Palman Zsuzsanna

Diplomadolgozat a verseskötethez

Diplomadolgozat a verseskötethez

Témavezető: Felsmann Tamás

Konzulensek: Molnár Kálmán

Mányoki Endre

Magyar Képzőművészeti Egyetem

Grafika Tanszék

Tervezőgrafika szak

2010

Palman Zsuzsanna

„Egész biztosan van valami a könyvekben, amit

mi el sem tudunk képzelni; valami, ami arra

késztet egy asszonyt, hogy benn maradjon

az égő házban; valaminek kell lennie bennük.

Semmiért nem maradt volna ott.”

(Ray Bradbury: Fahrenheit 451)

Napjainkban az elektronikus média (rádió, tévé, majd a személyi számítógépek és a világháló megjelenése

természetesen vetette fel a kérdést, hogy ezek a felfedezések és hatásaik véget vetnek-e a könyvek és

a papírmédia világának. Marshall McLuhan1 1962-ben jelentette meg A Gutenberg-galaxis című művét,

amelyben tulajdonképpen kijelenti a könyv, a nyomtatott betű szükségszerűen bekövetkező halálát. Ezzel

a meglehetősen pesszimista hozzáállással vannak szemben álló vélemények.

Mark Y. Herring2 (a Winthrop University dékánja) 10 okot sorolt fel, amiért az internet és a digitális média

nem helyet tesítheti a papír alapú könyvtárakat:

1. Nem található meg minden az Interneten.2. A „tű a szénakazalban” - elmélet.3. A weben nincs minőség-ellenőrzés4. Amit nem tudsz, az bánt igazán. A teljes szövegű webhelyek nem teljesek.5. Problémák a könyvekkel. Az 1925 előtt publikált könyvekből a weben csak kb. 20 ezer cím van meg, pedig

ezekre már nem vonatkoznak a szerzői jogi megkötések.6. Az e-könyvek olvasókészülékeinek használata gyakran fejfájást okoz, megerőlteti a szemet. Kevesen szeretnek

képernyőről olvasni, a használók nagy része a két oldalnál hosszabb dokumentumokat kinyomtatja.7. Az Internet ellenére minden egyetemnek van könyvtára.8. A teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne. (Copyright költségek és problémák)9. Egy kilométer hosszú, egy centiméter mély. Kevés olyan dolog található az Interneten, ami 15 évnél régebbi.10. Az Internet mindenhol jelen van, de a könyvek hordozhatóak.3

1 Marshall McLuhan: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte, Budapest, Trezor Kiadó. 2001

2 Mark Y. Herring: Tíz ok, amiért az internet nem helyettesítheti a könyvtárat, Könyvtári Figyelő, 47. évfolyam, 2001. 4. szám

3 http://hu.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-galaxis

Előzmények

Böszörményi Gyula meseíró így beszél az olvasásról:

„Az Olvasó Gyerekről hosszú évek óta az a hivatalos, a MTA és a KSH által is megerősített álláspont, hogy

igen ritka. Ritkább, mint az indiai fehér tigris, pedig abból (belőle) már tényleg alig van (a tigrisek kihalni

tudnak a legjobban? – pardon). Az Olvasó Gyerek azonban nem tudja magáról, hogy ő majdnem nincs, vagy

legalábbis elvétve található. Az Olvasó Gyereknek egyébként sincs ideje hisztériázó statisztikákat böngészni,

mert ő olvas; mesét, a szentem, mivel ilyen neki a természete.”4

Hasonlóan szimpatikus Frédéric Barbier5 semleges hozzáállása is a könyv helyzetéhez:

„Természetes, hogy az új médiumok megjelenésével a megelőző kor domináns médiumának működési elve

háttérbe szorul. (...) Ne próbáljuk megjósolni vagy megtervezni a jövőt, elégedjünk meg inkább a könyv-

és médiatörténeti kutatások legfontosabb tanulságával: a könyv kizárólagos dominanciájának kora már

jó ideje véget ért, ezt a fontos tényt azonban csak mostanában kezdjük felismerni és követ kezményeit

tanulmányozni.”

4 Tószegi Zsuzsanna: Az olvasás trónfosztása? http://www.tanszertar.hu/eken/2009_04/tzs_0904.htm

5 Frédéric Barbier: A könyv története, Osiris, Budapest, 2005

Számomra a könyvek rendkívül nagy jelentőségűek, és meghatározó szerepük van az életemben kora

gyermek koromtól kezdve. Ezért döntöttem úgy, hogy diplomamunkaként egy kötetet fogok tervezni.

Ez tökéletes lehetőség arra, hogy bemutassam, hogyan szeretek gondolkodni, mivel szeretek foglalkozni,

mely az a terület, vagy irányvonal, ami engem épít, és fejleszt. Mind művészileg, mind emberileg. Ugyan-

akkor lehetőség van rajzra, tipográfiai tervezésre, a hordozó anyag meghatározására, komplett külső-belső

meg jelenés megalkotására, és végül a tárgy kézbe vehető, forgatható, használható. Valóságos.

Az irodalom több szempontból meghatározta már eddig is alkotómunkámat. Középiskolai éveim alatt

készül tek könyvborítók (pl. Salinger Zabhegyező című könyvéhez), illusztrációk József Attila verseihez,

vala mint szakmai érettségi vizsgamunkám témája is az irodalom volt. Fiktív színházi előadás-sorozatot

talál tam ki, Kedves Anton Pavlovics! címmel, ebből már nem nehéz kitalálni, hogy Csehov drámákhoz

készí tettem plakátokat.

Képi világomnak, motívumrendszeremnek kialakulása, önállóvá válása 2007-ben kezdődött, egy

csongrádi művésztelepen, ahol elkészítettem első szabad akvarelljeimet. Azért nevezem őket szabadnak,

mert ekkor alkottam először modell, instrukciók, elvárások, belső és külső gátak nélkül. Ebben a felszaba-

dultságban nagy szerepe volt a zenének is, amely ezen a művésztelepen addig isme retlen módon inspirált

– ezért nevezem a Csongrádi rajzok (1., 2. kép) című sorozatomat zene illusztrációknak – így a diplomával

kap cso latban sokat gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy autonóm világomat a zenén keresztül

kapcsoljam a tervezőgrafikához, de végül az irodalom mellett maradtam. A rajzot és a festést korábban is

sokszor beépítettem tervezőgrafikai alkotásaimba. Szeretem azt, hogy ezáltal egy-egy téma oldottabbá,

barátságosabbá, vagy épp drámaibbá válik.

Többnyire akvarellt és tust használok, mert ezeknek az anyagoknak a könnyed kezelhetősége, spontán

reakciója, és a véletlenek gyors egymás utánisága jól reflektál gondolataim gomolygására. Így tudom a

legintenzívebben képpé alakítani a bennem sűrűsödő mondanivalót. Motívumaim között gyakran m egta-

lál hatóak ősi, szakrális jelek,minta kör, a kígyó, hal, szem. Szintén fontos elem az emberi arc, több kettős

portrét is készítettem, utalva az emberi természet változó voltára, a pillanatnyi helyzetek esendőségére.

Képeimnek olykor játékos, olykor tragikus jelenetei egyértelműen a lírát engedik be maguk közé. Ezért

nem volt számomra kérdés, hogy ha könyv, akkor verses kötet. Viszont semmi képp sem szerettem volna

egy klasszikus, „egyik oldalon vers, másik oldalon az illusztráció” elrendezésű könyvet tervezni.

Az le be gett a szemem előtt, hogy létrehozok egy olyan művet, melyben vizualitás és líra össze fonódik,

egymást kiegészítik, és együtt létrehoznak, megalkotnak egy harmadik jelentést, mely túl van a költői

mondani valón, túl az én alkotói céljaimon. Egyszerűen a kötet tiszta hangja ez.

Ehhez első sorban kortárs költő műveit kerestem, mert nagyon szerettem volna, ha úgy dolgozhatok egy

másik alkotó val, ahogyan például egy szövegíró a zeneszerzővel, egymásra hatva, egymást ihletve. De már

az is megfelelt volna elképzeléseimnek, ha a könyv elkészülésének folyamatában időről-időre köz vetlen

visszajelzést kaphatok a versek alkotójától. Ennek érdekében rengeteg kortárs antológiát, kötetet,

gyűjte ményt, folyó iratot át lapoztam, elolvastam, mégsem találtam meg azt a kortárs alkotót, akivel

elképzeléseimet meg tudtam volna valósítani. Végül a véletlennek köszönhetően rátaláltam Weöres Sándor

költészetére, így hát le mondtam a közös alkotásról szóló elképzeléseimről, amit nem kellett megbánnom.

Természetesen valamennyire ismertem korábban is WS költészetét, de nem különösebben. Amikor azonban

a diploma apropóján beleolvastam verseibe, ugyanazt a megfoghatatlan, jó érzést éreztem, mint festés

közben. Tudtam, hogy közöm van hozzá, hogy érzem, miről ír, hol van a versek lényege.

Fontos, hogy helyre utalok, hogy „hol lényeg”, mert illusztrálás szempontjából ezt tartom lényeges kiinduló

pont nak. Hiszen a „mi”, nevezetesen, hogy mi a lényeg, ez koronként, emberenként, helyzetenként változó.

És nem is szeretnék az lenni, aki ezt önkényesen meg/elhatározza. Az számít, ahonnan a mondani való

elindult, vagy éppen ahova tart. Ez inkább a vers állapota, amire reagálok egy azonos állapotban tartott

képpel. Ezen kívül, ha az olvasó-néző fantáziáját nem szorítom korlátok közé, a könyv is levegősebbé,

nyitottabbá válik. Nem értelmezek senki helyett, hanem egy remélhetőleg a versekkel azonos hangulatban

tar tott vizualitással segítem az átélést, megélést.

A munka kezdetekor azt a módszert követtem, hogy WS köteteinek olvasása során kiválogattam a rám

ható verseket, teljességgel szubjektív, ösztönös módon. Merítés az életműből, és a hálón a legkülön félébb

darabok akadtak fenn. Ezek szinte mindegyikéhez készült rajz, de az is előfordult, hogy a rengeteg vers

olvasás, keresgélés után ösztönösen olyan motívumokat festettem, melyek később meg találták a maguk

verseit. Megtörtént, amit szerettem volna: az agyam, mint egy szivacs átitatódott WS gondola taival. Ez

nagyon termékeny alkotói időszak volt márciusban, amit egy egyhetes kényszer szünet követett.

Kike rültem a hangulatból és egy héttel később megfelelő objektivitással tudtam szemlélni az addig elké szült

anyagot. Ennek a szemlélgetésnek az eredménye egy nagyon alapos válogatás lett (amit akkor kíméletlen

szelekciónak éreztem), és meghatároztam a kötet végső irodalmi szerkezetét is. (3., 4., 5., 6. kép).

Az illusztrációkról

A kötet címe 7+7, avagy reflexiók Weöres Sándor világára. Ahogy már említettem, a versek sorrendjét

nem a véletlen szülte. Célom volt, hogy az egymás után következő versek, és a hozzájuk tartozó képek

ösvényként működjenek, mely ösvény mintegy bevezeti az olvasót a kötetbe. A töprengéshez is hasonlít-

hatnám. Banális dolgokon mélázunk el nap, mint nap, és sokszor éppen a csapongó, látszólag céltalan, s úly -

talan gondolatok szövevényén keresztül juthatunk el hasznos következtetésekig, vagy egyszerűen csak a

rendben lévőség ritka pillanataihoz. Ilyen ez a kötet is, valaki gondolkodik, „Álomajtó”, feldereng egy kép,

továbbszövődik a gondolat. „Töprengek….”. Időnként elérkezhet a felismerés, „Egyre magányosabb istenek”,

vagy ránk törhetnek vágyak „Jó dolgod van szép madár”. Ezen gondolattöredékeken, és képeken át közelít-

hetünk a könyv belsejéhez, lényegéhez.

A fenti gondolatok első olvasásra esetleg túlzónak, felfokozottnak tűnhetnek, azonban a folyamat, amelyről

beszélek minden jól szerkesztett, jól megírt kötet esetében így működik. És minden értelmesen gondol-

kodó ember esetében is. Minden könyvben kell, hogy legyen egy olyan - képletesen szólva - vezérfonal,

melyet követve ráhangolódhatunk a mondanivalóra. Ezért tartottam nagyon fontosnak a kötet nem csak

grafikai, hanem irodalmi szerkesztettségének tudatosságát, logikusságát is.

Az irodalmi szerkezetről

A kötet első része a már említett bevezetést szolgálja, amit A fogak tornáca versciklus követ, mely 7 rövid

verset számlál. Tulajdonképpen ezért áll szintén 7 versből az első rész is, mert ezt a számtani egységet

tartani szerettem volna. Egyrészt azért, mert szeretem a szimmetriát, másrészt pedig, mivel a hetes

egyéb ként sem elhanyagolható jelentőségű szám. A kutatók szerint (l. Kemény Lajos6, Bibó István7) az egyes

kultúrákat jellemezni lehet egy-egy szent szám (3, 4, 7, 9) kitüntetett szerepének, gyakori haszná latának

kimutatásával. A magyar népi hitvilágban a hármas, a hetes és a kilences szám fordul elő leggyakrabban.

A hetes – bár van néhány adat a gyógyítással kapcsolatban is – inkább a kozmogóniában8 és a mondai,

mesei világkép hiedelmeiben játszik fontos szerepet (pl. felettünk hét égbolt van). A táltos hiedelemkörben

is fontos szám. A kincsmondák szerint hétévenként tisztul a kincs. Szólásainkból tudjuk, hogy „heten

vannak a gonoszok”, és az ördögök. Mesekezdő formula a hetedhét ország említése. A hetes szám kitün-

tetett szerepe végig követhető Mezopotámiától, az óperzsa és iráni írott forrásokon át az osszét, mandzsu,

tatár és török népek hagyományaiban.9

6 Kemény Lajos: A hetes szám jelentősége, 1915

7 Bibó István: A számok jelentése és a gondolkodás alapformáinak története, Budapest, 1917

8 a világegyetem kialakulásának elmélete

9 Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982

A Fogak tornáca című versciklusról mindenképpen idéznem kell Hamvas Béla szavait. Hamvas háromszor

írt kritikát WS műveiről, első ízben a Medúza (1944), másodszor a Teljesség felé (1946-ban, és a kötetet

WS Hamvasnak, mint mesterének ajánlja), harmadszor pedig A fogak tornáca megjelenésekor (1947).

„Weöres Sándor nyelve ösztönnyelv: az asszonyoké, a gyermekeké, az állatoké, a mítoszoké. Ez a mély,

csaknem artikulátlan, komplex nyelv. A szelek nyelve és a madaraké. Ez a nyelv, amelyen a tehenek és

a lovak és a jóslatok beszélnek. Weöres Sándornál ezen a nyelven tüzel át a spirituális valóság. Minél

egyszerűbb a szó, annál nagyobb feladat szellemmel átitatni.”10

10 Tóth Judit: Hamvas Béla és Weöres Sándor - Mester és tanítvány?, http://www.prokontra.hu/content/view/127/2, 2006

Igyekeztem olyan könyvet készíteni, amely vizuálisan érdekes, de ugyanakkor méretét tekintve kellemes,

használható, vagyis kényelmesen olvasható. A WS versek általában intim atmoszférájú, benső séges költe-

mények, nem tett volna jót, ha egy, az olvasótól távolságot tartó közegbe helyeződnek. Az is célom volt,

hogy olyan mű készüljön, amelyet elvileg bárki a kezébe vehet, hazavihet. Ez főleg a technológiai részt

határozta meg. Fontos volt, hogy könnyen sokszorosítható legyen, ugyanakkor a nyomatok megőrizzék az

eredeti grafikák hangulatát, „ízét”. Ezért sokáig kerestem a papírt, majd végül a Vincze Papírmerítő Műhely

kézzel merített papírjára esett a választásom. Így sokszorosítható, a kézzel merített papír textúrája pedig

mívessé, egyedivé teszi a verseskötetet.

Most már nyilvánvaló, hogy nem művészkönyvet akartam létrehozni. Gondoltam rá, és vonzott is a művész-

könyv világának teljes szabadsága, de ez céljaimmal ellenkezett volna (egyszerű sokszorosít hatóság,

kiadhatóság). Viszont nagyon inspiráltak a magyar könyvművészek közül Árva Ilona, Banga Ferenc alkotásai,

és nemzetközi könyvművészek tárgyai (7., 8., 9. kép). Ezek a merész alkotások engem is bátorítottak a

szokatlanra, a kísérletezésre.

A grafikai tervezésről

Tipográfiai szempontból kétféle irány érvényesül. Egyfelől, az illusztrációk szerves részét képezik a kézírásos

szövegek. WS-nek magának is megjelentek olyan kötetei, amelyek teljes egészében a költő írásával

készültek. Az egyik a Magyar Etűdök11 című kötet, melyet Károlyi Amynak készített, és az illusztrációkat

is WS rajzolta, vidám, színes tintákkal.

A másik példa, amit megemlítenék, a füzet12, melyet Szántó Tibor ajándékozott a költőnek. WS teleírta

a noteszt versekkel, mely ebben a formá jában kiadásra is került. De felhasználták írását a néhány éve

kiadott Holdaskönyvben13 is (melyet Gaál József festőművész illusztrált). Az, hogy WS-nek megjelenhettek

kézírásos kötetei, annak köszönhető, hogy rendkívül tiszta, és jól olvasható írásképe volt. Kézírásos

könyvé nek elő szavában bővebben is olvashatunk erről az írás-típusról:

„Weöres Sándor dőlt betűs kurzív írása hagyományfolytatás. Így írt egykor Balassi, Zrínyi, Csokonai, Batsányi,

Kölcsey, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Babits, József Attila, Radnóti, Nagy László; és így ír Illyés, Csanádi,

Juhász. Ez a nagy költőinket Ady sajátos kivételével szinte egyöntetűen jellemző kézírástörténeti folyto nosság

mindenekelőtt a dőlt vonalas klasszicista szépírás valaha kötelező iskolai tanításával magyarázható. (...)

11 TERICUM KIADÓ KFT., Budapest, 2006

12 Weöres Sándor kézírásos könyve, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981

13 Weöres Sándor és Pásztor Béla: Holdaskönyv – Gaál József rajzaival, Arcus Kiadó, Vác, 2004

»Az egykori ’dőlt betűs magyar szépírás’ helyébe 1939-ben Luttor Ignác javaslatára bevezették az ú.n.

zsinórírást. Ez az írás Ludwig Sütterlin német szakember mintáit követte, zsinórírássá való magyarítását

a zsinóros magyar ruhadísszel való párhuzammal próbálták a honfiúi kebel számára vonzóvá tenni.

A zsinórírás változatát, az úgynevezett egyszerűsített álló írást tanítják ma is iskoláinkban. (...) Az ember

fiziológiai író apparátusát, a kéz, a kar, a váll izmainak és ízületeinek működéséből eredő ritmust és kinetikát,

amely írásunk formáit közel két évezred alatt kialakította, egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Pedig e két

évezred — immár sutba dobott – tapasztalataiban kiérlelődött, hogyan tudunk a legkisebb fáradsággal a

legszebben, legolvas hatóbban írni. (Haiman György, az Iparművészeti Főiskola Typo-grafika Tanszékének

professzora)14« A korszerű írásoktatás történeti hagyományokra alapozott elméletét Haiman György és

munkatársai a gyakorlatba is megpróbálták átültetni. Virágvölgyi Péter diploma munkában dolgozta ki az új

írásrendszert (felfogását a Köznevelés 1976. április 30-i és a nagy tekintélyű londoni A Dőlt Betűs Kézírás

művelésére alakult Társaság folyóirata – 1980. évi őszi számában is körvonalazta), kísérleti tanítását be is

vezették néhány iskolában, a vállalkozás mégsem kapott kellő támogatást – az új első osztályos tankönyvek

változatlanul állóbetűs, mértanias írásmintákkal jelennek meg.”15

14 Haiman György (az Iparművészeti Főiskola Typo-grafika Tanszékének professzora): Írásunk jelene és jövője, Művészet, 1980/11.

15 Kovács Sándor Iván előszava, Weöres Sándor kézírásos könyve, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981

A diplomamunkámban szereplő kézírás a sajátom, de tudatosan alakítottam az írásképemen (10., 11., 12. kép).

Egyrészt fel szerettem volna idézni WS stílusát, másrészt a dőlt betűs kurzív írástörténeti hagyo mányt

kíséreltem meg folytatni. A kézírásos szöveget az illusztráció részeként kezeltem, amit azért tartottam

lényegesnek, mert így még hangsúlyosabbá válik kép és szöveg együttműködésének elengedhetetlensége.

Szöveg és kép színvilága is harmonizál, a kézírással számítógépes programban maszkoltam az eredeti

illusztráció bizonyos részeit, felületeit.

Az írás többféle reakcióba léphet az illusztráció képi elemeivel. Az „Örvény” (14. kép) oldalán például felveszi

a szöveg témájának alakját, és spirál alakban jelenik meg. A 62-es számú versnél a maszkolás szándékosan

úgy történt, hogy a képen futó sötét sáv az írott szövegben is folytatódjon. Amennyiben az illusztráció azt

kívánja meg, előfordul, hogy a festett felülettől teljesen izoláltan helyezkedik el.

A kézzel írt szövegek mellett minden oldalon megtalálható a vers egy napjainkban tervezett betűvel szedve.

A betűtípus neve Diavlo (13. kép), tervezője Jos Buivenga, holland betűtervező. Ez a betű lágy karakterével

jól illeszkedik a verseskötet világához. Sokáig gondolkodtam, hogy a kézírás mellett szükséges-e ú.n.

szedett betűvel is megjelenítenem a verseket, illetve azon, hogy ebben az esetben szükséges-e a kézírás?

Végül rájöttem, a megoldás az, ha mindkettőt egyszerre alkalmazom.

Mivel eredetileg a könyvet mindenkinek szánom, fontos, hogy legyen olyan felülete, ahol a versek tisztán,

könnyen olvashatóak. Ezt egy nagyon rendezett kézírással is meg lehetett volna oldani, de az olvashatóságon

kívül úgy vélem, a kötetnek is jót tesz a szerkesztett betű jelenléte. Határozottabb keretet ad neki, amitől

a benne lévő illusztrált tartalom hangsúlyosabbá válik. Úgy is mondhatnám, hogy ez a kötetnek a váza, a

biztos pont, ahonnan ki lehet indulni. Ez az elképzelés érvényesül az oldalak szerkesztésekor is: a teljes

illusztrációból először csak egy vékony sávot látunk, és a vers elolvasása, illetve a lap kihajtása után tárul

fel előttünk az illusztrált oldal. Így minden oldal tekinthető egy új felfedezésnek, és mivel mindössze 14

versről van szó, ez nem válik unalmassá.

Összefoglalva, mindvégig úgy terveztem a könyvet, hogy az sokszorosítható, használható, olvas ható

verses kötet legyen, melyben az illusztráció és szöveg egymás szerves részei. Élmény dús és kihagyha-

tatlan kísérlet volt ez a költő imaginárius világának megjelenítésére, képpé transz for má lásá ra. WS „szív es

tanácsainak kösz önhetem, ha ezen a terra incognitán talán valamelyest tájékozódni tudtam.”16

16 Weöres Sándor: A vers születése - meditáció és vallomás, doktori disszertáció, 1939

Álomajtó.

(Weöres Egybegyűjtött írások, II. kötet, Egysorosok és más aforizmák, IV.)

Töprengek. Borzas madarak

szállnak súlyos seregben két karomra,

szétmosódnak betűkbe folyva.

(Weöres Egybegyűjtött írások, I. kötet, Rongyszőnyeg, 26.)

Egyre magányosabb istenek.

(Weöres Egybegyűjtött írások, II. kötet, Egysorosok és más aforizmák, XLI.)

61

Zsiráfok álom-szerű futása,

lassú úszás a légben,

a virágok futnának így –

(Weöres Egybegyűjtött írások, I. kötet, Rongyszőnyeg, 61.)

A versek - első 7

62

Vakító késő-öszi hold

nagy-álmosan halad.

A táj, óriás szív, ketyeg

a teljes csönd alatt.

Hol ember szántott, nyúl futott,

kóró se integet –

csak fények-árnyak közönye

tagolja a teret

Belep a gáttalan közöny

szárnytolla feketén.

Oly mindegy most, hogy élek-e,

hogy én vagyok-e én.

Most egy a telt edény s a bor,

a dal s a megdalolt.

Tükör és tükrözött vagyok,

mint fönn a telehold.

(Weöres Egybegyűjtött írások, I. kötet, Rongyszőnyeg, 62.)

127

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

(Weöres Egybegyűjtött írások, I. kötet, Rongyszőnyeg, 127.)

Örvény

A házak mohón ápolják kövérségüket, de ha ujjammal megérintem őket: elpukkannak. Kilyukadt alattam a

föld, színné, fénnyé vált köröttem a levegő: űrben járok. Hosszú éveken át összetévesztettem magammal

valakit, aki nincsen; s még éveken kívül is, összetévesztettem foghatatlant a lehetetlennel. Számtalan

tündér, nem egy és nem több: ez vagyok, a többi csak látszat. Ezt a múlt napokban egy diófa tudatta

velem, míg megvendégelt néhány gyümölccsel. Míg úgy véltem, hogy személy vagyok személyek és dolgok

közt: a létező nem bírt velem szóba-elegyedni. De a múlt napokban a diófával beszélgetni tudtam, mert

nem voltam én és nem volt diófa, hanem diófa voltam és minden voltam. Most valósággá vált az életem

és immár a valóság meg bír szólalni a látszaton keresztül.

(Weöres: Egybegyűjtött írások, I. kötet, Örvény)

1

A Fogak Tornáca, hová beléptél,

vörösmárvány-csarnok: a te szád,

fehérmárvány oszlopai: a te fogaid,

s a bíbor szőnyeg, melyet taposol: a te nyelved.

2

Az időnek bármely ablakán kitekintesz:

mindig más Isten-arc kerül eléd.

Hajolj ki a sások és rigók idejéből:

Isten simogat.

Hajolj ki Mózes és Illés idejéből:

Isten alkuszik.

Hajolj ki a Kereszt idejéből:

Isten arca véres, mint Veronika-kendő.

hajolj ki saját idődből:

Isten vén, s egy könyvre görnyed.

3

Fejjel lefelé, mint Péter a kereszten,

lóg az ember az ég kékjébe lobogó hajjal

és talpa felett kopog a föld.

Az, aki látja,

álmatlan szemeit nem bírja leszakítani róla.

A fogak tornáca - második 7

4

A gyermeknek nem jut cukor:

tyúkganajt eszik és megleli az édeset.

Minden göröngy: fénytelen csillag!

Minden féreg: szárnytalan kerub!

5

Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:

az már a menny. Mert minden körbe ér.

6

Az ember kényelmes utat épít.

A vadállat ösvényt tapos az erdőn.

És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység

és magasság és minden égtáj!

Út ő maga, mindenfelé!

7

Mikor a végső oszlop-pár tündökléséből kilépsz,

a kupola, melyet hajad érint, a végtelen maga,

és rózsaszirom-örvény leteper,

és mind, mely alattad terül, nászágyad: az egész

világ –

Itt kimondhatod:

„Nem hiszek benned, Istenem!”

S a rózsaszirom-vihar mosolyog:

„De én hiszek benned: megelégszel?”

Csongrádi rajzok - Madár és ember (1. kép)

Képmelléklet

Csongrádi rajzok - Táncol (2. kép)

Kihagyott rajzok - Vörös fej, Zöld fej (3. kép)

Kihagyott rajzok - Kétarcú (4. kép)

Kihagyott rajzok - A „Töprengek...” kezdetű vershez (5. kép)

Kihagyott rajzok - A Grádicsok éneke című ciklus egy verséhez (6. kép)

Művészkönyvek - a bal alsó képen látható Árva Ilona alkotása Áprily Lajos Tavasz című verséhez. Fölötte ugyanebből egy részlet. Jobbra középen Banga Ferenc - Parti Nagy Lajos - Dumpf Endre: Töredékek (7., 8., 9. kép)

Kézírások - balra fent a sajátom, mellette Weöres Sándoré. Alul középen szintén a saját, de a weöresi mintára átalakított kézírásom látható (10., 11., 12. kép)

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z . Æ Œa b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z , ß æ œ ! ? ¡ ¿ƒ £ ¥ € $ ¢ : 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 ; # % ‰ ¼ ½ ¾ ¹ ² ³ * º ª

© & @ † ‡ § ¶ • f ff f ff ff fi ffi fl ffl � � st √ ( | ) [ \ ] { / } ° ® ™

Diavlo Light Book Medium Bold Blackπ

ÀÁÂÃÄÅĂĄĀÇĆĈČÐĎĐÈÉÊËĖĘĒĚĜĢĞĤÌ Í Î Ï Į Ī İ Ĵ Ķ ĻĽĹŁÑ Ń Ņ Ň ÒÓÔÕÖŐØŌÞ ŔŘŖŚŜŠȘŞŢ Ț ŤÙÚÛÜŪŬŰŲŮÝŸŹŻŽ

àáâãäåăąāçćčĉðďđèéêëėęēěĝ ģ ğ ĥ ì í î ï ı į ī ĵ ķ ļ ľ ĺ ł ñ ńņňòóôõöøōþ ŕ ř ŗ ś ŝšșş ţ ț ťùúûüūŭűųůýÿź ż ž

+±− ×÷ ~≈≠ ≤ ≥ < = >⁄ ‘ ’ ‚ “ ” „ _ " ', ` ´ ¨ˆˇ ¯˘ ˙ ˚ ˜ ˝… ‹ ›«» · - – —

Jådęd żombieş aĉted quáințly būt kèpţ drïvinğ thěir őxen foŕwaŗd.

A kötetben használt betűtípus (13. kép)

Egy megoldás a kézírásos szöveg elhelyezésére (14. kép)

A kötet néhány lapja

Források

Barbier, Frédéric: A könyv története, Osiris Kiadó, Budapest, 2005

Herring, Mark Y.: Tíz ok, amiért az internet nem helyettesítheti a könyvtárat, Könyvtári Figyelő, 47. évfolyam, 2001. 4. szám

http://hu.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-galaxis

Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982

McLuhan, Marshall: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte, Budapest, Trezor Kiadó. 2001

Tószegi Zsuzsanna: Az olvasás trónfosztása? http://www.tanszertar.hu/eken/2009_04/tzs_0904.htm

Tóth Judit: Hamvas Béla és Weöres Sándor - Mester és tanítvány?, http://www.prokontra.hu/content/view/127/2, 2006

Weöres Sándor: Magyar Etűdök, Tericum Kiadó Kft., Budapest, 2006

Weöres Sándor kézírásos könyve, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981

Weöres Sándor és Pásztor Béla: Holdaskönyv – Gaál József rajzaival, Arcus Kiadó, Vác, 2004

Weöres Sándor: A vers születése - meditáció és vallomás, doktori disszertáció, 1939