (270) sőt az enyingi Török család kegyurasága alá tartozó kapornaki apátságot is felprédálták. (271., 272) Dicstelen szereplésük, - amelynek utolsó akkordjaként a számadás benyújtásának kötelezettsége alól is ki akarták vonni magukat (278) -, az 1541. év decemberében véget ért. (Egyelőre elegendő adat hiányában nem lehet kideríteni, hogy egyikük, Horváth Márk azonos-e a később nagy hírre jutott szigeti kapitánnyal, vagy a Bakics-család szolgálatában álló azonos nevű szervitorral.)

Hősünk fogságba esése után kemény tárgyalások és sok per várt Katalin asszonyra, s az elfoglalt birtokok egy részét is vissza kellett adnia jogos tulajdonosaiknak. (288) A megmaradt birtokok kormányzásának terhét is ő viselte, akár Nádasdy Tamással is szembeszállva, míg át nem adhatta azokat fiainak. (298)

Az egyedül maradt Katalin asszony mellett a rokonok sorában fontos helyet töltött be a lekcsei Sulyok-család, amelynek tagjai közül a kiskorú Török Bálint gyámjai is kikerültek. Sulyok István és Balázs számos fontos megbízásban jártak el uruk nevében, fontos tárgyalásai egy részét ők vezették. (89., 91) A kiváló és nagytekintélyű diplomatával Nádasdy Tamással is - aki a kor egyik legjobb politikusa volt, - ők tartották a kapcsolatot. (92., 93., 274)

Az első testvér, Sulyok István járt el I. Ferdinánd királynál annak érdekében, hogy dominusa a temesi bánságról lemondhasson. (57) Különösen két időszakban fejtettek ki nagy aktivitást. Először az 1531-1532 közötti szervezkedések idején, majd 1541-ben uruk foglyul ejtése után. (72, 73., 93., 269) Tudomásunk van arról is, hogy Sulyok István 2000 forintnyi pénzkölcsönt szerzett urának, mely nem csekély összeg volt. (246) Feltételezzük, hogy ez nem volt egyedi eset.

Ezek a fontos szolgálatok méltó elismerésben részesültek. A nagyúr Sulyok Istvánnak már 1528-ban birtokadományt eszközölt ki, (41) Balázsnak pedig deputatiót szerzett a Somogy vármegyei adóból. (104) De az igazán nagyvonalú donációt a két hű szolga azután nyerte el, hogy uruk János király oldalára állt. Szapolyai már 1536 szeptemberének végén (160) ígéretet tett új híve szervitorainak, hogy amint azok udvarában megjelennek, kétszáz kun vagy jász jobbágytelekkel adományozza meg őket. Kötelezettségének a király a következő évben eleget is tett, (183) hét kun helység átadásával. a család javai rokonuk, Sulyok György pécsi püspök halála után is gyarapodtak, egyrészt annak a végrendeletében (193) rájuk hagyottakkal, másrészt pedig, mert a következő püspök, Eszéky János a pécsi Szent Imre-oltár (amely alá Sulyok Györgyöt eltemették) rektorátusát a hozzá tartozó birtokokkal s a kegyúri joggal nekik adományozta. (233) Sulyok Balázsnak János király egy Zala vármegyei részbirtokot is adott (245) és főkamarási tisztre emelte.

A Török Bálint fogságba esése utáni drámai napokban Pemfflinger Katalin a Sulyok-testvéreket küldte tárgyalni Thurzó Elekhez. Az utolsó emlék Sulyok Balázsról 1544-ből való. Ekkor egy falut zálogosított el Pethő Mihálynak, bizonyára összefüggésben azzal a tervével, hogy az állandósuló török veszélytől félve északabbra költözzön. (309) A Sulyok-család harmadik tagja György, a pécsi püspök nem szervitorként, hanem szinte egyenrangú társként vett részt Török Bálint terveinek megvalósításában. Így 1532-ben, Szigetváron ő irányította a családi politikát. (89., 91., 95) Későbbi működéséről keveset tudunk, bár az 1537 körül fel-felröppenő hírek Bálint úr egyik fiáról, mint lehetséges utódjáról a püspöki székben mutatják, hogy kapcsolatuk továbbra is bensőséges maradt. Szolgálatai viszonzásaként Török Bálint közbenjárt a kamaránál (s ezt tudtunkkal senki másért nem cselekedte meg), annak érdekében, hogy a somogyi adó egy részét utalják ki számára. (116)

A Török-családdal szintén rokonságban álló gordovai Fáncsy-család tevékenységéről sajnálatosan keveset tudunk. Fáncsy János bizalmi állására abból a tényből következtetünk, hogy ő is a Pemfflinger-családból választhatta feleségét, Annát, s az esküvőt Nyitrán tartották, ahová maga I. Ferdinánd király is meghívást kapott. (115) Adataink arról szólnak, hogy 1536-ban Somogy vármegyében ő szedte - Verebélyi Fülöppel együtt - az adót.(142) Ugyanebben az évben istállója leégett, s a károk mérséklésére Pemfflinger Istvántól kért kamarai segítséget.(141.) 1538-ban,229 1539-ben és 1541-ben ő viselte a somogyi alispánságot (232) továbbá, hogy az 1541. év elején, amikor a harcok miatt Török Bálint távol volt, Pemfflinger Katalin Fáncsy Jánossal beszélte meg a felmerült problémákat, s az ő tanácsát kérte, mit írjon meg férjének azokból. (268) Ama sorsdöntő 1541. év végén pedig Fáncsy egyike volt azoknak, akik számára Pemfflinger Katalin menlevelet kért az I. Ferdinánd királlyal folytatandó tárgyalásokra. (279) Fáncsy ezután Török Jánossal Erdélybe ment. Magas tisztségei - Déva majd Hunyad várnagya, Hunyad vármegye főispánja230 - mutatják, hogy bizalmi helyzetét a Török-családban töretlenül megőrizte. Forrásaink még 1563-ban is említik nevét.231 Fáncsy Borbála - mint már említettük - Pemfflinger István második felesége volt.

A Török Bálint szolgálatában álló familiárisok szerepéről, tevékenységi köréről is pontosabb képet kaphatunk az okmánytár segítségével. Az itt közölt források által talán az egész Mohács utáni időszak familiaritási rendszerének képe is új szempontokkal gazdagodhat.

A fontosabb tisztségviselőkről, így Török Bálint főkamarásáról, szigeti Somogyi Jánosról (Komornyik János) több adattal is rendelkezünk. 1534-ből fennmaradt egy nyugtája, (122) 16 forintnyi deputatióról, a következő évből egy Somogy vármegyei faluról és birtokrészekről kiállított adománylevél, illetve az ahhoz megszerzett királyi beleegyezés. (129) (Tudjuk, hogy Somogyi még 1549-ben is kezében tartotta azt a birtokot.232) Birtokainak nagyságáról annyit mondhatunk, hogy 1534-ben Somogy vármegyében 23, (124) Tolnában233 21,5 portával rendelkezett.

Martonfalvai Imre deák - emlékiratának köszönhetően - Török Bálint egyik legismertebb szervitora. Munkájának (legalábbis az 1541 előtti eseményeket elbeszélő részének) történeti hitelességét és pontosságát az okmánytárban közzétett források több helyen megkérdőjelezik. Például Ozorát 1537 februárjában foglalta el Török Bálint, a somogyvári várnagyot, Nagy Gergelyt pedig 1538 áprilisában ölte meg, tehát az emlékirat kronológiája pontatlan. Ugyanígy a Bakics emberei által elkövetett merénylet s a Kápolnay elleni hadjárat elhelyezése sem megnyugtató. Nem igazolható az emlékiratban refrénként hangoztatott vád ura hálátlanságáról, hiszen egy fennmaradt oklevél szerint dominusa 1535-ben királyi beleegyezést szerzett számára egy birtokcseréjére, (130) s a későbbi évekből is van adatunk arra, hogy birtokadományban részesült.234 Megtudjuk azt is, hogy 1541 sorsdöntő napjaiban ő volt Szigetvár tiszttartója. (267) Érdekességként megemlítjük, hogy bécsi bevásárlásairól is maradt fenn adatunk. (312) Ám az oklevelek átbúvárlása során az is kiderült, hogy nagyobb intelligenciát és találékonyságot követelő tárgyalásokat Bálint úr fogságba esése előtt nem bíztak rá. Azokat mások folytatták le, olyanok, akik a katonai képességeik mellett a diplomácia területén is ügyesen forgatták magukat.

Ezek közül kiemelkedik a szabadkai Kis-család, amelynek két tagja is nagy szerepet játszott Bálint úr szolgálatában. Szabadkai Kis János 1528-ban Török gesztesi várnagya volt, s ebbéli minőségében egy Veszprém vármegyei birtokot nyert adományul. (30) Később egy Somogy vármegyei nemesi kúriát is kapott, de az adománnyal szemben a vetahidai pálos kolostor komolyan veendő kifogást emelt, mivel azt az előző tulajdonos a kolostorra hagyta, s azt Török erőszakkal foglalta el. (283) Az oklevélből kitűnik, hogy Kis János Székesfehérváron élt, és 1542-ben már néhainak mondják. Szerepét Török udvarában fia, szabadkai Kis Ambrus vette át, aki ugyancsak katonaként kezdte pályafutását, részt vett például Győr feldúlásában is. Ám 1541 decemberében, az ura elhurcolását követő drámai helyzetben Fáncsy János társaságában ő indult a Ferdinánd királlyal folytatandó, a Török-család jövőjét eldöntő tárgyalásokra, (279) s útja során Semptére, Révay Ferenchez is ellátogatott. (281) Szerepet vállalt a Török Bálint kiszabadítására szervezett akciókban is. (289) Később a két fiú, Török János és Ferenc szolgálatában is tevékenykedett, (313) 1555-ben Erdélyben működött.235

Balika Márton rangját mutatja Török famíliájában, hogy egyik legfontosabb vára, Nyitra várnagya volt. Tisztéből következően a vármegye adójának behajtásában tevékenyen részt vett. (98., 113., 114) Az ő nevéhez fűződött Szeredahelyi Tóbiás visegrádi várnagy fiának elfogása. A szerencsétlen ifjú csak a család ősi fészke, Szeredahely várának árán nyerte vissza szabadságát. (108) A következő években, 1534 után Balikáról hallgatnak forrásaink. Csak 1539-ben bukkan fel egy Balika Tamás nevű szervitor, aki Márton fia lehetett. (239)

Fontosnak tartjuk kiemelni a Kis és a Balika családot, mert azoknak több tagja működött Török Bálint szolgálatában. Tudjuk, hogy a XVII. században a szolgálatnak ez a formája válik uralkodóvá, s ennek ismeretében érdemes rámutatni ennek XVI. századi előzményeire.

Lássuk ezután a többieket! - Sokoldalú egyéniség lehetett az a földvári Mészáros Bálint, aki 1540-ben, mint a gyalogos hajdúk kapitánya tűnik fel Pápán. (254) 1541-ben Török Bálint titkáraként említik nevét. (267) Két évvel később a pozsonyi káptalan előtt tiltakozik ura nevében, (295) majd ő is részt vesz egy Nádasdy Tamással folytatott tárgyaláson. (299)

Verebélyi Fülöp deák, bár tudjuk róla, hogy a temesvári ostrom idején a várban harcolt, inkább a gazdasági életben jutott szerephez. Ura a nagy nehézségekkel járó adószedést bízta rá 1534-ben, majd 1536-ban is. Két, a magyar kamarához írott beszámolójában, (118., 119) eme súlyos megpróbáltatásokkal járó munka részletes leírását hagyta ránk, nemcsak annak felsorolásával, hogy ki miért nem fizetett, hanem saját kárainak részletezésével is. Egy 1536-ban íródott levélből azt is megtudjuk, hogy még abban az évben sem készült el az 1534. évi adó elszámolása. (145) Ezekben az években ura két birtokadománnyal hálálta meg kitartását. (99., 135.) Török Bálint fogságba esése után az elfoglalt birtokok visszaadását irányította236, 1543-ban pedig mint Debrecen officiálisa jelenik meg forrásainkban. (302) Ugyanebben az évben ura egyik peres ügyében eljár a pozsonyi káptalan előtt. (295)

A fő szervitorok között kell említenünk még Bakocsa János udvarmestert (105), továbbá Dörögdi Pál pápai tiszttartót (212), aki szintén járt követségben Nádasdynál. (277)

A szervitorok nagyobb része természetesen katonai szolgálatot végzett. Bizonyára ezért fordul elő annyi erőszakosság a rájuk vonatkozó iratanyagban, néha úgy érezzük, több is, mint amennyit az eldurvult korabeli viszonyok indokolttá tesznek. A két béri várnagyról, Horváth Márkról és Gergelyről már tettünk említést. Pemfflinger Katalinnal folytatott levelezésükből sokat tudhatunk meg a korszak társadalmi életének egyik jellemzőjévé előlépett hatalmaskodásokról. Vajon eme erőszakos cselekedeteket, amelyek Török Bálint igen kedvezőtlen kortársi megítéléséhez vezettek, a maguk szakállára követték el ezek a szervitorok, vagy dominusuk parancsára? Azt gondolnánk, hogy e zavaros időkben a saját fejük szerint cselekedtek, de a levelek elolvasása ezt a hipotézist nem minden esetben igazolja. (243)

Fontos szerepet vitt Török Bálint környezetében a kegyetlenül elveszejtett barki Bornemissza Mihály237, aki 1534-től 1539-ig a gesztesi várnagyságot viselte. Békétlen természetéről Bakics Pál egy panaszos leveléből nyerhetjük az első információkat; megtudjuk, hogy az ő csókakői várnagyát igencsak megkárosította. (121) A pozsonyi polgárok is kifogásolták Bornemissza kíméletlen működését. (154) 1539-ben azonban Török Bálint, akinek parancsára hatalmaskodásait végrehajtotta, - máig sem tisztázott okból, - vele bánt el hasonló módon; meggyilkoltatta, javait elkoboztatta. A fej nélkül maradt család követeléseinek részletező felsorolása azon ritka adategyüttes egyike, amelyből ezen társadalmi csoport vagyoni helyzetéről hiteles képet kaphatunk. (311) Özvegye és fia még 1582-ben is pereskedett a javak visszaszerzése érdekében. (313)

Különös módon alakult Kozáry Péter pályafutása. Ő Sulyok György és Török Bálint238 szolgálatában állt 1532-ben Szigetváron. (91) Később azonban - egyetlenként ebből a familiárisi körből - átállt a törökhöz. Pemfflinger Katalin vitézei azonban foglyul ejtették, s Szigetváron rabságra vetették. Kászon bég felháborodott levélben követelte elengedését. (308) "Ha férjed kiszabadulását akarod, szervitoraid és officiálisaid ilyeneket ne cselekedjenek"

mennydörgött Kászon. Nem valószínű azonban, hogy szavának foganatja lett, sőt, mivel Debrecen jegyzőkönyveiben 1547-1549 között nevét nemegyszer megtalálhatjuk,239 továbbá a Szigetvárhoz tartozó falvak 1553. évi összeírásában több falu részbirtokosaként tüntetik fel,240 feltételezhetjük, hogy nem tért vissza a török szolgálatba.

Miképpen Bornemissza, erőszakos halállal veszett el Szalay Mihály szervitor is. Vérdíját a fogott bírák 200 forintban állapították meg, s Csoron András - döntésük értelmében - kötelezettséget vállalt, hogy azt az özvegynek megfizeti. (107)

A kegyetlenségéről és rablásairól hírhedt (87., 143) Nagy Gergelyt, a somogyvári tiszttartót maga Török Bálint ostromolta ki a gondjaira bízott várból s - szervitorainak, köztük Martonfalvainak könyörgése ellenére241 - lefejeztette. (218) Nagy Gergely bűne abban állt, hogy megölt egy somogyi nemest (aki talán Török Bálint szervitora volt).

Szomorú véget ért Tardasy István és Nagy Zsigmond életpályája is. 1530-ban Tardasy Bakics Pál márévári kapitánya242, 1533-ban azonban Szapolyai Jánostól is adománylevelet szereznek ugyanarra a várra, majd két év múlva maga Bakics adományozta azt ugyanazoknak.243 Bár Martonfalvai azt írja, hogy Ozora ostromakor Kápolnay Ferenccel együtt meg akarták támadni Török Bálint katonáit244, az érdemes emlékiratírónak ezt az állítását nem fogadhatjuk el. Bakics egyik 1536. augusztus 31-én kelt leveléből tudjuk, (159) hogy már ekkor tudomást szerzett szervitorai átpártolási tervéről s hamarosan el is fogta őket. (167) Nem tudjuk, pontosan mikor és milyen módon jutottak Kecseti Márton őrizetébe, az azonban tény, hogy odakerültek, s a püspök semmiképpen nem akarta visszaadni szabadságukat (194), sőt Bakics Mihálynak sem volt hajlandó átadni őket. (195) 1538-ban már egyiküket sem találjuk az élők sorában.245

Kitérőktől mentes, töretlenül felfelé ívelő karrier jutott Palatics János osztályrészéül. Első, általunk ismert birtokadományát Török nyitrai várnagyaként kapta, 1533-ban.246 Az 1537. évi dunántúli hadjáratban kitüntetett szerepet játszott. (199., 205) Ezekben az években a pápai kapitányi tisztet viselte, s János király újabb adománylevéllel fejezte ki a sikeres hadvezér iránti elismerését. (234) Vagyonszerzési törekvéseiről is maradt fenn információ. (231., 243) Palatics ura fogságba esése után Nádasdy Tamás szolgálatába szegődött, ám ezt követően visszatért az enyingi Török-család kötelékébe; 1551-ben Török János oldalán vett részt Fráter György hadjáratában247. Ekkor foglalta el a török a Szörény vármegyei Illadia várát, amelyről a család predikátumát nyerte. Visszatérvén a Dunántúlra, Szigetváron rövid időre a vár parancsnokságát is átvette,248 később, 1564-ben Zrínyi Miklós szolgálatában annak főkapitány-helyettese lett.249 Tolna vármegyében jelentős birtokokkal rendelkezett, 1542-ben 67 porta tulajdonosa volt ott.250

Török Bálint legismertebb szervitora Tinódi Lantos Sebestyén is azon kevesek közé tartozik, aki pályafutása során nem került ellentétbe urával. Az oklevéltárban reá vonatkozó új adatokat nem tudtunk közzétenni, mégis említést kell itt tennünk róla, hiszen a messze ható érvényű idealizált Török Bálint-kép megrajzolása az ő nevéhez fűződik.

Tinódiról köztudott, hogy Török fogságba esése után elhagyta Pemfflinger Katalint s Werbőczy Imréhez állt.251 De vajon igaz-e az, amit Martonfalvai állít,252 hogy régi szervitorai csapatostul hagyták el a "keserves asszonyt"? Adataink nem támasztják alá Martonfalvai kifakadását, sőt, elmondhatjuk, hogy a fő szervitorok, amennyire ez a meglehetősen egyenetlenül fennmaradt forrásanyag alapján biztonsággal állítható, megmaradtak a Török-család szolgálatában. Egyetlen kivételt ismerünk, az 1541-ben szigetvári várnagyságot viselt

Késás Pált, aki 1546-ban királyi kapitányként, illetve dunántúli alkapitányként szerepel.253 Csak később, a 40-es évek végétől tűnnek fel új nevek a fő szervitorok között,254 ezt azonban inkább természetes nemzedékváltásnak tarthatjuk.

Az életrajzi adatok felsorolásán túl, úgy véljük, hogy a felsorolt szervitori pályaképek - kevés kivétellel - egy fontos következtetés levonására is alkalmat adnak. A korszakot jellemző erőszakos cselekedetek a "dominus és szervitora" viszonyát a társadalomra nézve negatív irányba terelték bizonyos esetekben. Mert ahogyan az úr parancsot adhatott szolgájának hatalmaskodások elkövetésére, ugyanúgy szolgájának sem voltak erkölcsi gátlásai a saját szervitoraival elkövetett törvénytelen fellépések során. Jól mutatja ez, hogyan roppant meg a társadalom struktúráját meghatározó dominus-szervitor viszony a kettős királyválasztást követő zavaros évtizedekben a gyökeresen megváltozott politikai viszonyok hatására.

A források másik kicsiny, de annál fontosabb csoportja Török Bálint és a városok kapcsolatába enged bepillantást. Ide vonható az a Kassával kapcsolatos néhány oklevél, amelyek a Katzianer vezetése alatti felföldi hadjárat során keletkeztek (29., 34., 35., 39), s az a megbízólevél is, amely Beszterce város tanácsának szól.(46)

Pozsonnyal kapcsolatos I. Ferdinánd királynak egy 1533. XI. 23-án Bécsben kelt parancslevele, amelyből kiderül, hogy Török fegyvereket rendelt Pozsonyban, s az uralkodó ezek elszállításáról gondoskodik (112). Egy 1536. VI. 10-i levél, - amelyet Pozsony város tanácsa írt Török Bálintnak, - egy pápai polgárnak Pozsony város joghatósága előtt folyó peréről számol be (154).

Pápa városának ekkori történetéről nagyon keveset tudunk, ezért különösen becses az a néhány dokumentum, amelyről az alábbiakban szót ejtünk. A sort egy királyi oklevél nyitja meg, amelynek tartalma: két, Pápa várához tartozó falut Csoron András "önként és szabadon" visszaadott a királynak, mert azokat Török Bálint nyerte adományul. (131) A Pápáról szóló adománylevelek (132., 136) kibocsátása után I. Ferdinánd király figyelme 1537 őszén - immár a megváltozott helyzetben - fordul újra a város felé. Október elején ugyanis Nagy Ferenc, Thurzó Elek hadvezére Sokorónál legyőzte Török Bálint seregét, s a pápai bírót is foglyul ejtette. (189) 1537. október 12-én kelt oklevelében (191) a király arra buzdította a pápaiakat, hogy álljanak át az ő oldalára, mert uruk nem tudja megvédeni őket, s sok kárt fognak katonáitól elszenvedni. Arra is ígéretet tett, ha hűségére térnek, senkinek nem fogja a várost eladományozni, az a kamara kezelésébe kerül. I. Ferdinánd, tudjuk, nem ért célt, a város mindvégig hűséges maradt földesurához, pedig ezzel nem kevés támadásnak tette ki magát. Török Bálint nem is feledkezett meg Pápa hűséges lakóiról. Erre példa, hogy 1538. IV. 19-én kelt kiváltságlevelében (216) a szabóknak megengedte, hogy a fehérváriak mintájára céhet alkossanak, s megvédte őket a céhen kívüliektől. 1539-ben pedig Marok Bálint bírónak a város határában malomhelyet adományozott. (242) A város vonzerejét mutatja, hogy egy tekintélyes pozsonyi polgár, Ortwein Péter (154) és egy budai kereskedő, Vokon Péter is éppen Pápát választotta új lakóhelyéül, s tudjuk azt is, hogy az egyik neves pozsonyi kereskedő, Martin Klee is kapcsolatban állt Pápával255. Érdekes, hogy éppen az 1537. esztendőben négy győri polgárról tesznek említést forrásaink, akik a viszontagságos időket Pápán kívánták átvészelni256.

 

III. BIRTOKOK, JÖVEDELMEK

Török Bálint politikai hatalma természetszerűleg szoros összefüggésben volt birtokai és jövedelmei nagyságával. A birtokszerzés legális útja a királyi adománylevelek kieszközlése volt. Török Bálint birtokszerzési stratégiájának elemzésekor azt tapasztaltuk, hogy az nem alkalomszerű, az úton-útfélen adódó lehetőségek kiaknázását szem előtt tartó tevékenység volt csupán. úgy véljük, a birtokok kiválasztásában egy határozott elképzelést valósított meg, amely abban áll, hogy elsősorban az ősök (atyja, nagyatyja) által már megszerzett, illetve megszerezni kívánt javak tulajdonába akart jutni. Lássunk pár példát: Debrecent már 1498-ban elígérte Corvin János Török Imrének,257 ám akkor nem sikerült azt a családnak megszereznie. Török Bálint már 1529-ben, I. Ferdinánd király pártján kérte magának Debrecent, (45) de csak 1536-ban, János király oldalán sikerült a gazdag város birtokába jutnia. (163) Gesztes várát Török Imre 1519-ben kérte adományul II. Lajos királytól,258 de feltehetőleg ő nem kapta meg. Fia 1525-ben megkísérelte birtokba venni,259 azonban csak 1528-ban bizonyítják forrásaink, hogy valóban kezében tartotta a fontos erősséget. (30) Gyula várát csak tekintélyes summáért tudta kiváltani Corvin János halála után özvegye Török Imre kezéből. Ezt a várat is megszerezte Bálint úr, miként a Gyulához hasonlóan szintén Brandenburgi György birtokába került Vajdahunyadot, (162) Szapolyai János adománya által. Ezzel tehát az egykori Hunyadi-birtokok tekintélyes része, amelyért az apa még hiába nyújtotta ki kezét, fiáé lett.

A Szerdahelyiek Török Imrének több birtokot elzálogosítottak.260 Ezek közül fia 1528-ban Kövesdet magának adományoztatta. (43) (Pápa városa azonban - bár korábban volt ilyen nézet történetírásunkban - nem került Bálint úr ideje előtt az enyingi Török-család tulajdonába.261)

A birtokszerzésnek volt illegális útja is: a birtokok erőszakos elfoglalása. úgy véljük, ezekben az esetekben sem kell előkészületek nélküli, forrófejű akciókra gondolnunk. Egy-egy birtok elfoglalását gondos - és nemcsak katonai - előkészítés előzte meg. Felettébb célszerű volt az ilyen akciókat a többi érdekelttel is egyeztetni, amint ezt Török Bálint és Werbőczy István megegyezése példázza. (139)

Ám nem minden esetben volt szükség ilyesféle egyezkedésre. A gyakran minden védelmet nélkülöző egyházi birtokok elfoglalása könnyű és kockázatmentes módja volt a gyarapodásnak. Az okmánytárban közölt összeírások ill. összeírás-részletek, (284., 290., 292) a szentmártoni apátságtól és más egyháziaktól elfoglalt birtokokkal foglalkozó oklevelek, (134., 178., 187.) vagy Oláh Miklósnak korábban idézett levelei ezt kimerítően bizonyítják. Ám itt is hangsúlyozzuk, ez nem támasztja alá azt, hogy Török Bálint csatlakozott volna a reformációhoz, hiszen az egyházi birtokokra sokan rátették a kezüket olyanok is, akiket még távolról sem érintett meg az egyházi reform szele, magyarán: kizárólag gazdasági meggondolások vezérelték Bálint urat.

A birtokszerzés problematikája mellé csatlakozik Török Bálint készpénzbevételeinek alakulása is. Mint I. Ferdinánd király minden katonája, ő is kapott fizetést bizonyos számú lovasra. Az 1527. évi átpártolás egy iratából (20) tudjuk, hogy 500 lóra kért havi 3 forintot lótartásra, évi fizetésül pedig 200 forintot. Királya ekkor 400 lovas fizetését vállalta. (21) 1533-ban viszont, egy kamarai előterjesztés tanúsága szerint262 már csak 100 lovasra kapott évi 1000 forint fizetést. Bár ez önmagában nem túl jelentős összeg, ennél többet egyetlen magyar kapitányának sem fizetett ki az uralkodó.

A pénzjövedelmek kiegészítésének bevált módja volt a tizedszedés. Már 1525-ből van adatunk arról, hogy Török magának szedte a tizedet. (10) Ugyanez történt 1531-ben is, ám

akkor Nádasdy erélyes fellépésére megígérte, hogy a jogtalan szerzeményt át fogja adni. (70) Nem ritkák az ilyen tárgyú oklevelek a későbbi évek során sem, különösen 1536 után fordulnak elő nagyobb számban (226., 227., 249., 250) Csupán egyetlen olyan esetet ismerünk, amikor Bálint úr törvényesen bérbe vette a tizedet, 1535-ben a szentmártoni apáttól, (125) Somogy vármegye területén. Igaz, már 1534-ben annak jó részét magának foglalta le Bakics egy szervitorától, aki azt addig bérelte.

Az okmánytárban számos oklevél foglalkozik a fontos bevételi forrást jelentő adószedéssel is. Ezek sorát Török Bálintnak és Bakics Pálnak egy, a magyar kamarához írott, igen erőshangú levele nyitja meg. (83) Ebben felháborodva tiltakoznak az ún. deputatiók (kifizetési parancsok) rendszere ellen. Mivel a befolyt összegből először a deputatióval rendelkezőket kell kifizetniük, illetve azok akik deputatiót szereztek, nem fizetnek - írják - így az adóból nekik és embereiknek alig marad valami. Török Bálint mindenesetre hamar rálelt a védekezés kézenfekvő módjára: már a 30-as évek elején ő maga is szerzett ilyen deputatiót, először Somogy vármegye adójából 1500 forintra,263 majd Nyitra és Somogy vármegye adójából 2000-2000 forintra. (97., 98., 111) A biztonságos lebonyolítás érdekében kérte, hogy az ő embere is az adószedők mellett lehessen, míg a pénzt be nem szedik. (113., 114) A továbbiakban Bálint úr Zala és Veszprém vármegyében is kieszközölt deputatiót, de a gyakorlatban ennek megszerzése is nehézségekbe ütközött. Veszprém vármegyei szervitorai sem tudták a kirótt összeget beszedni, ezért a fennmaradt tartozásokról új összeírást kellett készíteni. Hasonló volt a helyzet Zalában is, 1533-ban, ahol már az előző évben sem egyenlítették ki az adószedők Török Bálintnak egy 600 forintos deputatióját. Mindezeket egy Pemfflinger Istvánhoz írott, segítséget kérő, panasszal teli leveléből tudjuk. (106) Igaz, arra is van adatunk, hogy az ilyen veszteségek ellensúlyozásaképpen a nagyúr egy másik személynek deputált summára is rá akarta tenni a kezét264. Emellett két, e korszakban ritka oklevél közlése teszi teljesebbé a deputatio rendszerének működéséről felvázolt képünket. Az első a már említett deputatiós oklevél, (111) amelyben a király elrendeli a magyar kamarának, hogy Töröknek Somogy és Nyitra vármegye adójából fizessenek ki 4000 forintot. A második Sulyok György pécsi püspöknek egy somogyi deputatio iránt benyújtott kérvénye (116), amelyben beadványa alátámasztására a király szolgálatában elszenvedett károkra hivatkozik. Az oklevél külzetére írott kamarai feljegyzés (Nézzétek meg a vármegye regesztrumát, azután meglátjuk mit lehet tenni), azt sejteti, hogy Sulyok kérése célt ért.

Az 1534. évben a Somogy vármegyei adó beszedése körül támadtak nagy nehézségek, amint erről öt, a magyar kamarának írott levélből plasztikus képet nyerhetünk. [Kettőt Török, (107., 110) kettőt adószedője Verebélyi Fülöp (108., 109) egyet pedig a kamara adószedője, Dolgos Ambrus írt. (114)] Ez esetben Török a neki deputált summa megszerzése érdekében emelni akarta az adó összegét, olyan módon, hogy azt korábban nem adózó személyekre is ki akarta terjeszteni. Így, a törvény ellenére, adófizetésre akarta kötelezni azokat is, akiknek háza leégett (a török elpusztította) és újra felépítették, továbbá a libertinusokat. A vármegye nemessége ezt törvénytelennek találta, de Verebélyi mégis kivetette rájuk az adót. Természetesen ez nagy felzúdulást keltett. Az ellenállás módszerei a következők voltak: többen nem engedték be birtokaikra az adószedőket, néhányan pedig azért nem fizettek, mert a Szapolyai párton álltak, mások pedig adójukra deputatiót szereztek. Végül az adószedők mégis behajtották a pénzt, s a kamarához olyan információk jutottak el, hogy az több mint 2000 forintra rúgott. Török Bálint felháborodott hangú levélben utasította vissza ezt a feltételezést "...aki ezt mondta uraságtoknak az őrült, áruló és kurafi...", s felsorolja az adószedés nehézségeit. A levél igen érzékletesen írja le a korabeli vármegyei adózási viszonyokat, bár ami tartalmát illeti, abban kételkedünk, s az egykorú forrásokra támaszkodva (145) feltételezzük, hogy a nagyúr kitartása és kíméletlen elszántsága a behajtás problémáinak

nagy részét meg tudta oldani. (A behajtott 2000 forinton felüli összeghez az a pénz is hozzájárult, amelyet 1534-ben Bakics szervitora elől kaparintott meg.)

A következő években is folytatódik az adóval kapcsolatos iratok sora. 1536. II. 14-én Török Bálint felháborodással értesült arról, hogy Mérey János a saját birtokain befolyt adóra deputatiót szerzett Pemfflingertől, így abból ő nem részesülhet. (144) A levél jellegzetes, Török Bálinthoz illő fenyegetést tartalmaz: ha nem kap deputatiót, akkor az egész világgal szembeszáll. Egy ennél visszafogottabb levélben (148) Bálint úr bejelentette az udvarban, hogy a Somogy vármegyei adó teljes összegére igényt tart, a vránai perjelség javainak kiváltására. (Bár a király ezt meg is ígérte, Pemfflinger csak az adó felét akarta kiutalni.) Ugyanebben a levélben lovasainak elmaradt zsoldját s az ő bírósági részvételekor felmerült költségeinek megtérítését is kérte. (A levél egyébként csendesebb hangját azzal magyarázhatjuk, hogy annak első felében kénytelen Ozora elfoglalásáért mentegetőzni, mivel e tette a fegyverszünet nyílt megsértésével volt egyenlő.) A levél, szelídebb tónusa ellenére sem talált méltánylásra a kamarai uraknál. A király csak a somogyi adó felét utalta ki számára, igaz, ígéretet tett arra, hogy az összeg hátralévő részét a következő évben meg fogja fizetni (150). Az elmérgesedő helyzetre jellemző, hogy ebben az évben a pápai tiszttartó nem engedte beszedni az adót (146). Az utolsó ilyen tárgyú Török-levél 1536 pünkösdjén kelt (153). Ebben szolgáinak fenntartására hivatkozva kérte az adó biztosítását.

A Szapolyai János oldalán kifejtett, ilyen irányú tevékenységéről oklevél nem maradt ránk. Annál több adatot ismerünk viszont a következő évekből, amelyek azt bizonyítják, hogy János király pártján erőszakkal szerezte meg azon összegeket, amelyekre még korábban deputatiót nyert. (173., 229) Az okmánytárban kiadott, ezzel kapcsolatos oklevelek mellett idézhetjük azt az 1539-ből származó kamarai elszámolást is, amelyben Veszprém, Zala, és Somogy vármegyék nevének feltüntetése után a következő megjegyzés világít rá arra, miért nem folyt be onnan semmi: "Török Bálint erőszakosságai, foglalásai és igen vad behajtásai miatt a királyi felség adóját nem tudták megfizetni."265 Ugyanez a helyzet állt fenn 1540-ben is.266 (Ezért nem lehetséges - bármennyire tanulságos volna is, - Török Bálint birtokainak nagyságát meghatározni, hiszen a legnagyobb kiterjedést éppen akkor érték el, amikor - János király pártjára állván - nem engedte azokat összeírni.)

A deputatióval kapcsolatos okmányok sora a fogságba esés után is folytatódik, de Pemfflinger Katalin akkor már nem volt abban a hatalmi helyzetben, mint férje egykoron. Most Pemfflinger birtokainak adójára szerzett deputatiót egy másik főúr, történetesen Nádasdy Tamás. Török Bálint ezen bizonyosan felháborodott volna, de a megváltozott viszonyok bizonysága, hogy felesége 200 forintot alázatosan kölcsönkért az összegből. (298) Egy hónappal később pedig különböző szükségleteire hivatkozva ugyanebből az adóból 60-70 forint elengedését kérte. (300) Pemfflinger Katalin is kért magának deputatiót, bár más nagyságrendű összeget, mint férje. Egy fennmaradt folyamodványban (304) már csak 40 forintot kért az adóból Gesztes várának fenntartására. A család anyagi megrendülését jelzi az is, hogy egy nagy összegű kiegyenlítetlen tartozás következtében a bécsi Pemfflinger-házat el kellett adni. (312)

Mondandómnak ezzel végére is értem. Remélem, a leírtak meggyőzik bevezetőm olvasóját arról, hogy az okmánytár segítségével tisztább képet alkothatunk magunknak Török Bálint életéről, politikájáról, s ezen keresztül talán a Mohács utáni másfél évtizedről is.

JEGYZETEK

I. ENYINGI TÖRÖK BÁLINT ÉLETÚTJA

1. Fennmaradt genealógiák: OSZK Fol. Lat. 3552. - OL M. Kamara NRA ( E 148) Fasc. 35. N. 26. és uo. Fasc. 984. N. 29. - OL Esterházy cs. hg. (P 108) Repos. 44. Fasc. G. N. 62 et NB. - OL Esterházy cs. tatai (P 197) 6. cs. Fasc. 23. N. 6. - OL Esterházy cs. zólyomi (P 1293) 5. cs. - Feldolgozás: DARÓCZY, Dunántuli. p. 84-86. - Itt mondok köszönetet E. Kovács Péternek, aki adatgyűjtésem kiegészítésére archontológiai anyaggyűjtését rendelkezésemre bocsátotta.[VISSZA]

2. A kérdést általában megvilágítja és analógiákat hoz MÁLYUSZ, Magyar, különösen p. 321-329. - A család történetét megírta NÉMETH, Szigetvár. p. 49-69. - Török Ambrus pályafutását tipikus familiárisi karriernek tartja KUBINYI, Budai p. 93.[VISSZA]

3. Ambrus életpályáját részletesen leírja KUBINYI, Budai p. 93. Ujlaki Miklós kaposújvári várnagya: KUBINYI, Kaposvári. p. 81.[VISSZA]

4. KUBINYI, Budai. p. 92. - HÁZI, Sopron. II/4. p. 210. - uo. II/6. p. 199. uo. I/4. p. 273-274.[VISSZA]

5. Királyi szolgálatára OL DL 88382. 1462. XI. 25., Brassó. A király udvari emberének Török Ambrusnak adja a Veszprém vármegyei Enying egyes birtokrészeit, és megengedi, hogy azok a lucrum camerae-tól mentesek legyenek.[VISSZA]

6. Soproni városkapitányságára lásd HÁZI, Sopron. II/6. p. 222.[VISSZA] 7. KUBINYI, Ujlaki.[VISSZA] 8. PESTY, Szörényi. T. I. p. 285.[VISSZA] 9. Első feleségéről: OL DL 88385. Az adatért Kubinyi Andrásnak tartozom köszönettel. -

Az Antimus-családról és birtokaikról: BORSA, Szenyéri. p. 65-66.[VISSZA] 10. Lásd 5. jegyzet. További enyingi birtokszerzések: OL DL 88473., OL DL 88474. -

II. Lajos király Enyinget a Batthyány-családnak adományozta, lásd ILA - KOVACSICS, Veszprém. 2. k. p. 181-182. és NÉMETH, Szigetvár. p. 70. - Batthyány Ferenc 1529-ben 1000 forintért elzálogosította Enyinget Somogyi Ferencnek: RML 1. N. 79. p. 171-176. - 1536-ban Bekényi Benedek özvegyének kezén van, 1542-ben újra Batthyány Ferenc birtoka: PÁKAY, Veszprém. p. 92-93.[VISSZA]

11. FEJÉRPATAKY, Czimeres. II. füzet p. 65-66. IV. sz.[VISSZA] 12. DL 88872.[VISSZA] 13. A Perneszy család birtokairól lásd CSÁNKI, Magyarország. II.k. p. 691. Lásd még :

Török Imre végrendelete. I. sz.[VISSZA] 14. II. Ulászló király kegyelemlevele OL DL 88755. és OL DL 88756.[VISSZA] 15. CSÁNKI, Magyarország. II.k. p. 384. uo. az 1485. évi főispánságáról is adatok.[VISSZA] 16. Először egy 1487. január 25-én Szigetváron kelt oklevélben szerepel Parlaghy

Krisztina férjeként Török Imre OL DL 88728.[VISSZA] 17. RML 1. N. 4. p. 9-10.[VISSZA] 18. OL DL 88872.[VISSZA] 19. OL DL 88873.[VISSZA] 20. OL DL 88874.[VISSZA] 21. 1492. december 15., Buda. Corvin János kötelezvénye 2000 forintról. OL DL 88774. -

Török Imre 4000 forintot adott, hogy Corvin János Marót várát Móré Györgytől visszavásárolhassa. OL DL 88902.[VISSZA]

22. OL DL 88871. - OL DL 88872. - OL DL 88873. - OL DL 88874.[VISSZA] 23. SCHERER, Gyula. 1. k. p. 65-66.[VISSZA] 24. A 27. jegyzetben idézett oklevélben "...his annis superioribus, dum officio vicebanatus

fungeretur..."[VISSZA]

25. OL DL 88902.[VISSZA] 26. A 27. jegyzetben idézett oklevélben: "...eum iampridem in banum nostrum

Nandoralbensem, cuius officio in hodiernum fungitur, prefecerimus..."[VISSZA] 27. 1507. augusztus 25., Buda. In: ÁLDÁSY, Címereslevelek. 2. k. N. 72. p. 66-67.[VISSZA] 28. OL DL 89039.[VISSZA] 29. MEMORIA rerum. p. 12-16.[VISSZA] 30. TT 1878, p. 30. MEMORIA rerum. p. 16.[VISSZA] 31. SZABÓ, Országgyűlések p. 232.[VISSZA] 32. OL DL 88888.[VISSZA] 33. 1507-1508-ban per zajlott Török Imre és Johannes Savonich között a Zágrábban lévő

desmarnicza nevű ház birtokáért. Lásd: TKALEIE, Monumenta T. 8. p. 170-172, 178-179. - Ugyanebben az ügyben írt a zágrábi bírónak egy 1511. I. 14-én kelt levelében. Lásd: TKALEIE Monumenta. T. 3. p. 93.[VISSZA]

34. OL DL 89045. 1514. december 26., Buda. II. Ulászló király a magtalanul elhunyt Kállay Borbála összes javait enyingi Török Imrének adományozza.[VISSZA]

35. OL DL 22781. Tétényre: OL DL 89070.[VISSZA] 36. OL DL 23105. 1518. december 12, Futak. Enyingi Török Imre felesége Ráskay

Katalin és Sulyok István kérésére Tamasics János részére adományt tesz.[VISSZA] 37. Utolsó említése a budai káptalan egy 1519. I. 26-án kelt oklevelében. Lásd: OL DL

106083/694. - Először egy 1521. augusztus 23-án kelt oklevélben nevezik Báthory Andrást nándorfehérvári bánnak. Lásd: OL DL 23211. Török Imre halálát tehát a két dátum közé kell tennünk.[VISSZA]

38. Hetvenezer forintról ír a MEMORIA rerum. p. 21. Negyvenezer márkát említ SZERÉMI, Emlékirat p. 77.[VISSZA]

39. Nándorfehérvár ostromára lásd KISS, Nándorfehérvár. Több helyen korrigálja SZAKÁLY, Nándorfehérvár.[VISSZA]

40. ZAY, Lándorfejírvár. p. 11-12.[VISSZA] 41. OLÁH, Levelezés p. 433. 1533. december 7., Brüsszel. Oláh Miklós - a lundeni

érsekhez. "...Quod Valentinus Thewrek regem nostrum cruciet et cogat, nihil mirum... scimus, quod et Sabatz castrum finitimum Hungariae munitissimum e manibus affinium suorum amisimus, et Taurinum sive Alba Graeca eo in illa existente bano dedita est Turcis..." - Ide kapcsolható Werbőczynek Szapolyai János királlyá választásakor mondott híres beszéde is: "Ubi es nunc Valentine, quem infidelem deputaverant regnicoli in Mohasch propter obsidionem Nandor-Albensis, et fugam dedisses sub umbra Joannis vaivodam, quod arcem nobilissimam Nandor-Albensem perdidisti?" Lásd SZERÉMI, Emlékirat. p. 136.[VISSZA]

42. SZERÉMI, Emlékirat. p. 99. "...hic dicebant, ut cuius culpa esset arx Nandor - Alba perdita, et celebratur ius, et sederunt in tribunal, et arbiteri ita invenerunt, quod culpa inesset Valentini Therek."[VISSZA]

43. SZABÓ, Országgyűlések. p. 47.[VISSZA] 44. SZERÉMI, Emlékirat. p. 100. "Et integrum annum non poterant audire, ubi

esset."[VISSZA] 45. MEMORIA rerum. p. 25. - SZERÉMI, Emlékirat. p. 100. "Extunc fugam dederat sub

potestate Joannis vaivode in Transsilvaniam..."[VISSZA] 46. SZABÓ, Országgyűlések. p. 62.[VISSZA] 47. SANUTO, Diarii. 56. k. 759. hasáb. "...il piu bel uomo..."[VISSZA] 48. A család története: KUBINYI, Pemfflinger és KUBINYI, Gallinczer. p. 371-372.[VISSZA]

49. Mária famíliájáról lásd: KUBINYI, Magyar. p. 81. p. 86.[VISSZA] 50. Schneidpöckről lásd: KUBINYI, Magyar. p. 89. 168. jegyzet. és KUBINYI, Mohácsi.

p. 86-87.[VISSZA]

51. TAKÁTS, Nagyasszonyok. Nagyasszonyainkról. p. 5-33. Ugyanő írt Pemfflinger Katalinról is, de abban a dolgozatban jobbára csak a férje fogságba esése utáni időszakot tárgyalja. Lásd TAKÁTS, Enyinghi. p. 74-89.[VISSZA]

52. TINÓDI, Krónika. [XVI.] Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról. 177-192. sor.[VISSZA]

53. MEMORIA rerum. p. 25.[VISSZA] 54. uo. "Terek Bálintot is igen megfeddé [ti. Tomori], hogy ő is efféle kóborlást elhadna,

ha nem akarna ilyen bintetést elszenvedni: mert ő is idein kezdett vala az kobzáshoz."[VISSZA]

55. KUBINYI, Kalandos. p. 145.[VISSZA] 56. SZABÓ, Országgyűlések. p. 67-71.[VISSZA] 57. ACTA Tomiciana. VIII. k. p. 194. 1526. Zsigmond lengyel király utasítása

Magyarországra küldött követének. "...Efficiat etiam apud illius Mtem, ne bona, videlicet castrum Cheregk et Futak, que M. S. in certa pecunie summa ipsi Dno Stephano inscripsit ab ipso auferri permittat, antequam illa pecunie summa, pro qua inscripta sunt, sibi restituatur, vel alia bona et sufficiens cautio sibi fiat in effectu..."[VISSZA]

58. Péterváradi tartózkodásáról lásd MOHÁCS Emlékezete. p. 92-94. 1526. július 5., Pétervárad. Tomori Pál - II. Lajos királyhoz. - Fizetéséről adatok ENGEL, Monumenta. p. 198. 1526. június 3., "...Dno Valentino Thewrek aulae regiae Mtis familiari ad rationem servitiorum suorum dati sunt in diversis terminis in moneta cuprea floreni 100 et 65..." - uo. p. 204-205. 1526. június 15. "Valentino Thewrek aulae regiae Mtis familiari ad rationem servitiorum suorum in moneta cuprea dati sunt floreni mille et 500 ad rationem bonae monetae duas cupreas... Eodem die eodem Valentino Thewrek in antiqua et bona moneta ad rationem servitiorum suorum dati sunt floreni 200."[VISSZA]

59. BRODARICS, Historia. p. 48. 16. sor.[VISSZA] 60. KUBINYI, Mohácsi. p. 104.[VISSZA] 61. BRODARICS, Historia. p. 54. 12-21. sor.[VISSZA] 62. pl. NEMESKÜRTY, Török.[VISSZA] 63. BRODARICS uo.[VISSZA] 64. JÁSZAY, Magyar.[VISSZA] 65. SZERÉMI szerint már a fehérvári koronázás előtt csatlakozott Szapolyaihoz. Lásd

SZERÉMI, Emlékirat p. 132. - Nem volt viszont jelen az 1526. decemberi pozsonyi Országgyűlésen. Lásd JÁSZAY, Magyar. p. 315. 2. jegyzet.[VISSZA]

66. SZERÉMI, Emlékirat. p. 140. - vö. BARTA, Konszolidáció. p. 659, p. 670.[VISSZA] 67. pl. Ártándy Pál, Ártándy Balázs, Lengyel János, Dombay Farkas.[VISSZA] 68. Cserni Jovánról a legrészletesebb SZAKÁLY, Honkeresők. - SZERÉMI, Emlékirat. p.

154. "Et habitabat [ti. Jován] in sede sua pontificali in arce Zabattka Valentini Therek."[VISSZA]

69. A Habsburg-párt szervezkedését összefoglalja BARTA, Illúziók. p. 25-26. Ami Török Bálintot illeti: Rauber április végén ment Pozsonyba, első, innen írott levele április 23-án kelt. Lásd HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 4. Fol. 90-91. - OSZK Quart. Lat. 2164. T. VI. Fol. 390. 1527. május 23., Pozsony. Christoph Rauber - I. Ferdinánd királynak. "...Für das ander zaig ich E. Kön. M. an, das wir nun biss in die IIII wechen lang mit des Türkh Walent diennern so er hieher geschickht, gehandelt..."[VISSZA]

70. KORRESPONDENZ Ferdinands I. BdII/1. p. 83-84.[VISSZA] 71. MEMORIA rerum p. 32. - SZERÉMI, Emlékirat p. 172-173. - URSINUS, De bello. p.

6.[VISSZA] 72. URSINUS, De bello. p. 9.[VISSZA]

73. URSINUS, De bello p. 18. - SANUTO, Diarii. 56. k. 483-486. hasáb.[VISSZA] 74. 1527. december 28. Diósgyőr. Gallinczer Lénárd - Kassa városhoz. AMK

Schwarzenbach. N. 1194. Későbbi másolata: EK Kaprinay B in quarto. T. VII. N. CLXIV. p. 252-253. [I. Ferdinánd király] "...iam capitaneos suos Valentinum Thewrewk et Ludovicum Pekrÿ cum mille et quingentis levis armaturae equitibus et peditibus versus Agriam misit..." - A keresztesi csatáról URSINUS, De bello. p. 45. - 1528. január 1., Esztergom. I. Ferdinánd király - Bártfa városához. - Azonos tartalommal: 1528. január 1., Esztergom. I. Ferdinánd király - Kassa városához. AMK Schwarzenbach. N. 1214. Nyomt. kiadása: PRAY, Epistolae. T. I. N. 127. p. 324-325.[VISSZA]

75. SANUTO, Diarii. 47. k. 121-123. hasáb. 1528. III. 20. Relation Francisco Depentor, mandato per la signoria nostra in Hungaria. "...II. 6. Arrivo a Buda, dove vide, li il principe Ferdinando...havia etiam fatto Valentino Turcich conte di Themisvar, il conta del quale e sotto re Zuane, olim vayvoda..."[VISSZA]

76. URSINUS, De bello. p. 59.[VISSZA] 77. SZERÉMI, Emlékirat. p. 219.[VISSZA] 78. SZERÉMI, Emlékirat. p. 72.[VISSZA] 79. MOE I. k. p. 218. és p. 233. - KÁROLYI, Trencséni. p. 56-58.[VISSZA] 80. SANUTO, Diarii. 48. k. 17-19. hasáb.[VISSZA] 81. SCHULLER, Beiträge. 1895/3. p. 607-611. 1528. június 9., Buda. Locumtenens et

consiliarii - I. Ferdinánd királynak. HHStA Hung. Misc. Fasc. 431/A Fol. 32-33.[VISSZA] 82. 1528. július 25., Buda. Thurzó Elek - I. Ferdinánd királynak. HHStA Hung. Allg. A.

Fasc. 8. Fol. 61-62. "...vero, ut in hiis rebus suis afflictis, per devastationem Thurcarum maiore et meliore parte bonorum ac hereditatum suarum amissa, M. V. aliquibus bonis eidem providere dignetur, supplicat humillime. Cum vero non sit ei dubium, quod M. V. inter alios fideles suos, me quoque regia sua benignitate prosequatur, rogavit me per litteras et nuntios, ut unacum eo pro obtinendis bonis praefatis Mti Vre supplicarem..."[VISSZA]

83. MEMORIA rerum. p. 35. - 1528. szeptember 26., Gyula. Maylád István - Nádasdy Tamásnak. Lásd SCHULLER, Beiträge, 1895/3. p. 618-621.[VISSZA]

84. SANUTO, Diarii. 49.k. 226-220. hasáb. - ACTA Tomiciana. X. k. 1528. október 22., Ex Stryso. Brodarics István - Andreas Teczynskinek. "...Novissime Petrus Pereny cum Valentino Therek a Rascianis nostris foede discedere sunt coacti, ille in Soklyos, hic Budam..."[VISSZA]

85. SCHULLER, Beiträge. 1895/3. p. 623-624. HHStA Hung. Misc. Fasc. 431/A. Fol. 41-42. Báthory István - I. Ferdinánd királynak. "...Cras, ut Martinus [Horwath] refert, aderit D. Valentinus Therek..."[VISSZA]

86. GÉVAY, Urkunden. II. k. p. 58. 1529. január 29, noctu. Buda. Szalaházy Tamás - I. Ferdinánd királynak. "...expedivimus hodie Valentinum Therek, curatur expeditio Nazadistarum, quorum bonam partem per Ioannitas infectam intelligimus..."[VISSZA]

87. SZERÉMI, Emlékirat. p. 247-249. szerint már 1529. márciusában elindult Erdélybe, ám Lippa mellett a moldvai vajda vereséget mért csapataira.[VISSZA]

88. Gerendi Miklós közbenjáró levele I. Ferdinánd királynak: SCHULLER, Beiträge, 1895/3. p. 666-668.[VISSZA]

89. A földvári csata első híre: HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 12. Fol. 41-42. 1529. július 13. Temesvár. Andreas de Zakol vicecomes, Stephanus Bessenÿew de Bodrog capitaneus és több aulicus levele I. Ferdinánd királynak. "...waywoda Moldaviensis cum valida manu contra Transsilvaniam movit, sic, quod D. Valentinus Thewrek redire et cum Moldaviensi pugnare coactus, ubi traditione quorundam proditorum gentis sue iactura passus est..." A csata leírása: OSTERMAYER, Krónika. p. 14.[VISSZA]

90. VERESS, Gyula. p. 155.[VISSZA] 91. pl. HHStA Hung. Misc. Fasc. 418. Fol. 119. Andreas de Zokol vicecomes

Themesiensis, Paulus Weres aulicus Themesiensis, Philippus de Werebel aulicus leveleinek tartalmi kivonata.[VISSZA]

92. SZERÉMI, Emlékirat. p. 265-266. Szeptember 27-re teszi Török Bálint győzelmét. Temesvár ostromára vonatkozik Herczeg Miklósnak Batthyány Ferenchez írott levele is: RML 1. N. 82. p. 180-184. "...Balintt uram felewl Nagh io Egessegewtt iol lehett az raczok nem hannak bekeett Neki..."[VISSZA]

93. Néhány példa: "...neque vestimenta habemus, quibus miserimum corpus operiamus..." "...sunt plurimi, qui decem equos habuerunt, vix unam paripam habent, adhuc in estate fame mortui sunt, et non solum equi, verum multa homines fame vivis decesserunt..."[VISSZA]

94. A 83. jegyzetben említett levél: "...omnes sumus iuvenes, quotquot hic sumus, nihil scimus, nec quicquam facere praesumimus..."[VISSZA]

95. Egy sikeres Szapolyai-párti akció: OL MKA Nádasdy cs. Miss. (E 185) 103. cím. 1530. április 4., Debrecen. Sárközy György - Nádasdy Tamásnak. "...unus kochy Valentino Thewrewk, quem Transsilvaniam de Praga Bude est captus..."[VISSZA]

96. Öt levél maradt ránk a tárgyalásokról. Az első levél jól mutatja a megbeszélések alaphangulatát: KORRESPONDENZ Ferdinands I. II/2. p. 593-595. 1530 február 2., Prága. I. Ferdinánd király - Máriának. "...Turk Valent est venu ycy, et je suis en traites avec luy et regarderay de luy bien tratier, comme certes a mon advis a bien merité, me je creins, que faute d`argent soit mauves mediateur, mes a ce que sera possible de fere ne tiendra..."[VISSZA]

97. uo. p. 596-597. 1530 február 6., Prága. uő. - ua-nak.[VISSZA] 98. uo. p. 603-607. 1530. február 16., Linz. uő. - ua-nak.[VISSZA] 99. OLÁH, Levelezés. p. 115-116. 1530. december 10., Krems. Oláh Miklós - Mihály

comesnak.[VISSZA] 100. Török és a ferencrendiek kapcsolatáról lásd KARÁCSONYI, Ferencesek. 1. k.

p. 397. 2. k. p. 133., 135. - A salvatoriánus ferencesek 1542-ben kelt jegyzőkönyvében "In custodia Ozore... Confessor consortis Magnci Dni Valentini Thewrewk" áll. Lásd ETE II. k. Függelék N. 2. p. 464-534. Acta capituli provincialis provinciae Hungariae Salvatoris 1542. p. 497. - Az a pápai káplán, Gizdavics Péter, aki valóban csatlakozott a reformációhoz, adatokkal alátámaszthatóan csak 1534-ben, tehát Thurzó Elek földesurasága idején tevékenykedett Pápán: RMKT V. k. p. 266. és BALÁZS, Sylvester p. 146. Véleményünk szerint félreértésen alapul az a nézet, amely szerint Török beleegyezett a birtokán lévő egyházak reformálásába. A többször idézett forrás a következő: 1545. december 25. Gyalui Torda Zsigmond - Melanchton Fülöpnek. In: TT 1885, p. 524-528. "...Stephanus Mailatas, vaida Transylvanus, ceu alter Manasses compedibus vinctus in carcere Constantinopolitano cum Valentino Terek concaptivo suo tenetur, audit quotidie bonas evangelicas conciones, nuper scripsit ad uxorem christianissimam confessionem et eam causa gloriae Christi orat, ut permittat reformari ecclesias in sua iurisdictione..." úgy véljük, ez a közlés Mayládra vonatkozik. A reformáció követőjeként tárgyalja a PRT. 3. k. passim. Legújabban részletesen kifejti ezt a véleményt BOTTA, Huszár. p. 205., 316.[VISSZA]

101. vö. ACSÁDY, Magyarország. p. 82. Lásd OLÁH, Levelezés. p. 433. 1533. december 7., Brüsszel. Oláh Miklós - a lundeni érseknek. "...Quod Valentinus Thewrek regem nostrum cruciet et cogat, nihil mirum. Non potest esse sui dissimilis. Ab initio semper hoc fecit. Et tamen, si considerare velimus, quid fecit praeclari in rebus regis tuendis, praeterquam quod in comitatu Simigiensi anno 1529. aliquos pauculos nostros adversarios terrore potius reduxerit ad partem regis, quam

profligaverit, quo tempore et mea bona fuerunt per eum occupata..." Török Bálint működésének következtében adományozhatott a király a Szapolyai-pártiak birtokaiból Oláh Miklósnak. OL Oláh cs. (P 184) III/1. Birtokjogi iratok. 1529. november 29., Linz. I. Ferdinánd király a Szapolyai-párti Johannes et Wolfgangus de Dombo, Johannes Zerechen de Meztegnew, Johannes Bodo de eadem, Emericus de Pwtnok, Egidius Zantho de Chwr összes birtokát Oláh Miklósnak adományozza.[VISSZA]

102. Bodó Péterre lásd: SNA Pálffy cs. Armarium VIII. Lad. 4. Fasc. 1. N. 10. 1530. május 19., Buda. I. János király - Bodó Péter somogyi főispánnak. - Beszámolók Bodó és Török csatájáról: SANUTO, Diarii. 53. k. 520. hasáb. - ACTA Tomiciana. T. VII. p. 216-217. - LASZOWSKI, Monumenta. Vol. I. N. 398. p. 377-378. 1530. augusztus 5., Beretincz. Iohannes Gollecz - Johann Katzianernak.[VISSZA]

103. Szigetvár ostromáról lásd LASZOWSKI, Monumenta. Vol. I. N. 473. p. 442. Pekry Lajos - Johann Katzianernak.[VISSZA]

104. Buda ostromáról s Török Bálint ottani működéséről ír SZERÉMI, Emlékirat. p. 281, 291. Török Batthyány Ferenctől kért segítséget, s ő 500 puskás katonát szerzett is. Lásd RML 1. N. 95. p. 218-224.[VISSZA]

105. Nyitra megszerzéséről s Török Bálint ottani működéséről lásd STRÁNSKY, Nyitra. p. 184-186.[VISSZA]

106. MOE 1. k. p. 313.[VISSZA] 107. MOE 1. k. p. 369-371.[VISSZA] 108. FRAKNÓI, Magyar. 1. k. p. 131.[VISSZA] 109. 1531. április. I. Ferdinánd király - Thurzó Eleknek. OL M. Kamara A. publ. (E

142) Fasc. 30. N. 13. "... M. S. clementi animo suscepit ea, que circa dietam Vesprimiensem significavit, et commendat eius operam in eo, quod Magncum Valentinum Terewck et alios ad eandem dietam ire volentes iuxta Mtis Se regie litteras et commissionem ab ea relaxerit, ac per hoc et alia eiusdem diete progressum impediverit...." Lásd még MOE 1. k. p. 324.[VISSZA]

110. MOE 1. k. p. 377-380.[VISSZA] 111. OLÁH, Levelezés. p. 128-129. 1531. május 2., Veszprém. Szalaházy Tamás -

Oláh Miklósnak.[VISSZA] 112. uo. "...omnes nostras possessiones variis exactionibus exhausit, ut multi

aufugere coacti sint, multi ne panem quidem habent ad manducandum,..."[VISSZA] 113. uo. "...hoc modo tractato toto fere Simigio, Nitram una cum coniuge liberis et

rebus omnibus se contulit. Reliquit capitaneum in Simigio Dnum Ioannem Lengyel..."[VISSZA]

114. lásd LUKINICH, Podmaniczky. II. k. N. 184. p. 455-456. 1531. október 15., Sempte. Thurzó Elek - I. Ferdinánd királynak.[VISSZA]

115. OSZK Fol. Hung. 1628. Fol. 418. 1531. október 30., Győr. Bakics Pál - I. Ferdinánd királynak. "...quid est binis ex litteris Mti Vre intimavi, qualiter Valentinus Therek cum Francisco Kapolnay subdito eiusdem fideli agat, frater autem Georgius heremita Budensi cum ipso Kapolnay una esse volebat, nunciat atque ei, si Iohanni adhereret, ex tunc negotium suum bene apud Ioannem staret. Kapolnay tamen veniens respondit : nunquam Vram Mtem deserere velle."[VISSZA]

116. FRAKNÓI, Magyar. 1. k. p. 143-144. - Török a kenesei gyűlés alatt János királlyal is tárgyalt, de az alkudozás nem vezetett eredményre. Lásd MOE 1. k. p. 351.[VISSZA]

117. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 20. Fol. 12-13. 1532. április 18., Pozsony. Szalaházy Tamás - I. Ferdinánd királynak. "...Dominus Valentinus Therek Viennae est, dexteram medico curandam submisit..." ugyanerről SANUTO, Diarii. 56. k. 246-248. hasáb.[VISSZA]

118. BÁRDOSSY. p. 104.[VISSZA] 119. A regensburgi gyűlésről SANUTO, Diarii. 56. k. 759. és 868-870. hasáb.

BUCHOLTZ, Ferdinand. Bd IV. p. 104.[VISSZA] 120. AHA Anno. 1533-1536. Vol. űIX. N. 6. 1532. július 29., Győr. Bakics Pál -

ismeretlennek. "...Dni Derek servitores una sabatho proxime transacto in possessione Zomaÿan non procul a dicta arce nostra [ti. Lak] distantia unum Turcam iuvenem ex exercitu Bosnensy zangzakh Wzrembegh vocati apprehenderunt..." - Hasonló eset Radkersburgnál SANUTO, Diarii. 56. k. 820. hasáb.[VISSZA]

121. JOVIUS, 30. kv. lásd BARISKA, Kőszeg. p. 161.[VISSZA] 122. SZERÉMI, Emlékirat. p. 301-304.[VISSZA] 123. TT 1903, p. 34-66. Scepper Kornél konstantinápolyi naplótöredéke. p. 56.

1533. január 6.[VISSZA] 124. Lásd ACSÁDY, Magyarország. p. 103.[VISSZA] 125. SEBESTYÉN, TÖRÖK. p. 31. - MARGALITS, Horvát. 2. k. p. 656.[VISSZA] 126. Közbenjárók: Macedóniai László, Pemfflinger István. Lásd OLÁH, Levelezés.

p. 296-300. Szalaházy, uo. p. 384. A király közbenjárásáról lásd uo. p. 430.[VISSZA] 127. OLÁH, Levelezés. p. 384. és később p. 436-438.[VISSZA] 128. HKA Hoffinanz Ung. Rote Nr. 2. Fol. 122-126. 1533. Status erogationum ex

proventibus Hungaricis faciendarum.[VISSZA] 129. SZAKÁLY, Schreiber. p. 84-85.[VISSZA] 130. OLÁH, Levelezés. p. 430-431. 1533. november 30., Veszprém. Szalaházy

Tamás - Oláh Miklósnak.[VISSZA] 131. A 41. jegyzetben idézett levél.[VISSZA] 132. OL M. Kamara Városi ir. (E 554) 72. cs. N. 32. 1534. február 2., Várad.

Czibak Imre - Báthory Istvánnak. "...exploratores nostri certitudialiter reportaverunt, quod Alemanni prope diem nos invadere volunt...omni ingredi intendunt, solum Valentinum Tewrewk expectant, quem in diebus farsangialibus a coniuge sepparare non possunt..."[VISSZA]

133. BARABÁS, Zrínyi. 2. k. p. 145-146.[VISSZA] 134. OLÁH, Levelezés. p. 563. 1535. szeptember 5., Bécs. A lundeni érsek - Oláh

Miklósnak.[VISSZA] 135. MOE 1. k. p. 623-630. Horvátország rendjeinek előterjesztése a királyhoz. -

MOE 1. k. p. 516. I. Ferdinánd király második válaszirata a rendekhez a pozsonyi Országgyűlésen.[VISSZA]

136. AMB Kammerrechnungen, K 87. 1535/1536. Stat Erung. p. 102-104. Török Bálint megvendégeléséről.[VISSZA]

137. BEDEUS, Pemfflinger. p. 128.[VISSZA] 138. Pl. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 29. Fol. 43. 1536. augusztus 9., Innsbruck.

I. Ferdinánd király - Thurzó Eleknek. "...de Valentino Terek nunquam putavimus, ut ipse, tot a nobis beneficiis acceptis eam animi ingratitudinem, ut prefert, erga nos decoloraret..."[VISSZA]

139. VERANCSICS, Liber. p. 44. és uő. De apparatu. p. 62.[VISSZA] 140. VERANCSICS, De apparatu. p. 59.[VISSZA] 141. uo. p. 63. lásd még pl. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 29. Fol. 6-7. 1536.

november 5., Ludány. Thurzó Elek - I. Ferdinánd királynak. "...datum est sibi Hwnyad..."[VISSZA]

142. VERANCSICS, De apparatu. p. 63. "...campestre oppidum ingens et opulentum Debrecenium..."[VISSZA]

143. uo. p. 63.[VISSZA]

144. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 29. Fol. 111-112. 1536. október 3., Szombathely. Bakics Pál - I. Ferdinánd királynak.[VISSZA]

145. OSZK Fol. Hung. 1628. Fol. 235.[VISSZA] 146. uo. Fol. 236.[VISSZA] 147. uo. Fol. 236/B.[VISSZA] 148. Leírását lásd MARTONFALVAY, Emlékirat. p. 7-8.[VISSZA] 149. uo. p. 4-5. A hadjárat lefolyását Martonfalvai - valószínűleg rossz

kronológiával - a merénylet elé teszi. - Bakics Pál 1536. október 10-én. 12-én és 13-án Szombathelyről keltezett, egymással megegyező tartalmú leveleiben számol be a hadjáratról az uralkodónak. Lásd: HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 29. Fol. 115, 120, 122. Az október 11-én írottat lásd uo. Fol. 148.[VISSZA]

150. MARTONFALVAY, Emlékirat. p. 6.[VISSZA] 151. OSZK Fol. Hung. 1628. Fol. 243. Bakics Bánffy Boldizsárt kéri, menjen el

hozzá a párbajban segédkezni.[VISSZA] 152. Lak elfoglalásáról először egy 1537. március 9-én kelt I. Ferdinánd királynak

címzett levelében ír Bakics. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 30. Fol. 28. - Jánosházáról: HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 30. Fol. 74-77. 1537. május 29., Szombathely. Bakics Pál - I. Ferdinánd királynak. "...ex parte Valentino Therek id vero Mti sacre scribere possum, expugnato castro Laak, feria quarta transacta venit ad obsidendum castellum meum Janoshaza dictum, quam[!] nunc firmissime expugnat..."[VISSZA]

153. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 8-9. "...meg paranchiola Ew Nga hog zolgait fogdostassam, Es Iozagat foglaliam, Iewnyewt az bakit Iozagat el foglalam...Egied porkolab eleget Chawarga [e]lewtem, de azert aztis meg hodoltatam...az en vram akaratiabol az Kaal veugiet az Nemet wewlgiet, es az dergicheket zegligethewz foglalam zolgaltatam, az Thomaj ferencz rez Iozagath azonkeppen, Melliet ferdinand ew feulsege per defectum seminis az en uramnak condonalth wolt..."[VISSZA]

154. OSZK Fol. Hung. 1628. Fol. 239. 1537. április 3., Szombathely. Bakics Pál - az udvari haditanácsnak.[VISSZA]

155. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 33. Fol. 19. 1537. december 6., Sempte. Thurzó Elek - I. Ferdinánd királynak. "...ego ex voluntate Mtis Vre nomine meo per fidedignum hominem cum Valentino Therek egi multis ad reducendum illum ad fidelitatem et obedientiam Mtis Vre sed nullis rationibus quantumvis efficacibus adduci potuit, ut huc inclinaret causam precipuam asservabat fore, quod procerto ipse rescivisset Paulum Bakyth scitu et iussu Mtis Vre illis vite insidiatum..."[VISSZA]

156. LASZOWSKI, Monumenta. Vol. II. N. 81. p. 120-122. 1537. december 27., Sárvár. Nádasdy Tamás - Jurisics Miklósnak. "...duos pociores familiares nostros ad Valentinum Therek transmittemus, ex quo iam sibi perscripsimus et literas quoque salvi conductus ab eodem accepimus. Igitur V. Magn. D. velit dare nobis instruccionem vel modum aut aliquam viam, quibus mediantibus ipsum ad fidelitatem regiam alliceremus..."[VISSZA]

157. A Katzianer-ügyről lásd KÁROLYI, Nagyváradi. p. 833-834.[VISSZA] 158. Wese I. Ferdinánd királynak írott, erről szóló levelének részletét közli Károlyi,

Nagyváradi. p. 833. 1.j.[VISSZA] 159. LASZOWSKI, Monumenta. Vol. II. N. 106. p. 171-172. 1538. február 15.,

Husztilónya. Keglevics Péter és Nádasdy Tamás - I. Ferdinánd királynak.[VISSZA] 160. uo. N. 107. p. 173-177. 1538. február 16., Husztilónya. Keglevics Péter és

Nádasdy Tamás - I. Ferdinánd királynak.[VISSZA] 161. KÁROLYI, Nagyváradi. p. 836-837.[VISSZA] 162. KÁROLYI, Okmánytár. TT 1878, p. 816. 1538. március 7., Várad. Johann

Wese - I. Ferdinánd királynak.[VISSZA]

163. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 4. "...Bathorÿ Andras Uram keressere az en uram therek balint Eeothweos varath Megh zallatha Peokrÿ Laios ellen, kjth megis vethete, es Bathorÿ uramnak az teob Iozagavall egietembe megh zabaditha, etc." Pekry Lajosnak a grazi börtönből írott, ezzel kapcsolatos levelét idézi TAKÁTS, Nagyasszonyok. p. 64.[VISSZA]

164. OSZK Fol. Hung. 1628. Fol. 236. 1536. szeptember 22., Szombathely. Bakics Pál - Thurzó Eleknek. Török Bálint Batthyány Ferenccel és a zágrábi püspökkel tárgyal, hogy Szapolyai pártjára vonja őket.[VISSZA]

165. OL MKA Nádasdy cs. Miss. (E 185) 120. cím. p. 57-58. 1538. április 19., Süly. Szalay János - Nádasdy Tamásnak. "...dominus enim Reway dicit, quod iam Petrus Bakÿth et Valentinus Thewrek non litigarent inter seipsos..."[VISSZA]

166. vö. LASZOWSKI, Monumenta. Vol. II. p. 208-213. 1538. május 7., Kosztel. Keglevics Péter - I. Ferdinánd királynak.[VISSZA]

167. LUKINICH, Podmaniczky. III. k. N. 11. p. 28-32. Thurzó Elek - I. Ferdinánd királynak a fegyverszünet megsértéséről.[VISSZA]

168. BARABÁS, Zrínyi. 1. k. N. IV. p. 9-11. és uo. 2.k. N. XI. p. 128-129.[VISSZA] 169. ÓVÁRY, III. PÁL. p. 92-94.[VISSZA] 170. MINDSZENTI, Diárium. p. 9-22. VAÖM 6. k. különösen p. 104-130.[VISSZA] 171. VAÖM 6. k. N. LIV. p. 104-108. 1540. június 24., Gyulafehérvár. Verancsics

Antal - Statileo Jánosnak.[VISSZA] 172. János király haláláról MINDSZENTI, Diárium. p. 20-22. VAÖM 6. k. p. 111-

130. 1540. július 26., Gyulafehérvár. Verancsics Antal - Statileo Jánosnak.[VISSZA] 173. A halál időpontjáról BESSENYEI, Mindszenthi. p. 581. és DITTRICH,

Nuntiaturberichte. p. 183-185.[VISSZA] 174. THEINER, Monumenta. 2. k. p. 4. VERANCSICS, Joviusnak. p. 225.[VISSZA] 175. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 43. Fol. 2. 1540. augusztus 4., Galgóc. Thurzó

Elek - I. Ferdinánd királynak. "...Frater Georgius Budam properat, ubi stipendiaque proclamari facit, Valentinus vero Therek Albam Regiam se contulit..."[VISSZA]

176. CHARRIÈRE, Négociations. 1. k. p. 457.[VISSZA] 177. VAÖM 6. k. N. LXVII. p. 149-151. 1540. október 12., Gyulafehérvár.

Verancsics Antal - Szalánczy Jánosnak.[VISSZA] 178. Nevek az előző jegyzetben említett oklevélben. lásd még. MEMORIA rerum.

p. 50.[VISSZA] 179. Vels több - feltehetően hasonló tartalmú - levelet írt Török Bálintnak. Lásd

FIRNHABER, Urkunden. p. 163-164.[VISSZA] 180. HK 1910. p. 310-313. 1540. november 25., visegrádi tábor. Leonard Vels -

Nádasdy Tamásnak. - ETE III. k. N. 518. p. 513-515. 1540. december 16., győri tábor. Leonard Vels - Kecseti Mártonnak. - Vels egyébként már a hadjárat első szakaszában el akarta foglalni ezeket a várakat. 1540. szeptember 23-án kelt levelében így ír a királynak : "...castra Valentini Terek videlicet Papa, Dotis et aliud illum castrum spatio 2 milliarum inde distans hostili agmine aggrederemur..." HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 43. Fol. 135-136.[VISSZA]

181. 1540. október 17., Konstantinápoly. Werbőczy István és Eszéky János - Fráter Györgyhöz, Petrovics Péterhez, Török Bálinthoz, Podmaniczky Jánoshoz. LUKINICH, Podmaniczky. III. k. N. 67. p. 158-159.[VISSZA]

182. GÉVAY, Urkunden. 3. k. p. 13. 1540. november 9., Konstantinápoly. Lasky J. naplójából.[VISSZA]

183. PRAY, Epistolae. II. k. N. 43. p. 93-95. 1540. november 26., Kolozsvár. Bebek Imre - Maylád Istvánnak.[VISSZA]

184. TINÓDI, Krónika. XVI. 35-53. sor. A hadjárat lefolyásának legrészletesebb feldolgozása IVÁNYI, Buda. (p. 52.) szerint az oszmán haderő 1541. március 21-én vette ostrom alá Pestet.[VISSZA]

185. HATVANI, Brüsseli. p. 38. 1541. április 22., Bécs. I. Ferdinánd király - Mária özvegy királynénak. "...Ledict Turk Waillent est sorti de Buda, on veult dire non bien content de moeine..." - PRAY, Epistolae. II. k. N. 45. p. 103-104. "...hic publice feruntur, quod huszarones Hungari circumdederunt Budam, neque ingressus, et Valentinus Török est exclusus..."[VISSZA]

186. PRAY, Epistolae. II. k. N. 46. p. 105-106. 1541. május 2., Kanizsa. Rajky István - Szalay Jánosnak. "...D. Valentinus Török cum his copiis, quas nuper hic congregasse scripseram profectus erat ad partes Ozora, volens castellis iuxta Dombo positis auxilium ferre, sed ut audio, nihil potuit efficere..." Eredetije: OL E 200 17.cs. 57. t. Szalay de Kerecsény cs. Fol. 12.[VISSZA]

187. GÉVAY, Urkunden. 3/2. k. p. 43-44. 1541. május 12., Konstantinápoly. Lasky J. naplója. "...venit Haszan proditor, qui literas meas Imperatori prodiderat, et attulit literas a Valentino Thewrek: is dixit ope et auxilio eiusdem Valentini se Viennae fuisse et explorasse..."[VISSZA]

188. IVÁNYI, Buda. p. 71.[VISSZA] 189. MEMORIA rerum. p. 58-59.[VISSZA] 190. idézi IVÁNYI, Buda. p. 72.[VISSZA] 191. MEMORIA rerum. p. 59-60.[VISSZA] 192. uo. p. 87-88. - SZERÉMI, Emlékirat. p. 358. - Sőt, állítólag Werbőczyt is ezzel

hitegették. Lásd MTT. l. k. p. 257-258. Ujlaki Ferenc vallomása Fráter György meggyilkolásáról.[VISSZA]

193. MEMORIA rerum. p. 87.[VISSZA] 194. SZERÉMI, Emlékirat. p. 360.[VISSZA] 195. MEMORIA rerum. p. 61-62.[VISSZA] 196. Buda elfoglalásának történetét elmondja a MEMORIA rerum. p. 63-67. és egy

Izabella királyné szervitora, Porembski Péter által írott levél. (VERANCSICSHOZ, 1541.) A levél szerzőségéről lásd FODOR, Magyarország. p. 70-71. Érdekes, és fantasztikus részletekkel dúsított leírást hagyott ránk SZERÉMI, Emlékirat p. 358-370. is.[VISSZA]

197. SZERÉMI, Emlékirat. p. 363.[VISSZA] 198. uo. p. 364-365.[VISSZA] 199. MEMORIA rerum. p. 63.[VISSZA] 200. uo. p. 64.[VISSZA] 201. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 12-13.[VISSZA] 202. VERANCSICSHOZ, 1541. p. 168-169.[VISSZA] 203. Egy 1541. január 12-én kelt, Augsburg város tanácsa által írott levélben az

olvasható, hogy Török Bálint és György barát között feszültség támadt abban a kérdésben, hogy Buda városát és várát kinek adják át. Idézi IVÁNYI, Buda. p. 63. - Nyílt viszályról tud a MEMORIA rerum (p. 87.) "...Nem is lehete, hogy valami eszeveszés néköl lettek volna, kiválkípen Budán szálláskorban szintín a szent Gyergy piacán, hol rútúl is egymást megszólitották vala..."[VISSZA]

204. Ezt a vádat visszhangozza Istvánffy is. Lásd ISTVÁNFFY, Historia. Liber XIV. p. 142. "...Ferunt Georgium monachum Valentino insidias struxisse, Sulymanum que ab eo per idoneos homines secreto admonitum, ne quid fidendum duceret, homini turbido, ferocique et rerum novarum cupidissimo, sicque illum a tyranno custodiae traditum. Sed nos de re incomperta, non est, quod certi aliquid statuere possimus." - Ahmed pasa 1552. októberében Eger alatt Török Jánosnak írt levelében kifejti, hogy

Török Bálintot Martinuzzi rágalmai miatt tartották fogságban. Lásd PETRITSCH, Regesten. N. 200. p. 83-84.[VISSZA]

205. Ennek bizonyítéka az a Buda elfoglalása előtti időszakban keletkezett irat, amely a Szapolyai-párt vezetőinek, köztük első helyen Török Bálintnak fontosabb birtokait sorolja fel. Közli FODOR, Magyarország. p. 87-101.[VISSZA]

206. VERANCSICS, Joviusnak. p. 224. "Erat ei cum Stephano Mailato, qui in Joannem paulo antequam obierat, conjurarat, ingens amicitiae vinculum..."[VISSZA]

207. JOVIUS, Historia. Liber űX. p. 374. "Emanarat quippe fama, neminem ex Hungaris exulibus equitibusque Germanis evasurum fuisse, nisi Valentinus Perenum hostium ducem, ut sese imminenti clade cum suis celeriter eriperet, opportunum monuisset."[VISSZA]

208. APPONYI, Hungarica. 1. k. N. 290. p. 205. Vier warhafftige Missive. A 3. levél. 1541. Esztergom. Mudtweck, provisor zu Gran - Révay Ferencnek. "...nun hat Türck Waland dem Türcken seine beide Süne wollen zu geisel lassen, aber der Türck hat es nit wollen annemen, sonder gesagt, Prini Peter hab im auch seinenn Son zu geisel geben, hab aber dannocht nitt glauben gehalten. Ehr soll im die zwei Schloss livern, Chargo und Zigeth, hat also den Türck Waland für gemelte zwey Schloss wie man sagt, lassen furen und besolhen, wo mans im auff sein auffordern mit underthenig mache soll man in saybeln. Ich aber besorg wa er gleich diss ubergibt es werde im doch nit besser gehn..."[VISSZA]

209. HHStA Turcica. I. 5. Konv. 6. Fol. 43-44. 1542. június 2., Extractus ex litteris Nicolai Armenii redeuntis a Constantinopoli. "...Maylath sedet in castello marino objecto Constantinopoli, pro Turek Walento misit caesar et fecit eum Constantinopolim adduci, quid cum illo erit, nescit."[VISSZA]

210. MEMORIA rerum. p. 76.[VISSZA] 211. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 13.[VISSZA] 212. BUCHOLTZ, Ferdinand, Urkunden-Band. p. 328. Perényi Péter kihallgatási

jegyzőkönyve. "21. Item an ipse intelligentiam habeat aut tractationem aliquam sciat pro eliberandis Stephano Mayladt et Valentino Thöreck ? - Nihil se scire dicit, nisi quod servitor quidam Valentini in Soklos a suis captus est, qui habuit literas ipsius Dni Valentini captivi servi manu ad uxorem Dni Valentini scriptas, quas ex ciphris, quibus ad Dnum Petrum scriptae erant extractas, ac servi dicta Dno marchioni Brandenburg communicavit, ipsum originale arbitratur nunc esse apud Dnum Thomam Nadasdy. De Mailat nihil scit. "[VISSZA]

213. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 14-15.[VISSZA] 214. HO T. III. N. 305. p. 447-450. 1549. december 7., Pozsony. I. Ferdinánd király

Török János kérésére Zrínyi Miklóst több rendű hatalmaskodás miatt, amelyeket 1542 augusztus 10-e körül Csurgó és 1542. szeptember 8-a körül Pápa környékén követett el, megidézteti. - BARABÁS, Zrinyi. II. k. N. XVIII. p. 138-141. 1542. augusztus 17. Az előbb említett hatalmaskodás után felvett kárjegyzék. - Az OL M. Kamara. (E 148) NRA Fasc. 1648. N. 15. alatt őrzött, ugyanilyen tárgyú idézésben Gesztes környékén elkövetett kártételeket is felsorolnak.[VISSZA]

215. Csurgó pere csak később dőlt el, 1550-ben kötelezte magát Török János és Ferenc Csurgó visszaadására. Lásd BARABÁS, Zrinyi. II. k. p. 277-280. vö. OL M. Kamara. NRA (E 148) Fasc. 1648. N. 27. A perre vonatkozó iratok nagy része megjelent BARABÁS, Zrinyi. I. k. p. 46-50., 155-156. és uo. II. k. p. 147-148., 151., 208. és HO T. III. N. 304. p. 445-446. Kiadatlanok: OL M. Kamara NRA (E 148) Fasc. 1648. N. 17., 18., 19., 22., 27., 80.[VISSZA]

216. Pemfflinger Katalin utolsó éveit s férje kiszabadításának kísérleteit részletesen, bár elfogultan rajzolja meg TAKÁTS, Enyingi.[VISSZA]

217. pl. NÁDASDY, családi. p. 118. 1542. december 26., Huszt. Maylád Istvánné - Szalay Jánosnak és Nádasdy Tamásnak. [Egy követ] "... szemben volt volna urammal és egy éjjel hál volna az házban, melben vadnak és egy pispeket és két jeles urakat vetének volna hozjájok, az mel házban vadnak uram és Bálint uram..." lásd még TAKÁTS, Enyingi passim.[VISSZA]

218. SZALAY, Négyszáz. p. 21-24. 1543. április 23., Fogaras. Gerdy Demeter - Mayládnénak[?][VISSZA]

219. 1542. október 5-én tért vissza a portáról Mágóchy András, akit a királyné a kiszabadítás érdekében küldött oda. Lásd VERESS, Izabella, p. 224. - 1543-ból lásd PAJEWSKI, Polski. p. 57-58.[VISSZA]

220. HHStA Turcica. I. 5. Konv. 5. Fol. 32-33. 1542. szeptember 27., Innsbruck. I. Ferdinánd király irata. "...eius autem captivitatis causa esse hanc, quod ab ipso, priusquam illum dimittat, omnia castra et fortalitia sua postulat, atque omnino habere vult."[VISSZA]

221. HHStA Turcica I. 5. Konv. 8. p. 24-25., 65-66. 1542. június 2. - Responsio Mehmeth passae ad legationem reverendissimi domini locumtenentis medio Egrii Ioannis Desewffÿ factam. Idézi TAKÁTS, Enyingi. p. 83-84. uő. a tárgyalások további menetéről is informál.[VISSZA]

222. HATVANI, Brüsseli. II. k. p. 141-148. 1547. december 5., Augsburg. I. Ferdinánd király közli az országtanáccsal a törökkel kötött béke okleveleit.[VISSZA]

223. PRAY, Epistolae. II. k. N. 89. p. 203-204. 1550. június 13., Eger. Mykulich Miklós - Nádasdy Tamásnak. "...D. Valentinus Török est in Jaynyzzar, separatus jam a Dno Majlath et in gravissimo mancipio detinetur, nec pristino praesidio fruitur."[VISSZA]

224. OL MKA Nádasdy cs. Miss. (E 185) 66. cím. Fol. 6-8. 1550. augusztus 25., Sárvár. Nádasdy Tamás - Maylád Istvánnak. "...Egritudinem Dni Valentini Therek dolemus ex animo..."[VISSZA]

225. NÁDASDY, Családi. p. 143. 1550. szeptember 18., Fogaras. Mayládné - Nádasdy Tamásnak. "...ezt is írták volna az kencstartó uram levelébe, hogy Bálint uram halála bizony..." - Tahy Ferenc 1550. december 15-én azt írta Nikolaus Salmnak: "...Az Terek Bálint öt hónapja, hogy megholt..." Idézi TAKÁTS, Enyingi. p. 87.[VISSZA]

226. SZERÉMI, Emlékirat. p. 100. "...post domini captum suum Valentini predicti in Debrechen mortua erat, et ibi sepulta est apud monachos...." Ekkor csak a ferencrendiek rendháza állt Debrecenben, lásd DEBRECEN, Szendrey p. 496. - TINÓDI, Krónika. VIII. 17-20. sor. "Nem élhete asszon sokat ez világba, Urán való szertelen bánatjába, ő meghala Debrecen várasába."[VISSZA]

 

II. A ROKONI ÉS A SZERVITORI KÖR

227. A szervitorokra lásd HÓMAN-SZEKFÜ. IV. k. p. 172-182.[VISSZA] 228. A Pemfflinger-család történetét és magyarországi kapcsolataikat a következő

tanulmányaiban tisztázta KUBINYI: Gallinczer, Összeköttetések, p. 253-254. és Pemfflinger.[VISSZA]

229. OL M.Kamara Litt.(E 41) 1538. N.4. 1538. március 6., Kéthely. Iohannes Fanchy de Gordowa vicecomes comitatus Simigiensis et dicator - Pemfflinger Istvánnak.[VISSZA]

230. VERESS, Hunyadvármegye. p. 13.[VISSZA] 231. OSZK Quart. Lat. 2464. p. 572. 1563. február 9., Nagymihály. Zay Ferenc,

Bornemissza Gergely, a szepesi prépost, Pesty Ferenc - I. Ferdinánd királynak.

Tudósítják, hogy Fáncsy János Diósgyőrből levelet írt, amelyben hírül adta testvére Fáncsy Borbála február 3-án bekövetkezett halálát.[VISSZA]

232. MAKSAY, Birtokviszonyok. 2. k. p. 647.[VISSZA] 233. SZAKÁLY, Tolna. p. 19.[VISSZA] 234. OL Esterházy cs. hg. (P 108) Repos. 47. Fasc. L. N. 16. 1549. Lengyel

Boldizsár továbbá Martonfalvai Imre és felesége Thewly Anna birtokadománya Lesencetomajban.[VISSZA]

235. HKA Hoffinanz. Hung. Rote Nr. 5. 1555. Februar. Fol. 123-124. 1555. február 25., Kolozsvár. Szabadkai Kis Ambrus - I. Ferdinánd királynak.[VISSZA]

236. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 15. "...Mendeneket meg adata philep deák által..."[VISSZA]

237. Korábbi szereplésére adat OL DL 89178. 1523. A bácsi káptalan oklevele barki Bornemisza Mihálynak a barki (Bodrog vm.) birtokán történt hatalmaskodás miatt Várday Mihály és János ellen indított perében.[VISSZA]

238. Török Bálint szervitoraként vette ostrom alá a visegrádi fegyverszünet időtartama alatt Ozora várát. Lásd ZÁVODSZKY, Héderváry. N. 36. p. 50-51.[VISSZA]

239. Több perben szerepel: DEBRECEN, 1547. N. 96. DEBRECEN, 1548. N. 252., 273. DEBRECEN, 1549. N. 120.[VISSZA]

240. TIMÁR, Sziget p. 106., 108.[VISSZA] 241. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 2.[VISSZA] 242. RML 1. N. 87. p. 201-204. 1530 május 20. előtt, Márévár. Tardasy István -

Bakics Pálhoz.[VISSZA] 243. SZAKÁLY, Tolna. p. 20.[VISSZA] 244. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 3.[VISSZA] 245. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 35. Fol. 21-22. 1538. május 8., Győr. Bakics

Péter és Bakics Mihály - I. Ferdinánd királynak.[VISSZA] 246. VÁGNER, Nyitrai. p. 117.[VISSZA] 247. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 8. - TIMÁR, Sziget. p. 167-168. - TT 1880,

p. 76-77. 1551. május 24, gyulafehérvári tábor. Fráter György - a királyi biztosokhoz. "...nos quoque Dnum Ioannem Therek et Palatycz cum aliqua parte copiarum ad partes illas [Csanád] missuri sumus, ut coniunctis cum Sebesiensibus viribus, si necesse fuerit, Chanadino suppetias ferant...."[VISSZA]

248. TIMÁR, Sziget. p. 209.[VISSZA] 249. SZAKÁLY, Tolna. p. 43.[VISSZA] 250. SZAKÁLY, Tolna. p. 12.[VISSZA] 251. TINÓDI, Krónika. Szakály Ferenc bevezetője p. 10-11.[VISSZA] 252. MARTONFALVAI, Emlékirat. p. 15. "...az en kmes vram zolgaÿ, az len iob

kewztenk, kÿ eleb el Mehessewn es Maganak helt zerezhessewn, Egik sem akara magat meg kewteleznÿ az en kesserwes azzioniomnak, dee en meg Maradek..."[VISSZA]

253. OL MKA Nádasdy cs. (E 185) Miss. 89. c. 1546. július 9., Csurgó. Paulus Kesas capitaneus regie Maiestatis - Nádasdy Tamásnak. - HKA Hoffinanz. Ung. Rote N. 2. 1546. Fol. 18-21. Instrukció Várday Pál esztergomi érsek, Nikolaus Salm és Késás Pál dunántúli alkapitány számára az alájuk rendelt katonaság fizetéséről és a védelemről.[VISSZA]

254. OL Esterházy cs. hg. (P 108) Rep. 40. Fasc. B. N. 25 et NB. Pápai nyugták. 1549-1551. Martinus litteratus de Thap pápai tiszttartó. 1549. Joannes Borsody gesztesi várnagy, uő. uo. Borsody Mártonnal. 1549. Benedictus Was magister agazonum Johannis Therek. 1550. Franciscus Thewelÿ director causarum Joannis Therek.[VISSZA]

255. SNA Pozsonyi kápt. hitelesh. Jegyzőkönyv. T. 6. p. 3. 1539. Transsumpti paria pro Petro Vokon de Buda olim civis et mercatoris Budensis, nunc in oppido Papa commorantis. - AMB Kammerrechnungen 1535/1536. K 87. 137. p. 137. Pozsony városa követet küld Pápára Martin Klee ügyében.[VISSZA]

256. HHStA Hung. Allg. A. Fasc. 33. Fol. 84-85. 1537. november 24., Győr. Győr városa - Ujlaky Ferenc győri püspöknek. "... in praeterita vindemia circa festum Michaelis Archangeli [szeptember 29] quatuor fratres, amicos et concives nostros, Petrum videlicet Zewch, Stephanum Zanÿ, Petrum Zabo et Ioannem litteratum ex propriis eorum vineis, quia in oppido Papa in hoc temporum pernicie, habitabant, per servitores Pauli Bachÿth captos et in castrum Iauriensis ductos fuisse, ubi eciam nunc dura et arcta tenetur captivitate.."[VISSZA]

 

III. BIRTOKOK, JÖVEDELMEK

257. SZ 1873. p. 716.[VISSZA] 258. OL MKA Nádasdy cs. (P 185) 4. cs. Fasc. XX. N. 4. Csak ez a tartalmi kivonat

található: 1519. Emericus Török de Eningh castrum Geztes cum ejus pertinentiis instrumentotenus declaratis a Ludovico Hungarico rege pro utroque sexu impetrat. Par statutio ejus hactenus non constat.[VISSZA]

259. OL DL 66058. 1525. június 21. Sarlay István eltiltja Török Bálintot Gesztes vár és tartozékai elfoglalásától. Lásd FEKETE NAGY - BORSA, Balassa. p. 210-211. N. 572.[VISSZA]

260. OL DL 88862.[VISSZA] 261. Az adománylevelet hamisnak tartja CSÁNKI, Magyarország. 3. k. p. 214.[VISSZA] 262. Lásd a 128. sz. jegyzetet.[VISSZA] 263. OL M.Kamara Litt.(E 41) 1531. N.23. 1531. december 3., Szenyér. Ostrosics

Miklós és Bornemissza Mihály aulicusok - a magyar kamarának."... deputaverunt...in comitatu isto Simigiensi Magnco Dno Valentino Therek mille et quingentos florenos... "[VISSZA]

264. OL M.Kamara Litt.(E 41) 1534. N.23. 1534. február 15., Sempte. Szarvaskendi Sibrik Gergely és Dolgos Ambrus adószedők - a magyar kamarának. "... wlt idem D. Valentinus Therek ultra illam summam duo milia florenorum sibi deputatam accipere ad racionem domini episcopi Transsylvani florenos sexingentos..."[VISSZA]

265. "Propter violentiam Valentini Thewrek occupationem et atrocissimam exactionem regie Mtis quam contributionem solvere non potuerunt." Idézi: ACSÁDY, Pénzügyek. p. 226.[VISSZA]

266. Lásd ACSÁDY, Pénzügyek. p. 227.[VISSZA]