Kéthavonta megjelenõ folyóirat • 2008. március–április • 62. évfolyam 2. szám

A tartalomból:

Isten illataEgyházközségeink életébõl

A Biblia éve – 2008. • Örül a mi szívünk! • Anyaság• Akik elõttünk jártak • Unitárius címerek Erdélyben

• Könyvrecenzió (Alabester Village)

ÉLETUNITÁRIUS

BALÁZS FERENC

Megbízott szerkesztõk:Balázsi László, Kelemen Miklós,Léta SándorSzerkesztõség címe:1055 Budapest, Nagy Ignác utca 2–4.Telefon/fax: 311-2801Internet: http://unitarius.lap.huTerjeszti aMagyarországi Unitárius Egyház.Felelõs kiadó:Magyarországi UnitáriusEgyházIndex: 25 842

Megjelenik kéthavonta.Nyomdai munkák:Opticult Bt.ETO-Print Nyomdaipari Kft.HU ISSN 0133-1 cv 272Elõfizethetõ:A lelkészi hivatalokban (Budapestenés vidéken) vagy befizetési csekken.Bankszámlaszám:11713005-20011631Egyes szám ára: 400 FtÉvi elõfizetési díj: 2400 Ft

A Magyarországi UnitáriusEgyház internetcíme:www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu

Kéziratokat nem õrzünk megés nem küldünk vissza.

A folyóiratban megjelenõ írások nemfeltétlenül tükrözik a szerkesztõségálláspontját.

Következõ lapzárta:2008. június 15.

UNITÁRIUS ÉLET • A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ LAPJA

Felavattuk Balázs Ferenc,mészkõi lelkész, író és népmûvelõ szobrát

Lakiteleken, a Nemzeti PantheonbanÁprilis 26-án, szombaton délelõtt 10 órakor

kezdõdött az „unitárius nap” Lakiteleken, aLezsák Sándor, jelenleg parlament alelnöke ésa Nemzeti Fórum elnöke, a Magyar Demokra-ta Fórum alapító atyja által megálmodott éslétrehozott Lakiteleki Népfõiskolán.

A meghívó „Erdélyi Csillagok”-ról szólt.Bár a nap Balázs Ferenc életmûvének méltatá-sára, felelevenítésére, szobrának felavatásáraszervezõdött, volt ott más unitárius és ökume-nikus esemény is.

Páll Lajos, a híres, fazekasságáról ismerterdélyi Korond költõje-festõmûvésze kiállítá-sát Nahimi Péter történész nyitotta meg a mû-vész 70. születésnapja alkalmából.

Kozma Huba muzeológus bemutatta a „Tióvtatok meg társak, elégiák” címû könyvet.

A Kölcsey ház elõcsarnokából beülve a házpadsoraiba hallgathattuk meg a „Balázs Fe-renc emlékezete” címû elõadássorozatot. Gál-falvy György, marosvásárhelyi író, a Népfõis-kola kurátora Balázs Ferenc példájáról be-szélt. Andrássy György kolozsvári elõadó taná-csos-lelkész Balázs Ferencrõl, az unitárius lel-készrõl szólt. Dr. Rezi Elek, az Erdélyi Unitári-us Egyház püspökhelyettes-fõjegyzõje, teológi-ai tanár Balázs Ferenc hit- és életszemléletérõlértekezett. Dr. Cseke Péter, egyetemi tanár, író,irodalomtörténész Kolozsvárról „Balázs Fe-renc világtávlatot átfogó mészkõi tekintete”címmel tartott elõadást. Kászoni József, a Bu-dapesti Unitárius Egyházközség lelkésze „Azalabástrom falu – Mészkõ (Balázs Ferenc özve-gye az Erdélyben töltött évekrõl 1930–1937)”címmel emlékezett. Balázsi László püspökhe-lyettes-fõjegyzõ Balázs Ferenc irodalmi mun-kásságáról, hangsúlyozottan verseirõl, meséi-rõl, énekeirõl szólt. Verseibõl olvasott fel, va-lamint feleségével dalokat énekeltek el. Homo-ki Vivien, füzesgyarmati hittanos, meséketmondott. Felhõs Szabolcs, vásárosnaményi

szórványhívünk, középiskolai tanár, a „BalázsFerenc Beregi Népfõiskola” születésérõl, tevé-kenységérõl beszélt.

Délután, az ebédszünet után (ami alatt jóvolt elbeszélgetni egymással és ismerkedni), aSzent István kápolna elõtt, unitárius isten-tiszteletet tartott Dr. Szabó Árpád erdélyi püs-pök. Józan Miklós püspök szobránál (amit2001-ben avattunk fel) koszorúztunk és meg-hallgattuk Zoltáni Zsolt (az erdélyi Székely-derzs szülöttje, Dévai Nagy Kamilla tanítvá-nya) gitárral kísért énekszámait.

A Németh László Dolgozók Gimnáziumá-nak ballagása keretében avattuk fel Balázs Fe-renc szobrát. Köszöntõt mondott GálfalvyGyörgy író és Lezsák Sándor, az Országgyûléselnöke, a Népfõiskola vezetõje. Avatóbeszédet,igehirdetést tartott Rázmány Csaba, a Ma-gyarországi Unitárius Egyház püspöke. Ba-lázs Ferenc mellszobrát, Szabó Imrefia Bélaszobrászmûvész (aki Józan Miklós szobrát iskészítette) alkotását, a két püspök és LezsákSándor leplezte le, majd megszentelte és meg-áldotta Bagi Ferenc, lakiteleki katolikus plé-bános, Szabó Tamás református lelkész és a je-lenlévõ unitárius lelkészek. Az egyetemes egy-ház nevében megkoszorúztuk a gyönyörû al-kotást.

Az avatás után a Tisza Vendéglõben résztvettünk a fogadáson, ahol a MagyarországiUnitárius Egyház Elnökségének döntése alap-ján Szervét Mihály-díjjal jutalmaztuk LezsákSándor alelnököt és Dr. Szabó Árpád püspö-köt. A jeles alkalommal pohárköszöntõt mon-dott Gálfalvy György és köszönetet BalázsiLászló. A nagyszerû ünnepség, emléknap min-den eseményét, az elhangzott beszédeket meg-örökítjük egy külön kiadványban, amit azUnitárius Élet szerkesztõsége állít össze.

B. L.

Unitárius Élet 1

Egyházi lapunk, az Unitárius Élet húsvétiszáma „A Biblia éve – 2008” cím alatt, PecsukOttónak, a MBTA fõtitkárának tollából írástközölt, amelybõl megismerhettük mindazt,amit a 12 tagegyházzal rendelkezõ Társulat ed-digi munkásságáról és ez évi terveirõl, egy val-lásos, az egyházi életben is részt vevõ embernekillik tudnia. Azonban az ismeretterjesztõ mun-ka hátterében van valami, amire föl kell figyel-nünk. Ez pedig a Biblia kisajátítása – a 2 nagyprotestáns és a katolikus, valamint a vonzás-körükhöz tartozó egyházak részére.

Ennek figyelembevételével szükségesnaktartom, ha hívatlanul is, de kapcsolódva a Bib-lia évéhez, a Bibliához kapcsolódó ismeretein-ket – a teljesség igénye nélkül – az alábbiakbanfelújítani:

Mindenekelõtt azt mondom el, hogy a Bibliaolyan két részbõl álló, vallásos színezetû könyv,amelynek elsõ része a zsidóság ókori történel-mét mutatja be, a világ teremtésétõl a Jézusszületését megelõzõ korig. Második része Jézuséletét és tanítását közli, kiegészítve az aposto-lok cselekedeteivel és azoknak Jézusról vallottfölfogásával.

Mind a két rész a mi unitárius hitünk alapjá-ról, az Isten egységérõl tesz tanúbizonyságot!

Tudnunk kell, hogy a Biblia görög eredetûszó, amely magyarul „könyvet” jelent. Jelenesetben azoknak a könyveknek gyûjteményét,amelyeket a kereszténység – zsinati végzésekalapján – szentnek nyilvánít.

Míg az Ószövetség héber, addig az Újszövet-ség görög nyelven íródott. Mind a kettõ kultúr-történeti dokumentum.

A héber nyelvû Biblia a zsidók szétszóródásaután használhatatlanná vált. Ugyanis a hébernyelvet fölváltja a görög és az arám nyelv, így aII. századtól az addig héber nyelven íródó Bibliagörög és arám nyelven kerül az emberek kezé-be.

A legrégibb bibliák közül legismertebb a gö-rög „Septuaginta”, az arám „Targum és a latin„Vulgata”. Magyarországon a Bibliát hazainyelven a reformáció szólaltatja meg.

Az alábbiakban a felekezeti hovatartozás ésa teljesség igénye nélkül olyan 18 bibliafordító-ról emlékezünk meg, kik lehetõvé tették aSzentkönyvnek magyar nyelvterületen valóanyanyelvû használatát. A fölsorolás a fordítókszületési évének sorrendjében történik!

1. Pécsi Tamás (?): Prágában tanuló, sze-rémségi pap, huszita ihletettségû Biblia-fordí-

tó, kit munkájában új szavak használata és he-lyes alkalmazása jellemez.

2. Újlaki Bálint (?): Pécsi Tamás fordítótár-sa, ki 1439-ben az eretnekség gyanúja miatt –híveivel – Moldovába települ át. Vagy az egészBiblia, vagy csak bibliai részek fordítója.

3. Benczédi Székely István (1500 u.–1563 u.):Krakkóban tanuló, szikszói, olaszliszkai, majdgönczi prédikátor. A zsoltárokat ülteti át – szol-gai hûséggel – zsidóból magyar nyelvre. Fordí-tása gyarló, minden lendülettõl mentes. Krak-kóban kerül kiadásra.

4. Sylvester János (1504 k.–1551 u.): Az elsõ,aki magyar földön, magyar nyelvû nyomtatottBibliával jelentkezik. Sárvár-Újszigeten iskola-mester és nyomdavezetõ. Krakkóban, Witten-bergben és Bécsben tanul. A magyar népnekajánlott Újtestamentum fordítását kritikaivizsgálattal, de szabad fordítással végzi és azevangéliumokat hexameterbõl és pentameter-bõl álló párversekkel köti össze. A nagy tudású,de anyagias fordító Magyarországon elõszörhasznál héber betûket. Élete végén a protestán-sokhoz csatlakozik.

5. Pesti Gábor (? – 1542 u.): Patricius családtagjaként Bécsben tanul. Buda török kézre ke-rülése után János király özvegye kíséretévelErdélybe megy. Bibliafordításának célja a hami-sításoktól megtisztított szöveg magyar nyelvûkiadása. A négy evangéliumot tartalmazó, mû-vészi stílusú fordítása 1536-ban kerül kiadásra.

6. Szegedi Gergely (1511–1570): Wittenberg-ben tanuló prédikátor, 10 zsoltárt fordít magyarnyelvre, melyekben páros és visszatérõ rímeketalkalmaz.

7. Heltai Gáspár (1515–1579): Szász erede-tû, Wittenbergben tanuló lelkész nyomdász ésíró. Elõszót is tartalmazó bibliafordítása latin,német és görög nyelven íródó bibliákon alap-szik. Az 1552-ben elkészülõ munka Heltai val-lásváltoztatásai miatt nem válik népszerûvé.Dávid Ferenc híve.

8. Károlyi Gáspár (1529–1591): Wittenberg-ben és Svájcban tanuló gönczi lelkipásztor, azortodox teológia híve. Vizsolyban nyomtatott,felekezeti jellegû Bibliája a tridenti zsinat utánszervezkedõ magyar református egyház hívei-nek szellemi tápláléka, hiánypótló, kifogásta-lan magyarsággal íródó munka görög szövegûBibliára épül föl. Az addigi „i”-zõ nyelvjárássalszemben „e”-zõ nyelvjárással készülõ fordításhatással van a széppróza-irodalomra is.

A B i b l i a é v e – 2 0 0 8 .A B i b l i a é v e – 2 0 0 8 .

2 Unitárius Élet

9. Mélius Juhász Péter (1536–1572): A ma-gyarországi Református Egyház szervezõje, anyers, türelmetlen, támadó modorú vitatkozóreformátor. Wittenbergben tanul. A zsidónyelvbõl fordított Bibliája Debrecen iparos éskereskedõ polgárai számára készül. Ótesta-mentumi fordítása 1565-ben, Újtestamentumfordítása – többek anyagi támogatásával –1568-ban készül el.

10. Szántó Arator István (1540–1612): Jezsu-ita tanár. Pázmány Péter katolikus hitre térítõ-je Rómában tanul. Az Ótestamentumnak ma-gyar nyelvre ültetõje.

11. Félegyházi Tamás (1540 k.–1586): A me-zõtúri, majd debreceni iskolaigazgató Krakkó-ban, Breslauban, az Odera melletti Frankfurt-ban és Wittenbergben tanul. Bõ jegyzetanyag-gal ellátott Újtestamentumát görögbõl fordítjamagyar nyelvre.

12. Bogáti Fazakas Miklós (1548–1598. u.):Antitrinitárius prédikátor. A zsoltárok fordítá-sát és átdolgozását Augustinus, Justinianus,nebiai érsek feldolgozása alapján Pécsen végzi.Fordításában a racionális bibliaértelmezésretörekvõ munka panaszt és reménységet sugár-zó része a fordító lelkiállapotára vonatkozik.

13. Péchi Simon (1570. k.–1642): Erdélyikancellár, a szombatos vallás terjesztõje. Beszélkáldeai, zsidó, görög és latin nyelven. A zsidónyelvû Bibliát költõi lendülettel, fejlett stiliszti-kai érzékkel ülteti át magyar nyelvre, Stílusátnyugtalanság és zaklatottság jellemzi. Fordítá-sát – halála miatt – nem végzi be.

14. Káldi György (1573–1634): Nagyszomba-ton és Rómában tanuló jezsuita szerzetes. Er-délyben, majd osztrák rendházakban mûködik.Gondosan csiszolt, gördülékeny fordítása Bécs-ben 1626-ban jelenik meg és alig tér el a korábbiprotestáns szövegektõl. Káldi a katolikus jelle-gû bibliafordítás megteremtõje.

15. Szenczi Molnár Albert (1574–1631): Deb-recenben, Wittenbergben, Heidelbergben ésStrassburgban tanuló kálvinista prédikátor.Lobvasser német szövegére támaszkodó, a sajtóalá filológiai mûgonddal készülõ zsoltárfordítá-sa különbözõ dallamokra készül. Több, mintl00 kiadást ér meg.

16. Komáromi Csipkés György (1628–1678):Komáromban, Sárospatakon és Utrechben ta-nuló kassai iskolaigazgató, majd debreceni pu-

ritán elveket valló lelkész. 1718-ban Leidenbenkiadásra kerülõ Biblia fordítását a határon el-kobozzák és elégetik. Újabb szállítmány, mely aKárolyi-féle Bibliára alapoz, de megváltoztatjaa szórendet és kihúzza a fordítónak nem tetszõszavakat, 1789-ben érkezik Debrecenbe.

17. Komjáti Benedek (XVI. sz.): Bécsben ta-nuló és Perényi Gáborné nyalábvári udvarábantartózkodó nevelõ, Pál apostol leveleit fordítjamagyar nyelvre.

18. Bátori László (?–1484 k.): Falusi iskola-mester, majd pálosrendi szerzetes. A budaiHárs-hegyi barlangban folytat remete életet.Ma már ismeretlen bibliafordítása Mátyás ki-rály Corvinájában kap helyet.

Íme az irodalomtörténetbõl is ismerõs 18bibliafordító, kiknek nagy szerepe volt abban,hogy a Bibliát magyar földön, magyar nyelvenolvashatjuk. Ez számunkra azért is jelentõs,mert arról gyõznek meg, ami hitvallásunk alap-tétele. Arról, hogy az Isten személyében és lé-nyegében egy! Jézus emberként válik a szereteteszme hirdetõjévé. Végül szól arról a világról,melynek létezése felõl más és másképpen nyi-latkoznak a különbözõ világnézetet valló embe-rek.

Mi 2008-ban, a Biblia évében, annak magyarnyelvre fordítóira emlékezve újítjuk fel a Bibli-ára vonatkozó ismereteinket. Bízunk abban,hogy a Biblia vezet el ma is mindenkit ahhoz az„egy” Istenhez, kinek lényege a szeretet.

Felhasznált irodalom: Benedek Marcell: A ma-gyar irodalom története. 1938.; Bod Péter: MagyarAthenas 1982.; Féja Géza: Arcképek régi irodal-munkból.1986.; Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi le-xikon. 1969.; Kénosi-Uzoni: Az erdélyi UnitáriusEgyház története. I. k. 2005.; Klaniczay Tibor: A ma-gyar irodalom története l600-ig. 1964.; Klaniczay-Szauder-Szabolcsi: Kis magyar irodalomtörténet1961.; Nemeskürty István: Magyar Biblia-fordításokHunyadi Jánostól Pázmány Péter századáig. 1990.;Pintér Jenõ: A magyar irodalom története a legré-gebb idõktõl Bessenyei György fellépéséig (1526–1772) 1909.; Simon István: A magyar irodalom1979.; Szabó Géza: Psalterium – Magyar Zsoltár.1979.; Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. 1934és 1972.; Többen: A magyar irodalom története1849-ig 1968.; Zoványi Jenõ: A magyarországi pro-testantizmus 1565–1600-ig. 1977.

Kelemen Miklós

A B i b l i a é v e – 2 0 0 8 .A B i b l i a é v e – 2 0 0 8 .

„Örül hát szívem és nyelvem énekel, sõt testem is reményben nyugszik el.Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed elõtt.”

ApCsel 2,26. ,28.

Kedves Atyámfiai, szeretett ünneplõ Testvé-reim!

Amennyiben figyelmesen elolvastátok amegjelölt szentleckét, akkor szinte egyértelmû-nek hallottátok az életre, az örök életre vonatko-zó megjegyzését. Nem tévesztettem ünnepet.Igenis tudom, hogy 2008. pünkösdjét üljük. Sazt is kijelentem, hogy tudatosan választottamköszöntõ beszédem alapgondolatát. Az igaz,hogy nem a megszokott pünkösdi események-bõl származik a bibliai vers, de éppen ezért ked-ves számomra, s bizonyára az lesz számotokrais, amennyiben sikerül közösen felfedeznünkbenne az ünnepre szóló üzenetet.

Igen érdekesnek találtam a szentleckét, ami-kor olvastam a pünkösdi események sorában.Jól olvassátok, hiszen Péter ismétli az elsõ pün-kösd alkalmával a 16. zsoltár sorait. Akkor ke-rült említésre, amikor elhangzott a sokat emle-getett pünkösdi beszéd, amikor mintegy háromezren megtértek, megkeresztelkedtek, s ígymegalakult a keresztény egyház. Mindennekünnepén hivatkozott Péter a zsoltárosra, smondta el hallgatóságának az örömhírt.

Az a kérdés, hogy ma, debreceni, magyaror-szági, erdélyi, az egész nagyvilágban élõ unitá-riusok készek vagyunk-e megismételni Péter-rel, a zsoltárossal a fenti szentleckét, s megta-láljuk-e benne a ma üzeneteként az igazi öröm-forrást, mely boldogságot, reményt és életutatbiztosíthat az Istenben bízó embereknek?

1. Arra kérlek ünneplõ testvéreim, hogy áll-junk át lélekben az ünnepi hangulatra, s ha rö-vid idõre is, de feledjük életünk minden olyanmegpróbáltatását, mely megakadályozhat bol-dogságunkban, örömünkben. Annyira megnyu-godott a szívem, amikor olvastam a szentlec-kénk megállapításait. Elképzeltem egy olyanembernek magam, akinek soha, semmi gondja,törõdése, bánata. Magam mellé képzeltelekbenneteket is, hogy hasonlóan az én szívemhez,csordultig megteljen örömmel a tiétek is. Ma-gam mellett éreztem a zsoltárost, s lelki szeme-im elé képzeltem az apostolokat, az õskereszté-nyeket, de kiváltképpen Pétert. Az õ hangjánhallottam a bizonyságtevéssel fûtött mondatot:Örül hát a szívem, és a nyelvem énekel. Sõt tes-tem is reményben nyugszik el. Mi tagadás, eb-ben a bizonyos mértékig elragadtatott állapot-ban magam mellé képzeltem mindazokat, akikrészesei voltak, s ma is alkotó elemei életem-nek. Akiktõl ugyan elválasztanak kilométerek,

akik nem adnak okoskodó tanácsokat, de akik-re mindig számítok, ha tanácstalanná válnánakbizonytalankodásom egyes órái. A lélek hang-ján kérdezem meg õket, úgy, ahogyan ismeremõket, s minduntalan felteszem távollétükben isa kérdést: Vajon mit szólnának újabb és újabbdöntésemhez, viszonyulásomhoz?

Ne akadjon el félúton az örömöd, Testvérem.Ne mondd nekem, hogy nem örül a szíved, denem is énekelsz, mert nincs neked arra semmikedved. Ne mondd, hogy elveszítetted azt a kisreményt is, mely elegendõ lenne egy újabb napfolytatásához. Nem kell mondanod, mert én el-hiszem neked, hogy igen sok jogos panaszodvan egész életedre. A felsoroltakat is szinte tel-jes egészében elhiszem neked, mert nem tudszegyik napról a másikra gond nélkülivé válni. El-hiszem, hogy napjaid sok bút, bajt hoztak ne-ked, de nem olyan sokat, hogy utolsó cseppnyireményed is elhagyjon. Elhiszem, hogy sokmindenért fáj a szíved, talán még értem is, s mamég úgy érzed, hogy nincs emberi szó, mely kel-lõképpen megvigasztalhatna.

A mai nap nemcsak nekünk virradt. Az ün-nep hangulata nemcsak ránk vár. Pünkösd ün-nepe nemcsak számunkra tartogat újabb na-pokra szóló reményt. Lám te is itt vagy közöt-tünk! Ez a nap tiéd is! A pünkösdi ének érted iszengett, s amikor olvastam Péter szavait, akkorrád is gondoltam, hiszen tudjuk mindannyian,hogy Isten mindig tartogat gyermekeinek egykis örömöt, mindig újabb reményt nyújt a csüg-gedés idején.

2. Emlékszünk, amikor Péter megtagadtaMesterét. Elönt a szégyen, ha arra gondolunk,hogy mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe, ami-kor megtagadunk valakit. Ne gondoljuk, hogyaz eltelt idõ alatt nem roskadt magába Péter.Ne gondoljuk, hogy számára könnyû idõszakvolt az, melyet húsvéttól el kellett töltenie amai napig. Gondoljuk csak át még egyszer azesetét, s képzeljük bele magunkat a helyébe!Mondjátok meg nekem, hogy volt-e legalábbegy ember az elmúlt hetek alatt, aki mindvégigmellettetek állt? Aki ne vetetette volna szeme-tekre, hogy tagadóvá váltatok, amiért meg kellbûnhõdnötök. Nem lehet nehezebb sors annál,mint amikor ilyen elutasítóan viszonyul hoz-zánk környezetünk. Ennek ellenére, Péter pün-kösd elsõ napján kiáll a tömeg elé, s elmondjaörök életre szóló beszédét. S mit gondoltok,hogy miért? Azért, mert idejében felfigyelt arra,aki csakugyan ott volt és maradt mellette Isten-

örül a mi szívünk!Pap Gy. LászlóPap Gy. László

4 Unitárius Élet

re. S mindez történt azután, hogy bizonyítható-an Jézus-tagadóvá vált.

Úgy érzem egyfajta hála csendül vissza azsoltáros szavainak megismétlésében, amikorPéter kihangsúlyozza, hogy köszönöm Istenem.Neked köszönhetõen örül ma a szívem, s ezértnyelvem hangosan énekel. Örülök, Istenem,mert tagadó, tétova életemben megmutattadnekem az élet útját. Köszönöm neked Istenem,hogy gyarló emberi létemben örömmel tölteszel engem, hogy ujjongjon a szívem, s testem isreményben nyugodjon el, ha üt az óra.

Kedves Testvéreim! Most már értitek úgy-e,hogy miért választottam Péter szavait? Elõfor-dulhat, hogy tagadókká minõsítenek minket.Lehet, hogy erõt vett csakugyan rajtunk éle-tünk egy-egy döntésre álló pillanatában az em-beri gyengeség. Mindennek ellenére jól tesszük,ha nem támadunk vissza, de bizonyosnak tart-juk, hogy sokkal nagyobbat vétkezik, ki be semismeri gyengeségét, ki Júdás-arccal fordul min-dig a világ felé, de hiába keressük õt a bizony-

ságtevõ embertársaink között, mert „tû a szé-nakazalban”. Õ még nem ért el arra a fokra,mint Péter, s a hozzá hasonló emberek, akik be-látták tévedéseiket, emberi gyengeségüket, deott vannak a bizonyítások porondján.

Meggyõzõdésem az is, hogy nem kell rosz-szaknak sem lennünk ahhoz, hogy hosszú idõreúrrá legyen rajtunk a szomorúság. Annyi várat-lan gondot tartogat számunkra az élet, hogy, hanem lenne a gondviselõ Isten vigasza, segítsége,akkor bizony öröm, reménység nélküliek ma-radnának ünnepléseink is. Jó volt velünk mostis Isten, amikor megmutatta az új élet útját, smegengedte, hogy örömmel, boldogsággal ün-nepeljünk.

Arra kérem a gondviselõ Istenünket, hogyadja meg a bizonyságtevés bátorságát, s ne acsodákkal díszített ünnep, hanem a lélek örö-meivel fûszerezett áldás legyen minden emberosztályrésze ennek az esztendõnek pünkösdiünnepén is. Ámen.

Debrecen, 2008 pünkösdje.

ANYASÁGMióta az eszemet tudom, lelkészi csalá-

dunk életében két ünnepet szeretek a legjob-ban. Karácsonykor a gyermek Jézus születé-sét körülövezõ angyali titokzatosság ejt rabul.Anyák Napján a gyermekhez, minden gyer-mekhez kapcsolódó szeretet kiteljesedése, ki-áradása, édesanya és gyermeke között és vi-szont, az élõ szeretet lobogása tesz boldoggá.

Ezt azóta még hatványozottabban érzem,mióta nem csak nekem van a földön „a legsze-retõbb anyám”, hanem én is egy csodálatos fi-únak, Gergõ Dánielnek édesanyja vagyok.Várnai Zseni versének minden sorát magamé-nak vallhatom: „Édesen alszol dajkáló ölem-ben, / harmatos arcú, drága magzatom, / kö-rülragyog a napnak glóriája / s lágy pihegésedlesem, hallgatom. / Elnézlek hosszan, könnybe-borult szemmel, és ahogy nézlek, megnõ a szí-vem, / érzem, a karom végtelenre tárul / s egészvilág a keblemen pihen. / Egész világot táplálaz én vérem, / ha kicsiny ajkad mellemre ta-pad, / lelkemmel egy világot csókolok, / ha té-ged, fiam, megcsókoltalak. / Hogyha enyhí-tem a te szenvedésed, / ha könnyeidet fölszárít-hatom, / minden szenvedõk bánatát enyhítem, /minden szenvedõk sebeit gondozom. / Mi ben-nem örök, az mind benned lángol, / nem élekmásként, csak teáltalad, / ó, mindent odaad-tam a világnak, / amikor, fiam, téged adtalak! /Olyan vagyok e boldog anyasággal, / mint föld,mikor virágok nyílnak rajta, / mikor szívénekillatát és mézét / s gyümölcseit az embereknekadja.”

Túl vagyunk már azon a csodás élményen,amit a szívem alatt dobogó szív hangja muzsi-kált, túl azon is, amit a szülés jelentett,annakellenére, hogy a megfizetett orvosok szintetönkretettek mindkettõnket, amikor kierõsza-kolták egy hónappal hamarabb az oltalmazóméhembõl a fiamat, mert az epekõ okozta bán-talmaimat összetévesztették a szülési fájdal-makkal.

Túl vagyunk azon az élményen is, amitKaffka Margit: Petike jár címû versében olymegkapóan, élethûen megörökít, mert min-den édesanya életében ilyen egy- formán szépés emlékezetes, amikor gyermeke megtanuljárni! Csak lassan, okosan, drága fiam / lá-nyom! Elhangzik nem csak kisgyerek kor-ban,hanem, amikor már a felnõtt gyermeket„öregesen járom körül én. / S míg sok vidámcsínjét, nagy küszködését / Sorra beszéli kacag-va, vígan, - Reszketve, ijedten suttogom én el: /Csak lassan, csak lassan, okosan” drága fiam /lányom!

Ilyen szeretetben találkozunk minden má-jus elsõ vasárnapján, Anyák Napján a templo-munkban és családunkban. Hogy ez megadas-sék minden nõnek, azért teljesíteni kell az is-teni küldetést, gyermeket szülni, vállalni.

Nincs semmi ahhoz hasonlítható a világon,amit egy Édesanya megél!

Balogh Balázsi Zita Réka

Unitárius Élet 5

Bemutatkozás2008. február 1-én

nevezett ki a Debre-ceni Unitárius Egy-házközség lelkészi ál-lásába FõtisztelendõRázmány Csaba, uni-tárius püspök úr. Je-len közlemény a be-mutatkozást szolgál-ja, s bár sokan kíván-csian kérdezõsköd-nek, hogy miként isalakult idejövetelem– maradjunk annyi-ban, hogy egyszer, va-lamikor öt évvel ez-elõtt megfogalmazó-dott bennem egy kötelesség: Menjek a testvérekután.

Pap László vagyok, aki 1960-ban születtemSzékelykeresztúron, de Szentábrahámot tar-tom szülõfalumnak. Általános és középiskoláimelvégzése után a Protestáns Teológiai IntézetUnitárius Karán szereztem lelkészi oklevelet1984-ben.

Egykori tanárom, Dr. Erdõ János professzor,életre szólóan meghatározta tevékenységem,amikor engem is meggyõzött a lelkiismereteslelkészi munka végzésének szükségességérõl,nehézségeirõl, idõnként tapasztalható örömei-rõl. Ezt tartottam szem elõtt, amikor kineve-zést kaptam Bözödkõrispatakra, 1984-ben,amikor áthelyeztek 1986-ban az aranyosmentiBágyonba, amikor 1999-ben elfogadtam egy-hangú meghívását a Nagyvárad-Bihari Egyház-községnek, s ez irányadó ittlétemben, jövõmetilletõen is.

Magammal hoztam itteni munkámra csalá-domat: Feleségemet, aki 1984. november elsejeóta a szó szoros értelmében segítõtársam a papimunkámban. Követtek fiaim: László és Lehelis, akik már másként tapasztalják a lelkésziélettel együtt járó örömöket. Lehet, éppen ezértnem kívánnak rálépni a lelkészi hivatás útjára.Három évvel ezelõtt gondviselésünkbe vettükkoros szüleimet is, akik azóta szorosabban hoz-zátartoznak mindennapi életünkhöz. Azt hal-lottuk már régóta, hogy nem lehet átültetni az„idõs fákat”, de szüleimet dicséri, hogy idõs ko-ruk (79 év) ellenére nemcsak lakóhelyet, deéletszemléletet is változtattak. Saját bevallá-suk szerint, tették mindezt azért, hogy több le-hetõséget adjanak nekünk, hogy róluk gondos-kodhassunk.

Vannak, akik szó-kimondónak, nyers-nek tartanak, másokkonoknak neveznek,és vannak, akik mégjobban megközelítika valóságot, amikorolyant állítanak ró-lam, amit szemembenem mernének meg-mondani. Azok ked-véért, akik tévednekjellemrajzomban, denem csak, hadd álljonnéhány vonás. Csakrólam. Azok közé tar-tozom, akik soha nem

ítélték, nem marasztalták el otthonukat, szülõ-földjüket, ideiglenesen elhagyó testvéreiket. Denem is sírtam soha azokkal, akik könnyekkeladtak hangot nagy bánatuknak, hogy milyensokan keresnek külföldön boldogulást, elhagy-va bennünket.

Egyházi szolgálatra vállalkoztam, s amikorlelkésszé szenteltek Székelykeresztúron, arraesküdtem, hogy teljes igyekezetemmel szolgá-lom népemet. Mindenki nem lehet próféta a sa-ját hazájában, s így vállalniuk kell némelyek-nek, hogy azok után mennek, akik maguk mö-gött hagyták a Székelyföldet, szülõföldjüket.

Én tudom, hogy lelkünkben mindannyianegyüvé tartozunk, s a kilométerek csak addigjelentenek akadályt, míg hittel el nem érjük új-ra és újra egymás kezét. Itt vagyok tehát, s ke-zet nyújtok azok felé, akik a gyülekezet tagjai-ként fogadtak, akik keresik az unitárius hitgyakorlásának lehetõségeit, s azok felé is, akikszabadon kívánják gyakorolni Istentõl kapotthitüket, és nálunk, unitáriusoknál keresnek er-re lehetõséget.

Tisztelettel kérem unitárius testvéreinket,hogy figyeljenek a Debrecenben felkínált lehe-tõségre, hiszen most már minden vasárnap egyúj alkalmat jelent a találkozásra. Egyben meg-nyugtatom azokat az embertársaimat, akik sza-badgondolkodásuk miatt bekopogtak hozzánk,hogy továbbra is nyitva áll elõttük templomunkajtaja.

Végül pedig a magam, családom, gyülekeze-tem nevében kívánok minden keresztény em-bertársamnak Istentõl megáldott pünkösdi ün-nepet!

Atyafiságos tisztelettel:Pap Gy. László, lelkész

Gyermekkori emlékeim között elevenen élaz, hogy mindenkinek és mindennek valami-lyen illata volt. Az anyám illata pl. a levendulaillata volt, amit nagyon szeretett, szeret. Apámillata, a nap elteltével a dohány illata volt. Test-vérem egy-egy kiadós uzsonna elfogyasztásaután a vajaskenyér illatát árasztotta, amerrejárt-kelt. Akkor meg miért ne lenne illata Iste-nek, gondoltam következetes gyermeki logiká-val, és az meg milyen lehet?

Mire az Unitárius Élet legfrissebb számátkezében tartja a kedves olvasó, minden bi-zonnyal már benne leszünk május hónapjában,abban az Isten áldotta hónapban, amit én a hó-napok királynõjének szoktam nevezni, mertszámomra ez az idõszak a tizenkét hónap leg-szebbike. Ezért is töltök az évnek ebben az idõ-szakában annyi idõt a természetben, amennyitidõm engedi. Ilyenkor lépten-nyomon, jártunk-ban-keltünkben megérezhetjük Isten illatátmindennapi sétánk alkalmával a természetben:a frissen bomló rügyekben, a föld párájában, avirágok illatában, az aranyat érõ májusi esõben,az alig kibomló leve-lekben. És ilyenkoregy sóhaj, egy ima for-májában jó idézni azsoltárírót: „Jussoneléd imádságom, mintillatáldozat…”

Ha a Biblia sok he-lyen beszél arról, hogy Isten hol, mikor jelentmeg választott népének felhõ formájában, an-gyalként, küldöttként, akkor miért nem szól ar-ról, hogy milyen az Õ illata? Azt viszont tud-tam, hogy sem nagynéniket, sem nagybácsikatnem lehet megkérdezni errõl, mert akkor arrólbeszéltek volna nekem, hogy miért nem szabadarcátlan, szemtelen kérdést feltenni Istennelkapcsolatban. Egyre szeretnélek kérni benne-teket, Kedves Testvéreim, ti se gondoljátokvagy érezzétek azt, hogy a kérdés felvetése ke-gyelettelen lenne. Nem az és a szándék is távoláll tõlem, hogy az legyen.

Amikor édesanyámmal, aki katolikus, ésgyakorta elvitt szülõfaluja templomába, Szé-kelyszentkirályra, amely Udvarhelyszéken ta-lálható, akkor mindig mirhát égettek, felhõnyimennyiségben, fõleg a búcsú alkalmával, amiaugusztus 20-ra „Szent-István” napjára esett,nem is beszélve a tömjénrõl, ami szintén el-árasztotta a helyi templom légterét jellegzetesillatával. A tömjén számomra inkább metaforá-ja volt Istennek, semmint egy látható vagy ki-mondott szimbóluma, ami Róla szólt, vagy Õtábrázolta volna.

A katolikus és anglikán templomok liturgiá-jához hozzátartozik a tömjén illatának a szét-árasztása, a Biblia körül, no meg a szentély tér-ségét is elárasztják vele, hogy a szent helyetmegtisztítsák, purifikálják ezáltal alkalmassátéve azt az eucharisztia bemutatására.

A Biblia 3. könyve, a Leviticus (Mózes III.könyve) arról tájékoztat, hogy a fõpapok is aSzövetség ládája körül tömjént égettek, mielõttáldozati állataikat: bikát, galambot, kecskétvagy bárányt áldoztak volna Isten nagyobb di-csõségére. Nem véletlen, hogy sok hindu, ke-resztény és buddhista számára Isten illataegyenlõ a tömjén illatával. De most már azt istudom, hogy nem minden keresztényre vagybuddhistára igaz a fenti megállapítás.

– Némelyek közülünk Isten illatának belé-legzésére a természet templomába mennek ki-rándulni.

– Abba a templomba megyünk, amely az Is-tennek egyedüli az alkotása, hiszen abból másillat árad felénk, mint a „kézzel csinált” temp-lomokéból, mert a hegyek, az erdõk, a rétek, amezõk, és a tengereknek is megvan a sajátos illa-tuk.

– És ott érezhetjük, mint ahogy most is, itt isa májusi fehér és lila akácét, a liliomét, agyöngyvirágét. De ugyanígy érezhetnénk anarancsligetekét, az orchideákét, a frissen szán-

tott földét, mint ahogyfogjuk is, remélhetõ-leg, nyári kirándulása-ink alkalmával, a fris-sen kaszált erdei, hegyiszéna, végül pedig sar-jú illatát is szabadsá-golásaink alkalmával,

amelyben olyan jó hanyatt feküdve nézni a csil-lagos vagy a napfényes eget. És olyan jó arcun-kat beletemetni annak súlyos és semmivelössze nem téveszthetõ illatába.

– Amerikai zarándokokkal visszamenve Szé-kelyföldre emlékezetes élmény volt, hogymennyire elbûvölte õket a tehéncsorda vissza-térése a falvakba. Amint elhaladtak az utakon,különbözõ portákra betérve, maguk után a frisstej illatát árasztották.

– És ki ne emlékezne gyermekkora teleire,ami az elsõ hóesést követte, mert annak is meg-volt, van a saját és jellegzetes illata. A korcso-lyázásnak, a hógolyózásnak egyaránt.

Az illatnak sokszor nagyobb a jelentõségeszámunkra, mint a látásnak és a hallásnak.Mert hamarabb magunkhoz engedhetjük, te-szem azt egy-egy vacsora illatát, mint annak azemlékét, hogy mit ettünk, és mit ittunk abbólaz alkalomból. Ezért is jó – az évszaktól függet-lenül – mindig a templomban vagy a családihajlékokban friss, színes és illatos virágot elhe-lyezni az asztalon vagy a lakás valamely szegle-tében, ami egy kicsit Istent is idézi ott, ahol a vi-rágok vannak. Gondolva ezáltal arra a jézusi ta-nításra is, amelyet így ismerünk a Hegyi be-szédbõl: „Figyeljétek meg a mezei liliomokat,hogyan növekednek: nem fáradoznak, nem fon-nak, de mondom nektek, hogy Salamon teljesdicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek kö-zül akár csak egy is.” (Mt 6, 28-29)

Kászoni József

Isten illata„Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat,

Imára emelt kezem, mint esti áldozat.”(141. Zsolt, 2)

Unitárius Élet 7

Akik elõttünk jártak ...Borbély Sándor naplója

(ismertetés)

A múltban – miként napjainkban is – többerdélyi származású unitárius ifjú tanult a maiMagyarország területén. Közülük többen itt istöltöttek be valamilyen állást és itt bizonyítot-ták úgy székely, mint az unitárius ember életre-valóságát. Ezek közé tartozott a váci OrszágosSiketnéma Intézet volt igazgatója, Borbély Sán-dor, akirõl hosszú idõn keresztül alig-alig tud-tunk valamit.

Az elmúlt évben Léta Sándor lelkésztársam-mal fölkerestük Vácon a Siketnéma Intézetet,ahol megtekinthettük az Intézet múzeumát,benne Borbély Sándor könyvekben õrzött emlé-kezetét, munkáit, valamint azt a Naplóját,amelyet 1886-ban kezdett vezetni és amelyben1893-ig jegyezte föl azokat az eseményeket,amelyeknek – valamilyen szempontból – na-gyobb jelentõséget tulajdonított.

A „Napló” bepillantást enged Borbély Sán-dor gyermekkori – általa emlékezetes – ese-ményeibe, a tanulással és a tanítással eltöltöttnéhány évébe, országjárásába, melyekrõl eddignem volt tudomásunk, de amelyeknek hiányá-ban nem teljes Borbélyról való ismeretünk.

Amint Borbély följegyezte a „Napló” írásátAranyosrákoson, 20 éves korában, 1886. au-gusztus 18-án kezdte meg. Mondanivalóját az-zal vezette be, hogy fölismerte a naplóírás jelen-tõségét és erkölcsös életstílusra nevelõ hatását,és ha nem is jegyez föl mindent részletesen, az-zal, amit följegyez, az apjáéhoz hasonló életvi-telét kívánja bizonyítani.

Amint írta, gyermekévei túlnyomó többsé-gét szülõfalujában, Aranyosrákoson töltötte,életének ebbõl a korszakából egy árvízveszedel-met örökített meg. Két és féléves korában, pün-kösd elõtt, Csegezben olyan felhõszakadás volt,hogy kiöntött a Rákos patak, egy csomó kártokozva a házakban és az udvarokban.

Borbély – amint írta – József nevû bátyjával,nagyanyjánál Borbély Sándorné, született PálfiÁgnesnél lakott, aki az ünnepek elõtti nagyta-karítást végezve – hogy a két gyermek ne legyenláb alatt – egy nagyméretû ruhafogas lemosásá-ra elküldte õket a patakra. A nagymama látva aközelgõ vészes fellegeket, hazavitte unokáit,akik aztán a ház padlásán vészelték át a patakkiáradása okozta árvizet.

Borbély elemi iskolai tanulmányait – olvas-hatjuk Naplójában – 9 éves koráig otthon, ke-resztapja, Csegezi Elek kezei alatt végezte,majd a tordai unitárius iskola harmadik osztá-lyos tanulójaként folytatta. Az ötödik gimnázi-um elvégzése után a zilahi Tanítóképzõbenfolytatta tanulmányait, ahova rokona, BorbélySándor – ottani tanár – révén került be. Az itteltöltött évek alatt tanulta meg, hogy mikéntkell az idõt úgy beosztani, hogy minden hasz-nosnak és szépnek helyet adhasson, de itt ta-nulta meg azt is, hogy miként lehet kijönni a ke-vésbõl és itt tanult meg gondolkodni.

1884 tavaszán elhalálozott édesapja. A szo-morú esetrõl Borbély csak a temetés után érte-sült. Ugyanis édesapja halála és a temetés kö-zötti két nap nem volt elégséges hazautazására.

Amint a Naplóból kiderül, Borbély nem voltkönnyen barátkozó természetû. Ugyanis azt je-gyezte föl, hogy tanuló évei alatt senkit nem ne-vezhetett barátjának. Jóllehet – írta – voltak,akik vonzódtak hozzá, de barátságot nem kö-tött senkivel.

Legszebb éveinek az 1884/85-ös iskolaévetnevezte. Ugyanis szeptember 15-én az önkép-zõkör megalakulásakor azzal állhatott elõ, hogyegy ifjúsági havi folyóiratot szándékozik indíta-ni. Ezt az önképzõkör elfogadta, s Borbély az évvégén az „Önképzõ ” címet viselõ lap kilenc szá-ma megjelenésérõl számolhatott be.

A következõ iskolai évtõl Korbuly Ignácügyész két fia, Zoltán és Elemér házitanítójá-nak szegõdött el. Tanítványai nemigen voltak jótanulók s e mellett rossz magaviseletû gyerme-kek is voltak. De a szülõk, látva Borbélyban az„ügybuzgóságot és a lelkiismeretességet” lát-ható jelekben is kifejezték megelégedésüket.Ezt bizonyította az, hogy karácsonykor kétdíszkötésû könyvvel ajándékozták meg; „A köl-tõk lugasa” és „Buda halála ” címûvel, melye-ket e szavak kíséretében adtak át: „Gyermeke-ink legjobb angyalának.”

Borbély 1886 júniusában, kitûnõ eredmény-nyel végezte el a Tanítóképzõt. Ez év szeptem-berétõl már Pesten, a Polgári Tanárképzõ Inté-zet növendékeként tanult, ahová – amint írta –„félköztartással” nyert fölvételt. Szeptember-tõl Stöckl Alajos két gyermekének, Armandnakés Gyõzõnek volt házitanítója, akikkel naponta

8 Unitárius Élet

egy órát foglalkozott, havi 8 forint honoráriu-mért.

Ez év szeptember 28-án részt vett Pesten, aLutheránus Gimnázium egyik nagy termébentartott unitárius istentiszteleten, amelyenDerzsi Károly „egyházunk egyik kimagaslóalakja” prédikált. Tõle tudta meg, hogy a pestiUnitárius Egyház 5 évvel ezelõtt 200 lélekbõlállt, mára viszont lélekszáma 600-ra gyarapo-dott.

Nevezetes élményként jegyezte föl Borbély,hogy november 5-én láthatta a Királyné Õfelsé-gét.

Ez év végén önkritikát gyakorolva azt je-gyezte föl, hogy nem tud az emberekhez kellõ-képpen alkalmazkodni. De azzal nyugtatta ma-gát, hogy „hitvány és gyenge jellem az, aki ké-pes mindenkinek behódolni azért, hogy abbólmagának hasznot szerezzen”.

1887 február végén megszûnt házitanítói el-foglaltsága, és nem tudta, hogy mibõl fogja fe-dezni kiadásait. Igaz – írta – György testvéreküld otthonról annyit, hogy a „köztartást” tud-ja fedezni és bízik abban, hogy lesz valamilyenjövedelemforrása.

Borbély március 15-ét, mint a „tavasz szentnapját” említette. Azon elmélkedett, hogy azegyetemi ifjúság vajon megszokásból, vagy amárciusi eszmék hatására zarándokol-e el amagyar költõk királyának ércszobrához? Szo-morúan jegyezte meg, hogy azon évi ünnepsé-gen csak néhányan voltak jelen. Azokat is csaka kíváncsiság csalta oda. Az egyetemi ifjúságotnem érdekli március 15-e, mint ahogy nem ér-dekli a Tanítóképzõ ifjúságát sem. Ez utóbbiértBorbély az igazgatót marasztalja el, ki annak azállamnak a kenyerét eszi, amely nem tûri amárciusi napok ünneplését. Azonban azt ismegjegyezte, hogy az intézetnek van két taná-ra, névszerint Király Pál és Kiss Áron, a ma-gyar nyelv és a pedagógia érdemes tanára, akikarra törekedtek, hogy az ifjúságba átplántáljáka márciusi szellemet.

Borbély 1887. június 6-án tette le vizsgáit.7-én már útban volt hazafelé, 11-én pedig Ko-lozsvárra érkezett. Itt rövid ideig György test-vérénél idõzött, majd a dohánygyár megtekin-tése után hazament Aranyosrákosra.

Június 15-én levelet kapott régi tanítványaiszüleitõl, akik az iránt érdeklõdtek, hogy mikorkell bevonulnia katonai szolgálatra Fehérvárra,és meghívták házuk vendégének.

Szeptember 9-én Korbuly Ignáccal és kéttestvérével, Györggyel és Samuval kirándultaka Székelykõre, visszajövet pedig útba ejtettékCsegezt.

Szeptember 29-én Borbély már ismét Pestentartózkodott. Ezen a napon nyílt meg az ország-

gyûlés elsõ 5 éves ciklusa, leleplezték Deák Fe-renc szobrát és megtartották a Nemzeti Szín-ház 50 éves jubileumát.

November 1-én – halottak napján – azintézet ifjúsága lerótta kegyeletét a budai teme-tõben nyugvó Virág Benedek, Döbrentei Gáborés Mayer Miksa miniszteri titkár sírjánál.

Borbély – amint írta – 1887. december 30-án– szombaton – tanított elõször a Polgári Iskolá-ban. Ennek alapján ítélték meg, hogy alkal-mas-e a tanításra? Borbélyt a történelem taní-tására jelölték ki, közelebbrõl Hunyadi Jánosbemutatására. A feladatot általános megelége-désre végezte el. A bírálat kihirdetésére decem-ber 10-én került sor. E szerint „a fegyelmezés-ben tanúsított tapintatlanságáért nem keres-het méltó kárpótlást nyelvezete és hanghordo-zása kifogástalanságában.”

December 27-én Borbélyt megtették szoba-felügyelõnek.

1888 júliusi feljegyzését Borbély azzal kezd-te, hogy már régen készült gyalog bejárni az or-szágot. Már zilahi diákkorában tervezte Erdélybeutazását, de az hol társ, hol pénz hiányábanelmaradt. Ez évben, a tanév befejezésivel azon-ban vásárolt egy gyaloglásra alkalmas cipõt.Szerzett egy botot és egy szalmakalapot és júni-us 12-én kora reggel, zsebében 5 Ft és 63 kraj-cárral útnak indult a budai temetõn keresztül aDunapart felé. Hogy hol járt és mit látott? aztnaplójában nem örökítette meg. Július l-re érthaza Aranyosrákosra, és két hét múlva már út-ban volt Abrudbánya és Verespatak felé a hava-sokra.

Útitársa egy Páczai Mihály nevû IV. éves ta-nítóképezdei ismerõse volt, aki hozzá hasonló-an Erdélyt akarta megismerni. Útjukat a Szé-kelykõ felé vették, majd a Muntele-maren ke-resztül érkeztek Verespatakra. Abrudbányáróla bánya és a város megtekintése után megmász-ták a Detonát, majd Valkón nézték meg az otta-ni francia kézen levõ, angol gyártmányú zúzó-gépekkel dolgozó bányát. Innen Zalatna felévették útjukat, honnan a 35 km-re levõ Gyula-fehérvárra mentek. Itt a Korbuly családnálBorbély augusztus végéig vendégeskedett, deútitársa már augusztus 6-án Déva felé irányí-totta lépteit.

Borbély, otthon, az édesapjától reámaradtkis földecskéjét zálogba adta Lajos bátyjának ésfelutazott Pestre.

A vizsgákra való készülés miatt naplójaírását 1899 júliusában folytatta. Amint írta, kétoklevelet szerzett, de közülük csak a tornábólszerzettel volt megelégedve. A másik oklevél(nem írta meg, hogy melyik) nem elégítette ki, sazt tanárainak ellenszenvével magyarázta.Ugyanis a hivatali tekintélyre hivatkozó taná-

Unitárius Élet 9

rokkal hadilábon állott. Ezekbõl – szerinte – hi-ányzott az egyéniség. Amint írja, ezek ellen 3évig küzdött. Ha eredményt nem is ért el, de ki-fejlõdött egyénisége. Amikor Jakab Elek ezértbüszkének és önhitnek nevezte és figyelmeztet-te, hogy e miatt az életben még sok kellemetlen-ség vár rá, kifejtette, hogy neki csak azokkal le-het kellemetlensége, akik képességük hiányá-ban „tekintélyesedni akarnak fölötte”.

A naplóírást Borbély november végén foly-tatta. Ekkor arról tudósított, hogy Gyulafehér-várról Kolozsvárra utazott, ahol a püspökhözfolyamodott a tordai iskola seniori állása elnye-réséért. Az állást megkapta s ezzel és egyéb ki-egészítésekkel havi 45-50 forintos jövedelemretett szert. Tordán tagja lett a Kaszinónak, aKorcsolyázó Egyletnek, a Testgyakorló Társu-latnak és részt vett a társas összejöveteleken. Arövid tavaszi és nyári idõszakban tornát is taní-tott. A tornavizsgák alkalmával – a szülõkönkeresztül – a jó tornász fiataloknak jutalmatbiztosított.

1890 augusztusában Borbélyt felszólították,a váci Siketnéma Intézetben gyakorló tanári ál-lás betöltésére – két évi idõszakra 300,- Ft. fize-téssel és teljes ellátással. Szeptember 8-án az ál-lást elfoglalta. Naplója szerint az elsõ benyomá-sa az volt, hogy a siketnéma gyermekek abnor-málisak, de meglepte, hogy a jelbeszéddel tud-nak egymással értekezni.

Borbély arról is beszámolt naplójában, hogyoktóber 26-án jelen volt a budapesti unitáriustemplom fölszentelésén.

November l0-én azt jegyezte föl, hogy testvé-re György megnõsült. Feleségül vette ElekesBirit.

November hónapban Borbély már a III. osz-tályban segédkezett. Itt tanulta meg, hogy ho-gyan kell és hogyan nem kell tanítani. Erre aIII. osztály tanítója, Bogányi Gyula révén jöttrá, aki saját bevallása szerint pályát tévesztettember volt. Sem tehetsége, sem kedve nem volta tanításhoz. Borbély elhatározta, hogy csakakkor változtat a tanításon, ha már önállóan ta-nít. Ugyanis nem akarta, hogy tanártársai el-lenségei legyenek.

Június 13-án jelesen szakvizsgázott lélek-tanból és a siketnéma oktatás történetébõl.

Június 22-én az osztálytanár betegsége mi-att, neki kellett a 7-ik osztályt vizsgáztatnia.

Augusztus 19-én reggel – vonattal – Tordáraérkezett. Pár napi ittlét után Aranyosrákosrament, testvérei látogatására. Augusztus 31-én

indult vissza Vácra, ahol ezen tanévtõl önállóanvezette a III/b. osztályt. „ Sic” álnév alatt írt azIntézet „Kalauz” nevû szaklapjában a mûsza-vakról. Ebben hibáztatott néhány kifejezést éshelyettük mást ajánlott.

Az 1891/92-ik iskolai év – írta Borbély – kel-lemetlen egyet nem értés közben folyt le. Írt egyelmarasztaló bírálatot az az évi majálisról, demeggondolta magát és nem adta le közlés vé-gett.

Az év vége felé az intézetben váratlanul láto-gatást tett Szalay miniszteri tanácsos, Szabó fo-galmazó és egy pénztárvizsgáló. Végiglátogat-ták az osztályokat, de a tanárok közül csak há-rommal voltak megelégedve, köztük Borbéllyalis.

A lelkiismeretes munkával szerzett jó hírnévután Borbély nyári országjáró útra indult, aDunán le Orsováig. Mivel errõl az útról különkívánt beszámolni, naplójában csak annyitjegyzett föl, hogy két éjjel utazott a Dunán ésOrsován is csak 6-7 óra hosszat idõzött. InnenGyulafehérvárra ment, 13 napi katonai szolgá-lat letöltésére.

Július 17-én Borbély Déván hallotta, hogy aváci Siketnéma Intézet új igazgatója a munka-szeretõ és a munkát meg is kívánó Pivár Ignáclett. Örvendett az igazgatóváltozásnak és an-nak, hogy vele is mindenki elégedett.

A Napló itt véget ért !De követte egy másik pár soros kézirat, mely

arról szólt, hogy Borbély túl van élete 40-ikévén. A tanításra nem csak kenyérkeresetbõlvállalkozott, hanem hivatásból is. Bár szülei aföld megmûvelésébõl éltek, de nemesek voltak,akik nemeslevelüket a XVI. században kapták.A múlt ismeretét és megbecsülését apjától kap-ta, ki 8 évig tanult a kollégiumban, de az érett-ségi vizsga után visszatért a földet mûvelni.Testvérei közül még kettõ iskolázott volt, há-rom pedig a földbõl él.

A Napló többi része elveszett!Borbély Sándor nem csak a váci Siketnéma

Intézetnek volt kiváló tanára, majd igazgatója.Az Unitárius Egyház is nagyjai közé sorolta ésápolja emlékét.

Naplóját azért tártuk a nyilvánosság elé,hogy a benne megörökített élete szolgáljonpéldaként azoknak, akik a mai nehéz idõkben isfelelõségteljes, hagyományokra épülõ jövendõtkivannak kialakítani.

Kelemen Miklós

10 Unitárius Élet

Borbély Sándor imája apja haláláraFelséges Isten!Mennyei Édesatyánk!Hálaadó szívvel járulok szentséges színed

elé az elvett jókért.Mert jó vagy Te, a legfõbb jóknak forrása.

Naponként megújul a Te szereteted mirajtunkés mi halandók a számtalan jótéteményt csakgyarló, elröppenõ szavakban tudjuk meghá-lálni. Hanem azért szívesen veszed Te, akinem a külszínnek, hanem a szíveknek és vesék-nek vagy vizsgálója.

Nagyok Uram a Te cselekedeteid! A Teszemöldököd ronthat, teremthet száz világot anagy idõk folyamait kiméri. Ha falvakat ésvárosokat seper el haragod, holnap legyenekszavadra újak emelkednek, Amphionként.

Változatosak Uram a Te cselekedeteid!Te mondod, hogy meghaljunk s az ember

szavadra sírba száll; de másfelõl édes örömö-ket is nyújtasz nekünk, ha mondod, hogy az el-halt nemzedék helyett új sarjadjék, nõjön: aszenvedõk és a siránkozók jajjait nem ritkánaz újdonszülött sírásával váltod fel.

Midõn így intézed a milliók sorsát, a gono-szok bár zúgolódnak ellened és féktelen dü-hükben tán trónod is lerontanák; de én meg-hajlok rejtélyes munkád elõtt, mert tudom,hogy a szeretet lelke munkál benned. Hiszencsak kevéssel teremtettél alábbvalónak az an-gyaloknál, ez nyilván végtelen szereteted kifo-lyása az emberek iránt.

Buzgón leomlom színed elõtt Dicsõ! Kitá-rom elõtted szívem titkos rejtekét leplezetlenülmutatván be Neked annak tartalmát. És kér-

lek egyúttal erõsíts meg a jóban és adj állhata-tos erõt annak útján, hogy dicsõségedre meg-küzdhessek a gonosszal; és kérlek Uram! adjnekem világos értelmet és jó ítélõképességet,hogy megkülönböztessem a jót a rossztól, aszépet a rúttól, a nemest a nemtelentõl s azt te-hessem, amit szent törvényed parancsol.

Irtsd ki szívembõl a rossz gerjedelmeket, ésültesd helyettük az erények nemes plántáit,hogy együtt a jókkal és igazakkal szolgálhas-sak teneked.

Kérlek továbbá: Tekintsd meg egy szeren-csétlen szolgáló lányodat, aki elvesztettei felettkesereg. Kérlek, ne látogasd õt gyakorta nehézcsapásokkal, vagy, ha azok a Te bölcs belátá-sod szerint valók, más úton tedd könnyûvé ne-ki az életet; a vigasznak és a bátorításnak su-garait küldd neki és ne engedd a kétségbeesésörvényébe bukni. Küldd a Te vigasztaló an-gyalodat és mondd neki; szerettei élnek amennyben Tenálad boldogan.

Tudom, szent Atyám, hogy akiért esedezem,napjai megszámlálván, éppen azért gyermekiszívvel és lélekkel esedezem elõtted mindenha-tó Atyám; adj neki állandó egészséget meg-számlált napjaiban és bocsásd el hozzá a bol-dogságnak bárcsak egy sugarát, hadd mond-hassa el magáról: voltam már boldog, elmehe-tek Hozzád én jó Istenem !

A meghaltnak pedig adj lelki nyugodalmatitt e földön és a mennyekben a Te szerelmesSzent Fiad, a Jézus Krisztus által kérlek, hall-gass meg esedezésemben!

Közzétette:Kelemen Miklós

Jenkin Lloyd Jones(1843–1918)

Amint a név alatti két dátumból kiolvasható,kettõs évforduló kapcsán választottuk a 75 éveskorában elhunyt nyugati unitárius hitvallón-kat. Az életrajzi adatokból megtudhatjuk, hogyotthonra leltek az unitárius eszmék Walesbenis, ahol ez a mozgalom 1795-ben vert tanyát.

A Lloyd Jones szülõk, Richard és Mary,Wales nyugati partján, a Cardiganshire gróf-ságban éltek, ahol Jenkin született. Alig egy-éves volt, amikor a család kivándorolt Ameriká-ba, ahol a Wisconsinban lévõ Milwaukeetólnegyven mérföldnyire telepedtek le egy alakulótelepülésen. Arról nem találunk feljegyzést,hogy miért kellett elhagyniuk a szülõföldet,

hogy lehetett-e része abban az unitáriusokkalszembeni türelmetlenségnek, vagy csak a szebbjövõ ígérete vitte az Újvilágba a családot.

Talány volt Jenkin számára az új hazában aza tény, hogy õk voltak az egyedüli unitáriusokWisconsin határvidékén. 19. életévében beso-rozták az uniós hadseregbe. Három évig szol-gált, 11 nagy csatában harcolt, számos sebesü-lése volt, amelyek következményeként egészéletére sánta maradt. A katonaévek alatt nap-lót vezetett, amelyben feljegyezte a háború bor-zalmait, az elbeszélhetetlen dolgokat, amiket aháború okozott az embereknek, a gyõzelmeketés a vereségeket.

Unitárius Élet 11

Amikor a háború véget ért, olyan életpályátkellett válasszon, amely megfelelt helyzetének,állapotának. A hadseregtõl kapott, megspórolt100 dollárnyi zsoldjával elment és beiratkozotta pennsylvániai Meadville Teológiai Intézetbe,hogy unitárius lelkész legyen. A szállásért és el-látásért asztalt terített, fát fûrészelt, ablakokatmosott és a bentlakásban házmesteri tisztségetvállalt. Teológiai évei idején beleszeretett egyikprofesszorának a titkárnõjébe, Susan Bakerbe,akivel a tanulmányai befejezése után házassá-got kötött. Mézesheteiket Cleveland-ben, aNyugati Unitárius Konferencia gyülésének ide-jén töltötték.

A konferencia, amely a középnyugati és azontúli unitárius társaságokat foglalta magába, ki-sebb fajta lázadásban volt a konzervatívabb ÚjAngliai Unitáriusok Szervezeteinek tagjaival.Ez utóbbi, a bostoni központú csoport, márkorábban kivált a Kongregacionalista Egyház(minden gyülekezet saját magát kormányozza)szabadelvû szárnyából, de most képtelenek vol-tak tovább, elõrébb lépni. Arra törekedtek,hogy megalapozzanak egy személyes Istenbenvetett és Jézus iránti elkötelezettségen alapulóteológiai hitet. Jenkin Lloyd Jones és társaimásként gondolkoztak: „Mi, akiket radikáli-soknak neveztek, úgy éreztük, hogy bármilyenmegfogalmazott hitnek a ráerõszakolása a hí-vekre, és annak egy közösséghez való tartozásfeltételévé tevése, a szabadelvû vallásosság ha-lálát jelenti Amerikában. Úgy tartottuk, hogy avallás központjában az erkölcsi alapelvek kell,hogy álljanak és nem a teologizálás.” – fogal-mazza meg Jones ezt a ma nagyon elfelejtettgondolkodásmódot. Jó lenne, ha a napjainkbanvirágkorát élõ hitviták helyett a különbözõ dog-maegyházak az emberrel foglalkoznának sok-kal többet és eredményesebben, nem pedigújabb és újabb teológiai megvilágosodásaikkal.

Mialatt tomboltak a viták, Jenkin Lloyd Jo-nes szolgálta a gyülekezeteket, elõször az illino-isi Winnetka, majd a wisconsini Janesville tele-püléseken. Lelkészi munkája mellett a NyugatiUnitárius Konferencia titkáraként is tevékeny-kedett. Kiadott egy Unity (Egység) nevû lapot.Meghonosított egy olyan vasárnapi iskolai szel-lemiséget, amelynek központjában nem a bibli-ai szövegek memorizálása volt a fontos, hanema hallgatók gyakorlati-etikai életvitelének a ki-alakítása. A nyugati szabadelvûbb társaságok,egyesületek elfogadták ezt a szellemiséget ésegy bizonyos ideig a Nyugati Unitárius Konfe-rencia különálló „felekezetté” vált, szembenállva a Keleti-parti Amerikai Unitárius Társa-sággal. Egy idõ után az egység helyreállt, ahogyJenkin Lloyd Jones fogalmazza: „sok fájdalmas

tanulsággal mindkét táborbeliek részére.” „Re-mélem, hogy az unitáriusok soha nem zárkóz-nak el a belsõ vitáktól, mert mindig szükséglesz az igazság lázas keresésére, hiszen a gon-dolkozás egyformasága soha nem lehet jellem-zõje ennek a mozgalomnak.” Íme, egy másikmegszívlelendõ eszme vallásos-egyházi min-dennapjaink számára!

1882-ben, 39 éves korábban bevallja felesé-gének, régóta remélte, hogy meghívják egychicagoi gyülekezet lelkészének, de csalódásá-ra, ez nem következett be. Felesége azzal bíz-tatta, hogy ha ez a helyzet, akkor el kell menniChicagoba és gyülekezetet kell teremteni. Úgyis tettek. Errõl így emlékezik: „kibéreltem egytermet egy raktár fölött Chicago déli részén, aCottage Grove Avenue-n és kiszegeztem egyplakátot hirdetve, hogy a következõ vasárnapprédikálni fogok. Tizenkét ember mutatkozott,kilenc felnõtt és három gyermek. A következõvasárnapon harminchárman voltak, a harma-dik vasárnapon ez a szám megduplázódott, hat-vanhatra. A Minden Lélek gyülekezete útjáraállt.”

Élete hátralévõ részét ebben a gyülekezet-ben töltötte, Chicago egyik legtevékenyebbgyülekezetévé emelve azt. Amikor 1893-banChicago elkezdte szervezni a Világkiállítást, az-zal az ötlettel állt elõ, hogy az emberiség nagygazdasági és anyagi fejlõdésének ünneplésévelegyütt, amit azóta értünk el, mióta Kolumbuszpartra szállt a nyugati féltekén, ünnepeljükmeg az életünk vallásos területén elért eredmé-nyeinket is. E kezdeményezése visszhangra ta-lált és õt választották meg a Vallások Világpar-lamentjének elnökévé. Ez a Parlament össze-hozta a világ összes vallásának képviselõit. „Ezvolt a legösszefogóbb gyûlés, nem történt ilyenmég ezelõtt, és kétségeim vannak, hogy lesz-eezután.” „Életem hátralévõ részét a béke ügyé-nek szenteltem. 1897-ben, amikor folytak azelõkészületek a Spanyolország elleni háborúra,keményen szembeszálltam beszédeimben azamerikai imperializmussal. Azt az ajánlatottettem, hogy a spanyol javaknak a megvásárlá-sa, pénzbeli megváltása messze kevesebbe ke-rül és sokkal becsületesebb, mint a háború. Ha-sonlóképpen szemben álltam Amerika belépé-sével a világháborúba. Olyannyira, ez tény,hogy az újságomat, a Unity-t betiltották és nemengedték az amerikai postának terjeszteni. Ezegy helytálló hitelesítése az én életemnek!” – fe-jezõdik be McEvoy könyvének „emlékinterjú-ja”.

Fordította és összeállította:Balázsi László

12 Unitárius Élet

Unitárius címerek Erdélyben7. Siménfalvi unitárius egyházközség

címereA 2. sz. alsó osztatlan címermezõben vörös

színû háttérben egy nyitott könyvet látunkaranyszínû szegéllyel. A könyv fehér színû lap-jain arany színû Alfa és Ómega betûjelek a Bib-liát jelképezik. A Biblia jobb oldalán (látványszerint baloldalon) arany színû búzakalász, abal oldalán (látvány szerint jobb oldalán) pedigarany színû szõlõfürtöt ábrázoltam. A címerké-pek alatt egy ezüst színû hullámos pólya látha-tó, mely a község határában található Nyikó fo-lyót jelképezi. A nyitott Biblia a betûjelekkel azUnitárius Egyházközség egy Istenbe vetett hi-tét jelképezi, de ennél mélyebb jelentéstartal-mat is hordoz.

„A KÖNYV általában a BÖLCSESSÉG és azISTENI TITKOK szimbóluma, melyeknek ki-nyilvánított voltára a NYITOTT KÖNYV, a kinem nyilvánítottra pedig a CSUKOTT KÖNYVutal. A leghíresebb könyvek a BIBLIA, a TÓRA,valamint a KORÁN. A magyar KÖNYV SZÓ kí-nai eredetû vándorszó, mely török közvetítésselérkezett hozzánk. Bár a Biblia nagyon sok he-lyen említi a KÖNYV-et, ám ez nem volt azonos amai értelemben vett nyomdai termékkel. Az írás-beliség kialakulásánál elõbb égetett agyagtáblá-kat, majd papiruszt, késõbb pedig pergamenthasználtak, melyek TEKERCS FORMÁJÚAKvoltak. Pál apostol a könyvet és a tekercset, illet-ve a pergamentet egyaránt említi a Timoteu-sokhoz írt levelében (II.Tim 4,13) Mózes aTÍZPARANCSOLATOT kõbe vésve kapta, debeszél ISTEN KÖNYVÉRÕL, amikor azARANYBORJÚT imádó Izrael népének bûneitmagára akarja vállalni és így könyörög: BO-CSÁSD MEG VÉTKÜNKET! mert ha mégsemakkor törölj ki engem a KÖNYVBÕL, melyet ír-tál. Az Úr pedig felelt Mózesnek: CSAK AZTTÖRLÖM KI A KÖNYVBÕL, AKI VÉTKE-ZETT ELLENEM (II.Móz. 32-33) Dániel prófé-ta látomásaiban és a Jelenések könyvében buk-kan fel az ÉLET KÖNYVE, ez utóbbi hét pecsét-tel volt lezárva (Dán. 7,10; Jel. 5,1; 20,12) A re-formátus szimbolikában mindig a Bibliát jelké-pezte. Ugyanakkor a római katolikus egyház-mûvészetben a próféták, apostolok, evangélistákés egyházatyák jelképe volt.

Erdélyben nagyon sok emlék õrzi a KÖNYVszimbólumot. Megtalálható nyitott és csukottformában református prédikátorok, teológusprofesszorok, római katolikus plébánosok, uni-tárius lelkipásztorok sírkövein, de rávésték az1702-ben elhunyt MISZTÓTFALUSI KISMIKLÓS Európa-hírû nyomdász és Biblia-ki-adó sírkövére is.”

A Biblia két oldalán ábrázolt búzakalász ésszõlõfürt az úrvacsorai kenyeret és bort jelké-pezi, vagyis Krisztus testét és vérét.

„A BÚZA az állandóan újjászületõ élet szim-bóluma. Az ókorban a termõföld istenasszonyá-nak a görög Démétérnek, a római Ceresnek jel-vénye volt a búzakalász és a gyümölcsköteg bõ-ségszaruval. A keresztény szimbolikában az úr-vacsorai kenyeret, az ostyát, vagyis Krisztus tes-tét jelképezi. Emellett emlékeztet a feltámadásrais, mert a romlandóságra elvetett magból új életfakad. (I.Kor.15,42) Átvitt értelemben jelenthetia kalász a jó magot termõ, Isten igéjére helyesenfigyelõ embert, aki az utolsó ítéletkor a mennybe,a konkoly pedig az örök tûzre kerül (Mt.13,37-42)

A búzakalászt szinte mindig együtt ábrázol-ják a szõlõfürttel, mely Krisztus áldozatvérét jel-képezi.”

„A SZÕLÕ egyik legõsibb kultúrnövényünk,élet- és haláljelkép. Ahol csak termesztették, kez-dettõl fogva szent és isteni növénynek, élet-FÁNAK tekintették. A görög mitológiában Dio-nüszosz a bor görög istene. A Biblia a szõlõ elsõültetõjének a vízözön utáni emberiség õsapját,Noét teszi meg. A szõlõtõ, mint Krisztus és a ke-resztény hit szimbóluma az evangéliumi kezde-tektõl fogva a vallásos mûvészet fõ motívuma(Jn. 15,1-3). E jelképes tõke ótestamentumi ta-lajban gyökeredzik, de a hellenisztikus misztikatáplálta. A szõlõlugasban alvó Noé maga az elsõtõke, melybõl Krisztus az IGAZI SZÕLÕTÕ azISTENI SARJ ered. A Noéban gyökeredzõKrisztus szõlõtõkéje a kereszténység Életfája;gyümölcse, a SZÕLÕFÜRT meg a BÚZAKA-LÁSZ együtt az oltáriszentség (a bor és a kenyér,Krisztus vére és teste) jelképe. A rúdon függõszõlõfürt a feszület megfelelõje a középkori ke-resztény mûvészetben.”

8. Székelyudvarhelyi Dávid Ferencunitárius egyházközség címere

Az 1. sz. felsõ címermezõt a 2. sz. alsó cí-mermezõtõl egy aranyszínû pólya választja elegymástól, melyen zöldszínû betûkkel azEGYEDÜL TE VAGY AZ ISTEN jelmondat ol-vasható. Az alsó címermezõ három részre osz-tott 2. sz., 3. sz. és 4. sz. címermezõkbõl áll. A 2.sz. jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címerme-zõben vörös színû háttérben, zöld alapon azegyházközség temploma és majdani tornya áll,aranyszínû tetõzettel és fehér színû falakkal.Ismeretes, hogy a DÁVID FERENC UNITÁ-RIUS EGYHÁZKÖZSÉG 1990-ben alakult,majd azt követõen kezdõdött meg a moderntemplom felépítése. Ez a templom a gyülekezetélni akarását, szívósságát, kitartását és jövõbevetett reménységét is megtestesíti, de ennélmélyebb jelentést is hordoz.

Unitárius Élet 13

„A TEMPLOM, az áldozó oltár, vagy Úrasz-tala fölé emelt épület, mely Isten földi lakhelye-ként, s a VILÁGMINDENSÉG rendjének szim-bólumaként az égi jelenségek földi tükörképe. Atemplom az isteni aktivitás helye, ahol az emberkapcsolatba léphet Istenével. A templomok építé-szeti jelképbe sûrítve foglalják magukba a min-denkori kultúra teológiai és kozmológiai tudá-sát. A keresztény templom szimbolikusan SzûzMáriával és az Anyaszentegyházat megtestesítõnõalakkal azonos, de az ÚRRA is utal, hiszennyugat-keleti tájoltsága a világosság, az istenifény felé vezet. Más szempontból Jézus testének(Jn 2,21) és az emberi testnek is a jelképe (I. Kor.6,12).”

A 3. sz. bal alsó (látvány szerint jobb alsó) cí-mermezõben szintén vörös színû háttérbenzöld domborulaton egy arany törzsû és gyökér-zetû, zöld lombozatú fenyõfát látunk, mely aHargita hegységet, az annak ölelésében fekvõSZÉKELYUDVARHELYT és az egyházközsé-get jelképezi. (Ezen jelkép részletesebb ismer-tetése OKLÁND község címerleírásában olvas-ható.)

A 2. sz. és a 3. sz. alsó címermezõket egy 4.sz. beékelt címermezõ választja el egymástól. A4. sz. címermezõben kék színû háttérben a cí-mermezõ közepén egy nyitott Bibliát látha-tunk, arany szegéllyel, fehér lapjain pedig szin-tén arany színezetû Alfa és Ómega betûjelek-kel.

A Biblia felett az unitárius egyház alapításá-ra utaló 1568-as évszám, a Biblia alatt pedig aKisküküllõ folyót jelképezõ ezüstszínû hullá-mos pólya található. A címermezõben ábrázol-tak az Unitárius Egyházközséghez, valamint azegyházalapító Dávid Ferenchez való hitbéli ésszellemi kötõdést hangsúlyozzák.

9. Székelyudvarhelyi Dávid FerencUnitárius Vegyeskar címere

Az 1. sz. felsõ címermezõt a 2. sz. alsó címer-mezõtõl egy aranyszínû pólya választja el egy-mástól, zöld színû betûkkel a VOX HUMANA(EMBERI HANG) latin jelmondata olvasható.A Dávid Ferenc Unitárius Vegyeskar ezen szel-lemi üzenet jegyében végzi közösségépítõ tevé-kenységét.

A 2. sz. jobb alsó (látvány szerint bal alsó) cí-mermezõben egy a címermezõ közepét elfoglalóöt fekete kottavonalat látunk, jobb oldalán (lát-vány szerint bal oldalán) egy basszuskulcsot,bal oldalán (látvány szerint jobb oldalán) pedigegy violinkulcsot. A címermezõ alsó részén egyfehér színû, aranymandzsettás jobb kezet ábrá-zoltam, aranyszínû karmesterpálcával, melyközépen metszi a kottát. Ez a címerkép aVEGYESKARban folyó színvonalas kórusmun-kát és annak gazdag repertoárját szimbolizálja.

10. Székelykeresztúri unitáriusegyházközség címere

Az 1. sz. felsõ címermezõt, a 2. sz. alsó címer-mezõtõl egy aranyszínû pólya választja el egy-mástól, melyen zöld színû betûkkel a MÚZSÁKÉS ERÉNYEK jelmondat olvasható. Ennek la-tin nyelvû változatát a MUSIS ET VIRTIBUSjelmondatot olvashatjuk az õsi Székelykeresz-túri Unitárius Gimnázium jelképén is. A 2. sz.alsó osztatlan címermezõben vörös színû hát-térben, a címermezõ közepén vörös színû hát-térben egy arany szegélyû nyitott könyv, Biblialátható, melynek gerincén egy aranyszínû lúd-toll (penna), fehér színû lapjain pedig aranyszí-nû Alfa és Ómega betûjelek. (Ennek részlete-sebb leírását a Beregi Unitárius Szórványgyü-lekezet címerismertetésében olvashatjuk.)

A nyitott Biblia jobb oldalán (látvány szerintbal oldalán) aranyszínû búzakalász, bal oldalán(látvány szerint jobb oldalán) pedig aranyszínûszõlõfürtöt látunk, melyek az Úrvacsorát jelké-pezik. (Az erre vonatkozó részletesebb ismerte-tés a fentiekben megtalálható.)

11. Székelyudvarhelyi 1. számúunitárius egyházközség címere

Az 1. sz. felsõ címermezõt a 2. sz. alsó címer-mezõtõl egy aranyszínû pólya választja el egy-mástól, melyen zöldszínû betûkkel A HITISTEN AJÁNDÉKA jelmondat olvasható. Azalsó címermezõ három részre osztott 2. sz., 3.sz. és 4. sz. címermezõkbõl áll. A 2. sz. jobb alsó(látvány szerint bal alsó) címermezõben vörösszínû háttérben, zöld alapon egy fehér színû, afiókáit saját vérével etetõ PELIKÁN látható. Eza pelikán ábrázolás figyelhetõ meg a templomszószéki koronáján is. A pelikán és fiókái szim-bolikus jelentést hordoznak, miszerint a peli-kán Krisztust, vére a hitet, fiókái pedig a gyüle-kezetet testesítik meg. Ez az õsi keresztényszimbólum azonban mélyebb jelentést is hor-doz.

„A PELIKÁN az önfeláldozás szimbóluma.Az önfeláldozásáról szóló legenda szerint csõré-vel felhasítja saját mellét, hogy kihulló véréveltáplálni, feltámasztani tudja fiókáit. Így vált apelikán a szülõi szeretetnek, illetve Krisztus ön-feláldozásának szimbólumává. Látható a ke-resztre feszített Megváltó ábrázolásai a taberná-kulumok ajtaján. Az Úrmutatókon az OltáriSzentséget szimbolizálja. Református és unitá-rius templomokban gyakran látni a szószék fö-lött.”

A 3. sz. bal alsó (látvány szerint jobb alsó) cí-mermezõben szintén vörös színû háttérbenzöld domborulaton egy aranyszínû nyitottszékelykapu látható, mely a Szejkefürdõnnyugvó Orbán Balázsnak, a legnagyobb szé-kelynek állít méltó emléket. Ismeretes, hogyOrbán Balázs sírjához 14 székelykapun keresz-tül jut el a látogató. Az emlékhelyet az Unitári-

14 Unitárius Élet

us Egyházközség gondozza. Szomszédságábankerülnek megrendezésre minden év augusztu-sában az Egyetemes Unitárius Találkozók.

„A KAPU az átmenetet jelképezi két állapot,térbeli, vagy idõbeli, barátságos-ellenséges, ter-mészetes, természetfeletti, profán-szent, élõ-holt,két életkor, magzat-csecsemõ, ifjú-öreg, két nap-tári idõszak, világosság-sötétség, nappal-éj,óév-újév, tavasz-nyár, továbbá két világ po-kol-mennyország között. A kapu összeköt és át-enged, mint a híd, de el is választ, kizár, vagy be-rekeszt. A kapu naptári szimbolikája egyetemes.A székelykapuk napsugaras ábrázolásai a felke-lõ és a lenyugvó napot jelképezik. „

A 2. sz. és a 3. sz.alsó címermezõket egy 4. sz.beékelt címermezõ választja el egymástól. A 4.sz. címermezõben kék színû háttérben a címer-mezõ közepén egy nyitott bibliát láthatunk,arany szegéllyel, fehér lapjain pedig szinténarany színezetû Alfa és Ómega betûjelekkel. ABiblia felett az unitárius egyház alapításárautaló 1568-as évszám, a Biblia alatt pedig aKISKÜKÜLLÕ folyót jelképezõ ezüst színûhullámos pólya található. A címermezõben áb-rázoltak az Unitárius Egyházközséghez, vala-mint az egyházalapító Dávid Ferenchez valóhitbéli és szellemi kötõdést hangsúlyozzák.

12. Homoródalmási unitáriusegyházközség

Az alsó címermezõ három részre osztott 2.sz., 3. sz. és 4. sz. címermezõkbõl áll. A 2. sz.jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezõ-ben vörös színû háttérben, zöld domborulaton,egy arany törzsû és gyökérzetû zöld lombozatúALMAFA látható, hét aranyszínû almával. Ez ajelképi ábrázolás egyrészt utal a település név-alakjában szereplõ ALMÁSRA, másrészt mé-lyebb jelentést is hordoz.

(Részletesebb leírása Oklánd címerismerte-tésében olvasható!)

A 3. sz. bal alsó (látvány szerint jobb alsó) cí-mermezõben, ugyancsak vörös színû háttér-ben, zöld halmon egy fehér színû MÉSZÉGETÕ

KATLAN látható, ajtajában vörös színû, tete-jén aranyszínû lángokkal. Ismeretes, hogyHomoródkeményfalvához és Abásfalvához ha-sonlóan Homoródalmáson is évszázadokon ke-resztül foglalkoztak mészégetéssel és kereske-déssel. Ez a jelképi ábrázolás ennek állít emlé-ket. A 4. sz. beékelt címermezõben kék színûháttérben, aranyszínû harangot, a harang alattaz Unitárius Egyház alapításának 1568-asaranyszínû évszámai láthatók. A címermezõ al-só részén látható ezüstszínû hullámos pólya aKis-Homoród folyót jelképezi. A HARANG ahomoródalmási közösség életében fontos szere-pet töltött be az évszázadok során. Az emberiélet sorsfordulóinak, jeles ünnepeknek, termé-szeti katasztrófáknak volt hírkeltõje és hírhor-dozója. Fentieken túl az alábbi mélyebb jelen-tést hordozza.

„A HARANG olyan szakrális tárgy, amely azÉg és Föld között függve közvetít a két világ kö-zött, s mindenekelõtt az Isteni Törvény kinyilat-koztatását. Isten hangját jelképezik, de nyelveegyúttal a Nõ és Férfi harmóniáját is szimboli-zálja. A harang hangja a rossz elûzését és amegtisztítást is szolgálja. A keresztényeket a Ha-lottak Napján való harangozás a feltámadásraemlékezteti. Magyarországon a déli harangszó anándorfehérvári ütközet emlékére szólal meg.Katolikusoknál a halál órájában a legkisebb ha-rangot, a LÉLEKHARANGOT csendítik meg,míg a protestánsoknál az egy, vagy több haran-gozás a halott nemét is jelzi. A magyar nép sok-helyütt úgy tisztelte meg a harangszót, hogyamíg szólt felhagytak a beszéddel s keresztet ve-tettek.”

A címerpajzsok alatt kék színû szalagokon atelepülések, vagy egyházközségek névalakjai, aszalagszéleken pedig az elsõ írásos említés, az1568-as egyházalapítás, valamint a címerava-tás évszámai olvashatók.

Pécsi L. Dánieljelképtervezõ

(A címerek 2007-es 6. számunk hátsó borító-ján láthatók.)

Már az ókorban is tudták,hogyan kell fittnek lenni

Dr. Forest Church tiszteletes, a New York-iAll Souls Unitarian Universalist Church(Minden univerzalista-unitárius lélek templo-ma) lelkésze. Ezt a beszédet ott mondta el. AFelszabadulás a félelemtõl címû könyvénekötleteit használja föl, mely megtalálható awww.amazon.co.uk weboldalon.

Vallásos sznobok kinevethetik a spirituálisönfejlesztést, mondhatják, hogy „a vallás fé-nye”. Eszükbe sem jut, hogy már komoly filozó-

fusok (Szent Ágostontól Marcus Aureliusig) ismegírták az elsõ „hogyan”-könyveket. Egyik-másik egybõl sikerkönyv lett, mint például a 15.századi bestseller, a Imitatione Christi címû,Kempis Tamás kötet. „Hiúság hosszú életet kí-vánni, ha nem figyelünk arra, hogy jó életünklegyen.” – mondja Tamás. Aztán leír 116 titkot,mely a spirituális sikerhez vezet, apró memó-ria-darabkákra tördelve figyelmeztetéseit (pl.„Négy dolog, ami sikerhez vezet”). Ha Tamásnapjainkban adta volna ki a könyvet – termé-

Unitárius Élet 15

szetesen még ma is az egyik alapkönyvnek szá-mít a vallásos önfejlesztés szempontjából – egykis stratégiai formára-igazítás után, akár a kö-vetkezõ alcímmel is büszkélkedhetne: 100 tu-ti-biztos tipp az üdvözülésre (salvation).

Egy másik dolog, amelyen vallásos puritá-nok szoktak elgondolkkodni, maga a szó: salva-tion, melynek alapjelentése egészség. Tizenötévszázaddal azelõtt, hogy Tamás összeállítottavolna spirituális „edzõ-könyvét”, Rómában abarátok úgy köszöntötték egymást Salve vagySalvate, ami annyit tesz Jó egészséget (neked).Tulajdonképpen, ha van olyan csoport, amelyikmagának követelhetné az önsegítés találmá-nyát, hát akkor azok a rómaiak. Császár-filozó-fusoktól kereskedõkig, a római polgár mindenolyan filozófiát leírt, amelynek nem volt gya-korlati haszna, irreálisnak bélyegezve azt. Ésmivel semmi sem olyan praktikus, mint azegészség maga, a római spiritualitás központjá-ban ott volt a mentális és fizikai jólét kérdése. Ahíres latin mondás Mens sana in corpore sano(Egészséges testben, egészséges elme.) össze-foglalja a kettõs jelentésû római fittness felfo-gást:

1. Tiszteld a tested, mert az a lelked kelyhe(azaz: „Maradj formában.”); 2. Bármilyen fitt islennél, ne felejtsd el, hogy a tartó (kehely) sem-mivel sem lehet jobb annak tartalmánál (azaz:„Lelkednek is szüksége van a napi tréningre.”).

Tehát, ahhoz, hogy ki tudjunk szállni szelle-mi kuszaságunkból és fényt hozzunk lelkünk-be, kiválasztottam 10 egyszerû szellemi lépést,mely a Mens sana in corpore sano felé vezet.Eredetileg félelem-ûzõk, de ugyanolyan jól mû-ködnek a lélek formába hozásában, valamintformában tartásában is.

1. Légzés. No, ez igazán nem egy kettõs fel-adat! Bárki képes arra, hogy lélegezzen és dol-gozzon, vagy lélegezzen és aggódjon egyszerre –csakhogy ami tudatosul az a munka, meg az ag-gódás. Nos, vegyünk egy mély, tisztító lélegze-tet. Aztán egy másikat. Egyszerûen csak léle-gezzünk, és ne tegyünk semmi mást. Nagyonhamar rá fogunk jönni, hogy az élet belégzésenem más, mint maga a titok a relaxációhoz (azaz áldásos állapot, amikor minden más spiritu-ális gyakorlat hirtelen lehetõvé válik).

2. Derüljünk fel.* „Az angyalok azért tud-nak repülni, mert könnyedén veszik magukat”,– írja G. K. Chesterton. E szerint a jelkép sze-rint biztos, hogy az ördögöt saját súlya** húztaa mélybe. Ami az angyalok számára mûködik,biztos, hogy nekünk is jó. A könnyedség sokszorgyötrõ rögeszméket oldhat meg; gúnyt ûz a dé-monikus perfekcionizmusból; felfedi (nem ba-rát, hanem ellenségként) az ego felszívódását,

mely a bizonytalanság és boldogtalanság gyöke-rét képezi. Amikor nevetünk – leginkább ha sa-ját magunkon tesszük – spontán töltjük megörömmel a jelent.

3. Imádkozzunk valakiért, akit gyûlö-lünk. A gyûlölet táplálja az elme sátáni malma-it, de mindig árt a léleknek. Éppen ezért, vigyá-zattal kell ellenségeinket kiválasztani. Fennállannak lehetõsége, hogy olyanná váljunk, mintõk. Ám meglepõen könnyû lelkünkbõl elenged-ni a gyûlölet súlyát. Csukjuk be a szemünket.Idézzük magunk elé ellenségünk arcát. Aztán(annak legmélyebb szellemében, hogy ’szeres-sed a te ellenséged’) kezdjünk el önzetlenülimádkozni. „Add, hogy XY találjon békét az õlelkében.” Az ilyenfajta cselekedet „spirituáli-san helyes” és önmagunk jólétét is szolgálja.Szívességet teszünk vele önmagunknak is. Ésmindig mûködik: egyszerûen képtelenség vala-kit gyûlölni, ugyanakkor imádkozni is érte.

4. Imádkozzunk a helyes csodáért. Haegészségesek vagyunk, imádkozzunk az egész-ségért. Bárki, akinek fájdalmai vannak,eszünkbe juttatja, mekkora áldás az egészség.Aztán imádkozzunk a látásért, hallásért, szag-lásért, érintésért, ízlelésért – bármelyikkel isvagyunk megáldva ezek közül; mint tudjuk,emberek milliói hiányolják egyik-másik érzéke-lésüket. És végül imádkozzunk azok együttér-zéséért, akiket érdekel az állapotunk, bármi-lyen is az. Ajándék számunkra mások igaz sze-retete. Mondjunk köszönetet. Csodák pedigvannak.

5. Tároljuk könnyeinket. Az ókori zsidókkönny-csészéket tartottak a polcon, apró porce-lán csészéket, ahová összegyûjtötték könnyei-ket, akár a szomorúság, akár a boldogságkönnyeit. A könnyek értékesek, arra emlékez-tetnek mindenkit, milyen mélyen érzünk. Vesz-teség idején, gyászunk csak szeretetünk legiga-zabb mutatója. Tehát áldjuk meg könnyeinket,amint hullnak. És amikor mások gyászolnak,ismerjük föl saját könnyeinket az övéikben.Mindenkinek jót tesz, ha összegyûjti könnyeit.Ha dagonyázunk bennük, csak egyedül fulla-dunk meg.

6. Akasszuk szögre gondjainkat. Mielõttbemennénk otthonunkba esténként, sétáljunkoda egy fához (saját udvarunkban vagy szom-szédságunkban), hajtsuk meg fejünket és csuk-juk be szemünket egy pillanatra. „Mit csinál?”– kérdezheti egy szomszéd. „Ez az én aggó-dás-fám,” – válaszolhatjuk. „Amikor hazajövökegy nehéz nap után, a helyett, hogy bevinnémmagammal a gondjaimat, ideakasztom õket.”Magyarázzuk meg, hogy a gondok, aggodalmak,elvontak minket a valódi élettõl. Magyarázzukmeg, hogy azt szeretnénk, ha a családunk a leg-jobbat kapná belõlünk, arra a kevés idõre, ami-kor együtt vagyunk; vagy – amennyiben egye-dül élünk – nem akarjuk saját esténket elronta-

* Szójáték: light up jelentheti azt is, hogy könnyûek vagyunk,könnyen vesszük a dolgokat, meg azt is, hogy legyünk derûsek.

** Szójáték: gravity jelenthet gravitációt, súlyt, de jelenthetkomolyságot is.

16 Unitárius Élet

ni. Tehát akasszuk „szögre” gondjainkat, ahe-lyett, hogy hazavinnénk õket magunkkal. „Ésmûködik?” – kérdezheti a szomszéd. „El semhiszi, milyen jól” – válaszoljuk mi. „Amikor reg-gel megállok a fa elõtt, hogy összeszedjem aproblémáimat, legtöbbjük eltûnt már. Néhányóráig nem veszek róluk tudomást, majd észre-veszem, hogy csak úgy fölszívódtak.”

7. Csomagoljuk ki a jelent. Emlékezhet-nek a varázs-tükörre Harry Potter és a bölcsekköve címû könyvben. Mindenki számára aztmutatja, ami a legmélyebb, legtitkosabb vágya.Például Ron saját magát látja, amint Quidditchbajnoknak avatják. Harry látja saját magát csa-ládja körében, holott szülei rég meghaltak.Dumbledore professzor azt mondja Harrynek:„Árt, ha túl sok idõt töltessz az elõtt a tükörelõtt.” Megmagyarázza, hogy csak akkor lehe-tünk boldogok, ha a varázs-tükörbe nézünk, éséppen olyannak látjuk magunkat, mint amilye-nek vagyunk. Miért is? Mert a múlt már elmúlt,a jövõ pedig bizonytalan. Nosztalgia lakozik avesztességekben; az elvárás pedig gyakran nemmás, mint elõrevetített harag. Ha mindkettõtelutasítjuk, – azáltal, hogy akarjuk amink van,tesszük, amit tudunk, és vagyunk, akik va-gyunk – miénk lesz az idõ ajándéka: élvezhetjükés megtarthatjuk.

8. Emlékezzünk a „mindennek titká-ra”. Amikor úgy érezzük, már nem kényeztetminket az élet, vigasztaljuk magunkat azzal:„Ez nem rólam szól”. William Sloan Coffin tisz-teletes egyszer epésen megjegyezte: „Nincs je-lentéktelenebb csomag a világon, mint valaki,aki önmagába van csomagolva.” Ugye ismerjüka típust? „Az élet céltalan. Semmire sem va-gyok jó. Áldozat vagyok. Egy gonosz, kiterjedtösszeesküvésnek vagyok a tárgya.” Világos, hatúlelemezzük az életet, tényleg nem érdemesélni. Amikor ezt érezzük, az egyetlen mód, hogyjavítsunk a képen az, hogy kiemeljük magunkatannak közepébõl. Nem is nehéz. Egyszerûencsak eszünkbe kell jusson „mindennek a titka”:„Ez nem rólam szól.”

9. Válasszunk magunknak csillagot.Kéttrillió személyes csillagunk van. Ez így igaz:a legutóbbi számítások szerint, minden egyesélõ embernek van kéttrilliónyi csillaga. És nemcsak errõl van szó. Mindegyikünk megjelenéseezek valamelyikén, szinte lehetetlen, egyedül-álló elõrejelzések alapján történik. Ha vissza-megyünk gondolatban az emberiség kezdetére:õseink elérték a pubertáskort, kiválasztottákaz egyetlen lehetséges párjukat ahhoz, hogy milétre jöhessünk, szeretkeztek abban az egyetlenlehetséges pillanatban ahhoz, hogy az a bizo-nyos sperma, azzal a bizonyos petével találkoz-zon, mely számunkra az életet biztosította. Demenjünk még messzebb az idõben. Egyetlen,sérthetetlen szál köt mindegyikünket a terem-tés pillanatához. Az univerzum már születése

pillanatában terhes volt mindegyikünkkel. Ak-kor miért ne tennénk egy utazást a kozmosz-ban? Még ma este menjünk ki. Válasszunk ma-gunknak egyet a saját, kéttrillió csillagunk kö-zül.

10. Vessük bele magunkat az édes élet-be. Mi az, ami miatt a legjobban aggódom? Gye-rekeim? Szüleim, akik hirtelen úgy függnek tõ-lem, mintha gyerekeim lennének? Az egészsé-gem – egy betegség vagy egy állapot, amelybenéppen vagyok vagy félek, nehogy oda jussak? Ésmi a helyzet a halállal – vagy jobban elrettent afájdalom, ami azzal járhat? Miután megtettünkmindent, hogy saját életünket megformáljuk, alegjobb válasz, amit az élet felénk kilõtt köveireés nyilaira adhatunk az, hogy átengedjük azt ahatalmat, mely igazából sohasem volt a miénk.Tehetjük ezt vonakodva vagy elegánsan, min-dig csak egyetlen napot, éppen azt akarván,amink van, és nem panaszkodva amiatt, aminkhiányzik. Az eredmény majdnem ugyanaz,mindkét esetben. A szüleink el fognak menni;gyermekeink el fogják hagyni közös otthonun-kat, saját életük és álmaik megvalósítása útján.Egyetlen különbség lesz: a félelem nem fogminden távozás fölött uralkodni, viszont ottlesz helyette a szeretet.

A fenti tíz pont mindegyike ellentétes az„áhítozó” gondolkodásmóddal. A boldogságnem következik abból, hogy azt kívánjuk,amink nincs – amit már elveszítettünk vagyamink valószínûleg sohasem lesz. A múlt pedigelmúlt. Ami után epekedünk, szelektív emléke-zetünkben már teljesen más, mint amilyen va-lójában volt. Másfelõl áhítozni valami után,amit majd a jövõben találhatnánk, elvonja fi-gyelmünket attól, hogy a jelent élvezzük. Azepekedõ gondolkozás egyszerre dagonyázó ésszentimentális. Sokkal inkább praktikus dolgo-kat kellene kívánnunk: bátorságot, hogy kitart-sunk fájdalomban is; kegyelmet, hogy könnyenfogadjuk sikereinket; felszabadulást, mely amegbocsátásból ered; energiát, hogy megfelel-hessünk feladatainknak; értelmét annak, hogymásoknak adjuk magunkat; türelmet, hogy át-lépjünk azok fölött a dolgok fölött, amelyek le-húznak; hogy örömet találhassunk a legjelen-téktelenebbnek tûnõ feladatban is; egymás tár-saságának örömét; a csodát, mely a két szentpillanat között van: születésünk és halálunkpillanatai között.

Én úgy nevezem ezt: meggondolt kívánság –kívánni azt, ami már úgyis a miénk, amit úgyisteszünk, és már úgyis létezik. Olyan ez, mintvalóságos álmot álmodni. Csak egyszerûen szív-bõl kell tenni. Az eredmények pedig szinteazonnaliak. És mindezen felül kapunk egy bo-nuszt is: a meggondolt kívánságok mindig való-ra vállnak, erõfeszítés nélkül.

Inquirer, 2008. február 9. száma (7691)Fordította: Kászoni József

Unitárius Élet 17

Egyházközségeink életébõlKelet felõl

Mozaikok az UART kelet-magyarországicsoportjának életébõl

A Partium Mûhely idén is megemlékezik aköltészet napjáról Beregben.

Az UART (Unitárius Alkotók Társasága) ke-belében kibontakozó Partium Mûhely olyanunitárius alkotókat tart számon mint ÓszabóIstván, Dusa Lajos debreceni költõk, Joó Adri-án debreceni filozófus, Kincses Zoltán békésiíró, Bakos Kiss Károly költõ, Felhõs Szabolcsszerkesztõ, Deák József szerkesztõ, beregi uni-táriusok, Mátyus Attila borsodi költõ, BudaháziIstván nyíregyházi költõ vagy Orbán János Dé-nes kolozsvári költõ.

A Partium folyóirat szerkesztõsége is õrzi azunitárius szellemiséget. Az alapító fõszerkesz-tõ, Ószabó István debreceni unitárius költõ(verseskötetei mellett szép monodrámát írt Dá-vid Ferencrõl), a felelõs szerkesztõ, Felhõs Sza-bolcs beregi unitárius szórványgondnok.

A költészet napján, április 11-én a Partiumfolyóirat szerkesztõsége öt fõs delegációval vettrészt a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Fõiskolaünnepi rendezvényén.

Felhõs Szabolcs és Dusa Lajos ismertették aPartium folyóirat elmúlt 15 évét. Ismertetésük-ben kitértek a két nagy szellemi és lelki példa-kép, Ratkó József és Balázs Ferenc szellemisé-gének fontosságára, amit õrizniük kell.

Ezt követõen Oláh András, Mátyus Attila,Bakos Kiss Károly és Kürti László partiumosköltõk mutatkoztak be a kárpátaljai fõiskolás-ok elõtt.

A folyamatos kapcsolattartás biztosításáralétre kívánunk hozni egy „Partium Mûhely-ter-met”. A távlati tervek közt szerepel, hogy aPartium folyóirat történetét felajánlják szak-dolgozat témájául a föiskolásoknak. Biztosít-ják, hogy a föiskola könyvtárában legyen megminden szám az indulástól (1992-tõl) napjain-kig, hogy kutatható és olvasható legyen.

A fõiskolán majd negyedévente tartunkPartium-napokat, ahol fiatal szerzõket tobor-zunk.

F

Második ízben tartjuk meg a beregi unitári-us búcsút a pünkösdi ünnepkörben, május 17-én Vásárosnamény – Olcsvaapáti kettõs színhe-lyeken.

Az idei búcsú ünnepségének középpontjábana gyülekezeti zászlószentelés, az Iván László-ní-vódíj átadása és Gombita Sándor vásárosna-ményi lakos tiszteletbeli beregi unitáriussá fo-gadása lesz.

Az ünnepi mûsorban az UART gitármûvé-szei Zoltáni Zsolt és Tót Attila lépnek fel, a gyü-lekezet ifjúságának képviseletében szavalni fogJónás László, illetve az UART beregi csoportjarészérõl Deák József, Joó Adrián, Kürti László,Bakos Kiss Károly és Felhõs Szabolcs szolgál-nak az irodalom oltárán.

A lelkészi szolgálatot Balázsi László püs-pökhelyettes és Nyitrai Levente beszolgáló lel-kész végzik.

Iván László idõszerûségérõl Nyitrai Leventetart beszámolót.

Az ünnepség színvonalát emeli az egyházi ésvilági címerek Beregben és a Kárpát-medencé-ben címû, Pécsi L. Dániel munkáiból összeállí-tott kiállítás is.

A díszebéd utáni szeretetvendégség ünnepimûsorral Olcsvaapátiban, a Partium Mûhely fi-lagóriájában folytatódik hajnalig. A mûsorbanDeák József, Mátyus Attila, Zoltáni Zsolt, TótAttila UART-tagok lépnek fel. Szerepel még a

Iván László-nívódíj

18 Unitárius Élet

Füzesgyarmatés a Gyula és Környéke Szórványgyülekezet

Tavaszvárásunkat, az egyházközségi mun-kán kívül, a Balázs Ferenc-szobor felavatásá-nak szervezése határozta meg. Isten megkoro-názta az ebbéli fáradozásunkat is. Lakitelekenfeledhetetlen ünnepünk volt.

Egy másik beszámolóban említett tv-szerep-lésre rengeteg elismerõ visszajelzés érkezett,gyermekeinknek és szüleinek határtalan örö-mére.

A márciusra beharangozott rendezvényeinkis mind sikeresek voltak. A húsvéti ünnepkör-bõl kiemelkedett a Passió-éneklés, amelybensegítségünkre volt a klubunk dalárdája és a Ha-gyományõrzõ Népdalkör. A református és kato-likus egyházközség ki-hátrált a közös produkci-óból, mondván, hogy õkmást akarnak. Ennek el-lenére templomunk há-romnegyed részben meg-telt az esten.

Húsvét elsõ napján 67érdeklõdõ élt úrvacsorá-val a három helyen tar-tott istentiszteleten. Azitthoni ünnep egyik ki-emelkedõ eseménye volt,az úrvacsoraosztás mel-lett, Uhrin Mátyás ésSebesi Melinda, békés-csabai szórványhívünk(Melinda unokahúgom)

házasságának megáldása, valamint Balázs Dá-niel nevû gyermekük megkeresztelése. A már-cius végére tervezett Tompa Mihály vallá-sos-irodalmi estünk is szép volt.

Április 4-én Békéscsabán, a Megyeháza elnö-ki tárgyalójában megalakult a Békés MegyeiIdõsek Tanácsa. Ennek a testületnek egyedülilelkész tagjának választottak, s mint ilyen alelki-kulturális ügyekben fogok tevékenykedniaz idõsödõ nemzedék körében, szervezeteiben,több klub és dalárda vezetõjeként. Április 8-ána helyi Önkormányzatnál tárgyaltunk az egy-házak és civilszervezetek ez évi támogatásá-ról.

Április 14-én résztvettem a Városi Könyv-tárban szervezett költé-szet-napi mûsoros ren-dezvényen. Április 18-ána megye elnökének, Do-mokos Lászlónak a meg-hívására egyházi ügyek-rõl tárgyaltunk.

Április 19-én a kör-nyék nyugdíjasklubjai-nak részvételével meg-kezdtük az anyák napiünnepségek sorozatát,amelyen dalárdánkkal ésfeleségemmel színvona-las mûsort adtunk máselõadások mellett.

Uhrin Mátyás és Sebesi Melindaházasságának megáldása és Balázs Dániel

nevû gyermekük megkeresztelése

beregi Balla Gyula Faluház énekegyüttese és anyíregyházi Menegali férfikórus három tagja.

Az egyes ember csak akkor találja meg ön-magát, saját azonosságát a jelenben, majd az el-jövendõ tudástársadalom korszakában, havisszatalál a spirituális dimenziókba, az istenimagasságba. Ezt tanulhattuk meg Iván Lászlóörökségébõl.

A beregi unitárius búcsú egyik fénypontja aGombita Sándor bácsi (képünkön) tiszteletbeliunitáriussá fogadása. Õ az a követendõ példa-kép, aki toleranciából, keresztényi alázatból éstürelembõl kitûnõre vizsgázott élete 80 évealatt. Példát mutatott mindannyiunknak.

A beregi delegáció nagy örömmel vesz résztBalázs Ferenc lakitelki szoboravatásán. A nagyszellemi és lelki elõd kelet-magyarországi to-vábbélését Felhõs Szabolcs méltatja a szobor-avatási ünnepségen.

-beregi-

Unitárius Élet 19

Április 20-án Máriapócson, a híres kegy-templomban, a Nemzetközi Szent György Vité-zei Lovagrend tábori püspökeként részt vettemaz apródok és új dámák és lovagok avatásán. Azökumenikus istentiszteleten szolgáltam ésmegáldottam az újonnan avatottakat, valaminta lovagrend jelvényeit, szimbólumait. Nagyörömünkre lovaggá avattuk Bánsághy Sándorpresbiterünket, aki a közösség érdekében, ben-ne hangsúlyosan az egyházközségünk érdeké-ben hozott áldozatvállalásáért, tevékenységé-ért érdemelte ki a megtiszteltetést. Ugyanilyenörömmel vettük be a lovagok sorába Székely Já-nos árkosi lelkésztestvérünket. Erdélyi tevé-kenységéért és a testvéregyházközségi munká-jáért érdemelte meg ezt az elismerést. Fõkéntez utóbbi kapott hangsúlyt, ami nem csak egy-házközségeink, hanem a két település kapcsola-tát is gazdagítja régóta.

Április 25-én megtartottuk a Márai Sándorirodalmi estünket a Hegyesi János VárosiKönyvtárban. Április 27-én délelõtt megemlé-keztünk Romvári Istvánról, aki 84 éves korá-ban halt meg az Egyesült Államokban. Az el-hunytban Kispálné Romvári Etelka, gyulaiszórványgondnokunk testvérét gyászolja. Dél-után 2 órakor szeretetvendégséggel egybekö-tött gyermekistentiszteletet tartottunk, ame-lyen a szolgálatot Homoki Vivien és KorcsokKlára hittanosok tartották. Köszönjük a hozzá-tartozók áldozatvállalását.

Május 4-én délelõtt 10 órakor a Váncsodi Re-formátus Egyházközség meghívására anyáknapja alkalmából istentiszteletet tartottam ésfeleségemmel anyák napi mûsort mutattunk beénekekben és versekben. Délután 2 órakor a mitemplomunkban volt nagyszabású anyák napiünnepség gyerekek és felnõttek részvételével,ahol a mûsor után minden édesanyát, nagyma-mát, dédmamát megajándékoztunk virággal.Május 7-én, délelõtt 11 órától a Dévaványai Re-formátus Egyház meghívására anyák napi is-tentiszteletet tartottunk egy nagyszabású kon-cert keretében, annak bevezetéseként. Felejt-

hetetlen élményünk volt. Május 11-én pünkös-di istentiszteletet tartottunk úrvacsoraosztás-sal itthon 11 órától, a Haynal István Idõsek Ott-honában ½2 órakor és ½4 órakor Gyulán, azEsze Tamás utca, 2. szám alatti imatermünk-ben. Másodnapján Füzesgyarmaton volt ün-nepzáró istentiszteletünk.

Május 15-én Gyomaendrõdön, Anyák napjakeretében szerepelünk nyugdíjas dalárdánkkalegyütt. Május 17-én Vásárosnaményban leszpünkösd utáni búcsú, ahol Nyitrai Leventekocsordi lelkésszel szolgálunk. Felavatjuk a Pé-csi L. Dániel jelképtervezõ heraldikus által ké-szített címeres zászlót. Május 30-án tartjuk aVárosi Könyvtárban az évadzáró irodalmi es-tünket, melyen az édesanyákról szóló versek,énekek és más alkotások fognak elhangzanigyermekek, fiatalok és felnõttek elõadásában.

Június 5-én trianoni megemlékezést tar-tunk a templomban, majd megkoszorúzzuk atemplomkertbeli a „Nem! Nem! Soha!” feliratúkopjafát. Utána a városi emléktáblánál koszo-rúzunk, végül a vésztõi református iskola mû-sorával zárjuk a megemlékezést a VárosiKönyvtárban. Június 7-re Zebegénybe hívjukaz érdeklõdõket, a nemzeti zarándoklatra, aholRázmány Csaba püspök is szolgál (az elõzõévekhez hasonlóan) a történelmi egyházak másképviselõivel együtt.

Olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk a júni-us 27–28–29-én, Verõcén, a Csattogó-völgybenmegrendezendõ Erdélyiek Világtalálkozóját,ahol én is szolgálatot végzek, elõadást tartok ésfeleségemmel verses-énekes mûsort adunk elõ.Az unitárius ének- és gitármûvész, ZoltániZsolt is fog szerepelni a találkozón.

Sok tennivalónk között készülünk a július6-i alföldi unitárius búcsúra, amelyen Wass Al-bertre emlékezünk és megörökítjük templo-munkban vagy mellette szoborral vagy emlék-táblával a nagy író alakját. Szép tavaszt-nyár-elõt adjon az Isten minden munkálkodó gyüle-kezeti tagunknak és más híveinknek is.

B. L.

Április 26-án Lakiteleken, a Népfõiskola Nemzeti Pantheonjában felavattuk Balázs Ferencszobrát.

Az ünnepség alkalmával egyházunk Szervét Mihály-emlékplakettel és oklevéllel ismerte elDr. Szabó Árpád, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökének és Rázmány Csaba, a Magyaror-szági Unitárius Egyház püspökének, valamint Lezsák Sándor, az Országgyûlés alelnökének, aLakiteleki Népfõiskola vezetõjének, a Nemzeti Fórum elnökének a keresztény testvériség, azegyházak közötti jóviszony érdekében kifejtett tevékenységét.

A Beregi Balázs Ferenc Népfõiskola a névadó lelkész-író emlékére alapított díját LezsákSándor és Balázsi László püspökhelyettes-fõjegyzõ érdemelte ki Balázs Ferenc szellemi örök-ségének ápolásáért.

20 Unitárius Élet

Lelkes gyermekek az Alföld közepénFebruár utolsó napja nem csak azért volt ne-

vezetes itt Füzesgyarmaton a gyermekek ésszüleik számára, mert szökõév lévén ez a nap29-e volt, valamint március 1-je se azért, mert anaptári tavasz elsõ napja volt, hanem azért,mert a Magyar Televízió Bencze Márton vezet-te unitárius vallásos mûsorok szerkesztõségé-nek stábja akkor vette fel a virágvasárnapi éshúsvét-vasárnapi ifjúsági mûsort.

Amikor egy vidéki gyülekezetben, települé-sen ilyesmi történik, arról mindenki tud, mert aközösség életében mindig kiemelkedõ eseménytjelent. Balázsi László lelkésznek mindig gondjavan arra, hogy meg is legyen egy ilyen esemény-nek a kellõ visszhangja.

Attól a perctõl, hogy megkapta a gyülekezeta lehetõséget és a lelkész elkészítette a két va-sárnapi mûsor tervezetét, forgatókönyvét,megkezdõdött a felkészülés. Az elképzeléstBencze Márton is jónak találta. A lelkész máregy elõbbi adásban is arra törekedett, hogy necsak olyan elbeszélgetõs mûsor legyen, hanemlegyen benne mozgás (akkor Dávid és Góliáttörténetét „vitte színre” a kis csapat), valami-lyen napjainkhoz is szóló üzenetet adjunk elõ.

A régebbi adás óta a csapat nem sokat válto-zott, csak egy kicsit megnõttek az akkori sze-replõ hittanosok. Volt, aki azóta konfirmált ésúgy jött „vissza”, voltak újonnan bekapcsoló-dók is, de volt olyan is, akinek a híressé vált iro-dalmi esteken való részvétele után jött meg akedve, hogy ezen a felvételen is részt vegyen.Azt már nem is említem, hogy voltak, akik nemunitáriusok, de a lelkészpár évek óta olyan öku-menikus szellemben fogja össze a gyülekezetét,amelyikben nem kevés a más vallású, vagy val-láson kívül álló szimpatizáns, de nálunk kere-sik az Istent és lelkük nyugodalmát.

Hadd álljon itt gyermekeink neve szereposz-tás nélkül, akik oly boldoggá tettek mindnyá-junkat, és az egész rokonságot, ismerettségi,baráti kört Virágvasárnapján és Húsvét vasár-napján a délelõtti vagy délutáni adáskor: Ho-moki János, Homoki Vivien, Túri Krisztina,Csordás Gergõ, Zs. Nagy Sándor, Zs. Nagy Ger-gõ, Zs. Nagy Bence, Molnár Betti, Pengõ Dániel,Éri Alexandra, Éri Brigitta, Laskai Gréta, Kor-csok Klára és Korcsok Andris. És soroljuk ide aNobik Ilona zenetanárnõ hozta furulyásokat is:Gulyás Réka, Sárközi Natália, Szõke Roxána,Gábor István.

De hogyan is született meg az a két produk-ció, amelyrõl még messzeföldrõl is hallottunkelismerõ véleményeket. A virágvasárnapi ruha-anyag beszerzésében szinte versengtek a gyere-kek és szülõk, elõkerültek szép színes függö-nyök, asztalterítõk, szülõk által kinõtt hosszúruhák, szoknyák, blúzok. Egy képes biblia vi-rágvasárnapi fogadást megörökítõ festménye és

a saját elképzelésünk szerint öltöztettük begyerekeinket. A fiúknak ott volt az egykori Dá-vid és Góliát-jelenet öltözéke. Az egyik szeghal-mi hívünk aranyesõt virágoztatott ki otthon,hogy legyen virág Jézus elébe. Jelképesen azegy-két katona kardjára is virágokat kötöz-tünk, hogy mindenestõl dobják Jézus elébe,mert fegyverrel nem lehet várni õt. Jeruzsálema mi gyönyörû templomunk környéke és belsõpiaca volt. Az énekeket ismert dallamokra a lel-készünk komponálta. A mozgásokat, mozdula-tokat a tv-stáb, élükön Bencze Mártonnal állí-totta be az ismert hozzáértéssel. Mint egy igazifilmstúdióban a jeleneteket, mondandókat na-gyon sokszor meg kellett ismételni!

Látni kellett volna a gyerekek lelkesedésétés kitartását, hogy a fárasztó munka sem ked-vetlenítette el õket. Igaz, néha kellett biztatni,hogy ezt milliók fogják látni a városunk határa-in kívül is. Az egyik fiú meg is jegyezte, hogy„sztárok” lesznek. Pénteken, 29-én közel 3órán át tartott a mûsor rögzítése. Másnap,szombaton, március 1-jén 9 órakor kezdtük ahúsvéti, erdélyi népszokással egybekötött lo-csolkodás, virágozás bemutatását. Lányaink, fi-aink ünneplõbe öltözve jöttek a felvételre.Ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a jókedv, ugyan-az a szülõi és érdeklõdõ csapat. A nézõk szívszo-rongva követték és drukkoltak, hogy a mai napis olyan sikeres legyen, mint az elõzõ. Nem ishittük, hogy annyiféle húsvéti dísz elõkerül acsaládoktól, igazi, eredeti hímes-festett tojások,de a kor „szellemének” betudhatóan volt, aminem volt az ünnephez, a népszokáshoz méltó.De ilyen ez a szekularizálódó, globalizálódó vi-lág, azokról a kamera elfordította tekintetét. Afenyõdíszítés után a locsolkodás volt a „legmeg-próbálóbb”. De mind az énekekben, mind pediga versek elmondásában hõsiesen kitartottak afiúk, pedig féltucatszor kellett elismételni, hogyminden szép legyen. Mindkét napon teázás éssütizés emelte a jókedvet és kitartást. Köszöneta szülõknek és azoknak, akik errõl is gondos-kodtak.

Hogy megérte a fáradtságot, azt mutatja asok elismerés az adások után. A gyerekek ott-hon, az iskolában, az utcán arról beszéltek,hogy mit csináltak az unitárius templomban. Aváros polgármestere a március 15-i ünnepségenbejelentette, hogy a két vasárnapon figyeljeneka televízió adásaira, mert településünk unitári-us gyerekei és mások fognak szerepelni benne.Azóta is, ünnepek multával is él még az élmény,reméljük, hogy gyerekeink életében évekig fogélni. Köszönjük a lehetõséget az Unitárius Egy-háznak és a Magyar Televízió illetékeseinek.

Zs. Nagy Sándorné Ilonaszülõ-tanárnõ

Unitárius Élet 21

Duna-Tiszaközi szórványegyházközségA Duna-Tiszaközi szórványegyházközség-

ben az úrvacsoraosztással egybekötött húsvétiistentiszteleten az idén is kevés számú unitári-us afia vett részt. Ennek oka az volt, hogy – azelõbbi évek gyakorlatának megfelelõen – híve-ink egy része az idén is erdélyi szerettei köré-ben kívánta az ünnepeket eltölteni. Hogy az is-tentiszteleten mégis szép számmal vettek részt,annak oka az a keresztelési szertartás volt, me-lyen a Kecskeméten lakó Zsidó Zoltán és Ko-vács Margit második gyermekét, Annát keresz-teltük meg és vettük fel az egyház tagjai sorába.

A szertartás iránt érdeklõdõk növelték a jelen-levõk létszámát.

Az istentisztelet után a lelkészi család Ba-lázs Mihály és családja vendégszeretetét élvez-te.

Veresegyházról – Budapesten keresztül –Kecskemétre menet és jövet a gépkocsitSzalontai Kata vízilabdázó, a francia és azészak-európai nyelvek kitûnõ ismerõje vezette.E helyrõl is köszönet érte.

Kelemen Miklós

Bartók Béla Unitárius EgyházközségJanuár 26-án tartottuk a Torockóról elszár-

mazottak kilencedik találkozóját a gyülekezetitermünkben. Január 27-én istentisztelet kere-tében búcsúztatta el Rázmány Csaba püspök úrBézsenyi Judit testvérünket, aki hûséges támo-gatója volt egyházunknak és egyházközségünk-nek. Hamvait a család Torockón helyezi öröknyugalomra.

Februárban megtartottuk ez évi elsõ presbi-teri gyûlésünket és rendes egyházközségi köz-gyûlésünket, mely alkalommal megválasztot-tuk Dr. Karner Ottó testvérünket mint a jogiügyekben jártas hívünket, az esetleges jogiügyeink tanácsadójaként és képviselõjeként,presbiterünknek.

Március 7-én szomorú szívvel vettünk bú-csút Lõrinczi Hajnal 44 évet élt testvérünktõl,aki hosszas betegség után hunyt el. A szadai te-metõben helyeztünk örök nyugalomra. Márci-us 9-én a vallásórára járó gyermekeink mûsorátközvetítette a Magyar Televízió, a húsvéti ün-nepkörre való ráhangolódásképpen. Köszönetilleti Péterfi Katalin hitoktatónkat lelkiismere-tességéért és jól megszervezett foglalkozásáértgyermekeinkkel. Március 11-én kísértük utolsóútjára és vettünk búcsút Dr. Varga László 78évet élt testvérünktõl. Március 23-án és 24-én,

húsvét ünnepének mindkét napján úrvacsorátosztottunk, mely alkalomra az úrvacsorai ke-nyeret és bort a volt torockói és bölöni lelkészözvegye, Benczédi Domokosné halálának 10éves évfordulójára adományozták gyerekei, aszívükben és lelkükben most is közöttük élõédesanya emlékére. Március 29-én egyházi ál-dásban részesítettük Wekerle József és Mészá-ros Éva házasságkötését. Március 30-án meg-kereszteltük Bíró Juliannát és Szabó Adél Juli-annát.

Április 5-én egyházi áldásban részesítettükSzabó Attila és Pintér Nóra Antónia házasság-kötését. Április 12-én megkereszteltük Dr.Csányi Gábor és Valtinyi Lídia második fiú-gyermekét, Áron Sebestyént. Április 12-én utol-só útjára kísértük és 2002-ben elhunyt szere-tett felesége mellé, örök nyugalomra helyeztüka tatabányai temetõben Barta Sándor 74 évetélt testvérünket. Április 19-én egyházi áldás-ban részesítettük Zaprjanov Jancsó Kolev ésRázmány Hedviga házasságkötését. Április 20-án megkereszteltük Petke Zsolt és Molnár Ka-talin elsõszülött kisfiát, Ivánt. Április 26-ánmegkereszteltük Hortobágyi Péter és Gyar-mathy Beatrix elsõszülött kislányát, Annát. Áp-rilis 27-én megkereszteltük Kuti László ésSzász Magdolna második gyermekét, Bálintot.

Május 4-én került sor egyházközségünkbena konfirmáció ünnepségére, amelyen GergelyValentin János tett hitérõl tanúbizonyságot.Május 11-én, pünkösd ünnepe alkalmából úrva-csorát osztottunk és gyermekeink közremûkö-désével megtartottuk az anyák napi ünnepsé-get is.

Nagy szeretettel várjuk egyházközségünkminden rendezvényére kedves híveinket és azérdeklõdõket is. Továbbra is szeretettel fogad-juk templomunk orgonájának felújítására, a lé-lekbõl fakadó adományokat.

Léta SándorSzabó Attila és Pintér Nóra házasságkötésének

megáldása

22 Unitárius Élet

KocsordTavaszelõ és tavaszhó a kikelet, a megújulás

cikke az év tojásdad korongján, amit Földünkrajzol a Nap köré. Színpompával ülteti tele aTeremtõ a hóvirágtól a barackvirágig.

Némiképpen rácáfolt erre most a húsvét,mely a lehetõ legkorábbra esett, és elsõ napjátelmosta az esõ, másodnapját elfújta a szél. A ta-vasz eleji influenza megfelezte templomunkbana gyülekezetet is, meg a húsvéti locsolkodáskedvét is. Igazán erõs kellett legyen a hitbuzgó-ság abban, aki mégis részt vett istentisztelete-inken és elvitte fiait locsolkodni a lányos házak-hoz.

Fûtenünk kellett Kocsordon a templomot,ahol úgy külsõkben, mint lélekben meleg áhítathatotta át az ünnepeket. Nagypénteken elõad-tam gyülekezetünknek az Unitárius Passiót.Ismeretlen szerzõjû és korú Passiónk csodájaelénk varázsolta a szenvedõ Jézust, hogy át-érezzük a rá való emlékezés szent kötelességét.Hasonlóképpen az úrvacsora ünnep elsõ napjánfelhívta figyelmünket arra, hogy Jézus az õsré-gi ószövetségi szertartást újszövetségi tarta-lommal töltötte meg.

A másfél évtizede kialakult rend szerint elsõnapján Kocsord után Vásárosnaményban ésNyíregyházán is kiosztottam az úrvacsorát. Amindhárom helyen öt-ötezer forint körüli per-selypénzt a Lakiteleki Nemzeti Panteonban ál-lítandó Balázs Ferenc szoborra ajánlottuk fel afõhatóság kérése szerint. Harminc tiltakozóaláírást gyûjtöttünk a Budapesti UnitáriusEgyházközség néven bejegyzett szakadár egy-házszervezet tevékenysége ellen, mely legkeve-sebb száz személy megtévesztésével egyházunkegysége ellen ügyködik. Saját technikai számai-ra kéri az adózók 2x1%-os felajánlását, és azzalhitegeti híveinket, hogy a népszámlálási adatokarányában fogja a hozzá begyûlõ felajánlásokatgyülekezeteink között szétosztani. A korai éskietlen húsvéthoz keserû ráadás ez nekünk. Aszakadár egyháznak nincs papja, csak világi el-nöke van, aki saját lakásából vezeti gyülekeze-tét. E helyrõl is szeretettel, de határozottankérjük, ha valóban unitárius, és a hívei is azok,mondjon le errõl a példátlan támadásról, és cél-jai elérésére válasszon nemesebb eszközöket.

Mi rég megtartottuk évi rendes közgyûlé-sünket, mely után rövid idõvel újabb eredmé-nyes rendkívüli közgyûlést hamarabb a fentitárgyban tartani nem tudtunk, mint április6-án.

Ekkor teljes egyetértéssel határoztunk a til-takozás felõl abban a meggyõzõdésben, hogy azegyház kialakult rendjét, akárki legyen ellene,megváltoztatni nem, csak megzavarni tudja.

Lévén ez a sokadik ilyen célzatú eset, úgy vé-lekedünk, hogy a jelenlegi ciklus végétõl akárúgy is egyesülhetünk az erdélyi anyaegyházzal,ahogy a reformátusok teszik, akik nem számol-ják fel, nem fokozzák le rangjában egyetlen püs-pökségüket sem, csak szervezeti elszakadottsá-gukat fogják megszûntetni. Vagy ha a zsinatúgy dönt, akár a kolozsvári Unitárius Püspök-ség fennhatósága alá is rendelhetjük magun-kat, ami komoly törvényhozási feladatot is fogjelenteni. De egy személy, vagy egy kis szakadárcsoport még a legjobb akarattal se érvényesít-heti ezen az úton elgondolását, ha még éppenvolnának is elõnyei, vagy volna is benne igaz-ság. Meggyõzõdésünk, hogy egyházunkat csaka közös megegyezés, meg a felebaráti szeretettudja fennebb emelni.

Én azonban személyesen történelmi távlat-ban szeretném szemlélni ügyeinket. Az a kér-dés vetõdik fel bennem, hogy mióta lehet püs-pöke a bolgár ortodox közösségnek Magyaror-szágon? Mert az unitárius egyháznak már aXVI. században püspöke volt Erdélyen kívül.

Lehetünk-e mi érdekeltek abban, hogy Bu-dapesten ne legyen unitárius püspök?! Nem in-kább örülnünk kellene annak, hogy a magyarállam elismeri a budapesti unitárius püspöksé-get? Nem kéne ez független legyen attól a szem-ponttól, hogy el tudjuk-e fogadni püspöknekazt, akit megválasztanak? Nemde a reformátu-soknál se választanak püspököt teljes egyhan-gúsággal egyik egyházkerületükben sem, még-se jut eszébe senkinek megszûntetni a kerüle-tet és hozzácsatolni egy másikhoz. Mert ami alétszám kérdését illeti, az egész unitárius egy-ház nem tesz ki annyit, mint egy reformátusegyházmegye (nálunk egyházkör).

Ez a tavasz, amitõl a megújulás jelét várjuk,minden eddig említettnél szomorúbbat is ho-zott nekünk. Még tavaly karácsony után, de-cember 28-án, hosszas, de türelemmel visletszenvedés után elhunyt Szabó Ferenc Vilmosádámosi születésû hívünk Nyíregyházán, 68éves korában. Utolsó földi útjára kísértük janu-ár 16-án. Utána részt vettünk a család által ren-dezett fogadáson.

Február 13-án szintén hosszas és méltóság-teljesen viselt szenvedés után Szegeden el-hunyt id. Nyitrai Zsigmond, mészkõi születésûhívünk 92 éves korában.

Végtiszteleti szolgálatban részesítettük feb-ruár 28-án a szegedi református temetõ új ká-polnájából. Üresen maradt lakásában a családfogadást rendezett a két ország különbözõ hely-ségeibõl érkezett gyászolóknak. Van testvér,akinél kevéssel azelõtt jártam Erdélyben, 44 év

Unitárius Élet 23

óta elõször. A szomorú alkalom ráduplázott alátogatásra.

Február 27-én tragikus hirtelenséggel el-hunyt Dobos Róbert atyánkfia Mátészalkán, akimindössze 30 évet élt közöttünk. Végtiszteletiszertartása március 3-án volt, óriási részvétmegnyilvánulása mellett.

Február 17-én 93 éves korában mindösszepár óra alatt elveszítettük a siménfalvi szárma-zású Demeter László atyánkfiát, épp az ottaniistentisztelet idejében.

Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ennek abölcs mondásnak az igazát bizonyította, hogyaz istentisztelet után mit sem tudva mentünkfelkeresni õt otthonában. Ablaka sötét volt, akapuban egy csoport beszélgetõt láttunk. Kér-deztük, hogy késõn jöttünk-e, mert már nem éga villany Laci bácsiéknál. Mostohavejétõl kap-tuk a választ, hogy: igen, Laci bácsi lefeküdt, és

nem fog felkelni többet a feltámadásig. Utolsóútjára Nyírtasson kísértük el, március 7-én.Majd Nyíregyházán vettünk részt a családnálrendezett fogadáson, ahol fényképvetítésen te-kinthettük meg boldog életét. Gyermekeikkelés családjaikkal tele volt a ház. Március 30-áneljött a második feleség, Erdõs Lászlóné és ked-ves családja Kocsordra, meghallgatni az emlék-szolgálatot. A hamvak felét elsõ felesége sírjá-ban helyeztük örök nyugovóra. Másik felétSzékelykeresztúron fogják a szülõk sírjában el-helyezni, az elhunyt akarata szerint.

Isten õrizze mind a négyük nyugalmát, ad-jon a lelküknek örök üdvösséget és vigasztaló-dást a hátramaradottaknak. A szegényebbé lettunitárius közösségnek pedig adja meg a gondvi-selés áldott Istene, hogy az elveszítettek helyene maradjon üres, hanem foglalják el újak, tölt-sék be a pótolhatatlan ûrt.

Nyitrai Levente

KönyvrecenzióAlabester Village: Our Years in Transylvania

= Mészkõ (Alabástromfalu)Balázs Ferenc felesége az Erdélyben töltött évekrõl: 1930–1937 /

Christine Morgan with Anne Morrison Welsh ;[ford. és az elõszót írta Kászoni József, ... az utószót írta Veress Zoltán]. –

Bedford, Massachusetts: Unitarian Universalist Partner Church Council, 2007. –238 p. ill. fotók; 23 cm

Kétnyelvû kiadás. A magyar szöveg a 2005-ben, Budapesten megjelent fordítás 2. javított kiadása.

A történet: C. Frederiksen és Balázs Ferenc(össze)találkoznak Berkeleyben (California),tanulmányaik színhelyén és egymásba szeret-nek.

Két világ (de nem két kultúra), más-más be-idegzõdésekkel és civilizációs adottságokkal:„Világaink lassan közeledni kezdtek egymás-hoz. Az õ régi világa kezdett az én új világommáválni.” (26. o.) A társadalmi rendszerek (par-lamentális polgári demokrácia és „alkotmá-nyos” monarchia), a polgárosodás foka, a kétország életszínvonala és gazdaságának (techni-kai) fejlettsége merõben más volt. C. Fre-deriksen fél világon átutazva, Kelet felõl jöttKolozsvárra jegyese után, hogy összeházasod-hassanak és együtt megbújva a rög alatt Mész-kõn (ahol akkor 350 unitárius magyar és 500román élt) megvalósítsák korántsem azonostársadalomjobbító elképzeléseiket.

De, hogy ki is volt valójában C. Frederiksen,azt csak részben tudhatjuk meg regényes élet-történetté formált levelezésébõl, memoárjából.Egy dán-amerikai, aki 1903. október 3-án,Chicagoban született (a legenda szerint ereibenmagyar vér is csordogált). Késõbb Minnea-polisban élt. Apja, Ditlev Monrad Frederiksenmég Dániában nõtt fel, de jogi végzettséget be-vándoroltként már a Harvardon szerzett. Õtvonzotta a természet és élénken érdeklõdött aközügyek iránt. Anyja, Helen Williams BrownFranciaországban és Olaszországban tanultfestészetet. Férjével az öreg kontinensen, még-hozzá Párizsban találkozott össze. Rákbetegsé-gével 20 évig viaskodott.

C. Frederiksen magát úttörõ vagy misszio-nárius habitussal jellemezte, aki meg akartmenteni egy politikailag eltiport népet (az erdé-lyi magyart). (26. o.)

24 Unitárius Élet

1920/1921-tõl 2 évet az Antioch College-ben(Yellow Springs, Ohio) tanult. „Ott a hallgatóköt hetet az iskolában, öt hetet pedig valamimunkatelepen töltöttek el. ... Ez az egyetem azéletre nevel.” (Balázs Ferenc: Bejárom a kerekvilágot. Bukarest, 1975. 112–113.) Berkeleybenvégzett, az University of California „társadalmiintézmények” karán – írják róla számos helyen(de, hogy ez pontosan mit jelent, milyen vég-zettséget, képesítést, az nem derül ki akönyv(ek) lapjairól). Ez idõ alatt tuberkulózisostüdõgyulladással küszködött. Tudjuk, hogy azoktatásügy területén tevékenykedett idõrõlidõre. Tanított a Cottage Schoolban (Hayward)és a Penninsula School of Creative Educa-tionban (Menlo Park, California). Egyebek mel-lett a bibliatudományok (szinoptikusok) érin-tették meg közelebbrõl.

Christine, Balázs Ferenchalála után, visszatért azEgyesült Államokba, aholaz akkor még méltatlanulhátrányos helyzetû négerközösség életminõségénekjavításáért fáradozott, Win-ter Parkban. 1939-ben mentújra férjhez, a tudós LouisWisehoz. Vele Appletonban(Wisconsin) éltek. Itt szültemeg második gyermekét,Cathy Wiset. Buzgólkodásá-nak eredményeként lakóhe-lyén Unitárius Társaság jöttlétre és õ: „Elérte a masterfokozatot az emberi kapcso-latok szakon.” (10. o.) 1981-ben, 90 éves korában meg-halt L. Wise, s Christine visszaköltözött YellowSpringbe. Itt egymásra találtak az ugyancsakmegözvegyült Ernest Morgannal, az õt és Ba-lázs Ferencet hajdan Mészkõn meglátogatóArthur Morgan fiával. A rokonszenvbõl meleg,szeretetteljes kapcsolat, majd 1982-ben házas-ságkötés lett (mindketten a hetvenes életéveikvégén jártak). Christine Morgan 1996. május3-án hunyt el.

Amit a háború sújtotta csonka ország fõváro-sáról, Budapest szegénységérõl írt, az akármegérinthette volna vagy ma is gondolkodóbaejthetné a nyugati olvasót, ha nem romboltavolna le a város és lakói elesettségét a semmisé-gektõl pánikszerûen rátörõ hangulataival,egyébiránt jól kipécézett meglátásaival: az em-berek fogainak arany koronáiról, a rozmárbaj-szokról, a magas plafonú szobákról, a hatalmas,díszített bútorokról, a túlméretezett szekré-nyekrõl stb. Eszébe sem jutott, hogy a fõ- és su-gárutak (nagy)polgári elsõ házsora mögé is be-nézzen vagy legalább az utcai frontok felõl te-

kintetét az udvari szárnyak lakásai, a mellék-lépcsõk világa felé fordítsa (hogy a nyomortele-peket, barakk városrészeket, munkáskolóniá-kat már ne is számláljuk ide). Úgy lehet semmitnem értett meg, érzett át a magyarság 20. szá-zadi sorstragédiájából. Bár manapság sem na-gyon törekszik, igyekszik erre senki sem (hacsak nem volt részese, érintettje, kárvallottjacsaládja és hazája szétszórattatásának), hiszen„mindössze” 2/3 részét csatolták el egy jobbsorsra érdemes országnak, s a népek önrendel-kezési joga érvényesítéséhez hogyan is lennehasonlítható ez az „aprócska” területveszteség.Viszont elborzasztották a négy harcos emlék-mûvek. Ezeket az ún. irredenta szobrokat(Észak, Dél, Kelet, Nyugat) Kisfaludi StróblZsigmond, Szentgyörgyi István, Pásztor János,

Sidló Ferenc, valamint dr.Lechner Jenõ készítették,és a Szabadság tér északirészének járdaszigetein áll-tak. Meglepte, hogy találko-zott olyan magyarokkal,akik teljes határozottsággalvissza akarták szerezni azelvett területeket. (Hát nemborzasztó nép az ilyen?) Ésnem értette meg – elõbbie-ket – kisebbségi sorsban,Mészkõn sem! Mert ugye ajóságos román hivatalnok,mit sem törõdve a bürokra-tikus akadályokkal, bátranösszeházasította õket. Ezzelszemben jegyese-férje egy-házának vezetése meg csakhezitált. Ilyetén viszonyulá-

sát ezekhez a súlyos kérdésekhez fiatalsága ésismereteinek hiányosságai mellett, a mielõbbibeteljesedésre vágyó szerelmes leány-asszonyvakságának számlájára írhatjuk csupán.

Azok az „ázsiai” termelési viszonyok, ame-lyekbe belecsöppent az alabástrom faluba köl-tözve, ugyancsak elborzasztották. A napi prog-ram monotóniája – „Az étel termesztésének,összeszedésének, eltevésének és megfõzésénekördögi köre ...” (68. o.) –, a civilizáció alacsonyszintje, a kegyetlen asszonysors, akiket „ ... anehéz munka teremtett – nehéz munkára.” (66.o.) A falusi élet kulcsszava, a szûkös, a haldoklóKlári néni kérése papjához: „Kérem, ne hagyja,hogy sok földet tegyenek rám: annyit cipelteméletemben, hogy azt már nem bírnám el.” (58.o.) „A sár – amely – szinte már intézmény volt...” a faluban (60. o.), arra késztették, hogymegvallja: „Egyszerûen nem vagyok alkalmas aparaszti életre.” (70. o.) Pedig õ nem paraszt-asszony volt Mészkõn, nem egy asszony a sokközül, hanem a Tiszteletes Asszony, a pap (rá-

Unitárius Élet 25

adásul nem is egy akármilyen pap) amerikai fe-lesége.

Vajon tudta-e, hogy hányan élnek a papnékközül „parasztasszonyi” sorsot? Termelik stb.családjuknak a napi betevõt, dagasztják teknõ-ben a kenyeret és sütik a szabadban kemencék-ben a hetekig elálló enyhén savanykás alapélel-miszert, a mindennapit. Hordják a vizet, mos-nak, öntöznek, ahogy mások. A városi „nagysá-gák” kiváltságait csak kevesek élvezhették.

A Budapesti Unitárius Egyházközség néhaiaranyszájú szónokának felesége pl. önkéntesfûtõje volt egyházközségének az 1960-as évek-ben. S csak õ tudta hogyan lehet(ett) vasárnap11 órára elegáns dáma, férje prédikációinakcsodáló hallgatója, melyekre holtfáradtan, jóhogy az utolsó pillanat-ban megérkezett. Ilyenvagy ilyenebb volt Er-délyben és Magyarorszá-gon a papné sors, miköz-ben faluhelyen el semrejtekezhetett a hívek fi-gyelõ szemei elõl, mertazért azt elvárták, hogy apapné ne legyen olyan,mint a falu fejkendõsasszonyai.

Erdélyi háziasszonyprogramjának kronológi-áját könyve 40. oldalántekintheti át az olvasó. Svalamivel késõbb pedigarról értesülhet, hogy: „... a magyar nézõpontnem igazán volt össz-hangban az amerikaival. A dogma arról, hogyhol is az asszony helye, lassan unalmasan kez-dett fölém tornyosulni.” (56. o.). A gyermekál-dás mûvi szabályozása számára pl. evidenciavolt, szükséges beavatkozás Mészkõn (s szerteErdélyben stb.).

A civilizációs különbözõségek érthetõenmegkeserítették, megnehezítették Christineéletét: „Mészkõ elhanyagolt, primitív falu, ke-mény történelemmel.” (106. o.) Ebbõl követke-zõen sok apró kellemetlenség rombolta egészsé-gét „ ... mint például a kinti toalett, ...” (118. o.),a fürdõszoba hiánya, egyáltalán a fürdés nélkü-lözése a hideg, huzatos házban. (Uo.)

Nem volt az övéhez hasonló érdeklõdésû,mûveltségû asszonytársasága, nem bízott a ma-gyar orvosokban. Unta a lelkészek, tanárok tár-saságát, az ún. intelligenciát „lenézte”. „Buták.Nincs bennük élet. ... Az az érzésem, hogy azéletem megfeneklett ... Olyan vagyok, mint aszõlõvesszõ, amelyik csak fut körbe-körbe a ka-rón, vagy az is lehet, hogy már túlfutott a karón

és lóg a levegõben.” (122. o.) „Éhezem a civilizá-ció áldásait és teljes egészében ki is fogom élvez-ni õket. Élelem, fürdõkád és emberek, akikkelbeszélgetni lehet!.” (124. o.) Ezt már akkor írtavágyakozva és rossz hangulatban, amikor a dánTorkild Skat Rordam liberális protestáns lel-kész újszövetségi forráskritikájának (dánról)angolra fordítását elvállalta.

Máig tartja magát Balázs Ferenccel kapcso-latosan az egyik teológiai tanárának tulajdoní-tott mondás, miszerint „tanácsos a fiatal embe-reket, akiknek radikális ötleteik vannak, olyanhelyre küldeni, ahol az élet kemény”.

Nos, igaztalan állítás ez itt és így! Mert min-den friss diplomás, szakvizsgázott lelkész (gya-korló segédlelkész vagy már felszentelt fiatal)

szinte kivétel nélkül„ilyen” helyre kerül mais. S gyanítom, ezutánsem lesz ez másként,és fogják a legnagyobb,legmódosabb, rendezettgyülekezetek élére állí-tani õket, olyan diplomá-val, amelyen még megsem száradhatott a tin-ta. Kifogás tárgyává ten-ni ennek az ellenkezõjétlehetne. A talentumok-kal születetteknek semárthat(ott) némi élet-tapasztalatokkal gazda-godniuk. Az más kérdés,hogy bátorító, gondosko-dó segítség mindenkorkijárt volna és kijárna az

imígyen pályakezdõnek. Balázs Ferenc betegsé-gének figyelembevétele ide vagy oda kinevezé-sekor kötelessége lett volna egyházának. Eznem vitás. Bár az elesettek, beteg emberekiránti együttérzés, szolidaritás ma ugyanúgyhiánycikk (egyházon belül is), mint volt hajda-nán. Balázs Ferenc azért mert kivételes tehet-ség volt, tisztán látta, pontosan tudta azt: „ ...senkinek nincs joga lelkészeket tanítani anél-kül, hogy úgy élt volna, ahogyan nekik kellmajd élniük.” (32. o.)

C. Morgan (C. Frederiksen) tiszteletlenül írtés bántóan ítélkezett az unitárius egyházról(„Az a benyomásom errõl az unitárius egyház-ról, hogy kiszolgált: degenerált lett és kor-rupt.”) (30. o.), vezetõirõl („Az a csoport, ame-lyik ezt az egyházat vezeti, borzasztóan szûkagyú, konzervatív vénemberekbõl áll. De Ferikiállta a próbát: még a vén bolond püspök ismeg kellett, hogy dicsérje azt a csodálatos mun-kát, amit a környezõ falvakban élõ fiatalokkalvégzett.”) (30. o.), és maradi, a szellemi fejlõ-désben megrekedt papságáról („Miután befe-

26 Unitárius Élet

jezték néhány éves teológiai tanulmányaikat,kimentek egy kicsi faluba és további életükremegrekedtek, bármiféle utólagos ötletfrissítésnélkül.”) (46. o.) Miközben másutt, számvetés-sel igazolta, hogy a papok jövedelme (nagy álta-lánosságban) éppen csak, hogy biztosítottamegélhetésüket („Egy házaspár elélhet itt 24árnyi termõfölddel, néhány gyümölcsfával, ha afalubeliek biztosítják a tûzifát. A román kor-mány úgy 18 dollárnyi fizetést adott havonta/3000 lej/. Utazásról, könyvekrõl és luxusnakszámító tárgyakról ilyen fizetés mellett szó semlehet.”) (32. o.). Rongyos, mûveletlen (a széprejóra azonban fogékony) emberekként lát(tat)jaa falvak népét. Viszont túlzó igénnyel, irreálisábrándok kergetésével és a belátás teljes hiá-nyával vádolta meg mindahányukat, az ó-romá-niai állapotokkal összevetve az erdélyi magyar-ság elõnyösebb, rendezettebb életlehetõségeit.Holott másutt elismeri a primitívebb román ál-lamszervezet rátelepedését a fejlettebbhez szo-kott magyarokra.

Miért kéri(k) akkor számon Boros GyörgyönBalázs Ferenc tragikusan rövid életét? Azon azemberen, akinek elég gondot okozott egyházalétének, mûködõképességének biztosítása ésmegfelelése annak a rendkívüli igénynek,amelynek a kisebbségi létbe kényszerült egyhá-zaknak akkor meg kellett felelnie; történetesena magyar kultúra és identitás ápolása terüle-tén. Boros György egyháza ráadásul az erdélyimagyar egyházak között sem volt sokkal elõ-nyösebb helyzetben, mint hívei Romániában et-nikai szempontból.

Ma már tudjuk: ha tükör által még mindighomályosan is, hogy rajta nem csak saját, deelõdje hosszan tartó regnálásának anomáliáit(„együtt” kormányzásuk konzervatizmusát,áporodottságát, erodáltságát) is számon kérteaz az új, leginkább nemzedékváltásra és hata-lomszerzésre szervezõdött társaság, amelynekegyik-másik prominens képviselõje utóbbannyit sem nyomott a latban, mint kárhozta-tott elõdjének összes emberi gyarlóságai. Aszóban forgó ún. „medgyesi felforgatók” tagjai(mert róluk van szó) többségükben mindenhelyzetben és vonatkozásban klasszisokkalkönnyebbeknek találtattak az öreg BorosGyörgynél.

Balázs Ferencre ma méltán büszke egyháza.Úgy, hogy nem kell megtagadnia azokat sem,akik nem ismerték fel benne azonnal Erdélyegyik fénylõ csillagát. De valljuk be végre, hogynem kellett õ késõbb azoknak sem, akik életétugyan számon kérték az egyház (egykor és egyidõben) reakciósnak nevezett vezetésén, de ma-guk is hallgattak felõle, ha érdekük úgy kívántameg.

Ezért volt aztán, hogy az 1960-as évekbennemhogy nem tanították a teológián Balázs Fe-rencet, de nevét még csak ki sem ejtették. Anép-, majd szocialista román köztársaságban azértékesítõ szövetkezések, falujobbító kezdemé-nyezések, a gazdálkodás alulról szervezõdõ ér-dekérvényesítõ törekvései rendszerellenesnekminõsültek.

Hozzám is csak a magánszféra jóvoltából, er-délyi rokonaim bizalmas baráti körébõl kerültez idõben a Rög alatt elsõ kiadásának egy ron-gyosra olvasott példánya Kolozsvárott. A buda-pesti Nagy Ignác utcában azonban legalább be-széltek róla. Így aztán hamar megérintett lel-külete. Közelebbrõl és személyesen különösenazáltal, hogy ebben az idõszakban a véletlen(vagy talán nem is csak az?) összehozott a Ba-lázs családdal. A nagyhírû Forrai/BudapestiKórus felvételi meghallgatásán magyar opera-és dalszerzõk mûveibõl énekeltem tenor áriá-kat. Kérdezték elõtte: ki vagyok és mi a foglal-kozásom? Elmondtam. Aztán énekeltem. Fel-vettek. Az eredményhirdetés után odajött hoz-zám egy szimpatikus hölgy a zsûri tagjai közülés közölte velem, hogy örül nekem, mert az õtestvére is szép hangú unitárius lelkész volt.Talán hallottam róla! Úgy hívták, hogy BalázsFerenc. Mint megtudtam, õ Balázs Ibolyka,Bélteky Lajosné volt. Nagyjából másfél év múl-va, 1968. november 23-án pedig Balázs Ernõ(1899–1968) temetési szertartásán a szolgálat-tevõ lelkész én voltam a Farkasréti temetõben.Megrázóan emlékezetes maradt számomra ez afél/egy óra, mert úgy kísértem utolsó útjára azelhunytat, hogy özvegy édesanyja, a 95 évesDerzsi Mária még élt.

Nem lenne érdektelen annak kiderítése, fel-tárása és megvilágítása sem, hogy mik, milyentermészetûek voltak azok a személyi, románpolitikai (bár leginkább ez érthetõ) vagy éppen-séggel egyházpolitikai érdekek, amelyek akönyv megjelentetését Amerikában nehezítet-ték. Ki, és kitõl félt? Kiket félt(het)ett egy vi-lághatalom, hogy akadályok gördülhettek C.Morgan emlékiratának nyilvánosságra kerülé-se elé.

A magyar nyelvû szöveg írásjelei (pl. gondo-latjel, ékezetes betûk egynémelyikének haszná-lata) számos helyen nem felelnek meg a magyarhelyesírás szabályainak. Kár! Különösen ele-gáns lett volna a kiadó korrektségre törekvéseegy kis nép „egzotikus” nyelvével szemben, hamár a történet éppen (nem utolsó sorban kultu-rális, nyelvi) kisebbségi létének élet-halál küz-delmét örökítette meg, s Balázs Ferenc életénekegy rövidke, ám tragikus végkimenetelû perió-dusát. Arról nem is beszélve, hogy a míves for-dítást végzõ Kászoni József ugyancsak megér-demelte volna ezt a figyelmességet fáradozásai

Unitárius Élet 27

viszonzásaként. Sajnálatosan elszomorító pél-dája ennek a „nagyvonalúságnak” a GellérdImre prédikációkat stb. közreadó és Chico-bannapvilágot látott kötet.

Sérti a szemet az egy-két alkalommal, oknélkül, nem kellõ helyen használt Ferizés. Azangolszász gyakorlat Billezése, Tonyzása (BillClinton, Tony Blair) a magyartól távol áll. Leg-alább a magyar oldalakon jobb lett volna mel-lõzni ezt az egyáltalán nem irigyelt s nem is fel-tétlenül követendõ gyakorlatot. A baseball sap-kák ránk telepedett divat-uralma, a különfélewavek, shopok, centerek gyomorforgató mérté-kû elszaporodása ízléstelenségének és ostoba-ságának elviselése az édes anyanyelvet féltõmagyar polgár számára már amúgy semkönnyû. A hamburger akkor sem a kedven-cünk, ha megkóstoljuk vagy jobb híján egy-szer-kétszer fogyasztunk belõle. Mennyivel job-bak voltak a magyar kisvendéglõkben kínáltházias étkek, ráadásul még olcsóbbak is, a sok-szor az autók ablakán át szinte csak belökött,egyenízû- és -szagú harapnivalónál.

Bántja a tájékozottabb olvasó lelkét, csípi aszemét C. Morgan köszönetnyilvánításánakolyan kijelentése, mint: „a reakciós egyházi ve-zetõség”. Lehetett volna, pl. egyszerûen csakkonzervatív stb., de éppen reakciós? És vezetésvagy szervezet, ami azért nem mindegy! Vö. Bo-ros püspök közelmúltban megjelent naplójánakgondolatait a hagyományos lelkészek sorábólkétségtelenül kilengõ társadalmi reformer ésgondolkodó, Balázs Ferenc nézeteivel. Valóbanolyan távol állt az unitárius vallásosság az erdé-lyi székely-magyarság lelki világától? BalázsFerenc ugyanis nem rejtette véka alá az átlagteológusétól merõben különbözõ nézeteit, hit-vallását (mentalitását). Kezdve azzal, hogymegvallotta: „kezdetben még csak Istenhívõsem volt, de vitatkozott és provokált, amely szo-katlan magatartásával ellenszenvet váltott ki[teológiai] professzoraiból.” A(z egyházi) kör-nyezetet és a tradicionális hitéleti eseményeketárgus szemekkel figyelõ Balázs Ferencné magais leírta egy helyen, hogy: „Feri tényleg excent-rikus ...” (178. o.)

C. Frederiksen tisztában volt azzal, hogy mi-re vállalkozik, amikor Balázs Ferenc követésétErdélybe elhatározta. Pontosan tudta, hogyamit tesz, az könnyen meghaladhatja erejét.Ezért írta le: „Feri feltételezi, hogy amit õ kibír,én is kibírom. Azonosít saját magával. De énmindenekelõtt saját magam vagyok, azutánasszony, azután pedig amerikai ...” (142. o.).Bár a folytatás sem érdektelen szavainak értel-mezése szempontjából, azért az olvasó elgon-dolkodhat azon, hogy mit jelenthetett önmeg-határozásának harmadik tétele, az, hogy õ ame-rikai.

Szép mondatainak egyike (bár maliciózus),hogy: „Ferinek ott van a falu – a legnagyobb el-mélyülési lehetõség és öröm számára –, nekemmeg ott van a babám.” (144. o.)

Amikor férjhez ment Balázs Ferenchez, tud-ván tudta (választásában szerepet játszott),hogy egy különlegesen tehetséges emberhezment feleségül, és remélte, hogy intelligenciájá-ból, személyiségébõl és kreativitásából átad va-lamit gyermekének is. (144. o.)

Házasságuk levelezõ házasság volt (145. o.)és számára megkötöttség, hogy ne mondjukmindjárt nyersebben: rabság. Különben miérttette volna fel a kérdést, hogy „mennyire egyez-tethetõ a házasság és a szabadság?” (148. o.).Mert igénye volt arra, hogy Mészkõ kötelékeitlerázva – értve alatta magát a falut, a pró-fétikus hevülettel tevékenykedõ férje munkál-kodásából fakadó tehertételeket és az egyházat– néha ki tudjon szabadulni a világba. (148. o.)

Szociális érzékenység, empátia a szegényekügye iránt bõven volt benne. Meglátogatott, pl.cigány családokat s okosan (korszerûen) ismer-te fel, hogy a Dániából származó ruhanemû-csomaggal éppen csak segített: „Egy kis taní-tással másképpen élhetnének ...” (150. o.)

Az általa magyar gondolkodásnak nevezettsajátosságok közül elég csak egyet megemlíteniahhoz, hogy logikájáról képet kaphassunk: „...uralkodó viselkedésforma a fatalizmus volt,a megváltoztathatatlan sorsszerûséget jelzõmentalitás.” (160. o.)

Kell-e Kelet-Közép-Európában (Amerikaisegítséggel) új irányt adni a történelemnek?(12. o.) Megtehette volna ezt az Egyesült Álla-mok Magyarország, a magyarság érdekei szem-pontjából fontos történelmi helyzetekben, hasaját világhatalmi és (geo)politikai érdekei (nomeg a meghatározó személyiségek tudatlansá-ga) nem ennek ellenkezõjérõl tanúskodnának.Tájékozatlan laikusok ítéletei, akciói valójábansehová sem vezet(het)tek. Csak az ártatlan ál-dozatok számát gyarapíthatták, akik közé (át-tételesen) odaszámíthatjuk akár Balázs Feren-cet is.

Még az utószavakat író Veress Zoltán egyéb-ként kitûnõ írása (õt mindenkor élvezet olvas-ni), a homályosító tükröt megtisztító, látásraalkalmassá tevõ szavai között is akad egy olyan,amely bántó azzal az egyházi méltósággalszemben, akire vonatkozik. (Boros György nap-lóinak közreadói, Kovács Sándor és Molnár B.Lehel rehabilitálták nevezett püspököt.) Bárcsak valamennyi inkvizítor Boros Györgyre ha-sonlított volna! Nem égtek volna akkor mág-lyák Európa szerte a Savonarolák, Servetektestének, lelkének elemésztésére. Nem suhog-tak volna pallósok hóhérok kezében, gondolko-

28 Unitárius Élet

dó elmék életének kioltása céljából. Hiszen Ba-lázs Ferenc mégis csak prédikálhatott, terjeszt-hette sajátos, személyes hitét a mészkõi temp-lom szószékérõl, és írásai által, olvasóinak né-pes táborában (akkor már legalább két országmagyarságának). Hatása lehetett volna akár azangol-amerikai unitáriusokra is, ha megfontol-juk, hogy saját teológiai dolgozatát (The Worldtoward Completion, A Theory of PurposiveEvolution, 1926. = A beteljesülés felé haladó vi-lág, A céltudatos fejlõdés egy elmélete) angolnyelven hagyta maga mögött Berkeleyben.Megjelent ez nyomtatásban valahol, angol vagymagyar nyelven? Nincs tudomásunk róla! Nos,akkor mirõl beszélünk?

C. Frederiksennek (aki C. Wiseként és C.Morganként sem feledhette, hogy valaha Ba-lázs Ferenc felesége volt) mindenképpen hálá-val tartozunk könyvének, memoárjának õszin-teségéért, ami által minket, székely-magyarunitáriusokat tett valójában gazdagabbakká.Köszönjük neki, hogy Balázs Ferenc életénekutolsó néhány évét bearanyozta szerelmével ésmegajándékozta lázban égõ férjét Enikõvel. Le-gyen áldott ezekért emlékezete. Igazán plaszti-kus képet festett sajátos látásmódja és ecsetvo-násai által közös portréjuk vásznára.

Kászoni Józsefet csak dícsérni lehet azért,hogy az Alabástrom falut választotta ki fordí-tásra. Egy idõ óta ugyanis többeket izgatott,hogy nem férhet hozzá Balázs Ferencné memo-árjának angol nyelvû kiadásához, miközben bi-zonyos részleteket már ismert belõle, Mikó Im-re jóvoltából. Azért is hálásak lehetünk neve-zett vezetõ lelkésznek, mert egy olyan könyvet,regényes visszaemlékezést talált számos mû,fontos teológiai szakmunka között fordításraérdemesnek, amelyik minket, magyar unitáriusembereket láttat kívülrõl, kritikus rokonszenv-vel. Mert az csak hasznunkra válhat, ha tisztá-ban vagyunk azzal, hogy mint közelítenek fe-lénk a szimpatizáló idegenek, hogyan gondol-kodnak rólunk, Dávid Ferencet követõ „benn-szülöttekrõl” a különlegességekre vágyók, mi-lyen propagandagépezetek torz képernyõjét né-zik, hangszóróit hallgatják az abszolút tájéko-

zatlanok, és miként éreznek ellen- vagy rokon-szenvet gyülekezeteink tagjai iránt az Erdélytröptében megjárt, felszínes, személyes tapasz-talatokat szerzett, polgárosodott nyugati világunitárius-univerzalistái.

A fordítás színvonalas munka, amelyen amostani, újabb, immár bilingvis kiadásban aszerzõ még finomítani is tudott. Elõszámláltészrevételeink tehát nem neki szólnak, nem azõ fordítói munkájára vonatkoznak. Általános-ságban vademecum, „lámpás” ez az ismertetés-nek szánt írás. Kászoni Józsefet arra bíztatjuk,kérjük, hogy ha már megajándékozott minketegy eddig ismeretlen Balázs Ferenc életrajzzal,érezze feladatának, hivatásának közzétenniazokat a leveleket is (ha megmaradtak), ame-lyeket, pl. Boros György írt C. Frederiksennekvagy Balázs Ferencnek, esetleg róluk másoknak(Wilburnek stb.). Nem különben a válaszokat.Ezek elõsegíthetnék a Balázs házaspár életénekminden korábbinál árnyaltabb megismerheté-sét (ráadásul általuk egyháztörténetünk 20.századi problémahalmazából legalább egy ma-roknyira világosító fénycsóvát vetíthetne).

A könyv kétnyelvûsége – számos elõnyével –azokat az olvasókat szolgálja, akiket érdekel atéma, unitáriusok, erdélyiek vagy azok leszár-mazottai, Balázs Ferenc csodálói, esetleg a kétnyelv rejtelmeiben, kifejezõeszközei specifiku-mainak vizsgálatában lelik örömüket. Bajbanmajd csak akkor lesznek, ha szerezni szeretné-nek maguknak egy példányt belõle, mert abbóltalán még a nemzeti könyvtárnak, az OrszágosSzéchényi Könyvtárnak sem jutott. Mert e ki-adásból a fordító is csak szûk egynéhányat ka-pott, mintegy honoráriumként. Pedig a könyv amaga nemében valóban kuriózum! Már csakazért is, mert inkább szolgálja az angol anya-nyelvûek magyar nyelvtanulását mint fordítva.Újabban „született” angol és amerikai unitári-usok tanulmányozzák (sikerrel) nyelvünket. Abekezdések egymással szembeszerkesztése,párhuzamba állítása õket segíti.

Kálnoki Kis Tamás

Mûsorváltoztatás!A Magyar Televízió az Unitárius Magazin augusztus 17-re tervezett adását

az olimpia közvetítése miatt július 20-ára, vasárnapra hozza elõre.Az adás a Lakiteleken megtartott Balázs Ferenc-szoboravatás ünnepségét fogja

tartalmazni.Kérjük a mûsorváltoztatás tudomásul vételét.

Az augusztusi rádióadás nem változik.

ULOSZ-értekezletAz Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége

ez úton fejezi ki hálás köszönetét, a 2008. április16–19-én lezajlott munkaértekezletéhez nyújtott tá-mogatásáért.

Munkaértekezletünkön, melynek helyszíne amagyarországi Tokod és Esztergom volt, 35 unitári-us lelkész vett részt, Erdély és Magyarország külön-bözõ egyházközségeibõl.

Április 16-án reggel 8 órakor indultunk Székely-udvarhelyrõl, és este 9 órakor érkeztünk meg a To-kod községi Alkotóházba, mely szállásul szolgált.

Másnap reggel, áhítatot tartott Kiss Károly nyu-galmazott lelkész. Utána Gromon András elõadásáthallgathattuk, melyben a teológus sajátos Jézus-értelmezését ismerhettük meg. A munkaértekezletmásodik részében a magyar unitarizmus lehetségesjövõjérõl értekeztünk egy vitafórum keretén belül,melyben a fõ hangsúlyt a Magyarországon szolgálólelkésztársaink helyzetismertetése jelentette. A kö-vetkezõ témák kerültek megbeszélésre: a külmissziólehetõségei; az Internet szerepe a misszióban; akettészakadt egyház egyesítése; a Magyarországonszolgáló lelkészek helye és szerepe az ULOSZ-ban.

Délután Pánczél Mihály polgármester úr, vala-mint Bartl Zoltán alpolgármester úr vezetésével To-kod község látnivalóival ismerkedtünk. Meglátogat-tuk a helyi iskolát és az újonnan átadott sportter-met, a könyvtárat, az óvodát, valamint a római kato-likus templomot. Késõ délután és az esti órákban, afaluhoz tartozó Pincevölgyben borkóstolón vettünkrészt.

Április 18-án reggel Pálfi Árpád verespataki lel-kész tartott áhítatot. Utána Esztergomba utaztunk,ahol a város polgármesteri hivatalának vendégsze-retetét élvezhettük. Borz Tibor protokoll felelõs ve-zetésével, a Városháza dísztermében Esztergom tör-ténelmével és a városirányítás szerkezetével ismer-kedtünk.

A Bazilikába átvonulva, a polgármesteri hivataláltal biztosított idegenvezetõ irányításával, részle-tes ismertetést kaptunk a magyar történelem e ki-emelkedõ létesítményérõl. Ottlétünk alkalmából, fo-gadott és rövid köszöntõbeszéddel üdvözölt minketPaskai László bíboros úr.

Esztergomi látogatásunk elsõ része, a vendéglá-tóink által biztosított ebéddel zárult. A délután fo-lyamán, a lelkészek nagy része, a Mária Valéria hí-

don átsétálva, a szomszédos Párkányban töltött né-hány kellemes órát.

Április 19-én, kora reggeli órában indultunk út-nak, és késõ esti órákban, Isten segedelmével haza-érkeztünk.

Összegzésképpen: Az ULOSZ második alkalom-mal szervezte meg munkaértekezletét Magyaror-szágon, azzal a céllal, hogy a Magyarországon szol-gáló unitárius lelkésztestvéreinkkel való szakmai ésbaráti kapcsolatokat mélyítse, ápolja. A szakmai ér-tekezésen túlmenõen, vendéglátóink baráti szerete-tét élvezve, élménydús kikapcsolódásban volt ré-szünk.

Mindezekért köszönetet mondunk támogatóink-nak: Rákóczi Szövetség – Budapest (dr. Halz Józsefelnök, dr. Ugron Gáspár fõtitkár); Tokod községÖnkormányzata (Pánczél Mihály polgármester,Bartl Zoltán alpolgármester); Esztergom város Ön-kormányzata (Meggyes Tamás polgármester, BorzTibor protokollfelelõs); László János köri felügyelõ-gondnok – Székelyudvarhely; Bencze Gábor vállal-kozó – Székelyudvarhely; Bayer Zsolt – Budapest; dr.Veress László – Budapest.

A munkaértekezleten résztvevõ lelkészek névso-ra: Rüsz Tibor (Kolozsvár), Farkas Dénes (Kolozs),Bálint Benczédi Ferenc (Kolozsvár), Pálfi Árpád(Verespatak), Balázs Tamás (Magyarszovát), FeketeBéla (Bágyon), Czire Szabolcs (Kolozsvár), Lázár Le-vente és Demeter Erika (Hármasfalu), Pálffy TamásSzabolcs és Pálffy Anna-Mária (Marosszentgyörgy),Kecskés Csaba (Marosvásárhely), Pál János (Maros-vásárhely), Sándor Szilárd (Nyárádszereda), Bara-bás Zsolt (Nyárádgálfalva), Kiss Károly (Hármas-falu), Varga Sándor (Nyárádszentmárton), PavelkaAttila (Marosvásárhely), Jakab Zsolt (Újszékely),Bartha Alpár (Fiatfalva), Székely Kinga Réka (Ho-moródszentpéter), Nagy Adél (Recsenyéd), Rüsz Do-mokos (Székelyudvarhely), Ilkei Árpád (Homoródúj-falu), Orbán Fitori Dezsõ (Gyepes), Adorjáni Leven-te (Sepsiszentkirály), Fekete Levente (Nagyajta),Finta Emese Erzsébet (Kálnok), Szabó Elõd (Ür-mös), Csete Árpád (Homoródalmás), Kászoni József(Budapest), Léta Sándor (Budapest), Kiss Mihály(Hódmezõvásárhely), Sándor Gyula Mátyás (Gyõr),Pap Gy. László (Debrecen).

Az ULOSZ Választmány nevében, tisztelettel:Kovács István elnök

Csete Árpád titkár

A konferencia résztvevõi Balázsi László, Lezsák Sándor, Rázmány Csaba

Rázmány CsabaBalázs Ferenc szobra

Dr. Szabó Árpád püspök istentiszteletet tartA budapesti résztvevõk

Képek a Lakitelken tartott unitárius napról és Balázs Ferenc szobrának avatásáról