wwf nagyragadozo fuzet 2003 11 19...

Impresszum

A kiadvány az „Átjárható határokat a nagyragadozóknak!” programkeretében készült szlovák és magyar nyelven.

SZERKESZTŐK:Gadó György Pál (WWF Magyarország) és Samuel Pačenovský

(Sosna Egyesület)

CÍMLAPFOTÓK:© WWF-Canon / Chris Martin BAHR (farkasok) és

© WWF-Canon / Roger LEGUEN (hiúz)

KIADTA:WWF Magyarország

1124 Budapest, Németvölgyi út 78/BTel.: (36-1-) 214-5554, fax: (36-1) 212-9353

e-mail: [email protected]

Adószám: 18226814-2-43Számlaszám: ERSTE Bank: 116490001-07903500-49000003

NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS: PRO Vision Stúdió

Budapest, 2003. november

A PROGRAMOT ÉS A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTÁK:

A szlovák-magyar együttműködés a farkas- éshiúzvédelemben nem elméleti lehetőség, hanemvalóság. Az elmúlt télen nem egyszer előfordult,hogy Szabó Ádám a nyomolvasáshoz kedvezőhótakarót kihasználva az Aggteleki-karsztonaddig követte a farkasnyomokat, míg el nem érteaz országhatárt. Ekkor, hogy fáradsága kárba nevesszen, felhívta a határ szlovák oldalán JurajPopovicsot – aki örömmel veszi, ha magyarbarátai Popovics Gyurinak hívják – és megkérte,hogy nézze meg, mi lett az Alsó-hegy vagy aSzilicei-fennsík irányába távozó „határsértő”farkasokkal. Mikor ezt a kiadványtösszeállítottuk, gyakran gondoltunk Ádámra ésJurajra. Munkánk akkor lesz eredményes, ha őkketten adatokat, ötleteket és támogatást kapnakgyakorlati természetvédelmi munkájukhoz, és haa határ két oldalán több, az övékhez hasonlószakmai kapcsolat formálódik.

Szlovákiának több „farkasos” és „hiúzos”szomszédja van, a nagyragadozók jönnek-menneka szlovák-ukrán és szlovák-lengyel határon, ésahogy az utószóban arról beszámolunk, aszlovák-cseh határon már története van a közösnagyragadozó-védelmi munkának.Magyarországnak csak egy igazi nagyragadozósszomszéd adatott, meg kell hát becsülnie. AhogyMárkus Márta és Szemethy László áttekintésébőlmegtudjuk, farkasok néha Szerbia ésHorvátország felől is érkeznek Magyarországra,de nincs lehetőségük a megtelepedésre.Romániában farkasok, hiúzok és medvék is nagyszámban élnek, de nem a magyar határ

közelében. Marad hát Szlovákia. FirmánszkyGábor cikkéből kitűnik, hogy a magyarországihiúz és farkas állományok helyzete nagyrésztazon múlik, hogy mi történik a két fajjalSzlovákiában. Csak reménykedhetünk benne,hogy a XXI. században olyan stabil farkas- éshiúzpopuláció alakul ki a magyar Északi-középhegységben, hogy a szlovák kollegák isörülni fognak neki.

De vajon örülni fognak-e? Jana Strnádová nemnagyvonalú általánosságban beszél arról, hogy anagyragadozóknak pozitív szerepük van azegészséges szarvas, őz és vaddisznó állományfenntartásában, hanem adatokkal támasztja alá,hogy a sertéspestis terjedését leggazdaságosabbana farkasok segítségével akadályozhatjuk meg.Robin Rigg, fiatal brit kutató példák sorávalbizonyítja, hogy ha a nyájakat juhászkutyákkalvédik, az állattartóknak sem kell tartaniuk afarkasoktól. Ám a tudományos érvekönmagukban nem elegendőek. A 6. fejezetbenösszefoglalt közvéleménykutatások azt mutatják,hogy Szlovákiában és Magyarországon is anagyragadozókat (különösen a farkasokat) erőselőítéletek fogadják.

Diplomatatáskákból előhúzott iratok címlapjángyakran olvashatjuk: „Munkaanyag”. Ez akifejezés a mi kiadványunkra is ráillik,munkaanyagot tart kezében a kedves olvasó. Szépkivitelű, képes kiadványt, hogy hangsúlyozzuk atéma fontosságát.Az, hogy munkaanyag, elsősorban abból látszik,

ELŐSZÓGadó György Pál és Samuel Pačenovský

Előszó

hogy egymás mellett egymással ütközővéleményeket tartalmaz. Pavel Hell professzor –aki rendkívüli alapossággal dolgozta fel azirodalmi adatokat és a vadászati statisztikákat –másképp gondolkozik a nagyragadozókállományszabályozásáról (engedélyezettvadászatáról), mint mondjuk Robin Rigg. Ám –ahogy az utószóban részletesebben beszámolunkróla – kiadványunk céja, hogy a kérdésektisztázásához közöljünk jól megfogalmazottérveket és adatokat, ezért a szerkesztők hibátkövetnének el, ha állást foglalnának a sorokközött megbúvó vitában.

Egy példán azért szeretnénk bemutatni, hogyészrevettük az ellentmondásokat. Hány farkas éshány hiúz él Szlovákiában? Erre a fontoskérdésre szerzőink más-más választ adnak.A 4. fejezetben Michal Adamec, az OrszágosTermészetvédelmi Központ zoológusa foglaljaöszsze, hogy milyen a farkas és a hiúz jelenlegielterjedése, állománynagysága és védelmi állapotaSzlovákiában. A 2001-es hivatalos adatokról –melyek a vadászati statisztikákon alapulnak – aszerző is azt mondja, hogykb. 30 %-kal túlbecsült értékek. Ha a hivatalosanközölt 1113 farkasból és 968 hiúzból levonjuk a30 %-ot, azt kapjuk, hogy 2001-ben 779 farkas és678 hiúz élt Szlovákiában.

Ám ha a vadászati statisztikákon alapulóországos számadatokat összevetjük a terepifelmérésekkel, még jelentősebb eltéréseketkapunk. Szerzőink két terepi állományfelmérésrőlis beszámolnak. Michal Adamec és Robin Rigg isemlíti a Polyána-hegységben 2001-ben végzettszámlálást, Stefan Pčola pedig az Északkeleti-Kárpátok szlovákiai részén több száz terepimegfigyelés alapján térképezte fel a farkasfalkákelterjedését. Ezek a pontos felmérések csak egy-egy kisebb területre vonatkoznak, ám aszámadatokat átszámíthatjuk a kétnagyragadozó ismertszlovákiai elterjedésiterületére. Mindkét

felmérésre 80 000 hektáros területen került sor. AKeleti Kárpátokban Pčola és munkatársai a 80000 hektáron 25-30 farkas előfordulását észlelték,míg a Polyánán ugyanekkora területen mindössze7 farkast találtak. Hogyha ezeket az átlagosszámokat átszámítjuk a farkas teljes, kb. 15 000km2 -es szlovákiai elterjedési területére, akkor ajelenlegi szlovákiai farkasállományt mindössze275 – 300 egyedre becsülhetjük. Ez nincs nagyellentmondásban a Turček (1949) által becsült100 egyeddel, vagy Feriancová (1955) általbecsült 106-128 egyeddel. Nem állítjuk, hogyezzel a rögtönzött számítással pontos értékeketkaptunk, ahhoz sokkal több terepi felmérésrelenne szükség. Ám két dolgot nagyvalószínűséggel megállapíthatunk. Egyrészt, hogya tényleges felmérések eredményei és a vadászatistatisztikák értékei között feltűnő különbségekvannak (előbbi kb. negyedrésze az utóbbinak),másrészt, hogy a korrigált értékek alapján isbiztosra vehető, hogy az elmúlt 40 – 50 évbenjelentősen megnövekedett a szlovákiaifarkasállomány.

Az Átjárható határokat a nagyragadozóknak!program a farkasok és hiúzok érdekében indult,de természetesen nem csak az állatokkalfoglalkozik. Szeretnénk, elérni, hogytudományosan helytálló adatokról, valósproblémákról nyugodt hangú véleménycsereinduljon. A 6. fejezetben öszszefoglaltközvéleménykutatások alapján tudjuk, hogy ahiúzokat és különösen a farkasokat erőteljeselőítéletek sújtják. A juhászok a farkasokat mégmindig sokfelé ellenségüknek tekintik.A természetvédők és vadászok közötti ellentéteknem elhanyagolhatóak. A tények leírásaönmagában nem elegendő. Ám a konfliktusokmegoldása akkor kezdődhet el, ha előtte reális

képet kapunk a jelenlegi helyzetről.Kiadványunk ehhez kíván

hozzájárulni.Fogadják jó

szívvel!

Tartalom

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

1. A farkas történelmi elterjedése és állománysűrűsége Szlovákiában . . . . . . 7Pavel Hell

2. A hiúz története Szlovákiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Pavel Hell

3. A farkas és hiúz magyarországi előfordulásának történeti áttekintése. . . 23Márkus Márta és Szemethy László

JELENLEGI ADATOK

4. A farkas és a hiúz elterjedése, jelenlegi helyzete és védelme Szlovákiában . . . . . 30Michal Adamec

5. A nagyragadozók jelenlegi magyarországi előfordulásával kapcsolatosadatok és összefüggések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35Márkus Márta és Szemethy László

A NAGYRAGADOZÓK ELFOGADOTTSÁGA

6. A nagyragadozók megítéléséről szóló közvélemény-kutatások Szlovákiábanés Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

7. Néhány gondolat a nagyragadozók magyarországi elfogadottságárólMárkus Márta és Szemethy László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

TEREPI TAPASZTALATOK A HATÁR KÉT OLDALÁN

8. A farkas és a hiúz az Északkeleti-Kárpátok szlovákiai területén . . . . . . . 42Štefan Pčola

9. A farkasok és a hiúzok megtelepedése a Zempléni-hegységben . . . . . . . . 51Firmánszky Gábor

10. Milyen hatással van a potenciális zsákmányállatok egészségi állapotára a farkas (Canis lupus L.)hiánya? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Jana Strnádová

MIT TEHETÜNK A NAGYRAGADOZÓK ÉRDEKÉBEN?

11. A juhászkutyák és a farkasvédelem kapcsolata Szlovákiában. . . . . . . . . 62Robin Rigg

12. Hogy válhat stabillá a magyarországi hiúz és farkas populáció? . . . . . . 71Márkus Márta és Szemethy László

UTÓSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74Gadó György Pál és Samuel Pačenovský

A farkas elterjedése 1945 előtt

A farkas a régmúltban valószínűleg a maiSzlovákia egész területén előfordult, ezt sokföldrajzi név is bizonyítja. Feltételezhetjük, hogyDél-Szlovákia alföldi tájain kevesebb farkas élt,ezen a vidéken legalább részben a kisebbtermetű aranysakál helyettesítette, melyetnádifarkasként is emlegetnek.

Persze a táj folyamatos művelésével és atelepülések terjedésével az emberek a farkasokategyre intenzívebben pusztították, úgyhogy a múltszázad végén számuk erősen megfogyatkozott,elterjedési területük jelentősen csökkent.Feriancova (1955) szerint a XIX. századközepéig tartott az az időszak, amíg a farkasSzlovákia területén általánosan elterjedt faj volt.Több területről összegyűjtötte az utolsófarkaskilövések időpontját, például az utolsóközép-szlovákiai farkast Zólyom mellett 1900-ban lőtte le magaslesről egy juhász. Liptómegyében intenzíven üldözték a farkasokat, errőlŽuffa cikke is tanúskodik, amely szerint itt a népfőleg hálók segítségével vadászta őket. Említi,hogy a farkasbőrökért kifizettett pénzért azevangélikus egyház Szmrecsán (Smrečany)községben harangokat vásárolt.

Matlekovits (1897) szerint a XIX. század végénegész Magyarország területén évente 406 farkastejtettek el, az ekkor a Magyar Királysághoztartozó Horvátországot is figyelembe véve pedig557 egyedet. Paszlavszki (1918) hasonlószámokat ad közre: Magyarország 26megyéjében ekkor 413 farkas esett áldozatul, alegtöbb, 92 példány Máramaros megyében, 41Háromszék megyében, 36 Bihar megyében, 35Hunyad megyében, további 34 farkas pedigHorvátországban. Ehhez képest a mai Szlovákiaterületén a farkasok száma igencsak alacsonyvolt. A XIX. század végi adatokhoz visszatérve1885 és 1894 között Szlovákia területén éventekb. 27 farkast ejtettek el, ebből a legtöbb, 8egyed Ung megyében (amelynek kb. kétharmadaesik a mai Szlovákia területére) kerültpuskavégre, 7 Zemplén megyében (3/4 része maSzlovákia), 5 Sáros megyében, 2 Abaúj-Tornamegyében (kb. fele ma Szlovákia) és Nyitramegyében, 1 Szepes megyében, Zólyommegyében és Nógrád megyében (az utóbbinakkb. fele esik ma Szlovákia területére). További 10szlovákiai megyében egyetlen farkast sem ejtettekel. Vodička (1935) szerint a voltCsehszlovákiában (Kárpátalját beleértve) 1928-ban 21 farkast ejtettek el. Ennél jóvalalacsonyabb számról tud Farský (1935), aki


1. A farkas történelmi elterjedése és állománysűrűsége SzlovákiábanPavel Hell

7

szerint Szlovákiában 1927 és 1929 között éventemár csak 4 farkast ejtettek el.

Jurán (1958) szerint az utolsó farkast a Lőcsei-hegységben 1879-ben ejtették el. A Poprád folyóbal partján a farkasok 30 év múlva, 1910-ben újramegjelentek, amikor – valószínűlegLengyelországból – 3 egyed került a Magas-Tátrába. Kettőt közülük még ugyanabban azévben lelőttek, a harmadikat csak 3 évvelkésőbb. Ezután 10-15 évenként feltűnt néhányfarkas a Lőcsei-hegység környékén, de tartósannem tudtak megtelepedni. 1939-ben is egy falkatartózkodott itt négy kölyökkel. 1940-ben aztán afarkasok a Lőcsei-hegységből eltűntek. Továbbiinváziókról a második világháború idejébőlnincsenek híreink.

1914-ben egy farkas eljutott Pozsonytól(Bratislava) északnyugatra a Stomfai vadaskertig(Stupava), amely akkor Károlyi gróf tulajdonábanvolt, és ezen (a kb. 6000 hektáros) területentartózkodott egészen 1917-ig. Ebben az időben ittsok nagyvadat ölt le, becslések szerint kb. 300-350 egyedet. Feltételezzük, hogy ezt a távolimigrációt a Keleti-Kárpátokban zajló harcokidézték elő. Majdnem 30 évvel később, 1943-banegy újabb farkas hatolt be a vadaskertbe, de eztrövid időn belül sikerült lelőni.

Árva megyében a farkas gyakoribb volt, mint ahiúz. Vodička szerint 1864-1878 között azÁrvaváraljai nagybirtokon (OravskýPodzámok) 44 farkast ejtettek el, és csak1 hiúzt. A farkasok elég sokáig meg ismaradtak Árvában. Duba szerint 1869-1894 között itt 6 farkast lőttek le éstovábbi 19 farkast mérgeztek meg. Afarkast állandó előfordulásának a XIX.század végi sztrichnines irtás vetettvéget. Később farkasok csak a téliinváziók idején jelentek meg,rendszerint 5-6 egyedből álló falkákban.A második világháború idején nemcsakÁrvában, hanem a Nyitra (Nitra) ésPrivigye (Prievidza) közötti erdőkben ismegfigyeltek farkasokat.

A XIX. század végén a farkasok olykor Kelet-Szlovákia területén is előfordultak. Nevickyszerint 1900-1906 között ismét gyakrabbanfordultak elő, főként Szinna (Snina),Mezőlaborc (Medzilaborce), Felsővízköz(Svidník) és Bártfa (Bardejov) környékén. Amásik nagyobb inváziót csak az első világháborúután, 1923-1924-ben észlelték. Russay szerint afarkas a Vihorlát keleti részén csak ritkán ésalkalmilag fordult elő. Remetehámorban(Remetské Hámre), ahol eredményesvadvédelem folyt, 1920 és 1939 között csakegyszer, 1935-ben láttak farkast. 1939-től aztánegyre több farkas előfordulásról tudunk. AVihorlát keleti részében farkast zsákmányoltakpl. 1927-ben, 1940-ben, 1942-ben, 1943-ban és1944-ben.


Árva vára (Fotó: Dobos Dávid)

1945-ben nagyobb számú farkas jelent meg aGömör-Szepesi-érchegységben. Az eddigiadatokból is kitűnik, hogy az első világháború,aztán különösen a második világháború soránSzlovákia területén a farkas elterjedési területejelentősen megváltozott, nyugati és délnyugatiirányba eltolódott. Talán ellentmondásnak tűnik,de tény, hogy a háború nem ellensége afarkasoknak. Sőt. A történelmi időkre is igaz,hogy a farkasok a legnagyobb üldözésnekbékeidőben, a civilizáció terjedése idején voltakkitéve, ilyenkor állományaik rendszerintmegcsappantak. A háborúk, felkelések,éhínségek idején viszont számuk megnövekedett,mert az embereknek nem maradt idejük avadászatra, ráadásul a sok tetem miatt a farkasokmindenütt

terített asztalt találtak. Ez az oka, hogy afarkasfalkák a hadjáratok idején gyakran követtéka harcoló törzseket és hadseregeket.

A farkas elterjedése 1945 és 1967 között

A háború után Szlovákiában a farkasállományjelentősen megnövekedett, és ez együtt jártelterjedési területük növekedésével is. Erről ajelenségről Jurán nagyon sok adatot gyűjtöttössze Észak- és Kelet-Szlovákiából. A Lőcsei-hegységben különösen jól dokumentálható agyarapodás. Jellemzőnek tekinthető, hogy 1948novemberében megfigyeltek egy 11 tagú falkát,amint a Poprádfolyón

A farkas tör ténelmi elterjedése és állománysűrűsége Szlovákiában

átkelt Lengyelországból Szlovákiába. 1949-benezek a farkasok nagy károkat okoztak a juh- ésmarhaállományban. 1952-ben megintmegfigyelték, hogy egy 8 tagú falka rendszeresenmozog Szlovákia és Lengyelország között.

A különlegesen zord tél 1956 februárjában ésmárciusán a farkasokat hosszú vándorlásokrakésztette. Nagyobb számban jelentek megSzlovákiában is, főleg az ország keleti és északirészében. Több egyedet öltek meg Eperjes(Prešov) és Bártfa (Bardejov) környékén,Szinnán (Snina) pedig egy lótetem mellettsztrichnin segítségével egyszerre 8 farkastmérgeztek meg. A Magas Tátrában 1959tavaszán egy farkasfalka széttépett egyanyamedvét és a medvebocsát. 1956 és 1966között a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) 68 000hektáros területén 43 farkast

ejtettek el, ebből 37-et, vagyis az összes megöltállat 86%-át télen, december 15. és március 31.között. Ugyanabban az időben a TANAP 120000 hektáros védelmi zónájában aLiptószentmiklósi (Liptovský Mikuláš) ésAlsókubini (Dolný Kubín) járásokban a TANAPfeljegyzései szerint 5 farkast ejtettek el. 1967 ótaa TANAP területén egyetlen farkast sem lőttekle, a faj jelenleg a nemzeti park területén teljesvédelem alatt áll.

A Kelet-Szlovákiába vándorolt farkasok nagyrésze tartósan megtelepedett, ezért intenzívmódon vadászták és mérgezték őket A Vihorlát-hegység nyugati részén a farkasok a második

világháború előttgyakorlatilag nem

fordultak


elő, csak 1945-ben jelentek meg. 1953-banviszont egy remetehámori (Remetske Hámre)vadász egymaga 8 farkast lőtt. Innen északra, alengyel határ közelében van Mezőlaborc(Medzilaborce), ahol egy Žolna nevű vadászróltudjuk, hogy 1963-ban 20 farkast lőtt. Az 50-esévek végén Közép- Szlovákiában a Polyána-hegységben is éltek farkasok, de néhány évvelkésőbb teljesen eltűntek innen. 1958-ban Zólyommellett ejtettek el egy farkast. Nyugat-Szlovákiában is újra megjelent a faj, 1962-benegy farkast Pozsony tőszomszédságában,Dévényújfalu (Devínska Nová Ves) mellettejtettek el.

Ezek az adatok is jól mutatják, hogy a negyvenesévek vége és a hatvanas évek eleje között afarkasok száma jelentősen megnőtt, elterjedésiterületük pedig Szlovákiának majdnem 50 %-árakiterjedt. Turček 1949-ben kb. 100 példányrabecsülte számukat, Feriancová pedig 1955-benkb. 106-128 példányra. Feriancová a farkasszlovákiai elterjedését három egymástólkülönálló területtel jellemezte. Az egyikSzlovákia északkeleti részén terül el és nyugatonkb. a Szobránc (Sobrance)–Homonna(Humenné)– Sztropkó (Stropkov) vonalighúzódik. A másik folt Rozsnyótól délre, aSzilicei-fennsíkon van, a harmadik pedig aPolyánán. Feriancová is említi, hogy átmenetilega farkasok más területekre is eljutottak, főleg atéli évszakban, mikor táplálékkereső utakraindultak.

Az elejtett farkasok számáról hozzávetőlegesadataink vannak. A vadászszövetség az 1954 –1962 közötti időszakban összesen 156 farkasértfizetett lődíjat. Hell adatai szerintSzlovákiában 1951-ben 12, 1954-ben 43, 1956-ban 46 és 1961-ben 33 farkast lőttek, ebből 2egyedet Közép-Szlovákiában. Turček viszont az1955-1959 években 64, 70, 68, 19 és 54 farkaselejtéséről tud.

Az 1945 és 1967 közötti időszakban megnőtt aveszett farkasokról szóló híradások száma.Ennek azért van jelentősége, mert a veszettállatok nemcsak a háziállatokra jelentenekveszélyt, de több alkalommal emberre istámadtak, ezzel rontották a farkasok általánosmegítélését. A legnagyobb pusztítást talán az afarkas okozta, amely 1960. augusztus 20-tól 23-ig6 község határán ment át és megharapott 51szarvasmarhát, 3 lovat, 2 kecskét, sok kutyát és 2embert, közülük egy 6 éves kislányt, aki meghalt.

11


A Tátrai Nemzeti Parkbanma már nem lőnek farkasokat(Fotó: Dobos Dávid)

A farkas elterjedése 1968 és 1979 között

Az 1968-1972 közötti években elejtettfarkasokról pontos áttekintésünk van, mert avadásztársaságok minden egyes elejtett farkasértlődíjat fizettek. Ebben az 5 évben Szlovákiában144 farkast ejtettek el, ebből 71 volt hím, 73pedig nőstény, tehát az ivarok aránya kb. 1:1volt. Az elejtett farkasok évi átlaga 28,8, amitöbb, mint a XIX. század végén volt, még afarkasállomány jelentős csökkenése előtt.Ugynakkor, ez a szám kb. egyharmada – feleazoknak az 1950-es évek végére és a 60-as évekelejére jellemző kilövési adatoknak. A legtöbbállatot a Homonnai (Humenné) (62),Felsővizközi (Svidník) (27), Bártfai (Bardejov)(15), Iglói (Spišska Nová Ves) (10) és Eperjesi(Prešov) (9) járásokban ejtették el. Az említett 5év alatt a legtöbb farkast, 36-ot 1970-ben öltékmeg, a legkevesebbet, 27-et pedig 1971-ben.Utóbbiban biztosan szerepet játszik, hogy az1971-72-es tél meglehetősen enyhe volt, emiattkevés állat vándorolt Lengyelországból és a voltSzovjetunió területéről Szlovákiába.

A fenti öt évben az Alsókubini, a Pozsonyi és aNagyszombati járásokban is lelőttek egy-egyfarkast. Az első ritka, de nem meglepő eset, a kétdélnyugat-szlovákiai megjelenés viszontmindenképpen érdekes. A Nagyszombatijárásban lévő Ottóvölgy (Solirov-Doľany) községmellett 1971-ben elejtett farkas koponyájátszemélyesen is láttam. Ezt az állatot októberbenlőtték meg, 37 kg volt a súlya és kizárt, hogy(német juhász) kutya lett volna.

A faj a hetvenes évek elején a Közép-Szlovákiában nem fordult elő, viszont Kelet-Szlovákiában jelentősen megnőtt elterjedésiterülete. Előre lehetett látni, hogy előbb-utóbbvissza fog térni Közép-Szlovákiába. 1975 utánennek esélye tovább növekedett, hiszen ebben azévben vezették be Szlovákiában a farkasrészleges védelmét, amely jelentősen hozzájárulta farkas populációjának számottevőnövekedéséhez. Állíthatjuk, hogy a farkaselterjedési területe Szlovákiában a hetvenes évek

elején körülbelül akkora volt, mint a XIX. századutolsó negyedének elején.

Az igaz, hogy 1955-höz képest Közép-Szlovákiában a farkas helyzete romlott, de így ismegállapíthatjuk, hogy a XX. század utolsóharmadának elején a farkas elterjedési területesokkal nagyobb volt, mint az első vagy amásodik világháború előtt, amikor Szlovákiábancsak a Lengyelország felől érkező periodikusinvázió idején, átmenetileg tartózkodtakfarkasok.

A faj 1975-ben életbe lépett részleges védelménkívül az egyedszám és az elterjedési területváltozásában az is lényeges tényező volt, hogy1973. január 1-én a farkas lelövéséért járó lődíjat300 Kč-re csökkentették, ezáltal a farkasüldözésének ösztönzése mérséklődött. E kéttényezőnek döntő szerepe volt abban, hogy aXX. század utolsó negyedében a farkasokegyedszáma rendkívüli mértékben megnőtt.


A Gömör-Tornai-karsztleglátványosabb képződménye

a Szádelői-völgy.(Fotó: Dobos Dávid)

12

Hell és Ďurička (1991) azt állítják, hogy az1968-1979 években az elejtett farkasok 95,6%-aaz akkori Kelet-Szlovákiai megye területén esettáldozatul. Közép-Szlovákiában ejtették el afarkasok 1,5 %-át, a Nyugat-Szlovákiai megyébenmeglepő módon ennél jóval többet, az összesfarkas 2,9 %-át. Három kelet-szlovákiai járásbanlőtték meg az ország összes farkaszsákmányának 73,6 %-át: A Homonnai járásban34,6 %-ot, a Felsővízközi járásban 28,7 %-ot, aBártfai járásban pedig 10,3 %-ot. A farkas ebbenaz időben összesen 38 járás közül 15-ben fordultelő, 10 kelet-szlovákiai, 2 közép-szlovákiai és 3nyugat-szlovákiai járásban. A Kelet-Szlovákiaimegyében egyedül a Tőketerebesi (Trebišov)járásban nem volt farkas.

Úgy tűnik, hogy Nyugat-Szlovákiában afarkasoknak van egy fontos, hagyományosvándorlási útvonaluk a Fehér-Kárpátokon éstovább, a Kis-Kárpátokon át. A gondot csak azjelenti, hogy a vándorló egyedek és falkák az

erőteljes urbanizáció miatt Pozsonytól északrakénytelenek útjukat megszakítani, itt aztán avadászok általában rövid időn belül le is lövikőket.

1968 és 1979 között Magyarországon, aZempléni-hegységben is elejtettek kb. 15 farkast.Ezek az egyedek valószínűleg a Gömör-Tornai(Szlovák)-karszton vagy a Szalánci-hegységen átvándoroltak Magyarországra. Ezekből atérségekből a határ innenső (szlovák) oldalán isvannak adataink elejtett farkasokról.Magyarországon a zempléni mikropopuláció csakakkor lehet életképes, ha rendszeresenfeltöltődhet a Szlovákiából ide migráló állatokkal,és ha szomszédainknál nem lesz illegálisvadászat. Néhány előfordulási adat a magyarhatár közeléből: A Kassai járásban Apátka(Opátka), Sárosfalu (Opina), Stósz (Štós),Ájfalucska (Hačava) és Nagyszalánc (Slančík)községek külterületén fordultak elő farkasok, aNagymihályi járásban Jósza (Jovsa) környékén.



14

Járás

Elejtett farkasok számaNövekedési

index

1970–1989között összesen

1970–1979 1980–1989 (db) (%)

(db) (%) (db) (%)

Pozsony (Bratislava vidiek) 2 1,5 5 0,9 2,5 7 1,0

Szenice (Senica) – – 2 0,3 2 0,3

Trencsén (Trenčín) 1 0,7 – – 1 0,15

Nagyszombat (Trnava) 1 0,7 – – 1 0,15

Nyugat-szlovákiai megye összesen 4 2,9 7 1,2 1,4 11 1,6

Besztercebánya (B. Bystrica) 1 0,7 22 3,9 22,0 23 3,3

Zólyom (Zvolen) 1 0,8 1 0,2 1,0 2 0,3

Csaca (Čadca) – – 7 1,2 7 1,0

Alsókubin (Dolny Kubín) – – 44 7,7 44 6,2

Liptósztmiklós (L. Mikuláš) – – 34 6,0 34 4,8

Turócsztmárton (Martin) – – 4 0,7 4 0,6

Rimaszombat (Rim. Sobota) – – 2 0,3 2 0,2

Közép-szlovákiai megye összesen 2 1,5 114 20,0 57,0 116 16,4

Bártfa (Bardejov) 14 10,3 57 10,0 4,1 71 10,0

Homonna (Humenné) 47 34,6 90 15,8 1,9 137 19,4

Kassa (Košice – vidiek – – 19 3,3 19 2,7

Nagymihály (Michalovce) 5 3,7 3 0,6 0,6 8 1,1

Poprád (Poprad) 4 2,9 63 11,1 15,8 67 9,5

Eperjes (Prešov) 2 1,5 15 2,6 7,5 17 2,4

Rozsnyó (Rožňava) 4 2,9 30 5,3 7,5 34 4,8

Igló (Spiš. Nová Ves) 7 5,1 74 13,0 10,6 81 11,5

Ólubló (Stara Ľubovňa) 6 4,4 15 2,6 2,5 21 3,0

Felsővízköz (Svidník) 39 28,7 56 9,8 1,4 95 13,5

Varannó (Vranov) 2 1,5 27 4,7 13,5 29 4,1

Kelet-szlovákiai megye összesen 130 95,6 449 78,8 3,5 579 82

Szlovákia össz. 136 100,0 570 100,0 4,2 706 100,0

1. táblázat: Az 1970–1989 közötti időszakban elejtett farkasok száma Szlovákiában (az akkori) megyék és járások szerinti bontásban azErdészeti Kutatóintézet és a Szlovák Vadászszövetség, valamint az állami vadászkiállítások katalógusai alapján

A farkas elterjedése 1980 és1989 között

Ebben az időszakban egész Szlovákiábanjelentősen (4,2-szeresre) növekedett a farkasokelejtésének száma, ezen belül Közép-Szlovákiamegyében a növekedés 57-szeres volt, és a megyemár 20 %-kal szerepelt az elejtett farkasoklistáján. Kelet-Szlovákia megye 78,8 %-kalrészesedett az elejtett farkasokból. A farkasebben az időszakban 20 járásban fordult elő, dea Pozsonyi és a Szenicei (Senica) járásokbancsak véletlenszerűen és átmenetileg. Egyértelmű,hogy a farkaspopuláció ugrásszerű növekedése1981-ben kezdődött el, és Kelet- Szlovákiaimegyéből indult.

Azt tapasztaljuk, hogy a farkas Kelet-Szlovákianyugati részén ebben az időszakban főként aGömör-Szepesi-érchegységet, a Gömör-Tornai-karsztot, az Alacsony-Tátrát, a Lőcsei-hegységet(ismert elterjedési terület már a két háborúközötti időszakban is), a TANAP területét és aSzepesi-Magurát hódította meg. A rozsnyóijárásban a legtöbb farkast az Andrási (Pača),Kisveszverés (Gemerská Poloma), Dobsina(Dobšina), Krsznahorkaváralja (KrásnohorskéPodhradie), Rozsnyó (Rožňava, Lucska (Lúčka),Jablonica (Silická Jablonica) településekkülterületein vadászták. Már a másodikvilágháborút követő időszakból ismertek aMurány környéki, Szlovák-karszt-beli és aSzilicei-fennsíki farkas előfordulások.

Közép–Szlovákiában ebben az időszakban alegtöbb lelőtt példány az Alsókubini (DolnýKubín) járásból származott (az országoslelövés 7,7 %-a).Egy újpopulációról

van szó, amely a Nyugati-Beszkidek keletirészében telepedett le, a Babia Góra hegyen,Oravice környékén és a Nyugati-Tátrában. ARimaszombati járásból csak két farkas elejtéseismert Klenóc (Klenovec) és Ratkó (Ratková)községek külterületei) a Szlovák-érchegységből,tehát valószínűleg csak kivételes és véletlenszerűelőfordulásokról lehetett szó, eltévedt, vagyidevándorolt példányokról.

Elemzésünk legfőbb alapját a hivatalos vadászatistatisztikák jelentették. Meg kell említenünk, hogyaz elejtett farkasok száma a hivatalos statisztikákszerint magasabb volt, mint az a szám, amelyet akoponyák és a lődíjat igénylő kérdőívek alapjánkaptunk. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy lelőttállatként beszámítottak meglőtt, megsebzettfarkasokat is, másrészt nem minden farkast lelövővadász igényelt lődíjat. A valós szám szerintünkvalahol a két érték között van, tehát nagyobb alődíj igénylések számánál, de valamivel kisebb ahivatalos vadászstatisztika adatainál.

Statisztikai elemzésünk 1989-ig tartott. Jelenlegaz a helyzet, hogy az elejtett farkasok koponyáitbizonyítékként már nem kell benyújtani. Mivel avadászok tartanak attól, hogy konfliktusbakerülnek a természetvédőkkel, inkább be semjelentik a farkas lelövését, így aztán az elejtettfarkasokról tulajdonképpen semmit sem tudunk.Abban biztosak lehetünk, hogy több farkastlőnek le, mint amennyi a hivatalos vadászatistatisztikákban szerepel. Kérdéses, hogy avadászati tilalom segít-e abban, hogy ezt alenyűgöző ragadozót sikerüljön megőrizni a

Szlovák-Kárpátokban.


Krasznahorkavára (Fotó:Dobos Dávid)

2. A hiúz története SzlovákiábanPavel Hell

A kezdetektől a második világháborúig

A hiúz a kárpáti fauna őshonos fajai közétartozik. Joggal feltételezhetjük, hogy arégmúltban a mai Szlovákia egész területénelőfordult, az alföldi területeken is, ahol ma márnem él. Ezt igazolja, hogy Dr. Cyril Ambros, aSzlovák Tudományos Akadémia NyitraiRégészeti Intézetének egykori munkatársaDélnyugat-Szlovákiában, az Érsekújvári járásbanKisvárad (Nitriansky Hrádok) község területénegy bronzkori település hulladékgödrében kéthiúz maradványaira talált. ValószínűlegSzlovákia területén gyakori faj lehetett, de arégészek csak kevés hiúzcsontleletet tártak fel.

Az első világháborút megelőző évtizedekbenSzlovákia területén a hiúz még mindig nemszámított ritkaságnak, de egyedszámavalószínűleg már sokkal kisebb volt, hiszen afeljegyzések szerint 1892 és 1909 közöttévenként csak 15–32 példányt ejtettek el. Ebbenbizonyára az is szerepet játszott, hogy akkoribana hiúz fő táplálékát jelentő növényevő vadakegyedszáma is alacsony volt. Az emberek a hiúztüldözték, mert vérengző fenevadnak tartották,amely sokkal több állatot öl meg, mint amennyitelfogyaszt. A vadászok hangoztatták, hogy a hiúzpusztítja az őzeket, szarvasokat és zergéket,ezáltal számukra megengedhetetlen konkurenciát

16

Fotó: © WWF-Canon / Roger LeGUEN

jelent. A juhászok a nyájaikban okozott károkmiatt panaszkodtak. A korabeli vadászok ésvadőrök feladatul kapták, hogy ha hiúzzaltalálkoznak, lőjék le. Ismert vadbiológusunk,Bethlenfalvy Ernő a „Magas Tátra Élővilága“(1937) című könyvében érzékletesen írja le, hogyahányszor csak belép a javorinai vadászkastélyelőcsarnokába, minden alkalommalmegdöbbenti a kereszt alakban kifeszítetthiúzbőrök látványa. Részben éppenBethlenfalvynak köszönhetjük, hogy a Magas-Tátra példáján jól be tudjuk mutatni ahiúzállomány változásának fő irányát. Ahegységből a hiúz 1918. után majdnem teljeseneltűnt, csak Javorinán maradtak hiúzok. IttBethlenfalvy szerint 50 év alatt 42 hiúzt ejtettekel, ebből 38-at vascsapdákkal. 1934-ben a Magas-Tátra vadászai javasolták a hiúz védelmét, ezkésőbb meg is valósult. A hiúzok a Magas-Tátrában csak az 1940-es években terjedtek elismét, 1940-41 telén 20 őzet, 6 szarvast és 2zergét zsákmányoltak. 1960-ban a Tátrai NemzetiPark (TANAP) területén állítólag már 20 hiúz élt.

De lássuk, hogy Szlovákia teljes területén hogyanváltozott a hiúzok helyzete! Az első világháborútkövető években a korábbinál kevesebb hiúzt öltekmeg, 1924 és ’29 között évente átlagosan csak 18-at, az elejtett egyedek száma az időszakon belül iscsökkenő tendenciát mutatott. Az egyedektöbbségét csapdával ejtették el. A hiúz 1930–34között több hegységből el is tűnt, de 1934 utánpopulációja újra növekedésnek indult. Az 1934-esévből származó adatok szerint hiúzokat ejtettekel az Alacsony-Tátrában, a Magas-Fátrában ésBesztercebánya környékén is, továbbá a Fekete-Vág völgyében, a Felső-Garam völgyében, aMurányi-fennsíkon, Gömörben Óvíz (Stará voda)mellett és Rózsahegytől (Ružomberok) nemmessze Fenyőházán (Ľubochna) is.

A hiúz tör ténete Szlovákiában

A ködös Liptói-medence,háttérben a Kis-Fátra

(Fotó: Dobos Dávid)

A hiúzpopuláció 1936. után egyértelműengyarapodni kezdett, ami bizonyosan nemcsak afaj természetes ciklikus egyedszám ingadozásávalés a zsákmányállatok számának emelkedésévelmagyarázható, hanem a védelmi intézkedésekkelis. Az Alacsony-Tátra keleti szélén, Király-hegyen1936-ban egy öttagú hiúzcsoportot figyeltekmeg.1936-ban Dobsina (Dobšina), Sajóréde(Rejdová) és Körmöcbánya (Kremnica)környékéről is jelezték, hogy a hiúzok súlyosveszteségeket okoztak az őzállományban.Királyhegyalja (Šumiac) környékén ekkortájtállítólag 8 hiúz élt. Rozsnyó (Rožňava)környékén is sok őz esett zsákmányul, úgybecsülték, hogy 14 hiúz él a környező területen,de ez minden bizonnyal túlzás volt. A következőévben, 1937-ben is sok őz és muflon esett el. A30-as évek végén sok hiúzt jelentettek Fenyőháza(Ľubochňa) és Liptószentmiklós (LiptovskýMikuláš) környékéről is. A hiúz újra felbukkanta Lőcsei-hegységben és a Liptói-havasokban.

1941-ben a hiúzok elterjedtek a Murányi-fennsíkon, majd a következő két-három évben aMagas- és Alacsony-Tátrában, a Kis-Fátrában ésa Liptói-havasokban is. Nemsokára a hiúz márZólyom (Zvolen) környékén is felbukkant.

A második világháború és az azt követő évek

A közelmúltban a hiúzpopuláció legnagyobbgyarapodása a második világháború alatt és utánkövetkezett be. Turček 1946-ban a 91 szlovákiaijárás közül 13-ban tud a hiúz előfordulásáról.1949-ben már 15 járást sorol fel a következőhegységekből: Magas-Beszkidek, Árvai-Magura,Nagy-Fátra, Liptói-havasok, Magas-Tátra,Alacsony-Tátra, Szepesi-Magura, Lőcsei-hegység,Vihorlát és a Gömör-Szepesi-érchegység. Ekkor abejelentések alapján Szlovákiában 60 hiúz élt.Turček becslése szerint viszont egyedszámuk a300-at is elérhette.


18

Feriancová 1955-ben Szlovákia északkeletirészén Bártfától (Bardejov) nem meszsze aCsergő-hegységben és a Morovicai-dombságon istud hiúzokról. A faj elterjedésének délihatáraként a Gömör-Szepesi-érchegységet, aGömör-Tornai Karsztot, és Kelet-Szlovákiában aZempléni-sík és az Ungi-sík északi szélét jelölimeg. Az elterjedési terület északnyugati határátSzlovákiában egészen a Csaca (Čadca)-Zsolna(Žilina)-Rajec (Rajec) vonalig tolja. Valójában ahiúz ekkor nyugati irányban még tovább terjedt,és elég gyakran feltűnt Morvaország északkeletirészén és a Morva-Sziléziai-Beszkidekben is.Lengyelországból is vándorolhattak hiúzok errea területre, de a többség minden bizonnyalSzlovákiából származott.

Az 1955 – 1972 közötti időszak

1960-ban a járási vadásztársaságok becslései 300hiúzt tartottak számon, ebből a legtöbb, 100egyed Zsolna megyében élt, Kassa megyében 66,Eperjes megyében 64, Besztercebánya megyében50, Nyitra megyében 13, Pozsony megyében 2egyedre becsülték az állomány nagyságát. Azakkori 91 járásból állandóan 36-ban, átmenetijelleggel pedig 15-ben fordultak elő hiúzok.

Pozsony megyében 1958-59 telén a hiúz feltűntVágújhely (Nové Mesto nad Váhom) és Pöstyén(Piešťany) környékén is. Valószínűleg a KisKárpátokon át jutott el Ausztriába az az egyed,amelyet 1965-ben Pozsonytól északnyugatra elejtettek.

Egyértelmű, hogy az 1950-es években a hiúzSzlovákiában jelentősen elszaporodott, ésjelentősen növelte elterjedési területét főlegnyugati és déli irányban. A hiúzok megjelentekCsehországban Karlovy Vary mellett, feltűntekAusztriában Hardegg környékén, sőt eljutottak aNémet Szövetségi Köztársaságig, majd 1959-benSvájcig is. Ma már nehéz megmondani, hogyezek a példányok mind Szlovákia területérőlvándoroltak-e át, vagy részben Lengyelországból,esetleg lehettek-e köztük hivatalosan vagytitokban fogságból kiengedett példányok is.

A faj erőteljes és feltűnő terjeszkedése arróltanúskodik, hogy a populáció elterjedésiközpontjában, a mi Kárpátjainkbantúlszaporodás következett be, és a populációsnyomás főként a fiatal állatokat elvándorlásrakésztette, hogy új, hiúzok által még lakatlanterületekre találjanak. Így gyakran elkerültekszámukra nem megfelelő (szuboptimális)régiókba is. Bejutottak falvakba, parkok ésudvarok területére, sokat közülük autók ésvonatok ütöttek el, vagy emberek ütöttek agyon,előfordult, hogy botokkal estek a hiúznak.Sokan azt a nézetet vallották, hogy ezek azegyedek betegségük miatt veszítették el azembertől való természetes félelmüket, de eznem bizonyosodott be. Csak 1962-ben egyRózsahegy mellett talált egyedről és 1964-ben aZsolna melletti Nagybiccse (Bytča) környékén 3egyedről derült ki, hogy veszettek voltak.Többször előfordult, hogy hiúzkölykökbetévedtek községek belterületére, talán azért,mert elvesztették anyjukat és éhesek voltak. Seszeri se száma a színes történeteknek, amelyek atelepülésekre tévedt hiúzokról szólnak. Álljon ittízelítőül két példa: 1958-ban lelőttek egy fiatalhiúzt, amely tyúkokat kergetett Tornalján. 1961-ben botokkal öltek meg baromfira vadászó fiatalhiúzokat Bellus (Beluša), Trencsénteplic(Trenčianske Teplice) és Bercsény (Svinná)községekben. Több történet, sőt a TrencséniMúzeumban egy koponya és egy bőr isbizonyítja, hogy a hiúzok nyugat feléterjeszkedve egészen Trencsénig eljutottak, aholaddig hiúz előfordulására a legöregebb embereksem emlékeztek.

Azt, hogy a hiúz Szlovákián belül keletről nyugatfelé terjeszkedett, az is mutatja, hogy míg 1955és 1957 között az összes elejtett hiúznak többmint a fele az akkori Eperjes és Kassamegyékből származott, 1958-tól már a lelőtthiúzok több mint 50 százaléka az akkori Zsolna,Besztercebánya és Nyitra megyékből került elő.1964-ben a hiúz szlovákiai elterjedési területe kb.1,37 millió ha erdős területet foglalt magába, afaj egyedszámát Hell 500-ra, vagy ennél kicsivelkevesebbre becsülte.

19


1969 óta a hiúzpopuláció enyhe csökkenésétlehet megfigyelni Szlovákiában. 1972-ben azerdőgazdaságok 482 egyedet jelentettek (tehátsokkal kevesebbet, mint a hivatalosvadászstatiztikák), ebből a legtöbb (215) Kelet-Szlovákiára esett, 171 Észak- és Északnyugat-Szlovákiára, 91 Közép-Szlovákiára és 2 egyedDélnyugat-Szlovákiára. Délnyugat-Szlovákiában ahiúznak nemcsak az egyedszáma, de elterjedésiterülete is megcsappant, északnyugaton viszontegyedszáma megnőtt.

Az 1955 és 1971 közötti időszakbanSzlovákiában legkevesebb 1 227 hiúzt ejtettek el,ami évente átlagosan 72 egyedet jelent.

Az 1972 utáni időszak ésa jelenlegi állapot

A hiúzvadászat 1971-ben volt a csúcson, ekkor108 példányt lőttek. Ezután meredek csökkenéskövetkezett, a legkevesebb hiúzt (49 egyedet)


1976-ban és 1978-ban ejtették el. Elterjedésiterülete tovább csökkent, délnyugati határaészakkelet felé tolódott. 1975-ben a hiúzvadászatát a szeptember 15-től március 1-ig tartóidőszakra korlátozták, a tavasz és a nyár tiltottidőszak volt. Hell rámutatott, hogy december,sőt január 1. előtt helytelen elkezdeni ahiúzvadászatot, mert a hiúzkölykök ekkor mégrászorulnak az anyjuk által elejtett prédára. Ezazt jelenti, hogy ha az anyaállatot novemberbenvagy decemberben lelövik, a kölykök sem

maradnak életben. Hell (1983) azt is követelte,hogy a hiúz vadászatát két évre teljesenszüntessék be, hogy állománya regenerálódnitudjon. Sajnos akkor egyik javaslatát semfogadták el. A hiúz állománya 1978. után ennekellenére lassú növekedésnek indult, amire azelejtett hiúzok számának növekedésébőlkövetkeztethetünk. Az elejtett hiúzok száma aXX. század nyolcvanas és kilencvenes éveinekfordulóján tetőzött, az évi átlag meghaladta a 110egyedet. Azután viszont az elejtett állatokátlagszáma ismét hirtelen csökkent, ami biztosanszoros összefüggésben volt a Szlovákia területénélő hiúzállomány egyedszámának csökkenésével.

Kérdés, hogy mi is okozta a hiúzállomány ilyenjelentős csökkenését Szlovákiában. Igaz ugyan,hogy a hiúz fő zsákmányállatának, az őznekegyedszáma is csökkent, de nem olyanmértékben, amely ezt a változást önmagábanmegmagyarázhatná. Minden bizonnyal többtényező együttes hatásával állunk szemben. Azintenzív vadászaton kívül számolni kell a hiúzegyedszámának természetes ciklikusváltozásával, és – bár konkrét adatok nembizonyítják – a macskaféle ragadozóknálidőnként előforduló betegségek hatását sem lehetteljesen kizárni.

A hiúz állományméretére eddig főleg az elejtettállatok számából következtettünk, hiszennagyragadozó-számlálás korábban nem történt, avadgazdálkodási statisztikákban szereplőszámadatok pedig jelentősen túlbecsült értékek.Ennek fő oka, hogy a hiúz territóriuma rendkívülnagy, ezért ugyanazt az egyedet gyakran többvadásztársaság területén is megfigyelik ésbejelentik. 1999 óta a hiúzzal kapcsolatosvadászati statisztikák jelentősen megváltoztak.1999-ben a Környezetvédelmi Minisztérium ahiúz vadászatát egy rendeletben betiltotta, és bára Mezőgazdasági Minisztérium hatáskörébetartozó vadászati szabályozás erről nem vetttudomást, a vadászok azért elbizonytalanodtak.2001-ben azután a MezőgazdaságaiMinisztérium jogszabályai is betiltották a hiúzvadászatát. Tehát 1999. óta a vadászok a


Trencsén vára(Fotó: Dobos Dávid)

21


22

hiúzokat vagy nem lövik le, vagy ha mégis, akkora kilövéseket nem jelentik be, így azok nemszerepelnek a statisztikákban.

2001-ben Szlovákia területén vadásztársaságokjelentései alapján hivatalosan 968 hiúzt tartottakszámon, ezek szerint 0,49 példány esik 1000 haerdős területre, és 0,22 példány esik 1000 haösszes vadászterületre. Valójában a hiúzelterjedési területe Szlovákiának csak egy részéreterjed ki, kb. 1,5 millió hektárra, amiből 1 millióhektár erdőterület. Hogyha a hiúzok bejelentettszámát csak erre a területre számítanánk át,1000 hektár erdős területre 1 hiúz esne, 1000hektár összes vadászterületre pedig 0,66 hiúz. Ezaz egyedsűrűség biológiai szempontból teljesenkizárható, hiszen egy hiúz táplálékát évente kb.65 patás vad teszi ki, márpedig ténylegesenekkora területen sokkal kevesebb patás vadtalálható.

A Polyána-hegységben nagy területen folytatottszisztematikus nagyragadozó-felméréseredményeként megállapították, hogy a hiúzoktényleges száma kb. 70%-kal alacsonyabb volt,mint a vadgazdálkodási statisztikákban szereplőadatok. Hogyha ezt a megállapítást – perszetisztán elméletileg – egész Szlovákia területérekiterjesztenénk, akkor az ország teljes területénaz egyedszám 290 lenne, ami 1 000 ha erdősterületre vetítve 0,15 egyedet jelentene (6 667 haerdőre esne egy hiúz). 1000 hektár összesvadászterületre vetítve 0,07 egyedet kapnánk (14286 ha vadászterületre esne egy hiúz). Persze, haezt a hiúz valódi elterjedési területére számítjukát, akkor az állománysűrűség sokkal nagyobblesz, 1000 ha erdős területre 0,3 hiúz esik, 1000ha összes vadászterületre pedig 0,2 hiúz jut.

Az ismertetett átszámítás szerint ahiúzpopuláció sűrűsége jelenleg Zsolnamegyében a legnagyobb (0,23 példány esik 1000ha erdőre), itt él a szlovákiai populáció 31,2%-a.Ezután következik Eperjes megye (0,18 egyed /

1000 ha erdő és 26,2 %), de majdnemugyanekkora az állománysűrűség Besztercebányamegyében (0,17 egyed / 1000 ha erdő és 25,7 %).Pozsony megyében, Nagyszombat megyében ésNyitra megyében jelenleg nem élnek hiúzok.

Ha a járásokat is megvizsgáljuk, a fenti számításszerint azt kapjuk, hogy az Alsókubini járásban alegnagyobb az állomány (0,59 egyed / 1000 haerdőterületre, ami még mindig elég nehezenhihető). A második Ólublói járásban (0,37 egyed/ 1000 ha erdőterület), és Lőcsei járásban (0,34egyed / 1000 ha erdő ) sokkal kisebb értékeketkapunk. Az említett három megye (Pozsony,Nagyszombat, Nyitra) járásain kívül egyetlenhiúzt sem jelentettek 3 Trencsén megyei járásból,a magyar határ középső és keleti szakaszáhozközel pedig a Nagykürtösi járás, a Kassa I-IVvárosi kerületek és a Tőketerebesi járásterületéről.

A jelenlegi helyzet összefoglalása éselőretekintés

Ezekből az adatokból kitűnik, hogy Szlovákiábana hiúz jelenlegi elterjedési területe valamivelkisebb, mint a múltban volt, és hogy azelterjedési területének délnyugati határaészakkelet felé tolódott. Az is vitathatatlan, hogya hiúz állománynagysága jelenleg kisebb, mint amúltban volt. Ám ha a fajt néhány évig nemfogják vadászni, példányszáma annyiramegemelkedhet, hogy komoly problémákatokozhat főként az őz- és zergeállományban. Haez bekövetkezik, szükség lesz a teljes védelem aláhelyezés átértékelésére. Természetesen arra is sorkerülhet, hogy a hiúz illegális vadászata továbbnövekszik, ahogy az Csehországban, Svájcban ésFranciaországban történt. Ezek a példák arróltanúskodnak, hogy a valós helyzet ismeretenélkül hozott bürokratikus tilalmak a védenikívánt állatfaj szempontjából eredménytelenek,sőt ellentétes hatásúak lehetnek. A külfölditapasztalatokból tanulnunk kellene.

Egy a közelmúltban készült felmérés szerint aKárpát-medence emlősfaunája európai szintenkiemelkedően gazdag. Igaz ez annak ellenére,hogy az általános európai trendeket követveegyes emlős ragadozók, különösen a nagytestűek száma a XX. század elejére jelentősencsökkent. A hajdani nagy elterjedésű stabilállományok a század második felére alaposanmegfogyatkoztak, elterjedési területükszigetszerűvé szabdalódott, néhány faj – példáula barnamedve (Ursus arctos), és a párduchiúz(Lynx pardina) – a kipusztulás szélére sodródott.Ezzel párhuzamosan a barnamedve eltűnt a maiMagyarország területéről, és a hiúz és a farkasészlelések is rendkívül megfogyatkoztak. Ezértnem véletlen, hogy a nagyragadozó fajokökológiai szerepének felismerésével – atermészetvédelem megerősödésével – egyrenagyobb figyelem irányul e nagyragadozókmegmentésére. Ez részben európai és nemzetiszintű védelmi jogszabályokban részben pedignemzetközi és regionális civil kezdeményezésformájában nyilvánul meg, pl. EurópaiNagyragadozó Kezdeményezés (Large CarnivoreInitiative for Europe). Magyarországon anagyragadozók közül jelenleg a farkas és a hiúzjelenlétét észlelik, a továbbiakban ezzel a kétfajjal foglalkozunk.

A farkas jó alkalmazkodóképességénekköszönhetően Európa teljes területén sokáigáltalánosan elterjedt volt, de az elmúlt félévszázad tájhasználatának drasztikus változásait,az állattartók és a vadgazdálkodók fokozódóüldözését már ez a faj sem tudta tolerálni. Arendelkezésünkre álló adatok mind a fajbiológiáját, mind elterjedését illetőenszegényesek. A populációk teljes nagyságáról,különösen a kontinens keleti feléről nincsenekmegbízható becslések. A bizonytalanságrajellemző, hogy Oroszország teljes területén egyes

becslések szerint 40 000 – 50 000 farkas él, deaz adat pontosságát nagyon nehéz megítélni.(Boitani L. 2000). Valószínű, hogy Európábanjelenleg kevesebb, mint 25 000 farkas található.(Szabó et al. 2000). Oroszországban, a baltiállamokban, Belorussziában, Ukrajnában, aKárpátok többi országában és a Balkán-félszigeten még összefüggő állományai élnek,ezzel szemben Európa nyugati felében, azIbériai- és Appennini-félszigeten, az Alpokfrancia területein és a svéd-norvég határoncsupán kisebb, elszigetelődött farkaspopulációktalálhatók (A. J. Mitchell-Jones et al. 1999).

Az európai hiúz kevésbé tűri a változásokat,speciális élőhely igényei, és az emberi zavarássalszembeni érzékenysége miatt sérülékenyebb faj,mint a farkas. Bár a hiúz állományokrólmagányos, rejtett életmódja miatt még kevesebbinformáció áll rendelkezésre, valószínű, hogyjelenleg Európa északi vidékein gyakori, ezenkívül többé-kevésbé elszigetelt populációitalálhatók a Kárpátok térségében, Franciaországkeleti részén, az Alpokban, és a Balkánfélszigeten. Közeli rokonának, a párduchiúznakaz Ibériai-félszigeten és a Nyugat-Balkánonelkülönült maradványpopulációi találhatók (A. J.Mitchell-Jones et al. 1999).

Magyarország területén – a kárpáti régióállományaival szerves egységet alkotva – a XIX.század végéig stabil farkas és hiúz populáció élt.Ezt követően – ugyanúgy, mint Európa nagyrészén – Magyarországon is jelentősen csökkenta farkasok és hiúzok egyedszáma. Olyannyira,hogy a XX. század derekát követően hosszú ideigcsupán egy-egy – feltételezhetően szomszédosországból átkóborló – farkas megjelenésérőllehetett hallani. Ekkor az illetékestermészetvédelmi hatóság mindkét fajt az országterületéről eltűntnek nyilvánította (Bankovics és

3. A farkas és hiúz magyarországi előfordulásának történeti áttekintéseMárkus Márta és Szemethy László

23

Nechay 1990). A hivatalos természetvédelemálláspontja szerint a kihalt fajokról nemszükséges információkat gyűjteni. Így aztánérthető, hogy a két nagyragadozóról évtizedekignem kerültek elő értékelhető adatok.

A 70-es, 80-as években e két nagyragadozó fajmegjelenéséről szóló szórvány megfigyelésekegyre gyakoribbakká váltak, sőt már szaporodópéldányokról is érkeztek hírek. A kétnagyragadozó fajjal az érintett szakembereknekfoglalkozniuk kellett, hiszen feltételezhető volt,hogy visszatelepülésük megkezdődött. Egyre többtermészetvédelem iránt elkötelezett szakemberfigyelme fordult a nagyragadozók felé, kutatásokkezdődtek hazai előfordulásaik felderítésére.Voltak, akik időt és fáradságot nem kímélve jártáka hegyeket, mások a településeken gyűjtötték afarkasról és hiúzról szóló szóbeszédet. Azadatgyűjtés rendkívül időigényes munka volt. Azezekből a kutatásokból táplálkozó összefoglalóművek jellemzően az ország egy-egy kisebbtájegységére koncentráltak (Bihari et al 2000,Demeter 1984), vagy kiragadott esetekbemutatásában merültek ki (Solti és Varga 1989).

A visszatelepülés elősegítése érdekében atermészetvédelemért felelős minisztérium újravédelem alá helyezte az addig eltűntneknyilvánított farkast és a hiúzt. A hiúz 1988-banfokozottan védett, a farkas 1993-ban védettstátuszt kapott.

Néhány nagyragadozók iránt érdeklődő kutatókísérletet tett a megfigyelésekről szóló hírek ésaz írott forrásokban felbukkanó előfordulásokösszegzésére, ami nemcsak a 80-as, 90-es éveknagyragadozó előfordulásairól adott egyrehitelesebb képet, de lassanként az „eltűnés”-rőlszóló hivatalos tényt is megkérdőjelezte. Alegutóbbi években kezdődött kutatásokeredményei alapján ma már nyugodtanállíthatjuk, hogy a farkas a XX. században semtűnt el Magyarországról. 1900 és 2000 közöttminden évben történt farkas megfigyelés, azészlelt egyedek száma egyes évekbenmegközelítette a húszat is. Ennek valószínűmagyarázata, hogy a még megmaradtpopulációk a nemzetközi védelmi intézkedésekhatására megerősödtek, és terjeszkednikezdtek.

24

Fotó: © WWF / Fritz PÖLKING

Az elkülönülő előfordulási foltok (az országészakkeleti, ill. déli része) alapján feltételezhető,hogy a farkasok két különböző irányból közelítikmeg a Magyarországot: északról Szlovákia felől,és délről Szerbia és Horvátország felől. Anagyragadozók kilövéséről és megfigyelésérőlszóló adatok szerint a nagyragadozók hazaielőfordulásának legjellemzőbb területe az Északi-középhegység.

A farkas az Aggteleki-karszton és a Zempléni-hegységben gyakran felbukkant, ezeken a területekenviszonylag stabil, állandó előfordulásról lehetbeszélni. A Bükk és a Mátra környékén alkalmiészlelések történtek, az érintett terület egyes évekbenlehúzódott egészen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmármegyébe a román határig (60-70-es évek). Ezen kívüla farkas időnként megjelent Bács-Kiskun megye délirészén, Bácskában (1920-1980), valamint Tolna ésSomogy megyében is (60-as évek).

25

1. ábra. Az irodalomban említettmagyarországi farkas és hiúz

észlelések helyszínei1870 és 2001 között.

2. ábra. Az irodalomban említettmagyarországi farkas és hiúz

kilövések helyszínei1870 és 2001 között.

A farkas és hiúz magyarországi előfordulásának tör téneti áttekintése

Vizsgált terület, LIFE programHiúz észlelésFarkas észlelésMegyehatárFolyó

A megfigyelések egy része lehet tévedés, ám aztény, hogy – kevés kivételtől eltekintve – mindenévben történt bizonyítható kilövés is. Ezekalapján nem igazolható a farkas 1930 utánifeltételezett eltűnése az ország területéről. Azeltűnésről szóló általános meggyőződéstvalószínűleg az alakította ki, hogy ezek akilövések és megfigyelések csak igen szűk körbenvoltak ismertek (helyiek, vadászok). Ezen kívül –mivel az állat az eltűntté nyilvánítással mindenszabályon kívül esett –, semmilyen statisztikát

nem kellett vezetni róla, legfeljebb a különlegesesetetekről számoltak be a vadászújságok.

Ugyanezen vizsgálatok szerint a hiúzok számamindvégig jóval a farkasoké alatt marad,észleléséről vagy kilövéséről 1915 és 1983 közöttegyáltalán nem találtunk adatot. A hiúz egyidőre valószínűleg valóban eltűnt az országterületéről. A változások jól nyomon követhetőkmind a megfigyelések mind a kilövésekszámának alakulásában.

26


3. ábra. Az irodalomban említett farkas és hiúzészlelések száma 1870 és 2001 között

4. ábra. Az irodalomban említett farkas és hiúzkilövések száma 1870 és 2001 között

Az átmeneti eltűnést követően az első hiúzmegfigyelések 1983-ból származnak. A fajemberek által kevéssé háborgatott erdőkben tűntfel, elsősorban a Zemplén és Aggtelektérségében, valamint a Börzsöny területén, ésalkalomszerűen meg-megjelent a Bükkben is.Érdekesség, hogy többször is felbukkant a Dunanyugati oldalán a Pilis hegységben. (Solti ésVarga 1989).

A visszatelepülés lehetősége sok vitát váltott kiaz érintettek körében. Ellentmondás alakult ki avadgazdálkodók rövidtávú gazdaságiérdekeltsége, és a természetvédők ökológiaiszemléletű álláspontja között. A vadgazdálkodóka nagyragadozókban a potenciális kártevőtlátták, a természetvédelmi hatóságok pedig avisszatelepülő, védelemre méltó fajt. Valójábanez az ellentmondás nem feloldhatatlan.Természetvédelmi szempontból a visszatelepülésifolyamat védelme, elősegítése nem lehet kérdés,hiszen amellett, hogy nemzetközi szerződésekköteleznek erre, nemzeti érdek is, hogy ez a kétnagyragadozó újra gazdagítsa a magyar faunát.Megfigyelések bizonyítják, hogy a természetestápláléklánc csúcsán álló nagyragadozókjelenléte hosszú távon a növényevő vadállományszempontjából is hasznos. A nagyragadozókökológiai szerepe az, hogy a zsákmányállatokszelektálása-ritkítása révén megvédik az erdőt anövényevők túlszaporodásától, egyszersmindszelektálásuk révén javítják is a nagyvadállományminőségét. A hiúz és a farkas ugyanakkor csakott lehet életképes, ahol a megfelelő minőségűélőhely elegendő őzet és szarvast képes eltartani.Ezeken a területeken dinamikus egyensúly alakulki a nagyragadozó és a zsákmányállat között. Aragadozók jelenléte tehát az adott élőhelyenkialakult ökoszisztéma kiegyensúlyozott,egészséges működésére utal (Jedrzejewska ésJedrzejewski 1998). Ezek az érvek egyértelműena két nagyragadozó védetté nyilvánítása mellettszóltak.

Európa más, stabil nagyragadozó populációvalrendelkező országaiban hosszú évek óta folyik azállományok változásainak nyomon követése,

monitorozása. A XX. század végén több helyenis tapasztalható állománynövekedést követőenfogalmazódott meg az igény egy olyan adatbáziskialakítására, mely az európai nagyragadozóállományt egységében kezeli. Ezért indította el aWWF 1995-ben az azóta már önállóvá váltEurópai Nagyragadozó Kezdeményezést (LargeCarnivore Initiative for Europe). Akezdeményezés két fő célt tűzött ki maga elé:egyrészt az említett adatbázist megalapozókutatások elindítását, másrészt az eredményekismeretében a védelmi intézkedések nemzetköziszintű összehangolását.

Magyarországon az első egész országra kiterjedőszisztematikus vizsgálat a gödöllői Szent IstvánEgyetem Vadbiológiai és VadgazdálkodásiTanszéke (SzIE VVT) által végzett postaikérdőíves állományfelmérés volt, mely1987-benaz OKTH segítségével indult, majd az OTKA, azFVM, és a Környezetvédelmi Minisztériumtámogatásával folytatódott (Szemethy és Heltai1996). 2000-től kezdődően a MinisztériumTermészetvédelmi Hivatala is egyre nagyobbfigyelmet fordít a fajok kutatására és védelmihelyzetük javítására. A kérdőíves felmérés adtaaz alapját a további kutatásoknak, egyszersmindtudományosan is védhető alapokra helyezte anagyragadozók védelmének szükségességét,amely addig csupán a szórvány észlelésekvéletlenszerű összegyűjtésén alapult. A védelemmegalapozásához szükséges további kutatásoklebonyolítására, és az ehhez kapcsolódódöntések összehangolására a SzIE VVTszervezésében 2001. májusában átfogónagyragadozóvédelmi program indult az EurópaiUnió LIFE Nature programjának és aKörnyezetvédelmi és Vízügyi MinisztériumTermészetvédelmi Hivatalának támogatásával.(“Az emlős nagyragadozók hosszú távúvédelmének kiépítése Magyarországon”LIFE00NAT/H/7162). A program kapcsolódikaz Európai Nagyragadozó Kezdeményezéscélkitűzéseihez is. Első eredménye, hogy aKörnyezetvédelmi Miniszter 2001. május 9-eirendelete értelmében a farkas is a fokozottanvédett kategóriába került át, és mindkét faj

27


természetvédelmi eszmei értéke növekedett(a hiúzé 250 000 Ft-ról 500 000 Ft-ra, a farkasé50 000 Ft-ról 250 000 Ft-ra nőtt). A LIFEprogrammal induló hosszú távú munka céljaegyrészt a minél hatékonyabb adatgyűjtés (éselemzés), másrészt erre alapozva a működőképesgyakorlati védelem kiépítése, amibe beletartozika visszatelepüléssel járó konfliktusok(pl. esetleges károkozás) jogi kezelése is.

A hatékony felhasználás érdekében szükségessévált a már rendelkezésre álló adatok egységesadatbázisba sorolása. Természetesen bizonyos

részletek megismeréséhez nem elegendő a régiadatok rendezése vagy a kérdőíves módszer,ennél gyakoribb és alaposabb vizsgálatokra vanszükség. Ezt szolgálja az a terepi monitoringvizsgálat, amely szintén a LIFE programkeretében kezdődött 2002 őszén az Északi-középhegységben. Az aktuális elterjedés, azállományváltozás és a fajok biológiájának,környezeti preferenciáinak közelebbi ismeretébenaz adott terület kezelése „nagyragadozóbaráttá”alakítható. A megfelelő élőhely fenntartásávalpedig hosszútávon biztosítható e fajokfennmaradása Magyarország területén.


Hivatkozások:

Bankovics Attila, Nechay Gábor 1990: Emlősök- Mammalia fejezet p: 64-65, 69-70 in VörösKönyv Rakonczay Zoltán (szerk). AkadémiaiKiadó Budapest

Boitani L. 2000: Action plan for theconservation of wolfes (Canis lupus) inEurope. Nature and Environment 113,Council of Europe, Strasbourg

Bihari Zoltán, Petrovics Zoltán, SzentgyörgyiPéter 2000: A Zempléni-hegység emlősfaunája(Mammalia), Folia Historico Naturalia MuseiMatraensis 24: 361-403.

Demeter András 1984: Recent records of rare ornon-resident large carnivores in HungaryVertebrata Hungarica XXII.:65-71.

Faragó Sándor 1989: A farkas (Canis lupusLINNÉ, 1758) 1920-1985 közötti előfordulásaMagyarországon Folia Historica NaturaeMusei Matraiensis 14: 139-164.

Jedrzejewska B and Jedrzejewski W. 1998:Predation in vertebrate communities TheBialowieza Primeval forest as a case studyEcological Studies 138

Mitchel-Jones A. J., Amori G., Bogdanovicz W.,Krystufek B., Reijnders P.J., Spitzenberger F.,Stubble M., Thissen J.B.M., Vohalík V., ZimaJ. (1999): The atlas of European mammals.Academic Press

Solti Béla és Varga András1989: Hiúz (Lynxlynx /L./) adatok az Északi-középhegységbőlFolia Historico Naturalia Musei Martaiensis14: 165-170

Szabó Ádám, Szemethy László, FirmánszkyGábor, és Heltai Miklós (2000): Avisszatelepülő nagyragadozóktermészetvédelmi és vadgazdálkodásiproblémái A vadgazdálkodás időszerűtudományos kérdései (Viták) I. kötet:Ragadozók: az ökológiai szerep és avadgazdálkodási hatás ellentmondásai 62-72

Szemethy László és Heltai Miklós 1996.: Néhányvédett emlős ragadozó faj helyzeteMagyarországon 1987-1994. Vadbiológia 5: 1-16


Az elmúlt években a hiúzt többszörmegfigyelték a Börzsönyben

Fotó: Dobos Dávid

29

Állományadatok

Szlovákiában három nagyragadozófaj fordul elő:a barnamedve (Ursus arctos), a hiúz (Lynx lynx)és a farkas (Canis lupus). A farkas (Canis lupus)főként Szlovákia északi és északkeleti részének

erdőkkel borított hegységeit lakja (1. ábra).Álománymérete 800 egyedre becsülhető. Mivel afajnak a Csehországgal és Magyarországgalhatáros vidékeken is megfelelő élőhelyek állnakrendelkezésére, ezekben az országokban isfokozatosan terjed.

JELENLEGI ADATOK

4. A farkas és a hiúz elterjedése, jelenlegi helyzete és védelme SzlovákiábanMichal Adamec

30

1. ábra. A farkas (Canis lupus) előfordulása Szlovákiában a DFS-hálós térkép szerintállandó előfordulás ideiglenes előfordulás

Forrás: A Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelme, 2003

A hiúz (Lynx lynx) a farkashoz hasonlóanSzlovákia északi és északkeleti részét lakja, de afarkashoz képest magasabb terngerszintimagasságban is előfordul (2. ábra). Néhány

megfigyelés szerint feltételezhető, hogy a Tátraterületén élő hiúzok táplálkozásában a zergék(Rupicapra rupicapra) jelentős szerepet játszanak.A populáció nagysága 700 egyedre tehető.

Jelmagyarázat: egyedszám – a feltüntetett évben a tavasziszámlálás szerint (március 1.) KE - a kiadott kilövési engedélyek számaLÁ - a lelőtt állatok számaE - az elhullott és megtalált állatok száma

1. táblázat. A farkas (Canis lupus) és a hiúz (Lynx lynx) állománynagysága Szlovákiában 1990–2001

farkas (Canis lupus) hiúz (Lynx lynx)

évpéldány-

számKE LÁ E év

példány-szám

KE LÁ E

1990 750 1990 871

1998 1233 48 54 3 1998 1007 18 22 3

1999 1238 0 69 13 1999 1003 5 4 2

2000 1287 0 118 6 2000 1046 4 0 3

2001 1113 0 93 3 2001 968 0 0 6

A feltüntetett számok a hivatalos vadászatistatisztikákból származnak: A vadfajokelőfordulása és a kilövési adatok adatbázisa azegyes vadászterületeken. Forrás: ErdészetiKutatóintézet, Zólyom, 2002.

1. ábra. A hiúz (Lynx lynx) előfordulása Szlovákiában a DFS-hálós térkép szerintállandó előfordulás ideiglenes előfordulás

Forrás: Állami Természetvédelem, Szlovák Köztársaság, 2003

A farkas és a hiúz elterjedése, jelenlegi helyzete és védelme Szlovákiában

31

A táblázat alapján egyértelmű, hogy 1990 és2000 között a nagyragadozók egyedszámalegalább 20%-kal megnőtt. A tendenciát azadatok minden bizonnyal jól tükrözik, de atényleges számokat kritikusan kell fogadnunk, azegyedszámokat a később ismertetett okok miattvalószínűleg 30%-kal túlbecsülték. A legutóbbiévekben megfigyelhető egyedszámcsökkenésvalószínűleg főként a megfelelő élőhelyekterületének csökkenésével, valamint a vadászokés háziállattartók nagyragadozó-ellenességévelhozható összefüggésbe. A múltban éventenéhány hiúz elejtését engedélyezték, jelenlegviszont a hiúz lelövése csak indokolt esetekben,tudományos kutatás céljából lehetséges.

Az állományfelmérés módszerei

A vadgazdálkodókat a törvény arra kötelezi,hogy minden évben vadszámlálást tartsanak.Ennek keretében farkas- és hiúzszámlálásra is sorkerül, hiszen a vadászati törvény szerint mindkétfaj vadászható fajnak számít. Az évesvadszámlálást az Erdészeti Kutatóintézetkoordinálja, és az adatokat is ott összegzik.

Meg kell jegyeznünk, hogy az adatok rendszerinttúlbecsültek, aminek fő oka, hogy egyesegyedeket több vadgazdálkodási egység területénis számításba vesznek, és az átfedéseket nemmindig sikerül kiszűrni. Az állománytúlbecsülése feltételezhetően kb. 30 % lehet.

Az állami természetvédelem reálisabbnagyragadozó-felmérésre törekszik, ezért 2001.december 1-2-án a Polyánai TájvédelmiKörzetben a vadásztársaságokkal közösnagyragadozó-számlálást tartott. Azértválasztották éppen ezt a helyszínt, mert ez aterület egyúttal védett vadászterületnek isszámít. Szlovákiában először került sor olyanfelmérésre, amelyet a vadászok és atermészetvédők közösen hajtottak végre. Afelmérést a Polyána egész területén végezték,szarvas vadászterületen. Az előkészítést és avégrehajtást a járási hivatal, a Polyánai

Tájvédelmi Körzet és az Erdészeti Kutatóintézetkoordinálták. A számlálásban több mint 200önkéntes vett részt, összesen kb. 80 000 haterületet térképeztek fel. A területen 13 hiúzttaláltak, míg a tavaszi állomány avadásztársaságok jelentése szerint 35 egyed volt.Farkasból a vadszámlálás szerint 7 egyedtartózkodott a területen, míg a tavaszi hivatalosvadászati jelentés 28 egyedről szólt.

A védelem állapota és a jogszabályok

Szlovákiában a farkas és a hiúz védelmérejelenleg több természetvédelmi jogszabály isvonatkozik:

2003. január 1-én lépett érvénybe az 543/2002.számú Természetvédelmi törvény, amelyösszhangban van az Európai Unió törvényeivel.Ennek a törvénynek a végrehajtását szabályozzaA természetvédelemről szóló kormányrendelet.

2002. július 7-én lépett érvénybe a 237/2002 sz.törvény A veszélyeztetett állat- és növényfajokkereskedelméről (amely a WashingtoniEgyezmény vagy CITES és az Európai Uniószabályozása alapján készült), és a végrehajtásátszabályozó kormányrendelet. Mivel a listánvadászható fajok is szerepelnek, a törvény ezekrea fajokra is vonatkozik.

A hiúz védelmének szabályozása

A hiúz a 543/ 2002 sz. új Természetvédelmitörvény szerint egész évben védett fajnak számít.A törvény végrehajtási utasítása alapján a hiúz isazon fajok közé tartozik, melyek védelmérevédett területeket jelölnek ki. A faj eszmei értéke80 000 Sk. A hiúz a Vadászati törvény szerint isegész évben védett vadnak számít. Agyakorlatban ez annyit jelent, hogy bármilyenjellegű befogásához, zavarásához aKörnyezetvédelmi Minisztérium és aMezőgazdasági Minisztérium engedélyeszükséges. A 237/2002. sz törvény szerint a hiúz

JELENLEGI ADATOK

32

az „A“ oszlopba (annex) tartozik, ami annyitjelent, hogy befogására és kereskedelmére alegszigorúbb szabályok vonatkoznak.

A farkas védelmének szabályozása

A farkas a Természetvédelmi törvényértelmében részleges védelem alatt álló faj. ASzlovák Köztársaság a farkas védelme ügyébenaz Európai Uniótól derogációt (könnyítést) kért,arra hivatkozva, hogy a faj szlovákiaipopulációja meglehetősen stabil, ugyanakkorelég gyakoriak a konfliktusok a háziállat-tartókkal. Jelenleg a farkas január 16-tól október31-ig védett, az év többi részében vadászható.Azonban Szlovákia területén kijelöltek két olyanterületet, ahol a farkas egész évi védelemben

részesül. Ezek a Cseh Köztársasággal határosKiszucai (Kysuce) Tájvédelmi Körzet és aMagyarországgal határos Szlovák-karsztNemzeti Park (3. ábra).

A Vadászati törvény szerint a farkas a részlegesvédelmet élvező vadfajok közé tartozik, amelyetnovember 1-től január 15-ig lehet vadászni, decsak a két említett terület kivételével. A védelmiidőszakban, valamint az egész éves védelem alattálló területeken bármilyen befogáshoz,zavaráshoz a Környezetvédelmi és aMezőgazdasági Minisztérium engedélyeszükséges. A 237/2002. sz törvény szerint afarkas a hiúzhoz hasonlóan az „A“ oszlopba(annex) tartozik, ami annyit jelent, hogybefogására és kereskedelmére a legszigorúbbszabályok vonatkoznak.

33

A farkas és a hiúz elterjedése, jelenlegi helyzete és védelme Szlovákiában

3. ábra. A farkas (Canis lupus) elterjedése Szlovákiaterületén, az egész éves vadászati tilalom alatt álló

területek és a nemzeti parkok jelölésével.

A nagyragadozók által okozott károk

A Természetvédelmi törvény és a végrehajtásátszabályozó kormányrendelet lehetővé teszi, hogymegtérítsék azokat a károkat, amelyeket a farkasés a hiúz a háziállatokban okozott, továbbáazokat a károkat, amelyeket a farkas az egészéves védelem alatt álló (határközeli) területekena nagyvadakban okozott. A fenti jogszabályokpontosan meghatározzák, hogy a kérvényezőnekmilyen feltételeknek kell megfelelnie ahhoz, hogya kár ellenértékét kifizessék neki. Ha aháziállatokat nagyragadozó támadás érte, abejelentett helyszínre minden esetben bizottság

száll ki, amely az erdőgazdaságokalkalmazottaiból, az Állami Természetvédelemképviselőjéből és a tulajdonosból áll, ahelyszínelésben esetleg további érintettszemélyek is részt vesznek. A kár megtérítésérőla helyi járási hivatal hoz határozatot, a kárt azállam téríti meg. Az egységes elbírálás érdekébenaz állami természetvédelem kérdőívet dolgozottki, amelyet a bizottság a kár keletkezésénekhelyén köteles kitölteni. Ezeket az információkatkésőbb központilag feldolgozzák, és anagyragadozók által okozott károk központiadatbázisának létrehozását is tervezik.

JELENLEGI ADATOK


A hiúz és a farkas természetes visszatelepülésenagyon összetett, időigényes és igen sérülékenyfolyamat, amely egyelőre még bizonytalan, kezdetifázisában tart: sikerét több környezeti- (és emberi)hatás is befolyásolhatja. Ahhoz, hogy a farkas és ahiúz visszatelepülésének zavartalanságát éstermészetes lefutásának feltételeit biztosítani tudjuk,feltétlenül szükséges elsősorban a fajoknak, demagának a folyamatnak pontos és részletes ismereteis. Az 1980-as években meginduló kisebb-nagyobbléptékű felmérések olyan nagy számú állatotregisztráltak az ország területén, hogy ezek alapjáneldöntöttnek látszik a kérdés: Vajon megtalálja-e a kétnagyragadozó Magyarországon a fennmaradásáhozszükséges és elégséges feltételeket? A farkas és a hiúzvissza fog települni Magyarországra. Ám a folyamatszámos kérdést vet fel:

• Ha a farkas és a hiúz korábban is jelen voltak ezena területen, miért nem alakítottak ki már eddigstabil állományt?

• Mivel magyarázható a XX. század utolsóharmadában tapasztalt hirtelenállománynövekedés?

• A visszatelepülés mikor és minek a hatásárakezdődött, milyen sebességgel és milyenútvonalakon zajlik?

• A hazai állományok mennyire függőek vagyfüggetlenek a szomszédos országok állományaitól?

Magyarország a kárpáti régió peremén helyezkedik el,a nálunk élő egyedek szoros kapcsolatban állnak aszomszédos, elsősorban a Szlovákiában élőpopulációkkal. Ám a kapcsolat jellege még nemtisztázott. Nem tudjuk, vajon a magpopulációbólkiszoruló, gyenge képességű egyedek jelennek-e megMagyarországon, vagy a nagyragadozókatéletképességüktől függetlenül vonzza ide a nagyvadsűrűség, esetleg a már Magyarországon szaporodóállományok terjeszkedését figyelhetjük meg.

A fenti kérdések egy részének megválaszolásához amúltbeli adatok értékelésére van szükség. Ám amúltbeli adatok meglehetősen hiányosak, minthogy– feltehetően a korábbi „eltűnt” besorolás miatt –nem áll rendelkezésünkre semmilyen rendezetten,egységes módszerrel gyűjtött állományfelmérési adat,sem vadászati statisztika. A század elejétől anyolcvanas évekig tartó időszakról a farkas és a hiúzelterjedésével kapcsolatos tudásunk csupán szórványmegfigyeléseken alapszik. Ezt figyelembe véve azadatok összegyűjtésekor igyekeztünk az összeslehetséges információforrást igénybe venni. Azelemzés során figyelembe vettük nem csak atudományos publikációk (cikkek, kutatási jelentések,szakdolgozatok) eredményeit, hanem a szakmaiirodalom (Vadászlap, Nimród, stb.) alkalmiközleményeit is 1900-tól kezdődően egészennapjainkig.

A beérkező adatok megbízhatósága széles skálánmozoghat (hiszen a múltra vonatkozó adatokvalódisága utólag már nem ellenőrizhető), ezért azadatgyűjtés és besorolás során külön vettükfigyelembe a megfigyelésekről szóló beszámolókat ésa kilövésről szóló beszámolókat (bizonyítópéldánnyal). Bár a megfigyelésekről szólóbeszámolókban előfordulhatnak tévedések éstúlzások, az adatok számontartására mégis szükségvan, mivel a szórvány előfordulások új területmeghódítását jelezhetik előre.A múltra vonatkozó adatok elemzése melletttermészetesen fontos az aktuális helyzetmegismerése, további nyomon követése,monitorozása is. A farkas is, de különösen a hiúzkerüli az ember közelségét, rejtett életmódot él,lehetőség szerint nem hagy maga után nyomot.Éppen ezért nemcsak az elterjedés, de általában afajok biológiájának kutatása is nehéz feladat. Ahhoz,hogy valaki az erdőt járva felfigyeljen a farkas vagy ahiúz által hagyott jelekre, és ezeket összefüggésbe

5. A nagyragadozók jelenlegi magyarországi előfordulásávalkapcsolatos adatok és összefüggések

Márkus Márta és Szemethy László

35

tudja hozni a régebben találtakkal, magas fokúszakértelem szükséges. A megbízható eredményeketadó, minden részletre kiterjedő aprólékos terepifelmérések rengeteg időt igényelnek, ugyanakkorkisebb-nagyobb mértékben zavarhatják a területenélő nagyragadozókat és egyéb állatfajokat. Avizsgálatokat ennek megfelelően csak azokon aterületeken szabad végezni, ahol ez indokolt, és ott ismindig nagy körültekintéssel.

Mindezeket figyelembe véve az aktuális helyzetgyors, egész országra kiterjedő, áttekintő léptékűfelmérésére a SzIE VVT a LIFE program keretébenmegújította másfél évtizedes postai kérdőívesfelmérését. A felmérésre 1987 és 2001 között 6alkalommal került sor (Szemethy és Heltai 1996),2002-től a felmérést éves rendszerességgel végezzük(az ennél gyakoribb felmérés esetén meredekencsökkenhet a válaszadási kedv). A kérdőívesmódszer előnye, hogy viszonylag olcsón, kevésmunkaerő igénybevételével jutunk olyaninformációkhoz, melyek az ismétlések soránmegbízhatóan összehasonlíthatók és ellenőrizhetők.A kérdőívekkel a vadgazdálkodási egységeketkerestük meg, mivel meggyőződésünk szerint avadgazdálkodási szakemberek rendelkeznek alegrészletesebb ismeretekkel a nagyragadozókról, ésa válaszadási arányuk is kedvező. A felmérésnek azismeretszerzés mellett az is célja, hogy a vadászokkalpárbeszédet alakítsunk ki. Meggyőződésünk szerintugyanis csak az ő közreműködésükkel lehet anagyragadozókat jelentős mértékben veszélyetetőillegális elejtéseket visszaszorítani.

Természetesen a kérdőíves felmérésnek is vannakhátrányai. A kapott eredmény erősen függ aválaszadók számától, és a módszer nem alkalmas azelterjedés gyakoribb felmérésére. Ezért anagyragadozók előfordulása szempontjábóllegjelentősebb Északi-középhegységben a farkas és ahiúz mozgásának pontosabb vizsgálatáraterepmonitoring rendszert alakítottunk ki. Ez amonitoring rendszer egységes módszereket követve,évente több alkalommal közvetlen terepi vizsgálattalméri fel a farkas és a hiúz előfordulását az adottterületen. A vizsgálatot természetvédelmi őrökvégzik, akik ugyanazon a kerületben tevékenykednek,

mint a vadgazdálkodók, de tőlük függetlenül végzikmunkájukat. A kijelölt útvonalak bejárása évente hatalkalommal történik, előre meghatározottidőpontokban, hogy az egyedek újraszámlálásbóleredő hibákat kiküszöböljük. Mivel a területviszonylag nagy, az állatok száma pedig aperemhelyzetből adódóan alacsony, a jelekelőfordulási valószínűsége kicsi. A monitoring soránezért lehetőség szerint az összes létező információtpróbáljuk összegyűjteni. Így begyűjtésre ill.archiválásra kerül a nagyragadozók általhátrahagyott bármiféle életnyom: lábnyom, ürülék,zsákmány, szőr, stb.

Az észlelések számának lehetőség szerinti növeléséreminden kiegészítő forrást igyekszünk kihasználni:gyűjtjük a területen élő költöző énekesmadarakelhagyott fészkeit, hogy az abban találhatóbélésanyagba esetleg belekerült szőröketazonosíthassuk. A szőrök bizonyos tulajdonságai(felületének mikroszkópos vizsgálata, metszetrajzolata) alapján minden kétséget kizáróanmegállapítható az adott állat faja, szerencsés esetbenpedig nyerhető belőle DNS minta is, amely egyediazonosítást tesz lehetővé.

Az ily módon folyó párhuzamos vizsgálatokeredményei egységes adatbázisba kerülnek. Az egyescsoportba tartozó adatok megbízhatóságakülönböző, ezért a következő kategóriába tartozóadatokat elkülönítve kezeljük:

• irodalmi adatok a megfigyelésekről• irodalmi adatok a kilövésekről (bizonyító

példánnyal)• terepi monitoring adatai• kérdőíves felmérés eredményei• szakemberek szórvány megfigyelései• egyéb forrásból származó információk.

Ezekből az elemekből tevődik össze az egységes,úgynevezett GIS alapú, vagyis helyhez kötöttadatokból álló adatbázis. Ezek az adatoktudományosan is védhetőek, összehasonlíthatók, ésalkalmasak arra, hogy általános következtetéseketvonjunk le belőlük a területek látogatottságára,valamint a populációk változásaira. Az adatbázis

JELENLEGI ADATOK

36

természetesen szükség szerint folyamatosanbővíthető, beépíthetők mind a múltra, mind a jelenrevonatkozó információk.

Az adatbázis legfrissebb, 2002. évi adatai alapvetőennem különböznek az eddigiektől, de mind a farkas,mind a hiúz esetében kevesebb megfigyelésrőlkaptunk hírt, mint az előző években. A kérdőívesfelmérés szerint a hiúz előfordulása az Északi-középhegységre korlátozódik. Megjelenésemeglehetősen szórt, az észlelések sok esetbenbizonytalanok. Jellemző előfordulási helye továbbrais a Börzsöny, a Zempléni hegység, és az Aggteleki-karszt, ritkán a Mátra és a Bükk. Somogy megyeielőfordulása vitatható.

A farkas a Bükk-fennsíkon rendszertelenül, aZemplénben és Aggtelek környékén rendszeresenelőfordul, ezen kívül megjelenik a Duna-Tisza közedéli részén, és a Dráva-síkon is. Jelenléte ez utóbbikét területen inkább alkalminak mondható, ehhezképest az Északi-középhegységben megjelenésekoncentrált és rendszeres.

A kérdőíves felmérés eredményeit felülvizsgáló terepimonitoring vizsgálatok 2002. októberében kezdődtek.Az innen származó adatok azonban csak részbentámasztják alá a kérdőíves vizsgálat eredményeit.Hiúz észlelés a monitoring ideje alatt egyáltalán nemtörtént, csupán a megadott időn és területen kívülkerült elő egy préda, melyet nagy valószínűség szerinthiúz ütött le. Farkas észleléséről Aggtelek térségébőlrendszeresen érkeznek hírek, Zemplénben azonbanez idő alatt nem történt biztos észlelés. A Bükkbenegy alkalommal találtak farkasnyomot. Amonitoringrendszer észleléseinek alacsony számatöbb okból is adódhat. Viszonylag nagy területen kellkevés állat nyomát megtalálni úgy, hogy mindkét fajkerüli az ember közelségét. Ezenkívül azt isfigyelembe kell venni, hogy az elterjedési területszélén a populációk egyedszáma nagyobbingadozásokat mutat, mint a magpopulációban. (Újterületen az állatok jó körülményeket találva hamarelszaporodhatnak, kedvezőtlen hatásokra viszontgyorsan el is tűnhetnek onnan.) Magyarországonvégzett előzetes vizsgálatok alapján feltételezhető,hogy a nagyragadozó állomány létszámában egyfajta

ciklikusság figyelhető meg. A ciklus során egy adotttérségben a két nagyragadozó – a farkas és a hiúz –állománya egymással váltakozva növekszik illetvecsökken (Firmánszky 2000). Az állománycsökkenéstehát természetes folyamat része is lehet.

Az előzőekben említett kérdések megválaszolásáhozmindenképpen szükség van a visszatelepülés továbbifolyamatos nyomon követésére, és lehetőség szerintielősegítésére. A természetvédelmi kezelésekkialakításakor tisztában kell lennünk a védendőállatfaj környezeti igényeivel, elterjedésének pontosrészleteivel. A terület kezelését a nagyragadozókspeciális környezeti igényeinek megfelelően kellvégezni, a természetvédelmi és vadgazdálkodásiszempontokat egyaránt figyelembe véve. Így azelterjedési terület és a szomszédos állományokkalösszekötő természetes folyosók állapotát megfelelőminőségben lehet megőrizni.

A visszatelepülés védelme és elősegítésemindenképpen fontos, de azt sem szabad figyelmenkívül hagyni, hogy a nagyragadozók megjelenése aterület gazdája számára nemkívánatos is lehet. Afokozott védelem tehát nem állapodhat meg azérintett területek megfelelő kezelésénekkialakításánál, megoldást kell találni avisszatelepülésből következő problémákra is. Ehhezelsősorban jogi és pénzügyi intézkedésekszükségesek. Ki kell alakítani az esetlegeskárokozások felmérésének és rendezésénekgyakorlatát, valamint szigorítani kell az illegáliskilövések szankcionálását. Ezzel nagymértékben előlehetne segíteni a hazai nagyragadozó állománymegerősödését és tartós megtelepedését.

Hivatkozások

Firmánszky Gábor 2000: Nagyragadozók helyzete ésvédelme a Zempléni-hegységben. szakdolgozat SzentIstván Egyetem Mezőgazdaság ésKörnyezettudományi Kar Vadbiológiai ésVadgazdálkodási Tanszék

Szemethy László és Heltai Miklós 1996.: Néhányvédett emlős ragadozó faj helyzete Magyarországon1987-1994. Vadbiológia 5: 1-16

37

A nagyragadozók jelenlegi magyarországi előfordulásával kapcsolatos adatok és összefüggések

Reméljük, hogy hamarosan pontos képünk lehetarról, hogy a szlovák-magyar határ keletiszakaszának közelében élő lakosság hogy fogadjaa nagyragadozókat. Ehhez arra van szükség,hogy a határ mindkét oldalán olyan megbízhatóközvélemény-kutató intézet végezze a felmérést,amely nemcsak a reprezentatív mintavételkövetelményeit ismeri, de arra is kész, hogy atermészetvédelmi szakemberekkel előzetesenegyeztesse a feltett kérdéseket.

Addig is, amíg a fenti kutatásra sor kerül,tájékozódás képen érdemes áttekinteni, hogyhasonló kérdésekre különböző lakosságicsoportok mit válaszoltak.

Nagyragadozókról szóló közvélemény-kutatások Szlovákiában

Három közvélemény-kutatás eredményeibőlválogatunk:

1/ a VLK egyesület által végzett felmérés aKiszuca-hegyek térségében 1999-ben

2/ a HNUTÍ DUHA és a VLK egyesületek általvégzett felmérés a cseh- szlovák határ mentén1999-2000-ben

3/ a FOCUS felmérése a VLK részére 1999-ben.


6. A nagyragadozók megítéléséről szóló közvélemény-kutatásokSzlovákiában és Magyarországon

Fotó: Juraj Lukáč

Kiadványunk utószavában beszámolunk arról ahatármenti nagyragadozó-védelmi programról,amit a Föld Barátai környezetvédelmi egyesülettagszervezetei a szlovákia Kiszucai-hegyek(Kysuce) és a csehországi Morva-SziléziaiBeszkidek térségében végeztek. A felsoroltközvélemény-kutatásokra ennek a programnak akeretében került sor. A különbség az, hogy mígaz első felmérés egy kisebb térséggelfogalalkozott és a kérdezőbiztosokkörnyezetvédelmi aktivisták voltak, a harmadikegész Szlovákiára vonatkozott és hivatásosközvélemény-kutató cég végezte.

1. A VLK aktivistái a Kiszucai-hegyekben 21 kérdésttettek fel összesen 132 kiválasztott személynek.Néhány érdekesebb eredmény:

• A farkas jelenléte a térségben amegkérdezettek 20% számára komolyproblémát jelent, melybe nem tudnakbeletörődni. További 24% számára ugyanprobléma, de beletörődnek, 14% számáramindegy, 30%-nak nem baj, és 12% örül neki.

• A hiúz előfordulása a térségben amegkérdezettek 19%-a szerint baj, és nem tudbeletörődni, 20% szerint baj, de el tudjaviselni, 14%-nak mindegy, 34% számára nembaj, 13% örül neki.

• A farkas a megkérdezettek 33%-a szerintveszélyes lehet az ember számára, 30% szerintcsak néha, 26% szerint inkább nem, 9% szerintnem, és 2% nem tudja.

• A farkasok előfordulása miatt amegkérdezettek 17% fél az erdőbe járni, 7% félkimenni sötétedés után a házból, 14% fél agyerekeket egyedül engedni az erdőbe, viszont62% nem fél.

• A farkas a megkérdezettek 23% szerintvérengző, 15% szerint inkább vérengző, 45%nem tudja meghatározni, 10% szerint inkábbbékés, 7% szerint békés természetű.

• A farkas a megkérdezettek 29% szerint félénk,10% szerint inkább félénk, 23% nem tudja

eldönteni, 18% szerint inkább bátor, 20%szerint bátor, rettenthetetlen természetű.

• A megkérdezettek 25%-a a farkastkártékonynak tartja, 11% inkább kártékonynak,36% nem tudja meghatározni, 13% inkábbhasznosnak, 15% hasznosnak tartja.

2. A HNUTÍ DUHA és a VLK egyesületek által végzettcseh-szlovák határmenti felmérésből két érdekeskérdést választottunk ki:

• Hogy kellene megvédeni a juhokat anagyragadozók támadásától? 5% szerint nemlehet, 21% szerint kerítéssel, 22% szerintkerítéssel és kutyával, 8% szerint emberrel éskutyával kell őrizni, 3% szerint lőni kell afarkasokat, 41% nem tudja.

• Mit kellene tenni a természetvédelemnek ebbenaz ügyben? 14% szerint felvilágosításra vanszükség, 14% szerint védeni kell a ragadozókat aterepen, 12% szerint a farkasok elszigetelésére,elzárására van szükség, 5% szerint a farkasokatlőni, egyedszámukat szabályozni kell, 6% szerintfizetni kell a károkat, 11% szerint valami mástkell tenni, 5% szerint nem kell védeni a farkast,33% nem tudja.

3. A FOCUS közvélemény-kutató intézet 1999.december 1. és 7. között személyes beszélgetéseksorán 1077 fő véleményét mérte fel.

A megkérdezettek az ország különböző megyéitképviselték, valamennyien 18 évnél idősebbekvoltak. A kérdezőbiztosok a következőkijelentésekkel kapcsolatban kértekállásfoglalást:

• „A farkasok jelenlétére szükség van, az erdőkegészséges működését segítik.“

• „A szabadon élő farkas veszélyes lehet azember számára.”

• “A farkasok nálunk több kárt okoznak, minthasznot.”

39

A nagyragadozók megítéléséről szóló közvélemény-kutatások Szlovákiában és Magyarországon

• A megkérdezettek csaknem háromnegyede(72%) egyetért (teljesen, vagy inkább egyetért)azzal, hogya farkasok jelenlétére erdeinkegészséges működéséhez szükség van.

• A megkérdezettek fele (50%) nem ért egyet(inkább, vagy egyáltalán nem) azzal akijelentéssel, hogy a farkasok nálunk több kártokoznak, mint hasznot. Más szavakkalfogalmazva, ezek az emberek többé-kevésbétudatában vannak a farkas hasznosságának.

• A megkérdezettek több mint fele (55%)egyetért (inkább, vagy teljesen) azzal akijelentéssel, hogy a szabadon élő farkas azemberre veszélyes.

Az eredményeket röviden összefoglalva alakosság túlnyomó része érzékeli a farkasokfontosságát az erdei ökoszisztéma számára, ésjelentős részük nem tartja a farkast kártékonyállatnak. Ugyanakkor a közvélemény túlnyomórészének az a véleménye, hogy a farkas azemberre veszélyes.

Országos felmérés a nagyragadozókmagyarországi fogadtatásáról

2003. márciusában a Cognative Kft. a WWFMagyarország megbízásából NagyragadozókMagyarországon címmel országos felméréstvégzett. Országosan reprezentatív mintavételrekerült sor, személyes, otthoni kérdőíves interjúk

formájában szólították meg a 15 éves és annálidősebb magyar lakosságot.

A felmérés eredményei:

• A megkérdezettek csaknem fele (41 %) szerintélnek ma hazánkban nagyragadozók, ésgyakorlatilag ugyanennyien (43 %) állítják,hogy nem, míg a bizonytalanok aránya semelhanyagolható: 16 %.

• A megkérdezettek nagyobbik hányada szerinta medve, a farkas, a hiúz és a róka emberre éstenyészállatra egyaránt veszélyes (a farkas és amedve a lakosság több mint fele szerintnagyon veszélyes).

• Általában a falvakban élők sokkalveszélyesebbnek tartják ezeket az állatokat,mint a nagyvárosokban élők. Vélhetően aragadozókkal való találkozás nagyobbvalószínűsége a veszélyérzetet is növeli.

• A farkasok megtelepedésével szembenlényegesen nagyobb ellenállás mutatkozik (54%), bár még a hiúz esetében is a válaszadók 38%-a ellenezné a hiúzok számának növekedését.Ezzel szemben a kérdéshez pozitívanviszonyulók köre még a hiúz esetében is csak25 %-os. A farkasok esetében amegkérdezettek nagyobb hányadának vanhatározott véleménye, míg a hiúz esetében aválaszadók csaknem egyharmada közömbösenviszonyul a kérdéshez.

• A nagyragadozók iránti attitűdmindkét állatfaj esetében leginkábba megkérdezettek társadalmi-gazdasági státuszával magyarázható.A státuszszint emelkedésével atámogatók aránya növekedik. Alegalacsonyabb státuszcsoportbangyakorlatilag elenyésző a támogatókköre.

A közvélemény-kutatások eredményétösszegezte: Samuel Pačenovský ésGadó György Pál


Fotó: Juraj Lukáč

Európában – így Magyarországon is – anagyragadozók általános megítélése rossz. Enneknagyon összetett biológiai és történelmi okaivannak. Régen az ősember számára anagyragadozók nemcsak vetélytársat jelentettek, de– mivel az ember abban az időben sokkalvédtelenebb volt, mint napjainkban – potenciálisveszélyt is (Csányi 2000). Ennek megfelelőenelejtésük nagy dicsőséget jelentett, az ügyesség és arátermettség bizonyítéka volt. A nagyragadozókattehát félelemmel vegyes tisztelet övezte, a farkastnemegyszer totemállatként is tisztelték. Az időksorán egyre nagyobb szerepet kapott az állattartás,ezért a nagyragadozókat egyre inkább ahaszonállatokra veszélyt jelentő károkozásukalapján ítélték meg. A juhtartás terjedésével a farkasegyre üldözöttebb ellenséggé vált. Az elejtettállatnak pedig egyre több részét – elsősorban aprémjét, de fogait, csontját is – hasznosították.Angliában már a XVI. században lődíjat fizettek aragadozók elejtéséért, s ez bevett szokássá váltszerte Európában. A kontroll nélküli üldözéseredményeként aztán a XIX. század elejére a farkasteljesen kipusztult Nyugat-Európa nagy részéről.

A később kialakuló első természetvédelmiszabályozások szintén a vadászati szokásokbólindultak ki, elsősorban a trófeás vadat védték. Azállatok megítélése gazdasági hasznosságuk alapjántörtént. Nem kivétel ez alól a hazai természetvédelemelső nagy alakja, Herman Ottó sem, aki hasznosnakazokat a madarakat nevezte, amelyekrovarfogyasztásukkal vagy más módon segítették agyümölcstermesztést, kertművelést. Atermészetvédelem figyelme csak a XX. században, azökológiai szemlélet térhódításával fordult aragadozók felé.

Az ökológiai rendszerek csúcsán álló ragadozókbiztosítják a növényevők és a kisragadozókkontrollját. E szabályozás nélkül a növényevők számakorlát nélkül növekedne egészen addig, míg mindenehető zöld el nem fogy a területről. Ezt megsínyli aterület növényvilága is. Ragadozó jelenlétébenazonban a növényevők száma nem éri el azt a szintet,hogy a növényzetet érdemben károsíthassák.

Ugyanakkor a növényevők létszámának csökkentésenem véletlenszerűen történik. A ragadozók –ugyanúgy, mint minden más állat – a lehető legkisebberő ráfordításával igyekszik a számára szükségestáplálékot megszerezni, épp ezért a gyenge, sánta,rosszul táplált egyedeket válogatják ki a rendelkezésreálló zsákmánypopulációból. Ezt a tevékenységetpedig a ragadozó jóval hatékonyabban végzi, mintarra az ember képes. Bizonyított tény, hogynagyragadozók hosszú távú jelenlétével együtt jár aszarvasállomány minőségének javulása (Jedrzejewskaés Jedrzejewski 1998).

Ez a tény ismert és elfogadott a biológusok körében,mióta az ökológia önálló tudománnyá fejlődött. Áma tudományos eredmények még nem épültek be azerdő- és vadgazdálkodók szemléletébe. A vadból élőgazdálkodók számára a legfontosabb feladat mindigis a területen élő vad védelme volt. E nézőpontból afarkas és a hiúz rövid távon valóban kárt okoz, és ajó vadőr kötelessége lenne a farkas kilövése. Atermészetvédelmi szempontok, és a tudományoseredmények beépítése a vadgazdálkodásiszakemberek oktatásába szerencsére lassanmegfordítani látszik ezt a korábbi hozzáállást. Azeredmények tanúsága szerint a nagyragadozókvédelme nem feltétlenül üti a gazdaságosságiszempontokat, sőt, a farkas – és a nagyragadozókáltalában – segítséget jelentenek a vadász számára avadállomány minőségének fenntartásában. Agyakorlatban hasznosuló tudományos eredményekpedig minden reálisan gondolkozó, hosszútávratervezni tudó szakember számára meggyőzőek.

Hivatkozások:Csányi Sándor 2000: A ragadozók és az emberviszonyának változásai A vadgazdálkodás időszerűtudományos kérdései (Viták) I. kötet: Ragadozók: azökológiai szerep és a vadgazdálkodási hatásellentmondásai 7-16.

B. Jedrzejewska, W. Jedrzejewski 1998: Predation invertebrate communities The Bialowieza Primevalforest as a case study Ecological Studies 138.

7. Néhány gondolat a nagyragadozók magyarországi elfogadottságárólMárkus Márta és Szemethy László

Az egész világon 241 ragadozó emlősfaj él.Szlovákiában a ragadozók 15 fajukkal azemlősök osztályán belül a harmadik legnépesebbrendet alkotják. A természetben élő ragadozókjelentőségét Szlovákiában is sokáig alábecsülték.Sajnos az „Irtsd a dúvadat!” jelszó közismerttévált, ennek következtében egész sor faj erősenveszélyeztetett helyzetbe került. Hogyha belátjuk,hogy a ragadozóknak szerepük van atermészetben, akkor azt a tényt sem vehetjüksemmibe, hogy a ragadozók drasztikus üldözésea populációk életében súlyos következményekkeljárhat.

Dolgozatom célja, hogy összegezzem azÉszakkeleti-Kárpátok szlovákiai területén(Szlovák Keleti-Kárpátokban) élő farkas- éshiúzpopulációkról rendelkezésünkre állóismereteket, megpróbáljam felbecsülni a két fajállománynagyságát, és a kapott értékeketösszevessem a szakirodalmi adatokkal és aszomszédos Lengyelországból származóadatokkal.

A terület leírása

A vizsgált terület Szlovákia északkeleti részéntalálható, kiterjedése kb. 80 000 ha. A Bükköshegyeket (Bukovské vrchy), a Vihorlátot, az

Alacsony-Beszkidek előhegyeit és a Laborci-dombság nyugati részét foglalja magába.

Az alapkőzet puha (homokkő),ellenállóképessége változó, ennek megfelelőenalakultak ki a változatos tájformák. A domborzatbefolyásolja az éghajlati öveket is. A terület ameleg, enyhe és a hűvös klímaterületekheztartozik, az évi átlaghőmérséklet 4-8 oC, azátlagcsapadék 800-1000 mm. A hótakarónovembertől áprilisig tart. A hórétegvastagságának éves maximuma az alsóbbterületeken átlagosan 30-40 cm, a hegyekben 70cm. A maximumot az alacsonyabban fekvővidékeken februárban mérik, a magasabbanfekvő területeken csak márciusban. A területtengerszint feletti magassága 200 m és 1221 mközött váltakozik. A legmagasabb hegycsúcs aKremenec (1221 m), amelyik hármashatár-pontot jelent Szlovákia, Lengyelország ésUkrajna között. A legalacsonyabban fekvőterület (200 m) az Ublianka patak, amely aterület délkeleti részén, az ukrán határontalálható. Domináns növénytársulás-típus akárpáti bükkerdő. Előfordulnak más erdőtípusokis: gyertyános-tölgyes, juharos-bükkös ésjegenyefenyves-bükkös. A mezőgazdaságiterületek főleg rétekből és legelőkből állnak,kevés a szántóföld. A terület a Bodrog folyó

TEREPI TAPASZTALATOKA HATÁR KÉT OLDALÁN

8. A farkas és a hiúz az Északkeleti-Kárpátok szlovákiai területénŠtefan Pčola

42

vízgyűjtőterületéhez tartozik. Csaknemkétharmadát védett területek alkotják: a Poloniny(magyarul Polonyinák néven is szerepel)Nemzeti Park, a Keleti-Kárpátok TájvédelmiKörzet és a Vihorlát Tájvédelmi Körzet.Vadászati lehetőség szempontjából az egészterület vadászterületnek számít. 1993-ban a23/62 sz. törvény megváltoztatta avadászterületek határát, jelenleg nagyságuk 2013ha és 5665 ha közt mozog.

A területen öt erdei patásállat él (szarvas, őz,vaddisznó, jávorszarvas és bölény). A tavaszitörzsszám-adatok szerint 1995-ben a Bükkös-hegyek területén a leggyakoribb növényevőnagyvad a szarvas volt, (1,03 egyed ./100 ha),őzből 100 hektárra 0,72 egyed, vaddisznóból0,34 egyed jutott. A jávorszarvas és a bölényrendszertelenül fordult elő a területen,Lengyelországból kóboroltak át egyesével, vagykis csapatokban. Lengyelország szomszédosterületein, a Cisnai és a Wetlinai erdészeti egységvalamint a Bieszczadi (magyarul Besszádoknéven is említik) Nemzeti Park területén aszarvasállomány sűrűsége 1,65 / 100 ha, az őzállománysűrűsége 0,83 / 100 ha míg avaddisznóé 0,36 / 100 ha.

A vizsgált területen 13 ragadozó állatfaj fordulelő: farkas (Canis lupus), róka (Vulpes vulpes),nyestkutya (Nyctereutes procyonoides),barnamedve (Ursus arctos), hermelin (Mustelaerminea), menyét (Mustela nivalis), görény(Putorius putorius), nyest (Martes martes),nyuszt (Martes foina), vidra (Lutra lutra), borz(Meles meles), vadmacska (Felis silvestris) és ahiúz (Lynx lynx).

Vizsgálati módszerek

A felsorolt fajok közül a következő fajokaprólékos tanulmányozásával foglalkoztam:farkas, nyestkutya, barnamedve, vidra, borz,vadmacska és hiúz. Ebben a cikkben csak afarkassal és a hiúzzal foglalkozom. Az adatokataz 1967 és 1997 között végzett terepmunkávalgyűjtöttem. Helyenként 2003-ból származó

adatokat is felhasználtam, erre a szövegbenmindig utalok. A farkasfalkákat 100 000 haterületen figyeltük meg. 2002-ből és 2003-ból azegész Vihorlát-hegység területére vonatkozóadatokra hivatkozom, ez kb. 130 000 hektártjelent. Vizsgáltuk az egyes állatok mozgását, afalkák mozgását az év minden szakában, és akotorékok helyét. Az adatok egy részétkollégáktól, erdészektől, vadászoktól és másszakemberektől gyűjtöttem be, akik egész évben700 – 2000 ha kiterjedésű területen mozognak,és jó áttekintésük van a ragadozók jelenlétéről ésegyedszámukról. Adatszolgáltatással segítettékmunkánkat a Brnoi Gerinces Kutatóintézet és azugyancsak Brnoi Állatorvosi Egyetemmunkatársai, akik a területen a nagyragadozóketológiáját és parazitáit vizsgálják. Kilövésiadatokat Lisakovský úrtól, a homonnai(Humenné) regionális vadászegyesület titkárától,továbbá helybeli vadászoktól és erdészektőlkaptam. Valamennyi előfordulási adat bekerült aPoloniny Nemzeti Park adatbázisába. Aszövegben említek időközben megszűnt vagyátalakított szervezeti egységeket, pl. az Utcási(Ulíč), a Takcsányi (Stakčín), a Szobránci(Sobrance), és a Homonnai (Humenné)Erdészetet.

A nagyragadozók elterjedésérőlösszehasonlításként megemlítem a szomszédosBieszczadi Nemzeti Park területéről származóismert adatokat is. Ezúton nyilvánítokköszönetet minden munkatársnak ésadatszolgáltatónak. Külön köszönettel tartozomJozef Lisakovský, Vladimír Macejka, MiroslavPančišin uraknak és az Ulič-i erdészetmunkatársainak, Miroslav Micenkonak és HalžaSamuel mérnök úrnak.

EredményekA farkas (Canis lupus)

Szlovákia területén a farkas egykor nagyszámban fordult elő. A XIX-XX. századfordulóján a farkasokat az ország területérőlfokozatosan kiüldözték, kilőtték, csapdázták,sztrichninnel kimérgezték. A folyamat nyugat

43

A farkas és a hiúz az Északkeleti-Kárpátok szlovákiai területén

felől keleti irányban haladt. Csehországból 1891-ben, Morvaországból 1914-ben tűnt el a farkas,és állandó fajként lassanként Szlovákiából iseltűnt. (Lásd prof. Pavel Hell cikkét az 1.fejezetben.) Az üldözésnek legtovább Szlovákiaészakkeleti részében egy kis maradék állománytudott ellenállni. Mikor 1975-ben a farkastrészlegesen védelem alá helyezték, ugyancsakinnen kezdett el terjeszkedni a farkas jelenlegiszlovákiai populációja (Sládek et al., 1989).

Több mint 668 elterjedési adat alapjánmegállapíthatjuk, hogy a vizsgált területen100 000 hektárra 6 farkasfalka esik. Afalkákat 251 alkalommal figyeltük meg, akövetkező eloszlásban: 2 tagú falkát 70-szer, 3tagút 58-szor, 4 tagút 43-szor, 5 tagút 25-ször,6 tagút 17-szer, 7 tagút 16-szor, 8 tagút 13-szor, 9 tagút 1-szer, 10 tagút 5-ször, 12 tagútegyszer, végül 15 tagú falkát 2 alkalommal.1980 és 2001 között a falkák átlagos létszáma4,4 – 5,6 egyed volt. Egy falka átlagosterritóriuma 16 660 ha volt. Azállománysűrűség átlagosan 3 egyed / 10 000ha, ennek alapján a területen élőfarkasállományt 30 egyedre becsülöm, vagyis3 300 hektárra jut 1 egyed.

Friss adataink is vannak: 2002–2003 telén 130000 hektáron részletesen vizsgáltuk a falkáklétszámát és elterjedését. Ahogy a térképen islátható, 5 falka jelenlétét állapítottuk meg. 3falka 7 tagból, 1 falka 5 tagból és ugyancsak 1falka 4 tagból állt, vagyis a falkák átlagoslétszáma 6 egyed volt. Egy falka territóriumaátlagosan 26 000 ha, ami 2,3 egyed / 10 000 ha

sűrűséget jelent. Ismereteinknagyjából összhangban vannak aszomszédos Bieszczadi NemzetiPark területén gyűjtött adatokkal,ahol Smetana, Vajda (1977) ésSmetana (2000) becslése szerint afarkasállomány nagysága tél elején4,3 –6,2 egyed / 10 000 ha(átlagosan 5,1), míg a tél végén 3,1-3,4 egyed / 10 000 ha (átlagosan3,3) volt.


44

1. ábra. A farkasfalkák elterjedése az Északkeleti-Kárpátok szlovákiai területein (Pčola 2002-2003telén) és a szomszédos Bieszczadi Nemzeti Parkban(1991-95. Smietana, Wajda, 1997). A számok aztjelzik, hogy a falka hány tagból áll.

2. ábra. Farkas kilövések az Északkeleti-Kárpátokszlovákiai területein 1958 és 2001 között

1969 és 1992 között a vizsgált területen 126farkast ejtettek el, 2 egyedet sztrihninnelmegmérgeztek, további kettőt autóbusz ütött el. Avadásztársaság kimutatásában 95 egyedről tudtammegállapítani a nemét, ezek közül 47 hím volt, 48nőstény. Az elejtett farkasok tömege 17 és 63 kgközött változott, az átlagos érték 35 kg volt.

Farkasszámlálás a Keleti-Kárpátok Bioszféra-rezervátumban

1996. február 18-án a Bükkös-hegység Nasztáznevű területén 10 000 hektáron farkasszámlálástvégeztünk. A terep ismerete alapján a Nasztázterületét 14 transzektet (vizsgálati vonalat)jelöltünk ki. A számlálóvonalak a fő völgyeken,hegygerinceken, földutakon és országutakonfutottak. A számlálásban 20 gyakorlottnyomolvasó vett részt, akik a helybelivadásztársulatokat, az Utcási (Ulič) Erdészetetés az Állami Természetvédelem farkasszakértőcsoportját képviselték. A számlálás kezdete előtta nyomolvasókat tájékoztattuk a nyomolvasáscéljairól és módszereiről, megegyeztünk agrafikus jelek egyöntetű használatában (faj,létszám, mozgásirány, elhullott példány vagyelejtett préda). A nehezebb terepszakaszokon anyomolvasók kettesével dolgoztak, másszakaszokon egyenként számláltak. A számláláskezdete előtt minden résztvevő nyomolvasó

csoport, ill. egyén kapott egy 1:25 000, ill. 1:50000 méretarányú térképet, amelyen a sajátszámlálási útvonala be volt rajzolva. Aszámlálást hosszú évek vadászgyakorlata alapjánolyan időszakban tartottuk, mikor a hold az égennem látszott. A számlálásra két nappal újhold után került sor(a kiválasztott területen február 17-én egészenreggelig havazott). A mintaterületen 6 farkastészleltünk. A Nasztáz délkeleti részén egy 5 tagúfalka mozgott, míg az északnyugati részen 1egyedet találtunk. A farkasok előfordulásaösszhangban volt a szarvas- ésvaddisznóállomány sűrűségével. A vizsgáltterületen 3 hiúz előfordulását is észleltük. Aszarvasállományt 200 egyedre becsültük,vizuálisan is megfigyeltünk 70 és 20 fősszarvastehén rudlikat. A vaddisznóállományt 25egyedre becsültük, és összesen 54 őzet figyeltünkmeg. A számlálási akciót sikeresnek mondhatjuk,a kapott számadatok megfeleltek eddigiismereteinknek. A farkasszámlálással sikerült aztis bebizonyítani, hogy képesek vagyunknagyszabású akciót előkészíteni és véghezvinni.Erre alapozva nagyobb területen is sorkerülhetne hasonló jellegű vadszámlálásra, hogypontosabb adataink legyenek a farkas, hiúz ésmás vadfajok állománynagyságáról.

45


Év 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978

lelőttfarkasokszáma

1 9 3 3 0 1 5 4 6 0

Év 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988


3 8 4 10 9 11 7 7 17 7

Év 1989 1990 1991 1992


3 1 3 2

1. táblázat. Az 1962 és 1992 között elejtett farkasok évenkénti megoszlása

A farkaspopulációt az Északkeleti-Kárpátokszlovákiai részén stabilnak tekintjük.Ismereteinket lényegesen gyarapítaná, ha nálunkés a szomszédos ukrajnai és lengyelországiterületeken összehangolt farkas és növényevőnagyvad kutatásokra kerülne sor, mertvéleményem szerint ez a terület a szlovákiaifarkasállomány szempontjából modellterületlehetne.

Táplálkozás

A farkas táplálkozását a Szlovák Kárpátokbanfőleg az ürülékelemzés módszerével vizsgálták(Brtek, Voskár, 1987). A vizsgálatok kimutatták,hogy a farkas legfőbb táplálékát két nagyvad fajteszi ki: a vaddisznó (46,0 %) és a szarvas (23,3%). Az őz a farkas étrendjéhez csak 5,5 %-kaljárul hozzá. Hell, Slamečka, Gašparík (2001)viszont 205 farkas gyomortartalmát elemezték,és a maradványok alapján arra következtettek,hogy a táplálék 40,9 %-át őz, 30,2 %-át szarvas,és 21,4 %-át vaddisznó alkotja. Finďo (Hell,Slamečka, Gašparík, 2001) 65 farkasürülékvizsgálata alapján szintén megállapította, hogy aSzlovák Kárpátokban a farkas legfőbb táplálékáta szarvasfélék alkotják (58%), a vaddisznó35 %-ot, az egyéb zsákmány 7 %-ot tesz ki.

A szerző, valamint erdész és vadász adatközlőiaz Északkeleti-Kárpátok szlovákiai részén 1982-1997-ben 107 farkas prédaállatot és maradványttaláltak. A zsákmányállatok 90,7 %-át szarvasoktették ki (44,32 % bika, 46,39 % tehén, 9,27borjú). A vaddisznók aránya 4,6 %, az őzeké 5 %volt.

A Brno-i Gerinces Kutatóintézet és a Brno-iÁllatorvosi Egyetem munkatársai 1985 és 1996között, 12 év alatt 11 téli expedíciót szerveztek aBükkös-hegyekbe (Mrlík, Klimeš, Literák, 1998,Mrlík, 1998). Rendszeresen ellenőriztek egy 24000 hektáros, gyéren lakott területet (13,1lakos/100 ha). Napközben, 7 és 17 óra közöttmegfigyelő-sávokban haladtak. Összesen 22olyan zsákmányállat maradványára bukkantak,amelyet farkas ejtett el. A domináns prédaállat a

szarvas volt (76%), a vaddisznó (14 %), és az őz,valamint a nyúl a téli időszakban csak kiegészítőtáplálékként szolgáltak.

A farkas tápláléka aszerint változik, hogy milyenzsákmányállatok élnek az egyes élőhelyein. AzÉszakkeleti-Kárpátok szlovákiai részén aztállapíthatjuk meg, hogy legfőbb zsákmányállatainagyvadak: szarvas, vaddisznó és őz, detáplálékukban előfordulnak háziállatok is,nevezetesen juh és szarvasmarha.

A zsákmányejtést befolyásoló tényezők Mrlíkszerint (1998)

A zsákmány és hótakaró mélységének kapcsolata

A farkas a zsákmányállatok 71 %-át 20-40 cmhótakaróban ejtette el. Az esetek 9 %-ban azsákmányállat maradványokat 80 cm-nélmélyebb hótakaróban találták meg. (Egyáltalánnem számít ritkaságnak, hogy a farkasok 40 cm-nél mélyebb hóban sikeresen vadásznak.)

A zsákmány és a tengerszint felettimagasság kapcsolata

A zsákmányállatok 59 %-át 400-500 méterestengerszint feletti magasságban találták.Magasabban fekvő helyeken egyre kevesebbzsákmányra bukkantak. A legmagasabban találtprédák 650-750 m magaságban voltak.

A zsákmány távolsága az emberi településektől

A zsákmányállatok 59 %-a kevesebb, mint 1500m távolságra volt a legközelebbi községtől.

A zsákmány távolsága az utaktól

A zsákmányolt állatok 55 %-a a legközelebbiországúttól kevesebb, mint 1500 méterre volt, 41%-uk pedig 1500-3000 m távolságra. Alegközelebbi erdei földúttól való távolság azesetek 77 %-ában kevesebb, mint 150 méter volt,3 zsákmányállat közvetlenül az úton feküdt.


46

A zsákmányok élőhely szerinti megoszlása

A zsákmányt a farkasok rendszerint zárt erdőbenejtették el. A prédák 76 %-a öszszefüggőerdőkben volt, 18 %-a bozótosokban és 5 %-aerdőterületen kívül. A tetemek 57 %-a az erdőszélétől 500 méternél kisebb távolságra volt. Alegtöbb prédát (27 %) az erdőn átfolyó patakokmély vízmosásában találták. Alacsony erdeinövényzetben a legritkább esetben leltekzsákmányt.

A farkas szaporodása

A vizsgált területen a farkaspopulációmegismeréséhez jelentősen hozzájárultak akotorékról gyűjtött adatok. A 11 kotorék közülegyben 1 kölyköt, kettőben 3 kölyköt, egyben 4kölyköt és kettőben 5 kölyköt találtak. Nőstényfarkasokat 7 hónaposnál fiatalabb kölykökkel akövetkező eloszlásban figyeltek meg: egyszer kétkölyökkel, ötször három kölyökkel, ötször négykölyökkel és kétszer öt kölyökkel.

A területen 1976 és 1996 között 11 kotorékotvizsgáltak, egy júniusi adat kivételévelvalamennyit májusban. Tengerszint felettimagasságuk 550 m és 950 m között volt, 10

kotorék átlagos tengerszint feletti magassága 670m. A kotorék 6 esetben kidőlt fa (5-ször bükk,1-szer jegenyefenyő) gyökerei között volt,4 esetben a farkas más állat által vájt mélyedéstfoglalt el (3-szor borz, 1-szer róka), 1 esetbenpedig sziklák között volt a kotorék. Ahegyoldalak lejtésiránya 30 %-ban délkeleti,30 %-ban délnyugati, 20 %-ban keleti és 10 %-banészaki volt. Minden kotorék valamilyen völgytetejében helyezkedett el, patak, vagy forrásközelében. Sok esetben a kotorék fiatal, sűrű

bükkösben, két esetben nyírrel, egyesetben nyírrel és mogyoróval elegyesfiatal bükkösben volt. Az áttekintésbőllátszik, hogy a farkasok a kotorékhelyének megválasztásakor csendes,félreeső, zavartalan helyeket kerestek.Egy esetben az 5 kölyök közül hármat(2 hím, 1 nőstény) emberek vettek ki akotorékból, később az államitermészetvédelem közbelépésére ezeketa kölyköket állatkertbe helyezték el.

Javaslatok a farkasállomány ésa farkasélőhelyek kezelésére

Véleményünk szerint a legfontosabbtennivalók a következők:

• Együttműködés a nemzetifarkasvédelmi akciótervvégrehajtásában, amely a Berniegyezmény akciótervéből indul ki.

• A farkasállomány szabályozási tervénekkidolgozása, ez biztosíthatja az életképespopuláció fennmaradását. A vadászatiigénybevétel vizsgálata.

• Az erdőfelújítási tervek, a turisztikaiprogramok és a farkasélőhelyeket érintő egyébtevékenységek kritikus értékelése.

• Minden olyan farkasokkal kapcsolatos kutatásitevékenység támogatása, amely elősegítheti ajobb természetvédelmi kezelést, különöstekintettel az állománynagyság és másbiológiai mutatók monitorozására.

• A farkasok által okozott károk folyamatosnyomonkövetése.

47


Fotó: Štefan Pčola

A hiúz (Lynx lynx) előfordulása a vizsgálatiterületen

A hiúz a kárpáti fauna őshonos ragadozója.Szlovákia területén az első világháború előtt azEperjesi járás területén egyáltalán nem számítottritkaságnak. Turček (1949) szerint a hiúz 1945után a Vihorlátban is előfordult, de sem aBükkös hegységből, sem a Beszkidek-előhegységből, sem a Laborci-dombságból nememlíti előfordulását. 1955-ben Feriancováaprólékosan feldolgozta a hiúz előfordulását.Utalt rá, hogy a Szinnai járásban a hiúz csakátmenetileg fordult elő. Az 1955-1957 évekbentöbb, a Szlovákiában elejtett hiúzoknak többmint fele az akkori Kelet-Szlovákia megyébőlszármazott. A Szinnai járásban 1960-ban a hiúzállandó fajnak számított (Hell, Sládek, 1974).1964-ben újabb hiúz-felmérés történt az erdészetihivatalok segítségével. E felmérés szerint az1959-1964 években a hiúzok száma Szlovákiábanlényegesen megnőtt (kb. 500 példányra). Ebbőlaz 500 hiúzból kb. 174 egyed, vagyis az összesszlovákiai hiúz 34,8%-a a Kassai ErdészetiHivatal erdeiben élt, közülük legtöbb az Óvízi(Stará voda), Késmárki (Kežmarok), Kisszebeni(Sabinov), Zborói (Zborov), Podolini(Podolínec) és Takcsányi (Stakčín) Erdészetekterületén (ez gyakorlatilag a Gömör-SzepesiÉrchegység középső részét, a Lőcsei-hegységet, aLaborci-dombságot, a Szepesi-Magurát, azÉszakkeleti-Kárpátok szlovákiai részét és aCsergő-hegység területét öleli fel. Szlovákiában ahiúzpopuláció a maximumot 1964 és 1968között érte el. 1969-től az állomány csökkenésétlehet megfigyelni. Az átlagos állománysűrűségSzlovákiában 1964-ben 0,36 egyed / 1000 ha volt

(1 hiúz 2700 hektárnyi területet foglalt el). AzUtcási (Ulič) Erdészet területén azállománysűrűség 1960 és 1972 között 0,1-0,3egyed / 1000 ha volt (Hell, Sládek, 1974).

A hiúz előfordulását az Északkeleti-Kárpátokszlovákiai részén 300–1080 méteres tengerszintfeletti magasságban 158-szor észlelték. Arendelkezésre álló adatok közül 31 megfigyelés a300 – 400 m magasságból származik, 35 adat401–500 m, 26 adat 501–600 m, 29 adat601–700 m, 10 adat 701 – 800 m, 9 adat801–900 m, 4 adat 901–1000 m és 2 adat 1000m feletti magasságból származik. Hogyhaösszegezzük az adatokat, a megfigyelések 82%-aa 300–700 m magasságban történt, amit azÉszakkeleti Kárpátok körülményei közöttökológiai optimumnak tekinthetünk. Amegfigyelések 18%-ára 701–1080 m magasságbankerült sor. 1979 és 1996 között a HomonnaiVadászegyesület statisztikája és saját adataimszerint a vizsgált területen 25 hiúzt ejtettek el. Saját megfigyeléseink és ismereteink alapján(beleértve a Bükkös-hegységben 10 000 hektárosmintaterületen végzett nagyragadozó felmérést) avizsgált terület hiúzállományát 25 egyedrebecsüljük, ami 3,1 egyed / 10 000 hektárnak felelmeg (1 egyed / 3200 ha). Összehasonlításulnéhány adat Lengyelországból, a PoloninyNemzeti Parkkal szomszédos Bieszczadi NemzetiPark területéről: Smietana, Wajda (1996) a hiúzállománysűrűségét 0,9–1,3 egyed / 10 000 ha-rabecsülte, míg Smietana, Okarma és Sniezko(2000) a felnőtt hiúzok állománysűrűségét0,9–1,3 egyed / 10 000 ha-ra, az összes hiúzállománysűrűségét pedig (a fiatal állatokat isbeleértve) 3 egyed / 10 000 hektárra becsülte.


48

Javaslatok a hiúzállomány és ahiúzélőhelyek kezelésére

Véleményünk szerint a legfontosabb tennivalók akövetkezők:

• Együttműködés a nemzeti hiúzvédelmiakcióterv végrehajtásában a BerniEgyezménynek megfelelően.

• A hiúzállomány helyzetének felmérése aSzlovák Keleti-Kárpátokban, továbbá a fajmonitoring rendszerének kialakítása

• A hiúz kezelési tervének kidolgozása, és ennek

összehangolása a zsákmányállatok kezelésiterveivel a hiúz életképes állományánakfenntartása céljából.

• A kutatási program és a monitorozásösszehangolása a szomszédos ukrajnai éslengyelországi területeken folyó munkával.

• Kétoldalú kapcsolatok kidolgozása aszomszédos lengyelországi és ukrajnai védettterületekkel.

• Ismeretterjesztő kampány szervezése alakosság és a különböző érdekcsoportokrészére, a sajtó tájékoztatása a faj biológiájárólés a területen folyó kezelési munkákról.

49


Év 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987

1 3 0 2 3 0 0 0 1

Év 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996

5 1 3 0 0 0 1 3 3

2. táblázat. Áttekintés az 1976 és 1996 között elejtett hiúzokról

3. ábra Hiúz kilövések és előfordulási adatokaz Északkeleti-Kárpátok szlovákiai területén

kilövésekelőfordulási adat

Hivatkozások:

Budayová, J., a kol.,1996: Metodické listy č. 8 –Vlk obyčajný, SAŽP-COPaK, B. Bystrica, 28 s.

Hell, P., Sládek, J., 1974: Trofejové šelmySlovenska, Príroda, Bratislava, 254 s.

Hell, P., Slamečka, J., Gašparík, J., 2001: Vlk vslovenských Karpatoch a vo svete,PaRPRESS, Bratislava, 182 s.

Kolektív, 2001: Akčné plány pre ochranuveľkých šeliem v Európe, Min. ŽP SR,Bratislava, 95 s.

Literák, I., Literáková, M., Klimeš, J., 2000:Observations on feeding order in group ofEurasian Lynx. Acta Theriologica, 45 (3):427-430.

Mrlík, V., Klimeš, J., Literák I., 1998: Loveckástrategie vlku ve vztahu k lidskému osídleníve Východních Karpatech. Abstrakta referátuz konference Zoologické dny, Brno, 1 s.

Mrlík, V.,1998: The hunting strategy of volves inrelation to human settlement in the EastCarpathians.Deutsche gesellschaft fursäugetierkunde, Praha.

Mrlík, V., 1998: Rozbor některých faktoruovlivňujících loveckou stratégii vlku (Canislupus) ve Východních Karpatech. Souhrná

správa z výskumu. Manuscript na Správe NPPoloniny Snina.6 s.

Pčola, Š.,1994: Rzadkie gatunki zwierzat wCHKO i BR Východné Karpaty (Amphibia,Reptilia, Aves, Mammalia), RocznikiBieszczadskie, Usztryki Dolne, 3: 75-87.

Pčola, Š., 1996: Sčítanie vlka v BRVýchodné Karpaty. Nepublikovaná správaz výskumu. Manuscript na Správe NPPoloniny Snina. 6 s.

Pčola, Š., 2003: Mäsožravce slovenskýchVýchodných Karpát (Príspevok k súčasnémustavu poznania populácie), v tlači.

Smietana, W., 2000: Bieszczadzka populacjawilka. Monografie Bieszczadzkie, 9: 127-146.

Smietana, W., Okarma, H., Sniezko, S.,2000:Bieszczadzka populacia rysia. MonografieBieszczadzkie, 9: 148-155.

Smietana, W., Wajda, J.,1995: Stan obecny orazperspektyvy ochrony duzych drapeznikov(wilka i rysia) oraz kopytnych wBieszczadzkim parku narodowym i w jehootoczeniu. Roczniki Bieszczadzkie, 4: 274-277.

Voskár, J., 1993: Ekológia vlka obyčajného (Canislupus) a jeho podiel na formovaní a stabilitekarpatských ekosystémov na Slovensku.Ochrana prírody, Bratislava č.12: 241-276.


50

A farkas védelmi helyzete

A farkasnak és védelmének megítélése rendkívülellentmondásos nem csak hazánkban, de egészEurópában. A faj az egész kontinensenveszélyeztetett, több európai jogszabály védi. ABerni Egyezmény a védett fajok közé sorolja ésaz Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EEC)függelékében is szerepel, ám a nem uniósországokban jogi helyzete rendkívül változatos, akorlátozás nélküli vadászattól a teljes védelemigterjed.

Hazánkban a törvénykezés nagyon jól követte afaj megjelenésének és megtelepedésénekstádiumait. Amíg kipusztultnak tekintették nemszerepelt a védett fajok listáján, sőt esetiengedéllyel kilőhető volt. 1993-ban védettényilvánították, majd mikor jelenléte még

nyilvánvalóbbá vált és szerepe felértékelődött,2001-ben fokozottan védett faj lett. MaMagyarországon – sok más területhezhasonlóan – a farkasvédelemben sem ajogszabályokkal van probléma, hanem a törvénybetartásával és betartatásával. Ugyanakkor azillegális kilövések bizonyítása szinte lehetetlenfeladatnak látszik.

A hiúz védelmi helyzete

A hiúz helyzete kedvezőbb és egységesebbEurópában, ezen belül a kontinens keleti felén is.A faj Európa jelentős részén védett vagyfokozottan védett. Magyarországon a nyolcvanasévek közepéig külön engedéllyel elejthető volt,de 1988-tól fokozottan védett, azóta nem történtváltozás.

9. A farkasok és a hiúzok megtelepedése a Zempléni-hegységbenFirmánszky Gábor

51

Jellegzetes farkasnyom a mély hóban(Fotó: Firmánszky Gábor)

A hiúz és a farkas elfogadottsága

A két faj általános megítélése lényegesenkülönbözik. A farkastól való félelem ésidegenkedés sokakból gyűlöletet vált ki. Ezzelellentétben a hiúz kedves – bár kissé titokzatos –macskaként jelenik meg az emberekgondolatvilágában.

Természetesen a farkas jelenléte egy-egyterületen sokkal „látványosabb” mint a hiúzé. Ezadódik az életmódjuk közti különbségből. A hiúzsokkal rejtettebb, magányos életet él. Vadászatistratégiájuk eltérő, ráadásul a hiúz a vadászokszámára kevésbé fontos fajokat zsákmányol.Ennek eredménye, hogy a hiúz „szalonképesebb”fajnak számít. Mindezek ellenére a hiúz illegáliselejtését komoly vadászteljesítményként tartjákszámon.

A magyarországi farkas- és hiúzpopulációkkialakulásának és fennmaradásánakalapkérdései

A XX. század jelentős részében a farkast és ahiúzt kipusztult fajokként kezelték hazánkban. Aszázad utolsó harmadában azonban spontánjelleggel mindkét faj gyakori előfordulásaitlehetett regisztrálni az ország ÉK-i régiójában,sőt a szaporodásra és utódgondozásra is akadtakpéldák. Ennek következtében mindkét fajt

spontán visszatelepülőnek nyilvánították.

Hogyan is alakult ki ez a helyzet? Igaz, hogyegészen pontos információk nem állnakrendelkezésünkre, de azt tudjuk, hogy mindkétfaj olyan földrajzi régiókban jelent meg(Aggteleki-karszt és a Zempléni-hegység),amelyek szoros egységet képviselnek aszomszédos Szlovákia határ menti tájegységeivel(Szlovák-karszt és a Szalánci-hegység). Eterületeken az 1970-es éveket megelőzően isviszonylag rendszeresen megfigyelték éselejtették mindkét ragadozó faj egyedeit.

A populáció centrumában, a Kárpátok belsőterületein mindkét faj komoly vadászatinyomásnak volt kitéve. A hiúz egyedszámaSzlovákiában a XX. század első harmadábannagyon csekély volt, gyakorlatilag csak az emberáltal meg nem közelíthető helyeken sikerültnyugalmat találnia. Lassú, de dinamikusállománynövekedésében valószínűleg nagyszerepet játszottak a történelmi és társadalmifolyamatok alakulásai. A farkas számára a XX.század első fele egyenletes és drasztikusvadászati nyomást jelentett, ami a II. világháborúután a szocialista országokban (gyakorlatilag aKárpáti régió egésze) tovább fokozódott.

Ilyen körülmények között meglepő, hogymindkét faj populációja erősödött, és mindkét faj

visszahódította elterjedési területénekjelentős részét. Azt gondolom, hogy amegváltozott emberi viszonyokhoz valóalkalmazkodásuk segítette őket abban,hogy ez így alakuljon. E folyamateredménye, hogy Magyarországon isegyértelművé vált jelenlétük. Az 1970-esévektől egyre gyakoribb a farkasmegfigyelések és elejtések száma(vadászata ekkor még nem ütközötttörvénybe). A hiúz az 1980-as évekelejétől kezdetben szórványosan, majdegyre gyakrabban volt megfigyelhető, éssajnos elég szép számmal lőttek is leegyedeket. A visszatelepülési folyamattehát a XX. század utolsó harmadában


52

Késő ősz a Zemplénben: a felhőkbe vesző Magoska(Fotó: Firmánszky Gábor)

erősödött fel. A két faj természetvédelmijelentősége, és megítélése felértékelődött, ésvédelmük jogi megalapozottsága is egyreerőteljesebbé vált. Sajnos ez nem minden emberszámára volt egyértelmű, még ma is vannak, akiknem hajlandók tudomást venni a változásokról.Ezért fordulnak elő illegális kilövések, amiketbizonyítani nagyon nehéz, a természetvédelmiőrökhöz többnyire csak bizonytalan hírek,feltételezések és vélekedések jutnak el.

Ha egyes konkrét eseteket nem is tudunkbizonyítani, azt meggyőződéssel állíthatjuk, hogyfokozottan védett nagyragadozóink illegáliskilövése súlyos természetvédelmi problémátjelent. Teljesen nyilvánvaló, hogy hazaiviszonyaink között minden egyes elejtett példányhatalmas veszteség, hiszen a nálunk azAggteleki-karszton és a Zemplénben élő néhányfarkas és hiúz perempopulációt alkot, akilövésnek sokkal súlyosabb következményeivannak, mintha a kárpáti populációcentrumában ölnek meg néhány egyedet. Afarkas szoros családi kötelékben él, s bármelyikfelnőtt egyed pusztulása a teljes családranegatívan hat. A hiúz magányos faj, csupán aszaporodás időszakában figyelhető meg többpéldány együtt. Ennek következtében ha kandúrtlőnek le, akkor a terület foglalóját ejtik el, éskérdés mikor tölti be helyét egy másik egyed. Haegy nőstény pusztul el, akkor nagy esélye van,hogy a kölykök is elpusztulnak. Többszörmegfigyeltek olyan esetet, mikor nagyon fiatalhiúzkölykök emberi települések közelébenpróbáltak zsákmányhoz jutni. E kölykök anyjanagy valószínűséggel elpusztult, s ez lett akölykök végzete is.

A nagyragadozók megjelenése a Zemplénben

A Zempléni-hegység ismerőjeként úgygondolom, hogy az eddigi publikációkban közöltidőpontoknál a farkas és a hiúz is hamarabbjelen volt a hegység faunájában. Tudjuk, hogy az1970-es évek elején már lőttek hiúzt aZemplénben, a farkas esetében pedig arról

vannak adatok, hogy a 60-as években a Szalánci-hegységben lőttek több egyedet. Tehát könnyenelképzelhető, hogy azokban az években aZemplénbe is áttévedtek farkasok. A kicsittávolabb eső Vihorlát térségében már az 50-esévektől rendszeresen lőttek farkasokat.

Ha egyszer itt voltak a Zemplénben, miértnem figyelték meg őket?

• valószínű, hogy csak egy-két egyed tévedt át, sazokat nagyon nehéz megfigyelni

• a 70-es évek előtt kevésbé voltak utakkalfeltárva az erdők

• nagyobb egybefüggő erdőtömbök voltak• lényegesen kevesebb ember mozgott az erdőben,

a találkozás valószínűsége is kisebb volt• a vadászok száma lényegesen kevesebb volt

Feltételezésem szerint a Zempléni-hegységbenmegjelenő farkasok elsősorban Szlovákia ÉK-irégióiból vándorolnak hozzánk. A Szalánci-hegységen keresztül erdővel borított folyosó vezeta szorosan vett Kárpátokból egészen a Zemplénig.Az elmúlt évtizedek lelövési statisztikái (amelyek,sajnos elég hiányosak) azt engedik sejtetni, hogy aKeleti-Beszkidek térségében az átlagnál nagyobb afarkasok sűrűsége, vagyis feltételezhetjük, hogy akárpáti állománynak ez a földrajzi egység az egyikpopulációs centruma. E feltételezést csak egy ahatáron (Szlovákia-Magyarország), vagyhatárokon (Lengyelország-Szlovákia-Magyarország) átnyúló kutatással lehetnealátámasztani. Az biztos, hogy a Zempléni-hegységben mindkét faj huzamosabb ideje jelenvan. A hiúz jelenléte sokkal egyenletesebb, míg afarkas egyedszáma elég ingadozó, nagyontipikusan mutatja a perempopulációkra jellemződinamikát.Nem beszéltünk még a folyamatosan ésdinamikusan növekvő vadlétszámról, pedigennek szerepét mindenképpen érdemes felvetni.Természetesen a csúcsragadozók számára azsákmányt jelentő növényevők nagy számakomoly előnyt jelent. Ráadásul a hazainagyvadak nem voltak hozzászokva anagyragadozók jelenlétéhez, így a

53

A farkasok és a hiúzok megtelepedése a Zempléni-hegységben

Magyarországon megtelepedő farkasok és hiúzokszámára minden bizonnyal könnyű prédáulszolgáltak. Ám, ha a farkas és a hiúzszempontjából ez lenne a meghatározó, akkor ajelenlegi vadlétszám mellett mindkét fajbólkomoly populációval kellene rendelkeznünk.Megítélésem szerint a nagyragadozókegyedszámát limitáló tényezők közül az egyiklegfontosabb, ha nem a legfontosabb az illegálisvadászat. Csak találgathatjuk, hogy évente hányhiúzt és farkast ejtenek el hazánkban. Lehet,hogy hiába az elvi védelem, a lelőttnagyragadozók száma folyamatosan nő?

A nagyragadozók életjeleinek kutatása, a kétfaj viszonya egymáshoz

A farkasokkal és hiúzokkal kapcsolatos adatokgyűjtését a csekély állománysűrűség nehezíti.A megfigyelések zöme a téli hónapokra esik,amikor a hóban sokkal könnyebb megtalálniéletjeleiket (nyom, préda), könnyebb követniútvonalukat.

A hiúzok és farkasok nyomai rendkívüljellegzetesek, egymástól jól elkülöníthetők.A terepviszonyok, a talaj és a hószerkezetnagymértékben befolyásolja a nyom formáját.Ezért jó, ha több, esetleg több száz méteren áttudjuk követni az állatot, s teljesenmegbizonyosodunk a nyom gazdájának fajáról.Jelenlétük leglátványosabb jelei az elejtettzsákmányok. A megtalált préda alapján nagybiztonsággal meghatározható a predátor. Eltérőmódon bontják meg a zsákmányt, és másrészeket fogyasztanak el belőle. Kisebb falkábanvadászó farkasok esetében a vadászat lefolyása isrekonstruálható, s a falka létszáma ismegállapítható. A kutató számára komoly nehézséget jelent,hogy mindkét faj viszonylag nagy területet jár be.A Zemplénben a hótakaró viszonylag rövid ideigtart, hómentes időben a nyomkeresés sokenergiát követel, és sikere bizonytalan. Ennekellenére nyomokat ekkor is lehet találni, prédátviszont sokkal kevesebbet. Mindkét fajelőszeretettel mozog adott nyomvonalakon, pl.

erdészeti feltáróúton. Hangadásuk nem túlgyakori, de alkalmanként hallhatóak. A hiúzoka párválasztás időszakában hallhatóak, míga farkasok hangadás szempontjából a téliidőszakban lényegesen aktívabbak. Érdekes,hogy bár a hiúz és a farkas kerüli az emberrelvaló találkozást, mindkét faj nagyon kíváncsi is.A hiúz esetében kifejezetten dominál ez atulajdonság, míg a farkas óvatosabbankíváncsiskodik. A hiúznak ez a tulajdonságasokszor vesztét okozza.

Az elmúlt évek megfigyelései arra engednekkövetkeztetni, hogy a farkasok számánaknövekedése a hiúzok számának csökkenéséteredményezi. Eddig irodalmi adatokból úgytudtuk, hogy a két faj egymással szembenközömbös, ám nálunk mintha más lenne ahelyzet. Hazánkban viszonylag csekélykiterjedésű és egyöntetű erdőterületeken kellenea két fajnak megtalálnia életfeltételeit, ezvalószínűleg nehézségeket okoz. A táplálékbázisegy része azonos, a zsákmányszerzéskor használtútvonalak nagyrészt megegyeznek.Feltételezésem szerint emiatt alakul ki a két fajközött konkurencia.

54

A hiúz kerekded nyomaiban nem találunk karomnyomokatFotó: Firmánszky Gábor

Ezt a muflont farkas ejtette el,és bontotta meg. (Fotó: Firmánszky Gábor)


Bevezetés

Farkasok. Lenézett, félelmet keltő állatok,melyek sok országból eltűntek, néhány alfajukvisszafordíthatatlanul kipusztult. Azokban azországokban, ahol nem él, nemzetköziegyezmények biztosítják egész éves védelmét,ahol viszont elterjedt, ugyanazok a nemzetköziegyezmények engedélyezik üldözését. A 21.században is ott tartunk, hogy túléléseérdekében bizonyítanunk kell, hogy jelenléte azember számára hasznos.

Európa-szerte folynak a kutatások, hogy ezzel issegítsék a világ egyik legtökéletesebbragadozójának megmentését. Vizsgálják a fajtáplálkozás-ökológiáját, kutatják territóriumánakméretét, fürkészik vadászstratégiáját, és korszerűgenetikai kutatásokat is végeznek.

A szaktekintélyek között ma már általánosanelfogadott ténynek számít, hogy a farkas lényegesszerepet játszik a zsákmányállatokszelektálásában, és a beteg egyedekeltakarításában. A ragadozó támadásánakkiváltásában fontos tényező a prédatapasztalatlansága, öregsége, valamint asérülések, fertőző betegségek, éhség, és az ebbőlkövetkező legyengülés. A ragadozó tartalékoljaenergiáit, ezért ha választhat, akkor inkábbgyengébb állatokra vadászik, mint egészséges ésmozgékony egyedekre. Vannak olyan sérülésekés megbetegedések, amelyek csontelváltozásokatokoznak, ezeket a megtaláltcsontmaradványokon azonosítani lehet. Sokmegbetegedés viszont nem okoz

csontdeformációt, ezek utólagos bizonyítása azelhullott állat megtalálása után már csaknemlehetetlen. Csak találgatásokra vagyunk utalvaakkor is, amikor arról vélekedünk, vajon azsákmány elejtését nem segítette-e akut fertőzésvagy pszichés ok.

A ragadozók és a zsákmányállatok egészségeközötti kapcsolatról az elejtett prédák elemzésealapján következtethetünk, ám ezek az analíziseksok kérdésre nem adnak választ. Például aparaziták okozta megbetegedéseket aszőrmaradványokból általában nem lehetmeghatározni. Ezért további vizsgálatokra ésszakmai vitákra van szükség, hogy eldönthessük,hogy a zsákmányállatok fertőző betegségénekelterjedtsége pontosan milyen kapcsolatban vana ragadozók jelenlétével.

Szlovákiában a farkas elterjedési területe malényegesen kisebb, mint egykor. Sok hegységben,ahol azelőtt rendszeresen előfordult, ma márnem él. Ezzel szemben potenciális tápláléka azországban szinte mindenhol rendelkezésre áll.Így tehát különös helyzet áll fenn, mert azsákmánypopuláció egy része ki van téve afarkas predációs nyomásának, míg másik részétilyen hatás nem éri. Szlovákiának az a része,ahonnan hiányoznak a természetes ragadozók,hosszantartó problémákkal küzd: az erdeipatások elszaporodtak, populációik szociális éskorösszetétele kedvezőtlen, ráadásul ezeken aterületeken számos betegség is elterjedt. Közülüka legveszélyesebbek közé tartozik a klasszikussertéspestis, amely a vaddisznók és aházisertések között is terjed.

10. Milyen hatással van a potenciális zsákmányállatok egészségiállapotára a farkas (Canis lupus L.) hiánya?

Jana Strnádová

55

Felhasznált anyag és módszerek

Farkasürülék begyűjtése és vizsgálata atáplálékelemzéshez

353 farkasürülék mintát gyűjtöttünk beSzlovákia 15 hegységéből (Nyugati-Tátra,Alacsony- Tátra, Magas-Tátra, Csergő-hegység,Körmöci-hegység, Murányi-fennsík, Lőcsei-hegység, Északkeleti-Kárpátok, Polyána,Vihorlát, Alacsony-Beszkidek, Nagy-Fátra,Szalánci-hegység, Árvai-Beszkidek és Gömör-Szepesi érchegység). Az ürülékbegyűjtéskülönböző helyeken és különböző időszakokbantörtént, így elég nagy adatbázist biztosított. Aminták mennyisége nem volt egységes, ezértkülön-külön csak az első négy hegységet lehetettkiértékelni. A begyűjtés ideje szerint a mintákkét csoportra oszthatók, a nyári ürüléketbegyűjtése május 1. és október 31. között, a téliürüléké november 1. és április 30. között történt.

Öt esetben az ürülékben két fajta táplálékállatelőfordulása volt bizonyítható, ezért összesen358 táplálékállatról volt adatunk. Az analízishezmikroszkópot is használtam, minden mintábóllegalább 3 szőrszál kutikuláris részét vizsgáltam.A mintákat előzőleg meghatározottpreparátumokhoz hasonlítottam, éshatározókulcs is rendelkezésemre állt.

A farkas földrajzi elterjedése, és a klasszikussertéspestis előfordulása vaddisznókon

A farkas elterjedését ábrázoló térképkészítéséhez a hivatalos vadászati statisztikáktavaszi vadállományról szóló adatait használtam.Több évről is rendelkezésemre állt olyan térkép,amely az április 1-től a következő év március 31-ig rendelkezésre álló adatok alapján készült. Az

így elkészített térképekbe a klasszikussertéspestis előfordulási pontjait rajzoltam be.Ezek az adatok is ugyanarra az időszakra, vagyisaz április 1-től a következő év március 31-igterjedő időszakra vonatkoznak. Az adatokat aPozsonyi Állami Állatorvosi Központbiztosította.

A probléma elemzése

A klasszikus sertéspestist az EgyesültÁllamokban írták le a XIX. század elején. Innenterjedt át a századforduló idején Európába.Szlovákiában az 1990-es évek elején tört ki.1993-ig megfékezésére nagy területen védőoltástalkalmaztak, ám ennek hatása korlátozott volt.1993 után a vakcinációtól elálltak, és azállatorvosok azt javasolták, hogy fordítsanaknagyobb figyelmet a vaddisznókra, mint abetegség potenciális okozóira.

A sertéspestist vírusok terjesztik, amelyek amegbetegedés után rövid idővel már jelenvannak a test által kibocsátott nedvekben (amirigyek által kiválasztott anyagok, vizelet, vérttartalmazó ürülék). A vírus belső gyulladást ésvérzést okoz. A megbetegedés lázzal,étvágytalansággal, hasmenéssel,fáradékonysággal, az éberség elveszítésével éserős szomjúságérzettel jár. A vírushoz nagyongyakran társulnak másodlagosbaktériumfertőzések is, mint a paratífusz és aszalmonellózis, melyek a vaddisznókat mégjobban legyengítik. A kibocsátott vizeletben ésaz elhullott állatok testében a vírus 2-3 nap utánpusztul el, de gyakran már korábban, általában24 óra elteltével inaktiválódik.

Több tényező is közrejátszik abban, hogy a vírusa vaddisznók között könnyen terjed: kedvezőtlenkorösszetétel, a populáció laza szociálisszerkezete, a vaddisznók túlszaporodása és atermészetes ellenség hiánya. A vaddisznókegyedszáma meghaladja a környezet természetesvadeltartóképességét, ezt az állapototmesterséges vadgazdálkodással tartják fent. Azelejtett vadról készített kimutatás szerint a


56

Nyári ürülék 217 darab

Téli ürülék 136 darab

1. táblázat: Az ürülékminták eloszlásaévszakok szerint

vaddisznóállomány Szlovákia déli részén aleggyérebb. Itt a nyílt mezőgazdasági területekjellemzőek, az erdő kevés vagy teljesen hiányzik.Az állomány Szlovákia nyugati és középsőrészén a legsűrűbb, ahol jó állapotban lévőelegyes lomberdők találhatók. Ezeknek azadatoknak az értékeléséhez tudni kell, hogy ott,ahol farkasok is élnek, az elejtett vaddisznókszáma alacsonyabb. A vírus könnyű terjedését azis elősegíti, hogy a vaddisznópopuláció rendkívülfiatal, a vadgazdálkodás következtében azállományból hiányoznak a nyolc évnél idősebbvaddisznók. Az öreg vaddisznók hiánya elősegítia fiatal, első éves malacok párosodását, melyekszámára a vemhesség és a szoptatás megterheléstjelent, és ők maguk is, szaporulatuk is sokkalfogékonyabb a megbetegedésre.

Klaus és munkatársai szerint a vírus legfőbbhordozói a 1,5 évesnél fiatalabb süldő állatok,melyek a megbetegedett állatok 95%-át teszik ki.A hozzáférhető adatokból kitűnik, hogy amegbetegedés terjedésében a legnagyobbszerepet a fiatal, gyenge növekedésű, éslegyengült vaddisznók játsszák. Ez apopulációnak éppen az a része, amely – hatermészetes ellenség él a területen – nagyvalószínűséggel a nagyragadozók zsákmányáváválik.

Eredmények

Táplálékelemzés

A farkasok tápláléka a Kárpátok szlovákiairészén csupán néhány állatfajból áll. Aszarvasfélék – a szarvas (Cervus elaphus) és azőz (Capreolus capreolus) – domináns csoportotalkottak, a táplálék 70,4 %-át biztosították. Másikfő táplálékuk a vaddisznó (Sus scrofa) volt,22,1%-os részesedéssel. A mintán belül a vadonélő állatok 92,7 %-ot alkottak, a háziállatok 1,4%-ot. A háziállatoknál magasabb százalékbanfordultak elő a kisemlősök (rágcsálók ésrovarevők), ezek aránya 4,5 % volt.

A Tátrában él a zerge tátrai alfaja (Rupicapra

rupicapra tatrica), ezért várható volt, hogy afarkas táplálékában is megjelenik. Ám a Magas-,Alacsony- és Nyugati-Tátrában gyűjtött 218mintából egyetlen egyben fordult előbizonyítottan zerge-maradvány, ami azt mutatja,hogy a farkas minimális predációs nyomástgyakorol a zergére. Egy minta papírttartalmazott, és az egyikben a szokásos állatieredetű táplálékmaradványokon kívül műanyagmaradékok is voltak. Az ürülékben kisebbarányban elég gyakran találtunk megemészetlenbogár szárnyfedő maradványokat. Az egyestáplálékfajták előfordulása a földrajziadottságoknak, a zsákmányállatok sűrűségénekés az évszaknak megfelelően változott. Afarkastáplálékon belül a vaddisznó aránya azAlacsony-Tátrában volt a legkisebb, 9,6 %. Alegnagyobb vaddisznó arányt a Csergő-hegységből származó mintákból mutattuk ki, amia jobb élőhellyel (jó bükkerdők) és a jobbtáplálékbázissal magyarázható.

57

Milyen hatással van a potenciális zsákmányállatok egészségi állapotára a farkas (Canis lupus L.) hiánya?

Bükkös hegyoldal a Csergő-hegységben(Fotó: Juraj Lukáč)

A vaddisznók aránya a farkastáplálékon belül aMagas-Tátrában 22 %, a Nyugati-Tátrában 25,6 %volt. A vizsgált hegységek közül valamennyiben aszarvasfélék (Cervidae) tették ki a farkastápláléklegnagyobb részét.

A nyári ürülékmintában a szarvasfélékdomináltak (74,1 %), a másik leggyakoribbtáplálék a vaddisznó volt (15,9 %). A télimintákban a szarvasfélék előfordulása 64,5 %-racsökkent, ellenben a vaddisznó aránya 31,9 %-ra,vagyis a nyárihoz képest kétszeresére nőtt.Nyáron a téli időszakhoz képest megnőtt akisemlősök aránya, de az összes táplálékon belülilyenkor is csak mellékszerepet játszottak.

A kutatás során a Csergő-hegységben találtprédák arra utaltak, hogy a farkasok fiatalállatokat zsákmányoltak, amelyek mérete apopuláció többi tagjához képest kicsi volt. Azelejtett állatokon gyakran különbözö fiziológiairendellenességeket, például lábtörést ésagancselváltozást lehetett megfigyelni.

A farkas földrajzi elterjedése és a klasszikussertéspestis elterjedése a vaddisznók között

A farkas a kárpáti élőhelytársulások jellegzeteslakói közé tartozik, ezekben a társulásokban igenfontos feladata a szarvas- és vaddisznó-predáció.A faj eredetileg Szlovákia hegységeiben azország egész területén előfordult. Jelenlegelterjedésének nyugati határa a Morva-Sziléziai-Beszkidek és a Jávornik-hegység találkozásánálfekszik. Ez a terület biztosítja a farkaspopulációterjedését a Cseh Köztársaság felé.

1975-ben a farkas évente 6 hónapra kiterjedővédelmet kapott, ennek következtében afarkasállomány olyan területeket is elfoglalt,ahonnan az ezt megelőző időszakban kipusztult.1994 és 1999 között a faj egész évben védelmetélvezett. 1999-ben vadászatát a november 1-tőljanuár 15-ig tartó időszakban újra engedélyezték,annak ellenére, hogy a rendelkezésre állóvadászati adatokból továbbra sem lehet objektívmódon megállapítani a szlovákiai állomány

egyedszámát. A másfél hónapos vadászidénylehetővé teszi a falkák szétszakítását és az alfaegyedek elpusztítását, ami az egész populációtdestabilizálja. 2003. januárjától a farkas aCsehország és Magyarország felé vezetőmigrációs folyosók mentén egész évben védett.

Annak alapján, hogy a farkas az egyes községekterületén jelen van-e vagy sem, elkészítettékazokat a ponttérképeket, amelyek a farkas 1994és 1998 közötti szlovákiai elterjedését ábrázolják.A szlovákiai elterjedési terület nyugati határaegyúttal a farkas összefüggő európaielterjedésének nyugati határát is jelenti. Atérképekről kitűnik, hogy ez a határ déli ésnyugati irányban időnként kiterjed olyanhegységek felé, melyeket a múltban is lakott.Nagy valószínűség szerint ez a fluktuációösszefügg azzal, hogy a farkasok az elterjedésiterület határán intenzíven vadásszák, hiszen a


58

© WWF-Canon / Chris Martin BAHR

nagyvadlétszámról szóló jelentések szerint afarkasok ezen a területen elegendő mennyiségűtermészetes táplálékot találnának.

A farkas elterjedéséről a községhatárok szerintielőfordulás alapján készített térképekbeberajzoltuk, hogy az egyes években a sertéspestismelyik területeken fordul elő a vaddisznókkörében. A térképekből kitűnt, hogy az adatoktúlnyomórészt Szlovákiának arról a területérőlszármaznak, ahol természetes ragadozójuk, afarkas nem fordul elő. Az 5 éves felmérés soráncsak 17 olyan község-területen (7,1 %) fordult elősertéspestis, amelyek a farkas összefüggőelterjedési területén belül találhatók. E területenkívül viszont 224 község-területen (92,9 %)fordult elő a megbetegedés. Érdekességnekszámít az 1997. év. Ekkor fordult elő a legtöbbsertéspestis megbetegedés, ezek közül egyik semjelent meg a farkas összefüggő elterjedésiterületén belül.

A farkas összefüggő területén belül és kívül abetegség terjedése és lefolyása is különbözött. Abetegség leküzdését mindkét esetben az egészérintett vaddisznó-populáció kilövésével oldottákmeg. A farkas elterjedési területén kívül esőterületeken többnyire sikerült a pestist emberibeavatkozással leküzdeni, ám jellemző volt amegbetegedés utólagos felbukkanása és terjedésea szomszédos községek területén. Ezt tehát nemnevezhetjük a betegség hatásos megfékezésének.A másik esetben (a farkas elterjedési területénbelül) a megbetegedés a vaddisznó lokálisállományának kilövésével megfékeződött, éskésőbb sem jelent meg, sem a szomszédosterületeken, sem a környéken. Ez a tény is arrautal, hogy a ragadozó a vaddisznó-populációbólelsősorban azokat az állatokat távolítja el,amelyek a betegség esetleges felbukkanásakor alegfogékonyabbak a megbetegedésre.

A megfigyelt időszakban a sertéspestis aleginkább Közép-Szlovákia déli részén terjedt el,olyan területeken, ahol a farkas jelenleg már nemfordul elő. A dél felé terjedő farkasokfeltételezhetően ezeken a – sertéspestis által

leginkább terhelt – területeken is állandópopulációkat tudnának alkotni, ha vadászatuktiltva lenne.

Következtetések

Az ürülékminták vizsgálatából kitűnt, hogy aszlovákiai Kárpátokban a farkas táplálékában aszarvasfélék (Cervidae) és a vaddisznó (Susscrofa) dominálnak. A szarvas és az őzelőfordulási százalékát mikroszkóposszőrszálvizsgálattal nem lehetett egyértelműenmegkülönböztetni, viszont a többimellékkritérium alapján (szőr- és csontvastagság,pata- maradványok) meg lehetett megállapítani,hogy ennek a csoportnak jelentős részét aszarvas (Cervus elaphus) alkotta. Az őz(Capreolus capreolus) viszonylag kistermetűzsákmányt jelent, a befektetett energiahasznosulása szempontjából nem megfelelőtáplálékállat. Szlovákiai viszonyok közt sokkalinkább a hiúz (Lynx lynx) predációs nyomása aláesik, a hiúz táplálékának jelentős részét alkotja.

Ha összehasonlítjuk azokat a műveket, amelyeka szlovákiai Kárpátok területén élő farkasoktáplálékösszetételét vizsgálják, számottevőkülönbségeket találhatunk. Brtek és Voskár(1987) szerint a farkasok domináns tápláléka avaddisznó (46 %). Kolenka (1997) a szarvasfélékdominanciáját mutatja ki (65 %), a vaddisznóarányát a farkas táplálékában 28,9 %-ra tette. Ami vizsgálatunk eredménye is hasonló volt: aszarvasfélék domináltak (70,4 %), a vaddisznóelőfordulása pedig 22,1 % volt. Kolenka (1997) ismegerősíti, hogy a vaddisznó a téli táplálékbanjelentős részarányt képvisel.

A farkas táplálékának jelentős része azsákmánypopuláció legfiatalabb korosztályábólkerül. Ezen kívül különböző módon legyengültállatokat zsákmányol, ami teljes összhangbanvan a farkas által érvényesített predációsstratégiával, melynek lényege, hogy a táplálékotminimális energiafogyasztással ejti el, és asérülés lehetőségét is minimálisra csökkenti

59


(Mech 1970, Brtek és Voskár 1987, Okarma1992, Voskár 1993, Boitani 1998). Brtek ésVoskár (1987) szerint a szlovákiai Kárpátokfarkasai által zsákmányolt vaddisznók között 80% a fiatal malacok aránya. Éppen a fiatal állatoka sertéspestis legfőbb hordozói. Klaus et al.(1998, in Hell et al. 1999) szerint a 1,5 évesnélfiatalabb egyedek 95 % alkottják avírushordozóknak.A szakirodalomban nem találkoztam olyanmunkával, amely a ragadozók és a fertőzőbetegség elterjedésének viszonyát vizsgálná.Olyan utalásokat, amelyek arról szólnak, hogy afarkasnak pozitív hatása van a zsákmányállategészségére, csak néhány táplálkozás-ökológiávalfoglalkozó munkában találtam. Ezek arrólszólnak, hogy a legértékesebb nagyvad trófeákmindig olyan területekről származtak, aholállandó jelleggel élnek farkasok. Fertőzőbetegséggel kapcsolatban a zsákmányállat és aragadozó közötti kapcsolatra Voskár (1993)utalt, aki megállapította, hogy azokban a

járásokban, ahol farkasok is előfordulnak, aszarvasok között 10–12 %-kal kisebb számbanfordulnak elő a tüdőparaziták által okozottfertőző megbetegedések, mint azokban ajárásokban, ahol nem élnek farkasok.

A ragadozó a zsákmányállat-populációból abetegség iránt legfogékonyabb(fiatal, legkevésbémozgékony, legyengült) egyedeket vadássza ki.Feltételezhető, hogy a farkasok jelenlétébencsökken a betegségre fogékony állatok száma,ami a fertőzés láncolatát megszakíthatja. Ha azelterjedési terület szélén a vadászat nemveszélyeztetné a farkaspopulációt, akkor afarkasok újabb hegyvidékeket vehetnénekbirtokba, és megállíthatnák a sertéspestisterjedését. A beteg, legyengült, rossz kondícióbanlevő patások túlélési esélye szempontjából afarkasok jelenléte valóban ártalmas lehet, ám azegészséges, erős populációk megőrzéséhez, és azegész ökoszisztéma stabilitásának biztosításáhozjelenlétük nélkülözhetetlen.


60

Fotó: WWF Duna-Kárpátok Programiroda

Irodalom

BOITANI, L., 1998: An Action Plan for theConservation of the Wolf in Europe. Seminar onAction Plans for Large Carnivors, Nizke TatryNational Park Slovakia, 5.- 7.okt. 1998.Strasbourg, 77 pp.BRTEK, Ľ., VOSKÁR, J., 1987: Potravnábiológia vlka v podmienkach slovenskýchKarpát. Biológia | Bratislava | 42: 985- 990.DZIURDZIK,B., 1973: Klucz do oznaczeniawlosów ssaków Polski. Acta ZoologicaCracowiensia. Tom XVIII, Nr. 4: 73 – 113.HELL, P. et al., 1999: Súčasné problémyobhospodarovania diviačej zveri na Slovensku.Chov diviačej zveri na Slovensku, zborníkreferátov - Levice: 9 - 18.KOČIŠ, J. et al., 1994: Poznanie ekológie diviačejzveri ako východisko tlmenia klasického moruošípaných. Štátna veterinárna správa SR, Zborníkz konferencie - Diviačia zver, Zvolen: 73 - 76.KOLENKA, T., 1997: Potravná ekológia vlka vZápadných Karpatoch. Diplomová práca,Lesnícka fakulta TU, Zvolen, 39 s.MECH, L., D.,1970: The Wolf : the ecology andbehavior of an endangered species. Doubleday,New York, 289 pp.MERIGGI, A., ROSA, P., BRANGI, A andMATTEUCCI, C.,1991: Habitat use and diet of

the Wolf in Northern Italy. Acta Theriologica36: 141 – 151.MURIE, A., 1944: The wolves of MountMcKinley. U.S. Nat. Park Serv. Fauna Ser. No.5, 238 pp.OKARMA, H., 1992: WILK – monografiaprzyrodniczo – lowiecka. Bialowieža, 168 s.OKARMA, H., JEDRZEJEWSKA, B.,JEDRZEJEWSKI, W., KRASIŃSKI, A., Z.,MILKOWSKI, L., 1995 : The roles of predation,snow cower, acorn crops and man related factors onungulate mortality in Bialowieža Primeval Forest,Poland. Acta Theriologica 40 |2| : 197 – 217.OKARMA, H., 1995: The trophic ecology ofwolves and their predatory role in ungulatecommunities of forest ecosystems in Europe.Acta Theriologica 40 |4|: 335 – 386.RIGG, R., FINĎO, S., STRNÁDOVÁ, J., 2000:The wolf in Slowakia. Post, Present and Future.Proceeding of Abstract from the Conference.Duluth, Minessota, March 23.-27., 2000., p. 98.ŚMIETANA, W., KLIMEK, A., 1993: Diet ofwolves in the Bieszczady Mountains, Poland.Acta Theriologica 38 |3|: 245 – 251.VOSKÁR, J., 1993: Ekológia vlka obyčajného(Canis lupus) a jeho podiel na formovaní astabilite Karpatských ekosystémov naSlovensku. Ochrana prírody 12: 241 – 276.

61


Bevezetés

A farkasok megtizedélésére, sőt kiirtásukrairányuló törekvéseket gyakran a haszonállatokatért támadások váltják ki, vagy legalábbis azokkaligazolják őket. A „Legelő állatok ésnagyragadozók védelme” program 2000-benindult (Rigg és Finďo 2000). Célja, hogyegyszerű és közvetlen módon kezelje a farkas-ember konfliktust Szlovákiában. Arraszámítottunk, hogy ha a pásztoroknak segítségetnyújtunk a legvédtelenebb jószágoknak számítójuhok védelméhez, csökkenthetjük aveszteségeket, és ezáltal a farkasok ellen irányulóindulatokat, következésképpen a farkasokengedélyezett és illegális kilövése is visszaszorul.A projekt főszereplői több okból is ajuhászkutyák lettek: 1) Szlovákiában a legelőjószágok kutyákkal történő megvédésehagyományos módszernek számít. 2) a feladatraalkalmas kutyák helyben megtalálhatók. 3) ajuhászkutyák a településektől távoli hegyekben isfolyamatos védelmet biztosítanak a nyájaknak,ami kiváltja a pásztorok körében általábannépszerűtlen villanypásztort, vagyis nem kell azelektromos kerítések felállításával ésáthelyezésével bajlódniuk. 4) számos európaiországból (többek között Bulgáriából,Franciaországból, Olaszországból,Lengyelországból, Romániából ésSpanyolországból) származó tanulmányok arrólszámolnak be, hogy a farkasok kilövése ezzel a

módszerrel csökkenthető. Azonban a védelmiintézkedések bevezetése, sőt maga a konfliktus issokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint eleinteképzeltük.

Juhászkutyák

A pásztorok nyájaikat több ezer évejuhászkutyákkal védik a ragadozóktól és atolvajoktól. Európában már a rómaiak is tudtakés írtak arról, hogy a kutyákat ilyen célrahasználják. Míg a magyar puli, a skót bordercollie és a német juhász olyan terelőkutyák,amelyek az állatállomány mozgatásában segítikgazdájukat, a juhászkutyák a jószágokat aktívanvédik a külső veszedelmektől. Ezek a kutyákáltalában nagytestűek (marmagasságuk kb. 70cm, tömegük több mint 45 kg), és függetlenek,konokok, intelligensek. Nyugodt természetűek,és mozgásukra nem jellemző a terelőkutyáknálmegfigyelhető ragadozó viselkedés(bámészkodás, cserkelés, üldözés).

A juhászkutyának figyelmesnek kell lennie (a rábízott állatokkal kell maradnia), megbízhatónak(nem bánthatja őket) és készen kell állnia ajószágok megvédésére. Ennek a háromjellemvonásnak a kifejlesztése a genetikaiadottságok és a környezet/tapasztalatokfüggvénye, vagyis megfelelő kölyköt kellkiválasztani és megfelelően kell felnevelni. Nemminden kutyafajtából lehet jó juhászkutya.

MIT TEHETÜNK ANAGYRAGADOZÓK ÉRDEKÉBEN?

11. A juhászkutyák és a farkasvédelem kapcsolata SzlovákiábanRobin Rigg

62

Némelyik nem rendelkezik az említetttulajdonságokkal, és/vagy nemkívánatosviselkedést tanúsít, például hajkurássza ajuhokat. A hagyományos juhászkutya fajták atátrai juhászkutya, a kaukázusi juhászkutya, abolgár karakacs juhászkutya, a magyar kuvasz éskomondor, a pireneusi juhászkutya, az olaszAbruzzói juhászkutya, a román pásztorkutya ésa szlovák csuvacs.

A szelídített kutyák életében van egy kritikusidőszak, 2-4 és 12 hetes koruk között, amikortársas kapcsolataikat kialakítják. Ebben azidőszakban más fajhoz is kötődhetnek, ezt ajelenséget használják fel a juhászkutyáknevelésekor. Ahhoz, hogy egy kívánatostulajdonságokkal rendelkező felnőtt juhászkutyátkapjunk, a kutyát azzal az állatállománnyal kelltartani, felnevelni, és szocializálni, amelynekmegvédésére szánjuk. A juhászkutyákbetanításának megkezdésére a nyolchetes kor azideális.

Régen Szlovákiában a juhászkutyák elterjedtekvoltak, de a XX. század első felében, mikor a

ragadozók száma jelentősen csökkent, atelepülések környékén a juhászkutyák is eltűntek.Ugyanakkor a juhászkutyák jelenléte továbbra istermészetes a legtöbb hegyi pásztortanyán(esztenán). Az ideiglenes táborhelyek környékéna pásztorok tavasztól őszig általában 150-700juhot legeltetnek. Éjszaka a jószágokat alegelőkön vagy közvetlen szomszédságukbanfelállított áthelyezhető karámokban tartják. Ajuhászkutyákat majdnem mindig póznához vagyélő fához kötik a karám és a fejőállás közelében.Némelyik pásztortanyán éjszakánként egy vagykét kutyát szabadon engednek. A megláncoltkutyák az ugatáson kívül nem sokat tehetnek.Riasztják a pásztorokat, és átmenetileg elűzhetika ragadozókat (ám azok hamar megtanulják,hogy ennek a rendszernek milyen hibái vannak).A megkötött kutyák szenvednek. Egyrésztérzelmileg, mert meg vannak fosztva társaskapcsolataiktól, másrészt fizikailag, mert a fátlanlegelőkön gyakran árnyék és víz nélkül hagyjákőket.

63

A jó juhászkutyák kölyökkoruktóla nyáj mellett nevelkednek Fotó: Robin Rigg

A juhászkutyák és a farkasvédelem kapcsolata Szlovákiában

A „Legelő állatok és nagyragadozókvédelme” projekt

A projekt keretében 2001-ben kezdtük elvizsgálni, hogy van-e esély Szlovákiában ajuhászkutyatartás hagyományánakfelelevenítésére. Összesen 14 kölyköt – 8 szlovákcsuvacsot és 6 kaukázusi juhászkutyát – hoztunk8 farmra, melyek közül 1 a cseh határhoz közeliKiszucai-hegyekben, 4 Turócban, 2 Liptóban és2 Zemplénben található. Azt tapasztaltuk, hogya kölykökből Szlovákiában jó juhászkutyanevelhető, bár több próbálkozás kudarcot vallott,mert a pásztorok nem szívesen dolgoztak akutyákkal. Számos egyéb problémával isszembetaláltuk magunkat, például azzal, hogy afarmokra érkező látogatók és a vadászoknegatívan reagáltak a juhászkutyák jelenlétére,továbbá az általános politikai-gazdasági helyzetinstabilitást okozott a mezőgazdasági szektorban.A kölykök és az egyéves kutyák néha nagyon

kellemetlenül viselkedtek, például üldözőbevették és megharapták a juhokat. Az ilyenviselkedést általában határozott és következetesidomítással korrigálni lehet. Nem szabadelfelejteni, hogy a nagytestű kutyafajták gyakrankésőbb válnak éretté, tehát előfordulhat, hogyegyes juhászkutyák 2-3 éves koruk előtt nemalkalmasak a hatékony munkára. Azttapasztaltuk, hogy a juhászkutyák sikeresfelnevelésére akkor van esély, ha a rangidősjuhásszal jó kapcsolatban vannak. Nemszámítottunk arra, hogy annak ellenére nehezentaláltunk vállalkozókat a juhászkutyákkipróbálására, hogy a kölyköket és az élelmetingyen ajánlottuk fel. Meglepő módon sok olyangazdaság, amely korábban arról azt jelentette,hogy a ragadozók az állatállományban súlyosveszteséget okoztak, nem mutatott érdeklődést amegelőző intézkedések bevezetése iránt. Ezkülönösen az állami gazdaságokra és az Oravavidéki gazdákra volt jellemző.


64

1.ábra. A farkas és a medve elterjedési térképe ésa juhászkutyák kipróbálásának helyszínei

Fotó: PanParks / Vladivoj Vančura

Milyen nagyságrendű kárt okoznak afarkasok az állatállományokban?

Az Aberdeeni Egyetemen írt diplomamunkámkeretében azt elemeztem, hogy Szlovákiában anagyragadozók haszonállatokban okozottkártétele milyen mértékű, és milyen akonfliktusok jellege. A hivatalos adatok szerint ajuhállomány létszáma 1999-ben 382 900, 2000-ben 341 400, 2001-ben 358 400 volt. 2002 végéigaz állatállományban okozott farkas kártételértnem fizettek kompenzációt, ezért az ilyen jellegűkárokat pontosan és következetesen nemjegyezték fel. 1997-ben a jelentések szerint afarkasok 197 juhot, 3 kecskét és 40 marhát öltekmeg, ami az 1 marha = 10 juh, 1 kecske = 1 juhegyenértékkel számolva 594 juhnak felel meg.Hell et al (2001) szerint 1999-ben a farkasok (akevés hiúz kártételt is beleszámítva) 353juhegységnyi állatállományt öltek meg, ezzel1000 € kárt okoztak. 2000-ből egy hiányosjelentés 168 elpusztított juhról és farkasrólszámol be (Salvatori et al 2002). Hafeltételezzük, hogy a farkasok évente 500 juhot(vagy avval egyenértékű más jószágot)pusztítottak el, amelynek pótlási értéke átlagosáron számolva 24 000 € (juhonként 2000szlovák korona vagy 48€), ez azt jelenti, hogy

Szlovákiában a farkasok az összes (tényleges)juhállomány kevesebb, mint 0,14 %-át ölik megévente. A Szlovákiában élő farkasok számárólkomoly viták zajlanak (lásd később). Ha Lukáčszemélyes közlésére hagyatkozva a farkasokmárciusi összlétszámát 140-nek vesszük (vagyisfigyelmen kívül hagyjuk az az évi kölyköket),akkor minden farkas átlagosan kevesebb, mint3,6 juhot öl meg, ezzel kb. 180 € kárt okoz. HaHell és társai nyomán 250-350 tavaszi farkassalszámolunk, akkor minden 1 évnél idősebb farkas1,4-2,0 juhot pusztít el, ami 70-100 €-ba kerül.Kaczensky (1996) arra hívja fel a figyelmet,hogy a különböző országokban megállapítottkárok nehezen összehasonlíthatóak, hiszen akárértékelés és a kár bizonyítása országonkéntváltozhat, a kártérítési rendszerek és a jószágokértéke különbözhet, a ragadozó populációkfelbecsülése nehézségeket okozhat. Mindezekellenére a fenti megközelítő számítások alapjánazt mondhatjuk, hogy a Szlovák-Kárpátokban afarkasok által okozott károk országos szintencsekélyek, és Európa sok más területévelösszehasonlítva is meglehetősen alacsonyak.Olaszország kártérítési programja évente kb. 2millió €-ba kerül. Portugáliában, ahol a vadonélő zsákmányállatok kis száma miatt a farkasokcsaknem kizárólag háziállatokkal táplálkoznak

65


1997-ben farkasonként kb. 2900 € kártérítéstfizettek. Romániában az 1999-ben vizsgáltnyájakban a juhok 0,47 %-át ölték meg afarkasok. Az a csekély számú farkas, amelyFranciaország, Svájc és Norvégia egy részéttermészetes úton újra meghódította, a jólkörülhatárolt területen élő nyájak egy kisrészében jelentős veszteségeket okozott, aminyilván összefügg azzal, hogy ezeken a vidékekena nagyragadozók kiirtása után az állatállományvédelme lazult vagy teljesen megszűnt.

A veszteségek Európában majdnem mindenholkisebbek voltak, mint az összes hozzáférhetőállatállomány 1 %-a. A farkasok által okozottveszteség az elhullás egyéb okaivalösszehasonlítva általában rendkívül csekély, éscsaknem elhanyagolható, ha a legeltetőállattartás adatainak százalékában fejezzük ki(<0,5 %). A mezőgazdasági ágazat Szlovákiabruttó nemzeti termékének (GDP) 4,5-5,0 %-átteszi ki. Ez kb. 950 millió € évente. A hivatalosadatok szerint a szlovák gazdaságok 45 %-agazdaságtalanul működik, a juhállomány 1990 és1998 között 46 %-kal csökkent. Amezőgazdaságnak juttatott támogatások összege1999 és 2001 között évente átlagosan 200 millió€ volt. Az állandó legelők kaszálással éslegeltetéssel történő fenntartására 2001-ben 54,7millió € támogatást fizettek. Ezekkel aszámadatokkal összevetve a farkasok által azországban okozott 24 000 € veszteségjelentéktelennek mondható. Álljon itt még egyösszehasonlító adat. 2000 óta a Slovak WildlifeSociety 20 000 €-t költött a Szlovákiában vadonélő állatfajok védelmére és kutatására. Afarkasok szlovákiai elterjedési területén a helyigazdaság további 40 000 €-t köszönhet afarkasok jelenlétének, hiszen Nagy-Britanniából,Németországból és Olaszországból kb. 100ökoturista és önkéntes természetvédő azértérkezett Szlovákiába, hogy farkasok által lakottterületen járhasson. Ezt a helyi embereknek és aSzlovák Köztársaságnak befolyó bevételt alighaladta meg a farkasok által ugyanebben azidőszakban okozott veszteség.

A farkasok táplálkozási szokásait 1992 és 2000között Közép- és Kelet-Szlovákia 15 hegységében353 ürülékminta alapján elemezték (Kolenka1997, Rigg és Finďo 2000, Strnádová 2000,Strnádová 2002). A nagyszabású kutatáskimutatta, hogy a háziállatok a farkasokétrendjének csekély részét teszik ki. Amintákban háziállatok a következő aránybanfordultak elő: 0,8 % juh, 0,3 % szarvasmarha és0,3 % házikutya. A Szlovák-Kárpátokban avizsgált időszakban több mint 90 %-ban patásvadak (szarvas, vaddisznó és őz) tették ki afarkasok táplálékát. Ez azt jelzi, hogySzlovákiában a farkasok életbenmaradása nem aháziállatokon múlik, nem igaz a vadászokszokásos érvelése sem, hogy: „miutánmegsemmisítették a vadon élő növényevőket, aháziállatok következnek”, inkább arról van szó,hogy alkalmanként táplálkoznak háziállatokkal,ahol és amikor azok hozzáférhetők.

Fölösleges gyilkolás avagy valóban túl sokfarkas él Szlovákiában?

A farkasok hajlamosak arra, hogy bármilyennagytestű patás állatot megtámadjanak, amivelösszeakadnak. Ez érvényes a háziállatokra is.Linnel és társai (1999) feltételezték, hogy anagyragadozó fajok legtöbb egyede legalábbalkalmilag megöli a hozzáférhető háziállatokat.Az, hogy ezt inkább „normális” mint„problematikus” viselkedésnek kell tekinteni,egyben azt is jelenti, hogy egy olyan országban,mint Szlovákia, ahol a ragadozók és a legelőháziállatok ugyanabban a „többcélúföldhasználatot szolgáló” tájban élnek, aveszteségek csökkentésére valószínűleg sokkalhatékonyabb stratégia, ha a ragadozók számáranehezítjük a háziállatokhoz való hozzáférést(például olyan védelmi módszerrel, mint amit ajuhászkutyák jelentenek), mint ha egyesragadozókat megpróbálunk eltávolítani, vagy aragadozó populáció egyedszámát akarjukcsökkenteni. Mikor 1982-ben egy államitulajdonú gazdaságban egy farkas jószágokatzsákmányolt, Klescht (1983) azt írta, hogy


66

minden nyáj mellett kell lennie egy felelősséggeltartozó juhásznak és néhány juhászkutyának.Azt is kimutatta, hogy a ragadozó populációklétszámát nem lehet felbecsülni az okozott káralapján, hiszen ha a nyájat magára hagyják,egyetlen farkas is komoly veszteségeket okozhat.

Úgy tűnik, hogy a szlovák pásztorok jobbanneheztelnek a farkasokra, mint a medvékre,valószínűleg részben a „fölösleges ölés” miatt.Ezt a jelenséget, mikor a farkas több jószágot ejtel, és nem eszi meg, hanem részben vagyegészben otthagyja, a pásztorok nem tudjákmegérteni. Többségük úgy tartja, hogy afarkasok ilyenkor gonoszságból vagy „sportból”ölnek. Linnell és társai (1999) azt bizonygatják,hogy a fölösleges ölés a több egyedre irányulótermészetes zsákmányejtő viselkedés része.Ilyenkor a ragadozó egy alkalommal többzsákmányt ejt, mint amennyit egyszerre meg tudenni, de később egy hosszabb időszak alattvalamennyi megölt állatot elfogyasztja. Vadonélő zsákmányállatok esetén ritkán adódik olyanlehetőség, hogy a ragadozó rövid időtartamonbelül több zsákmányt elejtsen. Erre általábancsak akkor kerül sor, ha valamilyen szokatlankörülmény a zsákmányállatot kiszolgáltatottabbáteszi. Az említett szerzők a háziállatok fölöslegesleölését úgy tekintik, mint a ragadozó normálisreagálását egy szokatlan helyzetre: olyankönnyen elejthető zsákmányállatokat találnaktermészetellenesen nagy sűrűségben, amelyekneka ragadozók elleni védekezést biztosító ösztöneiktöbbsége hiányzik, és olyan bekerített helyenvagy ragadozók számára hozzáférhető területentartózkodnak, ahonnan nem tudnakelmenekülni. Ráadásul Kruuk (1972) véleményeszerint a zsákmányejtő viselkedést nem gátolja azölés és jóllakás, vagyis egy ragadozó akkor isfolytathatja a zsákmányejtést, ha nem éhes, és azsákmányejtés nem váltja ki szükségszerűen azevést, mert ezeknek a viselkedéseknek különkiváltó és gátló mechanizmusaik vannak. Linnellés társai (1999) megkérdőjelezték a„problematikus egyedek” létezését, pedig aszlovák farkasgazdálkodás részben ezen afogalmon alapszik (a tilalmi időszak idején is

kiadható kilövési engedély, ha egy farkas jelentősvagy ismétlődő kárt okozott a legelő állatokban).A szerzők azt állítják, hogy még ha egy területennéhány ragadozó szokatlanul kitartó is lenne aháziállatok elejtésében, azonosításuk éseltávolításuk akkor is problematikus lenne.Azonban az ilyen szelektív kilövés ökológiailagmég mindig előnyösebb, mint a farkasokegyedszámának átfogó csökkentése, amit néhányregionális vadgazdálkodó a Szlovákiábannovember 1-től január 15-ig tartó farkasvadászatiidény egyértelmű céljának tekint.

Négy 1999 és 2002 közötti szlovákiai„juhmészárlást” elemeztem, vagyis négy egymástkövető év egy-egy eseményét (1. táblázat). Ilyenesetek ritkán fordulnak elő (nekem ezekről atámadásokról voltak adataim, de lehet, hogynéhány hasonló máshol is történt), mégisrendszerint nagy médiavisszhangot váltottak ki,ami azt a benyomást keltette, mintha aténylegesnél több támadás történt volna. A 2000-ben és 2001-ben történt esetek ugyanazt amezőgazdasági céget sújtották ugyanazon ahelyen és ugyanolyan körülmények között.Egyetlen ilyen „fölösleges zsákmányejtés” azegész országban farkasok által okozott évesveszteség 10 %-át kiteheti. A kár mértékét néhaeltúlozták. Például a 2002. májusi támadás utánegy hónappal egy kb. 50 kilométerre élő pásztorazt mondta nekem, hogy 14 farkas 70 juhot öltmeg. A veszteségeket elszenvedő gazdaságvezetője azt mondta, hogy elviselné a farkasokjelenlétét, ha a károkat megtérítenék (2003.január 1. óta az 543/2002 sz. törvény értelmében,ha méltányos megelőző intézkedéseketalkalmaznak, akkor jár a kártérítés). Akonfliktusban az ismerethiány is szerepet játszott.Egy turóci juhász 2002-ben a Felső-Garamvidékén (Alacsony-Tátra) a bárányokat egykönnyen megtámadható helyen összezárta, éssemmit nem tett megvédésük érdekében. Ám atámadás miatt a farkasokat okolta, akik akölykeiket megtanítják juhokra vadászni, annakellenére, hogy május elején a kölykök csaknéhány hetesek voltak. Az ilyen véleményeket asajtó gyakran kommentár nélkül továbbadta, mint

67


ahogy idézte a vadászokat, akik azt bizonygatták,hogy a veszteségek azért következtek be, mert afarkasok „túlszaporodtak”. Miután két egymástkövető évben bekövetkezett két támadás sorántöbb, mint 60 juhot elvesztettek, a turócimezőgazdasági társaság elnöke komolyanfontolgatta, hogy ugyanarra a helyre 2003-ban isvisszaviszik a juhokat, annak érdekében hogy alegeltetésért hektáronként fizetett államitámogatást megkapják. Valamennyi elemzett „mészárlásra” az voltjellemző, hogy bár a nyájakhoz pásztor istartozott, a megfelelő óvintézkedések hiányoztak.

Jellemző, hogy a 2000-ben történt támadásrólegy magazin azt írta, hogy néhány évvelkorábban a farkas ritka állatnak számított.Idézett egy állatorvost is, aki azt állította, hogy afarkasállomány „akár 300 % is lehet atermészetesnek” (a farkasok egyedszámát ahivatalos adatok hasonlóképpen eltúlozzák).Valójában farkasokkal foglalkozó szakemberektől(L. Remeník és E. Baláž) tudjuk, hogy csak 1-2farkas falka élt a területen. Kaczensky 1996-ostanulmányában 12 európai országot hasonlítottössze, és arra a következtetésre jutott, hogy többfarkas nem okoz automatikusan több veszteséget.


68

Dátum,napszak

és időjárásHelyszín Veszteségek Körülmények

1999. jún. 26. Alacsony-Tátra 16 juh + 7 kecskeA nyájat a pásztorok magukrahagyták, a jószágok elkószáltakaz erdőbe.

2000. július vége02:00 utánKöd és eső

Magas-Fátra11 juh azonnal elpusztult, 11megsebzett jószág később elhaltKb. 2600 Euro

400 db kétéves juhot egy pásztorés egy terelőkutya felügyelt.Védelmi intézkedések nemtörténtek. A kérdéses helyen5 napja tartott a legeltetés.

2001. július 19.02:00 és 05:30közöttRossz idő

Magas-Fátra

19 juh súlyosan megsérült,további 18-at nem találtak meg.Az élve megtalált 7 állatból5 meggyógyult.

Ugyanaz a helyszín, ugyanaza gazdaság, mint 2000-ben,szintén 5 nappal a legeltetésmegkezdése után. A 290 juhbólálló nyájjal egy pásztor és egyterelőkutya volt. Semmióvintézkedés. a juhászok reggelfedezték fel a veszteségeket.

2002. május 8.01:30

Alacsony-Tátra17 kifejlett juh és legalább16 bárány2400 Euro

Vemhes juhokból és kecskékbőlálló kis nyájat bokorsorok közébekerítettek óvintézkedéseknélkül. A 600 jerkéből állófőnyájat, amelyet egy nyitottterületen hagytak megláncoltkutyákkal körülvéve.

1. táblázat. Farkasok által elkövetett jelentős méretű (juh és kecske) „mészárlások” Szlovákiában 1999 és 2002 között

Nincs egyértelmű összefüggés a ragadozók(farkas, medve és hiúz) egyedszáma és a legelőállatokban keletkezett kár között, vagy akár ajuhok száma és a veszteségek között. Azt, hogy aragadozók mennyi háziállatot ejtettekzsákmányul a legeltetési technikákban

mutatkozó helyi különbségek határozták meg,ideértve a ragadozók elleni védekezést is. Boitani(2000) ugyancsak azt állította, hogy azismétlődő támadások és jelentős veszteségek főoka a hatékony őrzés hiánya. Ez mindenbizonnyal Szlovákiára is érvényes. Ahogy máremlítettük, ha a helybeliek nincsenek felkészülvearra, hogy a területről régen kipusztult farkasokújra megjelennek, akkor néhány egyed is komolyveszteségeket tud okozni, de még olyanterületeken is, ahol a farkasok nem „újak”, apásztorkodás módszereiben megmutatkozókülönbségek sokkal inkább meghatározzák a kármértékét, mint a ragadozók száma.

A Kárpátok többi jelentős farkasállománnyalrendelkező országával (Lengyelország, Ukrajnaés Románia) összehasonlítva Szlovákiában alegkisebb a farkasok területegységre jutó száma

(Salvatori et al 2002, lásd a 2. ábrát), ésSzlovákia az egyetlen kárpáti ország, ahol 1990és 1999 között a farkassűrűség csökkent(Okarma et al 2000). A hivatalos statisztikaszerint Szlovákiában 2000-ben 1281 farkas élt, deáltalánosan elfogadott vélemény, hogy ezlegalább 3-4-szeresen túlbecsült adat. Például afarkas elterjedési területének bizonyos részérevonatkozóan Hell és társai (2001) a tavaszifarkasállományt extrapolálás útján 250-350-benállapította meg, míg Lukáč (személyes közlés2002) a falkák dinamikájának ismeretébenugyanezen a területen 140 egyed jelenlététbecsülte. A Polyánán 2001. decemberébennagyterületű ragadozószámlálást végeztek. Amegtalált 10-12 farkas közül csak 7-ről voltfeltételezhető, hogy a területen állandóan él (atél végéig életben maradó állomány ennél iskisebb lehet). Ezzel szemben a hivatalosstatisztika 1999 és 2000 tavaszára 37-41 egyedjelenlétét közölte. Néhány helybeli vadász ésregionális vadgazdálkodási vezető úgy döntöttek,hogy a hivatalos statisztikáknak hisznek. (Afelmérést Michal Adamec is megemlíti a 4.fejezetben.)

Következtetések és ajánlások

Szlovákiában a farkasok legelő nyájakbanokozott kártételét az érdekelt felek rendszerintérzelmi alapon ítélik meg. A véleményeket nema tények és ismeretek határozzák meg, hanemtévhitek és be nem vallott indítékok. A farkasokáltal okozott kár a mezőgazdasági ágazatnakkifizetett támogatásokhoz képest jelentéktelen,és Európa sok más országával összehasonlítva iscsekély. A gazdaságoknak csak egy kis részeérintett, és bár ritkán néhány farm jelentőskárokat szenvedhet el, a jószágok tömegesleölése mindig a védelmi intézkedések hiányávalfügg össze. Előfordul, hogy az államitámogatások arra ösztönzik a gazdaságokat,hogy nyájaikat veszélyeztetett helyekenlegeltessék. E tanulmány eredményeimegegyeznek a korábbi európai tanulmányokkal,beszámolókkal és akciótervekkel, amelyek

69


2. ábra. Farkassűrűség a Kárpátokban(Salvatori et al. 2002. alapján)

egye

dszá

m/1

00 k

m2

Szlovákia Ukrajna Lengyelország Románia

egybehangzóan arra a következtetésre jutottak,hogy a ragadozók háziállatokban okozottkártétele szempontjából a legfontosabb tényezőa legeltetési gyakorlat, beleértve a védelmiintézkedéseket. 2003-tól a farkasok által okozottveszteségekre Szlovákiában kártérítést fizetnek.Fontos szabály, hogy a kártérítés kifizetést csak akkor lehet kifizetni, ha az állattartókhatékony megelőző intézkedéseket alkalmaztak.Az állatállomány védelmének egyik lehetségeseszköze a juhászkutyák alkalmazása, bár azőrzés sikerét nagymértékben meghatározza agazdaság alkalmazottainak hozzáállása,valamint olyan külső tényezők, mint a területreérkező látogatók és a vadászok viselkedése,továbbá, társadalmi-politikai és gazdaságihatások.

Egy olyan kis országban, mint Szlovákia (49 000km2), ahol a ragadozók számára hatalmasérintetlen területek nem állnak rendelkezésre, ésa nyájak a nagy ragadozó élőhelyek belsejébenvagy közvetlenül azok szomszédságábanlegelnek, a farkas–legelő állat konfliktusminimalizálására a legjobb módszer a megelőzőintézkedések fenntartása és fejlesztése, aveszteségek egy részének eltűrése illetvekompenzálása, továbbá a gazdák, vadászok és anagyközönség tudásának és szemléleténekfejlesztése, hogy az érintettek ismerjék a témavalódi nagyságrendjét és természetét, valamint akárok csökkentésére alkalmas lehetőségeket.

Köszönetnyilvánítás

A tanulmány alapjául szolgáló kutatásokat aBorn Free Foundation, a The British Trust forConservation Volunteers, a The Wolf Society ofGreat Britain, a Clark Mactavish Ltd. által kezeltEPIFFLUS, a The Slovak Wildlife Society és aUniversity of Aberdeen anyagi támogatása tettelehetővé. A tudományos munkát Dr. MartynGorman, a University of Aberdeen ZoológiaTanszékének munkatársa felügyelte Dr. ClaudioSillero-Zubiri közreműködésével (WildlifeConservation Research Unit at OxfordUniversity). Köszönet mindazoknak, akik afelsoroltakon kívül munkámat segítették.

Hivatkozások

Boitani L. (2000). Action plan for the conservationof wolves (Canis lupus) in Europe. Nature andEnvironment 113, Council of Europe, StrasbourgCedex. 72 pp.

Hell P., Slamečka J. and Gašparík J. (2001). Vlk vslovenských Karpatoch a vo svete. PaRPress,Bratislava. 200 pp.

Kaczensky P. (1996). Large carnivore-livestockconflicts in Europe. Report. WildbiologischeGesellschaft München e.V., Linderhof, Germany.106 pp.

Klescht V. (1983). Prečo vlci škodiapoľnohospodárstvu? Spravodajca Chránenéúzemia Slovenska 2: 60-63.

Kolenka T. (1997). Potravná ekológia vlka vZápadných Karpatoch. Masters thesis. Technickáuniverzita vo Zvolene. 39 pp.

Kruuk H. (1972). Surplus killing by carnivores. J.Zool., London 166: 133-244

Linnell J.D.C., Odden J., Smith M.E. et al (1999).Large carnivores that kill livestock: do „problemindividuals” really exist? Wildlife Society Bulletin27(3): 698-705.

Okarma H., Dovhanych Y., Finďo S. et al (2000).Status of carnivores in the Carpathian ecoregion.Carpathian Ecoregion Initiative. 37 pp.

Rigg R. and Finďo S. (2000). Wolves in the WesternCarpathians: past, present and future.Presentation. Beyond 2000: Realities of GlobalWolf Restoration symposium, Duluth, Minnesota,23rd-26th February. URL:www.slovakwildlife.org.uk/poster.htm

Salvatori V., Okarma H., Ionescu O. et al (2002).Hunting legislation in the Carpathian Mountains:implications for the conservation andmanagement of large carnivores. Wildlife Biology8(1): 3-10.

Strnádová J. (2000). Predačný efekt vlka dravého napopuláciu diviačej zveri a jeho význam v dynamikevýskytu klasického moru ošípaných u diviakov naSlovensku. Masters thesis. Prírodovedecká fakultaUniverzity Komenského, Bratislava. 65 pp.

Strnádová J. (2002). Potrava vlka dravého (Canislupus L., 1785) v slovenskej časti Karpát. In:Ochrana kamzíka. Janiga M. and Švajda J. eds.TANAP, NAPANT, IHAB: 45-50.


70

Magyarország a farkas és a hiúz maielterjedésének peremén fekszik. Az elterjedésiterület határán élő populáció számárarendelkezésre álló források sosem egyeznekmeg az állomány magját képező populációkélőhelyeinek adottságaival, általábanelmaradnak azoktól. Ebből következik, hogy apopuláció bármilyen változásra érzékenyebbenreagál, mint a magterületen élő populációk.Kedvező változások hatására gyorsabbantudnak szaporodni, hiszen nem kell afajtársakkal új területekért küzdeni,kedvezőtlen hatások esetén viszont nagyongyorsan eltűnhetnek a területről, mivel akörülmények egyébként sem ideálisakszámukra. Az elterjedési határvonal aktuálismozgása – terjeszkedés-visszahúzódás –összefüggésben áll a magterületállományváltozásaival. Ezért van szükség az eterületek nagyragadozó állományait érintő

beavatkozások ismeretére, és ezek határokonátnyúló regionális összehangolására. Amagpopuláció szaporodásakor az elterjedéshatára kitolódik, eddig nem járt területekenjelenhetnek meg állatok. A populációlétszámának csökkenésével pedig hamarfelhagyják ezeket a területeket. Az újonnanmegismert, vagy visszafoglalt területeken valómegtelepedést természetesen befolyásolhatja akörnyezet minősége, a zsákmányállatok számastb. Ha a betelepülő populáció jókörülményeket talál, állománya megerősödhet,a terület állandó lakójává válhat.(Elképzelhető, hogy a ragadozók terjeszkedésea nagy növényevők terjedését követi.) Azeredeti magpopulációval való kapcsolatot azökológiai folyosók állapota szabja meg, ezekmegszűnése/használhatatlanná válása eseténjönnek létre az egymástól elszigetelődőpopulációk.

12. Hogy válhat stabillá a magyarországi hiúz és farkas populáció?Márkus Márta és Szemethy László

Fotó: © WWF-Canon / Chris Martin BAHR

71

A nálunk megjelenő farkas és hiúz egyedek aKárpátokban élő erősebb populációkbólszármaznak. A határmenti populációk szoroskapcsolatban állnak egymással, ám a kapcsolatjellege a mai napig nem tisztázott. Az Északi-középhegység erdei helyenként szerves egységetalkotnak a szlovák oldal erdeivel. Az államhatára nagyragadozók számára természetesensemmiféle akadályt nem jelent. Nem tudjuk,hogy egy-egy egyed mennyi ideig tartózkodik ahatárnak ezen az oldalán, sem azt, hogy az általahasznált terület mekkora része fekszikMagyarországon, ill. Szlovákiában. A vizsgálategyelőre nem ölel fel elegendően hosszú időtahhoz, hogy bármilyen következtetést le lehessenvonni belőle. A kérdések tisztázásának céljábólaz Északi-középhegység területén működőnagyragadozó-monitoring rendszert igyekszünkösszehangolni a Szlovákiában működőfelméréssel. Távlati célunk egy közös adatbáziskiépítése, és a szintén tervbe vettrádiótelemetriás vizsgálat előkészítése.Szeretnénk elérni, hogy a Magyarországonbefogott és rádióadóval megjelölt állatokat ahatár másik oldalán is legyen lehetőségünkfennakadás nélkül követni.

Szlovákia területén a farkas és a hiúz mellett amedve is megtalálható, mindháromnagyragadozó stabil populációt alkot. A hiúzvédett állat, a farkas korlátozott ideig (november15 – január 1-ig) vadászható. Együttműködésünkelső eredménye, hogy a magyar határ közelében,a Szlovák-karszt Nemzeti Park területén egészévben betiltották a farkas vadászatát. Ennekkomoly jelentősége lehet a Magyarországon élőállományok Szlovákia felőli utánpótlásánakbiztosításában. Az állatok magyarországielőfordulása, a visszatelepülés tényemindenesetre azt jelzi, hogy Magyarországonvannak olyan élőhelyek, amelyek minőségemegfelel a farkas és a hiúz igényeinek.

A Magyarországon élő farkas és hiúz populációmegerősödéséhez, és hosszú távúmegtelepedéséhez kulcsfontosságú lehet az

átjárható zöld folyosók zavartalanságának ésmegfelelő minőségének biztosítása. Ezelsősorban a terület fenntartóin múlik. Az erdő-és vadgazdálkodóknak a terület kezelésénektervezése és végrehajtása során meghatározómértékben tudják befolyásolni az adott élőhelytulajdonságait. Tevékenységük során tekintettelkell lenniük a nagyragadozók igényeire is. Atermészetvédelem hosszú távútermészetmegőrzési és a gazdálkodók rövidebbtávú gazdasági érdekeit meg kell próbálniösszehangolni. A farkas viszonylag jól tűri azember közelségét, több megfigyelés szól arról,hogy dögkutakból is táplálkozik. Ez továbbiproblémákat okozhat, hiszen a farkasemberfüggővé válása nem kívánatos. A hiúzellenben rendkívül ritkán kerül szem elé.Természetes élőhelyein a zavarást mindkét fajroszszul tűri. A turisták, erdészek, vadászokjövés-menése a legkedvezőbb vadsűrűség mellettis elzavarhatja az állatokat a területről.

A farkasok és hiúzok által lakott területfoglalkoztatottság tekintetében elmaradMagyarország egyéb régióitól. Az elnéptelenedőfalvak egyik felemelkedési lehetősége a turizmusfellendítése. Egyes időszakokban a turistákszáma jelentős, ezért fontos, hogy atermészetvédelmi hatóság határozottanelkülönítse a látogatható, és a látogatók előlelzárt területrészeket, és gondoskodjon a tilalombetartatásáról is. Ez annál is inkább fontos, merta turistaszezon beindulása egybeesik anagyragadozók utódnevelési időszakával, amikora zavarás az állatokat a legérzékenyebben érinti.Fontos tehát, hogy az érintettek között apárbeszéd megkezdődjön, és egységeskoncepciót követve a nagyragadozók védelménekrendszere kiépüljön, és az intézkedések valóbanvégrehajtásra kerüljenek. A büntetéseken alapulószabályozás helyett a bajok megelőzését szolgáló,ismeretterjesztéssel egybekötött együttműködéslátszik célravezetőnek. Az összehangoltmunkához az irányelvek rendszerbe foglalásáraés fajvédelmi tervek kidolgozására van szükség.


72

A változatos korösszetételű, elegyes, őshonoserdők, és a vendégvadászok számára is vonzó,jó minőségű vadállomány fenntartásakörültekintő, átgondolt munkát igényel. Avadban esett kár kompenzációja (bizonyítása ésfelbecslése) helyett az erdő- és vadgazdáktermészetvédelmi szempontoknak is megfelelőigényes munkáját kell támogatni, hiszen az teszilehetővé a farkas és a hiúz megtelepedését. Azösszefüggéseket is értő, nagyragadozó-védelemiránt elkötelezett helybeliek számánaknövekedésével lassanként vissza lehet szorítaniazt a vadászhagyományokból táplálkozó, de anépmesékben is gyökerező meggyőződést,miszerint a nagyragadozók tűzzel-vassal irtandóveszedelmes fenevadak. Ez a szemléletformálásrendkívül fontos a védelem kialakításában,hiszen az illegális kilövések hosszú távon csakilyen módon előzhetők meg hatékonyan. Avisszatelepülés e bizonytalan, kezdeti fázisában,mikor még csak egy-egy példány, vagy néhánycsalád van jelen a területen, a kilövések hatásarendkívül súlyos lehet, sok évre visszavetheti amár megindult folyamatot. (Az utódnevelésiidőszak kezdeti szakaszában a farkasanya akotorékban marad a kölykökkel, miközben ahím biztosítja számukra a táplálékot. Ha ebbenaz időszakban bántódás éri a hímet, az az egészcsalád pusztulását vonhatja maga után.) Ebbőladódik, hogy az első és legfontosabb feladat a

farkas, – és ugyanígy a hiúz – illegáliskilövésének visszaszorítása. Ehhez aszemléletváltás mellett elengedhetetlen abüntetések szigorítása, az esetek leleplezése is.

A természetvédelem legfontosabb célja a jólműködő ökológiai rendszerek fenntartása. Arendszerek működését állandóan figyelni kell.Ezért fontos a folyamatos adatgyűjtés, és azeredmények rugalmas beépítése a kezelésekbe.Ez hatékonyan csak a résztvevők szorosegyüttműködésével valósulhat meg, ennek azegyüttműködésnek adhatnak alapot a fajvédelmitervben összefoglalt irányelvek. Az intézkedésektervezésénél nemcsak a jelen helyzetben sürgősteendők előírására kell gondolni, hanem azintézkedések következtében majdan bekövetkezőváltozásokra is fel kell készülni. El kell érni,hogy a kezelési tervek és a jogi szabályozás avizsgálati eredményeknek megfelelőenrugalmasan átalakíthatók legyenek. A moderntermészetvédelem nem állhat meg a fajvédelmilisták bővítésénél a farkas, és a hiúzvadászatának tilalmánál. A jövőbenMagyarországon is kialakulhat olyan helyzet,amikor ha a tudományos vizsgálatok eztmegalapozzák – a nagyragadozók védelmének aszigorú tilalom mellett az ellenőrzött hasznosításis része lehet.

73

Hogy válhat stabillá a magyarországi hiúz és farkas populáció?


Mikor 2002 elején elkezdtük összegyűjteniazokat a szakembereket, akik partnerek lehetneka szlovák-magyar határ térségében tervezettnagyragadozó-védelmi munka elindításában, mégnem tudtuk, hogy munkánk nem egyedülálló ésnem előzmény nélküli. A farkasok szlovákiai jogihelyzetének tanulmányozásakor figyeltünk fel rá,hogy az országban két olyan terület van, ahol afarkas egész évben védelem alatt áll: a magyarhatárhoz közeli Szlovák-karszt Nemzeti Park és acseh határ közelében fekvő Kiszucai (Kysuce)Tájvédelmi Körzet. Az utóbbi területen szlovákés cseh természetvédők 1999 tavaszán nagyonhasonló munkába kezdtek, mint amit most miszeretnénk megvalósítani.

A Föld barátai nevű nemzetközikörnyezetvédelmi szervezet szlovák és cseh tagjaia Kiszucai-hegyek és a Morva-Sziléziai Beszkidektérségében másfél évig rendkívül intenzívendolgoztak azon, hogy a határ mindkét oldalán„ragadozóbarát” légkört alakítsanak ki.Részletesen felmérték, hogy a nagyragadozókmilyen útvonalon szokták átlépni a határt.Meglehetősen pontos képet kaptak arról, hogy arégióban milyen mértékű illegális vadászat zajlik.Közvéleménykutatók és környezetvédő aktivistákkérdőívekkel járták a falvakat, hogy megtudják, ahelybeli lakosok hogy fogadják anagyragadozókat. (lásd a 6. fejezetet). JurajLukáč zoológus felméréseket szervezett éselőadásokat tartott, hogy a vadászoknak

bebizonyítsa: Nem igaz, hogy a nagyragadozókmiatt a vaddisznók, szarvasok és őzek számarohamosan csökken. A terepen a szlovák és csehönkéntesek nem csak a ragadozók, de avadászok mozgását is figyelemmel kísérték, és ajogszabályok megváltoztatásáért a csehparlamentben is lobbiztak. Munkájukeredményeit a határ mindkét oldalán változatoseszközökkel terjesztették. Előadásokkal járták afalvakat, vándor fotókiállítást állítottak össze,népszerűsítő kiadványokat készítettek aziskolásoknak és kézikönyvet az állattartóknak, éskihasználták a helyi és az országos média általnyújtott lehetőségeket.

Nem jártuk be a morva-szlovák határvidéket,nem tudhatjuk, hogy mennyire hozottmaradandó eredményeket a Föld Barátainakmunkája. A magunk munkáját illetően semvagyunk annyira naivak, hogy azt hinnénk, egykiadvánnyal gyökeres változást érhetünk el. Ámezek a kezdeményezések bátorítást adnak, mertbiztosak vagyunk benne, az idő nekünk dolgozik.Szlovákiában éppúgy, mint a magyar Északi-középhegységben helyük van a farkasoknak éshiúzoknak. Egyre több juhászról, tanárról,természetvédőről, vadászról tudunk, aki ezt márma is így gondolja.Szlovákiában jelenleg új vadászati törvénykészül. A tervezet, amelyet 2002-ben Hellprofesszor dolgozott ki, a farkast és a hiúztváltozatlanul a vadászható fajok közé sorolja.

74

UTÓSZÓGadó György Pál és Samuel Pačenovský

Néhány civil szervezet (a SOVS, a VLK, azÁllatok szabadsága - Freedom of Animals, aSOSNA), a benyújtáshoz szükséges 500állampolgár támogatásával a törvénytervezethezalternatív indítványt adott be. Ebben számosnemzetközi egyezményre hivatkozva javasolják,hogy a hiúzt vegyék le a vadászható fajoklistájáról. Az új vadászati törvény véglegesváltozata még nem készült el, a tervezetet vitájajelenleg a Környezetvédelmi Minisztérium, aMezőgazdasági Minisztérium, a civil szervezetekés a kormány részvételével zajlik.

Magyarországon a jogszabályokkal már mostsincs alapvető baj, ám közvetett bizonyítékokbóltudhatjuk, hogy a törvényekkel szembefordulvaévről évre számos nagyragadozót lőnek le. Ezért

is gondoljuk, hogy a jogszabályokmegváltoztatása kevés. Meg kell változnia anagyragadozók társadalmi megítélésének, hogy atörvény megszegői ellen valóban szigorúanlehessen fellépni.

Most, mikor Szlovákiában és Magyarországonelindítjuk a nagyragadozók szerepéről szólóelőadássorozatot és vitát, kiadványunkattisztelettel ajánljuk olvasóink figyelmébe. Hakülönböző gondolkodású és ellenérdekeltneklátszó feleknek sikerül szót érteniük, akkor márfontos eredményt értünk el. Ám igazi sikernekazt tekintjük majd, ha Magyarországon, azÉszaki-középhegységben is sokan megismerik azta hátborzongató és felemelő élményt, amit egytéli éjszakán felhangzó távoli farkasüvöltés jelent.

75

UTÓSZÓ

Fotó: © Cristoph Promberger

A tanulmányok szerzői

Adamec, MichalOrszágos Természetvédelmi Központ,Besztercebánya (Banská Bystrica)e-mail: [email protected]

Firmánszky GáborZempléni Tájvédelmi Körzet, Pálházae-mail: [email protected]

Hell, PavelBánicka 16, Zvolen (Zólyom) 96001

Márkus Márta és Szemethy LászlóSzent István Egyetem Vadbiológiai ésVadgazdálkodási Tanszék, Gödöllőe-mail: [email protected] é[email protected]

Pčola, ŠtefanPoloniny Nemzeti Park, Szinna (Snina)e-mail: [email protected]

Rigg, RobinThe University of Aberdeen és The SlovakWildlife Society, Liptóújvár (Liptovský Hrádok)e-mail: [email protected] é[email protected]

Strnádová, JanaVLK Erdővédelmi Egyesület, Töltszék (Tulčík)e-mail: [email protected]

Szerkesztők

Gadó György Pál (WWF Magyarország),Budapeste-mail: [email protected]ésSamuel Pačenovský (Sosna Egyesület), Kassa(Košice)[email protected]

76

SZERZŐK

© WWF / KLEIN & HUBERT

wwf nagyragadozo fuzet 2003 11 19...

Documents